A Hon, 1875. február (13. évfolyam, 25-48. szám)

1875-02-23 / 43. szám

43. szám, XIII. évfolyam. Kiadó­hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési­­ t­j: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra.................................6 firt — kr. 6 hónapra.................................12»'— » Az esti kiadás postai különküldéseért i­ el&lfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év fogysán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. Esti kiadás: POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, 1875. Kedd, február 23. Szerkesztési Iroda: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­ tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, febr. 2B­ Budapest, febr. 23. A politikai helyzetről sok mindenféle hir kering. Különösen Tisza miniszterségére nézve. A lapok föltételeket emlegetnek, me­lyeket Tisza a kabinetalakitás részleteire nézve kikötött­ feltételeket, melyeket Tisza belügyminisztersége esetére az adminisztrá­­czió egyes kérdéseire nézve neki tettek. Mind e h­írek közül legtöbb csak megbizható hir gyanánt, »az első forrásból vett értesülés« czége alatt magán körökben kolportáltatik ugyan, de sok közülök átmegy a lapokba is, s így ma komoly képei vezérczikkeket is ta­lálunk egy ily hír alapján. Azt his­szük, a­ki komoly figyelemmel kísérte a dolgok fejlődé­sét, magától is láthatja, hogy e hírek nem le­hetnek alaposak. A válság egyáltalán még nem ért azon stádiumba, hogy személyi kérdések­ről — tán Szlávy elnök miniszterségén kívül — szó lehetett volna; az egyes szakminiszte­rek kineveztetése sem foroghatott szóban, nem hogy ezek »föltételei« iránt lehettek volna alkudozások. A­mi tárgyalás máig tör­tént, az csak a pártok egyesülhetésének elvi kérdésére vonatkozott, s e körül nem forgott szóban semmi olyan, a­miből az említettek kitek­eredhettek volna. A tegnap történteket különben a Nap- igy adja elő. A miniszterelnökön kivül G­h­y­c­z­y és S­z­l­á­­v­y urak voltak a mai nap folyamában ő Felségénél fogadtatáson. Ghyczynek tegnap terjeszte elő Széll Kálmán azon expozét,melyet a Szlávy lakásán tar­tott értekezleten kifejezett, melynek lényege abból áll, hogy bizonyos feltételek között, egyelőre 9 millió adóemeléssel is be lehetne érni.­­ Mint tudva van, a baloldali bizalmi férfiak e tervvel szemben is mere­ven ragaszkodtak azon állásponthoz, melyet Tisza Kálmán febr. 3-diki beszédén elfoglalt, s mely az öt millió adófelemelésből áll. Ghyczy e szerint ma azon helyzetben volt, hogy igen tüzetes felvilágosításokat adhatott őfelségének mind a saját pénzügyi politikája, mind a Széll Kálmán által tett enged­ményről. Hogy e fejtegetések mily benyomást tettek ő Felségére, azt természetesen nem tudjuk. Később Bittó min. elnök s gr. Szapfiry Gyula miniszter meglátogatták Szlávyt, ki még e napokban is ismételve kijelenté azon kérelmét, hogy minden combinatióból kihagyassék. Szlávy lakásán az emlí­tett urak között ismét hosszabb értekezlet folyt, mi­re Szlávyt, kit ő felsége hivatott, déli 12 órakor a király audientián fogadá. Szlávy audientiája 12-től 1-ig tartott, s ez audientia után Szlávy látogatást tett Pápay udvari tanácsosnál, ki ő felsége kíséreté­hez tartozik. — Ez audientia észleteiről oly hirt, melyről elvállaljuk a felelősséget, nem közölhetünk. Mint igen elterjedt s valószínűnek tartott combina­­tiót azt jegyezzük föl, hogy Szlávy kikérte ő felsége engedélyét arra, hogy előbb magánúton győződhes­sék meg, vájjon alakíthat-e kormányt és pedig olyant, mely a fusión alapul s e kísérlet eredményéhez ké­pest történnék vagy elmaradna