A Hon, 1875. április (13. évfolyam, 73-98. szám)
1875-04-20 / 89. szám
kiindulva, egyes alkotmányok ellenében követelőleg lehetne fellépni , de főleg azért, mert maga az alaptétel teljesen hibás. Az alkotmányok a nemzetek bel-és nem külszükségeire készülnek, bel- és nem nemzetközi viszonyaiknak felelnek meg. És amely perekben elfogadtatnék a német jegyzék állítása, abban a pereben vesztenék el a nemzetek önrendelkezési jogukat, és újra bekövetkeznék az erőszak korszaka. Oroszország úgy találná,hogy a mi sajtó- és alkotmányi viszonyaink sok ellenséges czélt fedeznek ellene és nagyon kedvezőtlenek az ő fajtokonaira . Németország azt követelné, hogy erélyesebben harczoljunk a papok ellen, mert ő fenyegetve látja felőlünk magát . Románia, Szerbia felszólalhatnának más, vélt támadási tervek ellen. Ha állana az említett kötelesség , akkor nekünk vagy megverekednünk kellene jogainkért vagy módosítani kellene alkotmányunkat. Azt követeli a német jegyzék, hogy aszomszéd államok nyugalma és alattvalói biztonságáénak megfelelően módosítsa minden állam alkotmányát és ez hallgatólagos feltétele Belgium semlegességi jogának is. A hallgatólagos feltételeket semmiféle jog és így a nemzetközi jog sem ismeri el és nem is lehet azt az eszmét semmi szín alatt elfogadni; mértékkor nincs törvény, jog, melyet kijátszani ne lehetne, ha a hatalmas ellenfél azt állítná, hogy ez, vagy az volt szerződésének hallgatólagos feltétele. Másfelől az »állam nyugalma« is oly tág kifejezés, hogy Orosz- vagy Németország egy külföldi hírlapczikk vagy egy clubgyűlés által is fenyegetve láthatják magukat és ennek alapján követelhetnének alkotmányváltoztatást vagy ellenkező esetben indíthatnának háborút. Az a kis igazság, ami a német jegyzékben van, csakis a tényleges sérelmek megakadályozásának kötelességében áll. Igaz, hogy ehez az alkotmány nyújt eszközöket , de ennek megállapítása az illető nemzet dolga; kötességei elmulasztásából származó bajai figyelmeztethetik is erre és nem szabad tért adni semmiféle oly eszmének, mely a nemzetközi jog körébe vonja be a nemzetek belalkotmányát is! Országgyűlési tudósítás. A főrendiház ülése ápril 19. Az esti lapunkban közlöttek némi kiegészítéseként kiemeljük még Széll Kálmán érdekes beszédéből a következő részeket: Hogy mi nem vettük számba fejlődési képességünket, hogy mi akkor, amikor a múltak terheinek meglehetős tömegét átvéve, a helyzet kényszerűségének helyes politikai és méltányossági szempontjánál fogva, egyúttal a jövő terheivel is rohamosan és fejlődési képességünkkel nem arányosan terheltük meg magunkat; hogy mi azon institutiók fejlesztésében költekezésünk minden ágazatánál az egyes közigazgatási részek átalakításánál nem vettük számba az ország adózási képességét, anyagi erejét; hogy mi lekötöttük az ország anyagi erejét kiindulásunk első éveiben annyira, hogy az akkor igen könnyen kiállított váltók már praesentáltatván, nem vagyunk képesek azok beváltására,hacsak rendkívüli erőfeszítéshez nem folyamodunk : ezek oly igazságok, melyeket t. barátom elvitatni nem fog. Ezeket mondtam én akkor, ebben látom és ebben tartom ma is bajaink okát, és mert abban látom, mihez hozzájárul, amit akkor bátor voltam állítani, hogy az államélet első fejlődési stádiumában, tehát a legnehezebb stádiumban, érték oly közgazdasági csapások,melyekre nem gondolt; ezekben, azt gondolom, rámutattam most is azon bajokra, és ezen diagnosist én ma is helyesnek, ma is olyannak tartom, melynek igazsága előtt kénytelen meghajolni mindenki, melynek igazságát elég szíves volt , excellentiája múltkor is elismerni. Zichy Nándor gr. úr azonban nem ismeri el, mert azt méltóztatott mondani, hogy nincs számokban kifejezve a pénzügyi helyzet. Szabad legyen erre vonatkozólag hivatkoznom arra, amit a financiális helyzet felderítésére ezen házban elmondottam. Szabad legyen hivatkoznom arra, hogy meg is mondottam, hogy ezen ország 240 s egynéhány millió forint kiadás és 217 millió preliminált bruttó bevétel, tehát egy 25 millió fitryi dificit meghagyása mellett az államháztartást rendezni nem fogjuk soha. Szabad legyen arra hivatkozni, hogy azt mondottam, ha tekintetbe veszszük mindazon fix kiadásokat, amelyeket elutasítani lehetellen, amelyeknek keretén