A Hon, 1875. február (13. évfolyam, 25-48. szám)
1875-02-21 / 42. szám
exi K <nr.K«Vm 44. szám. HU. évfolyam. Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épilet földszint Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra.................................. 6 írta ki. 6 hónapra...................................13 » * * Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év fogysán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hu első napjától számittatik. Előfizetési felhívás: „ AB © N XIII-dik évi folyamára.“ Előfizetési árak:—* Is Külön előfizeté iveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tiz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. . Reggeli k’Híjas. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, febr. 20- A gyakorlati politika követelményei szerint. Eljutunk odáig, ahol kezdeni kellett volna: általános a meggyőződés, és erről az uralkodó is értesíttetett, hogy a kibontakozást csak két dolog akadályozza: a helyzetnek megfelelő kormány hiánya és a budget közvetlen rendezésében levő nézeteltérés. E ké körülménynek tulajdonítható az, hogy válság bekövetkezett és e két körülménynek megszüntetése fog abból kivezetni. Mert a belügyekben legközelebbről teendő intézkedések iránt lényeges, elvi eltérés, a pártok azon árnyalatai közt, melyeknek szövetkezése szükséges a biztos többség és erős kormány létrehozására, nincs. És ha ezt örömmel konstatáljuk, és oly lehetségesnek tartjuk azt is, hogy a fedezet kérdésében lévő eltérést is elháríthatja egy bizalmat keltő kormány, ha annak feje kijelöltetvén, figyelembe veszi azt, hogy Ghyczy azon javaslatai, melyeket már letárgyalt az adóbizottság, elfogadhatók és adnak 5 milliót, a budgetben még nagy összegek megtakaríthatók; a fedezetlenül maradó tételekből a keleti vasútnak előlege is 4 milliót fedez, tehát egyátaljában nincs feltétlen szükség Ghyczy általános jövedelmi adójára; vagy ha némi új adókra vagy adófelemelésre még szükség lenne, annak mérvét most nagyon nehéz megálapítani. A jobboldalon is érik e meggyőződés , tehát a közvetítés az új kormányelnöknek nem lesz nehéz, és hogy ha a helyzet követelményeinek kormánya által megfelelni képes, illetőleg ez iránt előlegesen bizalmat kelt maga iránt — meghiúsulni e ponton küldetése aligha fog. Tehát az uralkodótól kell várnunk a kibontakozás megindítását Azonban van egy lényeges kérdés, melyen ellenfeleink sokat szeretnek lovagolni és mely úgy e lap, mint csaknem az egész sajtóra a következetlenség vádját vonja magára, és ez az, hogy a legtöbb lap nem harczol egyik személyi kombináczió ellen sem, sőt lehetőnek, czélravezetőnek tart többfélét. A Tisza és a jobboldal zöme, Tisza és Sennyey, ezek és Lónyay, a legtöbbször fennforgó kombinácziók. Hogy van az, hogy egyik ellen sincs állandó kifogás, egyik sincs feltétlenül perhorresceálva,noha az egyéneknek nem csak múltja, de egyénisége is, nagy ellentéteket mutatnak fel ? Ez egyszerűen abban leli magyarázatát, hogy egyfelől kötött marchroute”-ról van szó, melytől senki sem térhet el; másfelől a legközelebbi teendőkre, sőt azokra nézve is , melyek talán a >marchroute<-ba nem lgé p§l:„|9!gJ#JLy% nagyon sokat közeledtek a nézetek. És ezt viszont az magyarázza meg, hogy a helyzet követelménye oly parancsoló, a feladatok oly világosak, hogy mindazoknak, kik a politika azon első szabályának eleget kívánnak tenni, miszerint minden nap feladata meg legyen oldva, a természetes, szükségszerű