A Hon, 1875. május (13. évfolyam, 99-121. szám)
1875-05-23 / 116. szám
116. szám, Vl. évfolyam, Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 8 hónapra.........................................8 frtekr. 8 hónapra . ...............................12 » — » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Budapest, 1875. Vasárnap, május 26 Reggeliadás. Szzerkesztési iroda, Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden küzdemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Bánitoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÜGAZDASÁGI NAPILAP. Előfizetési felhívás: Xlll-dik évi folyamára. Előfizetési árak: IX. “S M iVUbvich *•“ ■ Egy hóra . . . frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Perencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. Budapest, május 22. Az országgyűlés végén. Az országgyűlés végső óráit éli. Örülünk, ha vége lesz, két okból: először, mert a kormánynak megadja a szükséges szabad kezet oly feladatokra, melyeket csak neki kell és lehet vagy megoldani, vagy előkészíteni ; és másodszor azért, mert működésétől már üdvös, hasznos dolgot nem várhatunk. Ez országgyűlés a történelem évkönyveiben nem közönséges helyet foglaland el ; sötét lapot fog képezni ott, úgy a Parlamentarismus, mint a törvényhozás, úgy a politikai, mint a pártélet szempontjából. Ingerült választási mozgalomból keletkezett, nagy többséggel és a Lónyaykormánynyal kezde meg működését, és a nagy többség és erős kormány daczára, 2 és fél hó múlva válság elé nézett, mely összetörte az erős kormányt és töredékekre darabolta a nagy többséget. Ez bizonyítja azt, hogy sem a trónbeszéd hosszú programmja, sem a teendők sokasága, sem az ellenzék disparitása, sem a többség hatalmának biztonsága — a hasznos kormányzati és törvényhozási működés biztosítékát nem képezheti. Hiányzott az egyetértés a cselekvésben, a bizalom a kormányban, összetartás a pártokban, a parlamentáris akció lehetősége a képviselőház elemeinek tömörülésében. És ettől kezdve : a Szlávy kormány és önkiegészítési kísérletei, valamint a Bittó-kormány és jóakaratú iparkodásai, továbbá a párttöredékek, hol alattomos, hol nyílt, erőlködései, huzavonái mellett , a viták fősúlya kormánykérdésekre, a kormányműködés főiránya önfenntartásra, a törvényhozás ereje bizalmi nyilatkozatokra,folytonos kapkodásra, a napról-napra élhetés feltételeinek teljesítéséregön fordítva, illetőleg igénybe véve. A tulajdonképeni hasznos törvényhozási működés csak a főváros rendezésére , a választási novellára , kereskedelmi kódexre, földadó katasterre szorítkozott. Mert az 1873-iki adóemelések és az 1875-ki hasonczélú póttörvények ideiglenesen javíták ugyan az adóalapokat és arányokat is; de tulajdonképeni reformot nem képeznek, mert ezt sem halaszthatóvá, sem fölöslegessé nem tevék. Ha inkább a kormányzati politika, mint a törvényhozás érdemét képező horvát kiegyezés és a szerb egyházügyek némi rendezése, valamint több fontos kulturális ügyünk fejlesztése, nemzeti (nyelv) érdekünk védelme foganatosítva jön is- ez a törvényhozás működési programjából legnagyobb részt kiesett. A keleti és más vasútügyekben hozott több rendbeli határozat, főleg a keleti vasút másodprioritások és orsovai csatlakozás,inkább nevezhetők szerencsétlenségnek, mint hasznos munkának és az