belül bizonyos financziális operatiók, conventió által igen csekély mértékben csak az államadósság keretén belül lehet némi megtakarításokat tenni, amelynek többje oly positió, amely ha nem is inalterabilis, de egészben és ragyban ugyanaz fog maradni, bármit tegyünk is. Midőn azt állítottam, hogy nekünk azon úgynevezett fix kiadásaink kitesznek körülbelül 123 — 124 millió forintot, és szembe állítottam ezzel a 123 millió forintot a 140 s egynéhány millió nettó bevétellel, mint amennyire a mai körülmények között biztosan lehet számítani: ez oly szomorú, oly leverő bár, ele oly igaz, oly tökéletes képe a financziális helyzetnek, melyhez e magas ház előtt bővebb illusztratió nem kell és nem szükséges ő nagyméltóságának , ki ezen kérdésekben szakavatottsággal , bir. — Midőn tehát azt állítom és beismerem, hogy ezen jövedelmek, amelyek előirányozva vannak, ez évben nem fognak okvetlenül befolyni, nem fognak pedig azért, mert ami egyoldalú közgazdasági viszonyainknál minden az évi terméstől függ s így egy bizonyos jövedelemre föltétlenül számítani nem lehet s midőn okoskodásom folytán azon következtetésre jutok, hogy ha minden kiadást, a melyek semmi néven nevezendő reform, semmi néven nevezendő rendszerváltoztatás, semmi néven nevezendő uj rendszer nem fog lényegében alterálni, ha ezen és az ország összes szükségleteire, kezdve a beligazgatástól a culturális, közlekedési, igazságügyi, védelmi s mindenféle adminisztrationális kiadásaira nem marad jövedelmeinknek emez állása szerint annyi, mint maradt 6z ben , akkor engedelmet kérek, nem lehet azt mondani jogosan, hogy a pénzügyi helyzet a nagyméltóságú főrendek előtt számokban kiderítve nem volt. Én azt gondolom, midőn ezen házban a budgettárgyalás csak ezután fog bekövetkezni s máris előre késznek nyilatkoztam minden irányban a hozzám intézendő kérdésekre a háztartás összes részleteiről a legkimerítőbb fölvilágosítást adni, én elég plastikusnak tartom azon illustratiót, melyet adni bátor voltam, kimutatván azt, hogy amint Magyarország jövedelmei most állanak, és financziális kiadásai, amelyek között csak egy helyesen keresztülviendő pénzügyi művelet által lehetend az adóssági kamatok egy részét leszállítani, és amelyek közt talán a kamatbiztosítási összeg egy részét helyes intézkedések, helyes kereskedelmi és közlekedési politika által lehet mérsékelni, és hogy ezen kiadások levonása után az országnak megmaradt a legrosszabb esetben — és mindig ezt kell felvenni — nem egészen 20 millióért; s ezen összeg, mely lényegesen reducáltatott, mert a mint a budget a revisio retortáin keresztül ment, kiadási részében 8 millióval apasztatott, a mi nem kis összeg a mi viszonyaink között, és e minisztérium által fellépésének első napján, midőn kijelentette, hogy ezen költségvetést maximumnak tekintve, azonnal a kormány első heteiben kész 3 millióért megtakarítást javasolni, akkor midőn ezen költségvetésben 50 milió forintot tesznek ki azon kiadások, melyek fix kiadásokon felül az országban még az idén szükségesek, akkor egy egyszerű calculus kimutatja, hogy annyi megtakarítást eszközölni, annyit redukálni bármely rendszerváltozás által, hogy 50 milliót 20 millióval fedezzünk, teljességgel lehetetlen. Sőt midőn ehez még hozzáteszem azt, hogy előttünk oly nagy fontosságú kérdések vannak, mint például a 153 milliós kölcsönrefundálása, azon kölcsöne, mely 3/2 év alatt visszafizetendő, azt gondolom, hogy bővebb magyarázatokkal a financiális helyzet felderítésére szolgálni talán szükséges leend avatatlanok előtt, de nem szükséges ezen méltóságos főrendiház előtt. (Helyeslés) Elmondva azután, hogy ezen bajok részleges orvoslása még azon esetben is szükséges, ha a gyökeres orvoslás lehetetlen, így folytatja beszédét : ő méltósága nem tarja kielégítőnek az én financziális politikámat és programmomat, azt állítja, hogy azok, amiket mondtam, sajátlag magukban véve nem fogadhatók el egy financziális programra első lépéséül sem. Legyen szabad őt arra figyelmeztetnem, hogy teljesen elfogadnám ezen ellenvetést, ha azon praetensióval léptem volna fel a múlt ülésben, hogy nagyszabású financziális programmot terjesztek elő, hogy annak minden ízét és részletét kívánnám kifejteni és nézeteimet azon nagy