A Hon, 1875. március (13. évfolyam, 48-72. szám)
1875-03-28 / 71. szám
71. szám. XIII. évfolyam. Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Elófizetési dij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva 3 hónapra reggeli és esti kiadás együtt . ......... 6 hónapra.........................................ISS Zrt — kr. » — » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Az uj évnegyed küszöbén figyelmeztetjük olvasóinkat az előfizetésre : Előfizetési felhívás: 99A HON“ Xill-clilt évi folyamára, Előfizetési árak: A jövő évnegyed folyamában megkezdjük Jókai Mórnak egy új regényét, czimeiAz élet komédiásai*, gB|»' Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület, küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. 12 frt 6 frt 2 frt Budapest, mart. 27- Húsvéti piros tojások. Nerfl czikí szavakat, nem himes phrasisokat küldünk olvasóinknak ez etiquette alatt, hanem való dolgokat,, melyek mindnyájunkat örvendesen érdekelnek. lnkről szólunk, em költünk túlzott reményeket, nem űzzük meg az események kifejlődését, csak az ügy jelen állásáról szólunk. Ott állunk, hogy az európai legszilárdabb pénzpiaczok (nem csupán egy helyről, de több oldalról is), Magyarországon oly nagyobb mérvű hitelmiveletekre ajánlkoznak, melyek mind országos pénzügyeink, mind kereskedelmünk, iparunk, termelésünk emelésére kedvezően irányozzák. Ily hitelmiveleti ajánlatokba déli vaspályák egyesítése, ezáltal jövedelmezőbbé tétele, s a magyarországi kereskedelemnek adandó előnyök. Azután a Duna balparti pestzimonyi vasút létrehozása. Továbbá a keleti vasut zilált ügyeinek tisztázása s a ro/ r.. . — ‘ n .. ---1- 1— — 1 A a xpka 11-csolása. Továbbá a magyar országos escomptebank foganatos itása s ezzel kapcsolatban az önálló nemzeti bank megalapítása. Továbbá a 153 milliós kölcsönnek előnyösebb módozatú convertálása és az államjavaknak, mik a kölcsön zálogául szolgálnak, ez ésszerű elárusitása. Azok, kiknek mindezekre vonatkozó ajánlatait ismerjük, ez ajánlatok sikeres keresztülvitelére szükséges erővel is rendelkeztek. % % S hogy vállalkozási szándékuk komoly, azt nem csupán az üzletnek, — bár ránk nézve is előnyös, de rájuk nézve is lucrativ természete biztostja , de még inkább a politikai indokok, melyek Magyarországot, helyzete és politikai értéke szerint, fontos tényezőnek mutatják fel Európa előtt. Hogy a legújabb idők szerint létesült szerencsés pártalakulás mily jótékony befolyással volt mindezen elismerésre, azt perczentekkel lehet bebizonyítani. Mindezen ajánlatok még nem befejezett tények ;még csak a kezdeményezés stádiumában vannak, de máris tettleges alapul szolgálhatnak arra, hogy a jelen kormány egy újabb Mai számunkhoz egy fél iv melléklet van csatolva. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. szerencsésebb pénzügyi politika nagymérvű tervezetét állíthassa fel. Ha vasutaink jövedelmezőbbekké lesznek s kamatbiztositásunk költsége nem nehezül ránk egész terhével. Ha kereskedelmünk uj lendületet nyer uj világvonalak megnyitásával; Ha üzlet, forgalom, munka szaporodik , a pénz olcsóbb lesz és bőven kapható; Ha drága államkölcsöneink magas kamatait olcsóbb kamatú kölcsönök kötésével leszállíthatjuk; Ha roszul jövedelmező államjavaink árával nagy uzsorát emésztő államadósságokat törleszthetünk. Ha