A Hon, 1875. augusztus (13. évfolyam, 174-198. szám)

1875-08-07 / 179. szám

I­iad­ó-h­ivata­l: Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint. Előfi­g­etési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 frt­k­ 6 hónapra...........................................12» » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. I// V? KtfVV»vi r~W?.tA\sri:Yir­/'.­ 179. szám. XIII. évfolyam. Reggeli Budapest, 1875. Szombat, augusztus 7. Szerk­esztési iroda: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás: A HON 66 99 Xlll­ üik évi folyamára. Előfizetési árak:Egy hóra . 12 frt 6 frt a frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a pest­i utalványokat kérjük használni, melyek bérmen­tesít­ve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek­ tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. Budapest, augusztus 6. / A horvát k­lasztoták éa hazán­t. A horvát országgyűlési választások — az eddigi hírekből ítélve — nagy többséget adtak a kormányon lévő nemzeti pártnak. A vele szemben álló közjogi és szerb ellenzéki elemek törpe minoritásban maradtak, noha sem a nép nemzetiségi szenvedélyeinek fel­keltésében, sem vallási fanatismusának feltü­zelésében, sem az ellenzéki elemek szövetke­zésében hiány nem volt. Denique a horvát nemzeti párt, mely szenvedélyes, az országot megrázkódtató ellenzéket képezett az 1868-ki szerződést kötő unióp p­árt ellenében, most az új szerződés megkötésével, elég erős kor­mánynak bizonyult be. Tudta teljesíteni köz­jogi kötelességeit, végezte — és pedig európai szempontból is kielégítőleg — belreform fel­adatait és győzött a választásoknál. Még­pedig azon felhívás, melyet a mozgalom elején kibo­csátott névaláírásaival, és melynek alapján állott a nemzet előtt, az ellenzékkel szemben, Magyarország iránt, a kötelességszerű­ lojali­­tással viseltetett. Tehát ennek védelmében győzött. Ha tehát a horvát nép közvéleménye h­í­­ven nyilatkozott most, akkor elitélte véglege­sen a közjogi oppositiót , ha ugyan a hor­vát kormánypárt elveket és nem csak embe­reket akart általa elitéltetni. És ha, ez a lejalitást hirdet­ve győzött, megvárjuk, megköveteljük tőle, hogy most már érdekli ő­­ is lejális legyen. Ne ígérjen (mint hitték) se nyilvánosan, se titkon »változtatást,« a kiegyezésben ; mert Magyarország többé nem paktál ; ne hízeleg­jen ; sőt ne tűrjön tüntetést a délszláv propa­gandának ; a­milyen az a herczegovinai se­­gélygyű­jtés, mert ez Magyarországban gya­nút kelt. A közjogi oppositió egy kis töredékén kívül, csinált volt, épen iskolaügyi törvénye által, egy kis szerb ellenzéket is magának a nemzeti párt. A görög és latin egyház ellen­szenve, sőt átalában a szerb egyházi autono­­mikus hatalmi vágy, mely az egyház köpe­nye alatt mindenütt nemzeti czélokra törek­szik, tört ki Horvátországban is, ép úgy mint nálunk a szerb pártban. Ez csak a választási mozgalomban mutatkozott és azután ered­ménytelen maradt. De lehet következménye. Mi már magát az új horvát választási mozgalmat tartjuk, Magyarország szempont­jából, nyereségnek. Még­pedig két okból. Először azért, mert a horvát nemzeti párt maga fékezé meg, a saját kebeléből kivált horvát szélsőbalt és maga képviselő azzal szemben, a Magyarországgal kötött szövetség szenttül megtartásának eszméjét. Harczolt, egykor ellene, most harczolt mellette, miatta. Tudjuk, hogy a múltakat nem könnyű fe­ledni és feltétlen bizalmat nem érezhetünk rövid idő alatt, egykori ellenfelünk iránt. És ezért egészen megmagyarázhatónak tartjuk, ha a magyar politikusok közül azok, kik az egykori Uniópártban hittek és