processusra nézve, melyet keresztülviendőnek tartok. Elfogadnám ellenvetését, ha azt tettem volna , de ezt nem tettem, hanem határozottan kijelentettem, hogy az, amit előadtam, nem financziális programm akar lenni a kormány financziális politikájának részleteire nézve, sőt az nem volt egyéb, mint reámutatás ezen politika célzataira, melyekhez a megállapítandó finanszpro- 1 gramm majdan vezetni fog. Ha ő méltósága bebizonyította volna,hogy ezen a kormány ma működésének 5 hetében, az államháztartás 4-ik hónapjában,egy végéhez közeledő országgyűlés utolsó fázisájan feltétlenül köteles egy részletes financiális programmot előterjeszteni, akkor az ő argumentumainak súlya alatt meghajolnék, de ennek bebizonyításával ő méltósága adós maradt és azért nem is fogadhatom el, hogy előterjesztésem ki nem elégítő , mert én szükségesnek tartottam anynyit mondani, amennyi mindenekelőtt azon törvényjavaslatok motiválására szükséges, melyek a méltóságos főrendek tanácskozása elé kerülnek és szükségesnek tartottam mondani annyit, hogy felismerhette e házban és e házon kívül mindenki, mi azon végez el, mi azon irányelv, mely a kormányt vezérli; egyébre nézve pedig kijelentettem azt, hogy részletes pénzügyi politikámat ki fogom fejteni, — ha még e helyről szólok, — az 1876-iki költségvetés előterjesztésekor ; de ezt ma tőlem követelni nézetem szerint alaposan nem lehet. Akkor igenis elő fogom erjeszteni a kormány financziális programmját minden izében, méltóztassanak majd a felett szigorú kritikát mondani, mi megállani vagy bukni fogunk azzal együtt. Elő fogom terjeszteni mindazon közigazgatási, financziális közgazdasági reformterveket, amelyeknek együtthatása és összműködése mellett lehet egyedül az ország financziális baján segíteni. Nem állítom és nem állítottam soha, hogy egyedül financziális eszközökkel, ily kisebbszerű tervekkel, minek végre is ezen adójavaslatok az ország financziális bajaihoz képest, segíteni lehetne; soknak, igen soknak kell történni, minden tényező összehatására van szükségünk, mert a financziális baj sokkal komolyabb, a veszély sokkal fenyegetőbb, a tényezők, melyek belejátszanak, sokkal bonyoltabbak, sokkal nagyobbak, semhogy a kérdés komolyságával és horderejével megegyeztethetőnek találhattam volna, hogy egész átalánosságban hypothetikus számításokkal, problematikus feltevésekkel, fűszerezett tervekkel álljak ma el . Azt hiszem, midőn a kormány azt mondja, hogy az államháztartás minden részében a közigazgatás számtalan ágazatának reformjával, a fönnálló sok irányban tévesnek mutatkozó rendszernek átváltoztatásával is, ha kell, akarja a kiadásokat lejebb szorítani, ha azt állítja, hogy fokozni akarja az állam jövedelmét a létező törvények szigorú végrehajtásával gondoskodni akar oly irányban, hogy a fönnálló törvények ki ne játszattassanak, és a visszaélések oly gyakoriak ne legyenek és az adókötelezettséget mindenki arányosan és igazságosan viselje, midőn azt állítja, hogy amennyiben mindez nem elégséges és ezt voltam bátor hangsúlyozni a múltkor és hangsúlyozom most is, hogy amennyiben mindez nem elégséges, igenis a jövedelmek fokozására fog javaslatokat tenni, és a jövedelmek fokozásáról gondoskodni fog, úgyhogy az adóforrások lehetőleg kimérhessenek, de mégis igénybe vétessenek oly mérvben, mint azt az államhitel és az egyensúly helyreállítása kívánja, azt gondolom, az maga eléggé jelzi, mit akar a kormány tenni. De nem állottam meg itt, hanem rámutattam azon kérdések 3-dik csoportjára is, melyet felkarolni kell, rámutattam, hogy azon fontos közgazdasági reformokat, melyeket hivatva leszünk, részben a kiadások megszorítása, részben a jövedelmek fokozása mellett adóképességünk és anyagi viszonyaink javítására megtenni, ezen kérdések elintézését, a minisztérium szintén feladatának tekinti és hangsúlyozza a bankkérdést, a hitelviszonyok rendezését a vámszövetség revisióját, az államjószágok eladását, a 163 milliós kölcsönnek refundálását, az adóreform meghozatalát, aminek első kezdeményeket tekinthető a földadó szabályozásáról szóló törvény; és midőn rámutattam még sok teendőkre, azt gondolom, financziális politikánk jellemzésére eleget mondottam. Széll K. beszéde után gr. Zichy Nándor kijelenti, miszerint