A Hon, 1875. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1875-01-26 / 20. szám

tőre is tegyen részt. Ezután Szentgyörgyi előterjeszti munkálatát. Kiindulási pontul elfogadta a miniszteri leirat azon pontját, mely a közraktárak felállításáról szól. Az elhelyezés kérdését illetőleg ő is elégtelennek tartja az alsódunai rakpartot, mert a közlekedésre csak 101 széles tér maradna. Nézete szerint a vasúti összeköttetés az összes forgalommal csak annyiban lényeges, hogy akadálytalanul eszkö­zölhető legyen a közlekedés. A felső terület annyiban czélszerűbb, hogy ott 82 öl szélesség van, szintén 300 öl hosszúsággal. Itt elhelyezendő volna 1 rakház 250,000 mázsa különböző áru számára és 2 raktár egyenkint 500,000 mázsára liszt és gabnanemüek számára. Bemutatja tervrajzát s azt részletesen megma­gyarázza. A raktárak a terv szerint keresztre fe­­küsznek s hajón 3 oldalról megközelíthetők. A költ­ségvetés hozzávető számítás szerint úgy üt ki, hogy egy 50­0,000 mázsára tervezett raktár másfél millió­ba kerül , az egész raktári intézmény 1.250,000 má­zsára 3.750,000 frtba, de ebbe a vasúti összeköttetés nincs beszámítva, mely 1.200,000 frtba kerülne. De ezen viaductot remélhetőleg maga az osztrák állam­­vasút kiépítené. Kochmeister nézete szerint a vasúti összeköttetést az államnak kellene kiépíte­nie. Kammermayer kívánatosnak tartja, hogy az előadottak írásba foglaltassanak s emlékirat alak­jában a kormányhoz intéztessenek, hogy így ki le­gyen mutatva, mert nem tartja a főváros helyesnek hogy a raktárak az alsó Dunaparton épüljenek s hogy minő rendszer szerint tartja czélszerűntk e raktárakat a felső Dunaparton kiépíttetni. Szentgyörgyi még előadja, hogy ter­vét az amsterdami raktárak mintáján készité, me­lyekben a be- és kitározás mázsánkint 31/» kraj­­czárra és a havi raktárdíj 2 krba kerül. S­t­r­a­s­­s­e­r részletesen kifejti, hogy a budapesti ke­reskedelem érdekében minő költségek veendők fel számítási alapul, s azon eredményt mutatja ki, hogy mázsánkint 71/1 krnál magasabb ne legyen az összes költség. Erre Szentgyörgyi előadja, hogy terve sze­rint a négyszegölnyi tér három emeleten 600 fiba kerülne, de a számítás inkább kevésre mint sokra van felvéve, mely alapra elég alacsony lehet a raktá­ri költség. Szóba jött ezután azon kérdés, horgy minő ösz­­szeköttetésben van a vámházi és raktári forgalom. K­ő­r­ö­s­s­y felemlíti, hogy a vámházba a behoza­tali, a raktárakba a kiviteli czikkek vizetnek s igy e két intézet nincs épen egymásra utalva. Kőrössy fontosnak tartja a kivehetőség kérdését; nem tartja valószínűnek, hogy a tervezett raktárakat a jelen sú­lyos pénzügyi körülmények között egyhamar ki le­hessen építeni, mert társulat arra nem fog vállal­kozni, az állam a kamatokat nem fogja garantirozni s a főváros sem­­ vállalhat magára milliókra menő költséget. Hivatkozik Manheim raktáraira, melyek igen kevésbé kerültek, s kérdi, nem volna-e czélsze­rű egyelőre provisorius olcsó raktárak felállításáról gondoskodni addig is, míg a közraktári intézmény életbeléptethető lesz. E kérdésre Szentgyör­­g­y­i felel, kimutatja hogy a rakpartnak teljesen ki kell építve lenni, s a gabnaszínek igen nagy telket igényelnek, úgy hogy provisorius raktárak felállítása a mi viszonyaink között inpractikus. Lechner a tőkeberuházást illetőleg azt tartja, hogy ha az előterjesztett számítás fennáll, akkor a befektetendő tőke elég jól fog kamatozni. Kammermayer nézete szerint garanciára ugyan semmi esetre sem lehet számítani, de úgy a kormány­tól mint a fővárostól mégis remélni lehet azt, hogy minden kezelhető kedvezményekkel elő fogják segí­teni a terv keresztülvitelét. A bizottság ezek alapján megállapodott abban, hogy Szentgyörgyi véleményét elfogadja, s ez értelemben fog a közgyűlés elé előter­jesztést szerkeszteni. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése január 25. Esti lapi tudósításunkat a miniszterelnöknek Csernátony interpellációjára adott válaszával zártuk be. E válaszra ismét Cernátony szólalt fel, majd meg ismét a miniszterelnök. Az ülés e részét pótlólag ad­juk a következőkben : Csernátony, Bittó azon nyilatkozatára, hogy a »közérdek«-kel semmi viszonyban nincs, azt mondja, hogy jobboldali körökben állíttatott, hogy a kormányelnök több jobboldali urak támogatásával indította meg a lapot, mert nem voltak megelégedve az eddigi jobboldali lapokkal.