sorrendet meg ne zavarja, az egymásra utalt tényezők közreműködésében, a távolabbi feladatok vagy épen egyéni nézetek követelése által, — kötelességükké vált hozzájárulni ahhoz, amit tenni kell és lehet. Sennyey nem fogja a közigazgatási himlők kinevezését követelni, Lónyay elhagyja ékebirói intézményét, vasúti terveit,ha (és úgy átszik : tényleg) megérti azt,hogy ezeket nem mind lehet valósitni,hogy most a választott önkormányzati hivatalnok legjobban teljesítheti a békebírói feladatot, és a kinevezési rendszer valóságos tabula rásává tenné közigazgatásunkat, e mellett távolról sem számíthat többségre. De a főispáni hatáskör szabályozása és a felelősség, elvének a nagy többség által osztott, érvényesítése lehetővé teszi, hogy Sennyey és Lónyay czéljai is — mennyiben helyesek — viszonyainknak megfelelően legenek elérve. A bírói kinevezés ellenei be fogják látni. Hogy mostani törvényünket már csak következményénél, a kinevezett bírói kar törvényszerű létezésénél fogva sem törölhetjük el, másfelől az igazságügy, és közigazgatás elválasztásának barátai sem fogják akadályozni azt, hogy a kisebb perek közigazgatási közegekre bízassanak,mert ezáltal, elvük nagy hátránya nélkül, olcsóbbá, jobbá válnék igazságszolgáltatásunk. És így nézhetnek át legközelebbi reformkérdéseinket rendre, hogy meggyőződjenek olvasóink arról, miszerint a legközelebbi évek teendőit nem erőltetett, hanem idő, tényezők és természetszerű sorrend által parancsolt kompromissumok fogják képezni; a minthogy a budgetrendezésben is kimutattuk fentebb e kompromissum lehetőségét. Vegyük ehez még azt, hogy a bankkérdésben az önálló jegybank körczél, az pedig, hogy kik által jö az létre, ez alárendelt dolog, és meggyőződünk, hogy csak a vámkérdésben van még eshetőség lényeges eltérésre. De, bár mi feltétlenül hisszük most is azt, hogy csak az önálló vámterület útján lehet minden érdekeinket e téren megvédeni; sőt azt is hisszük, hogy a megkezdendő alkudozások, Ausztria már most ismeretes követelései mellett is, erre a meggyőződésre fogják bírni, pártkülönbség nélkül, a magyar államférfiakat , de ha igazságot akarunk írni, kötelességünk konstatálni azt, hogy most a pártokban a többség a közös vámterület mellett is megvédhetni véli és akarja érdekeinket. A mi célunk is ez, bár más után. De bármily véleménnyel legyünk e kérdésben, az tény, hogy az irányadók nálunk ebben sem fognak, legalább a jelenből félve, Ausztriával szemben meghasonlani. Íme , a kulcsa annak, hogy miért van oly kevés kifogás a személykérdések iránt.De ezzel nem mondjuk azt, hogy mi egyaránt pártolunk minden kombinácziót. Mi leginkább azt a kombinácziót pártoljuk, mely nemcsak e feladatokra egyesíti a kellő tehetségeket és többséget, de előmozdítja a pártfejlődés természetes irányát is, és hódol a szabadelvűségnek. Minden más kombinácziót, amannak meghiúsulása esetén, feladatainak teljesítéséhez mérten és a jövő fejlődés kielégitése szerint fogjuk támogatni, ha máskülönben nem is fogja bírni rokonszenvünket. Azt hisszük, hogy ez nem következetlenség , hanem hazafiui kötelesség és czélravezető, gyakorlati politika. H. S. — A válság a mid napon semmit sem haladt előre. A kis pihenő annyiban jó hatással volt, hogy az ellentétek még jobban simultak, még több kilátás van a kibontakozásra. A király, valószínűleg, holnap jön meg és hétfőn megindulhat az akczió. A türelmetlenek bizonyosnak tartják a balközép s jobboldal zömének szövetkezését. Sőt