A Hon, 1875. április (13. évfolyam, 73-98. szám)

1875-04-20 / 89. szám

kiindulva, egyes alkotmányok ellenében kö­vetelőleg lehetne fellépni , de főleg azért­, mert maga az alaptétel teljesen h­­i­­b­á­s. Az alkotmányok a nemzetek bel-és nem külszü­kségeire készülnek, bel- és nem nem­zetközi viszonyaiknak felelnek meg. És a­mely perekben elfogadtatnék a német jegyzék állítása, abban a pere­ben vesztenék el a nemzetek önrendelkezési jogukat, és újra be­következnék az erőszak korszaka. Oroszor­szág úgy találná,hogy a mi sajtó- és alkotmányi viszonyaink sok ellenséges czélt fedeznek ellene és nagyon kedvezőtlenek az ő fajtoko­­naira . Németország azt követelné, hogy eré­lyesebben harczoljunk a papok ellen, mert ő fenyegetve látja felőlünk magát . Románia, Szerbia felszólalhatnának más, vélt támadási tervek ellen. Ha állana az említett kötelesség , akkor nekünk vagy megverekednünk kel­lene jogainkért vagy­ módosítani kellene al­kotmányunkat. Azt követeli a német jegyzék, hogy­ a­­szomszéd államok nyugalma és alattvalói biztonságáénak megfelelően módosítsa min­den állam alkotmányát és ez hallgató­lagos feltétele Belgium semlegességi jogá­nak is. A hallgatólagos feltételeket semmiféle jog és így a nemzetközi jog sem ismeri el és nem is lehet azt az eszmét sem­mi szín alatt elfogadni; mértékkor nincs tör­vény, jog, mely­et kijátszani ne lehetne, ha a hatalmas ellenfél azt állítná, hogy ez, vagy az volt szerződésének hallgatólagos feltétele. Másfelől az »állam nyugalma« is oly tág kifejezés, hogy Orosz- vagy­ Né­metország egy­ külföldi hírlapczikk vagy­ egy clubgyűlés által is fenyegetve láthatják magukat és ennek alapján követelhetnének alkotmányváltoztatást vagy ellenkező eset­ben indíthatnának háborút. Az a kis igazság, a­mi a német jegyzék­ben van, csakis a tényleges sé­rel­me­k megakadályozásának kötelességében áll. Igaz, hogy ehez az alkotmány nyújt esz­közöket , de ennek megállapítása az illető nemzet dolga; köte­­sségei elmulasztásából származó bajai figyelmeztethetik is erre és nem szabad tért adni semmiféle oly eszmének, mely a nemzetközi jog körébe vonja be a nem­zetek belalkotmányát is! Országgyűlési tudósítás. A főrendiház ülése ápril 19. Az esti lapunkban közlöttek némi kiegészíté­­seként kiemeljük még Széll Kálmán érdekes beszé­déből a következő részeket: Hogy mi nem vettük számba fejlődési képessé­günket, hogy mi akkor, a­mikor a múltak terheinek meglehetős tömegét átvéve, a helyzet kényszerűségé­nek helyes politikai és méltányossági szempontjánál fogva, egyúttal a jövő terheivel is rohamosan és fej­lődési képességünkkel nem arányosan terheltük meg magunkat; hogy mi azon institutiók fejlesztésében költekezésünk minden ágazatánál az egyes közigaz­gatási részek átalakításánál nem vettük számba az ország adózási képességét, anyagi erejét; hogy mi lekötöttük az ország anyagi erejét kiindulásunk első éveiben annyira, hogy az akkor igen könnyen kiállí­tott váltók már praesentáltatván, nem vagyunk képe­sek azok beváltására,hacsak rendkívüli erőfeszítéshez nem folyamodunk : ezek oly igazságok, melyeket t. barátom elvitatni nem fog. Ezeket mondtam én akkor, ebben látom és eb­ben tartom ma is bajaink okát, és mert abban látom, mihez hozzájárul, a­mit akkor bátor voltam állítani, hogy az államélet­ első fejlődési stádiumában, tehát a legnehezebb stádiumban, érték oly közgazdasági csa­pások,melyekre nem gondolt; ezekben, azt gondolom, rámutattam most is azon bajokra, és ezen diagnosist én ma is helyesnek, ma is olyannak tartom, melynek igazsága előtt kénytelen meghajolni mindenki, mely­nek igazságát elég szíves volt , excellentiája múlt­kor is elismerni. Zichy Nándor gr. úr azonban nem ismeri el, mert azt méltóztatott mondani, hogy nincs számokban kifejezve a pénzügyi helyzet. Szabad le­gyen erre vonatkozólag hivatkoznom arra, a­mit a­­ financ­iális helyzet felderítésére ezen házban elmon­dottam. Szabad legyen hivatkoznom arra, hogy meg i­s mondottam, hogy ezen ország 240 s egynéhány mil­lió forint kiadás és 217 millió preliminált bruttó be­vétel, tehát egy 25 millió fitryi dific­it meghagyása mellett az államháztartást rendezni nem fogjuk soha. Szabad legyen arra hivatkozni, hogy azt mondottam, ha tekintetbe veszszük mindazon fix­ kiadásokat, a­melyeket elutasítani lehetellen, amelyeknek