A Hon, 1875. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1875-01-14 / 10. szám

10. szám. XIII. évfolyam. Budapest, 1875. Csütörtök, január 14. Reggeli kiadás. Kiadó-hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizeté­si díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra.........................................6 írt — kb. 8 hónapra.........................................12»'— » Az esti kiadás postai különküldéséért felülezetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év fogtján minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda s Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDÜ'A’küLEIt szintúgy mint előfizetések a kiadó­ hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás: 99x XIII-dik­ évi folyaméra Előfizetési árak: A Januárhóra jelentkező új előfizetőknek, kik­nek nem volt alkalmuk a regény már megjelent részét olvashatni, az első három kötetet és a negye­dik kötet bevezetését ingyen kü­lön lenyomat­ban küldjük meg, s csak arra kérjük, hogy meg­rendeléseikben kiadóhivatalunkat arról a körül­ményről értesítsék, hogy »új« előfizetők s hogy a megküldést óhajtják. Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmen­tesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 kvba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czím alatt Pest, Ferencziek­­tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. Budapest, jan. 13- Pótlék helyett új adó. Ghyczy az egyenes adókra tervezett 5 % pótadó követelésével felhagyott és e he­lyett általános jövedelmi adó útján kívánja bevenni nemcsak azon 8 millió hiány fedeze­tét, mely még az ő számítása szerint is már most fedezetlenül marad, hanem azon egész összeget, a­mely a budgettárgyalás következ­tében, akár a kiadások növelése, akár a be­vételi előirányzat apasztása folytán, a bud­­getben fedezetlenül marad. Ez merész terv. Elmondjuk előnyeit az 5 °/s pótadóval szemben ; röviden körvona­­lazzuk elvi jogosultságát, és végül kifejtjük gyakorlati veszélyeit. Az általános jövedelmi adónak, a most érvényes adókon felül való életbeléptetése, kivetkőzteti ezt alapelvéből , mely feltét­lenül abban áll, hogy az adóalap más adó ál­tal igénybe véve ne legyen, és csakis a tiszta jövedelmet foglalja magába. De nálunk az adóalapot hozadéki adók nagy és különböző arányban veszik igénybe , sőt az adóalap ki­tudásánál sem a tiszta jövedelem lévén a czél, a hozadéki mérték is nagyon aránytalanul van alkalmazva. Mert, akárki mit beszél, jö­vedelmi adónk ép úgy nem tiszta jövedelmi adó, mint maga a ház- vagy földadó. Minthogy a tervezett általános jövedelmi adó bevallásra lesz ugyan alapítva, de a mos­tani adóteher, és — állítólag — a betáblázott adósságokon kívül, abból egyéb teher levoná­sa megengedve nem lesz, a bevallás pedig a meglevő hozadéki adó-alapokkal lesz ellen­őrizve, illetőleg kiegészítve — Így elmond­hatjuk, hogy a terveit általános jövedelmi adó nevének nem fog megfelelni, és az adóteher aránytalanságait is növelni fogja. Mindazonáltal őszintén gratulálunk Ghy­r­czynek azért, hogy a mostani adóterhet nem kívánja pótadók útján nevelni. Mert a pótadók azon aránytalan mértékben nevelnék elszi­getelten, egymásra való tekintet nélkül, az egyes bevételi ágak terhét, amelyben azo­kat az