a formális kir. meg­bízás. Mások ezzel szemben azt állítják, hogy Szlávy azon kérelmét fejezte ki ő felségének, hogy minden combinatióból kihagyassék, s ő felsége ismételt hatá­rozott felhívására előterj­eszté a feltételeket, melyek mellett kormány alakítására vállalkozhatnék, a­mire ő felsége fenntartá elhatározását. Ismételjük, hogy mi mindkét verziót csak is mint hirt említjük fel, és­­ szavatosságot egyikért sem vállalunk. A ma d. u. történtekről a következő tudósításo­kat ves­szük: Budapest, febr. 22. A válság megoldása tárgyában a mai délutánról semmi említésre méltó körülmény sem jegyezhető fel. Ő Felségének audien­­tiára szóló meghívása Bittó min. elnököt Széll K­álmán lakásán találta, a hol a meghívást át­hozó udv. csendőr a min. elnököt fölkereste. Bittó min. elnök ez után 3 órakor b. Wenkheim mi­niszterrel ő felségéhez ment s a király által hosszabb audientián fogadtatott. Hogy ezen kívül mily szemé­lyiségek és minő sorrendben fogadtatnak ő felsége által, e tárgyban még semmi sincs tudva. E hírekhez megemlítjük, hogy ma estig ő fel­ségéhez parliamentünk egy tagja sem kapott meg­hívást. A fusióra vonatkozó tárgyalásokban, melyek most concrét alakban, az ő felsége által a kormány alakításával megbízott állam­férfiú és Tisza Kál­mán között fognak folytattatni, kizárólag az állam­­háztartás rendezésének kérdése játszik majd szere­pet. A kérdés valószínűleg az, hogy a Szlávy-féle ér­tekezleten deákpárti részről tett engedménnyel szem­ben Tisza Kálmán szintén tesz-e engedményt, vagy nem ? Ha igen, akkor a pénzügyminiszeri tárczára azok köréből is vállalkozhatik valaki, a­kik Ghyczy pénzügyi politikáját védték; — ha nem, ennek lehe­tősége alig forog fenn. Hogy ennek kiderítése s az erre vonatkozó tárgyalások hosszabb időt fognak igénybe venni, az előrelátható. Betelhetik még 3—4 nap, a­mig e tárgyban pozitív tényt tudathatunk. Ha még fölemlítjük a­z K.< azon tréfás hírét, hogy Senyey Rómába, Lónyay pedig Meránba utazik, kimerítettük a sajtó válság­híreit. Az »Ungarischer Lloyd« írja . Mint a kassa-oderbergi, az éjszakkeleti, a ke­leti vasút is bejelentette az államnak kártérítési igé­nyeit, s pedig jobbára azon változtatásokra támasz­kodva, melyeket a kormány az eredetileg megállapí­tott terven követelt. A kormány felszólította a keleti vasút igazgatótanácsát, állítsa össze igényeit, s a ta­nács e czélból egy bizottságot küldött ki. Ma e bi­zottság ülésében elkészíttetett a jelentés, mely sze­rint a jogilag indokolandó követelések 20 millióra rúgnak. E keleti vasúti botrányokhoz érdekes adalékot írnak nekünk Párisból. Szeretném önöket figyelmeztetni — így ir leve­lezőnk, egy valóban skandalózus ügyre, melyet nem tu­dom észrevették-e önök Pesten.Nagyon keveset foglal­koznak velünk és értékeinkkel, de a­mennyire foglal­koznak velünk és a­hol teszik, ott ez idő szerint, olya­nokat mondanak rólunk, mik a »noble nation«-nak épen nem válnak nagy tiszteletére. A magyar keleti vasút uj prospectusának ügyét értem. A mit Roth­­schildék itt velünk szemben elkövettek, az ugyan nem uj mannyar— amerikai »alapítók« t.p.ttok már f­inéL kőtömböt is — de hogy egy európai állammal úgy bánnak el, az valóban hallatlan dolog. Az agents de change-k, kik a »gyalázatosan olcsó« magyar papi­rosra aláírtak, oly hamis helyzetbe jönnek ez által klienseikkel szemben, mintha az egész .... ügyben közreműködtek volna és tudva adtak volna el, egy­szerű garantirozott seconde-prioritást, ily pompás ti­tulus alatt: »magyar állami obligatio.