mindezeket kormányunk oly bölcsen megoldandja, mint amily komolyan azok ajánlva vannak, akkor biztos reménységünk lehet, hogy deficzitünket leszállítja a nullára. ^ A|rk a »nullák min issa tombuának. Tízország pedig erőmmel veendi az ilyen nullát ■ [UNK] [UNK] "hírsvéti"gMrga tojás gyanánt. — A képviselőház kedden, f. hó 30-án déli 12 órakor ülést tart. — A belügyminiszter s a főváros között a fővárosi javadalmak ügyében fennforgó differentiáról a következő tudósítást veszi a »Napló« : Ráth Károly főpolgármester a fővárosi javadalmak ügyében a ma délelőtt ismét fogadtatott a belügyminiszter által; vele volt Lampl Hugo főszámvevő is, hogy szükség esetén a miniszternek számszerű felvilágosításokat adjon. A miniszter ragaszkodott eddigi álláspontjához, mely szerint a javadalmi ügyben hozott határozatnál nem alkalmazható a fővárosi törvény 4. §-a és hogy e határozat még nem válik érvényessé, ha a minisztérium 40 napi határidő alatt nem nyilatkozik. Egyébiránt úgy halljuk, hogy a miniszternek oly módosítási ajánlatai is vannak, melyek a javadalmi ügyben kötött bérszerződést nem alterálják. A főpolgármester holnap ismét fogadtatik a miniszter által és ekkor az ügy végleg fog elintéztetni ; az illető miniszteri rendelet meglehet már holnap le is érkezik a városhoz. — A közoktatási tanács új szervezet! Rz ahaijaittt ----!-----•* , kihirdetése azonban elhalasztatik, mert a közoktatásügyminiszter előbb ez új tervezet alapján ki szándékozik nevezni a tanács elnökét s alelnökét s csak a kinevezéssel együttesen szándékozik közzétenni a szervezet szövegét. Mint a »Lloyd« jó forrásból hallja, ismét Horváth Mihály fog e tanács elnökévé, Stoczek pedig alelnökévé kineveztetni. pgpgr Budapest, 1875. Vasárnap, martius 28. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. A húsvéti czikk tizedik évfordulóján. Emlékezetes nap a húsvéti czikk miatt. Ezen tiz éve annak, hogy megjelent s most annál szívesebben emlékezünk mese erről, mert egy táborban vannak azok, kiket, nem alapeszméinél, de részletei későbbi magyarázatánál fogva elválasztottak. Mi változott ? A körülmények-e vagy mi ? Azt hiszem, mindkettő. Hogy akkor, mikor egy alku, egy nemzetközi szerződés megkötve nincs, a pártok ennek módozataiban vádpontokat képező elvi kérdéseket lássanak, az szükséges és természetes. Hogy annak megkötése után, kötelező ereje kétségbe ne vonassák, az nemzeti kötelesség. De, hogy egy oly szerződésnek első alkalmazása, mely lényeges változást idéz elő egy nemzet alkotmányában, új tényezőket von abba be — jogszerint ép úgy, mint kötelességszerűen illeti azt a pártot, mely megkötő, az kétségbe vonhatatlan. Mindez természetes, sőt szükséges volt De, hogy a már egysze megkötött nemzetközi szerződés l ajárta előtt vagy a kötelességszerűen előír tényezők közreműködésének megnyerése, iletőleg erre való kilátás nélkül, a rendelkezésnkre álló egész idő alatt érvényesítés véget szóba nem jöhető kérdések válasszanak e, képezzék a parlamenti többség és kormány alapját, ez már nem volt sem természete, sem szükséges. Peccabatur intra et extra muros. Meg vagyunk győződve, hogy ha a már egyszer megkötött szerződésből újabb és újabb kötelezettségeket a nermetre nem hárítottak volna, ha a nagy pártot törvény tiszteletében megbízva, a baloldalnak kormányképességét