később ismét hozzá fog szólani a tárgyhoz. Cziráky János gr. mindenekelől panaszkodva mondja el, miszerint ezen bajokat ő már előre megjósolta, azonban a főrendiház feladata a kormánynyal szemben — a hallgatás, különben a közvélemény egyenesen ellenük fordul. Ő feltétlen bizalommal nem viseltetik a kormány iránt s még e perezben sem látja az igazi akarat komolyságát az orvoslásra nézve. A jelenleg felhozott ígéretek őt Kerkapolyi virágos szónoklataira emlékeztetik. Ő concret javaslatokat várt, különösen miután a kormányban oly kitűnő államférfiak vannak. Különben ő nem akarja, hogy ezen törvényjavaslatok átalánosságban el ne fogadtassanak, sőt a jelentvjavaslatot is elfogadja tárgyalás alapjául. Szögyényi Marich László tiltakozik Cziráky azon feltevése ellen, mintha a főrendek bármikor is akadályoztatták volna magukat szabad elhatározásukban avagy meggyőződéseik követésében akkor, midőn igy vagy amúgy szavaztak.(Általános helyeslés.) Tomcsányi József: Gr. Zichy Nándor azon tételt állította fel, amiben igazsága van, hogy a parlamentáris kormánynak az a természete, hogy a kormánypártnak,azaz a többségnek kifolyása Nálunk — úgymond — ez megfordítva van, mert előbb terem meg a kormány s aztán az csinálja meg a pártot. Hogyan érti ezt J. barátom, azt nem tudom felfogni, mert ha ezt az utóbbi miniszterválság lefolyására érti, én abban nem találom ezen jelenséget. Én a mostani kormányt azon alapon állónak tudom, látom és érzem , melyen 6z állottak a kormányok mostig. Cziráky János gr.: Épen az a baj! Tomcsányi József: Ha az a baj, akkor nekünk nemcsak észrevételeket tenni lett volna kötelességünk, hanem compacte meg kellett volna buktatni a kormányt. Most fennáll a kormány, megerősítve egy nagy pártnak azon férfiai által, kik áthatva az ország bajainak sürgős orvoslása szükségétől, azon elvet, mely eddig a másik párttól elválasztotta, azért hogy az ország bajain segítsen, a napirendről letörölte, tehát alakult egy másik párt, mely nézetem szerint az előbbinek folytatása, azon pártnak folytatása, melylyel ha talán a főrendiház egyes tagjai észrevételeikkel itt-ott ellentétben állottak, de a főrendiház többsége sohasem. Ezen párt hozta létre e kormányt, és nem lehet mondani, hogy a kormány teremtette meg a pártot. Nincs is a pártban egyéb változás. Nem tudom, talál-e abban valaki hibás felfogást, hogy ezen párt magát szabadelvűnek nevezte. Én ezen fennakadni annál kevésbé tudnék, mivel az oly tág köpeny, melybe igen sokan találnak tért, annyiban pl. bizonyos tekintetben Zichy Nándor gr. ő méltósága szbadelvűbb másoknál, és vannak olyanok is, akik szabadelvűbbek mint ő. Maga a név tehát nem változtatott a párton semmit, mert a párt természete megmaradt. Hiszen az eddigi Deákpártnak nem volt ugyan oly neve, mely bizonyos elvet fejezett volna ki, hanem maga a név kifejezte azon elvet, melyet a párt követett, t. i. azon elveket, melyeket Deák Ferencz a 30 éves évektől kezdve egész mostanig követett. Ezen elvek soha sem neveztettek másnak, mint szabadelvűknek, amint ezek 33-tól kezdve egész mostanig az országgyűlési napokban feltalálhatók. (Helyeslés.) Sőt ha voltak hibák, azok leginkább abban állottak, hogy néha a szabadelvűségnek alárendeltettek az ország valóságos szükségletei. Ennélfogva nem fogadhatom el, hogy a kormány csinálta a pártot. Hogy a főrendek egykor-máskor tettek észrevételeket, arra. barátom a főkamarás úr megfelelt, és én sem mondhatok egyebet, mint azt, hogy az ilyen felszólalások csak azon esetben volnának figyelembe vehetők, ha azokat a többség osztotta volna. Ami a múltkori discussiót illeti, mind a három t. szónok úr előadása olyan volt, hogy ha nem úgy concludáltak volna, ahogy concludáltak, hanem úgy, ahogy beszédjük szövege a következtetést magával hozta volna, akkor plus minus bizalmatlanságot kellett volna, szavazniok a kormány iránt. (Igaz !) De mindamellett úgy condudáltak, hogy már most azon helyzetben vagyunk, hogy az előterjesztéseket szerintük is tárgyalás alá kell venni. Ha mi abban a helyzetben vagyunk, hogy nem tehetünk mást, minthogy tárgyalás alá vegyük s veszszük e törvényjavaslatokat, kérdem, a minisztérium tehetett-e mást, mint tárgyalás alá terjeszteni azokat. Ő sem tehetett egy pár heti