« — Az egész dolog nyitja egyszerűen az, hogy min­den áron el akarták kerülni a magyar keleti vasút ne­vét — fogták tehát magukat és eladtak magyar állami obligátiókat...pr65! tout csom­mé en Turquie! Ez valóságos atentatum a mi kedves jó barátaink részéről. Ennyi »soliditast« máshol is találhattak volna, mint az »első ház­nál« mely ugyan csak méregdrágán adja el jó­akaratát. Ha igy folytatjuk még egy ideig — s­o­­káig ilyen módon épen nem »foly­tatják« — akkor legjobb lesz Rotschildéknál beadni a kulcsokat, mert más . . . okos ember ugyan óvakodni fog velünk összeköttetésbe lép­ni. Hogy Rothschildék ezt nem nagyon bánják, az érthető ; ők üzletemberek és a magyar állam jövője, hitele, becsülete őket nem érdekli; de hogy a magyar kormány eltűri, eltűrni kénytelen (vagy észre sem veszi az egészet) hogy hamis czim alatt, adnak el »magyar állami obligatiót« oly áron, amilyenen más­kor csak török állami obligatiót szokás eladni, ez hihetetlen. Valóságos merénylet ez, mely (avec le rest) aláásni fogja még azt a kevés hi­­telt is, a­mivel bírunk az európai piac­okon. Külö­nös volna, ha a képviselő urak közül senki se venné észre ezt a dolgot. Itt észre­vették és hogy men­­nyire vették észre , azt önök látni fogják, első alkalommal, midőn kényszerítve lesznek, a párisi piaczhoz fordulni ismét. Az Ofenheim p­e­r tárgyalása és befejezése báró Wittman elnök beteg­sége következtében tegnapról ismét elhalasz­­tatott holnapra vagy holnaputánra. Az elnök­séget és a tárgyalás összegezését G­e­r­nerth első folyamodást­ törvényszéki bíró fogja vé­gezni. Bécsi lapok ottan szájról-szájra járó hí­­rek nyomán Wittmann betegségét és elárulá­­sát egy levéllel hozzák kapcsolatba, melyet a másodfolyamodású bíróság elnöke dr. H­e­i­n intézett Wittmanhoz múlt pénteken, midőn Ofenheim azt a siralmas, sok izgatottságot keltett párbeszédét tarta. Ger­nerth most éjjel nappal dol­gozik a tárgyalás összegezésén egy jegyzővel. — A büntető eljárás 301. §-a,mely az esküdt­széki bíróság megalkotásáról szól, azt mond­ja hogy a másodfolyamodásu bíróság elnöke nevez ki az esküdtszékhez az első polg.biróság­­tól három bírói tagot, elnökül az első polg. biróság elnökét. A másodbiróság elnöke el­nökhelyettest is tartozik kinevezni s e kinevezések rendesen az esküdtszéki tár­gyalást rendes körülmények között hat héttel, rendkívüli körülmények között pedig 14 nappal kell hogy megelőzzék.« Itt már most az a baj forog fenn,hogy a másodbíróság elnöke elmulasztotta Wittmann mellé helyettes elnököt nevezni ki, ezt most kell tennie, miután Wittmann betegsége által gátolva van a résumé előadásában. Valószínű­ tehát, hogy a védő ügyvéd kifogással fog élni. F­rancz­iaország Côtes-du-Nord megyéjében vasárnap ment végbe a parlamenti pótválasztás szű­kebb körű választással. A vá­lasztás eredménye következő: K­e­r j­é­g­u legitimista megválasztatott 43,917 szavazattal; a republikánus jelölt Foucher de Car­ei 1 kapott 39,785 szavazatot, a bo­­napartista jelölt pedig 29,008-at. E választás az által nyer fontosságot,hogy egy legiti­mista lett követté, a­mi évek óta nem tör­tént Francziaországban. Mi ezt nem tulajdo­nítjuk annak, mintha tán a legitim­ista­ elvek nyertek volna tért Francziaországban, nem. — tulajdonítjuk a legitimista nagy­birtoko­sok pénzének és bizonyos árnyalatú emberek­nek, kik »conservativek«-nek nevezik magu­kat s igy azt hitték, hogy sem a köztársasá­gi, sem a bonapartista jelöltre nem szavazhat­nak. Egyébiránt a tiszta vérü legitimisták nem nagyon örvendenek Kerjégu megvá­lasztatásának, mert ez kijelentette, hogy nem fogadja el a fehér liliomos zászlót, ő csak a háromszínű lobogót tekinti Franczia­­ország zászlójának. A