A Hon, 1875. augusztus (13. évfolyam, 174-198. szám)

1875-08-08 / 180. szám

alá ne essék , ezen joga rendes viszonyoknál közönsé­ges büntetéseknél úgy sem jön alkalmazásba, ha pe­dig zavaros idők következnek be, igen szükséges, hogy legyen a korona kezében egy eszköz, a­mely ál­tal az azon idők alatt politikai c­élzatokból elköve­tett bűnös cselekményekre is kivételesen fátyolt bo­nthasson és ez­által a polgároknak megadhassa azon bizonyosságot, hogy az azon időben véghezvitt s a szoros törvényességgel sokszor meg nem egyező cse­lekményeik igazságszolgáltatási ürügyek alatt nem fognak büntetés alá vonatni. A javaslat határozmá­­nyai elfogadtattak. Megemlítendőnek tartjuk még, hogy csak a sértett fél indítványára üldözhető bűnös cselekmények iránti határozmányokat egyik tag a család körében elkövetett súlyosabb bűnös cselekmé­nyekre is ki akarta terjeszteni. Ezen indítvány azon­ban nem fogadtatott el, mivel a családi tekinteteket nem lehet feltétlenül irányadóknak venni ott, hol ez általános erkölcsi érzet felháborodásával járna ; az ú. n. Antragsdälid­ek különben Németországban is megszorításnak néznek elé, mert sok visszaélésre ad­nak alkalmat. Ezzel az ülés véget ért. Felhívás a philadelphiai nemzetközi kiállításban való rész­vételre. A jelenlegi kedvezőtlen üzleti viszonyok daczá­ra, nagyszámú hazai iparosok részéről és más oldal­ról is azon élénk óhajtás nyilváníttatván, hogy ha­zánk a jövő évben Philadelphiában tartandó nemzet­közi kiállításon, ha nem is mennyiségileg, de minden­esetre minőségileg méltóan képviselve legyen, az alulírt kereskedelmi és iparkamara ez ügyben a kormányhoz felterjesztést intézett. En­nek következtében a földmivelés, ipar- és kereskede­lemügyi magyar kir. minisztérium f. é. július 31-én 17,339. sz. a. kelt leiratával kijelenté, hogy nem csak az alulírott kamarát a kiállítás rendezése körüli teendőiben a leghathatósbb támogatásban részesí­tendő hanem az ország szorult pénzügyi helyzetéhez mért anyagi segélylyel is kész ezen ügyet elősegíteni azon esetben, ha megelőzőleg kétségbe nem vonható módon kimutattatik, hogy ezen kiállításban való rész­vét iránt hazánk illető köreiben a kellő érdekeltség létezik, mely esetben az illető költségvetési tétel a törvényhozás előtt nagyobb számú kiállítók kívánsá­gára, illetőleg érdekére való hivatkozás által volna indokolható. — Az alulírt kereskedelmi és iparka­mara tehát mindazokat, a­kik ezen kiállításban, — mely Magyarország részéről együttesen fog rendez­­tetni — résztvenni kívánnak, ezennel felhívja, hogy mennél előbb, de legkésőbben szep­tember 1-ig nyilatkozanak az iránt, várjon mit és minő előfeltételek mellett kívánnak Philadelphiá­ban kiállítani. A részvétel módjára vonatkozó­lag különösen kiemeltetik, hogy főleg oly tár­gyak volnának kiállítandók, melyek egész hazánk földrajzi és ethnographiai, illetőleg művelődési, vala­mint anyagi, azaz földmivelési, ipari, kereskedelmi és forgalmi viszonyainak feltüntetésére alkalmasak, vagy a­melyeknek kiválóan magyar jellegüknél fogva az amerikai piac­on való meghonosítása remélhető. E mellett kevesebb súly fektetendő a kiállítandó tár­gyak mennyiségére vagy külső felszerelésére, mint azoknak tárgyi jelentőségére, mely czélszerűen össze­állított mustrákból is megítélhető. A részvételre való szándék mind a kamarához intézendő levél útján, mind szóval a délelőtti hivatalos órákban a kamara­helyiségében (Mária-Valéri-utcza uj tőzsde épület 2. emelet) bejelenthető. Budapesten, 1875. augusztus 6. A budapesti kereskedelmi és ipari kamara: Koch­­meister Frigyes, s. k. elnök, Steinacker Ödön s. k. tollvivő. Posner K. L. a kiállítási bizottság elnöke. Apróságok.. Puskaporszag van a levegőben. Igaz ugyan, hogy abból a véres drámából, me­lyet a világ a szerb fejedelem bécsi utazásából iszo­nyodva jövendölt,­­ Milan vígjátékot csinált (meg­házasodván) , hanem azért ne gondolja senki, hogy már most ezzel kiütött az örök béke. Dehogy ! Ellenkezőleg áll a dolog. Nagyobb fergeteg fenyeget bennünket, mint a minő az Al-Du­nánál kerekedhetik. Csak most kezdjük belátni,mert volt oly sürgős szükségünk a Uctatius-ágyúkra, hogy még a kenyér­re valót is bronz­ aczélban kell öntenünk. Csak most tudjuk, miért kapnak egyszerre a honvédek is ágyút, amiért eddig hiába könyörögtek. Hát megadja a felvilágosítást a távíró: »K­i akarjuk köszörülni Königgrätzet.