A Hon, 1875. augusztus (13. évfolyam, 174-198. szám)
1875-08-07 / 179. szám
Iiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfigetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 frtk 6 hónapra...........................................12» » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. I// V? KtfVV»vi r~W?.tA\sri:Yir/'. 179. szám. XIII. évfolyam. Reggeli Budapest, 1875. Szombat, augusztus 7. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás: A HON 66 99 Xlll üik évi folyamára. Előfizetési árak:Egy hóra . 12 frt 6 frt a frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a pesti utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. Budapest, augusztus 6. / A horvát klasztoták éa hazánt. A horvát országgyűlési választások — az eddigi hírekből ítélve — nagy többséget adtak a kormányon lévő nemzeti pártnak. A vele szemben álló közjogi és szerb ellenzéki elemek törpe minoritásban maradtak, noha sem a nép nemzetiségi szenvedélyeinek felkeltésében, sem vallási fanatismusának feltüzelésében, sem az ellenzéki elemek szövetkezésében hiány nem volt. Denique a horvát nemzeti párt, mely szenvedélyes, az országot megrázkódtató ellenzéket képezett az 1868-ki szerződést kötő unióp párt ellenében, most az új szerződés megkötésével, elég erős kormánynak bizonyult be. Tudta teljesíteni közjogi kötelességeit, végezte — és pedig európai szempontból is kielégítőleg — belreform feladatait és győzött a választásoknál. Mégpedig azon felhívás, melyet a mozgalom elején kibocsátott névaláírásaival, és melynek alapján állott a nemzet előtt, az ellenzékkel szemben, Magyarország iránt, a kötelességszerű lojalitással viseltetett. Tehát ennek védelmében győzött. Ha tehát a horvát nép közvéleménye híven nyilatkozott most, akkor elitélte véglegesen a közjogi oppositiót , ha ugyan a horvát kormánypárt elveket és nem csak embereket akart általa elitéltetni. És ha, ez a lejalitást hirdetve győzött, megvárjuk, megköveteljük tőle, hogy most már érdekli ő is lejális legyen. Ne ígérjen (mint hitték) se nyilvánosan, se titkon »változtatást,« a kiegyezésben ; mert Magyarország többé nem paktál ; ne hízelegjen ; sőt ne tűrjön tüntetést a délszláv propagandának ; amilyen az a herczegovinai segélygyűjtés, mert ez Magyarországban gyanút kelt. A közjogi oppositió egy kis töredékén kívül, csinált volt, épen iskolaügyi törvénye által, egy kis szerb ellenzéket is magának a nemzeti párt. A görög és latin egyház ellenszenve, sőt átalában a szerb egyházi autonomikus hatalmi vágy, mely az egyház köpenye alatt mindenütt nemzeti czélokra törekszik, tört ki Horvátországban is, ép úgy mint nálunk a szerb pártban. Ez csak a választási mozgalomban mutatkozott és azután eredménytelen maradt. De lehet következménye. Mi már magát az új horvát választási mozgalmat tartjuk, Magyarország szempontjából, nyereségnek. Mégpedig két okból. Először azért, mert a horvát nemzeti párt maga fékezé meg, a saját kebeléből kivált horvát szélsőbalt és maga képviselő azzal szemben, a Magyarországgal kötött szövetség szenttül megtartásának eszméjét. Harczolt, egykor ellene, most harczolt mellette, miatta. Tudjuk, hogy a múltakat nem könnyű feledni és feltétlen bizalmat nem érezhetünk rövid idő alatt, egykori ellenfelünk iránt. És ezért egészen megmagyarázhatónak tartjuk, ha a magyar politikusok közül azok, kik az egykori Uniópártban hittek és személyes barátokat ismertek, ezeknek személyes ellenei, a horvát nemzeti párt iránt bizalmat érezni nem tudnak. De mi a politikában személyes, vagy