kere­tén belül bizonyos financziális operatiók, conventió által igen csekély mértékben csak az államadósság keretén belül lehet némi megtakarításokat tenni, a­melynek többje oly positió, a­mely ha nem is inalte­­rabilis, de egészben és ragyban ugyan­az fog ma­radni, bármit tegyünk is. Midőn azt állítottam, hogy nekünk azon úgy­nevezett fix kiadásaink kitesznek körülbelül 123 — 124 millió forintot, és szembe állítottam ezzel a 123 millió forintot a 140 s egynéhány millió nettó bevé­tellel, mint a­mennyire a mai körülmények között biztosan lehet számítani: ez oly szomorú, oly leverő­­ bár, ele oly igaz, oly tökéletes képe a financziális­­ helyzetnek, melyhez e magas ház előtt bővebb illus­­z­tratió nem kell és nem szükséges ő nagyméltósá­­­­gának , ki ezen kérdésekben szakavatottsággal , bir. — Midőn tehát azt állítom és beismerem, hogy­­ ezen jövedelmek, a­melyek előirányozva vannak, ez­­ évben nem fognak okvetlenül befolyni, nem fognak pedig azért, mert ami egyoldalú közgazdasági vi­szonyainknál minden az évi terméstől függ s így egy bizonyos jövedelemre föltétlenül számítani nem le­het s midőn okoskodásom folytán azon következte­tésre jutok, hogy ha minden kiadást, a melyek sem­mi néven nevezendő reform, semmi néven nevezendő rendszerváltoztatás, semmi néven nevezendő uj rend­szer nem fog lényegében alterálni, ha ezen és az or­szág összes szükségleteire, kezdve a beligazgatástól a culturális, közlekedési, igazságügyi, védelmi s min­denféle adminisztrationális kiadásaira nem marad jövedelmeinknek emez állása szerint annyi, mint ma­radt 6z ben , akkor engedelmet kérek, nem lehet azt mondani jogosan, hogy a pénzügyi helyzet a nagy­­méltóságú főrendek előtt számokban kiderítve nem volt. Én azt gondolom, midőn ezen házban a bud­­gettárgyalás csak ezután fog bekövetkezni s máris előre késznek nyilatkoztam minden irányban a hoz­zám intézendő kérdésekre a háztartás összes részle­teiről a leg­kimerítőbb fölvilágosítást adni, én elég plastikusnak tartom azon illustratiót, melyet adni bátor voltam, kimutatván azt, hogy a­mint Magyar­­ország jövedelmei most állanak, és financziális­ kiadá­­sai, a­melyek között csak egy helyesen kereszt­ül­vien­dő pénzügyi művelet által lehetend az adóssági ka­matok egy részét leszállítani, és a­melyek közt talán a kamatbiztosítási összeg egy részét helyes intézke­dések, helyes kereskedelmi és közlekedési politika által lehet mérsékelni, és hogy ezen kiadások levo­nása után az országnak megmaradt a legrosszabb esetben — és mindig ezt kell felvenni — nem egészen 20 millió­ért; s ezen összeg, mely lényegesen redu­­cáltatott, mert a mint a budget a revisio retortáin keresztül ment, kiadási részében 8 millióval apasz­­tatott, a mi nem kis összeg a mi viszonyaink között, és­­ e minisztérium által fellépésének első napján, midőn­­ kijelentette, hogy ezen költségvetést maximumnak­­ tekintve, azonnal a kormány első heteiben kész 3­­ millió­ért megtakarítást javasolni, akkor midőn ezen költségvetésben 50 milió forintot tesznek ki azon kiadások, melyek fix kiadásokon felül az or­szágban még az idén szükségesek, akkor egy egy­­­­szerű calculus kimutatja, hogy annyi megtakarítást­­ eszközölni, annyit redukálni bármely rendszerválto­zás által, hogy 50 milliót 20 millióval fedezzünk, tel­jességgel lehetetlen. Sőt midőn ehez még hozzá­te­szem azt, hogy előttünk oly nagy fontosságú kérdé­sek vannak, mint például a 153 milliós kölcsönrefun­­dálása, azon kölcsöne, mely 3­/2 év alatt visszafize­tendő, azt gondolom, hogy bővebb magyarázatokkal a financ­iális helyzet felderítésére szolg­álni talán szükséges leend avatatlanok előtt, de nem szükséges ezen méltóságos főrendiház előtt. (Helyeslés) Elmondva azután, hogy ezen bajok részleges orvoslása még azon esetben is szükséges, ha a gyö­keres orvoslás lehetetlen, így folytatja beszédét : ő méltósága nem tarja kielégítőnek az én financziális politikámat és programmomat, azt állít­ja, hogy azok, a­miket mondtam, sajátlag magukban véve nem fogadhatók el egy financziális programra első lépéséül sem. Legyen szabad őt arra figyelmez­tetnem, hogy teljesen elfogadnám ezen ellenvetést, ha azon praetensióval léptem volna fel a múlt ülésben, hogy nagyszabású financziális programmot terjesztek elő, hogy annak minden ízét és részletét