adóteher most (tehát a legigazság­­talanabb mértékben) terheli, így a tervezett 5 % pótadóval (beszámítva 4 °/° kereseti adót is) a földbirtokos terhe, már csak az adószá­zaléknál fogva, 2.72 százalékkal, a háztulaj­donosé 1.47 — 2.20 °/o-kal és a tőkepénzesé 0.92 százalékkal növekedett volna , a­mi még távolról sem jelzi azt az aránytalan­ságot, mely­ az életben állott volna elő, a­miatt, hogy a földkatasteri felvételek és jövedelem­­bevallások nagyon különböző adóalapot és így terhet képeznek ugyanazon jöved­lem­ágakban az egyes vidékekre, sőt polgárokra nézve. Az általános jövedelmi adó, mint ter­vezve van, az egyén összes (különböző forrásból jövő) bevételeit veszi ala­pul, levonva abból a kitáblázott adósságokat és adóterhet. Ebben az alapban, az adószáza­lékok különböző (sőt aránytalan) mértéke, és a történetesen felvett bevételekből, nem a jöve­­delemhez mért, hanem egyéni viszonyok­ból származó levonható teherösszegek fogják az adóalap arányossá­gát megrontani, sőt rontani fogja ezt a be­vallásoknál előfordulható eltitkolások és a hivatalos katasteri adatoknak a valóságtól el­térő különbözősége is. E két utóbbi tényező hatását számokban ki sem fejezhetjük, de azt hiszszük, hogy számok nélkül is elhiszik olva­sóink, hogy a betáblázott teher és a bevallá­sok, illetőleg kipuhatolások arányban épen nem lesznek az adóképességgel, tehát alapjá­ban rontják meg a jövedelmi adó mértékét és arányát. De maguk az adószázalékok levonása is különbözőleg fog hatni az egyes bevételi ágak adóalapjának megállapítására. A föld­­birtokosnál a (a 4 százalék keresetadóval) 100 frt jövedelemből levonható lesz 30,16 százalék, a házbirtokosnál 16’84—24‘97 szá­zalék, a tőkepénzesnél 10'40 százalék. Tehát a jövedelmi adó alapja az elsőnél 69,84, a másodiknál 834 6­­ 75*4, a harmadiknál 89,60 frt lesz. Ha már most 5 százalékban lesz az álta­lános jövedelmi adó megállapítva, a­mennyi okvetetlen lesz, (mert ez legfeljebb csak tíz mil­liót adna) ha Ghyczy mindazon hiányt ez ál­tal kívánja fedezni, mely a budgettárgyalás folytán és eddig benyújtott adójavaslatai elfo­gadása után, fennmarad, akkor ennek terhe az egyenes bevételi jogakhoz következőleg fog ará­nyalni.A földbirtokos terhe növekedni fog 3,59 százalékkal, a háztulajdonosé 445—3*77 szá­­zalékkal, a tőkebirtokosé 4,48 százalékkal. Ha pedig felveszszük azt, hogy a községi adó is levonatik az adóalapból, ha ezt átlag 10 százalékra teszszük, még akkor is a föld­­birtokos adója 2,99 százalékkal, a házbirto­kosé 3 27—3.65 és a tőkepénzesé 3.98 száza­lékkal fog növekedni , a­mi általában véve magasabb teher, mint mekkora a tervezett 5 százalék pótadóból származott volna.­­ Ez tehát azt teszi, hogy Ghyczy visszavonta ugyan az 5 százalék pótadót, mert azt a jobb­oldaliak is terhesnek mondák és helyette általános jövedelmi adót ajánlott, de ugyan­akkor, ennek daczára, mindenik jö­vedelmi forrást nagyobb mér­tékben akarja megadóztatni, mint előbb, csak azok terhének aránytalanságait apasztó. Ugyanis az 5 százalék pótadó mellett a földbirtokos terhe 2­72 százalékkal, az álta­lános jövedelmi adó mellett (ugyan 3 százalék adóval) 299 százalékkal; a házbirtokos terhe­­ az előbbi terv szerint 047— 2‘20 százalékkal, • az utóbbi terv szerint 3­27 — 3’65 