személyes barátokat ismertek, ezeknek személyes elle­nei, a horvát nemzeti párt iránt bizalmat érezni nem tudnak. De mi a politikában személyes, vagy osztály, rokon és ellenszenv által vezettetni magunkat nem akarjuk, mi a tények szerint ítélünk. És minthogy ezek azt bizonyítják, hogy a horvát nemzeti párt megtudta tartani a kiegyezést, megtudta védeni egykori barátai ellen és ezzel az Uniópárt nem dicsekedhetett — időelőttinek és fölöslegesnek tartunk min­den bizalmatlankodást és gyanúkeltést. Igaz, hogy pletyka van elég. Vannak, kik komé­diának nézik az egészet és hiszik, hogy a hor­vát kormánypárt és ellenzék egyetértőleg dolgozik — Magyarország ellen. Ilyen fel­tevéssel nem rontjuk álmunkat ; ha lesz íré­­n­y vagy csak komoly előjel is, az effélére, akkor lesz módunkban cselekedni. Addig legjobb féknek tartjuk Horvátországra nézve — a horvát nemzeti párt kormányát. A másik szempont, mi a horvát választási mozgalomnak és eredményének, Magyaror­­­szágra nézve,jelentőséget ad — az,hogy a belel­* lenzék Horvátországban, előbb-utóbb a­ közjogi térről, belü­gyekre megy át, megveretése és a* reformkérdések által felmerülő érdeksérel­mek, nagyobb nézeteltérések következtében. Az a szerb — pártmozgalom, az oskolai tör­vény miatt,parlamenta liter nem volt indokolt,a kis socialistikus árnyalat sem felel meg Hor­vátország politikai helyzetének , de mégis a közjogi kérdéstől elvont mozgalom volt. Ké­sőbb keletkezhetik egészségesebb belmozga­­lom is. De bár­mi legyen, ha a szerb és hor­vát belátják, hogy nem Magyarországgal való kapcsolatuk akadálya boldogulásuknak ; sőt, hogy ha a szerb észreveszi, hogy hatalmi vá­gyait a horvát ép úgy megfékezi, sőt még szi­gorúbban, a maga hazájában, mint a magyar, akkor a mi nemzetiségi izgatóinknak is keve­sebb hatásuk és követőjük lesz. Ily szempontokból tartjuk mi, hazánkra nézve, nyereségnek, a legújabb horvát válasz­tási mozgalmat! — Az országgyűlés első nap­jainak munkaprogrammját illetőleg a következő részletekről értesül a »P. Lt.«: Miután ő felsége f. hó 28-án a budai várban az országgyűlést megnyitotta, megalakul a képviselőház,megválasztván irodáját s a módosított házszabályoknak megfelelő számú bizottságokat. Ama bizottságok, melyeknek működése a ház alakulásával szorosan összefügg — az igazoló-, bíráló- és imcompatibilitási bizottságok két hét alatt alkalmasint betöltik feladatukat, mire a kormány az 1876-ki költségelőirányzatot — mely az idei budgethez képest mintegy 5 millió megtakarí­tást mutat — továbbá az államháztartás rendezésére­­ vonatkozó némely javaslatait, mint pl. a házi­pénz- s­­árak felállítására vonatkozó, fogja előterjeszteni.­­ Erre az országgyűlés néhány hétre felfüggeszti ülé­seit s a delegáczió tagjai Bécsbe mennek. A delegá­­cziók ülései alkalmasint nem fognak sokáig tartani, de ha tovább tartanának,­­ ez esetre a ház némely bizottságai, pl. a pénzügyi bizottság, szintén ülésezni fognak. Október közepén a ház ismét összeül s az egyes szakminiszterek előterjesztik nagyszámú tör­vényjavaslataikat. Azok első sorozatából felemlítjük az igazságügyér előterjesztését a bagatellügyek kö­rüli eljárásra, a járásbíróságok hatáskörének kiter­jesztésére, a büntető törvénykönyvre,­­ a belügyér­­nek a rendőrség és egészségügy állami rendezésére, a pénzügyérnek az adókezelésre vonatkozó előterjesz­téseit stb. A „HON“ TÁRCZÁJA. A valláson kommunisták Amerikában. (The communistic Societies of the United States from per­sonal visit and Observation, by Ch. Nordhofi, New-York 187 5. Ismertetését lásd : Revue des deux mondes augustus 1-i füzet.) Nordhoff