már Tisza Kálmánt belügyminiszternek, b. Simonyi Lajost kereskedelminek, Péchy Tamást belügyminiszteri államtitkárnak már meg is tették, beleegyezésüket adva ahoz, hogy Pauler és Trefort helyükön maradjanak, hogy Ghyczy helyét Széll Kálmán foglalja el. Mindennek nem lehetetlenségét, hanem időszerűtlenségét és korai voltát állítjuk egész határozottsággal. Most fődolog a nyugalom és hideg vér, hogy a processus zavartalanul folyjon le és eredménye megfeleljen a helyzetnek. Első dolog, hogy a miniszterelnök ki legyen nevezve, ennek joga megválasztani minisztertársait is, hogy ezek kik lesznek, annál kevésbé tudjuk, mert magát a miniszterelnököt sem tudja még senki, valószínüleg ő maga sem. A »Pesti Napló« azt állítja, hogy lapunk azon értesülése, miszerint a jobboldaliak a Szlávykonferenczián mereven ragaszkodtak Ghyczy álláspontjához, nem felel meg e tényeknek. Mi nem azt írtuk, hogy a Ghyczy javaslatához ragaszkodik, hanem épen azt, hogy ettől eltérve csak az adófelemelésnek elvben való kimondását követelte. És ha ehhez sem fog mereven ragaszkodni, akkor közöttünk szent a békesség. Budapest, 1875. Vasárnap, február 71. fiaerkemzési írottá: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. A közvagyonodás emelése. (M.) Vasutaink jövedelmezővé tételéről elmondott néztünket abba foglalhatjuk össze, hogy oly kereskedelmi politikát kell követni, mely megakadályozza azt, hogy nyersterményeink feldolgozatlanul kivitessenek az országból, és elősegítse azt, hogy benn az országban állíttassanak elő mindazon fogyasztási czikkek, melyeket magunk is előállíthatunk. Számok bizonyítják, hogy az érvényben levő kereskedelmi politika az ellenkezőt véleményezi. Nyers terményeink mindig nagyobb mennyiségben vitetnek ki, s oly czikkek, melyeket magunk is termelhetnénk, mindig nagyobb mennyiségben hozatnak be, a belföldi termelés pedig ezekre nézve mindinkább csökken, aminek az a szükségképeni következménye, hogy mint múltkori czikkünkben előadtuk : a forgalom résztt élénkségéből és a vasutak nem jövedelmeznek. Első tekintetre hihetetlennek látszik, hogy ez így van, vagyis hogy a forgalom s a vasutak bevétele csökkenjen akkor, midőn mind a behozatal, mind a kivitel növekedik. Pedig ez kétség felett áll, és mindenki be fogja látni, hogy ez így van, ha meggondolja azt, hogy valamely ország forgalmának a külforgalom csak csekély részét képezi, s hogy a belforgalom egészséges gazdasági fejlődés mellett mindig nagyobb mint a külforgalom. Magyarországon a külforgalom a belforgalom rovására nyert kiterjedésében. A kivitelnek egy millió mázsával történt növekedése vagy a behozatalnak minden százezer mázsa többlete legalább is tízszer akkora belforgalmat enyésztet el. Mert midőn például 1870 ről 1871-re a czukor-behozatal 376,930 vámmázsáról 488,621 vámmázsára növekedett, vagyis 111,691 vámmázsával nagyobbodott anélkül, hogy a közjólét, s a fogyasztási képesség gyarapodott volna, szükségkér csökenni kellett a belföldi czukorgyártásnak, amt az tényleg csökkent is , olyannyira, hogy az utóbbi években a fennálló 25 czukorgyáraknak nagyobb fele beszüntette az üzletet. És ennek azon a következése, hogy fentebbi száztizenegy ezer vámmázsa nagyobb behozatal által elenyészett több gyárnak egész üzlete ; elenyészett az illető vidéken a czukorrépatermelés s a répának a gyárba fuvarozása, ami az illető vidéken már magábanvéve legalább is egymillió mázsa forgalmat eredményezett ; elenyészett