A Hon, 1875. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1875-01-14 / 10. szám
10. szám. XIII. évfolyam. Budapest, 1875. Csütörtök, január 14. Reggeli kiadás. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra.........................................6 írt — kb. 8 hónapra.........................................12»'— » Az esti kiadás postai különküldéséért felülezetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év fogtján minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda s Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDÜ'A’küLEIt szintúgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás: 99x XIII-dik évi folyaméra Előfizetési árak: A Januárhóra jelentkező új előfizetőknek, kiknek nem volt alkalmuk a regény már megjelent részét olvashatni, az első három kötetet és a negyedik kötet bevezetését ingyen külön lenyomatban küldjük meg, s csak arra kérjük, hogy megrendeléseikben kiadóhivatalunkat arról a körülményről értesítsék, hogy »új« előfizetők s hogy a megküldést óhajtják. Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 kvba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czím alatt Pest, Ferencziektere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. Budapest, jan. 13- Pótlék helyett új adó. Ghyczy az egyenes adókra tervezett 5 % pótadó követelésével felhagyott és e helyett általános jövedelmi adó útján kívánja bevenni nemcsak azon 8 millió hiány fedezetét, mely még az ő számítása szerint is már most fedezetlenül marad, hanem azon egész összeget, amely a budgettárgyalás következtében, akár a kiadások növelése, akár a bevételi előirányzat apasztása folytán, a budgetben fedezetlenül marad. Ez merész terv. Elmondjuk előnyeit az 5 °/s pótadóval szemben ; röviden körvonalazzuk elvi jogosultságát, és végül kifejtjük gyakorlati veszélyeit. Az általános jövedelmi adónak, a most érvényes adókon felül való életbeléptetése, kivetkőzteti ezt alapelvéből , mely feltétlenül abban áll, hogy az adóalap más adó által igénybe véve ne legyen, és csakis a tiszta jövedelmet foglalja magába. De nálunk az adóalapot hozadéki adók nagy és különböző arányban veszik igénybe , sőt az adóalap kitudásánál sem a tiszta jövedelem lévén a czél, a hozadéki mérték is nagyon aránytalanul van alkalmazva. Mert, akárki mit beszél, jövedelmi adónk ép úgy nem tiszta jövedelmi adó, mint maga a ház- vagy földadó. Minthogy a tervezett általános jövedelmi adó bevallásra lesz ugyan alapítva, de a mostani adóteher, és — állítólag — a betáblázott adósságokon kívül, abból egyéb teher levonása megengedve nem lesz, a bevallás pedig a meglevő hozadéki adó-alapokkal lesz ellenőrizve, illetőleg kiegészítve — Így elmondhatjuk, hogy a terveit általános jövedelmi adó nevének nem fog megfelelni, és az adóteher aránytalanságait is növelni fogja. Mindazonáltal őszintén gratulálunk Ghyrczynek azért, hogy a mostani adóterhet nem kívánja pótadók útján nevelni. Mert a pótadók azon aránytalan mértékben nevelnék elszigetelten, egymásra való tekintet nélkül, az egyes bevételi ágak terhét, amelyben azokat az adóteher most (tehát a legigazságtalanabb mértékben) terheli, így a tervezett 5 % pótadóval (beszámítva 4 °/° kereseti adót is) a földbirtokos terhe, már csak az adószázaléknál fogva, 2.72 százalékkal, a háztulajdonosé 1.47 — 2.20 °/o-kal és a tőkepénzesé 0.92 százalékkal növekedett volna , ami még távolról sem jelzi azt az aránytalanságot, mely az életben állott volna elő, amiatt, hogy a földkatasteri felvételek és jövedelembevallások nagyon különböző adóalapot és így terhet képeznek ugyanazon jövedlemágakban az egyes vidékekre, sőt polgárokra nézve. Az általános jövedelmi