gondolkozás után egyebet, mint amit tett, s mi sem tehetünk egyebet, mint amit teszünk, t. i. tárgyalás alá veszszük az előterjesztett tvjavaslatokat, melyektől az ország segedelmet vár; azon észrevételek, melyek határozatokat maguk után nem vonnak, számba nem vehetők a törvényhozás terén. Gr. Andrássy Manó a helyzetet nem tartja oly desperátusnak, mint előtte szóló. Az első dolog, amire szükségünk van, a hitel. E végett óvakodni kell a conversioktól, mi valóban csak pénzügyi confusio. A hitel megóvása végett a népszerűséget is felkeltene áldozni; e végett szükséges volna a képviselők számának apasztása s más reductiók. A jelen törvényjavaslatokat nem fogadhatja el, mert azok igen roszhelyzetben tüntetik fel az országot, s sok igaztalenságot is tartalmaznak. a tőke s cseléd megadóztatásáról szóló javaslat azt mondja, hogy ezen adót, bár az csak most jön törvénybe, mégis januártól kezdve kell fizetni. De a helyzet őt is inconsequentiára viszi s a kormány tagjai iránt bizalommal viseltetve, a törvényeket megszavazza s csak két pontra nézve, t. i. a vasúti szállításra s a törvények reactiv hatására nézve nem járul azokhoz. Gr. Zichy Nándor kinyilatkoztatja, miszerint ő nem azt mondta, hogy a pénzügyminiszter politikája őt meg nem nyugtatja, csak azt, hogy azt nem ismeri, mert múltkori nyilatkozatát programainak el nem ismeri. Gr. Zichy Bódog a kormány iránt feltétlen bizalommal viseltetik, azonban nem hiszi, hogy ezen új adók az ország sorsán gyökeresen segítenének s ezért ezeket csak a jó remény fejében fogadja el. Perczel Miklós teljesen elfogadja a törvényjavaslatot s kárhoztatja Czirákyt s társait, kik az ellen felléptek s kik a múltért a felelősséget magukról elhárítani igyekeznek. Cziráky János gr. s Andrássy Manó személyes felszólalása után az ülést elnök következő szavakkal rekeszti be: Minthogy az ellen, hogy a törvényjavaslat átalánosságban a részletes vita alapjául elfogadtassák, felszólalás nem történt, kimondom a ház határozataként, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat átalánosságban a részletes vita alapjául elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás. (Felkiáltások : Holnap.) Ezen esetben az ülést bezárom. A holnapi ülés d. e. 11 órakor tartozik. Ülés vége 2 óra 40 p, lelkiismeretük társaságában megindultak beülten betelepitni a már betelepített pusztaságokat, a mély folyó szűz árjaiba vetni a kitépett fasudarat, a vadakkal vívott bősz csata közben megnyitni az őserdőket és ott megvetni alapját egy társadalomnak, melyben nem lehet elidegenitni lényünk nélkülözhetlen szabadsogainak egyikét sem, mert összeforrtak a természettel és a munkából születtek. Az ókori leguniversálisabb bölcsek egyike egy valódi és mély gondolatot fejezett ki, midőn a költészetet fölébe helyező a történelemnek, mert az tünteti fel az emberi társadalmak alapját. A hódítás vagy harczba merült társadalom típusát a franczia Roland állítja elénk, ki csak harczolva tud élni és a harczi riadót fújva halt meg Roucesvalles hérczei közt; vagy az olasz Astolfe, ki hihetetlen kalandokban járja be az egész világot; vagy a spanyol Don Quijote, a nemes, szeretetre méltó, minden erény jeles mintaképe, ki elhanyagolja saját ügyeit, elhagyja tűzhelyét, hogy képzelt jogtalanságokat megtoroljon, hogy elenyészett társadalmakat föltámaszszon, hogy hiú vállalatokra adja fejét, hogy ápoljon egy oly szerelmet, melynek nincs párja az életben, követve egy szerencsétlen földije által, ki leszámítva fonák dicsvágyát, merőben derék ember és ki szintén elhagyja az ekét, kapát, házát, családját, munkáját és teendőjét egy hivatalért, egy szolgálatért, egy sziget kormányzatáért, hol összetörik csontjait és elhomályosítják becsületét. Ellenben a munkások társadalmának typusa feltalálható a fontos, terjedelmes, részletességekig kiterjedő utazási és statisztikai könyvben, mely mesterkéletlen, csillogó irály nélküli, melyet egy óvilági angolszász irt s mely az újvilági angolszászok evangéliuma lett. Robinson könyvében és typusában, ki bizonyára nem oly költői, mint a kerek asztal lovagjai, vagy mint a galliai Amadis tanítványai, de sokkal hasznosabb és többet is használt, ki úgy megy Európából Brazíliába, Brazíliából Afrikába, mintha egyszerű