államháztartás rendezése is inkább csak takarékosság, adóemelés, mint reformok útján haladt — igen kis mérvben előre. Tehát reformok tekintetében ez országgyűlés nagyon szegény ; ezek helyett hagyott vagy 207 millió (két ízben felvett) új adósságot és (két ízben történt) 7—8 millió adóemelést hátra. E mérleg nagyon kedvezőtlen. De hibáztatni érte sok oly körülményt lehet, melyekért, többé-kevésbé mindnyájan felelősek vagyunk. A rosz gazdálkodás, habozó reform tika és folytonosan felzavart törvényhozás_„M ködés,voltak a közvetlen tényezők ez erediffényű jelenségekben és ez államháztartási bonyodalmakban, terhekben. De a tényezők alapokait nemcsak a kormánytagok és befolyásos egyének hibáira, hanem a pártviszonyok kóra állapotára is kell visszavinnünk. A kizrólagos többség önmagában hasonlót meg, a kizárólagos ellenzék merevvé vált ilyt körülmények közt sem biztos kormány, sem tervszerű kormányzási és törvényhozási működés nem volt lehetséges. Ha ilyen körülmények közt a kormány haboz, működésében megbénítva van és a mindennapi megélhetésben is elég czélt lát, hogy halogassa, vagy megszorítsa és nem is fontosság, s ezért nem természetes szükség szerint fogjon, rendszertelenül, a reformokhoz — azon csodálkozni nem lehet. És az ilyen kormányzás okvetetlenül terméketlen, erélytelen, adósságcsináló, államháztartási zavarral járó. Ha iy körülmények közt a parlament vagy tétlenül közönyös, vagy önzően hasonleső, vagy pillanatokra, fanatikusan ingerült — ez sem csuda. Ez lehetetlenné tette a sikeres munkát. Mindennek — reméljük — vége van most. És amily eredménytelen az 1872—75. országgyűlés reformokban, és annyira előkészíté és megkönnyíté a jövőnek reformművét, nem csak előmunkálatai, bukott tervei által, de mindenekfelett az által, hogy kóros állapotait önmaga orvosolta és egészséges párt- és kormányzati viszonyokat ad át az új országgyűlésnek. Ez legszebb és legutolsó eredménye H. S. — A szabadelvű párt ma délután 6 órakor értekezletet tartott a pártszervezkedés tárgyában. A dolog természeténél fogva ki lévén zárva a nyilvánosság, az értekezletről további részletekkel nem szolgálhatunk. Az értekezleten a párt tagjai nagy számmal voltak jelen, s jelen voltak az itt levő miniszterek. Csak annyit említvén meg, hogy Gorov e a párt elnökévé választatott s kívüle megválasztattak a végrehajtó bizottság és az országos nagy bizottság tagjai, ezen kívül kimondatott, hogy tagjai a nagy bizottságnak a vidéki szabadelvű pártkörök elnökei, s a főrendiház szabadelvű pártja felkérik, hogy a maga részéről mindkét bizottságba válaszsza meg az illető tagokat. A szabadelvű párt nagy országos bizottságának az értekezlet határozata szerint tagjai a vidéki szabadelvű körelnökei, ezenkívül megválasztotta az értekezlet következőket: Bittó István, Beöthy Algernon, Gyery A., Csematony L., Fáik M., Degré Al., Hrán F., Hodossy J., Horváth Bold., Horánszky Nékai, Kerkapoly K., Kis Lajos, Királyi P., Klán Lajos, Korizmics, Kautz Gy., Majthényi Dezs Oláh Gyula, Pauler Tiv., Prileszky Tádé, Lehoczi Egyed, Ráday Gedeon gróf, Rudits F. K., Szapáry gróf, Szilágyi Dezső, Szitányi Bernát, Szem János, Szlávy József, Szeniczey Ödön, Szonthy Pál, Tóth Vilmos, Ujváry Lajos, Ordódy Pál, Lady Gábor, Zichy Asanó gr., Zsedényi Ede, Muzsi Sándor, Molnár Antal és Horváth Gyula. A