adó, mint tervezve van, az egyén összes (különböző forrásból jövő) bevételeit veszi alapul, levonva abból a kitáblázott adósságokat és adóterhet. Ebben az alapban, az adószázalékok különböző (sőt aránytalan) mértéke, és a történetesen felvett bevételekből, nem a jövedelemhez mért, hanem egyéni viszonyokból származó levonható teherösszegek fogják az adóalap arányosságát megrontani, sőt rontani fogja ezt a bevallásoknál előfordulható eltitkolások és a hivatalos katasteri adatoknak a valóságtól eltérő különbözősége is. E két utóbbi tényező hatását számokban ki sem fejezhetjük, de azt hiszszük, hogy számok nélkül is elhiszik olvasóink, hogy a betáblázott teher és a bevallások, illetőleg kipuhatolások arányban épen nem lesznek az adóképességgel, tehát alapjában rontják meg a jövedelmi adó mértékét és arányát. De maguk az adószázalékok levonása is különbözőleg fog hatni az egyes bevételi ágak adóalapjának megállapítására. A földbirtokosnál a (a 4 százalék keresetadóval) 100 frt jövedelemből levonható lesz 30,16 százalék, a házbirtokosnál 16’84—24‘97 százalék, a tőkepénzesnél 10'40 százalék. Tehát a jövedelmi adó alapja az elsőnél 69,84, a másodiknál 834 6 75*4, a harmadiknál 89,60 frt lesz. Ha már most 5 százalékban lesz az általános jövedelmi adó megállapítva, amennyi okvetetlen lesz, (mert ez legfeljebb csak tíz milliót adna) ha Ghyczy mindazon hiányt ez által kívánja fedezni, mely a budgettárgyalás folytán és eddig benyújtott adójavaslatai elfogadása után, fennmarad, akkor ennek terhe az egyenes bevételi jogakhoz következőleg fog arányalni.A földbirtokos terhe növekedni fog 3,59 százalékkal, a háztulajdonosé 445—3*77 százalékkal, a tőkebirtokosé 4,48 százalékkal. Ha pedig felveszszük azt, hogy a községi adó is levonatik az adóalapból, ha ezt átlag 10 százalékra teszszük, még akkor is a földbirtokos adója 2,99 százalékkal, a házbirtokosé 3 27—3.65 és a tőkepénzesé 3.98 százalékkal fog növekedni , ami általában véve magasabb teher, mint mekkora a tervezett 5 százalék pótadóból származott volna. Ez tehát azt teszi, hogy Ghyczy visszavonta ugyan az 5 százalék pótadót, mert azt a jobboldaliak is terhesnek mondák és helyette általános jövedelmi adót ajánlott, de ugyanakkor, ennek daczára, mindenik jövedelmi forrást nagyobb mértékben akarja megadóztatni, mint előbb, csak azok terhének aránytalanságait apasztó. Ugyanis az 5 százalék pótadó mellett a földbirtokos terhe 272 százalékkal, az általános jövedelmi adó mellett (ugyan 3 százalék adóval) 299 százalékkal; a házbirtokos terhe az előbbi terv szerint 047— 2‘20 százalékkal, • az utóbbi terv szerint 327 — 3’65 százalékkal ; a tőkebirtokosé az előbbi terv szerint 0 92 százalékkal; az utóbbi terv szerint 3 98 százalékkal növekednére. Ezt a teher növekedést csakis az adósságok levonása enyhíthetné, ha meg lesz engedve, mi még nem bizonyos; ez igen természetesen, enyhítné némileg az adóképesség csökkenése arányában; de meg vagyok győződve, hogy az utóbbi terv szerint a teher nagyobb l ez, mint az előbbi szerint. Ez természetes. Az előbbi terv szerint be kell venni az 5 százalékos pótadóból 3 milliót, az utóbbi terv szerint az általános jövedelmi adóból legalább 8, de igen valószínűleg 10- 15 milliót is. Ezért szól e terv ellen nemcsak az, hogy terhesebb, mint az előbbi, tehát amint azt e miatt tátták el nem fogadhatónak, úgy elfogadhatatlan az utóbbi is, mely a terheket csak fokozná; de szól az is, hogy százaléka és összege oly hiányhoz van kötve, melynek fedezése nagy, sőt elviselhetlen terhet róna a nemzetre. Amelynek vigasztalásul nem szolgálhatna az, hogy e nagy teher az egyes bevételi ágak jövedelmezőségéhez mérten arányosabban