« Ez aztán komoly vállalkozás. Akkora csorbát kiköszörülni, a minő Königgrätznél a fegyvereinken esett, csakugyan nem elég a közönséges aczél, a bronzból kell azt öntetnünk. Hanem az az Andrássy még­is csak hamis egy ember. Hogy igyekezett lebeszélni Francziaországot a revanche-politikáról s íme most kisül, hogy csak azért tette, hogy maradjon meg­­ neki. Pedig hogy a dolog komoly, kiderül abból, hogy már nem is mint szándékot, hanem mint elha­tározott, sőt megkezdett tényt jelentik a lapok. (Várjuk erre a rémhírre a rendreutasító ko­moly dementit a »Kelet Népétől,« melynek lapve­zére tudomás szerint küldiplomata s igy az ilyesmi nem eshetik meg tudta nélkül. Reméljük azt is, hogy a fejünkhöz fogja vágni a német lexicont, melyből ki­derül, hogy »die Schleifung von Königgrätz ist be­schlossen,« és »hat bereits begonnen,« — nem any­­nyit jelent, hogy Königgrätzet »kiköszörülni ,« ha­nem, hogy »lerombolni« szándékoznak. — Nem te­hetünk róla,ha nem vagyunk olyan jó németek, mint ő.) * Még egy másik háboruhkr. Mindig mondták az osztrákok, hogy ne higyjünk a magyarnak. — Hamis a zúzája. Nem feled az oly könnyen. Manet alta mente repostum. íme a sógornak csakugyan igaza volt. Sok volt a rováson s most már csakugyan fegyverrel fogjuk törleszteni a régi tartozást. (Tudniillik úgy, hogy azt a 30.000 db Wörndl­­puskát, a­mit a magyar honvédelmi miniszter ren­delt meg,­­ adósságtörlesztés fejében átadjuk a kö­zös hadügyminiszternek.)* Egy tiszti vizsgán azt kérdezték e napokban a hadapródtól, hogy miben különböznek a Kropacsek­­féle ismétlőpuskák, a­melyekkel most a vadászcsa­patokat fogják fölszerelni, egyéb halandó puskáktól ? A fiú sokáig nem tudta eltalálni. Végre kisüti, hogy az ismétlő puskával többször is agyon lehet lőni az embert. " Rögtön hadnagy lett.* Van a magas katonai körökben egy tréfás em­ber, kinek nagy kedve telik mindenkit boszantani, a­kivel szóba áll. A múltkor azt mondja neki egy szintén magas­rangú katona : — Bizony nagy baj lenne, ha most valami há­ború találna kiütni. Ebben a roppant pénzza­varban. — Dehogy lenne baj — válaszol a kópé — én biztosítani merlek, hogy győznénk, ha megfogadnák a tanácsomat. — S mi lenne az ? — Hát az, hogy tegyük át a háború színhelyét — Cincinnatiba. Az aggódó tábornok sehogy sem bírta kitalál­ni ennek a beszédnek a rázióját. Egész nap törte rajta a fejét. Másnap azután kapott egy nevére czim­­zett hírlapot, melyben veres krétával a következő hir volt megjegyezve : »Cincinnatiban az állatkertben történt, hogy egy szamár agyonharapott egy oroszlánt.« Ennek a rosz tréfának majd hogy párbaj nem lett a vége. Az orsz. közép tanodai tanáregyesület közgyűlése. A középtanodai tanárok jelen évi közgyűlése be van fejezve. Ezen gyűlés legfőbb nevezetessége kétségkívül az első országos rajzkiállitás s a rajzta­nári enquéte munkálata. Mindkettő igen szépen sike­rült s ezen siker után biztosan lehet reményleni, hogy a rajztanításra hazánkban uj korszak fog viradni. Az enqueten mintegy 80 rajztanár jelent meg — az összes szaktanároknak mintegy fele — s ezen taná­rok határozatai a rajztanitás öntudatossá tétele s a műtörténelem bevonása által még a remény lett hala­dásnál is szebb jövőt tárnak fel elénk. A rajztanitás ezáltal valódi tudomány lesz s a nép műveit zöme meg lesz nyerve a művészetnek s a műizlés nálunk is meghonosodik. A jelen évben a kézműipar tanításának a népiskolába behozatalán kívül, melyet úgy a kormány, mint a néptanitók erélyesen csak ezen évben kezdtek sürgetni, a rajztanítás ezen reorganisatiója a legfonto­sabb tanügyi vívmány s azon férfiak, kik e nagy munkát előkészítették s köztök első­sor­ban a buzgó Landau Alajos, méltán megérdemlik a magyar tanférfiak összeségének hálás elismerését. De maga a közgyűlés is több tekintetben tett nevezetes s figyelemre méltó reformokat. A legfontosabb ezek közt a Kármán Mór által beadott indítvány elfogadása, melynek következtében reménylhetőleg már a jövő év folyama alatt meg fog indulni egy az akadémiai vagy természettudományi vállalathoz hasonló gyűjtemény, melynek czélja leend­­ó s hasznos ifjúsági művekről gondos­kodni s ezáltal a népkönyvtárak alapját is megvetni. Igen fontos elvi határozatai voltak továbbá az egyesületi közgyűlésnek az újabban több oldalról meg­támadott reáltanoda és a polgári fiú­iskolák érdekében. Azon határozat, hogy a reáltanodai