osztály, rokon és ellenszenv által vezettetni magunkat nem akarjuk, mi a tények szerint ítélünk. És minthogy ezek azt bizonyítják, hogy a horvát nemzeti párt megtudta tartani a kiegyezést, megtudta védeni egykori barátai ellen és ezzel az Uniópárt nem dicsekedhetett — időelőttinek és fölöslegesnek tartunk minden bizalmatlankodást és gyanúkeltést. Igaz, hogy pletyka van elég. Vannak, kik komédiának nézik az egészet és hiszik, hogy a horvát kormánypárt és ellenzék egyetértőleg dolgozik — Magyarország ellen. Ilyen feltevéssel nem rontjuk álmunkat ; ha lesz írény vagy csak komoly előjel is, az effélére, akkor lesz módunkban cselekedni. Addig legjobb féknek tartjuk Horvátországra nézve — a horvát nemzeti párt kormányát. A másik szempont, mi a horvát választási mozgalomnak és eredményének, Magyarországra nézve,jelentőséget ad — az,hogy a belel* lenzék Horvátországban, előbb-utóbb a közjogi térről, belügyekre megy át, megveretése és a* reformkérdések által felmerülő érdeksérelmek, nagyobb nézeteltérések következtében. Az a szerb — pártmozgalom, az oskolai törvény miatt,parlamenta liter nem volt indokolt,a kis socialistikus árnyalat sem felel meg Horvátország politikai helyzetének , de mégis a közjogi kérdéstől elvont mozgalom volt. Később keletkezhetik egészségesebb belmozgalom is. De bármi legyen, ha a szerb és horvát belátják, hogy nem Magyarországgal való kapcsolatuk akadálya boldogulásuknak ; sőt, hogy ha a szerb észreveszi, hogy hatalmi vágyait a horvát ép úgy megfékezi, sőt még szigorúbban, a maga hazájában, mint a magyar, akkor a mi nemzetiségi izgatóinknak is kevesebb hatásuk és követőjük lesz. Ily szempontokból tartjuk mi, hazánkra nézve, nyereségnek, a legújabb horvát választási mozgalmat! — Az országgyűlés első napjainak munkaprogrammját illetőleg a következő részletekről értesül a »P. Lt.«: Miután ő felsége f. hó 28-án a budai várban az országgyűlést megnyitotta, megalakul a képviselőház,megválasztván irodáját s a módosított házszabályoknak megfelelő számú bizottságokat. Ama bizottságok, melyeknek működése a ház alakulásával szorosan összefügg — az igazoló-, bíráló- és imcompatibilitási bizottságok két hét alatt alkalmasint betöltik feladatukat, mire a kormány az 1876-ki költségelőirányzatot — mely az idei budgethez képest mintegy 5 millió megtakarítást mutat — továbbá az államháztartás rendezésére vonatkozó némely javaslatait, mint pl. a házipénz- sárak felállítására vonatkozó, fogja előterjeszteni. Erre az országgyűlés néhány hétre felfüggeszti üléseit s a delegáczió tagjai Bécsbe mennek. A delegácziók ülései alkalmasint nem fognak sokáig tartani, de ha tovább tartanának, ez esetre a ház némely bizottságai, pl. a pénzügyi bizottság, szintén ülésezni fognak. Október közepén a ház ismét összeül s az egyes szakminiszterek előterjesztik nagyszámú törvényjavaslataikat. Azok első sorozatából felemlítjük az igazságügyér előterjesztését a bagatellügyek körüli eljárásra, a járásbíróságok hatáskörének kiterjesztésére, a büntető törvénykönyvre, a belügyérnek a rendőrség és egészségügy állami rendezésére, a pénzügyérnek az adókezelésre vonatkozó előterjesztéseit stb. A „HON“ TÁRCZÁJA. A valláson kommunisták Amerikában. (The communistic Societies of the United States from personal visit and Observation, by Ch. Nordhofi, New-York 187 5. Ismertetését lásd : Revue des deux mondes augustus 1-i füzet.) Nordhoff idézett könyvének, mely kiterjed az összes kommunista községek ismertetésére, ezúttal csak azt a részét mutatjuk be kivonatosan