­­ Nem érti, hogy e lapot indignálódva löki el magától. A keleti vasút ügyében szerinte semmi sem történt. A kormányelnök válaszát tudomásul veszi, bár nem bí­zik benne. Bittó : Az említett czikk tartalmáról ma ér­tesült először. Elnök : Tudomásul veszi-e a ház a kormány­elnök által adott választ, vagy sem ? A ház tudomásul veszi. Korizmics László mondja, hogy ő a képvi­selőház által a keleti vasútügyben kiküldött albizott­ság elnöke, s jelenti továbbá, hogy a bizottság véle­ménye nemsokára be fog terjesztetni. Forgách Antal gr. csak a hirlapokból tudja az Ofenheim-perben tett nyilatkozatokat s kijelenti, hogy sem kassa-oderbergi társulat, sem annak igaz­gatója nyereményben vagy provisióban nem része­sült s a mennyiben a szállított gőzmozdonyok árából később valami elengedtetett, az a társulat javára történt. Ezzel a Csernátony által felvetett ügy vé­get ért. A képviselőház legközelebbi ülése szerdán lesz d. e. 10 órakor. A főrendiház ülése. Elnök : Majláth György országbíró. Jegyzők: Zichy Victor gróf, Pallavicini Ede őrgróf. A kormány részéről jelen vannak: Ghyczy, gr. Szapáry miniszterek. A­­könyv hitelesítése után tárgyalás alá vétetik a kataszteri tvjavaslat. Pallavicini Ede őrgr. jegyző felolvassa a hármas bizottság jelentésének általános részét a földadókataster­­javaslatra vonatkozó képviselőházi üzenet tárgyában. Szakaszonként vétetvén a­­javaslat tárgyalás alá, a ház elfogadja az 1—5. § t. A 6. §. b) pontjára vonatkozólag a bizottság a képviselőház szövegezésének elfogadását hozza javas­latba. Ennek ellenében Zichy Nándor gr. előadó szólal fel, a főrendiház eredeti szerkezetét óhajtja visszahelyeztetni. Ghyczy Kálmán pénzügyminiszter előadja azon indokokat, melyeknél fogva figyelembe veendő, hogy némely vidéken az erdőirtások a birtokosnak nemcsak hogy hasznot nem hoznak, hanem még kár­ral is járnak. Cziráky János gr. megjegyzi, hogy a hármas bizottság a miniszter által előadott indoknál fogva csatlakozott a képv. ház szövegéhez. Andrássy Aladár gr. pártolja a hármas bi­zottság véleményét, ellenben Keglevich Istv­án gr. ragaszkodik a főrendiház eredeti szövegéhez, érvül hozván fel, hogy megnehezíteni akarja könnyelmű erdőirtásokat, melyek az országnak annyi kárt okoznak. A szavazásnál elfogadtatik a hármas bizott­ságnak szövegezése. A 7—16. §-ra vonatkozólag a hármas bizott­ság véleménye szintén elfogadtatott. Tárgyalás közben átvétetett a képviselőház kö­vetkező üzenete. Beöthy Alg. áthozza a 1867. és 68. évi álla­mi zárszámadások megvizsgálására kiküldött bizott­ság jelentésének tárgyalására vonatkozó jegyzőköny­vet, — tovább a budapesti uj épitkezések adómen­tességre vonatkozó­­javaslatot. — Felolvastatnak. Cziráky János úr. felszólalása folytán a zár­számadásokra vonatkozó jelentések a pénzügyi bi­zottsághoz tétetik át előzetes véleményadás végett, miután azon nézet merült fel, hogy e tárgyra egy speciális szakbizottság kiküldése leend szükséges. A 17. § nál felszólal Keglevich István gr., arra figyelmezteti a házat, hogy az úgynevezett er­dei mellékhaszonvételek, úgy mint a makk és gubacs, a megadóztatás tárgyát nem képezi. Erre nézve a főrendiháznak eredeti szerkezete elfogadását indít­ványozza. Ghyczy Kálmán pénzügyminiszter megenge­di, hogy méltányos a 15 évnél hosszasabb időközt az erdei mellékhaszonvételek átlagánál alapul venni, csakhogy az egész forgalom tartama is, mint p. o. száz évesnél kivihetetlen. Szóló 20 évet ajánl. Hozzá­szóltak még Keglevich István, Pró­­nay Gábor, Andrássy Manó gr. és ismét Kegle­vich István gr.; szavazás alkalmával Andrássy Manó gr. indítványára 25 évi átlag fogadtatott el. A 19. §-nál az erdők érdekei védelmére felszó­lal gr. Keglevits István. A képviselőház úgy­mond az 1868—73. évek faárainak átlagát indítványozta mérvadónak a becslésnél, a főrendiház pedig az utolsó 20 év átlagos árát. Ehez hozzájárult a képvi­­selőház is. A képviselőház határozatának azonban van egy második része is, a percentr­­ális levonás. Ez iránti intézkedése a képviselőháznak egészen feles­leges, de ha már elfogadtatott az egyik esetben a főrendiház nézete az évszámok tekintetében, el kel­lett volna azt fogadni a másik esetben is. Mert ha pl. 1000 holdas birtokon valaki gabonát, más ugyan­olyan birtokon fát termel, a képviselő­ház számítása szerint amaz 2400, ez 3000 frt után fog megadóz­tatni. Ez lesz a következése az egyoldalú percentu­­ális