elismerték volna, ha a választási jelszavakat a közvetlen teendők szerint mérlegelték volna: a közjogi válaszfal közöttünk nem emelkedett volna fel és nem képezett volna kormányzók és kormányzottak szerint való elosztást, a pártállás nem lett volna oly sokáig változatlan pontokhoz kötve,melyek parlaenti életünkben csak bizonyos időszakokban, agy tőlünk nem függő körülmények segedelmével merülhetnek fel és jöhetnek tárgyalás alá. De a viszály magva el lévén szórva közöttünk , nőtt az folytonosan, anélkül, hogy akármelyik fél czéljaiban csak egy lépéssel is tovább haladt volna. Végre beláttuk ezt és az ádáz tusával felhagyunk. Nem kicsinyeljük, sőt most is ép oly fontosaknak tartjuk azon nagy érdekeket, melyekért küzdünk; de meg kelle győződnünk arról, hogy először azoknak érvényesítésére a törvény szerint előszabott idő és a változást lehetővé tevő módok nélkül, melyek tőlünk nem függnek, azokat nem érvényesíthetjük; másodszor,hogy a távoli czélok követelése közben, az ország tönkre jut. Az ország minden egyes fia jól ösmeri e kérdéseket és csupán azért, hogy azok felől a közvélemény ismételten nyilatkozzék,azokat bolygatni,pártállásunk kizárólagos válpontjaivá tenni annyival kevésbé lehet és kell, mert a szerződések által megszabott idő és mód nélkül még akkor sem lehet»*» érvényesíteni, ha az egész ország mellette nyn«,nj.Jou<5K jo urnál kevésbé most, midőn kétségbevonhatóan többség akadályozza azt. Miért vesztegessük hát az időt oly küzdelemben, melyben a győzelem sem vezethet közvetlenül czélhoz, mert a magyar országgyűlés többsége még nem szerezhet többséget czéljainknak az osztrák parlamentben, eltekintve az uralkodónak alkotmányos közreműködésétől? Nem áll e előttünk szegényen, hitelvesztetten az ország? Nem megoldatlanok-e a legfontosabb hitel, alkotmányi, pénzügyi, közigazgatási és igazságügyi kérdéseink? Kell-e, szabad-e ezek megoldását még tovább is késleltetni és a tapasztalás nem azt bizonyitá-e, hogy ezek csakugyan vagy késleltetve vagy félszegen kezelve voltak a közjogi harcz miatt? Nem kötelesség-e ezzel felhagyni? Mi változott? Czélunk-e vagy eszközeink? Az utóbbiak és nem az előbbi Mert a czél, az ország önálló, szabad felvirágzása meggyőződés és lelkiismeret dolga, melyet táplálnia kell magában minden honfinak a bölcsőtől, a sírig. Ez nem a tudás, hanem a hit tárgya. Aki ezt változtatja, az nemtelen ember. Sőt tovább megyünk, és bár tudjuk, hogy a politika az exigentiák tudománya; tehát, közvetlen czéljaiban épúgy a körülményekhez és tényezőkhez van szabva, mint eszközeiben, mégis azt mondjuk, hogy bármely lépésünkre csak akkor lehet a hazafiság és becsületesség bélyegét nyomni, ha ama czélra vezet. Tehát ez képezi a változhatlan meggyőződés tárgyát. De a tényezők felhasználása, a teendők lehetőségének és sorrendjének megállapítása, az eszközök megválasztása , ez a tapasztalás, a tudomány tárgya, mely mindennap változik mindazokban, akik lelkiismeretesen vizsgálódnak, az eseményekből tanulnak, az ország szükségeit számba veszik, erőit mérlegelik, az alkotmányos tényezők közreműködését számításba veszik. Ezek felhasználásában változni kell minden okos embernek , mert ugyanazon jelszavak üres hangoztatása nem képezheti a gyakorlati politika tárgyát, melynek minden lépését megszabja az idő és a