olvasóinknak, mely a shakers-ok, s a Harmonie nevű telep leírásával foglalkozik, s mely ekkép jóformán elintézi azon kommunisták jellemzését, kik vallásos intencziók szerint csoportosulnak. Ezek közt először a shaker-ok (a remegők) említendők, mert ez a legrégibb s legjobban szervezett kommunista telep; anyavárosuk, a Mount-Lebanon (Libanon hegye) 1792-ben alapittatott és még ma is virágzó. A remegőknek tizennyolcz társulatuk van s két államban terjedvék el, és mert minden társulatban több család van, s voltakép minden család külön községet képez, lehet mondani, hogy Amerikában 58 shaker község van, összesen 2415 lélekszámmal. Hitük alapja folytonos érintkezés köztük s a szellemek világa közt; azt hiszik, hogy Krisztus másodszor is megjelent a földön , pedig az ő alapítójuk, Lee Ann személyében, ki egy szegény angolnő volt, egy manchesteri kovács leánya, ki túlságos hévvel hirdeté a szeplőtlenséget, mely szerinte minden erény alapja. Ann és szülei csatlakoztak a Barátok Társaságához, kiket a rajongás némely túlságos heves nyilvánulásaitól, melyek erős remegéshez hasonlítottak, shaking quaker-oknak neveztek el. Ez állítólagos szentek üldöztettek, Ann maga fogságba vettetett. Fogsága alatt látományai voltak, s kiszabadulván, hirdetni kezdé, hogy egyedüli mód az emberi nem megmentésére az, ha lemondunk arról, ami az első ember halálát okozá, amire a kígyó tanítá Ádámot bukása után, ami szerint a tényleges emberiség e pokol szülöttének származéka (mely tán különben némi rokonságban látszik lenni a Talmudnak Cainra vonatkozó felfogásával.) Az emberiség megmentése nem történhetik máskép, csak az állati ösztönökről való teljes lemondás útján; e föltétel alatt és ha a vétkezőktől teljesen elkülönözve élnek, alakíthatják csak a hivők egyedül igaz anyaszentegyházukat. Nem lehet csodálkozni, hogy Ann Lee férje igyekezett menekülni a nőtől, ki oly borzadályt érzett a házassági kötelék ellen. Az 1773-ik évben az új felekezet azt képzeli, hogy felsőbb intést kapott az iránt, hogy költözzék Amerikába. Elviselte az út fáradalmait. Felekezetük Albany-ban Watercliet mellett telepedett meg 1775-ben, az Új Libanon azonban csak 1780 felé kezdett népesebb lenni, midőn Massachusetts-ben s Connecticutban néhány baptista révén a felekezet hite elterjedt. De maga Ann is járt-kelt, egyik vidékről a másikra, szent igét hirdetvén, tanácsokat osztogatván, a betegeket gyógyítván, a titkos bűnöket ostorozván, azoknak, akik hozzá csatlakoznak, más föltételt nem kötvén ki, csak a coelibátust, és mint a felekezethez való csatlakozás nyilt kimondását, a megbánás jeléül a múlt bűneiről tanuk előtt való lemondást, ám ha valaki, e bűnöket megvallván, bocsánatáért esdett: — Az istennek valld meg bűneidet, szólt, az bocsátandhat meg; én kérem őt ez iránt szivem mélyéből; én is csak olyan szolgája vagyok neki, mint te. — Ez alázatos asszonynak, ki nem tudott sem írni, sem olvasni. Ítélete igen egészséges s emelkedett, alakja nemes, szabályos és kedves, modora egyszerű de méltóságos volt. A shakersok családja vagy községe rendesen nyolczvan vagy kilenczven minden korú személyből alakul, kik ugyanegy házban laknak. Minden családot két »idősb« (egy nő s egy férfi) kormányoz, az egész telepet pedig egy kormány, melynek rendesen mindegyik nemből négy tagja van. Ezektől folttalan tekintélyt s a szellemi dolgokban nagy jártasságot követelnek. Ezek biznak a fivérekre és nővérekre oly teendőket, a minőket, hiszik, hogy elbirnak intézni, s önmaguk nevezik ki utódaikat. A társulat