levonásnak. De a mellett a mezőgazdaság nyers bevételének 1/1 -e vagy y3-a marha­tenyésztés által ál­­littatik elő s ez a ‘/,-e vagy 1/3-a nincs megadóztatva s a marhatenyésztés költségei bizonyos mérvben visz­­szapótoltatnak az­által, hogy a trágya a gazdaság passiv contoján fordul elő, így a mezőgazda 3 szoros előnyben részesül egyrészt 20 % vonatik le a ter­mény árából, a tiszta jövedelemnek egy része nincsen megadóztatva, másrészt a tiszta jövedelemnek költ­sége némileg visszapótoltatik. Ez az erdőknél töké­letesen elesik, mert absolute lehet mondani az er­dőknél nincs olyan mellékjövedelem, a­mely teljes mértékben megadóztatva lenne. — Ez, kivált ná­lunk, egyenesen erdőpusztításra fog vezetni. A meg­adóztatásnak szükségkép tekintetbe kell venni a kü­lönbséget a szántóföldek és erdőik természete között, s a perczentuális levonást tehát aránylagosan kell alkalmazni az erdőknél is. Ragaszkodik a főrendi ház előbbeni határozatához. Gr. Zichy Nándor a hat évi átlagot a 25 % levonásával ajánlja. Ez által az arány a mezei ter­mények és erdőtermények közt teljesen helyre lenne állítva, mert a mezei termények árának 6 évi átlaga 20°/o levonásával is még mindig alantabb állana, mint az erdei termények árának 20 évi átlaga. Fon­tosnak tartja e kérdést, mert a kataszteri munkálat költséges és a jövőre, készül. Igaz, hogy az erdei adó Magyarországra 3 milliónál többet nem tesz, ha ebből 12°­0-ot levonunk, az pénzügyi szempontból nem oly súlyos, mint az osztó igazság szempontjából. A 20 évi átlag levonását nem fogadja el, mert az az arányokat tökéletesen felforgatná, az egyiket súj­taná, a másikat pedig arány talan kedvezésben része­sítené s az erdei katasztert tökéletesen illusoriussá tenné. Inkább 7 % teher, mintsem oly munkálat, melynek semmi hasznát sem lehet venni, mert sokkal könnyebben lehet adómérséklés által az ebből szár­mazható igaztalanságot kiegyenlíteni, mint egy oly munkát helyre ütni, mely alapjában annyira eltérne a valóságtól. Gr. Andrássy Manó helytelennek állítja azt a táblázatot, melyet a hármas bizottság használt, s mely előtte szólónak is szeme előtt lebegett, mert abban sem Erdély, sem FelsőMagyarország fapi­­aczainak árfolyama bejegyezve nincs. A 20 százalékos leszámításra az alsóház a felsőház érveire mit sem felelt, hanem azt egyszerűen visszautasította. Ő ennél fogva indítványozza, hogy ezt a főrendiház részéről a múlt ülésben elmondott argumentok mellett hason­­lólag minden okadatolás mellett visszaküldjék , jól­lehet van igazs­gos okadatolás.­­ A képviselőház a földre nézve 12 százalék levonást indítványozott, miért nem teszi ezt az erdőkre nézve ? Annak talán jövedelme biztosabb ? Vagy több piacra van ? érté­ke azonban sok körülménytől függ. Azt hiszi, hogy semmi ok nincs, hogyha 12 százalékot levonnak a földnél, ne tegyük ugyanezt az erdőnél. Csatlakozik Keglevich István nézetéhez. Ghyczy Kálmán pénzügyminisztert c­áfolja Keglevics István számítását, ki a gabnaár átlagát a búza, árpa és rozs árából kombinálta a pesti piacz szerint. Ez önkényes gruppirozás. De a fa áránál se vehető a pesti piacz irányadóul, mert míg a fa öle Pesten 20 frt, addig erdős vidékeken csaknem fele, vagy vevő hiányában épen semmi. A pesti fapiacz árai­nál való érvelést­ tehát nem fogadhatja el. A piaczi ár bizonyos évek soráról igenis kiszámítható, de hogy az ekkér megállapított ár után miért kelljen 10 vagy 20°/o-ot leszámítani s hogy ez mily számításon ala­pul , azt nem képes felfogni. Hogy az igazságos megadóztatás tekintetében nincs egyenlőség a gabna és a fa ára közt, felhozza, hogy mindig különböző vi­szonyok hatnak a fa- és gabnaárakra. A gabona mégis könnyebben nagyobb távolságra szállítható áru, mint a fa, melynek szállítása, már csak súlyánál fogva is, csak bizonyos körre van szorítva, és oly kü­lönbözők bizonyos vidékén e tekintetben a viszo­nyok, hogy némely vidékeken nagy áru és mellette viszont olcsó lehet a fa, mert az bőségben, gabona pedig kevesebb, vagy épen nem termett. Áll ez megfordítva is. Hanem, hogy egyálta­lában nem volna indoka annak, hogy miért állapít­tatott meg a gabonára nézve már most a hat éves turnus mellett 20 perczentes levonás és miért nem kívánja a képviselőház a levonást megengedni a fa­átlagárakból, azt egyáltalában nem fogadhatja el. A képviselőház indítványozta elsőben is a gabonára nézve a 6 évi átlagot és leginkább azon