A Hon, 1875. február (13. évfolyam, 25-48. szám)
1875-02-23 / 43. szám
43. szám, XIII. évfolyam. Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési tj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra.................................6 firt — kr. 6 hónapra.................................12»'— » Az esti kiadás postai különküldéseért i el&lfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év fogysán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Esti kiadás: POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, 1875. Kedd, február 23. Szerkesztési Iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, febr. 2B Budapest, febr. 23. A politikai helyzetről sok mindenféle hir kering. Különösen Tisza miniszterségére nézve. A lapok föltételeket emlegetnek, melyeket Tisza a kabinetalakitás részleteire nézve kikötött feltételeket, melyeket Tisza belügyminisztersége esetére az adminisztráczió egyes kérdéseire nézve neki tettek. Mind e hírek közül legtöbb csak megbizható hir gyanánt, »az első forrásból vett értesülés« czége alatt magán körökben kolportáltatik ugyan, de sok közülök átmegy a lapokba is, s így ma komoly képei vezérczikkeket is találunk egy ily hír alapján. Azt hisszük, aki komoly figyelemmel kísérte a dolgok fejlődését, magától is láthatja, hogy e hírek nem lehetnek alaposak. A válság egyáltalán még nem ért azon stádiumba, hogy személyi kérdésekről — tán Szlávy elnök miniszterségén kívül — szó lehetett volna; az egyes szakminiszterek kineveztetése sem foroghatott szóban, nem hogy ezek »föltételei« iránt lehettek volna alkudozások. Ami tárgyalás máig történt, az csak a pártok egyesülhetésének elvi kérdésére vonatkozott, s e körül nem forgott szóban semmi olyan, amiből az említettek kitekeredhettek volna. A tegnap történteket különben a Nap- igy adja elő. A miniszterelnökön kivül Ghyczy és Szlávy urak voltak a mai nap folyamában ő Felségénél fogadtatáson. Ghyczynek tegnap terjeszte elő Széll Kálmán azon expozét,melyet a Szlávy lakásán tartott értekezleten kifejezett, melynek lényege abból áll, hogy bizonyos feltételek között, egyelőre 9 millió adóemeléssel is be lehetne érni. Mint tudva van, a baloldali bizalmi férfiak e tervvel szemben is mereven ragaszkodtak azon állásponthoz, melyet Tisza Kálmán febr. 3-diki beszédén elfoglalt, s mely az öt millió adófelemelésből áll. Ghyczy e szerint ma azon helyzetben volt, hogy igen tüzetes felvilágosításokat adhatott őfelségének mind a saját pénzügyi politikája, mind a Széll Kálmán által tett engedményről. Hogy e fejtegetések mily benyomást tettek ő Felségére, azt természetesen nem tudjuk. Később Bittó min. elnök s gr. Szapfiry Gyula miniszter meglátogatták Szlávyt, ki még e napokban is ismételve kijelenté azon kérelmét, hogy minden combinatióból kihagyassék. Szlávy lakásán az említett urak között ismét hosszabb értekezlet folyt, mire Szlávyt, kit ő felsége hivatott, déli 12 órakor a király audientián fogadá. Szlávy audientiája 12-től 1-ig tartott, s ez audientia után Szlávy látogatást tett Pápay udvari tanácsosnál, ki ő felsége kíséretéhez tartozik. — Ez audientia észleteiről oly hirt, melyről elvállaljuk a felelősséget, nem közölhetünk. Mint igen elterjedt s valószínűnek tartott combinatiót azt jegyezzük föl, hogy Szlávy kikérte ő felsége engedélyét arra, hogy előbb magánúton győződhessék meg, vájjon alakíthat-e kormányt és pedig olyant, mely a fusión alapul s e kísérlet eredményéhez képest történnék vagy elmaradna a formális kir. megbízás. Mások ezzel szemben azt