tagjai soha nem kérdeztetnek meg semmi iránt; a kormány dönt mindenben s azt tételezik föl, hogy az égből kapja sugallatait. A kézi munka oly szigorú kötelessége a shakeroknak, hogy még az »idősbek« sincsenek kivéve ez alól s a Mount-Lebanon kormánya kosárfonást űz; a templom közelében van kis boltjuk. Minden társulat vagyona nagyobb kényelem okáért a kezelő kezén van, de minden család, mely a társultat képzi, külön vezeti számadásait s intézi ügyeit. A társulat tagjai nyáron négy és fél, télen öt órakor kelnek ; este kilenc és fél órakor minden tűznek el kell oltva lennie. Férfiak és nők ugyanazon terembe gyűlnek össze, egyik asztalnál a nők, másiknál a férfiak költvén el háromszor napjában az étkezést; előtte és utána egy perezre térdet hajtanak, mely szertartást lefekvés s fölkeléskor is ismételnek. Minden férfi egy nőre van bízva, ki gondoskodik ruházatáról, fehérneműiről. A nők szolgálnak fölváltva, hónapokint a konyhában is ; elég nagy számmal alkalmazzák őket, nehogy a munka fárasztó legyen. December egy hideg napján volt — beszéli Nordhoff — hogy első látogatásomat tettem egy shaker családnál. Vártak rám s az ajtó azonnal kinyílván, mihelyt érintem, egy testvér fogadott, ki szótlanul üdvözölvén, intett hogy kövessem- Egy folyosón mentünk át, aztán egy üres éttermen, továbbá egy udvaron, s akkor egy más házba jutottunk.» Íme, mondá itt, bevezetvén a látogatók termébe, itt maradjon ön; rögtön jön egy társunk, ki beszélgetni fog önnel.« Egyedül hagyott; én időtöltésül a szobát vizsgálom, melyben valók. Csakhamar kopogtak az ajtón s egy magas ifjú ember jelentkezett, úgy mutatván be magát mint az a testvér, kire én mulatásom alatt bizva vagyok.Svéd ifjú volt, ki elvégezte szülőhazája egyetemét. Értelmes és jó családbeli ifjú volt, s figyelmét a remegőkre Hepvort-Dixon könyve (La Nouvelle Amerique) vonta; eljött maga, hogy tanulmányozza az egyesületet s ínye szerintinek találván azt, azután itt maradt. Színe élénk volt, mint a shaker-oknak legnagyobbrészt, haja divatosan s rendesen volt fésülve, kék és szürke ruhát viselt, nyakkendőtlenül s széles szalagu fehéres kalapot. Hangja nyájas és halk volt, tekintete mosolygó, s minden mozdulata csendes, tartózkodó; noha igen közlékeny volt, mégis kitetszett belőle az, hogy óvakodik a világtól, a melylyel szakított. Míg az ifjú svéd, válaszul kérdéseimre, elmondott egyet-mást maga felől, megjelent Frederic, egyike az »idősbeknek« a Mount-Lebanon, »északi családjának« feje, a shakerok közül legismertebb, mert ő volt leggyakrabban kiküldve a világba, hogy megismertesse a társaság tanait. Születésére nézve angol ő, s ifjúságától fogva soczialista volt, míg végre a shakerokhoz csatlakozott. Most hatvanhat éves, de ötvennek sem mondaná senki. Sokat olvasott s ékesen tud beszélni; felekezete előtt pótolhatlan ember ő, szónok és író. Rögeszméje ez, hogy amit tud, azt az emberi élet meghosszabbítására használja fel. Magas, könnyedén öltözött, tiszteletet gerjesztő s rokonszenves ember ő. Ő vezetett végig Új-Libanonon. A társulat tagjai közt minden rangú ember van : papok, törvénytudók, kereskedők, orvosok, tanulók, majorosok, tengerészek, művészek, katonák, de főleg lelkészek. Minden vallásból vannak ott, kivéve a római katholikusokat, még zsidók is , de a baptisták, methodisták és presbyteriánusok vannak legnagyobb számban. A shakerok soha nem utasítottak vissza valakit színe miatt, már eleve elkárhoztatván a rabszolgaságot. Még jóval ezek fölszabadítása előtt, ha valaki a shakerok közé akart lépni s rabszolgái voltak, föl kelle szabadítani négereit, kik azután nagy számmal jöttek a shakerok közé. Magánéletükben sokan a tökéletesség legmagasb fokát érik el. Egy idősb kijelenté nekem, hogy bízvást meri azt mondani minden ismerősének, mit Jézus mondott a farizeusoknak : »Ki tud közületek bűnről vádolni engem.