helyzet szüksége. A mi változásunk csak ennyiből áll, s igazi meghatározása az, hogy hazafiúi kötelességünk teljesítését a lehetőséghez szabtuk, hogy nem érjük be egyedül a jelszavak hangoztatásával, melyek nyolcz évi tapasztalat szerint kiáltó szónak bizonyultak a pusztában , hanem tenni is akarunk, mert az szent meggyőződésünk, hogy többet ér legtávolabbi ózdijainkra nézve is, hogy ha napi kötelességeinket pontosan teljesítjük, mintha idő és erőfecsérlő párttusával egy ugrással akarunk elérni oda, ahová nemzedékek szorgalmas munkája vezethet csak. Mi a dualimus alapján állunk, és igy Deák Ferencz húsvéti czikke a mi konfessiónkat is képezi ; mi az 1867 diki törvényt elfogadjuk és teljesítjük, mert törvény, sőt bármily lényeges kifogásaink legyenek erleegyoldalúan fel nem bontható nemzetkközi szerződés ; mi meg vagyunk győződve hogy a közös ügyekben eltérő nézeteinknek érvényesítésére most sem idő, sem alkalom , de annál nagyobb kötelességünk a többi teendők elvégzése, az azokban való közreműködés. Most, a két nagy pártnak, szabadelvű czélokra történt, önzetlen egyesülése első napjaiban kész szívvel hódolunk a húsvéti szerzőjének Deák Ferencznek ; mert el kell ismernünk azt, hogy az alkotmányos aerát, mely a nemzeti lét megmentésének és a további haladásnak első feltétele^— ő tette közvetlenül lehetővé. És ezt koczkáztatnunk soha, semmi szín alatt nem szabad ! Hegedűs Sándor Apróságok: A természettudományoknak kellene a társadalmi mozgalmak okait megállapítani, mert azok éppen olyan szabályok alá látszanak tartozni, mint akár a földrengés. A különbség csak az, hogy mig emennél valamely áramlat megrázkódtatja magát a földteke kérgét, addig amazoknál beéri azzal, hogy csak felületét érinti szárnyával, ahol a »föld buborékait« hozza forongásba. Hanem se geographiai, se társadalmi határok nem szabják meg a mozgalom határát. A 48-ki forrongás végig suhant csaknem az egész éjszaki hemisphaerán s magával sodort nemcsak minden osztályt, hanem a küzdelemre termett férfin kívül még a nőket is és a gyermekeket, kik játék színe alatt valóságos, komoly csatákat vívtak egymással. Ezt pusztán sociális törvényekből kimagyarázni alig lehet, itt általánosabb törvények hatalma föltételezhető. S az áramlat lecsillapodván, csendesen vissza fordul s megteszi ,az inga rendes utjának második felét. Camillus szánt, Cincinnatus elmegy murkot termeszteni. — Garibaldi a Tiberis mocsarait szárítja, hogy feltámassza a klassikus idők paradicsomát Róma dögletes, elpusztult környékén. A szabadságnak legmerészebb, legtevékenyebb bajnokai, a csatamezők hősei, a néptömegek föltámasztói, a personifkált fergetegek, kik hivatva voltak a tespedésnek indult légrétegeket összeháborítani, — szép csendesen munkálnak a béke áldást hozó művein, mint akármely filiszter, csakhogy ezerszeres erővel és hatalommal. Türr tábornok, ki hazánkban szinte a csatornázás ügyével foglalkozik, csodadolgokat tud beszélni, mily rajongással csüng az öreg »padre« Róma környékére vonatkozó tervein. Ez az öreg ember mindig hű kifejezése volt kora kívánalmainak. Most azt hirdeti, hogy a jelen kor követelménye a serény productiv munka. Képzeljük, mily megvetéssel tekintenek reá a — Csanádyak.* Még most se birják elszivelni Tiszának azt a mondását, hogy »önöknek másfél esztendő se kellene, mgy a szabadelvűséget tönkretegyék.