Párisból jövő legújabb hírek is egy­hangúlag megerősítik, hogy a három repub­likánus párt között teljes egyetértés és össze­tartás uralkodik az alkotmányjavaslatokra nézve s azonkívül velük tart hatvannyolcz jobbközépi képviselő is, miáltal a többség biztosítva van. Nagy zavar fenyegeti az európai állam­­concertet ! Törökország nem akarja elismerni Spanyol­­országot !Minő szerencsétlenség egyikre is, másikra is ! Csak még az a szerencse, hogy e rettegett két nagy hatalom Európa két szé­lén áll s igy a geographiai távolság paral­­­lálja kissé az indignatiókat. — Lenne csak Spanyolország Montenegro helyén ! A lapis offensionist az képezi, hogy Al­fonz ur direct tudatta trónra lépését Károly oláh fejedelemmel, miben a porta sérelmet lát, mert azt következteti belőle, hogy Spanyol­­ország souverain államnak tekinti Oláhorszá­got, a­mi pedig ellenkeznék a porta souverai­­nitásával. A török külügyér tehát felvilágo­sító ma­gyarázatot követel a spanyol külügyértől, s míg ez meg nem történik, szó sincs arról, hogy a porta elismerje Alfonzét. Egyébiránt a spanyol diplomatia, illető­leg külügyi hivatal követett már el ily bak­lövéseket Németország irányában is. Alfonz ugyanis bécsi követe által (és nem a berlini útján tudatta trónralépését a délnémet államokkal, miben a berlini kormány a német egység ignorálását látta s természetesen az is felvilágosításokat kö­vetelt. Az olasz képviselőház febr. 20-ai ülésében a külügyi budget lévén tárgyalás alatt, ez alkalommal Visconti Ve­no­s­t­a külügyér némi felvilágosításokat adott a kamarának az olasz külügyi politi­káról. E tekintetben tegnapi esti lapunk ró­mai távirata kimerítő tudósítást hozott.­­ A reggeli lapok azon hírével szemben, hogy a király ma Tisza Kálmánt fogja fo­gadni, biztos forrásból vett tudomás alapján írhat­juk, hogy még ma délután 1 órakor Tisza Kál­mán erről nem tudott semmit. — A válságról újabb híreink nincse­nek, s miután az ügy még csak az értekezések, esz­mecserék és kihallgatások stádiumán van, pozitív adattal a dolog természeténél fogva nem szolgál­hatunk. Annyi tény, hogy ő Feli­ge ma déli 12 órakor Csengery Antalt fogadta, ki nézeteit a helyzetről ő Felségének előadta. Tisza Kálmánt a délutáni órákban fogadja ő Felsége, de mely órában, az még nincs tudva. Szlávy József hír szerint határozottan vo­nakodik az elnökséget elvállalni. A természettudományi társulat könyv­kiadó vállalatának legújabb kötete. A természettudományi társulat könyvkiadó vállalata első hároméves cyclusa be van fejezve. Ha­zai irodalmunknak becsületére szolgál e vállalat, de becsületére szolgál az a magyar közönségnek is, mely osztatlan buzgalommal s eddig szokatlan számmal csoportosult ezen vállalat köré. Az eddig megjelent hat kötet czíme : C­o 11­a : »A jelen geológiája« ; Darwin: »A fajok eredete« ; H­u­t­le­y : »Elő­adások az elemi élettan köréből« ; Tyndall: »A hő, mint a mozgás egyik neme« s végül Helm­holtz népszerű tudományos előadások. Egytől­­egyig klassikus művek. A hetedik kötet, mely a hároméves cyclust (160—170 iv több száz képpel) befejezi, nem képez egy egészet, hanem több különböző tárgyú értekezést tartalmaz, melyek azonban egytől egyig nagy érdek­kel bírnak s némileg kiegészítik a társulat azon ter­vét, miszerint a természettudományok összes körét fel fogja ölelni s minden egyes tudományból legalább egy jelesebb népszerű művet fog közölni. Ezen hete­dik kötet czime: »Természettudományi értekezések.« Arago, Bessel, Dove, Haeckel, Heer, Herackel, Humbold, Kirchhoff, Liebig, Lyell, Melloni, Virchow népszerű munkáiból, két czimkép­­pel egy táblával és harminczkilencz fametszetü áb­rával. Budapest, 1875. 