végrehsó bizottságba megválasztottak : Gorove elnök, Mez Pál, Péchy Manó gróf, Pulszky Ferencz, Föhry Mihály, Kovách László, Wahrmann Mór, Horth Elek, Nagy György, Tisza László, Somssich, Nikolics Sándor, Podmaigyes, Harkai Frigyes, Justh József ésjós. — A Terézárosban élénk mozgalm indult meg Hor Ede képviselővé választása érdekében. Mi ősszte örvendünk ezen mozgalom felett. A főváros lenagobb s kétségkívül egyik legtekintélyesebb válsotókerületéhez teljesen méltó, hogy európai hirű képzettségü férfiú által legyen az országházban képvitve Radocza felett a helybeli napi sajtó s különös német laptársaink már elég érthetően nyilatkoz, s úgy hiszszük, hogy Radocza is legjobban teszi, ha közvéleményre hallgatva, elejét veszi a felesleges pártoskodásnak. Különben is Horn megválasztása ren idő szerint biztosítottnak látszik, miután a kétlölt ugyanazon politikai állásponton van s igy csal személyek különböző képessége lehet döntő. Ekintetben, úgy hiszszük, még véleménykülönbség se lehet. *****E ő vár 8 pártmozgalom. "Steiger Gyula ur, Buckest józsefvárosi kerületének képviselője a következő meghivást bocsátotta ki: Az 1872. September 1-re is behivott országgyűlés 3-dik évi folyama is berekesitvén, alólirt mint a Budapest, józsefvárosi kerütnek ezen országgyűlésre megválasztott képviseli, alkotmányos köteleségének ösmeri, választói eli a lefolyt országgyűlésem működéséről számot adi e végből tisztelettel kéri a kerület választó polgárt, pártkülönbség nélkül, hogy f. május hó 30-án, vasárnap, délelőtti 10 órakor, a lovarda helyégeiben megjelenni szíveskedjenek. Budapesten 18. évi május 20-án. Steiger Gyula. — Vidéki -árt mozgalmak: Dárdáról Írják nekünk mjus 19-ről. Alkotmányos életünk legújabb történetéé» beállott nagy szabású s jövőre üdvösen kiható orcágos esemény, mely szerint az országos pártok, a fierev és meddő ellentmondások teréről leléptek,úgy a pénzügyileg s közgazdaságilag már tönkreéltesül fenyegetett hazát megmentsék s boldogitsák,s hogy a szabadelvüség zászlója alatt a nemzet hajóit biztos révpártba vezessék , választókerületünk plgáraira is azon örvendetes eredményt létesített hogy nemcsak társadalmilag, hanem politikai crdjik s meggyőződéseik tekintetében is egyesültek, így a volt Deák-párti balközép néhány tagjai szövetkezve, a szabadelvű p prtnak megalakulhatása végett f. hó 13-ik napjára.Szőlősre értekezletet hivott össze, hol a választók tkintélyes számban öszszejöttek, s mindenekelőtt a értekezlet vezetésére Ács reform, lelkész személyében elnököt választottak. Köztisztelet s becsültben álló elnökünk az értekezletet megnyitván, feles szavakban üdvözölte a két országos párt politikai egyesülését s felhívta az értekezletet, hogy nézeteiét e tárgyban adják elő. Erre M. . .. plébános uz ultimontan véleményét terjesztendő, a szabadelvű pár megalakulását akadályozni törekedett, azonban fennyeg beszédjéből kölcsönzött hangzatos szavai s többek részéről ejtett cáfolatok után viszhangra rs találtak, s tisztelt elnökünk választókerületünkben a »Szabadelvű párt« megalakulását határozatilag kimondta. Egyúttal a pártértekezlet közös egyetértéssel szerezve tisztelt képviselőnk Jókai Mór urat köztünk való megjelenésre táviratilag meghívta. Képviselőnk ezen meghívásnak engedve, f. hó 15-én Mohácson kiszállt,hol őt egy