kívánnám kifejteni és nézeteimet azon nagy processusra nézve, melyet keresztülviendőnek tartok. Elfogadnám ellen­vetését, ha azt tettem volna , de ezt nem tettem, ha­nem határozottan kijelentettem, hogy az, a­mit elő­adtam, nem financziális programm akar lenni a kor­mány financziális politikájának részleteire nézve, sőt az nem volt egyéb, mint reámutatás ezen politika c­élzataira, melyekhez a megállapítandó finanszpro- 1 gramm majdan vezetni fog. Ha ő méltósága bebizonyította volna,hogy ezen a kormány ma működésének 5 hetében, az államház­tartás 4-ik hónapjában,egy végéhez közeledő ország­­gyűlés utolsó fázisáj­an feltétlenül köteles egy részle­tes financ­iális programmot előterjeszteni, akkor az ő argumentumainak súlya alatt meghajolnék, de en­nek bebizonyításával ő méltósága adós maradt és azért nem is fogadhatom el, hogy előterjesztésem ki nem elégítő , mert én szükségesnek tartottam any­­nyit mondani, a­mennyi mindenek­előtt azon törvény­­javaslatok motiválására szükséges, melyek a méltó­ságos főrendek tanácskozása elé kerülnek és szük­ségesnek tartottam mondani annyit, hogy felismer­hette e házban és e házon kívül mindenki, mi azon végez el, mi azon irányelv, mely a kormányt vezérli; egyébre nézve pedig kijelentettem azt, hogy rész­letes pénzügyi politikámat ki fogom fejteni, — ha még e helyről szólok, — az 1876-iki költségvetés elő­terjesztésekor ; de ezt ma tőlem követelni nézetem sz­erint alaposan nem lehet. Akkor igenis elő fogom erjeszteni a kormány financziális programmját min­­de­n izében, méltóztassanak majd a felett szigorú kri­­tikát mondani, mi megállani vagy bukni fogunk azzal e­gyütt. Elő fogom terjeszteni mindazon közigazgatási, financziális közgazdasági reformterveket, a­melyek­nek együtthatása és összműködése mellett lehet egye­dül az ország financziális baján segíteni. Nem állí­tom és nem állítottam soha, hogy egyedül financziá­lis eszközökkel, ily kisebbszerű tervekkel, minek végre is ezen adójavaslatok az ország financziális ba­jaihoz képest, segíteni lehetne; soknak, igen soknak kell történni, min­den tényező összehatására van szük­ségünk, mert a financziális baj sokkal komolyabb, a veszély sokkal fenyegetőbb, a tényezők, melyek bele­játszanak, sokkal bonyoltabbak, sokkal nagyobbak, semhogy a kérdés komolyságával és horderejével megegyeztethetőnek találhattam volna, hogy egész átalánosságban hypothetikus számításokkal, proble­­matikus feltevésekkel, fűszerezett tervekkel álljak ma el . Azt hiszem, midőn a kormány azt mondja, hogy az államháztartás minden részében a közigazgatás számtalan ágazatának reformjával, a fönnálló sok irányban tévesnek mutatkozó rendszernek átváltozta­tásával is, ha kell, akarja a kiadásokat lejebb szorí­tani, ha azt állítja, hogy fokozni akarja az állam jö­vedelmét a létező törvények szigorú végrehajtásával gondoskodni akar oly irányban, hogy a fönnálló tör­vények ki ne játszattassanak, és a visszaélések oly gyakoriak ne legyenek és az adókötelezettséget min­denki arányosan és igazságosan viselje, midőn azt állítja, hogy a­mennyiben mindez nem elégséges és ezt voltam bátor hangsúlyozni a múltkor és hang­súlyozom most is, hogy a­mennyiben mindez nem elégséges, igenis a jövedelmek fokozására fog javas­latokat tenni, és a jövedelmek fokozásáról gondos­kodni fog, úgy­hogy az adóforrások lehetőleg kimér­hessenek, de mégis igénybe vétessenek oly mérvben, mint azt az államhitel és az egyensúly helyreállítása kívánja, azt gondolom, az maga eléggé jelzi, mit akar a kormány tenni. De nem állottam meg itt, hanem rámutattam azon kérdések 3-dik csoportjára is, melyet felkarolni kell, rámutattam, hogy azon fontos közgazdasági reformokat, melyeket hivatva leszünk, részben a kiadások megszorítása, részben a jövedel­mek fokozása mellett adóképességünk és anyagi vi­szonyaink javítására megtenni, ezen kérdések elinté­zését, a minisztérium szintén feladatának tekinti és hangsúlyozza a bankkérdést, a hitelviszonyok rende­zését a vámszövetség revisióját, az államjószágok eladását, a 163 milliós kölcsönnek refundálását, az adóreform meghozatalát, a­minek első kezdeménye­ket tekinthető a földadó szabályozásáról szóló tör­vény; és midőn rámutattam még sok teendőkre, azt gondolom, financziális politikánk jellemzésére eleget mondottam. Széll K. beszéde