8-adr. 355 lap. Tartalma: 1 Arago: Az általános vonzalomról 2. Bessel: A valószínűség számításáról; 3. Dove : A villanyosságról; 4. Haeckel: Munkafelosztás a természetben és az ember életében; 5. Heer: Svájcz kőszénkorszaka ; 6. Herschel: Az időjárás és időjó­sok ; 7. Humboldt: A pusztákról és sivatagokról; 8. Kirchhoff: A természettudományok czéljáról; 9. Lie­big : Az ételek tápláló értékéről; 10. Lyell: A forrá­sok tüneményei; 11. Melloni: Bevezetés a »Hő szí­nezete« czimü munkához; 12. Virchow: A lázról.— Az értekezéseket fordították és revideáltak: dr. Ba­logh Kálmán, dr. Császár Károly, dr. K. Eötvös Lo­­ránd, György Aladár, Horváth Miklós, dr. König Gyula, dr. Krenner József, Kriesch János, dr. Ma­gyar Sándor, Petrovits Gyula, dr. Rik Gusztáv, Sámi Lajos, Szily Kálmán és dr.­­Wartha Vincze. A mű előszava szerint még két előre tervezett mű maradt ki e kötetből t. i. F­a­r­a­d­a­y : History of a Candle és Praetor: The Sun (Other Worlds than Ours) czimü értekezései, melyek a jövő cyclusra maradtak, mely cyclus aláírási dija, mint halljuk, az akadémia tetemes segélyezése folytán 1 írtról 5-re fog leszállittatni. Az egyes értekezésekben tehát a természettan, természetrajz, geológia, meteorologiai, phyziologia, sőt némileg az orvosi tudományok is képz­elve van­nak. A jövő cyclusban nagyon ajánlandó az embryo* logia, összehasonlító boncztan, alkalmazott vegytan, a villanyosság s galvanismus részletesebb figyelembe vétele s talán czélszerű volna e mellett az üstökö*­sökről, a mezőgazdasági vegytan egyes fejezetei­ről, a meteorológiáról s — ha a társulat köre megen­gedi — a természettani­ földrajzról szóló nevezetesebb munkák lefordítása. Humboldt »Ansichten der Natur« Haeckel »Natürliche Schöpfungsgeschichte« Lyell »The an­tiquity of the menő Airy csillagászati műve, Ara­go népszerű művei a villanyosságról, Liebig vegytani levelei s más klassikus munkák nagyon megérdemle­­nék a lefordítást. Különben e jeles társulatnak, mely oly szép tapintatot tanúsított az egyes müvek meg­választásában, alig van szüksége a tanácsadásra s a természettudományi irodalom oly gazdag valóban nagyszerű művekben, hogy e társulat bizon­nyal év­tizedeken keresztül nem lesz fennakadva a­miatt, hogy fordítandó mű hiányzik. Ismételve a legmelegebb elismeréssel nyilatko­zunk ezen vállalat kiadványai iránt s óhajtjuk, hogy a megindítandó új cyclusra legalább annyi, de lehe­tőleg sokkal több aláíró jelentkezzék, mint a múlt­korira. Maga ezen társulat, melynél életrevalóbb ha­zánkban nincs, önmagában is megérdemli a pártolást, de nem kell felednünk, hogy a pártolás nem csak az ő érdekükben, hanem az oly fontos természettudo­mányi eszmék terjesztése érdekében történik. Gyűjt­sön kiki alái­ót a tudomány s közművelődés ér­dekében ! A budapesti iskolatanács évnegyede» közgyűlése. Budapest, febr. 22-én. A n­agy. számmal látogatott ülés kezdetén Baja Gergely adta elő jelentését, mely általában örvende­tesen szól. Felszólal különben a tanulók’gyakori mu­lasztása ellen, különösen az ismétlő iskolákban s e végett intézkedni kell. A magániskolák közt igen sok van hiányosan berendezve s felszerelve s ö az év elején nyilvánosan is figyelmeztette ezekre a nagy közönséget. Az iskolaépületek igen hiányosak: a bér­kocsis utczai, hermin-mezei s rákosfalvai iskolák. Az ismétlő iskolák tantervének revideálását s különösen külön olvasókönyvek szerkesztését ajánlja. — Nagy hiánya a fővárosi iskoláknak, hogy az ötödik és ha­todik osztály egyáltalán hiányzik, habár a negyedik osztályból