állítják, hogy Szlávy azon kérelmét fejezte ki ő felségének, hogy minden combinatióból kihagyassék, s ő felsége ismételt határozott felhívására előterjeszté a feltételeket, melyek mellett kormány alakítására vállalkozhatnék, amire ő felsége fenntartá elhatározását. Ismételjük, hogy mi mindkét verziót csak is mint hirt említjük fel, és szavatosságot egyikért sem vállalunk. A ma d. u. történtekről a következő tudósításokat vesszük: Budapest, febr. 22. A válság megoldása tárgyában a mai délutánról semmi említésre méltó körülmény sem jegyezhető fel. Ő Felségének audientiára szóló meghívása Bittó min. elnököt Széll Kálmán lakásán találta, a hol a meghívást áthozó udv. csendőr a min. elnököt fölkereste. Bittó min. elnök ez után 3 órakor b. Wenkheim miniszterrel ő felségéhez ment s a király által hosszabb audientián fogadtatott. Hogy ezen kívül mily személyiségek és minő sorrendben fogadtatnak ő felsége által, e tárgyban még semmi sincs tudva. E hírekhez megemlítjük, hogy ma estig ő felségéhez parliamentünk egy tagja sem kapott meghívást. A fusióra vonatkozó tárgyalásokban, melyek most concrét alakban, az ő felsége által a kormány alakításával megbízott államférfiú és Tisza Kálmán között fognak folytattatni, kizárólag az államháztartás rendezésének kérdése játszik majd szerepet. A kérdés valószínűleg az, hogy a Szlávy-féle értekezleten deákpárti részről tett engedménnyel szemben Tisza Kálmán szintén tesz-e engedményt, vagy nem ? Ha igen, akkor a pénzügyminiszeri tárczára azok köréből is vállalkozhatik valaki, akik Ghyczy pénzügyi politikáját védték; — ha nem, ennek lehetősége alig forog fenn. Hogy ennek kiderítése s az erre vonatkozó tárgyalások hosszabb időt fognak igénybe venni, az előrelátható. Betelhetik még 3—4 nap, amig e tárgyban pozitív tényt tudathatunk. Ha még fölemlítjük az K.< azon tréfás hírét, hogy Senyey Rómába, Lónyay pedig Meránba utazik, kimerítettük a sajtó válsághíreit. Az »Ungarischer Lloyd« írja . Mint a kassa-oderbergi, az éjszakkeleti, a keleti vasút is bejelentette az államnak kártérítési igényeit, s pedig jobbára azon változtatásokra támaszkodva, melyeket a kormány az eredetileg megállapított terven követelt. A kormány felszólította a keleti vasút igazgatótanácsát, állítsa össze igényeit, s a tanács e czélból egy bizottságot küldött ki. Ma e bizottság ülésében elkészíttetett a jelentés, mely szerint a jogilag indokolandó követelések 20 millióra rúgnak. E keleti vasúti botrányokhoz érdekes adalékot írnak nekünk Párisból. Szeretném önöket figyelmeztetni — így ir levelezőnk, egy valóban skandalózus ügyre, melyet nem tudom észrevették-e önök Pesten.Nagyon keveset foglalkoznak velünk és értékeinkkel, de amennyire foglalkoznak velünk és ahol teszik, ott ez idő szerint, olyanokat mondanak rólunk, mik a »noble nation«-nak épen nem válnak nagy tiszteletére. A magyar keleti vasút uj prospectusának ügyét értem. A mit Rothschildék itt velünk szemben elkövettek, az ugyan nem uj mannyar— amerikai »alapítók« t.p.ttok már finéL kőtömböt is — de hogy egy európai állammal úgy bánnak el, az valóban hallatlan dolog. Az agents de change-k, kik a »gyalázatosan olcsó« magyar papirosra aláírtak, oly hamis helyzetbe jönnek ez által klienseikkel szemben, mintha az egész .... ügyben közreműködtek volna és tudva adtak volna el, egyszerű garantirozott seconde-prioritást, ily pompás titulus alatt: »magyar állami obligatio.