után gr. Zichy Nándor ki­jelenti, miszerint később ismét hozzá fog szólani a tárgyhoz. Cziráky János gr. mindenekelől panaszkodva mondja el, miszerint ezen bajokat ő már előre meg­jósolta, azonban a főrendiház feladata a kormány­nyal szemben — a hallgatás, különben a közvéle­mény egyenesen ellenük fordul. Ő feltétlen bizalom­mal nem viseltetik a kormány iránt s még e perezben sem látja az igazi akarat komolyságát az orvoslásra nézve. A jelenleg felhozott ígéretek őt Kerkapolyi virágos szónoklataira emlékeztetik. Ő concret javas­latokat várt, különösen miután a kormányban oly kitűnő államférfiak vannak. Különben ő nem akarja, hogy ezen törvényjavaslatok átalánosságban el ne fogadtassanak, sőt a jelen­tvjavaslatot is elfogadja tárgyalás alapjául. Szögyényi Marich László tiltakozik Cziráky azon feltevése ellen, mintha a főrendek bármikor is akadályoztatták volna magukat szabad elhatározá­sukban avagy meggyőződéseik követésében akkor, midőn igy vagy amúgy szavaztak.(Általános helyeslés.) Tomcsányi József: Gr. Zichy Nándor azon tételt állította fel, a­miben igazsága van, hogy a par­lamentáris kormánynak az a természete, hogy a kor­mánypártnak,az­az a többségnek kifolyása Nálunk — úgymond — ez megfordítva van, mert előbb terem meg a kormány s aztán az csinálja meg a pártot. Hogyan érti ezt J. barátom, azt nem tudom felfogni, mert ha ezt az utóbbi miniszterválság lefolyására érti, én abban nem találom ezen jelenséget. Én a mostani kor­mányt azon alapon állónak tudom, látom és érzem , melyen 6z állottak a kormányok mostig. Cziráky János gr.: Épen az a baj! Tomcsányi József: Ha az a baj, akkor ne­künk nemcsak észrevételeket tenni lett volna köteles­ségünk, hanem compacte meg kellett volna buktatni a kormányt. Most fennáll a kormány, megerősítve egy nagy pártnak azon férfiai által, kik áthatva az or­szág bajainak sürgős orvoslása szükségétől, azon el­vet, mely eddig a másik párttól elválasztotta, azért hogy az ország bajain segítsen, a napirendről letö­rölte, tehát alakult egy másik párt, mely nézetem szerint az előbbinek folytatása, azon pártnak folyta­tása, melylyel ha talán a főrendiház egyes tagjai észrevételeikkel itt-ott ellentétben állottak, de a fő­rendiház többsége sohasem. Ezen párt hozta létre e kormányt, és nem lehet mondani, hogy a kormány teremtette meg a pártot. Nincs is a pártban egyéb változás. Nem tudom, talál-e abban valaki hibás felfogást, hogy ezen párt magát szabadelvűnek nevezte. Én ezen fennakadni annál kevésbé tudnék, mivel az oly tág köpeny, mely­be igen sokan találnak tért, annyiban pl. bizonyos tekintetben Zichy Nándor gr. ő méltósága sz­badel­­vűbb másoknál, és vannak olyanok is, a­kik szabad­elvűbbek mint ő. Maga a név tehát nem változtatott a párton semmit, mert a párt természete megmaradt. Hiszen az eddigi Deákpártnak nem volt ugyan oly neve, mely bizonyos elvet fejezett volna ki, hanem maga a név kifejezte azon elvet, melyet a párt kö­vetett, t. i. azon elveket, melyeket Deák Ferencz a 30 éves évektől kezdve egész mostanig követett. Ezen elvek soha sem neveztettek másnak, mint szabadel­vűknek, a­mint ezek 33-tól kezdve egész mostanig az országgyűlési napokban feltalálhatók. (Helyeslés.) Sőt ha voltak hibák, azok leginkább abban állottak, hogy néha a szabadelvűségnek alárendeltettek az or­szág valóságos szükségletei. Ennélfogva nem fogad­hatom el, hogy a kormány csinálta a pártot. Hogy a főrendek egykor-máskor tettek észre­vételeket, arra­­. barátom a főkamarás úr megfelelt, és én sem mondhatok egyebet, mint azt, hogy az ilyen felszólalások csak azon esetben volnának figyelembe vehetők, ha azokat a többség osztotta volna. A­mi a múltkori discussiót illeti, mind a három t. szónok úr előadása olyan volt, hogy ha nem úgy concludáltak volna, a­hogy concludáltak, hanem úgy, a­hogy be­szédjük szövege a következtetést magával hozta vol­na, akkor plus minus bizalmatlanságot kellett volna, szavazniok a kormány iránt. (Igaz !) De mindamel­lett úgy cond­událtak, hogy már most azon helyzet­ben vagyunk, hogy az előterjesztéseket szerintük is tárgyalás alá kell venni. Ha mi abban a helyzetben vagyunk, hogy nem tehetünk mást, minthogy tárgya­lás alá vegyük s veszszük e törvényjavaslatokat, kér­dem, a minisztérium tehetett-e mást, mint tárgyalás alá terjeszteni