nézetből in­dult ki, hogy miután most a legújabb időben a ga­bona ára a közlekedési eszközök szaporodása miatt nagyban öregbedett és pedig oly vidékeken, a­melye­ken 10—17 évvel ezelőtt a gabona ára igen csekély volt is, ezen vidékeken, szaporodván a közlekedési eszközök, a gabonaárak az előbbiekhez képest arány­lag nagyon felmentik és ez által a föld sokkal értéke­sebbé lett; s azért nem kívánt a képviselőház hosz­­szabb átlagot felvenni a gabonára nézve, mert akkor azon vidékeknél, melyek a vasutak által legtöbbet nyertek, ha pl. 20 évi átlag vétetett volna fel, ezen vi­dékek javára szolgáltak volna azon igen olcsó árak, melyek 20 év előtt voltak azon vidéken s melyek ily mértékben, mig csak vasutak lesznek, visszakerülni bizonyára nem fognak, azon nagy jótétemény tehát, mely az ország nagy vidékeinek a vasutak által nyuj­­tattak, tekintetbe nem vétetett volna. Ennek akar a képviselőház kifejezést adni az­zal, hogy csak 6 évi átlagot állapított meg, vagyis azon időt, mely idő alatt a közlekedési eszközök leg­inkább szaporodtak. A képviselőház azonban ezen 6 évi átla­got 1873 ig vitte, és midőn a főrendek is ezen 6 évi turnust elfogadták, igen helyesen figyelmeztet­tek arra, hogy az 1873-iki esztendő oly abnormis volt, hogy az átlag igazságosságot megrontaná és en­nélfogva csak 1867 től 1872-ig kívánták az átlagot kiszámítani. Belátta ezt a képviselőház is és a főrendek ál­tal propanált 6 évet elfogadta. De egyszersmint be­látta azt is és meggyőződött arról, hogy mégis ezen 6 évben vannak oly esztendők, melyek a gabonára nézve a szokásosnál nagyobb árakat tartalmaznak s ennélfogva ezen 20 százalék levonást a gabonára nézve elfogadták. Most már vegyük a fát. Az erdei birtokok is nyertek a vasutak által. Mert habár a súlyánál fogva vasúton oly messzire nem szállítható, mint a gabona, de bizonyosan min­den erdő, melyet a vasút megközelít, tágabb eladási tért nyervén ezáltal, az erdő földje jövedelmezőbb lesz. De miután a főrendek igazságosnak látták te­kintetbe venni azt, hogy ezen utóbbi 6 esztendő olyan volt, hogy a közönséges tapasztalás szerint a fa ára ezen esztendőben sokkal magasabbra emelkedett, mint a gabona ára, lehet mondani, hogy bizonyos időkben mesés árak voltak ezen esztendők alatt, a főrendek alaposan kívánhatták, hogy a 6 esztendő a fára nézve ne vétessék fel. Hiszen mindazon nagy pénzerővel bíró pénzintézetek, melyek a 6 esztendő elejére eső években valamely vállalatot indítottak meg, kénytelenek voltak vállalataikról lemondani nagy veszteséggel, mert fenn nem tarthatták a okát, miután most megint az utolsó két év alatt a fa ára leszállott és kelendősége majdnem zérusra reducá­­lódott.­ Átlátják tehát a képviselőház tagjai, hogy ezen árt nem lehet felvenni, hanem hosszabb időt kell fixírozni, és ennek folytán a 20 esztendőt, melyet a főrendek proponáltak, ők is elfogadták. De ha tekin­tetbe veszszük a táblás kimutatásokat, azon vidéke­ken 20 évvel ezelőtt létezniük kellett, hol a fának vasúton, vagy más módon való nagyobb mérvű szállí­tására még gondolni sem lehetett; ha az átlag ki­­számításába beleszámítjuk ezen árakat, ezen átlag bőven pótolja azt, a­mit a főrendek a 6 évi átlag mel­lett a 20 százalék levonásával pótolni akartak. Azt hiszi, hogy ezen 20 évi turnus elfogadása által töké­letesen elég tétetett az erdei érdekeknek. Ha vesz­szük, hogy e 20 évi turnusban az 1874-diki évre be­­vétetetett, mely rendkívül alacsony faárakat mutat, hogy talán mégis sok az, a­mi az erdei birtokosok részéről kívántatik, hogy ezen mindenesetre igen ala­csonynak mutatkozó átlagból még százalékos levonás is adassék. Ennélfogva azt a propositiót, melyet a képr.­ház már nagy részben a főrendek m­itivájára tett, az erdőbirtokosokra alkalmazva és igazságosnak tartja, és azért kéri azt elfogadtatni. (Helyeslés: Sza­vazzunk !) Gr. Pálffy Mór utalván ama terhekre, melyek az erdőbirtokot nyomják s a hiányos oltalomra, me­­yet a tör­vényekben talál, helyesli a 20 % levonást s K Keglevics István véleményéhez csatlakozik. Gr. Andrássy Manó pótjavaslata után, mely szerint 12',2"/«-ot kellene elfogadni a többi termé­nyekre is Keglevich István, mint indítványozó, végsza­vában a számítása alapjául felvett három gabnanem ára ellen tett kifogásra tesz észrevételt s azt állítja, hogy ha más gabnanemet vett volna is, akkor is ki­jön e 6 évre a fentebbi átlagos ár. Nagy