idézett könyvének, mely kiterjed az összes kommunista községek ismertetésére, ezúttal csak azt a részét mutatjuk be kivonatosan olvasóink­nak, mely a shakers-ok, s a Harmonie nevű telep le­írásával foglalkozik, s mely ekkép jóformán elintézi azon kommunisták jellemzését, kik vallásos inten­­cziók szerint csoportosulnak. Ezek közt először a shaker-ok (a remegők) em­lítendők, mert ez a legrégibb s legjobban szervezett kommunista telep; anyavárosuk, a Mount-Lebanon (Libanon hegye) 1792-ben alapittatott és még ma is virágzó. A remegőknek tizennyolcz társulatuk van s két államban terjedvék el, és mert minden társulat­ban több család van, s voltakép minden család külön községet képez, lehet mondani, hogy Amerikában 58 shaker község van, összesen 2415 lélekszámmal. Hitük alapja folytonos érintkezés köztük s a szelle­mek világa közt; azt hiszik, hogy Krisztus másod­szor is megjelent a földön , pedig az ő alapítójuk, Lee Ann személyében, ki egy szegény angolnő volt, egy manchesteri kovács leánya, ki túlságos hévvel hirdeté a szeplőtlenséget, mely szerinte minden erény alapja. Ann és szülei csatlakoztak a Barátok Társa­ságához, kiket a rajongás némely túlságos heves nyilvánulásaitól, melyek erős remegéshez hasonlítot­tak, shaking quaker-oknak neveztek el. Ez állítóla­gos szentek üldöztettek, Ann maga fogságba vette­tett. Fogsága alatt látományai voltak, s kiszabadul­ván, hirdetni kezdé, hogy egyedüli mód az emberi nem megmentésére az, ha lemondunk arról, a­mi az első ember halálát okozá, a­mire a kígyó tanítá Ádá­­mot bukása után, a­mi szerint a tényleges emberiség e pokol szülöttének származéka (mely tán különben némi rokonságban látszik lenni a Talmudnak Cainra vonatkozó felfogásával.) Az emberiség megmentése nem történhetik máskép, csak az állati ösztönökről való teljes lemondás útján; e föltétel a­latt és ha a vétkezőktől teljesen elkülönözve élnek, alakíthatják csak a hivők egyedül igaz anyaszentegyházukat. Nem lehet csodálkozni, hogy Ann Lee férje igyeke­zett menekülni a nőtől, ki oly borzadályt érzett a házassági kötelék ellen. Az 1773-ik évben az új felekezet azt képzeli, hogy felsőbb intést kapott az iránt, hogy költözzék Amerikába. Elviselte az út fáradalmait. Felekeze­tük Albany-ban Watercliet mellett telepedett meg 1775-ben, az Új Libanon azonban csak 1780 felé kez­dett népesebb lenni, midőn Massachusetts-ben s Con­necticutban néhány baptista révén a felekezet hite elterjedt. De maga Ann is járt-kelt, egyik vidékről a másikra, szent igét hirdetvén, tanácsokat osztogat­ván, a betegeket gyógyítván, a titkos bűnöket osto­rozván, azoknak, a­kik hozzá csatlakoznak, más föl­tételt nem kötvén ki, csak a coelibátust, és mint a felekezethez való csatlakozás nyilt kimondását, a megbánás jeléül a múlt bűneiről tanuk előtt való le­mondást, ám ha valaki, e bűnöket megvallván, bocsá­natáért esdett: — Az istennek valld meg bűneidet, szólt, az bocsátandhat meg; én kérem őt ez iránt szivem mélyéből; én is csak olyan szolgája vagyok neki, mint te. — Ez alázatos asszonynak, ki nem tu­dott sem írni, sem olvasni. Ítélete igen egészséges s emelkedett, alakja nemes, szabályos és kedves, mo­dora egyszerű de méltóságos volt. A shakersok családja vagy községe rendesen nyolczvan vagy kilenczven minden korú személyből alakul, kik ugyanegy házban laknak. Minden csalá­dot két »idősb« (egy nő s egy férfi) kormányoz, az egész telepet pedig egy kormány, melynek rendesen mindegyik nemből négy tagja van. Ezektől folttalan tekintélyt s a szellemi dolgokban nagy jártasságot kö­vetelnek. Ezek biznak a fivérekre és nővérekre oly