sétát tenne a londoni Regent Parkban; ki hajótörést szenved és megmenti magát saját erejéből; ki egy elhagyott szigetre vetődik és saját munkásságának teremtő erejébe vetett hite és reménye következtében nem csügged ; ki az ács durva fűrészét és kezdetleges gyaluját fölébe helyezi a hős karjának, a király jogarának és a nemes czimerének; ki mentő baltájával maga nyit magának széles utat, mély csatornát és éléskamarát és kinek dicső munkája mélyen be van vésve egy nagy nemzet lelkiismeretébe, hogy megmutassa, mire képes és mit tud elérni az akarat terhetlen ereje, ha a munka teremtő gyakorlatában használtatik. Ezt olvasva, azt hiszi az ember, hogy a Stuartok seregei által üldözött puritánok történetét olvassa, kik Angliából Svájcba és Hollandiába menekültek, hogy szabaddá tegyék lelkiismeretüket és terjeszszék eszméiket; azután hajóra szálltak, megrendült ajkaikon az ének, melyet Mózes énekelt, midőn Egyptomból kivonult és átkelt a Verestergeren; kiszálltak Új-Angliában, letelepedtek a Potomac vagy Ohio partjain, hogy gyakorolják munkásságukat, hogy templomot emeljenek istenüknek és tűzhelyet joguknak és ez erőkifejtés jutalmául megalapították azt a társadalmat, mely közel áll a természethez, melyet ők hamarább megvalósítottak, mint ahogy megfogamzott a múlt század bölcsészeinek agyában , és a gőzben, távírdában, villámhárítóban és a tenger alatti huzalban az emberi ipar legnagyobb csodáit és a természet feletti uralmunknak legfőbb jogczimeit mutatták föl és adták nekünk. Oda menjünk, uraim, az E Egyesült Államokba , nem hogy tanulmányozuk intézményeit és történelmét, nem hogy tanulmányozzuk politikáját és törvényeit, hanem egy közvetlenül sokkal gyakorlatibb czélból, hogy kiállítsuk a spanyol munka terményeit, és, amennyiben lehetséges, javítsuk az Új Világhoz való kereskedelmi viszonyainkat. Téves felfogás az, hogy a politikai jelleg mindent megold és hogy a közintézményekben minden benne foglaltatik, holott a politika és az intézmények végelemzésben a népek műveltsége, munkássága, ipara, művészete, tudománya és erkölcsiségéből folyó szervezetek következményei. Meg vagyok győződve, hogy minden erőt, amit a munka és ipar fejlesztésére fordítunk, egyszersmind a szabadság megalapítására is fordítjuk, hogy a világosság minden sugara éltet, s hogy minden gazdasági haladás megszabadítja a rabszolgát egyegy bilincstől. És igy, valamint a magánéletben erkölcsösök és függetlenek a munkás emberek, és úgy a közéletben is szabadok és függetlenek a munkás népek.« Spanyolból: Szathmáry György: A király útjához. (Eredeti tudósítás.) Sebenico, april 14. Csak innen irhatok ő felsége azon kirándulásáról, melyet a dalmát föld belsejébe Benkovácz és Obrovácz községekig, a dalmát és horvát földet elválasztó magas Velebich aljáig tett. A legérdekesebb vidék embereikben és földjében , s igy érdekes volt maga az utazás is tapasztalataiban, melyek értéke bizonyára felér az út kellemetlenségeivel. Reggeli négy óra volt, hogy ő felsége kíséretével tizennégy kocsin Zárából elindult. A városon kívül azonnal dermesztő bóra üdvözölt bennünket, mely a szelek rendes szokása szerint nap felkeltével mind erősebb, s erősebb lett. A napot egyébiránt nem láttuk, csak a felhők mögött sejtettük. A kíséret legnagyobb része nem volt elkészülve az állítólag déli vidék ilyen északi vendégére; a könnyű köpenyek, sőt a lovak pokróczai is csakhamar erőtlen védelemnek bizonyultak a bóra mindent átható hatalma ellen. Az út egész Benkováczig (4x/2 mértföld), miután egy csekély halomsoron átjutottunk, az u. n. zárai síkságon visz át. Benkovácztól Obrováczig (majdnem 5 mértföld) hegyvidéken haladunk. Az út lassan, de folytonosan kezd emelkedni, egy darabig egy fensíkon halad , azután egyszerre leesik a Karintvölgybe, ahol a tengernek egy távoli benyúlását megkerülve, nagy kanyarulatokban a túlsó meredek hegysorra emelkedik fel, s ott ismét még meredekebben száll le a Zarmagna szűk, magas falu völgyébe, ahol Obrovácz fekszik. Az út első felén"a vidék még magán hordja a kultúra nyomait. Zára közelében s ismét Benkovácz tájékán szántóföldeket, réteket s olajfákat látunk ; de már itt is hatalomra vergődik a kő, és félmértföldeken keresztül kisér bennünket a kietlen pusztaság. Az