A Hon, 1875. augusztus (13. évfolyam, 174-198. szám)
1875-08-20 / 190. szám
190. szám. Iffl. évfolyam. Esti kiadás. Budapest, 1875. Szombat, augusztus 21. Akesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét ilető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra........................... • • « írt “ ki 6 hónapra........................... ■ • • ** * * Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... l · — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. HIRDETÉSEK POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP: szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. ummmtasaam liBim.i—v i i ír T ir~ rri-m-th~ti n~~i Budapest augusztus, 21. ^f/P Budapest, aug. 21. ^ Az országgyűlés megnyitására vonatkozzólag, biztos forrás után írhatjuk, hogy a képviselőház folyó hó 28-án lévén összehiva, 3 nap bevett szokás szerint az összejövetelre maradna lenni, a képviselőház első ülését 30-án tartja meg, mikor is a korelnök a miniszterelnök azon átiratát olvassa föl, mely szerint a király az országgyűlést 31-én a várpalotában ünnepélyes trónbeszéddel fogja megnyitni. A „Pesti Napló,” mint Bodoné, másról beszél, mikor a bor árát kérik. Megróttuk azért és csak is azért, hogy ki kombinált egy kikerekítési tervet, azt kiadta a kormány tervének és meg is bírálta. Azt mondtuk erről a kormány mit sem tud, kár tehát már előre bírálni egy oly tervet, mely nem létezik. A »Napló« most beismeri ugyan, hogy csak az ő kombinácziója az a terv, de ránk fog két dolgot, amit nem mondtunk. Egyik az, hogy azt akarjuk, hogy sem előlegesen sem utólagosan ne lehessen beszélni a törvényszékek megszüntetéséről és a kikerekítésről. Lehet előlegesen is, utólagosan is, de saját kombináczióit ne adja ki az ember előre a kormány tervének. A másik az, hogy úgy tünteti fel egyik állításunkat, mintha kikerekítési tervekről a kormány mit sem tudna. Mi ezt sem állítuk, csak azt, hogy oly alakban, amint a »Napló« kidolgozta Szapáry terve alapján, kikerekítésről a kormány nem tud. Beszéltünk a részletes tervekről és nem az alapeszméről. Azon egyszerű okból, mert részletes tervben a kormány még meg nem állapodott. Ha lesz, az később és más alakban (lehet, hogy egyes részletekben azzal találva) kerül ki, mint ahogy a »Napló« már most kidolgozá Ezért neveztük bírálatát »praeventiv kritikának,« mely csak részvért csinál. Ebben a nézetben vagyunk most is. Bécsi lapok, melyek tegnap este is megjelentek, a következő konstantinápolyi, 19-ről kelt távsürgönyt közük . »Oroszország, Németország s Ausztria- Magyarország követei tegnap 18-dikán huzamost» ideig tanácskoztak a nagyvezírrel. Azt állítják, hogy a követek az ellenségeskedéseknek Herczegovinában való beszüntetését tanácsolták, hogy a fölkelők kívánságait ki lehessen tudni , a török kormány azonban nem egyezett ebbe bele. Ignatief tábornok kihallgatáson volt a szultánnál, ami után a nagyvezírt hivatta a szultán. Szombaton az idegen hatalmak képviselőinek értekezlete lesz az orosz követségben. « Ez a nap legnevezetesb újsága, melyhez a legkülönbözőbb kommentárok fűződnek. A bécsi lapok egyike — a »N. fr. Pr.