zaj között k­iérti megc­áfolni Ghyczy érveit. Tévedés, mintha rövidebb évturnus átlagos ára kisebb lenne a busz évi forgáénál. A fa árából 10°­o-kal többnek kellene eszámíttatni, mint más termény árából. Ghyczy rövid viszonválasza után a főrendi­ház Keglevich indítványát elveti. A javaslat elfo­gadtatik egész a 28-ik §-ig, melynél felolvastatik a lármás bizottság erre vonatkozó véleménye. Ghyczy Kálmán. A földadó szabályozásáról a törvény fő czélja az, hogy a földadó terhe az ország különböző vidékeire és ezek lakóira aránylag nehe­zedjék. Azt talán nem állíthatja senki, hogy a kor­mánynak az lenne a czélja, hogy az adó aránytala­nul vetessék ki a különböző vidékekre és lakosaikra ! De vajon a kerületi bizottságok által az országos bi­zottságba beválasztott tagoknak ugyanez lesz-e az érdekük? Nem, mert mindegyik előszeretettel lesz sa­ját vidéke és saját viszonyai iránt. Megeshetik, hogy másokkal egyetértve saját vidékük érdekét más vi­dékek kárára nagyon is előtérbe tolják, mert na­gyobb számmal lesznek. Igen megfontolandó tehát, hogy a kerületi bizottsági tagok az országos bizott­ságban, e legfőbb fórumban, még túlsuly­ba is be­­yeztessenek.­­ Tiltakozik a feltevés ellen, mintha a kormány a gabna árának és a föld jövedelmének aránytalanul magas fölvétele állna szándéká­­ban. Ha ezt tenné, az ország érdeke ellen cselekszik. Í­risz nemsokára elő fog jönni azon időpont, midőn a monarchia két fele közt a quótáról s ennek megálla­pitásáról lesz szó; lehetetlen, hogy találkoznék kor­mány, mely arra lenne hajlandó, hogy ürügyet szol­gáltasson a monarchia másik részének arra nézve, hogy az országnak a közös költségekhez való hozzá­járulási arányát magasbra emelni kívánná. A kor­mánynak semmi esetre sem lehet az az érdeke, hogy bármely tekintetben a földre nézve túlságos jövede­­lm számíttassák ki, nem lehet a főrendeknek e te­­kintetben aggodalmuk, ha tekintetbe veszik hogy a képviselőház a termények áránál a költségek felszá­mításának ama módozatait fogadta el, amit a főren­dek proponáltak. Ez is tehát biztosítékul szolgálhat a főrendek­nek arra nézve, hogy a tulajdon elveik szerint meg­­állapítandó földjövedelmi fokozatok túlságosak nem esznek, és hol van az megírva, hogy azoknak, a­ki­ket a pénzügyminiszter ki fog nevezni az országos­idottságba, okvetlenül ily pénzügyi közegeknek kell enniök, kik minden földbirtok ellen ellenséges indu­­lttal viseltetnek ? Ellenkezőleg azt hiszi, hogy a pénzügyminisz­ternek kötelessége volna azon esetben, midőn az or­szágos bizottság tagjai kinevezendők lesznek, arról gondoskodni, hogy az országos bizottságban legye­nek részéről szakértők is kinevezve elegendő szám­mal, de különben épen az ő feladata lesz az országos bizottságba azokat meghívni, kiknek érdekei talán a törvényhatóság útján megejtendő járásbizottsági , és ezek utján megejtendő kerületi bizottsági válasz­tásokban tökéletesen képviselve nem lesznek. (He­­veslés.) Azt hiszi, hogy lesznek az országban igen nagy fontosságú érdekek, melyekre nézve nem lehet bizto­san állítani, hogy azon az uton, a­mint a járásbizott­ságok fognak választatni, az országos bizottságban érvényre jussanak. Aligha fognak azok, a­kikre ő ez alkalommal gondol, a járásbizottságokba megválasztatni és ta­­án állásuknál fogva ép azért, mert birtokuk széle­sebb kiterjedésű, nem is fognak ezen rájuk esett vá­­asztást elfogadni és ha nincsenek a járási bizottság­ban, nem lesznek a kerületiben, ha nem lesznek a területiben, nem lesznek az országosban sem, azt hiszi, hogy épen szén nagy fontosságú elemek igazi képviseletüket csak az által fogják találni, hogy ha a pénzügyminiszter által hivatnak meg azon tárgy elintézésére, mely őket leghelyesebben és legméltá­nyosabban illeti. (Helyeslés.) Azt is hallotta, hogy a kormánynak szándéka lehetne a földadó emelése tekintetében egy bizonyos kiszámítandó jövedelemre valami nagy adóperczen­­tet kivetni. Az a perczent meghatározása, mely sze­rint a földjövedelem megterhelendő, a törvényhozás dolga. A képviselőház szintén oly elemekből áll és fog állani Magyarországban sokáig, hol épen a föld­­birtoki érdekek túlnyomók. Ott sem fognak megszavazni bizonyosan oly magas perczentet, melyet a szükség nem indokol és a főrendeknek is lesz mindig módjuk valamely indo­kolatlan magasságú perczentnek törvénybe igtatását meggátolni. De ha szabályozási munkálatok folytán az