igen kevesen mennek át felsőbb tanodák­ba ; legalább oly városrészekben kellene ezen osztá­lyokat felállítani, hol sem polgári iskola, sem közép­tanoda sincs. Kívánatos volna ezenkívül a külváro­sokban, különösen : Svábhegyen, Lipót-mezőn, Rá­kosfalván külön faiskolákat is szervezni. Ezen két utóbbi indítvány az elemi szakosztályhoz fog véle­ményadás végett átadatni s a többivel együtt szokás szerint kinyomattatik. Áttérve a folyó ügyekre, legelőbb a Gerevits ha­lála által a terézvárosi polgári leányiskolában ideigle­nesen alkalmazott Szocskai István műegyetemi segéd­tanár állása megerősittetett. A 2-dik kerületi polgári leányiskolában az angol nyelv tanításának hetenként 2 órában rendkívüli tantárgyként behozatalát helyes­lik s Peck Mária ennek tanításával megbizatott. Ta­vaszi felszólal ugyan, hogy a nő ezen nyelvből vizs­gát tegyen, azonban Békey felszólalására, miután ezen tanítónő csak ideiglenesen alkalmaztatott, a ta­nács az előleges vizsgától elállott. Ugyanezen iskola költségvetése tudomásul vétetve, a fővárosi tanácshoz tétetett át. A 4-dik kerületi polgári leányiskolában a második osztályhoz párhuzamos osztály állíttatott fel, mely tudomásul vétetett. Ezzel kapcsolatban Tavaszi utasíttatni véli a polgári iskolai szakbizott­ságot, hogy új polgári iskolák felállítása végett ter­vet nyújtson be. A tanfelügyelő szintén ezzel kapcsolatban Ó­­Budán s Kőbányán óhajtaná egy polgári leányiskola felállítását. Királyi, Ballagi és Havas felszólalására ezen ügyben egy vegyes bizottság küldetett ki, mely­nek feladata volna a sorrendet s anyagi viszonyokat, valamint a szükségleteket tekintetbe venni, s kész A „HON“ TÁRCZÁJA. FLAMARIDE. irta: Sand George (13. folytatás.) XXIV. Midőn már eléggé fölüdültem fáradságomból s izgalmamból, s igy beszélgetésbe eredhettem a daj­kával, láttam, hogy e szegényasszony szintúgy ki van kelve magából, mint én, s dolgot adott védekeznem szemrehár yásai elől. Először alakom átváltoztatása zavarba hozta, s csak akkor ismert föl, midőn álha­jamat s szőke szakálamat levetem. »Ön rész dolgot miveltet velem, mondá. Azt állitá öd, hogy sok pénzt kereshetek anélkül, hogy bármi roszat tennék, de ön megcsalt engem. Mi elszöktetjük e szegény kicsi­két, s anyja,a­ki mit sem tud, ezt nem tűrné.« E hölgy oly jó, valóságos angyal, míg férjének oly sátáni te­kintete van, mintha istent s embereket egyformán gúnyolna. Megijedek, ha rám néz. Nem tudtam neki ellenszegülni, midőn tegnap azt mondá, hogy menjek a rétre. De azért kérdeztem, miért menjek ama tájra, melyről azt mondják, hogy egészen el van öntve. — Miért ? felelt. A miért oly szó, melyet nem szabad hozzám intézni, vagy egyezségünk fel van bontva. »Megtettem, a­mit akart. Végig mentem a töl­tésen, mely a rétet átszegi; igen csúszós volt, féltem, hogy lebukom. Elértem egy gunybóig, a­mely körül hattyúk voltak, s onnét gyorsan visszafordultam a fa­sor miatt nem látva senkitől, a mint azt a gróf meg­hagyta. Ott találtam őt reám várva; lakosztályába vezetett, a­hol lámpa égett, mert minden be volt zárva. — Itt elrejtelek szólt, ne mozdulj innét, íme egy kerevet, ha aludni akarsz vagy a gyermeket el­altatni. E szekrény­ben találsz enni valót. — Elment s én hallani hittem, hogy a kastélyban sokat járnak fel 8 alá mintha engem keresnének. Este felé a gróf visszajött, s azt mondá, tegyem át a gyermeket azon pólyákba, melyek egy más szekrényben voltak. Ezek sokkal kevésbé szebb ruhák voltak azoknál, melyeket a gyermek előbb viselt s jegy nem volt rajtuk. Ezután felfogta mindazt,a mi előbb a gyermeken volt s a kan­dalóban elégette. Meghagyta erre, legyek készen őt követni, ha visszatér, s esti fél tízkor megjelent, leve­zetett egy lépcsőn, mely egy kis toronyaljban végző­dött s segítvén, hogy járni tudjak, mert reszkettem , magamon kivül voltam, az erdőbe vitt, a­hol ön várt. Mire való mindez ? Akarom tudni ?