a czukorgyártáshoz szükséges kőszén forgalma, ami szintén többszörösen meghaladta a százezer vámmázsát; elenyészett a gyártáshoz,czukorfinomításhoz megkívántat segédanyagok forgalma, mely szintén nagy mennyiséget képviselt ; elenyészett a finomított ezukor után nnmaradó anyagok forgalma és elhasználáa marhahizlalás s a trágya értékesítése Ital elért nagyobb termékenysége a földnek és az ebből származó forgalom. Vagy vegyünk egy másik példát. — A szőtt, kötött áruk behozatala 1870-ben 419 ezer vámmázsára ment, 1871-ben 573 ezer vámmázsára rúgott; növekedés 15 ezer vámmázsa. Mily elenyészőleg csekély azon forgalmi többlet, melyet ezen növekedés képvisel szemben azon veszendőbe ment belföldi forgalommal, mely a hai vászon- és len-áruknak, pamut- és gyapjú-áruknak, öltönyöknek, divat és pipere-áruknak megcsökkent termeléséből származik. A 154 ezer vámmázsa szőtt-, kötött-áruk behozatali többlete 37 milló frt értékű árukat képvisel. Több mii. vámmázsa belforgalmat feltételez az, hogy 37 mil. vászon- és lenáru öltönyök és divatáruk előállitassanak. Maguk a gyártásnál felhasznált segédanyagok több százezer vámmázsára rúgnak, aztán számításba kell venni az elfogyasztott lent, kendert, gyapjút, mely mint nyerstermény és fejgyártmány is forgalomba jő, és mily óriási tömeg kőszen elfogyasztatik; ennek a gyárakba szállítása magában véve is többszörösen behozhatná azon vasúti bevételt, melyet 154 ezer vámmázsa szőtt- és kötöttáruk behozatalából bevesznek vasutaink. De hátra van még a legnagyobb tétel, melyet a czukorgyártásnál hallgatással mellőztünk : a gyári munkások és családjaik lakási, élelmezési, ruházati és egyéb szükségleteik beszerzéséből, valamint az ő általuk előidézett személyi forgalomból származó vasúti bevétel. Nagyon is való és komoly igazság tehát az, hogy a kiviteli és behozatali forgalom növekedése csökkenti a hazai vasutak jövedelmét s hogy vasutainkat a vámpolitika megváltoztatása által lehet és kell jövedelmezővé tenni. De ma nem csak erről, hanem magára a közvagyonosodás emeléséről is szólni akarunk. Azon árumozgalom mellett, melyet most az ország minden részében tapasztalunk és melyet múltkori czikkemben feltüntettem, nyers terményeink tömeges kivitele és a készgyártmányok behozatala mellett nemcsak vasutainknak nincs bevételük, hanem az ország is elszegényedik. Minden pénz, melyet a magyar gazdaközönség a termények eladásából bevesz, a külföldre szivárog az Ausztria felől behozott árukért cserébe. Ha egy jómódú földbirtokos család az év végén utána számít annak, hogy a több mázsa gyapjú és több száz mérő gabnaneműek árát mire adta ki : ki fog tűnni, hogy az adón kívül, mely szintén nagy részben Bécsbe vándorol, költségeinek legalább is nyolczvan százalékát oly árukért adta ki, melyek nem Magyarországon készültek, mely kiadás tehát el van veszve a magyar nemzet vagyonából. A háztartás és a gazdaság mindennapi szükségleteinek egy része nat uraliákból kerül ki; a cselédség földben, terményekben,tehéntartásban stb. kapja ki conventióját, csak csekély részét készpénzben ; szintúgy az urasági mesteremberek (kovács, kerékgyártó, stb ), ezek nem készpénzkiadás, tehát nem jön számításba ott, ahol a pénz elköltéséről van szó. Ami aztán ezenkívül a háztartáshoz szükséges, vagyis a városban beszerzendő, annak ára már nem marad meg az országban. Kávéért 4.* milliót, mikorért 15.9 milliót, dohánygyártányért 11.« milliót, zsiradék és olajokért 11.