adó egyes vidékek közt aránytalanul lesz kivetve, ezt megváltoztatni a törvényhozásnak mindaddig, míg új föladószabályozási munkák nem történnek, módjában nem lesz. Ha akarná, sem fogná tehetni, és lehet, hogy nem 20 esztendő, hanem talán félszá­­zad előtt nem lesz új katasztrális munka, s addig azon aránytalanság, a­mely nagyon fogná sújtani az egyes vidékeket, folyvást fenállana a­nélkül, hogy a törvényhozásnak módjában lenne ezt úgy megaka­dályozni, a­mint valamely aránytalanul nagy perczent törvénybe igtatását minden pillanatban meggátol­hatja. A képviselőház nem kevésbé féltékeny mind az ország jogaira, mind a földbirtok érdekeinek meg­óvására, mind a főrendek és a képviselőház lehet mondani talán egy akarattal fogadta el ismételve ezen szerkezetet azon szövegben, melyben azt a fő­rendek elébe terjesztette. Kéri a főrendeket, ezen §-nál a képviselőház által felterjesztett javaslathoz hozzájárulni. Vay Miklós báró hozzájárul a képviselőház szerkezetéhez kivált azért, hogy e törvény végre valah­ára létrejöhessen. Cziráky János gr. szinte óhajtja ezt, de e pontnál a főrendiház érvelését megdönthetlennek tartja, s e pont körül, mint elvi kérdés körül kellene sorakozni. Itt óvatosnak kell lenni, annál inkább, mivel még egy oly tisztelt férfi is, mint a mostani pénzügyér nagyon előtérbe tolja a fiscantási érdeket az adózók nem csekély aggodalmára. Egyenlő szám­mal választatván a bizottsági tagok a kormány és az érdekeltek részéről, egészen a pénzügyér kezébe van letéve az ügy eldöntése. Inkább szeretné, ha nem is lenne semmi bizottság, intézze a pénzügymi­niszter, legalább akkor őt terheli a felelősség, mig így egy más esetleges pénzügyér könnyen felelőtlen emberek háta mögé bújhat. Védelmezi a hármas bizottságot a pénzügyér ellen s végre felhívja a fő­rendeket, nyilatkozzanak saját bizottságuk vélemé­nye mellett. Tomcsányi József a két felfogás közt csak abban látja a különbséget, hogy az egyik a választott egyének számában, a másik a választott és kineve­zett egyének egy­enlő számában lát biztosítékot. Ő a miniszteri felelősségben látja. Pártolja a képvise­lőház határozatát. Ghyczy Kálmán hallotta a tárnokmester Cziráky szavaiból a bizalmatlanság szavát, minden lehető kormán­ynyal szemben, de hogy miféle magy al­kotmányos elvet kíván megmenteni , azt nem volt szerencsés hallani. Nem tudom, úgymond, hogy a régi időkben báj­ran indokolt volt-e az a nézet, a­mely szerint az ország lakosai a kormányokat az ország ellenségeinek tekintették. Én azt hiszem, hogy indokolt akkor sem volt. De ép azért tért át az ország a parlamentáris kormányrendszerre, hogy egyátalában ne legyen leh­tséges az hogy a kormány érdeke ellentétben legyen az ország érdekeivel, hogy a kormány mint ellenség álljon az országgal szem­ben (Helyeslés.) és ha igazán a Parlamentarismus terére akarunk lépni, ha azt fenn akarjuk tartani, ak­kor le kell már egyszer mondani ezen nézetről, hogy egymást mint ellenségeket tekintsük és akként tekintsük egymást, mint olyanokat, kiknek köteles­ségük egy czélra, a haza szent ügyének előmozdítá­sára működni. (Elénk tetszés.) Ő nagyméltósága mintegy azt mondá, hogy az országos bizottságban az egyik felül fognak ülni a választottak, a másik felül fognak ülni a­­képv.­ház terve szerint a miniszteri kinevezettek és köztük fog ülni a pénzügyminiszter, és ő úgy képzeli magának ezen testet, mint a­mely talán nem is organikus elemekből áll, hanem mint marionetteket, kik min­dig csak bizonyos sorrend szerint fognak szavazni, kik nem fogják saját nézetöket érvényesíteni akarni. Szóló szerint lehetetlen, hogy oly testület állít­­tassék­­össze, hogy az egyik oldalon­­lélők mindig egy véleményben legyenek a másik oldalon ülők pe­dig mindig más véleményben. Ajánlja a képviselőház szövegezését, Cziráky úr. tiltakozik, mintha ő a kormány férfiait ellenségeknek tekintené. Ezt ő megc­áfolta szavazataival. De hogy szorult pénzügyi viszonyok közt a pénzügyminiszternek érdeke minél több jöve­delemre szert tenni az állam szükségleteinek czéljá­­ból, azt természetesnek gondolja. Érdekes, amint a parlamentarizmusra úgy mellesleg megjegyzi: Hogy a parlamentaris aera mi biztosítékot nyújt, méltóz­­tassanak megengedni, én ő excelentiáját e térre kö­vetni nem akarom, mert ha vonalat fogunk húzni a parlamentaris arra és az ezt megelőző aera közt, hogy mennyiben suttatik ma adóval az ország népe, arra nézve a méltóságos urak nehezen fognának a parlamentáris aera felett kedvezőbben nyilatkozni.