« — Az egész dolog nyitja egyszerűen az, hogy minden áron el akarták kerülni a magyar keleti vasút nevét — fogták tehát magukat és eladtak magyar állami obligátiókat...pr65! tout csommé en Turquie! Ez valóságos atentatum a mi kedves jó barátaink részéről. Ennyi »soliditast« máshol is találhattak volna, mint az »első háznál« mely ugyan csak méregdrágán adja el jóakaratát. Ha igy folytatjuk még egy ideig — sokáig ilyen módon épen nem »folytatják« — akkor legjobb lesz Rotschildéknál beadni a kulcsokat, mert más . . . okos ember ugyan óvakodni fog velünk összeköttetésbe lépni. Hogy Rothschildék ezt nem nagyon bánják, az érthető ; ők üzletemberek és a magyar állam jövője, hitele, becsülete őket nem érdekli; de hogy a magyar kormány eltűri, eltűrni kénytelen (vagy észre sem veszi az egészet) hogy hamis czim alatt, adnak el »magyar állami obligatiót« oly áron, amilyenen máskor csak török állami obligatiót szokás eladni, ez hihetetlen. Valóságos merénylet ez, mely (avec le rest) aláásni fogja még azt a kevés hitelt is, amivel bírunk az európai piacokon. Különös volna, ha a képviselő urak közül senki se venné észre ezt a dolgot. Itt észrevették és hogy mennyire vették észre , azt önök látni fogják, első alkalommal, midőn kényszerítve lesznek, a párisi piaczhoz fordulni ismét. Az Ofenheim per tárgyalása és befejezése báró Wittman elnök betegsége következtében tegnapról ismét elhalasztatott holnapra vagy holnaputánra. Az elnökséget és a tárgyalás összegezését Gernerth első folyamodást törvényszéki bíró fogja végezni. Bécsi lapok ottan szájról-szájra járó hírek nyomán Wittmann betegségét és elárulását egy levéllel hozzák kapcsolatba, melyet a másodfolyamodású bíróság elnöke dr. Hein intézett Wittmanhoz múlt pénteken, midőn Ofenheim azt a siralmas, sok izgatottságot keltett párbeszédét tarta. Gernerth most éjjel nappal dolgozik a tárgyalás összegezésén egy jegyzővel. — A büntető eljárás 301. §-a,mely az esküdtszéki bíróság megalkotásáról szól, azt mondja hogy a másodfolyamodásu bíróság elnöke nevez ki az esküdtszékhez az első polg.biróságtól három bírói tagot, elnökül az első polg. biróság elnökét. A másodbiróság elnöke elnökhelyettest is tartozik kinevezni s e kinevezések rendesen az esküdtszéki tárgyalást rendes körülmények között hat héttel, rendkívüli körülmények között pedig 14 nappal kell hogy megelőzzék.« Itt már most az a baj forog fenn,hogy a másodbíróság elnöke elmulasztotta Wittmann mellé helyettes elnököt nevezni ki, ezt most kell tennie, miután Wittmann betegsége által gátolva van a résumé előadásában. Valószínű tehát, hogy a védő ügyvéd kifogással fog élni. Francziaország Côtes-du-Nord megyéjében vasárnap ment végbe a parlamenti pótválasztás szűkebb körű választással. A választás eredménye következő: Ker jégu legitimista megválasztatott 43,917 szavazattal; a republikánus jelölt Foucher de Carei 1 kapott 39,785 szavazatot, a bonapartista jelölt pedig 29,008-at. E választás az által nyer fontosságot,hogy egy legitimista lett követté, ami évek óta nem történt Francziaországban. Mi ezt nem tulajdonítjuk annak, mintha tán a legitimista elvek nyertek volna tért Francziaországban, nem. — tulajdonítjuk a legitimista nagybirtokosok pénzének és bizonyos árnyalatú embereknek, kik »conservativek«-nek nevezik magukat s igy azt hitték, hogy sem a köztársasági, sem a bonapartista jelöltre nem szavazhatnak. Egyébiránt a tiszta vérü legitimisták nem nagyon örvendenek Kerjégu megválasztatásának, mert ez kijelentette, hogy nem fogadja el a fehér liliomos zászlót, ő csak a háromszínű lobogót tekinti Francziaország zászlójának. A Párisból jövő legújabb hírek is egyhangúlag megerősítik, hogy