« Atalán keveset olvasnak. Fredericnek az idősbnek egész könyvtára csak néhány könyvből áll, melyek társadalmi problémákkal, vagy élettani törvényekkel foglalkoznak. A svéd ifjú, ki tanult, azt mondá, hogy nem sok idejébe került, míg le tudott szokni a könyvekről, s nem is igen sajnálja. Egy vén skót, aki a világban vegyészettel foglalkozott, azt mondá, hogy neki eleinte igen nagy vágya volt tudni, mi its történik az ő szakjában a tudomány terén, de bővebb megfontolás után elhatárza, hogy tehetségeit a társadalomra magasb jelentőségű hasznos kérdésekre fordítja. Már negyven év óta remegő : »Jól van ! szólék, de hát ha magába vonul ön, kielégiti-e önt saját élete ?« Habozás nélkül s szemmel látható őszinteséggel felelt: »Bizonyára valósítottam azon legmagasb vágyakat, melyekre lelkem szárnyalása képes volt. A milyen én voltam, a világban soha nem találtam volna helyemet s szerencsétlen leendettem, mert ott minden ellenkezőleg történik az én jog és igazság szerinti fogalmaimmal. Itt megtaláltam a magam helyét.« Bizonyára ez az egész társulat magyarázata s ez teszi lehetővé, hogy szabályaik — különösen a coelibatus — megsértése nagy ritkán fordul elő. Ha azonban előfordul az illető rögtön kizáratik. Van lapjok is »The shaker and shakeresse« czimen, mely havonkint jelen meg. A második ilynemű felekezet a Harmonie, melyet nagyobbára németek laknak. Bizonyos Rapp alapitotta őket, a ki Würtembergben született, s egy majoros fia volt. Megnősült s két gyermeke is maradt, kik később társulatába álltak. A bibliát szerette olvasni s népe állapotát nem találta megegyezőnek azzal, mit e szerint várni jogosítva vélt s három század magával elment Amerikába, ahol gyarmatát 1805-ben (negyvenöt éves korában) alapítá. Szorgalmas, munkás, vállalkozó és okos ember volt, vezetése alatt virágzásra indult a telep. Ők terjesztették el a whiskyt, bár maguk nem használták, s olajuk, lenük, gabnájuk gyorsan hírre tett szert. 1807-ig a házasság meg volt engedve a társaságban,de valami vallásos vakbuzgalom ekkor kimondatta a társulat ifjabbjaival, hogy minden nemi indulatot leküzdenek. Rapp az öreg, szintén közéjük állt az önkéntes Coelibatáriusoknak, úgy szintén fia John, ki bár nem rég nősült, ettől fogva mint testvér élt együtt nejével. Ettől fogva egy gyermek sem született a Harmonie társaságban. Akik nem éreztek magukban ez életre hivatást, szakítottak a rappistákkal. Henrici, ki most feje e gyarmatnak, azt mondá Nordhoffnak, hogy most már több mint ötven éve így van, s nincs semmi felügyelet, nincs óvintézkedés, s a volt házastársak tovább is egy házban laknak. »Mikor már őrködés kell, szólt, akkor már az hasztalan is, meggyőződéseink és az ima erejére számolunk mi.