tanfolyamot végzett növendékek az egye­tem bizonyos facultásaiba, mint rendes hallgatók, fel­vétessenek , hogy a polgárfiúiskolákat, mint azt a néptanítók egyetemes ülése is követelte, felsőbb nép­iskolákká alakíttassák át, örvendetesnek mondható s még örvendetesebb az, hogy mindkét határozat csaknem egyhangúlag hozatott s igy a mestersége­sen alkotott gátok hatástalanoknak mutatkoztak. Az elvi kérdéseken kivül nagy fontosságúnak mondható ezen közgyűlés azért is, mert az egyesület belügyeit alaposan rendezte. Ezen reformok közül különösen felemlítjük azon Berecz indítványára vita nélkül egyhangúlag elfogadott módosítást, hogy az egyesület rendes tagjai közé ezen­túl a tanitóképezdei s polgári iskolai tanárnők is bevézessenek s rendkívüli tagja más műveit nő is lehessen. A józan nőemancipatiónak ezen maguk a nők által sem követelt vívmánya örvendetes tanújelét adja annak, hogy a magyar tanárok mennyire men­tek az előítéletektől. Tudósításainkban az egyesületi közgyűlés mű­ködéséről teljesen megemlékeztünk s most pótlólag csakis a választásokról s a banquetőről kell megem­lékeznünk.­ A választás a törvények értelmében 3 ízben történt titkos szavazattal, először az elnökre, másod­szor a tisztviselőkre s harmadszor a választmányi ta­gokra. Elnök túlnyomó szótöbbséggel Berecz Antal lett. Alelnök: Hofer Károly. Első titkár: Köpesdy. Második titkár: Dr. Erődi Béla. Pénztárnok: Ma­yer József. Könyvtárnok: Landau Alajos. A fővárosi választmány tagjai let­tek : Névy László, Pfeiffer Antal, Dr. Say Mór, Ábel Károly, Felsmann József, Komáromy Lajos, Scholtz Ágost, Dr. Lechner László, Dr. Ribáry Ferencz, Szarvas Gábor, Torkos László, Petrovics Ferencz, Bihari Péter, Gyertyánfy István, Vidéki János, Volf György, Wissinger Károly, Dr. Kármán Mór, Hel­ler Ágost, Király Pál, György Aladár,Krisz Ferencz, Bodnár Zsigmond, Dr. Cserven Flóris. A vidéki választmány tagjai: Klamarik János, Tóth József, Téglás Gábor, Szabó Ignácz, Lasztókay László, Fehér Péter, Grosics Mik­sa, Straubers Ödön, Benedek Ferencz, Mauritz Re­zső, Fehér Ipoly, Balázs Árpád, Szamossy János, Schröder Károly, Barlanghy Adorján, Vész Albert, Szalay Alfréd, Magyar Gábor, Salamin Leo, Mend­­lik Alajos, Dr. Kuncz Adolf, Hemmen Ferencz, Ivá­­nyi István, Abday Asztrik,Lucz Ignácz, Károly Hu­gó, Polyakovics, Hehelein Károly, Halász László, Rejtényi József, Kuncz Elek, Wagner Lajos, Sieber Ede, Peres János, Margalics, Sidy Nándor. A ma d. u. 2 órakor a Hungáriában rendezett diszebéden mintegy 100 tanár gyűlt egybe. Ott volt még ezenkívül 4 nő s Pór Antal, esztergomi kano­nok s országgyűlési képviselő. A diszebéd élénk volt, habár a felköszöntések szám tekintetében nem voltak olyanok, mint reményleni lehetett. A nevezetesebbek közt felemlítjük Szamossi felköszöntését Bereczre, Bereczét Szamossi­ra s Pórra, kik középtanodai tár­saikat most sem feledhették el. Felsmannét a rajzta­nárokra, Fehér Péterét a fővárosi tanárokra stb. Az ünnepély 4 óra után fejeztetett be. A középtanodai tanáregyesület jelen közgyű­lése ennélfogva elég jó emlékű marad a résztvevőkre nézve s reménylenünk lehet, hogy a most már tete­mesen megerősbödött választmány buzgósága folytán a jövő közgyűlés sem marad el mögötte. A fővárosi közmunkák tanácsából. Budapest, augusztus 6-án. Az ülést Podmaniczky Frigyes báró alelnök délutáni 4 órakor nyitotta meg; a tanácskozmány fő tárgyát a belső körútnak a rostélyutczától a Zri­­nyi-féle házon 30 ölnyire túl­terjedő részének kiépí­tése képezte. A körút ezen részének tovább építése körül szükséglendő munkavállalkozásokra és anyagszál­lításokra nézve a kiírt árlejtés értelmében augusztus 2-ik napjáig összesen 20 ajánlat érkezett be, melyek a műszaki bizottság által átvizsgáltatván, ennek vé­leménye alapján a következő ajánlkozók fognak az illető munkák kivitelével és illetőleg anyagszállítá­sokkal megbizatni, és ugyan: a) Dörschag Antal a föld- és kőműves munkákkal, b) Hirsch Sebestyén a kövezési munkákkal, c) A bécsi út- és híd­ építési társaság a gránit kő szállítással, d) Mayer Antal a kavicsszállítással, c) Dittrich S. a dunai kavicsszál­­lítással. f) A Ganz-féle gyár a lámpatartók, és ezek kiegészítő részeinek előállításával, g) A Schlik-féle gyár a három diszcandelaber és a vasszerkezetek kiállításával, h) Schober Ferencz a mázoló munkák­kal, i) Zellerin Mátyás a bádogosmunkákkal, k) Mendl