százalék­kal ; a tőkebirtokosé az előbbi terv szerint 0 92 százalékkal; az utóbbi terv szerint 3 98 százalékkal növekednére. Ezt a teher növekedést csakis az adósságok levonása eny­híthetné, ha meg lesz engedve, mi még nem bizonyos; ez igen természetesen, enyhítné némileg az adóképesség csökkenése arányá­ban; de meg vagyok győződve, hogy az­­ utóbbi terv szerint a teher nagyobb l e­­­z, mint az előbbi szerint. Ez természetes. Az előbbi terv szerint be kell­ venni az 5 száza­lékos pótadóból 3 milliót, az utóbbi terv szerint az általános jövedelmi a­dóból legalább 8, de igen valószínűleg 10- 15 milliót is. Ezért szól e terv ellen nemcsak az, hogy terhesebb, mint az előbbi, tehát a­mint azt e miatt tátták el nem fogadhatónak, úgy elfo­gadhatatlan az utóbbi is, mely a terheket csak fokozná; de szól az is, hogy százaléka és összege oly hiányhoz van kötve, melynek fedezése nagy, sőt elviselhetlen terhet róna a nemzetre. A­melynek vigasztalásul nem szol­gálhatna az, hogy e nagy teher az egyes be­vételi ágak jövedelmezőségéhez mérten ará­nyosabban lenne az eddigi adóknál felosztva, és másodszor az, hogy az új adó eszméjében egy nagy elvi reformkérdés van kifejezve. Erről, valamint egy általános jövedelmi adónak nálunk most található és Ghyczy javaslatában felvett alapjáról szólok kö­zelebbről. Hegedűs Sándor. — Minisztertanács. A ma 12 óra­kor tartott közös minisztertanácsban résztvettek Andrásy és báró Koller közös miniszterek, továbbá Auersperg és Bittó miniszterelnökök, Horst és Szen­de honvédelmi miniszterek. — A közlekedési minisztéri­­u­m­b­a­n ma délben 12 órakor tanácskozmány tar­tatott, melyben Zichy miniszter­elnökölt és a nyu­gati vasút igazgatója Fáik is részt vett. E tanács­kozmány tartamában megjelent egy hat tagból álló győrvárosi küldöttség Kautz Gyula győri képviselő vezetése alatt. Értesüléseink szerint vasúti csatla­kozási ügy forgott szőnyegen. — B. K o 11 e r A n t­a 1, cs. kir. közös had­ügyminiszter (lásd a minisztertanácsról szóló hírt) a tegnap esti vonattal Bécsből Budapestre érkezett. Vele jöttek Muszil kapitány és Frith lovag alezredes és osztálytanácsos a közös hadügyminisztériumban. A „HON“ TÁRCZÁJA. Az angol és amerikai slinkerek. (Egy újabb eset alkalmával.) Általános feltűnést okozott a napokban Angliá­ban a lymingtoni per. A shakerek (reszketők), kik a quakkerek egyik kommunista felekezetét képezik, egy Girling nevű kisasszony apostolsága alatt, Ly­­mingtonban egy gyarmatot alapítottak és így Lon­dontól nem messzire élvezték a vallásszabadságot, annyira, hogy hitük két főczikkét, a nőtlensséget és vagyonközösséget teljes mértékben gyakorolták. Girling kisasszony, midőn a »Daily News« levelezője meglátogatta, ennek így adta elő küldetésének kelet­kezését : »Imádkozott, hogy az Isten lelke világítaná meg őt és hosszas, komoly imádkozás után, egy éjféli órában, a sötétségben és magányban részeltetett a Szentlélekben. Azonnal teljes változást érzett egész testében, fejétől talpáig. Nyolcz évre rá, egy délben, egy visiót látott. Látta Kristust a felhőkben, és tőle nyerte azt a kijelentést, hogy nem fog meghalni, mig ő el nem lő és parancsot kapott, hogy hirdesse ezt minden embernek.