küldöttség üdvözölte, s a vasúton kísérőül vele együtt a választókerületbe utazott. Már az első vasúti kiszállónál Villányban a lelkesedés és ragaszkodás legszebb jelei lettek tanúsítva, a mennyiben tisztelt képviselőnk a szűnni nem akaró »Éljen« s taraczkdurrogások közt jön fogadva s a hozzá intézett üdvözlő beszédre ékes szavakban adta elő politikai eljárását s magatartását, mely általános helyesléssel találkozott. Innét képviselőnk választói s bandérium kísérete mellett Baranyavárra ment, hol másnap délelőtt tartá számadó beszédét, honnét délután Dárdára, a választókerület ékesen feldíszített székhelyére jött, szintén bandérium kíséretében, hol roppant néptömeg s a lelkesedés jelei újabb bizonyitékát képezték a választók őszinte s tántorithatlan ragaszkodásának. Miután szeretett képviselőnk az éjt köztünk töltötte, a helybeli casinó őt egy tiszteletére rendezett estélyre hívta meg s megjelenése az eddig ellenséges szemben állók közt a béke olajágát hozta meg, mert akik eddig a politikai téren egymással a lét és nemlétért küzdöttek, most a közös czél elérése szempontjából baráti jobbot nyújtottak s egyenlő czéljaik elérhetése végett őszinte szövetséget kötöttek s ebbeli érzelmüknek a tisztelt képviselő úr irányában mondott felköszöntésekben adtak kifejezést. Midőn képviselőnk értesült arról, hogy mi öszszes müveit megvenni s »Jókai Mór könyvtára« czim alatt casinónk számára megszerezni indítványoztuk, s összes müveit casinónknak adományozta. E tett csak hatványozni tudja bennünk a ragaszkodás érzelmeit. Az egyes községek küldöttsége által tolmácsolt őszinte meghívásai folytán képviselőnk még Bellye, Kopács, Darócz, Laskó, Csuza és Vörösmarty községeket is meglátogatta s önmaga tapasztalhatta az önzetlen ragaszkodás s személye úgy elvei iránt tanúsított őszinte vonzalom nyilvánulásait. Legimpozánsabb volt a fogadtatás H.Szőlősön hová a képviselő úr az egyes községekből kiküldött s összesereglett bandérium kíséretében érkezett, hol beszámoló beszédjét átalános helyeslés közt elmondta. Innét választói üdv- s szerencsekivánataitól kisérve, útját a fővárosba folytatta. A ragaszkodás és tisztelet ily fényes tanújelei csak azt bizonyítják, hogy képviselőnk úgy személye, mint elveire nézve a választókerület feltétlen bizalmát bírja, s választókerületünkben nem is talál termő talajra más, mint a szabadelvű párt politikája s ennek egyik tevékeny s munkás tagja Jókai Mór ur, kit csak arra kérünk, hogy a képviselőjelöltséget jövőre is fogadja el. Magyar-Ó várról távirják nekünk : »A mosonmegyei szabadelvű párti kör ma tartott népes gyűlésében egyhangúlag nagy lelkesedéssel elhatározta, hogy a surányi kerületben képviselőjelöltül Bittó Istvánt, a magyaróváriban pedig Horánszky Nándort lépteti fel; nevezettekhez a jövő héten soktagú küldöttség megy felkérni a jelöltség elfogadása végett.