azokat. Ő sem tehetett egy pár heti gondolkozás után egyebet, mint a­mit tett, s mi sem tehetünk egyebet, mint a­mit teszünk, t. i. tárgyalás alá veszszük az előterjesztett tvjavaslatokat, melyek­től az ország segedelmet vár; azon észrevételek, me­lyek határozatokat maguk után nem vonnak, számba nem vehetők a törvényhozás terén. Gr. Andrássy Manó a helyzetet nem tartja oly desperátusnak, mint előtte szóló. Az első dolog, a­mire szükségünk van, a hitel. E végett óvakodni kell a conversioktól, mi valóban csak pénzügyi confusio. A hitel megóvása végett a népszerűséget is felkeltene áldozni; e végett szükséges volna a képviselők szá­mának apasztása s más reductiók. A jelen törvény­­javaslatokat nem fogadhatja el, mert azok igen rosz­helyzetben tüntetik fel az országot, s sok igaztalen­­ságot is tartalmaznak­­. a tőke s cseléd megadózta­tásáról szóló javaslat azt mondja, hogy ezen adót, bár az csak most jön törvénybe, mégis januártól kezd­ve kell fizetni. De a helyzet őt is inconsequentiára viszi s a kormány tagjai iránt bizalommal viseltetve, a törvényeket megszavazza s csak két pontra nézve, t. i. a vasúti szállításra s a törvények reactiv hatá­sára nézve nem járul azokhoz. Gr. Zichy Nándor kinyilatkoztatja, miszerint ő nem azt mondta, hogy a pénzügyminiszter politikája őt meg nem nyugtatja, csak azt, hogy azt nem isme­ri, mert múltkori nyilatkozatát programainak el nem ismeri. Gr. Zichy Bódog a kormány iránt feltétlen bizalommal viseltetik, azonban nem hiszi, hogy ezen új adók az ország sorsán gyökeresen segítenének s ezért ezeket csak a jó remény fejében fogadja el. Perczel Miklós teljesen elfogadja a törvény­javaslatot s kárhoztatja Czirákyt s társait, kik az ellen felléptek s kik a múltért a felelősséget maguk­ról elhárítani igyekeznek. Cziráky János gr. s Andrássy Manó sze­mélyes felszólalása után az ülést elnök következő szavakkal rekeszti be: Minthogy az ellen, hogy a tör­vényjavaslat átalánosságban a részletes vita alap­jául elfogadtassák, felszólalás nem történt, kimon­dom a ház határozataként, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat átalánosságban a részletes vita alapjául elfogadtatott. Következik a részletes tár­gyalás. (Felkiáltások : Holnap.) Ezen esetben az ülést bezárom. A holnapi ülés d. e. 11 órakor tar­­tozik. Ülés vége 2 óra 40 p, lelkiismeretük társaságában megindultak beülte­­n betelepitni a már betelepített pusztaságokat, a mély folyó szűz árjaiba vetni a kitépett fasudarat, a va­dakkal vívott bősz csata közben megnyitni az őserdő­ket és ott megvetni alapját egy társadalomnak, melyben nem lehet elidegenitni lényünk nélkülözhet­­len szabadsogainak egyikét sem, mert összeforrtak a természettel és a munkából születtek. Az ó­kori leguniversálisabb bölcsek egyike egy valódi és mély gondolatot fejezett ki, midőn a köl­tészetet fölébe­ helyező a történelemnek, mert az tün­teti fel az emberi társadalmak alapját. A hódítás vagy harczba merült társadalom típusát a franczia Roland állítja elénk, ki csak harczolva tud élni és a harczi riadót fújva halt meg Roucesvalles hérczei közt; vagy az olasz Astolfe, ki hihetetlen kalandokban járja be az egész világot; vagy a spa­nyol Don Quijote, a nemes, szeretetre méltó, minden erény jeles mintaképe, ki elhanyagolja saját ügyeit, elhagyja tűzhelyét, hogy képzelt jogtalanságokat megtoroljon, hogy elenyészett társadalmakat föltá­­maszszon, hogy hiú vállalatokra adja fejét, hogy ápol­jon egy oly szerelmet, melynek nincs párja az élet­ben, követve egy szerencsétlen földije által, ki leszá­mítva fonák dicsvágyát, merőben derék ember és ki szintén elhagyja az ekét, kapát, házát, családját, munkáját és teendőjét egy hivatalért, egy szolgálatért, egy sziget kormányzatáért, hol összetörik csontjait és elhomályosítják becsületét. Ellenben a munkások társadal­mának typusa feltalálható a fontos, terjedelmes, részletességekig kiterjedő utazási és statisztikai könyvben, mely mesterkéletlen, csillogó irály nélküli, melyet egy óvilági­ angol­szász irt s mely az újvilági angolszászok evangéliuma lett. Robinson köny­vében és typusában, ki bizonyára nem oly költői, mint a kerek asztal lovagjai, vagy mint a galliai Amadis tanítványai, de sokkal hasznosabb és többet is használt, ki úgy megy Európából Brazíliába, Bra­zíliából Afrikába, mintha