« Azután kinyújtott karokkal és ujjakkal folytatá: »A­mily világosan és biztosan látom önt és az ön alakját, oly világosan láttam Kristust, Isten fiát. Ön engem őrültnek vagy bárminek nézhet. Nem gondolok azzal, de oly biztosan tudom, mint a­hogy itt állok, hogy testem nem lesz a földé soha. Nem mondom, hogy a Kristus itt lesz ma, holnap a jövő héten vagy jövő évben, mert nem tudom mikor jön el, de azt tudom, hogy akkor élni fogok, mikor ő jó. Hirdetem az igazságot millió és millió ember­nek és Isten kegyelméből hirdetni fogom azt ma éj­jel is. Önök­ közt, barátaim, bizonyára vannak nős emberek is. Nem mondom, hogy gonoszat cseleked­nek, isten mentsen. Nősüljenek és menjenek férj­hez , de Adám fiai lévén, testék meg fog halni. A mi testünket már megszállta a szent lélek és nem fogja látni a halált. Nem mondom, hogy el fognak ítéltetni a feltámadás napján, de minden ember a szerint, a­mint lelkiismeretének megfelelően cselekszik, a sze­rint fog elitéltetni és részesülni az üdvösség külön­böző fokaiban. Mi, a­kik Kristust követjük,nem lépte­tünk házasságra. Mi nőtlenül és hajadonul kell,hogy éljünk, mint Kristus. Biztosítom­­­önt, hogy teljes szüzességben élünk, mert a szent lélek megszállott. Sok csudás orvoslásnak voltam tanúja mielőtt Kris­tus kinyilatkoztatta magát előttem — teljes guta­ütés, fél vakszem, a fél oldalra húzott száj, nagyon rövid idő alatt gyógyultak meg.« E bitókét a girlingisták sz. Pál azon szavaival is támogatják, hogy a test a lélek háza és folytono­san a szent lélektől megszállva érzik a magukat,a­mikor reszketni, forogni kezdenek; de azért Girling kis­asszony csak mosolygott dr. Adams azon feltevésén, mintha ők mesmerianusok lennének. Girling kisasz­­szonynak sok követője­ akadt az alsóbb néposztályokban és ezek egy gyarmatot alapítottak Lymingtonban. Azonban a meglévő kész vagyon hamar elfogyott a közösségben, két telkükre adósságot vettek fel és minthogy a kamatokat nem fizették, a múlt hóban végrehajtást foganatosítottak ellenök,ja minek vége a lett, hogy az egész szent felekezetet kitették az út szél­re, kenyér, foglalkozás, vagyon nélkül. Mert az angol szabadságot ad bárkinek, hogy higgyen a mit tetszik ; de Tartozásait és állami kötelezettségeit min­denkinek teljesitni kell. A szegény gyülekezet, áhita­­tos béketűré­ssel engedett a törvény szigorának, és míg Herpert el nem szállásolta őket egy csűrbe, az utczán várták Kristus eljövetelét. Most az egész gyülekezet oszló­félben van, mert közösen meg nem­­ élhetnek és dolgozni kell, ha éhen halni nem akarnak. Az amerikai shakerek sokkal életrevalóbbak. Már száz éve annak, hogy »Anna anyó« »a barátok társulatának« egyik tanulatlan tagja, kivándorolt Liverpoolból New­ Yorkba az ő megtéríthetlen férjé­vel (ki csakhamar elvált tőle) és 7 tanítványával. Ő is még Lankashireban látta »teljesen és világosan az igazságtalanságot, az emberi romlottság gyökerét és alapját és átlátta azt a kihágást, melyet az első em­ber és asszony elkövetett még a paradicsom kerté­ben.