István a gázlámpák előállításával. Ezen ajánlatok szerint a fenti munkákra elő­irányzott összeg 78,229 frt 60 krról 63,778 frt 37 krra szállíttatott le, mi­által egy 18% takarítás, továbbá pedig az eddig fennálló szerződések meg­szüntetése is, éretett el. Kapcsolatosan ezen előzményekkel, a munka megindításának határnapja augusztus hó 16-ra tűzetett ki, mivel a helybeli légszesztársulat a lég­­szeszcsövek a vízvezetéki igazgatóság, a vízvezetéki csöveknek fektetése védett értesíttetni határoztatott. A belső körút építésének ezen kérdésével össze­függően tárgyaltatott még a pesti közúti vasúttár­­sulatnak egy a közúti vonalra vonatkozó beadványa és tervvázlata, mely miután az a közmunkatanács ál­tal tervezett eredeti módozatoknak lényegesen meg­felel, helyben hagyatott; tekintve azonban azon kö­rülményt, miszerint az ezen tervezet értelmében a körúton, valamint a kerepesi út betorkolásánál ter­vezett egyszeri átmetszés csak az által válik lehetsé­gessé, ha a kerepesi út kezdetén egy kettős vágány fektettetik, ezen ügy előzetes tárgyalás czéljából a fő­városi közönségnek kiadatni határoztatott. A közúti munkálatok főfelügyelete egy Haris Sándor, Schneider Alajos és Sebastiáni Frigyes ta­nács tagokból álló bizottságra bízatott. A fővárosi hatóságnak a Duna jobbpartján fekvő városrészek megvilágításának szaporítására vo­natkozó előterjesztése helyben hagyatott, ennek ér­telmében a petroleumvilágítás az I. kerületben 74-el, a II-ik kerületben 67-el, III. kerületben pedig 53-al, összesen tehát a három kerületben 194 lámpával fog szaporíttatni, mely számhoz hozzáadva az eddig használatban levő 367 lámpát, a petroleumvilágítás a nevezett kerületekben 561 lámpa által fog eszkö­zöltetni. A légszeszvilágítást illetőleg az I. kerületben 13, a II. kerületben 19, a III. kerületben 3, összesen tehát 35 új lámpa fog felállítatni, mi­által a három kerületben a légszeszvilágítás az eddig használt 489 lámpával összesen 524 láng által fog eszközöltetni. Ezen számokban nem foglaltatnak azon lám­pák, melyek még a Duna-part hosszábban lesznek felállítandók; erre vonatkozólag felkéretni rendelte­tett a fővárosi hatóság, hogy a Rudasfürdőtől az élelmezési térig felállítandó lámpákra vonatkozó ter­vezetet mielőbb a tanácscsal közölni szíveskedjék, miután ezeknek felállítása a dunaparti rácsozat hosszában felállítani szándékolt lámpákkal szoros összefüggésben áll. A közmunkák tanácsa abbeli felszólalása foly­tán, hogy a Duna jobb partjának hosszában létesíten­dő lámpakarok 14-től 14 ölnyi távolságban állíttassa­nak a m. k. közlekedésügy miniszter, tekintettel azon körülményre hogy a gyakori lépcsőlejáratok folytán e kívánt távolság pontos betartása eszközölhető nem lészen, megrendelni méltóztatott, miszerint a lámpa­karok felállítására meghatározott távolság 16 és 12 öl közt váltakozzék. A m. kir. miniszter úrnak a fővá­rosi világítás érdekében tett ezen üdvös intézkedése köszönettel tudomásul vétetett. A közmunkák tanácsának egy már régebben kelt felhívása folytán a főváros közönség a kövezés kö­rül követendő eljárás czéljából a főváros összes utczáit, utait és tereit három csoportba osztályozta; az első osztályba sorozandók azok, melyek a fővá­ros és országos közlekedés biztosítására hivatvak: ezek gránit, asphalt vagy faburkolattal lesznek ellá­tandók ;­­a második osztályba azon utak sorozan­dók, melyek kizárólag a fővárosi közlekedést fog­ják fel, ezek szilárd alapon nyugvó traciütkö­­zettel fognak ellátatni; végre a harmadik osz­tályt képezik azok, melyek csakis a helyi köz­lekedés fenntartására, vagy egyes nagyobb közle­kedési ezeknek egymás közötti összeköttetésére szol­gálnak, és a­melyek vagy macadamtalajjal, vagy egyszerű trachyt kövezettel lesznek burkolandók. A közmunkák tanácsa azon észrevétel mellett, hogy az újonan nyitandó utczák, a talajnak elegendőképpeni megülepedhetése, és ez által a kövezet tartóságának biztosítása tekintetéből legalább is két éven át ma­­cadamburkolattal ellátva maradjanak, a főváros ezen intézkedését, helyben hagyta. Következő építési engedélyek akadálytalanul kiadattak: Zanleitner Istvánnak VIII. ker. futóutcza 209./13. sz. a. átalakításra; Lézer testvéreknek I. ker. Lágymányos 945. sz. a. emeletes toldalékra; Heben Jakabnak IV. ker. Magyar utcza 544/26. sz. a. két emeletes házra; Rausch Györgynek II. kér. szegény ház utcza 382. sz. a. átalakításra­; Antal Józsefnek I. ker. 209. sz. a. átalakításra. Budinszky Györgynek VIII. k. németutcza 1130/13 sz. a. átalakításra. Ráth Péternének I. k. főutcza 580. sz. a. második emelet felépítésére. Kutsera Jánosnak I. ker. 71. sz. a. át­alakításra. Magyar gazdasszonyok egyletének VII. k. Damjanich utcza 75. sz. a. egy emeletes uj házra; Eiser Edének I. ker. Promontori utcza 25. sz. a. föld­szintes uj házra; Altschull J.