A Hon, 1875. március (13. évfolyam, 48-72. szám)

1875-03-28 / 71. szám

71. szám. XIII. évfolyam. Kiadó­hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint. Elófizetési dij : Postán küldve, vagy Budapesten házh­oz hordva 3 hónapra reggeli és esti kiadás együtt . ......... 6 hónapra.........................................IS­S Zrt — kr. » — » Az esti kiadás postai különkü­ldéseért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. Az uj évnegyed küszöbén figyelmeztet­jük olvasóinkat az előfizetésre : Előfizetési felhívás: 99A HON“ Xill-clilt évi folyamára, Előfizetési árak: A jövő évnegyed folyamában megkezd­jük Jókai Mórnak egy új regényét, czime­iAz élet komédiásai*, gB|»' Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmen­tesítve tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek­­ tere Athenaeum-épület, küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. 12 frt 6 frt 2 frt Budapest, mart. 27- Húsvéti piros tojások. Nerfl czik­í s­zavakat, nem himes ph­rasi­­sokat küldünk olvasóinknak ez etiquette alatt, hanem való dolgokat,, melyek mindnyájunkat örvendesen érdekelnek. l­nkről szólunk, em költünk túlzott reményeket, nem űzzük meg az események kifejlődését, csak az ügy jelen állásáról szólunk. Ott állunk, hogy az európai legszilár­dabb pénzpiaczok (nem csupán egy helyről, de több oldalról is), Magyarországon oly nagyobb mérvű h­itelmi­­veletekre ajánlkoznak, melyek mind orszá­­gos pénzügyeink, mind kereskedelmünk, ipa­runk, termelésünk emelésére kedvezően irá­­nyozzák. Ily hitelmiveleti ajánlatokba dél­i v­a­s­­pályák egyesítése, ezáltal jövedelme­zőbbé tétele, s a magyarországi kereskedelem­nek adandó előnyök. Azután a Duna balparti pest­­zimonyi vasút létrehozása. Továbbá a keleti vasut zilált ügyeinek tisztázása s a r­o­/ r.. . — ‘ n­­ .. ---1- 1— — 1 A a x­p­ka 11-c­s­o­l­á­s­a. Továbbá a magyar országos escomptebank foganatos i­­t­á­s­a s ezzel kapcsolatban az önálló nemzeti bank megalapítása. Továbbá a 153 milliós kölcs­ön­­n­e­k előnyösebb módozatú convertá­­lása és az államjavaknak, mik a kölcsön zálogául szolgálnak, ez és­szerű elárusitása. Azok, kiknek mindezekre vonatkozó ajánlatait ismerjük, ez ajánlatok si­­­­keres keresztülvitelére szük­­­­s­é­g­e­s erővel is rendelkez­­­t­e­k. % % S hogy vállalkozási szándékuk komoly,­­ azt nem csupán az üzletnek, — bár ránk nézve is előnyös, de rájuk nézve is lucrativ természete biztos­tja , de még inkább a poli­tikai indokok, melyek Magyarországot, hely­zete és politikai értéke szerint, fontos ténye­zőnek mutatják fel Európa előtt. Hogy a legújabb idők szerint létesült szerencsés pártalakulás mily jótékony befo­lyással volt mindezen elismerésre, azt per­­czentekkel lehet bebizonyítani. Mindezen ajánlatok még nem befejezett té­nyek ;­még csak a kezdeményezés stádiumában vannak, de már­is tettleges alapul szolgálhat­nak arra, hogy a jelen kormány egy újabb Mai számunkhoz egy fél iv melléklet van csatolva. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. szerencsésebb pénzügyi politika nagymérvű tervezetét állíthassa fel. Ha vasutaink jövedelmezőbbekké lesz­nek s kamatbiztositásunk költsége nem nehe­zül ránk egész terhével. Ha kereskedelmünk uj lendületet nyer uj világvonalak megnyitásával; Ha üzlet, forgalom, munka szaporodik , a pénz olcsóbb lesz és bőven kapható; Ha drága államkölcsöneink magas ka­matait olcsóbb kamatú kölcsönök kötésével leszállíthatjuk; Ha roszul jövedelmező államjavaink árá­val nagy uzsorát emésztő államadósságokat törleszthetünk. Ha mindezeket kormányunk oly böl­csen megoldandja, mint a­mily komolyan azok ajánlva vannak, akkor biztos remény­ségünk lehet, hogy deficzitünket leszállítja a nullára. ^ A|rk a »nullák min issa tombuának. Tíz­ország pedig erőmmel veendi az ilyen nullát ■ [UNK] [UNK] "hírsvéti"gMrga tojás gyanánt. — A képviselőház kedden, f. hó 30-án déli 12 órakor ülést tart. — A belügyminiszter s a f­ővá­ros között a fővárosi javadalmak ügyében fennforgó differentiáról a következő tudósítást veszi a »Napló« : Ráth Károly főpolgármester a fővárosi ja­vadalmak ügyében a ma délelőtt ismét fogadtatott a belügyminiszter által; vele volt Lampl Hugo főszám­vevő is, hogy szükség esetén a miniszternek szám­szerű felvilágosításokat adjon. A miniszter ragaszko­dott eddigi álláspontjához, mely szerint a javadalmi ügyben hozott határozatnál nem alkalmazható a fő­városi törvény 4. §-a és hogy e határozat még nem válik érvényessé, ha a minisztérium 40 napi határidő alatt nem nyilatkozik. Egyébiránt úgy halljuk, hogy a miniszternek oly módosítási ajánlatai is vannak, melyek a java­dalmi ügyben kötött bérszerződést nem alterálják. A főpolgármester holnap ismét fogadtatik a minisz­ter által és ekkor az ügy végleg fog elintéztetni ; az illető miniszteri rendelet meglehet már holnap le is érkezik a városhoz. — A közoktatási tanács új szerve­zet! Rz ahaijaittt ----!-----•* , kihirdetése azonban elhalasztatik, mert a közokta­tásügyminiszter előbb ez új tervezet alapján ki szán­dékozik nevezni a tanács elnökét s alelnökét s csak a kinevezéssel együttesen szándékozik közzétenni a szervezet szövegét. Mint a »Lloyd« jó forrásból hallja, ismét Horváth Mihály fog e tanács elnö­kévé, Stoczek pedig alelnökévé kineveztetni. pgpgr Budapest,­ 1875. Vasárnap, martius 28. Szerkesztési iroda: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. A húsvéti czikk tizedik évfordulóján. Emlékezetes nap a húsvéti czikk miatt. Ezen tiz éve annak, hogy megjelent s most annál szívesebben emlékezünk mese erről, mert egy táborban vannak azok, kiket, nem alapeszméinél, de részletei későbbi magya­rázatánál fogva elválasztottak. Mi változott ? A körülmények-e vagy mi ? Azt hiszem, mind­kettő. Hogy akkor, mikor egy alku, egy nem­zetközi szerződés megkötve nincs, a pártok ennek módozataiban vádpontokat képező elvi kérdéseket lássanak, az szükséges és termé­szetes. Hogy annak megkötése után, kötelező ereje kétségbe ne vonassák, az nemzeti köte­lesség. De, hogy egy oly szerződésnek első alkalmazása, mely lényeges változást idéz elő egy nemzet alkotmányában, új tényezőket von abba be — jogszerint ép úgy, mint kö­­telességszerűen illeti azt a pártot, mely meg­kötő, az kétségbe vonhatatlan. Mindez természetes, sőt szükséges volt De, hogy a már egysze megkötött n­e­m­­zetközi szerződés l ajárta előtt vagy a kötelességszerűen előír t­ényezők közreműkö­désének megnyerése, iletőleg erre való kilá­tás nélkül, a rendelkezésnkre álló egész idő alatt érvényesítés véget szóba nem jöhető kérdések válas­szanak e, képezzék a parla­menti többség és kormány alapját, ez már nem volt sem természete, sem szükséges. Peccabatur intra et extra muros. Meg vagyunk győződve, hogy ha a már egyszer megkötött szerződésből újabb és újabb