teendőket, a minőket, hiszik, hogy elbirnak intézni, s ön­maguk nevezik ki utódaikat. A társulat tagjai soha nem kérdeztetnek meg semmi iránt; a kormány dönt mindenben s azt tételezik föl, hogy az égből kapja sugallatait. A kézi munka oly szigorú köteles­sége a shakeroknak, hogy még az »idősbek« sincse­nek kivéve ez alól s a­ Mount-Lebanon kormánya ko­sárfonást űz; a templom közelében van kis boltjuk. M­inden társulat vagyona nagyobb kényelem okáért a kezelő kezén van, de minden család, mely a társu­ltat képzi, külön vezeti számadásait s intézi ügyeit. A társulat tagjai nyáron négy és fél, télen öt órakor kelnek ; este kilenc­ és fél órakor minden tűznek el kell oltva lennie. Férfiak és nők ugyanazon terembe gyűlnek össze, egyik asztalnál a nők, má­siknál a férfiak költvén el háromszor napjában az é­t­­kezést; előtte és utána egy perezre térdet hajtanak, mely szertartást lefekvés s fölkeléskor is ismételnek. Minden férfi egy nőre van bízva, ki gondoskodik ru­házatáról, fehérneműiről. A nők szolgálnak fölvált­va, hónapokint a konyhában is ; elég nagy számmal alkalmazzák őket, nehogy a munka fárasztó legyen. Dec­ember egy hideg napján volt — beszéli Nordhoff — hogy első látogatásomat tettem egy sha­ker családnál. Vártak rám s az ajtó azonnal kinyílván, mihelyt érintem, egy testvér fogadott, ki szótlanul üdvözölvén, intett hogy kövessem- Egy folyosón men­tünk át, aztán egy üres éttermen, továbbá egy udva­ron, s akkor egy más házba jutottunk.» Íme, mondá itt, bevezetvén a látogatók termébe, itt maradjon ön; rögtön jön egy társunk, ki beszélgetni fog önnel.« Egyedül hagyott; én időtöltésül a szobát vizsgálom, melyben valók. Csakhamar kopogtak az ajtón s egy magas ifjú ember jelentkezett, úgy mutatván be ma­gát mint az a testvér, kire én mulatásom alatt bizva vagyok.Svéd ifjú volt, ki elvégezte szülőhazája egye­temét. Értelmes és jó családbeli ifjú volt, s figyelmét a remegőkre Hepvort-Dixon könyve (La Nouvelle Amerique) vonta; eljött maga, hogy tanulmányozza az egyesületet s ínye szerintinek találván azt, azután itt maradt. Színe élénk volt, mint a shaker-oknak legnagyobbrészt, haja divatosan s rendesen volt fé­sülve, kék és szürke ruhát viselt, nyakkendőtlenül s széles szalagu fehéres kalapot. Hangja nyájas és halk volt, tekintete mosolygó, s minden mozdulata csen­des, tartózkodó; noha igen közlékeny volt, mégis ki­tetszett belőle az, hogy óvakodik a világtól, a mely­­lyel szakított. Míg az ifjú svéd, válaszul kérdéseimre, elmondott egyet-mást maga felől, megjelent Frederic, egyike az »idősbeknek« a Mount-Lebanon, »északi családjának« feje, a shakerok közül legismertebb, mert ő volt leggyakrabban kiküldve a világba, hogy megismertesse a társaság tanait. Születésére nézve angol ő, s ifjúságától fogva soczialista volt, míg végre a shakerokhoz csatlakozott. Most hatvanhat éves, de ötvennek sem mondaná senki. Sokat olvasott s éke­sen tud beszélni; felekezete előtt pótolhatlan ember ő, szónok és író. Rögeszméje ez, hogy a­mit tud, azt az emberi élet meghosszabbítására használja fel. Magas, könnyedén öltözött, tiszteletet gerjesztő s rokonszenves ember ő. Ő vezetett végig Új-Libanonon. A társulat tagjai közt minden rangú ember van : papok, törvénytudók, kereskedők, orvosok, ta­nulók, majorosok, tengerészek, művészek, katonák, de főleg lelkészek. Minden vallásból vannak ott, ki­véve a római katholikusokat, még zsidók is , de a baptisták, methodisták és presbyteriánusok vannak legnagyobb számban. A shakerok soha nem utasítottak vissza valakit színe miatt, már eleve el­kárhoztatván a rabszolgaságot. Még jóval ezek föl­szabadítása előtt, ha valaki a shakerok közé akart lépni s rabszolgái voltak, föl kelle szabadítani nége­reit, kik azután nagy számmal jöttek a shakerok közé. Magánéletükben sokan a tökéletesség legmagasb fokát érik el. Egy idősb kijelenté nekem, hogy bíz­vást meri azt mondani minden ismerősének, mit Jé­zus mondott a farizeusoknak : »Ki tud közületek bűnről vádolni engem.