-nek VI.k. dohányutcza 290/16 sz.a.három emeletre; Glasz J.-nek I.k. Lipót földi kovátsi utoa­ földszinti épületre; Mihalik János­nak II. ker. Ilona út 767. sz. a. toldalék építésre; Schachner Jósefnek I. k. Logodi utcza sarkán 401.sz. a. két emeletes uj házra; s Mihalitsko Mihály II. k. Pacsirta utcza 516. sz. a. toldalék építésre; Allgäuer Sebestyén VIII. ker. Mária Terézia tér 852/9 szám alatt toldalék építésre; Sondroschutz Istvánnak VII. k. Kertész utcza utcza 22 sz. a földszintes toldalékra; Halász Gidának VI. ker. Eötvös utcza 925. sz. a. két emeletes uj épületre. Mocsonyi Sándornak IV. kerület Váczi és Deák utcza sarkán, négy emeletes épületre. A bukovinai józseffalvi magyar iskola alapkövének ünnepélyes letétele. A zajos nemzeti tüntetések inkább a képzelmet ragadják meg, míg az egyszerű, csöndes ünnepélyek a szívet kapják meg. Ily egyszerű, csöndes ünnepély­nek voltam tanúja e kis magyar telepen jul. 31-én. Már hetek, sőt hónapok óta e nagy napról be­széltek nagyok és kicsinyek, öregek és ifjak. Egy magyar iskola építése ott, hol eddig még tanítót sem láttak! mily feszült várakozás napokon keresztül, mily csillogó öröm az arczokon! Már kora reggel ünnepi köntöst öltött az egész falu, és a reggeli isteni tisztelet után tömegesen lepték el a helyet, hol a nevelés és a nemzetiség temploma épül. A falu apró magyarjai és leánykái, kik már e leendő épület­ben fogják magukat az elpusztulás ellen fölvértezni, párosával vonultak a tágas iskola­helyre, követve a falu lelkésze és a nép által. Az asszonynép már előre helyet foglalt. A nyári nap meleg verőfénye csupa örömsugarat hintett az arczokra. Drusbáczky György plébános egyszerű, de megható szavakkal ecsetelte a népnek, hogy eddig mennyire el voltak ha­gyatva, hogy Józseffalva két év múlva már százados fennállását fogja megélni, s ily hosszú idő alatt senki sem gondoskodott gyermekei neveléséről, hogy ily hosszú időt iskola és tanító nélkül értek meg, midőn sok más apró nemzetiségi töredék elpusztult idegen népek közt, nem lévén iskoláik, hol édes anyai nyel­vüket kiirthatlanul becsepegtessék a szivekbe. »Ti is enyészetnek voltatok kitéve, ti is el voltatok — úgymond — feledve, de a magyarok istene, ki nem­zetének fiait mindenkor megvédte és segítette, a legjobb időben, segélyül küldte atyátokat, a nagy magyar nemzetet, s ő nem hagyott titeket elveszni. A magyar haza derék fiai ime itt oltárt emel­nek nektek, mely ápolja és fejleszsze bennetek az édes magyar nyelvet és a magyar nemzeti öntudatot A ti apáitok is egykor ott laktak ama földön, mely most védő jobbját nyújtja felétek, s eljön talán még az az idő, hogy gyermekeitek is már ott fognak meg­pihenni. Azonban addig is tisztán meg kell magato­kat őrizni, magyaroknak kell maradnotok, hogy ha netalán az idő vagy a körülmények meghiúsítanák reményeiteket, forró vágyaitokat, óva legyetek az el­veszéstől, s ez épület mindig emlékeztessen arra, hogy a havasokon túl egy nagy nemzet él, ki­felé bi­zalommal tekinthettek, mert ő soha se fogja elhagy­ni bukovinai magyar gyermekeit.« Ezután hosszasan beszélt a népnek Magyarországról, nagy embereiről, kormányáról, és ama nagy rokonszenvről, melyet az elszakadott keleti vérek iránt minden magyar tanúsít. Elmondta, miként kezdődtek a gyűjtések a tem­plom, de különösen az iskola építésére. Először is az újságok, s ezek közt legelső a »H­on« hívta föl a figyelmet a bukovinai, illetőleg a józseffal­­v­i magyarokra, és kezdte meg a gyűjtést. A »Hon« szerkesztője — úgymond — Jókai Mór, kinek nagy nevét ti szegény, vad bukovinai magyarok, most halljátok először, de a kit az egész világ ismer és tisztel, s a kinek nevét ezután soha sem szabad elfe­lednetek. Az ő lapjának lehet köszönni főlő részben, hogy iskolátok lesz, s szükség hogy e nagy magyar hazafit ismerjétek, íme arczképe! látjátok ő az, kinek lapja legelől megy a ti pártfogolástokban. Le­gyen képe iskolátokban örökemlékül fölfüg­gesztve.