a három republikánus párt között teljes egyetértés és összetartás uralkodik az alkotmányjavaslatokra nézve s azonkívül velük tart hatvannyolcz jobbközépi képviselő is, miáltal a többség biztosítva van. Nagy zavar fenyegeti az európai államconcertet ! Törökország nem akarja elismerni Spanyolországot !Minő szerencsétlenség egyikre is, másikra is ! Csak még az a szerencse, hogy e rettegett két nagy hatalom Európa két szélén áll s igy a geographiai távolság parallálja kissé az indignatiókat. — Lenne csak Spanyolország Montenegro helyén ! A lapis offensionist az képezi, hogy Alfonz ur direct tudatta trónra lépését Károly oláh fejedelemmel, miben a porta sérelmet lát, mert azt következteti belőle, hogy Spanyolország souverain államnak tekinti Oláhországot, ami pedig ellenkeznék a porta souverainitásával. A török külügyér tehát felvilágosító magyarázatot követel a spanyol külügyértől, s míg ez meg nem történik, szó sincs arról, hogy a porta elismerje Alfonzét. Egyébiránt a spanyol diplomatia, illetőleg külügyi hivatal követett már el ily baklövéseket Németország irányában is. Alfonz ugyanis bécsi követe által (és nem a berlini útján tudatta trónralépését a délnémet államokkal, miben a berlini kormány a német egység ignorálását látta s természetesen az is felvilágosításokat követelt. Az olasz képviselőház febr. 20-ai ülésében a külügyi budget lévén tárgyalás alatt, ez alkalommal Visconti Venosta külügyér némi felvilágosításokat adott a kamarának az olasz külügyi politikáról. E tekintetben tegnapi esti lapunk római távirata kimerítő tudósítást hozott. A reggeli lapok azon hírével szemben, hogy a király ma Tisza Kálmánt fogja fogadni, biztos forrásból vett tudomás alapján írhatjuk, hogy még ma délután 1 órakor Tisza Kálmán erről nem tudott semmit. — A válságról újabb híreink nincsenek, s miután az ügy még csak az értekezések, eszmecserék és kihallgatások stádiumán van, pozitív adattal a dolog természeténél fogva nem szolgálhatunk. Annyi tény, hogy ő Felige ma déli 12 órakor Csengery Antalt fogadta, ki nézeteit a helyzetről ő Felségének előadta. Tisza Kálmánt a délutáni órákban fogadja ő Felsége, de mely órában, az még nincs tudva. Szlávy József hír szerint határozottan vonakodik az elnökséget elvállalni. A természettudományi társulat könyvkiadó vállalatának legújabb kötete. A természettudományi társulat könyvkiadó vállalata első hároméves cyclusa be van fejezve. Hazai irodalmunknak becsületére szolgál e vállalat, de becsületére szolgál az a magyar közönségnek is, mely osztatlan buzgalommal s eddig szokatlan számmal csoportosult ezen vállalat köré. Az eddig megjelent hat kötet czíme : Co 11a : »A jelen geológiája« ; Darwin: »A fajok eredete« ; Hutley : »Előadások az elemi élettan köréből« ; Tyndall: »A hő, mint a mozgás egyik neme« s végül Helmholtz népszerű tudományos előadások. Egytőlegyig klassikus művek. A hetedik kötet, mely a hároméves cyclust (160—170 iv több száz képpel) befejezi, nem képez egy egészet, hanem több különböző tárgyú értekezést tartalmaz, melyek azonban egytől egyig nagy érdekkel bírnak s némileg kiegészítik a társulat azon tervét, miszerint a természettudományok összes körét fel fogja ölelni s minden egyes tudományból legalább egy jelesebb népszerű művet fog közölni. Ezen hetedik kötet czime: »Természettudományi értekezések.« Arago, Bessel, Dove, Haeckel, Heer, Herackel, Humbold, Kirchhoff, Liebig, Lyell, Melloni, Virchow népszerű munkáiból, két czimképpel egy táblával és harminczkilencz fametszetü ábrával. Budapest, 1875. 