« Atalán keveset olvasnak. Fredericnek az idősbnek egész könyvtára csak né­hány könyvből áll, melyek társadalmi problémákkal, vagy élettani törvényekkel foglalkoznak. A svéd ifjú, ki tanult, azt mondá, hogy nem sok idejébe került, míg le tudott szokni a könyvekről, s nem is igen saj­nálja. Egy vén skót, a­ki a világban vegyészettel fog­lalkozott, azt mondá, hogy neki eleinte igen nagy vágya volt tudni, mi its történik az ő szakjában a tu­domány terén, de bővebb megfontolás után elhatár­­za, hogy tehetségeit a társadalomra magasb jelentő­ségű hasznos kérdésekre fordítja. Már negyven év óta remegő : »Jól van ! szólék, de hát ha magába vonul ön, kielégiti-e önt saját élete ?« Habozás nél­kül s szemmel látható őszinteséggel felelt: »Bizo­nyára valósítottam azon legmagasb vágyakat, me­lyekre lelkem szárnyalása képes volt. A milyen én voltam, a világban soha nem találtam volna helye­met s szerencsétlen leendettem, mert ott minden el­lenkezőleg történik az én jog és igazság szerinti fo­galmaimmal. Itt megtaláltam a magam helyét.« Bizonyára ez az egész társulat magyarázata s ez teszi lehetővé, hogy szabályaik — különösen a coe­­libatus — megsértése nagy ritkán fordul elő. Ha azonban előfordul az illető rögtön kizáratik. Van lap­­jok is »The shaker and shakeresse« czimen, mely ha­­vonkint jelen meg. A második ilynemű felekezet a Harmonie, me­lyet nagyobbára németek laknak. Bizonyos Rapp ala­­­­pitotta őket, a ki Würtembergben született, s egy majoros fia volt. Megnősült s két gyermeke is ma­radt, kik később társulatába álltak. A bibliát szeret­te olvasni s népe állapotát nem találta megegyezőnek azzal, mit e szerint várni jogosítva vélt s három szá­zad magával elment Amerikába, a­hol gyarmatát 1805-ben (negyvenöt éves korában) alapítá. Szorgal­mas, munkás, vállalkozó és okos ember volt, vezeté­se alatt virágzásra indult a telep. Ők terjesztették el a whiskyt, bár maguk nem használták, s olajuk, lenük, gabnájuk gyorsan hírre tett szert. 1807-ig a házasság meg volt engedve a társaságban,­de valami vallásos vakbuzgalom ekkor kimondatta a társulat ifjabbjaival, hogy minden nemi indulatot leküzde­­nek. Rapp az öreg, szintén közéjük állt az önkéntes Coelibatáriusoknak, úgy szintén fia John, ki bár nem rég nősült, ettől fogva mint testvér élt együtt nejével. Ettől fogva egy gyermek sem született a Harmonie társaságban. A­kik nem éreztek magukban ez életre hivatást, szakítottak a rappistákkal. Henrici, ki most feje e gyarmatnak, azt mondá Nordhoffnak, hogy most már több mint ötven éve így van, s nincs sem­mi felügyelet, nincs óvintézkedés, s a volt házastár­sak tovább is egy házban laknak. »Mikor már őrkö­dés kell, szólt, akkor már az hasztalan is, meggyőző­déseink és az ima erejére számolunk mi.