lenne az eddigi adóknál felosztva, és másodszor az, hogy az új adó eszméjében egy nagy elvi reformkérdés van kifejezve. Erről, valamint egy általános jövedelmi adónak nálunk most található és Ghyczy javaslatában felvett alapjáról szólok közelebbről. Hegedűs Sándor. — Minisztertanács. A ma 12 órakor tartott közös minisztertanácsban résztvettek Andrásy és báró Koller közös miniszterek, továbbá Auersperg és Bittó miniszterelnökök, Horst és Szende honvédelmi miniszterek. — A közlekedési minisztériumban ma délben 12 órakor tanácskozmány tartatott, melyben Zichy miniszterelnökölt és a nyugati vasút igazgatója Fáik is részt vett. E tanácskozmány tartamában megjelent egy hat tagból álló győrvárosi küldöttség Kautz Gyula győri képviselő vezetése alatt. Értesüléseink szerint vasúti csatlakozási ügy forgott szőnyegen. — B. K o 11 e r A n ta 1, cs. kir. közös hadügyminiszter (lásd a minisztertanácsról szóló hírt) a tegnap esti vonattal Bécsből Budapestre érkezett. Vele jöttek Muszil kapitány és Frith lovag alezredes és osztálytanácsos a közös hadügyminisztériumban. A „HON“ TÁRCZÁJA. Az angol és amerikai slinkerek. (Egy újabb eset alkalmával.) Általános feltűnést okozott a napokban Angliában a lymingtoni per. A shakerek (reszketők), kik a quakkerek egyik kommunista felekezetét képezik, egy Girling nevű kisasszony apostolsága alatt, Lymingtonban egy gyarmatot alapítottak és így Londontól nem messzire élvezték a vallásszabadságot, annyira, hogy hitük két főczikkét, a nőtlensséget és vagyonközösséget teljes mértékben gyakorolták. Girling kisasszony, midőn a »Daily News« levelezője meglátogatta, ennek így adta elő küldetésének keletkezését : »Imádkozott, hogy az Isten lelke világítaná meg őt és hosszas, komoly imádkozás után, egy éjféli órában, a sötétségben és magányban részeltetett a Szentlélekben. Azonnal teljes változást érzett egész testében, fejétől talpáig. Nyolcz évre rá, egy délben, egy visiót látott. Látta Kristust a felhőkben, és tőle nyerte azt a kijelentést, hogy nem fog meghalni, mig ő el nem lő és parancsot kapott, hogy hirdesse ezt minden embernek.« Azután kinyújtott karokkal és ujjakkal folytatá: »Amily világosan és biztosan látom önt és az ön alakját, oly világosan láttam Kristust, Isten fiát. Ön engem őrültnek vagy bárminek nézhet. Nem gondolok azzal, de oly biztosan tudom, mint ahogy itt állok, hogy testem nem lesz a földé soha. Nem mondom, hogy a Kristus itt lesz ma, holnap a jövő héten vagy jövő évben, mert nem tudom mikor jön el, de azt tudom, hogy akkor élni fogok, mikor ő jó. Hirdetem az igazságot millió és millió embernek és Isten kegyelméből hirdetni fogom azt ma éjjel is. Önök közt, barátaim, bizonyára vannak nős emberek is. Nem mondom, hogy gonoszat cselekednek, isten mentsen. Nősüljenek és menjenek férjhez , de Adám fiai lévén, testék meg fog halni. A mi testünket már megszállta a szent lélek és nem fogja látni a halált. Nem mondom, hogy el fognak ítéltetni a feltámadás napján, de minden ember a szerint, amint lelkiismeretének megfelelően cselekszik, a szerint fog elitéltetni és részesülni az üdvösség különböző fokaiban. Mi, akik Kristust követjük,nem léptetünk házasságra. Mi nőtlenül és hajadonul kell,hogy éljünk, mint Kristus. Biztosítomönt, hogy teljes szüzességben élünk, mert a szent lélek megszállott. Sok csudás orvoslásnak voltam tanúja mielőtt Kristus kinyilatkoztatta magát előttem — teljes gutaütés, fél vakszem, a fél oldalra húzott száj, nagyon rövid idő alatt gyógyultak meg.