út második felén Benkovácztól kezdve a rideg puszta lesz feltétlen úrrá. Ez a nép nem követel egyebet a földtől, mint a legsilányabb létet, s ezt megadja néki a talaj mostani nyomorúságában is. így utazunk mértföldeket, hegyen fel, völgyön le, itt-ott egy kalyibát vagy templomtornyot látva, de nem találva a civilisatiónak egyéb nyomát, mint a kitűnő postautat, melyen haladunk, s a távirdasodronyt, mely mellette szalad. S a nép — méltó földéhez. Vad — ez a szó jellemzi legjobban. Ha a szigetlakók, a kiket egy nappal előbb láttunk, lármájukban a naivság benyomását tették ránk: ezek folytonos üvöltésében,melylyel örömüket kifejezték, volt valami bántó. A dalmát honvédség még csak most van szervezés alatt; idáig két zászlóalj keretei vannak felállítva, melyek az újonczok begyakorlását már megkezdették. Benkováczon ez ily három heti kiképzésben részesült honvédekből ez alkalomra önként beállott legénység képezte a zászlóaljat, melyet ő felsége megszemlélt. A legénység egyenruhája nemzeti szabású, kék posztóból, rövid zubbony és mellény, térden felül bő, azon alul szűk nadrág, a bocskor s a kis vörös sapka. Ehhez járul a széles bőr-öv ebben s nem oldalukon hordják a gombos markolatu gatagán szuronyt is. A legénység még nagyon töretlen és magatartása fegyverben is csak kevéssé katonás. Benkováczon az ötödfél száz főnyi lakosságú község kőházai elég tisztességes képűek ; felette egy velenczei eredetű vár romja emelkedik, a mely hajdan a törökök elleni harczokban játszott szerepet. Délen csekély távolságban egy halomláncz tűnik fel, melynek legmagasabb ormán a Zrínyiek őseinek, a Subics-családnak Peruzsics vára állott s áll most romjaiban. Egy órai tartózkodás utn kilencz óra tájban indult tovább ő felsége Obrovácz felé. Ő felsége kiszállt, és megizlelte az akkor fogott friss osztrigát Az osztriga nem volt épen kitűnő , de roppant nagyságú példányok voltak köztük. Azonkívül egy más fajta, állítólag szintén ehető kagylót is mutattak, mely valószínűen ízletesebb nevénél, miután Pidocechionak, tengeri tetűnek hívják. Egy búvár kaucsuk ruhájában és tömlőjével fején roppant lelkiismeretességgel halászott, s pihenésül egy dereglyére támaszkodva nyakig a dermesztő vízben üveg szemein át nagy lelki nyugalommal nézegette a parton álló magas társaságot. Az ember elhihette volna, hogy az ő fürdője tán melegebb, mint a mi légfürdőnk ; a vize alatt bizonyára nem fújt a bóra. Azon idő alatt, melyet ő felsége a parton töltött, az osztrigánál melegebb reggeli is elkészült. Az osztriga-halászat és reggeli mintegy háromnegyed órát vett igénybe. Azon túl egy óra múlva az ő felségét kisérő kocsisor már a Zermagna völgyének szerpentináin ereszkedett alá. Ez volt a mai nap legszebb látványa. A völgy, amennyire a szem belátja, csak egy helyen tágul ki annyira, hogy egy kis kőfalu szoros utczáival a mellette a kupalakó dombon egy várrom megférhessenek; ez Obrovácz, a kis,négyszáz főnyi lakosságú község, melynek egész jelentőségét a posta-ut adja, mely rajta keresztül vezet Zárából Horvátországba. Ő felsége csak kevés időt töltött itt, fogadván a küldöttségeket, megtekintve az egyházat és iskolát, sajátkezüleg vévén át a kérvényeket, melyeket a nép tolongva, néha térdre hullva, tömegesen nyújtott át az utcán. A nép megjelenése és lármája ugyanazután valamivel vadabb volt, mint Benkováczon. A visszautazás nem Benkováczon, hanem az egyenes után és a Szmilcsicsben már negyedszer váltott lovakon nagy gyorsasággal esett meg. Novigrad régi királyi vára, melyben Nagy Lajos neje Erzsébet, s lánya Mária királyné ültek szomorú fogságban, mígnem az előbbit a halál, az utóbbit férje, Zsigmond király megszabadította, vagy egy mértföldnyire oldalt maradt. A bóra egész estig változatlanul dühöngött. A fárasztó és dermesztő útt öt órakor délután Zárában ért véget. Ő felsége még este a »Miremare« fedélzetére szállt, mely reggel ötkor volt Sebnicoba indulandó. KÜLFÖLD. Az angol parlament alsóházának ápril 16-ki ülésében az 1856-ki párisi declaratió került szóba. Cochrane képviselő indítványozá, hogy a kormány felhasználva az alkalmat, melyet Oroszország az által nyújt, hogy újra összehívja a brüsseli conferentiát és szabadítsa meg Angliát az említett declaratiótól, mely