« Látta, »mikor és mi által fordult el minden ember Istentől és, világosan felfedezte a megváltás egyedüli útját«. Ádám vétke tehát a nősülés volt, melynek eredménye a törvénytelen elszaporodás volt. Lee Anna nem ment oly messze mint tanítványai, kik azt vallották, hogy Isten kettős személy, nő és férfi, Kristusban megtestesült a férfi elem, benne a női elem. De az tény, hogy e felekezetnek leginkább nőapostolai vannak. Lee Anna is a Massachusette és Connecticus partjain egy gyarmatot alapított. New­ Albany lett a shakerek főtanyája; 1787-ben megalakult a millenarius egyház, (mert ez a shakerek helyes elnevezése) és 1792-ben a felekezet már el­ágazott a vidéken is. A század elején oly őrjöngés szállta meg Amerika némely vidékeit, hogy például Kentuckyban több ezeren gyűltek össze a mezőn, kezdték a tánczot és sokan vesztek eszüket. De most már mérsékeltebbek és dolgosabbak a shake­rek is. Most Amerika különböző részeiben 18 ily tár­sulat, 58 »családra« oszolva él, mintegy 2400 tagot foglalva magába. Ha várjon eleitől fogva kommu­nisták voltak-e, azt nem tudjuk, de most a legtelje­sebb mértékben valóssták a vagyon­közösséget. Min­denki, a­ki áttérni akar, a próbaév alatt, gondno­kokra bízza vagyonát, a melynek letelte után, sőt előbb is, időközben, vissza követelheti és épen visz­­sza is kapja azt, de kamat nélkül és azon munkáért sem számitnak dijt, melyet ez idő alatt végzett; de ha a próbaévet kiállotta és ő maradni akar, viszont­­bevétele ellen kifogás nincs — akkor mindenét, a­mije csak van, át kell hogy adja a »c­s­a­l­á­d«­­nak. Dolgoznia kell azt, a­mit eléje szabnak, az »öregek« által kijelölt lakást nyeri, a közös asztalnál eszik, a közös raktárból kap ruhát és ha csak nincs azok közé beosztva, kik a külvilággal folytatják a te­lep üzleteit, pénzt se lát soha. Az amerikai shakerek leginkább földmiveléssel foglalkoznak, maguk csinálják ruháikat, a szomszéd városokkal kereskednek és onnan beszerzik azokat, a­miket otthon elő nem állíth­atnak.Kevés szükségük van nagyon kevés húst esznek, csak gyenge t­eát és ká­vét isznak. Saját terményük és gyümölcsük, kenyér és tej képezi főeledel­ü­ket. A nőtlenséget a legszoro­sabban megtartják, a férfiak és nők alig láthatják egy­mást, csak étkezésnél és gyakori vallási szertartásaik­nál, de ilyenkor is lehetőleg el vannak egymástól vá­lasztva. Csak táncz közben érintkeznek, a­mikor, ha a delirium megragadja őket, áttörik a korlátokat is. De ez őrjöngő gyakorlatok nem igen gyakoriak, az amerikaik e tekintetben is mérsékeltebbek, józanab­bak, mint angol tanítványaik. A vagyonközösségen kívül, mint említettük, a shakerek két alap hitágazata: a nőtlenség és Spi­ritualismus. A coelibatusságukon nem nagyon lehet csudálkozni, leginkább érett kort értek tagjai és a fiatalabbak, miután e különös »családi« életet, egy pár évig megpróbálták, rendesen visszavonulnak. A »szellemországgal« való képzelt összeköttetésük és ebből származó koronkénti »sugalmazottságuk« ellátja őket azzal a »világossággal«, mely vezérli őket, a­mi nagyon könynyűvé teszi az »öregek« zsarnokságát és előmozdít mindenféle extravagáns hitet, de ennek daczára, bámulni lehet az amerikai shakerek szerény magaviseletét és hitek terjedését. Annyi áll , hogy míg az angol girlingisták gyarmata megbukott, a »Mount Leban«-on virágzik az amerikai gyarmat. Igen, mert ez a szemlélet és vallási gyakorlaton kívül, dolgozni is tud. Maga Lee Anna, miután elmondá praedikáczióját, ezt mondá híveinek: »Most tavasz van, ti mind részesültetek abban a kiváltságban, hogy Istentől tanítást nyerte­tek és most menjetek mindnyájan haza, legyetek hűségesek — kézzel. Minden bit­hű ember menjen, állítsa fel kertjét, szántsa fel földjét és vessen idejé­ben és az ily ember bizalommal nézhet a jövőbe.