« — A honvédelmi miniszter május 18-ai kerettel a következő rendeletet intézte valamennyi törvényhatóságokhoz: Múlt év május 20-ról 15.980 sz. a. kiadott körrendeletem következtében a törvényhatóság a katonai és honvéd állomáshelyeken 1869. évtől 1873. év végéig terjedő 5 éven át divatozott lakbéreket vegyes bizottságok által kipuhatolták ugyan, de minthogy azóta az 1874. év is lejárt s a képviselőháznak bemutatandó beszállásolási törvénynyel egyidejűleg az országos küldöttségeknek a katonai lakásokért járó térítési összegek megszabására vonatkozó munkálata is bemutatandó, mindez pedig már csak a jövő országgyűlés megnyitása után történhetik, szükséges, hogy a birodalom (?) mindkét felében a lakbérek 5 évi átlaga, és pedig 1870-től bezárólag 1874. év végéig nyomoztassák ki s állapíttassák meg. Ennek következtében az 1874. évről hiányzó adatok pótlólag megszerzendők. Elrendelem tehát, hogy először a lakbérviszonyok kipuhatolására vonatkozó munkálatok, melyek minden hatóságnak pótlólag fognak visszaküldetni, a fentebbiek szerint m. é. május 20 ról 15,980. sz. a. kiadott körrendeletemhez osztott utasítás, valamint m. é. máj. 11-én 28,047 sz. a. kelt körrendeletem értelmében pótoltassanak s f. é. jun. hó végéig hozzám okvetlenül felterjesztessenek. 2-szor minthogy némely városban szükségesnek mutatkozott a Ill-ik napolij osztályban levő táborszernagy vagy lovassági tábornok számára illetékes lakásért fizetendő lakbér kipuhatolása is, enélfogva Budapest főváros, Pozsony, Temesvár, Kassa, Nagy-Szeben és Zágráb szab. kir. városok közönsége felhivatik, hogy említett tábornokok illetményét képező 7 szobából, 2 kamrából, 1 konyhából, 1 fáskamrából és padlásból álló lakások 5 évi bérátlagát is kipuhatolja, s annak eredményét a m. é. 15.980. számú körrenc életemmel közölt II. mintájú jegyzékben I. sz. a. kitüntesse. E szerint az említett városokban a II. mintájú jegyzék 24 folyótétel számot fog tartalmazni, a többi városokban pedig csak 23 számot, 3-szor. 1874-ben volt lakbérekből a m. é. 15,980 sz. a. kelt körrendeletemben közölt első minta szerint puhatolási jegyzőkönyvek lesznek mindenütt felveendők ; azonfelül a munkálat a házbéradóbevallásokkal s ma bérszerződésekkel felszerelendő. — Az eképen kí tudott összegeket, a III. mintájú különfélék kimutatásába foglalván, az átlagok az 1869. év kihagyásával újólag megállapitandók, s a II. mintájú jegyzékbe bevezetendők, 4-szer. A munkaszaporitás kikerülése tekintetéből felhivom a (czimet), hogy a kívánt kiegészítést csakis a legközelebb visszaküldendő munkálatokba foglalt oly községeire terjeszsze ki, hol katonaság állandóan, vagy hosszasabban van szállásolva. 5-ször: A vegyes bizottságban résztveendő pénzügyőrség, sorkatonaság és honvédség tagjainak kirendelése végett egyidejűleg intézkedem, 6-szor. Különösen figyelmébe ajánlom (czimnek), hogy az alakítandó vegyes bizottság polgári tagjaiul utazási átalányaival ellátott szolgabírákon kívül, ez illető állomáshelyen lakó egyének választassanak meg s küldessenek ki. — Illetékes helyről megkérettünk, hogy a képviselőház t. tagjainak figyelmét arra hívjuk fel, hogy Budapestről leendő eltávozásuk előtt lakásaikat, az utolsó posta kitételével a képv.ház irodájában a végett jegyeztessék fel, hogy a nyomatás alatt levő irományok biztosan utánuk küldethessenek. A „HON“ TÁRCZÁJA. Az élet komédiásai. Regény. Irta Jókai Mór. Első rész. „Napoleon öcsém.