« — Hát mit véthetünk mi a szabad eszmék ügyének ? — kérdik fennen. Azt, amit az egyház ügyének a — »Magyar Állam.«* Hogy a szerb szkupcsinát szétkergették dicsőségesen, az még csak transit. De hogy Miletics,a szerb császár, akarata ellen kergették széjjel, az már mégis csak crimen laesae majestatis.* A főváros egy közelebbi gyűlésén aggodalmát fejezte ki egy városatyja a felett, hogy mikép lesz majd képes ez a Tisza-kormány beletalálni magát az uj helyzetbe s kellő áttekintést szerezni felette olyan rövid idő alatt, hogy el ne késsék. •— Kommt Zeit, kommt Rath — felelé egy budai polgár teljes bizalommal. És igaza volt. Már három napja informálja a belügyminisztert — Ráth, a főpolgármester. « A bécsiek is csináltak már életet ránk, még pedig a ruméliai vasutak alkalmából. »Volt nekünk egy »Türken-Hirschünk.« Már most a paritás úgy hozta magával, hogy a magyaroknak is legyen egy »Türken-Zichy-sek.« Budapest, marc. 27. (V.) Ha hosszú fejtörést fordítottak volna irányadó körök arra, mi legyen az uj szabadelvű aera első uralkodói faktuma, akkor sem gondolhattak volna ki jobbat, jellemzőbbet s igazabbat, mint azt, ami a legfelsőbb kezdeményezés folytán múlt hét elején történt Bécsben s ami egy u. n. szabadelvű exminiszternek, egy par excellence népembernek az udvartól való száműzésében nyilvánult. Minthogyha csak magyarázatul akart volna e tény szolgálni azon fordulat minéműségéhez, mely nálunk beállott, s mely a tiszta, a becsületes, a valódi szabadelvűség diadalrajutását jelenté. Mert hiszen, amennyiben a szavaknak hisz valaki, a mi édes-kedves monarchiánk évtizede innen-onnan már, hogy a szabadelvűség uralma alatt áll. Mit hozott létre a szabadelvűség? Ellanyhulást a politikai életben, elkorcsosulást a magánerkölcsökben, a hazafiúi erényekben való hit megingatását, az ember erények pellengérre állítását. A becsületes munka helyére a gyors meggazdagodás vágyának szédelgő aspiráczióit állítá, s a születés s a társadalmi állás szülte magas befolyásokat közéleti polczukról az élelmesség szoktá le. A virilizmus törvényes jogczimet adott a gazdagság mindenek fölötti jelentőségének s egy buján tenyésző pénzarisztokráczia — bár a voltaképi nép szegényedett — busásan élvezte az uj korszak áldásait. Legyen neki megbocsátva, hogy élvezte. Legyenek neki megbocsátva bűnei, melyekre ugyan a codex nem tud szabni büntetést, de melyek nagyságát jelzi az állapot, melybe hazánk politikai s társadalmi téren jutott. De egyet nem lehet nekik megbocsátani, azt : A „HON“ TÁRCZÁJA. Buborékok. (Semmik, — semmiről, — semmiből.) Jaz hazaárulás savanyu korszakát éljük! Odáig jutottunk, hogy most már alig van ember nagy Magyarországban, aki egyszer-kétszer el ne adta volna az hazát! Kivéve azokat a nyolcz-tíz Sullai (és suliguli) férfiakat, akik ez árulókat furtumfurt proseribálják a létezett negyvennyoczas párt nem létező körének nem is létezett fekete tábláján. De ki vette meg hát az eladott hazát ? szeretném tudni. És hol a vérdij ? melyik hazaárulónál ? Had teszi rá Széli a kezét. Még köszönetet is szavaz árulójának az ország, hogy e czim igy a németalföldi koldusok, és a yankeek megtisztelő nevével emeltetett egy rangra. Hiszen az öreg ur maga is ilyen egy billet-douxt kapott ünnep első napján. Tek. Deák