« E bitókét a girlingisták sz. Pál azon szavaival is támogatják, hogy a test a lélek háza és folytonosan a szent lélektől megszállva érzik a magukat,amikor reszketni, forogni kezdenek; de azért Girling kisasszony csak mosolygott dr. Adams azon feltevésén, mintha ők mesmerianusok lennének. Girling kisaszszonynak sok követője akadt az alsóbb néposztályokban és ezek egy gyarmatot alapítottak Lymingtonban. Azonban a meglévő kész vagyon hamar elfogyott a közösségben, két telkükre adósságot vettek fel és minthogy a kamatokat nem fizették, a múlt hóban végrehajtást foganatosítottak ellenök,ja minek vége a lett, hogy az egész szent felekezetet kitették az út szélre, kenyér, foglalkozás, vagyon nélkül. Mert az angol szabadságot ad bárkinek, hogy higgyen a mit tetszik ; de Tartozásait és állami kötelezettségeit mindenkinek teljesitni kell. A szegény gyülekezet, áhitatos béketűréssel engedett a törvény szigorának, és míg Herpert el nem szállásolta őket egy csűrbe, az utczán várták Kristus eljövetelét. Most az egész gyülekezet oszlófélben van, mert közösen meg nem élhetnek és dolgozni kell, ha éhen halni nem akarnak. Az amerikai shakerek sokkal életrevalóbbak. Már száz éve annak, hogy »Anna anyó« »a barátok társulatának« egyik tanulatlan tagja, kivándorolt Liverpoolból New Yorkba az ő megtéríthetlen férjével (ki csakhamar elvált tőle) és 7 tanítványával. Ő is még Lankashireban látta »teljesen és világosan az igazságtalanságot, az emberi romlottság gyökerét és alapját és átlátta azt a kihágást, melyet az első ember és asszony elkövetett még a paradicsom kertében.« Látta, »mikor és mi által fordult el minden ember Istentől és, világosan felfedezte a megváltás egyedüli útját«. Ádám vétke tehát a nősülés volt, melynek eredménye a törvénytelen elszaporodás volt. Lee Anna nem ment oly messze mint tanítványai, kik azt vallották, hogy Isten kettős személy, nő és férfi, Kristusban megtestesült a férfi elem, benne a női elem. De az tény, hogy e felekezetnek leginkább nőapostolai vannak. Lee Anna is a Massachusette és Connecticus partjain egy gyarmatot alapított. New Albany lett a shakerek főtanyája; 1787-ben megalakult a millenarius egyház, (mert ez a shakerek helyes elnevezése) és 1792-ben a felekezet már elágazott a vidéken is. A század elején oly őrjöngés szállta meg Amerika némely vidékeit, hogy például Kentuckyban több ezeren gyűltek össze a mezőn, kezdték a tánczot és sokan vesztek eszüket. De most már mérsékeltebbek és dolgosabbak a shakerek is. Most Amerika különböző részeiben 18 ily társulat, 58 »családra« oszolva él, mintegy 2400 tagot foglalva magába. Ha várjon eleitől fogva kommunisták voltak-e, azt nem tudjuk, de most a legteljesebb mértékben valóssták a vagyonközösséget. Mindenki, aki áttérni akar, a próbaév alatt, gondnokokra bízza vagyonát, a melynek letelte után, sőt előbb is, időközben, vissza követelheti és épen viszsza is kapja azt, de kamat nélkül és azon munkáért sem számitnak dijt, melyet ez idő alatt végzett; de ha a próbaévet kiállotta és ő maradni akar, viszontbevétele ellen kifogás nincs — akkor mindenét, amije csak van, át kell hogy adja a »család«nak. Dolgoznia kell azt, amit eléje szabnak, az »öregek« által kijelölt lakást nyeri, a közös asztalnál eszik, a közös raktárból kap ruhát és ha csak nincs azok közé beosztva, kik a külvilággal folytatják a telep üzleteit, pénzt se lát soha. Az amerikai shakerek leginkább földmiveléssel foglalkoznak, maguk csinálják ruháikat, a szomszéd városokkal kereskednek és onnan beszerzik azokat, amiket otthon elő nem állíthatnak.Kevés szükségük van nagyon kevés húst esznek, csak gyenge teát és kávét isznak. Saját terményük és gyümölcsük, kenyér és tej képezi főeledelüket. A nőtlenséget a legszorosabban megtartják, a férfiak és nők alig láthatják egymást, csak étkezésnél és gyakori