« Munkával még a vagyonközösséget ,is fenn lehet tartani, munka nélkül a hit fenn nem tart senkit. Különös, hogy a mint St. Albanyban a család­alapítás tiltva, a nőtlenség parancsolva van és erre van alapítva a vagyonközösség, mely virágzik Amer­i­ikában, úgy másfelől a sóstó partján a mormonok és Oneidában a perfektionisták (283 van) a soknejűsé­­get vagy a teljes nőközösséget, a korlátlan szerel­met hirdetve és téve vallásuk alapjává, virágzó gyar­matokat tudtak hasonlóan­­a vagyonközösségre ala­pítani. A nőtlenség hívei ép úgy, mint a soknejűek vagy a teljesen szabad szerelmet­ hirdetők egyaránt tudnak dolgozni Amerikában és ez magyarázata an­nak, hogy bár a tulajdon ösztönző ereje nem ad erőt nekik, bár az örökösödés és vagyonszerzés nem köny­­nyíti munkásságukat, mégis virágzó telepeket tudnak teremteni a pusztaságban. Természetes, hogy a shakerek száma csak ki­­vülről jövő új »áttérőkkel« szaporodhat vagy ma­radhat fenn és a­mint megszűnik a bevándorlás, ki­hal a gyarmat is; de hisz e szegény fanatikusok épen abban látják az üdvösséget. Legyen nekik, az ő hi­­tük szerint. Budapest, jan. 13. d e. Két hónapja még nincs egészen, hogy az utolsó nemzetiségi vita a képviselő­házban elhangzott. A­ választási s a közjegy­zői javaslatok tárgyalásakor keletkezett az s több ízben megújult, míg végre elintéztetett. A nemzetiségi képviselők e három ízben is­métlődött tárgyalásokból megjegyezhettek volna egy tényt, azt t. i., hogy minél inkább igyekeztek előtérbe tolni ügyüket, minél in­kább erőszakolták kérdéseiket, annál inkább vehemens lett velük szemben a reakc­ió. Mi­kor a ház először intézte el a kérdéses ügyet, nyugodt volt minden vélemény, mikor utol­­szor voltak fóruma előtt, akkor már a leg­­szenvedélyesb serénák kerültek felszínre s majdnem a legmerevebb nemzeti irányban kerekedett fölül. Ha a nemzetiségek e tényt megjegyzik róla, nem kis tanulságot vonhatnak le belőle. Nem akarunk most a nemzetiségi kérdés me­ritumába bocsátkozni. Százszor és még né­hányszor elmondtuk az iráni nézeteinket s tá­­gitni azoktól ma sincs csepp okunk sem.Csak ép a fentebb jelzett tanulságért tartjuk szük­ségesnek reflektálni azon tényre, hogy a nemzetiségi képviselők újra mozognak, ta­nácskozást hirdetnek, azt eldöntendők, mily álláspontot s magatartást foglalnak el a bud­­getvita alatt. Vannak-e a mi politikai életünknek oly szükségletei, melyek nemzetiségi párt vagy pártok létezését szükségessé teszik, nem akar­juk vitatni mostan. Nem tagadjuk meg, bár nem is koncredáljuk a nemzetiségi mozga­lom létjogát, s eltekintve e kérdéstől, alka­­lomszerűségére, ép „nemzetiségi szempont­ból” való helyes vagy helytelen voltára lesz néhány szavunk. S ide vonatkoztatjuk azt a tanulságot, melyet fölőbb megemlítenk. Ha a nemzetisé­­gek ügyüket forcehrozzák, bármely alakban előtérbe tolni igyekeznek, ha nem reflektálva a fennforgó politikai kérdések horderejére, azok megoldását nehezíteni akarják az ő kü­lön ügyeik bebonyolításával, el lehetnek reá készülve, hogy a­helyett, hogy az általuk vé­dett szempontoknak használjanak, csak árta­nak