Ferencz hazaáruló urnak b. H. u. k. Ghiczy Kálmán, képVé házelnök és honáruló. S az öreg ur bizonyára nagyon nem vette tréfára e himeretlen húsvéti tojást.) Husvét és himes tojás! te vagy az a kellemes alkalmatosság, melynek alkalmából elmés tárczairók 1875 esztendeje írnak ezernyolczszázhetvenötezer tárczát. Sőt hihetetlen, hogy a lángelmü kutatók, a franczia egyptologok valamelyike ne akadt volna oly 26 ezer esztendős sarcophagra, melyben pergamentté aszalt bőrű ős-tárczairó unatkozik, czikke a kicserzett múmiának saját pergamentkörére tetovirázva. S a múmia bár nem alkalomszerű így husvétkor, emlékeztet az elkényeztetett újszülött fehér borjacskára, kinek szavajárása, ha a pitvarba néz be egy kis korpa után: múmia, múmia, múmia! S valahányszor az újszülött fehér borjacska megszólal: nekem mindig Matius jut eszembe Curtius helyett, mint egy közelebb szónoklott honatyának B 0etius. Ez utóbbi szót a fehér borjacska — mert tud indulatainak megfelelő hanggal élni — csak akkor használja, ha hiába kutat és rimánkodik a korpa után. Denikve, most már a borjak is tanultabbak az ökröknél. Különben a múmiák nem haltak meg, sőt feltámadva köztünk élnek és mozognak. Nem a felsőház méltóságos tagjairól van itt szó; ők élnek, de nem mozognak, hanem a szegény rendelkezés alatt álló hivatalnokokról. Végig gombolt, színtelen hosszú kabát, merev, reakczionárius gallérba fojtott nyak, fekete selyemkendőbe szorított vastag áll, — erről ismeri meg Mahomed koporsóit, kik nem tudják, meddig lesznek függőben, mikor hullnak alá ? Mennyivel különbül néznek ki az uj miniszterek I Arczukon élénk derű, léptük gyors és ruganyos, mint a kik uj terhüket csak most vették vállra. »Hivatal—tisztesség. «.Vannak, kik az előbb oly igénytelenül lakó kereskedelmi államtitkárt teljesen equipirozva látták a hatvani utczán. Amint látták a volt pénzügyminisztert is cylinderben, mely bútort annakelőtte nem tűrt a fején. E kalapnak legendája van. Fényt árasztott rá a fej, melyet takart, egyébként régi jószág volt bizt: Zsedényitől vette át Ghiczy, ha a folyosók homályából terjengő mihosnak hihetni. Midőn miniszter lett, a sok rábeszélésre elszánta magát, hogy kürtőkalapot vásároljon. De közbelépett Zsedényi: — Minek költekeznél új kalapra, öreg barátom ? Úgy se sokáig leszel te miniszter. Az alatt — jutányos feltételek mellett — haszonvételre itt az enyém. Ebben legalább megbízhatót, kipróbáltam. Ha megbuktál, visszaadod. Úgy is lett, s most ismét Zsedényi viseli a hivatalos Geszlerkalapot. Vajon mi sors vár az új államtitkárok és miniszterekére ? S milyen gondolatai lehetnek e kalaptól Zsedényinek? Nem is hihető, hogy nem kiszámított furfangból kölcsönzé ki azt a czillindert. — Menj vén szolga, mondd neki, vedd körül a pénzügyér homlokát, konyulj le fülére, lesd ki terveit, kivált a mentális reservatákat. Rövid időn visszakerülsz hozzám, nekem mindent kibeszélsz, ha én jutok majd a miniszteri székbe, létesítem, amit jót ő végre nem hajthatott.