8-adr. 355 lap. Tartalma: 1 Arago: Az általános vonzalomról 2. Bessel: A valószínűség számításáról; 3. Dove : A villanyosságról; 4. Haeckel: Munkafelosztás a természetben és az ember életében; 5. Heer: Svájcz kőszénkorszaka ; 6. Herschel: Az időjárás és időjósok ; 7. Humboldt: A pusztákról és sivatagokról; 8. Kirchhoff: A természettudományok czéljáról; 9. Liebig : Az ételek tápláló értékéről; 10. Lyell: A források tüneményei; 11. Melloni: Bevezetés a »Hő színezete« czimü munkához; 12. Virchow: A lázról.— Az értekezéseket fordították és revideáltak: dr. Balogh Kálmán, dr. Császár Károly, dr. K. Eötvös Loránd, György Aladár, Horváth Miklós, dr. König Gyula, dr. Krenner József, Kriesch János, dr. Magyar Sándor, Petrovits Gyula, dr. Rik Gusztáv, Sámi Lajos, Szily Kálmán és dr.Wartha Vincze. A mű előszava szerint még két előre tervezett mű maradt ki e kötetből t. i. Faraday : History of a Candle és Praetor: The Sun (Other Worlds than Ours) czimü értekezései, melyek a jövő cyclusra maradtak, mely cyclus aláírási dija, mint halljuk, az akadémia tetemes segélyezése folytán 1 írtról 5-re fog leszállittatni. Az egyes értekezésekben tehát a természettan, természetrajz, geológia, meteorologiai, phyziologia, sőt némileg az orvosi tudományok is képzelve vannak. A jövő cyclusban nagyon ajánlandó az embryo* logia, összehasonlító boncztan, alkalmazott vegytan, a villanyosság s galvanismus részletesebb figyelembe vétele s talán czélszerű volna e mellett az üstökö*sökről, a mezőgazdasági vegytan egyes fejezeteiről, a meteorológiáról s — ha a társulat köre megengedi — a természettani földrajzról szóló nevezetesebb munkák lefordítása. Humboldt »Ansichten der Natur« Haeckel »Natürliche Schöpfungsgeschichte« Lyell »The antiquity of the menő Airy csillagászati műve, Arago népszerű művei a villanyosságról, Liebig vegytani levelei s más klassikus munkák nagyon megérdemlenék a lefordítást. Különben e jeles társulatnak, mely oly szép tapintatot tanúsított az egyes müvek megválasztásában, alig van szüksége a tanácsadásra s a természettudományi irodalom oly gazdag valóban nagyszerű művekben, hogy e társulat bizonnyal évtizedeken keresztül nem lesz fennakadva amiatt, hogy fordítandó mű hiányzik. Ismételve a legmelegebb elismeréssel nyilatkozunk ezen vállalat kiadványai iránt s óhajtjuk, hogy a megindítandó új cyclusra legalább annyi, de lehetőleg sokkal több aláíró jelentkezzék, mint a múltkorira. Maga ezen társulat, melynél életrevalóbb hazánkban nincs, önmagában is megérdemli a pártolást, de nem kell felednünk, hogy a pártolás nem csak az ő érdekükben, hanem az oly fontos természettudományi eszmék terjesztése érdekében történik. Gyűjtsön kiki aláiót a tudomány s közművelődés érdekében ! A budapesti iskolatanács évnegyede» közgyűlése. Budapest, febr. 22-én. A nagy. számmal látogatott ülés kezdetén Baja Gergely adta elő jelentését, mely általában örvendetesen szól. Felszólal különben a tanulók’gyakori mulasztása ellen, különösen az ismétlő iskolákban s e végett intézkedni kell. A magániskolák közt igen sok van hiányosan berendezve s felszerelve s ö az év elején nyilvánosan is figyelmeztette ezekre a nagy közönséget. Az iskolaépületek igen hiányosak: a bérkocsis utczai, hermin-mezei s rákosfalvai iskolák. Az ismétlő iskolák tantervének revideálását s különösen külön olvasókönyvek szerkesztését ajánlja. — Nagy hiánya a fővárosi iskoláknak, hogy az ötödik és hatodik osztály egyáltalán hiányzik, habár a negyedik osztályból igen kevesen mennek át felsőbb tanodákba ; legalább oly városrészekben kellene ezen osztályokat felállítani, hol sem polgári iskola, sem középtanoda sincs. Kívánatos volna ezenkívül a külvárosokban, különösen : Svábhegyen, Lipót-mezőn, Rákosfalván külön faiskolákat is szervezni. Ezen két utóbbi indítvány az elemi szakosztályhoz fog véleményadás végett átadatni s a többivel együtt szokás szerint kinyomattatik. Áttérve a folyó ügyekre, legelőbb a Gerevits halála által a terézvárosi polgári leányiskolában ideiglenesen alkalmazott Szocskai István műegyetemi segédtanár állása megerősittetett. A 2-dik kerületi polgári leányiskolában az angol nyelv tanításának hetenként 2 órában rendkívüli tantárgyként behozatalát helyeslik s Peck Mária ennek tanításával megbizatott. Tavaszi felszólal ugyan, hogy a nő ezen nyelvből vizsgát tegyen, azonban Békey felszólalására, miután ezen tanítónő csak ideiglenesen alkalmaztatott, a tanács az előleges vizsgától elállott. Ugyanezen iskola költségvetése tudomásul vétetve, a fővárosi tanácshoz tétetett át. A 4-dik kerületi polgári leányiskolában a második osztályhoz párhuzamos osztály állíttatott fel, mely tudomásul vétetett. Ezzel kapcsolatban Tavaszi utasíttatni véli a polgári iskolai szakbizottságot, hogy új polgári iskolák felállítása végett tervet nyújtson be. A tanfelügyelő szintén ezzel kapcsolatban ÓBudán s Kőbányán óhajtaná egy polgári leányiskola felállítását. Királyi, Ballagi és Havas felszólalására ezen ügyben egy vegyes bizottság küldetett ki, melynek feladata volna a sorrendet s anyagi viszonyokat, valamint a szükségleteket tekintetbe venni, s kész A „HON“ TÁRCZÁJA. FLAMARIDE. irta: Sand George (13. folytatás.) XXIV. Midőn már eléggé fölüdültem fáradságomból s izgalmamból, s igy beszélgetésbe eredhettem a dajkával, láttam, hogy e szegényasszony szintúgy ki van kelve magából, mint én, s dolgot adott védekeznem szemrehár yásai elől. Először alakom átváltoztatása zavarba hozta, s csak akkor ismert föl, midőn álhajamat s szőke szakálamat levetem. »Ön rész dolgot miveltet velem, mondá. Azt állitá öd, hogy sok pénzt kereshetek anélkül, hogy bármi roszat tennék, de ön megcsalt engem. Mi elszöktetjük e szegény kicsikét, s anyja,aki mit sem tud, ezt nem tűrné.« E hölgy oly jó, valóságos angyal, míg férjének oly sátáni tekintete van, mintha istent s embereket egyformán gúnyolna. Megijedek, ha rám néz. Nem tudtam neki ellenszegülni, midőn tegnap azt mondá, hogy menjek a rétre. De azért kérdeztem, miért menjek ama tájra, melyről azt mondják, hogy egészen el van öntve. — Miért ? felelt. A miért oly szó, melyet nem szabad hozzám intézni, vagy egyezségünk fel van bontva. »Megtettem, amit akart. Végig mentem a töltésen, mely a rétet átszegi; igen csúszós volt, féltem, hogy lebukom. Elértem egy gunybóig, amely körül hattyúk voltak, s onnét gyorsan visszafordultam a fasor miatt nem látva senkitől, a mint azt a gróf meghagyta. Ott találtam őt reám várva; lakosztályába vezetett, ahol lámpa égett, mert minden be volt zárva. — Itt elrejtelek szólt, ne mozdulj innét, íme egy kerevet, ha aludni akarsz vagy a gyermeket elaltatni. E szekrényben találsz enni valót. — Elment s én hallani hittem, hogy a kastélyban sokat járnak fel 8 alá mintha engem keresnének. Este felé a gróf visszajött, s azt mondá, tegyem át a gyermeket azon pólyákba, melyek egy más szekrényben voltak. Ezek sokkal kevésbé szebb ruhák voltak azoknál, melyeket a gyermek előbb viselt s jegy nem volt rajtuk. Ezután felfogta mindazt,a mi előbb a gyermeken volt s a kandalóban elégette. Meghagyta erre, legyek készen őt követni, ha visszatér, s esti fél tízkor megjelent, levezetett egy lépcsőn, mely egy kis toronyaljban végződött s segítvén, hogy járni tudjak, mert reszkettem , magamon kivül voltam, az erdőbe vitt, ahol ön várt. Mire való mindez ? Akarom tudni ?