vallási szertartásaiknál, de ilyenkor is lehetőleg el vannak egymástól választva. Csak táncz közben érintkeznek, amikor, ha a delirium megragadja őket, áttörik a korlátokat is. De ez őrjöngő gyakorlatok nem igen gyakoriak, az amerikaik e tekintetben is mérsékeltebbek, józanabbak, mint angol tanítványaik. A vagyonközösségen kívül, mint említettük, a shakerek két alap hitágazata: a nőtlenség és Spiritualismus. A coelibatusságukon nem nagyon lehet csudálkozni, leginkább érett kort értek tagjai és a fiatalabbak, miután e különös »családi« életet, egy pár évig megpróbálták, rendesen visszavonulnak. A »szellemországgal« való képzelt összeköttetésük és ebből származó koronkénti »sugalmazottságuk« ellátja őket azzal a »világossággal«, mely vezérli őket, ami nagyon könynyűvé teszi az »öregek« zsarnokságát és előmozdít mindenféle extravagáns hitet, de ennek daczára, bámulni lehet az amerikai shakerek szerény magaviseletét és hitek terjedését. Annyi áll , hogy míg az angol girlingisták gyarmata megbukott, a »Mount Leban«-on virágzik az amerikai gyarmat. Igen, mert ez a szemlélet és vallási gyakorlaton kívül, dolgozni is tud. Maga Lee Anna, miután elmondá praedikáczióját, ezt mondá híveinek: »Most tavasz van, ti mind részesültetek abban a kiváltságban, hogy Istentől tanítást nyertetek és most menjetek mindnyájan haza, legyetek hűségesek — kézzel. Minden bithű ember menjen, állítsa fel kertjét, szántsa fel földjét és vessen idejében és az ily ember bizalommal nézhet a jövőbe.« Munkával még a vagyonközösséget ,is fenn lehet tartani, munka nélkül a hit fenn nem tart senkit. Különös, hogy a mint St. Albanyban a családalapítás tiltva, a nőtlenség parancsolva van és erre van alapítva a vagyonközösség, mely virágzik Ameriikában, úgy másfelől a sóstó partján a mormonok és Oneidában a perfektionisták (283 van) a soknejűséget vagy a teljes nőközösséget, a korlátlan szerelmet hirdetve és téve vallásuk alapjává, virágzó gyarmatokat tudtak hasonlóana vagyonközösségre alapítani. A nőtlenség hívei ép úgy, mint a soknejűek vagy a teljesen szabad szerelmet hirdetők egyaránt tudnak dolgozni Amerikában és ez magyarázata annak, hogy bár a tulajdon ösztönző ereje nem ad erőt nekik, bár az örökösödés és vagyonszerzés nem könynyíti munkásságukat, mégis virágzó telepeket tudnak teremteni a pusztaságban. Természetes, hogy a shakerek száma csak kivülről jövő új »áttérőkkel« szaporodhat vagy maradhat fenn és amint megszűnik a bevándorlás, kihal a gyarmat is; de hisz e szegény fanatikusok épen abban látják az üdvösséget. Legyen nekik, az ő hitük szerint. Budapest, jan. 13. d e. Két hónapja még nincs egészen, hogy az utolsó nemzetiségi vita a képviselőházban elhangzott. A választási s a közjegyzői javaslatok tárgyalásakor keletkezett az s több ízben megújult, míg végre elintéztetett. A nemzetiségi képviselők e három ízben ismétlődött tárgyalásokból megjegyezhettek volna egy tényt, azt t. i., hogy minél inkább igyekeztek előtérbe tolni ügyüket, minél inkább erőszakolták kérdéseiket, annál inkább vehemens lett velük szemben a reakció. Mikor a ház először intézte el a kérdéses ügyet, nyugodt volt minden vélemény, mikor utolszor voltak fóruma előtt, akkor már a legszenvedélyesb serénák kerültek felszínre s majdnem a legmerevebb nemzeti irányban kerekedett fölül. Ha a nemzetiségek e tényt megjegyzik róla, nem kis tanulságot vonhatnak le belőle. Nem akarunk most a nemzetiségi kérdés meritumába bocsátkozni. Százszor és még néhányszor elmondtuk az iráni nézeteinket s tágitni azoktól ma sincs csepp okunk sem.Csak ép a fentebb jelzett tanulságért tartjuk szükségesnek reflektálni azon tényre, hogy a nemzetiségi