­­ Hogy a bizottsági kinevezett tagok marionettek volnának, azt nem állítja, de igen­is, hogy sokkal szorosabb összefüggésben állnak az illető kormány­­férfiak alatt, mint állottak ez előtt. Ghyczy érvei ál­tal nem látja magát állásából kiforgatva. Szavazásra kerülvén a dolog, a főrendiház ál­talános többsége 36 szavazattal a képviselőház szöve­gezését fogadja el. Öt percznyi szünet után következik a 30. §, melyet Tomcsányi József a 34-ikkel együtt kíván tárgyaltatni, mint azzal összefüggőt. Némi vita után a következő módosítást ajánlja :­­A 30. § ból azon két bekezdés, mely annak vé­gére a hármas bizottság által a 34. § ból áttétetett, hagyassék ki. A 34 §-ból a hármas bizottság által a 30. §. végére áttett 4. és 5. bekezdés tétessék a 34. §. vé­gére az abba a hármas bizottság által felvett három új bekezdés előtt. Ezen három új bekezdés közül az elsőben ezen szavak helyett »a község által eszközlendő 8 nap alatti kihirdetése után számítandó« tétessék »a köz­ség által 8 napon át eszközlendő közszemlére kité­tele után.« A 2. uj bekezdésben ezen szavak után »mi­niszter által« tétessék »a 22. §. értelmében.« A 3. uj bekezdésből ezen szavak »vagyis bir­tokon kivül« és a következők »a pénzügyminiszter által kiadandó eljárási utasítás módozatai szerint« hagyassanak ki. Eötvös Dénes báró panaszkodik a tárgyalás gyors menete miatt. Nem jutni szóhoz. Ezért elkéset­ten bár, azt véleményezi, hogy ha a financziákon se­gíteni akarunk, legjobb lett volna nem változtatni a szabályokon, hanem ügyelni, hogy az egész ország­ban végrehajtassanak. Elnök figyelmezteti szólót, hogy azt az első tár­gyalásnál lett volna helyén elmondania. Szóló eláll a szótól. Cziráky úgy találván, hogy Tomcsányi in­dítványa megegyez a főrendiház bizottságának ha­tározatával s csak az előadó tévedése lehet, hogy ez ekkép nem lett előterjesztve, pártolja Tomcsányit, s a ház elfogadja. A 34. §-nál felszólal gr. Zichy Nándor. Sze­rinte a jelen módosítás a leglényegesebb, mely e tör­vényben foglaltatik. A főrendiházat a közpénztár kímélése bírta arra, hogy a kataszteri munka ke­resztülvitelére rövidebb és olcsóbb eljárást hozzon javaslatba. Némelyek azt kívánták, hogy a régi alapon, a régi kulcs szerint és minden kivetés nélkül mindjárt 1876-ban történjék az adókivetés. Az ellen, hogy az adókivetés, most 1876-ban eszközöltessék, senkinek sem lehet kifogása, annál kívánatosabb, mennél előbb eszközölhető. Azonban ezen bekezdés magával azon törvényjavaslatnak alapelvével van ellentétben, ellentétben van a földadót szabályzó pátenssel, mely az 1868. 25. t. sz. által törvényesittetett, míg bekez­­désileg mindjárt ezen törvényjavaslatnak 3. §-áb­an az mondatik, hogy az új adótörvény ezen munkálat alapján lesz kivetendő. Azonban mindezek csak for­­maszerű kérdések, akkor midőn az állam szükségle­teinek fedezéséről van szó, s a midőn ezen fedezetnek mielőbbi létesítése az országnak érdekében áll. A kérdés csak az, hogy hasznos és helye­s-e ezen eljárás, vagy sem ? Szerinte nem. Egyedül azon indok, hogy mielőbb férjünk az adóhoz, nem lehet irányadó, mert ha a jelenlegi földadójövedelmet szaporítani akarjuk, találtunk módot eddig is,találhatunk ez után is, így lehet szá­zalékot vetni ki az adóra és ha ezen százalékot be­kapjuk, tudni fogjuk, hogy hány millió fog beszivá­rogni az állampénztárba, feltévén, hogy az adózók meg tudják fizetni. Tehát talán azon nézet vezérelte a véleményt, hogy ez­által az adó kiegyenlíttetik. Ezen vélemény azonban tökéletesen hibás: nem egyenlttetik ki az arán­ytalanság az egyes vidékek közt és még kevésbé az egyes birtokosokra nézve, hanem inkább neveltetik az aránytalanság, egyesek­re nézve pedig annál kirívóbbá tétetik. Két különböző termé­szetű tárgy van, a­mi itt tekintetbe jön; először azon területek, melyek állí­tólag adó alá nem vétettek, mert előbb terményezők nem voltak, vagy jól lehet adókötelesek lévén, a je­lenlegi catasterbe föl nem vétettek. Ha az 1868. t. sz. kiváltságai fenntartatnak, akkor oly terület, mely jövedelmező, és mely a ca­tasterbe föl nem vétetett, s mely vagy vizszab­ályozá­­si, vagy töltés, vagy más ily nagyobbszerű munkálat által jövedelmezőv nem vált volna, és úgy nem volna kiváltságos, vajmi kevés lesz. Másik kérdés a mivelési ágakban történt