« Erre aztán Jókai virágokkal koszoruzott középnagyságú arczképét (Barabás-féle) a biró és a kántor magasra fölemelve, bemutatták a népnek, mire háromszor hatalmas éljenek hangzottak föl, s percze­­kig néma bámulattal csüngtek a legnagyobb magyar iró arczképén. Úgy tetszett pillanatra, mintha e vá­ratlan, megható jelenet magyar földön történt volna, s csak midőn szemeim a moldvai hegyekre s a kö­zelből előtűnő idegen falvakra vetődtek, ébredtem föl boldog álmodozásomból. Minden, még a rég is oly idegen ez elkülönzött kis magyar telepen, hanem azért annál édesebben esett egy kis magyar nemzeti ünnepet látni itt, hol az ős­időkben kunok és besse­­nyők tanyáztak. A derék lelkész ezután az egyes lapokról (»El­lenőr«, »P. Napló«, »Egyetértés«, »Szegedi Híradó«, »Egri Népújság« stb.), a­melyek gyűjtenek, s a ne­mes lelkű adakozókról, (fölemlítve Hertelendy toron­táli főispán nevét) a városokról, egyesületekről stb. emlékezett meg, áldva nemes fáradozásaikat. E beve­zető beszéd után Vörösmarty Szózatának és Kölcsey Hymnusának egy-egy versszakát énekelte tizenkét gyermek a kántor vezénylete mellett. E hazafias da­lok zengése könyeket csalt a vének szemeibe, kik ál­­modozva hallgatták e nemzeti imádságokat, melyek e helyen először zendültek meg. Erre rövid ima kö­vetkezett, mely után az alapkő letétetett, a lelkész által mondott e szavakkal: »Legyetek oly erős, ki­tartó magyarok, mint a mily szilárd e darab kő, me­lyen iskolátok fog emelkedni i s legyenek magyar földön örökre áldva a nagylelkű magyar adakozók!« A derék magyar lelkű pap aztán háromszor éljent mondott Magyarországra, a magyar nemzetre, a kor­mányra, országgyűlésre, Jókaira és a magyar saj­tóra, mit a nép lelkesülten viszhangoztatott. Az iskola a terv szerint csinos épület lesz, tá­gas tanteremmel és lakással a tanító számára. Mint­egy száz tanuló gyermek lesz, mihelyt megnyílik, beleszámítva a leánygyermekeket is. Az eddig be­gyűlt és a még be nem érkezett adományokból aligha épül föl egészen, mivel ez adományokból még F­o­­gadjisten falvának is iskolát kell építeni, s még a józseffalvi épülő templomot is számításba kell venni, mert magára a templomra eddig nagyon cse­kély adomány gyűlt be. A fogadjisteni iskolát szintén Drásbáczky György lelkész fogja építtetni, mi­vel ott nincs senki (sem pap, sem tanító, sem értelmi­ség,­ a­kire az építést bízni lehetne. Az előkészületek már e második iskolára is megtétettek. Ha a kinn levő adományokon kívül, még érkezik segély, akkor a jövő tavaszra mindkettő, sőt lehet már ez őszre az egyik iskola meg fog nyílni. Az adományokra nézve sok tévedés történt, a­mi hátráltatólag hat az épülő iskolákra és templom­ra. Ugyanis egyes városok (mint Pápa városa stb.), s lapok (mint a »Pesti Napló«) és egyes­­megyék és adakozók is a józseffalvi és fogadjisteni iskolákra be­gyült összegeket a kormány utján küldték el, s igy történt, hogy az adakozók akarata ellenére az adományok nem e két iskolára és templom­ra adattak a csernovitzi kormány által, hanem mivel a magyar kormány átiratában az osztrák kor­mányhoz minden világosabb megnevezés nélkül csak a »bukovinai magyarok segélyzésé­re« átalános kitétellel élt, a csernovitzi kormány te­hát az összegeket elosztotta az öt magyar falu közt, rész­akaratból-e vagy feledékenységből, nem tudom, de tény az, hogy Józseffalva alig kapott valamit ez után a gyűjtésekből, pl. a Pápa város adományából 10 irtot, a »P. Napló« gyűjtéséből 20 frtot, és így tovább. A hiba már megtörtént, s a többi magyar falvakban (Andrásfalvát kivéve) az adományok oly kezekbe jutottak, kik csak a magyarok ellenségei és a bőrt is lehúzzák a szegény magyarságról. Ilyenek ama falvakban a papok és a cseh nó­táriusok. E fölvilágítással talán használni vélünk az ügynek s úgy a kormányt, mint egyeseket a czél iránti tekintetből fölkérek, hogy az adományokat mind a két iskolára és templomra egyenesen J­ó­­zseffalvára (utolsó posta Illischestie) küld­jék Drusbáczky György plébánoshoz, vagy a község kezeihez, hogy biztosan és megcsonkítlanul d e kitűzött czélra jussanak, így aztán a két falunak is lesz iskolája és pe­dig minél hamarabb. A józseffalvi iskola alapkövének ünnepélyes le­tételénél önkénytelen a magyar hazafiságra gondol­tam, mely a nemzetiségnek annyi oltárt emelt, s itt keleten e kicsiny magyar fészekben is örökvilágot gyújtott a magyar nyelvnek. A néppel együtt sokáig néztem én is az alapkö­vet, a helyet, hol hogy minél előbb hirdessék a ma­gyar nyelvet, úgy legyen! Józseffalva (Bukovina) jul. 31. 