kötelezettségeket a nermetre nem hárítottak volna, ha a nagy pártot törvény tiszteletében megbízva, a baloldalnak kormány­képességét elismerték volna, ha a választási jelsza­vakat a közvetlen teendők szerint mérlegel­ték volna: a közjogi válaszfal közöttünk nem emelkedett volna fel és nem képezett volna kormányzók és kormányzottak szerint való elosztást, a pártáll­ás nem lett volna oly sokái­g változatlan pontokhoz kötve,melyek parla­­enti életünkben csak bizonyos időszakokban, agy tőlünk nem függő körülmények sege­delmével merülhetnek fel és jöhetnek tárgya­lás alá. De a viszály magva el lévén szórva kö­zöttünk , nőtt az folytonosan, anélkül, hogy akármelyik fél czéljaiban csak egy lépéssel is tovább haladt volna. Végre beláttuk ezt és az ádáz tusával felhagyunk. Nem kicsinyeljük, sőt most is ép oly fontosaknak tartjuk azon nagy érdekeket, melyekért küzdünk; de meg kelle győződ­nünk arról, hogy­­ először azoknak érvénye­sítésére a törvény szerint előszabott idő és a változást lehetővé tevő módok nélkül, melyek tőlünk nem függnek, azokat nem érvényesít­hetjük; másodszor,hogy a távoli czélok köve­telése közben, az ország tönkre jut. Az ország minden egyes fia jól ösmeri e kérdéseket és csu­pán azért, hogy azok felől a közvélemény ismételten nyilatkozzék,azokat bolygatni,párt­állásunk kizárólagos válpontjaivá tenni an­­­nyival kevésbé lehet és kell, mert a szerző­dések által megszabott idő és mód nélkül még akkor sem lehe­t»*» érvényesíteni, ha az egész ország mellette nyn«,nj.Jou<5K j­o urnál kevésbé most, midőn kétségbevonhatóan több­ség akadályozza azt. Miért vesztegessük hát az időt oly küz­delemben, melyben a győzelem sem vezethet közvetlenül czélhoz, mert a magyar ország­­gyűlés többsége még nem szerezhet többsé­get czéljainknak az osztrák parlamentben, eltekintve az uralkodónak alkotmányos köz­reműködésétől? Nem áll e előttünk szegé­nyen, hitelvesztetten az ország? Nem megol­datlanok-e a legfontosabb hitel, alkotmányi, pénzügyi, közigazgatási és igazságügyi kér­déseink? Kell-e, szabad-e ezek megoldását még tovább is késleltetni és a tapasztalás nem azt bizonyitá-e, hogy ezek csakugyan vagy késleltetve vagy félszegen kezelve vol­tak a közjogi harcz miatt? Nem kötelesség-e ezzel felhagyni? Mi változott? Czélunk-e vagy eszközeink? Az utóbbiak és nem az előbbi Mert a czél, az ország önálló, szabad felvirágzása meggyőző­dés és lelkiismeret dolga, melyet táplálnia kell magában minden honfinak a bölcsőtől, a sírig. Ez nem a tudás, hanem a hit tárgya. A­ki ezt változtatja, az nemtelen ember. Sőt to­vább megyünk, és bár tudjuk, hogy a politi­ka az exigentiák tudománya; tehát, közvetlen czéljaiban épúgy a körülményekhez és ténye­zőkhez van szabva, mint eszközeiben, mégis azt mondjuk, hogy bármely lépésünkre csak akkor lehet a hazafiság és becsületesség bé­lyegét nyomni, ha ama czélra vezet. Tehát ez képezi a változhatlan meggyő­ződés tárgyát. De a tényezők felhasználása, a teendők lehetőségének és sorrendjének megállapítása, az eszközök megválasztása , ez a tapasztalás, a tudomány tárgya, mely mindennap válto­­­­zik mindazokban, a­kik lelkiismeretesen vizs­­­­gálódnak, az eseményekből tanulnak, az or­­­­szág szükségeit számba veszik, erőit mérlege­­­­lik, az alkotmányos tényezők közreműködését számításba veszik. Ezek felhasználásában változni kell minden okos embernek , mert ugyanazon jelszavak üres