« milliót, kőolajért 4.3 milliót, sör , bor és más szeszes italokért 6 milliót, festőanyagokért, 5.? milliót, vászon- és len árukért 14.1 milliót, pamutárukért 8.. milliót, gyapjúárukért 23.9 milliót, selyemárukért 5.« milliót, öltönyök, divat , p:percárukért 66.* milliót, az osztrák déli vasúton hozott szőtt? kötöttárukért 17.» milliót, papírárukért 4., milliót, bőrárukért 24.» milliót, porczellán- és cserépárukért 5.» milliót, üvegárukért 1.6 milliót, vas- és aczélárukért 28.9 milliót, bútorokért 5.« milliót, apró kalmárárukért 79.» milliót, szappan és gyertyáért 3» milliót — tehát az említett árukért összesen 348.„ millió irtot fizetett Magyarország a külföldnek 1872-ben a hivatalos statistikai adatok szerint. Ezen áruknak alig néhány százaléka vitetett ismét ki az országból, úgy hogy mintegy háromszáz millióértot tesz azon kiadás, melyet a magyar nemzet elhasználási, fogyasztási, élvezeti és fényűzési czikkekért kiad; holott ezen czikkeket csaknem kivétel nélkül benn a hazában is elő lehetne állítani, s a mennyiben a fentebb elősorolt áruk között mégis van egy néhány, melyek mint a kávé, nálunk meg nem teremnek, a külföldről hozandók be, a vámkimutatásban foglalt és itt név szerint meg nem nevezet áruk között számos olyan van, melyek behozatali értéke a háromszáz millióból fentebbi ok miatt leütendő összeget többszörösen ellensúolgozza. És ezek között nagyon csekély összeget tesz ki azon külföldi áruk behozatala, melyek mint a gazdasági gépek (behozatal 7.« millió), szárazföldi és vizi járművek (behozatal 9 millióért), irodalmi és műtárgyak (behozatal 2.6 millió), maradandó befektetést képeznek vagy a honi termelés előmozdítására szolgálnak. Ellenben nevezetes összeggel 9 —18 millióval szerepel évenkint a vasúti sinek, kerekek, tengelyek behozatala, melyeket már benn a hazában lehetne előállítani s csak a kormány helytelen vasúti politikája miatt hozunk be még, úgyszintén 5 millióval a fémek s pár millióval a kőszén és tüzelő anyag, mely áruk szintén az országban volnának előállíthatók. Kétségtelen tehát, hogy Magyarország évenkint mintegy háromszáz millió frtot a sárba tapos, holott ezt tennie nem volna szükséges. Ezen összegben foglaltatik nemcsak a föld hozadéka, nemcsak azon pénz, amit földesuraink saját háztartásukra, evésre, ivásra, ruházatra, kényelemre, fényzésre stb. kiadnak, hanem arra megy el az a pénz is, amit a földbirtokos cselédeinek és munkásainak A „HON“ TARCZAJA. MYIM, TIE», ÖTÉ. Regény hat kötetben. Irta Jókai Mór. V. KÖTET. „Férfi sorsa a nő“. (74. Folytatás.) A felelet. A mit szent Antalnak ígért a csábító rém, azt Aldorfay Inczének mind megadta. (Most már ypsi - Ionnal irta a nevét: nemes ember volt.) Az uj asszonyszemek tükréből egészen új világ ragyogott felé : a nélkülözések, a küzdelmek világa helyett, a gyönyör, a szenvedély paradicsoma. Minden alvó indulat eltépte fékeit szivében 8 nyargalt vele egy mámoritó örvény felé. Egy tengerbe vetette bele magát, csupa élvezetből: előbb úszni akart e tengerben, majd ki akarta azt inni fenékig. Oda volt lánczolva e nőhöz , annak a mosolygása volt ránézve a napfény, kényes a zivatar. Vele álmodott, róla gondolkozott s érezte az életunalmat, ha tőle távol volt. S féltette őt az egész világtól. Ösztönei mind azt súgták neki, hogy ez a leány, aki egyik pillanatban az egész lényén átömlő ártatlanság kifejezésével tudta mutatni azt, hogy még csak eszmében sem közelíti meg e fogalmat: szerelem, s a másik pillanatban