« Amit egy bő beszél egy leánynak. (14. Folytatás.) — Ah menjen ön ! Ön tudja azt nagyon jól! De hát miről beszélünk ? Lehet-e botanikát tanítani a hím és nő ismertetése nélkül ? Van valami haszna az ismeretlenségnek ? Tudatlanságban kell-e nevelni a leányt, hogy jó erkölcse legyen ? S csak addig kell-e tartani a jó erkölcsnek, amíg az ismeret megjön ? Ez a tan érhet valamit a munkás polgárosztály leányainál, kik, ha szépek, sok csábnak vannak kitéve, s azért nekik jobb férjhezmenetelükig nem tudni semmit, a mi női hivatásuk physiologiai oldalát illeti; férjhezmenetelük után pedig őrizheti őket a férj, kihez az élet minden phasisában hozzá vámnák varrva. De miért tartják rejtve a természetmegtudásra méltó titkait azon körök leányai előtt, mikben a rang, gazdagság, megszokás a mindennapi csábokat lehetetlenné teszi ; s a kiknél az ismeretlenség nem biztosítja örök időkre a női erényt, mert később a férj és nő egészen külön sphaerában élnek , s a nőnek még is mindig minden esetben szilárdnak kell maradnia ? Mit használ egy herczegkisasszonynak nem tudni azt, amit megtudni veszedelmes egy polgári leánynak ? És elvégre is a női erényt nem az ostoba ártatlanság őrzi, hanem a bennszületett szívbeli büszkeség. Egy polgárleány is lehet diadalmas minden csáb ellenében e szívbeli büszkeséggel, s ennek hiányával lehet egy herczegnő is luxusoz. Danae, a nympha, meg tudta védni női büszkeségét, az erdőn, maga a »Nap« ellenében , míg Danae, a királyleány, a zárt kastélyban, még csak az eső ellen sem. Madame Corylande mégis csak kiváncsi volt rá, hogy mi lesz mindennek a vége. — Madame Corysande, kérem önt, nehogy azt higyje, hogy én itt száraz paedagogiai vitát akarok önnel előidézni. Én, mint anya beszélek önhöz, saját leányom fölötti aggodalmaimban. Nem vagyok én túlfeszített agyú. Ámbár nem volna csoda, ha az eszem összezavarodott volna azok miatt, amiket szenvedtem. Mert nem a csapás nagysága teszi a szenvedést nagggyá, hanem a fogékonyság annak átérzéséhez. Gondolja meg ön, hogy a legnagyobb boldogság küszöbén álltam, ami egy nőt idvezít, s akkor egy könnyelmű, oktalan tett, egy pohár hideg víz, egy nyitott ablak, talán egy fölhevülés, örökre megfosztott egész várt paradicsomomtól. Mert engemet is tanítottak tánczolni, zongorázni, festeni, öt nyelven beszélni, öltözködni, hanem arra nem tanítottak, ami a nő életében a végczél: hogyan kell nem lenni gyermekgyilkosnak ? Madame Corysande homloka kezdett verejtéket izzadni. Sejtette már, hogy hová megy ki ez az értekezlet. — Avez vous des enfants ? — Még mindig nincsenek, herczegnő. Felesé mme Corysande eczetesedni kezdő kedélylyel. — Az baj. Mert így nagyon körülményesen meg kell önnek mindent magyaráznom. Lesz ön szíves velem az olvasószobámba jönni ? Kénytelen volt vele. Az olvasószoba az emeleten volt épen azon terem fölött, amelyben Rafaela zongorázott. Felhangzottak onnan alulról a változatok, amiket Chopin ábrándjaiból játszott. A kastélyban már meggyujtották a lámpásokat, minden terem ki volt világítva. A legtöbb szobának nyitva volt hagyva az ablaka s azon keresztül az éjjeli lepkék minden fajai tódultak be körülrepkedni a lámpásokat; néha egy-egy denevér is besuhant, a maga zegzugos röptével bekalandozva a világos termet. A herczegnő nem félt attól. »Ezek az én fecskéim.