egyszerű sétát tenne a lon­doni Regent­ Parkban; ki hajótörést szenved és megmenti magát saját erejéből; ki egy elhagyott szi­getre vetődik és saját munkásságának teremtő ere­jébe vetett hite és reménye következtében nem csüg­ged ; ki az ács durva fűrészét és kezdetleges gyalu­­ját fölébe helyezi a hős karjának, a király jogará­nak és a nemes czimerének; ki mentő baltájával maga nyit magának széles utat, mély csatornát és éléskamarát és kinek dicső munkája mélyen be van vésve egy nagy nemzet lelkiismeretébe, hogy meg­mutassa, mire képes és mit tud elérni az akarat ter­­hetlen ereje, ha a munka teremtő gyakorlatában használ­tatik. Ezt olvasva, azt hiszi az ember, hogy a Stuart­ok seregei által üldözött puritánok történetét olvas­sa, kik Angliából Svájc­ba és Hollandiába menekül­tek, hogy szabaddá tegyék lelkiismeretüket és ter­­jeszszék eszméiket; azután hajóra szálltak, megren­­dült ajkaikon az ének, melyet Mózes énekelt, midőn Egyptomból kivonult és átkelt a Verestergeren; ki­­szálltak Új-Angliában, letelepedtek a Potomac vagy Ohio partjain, hogy gyakorolják munkásságukat, hogy templomot emeljenek istenüknek és tűzhelyet joguknak és ez erőkifejtés jutalmául megalapították azt a társadalmat, mely közel áll a természethez, melyet ők hamarább megvalósítottak, mint a­hogy megfogamzott a múlt század bölcsészeinek agyában , és a gőzben, távírdában, villámhárítóban és a tenger alatti huzalban az emberi ipar legnagyobb csodáit és a természet feletti uralmunknak legfőbb jogczimeit mutatták föl és adták nekünk. Oda menjünk, uraim, az E Egyesült Államokba , nem hogy tanulmányozuk intézményeit és történel­mét, nem hogy tanulmányozzuk politikáját és törvé­nyeit, hanem egy közvetlenül sokkal gyakorlatibb czélból, hogy kiállítsuk a spanyol munka terményeit, és, a­mennyiben lehetséges, javítsuk az Új­ Világhoz való kereskedelmi viszonyainkat. Téves felfogás az, hogy a politikai jelleg mindent megold és hogy a közintézményekben minden benne foglaltatik, holott a politika és az intézmények végelemzésben a népek műveltsége, munkássága, ipara, művészete, tudomá­nya és erkölcsiségéből folyó szervezetek következ­ményei. Meg vagyok győződve, hogy minden erőt, a­mit a munka és ipar fejlesztésére fordítunk, egyszer­smind a szabadság megalapítására is fordítjuk, hogy a világosság minden sugara éltet, s hogy minden gazdasági haladás megszabadítja a rabszolgát egy­­egy bilincstől. És igy, valamint a magánéletben er­kölcsösök és függetlenek a munkás emberek, és úgy a közéletben is szabadok és függetlenek a munkás népek.« Spanyolból: Szathmáry Györ­g­y: A király útjához. (Eredeti tudósítás.) Sebenico, april 14. Csak innen irhatok ő felsége azon kirándulá­sáról, melyet a dalmát föld belsejébe Benkovácz és Obrovácz községekig, a dalmát és horvát földet el­választó magas Velebich aljáig tett. A legérdekesebb vidék embereikben és földjében , s igy érdekes volt maga az utazás is tapasztalataiban, melyek értéke bizonyára felér az út kellemetlenségeivel. Reggeli négy óra volt, hogy ő felsége kísére­tével tizennégy kocsin Zárából elindult. A városon kívül azonnal dermesztő bóra üdvözölt bennünket, mely a szelek rendes szokása szerint nap felkeltével mind erősebb, s erősebb lett. A napot egyébiránt nem láttuk, csak a felhők mögött sejtettük. A kíséret leg­nagyobb része nem volt elkészülve az állítólag déli vidék ilyen északi vendégére; a könnyű köpenyek, sőt a lovak pokróczai is csakhamar erőtlen védelem­nek bizonyultak a bóra mindent átható hatalma ellen. Az út egész Benkováczig (4x/2 mértföld), mi­után egy csekély halomsoron átjutottunk, az u. n. zárai síkságon visz át. Benkovácztól Obrováczig (majdnem 5 mértföld) hegyvidéken haladunk. Az út lassan, de folytonosan kezd emelkedni, egy darabig egy fensíkon halad , azután egyszerre leesik a Karint­­völgybe, a­hol a tengernek egy távoli benyúlását megkerülve, nagy kanyarulatokban a túlsó meredek hegysorra emelkedik fel, s ott ismét még meredekeb­­ben száll le a Zarmagna szűk, magas falu völgyébe, a­hol Obrovácz fekszik. Az út első felén"a vidék még magán hordja a kultúra nyomait. Zára közelében s ismét Benkovácz tájékán szántóföldeket, réteket s olajfákat látunk ; de már itt is hatalomra vergődik a kő, és félmértföldeken keresztül kisér bennünket a kietlen