« semmit.— Esküdött nekem, szólok, hogy nem kérdez — Akarom tudni, vagy, mihelyt haza értünk, jelentést teszek a polgármesternél. Nem akarok vala­mely gonosz cselekménybe keveredni. El kellett mondanom e nőnek az ürügyet, a­melyben a gróffal megegyeztünk, de nem akart hinni; megmutattam neki a nyilatkozatot, mit a gróf aláirt. Tudott olvasni s ebben megnyugodott. Gondos volt a gyermek iránt s én legjobb erőm szerint segitek, jog­gal lévén nyugtalan amiatt, hogy egy uj­szülöttet négy napi s négy éji szakadatlan útnak tevénk ki. De a gyermek észre se látszott venni. Nyugodt maradt, mint ki ragaszkodik az élethez, mindegy akárminő föltételek mellett. Utunkat könnyebbé s kevésbé ve­szedelmessé tévé, mint vártam. A nizzai nő, azon fáj­dalom miatti aggályán kivül, melyet az igazi anyá­nak okoz, vidám anyai szeretettel teljes volt tápgyer­meke iránt s nem panaszkodott semmiért. Nagyon örült viszontláthatni hazája szürkés olajfáit s köves dombjait. Déli lelkesültséggel rajongott előttem. Sze­rinte, faluja a legszebb hely volt a világon. A vidék szép is volt, elismerem, de a falu a legiszonyúbb szeg­lyuk volt, a mit valaha láttam. Három mértföldnyire feküdt Nizzától hegységben, nagy havasok lábánál. Igen hideg volt itt, s a hely egy czukorsüveg alakú sziklán épült, a melyről a ki­látás igen szép volt; de mert egykor a fehér barátok birtokához tartozott, meg volt erősítve, körülvéve hatalmas falakkal s bomladozó tornyokkal, úgy hogy egyszer belépve oda, nem lehetett egyebet látni mint egy csomó sziklára épített, komor s sötét utczában végződő vén házat. Egyetlen egy pont sem volt, melyről a tengerre vagy a hegyekre lehetett volna látni; azt lehetett volna mondani, hogy e páratlan földön , ez az úr égbolt alatt e váracs egykori ala­pitói elhatárzák, hogy őket soha se lássa senki, s ők sem látnak semmit, szomorú lakhelyükön kivül. A vár közepén fekvő tér tele volt alacsony s karzatot képe­ző hatalmas boltozatokkal, úgy hogy a körülötte alantabb fekvő lakházak a világítást egyátalán nem az égből kapták. A dajka, a­ki itt lakott, hiába akará velem megértetni hogy ez a Palais-Royal karzatai­hoz hasonlít. Elképedve gondolok arra mit érezne Flama­­rande grófné, ha látná ama szomorú fogházat, mely­be fia belép, elhagyva előbbi gondoa s illatos ottho­nát, ám látva e szikár, barna, ügyes, gyerkőczöket, hallám, hogy zajos játékuk közben hatalmas hangjuk messze cseng a nyomor e különböző viskói közt. — Mily jól élnek, szólok, mennyi kedvvel s hévvel. És erősebbek s egészségesebbek, mint a gondos grófi ház­ban nevelt Flamarande gróf. xxy. A dajka nővére előtt úgy léptem föl, mint pro­testáns lelkipásztor, a ki egyedül utazván postako­csiján, egyik posta­ állomáson találta — igen kifárad­va — az anyát s e gyermekét. Azután mint evange­­liomi lelkületű férfiú csupa felebaráti szeretetből fölvettem őket kocsimba. Alakom, beszédem, s kül­sőm megfelelt annak, a minek mondom magam. A dajka szegény nővére alig tudta, hogyan fejezze ki irántam érzett háláját s csodálkozását. Hát még, midőn átjárván a falut, egy alkalma­sb s szellősb házat találtam mint az övék, s kifizetvén­­ előre árát — valóban, nem volt drága — tudattam­­ a két nővérrel, hogy költözzenek oda át még másnap. I E tékozlást saját jó szántómból s a magam számlá­jára tevém, mert