« semmit.— Esküdött nekem, szólok, hogy nem kérdez — Akarom tudni, vagy, mihelyt haza értünk, jelentést teszek a polgármesternél. Nem akarok valamely gonosz cselekménybe keveredni. El kellett mondanom e nőnek az ürügyet, amelyben a gróffal megegyeztünk, de nem akart hinni; megmutattam neki a nyilatkozatot, mit a gróf aláirt. Tudott olvasni s ebben megnyugodott. Gondos volt a gyermek iránt s én legjobb erőm szerint segitek, joggal lévén nyugtalan amiatt, hogy egy ujszülöttet négy napi s négy éji szakadatlan útnak tevénk ki. De a gyermek észre se látszott venni. Nyugodt maradt, mint ki ragaszkodik az élethez, mindegy akárminő föltételek mellett. Utunkat könnyebbé s kevésbé veszedelmessé tévé, mint vártam. A nizzai nő, azon fájdalom miatti aggályán kivül, melyet az igazi anyának okoz, vidám anyai szeretettel teljes volt tápgyermeke iránt s nem panaszkodott semmiért. Nagyon örült viszontláthatni hazája szürkés olajfáit s köves dombjait. Déli lelkesültséggel rajongott előttem. Szerinte, faluja a legszebb hely volt a világon. A vidék szép is volt, elismerem, de a falu a legiszonyúbb szeglyuk volt, a mit valaha láttam. Három mértföldnyire feküdt Nizzától hegységben, nagy havasok lábánál. Igen hideg volt itt, s a hely egy czukorsüveg alakú sziklán épült, a melyről a kilátás igen szép volt; de mert egykor a fehér barátok birtokához tartozott, meg volt erősítve, körülvéve hatalmas falakkal s bomladozó tornyokkal, úgy hogy egyszer belépve oda, nem lehetett egyebet látni mint egy csomó sziklára épített, komor s sötét utczában végződő vén házat. Egyetlen egy pont sem volt, melyről a tengerre vagy a hegyekre lehetett volna látni; azt lehetett volna mondani, hogy e páratlan földön , ez az úr égbolt alatt e váracs egykori alapitói elhatárzák, hogy őket soha se lássa senki, s ők sem látnak semmit, szomorú lakhelyükön kivül. A vár közepén fekvő tér tele volt alacsony s karzatot képező hatalmas boltozatokkal, úgy hogy a körülötte alantabb fekvő lakházak a világítást egyátalán nem az égből kapták. A dajka, aki itt lakott, hiába akará velem megértetni hogy ez a Palais-Royal karzataihoz hasonlít. Elképedve gondolok arra mit érezne Flamarande grófné, ha látná ama szomorú fogházat, melybe fia belép, elhagyva előbbi gondoa s illatos otthonát, ám látva e szikár, barna, ügyes, gyerkőczöket, hallám, hogy zajos játékuk közben hatalmas hangjuk messze cseng a nyomor e különböző viskói közt. — Mily jól élnek, szólok, mennyi kedvvel s hévvel. És erősebbek s egészségesebbek, mint a gondos grófi házban nevelt Flamarande gróf. xxy. A dajka nővére előtt úgy léptem föl, mint protestáns lelkipásztor, a ki egyedül utazván postakocsiján, egyik posta állomáson találta — igen kifáradva — az anyát s e gyermekét. Azután mint evangeliomi lelkületű férfiú csupa felebaráti szeretetből fölvettem őket kocsimba. Alakom, beszédem, s külsőm megfelelt annak, a minek mondom magam. A dajka szegény nővére alig tudta, hogyan fejezze ki irántam érzett háláját s csodálkozását. Hát még, midőn átjárván a falut, egy alkalmasb s szellősb házat találtam mint az övék, s kifizetvén előre árát — valóban, nem volt drága — tudattam a két nővérrel, hogy költözzenek oda át még másnap. I E tékozlást saját jó szántómból s a magam számlájára tevém, mert