« E házasság nélküliek (a shakerek is) mind igen hosszú életűek. Az öreg Rapp kilencven éves korában halt meg. De épen ez teszi rövid éltűvé társulatukat, mely tagokat így csak kívülről való csatlakozás folytán nyerhet. Ez pedig nem történik nagy számban, s így a virágzó Harmonie gyarmat, mely valóságos paradicsomot képez, ma már lakói számára nézve jelentékenyen sülyedt. KLÍSKS — Botrányos esetről értesítenek bennünket Szatmármegyéről. Egy ottani nagybirtokosnak ugyanis az adóvégrehajtó a törvényes formák megtartása mellett adóhátralékok fejében elárvereztette egyik gulyáját. Az árverés törvényes volt, jelen voltak a községi hivatalos közegek s a gulya a legtöbbet ígérőnek oda is üttetett, ki a kérdéses gulyát még az nap jul. 31 én Szabolcs megyében fekvő birtokára hajtatta A volt tulajdonos azonban értesülvén gulyája elhajtásáról, lóra ültette egy gazdatisztjét, néhány puskás, több vasvillás embert állított mellé s a Szabolcs megyében elhelyezett gulyát ezek segélyével az őrző közegek, valamint az illető községi hatóság tiltakozása daczára erőszakkal visszahajtatta saját magához. Az ügy nagy megbotrányozást szült megyeszerte. Az alispán a törvény megtartására szóbita föl az illetőt, mit azonban az válasz nélkül hagyott. A megejtett vizsgálat alapján a megye panaszttevőt t. i. a azt ki a gulyát árverésen megvette »a törvény rendes útjára« utasitá, ez ítélet azonban fölebbeztetett, mert panaszos az elhajtott, s jogos tulajdonát képező gulyának ha kell karhatalommal is visszaadatását s az erőszakoskodó volt tulajdonos ellen bünfenyitő kereset hivatalból való megindítását kéri. Az ügy fölebbezése most van a belügyminisztérium eldöntése alatt. A büntető törvénykönyv megvizsgálására összehívott bizottság 4-én tartó első ülését, melyről a »Lloyd« utólagosan következőket hallja : Az elnöklő miniszter az ülés elején kiemelte, hogy a vita főleg a törvénykönyv elvei és eszméi iránt fog forogni, ami azonban nem zárja ki, hogy részletekről is lehet szó. Mindenekelőtt azt kérdé a miniszter az enquete tagjaitól, helyeslik-e a vétségek és bűntettekre való felosztást, valamint azt, hogy a kihágások egy külön törvényben fognak elintéztetni ez egyhangúlag helyeseltetett. És úgy helyeselték azt, hogy a sajtóvétségek az átalános büntetőtörvény által intéztetnek el. Az időszámításra vonatkozólag elfogadtattak a javaslat határozmányai. Elfogadtattak a javaslat határozmányai a Horvát és Szlavónország iránti viszonylatra nézve. Az enquete a halálbüntetés megtartása mellett nyilatkozott, hangsúlyozta azonban, hogy a sajtó azon szemrehányása, mintha a halálbüntetés viselős nőn végrehajtásának a szülés utánra halasztása barbár tény lenne, nem jogosult, mert az ily ítélet kihirdetésére nézve a büntető eljárásban tétezhetnek sajátos intézkedések. A szabadsági büntetések beosztása, az élethosziglani szabadságbüntetés és a minimum iránti határozatok elfogadtattak. A pénzbüntetések maximumául egy tag 6000 frtot ajánlott, ami azonban rövid idő után elvettetett s a maximum 4000 írtban maradt megállapítva. A mellékbüntetések s az átmeneti intézeteknek a javaslatban követett rendszere egyhangúlag elfogadtatott. Ezután a miniszter bezárta az első ülést. — A törökországi vasutak. A »Golos« konstantinápolyi levelezője, az ottani nagyhatalmak képviselőinek politikai működéséről értesít. Ezen tudósítás szerint Zichy gróf a vaspályák ügyében győzött, de diadala most az egyszerű, német követ fáradozásától is függött, ki annál nagyobb buzgalmat fejtett ki, minthogy az orosz nagykövet és a többi hatalmak képviselői minden avatkozástól ez ügyben tartózkodtak. A budapesti philologiai társulat közgyűlése. A társulat közgyűlését mintegy 40 tag jelenlétében Ponori Thewrewk Emil délután 3 órakor nyitotta meg az országház egyik termében. Az elnök megnyitó beszédében hangsúlyozza, hogy a társulatnak rövid idei fenállása óta sok alkalma nem volt ugyan még ideje nagy dolgokat művelni, de az eddigi eredmény biztos jövővel kecsegtethet. Felhozza aztán érveit azon