képviselők újra mozognak, tanácskozást hirdetnek, azt eldöntendők, mily álláspontot s magatartást foglalnak el a budgetvita alatt. Vannak-e a mi politikai életünknek oly szükségletei, melyek nemzetiségi párt vagy pártok létezését szükségessé teszik, nem akarjuk vitatni mostan. Nem tagadjuk meg, bár nem is koncredáljuk a nemzetiségi mozgalom létjogát, s eltekintve e kérdéstől, alkalomszerűségére, ép „nemzetiségi szempontból” való helyes vagy helytelen voltára lesz néhány szavunk. S ide vonatkoztatjuk azt a tanulságot, melyet fölőbb megemlítenk. Ha a nemzetiségek ügyüket forcehrozzák, bármely alakban előtérbe tolni igyekeznek, ha nem reflektálva a fennforgó politikai kérdések horderejére, azok megoldását nehezíteni akarják az ő külön ügyeik bebonyolításával, el lehetnek reá készülve, hogy ahelyett, hogy az általuk védett szempontoknak használjanak, csak ártanak azoknak ; csak elterelik magoktól a minden irányban a szimpathiát s elkedvetlenitik a méltányosságot; szarvat adnak az ellenünk irányzott szenvedélyességnek, s az ily munka végén még szerencsésnek mondhatandják magukat, ha még azon pozícziókon állnak, ahol előbb álltak. Nem kárhoztatjuk azért a nemzetiségi képviselőket, hogy megállapítandó maguk tartását, konferencziáznak. Sőt épen szükségesnek, helyesnek tartjuk ezt. Mert minél érettebb, s minél teljesebb megfontolás vezetendi ez urak parlamenti lépteit, annál több kilátás lehet arra, hogy azeszély és mérséklet lesz annak főjellege. Az eddigi bandabandának, rakonczátlankodásnak fő-fő oka és abban rejlett, hogy túlságos szerep engedtetett az egyéni hóbortnak, ami annál veszedelmesebb volt, mert a nemzetiségi képviselők csekély számánál fogva — majd mindegyik ily hóbortoskodás könnyen egy - egy egész nemzetiség rovására volt írható. Csak had konferencziázzanak hát a nemzetiségi képviselő urak ; mi reméljük, hogy e konferencziák eredménye az leend, hogy belátva a helyzetnek arra teljesen alkalmatlan voltát, hogy parcziális, szenvedélyt gerjesztő kérdések tárgyaltassanak , s belátva a hazát fenyegető közös veszedelem nagyságát, fognak módot találni arra, hogy a közös bajjal szemben az ő különleges s legalább is vitás sérelmeik elhallgassanak s azok netán szükségkép feltűnő orvosoltatása egy későbbi — jobb — kor nyugodtabb perczeinek maradjon fenntartva. Ez kell, hogy a nemzetiségi képviselők magatartása legyen.Mert ha nem ez lesz, akkor végleg fogjuk tudni, hányat ütött velök az óra. Ha ők a haza veszedelmének perezében, nem a haza megmentésének nagy s magasztos feladatát tartják szemeik előtt, hanem e veszedelemből a maguk számára hasznot igyekezendenek húzni, nem törődve azzal, vájjon ezáltal nem kockáztatják-e e veszedelem beláthatlan következésekkel fenyegető fokozását , akkor tisztában lesz minden magyar párt azzal, hogy mit tartson a minden alkalommal fennen hangoztatott lojalitásról, mit gondoljon a nemzetiségnek a közös haza iránt való ragaszkodásról. A pénzügyi kérdések dominiálják a helyzetet. Ezek megoldása egy óriási feladat, mely minden erőt igénybe veene. A nemzetiségeket is. Reájuk is szükség lesz, minden pártban, minden választókerületben, szóval mindenütt. De a nemzetiségi jelszavaknak, a nemzetiségi zűrzavaralkotó szenvedélyességeknek el kell most hallgatniok. — Ezt reméljük s várjuk, nemcsak a budgettárgyalás alatt, de a jövő választások alatt is a nemzetiségektől. Sokszor el volt már mondva — s nem csak magyar oldalról volt elmondva, — hogy a mi állami létünkkel az ő existencziájuk öszsze van forrva. — A legkalandosabb konjekturális politika sem tud oly államalakulást képzelni, mely az ő fejlődhetésüknek tágabb keretet nyújtson, mint a mi — a