« A hazaáruló! Leghazább áruló pedig mindenekfelett az az ember, akit színház-intendánsnak hívnak. Legyen az akárki. Aki ha a drámának kedvez, magára zúdítja az operát, ha drámának és dalműnek egyformán kedvez, magára zúdítja mind a kettőt ; ha barátja a drámai primadonna: haragosa a naiva, a ki tánczol a kaszinó, a közönség, a sajtó, a személyzet, a rendezők, a dramaturgok tetszése közt, mégse tetszik senkinek. Milyen legyen hát az intendáns ? Legyen nőtlen, hogy ne legyen akit protegáljon az érdemesek mellőzésével, de fiatal ember ne legyen, nehogy a női befolyás és cselszövények hálójába keveredjék. Továbbá legyen nős, így legalább békét hagy a tánczos nőknek, de legyen több felesége, hogy igazságosan prolegálja valamennyit. Legyen okvetetlen szőke, hogy szelíd legyen és hajló a jó tanácsra, ha alulról jön is. De legyen mindenesetre barna, hogy szilárd * 1 elhatározása legyen és besúgásokat számba nem vevő. Legyen zeneszerző, hogy értsen az operához, legyen.De ne legyen muzikális, nehogy wagnerista Legyen mindenekfelett karcsú és lenge, hogy jó magatartása példaként járjon elől, s szükség esetén a ballet-corpst travnírozhassa. De legyen elmaradhatlanul tagbaszakadt és hasbamelles, méltóságát jelezni, hogy helyéről könnyen elmozdítható ne legyen. Legyen nemkülönben practicus férfiú, aki a színházat anyagi felvirágzásra juttatja. De legyen ám impracticus ember, aki csak a művészi magaslatért rajong, ha a színház belebukik is. Hát még mi legyen ? Arra feleljen meg a kormánybiztos, ha tud, én megyek fris levegőre a Dunapartra. Bealkonyodott. A pesti part a margitszigeti hídtól a vámházig nyúló sűrű lámpasorával olyan, mint egy ragyogó roppant gyöngyfüzér, megkettőztetve a Duna tükre által. A túloldal lámpái homályosan hunyorognak, csak féllángok, bizonyosan holdtölte van a budai kalendáriumban. Az eső szemetelni kezd, az ég vizet hord a Dunába, s kipitykézi buborékkal mint a kék dolmányt. ..[Gellérthegy czethalként bukik fel a vízből, féltesttel a viz felszínén marad, hasa a viz alól kitetszik, feje oda szolgál [ a Csepelhez, farka a zugligetnek látszik kanyarodni. Még i két vizoszlop iskott lövel feje tetején: a citadella két hajójelző póznája. Hűvös este van, s egész a Hungáriáig egy lelket alig látni. A Hungária ablakain világosság tör elő. A concertek évadja van, hangverseny van az első emeleti teremben. A mi hangversenyeinket a nőknek éliteje látogatja, nem is szólok csak az előkelő születésről, hanem előkelőségükről a szépségben. Az aztán megint igaz, s a pesti társaság kezdetlegességére mutat, hogy mindenütt ugyanazon szép arczokra akadsz, bálban, sétányon, jégen, színházban, concerten. A terem most virágházhoz hasonlít, melyben a felruházott liliomok pazar színekkel tündökölnek a gázlángoknál. Székem a padsor belső végére esik — egész virágsoron kell helyre küzködnöm. Lábujjhegyen történik meg, sok-sok bocsánatkérés között. Először egy szőke szépség előtt kell áthaladnom a szoroson, véletlenül rátekintek, akaratlanul hozzá érek, nyomról-nyomra juthatok csak tovább, s míg a végére érek, az összeütközés ismétlődik kikerülhetlenül. Szomszédnőm fiatal leány, kinek közellétén csodálatos tarka képek zsibongnak fejemben. Úgy rémlik, mintha a zongora játszanék a virtuózon, majd mintha láthatlan, ezerfejü zenekar szólalna meg, mely hymnuszt játszik az ifjúságról és szerelemről. Üdvözlégy elszálló tündérkor! vissza nem térő kikelet meleg napjai, szív és érzelmek, távozóban levő fiatalságom hevével köszöntelek. Hozsanna lelkem előtt rajzó, piros ajkú fehér tünemények! Verheti most felőlem Franz Liszt a zongorát. Don Pedro.