egy egész világot tár fel előtte, megnépesülve a teremtő szenvedély minden csodatüneményeivel , hogy ugyanaz a leány akkor is el tudja ezt az ellentétes két szerepet játszani, mikor két külön férfiról van szó: egyiknek az egyiket, a másiknak a másikat. Megtanult féltékeny lenni : minden csekélységre , egy virágra, egy gyűrűre, egy látogatójegyre, egy szóváltásra más férfival még nővel is ; kiváltkép a színpadra s annak veszedelmes kiváltságaira : a kaczér jelmezekre, a közönség koszorúira és tapsaira. Azt pedig nem kívánhatta tőle, hogy hagyja oda a színpadot. Hisz a színpad volt az, ami adhatott ennek a hölgynek valamit, amit ő nem adhatott neki a nevet. Pedig Inczét kínozta a szinpad. Az ő szenvedélye nem a raffinált kéj mámora volt, melyet a művészi nimbus felfokoz, melyet a kaczér jelmez, a ledér játék újra ébreszt, mely a frivol dallamokat utána dúdolja, s gyönyört talál benne, ha megalázhatja az asszonyt azzal, hogy a művésznőtől az eljátszott vaudeville folytatását követeli. Őt kínozta az a gondolat, hogy az egész világnak szabad legyen — azt a mosolygást látni, teljes gázvilágitásnál, — aminek csak a félhomályban van létjoga! — Egy befejezett kéjencz dicsekedni, parádézni szokott az olyan diadallal, minő az övé: 5 pedig kész volt verekedni azért, hogy az egész világ azt higgje, hogy az a leány nem Fatime, hanem Serena! . .. Az egész leány egy talány volt előtte; csupa személyes ellentétekből álló, miket összeilleszteni az oedipusi rejtélyoldásoknál nehezebb volt. A színpadon játékmodorában kihívó, kaczér, érzékingerlő, a színpadon kívül kegyetlen mindenki iránt, aki neki hódolni megkísértő, azon az egyen kívül, a ki azt jól eltitkolta. Valódi eszményképe volt a bibliai apocryphok Lilithjének, ki az első embert az első asszonytól elcsábitá; kígyó, míg meghódít; galamb, ha meghódolt: — eszes a cselszövésben, őrült az élvezetben ; az a daemon, a ki visszavezeti Ádámot a paradicsomba, a honnan az angyal kiverte azért a bűnéért, — hogy a feleségét szerette;— pedig szegény Ádám még nem is volt pap!) Egyszer születése napjára tömérdek ajándékot • j ' összeküldtek neki minden rendű és rangú tisztelői s ő azokat meghitta mind, estélyre, s rendezett számukra pompás lakomát. Ő pedig elszökött az estélye elöl hazulról, elment Inczét fölkeresni egyedül, annak a karjába akasztotta magát s késő éjszakáig barangolt vele alá s fel Bécs sétányain s csak akkor tért haza, mikor már a vendégei mind elmentek a szállásáról. Akkor aztán az anyját megverte, a miért az neki szemrehányásokat mert tenni. Megverte őt kegyetlenül. — Máskor kényeztette Caesarinet, csupa dédneve volt előtte; czifrázta, piperézte, haját maga bodrozta fel neki, szerelmes volt belé; hanem ha Aldorfay miatt csak egy szó ellenvetést próbált neki tenni, akkor megrohanta, mint egy párduer és megtépte. S egy dologra volt a leány különösen féltékeny. Arra, hogy Incze azt ne higgje, hogy mindazt a bűbájt, amivel őt elhalmozza, valahogy meg lehet jutalmazni. Ha Incze megkisérté őt gyémántokkal ajándékozni meg ünnepélyes alkalmakkor, más alkalommal Fatime ajándékozott neki viszont még értékesebb ékszert, s azonfölül nem is tette fel soha a drága emléket, hanem ha vetetett vele magának egy ötven krajczáros bracket, aminőket az utczaszegleten árulnak, azt aztán viselte meg válkatlanul. Egész rendőri kémkedéssel ügyelt fel arra, hogy családtagjai valahogy pénzt ne kérjenek valami szín alatt Inczétől. Pedig azokban igen kifejlett hajlandóság volt ilyesmire. Különösen monsieur Belle Angenak nagy megerőltetésébe került, valahányszor Incze az kérdezé tőle : »comment vous portez vous?