hangoztatása nem képezheti a gyakorlati politika tárgyát, mely­nek minden lépését megszabja az idő és a helyzet szüksége. A mi változásunk csak ennyiből áll, s igazi meghatározása az, hogy hazafiúi köte­lességünk teljesítését a lehetőséghez szabtuk, hogy nem érjük be egyedül a jelsza­vak hangoztatásával, melyek nyolcz évi ta­pasztalat szerint kiáltó szónak bizonyultak a pusztában , hanem t­e­n­n­i is akarunk, mert az szent meggyőződésünk, hogy többet ér legtávolabbi ózdijainkra nézve is, hogy ha napi kötelességeinket pontosan teljesítjük, mintha idő és erőfecsérlő párttusával egy ug­rással akarunk elérni oda, a­hová nemzedé­kek szorgalmas munkája vezethet csak. Mi a duali­mus alapján állunk, és igy Deák Ferencz húsvéti czikke a mi konfessi­­ónkat is képezi ; mi az 1867 diki törvényt elfogadjuk és teljesítjük, mert törvény, sőt bármily lényeges kifogásaink legyenek erle­­egyoldalúan fel nem bontható nemzet­k­­közi szerződés ; mi meg vagyunk győződve hogy a közös ügyekben eltérő nézeteinknek érvényesítésére most sem idő, sem alkalom , de annál nagyobb kötelességünk a többi te­­­­endők elvégzése, az azokban való közremű­ködés. Most, a két nagy pártnak, szabadelvű­­ czélokra történt, önzetlen egyesülése első nap­jaiban kész szívvel hódolunk a húsvéti­­ szerzőjének Deák Ferencz­­­nek ; mert el kell ismernünk azt, hogy az­­ alkotmányos aerát, mely a nemzeti lét meg­­­­mentésének és a további haladásnak első fel­­­tétele^— ő tette közvetlenül lehetővé. És ezt koczkáztatnunk soha, semmi szín alatt nem szabad ! Hegedűs Sándor Apróságok: A természettudományoknak kellene a társa­dalmi mozgalmak okait megállapítani, mert azok éppen olyan szabályok alá látszanak tartozni, mint akár a földrengés. A különbség csak az, hogy mig emennél valamely áramlat megrázkódtatja magát a földteke kérgét, addig amazoknál beéri azzal, hogy csak felületét érinti szárnyával, a­hol a »föld bubo­rékait« hozza forongásba. Hanem se geographiai, se társadalmi határok nem szabják meg a mozgalom határát. A 48-ki for­rongás végig suhant csaknem az egész éjszaki he­misphaerán s magával sodort nemcsak minden osz­tályt, hanem a küzdelemre termett férfin kívül még a nőket is és a gyermekeket, kik játék színe alatt valóságos, komoly csatákat vívtak egymással. Ezt pusztán sociális törvényekből kimagyaráz­ni alig lehet, itt általánosabb törvények hatalma föl­tételezhető. S az áramlat lecsillapodván, csendesen vissza fordul s megteszi ,az inga rendes utjának második felét. Camillus szánt, Cincinnatus elmegy murkot termeszteni. — Garibaldi a Tiberis mocsarait szá­rítja, hogy feltámas­sza a klassikus idők paradicso­mát Róma dögletes, elpusztult környékén. A szabadságnak legmerészebb, legtevékenyebb bajnokai, a csatamezők hősei, a néptömegek föltá­­masztói, a personifk­ált fergetegek, kik hivatva vol­tak a tespedésnek indult légrétegeket összeháboríta­­ni, — szép csendesen munkálnak a béke áldást hozó művein, mint akármely filiszter, csakhogy ezerszeres erővel és hatalommal. Türr tábornok, ki hazánkban szinte a csator­názás ügyével foglalkozik, csodadolgokat tud beszél­ni, mily rajongással csüng az öreg »padre« Róma környékére vonatkozó tervein. Ez az öreg ember mindig hű kifejezése volt kora kívánalmainak. Most azt hirdeti, hogy a jelen kor követelménye a serény productiv munka. Képzeljük, mily megvetéssel tekintenek reá a — Csanádyak.