pusztaság. Az út második felén Benkovácztól kezdve a rideg puszta lesz feltétlen úrrá. Ez a nép nem követel egyebet a földtől, mint a legsilányabb létet, s ezt megadja néki a talaj mos­tani nyomorúságában is. így utazunk mértföldeket, hegyen fel, völgyön le, itt-ott egy kalyibát vagy tem­plomtornyot látva, de nem találva a civilisatiónak egyéb nyomát, mint a kitűnő postautat, melyen ha­ladunk, s a távirdasodronyt, mely mellette szalad. S a nép — méltó földéhez. Vad — ez a szó jellemzi legjobban. Ha a szigetlakók, a kiket egy nappal előbb láttunk, lármájukban a naivság benyo­mását tették ránk: ezek folytonos üvöltésében,mely­­lyel örömüket kifejezték, volt valami bántó. A dalmát honvédség még csak most van szervezés alatt; idáig két zászlóalj keretei vannak felállítva, melyek az újonczok begyakorlását már megkezdették. Benkováczon e­z ily három heti ki­képzésben részesült honvédekből ez alkalomra ön­ként beállott legénység képezte a zászlóaljat, melyet ő felsége megszemlélt. A legénység egyenruhája nemzeti szabású, kék posztóból, rövid zubbony és mellény, térden felül bő, azon alul szűk nadrág, a bocskor s a kis vörös sapka. Ehhez járul a széles bőr-öv ebben s nem oldalukon hordják a gombos markolatu gatagán szuronyt is. A legénység még nagyon töretlen és magatartása fegyverben is csak kevéssé katonás. Benkováczon az ötödfél száz főnyi lakosságú község kőházai elég tisztességes képűek ; felette egy velenczei eredetű vár romja emelkedik, a mely haj­dan a törökök elleni harczokban játszott szerepet. Délen csekély távolságban egy halomláncz tűnik fel, melynek legmagasabb ormán a Zrínyiek ősei­nek, a Subics-családnak Peruzsics vára állott s áll most romjaiban. Egy órai tartózkodás u­tn kilencz óra tájban indult tovább ő felsége Obrovácz felé. Ő felsége ki­szállt, és megizlelte az akkor fogott friss osztrigát Az osztriga nem volt épen kitűnő , de roppant nagy­ságú példányok voltak köztük. Azonkívül egy más faj­ta, állítólag szintén ehető kagylót is mutattak, mely valószínűen ízletesebb nevénél, miután Pidocechio­­nak, tengeri tetűnek hívják. Egy búvár kaucsuk ru­hájában és tömlőjével fején roppant lelkiismeretes­séggel halászott, s pihenésül egy dereglyére támasz­kodva nyakig a dermesztő vízben üveg szemein át nagy lelki nyugalommal nézegette a parton álló ma­gas társaságot. Az ember elhihette volna,­ hogy az ő­­ fürdője tán melegebb, mint a mi légfürdőnk ; a viz­e alatt bizonyára nem fújt a bóra. Azon idő alatt, melyet ő felsége a parton töl­tött, az osztrigánál melegebb reggeli is elkészült. Az osztriga-halászat és reggeli mintegy háromne­gyed órát vett igénybe. Azon túl egy óra múlva az ő felsé­gét kisérő kocsisor már a Zermagna völgyének szer­­pentináin ereszkedett alá. Ez volt a mai nap legszebb látványa. A völgy, a­mennyire a szem belátja, csak egy helyen tágul ki annyira, hogy egy kis kő­falu szoros utczáival a mellette a kupalakó dombon egy várrom megférhessenek; ez Obrovácz, a kis,négyszáz főnyi lakosságú község, melynek egész jelentőségét a posta-ut adja, mely rajta keresztül vezet Zárából Horvátországba. Ő felsége csak kevés időt töltött itt, fogadván a küldöttségeket, megtekintve az egyházat és iskolát, sajátkezüleg vévén át a kérvényeket, me­lyeket a nép tolongva, néha térdre hullva, tömege­sen nyújtott át az utc­án. A nép megjelenése és lár­mája ugyanazu­tán valamivel vadabb volt, mint Ben­kováczon. A visszautazás nem Benkováczon, hanem az egyenes után és a Szmilcsicsben már negyedszer vál­tott lovakon nagy gyorsasággal esett meg. Novigrad régi királyi vára, melyben Nagy Lajos neje Erzsébet, s lánya Mária királyné ültek szomorú fogságban, mígnem az előbbit a halál, az utóbbit férje, Z­s­i­g­m­o­n­d király megszabadítot­ta,­­ vagy egy mértföldnyire oldalt maradt. A bóra egész estig változatlanul dühöngött. A fárasztó és dermesztő útt öt órakor délután Zárá­ban ért véget. Ő felsége még este a »Miremare« fedélzetére szállt, mely reggel ötkor volt Seb­nicoba indulandó. KÜLFÖL­D. Az angol parlament alsóházának ápril 16-ki ülésében az 1856-ki párisi declaratió került szóba. Cochrane képviselő indítványozá, hogy a kormány felhasználva az alkalmat, melyet Orosz­ország az által nyújt, hogy újra összehívja a brüsseli conferentiát és szabadítsa meg Angliát az említett declaratiótól, mely