« mindannyiszor azt nem felelni rá: »átkozott jól, csakhogy nincs pénzem.« Egyszer aztán bedugták Belie Ange urat a adósok börtönébe egy nehány száz nem létező forint miatt. Incze megtudta a veszedelmet s nem tétovázott pénzbeli áldozat árán kiszabadítani a szorongatott családapát e kényelmetlen helyzetből. Ekkor aztán három napig nem látta Fatimét. Eltűnt előle. Harmadnap Gráczból kap egy levelet, melybe annyi összeg volt téve, a mennyit ő Belle Ange űrért fizetett. Semmi kisérő levél hozzá. Ugyanaz nap aztán Fatimét is otthon találta. »Hol járt ön ?« kérdezé tőle neheztelve. »Gráczba voltam, vendégszerepelni.« »Ön Gráczban volt?« »Igen. És jövőre már most, ha azt akarja ön, hogy el-elszökjem valamerre vendégszerepelni, hát csak fizesse ki a jó Belle Angeur adósságait.« Ebből megtudta Incze, miért ment Fatime e pár napi vendégszereplésre ? azért, hogy azt a pénzt megszerezhesse, amit ő Belle Ange úrért kifizetett, s azt neki visszaküldhesse. Ezt a nőt nem lehet megjutalmazni: — azért, hogy szeret. Pedig Aldorfay most már valóban gazdag ember volt. Amihez hozzákezdett, az mind fényesen sikerült. Annyi pénzt csinálhatott már, amennyit akart. Úgy okoskodott, hogy akik a csekélységeket megvetik, azok a nagyszerűt majd elfogadják. Fatme többször nyilvánítá előtte , hogy mennyivel jobb szeretne ő e lármás utczák helyett valamelyik csendesebb városrészben lakni; valami olyan házban, melynek ablakai kertre nyílnak, melynek magának is kertje van, ahol nyáron át virágokat lehetne ápolni. Egyszer azt mondá neki Incze, hogy talált a számára egy olyan alkalmas lakást, és pedig hallatlan olcsót. Fatime azt mondta, hogy majd megnézi azt. Egyike volt ez azoknak az ujonépült házaknak, miket egy épitő társaság a Práterre forduló telkeken mintegy varázsszóra emeltetett. Szép kilátással, kényelmes berendezéssel. A szállás megtetszett neki, nem is volt drága: az egész első emelet kizárólag az övé lehetett az utcza felől. Fatime az uj szállást kényelmesebben óhajta berendezni az eddiginél s ez iránt alkuba lépett egy kárpitossal, ki erős alkuvás után elvállalta tisztességes árért és részletfizetés mellett a csinos bebútorozást. Mikor készen volt a kárpitos, felkérte Fatime- Serenát, hogy tekintse meg szállását s nyilatkozzék, meg van-e vele elégedve? Fatime elhalt, mikor szobáin végig ment. Minden úgy volt ott, ahogy ő elrendelé, csakhogy papír helyett selyemszőnyegek a falakon, angol vászon helyett damasztfüggönyök, cserép helyett márványkandallók, s dió- és cseresznyefa helyett mahagóni palissander és teakfabútorzat; famozaik helyett, amit fűrész sokszoroz; orosz drágakő kézművészet; velenszei tükrök a falakon; a padlatot két hüvelyknyi vastag szőnyegek fedik. hölgy.»Ki rendelte ezt igy?« Kérdezé elbámulva a »Kegyed maga.« Felelé a kárpitos s elé mutatta a számlát. A számlában az egész fényűző kiállítás nem volt drágábbra számítva, mint amennyiben a hölgy a tervezett szerény berendezést kialkudta. Meg kellett a benne nyugodnia. Azt nem mondhatta a kárpitosnak, hogy nincs azzal megelégedve, amit ő kapott. Nem nagy leleményesség kellett ugyan hozzá, hogy kitalálja, miféle bűvész volt az, aki az ő kedvéért tízszeres értékűvé varázsolt át mindent, de ezúttal nem vághatta vissza a tromfot. (Folytatása következik.)