Élamaranche­ gróf utasításaiban nem ment annyira, hogy ily bőven gondoskodjam a kis uj­szülött jóllétéről. Én úgy véltem kimenteni e szo­morú ügyben való bünrészességemet, ha a kis szám­­üzöttel most is úgy bánok, mintha egykor a Flama­rande nevet viselné s föltalálná atyját. Másnap reggel, vigyázva gondoskodván min­denről s a dajkának oly összeget kézbesítvén, mely­­lyel biztosithatom hallgatását, kocsimba ültem, s utasításaimnak megfelelőleg Olaszországnak indul­tam egy villát bérlendő s fölszerelendő Terugia kö­rül, a szép Trasimone tó partján. Itt kelle bevárnom uraimat. Ez volt a vakmerő s bizar terv befejezése, me­lyet uram formált, hogy fiát élve eltávolítsa nejétől, s úgy tüntesse fel, hogy az meghalt a sévinesi árvíz­ben. E tervet először valósu­latlannak hivém, de a siker messze túlhaladta várakozásomat, mert évek múltak el, mielőtt a titkot csak valaki bolygatta volna is. Három héttel letelepedésem után a perugiai tó p­ártján, egy levelet kaptam, mely uramnak a hét vé­gén való megérkezését jelzé, s mely e szavakkal vég­ződött : gondoskodjál mindenről utasításaim utolsó pontja értelmében. Megértettem, hogy a gyermekről van szó, s fi­gyelmesen elolvasom Lévinesből kelt utasításaim rész­leteit. Semmit sem volt szabad tudnom a gyermek eltűnéséről, mert­­ talán azt hitték, hogy máj. 16-án két órakor délután vitte el az ár, én pedig már dél­ben eltávoztam ; a gróf egy levéllel küldött Marseil­­lebe egy jelentékeny összeg behajtása érdekében, mely neki sok aggályt szerzett. Előbb a montcar­­reali majorban voltam, hol szintén pénzt kelle be­hajtanom. Mert a bérlő várakoztatott, csak este in­dulhattam útnak, s postakocsira ültem, eladván előbb, a gróf meghagyása szerint, a lovat, melytől meg akart szabadulni. Végre Marseilleban levelet kaptam a gróftól, melyben azt parancsolá, beszedvén a pénzt, menjek Perugiába. E levél nem bocsátkoz­­ván semmi egyéb részletbe, semmit sem volt szabad tudnom a Lévines-ben történtekről s e szerint a lehe­tő legnagyobb rémületet s bámulást kelle tanusit­­nom Julia előtt, az egyedüli lény­­ előtt, ki minderről szólhatott, mert csak őt magát hozták el Perugiába. Az pedig nem volt valószinű­, hogy a grófnénak jus­son eszébe kérdést intézni hozzám; azonfelül­ teendői­­met tudtam s vártam a történendőket biztosan. Biztosan­­ igen, kétségtelenül már hozzá szok­tam eme képzelhetlen szerepbe, melyet rám kénysze­rítenek, de szivem mégis elfogódott, midőn a kocsiról leszállni láttam az egy hóval előbb oly szép oly boldog nőt. Csak árnya volt önma­gának. Noha nem lett szerencsétlenségéhez mér­ten nagy beteg, mély és folytonos bánat terhe­­alatt látszott egyre fogyni. Azt gondolom, íme, ez halni jó ide s Flamarande gróf gyűlöletesnek tetszett előttem. Mindent meg akarok vallani, de sokkal to­vább mentem, sokkal inkább részes voltam minden­ben, semhogy ily kényen megtérhettem volna. Vár­junk szóltam. Ha túléli e válságot, kevésbé fájdalmas lesz reá nézve elfogadni egy bevégzett tényt, mint fiát száműzve tudni, idegen helyeken tengődve kép­zelni. Semmiesetre sem nyugodnék mindebbe bele, s ki tudja a gróf, kinek vasfejüségét ismerem, mit nem gondolt volna ki, hogy a gyermek soha föl ne ta­­láltassék. Kiálltam tehát a megpróbáltatást, midőn a grófné, látván, hogy fogadtatásukra sietek, így szólt h­ozzám : Tudja, Károly, ami történt velem? — Nem a­árta válaszomat s csak arczom tükröző tetetett bá­mulásomat. Alig azonban, hogy magamra maradtam Júliával, s alig, hogy felelt első kérdéseimre, a rész­letekre tért, melyeket már égtem a vágytól hallhatni. (Folytatása következik.)

Next