« Mond». Künn a ligetben hangersenyeztek az ég dalnokai, a csalogányok. Gyönyörű éjszaka volt a hold végig sütött a szobákon, a lámpáktól vetett sárga árnyékokat ezüstkék árnyékokkal kettőztetve A herczegnő rendelete adott komornyikjának, hogy a reggelit mindkettőjük számára vigyék fel az olvasóterembe. Rafaelának sem kell, ő nem szokott reggelizni, (t. i. este.) Madame Corylande is elengedte volna azt a reggelit, mert előbb is egy tojást kellett meginnia nyersen, azután meg beát kpott, amiről nem tudta kitalálni, hogy ambra van a benne, vagy ánizs? azután egy csigahéj alakú csíszécskében valami gyanús rezgő anyagot kellett lefedenie, ami alighanem héjastul öszszetört kerti csigák kocsonyája lehetett, s mellé pirított kenyérszentkék vártak reá, mik meg voltak kenve valamivel, ami erősen gyanús volt arról, hogy azt valaha tengeri pók rejtegette csontkarjaiban. A herczegnő leeresztette az ablakok elé a függönyöket. A tudományos értekezéshez nem volt szükség az éjjeli lepkékre. Gyönyörűen berendelt könyvtár volt ott, de ijedelem fogta el madame Corylande szivét, amint a könyvek sarkán a czimeket kezdé olvasgatni. Ez neki igazán »étrange« irodalom! A herczegnő legelső ismertetésül kiválasztott számára egy bonettani adat, melynek a legelső felnyitására madame Corysameot az ájulás kezdte kerülgetni. Nem! Soha rézmetsző vésűje rettentőbb működésre nem használtatot fel, mint ezeknél az ábráknál. A herczegnő magyarázott. Madama Corysande kékült-zöldült. — Mert lássa ön, madame Corysande, szólt a tudományos magyarázat közben a herczegnő: a mi nőnevelésünknek halálbűne az, hogy a leányoknak csupán a szellemi kimivelésére gondolunk, s a testet, az állatot elmulasztjuk rabeltetéséhez megfelelőleg kifejteni. Ezen mulasztás következményei aztán a boldogtalan házasságok. A physica erősebb az ethicánál. Erény és erkölcs vele születik a nővel, azt nem kell neki tanítani; de az életszervezet ismeretét , a belső organismus csodálatos összműködését kell vele megismertetni. Látja ön, mivé lettem én amiatt, hogy az ismereteket annak idejében megszeretni elmulasztottam ? A világból száműzött halott. Hasonló sorstól szeretném megmenteni egyetlen leányomat. De neki hiába beszélek e tárgyról. Ő egy rigó! Figyelni sem tud előadásomra, mindig kaczag rajta, s ha öt perczig magyarázok neki valamit, felugrik és elszalad. Azért nagyon szeretem, hogy önnel beszélhetek. Én önnek magyarázok meg mindent, s ön aztán enseigneolja Rafaelát. De talán nem is kezdtem eléggé a dolgok alpháján ? Ismeri ön a nőalkat struktúrájának alapzatát ? Nem ? Akkor én mutatok önnek egy nőalakot a maga primitív valóságában. — Dieu! Rezzent fel galvanizáltan madame Corysande. Une dame sans habits ! A herczegnő egy szekrény elől félrehúzta a függönyt. Attól aztán, amit abban látott, nem elpirulni, de elsáppadni volt oka madame Corysandenak. Az az asszonyság egy csontváz volt. E látványnyal találkozni különben sem minden emberre nézve kellemetes, de ami madame Corylandera nézve még behatóbbá tette az élvezetet, az, hogy neki a női csontváz minden egyes porczikájának rendeltetését, előnyeit, hátrányait apróra végig kellett tanulmányozni, s ha elfordította a fejét, akkor azt még egyszer megmagyarázta neki a herczegnő. Született boncztanár volt! Soha még harangszó oly szívből üdvözölve nem volt, mint az a tíz órai, mely a misére jelt adott, s félbeszakítva az előadást, madame Corylandenak e spanyol inquisitori tortúra alól felszabadulást hozott. A herczegnő ájtatosságát a tudományos szenvedély sem csorbítá meg. — Menjünk most a kápolnába, szólt helyretéve természettani könyveit s imakönyvét keresve elő, ami azon gyönge reményt gerjesztő