* Még most se birják elszivelni Tiszának azt a mondását, hogy »önöknek másfél esztendő se kellene, mgy a szabadelvűséget tönkretegyék.« — Hát mit véthetünk mi a szabad eszmék ügyének ? — kérdik fennen. Azt, a­mit az egyház ügyének a — »Magyar Állam.«* Hogy a szerb szkupcsinát szétkergették dicső­ségesen, az még csak transit. De hogy Miletics,a­ szerb császár, akarata ellen kergették széjjel, az már mégis csak crimen laesae majestatis.* A főváros egy közelebbi gyűlésén aggodalmát fejezte ki egy városatyja a felett, hogy mikép lesz majd képes ez a Tisza-kormány beletalálni magát az uj helyzetbe s kellő áttekintést szerezni felette olyan rövid idő alatt, hogy el ne késsék. •— Kommt Zeit, kommt Rath — felelé egy bu­dai polgár teljes bizalommal. És igaza volt. Már három napja informálja a belügyminisztert — Ráth, a főpolgármester. « A bécsiek is csináltak már életet ránk, még pedig a ruméliai vasutak alkalmából. »Volt nekünk egy »Türken-Hirschünk.« Már most a paritás úgy hozta magával, hogy a magya­roknak is legyen egy »Türken-Zichy-sek.« Budapest, marc. 27. (V.) Ha hosszú fejtörést fordítottak volna irányadó körök arra, mi legyen az uj szabad­elvű aera első uralkodói faktuma, akkor sem gondolhattak volna ki jobbat, jellemzőbbet s igazabbat, mint azt, a­mi a legfelsőbb kezde­ményezés folytán múlt hét elején történt Bécsben s a­mi egy u. n. szabadelvű exmi­­niszternek, egy par excellence népembernek az udvartól való száműzésében nyilvánult. Mint­hogyha csak magyarázatul akart volna e tény szolgálni azon fordulat minémű­­­ségéhez, mely nálunk beállott, s mely a tiszta, a becsületes, a valódi szabadelvűség diadalra­­jutását jelenté. Mert hiszen, amennyiben a szavaknak hisz valaki, a mi édes-kedves monarchiánk évtizede innen-onnan már, hogy a szabadel­vűség uralma alatt áll. Mit hozott létre a szabadelvűség? El­­lanyhulást a politikai életben, elkorcsosulást a magán­erkölcsökben, a hazafiúi erényekben való hit megingatását, az ember­ erények pel­lengérre állítását. A becsületes munka helyé­re a gyors meggazdagodás vágyának szédel­gő aspiráczióit állítá, s a születés s a társa­dalmi állás szülte magas befolyásokat közéleti polczukról az élelmesség szok­tá le. A viriliz­­mus törvényes jogczimet adott a gazdagság mindenek fölötti jelentőségének s egy buján tenyésző pénzarisztokráczia — bár a voltaké­­pi nép szegényedett — busásan élvezte az uj korszak áldásait. Legyen neki megbocsátva, hogy élvezte. Legyenek neki megbocsátva bűnei, melyekre ugyan a codex nem tud szabni büntetést, de melyek nagyságát jelzi az állapot, melybe hazánk politikai s társadalmi téren jutott. De egyet nem lehet nekik megbocsátani, azt : A „HON“ TÁRCZÁJA. Buborékok. (Semmik, — semmiről, — semmiből.) Jaz hazaárulás savanyu korszakát éljük! Odáig jutottunk, hogy most már alig van em­ber nagy Magyarországban, a­ki egyszer-kétszer el ne adta volna az hazát! Kivéve azokat a nyolcz-tíz Sullai (és suliguli) férfiakat, a­kik ez árulókat fur­­tumfurt proseribálják a létezett negyvennyoczas párt nem létező körének nem is létezett fekete tábláján. De ki vette meg hát az eladott hazát ? szeret­ném tudni. És hol a vérdij ? melyik hazaárulónál ? Had teszi rá Széli a kezét. Még köszönetet is szavaz árulójának az ország, hogy e czim igy a németalföldi koldusok, és a yankeek megtisztelő nevével emelte­tett egy rangra. Hiszen az öreg ur maga is ilyen egy