« E házasság nélküliek (a shakerek is) mind igen hosszú életűek. Az öreg Rapp kilenc­ven éves korában halt meg. De épen ez teszi rövid éltűvé tár­sulatukat, mely tagokat így csak kívülről való csatla­kozás folytán nyerhet. Ez pedig nem történik nagy számban, s így a virágzó Harmonie gyarmat, mely valóságos paradicsomot képez, ma már lakói számára nézve jelentékenyen sülyedt. KLÍSKS — Botrányos esetről értesítenek ben­nünket Szatmármegyér­ől. Egy ottani nagy­birtokos­nak ugyanis az adóvégrehajtó a törvényes formák megtartása mellett adóhátralékok fejében elárverez­­tette egyik gulyáját. Az árverés törvényes volt, jelen voltak a községi hivatalos közegek s a gulya a leg­többet ígérőnek oda is üttetett, ki a kérdéses gulyát még az nap jul. 31 én Szabolcs megyében fekvő bir­tokára hajtatta A volt tulajdonos azonban értesül­vén gulyája elhajtásáról, lóra ültette egy gazdatiszt­jét, néhány puskás, több vasvillás embert állított mellé s a Szabolcs megyében elhelyezett gulyát ezek segé­lyével az őrző közegek, valamint az illető községi ható­ság tiltakozása daczára erőszakkal visszahajtatta saját magához. Az ügy nagy megbotrányozást szült me­­gyeszerte. Az alispán a törvény megtartására szóbita föl az illetőt, mit azonban az válasz nélkül hagyott. A megejtett vizsgálat alapján a megye panaszttevőt t. i. a azt ki a gulyát árverésen megvette­ »a törvény rendes útjára« utasitá, ez ítélet azonban fölebbezte­­tett, mert panaszos az elhajtott, s jogos tulajdonát képező gulyának ha kell karhatalommal is vissza­­adatását s az erőszakoskodó volt tulajdonos ellen bünfenyitő­ kereset hivatalból való megindítását kéri. Az ügy fölebbezése most van a belügyminisztérium eldöntése alatt.­­ A büntető törvénykönyv megvizsgálására összehívott bizottság 4-én tartó első ülését, melyről a »Lloyd« utólagosan következőket hallja : Az elnöklő miniszter az ülés elején kiemelte, hogy a vita főleg a törvénykönyv elvei és eszméi iránt fog forogni, a­mi azonban nem zárja ki, hogy részle­tekről is lehet szó. Mindenekelőtt azt kérdé a mi­niszter az enquete tagjaitól, helyeslik-e a vétségek és bűntettekre való felosztást, valamint azt, hogy a ki­hágások egy külön törvényben fognak elintéztetni ez egyhangúlag helyeseltetett. És úgy helyeselték­ azt, hogy a sajtóvétségek az átalános bün­tetőtörvény által intéztetnek el. Az időszámítás­ra vonatkozólag elfogadtattak a javaslat határoz­­mányai. Elfogadtattak a javaslat határozmányai a Horvát és Szlavónország iránti viszonylatra nézve. Az enquete a halálbüntetés megtartása mellett nyi­latkozott, hangsúlyozta azonban, hogy a sajtó azon szemrehányása, mintha a halálbüntetés viselős nőn végrehajtásának a szülés utánra halasztása bar­­bár tény lenne, nem jogosult, mert az ily íté­let kihirdetésére nézve a büntető eljárásban té­tezhetnek sajátos intézkedések. A szabadsági bün­tetések beosztása, az élethosziglani szabadság­­büntetés és a minimum iránti határozatok elfo­gadtattak. A pénzbüntetések maximumául egy tag 6000 frtot ajánlott, a­mi azonban rövid idő után elvettetett s a maximum 4000 írtban maradt meg­állapítva. A mellékbüntetések s az átmeneti intéze­teknek a javaslatban követett rendszere egyhangú­lag elfogadtatott. Ezután a miniszter bezárta az első ülést. — A törökországi vasutak. A »Golos« konstantinápolyi levelezője, az ottani nagy­hatalmak képviselőinek politikai működéséről érte­sít. Ezen tudósítás szerint Zichy gróf a vaspályák ügyében győzött, de diadala most az egyszer­ű, né­met követ fáradozásától is függött, ki annál nagyobb buzgalmat fejtett ki, minthogy az orosz nagy­követ és a többi hatalmak képviselői minden avatkozástól ez ügyben tartózkodtak. A budapesti philologiai társulat köz­gyűlése. A társulat közgyűlését mintegy 40 tag jelenlé­tében Ponori Thewrewk Emil délután 3 óra­kor nyitotta meg az országház egyik termében. Az el­nök megnyitó beszédében hangsúlyozza, hogy a társu­latnak rövid idei fenállása óta sok alkalma nem volt ugyan még ideje nagy dolgokat művelni, de az eddigi eredmény biztos jövővel