madame Corylandenál, hogy talán már most a praelectió be van fejezve. Rafaela herezegnő nyitott be az ajtón, de csak a fejét dugta be rajta, előre bocsátva a tudakozó kérdést. — Csak ketten vannak önök, vagy hát ? — Csak ketten! — mondá a heregnő, a csontváz elé húzva a szőnyeget. — Te Lori-papagály! Csak két szót tud, s azért azt hiszi, hogy beszélni tud. Rafaela bejött s malitiosus nyájassággal kérdé madame Corylandetól: — Nos, hogy tetszik önnek anyám könyvtára ? — Rettenetes szép. — Mit értesz te hozzá? Te aranyfáczán? Neked ha nem regény, hát nem könyv. Nesze, hozd az imakönyvemet. Ez legalább közös olvasmányunk. Ne nyújtsd karodat. Te óriásnő. Milyzen gránátos lett volna belőled, ha férfi volnál. Jer. Imádkozzál, hogy teremtsen az Isten egy hozzád való embert. A kápolna a kastély balszárnyán volt, az egyik donjont foglalta el. Belseje fejedelmi pompával díszítve. Művészi remek képek és szobrok a falakon az oltár körül. De madame Corylande itt sem tudott ájtatos hangulatába beletalálni ; a képeknél, szobroknál is mindig ez kisértett a fejében, hogy ez itt a »musculus buccinator«, ez a »musculus masseter,« ez a »serratus magnus«, ez a »pronator«, ez a »flexor,« et caetera! et caetera! Fél óra eltelt az ájtatos szertartással. A kápolnából visszajövet azt mondá a herczegnő Rafaelának : — Most eredj tőlünk. Ránk nézve hasznavehetetlen vagy. Tudom, hogy te nem szereted azokat az ételeket, amiket én eszem. Pedig azok specialiter a női rendeltetéshez vannak alkalmazva. Te a magad különöz ételeidet szereted. No hát rendeld meg a szakácsnál, hogy mit készítsen neked külön! Ne koplalj nálam. Eredj, te szép páva! Rafaela megköszönte az engedélyt s trallázva futott végig a folyosón. — Mi pedig menjünk a múzeumomba. Madame Corysande könnyebbülten sohajta fel Tehát nem a könyvtárba. Mégis használt hát szent Rókuszhoz folyamodni! Már ahogy veszszük. A »használás« relativ fogalom. Madame Corysande a »herczegnő múzeuma« Apróságok. A conservativ takarékosság elve kezd érvényre kelni már hívatlanul is. Már, ami hallatlan, az országgyűlés is takarékoskodik, és pedig, ami még hallatlanabb, épen azzal, amiből eddig úgy pazaroltunk, mintha csupa Krőzusból állna az ország, az idővel. Hullanak el a jól betanult dictiók önmaguktól, íme egy eset a tegnapi ülésből. Gróf Apponyi Albert, kinek nagyon megtetszhetett, hogy a hirlapok azt híresztelték róla, hogy még kinőheti magát, ma viszonozni akarta a bókot az udvarias sajtónak. E mellett ugyan lehettek egyéb czélzatai is úgy mellékesen, mint például kedvezőbbre hangolni a sajtó magatartását pártja és maga iránt s olyatén kaczérkodást űzni egy népszerű és liberális eszmével, aminőt a princzipálisa, Sennyey báró űzött, és pedig nem siker nélkül a »vagyonconfiscatióval identitás uzsora« elleni híres felszólalásával. Elhatározta hát, hogy ő bizony pártfogása alá veszi a sajtó üldözött képviselőit, kiket a házszabály-módosító bizottság szűkkeblűsége száműzni akar az országház folyosóiról. Ihn kost’s nichts, und denen macht’s a Freud. Hálásak lesznek érte. Észre veszi Csernátony ezt az intenziót, s azonnal siet keresztvonást hozni a nemes gróf számítására. Felíratja magát a szólók közé közvetlenül gr. Apponyi után, hogy még azon melegiben derítse fel, mennyire méltatlan egy olyan párthoz, a minőnek