a tengeri jog tekintetében nagyon korlátozza Angliát. Sokan szóltak a kérdéshez, valamennyi szónok elismerte azt, hogy az érintett declaratió hátrányos Angliára nézve is igen előnyös dolog volna attól könnyű szerrel megszabadulni, de az időt és alkalmat nem tartották helyesnek. A kormány részéről Bourke államtitkár szólalt fel Cochrane indítványa ellen. Rourke sem az időt nem tartotta alkalmasnak arra, hogy Anglia szakítson a párisi declaratióval, hanem azt tartotta lehetőnek, hogy Anglia e lépést önhatalmilag megtegye a többi hatalmak beleegyezése és hozzájárulása nélkül. Ha ezt tenné, Anglia nem lenne hű nemzetközi kötelezettségeihez s az a declaratió fölvétetett a nemzetközi jogba. Erre a ház 261 szóval 36 ellen elvetette Cochrane indítványát. Görögország Parlamentarismusát kellő világításba helyezi a kamarából kilépett ellenzéki férfiaknak a választókhoz intézett következő körlevele: »Önök jól tudják, hogy mi történt múlt év dec. 12-én a parlamentben; bizonyos számú képviselők, anélkül, hogy a törvény által megkívánt határozatképes számban lettek volna, a miniszterek nógatására, megszavazták a budgetet, pénzügyi törvényeket és más javaslatokat. A Chartának ilyetén megsértése felforgatta az alaptörvény által biztosított törvényrendet. Mi ezt kötelességszerűen elleneztük, de két napi arra irányzott küzdelmünk, hogy a lábbal tiport törvénynek tiszteletet szerezzünk, nem vezette vissza sem a minisztereket, sem a miniszteri képviselőket a törvényes útra, sőt annál makacsabbul maradtak meg a törvénytelenségben. Nem csak visszautasítottak minden ajánlott megoldást, hogy a hallatlan botrány megszüntetve legyen, hanem követték az utat, melyre léptek, és az ülésszak elején új törvénytelenségeket követtek el. Az alkotmány-charta 56. czikkelye szerint a kamara nem határozhat, ha csak tagjai számának felénél egygyel többen nincsenek jelen. E czikkely oly világos, oly határozott, hogy nem nyújt tárgyat a félremagyarázásokra és 30 évi parlamentáris életünkben nem is keltett soha legcsekélyebb kételyt sem ; mindig ugyanazon értelemben alkalmaztatott. A kamara tagjainak száma 190 és 96 képviselő jelenlétére volt és van szükség, hogy a kamara törvényesen határozhasson. Innen van, hogy a két ülés alatt soha senki sem támadta meg a gyűlés törvényes megalakulásának kérdését, és az ezen két ülésre következett 14 nap alatt sem támadta meg senki az alkotmány ezen dispositióját. December 15-ike után a miniszterek és barátjaik minden nap összeültek, de ismét szétmentek anélkül,hogy határoztak volna, mert nem voltak a szabályszerű (96) számban. Ezen időszak alatt soha sem merték azt mondani, hogy a kamarának joga volna határozni, ha nincs megalakítva az 56. sz. értelmében. A charta ellenére a miniszterek és barátjaik (szám szerint 82-en, mert 10-en tiltakozva a parlament ilyetén megalakulásának törvényessége ellen), mart. 31-én hozzáláttak a pótválasztások megerősítéséhez és a képviselőket az eskü letételére bebocsátották. Április 1-jén 91 en, köztök azon képviselők is, kik törvénytelenül vétettek föl, megalakították a kamara elnökségi személyzetét és hitelesítették a decz. 12-ei törvénytelen ülés jegyzőkönyvét. Ily tények után, melyek lerombolták azon biztosítékokat, melyeket az alaptörvény adott a közhatalmak szabályos működésének, kötelességünk tiltakozni a törvényhozó hatalom ilyetén bitorlása ellen. Az ilyfajta kormányzat deczember 12 dike óta lerombolta nemcsak a charta főintézkedéseit, hanem megsértette annak formáit is. Athén, april 4. 1875.« E körlevelet aláírta Komandurosz, Irimis, Deligeorgia, Messiaesi, Maurokordato, Sotiropulo stb. KÜLÖNFÉLÉK. — A nemzetgazdasági egyesület vacsorája holnap kedden 8 órakor lesz a »Hungáriá«-ban. Lapunk szerkesztőségében levő idén délig előjegyezhetik még magukat a résztvenni akarók. — A magyar tudományos akadémia mai ülése egyike volt a legérdekesebbeknek. — Szarvas Gábor a »Nyelvőr« szerkesztője felelt a nyelvujítás még életben levő két bajnokának Toldynak és Fogarassynak múltkori támadására, nyugodtan és férfiasan, mi éles ellentétet képezett Toldy szenvedélyes támadásával. A felolvasás végén* Fogarassy és Toldy válaszoltak Szarvasnak. A kérdés fölött támadt rendkívül érdekes vitában részt