kecsegtethet. Felhoz­za aztán érveit azon ellenvetésekre, melyeket a tár­sulat fenállása ellen hoznak fel. Azt mondják ne­m, hogy a társaság elvonja az Akadémiától az erőket. Erre azt feleli, hogy az Akadémia a bevégzett tudó­sok fóruma, míg a phil. társaság a kezdőket is tagjai közé fogadja. A másik ellenvetés az, hogy a társulat tagjai a tanáregyesület nyelvészeti szakosztályában is kifejthetnék erejüket. A tanáregyesület nyelvészeti­­ szakosztálya azonban nem teljesen azon czél felé tö­rekszik, mint a phil. társulat. Áttér ezután a társulat történetének vázolásá­ra. Az alapszabályok már teljesen megerősítve fek­szenek a társulat előtt. Tagja van a társulatnak 106, e közt rendes 66, levelező 37, tiszteletbeli 3. Helyben lakik e 106 tag közül 80, vidéken 26. Eddig összesen 7 rendes havi ülés tartatott, melyeken 17 értekezés olvastatott fel, melyek nagyrészben már egész terje­delmükben is megjelentek. Rövid üdvözlő szavak után felhívja a titkárt számadó beszédének felolvasására. Ebből felemlitjük, hogy Ráth Mór hajlandónak mutatkozott egy phil. encyclopaedia kiadására s ennek szerkesztésével Bar­­tal Antal, Szarvas Gábor és Thewrewk Emil tagok bizattak meg. Különben a többi adatokat az el­nök már felsorolta. S­z­á­m­o­s s­­ kolozsvári egyetemi tanár egy még kiadatlan művének a »classical philologia törté­nelme Magyarországon« népismertetését olvasta fel. E mű a classical philologia terjedelmes történetét adja 14 évi hosszas és alapos tanulmányozása alap­ján, s egy, legfölebb két év alatt befejezetetvén, nap­világot fog látni. Szamosi műve 3 fő részre oszlik: átalános (belső), részletes (külső) részre, és végül könyvészetre. A hazai classical irodalom történetét 5 részre osztja I. Mátyás haláláig, mely kor classical művelt­ségben nem áll a külföld háta mögött. A második időszak innét 1772-ig. A harmadik 1772—1843-ig, a negyedik 1843—1849-ig s az ötödik ettől a mai napig, kívánja, hogy e nap, melyen a philologiai tár­sulat a megerősített alapszabályokkal első közgyűlé­sét tartja, egy uj korszaknak legyen kezdete. A mű második része, mely a honi classicai phi­lologia külső történetét tárgyalja, igen terjedelmes, s birálva ismerteti az egyes kiadásokat s a kiadóknak azokhoz írt értelmezéseit. A 3-dik rész a kiadásokat ismerteti a lehető terjedelemben. Párhuzamot von ezután a magyar és a külföldi különösen a német philologiai mozgalmak közt, s constatálja, hogy elmaradásunk a külföldtől csak a 17-ik századtól kezdődik. Ez elmaradás oka az volt különösen, hogy csak egyetlen egyetemünk van, és itt is a class, philológiára csak a legújabb időkben fordítanak nagyobb figyelmet. Másik ok, hogy isko­láink könyvtáraiban az ide vonatkozó irodalom egy­­átalán nincs képviselve. Jobb eredményt vár a classaiki irodalomnak más módon való tanításától, mint az eddig történt, továbbá jó tanárok nevelésétől, jó fordítások eszköz­lésétől. Végül óhajtja, hogy egy philologiai közlöny alapittassék, mely azonban, hogy jobban megélhes­sen, a nevezetesebb külföldi műveket ismertesse, az összes nyelvészetet felölelje s philologiai újdonságo­kat is közöljön. A közlönyt is az egyesület költségén akarja kiadatni s reméli, hogy az akadémia is segít­séget fog nyújtani. Ezen utóbbi indítvány némi kis vitát idézett elő. Ennek a közóhajnak megfelelő közlöny kiadására még nem látja elég erősnek a társulat anyagi viszo­nyait. Mayer ajánlja, hogy míg ily szakfolyóira­tot megindítani nem lesz módjában az egyesületnek, legalább a közgyűlés alkalmával adjanak ki ilyet. Elnök végre kimondja, miszerint Szamossy indítvá­nya elvileg elfogadtassák, s