Élamaranche gróf utasításaiban nem ment annyira, hogy ily bőven gondoskodjam a kis ujszülött jóllétéről. Én úgy véltem kimenteni e szomorú ügyben való bünrészességemet, ha a kis számüzöttel most is úgy bánok, mintha egykor a Flamarande nevet viselné s föltalálná atyját. Másnap reggel, vigyázva gondoskodván mindenről s a dajkának oly összeget kézbesítvén, melylyel biztosithatom hallgatását, kocsimba ültem, s utasításaimnak megfelelőleg Olaszországnak indultam egy villát bérlendő s fölszerelendő Terugia körül, a szép Trasimone tó partján. Itt kelle bevárnom uraimat. Ez volt a vakmerő s bizar terv befejezése, melyet uram formált, hogy fiát élve eltávolítsa nejétől, s úgy tüntesse fel, hogy az meghalt a sévinesi árvízben. E tervet először valósulatlannak hivém, de a siker messze túlhaladta várakozásomat, mert évek múltak el, mielőtt a titkot csak valaki bolygatta volna is. Három héttel letelepedésem után a perugiai tó pártján, egy levelet kaptam, mely uramnak a hét végén való megérkezését jelzé, s mely e szavakkal végződött : gondoskodjál mindenről utasításaim utolsó pontja értelmében. Megértettem, hogy a gyermekről van szó, s figyelmesen elolvasom Lévinesből kelt utasításaim részleteit. Semmit sem volt szabad tudnom a gyermek eltűnéséről, mert talán azt hitték, hogy máj. 16-án két órakor délután vitte el az ár, én pedig már délben eltávoztam ; a gróf egy levéllel küldött Marseillebe egy jelentékeny összeg behajtása érdekében, mely neki sok aggályt szerzett. Előbb a montcarreali majorban voltam, hol szintén pénzt kelle behajtanom. Mert a bérlő várakoztatott, csak este indulhattam útnak, s postakocsira ültem, eladván előbb, a gróf meghagyása szerint, a lovat, melytől meg akart szabadulni. Végre Marseilleban levelet kaptam a gróftól, melyben azt parancsolá, beszedvén a pénzt, menjek Perugiába. E levél nem bocsátkozván semmi egyéb részletbe, semmit sem volt szabad tudnom a Lévines-ben történtekről s e szerint a lehető legnagyobb rémületet s bámulást kelle tanusitnom Julia előtt, az egyedüli lény előtt, ki minderről szólhatott, mert csak őt magát hozták el Perugiába. Az pedig nem volt valószinű, hogy a grófnénak jusson eszébe kérdést intézni hozzám; azonfelül teendőimet tudtam s vártam a történendőket biztosan. Biztosan igen, kétségtelenül már hozzá szoktam eme képzelhetlen szerepbe, melyet rám kényszerítenek, de szivem mégis elfogódott, midőn a kocsiról leszállni láttam az egy hóval előbb oly szép oly boldog nőt. Csak árnya volt önmagának. Noha nem lett szerencsétlenségéhez mérten nagy beteg, mély és folytonos bánat terhealatt látszott egyre fogyni. Azt gondolom, íme, ez halni jó ide s Flamarande gróf gyűlöletesnek tetszett előttem. Mindent meg akarok vallani, de sokkal tovább mentem, sokkal inkább részes voltam mindenben, semhogy ily kényen megtérhettem volna. Várjunk szóltam. Ha túléli e válságot, kevésbé fájdalmas lesz reá nézve elfogadni egy bevégzett tényt, mint fiát száműzve tudni, idegen helyeken tengődve képzelni. Semmiesetre sem nyugodnék mindebbe bele, s ki tudja a gróf, kinek vasfejüségét ismerem, mit nem gondolt volna ki, hogy a gyermek soha föl ne találtassék. Kiálltam tehát a megpróbáltatást, midőn a grófné, látván, hogy fogadtatásukra sietek, így szólt hozzám : Tudja, Károly, ami történt velem? — Nem aárta válaszomat s csak arczom tükröző tetetett bámulásomat. Alig azonban, hogy magamra maradtam Júliával, s alig, hogy felelt első kérdéseimre, a részletekre tért, melyeket már égtem a vágytól hallhatni. (Folytatása következik.)