ellenvetésekre, melyeket a társulat fenállása ellen hoznak fel. Azt mondják nem, hogy a társaság elvonja az Akadémiától az erőket. Erre azt feleli, hogy az Akadémia a bevégzett tudósok fóruma, míg a phil. társaság a kezdőket is tagjai közé fogadja. A másik ellenvetés az, hogy a társulat tagjai a tanáregyesület nyelvészeti szakosztályában is kifejthetnék erejüket. A tanáregyesület nyelvészeti szakosztálya azonban nem teljesen azon czél felé törekszik, mint a phil. társulat. Áttér ezután a társulat történetének vázolására. Az alapszabályok már teljesen megerősítve fekszenek a társulat előtt. Tagja van a társulatnak 106, e közt rendes 66, levelező 37, tiszteletbeli 3. Helyben lakik e 106 tag közül 80, vidéken 26. Eddig összesen 7 rendes havi ülés tartatott, melyeken 17 értekezés olvastatott fel, melyek nagyrészben már egész terjedelmükben is megjelentek. Rövid üdvözlő szavak után felhívja a titkárt számadó beszédének felolvasására. Ebből felemlitjük, hogy Ráth Mór hajlandónak mutatkozott egy phil. encyclopaedia kiadására s ennek szerkesztésével Bartal Antal, Szarvas Gábor és Thewrewk Emil tagok bizattak meg. Különben a többi adatokat az elnök már felsorolta. Számos s kolozsvári egyetemi tanár egy még kiadatlan művének a »classical philologia történelme Magyarországon« népismertetését olvasta fel. E mű a classical philologia terjedelmes történetét adja 14 évi hosszas és alapos tanulmányozása alapján, s egy, legfölebb két év alatt befejezetetvén, napvilágot fog látni. Szamosi műve 3 fő részre oszlik: átalános (belső), részletes (külső) részre, és végül könyvészetre. A hazai classical irodalom történetét 5 részre osztja I. Mátyás haláláig, mely kor classical műveltségben nem áll a külföld háta mögött. A második időszak innét 1772-ig. A harmadik 1772—1843-ig, a negyedik 1843—1849-ig s az ötödik ettől a mai napig, kívánja, hogy e nap, melyen a philologiai társulat a megerősített alapszabályokkal első közgyűlését tartja, egy uj korszaknak legyen kezdete. A mű második része, mely a honi classicai philologia külső történetét tárgyalja, igen terjedelmes, s birálva ismerteti az egyes kiadásokat s a kiadóknak azokhoz írt értelmezéseit. A 3-dik rész a kiadásokat ismerteti a lehető terjedelemben. Párhuzamot von ezután a magyar és a külföldi különösen a német philologiai mozgalmak közt, s constatálja, hogy elmaradásunk a külföldtől csak a 17-ik századtól kezdődik. Ez elmaradás oka az volt különösen, hogy csak egyetlen egyetemünk van, és itt is a class, philológiára csak a legújabb időkben fordítanak nagyobb figyelmet. Másik ok, hogy iskoláink könyvtáraiban az ide vonatkozó irodalom egyátalán nincs képviselve. Jobb eredményt vár a classaiki irodalomnak más módon való tanításától, mint az eddig történt, továbbá jó tanárok nevelésétől, jó fordítások eszközlésétől. Végül óhajtja, hogy egy philologiai közlöny alapittassék, mely azonban, hogy jobban megélhessen, a nevezetesebb külföldi műveket ismertesse, az összes nyelvészetet felölelje s philologiai újdonságokat is közöljön. A közlönyt is az egyesület költségén akarja kiadatni s reméli, hogy az akadémia is segítséget fog nyújtani. Ezen utóbbi indítvány némi kis vitát idézett elő. Ennek a közóhajnak megfelelő közlöny kiadására még nem látja elég erősnek a társulat anyagi viszonyait. Mayer ajánlja, hogy míg ily szakfolyóiratot megindítani nem lesz módjában az egyesületnek, legalább a közgyűlés alkalmával adjanak ki ilyet. Elnök végre kimondja, miszerint Szamossy indítványa elvileg elfogadtassák, s ha