billet-douxt kapott ünnep első napján. Tek. Deák Ferencz hazaáruló urnak b. H. u. k. Ghiczy Kálmán, képVé házeln­ök és honáruló. S az öreg ur bizonyára nagyon nem vette tré­fára e himeretlen húsvéti tojást.) Husvét és himes tojás! te vagy az a kellemes alkalmatosság, melynek alkalmából elmés tárczairók 1875 esztendeje írnak ezernyolczszázhetvenötezer­­ tárczát. Sőt hihetetlen, hogy a lángelmü kutatók, a­­ franczia egyptologok valamelyike ne akadt volna oly­­ 26 ezer esztendős sarcophagra, melyben pergamentté­­ aszalt bőrű ős-tárczairó unatkozik, czikke a kicserzett múmiának saját pergamentkörére tetovirázva. S a múmia bár nem alkalomszerű így husvét­­kor, emlékeztet az elkényeztetett újszülött fehér bor­­jacskára, kinek szavajárása, ha a pitvarba néz be egy kis korpa után: múmia, múmia, múmia! S valahány­szor az újszülött fehér borjacska megszólal: nekem mindig M­a­t­i­u­s jut eszembe Curtius helyett, mint egy közelebb szónoklott honatyának B 0­e­t­i­u­s. Ez utóbbi szót a fehér borjacska — mert tud indu­latainak megfelelő hanggal élni — csak akkor hasz­nálja, ha hiába kutat és rimánkodik a korpa után. Denikve, most már a borjak is tanultabbak az ök­röknél. Különben a múmiák nem haltak meg, sőt fel­támadva köztünk élnek és mozognak. Nem a felsőház méltóságos tagjairól van itt szó; ők élnek, de nem mozognak, hanem a szegény rendelkezés alatt álló hivatalnokokról. Végig gombolt, színtelen hosszú kabát, merev, reakczionárius gallér­ba fojtott nyak, fekete selyemkendőbe szorított vas­tag áll, — erről ismeri meg Mahomed koporsóit, kik nem tudják, meddig lesznek függőben, mikor hull­nak alá ? Mennyivel különbül néznek ki az uj miniszte­rek I Arczukon élénk derű, léptük gyors és ruganyos, mint a kik uj terhüket csak most vették vállra. »Hi­vatal—tisztesség. «.Vannak, kik az előbb oly igényte­lenül lakó kereskedelmi államtitkárt teljesen equi­­pirozva látták a hatvani utczán. A­mint látták a volt pénzügyminisztert is cylinderben, mely bútort annak­­előtte nem tűrt a fején. E kalapnak legendája van. Fén­yt árasztott rá­­ a fej, melyet takart, egyébként régi jószág volt biz­t: Zsedényitől vette át Ghiczy, ha a folyosók homá­­­­lyából terjengő mi­hosnak hihetni. Midőn miniszter lett, a sok rábeszélésre elszánta magát, hogy kürtő­kalapot vásároljon. De közbelépett Zsedényi: — Minek költekeznél új kalapra, öreg bará­tom ? Úgy se sokáig leszel te miniszter. Az alatt — jutányos feltételek mellett — haszonvételre itt az enyém. Ebben legalább megbízhatót, kipróbáltam. Ha megbuktál, vis­szaadod. Úgy is lett, s most ismét Zsedényi viseli a hi­vatalos Geszlerkalapot. Vajon mi sors vár az új ál­lamtitkárok és miniszterekére ? S milyen gondolatai lehetnek e kalaptól Zsedényinek? Nem is hihető, hogy nem kiszámított furfangból kölcsönzé ki azt a czillindert. — Menj vén szolga, mondd neki, vedd körül a pénzügyér homlokát, konyulj le fülére, lesd ki terve­it, kivált a mentális reservatákat. Rövid időn vissza­kerülsz hozzám, nekem mindent kibeszélsz, ha én ju­tok majd a miniszteri székbe, létesítem, a­mit jót ő végre nem hajthatott.