1875. László Mihály: KÜLÖNFÉLÉK. — Szerelmey Miklós, 1848—9-iki honvédezredest, ki a komáromi várban az ostrom ideje alatt a bankjegyeket készité, s külföldre mene­külése után Londonban több nevezetes találmánya által tette magát hiressé, ma délután 4 és fél órakor temették el. A boldogult f. hó 5-én d. u. 1 órakor járt meg hosszas idei szenvedés után. Béke ham­vaira 1 — Am. tud. akadémia könyvki­adó hivatala részéről mindazon vidéki­ pár­toló tagok, kik a »Könyvkiadó vállalat« kiadványait utánvétel mellett rendelték meg, értesittetnek, hogy az illető példányok részökre már szétküldettek. Fi­gyelmeztetnek egyszersmind arra, hogy a csomagok kiváltására a posta­hivatal által határidőül a szállitó­­evél bemutatását követő 14 nap van szabva, mely idő­tartam lefolyása után a ki nem váltott csomagok is­mét Budapestre visszaküldetnek, mi által a magy.­r. akadémia illetéktelen kiadásokkal terheltetik. — Végül ha a czimzéseknél netán tévedések mutatkoz­nának, vagy a t. sz. előfizetők időközben lakásukat változtatnák, azokról a magy tud. akadémia könyv­­­adóhivatalát, a szétküldések pontos eszközölhetése végett, mentül előbb tudósítani szíveskedjenek. Buda­pest, 1875. aug. 7-én. A magy. tud. akadémia könyv­kiadóhivatala Budapesten. — Gyorsan iró gépek. A »Jour­nal Officiel« a következő leírását hozza egy eredeti gyorsan iró gépnek, melyet nem rég találtak fel. A feltaláló perczenként 200—250 szót képes papirosra tenni, melynél több szót a leggyorsabban beszélő szó­nok sem képes ugyanannyi idő alatt elmondani. A gépnek 12 fehér és 12 fekete billentyűje van, melyek­nek emeltyűje egy széles pedállal van összeköttetés­ben, ez utóbbi arra való, hogy a lenyomott billen­tyűkhöz a pótjegyeket adja meg, hogy így a nyomtat­ványt könnyebben lehessen olvasni. A lenyomott bil­lentyűk különböző vonásokat tesznek egy papírcsík­ra, mely mint a Morse-féle távírónál, egy hengerre van rátekerve. A fekete billentyűk vonalakat, a fehé­rek pontot írnak a papirosra. A papiros a billentyűk minden mozdulatánál 1 — 200 h­üvelyknyire halad előre oly módon, hogy minden új téren 12 kettős jegy (há­rom csoportban) nyomható. A jegyek e száma, melyet minden billentyű­ ütésnél létre lehet hozni, több mint elég arra, hogy minden szó visszaadható legyen. Sok szó csak egyetlen betűre van reducálva, úgy hogy egy billentyűfogással egyszerre több szót le lehet nyom­ni. A billentyűzet kezelése azonban igen nagy ügyes­séget igényel s legalább hat havi szakadatlan gya­korlat szükséges arra, hogy az illető egy beszéd le­írásához szükséges ügyességet elérje, ellenben a leirt jegyek olvasása igen könnyű. A papiroscsik, melyre a jegyek nyomatnak, 4 hüvelyk széles s egy egyórás beszéd visszaadására 60—70 lábnyi szükséges. — Uj fővárosi tanárok. A fővárosi ta­nács mai ülésében a IV. kerületi reáltanodánál meg­üresedett magyar és német nyelv és irodalmi rendes tanári állomásra 5 szavazattal 2 ellenében az ezen tanszéken már évek óta segédtanárként dicséretesen működött Harrach Jó­sefet választotta meg. A 8-ik kerületi reáltanoda mennyiségtani tanári állo­mására Eberling József választatott meg. — Három athletának, névszerint Porzsolt­­Lajosnak, Bendik Istvánnak és Balásy Endrének, erélyes hangú nyilatkozatát vettük, mely­ben az abban kétkedőket, hogy csakugyan megtették a balaton­füredi utat gyalog,felhívják, hogy lépjenek ki nyíltan, mert őket a sport terén mindig készen ta­lálni.­­ Különben a kocsin való versenygyaloglás rejtvénye már meg van fejtve, ha igaz azon levél tar­talma, melyet bizonyos Szvoboda K. irt az athletikai clubb titkárának. Ez­ebben elbeszéli, hogy a verseny iránt rendkívül érdeklődvén, privát passióból kisérte a versenyzőket. Különösen az egyik versenyző (való­színűleg a gyanúsított Virágh) sorsa iránt volt ki­váncsi, s ezért annak jelvényeihez hasonlókat öltött ő is magára. Július 24-én, szombaton d. e. fél 10-kor érvén Fehérvárról Kis-Keszibe, fáradt tagjait kocsin akarta tovább vitetni, s ezért felfogadta Tóth Istvánt kocsisnak. Később leszállt s tovább megint kocsira ülve, látta maga után maradni a három győztes pá­lyázót. Megjegyzi, hogy ő ugyan kényelemszeretetből a kocsiderékban feküdt, de nem a széna alatt, hanem a szénán. — A klubb mindezek mellett kötve hisz a komának s a megállapodás szerint holnap indítja út­nak titkárát, hogy nyomozza ki a dolgot.