helyhatósági élet örvén oly fenkölten szabad — intézményeink. Ezeket sok tekintetben megrontotta ugyan a nyolcz éves kormányzat kapkodása, de hogy a nemzetiségi élet jogos fejlődésére ne adott volna lehetőséget, azt állítani alig merné valaki. Jó lesz ezt számba venni Újvidéken s a Hungária azon szobáiban, melyekben a kérdéses konferencziák lefolynak. Már egy nemzeti veszedelem alatt sajnos tapasztalatokat szerezhetett magának a magyar az iránt, mit várhat a nemzetiségektől. Mennyi önlegyőzésbe, mennyi lelkig ható tépelődésbe került e tapasztalatok emlékét leküzdenünk. Mennyire föl kellett idéznünk összes optimizmusunkat, hogy ama kor nemzetiségi tévedéseit a bűnös izgatások s ne a faji részindulat rovására írjuk. Nehogy e tapasztalásokhoz újakat kelljen most följegyeznie a hazának ! Mert a mint e nép diadalmasan túlélte s leküzdte amaz első megpróbáltatás nehéz és véres napjait, túlélendi e vértelen veszedelem fenyegető válságait is. Sem nemzeti, sem állami lét nem veszend el e megpróbáltatásban s tanulságai által csak jövőjét teendi biztosabbá. Hogy e tanulságok között ne legyen az, hogy e haza nemzetiségeit veszedelem idején ellenségekül kénytelen tekinteni, az ép oly érdekében van a nemzetiségeknek, mint őszinte kivánatunk nekünk. A képviselőhöz pénzügyi bizottságából. A pénzügyi bizottság ma d. e. 11 órától d. u. fél 3-ig tartott ülésében folytatta a fedezet iránti tanácskozását. Simonyi Ernő hosszabb beszédben fejtegeti, hogy a pénzügyminiszter nyilatkozatában az 1877-ik évre nézve semmi szó nincs, holott miután a megtakarításoknak bizonyos határa van, a hiány 187- re nézve is előrelátható, az ország adózói pedig átalában egyenes adók útján ezt sem fedezhetik, a fogyasztási adóról a kiegyezési törvény szerint szabadon nem rendelkezhetünk, sőt a kilátásba helyezett új adók fedezetét fel sem lehet venni, miután semmi törvényen nem alapulnak. Azért a közhitel helyreállítása végett indítványozza, hogy egy külön bizottság kiküldése javasoltassék a háznak s az államszerződések, hitelműveletek és előforduló visszaélések megvizsgálására, mi magában arra fog mutatni, hogy a képviselőház végleg szakított az eddigi eljárással, egyszersmind sürgetendő a közösügyi törvények revisiója, mely nélkül az államháztartás nem rendezhető. Somssich Pál nem látja tisztában azt a kérdést, hogy a hiány fedezésére nézve mit ajánljon a bizottság a háznak. Tagadja Horváth L. azon állítását, hogy az egyenes adók nem lennének terhesek hazánkban, sőt úgy tudja, hogy ezek Európában nálunk majdnem a legterhesebbek közé számítandók. A pénzügyminiszter csak az 1875—76. évekről beszélt, de az 1877-ik év költségvetéséről, tehát az államháztartásnak akkor helyreállítandó egyensúlyáról nem szólott. Áldozatokra buzdítja a miniszter a nemzetet, de azokat az ország csak akkor hozhatja, ha azok sikeréről meg van győződve. Szóló is kész az új adók megszavazására, de csak úgy, ha ezek által az államháztartás egyensúlya helyreállítható, miről azonban a miniszter úr egy árva szót sem szólott. A miniszter azon nyilatkozatában azonban sémás esetre sem nyugodhatik meg, hogy majd 1877- ről az illető költségvetés előterjesztésénél gondoskodni kell, így a fennálló hiányt fedezhetőnek nem tartja új adókkal, ha reménye sem lehet arra, hogy a miniszter 1877-ben a nagy áldozatok árán menekülés szerez a folyvást tartó deficitekből. Ghyczy pénzügyminiszter egyedül Somssichnak kíván válaszolni azon aggodalmára, hogy az 1877-ki költségvetésről első nyilatkozatában említést nem tett; arra figyelmezteti, hogy midőn a legújabb kölcsönről jelentést tett, már akkor mondotta, hogy ezáltal időt nyerni kiván az egyensúly helyre-