vál­tozás. Igaz az, hogy némely vidékeken a művelési ágak változása által a di­­proportió növekedett, más vidékeken kiegyenlíttetett ; ott a­hol túlságos volt az adó, az­által, hogy rétekből, legelőkből szántófölde­ket csináltak, valamivel a jövedelem is fokozódott s igy az adóteher nem oly túlságos másokhoz képest, mint azelőtt volt i de ott, a­hol úgy is csekély volt az adó, és feltörettek a legelők, ez­által lényegileg nem változott az adóarány. De van még egy más körülmény és ez­által egyedül csak a szántóföld érintetik, az erdő, a legelő épen nem. Az egész gazdasági viszony változott ott, hol legelőt nem tartanak, a­hol rét nincs többé, a­hol mindent fölszántanak és bevetnek, ott szükség­képen mesterséges takarmányról kell gondoskodni, ott nem lehet búzával, árpával elvetni, hanem több, ugart kell hagyni vagy mesterséges takarmányt elő­állítani. Ezek azon kérdések, melyeket az általános új kataszteri munkálat nélkül elintézni nem aka­runk, mert, ezáltal a hibák még nagyobbá, még kirí­vóbbá lesznek. Ezen nézetnek adott a pénzügyminisz­ter, midőn ezen javaslatot első ízben a képviselőház­ba behozta, indokolásában kifejezést, ezen nézetnek és meggyőződésnek adott kifejezést a hármas bizott­ság, midőn első alkalommal jelentést tett, hogy mi lenne e tvjavaslat tárgyában teendő. Ez volt az ok, hogy a főrendiház nem ily inte­rim hozta javaslatba,hanem az egész eljárás siettetése által akarta elérni a czélt. Az egyes birtokosokra pe­dig kiválólag és túlságosan fog nehezedni az arány­talanság, mert lehetnek esetek,hogy a birtok egyhar­­mada, egynegyed része szántóföld vagy legelő volt, hol ezek feltörettek, hol intenzív gazdaságot folytat­nak, hol azelőtt és viszonylag túlságosan volt az adó­teher, ennek következtében is 30­­­0-et fog szaporít­hatni. Ha csak az adót akarjuk növelni, akkor vessünk ki százalékot a mostani adóra, de megrontjuk ezen adóalapot új terhet kivetni még nehezebb lesz mint jelenleg. A kiegyenlítés, arányok helyreállítása ez után nem sikerül, mint financziális expedens e módszer nem jó, ellenkezik a katasteri eljárás elveivel s azért ő el nem fogadja. A ház elfogadja a bizottság véleményét. A tár­gyalás a 47. §-ig halad. Holnap 11 órakor az ülés folytattatok. Ülés vége 3 óra 15 perc­. A h­on­védmenh­áz vagyoni áll­ása. Letelvén egy éve, hogy a honvédmenház k­ze­­lésével az alulirt bizottság bízatott meg, kötelessé­gének ismert kezeléséről a nemes adakozóknak és honvéd-bajtársainak számot adni. Midőn az alulirt bizottság a múlt 1873-diki deczember hóban a honvédmenházat átvette, annak pénzalapja következőleg állott: Értékpapírokban 29,321 frt 75 kr,készpénzben 92 frt 2 kr. Összesen : 29,413 frt 77 kr. Ezen alap szaporodott: Adakozások 1874. év­ben 22,354 frt 11 kr, kamatbefizetés 676 frt 21 kr, föld tehermentesítési kötvények kamatja 13 frt 36 kr, összesen 1874. évi deczember hó 31-én volt 52,457 frt 45 kr. Kiadások: Honvédek ellátása 5636 frt 76 kr, ruházat 2487 frt 55 kr, bútorzat 1150 frt 75 kr, leltári tárgyak 1086 frt 76 kr, kert mivelése 592 frt 26 kr, menház fenntartása és rácsozat felállítása 1887 frt 26 kr, fűtés 113 frt 20 kr, egyéb apró ki­adások 753 frt 82 kr, összesen 13,708 frt 36 kr. Ma­rad tehát 1875. évi januárhó 1-én a honvédmenház vagyona 38,749 frt 9 kr. É3 pedig : két betáblázott kötelezvény 17,000 frt, 8 db földtehermentesitési köt­vény 1750 frt, 13 db takarékpénztári könyv 18,471 frt 77 kr, készpénz 1527 frt 32 kr, összesen 38,749 írt­a ki. Midőn a bizottság a menházat átvette, csakis 5 rokkant honvédet talált benne és a mint a kibocsá­tott felhívások folytán a pénzek befolytak, a rokkant honvédek száma is szaporodott, úgy hogy 36 egyén nyert a honvédr meuházban ellátást, és daczára a szükséges bútorok, ruházat, leltári tárgyak, és egyéb kiadásoknak, az év végével tőke­szaporodás mutatko­zik 9335 frt 32 kr, a­mely összeg ezentúl felveendő új rokkantak ellátására lesz fordítandó. Midőn ezekért a nemeslelkű adakozóknak rok­kantaink nevében hálás köszönetünket nyilvánítjuk , felkérjük egyszersmind a nemeslelkű honfiakat is derék honleányokat, a honvédmenházról meg nem felejtkezni, és — habár csekély, mindenesetre becses adományaikkal a bizottságot szerencséltetni kegyes­kedjenek, mert higgyék el, hogy adományaikat soha jobb czélra nem fordíthatják, mint azok ellátására, kik a haza szabadságáért és függetlenségéért is-

Next