­­ A magyar királyi államvasut igazgatósága felszólítja azon hazai fiatal műszaki erőket, kik a gyakorlati gépészetben magukat kiké­pezni óhajtják, hogy 1 frt 20 kr. napi dij mellett gya­kornokul beléphetnek a m. kir. államvasut budapesti főműhelyébe. Ez által alkalom nyujtatik azoknak,kik a műegyetemet bevégezték, magukat gyakorlati téren is kiművelni. — Egy hordár viselt dolgai. Múlt hó közepe körül közöltük egy hordárnak csiny­­jeit, csalás és sikkasztásait, ki e mesterséget fél hó­nap alatt egész rendszerességgel űzte. Ennek esete ma tárgyaltatott a pesti fény­ tvszék előtt. E vakmerő csaló Sing Ignácz, budai születésű, 34 éves volt hordár a Duller-féle intézetben, folyó évi jul. elejétől ugyanazon hó 15-ig nem kevesebb mint tizenegy csa­lást, sikasztást és csalási kísérletet vitt véghez. Fri­­mond János rézöntőtől egy rézcsapot csalt ki, Ull­­mann J. bádogostól egy nagy öntöző kannát, Wür­ger A. halász nejétől, azon ürügy alatt, hogy férje fázik, egy kabátot, Vinkler Istvántól egy két csövű fegyvert, Fejszés János budai ügyvédtől 5 frtot, Hock Márton molnártól 25 font lisztet s 10 font sót a ha­lászok részére, Szurmák Vilmostól két gyűrűt 13 ft 50 kr. értékkel,Győrfy Júliától, ki egy 3 frtal terhelt leve­let,adott át neki,hogy a postára feltegye e levelet, Leh­mann Lajostól,az általa zálogba küldött 20 ftos kabátot, illetve ezt elzálogosítván, az arra kapott 3 frtot, csalt ki és sikkasztott el. Végül Piegler Lipóttól egy 140 frtos revolverpuskát, Pokorny Józseftől egy süveg czukrot akart kicsalni, de ezek vigyázóbbak voltak az előbbi károsoknál, a mások nevében kért tárgyakat át nem adták, sőt Pokorny a süveg czukrot tanoncza által küldötte el a hordár által megnevezett helyre, hol a megrendelésről mit sem tudván, a hordár üzel­­mei véget értek s elcsípték. Sing Inácz különben már rovott előéletű egyén, többször volt büntetve, s a do­logháznak is gyakori vendége volt már. A kir. ügyészség vádlottnak ezen rendszeresen űzött bűn­tetteiért 20 havi súlyos börtönt indítványoz. A tör­vényszék az addig elszenvedett fogságon kívül még másfél évi börtönre ítélte. Vádlott nem fellebbezett. A kicsalt s elzálogosított tárgyak zálogházi bárczai részint­ a tvszéknél, részint a kapitányságnál na­gyobb részben meg vannak, s igy panaszosok kára csupán ezek kiváltásában áll.­­ A budapesti iparos­képző protes­táns egyesület tagjai folyó 1875. év augustus 14-én­­szombaton) az állatkerti vendéglő nyári helyiségé­ben az egyesület védtagjai tiszteletére zártkörű tár­sas estélyt rendeznek, mely alkalommal az egyesületi tagok kar­dai és szavalatait táncz fogja követni, s ezen estélyre az egyesület barátai és jóakarói szabad belépés mellett tisztelettel meghivatnak. Kezdet 8 órakor. Falvay. — Nemzeti színház. Az új szinkfizi évet »Tanhäuser«-rel nyitották meg szombat este nagyszámú közönség előtt. Az előadást, úgy a zene és énekkarok, mint az énekesek tekintetében, a kez­detet megillető tűz és erő jellemezte s a közönség is­mételten zajosan tapsolt úgy a művészi ihlettel elő­adott nyitányért a zenekarnak, mint szerepeik rész­leteiből tisztult s erősbült érczczel kicsillámló énekük­ért az egyes szereplőknek. Ellinger a szüidő alatt csak éveiben fogyott meg, hangjában gyarapodott. A szün­idő üdítő hatása érzett Tannerné, Hóman, az ifjú Szabó, Maleczky hangján ; Kőszeghy rendületlen volt, mint mindég. A kart Erkel Sándor dirigálta, nem Richter, mint a »P. Híradó« tévesen közölte. A színház barátait azonban nemcsak a jó előadás, ha­nem magának a színház belsejének restaurálása is érdekli. A földszinten nincs többé állóhely, hat sor ús zártszék foglalja el a leghátulsó földszintet, míg a számozott oldal álló­helyek helyén feltárható­­zárt­székek vannak. A falak kék és fehér alapszínre és újonnan van festve, mint szintén a felvonásközi füg­göny, mely most igen csinos. Az előcsarnokban is már majdnem bevégeztetett a javítás és rendezés, úgy hogy a tél elé teljesen komfort és csinynyel fölszerelt színházzal nézhet a fővárosi közönség. T­a­n ü­g­y. — A magyarországi központi Fröbel-nőegyesület gyermekkertésznőket képző intézetében (nagymező-utcza 21—23 sz. a.) a f. é. nyilvános vizsgák a következő rendben fognak

Next