« A hazaáruló! Leghazább áruló pedig mindenekfelett az az ember, a­kit színház-intendánsnak hívnak. Legyen az akárki. A­ki ha a drámának kedvez, magá­ra zúdítja az operát, ha drámának és dalmű­nek egyformán kedvez, magára zúdítja mind a ket­tőt ; ha barátja a drámai­­ primadonna: haragosa a naiva, a ki tánczol a kaszinó, a közönség, a sajtó, a személyzet, a rendezők, a dramaturgok­­ tetszése közt, még­se tetszik senkinek. Milyen legyen hát az in­tendáns ? Legyen nőtlen, hogy ne legyen a­kit protegál­­jon az érdemesek mellőzésével, de fiatal ember ne legyen, nehogy a női befolyás és cselszövények háló­­­­jába keveredjék. Továbbá legyen nős, így legalább békét hagy a tánczos nőknek, de legyen több felesége, hogy igaz­ságosan prolegálja valamennyit. Legyen okvetetlen szőke, hogy szelíd legyen és hajló a jó tanácsra, ha alulról jön is. De legyen mindenesetre barna, hogy szilárd * 1 elhatározása legyen és besúgásokat számba nem vevő. Legyen zeneszerző, hogy értsen az operához, legyen.De ne legyen muzikális, nehogy wagnerista Legyen mindenekfelett karcsú és lenge, hogy jó magatartása példaként járjon elől, s szükség ese­tén a ballet-corpst travnírozhassa. De legyen elmaradhatlanul tagbaszakadt és hasbamelles, méltóságát jelezni, hogy helyéről­­ kön­­­nyen elmozdítható ne legyen. Legyen nemkülönben practicus férfiú, a­ki a színházat anyagi felvirágzásra juttatja. De legyen ám impracticus ember, a­ki csak a művészi magaslatért rajong, ha a színház belebu­kik is. Hát még mi legyen ? Arra feleljen meg a kormánybiztos, ha tud, én megyek fris levegőre a Dunapartra. Bealkonyodott. A pesti part a margitszigeti hídtól a vámházig nyúló sűrű lámpasorával olyan, mint egy ragyogó roppant gyöngyfüzér, megkettőz­­tetve a Duna tükre által. A túloldal lámpái homá­lyosan hunyorognak, csak féllángok, bizonyosan holdtölte van a budai kalendáriumban. Az eső sze­metelni kezd, az ég vizet hord a Dunába, s kipity­­kézi buborékkal mint a kék dolmányt. .­.[Gellérthegy czethalként bukik fel a vízből, féltesttel a viz felszí­­nén marad, hasa a viz alól kitetszik, feje oda szolgál­­ [ a Csepelhez, farka a zugligetnek látszik kanyarodni. Még­­ i két vizoszlop iskott lövel feje tetején: a cita­della két hajójelző póznája. Hűvös este van, s egész a Hungáriáig egy lelket alig látni. A Hungária ablakain világosság tör elő. A concertek évadja van, hangverseny van az első emeleti teremben. A mi hangversenyeinket a­­ nőknek éliteje látogatja, nem is szólok csak az elő­kelő születésről, hanem előkelőségükről a szépség­ben. Az aztán megint igaz, s a pesti társaság kezdetlegességére mutat, hogy mindenütt ugyanazon szép arczokra akadsz, bálban, sétányon, jégen, szín­házban, concerten. A terem most virágházhoz hasonlít, melyben a felruházott liliomok pazar színekkel tündökölnek a gázlángoknál. Székem a padsor belső végére esik — egész­ virágsoron kell helyre küzködnöm. Lábujjhegyen történik meg, sok-sok bocsánatkérés között. Először egy szőke szépség előtt kell áthaladnom a szoroson, véletlenül rá­tekintek, akaratlanul hozzá érek, nyom­­ról-nyomra juthatok csak tovább, s míg a végére érek, az összeütközés ismétlődik kikerülhetlenül. Szomszédnőm fiatal leány, kinek közellétén csodála­tos tarka képek zsibongnak fejemben. Úgy rémlik, mintha a zongora játszanék a virtuózon, majd mintha láthatlan, ezerfejü zenekar szólalna meg, mely hymnuszt játszik az ifjúságról és szerelemről. Üdvözlégy elszálló tündérkor! vissza nem térő kikelet meleg napjai, szív és érzelmek, távozóban levő fiatalsá­­gom hevével köszöntelek. Hozsanna lelkem előtt raj­zó, piros ajkú fehér tünemények! Verheti most felőlem Franz Liszt a zongorát. Don Pedro.

Next