a tengeri jog tekintetében nagyon korlátozza Angliát. Sokan szóltak a kérdéshez, vala­mennyi szónok elismerte azt, hogy az érintett decla­­ratió hátrányos Angliára nézve is igen előnyös dolog volna attól könnyű szerrel megszabadulni, de az időt és alkalmat nem tartották helyesnek. A kormány részér­ől B­o­u­r­k­e államtitkár szólalt fel Cochrane indítványa ellen. Rourke sem az időt nem tartotta alkalmasnak arra, hogy Anglia szakítson a párisi declaratióval, hanem azt tartotta lehetőnek, hogy Anglia e lépést önhatalmilag megte­gye a többi hatalmak beleegyezése és hozzájárulása nélkül. Ha ezt tenné, Anglia nem lenne hű nemzet­közi kötelezettségeihez s az a declaratió fölvétetett a nemzetközi jogba. Erre a ház 261 szóval 36 ellen el­vetette Cochrane indítványát. Görögország Parlamentaris­mus­á­t kellő világításba helyezi a kamarából ki­lépett ellenzéki férfiaknak a választókhoz intézett következő körlevele: »Önök jól tudják, hogy mi történt múlt év dec. 12-én a parlamentben; bizonyos számú képviselők, a­nélkül, hogy a törvény által megkívánt határozat­­képes számban lettek volna, a miniszterek nógatá­sára, megszavazták a budgetet, pénzügyi törvénye­ket és más javaslatokat. A Chartának ilyetén megsértése felforgatta az alaptörvény által biztosított törvényrendet. Mi ezt kötelességszerűen elleneztük, de két napi arra irány­zott küzdelmünk, hogy a lábbal tiport törvény­nek tiszteletet szerezzünk, nem vezette vissza sem a mi­nisztereket, sem a miniszteri képviselőket a törvényes útra, sőt annál makacsabbul maradtak meg a tör­vénytelenségben. Nem csak visszautasítottak minden ajánlott megoldást, hogy a hallatlan botrány megszüntetve legyen, hanem követték az utat, melyre léptek, és az ülésszak elején új törvénytelenségeket követtek el. Az alkotmány-charta 56. czikkelye szerint a kamara nem határozhat, ha csak tagjai számának felénél egygyel többen nincsenek jelen. E czikkely oly világos, oly határozott, hogy nem nyújt tárgyat a félremagyarázásokra és 30 évi parlamentáris éle­tünkben nem is keltett soha legcsekélyebb kételyt sem ; mindig ugyanazon értelemben alkalmaztatott. A kamara tagjainak száma 190 és 96 képviselő jelenlétére volt és van szükség, hogy a kamara tör­vényesen határozhasson. Innen van, hogy a két ülés alatt soha senki sem támadta meg a gyűlés törvé­nyes megalakulásának kérdését, és az ezen két ülésre következett 14 nap alatt sem támadta meg senki az alkotmány ezen dispositióját. Dec­ember 15-ike után a miniszterek és barátjaik minden nap összeültek, de ismét szétmentek anélkül,hogy határoztak volna, mert nem voltak a szabályszerű (96) számban. Ezen idő­szak alatt soha sem merték azt mondani, hogy a ka­marának joga volna határozni, ha nincs megalakítva az 56. sz. értelmében. A charta ellenére a miniszterek és barátjaik (szám szerint 82-en, mert 10-en tiltakozva a parla­ment ilyetén megalakulásának törvényessége ellen), mart. 31-én hozzáláttak a pótválasztások megerősí­téséhez és a képviselőket az eskü letételére be­­bocsátották. Április 1-jén 91 en, köztök azon képviselők is, kik törvénytelenül vétettek föl, meg­alakították a kamara elnökségi személyzetét és hite­lesítették a decz. 12-ei törvénytelen ülés jegyző­könyvét. Ily tények után, melyek lerombolták azon b­iz­­tosítékokat, melyeket az alaptörvény adott a közha­talmak szabályos működésének, kötelességünk tilta­kozni a törvényhozó hatalom ilyetén bitorlása ellen. Az ilyfajta kormányzat deczember 12 dike óta le­rombolta nemcsak a charta főintézkedéseit, hanem megsértette annak formáit is. Athén, april 4. 1875.« E körlevelet aláírta Komandurosz, Irimis, De­­ligeorgia, Messiaesi, Maurokordato, Sotiropulo stb. KÜLÖNFÉLÉK. — A nemzetgazdasági egye­sület vacsorája holnap kedden 8 órakor lesz a »Hungáriá«-ban. Lapunk szerkesztőségében levő idén délig előjegyezhetik még magukat a résztvenni akarók. — A magyar tudományos aka­démia mai ülése egyike volt a legérdekesebbek­­nek. — Szarvas Gábor a »Nyelvőr« szerkesz­tője felelt a nyelvujítás még életben levő két bajno­kának Toldynak és Fogarassynak múltkori támadá­sára, nyugodtan és férfiasan, mi éles ellentétet képe­zett Toldy szenvedélyes támadásával. A felolvasás vé­gén* Fogarassy és Toldy válaszoltak Szarvasnak. A kérdés fölött támadt rendkívül érdekes vitában részt

Next