lehetséges leend, elnöki titkár megbizassék — ha kell, aláírások útján — ezen ügy létesítésére. A számvizsgáló bizottság jelentése szerint öszszes bevétel volt 166 frt, kiadás 107 frt 30 kr, s így pénzkészlet van 58 frt 70 kr. A pénztárnok felmentetett. Titkár ezen alkalommal 32 új tagot jelentett be, nagy részt Szamossy Irén. Ezek közt van öt levelező tag. A tisztviselők lemondván, közfelkiáltással újból megválasztattak. Hampel József ezután a nemzeti múzeum archaeologiai osztályának gypsöntvényeiről értekezik. Ezen öntvényeknek ő epochalis befolyást tulajdonít a hazai archaeologiára. Az ókori népek szellemi emlékeit a helyi kutatások s viszonyok alapján egyátalán nem lehet megítélni, szükséges a mesteri alkotásokat is ismerni. S ezt csak másolatban leírhatjuk. Ezen gypsgyüjtemények közt az az elsőt Welcker Bonnban alkotta s ez szolgáltatja még ma is a mintaképet az újabb gyűjteményekhez. Legelső ezen gyűjtemények közt a berlini, mely nemcsak didactikai czélokra szolgál, hanem ezen tudomány valódi repertóriuma akar lenni s már is több mint ezer szobor van itt. Az eredeti művek tekintetében még Olaszország sem tartja gazdag gyűjteményeit kielégítőnek s most már ott is szereznek be fösz-gyüjteményeket. De ezen fösz-gyüjtemények nemcsak az archaeologiára bírnak befolyással, hanem a nép műveltségére is. Szerző ezután a gymnasiumi tanítással hozta annak hatását kapcsolatba s végül az athenei műveltség történelemmel kapcsolatban felsorolja a muzeum egyes darabjait. Ezen részlet, bármily érdekes volna valamely vegyes társaság előtt felolvasva szakférfiakra nézve oly ismert dolgokat tartalmazott, hogy azok felsorolása a hallgatóknál csekély figyelmet keltött, azonban végül megéljeneztetett. Dr. Szombathy Ignácz indítványozta, hogy a tanáregyesület közlönyében egy pár szóval tudassák mindig, hol jelent meg egy-egy philologiai értekezés. Az elnökség ennek kieszközlésére felkéretett. Ezzel 6 órakor az ülés tárgyat befejeztetvén a tagok dr. Hampel vezetése mellett átmentek a múzeumba a föszöntvények megtekintésére. Az orsz. középtanodai tanáregylet közgyűlése. Második nap aug. 6. Az esti lapunkban közlött tudósitás után Wolf György tartott előadást »A magyar nyelv a középtanodában.« Szép és érdekes előadás után, melyben a magyar nyelv megromlását példákkal is igazolta, a következő pontokat ajánlja elfogadás végett. 1. Legyen minden oktatás egyúttal magyar oktatás is annyiban, hogy egy oktató se mulaszsza el megkövetelni a tanulótól a helyes, magyaros kifejezést. 2. Akadályozzuk meg iskoláinkban a nyelvromlást. E czélból kerüljük az erőszakos terminológiát s a roszul alkotott elnevezések helyébe vagy jobb magyar szót, vagy, ha ez lehetetlen, idegent tegyünk. Ügyeljünk iskolai könyveinkre s a magyartalanul írottakat vessük el; a többieket pedig tanítványainkkal használat előtt javíttassuk ki és a beszédben is törekedjünk helyes magyarságra. 3. A magyar oktató ne engedje, hogy az olvasmányok nyelvtani hibáit a tanuló elsajátítsa; de a kijavítást tapintattal intézze, hogy az író tekintélye ne csorbuljon, mind e mellett, túlságos aggodalom nélkül, mert az ifjúságot vak bámulóvá, oktalan bálványozóvá nem szabad nevelni. Az egész magyar oktatást olvasásra alapítsuk és ezzel kapcsoljuk össze a grammatikát, metrikát stb. Ezen resolutiókhoz senki sem szólt, miután magukban érthetőknek tekintettek. Lastóczky László eperjesi tanár azt említi fel, hogy a magyar nyelv ápolása a tót iskolákban is eléggé figyelembe vétetik. Bodnár Zsigmond pedig kijelenti, hogy