ha lehetséges leend, el­nök­i titkár megbizassék — ha kell, aláírások útján — ezen ügy létesítésére. A számvizsgáló bizottság jelentése szerint ösz­­szes bevétel volt 166 frt, kiadás 107 frt 30 kr, s így pénzkészlet van 58 frt 70 kr. A pénztárnok felmen­tetett. Titkár ezen alkalommal 32 új tagot jelentett be, nagy részt Szamossy Irén. Ezek közt van öt leve­lező tag. A tisztviselők lemondván, közfelkiáltással újból megválasztattak. Hampel József ezután a nemzeti m­ú­z­e­u­m archaeologiai osztályának gypsöntvé­­n­y­e­i­r­ő­l értekezik. Ezen öntvényeknek ő epochalis befolyást tulajdonít a hazai archaeologiára. Az ókori népek szellemi emlékeit a helyi kutatások s viszo­nyok alapján egyátalán nem lehet megítélni, szüksé­ges a mesteri alkotásokat is ismerni. S ezt csak má­solatban leírhatjuk. Ezen gypsgyüjtemények közt az az elsőt Welcker Bonnban alkotta s ez szolgáltatja még ma is a mintaképet az újabb gyűjteményekhez. Legelső ezen gyűjtemények közt a berlini, mely nemcsak didactikai czélokra szolgál, hanem ezen tudomány valódi repertóriuma akar lenni s már is több mint ezer szobor van itt. Az eredeti művek tekintetében még Olaszország sem tartja gazdag gyűjteményeit kielégítőnek s most már ott is szerez­nek be fösz-gyüjteményeket. De ezen fösz-gyüjtemé­­nyek nemcsak az archaeologiára bírnak befolyással, hanem a nép műveltségére is. Szerző ezután a gym­­nasiumi tanítással hozta annak hatását kapcsolatba s végül az athenei műveltség történelemmel kapcso­latban felsorolja a muzeum egyes darabjait. Ezen részlet, bármily érdekes volna valamely vegyes tár­saság előtt felolvasva szakférfiakra nézve oly ismert dolgokat tartalmazott, hogy azok felsorolása a hallga­tóknál csekély figyelmet keltött, azonban végül meg­­éljeneztetett. Dr. Szombathy Ignácz indítványozta, hogy a tanáregyesület közlönyében egy pár szóval tudassák mindig, hol jelent meg egy-egy philologiai érteke­zés. Az elnökség ennek kieszközlésére felkéretett. Ezzel 6 órakor az ülés tárgyat befejeztetvén a tagok dr. Hampel vezetése mellett át­mentek a mú­zeumba a föszöntvények megtekintésére. Az orsz. középtan­odai tanáregylet köz­gyűlése. Második nap aug. 6. Az esti lapunkban közlött tudósitás után Wolf György tartott előadást »A magyar nyelv a középta­nodában.« Szép és érdekes előadás után, melyben a magyar nyelv megromlását példákkal is igazolta, a következő pontokat ajánlja elfogadás végett. 1. Legyen minden oktatás egyúttal magyar ok­tatás is annyiban, hogy egy oktató se mulaszsza el megkövetelni a tanulótól a helyes, magyaros kifeje­zést. 2. Akadályozzuk meg iskoláinkban a nyelvrom­lást. E czélból kerüljük az erőszakos terminológiát s a roszul alkotott elnevezések helyébe vagy jobb ma­gyar szót, vagy, ha ez lehetetlen, idegent tegyünk. Ügyeljünk iskolai könyveinkre s a magyartalanul írottakat vessük el; a többieket pedig tanítványaink­kal használat előtt javíttassuk ki és a beszédben is törekedjünk helyes magyarságra. 3. A magyar okta­tó ne engedje, hogy az olvasmányok nyelvtani hibáit a tanuló elsajátítsa; de a kijavítást tapintattal in­tézze, hogy az író tekintélye ne csorbuljon, mind e mellett, túlságos aggodalom nélkül, mert az ifjúságot vak bámulóvá, oktalan bálványozóvá nem szabad ne­velni. Az egész magyar oktatást olvasásra alapítsuk és ezzel kapcsoljuk össze a grammatikát, metri­kát stb. Ezen resolutiókhoz senki sem szólt, miután magukban érthetőknek tekintettek. Lastóczky László eperjesi tanár azt említi fel, hogy a magyar nyelv ápolása a tót iskolákban is eléggé figyelembe vétetik. Bodnár Zsigmond pedig kijelenti, hogy

Next