azoknak ; csak elterelik magoktól a min­den irányban a szimpathiát s elkedvetlenitik a méltányosságot; szarvat adnak az ellenünk irányzott szenvedélyességnek, s az ily munka végén még szerencsésnek mondhatandják ma­gukat, ha még azon pozícziókon állnak, ahol előbb álltak. Nem kárhoztatjuk azért a nemzetiségi képviselőket, hogy megállapítandó maguk tar­­tását, konferencziáznak. Sőt épen szükséges­nek, helyesnek tartjuk ezt. Mert minél éret­tebb, s minél teljesebb megfontolás vezetendi ez urak parlamenti lépteit, annál több kilátás lehet arra, hogy az­eszély és mérséklet lesz annak főjellege. Az eddigi banda­bandának, rakonczátlankodásnak fő-fő oka és abban rejlett, hogy túlságos szerep engedtetett az egyéni hóbortnak, ami an­nál veszedelmesebb volt, mert a nemzeti­ségi képviselők csekély számánál fogva — majd mindegyik ily hóbortoskodás könnyen egy - egy egész nemzetiség rovására volt írható. Csak had konferencziázzanak hát a nem­zetiségi képviselő urak ; mi reméljük, hogy e konferencziák eredménye az leend, hogy be­látva a helyzetnek arra teljesen alkalmatlan voltát, hogy parcziális, szenvedélyt gerjesztő kérdések tárgyaltassanak , s belátva a hazát fenyegető közös veszedelem nagyságát, fog­nak módot találni arra, hogy a közös bajjal szemben az ő különleges s legalább is vitás sérelmeik elhallgassanak s azok netán szük­ségkép feltűnő orvosoltatása egy későbbi — jobb — kor nyugodtabb perczeinek ma­radjon fenntartva. Ez kell, hogy a nemzetiségi képviselők magatartása legyen.Mert ha nem ez lesz, ak­kor végleg fogjuk tudni, hányat ütött velök az óra. Ha ők a haza veszedelmének perezé­­ben, nem a haza megmentésének nagy s ma­gasztos feladatát tartják szemeik előtt, hanem e veszedelemből a maguk számára hasznot igyekezendenek húzni, nem törődve azzal, vájjon ezáltal nem koc­káztatják-e e veszede­lem beláthatlan következésekkel fenyegető fokozását , akkor tisztában lesz minden ma­gyar párt azzal, hogy mit tartson a minden alkalommal fennen hangoztatott lojalitásról, mit gondoljon a nemzetiségnek a közös haza iránt való ragaszkodásról. A pénzügyi kérdések dominiálják a hely­zetet. Ezek megoldása egy óriási feladat, mely minden erőt igénybe veene. A nemzetiségeket is. Reájuk is szükség lesz, min­den pártban, minden választó­kerületben, szóval mindenütt. De a nemzetiségi jelszavaknak, a nemzetiségi zűrzavaralkotó szenvedélyességeknek el kell most hallgatniok. — Ezt reméljük s várjuk, nemcsak a budgettárgyalás alatt, de a jövő választások alatt is a nemzetiségektől. Sokszor el volt már mondva — s nem csak magyar oldalról volt elmondva, — hogy a mi állami létünkkel az ő existencziájuk ösz­­sze van forrva. — A legkalandosabb kon­­jekturális politika sem tud oly államalaku­lást képzelni, mely az ő fejlődhetésü­knek tá­gabb keretet nyújtson, mint a mi — a hely­­hatósági élet örvén oly fenkölten szabad — intézményeink. Ezeket sok tekintetben meg­rontotta ugyan a nyolcz éves kormányzat kapkodása, de hogy a nemzetiségi élet jogos fejlődésére ne adott volna lehetőséget, azt ál­lítani alig merné valaki. Jó lesz ezt számba venni­­ Újvidéken s a Hungária azon szobáiban, melyekben a kérdéses konferencziák lefolynak. Már egy nemzeti veszedelem alatt sajnos tapasztalatokat szerezhetett magának a ma­gyar az iránt, mit várhat a nemzetiségektől. Mennyi önlegyőzésbe, mennyi lelkig ható té­­pelődésbe került e tapasztalatok emlékét le­­küzdenünk. Mennyire föl kellett idéznünk összes optimizmusunkat, hogy ama kor nem­zetiségi tévedéseit a bűnös izgatások s ne a faji rész­indulat rovására írjuk. Nehogy e tapasztalásokhoz újakat kell­jen most följegyeznie a hazának ! Mert a mint e nép diadalmasan túlélte s lekü­zdte amaz első megpróbáltatás nehéz és véres napjait, túlélendi e vértelen veszedelem fenyegető válságait is. Sem nemzeti, sem ál­lami lé­t nem veszend el e megpróbáltatás­ban s tanulságai által csak jövőjét teendi biz­tosabbá. Hogy e tanulságok között ne legyen az, hogy e haza nemzetiségeit veszedelem idején ellenségekül kénytelen tekinteni, az ép oly érdekében van a nemzetiségeknek, mint őszinte kivánatunk nekünk. A képviselőhöz pénzügyi bizottságából. A pénzügyi bizottság ma d. e. 11 órától d. u. fél 3-ig tartott ülésében folytatta a fedezet iránti tanácskozását. Simonyi Ernő hosszabb beszédben fej­tegeti, hogy a pénzügyminiszter nyilatkozatában az 1877-ik évre nézve semmi szó nincs, holott miután a megtakarításoknak bizonyos határa van, a hiány 187- re nézve is előrelátható, az ország adózói pedig átalában egyenes adók útján ezt sem fedezhetik, a fo­gyasztási adóról a kiegyezési törvény szerint szabadon nem rendelkezhetünk, sőt a kilátásba helyezett új adók fedezetét fel sem lehet venni, miután semmi törvényen nem alapulnak. Azért a közhitel helyreál­­lítása végett indítványozza, hogy egy külön bizottság kiküldése javasoltassék a háznak s az államszerző­dések, hitelműveletek és előforduló visszaélések meg­vizsgálására, mi magában arra fog mutatni, hogy a képviselőház végleg szakított az eddigi eljárással, egyszersmind sürgetendő a közösügyi törvények re­­visiója, mely nélkül az államháztartás nem rendez­hető. Somssich Pál nem látja tisztában azt a kérdést, hogy a hiány fedezésére nézve mit ajánljon a bizottság a háznak. Tagadja Horváth L. azon állí­tását, hogy az egyenes adók nem lennének terhesek hazánkban, sőt úgy tudja, hogy ezek Európában ná­lunk majdnem a legterhesebbek közé számítandók. A pénzügyminiszter csak az 1875—76. évekről be­szélt, de az 1877-ik év költségvetéséről, tehát az ál­lamháztartásnak akkor helyreállítandó egyensúlyá­ról nem szólott. Áldozatokra buzdítja a miniszter a nemzetet, de azokat az ország csak akkor hozhatja, ha azok sikeréről meg van győződve. Szóló is kész az új adók megszavazására, de csak úgy, ha ezek ál­tal az államháztartás egyensúlya helyreállítható, miről azonban a miniszter úr egy árva szót sem szó­lott. A miniszter azon nyilatkozatában azonban sém­ás esetre sem nyugodhatik meg, hogy majd 1877- ről az illető költségvetés előterjesztésénél gondoskod­ni kell, így a fennálló hiányt fedezhetőnek nem tart­ja új adókkal, ha reménye sem lehet arra, hogy a mi­niszter 1877-ben a nagy áldozatok árán menekülés szerez a folyvást tartó defic­itekből. Ghyczy pénzügyminiszter egyedül Soms­­sichnak kíván válaszolni azon aggodalmára, hogy az 1877-ki költségvetésről első nyilatkozatában emlí­tést nem tett; arra figyelmezteti, hogy midőn a leg­újabb kölcsönről jelentést tett, már akkor mondotta, hogy ezáltal időt nyerni kiván az egyensúly helyre-

Next