« — egyszerűen kétségbevonja a kérdéses sürgöny hitelességét. Nem úgy azonban a külügyi dal A „HONI* TÁRCZÁJA. Doone Lornsi. Regény Ezmoorból. Irta Blackmore RD. MÁSODIK KÖTET. (39. Folytatás.) XXV. Fejezet. Egy nagy férfi utána lát az ügynek. Láttam Russellord meggyilkoltatását a Lincoln Jun téren, vagyis inkáb elmentem, hogy megnézzem azt, de betegen és keserű könyzáporral fordultam el, mert tisztább és nemesebb nő soha nem hullott le aljas állatok előtt — aztán a Westminster felé mentem félig kigyógyulva az elkeseredésből, melyet Első Károly halála felett éreztem. Sok nép sietett utánam, főleg a gyengébb nemből valók fel voltak dühödve a mészárlás miatt. Kísérteties arczukban, amint azt hátra forditák, vájjon nem követi-e a látomány, nagy szomorúságot, irtózatot, szánalmat s haragot lehetett látni. Westminster Hallban nem találtam senkit, még az összecsődülő shaenerek se voltak ott, kik alkalmazást vagy fizetést várva szoktak ott tolongni. Három ajtóra kopogtam egymás után, egymásba nyíló előszobákon, melyekben más alkalommal hivatalnokokat és népséget egymás hátán láttam ki s betolongni , de fáradságomért csak lépteim viszhangját találtam. Végre egy öreg ember azt mondta nekem, hogy a törvénytudó urak mind elmentek a Lincéin'Jun mezőre megnézni saját munkájuk eredményét. Azonban pár nap múlva szerencsésebb voltam, mert a törvényszék együtt ült teljes munkában, hogy a törvényszéki szünetek előtt tisztába hozza a hátralékos dolgokat. Mialatt a csarnokban alkalmas időre vártam, egy ember lószőrhajjal fején és egy nagy kék iratcsomóval bal kezében szeliden megfogta karomat és csendes helyre vezetett. Nagyon örömest követtem mert bizonyosra vettem, hogy üzenetet hoz a törvényszéki biráktól. De miután körültekintett, nem hallja- e meg valaki, hirtelen felém fordulva azt kérdé: »Hát John, hogy van édes anyád ? »Tisztelt uram« válaszoltam leküzdve meglepetésemet, hogy ismeri családunkat és érdeklődik irántunk, »most már két hónapja nem láttam őt. Adná Isten, tudnám hogyan van most, s hogy a gazdálkodással hányadán vannak.« »Uram én tisztelem és csodálom önt,« szólt az öreg úriember nagyon mélyen és udvariasan meghajtva magát, »korunkban kevés udvaron ezban található föl annyi alázatosság és kötelességérzet. Oh mennyire szerettem én anyámat!« Ekkor aztán ég felé fordította a szemét, hogy szinte megsajnáltam, de még is kissé furcsának találtam azt. »Nagy részvéttel vagyok ön iránt uram,« szóltam tiszteletteljesen, nem akarván fájdalma ellen vétni, de még is csodálkozva anyja kora felett, mert ő maga is legalább hatvan éves lehetett: »de én nem vagyok udvaroncz; én csak egy gazda ember fia vagyok, aki egy kissé beleokultam a gazdálkodásba.« »Elég John«, szólta ő, »láthatom az arczodról. Becsületesség, bátorság és egyszerűség van oda felírva. De attól tartok, hogy itt London városában téged nagyon könnyen behúzhatnak oly emberek, kiknek nincsenek elveik. Ab, ah! rosz a világ és én már idősebb vagyok, hogy sem megjavítsam. Ily jónak és szívesnek látván őt, még arra is készen, hogy megjavítsa e korszakot, csaknem mindent elmondtam neki; hogy mennyit fizetek a hentes mesternek, hogy mi mindent megnéztem már; és hogy mennyire haza kívánkozom már, mielőtt még a gabona megérne; de hogy ezen kívánságom daczára, kénytelen vagyok fel s alá sétálni, mert lekötve érzem magamat a »megidéztetés« által. Egy szóval mindent megmondtam neki, kivévén, hogy milyen természetű az ügyem, (amit nem volt jogom megmondani), és hogy elfogyott a pénzem. Boltozatos előcsarnokban a többi ügyvédektől félrevonulva adtam elő ezeket, s úgy láttam, mintha az ügyvédek mindig változnának s egymásra kacsintanának, mint a juhok a karomon át, mikor a többiek esznek. »Micsoda! Jó Isten!« kiáltott az én ügyvédem mellét verdesve egy csomag irattal: »minő országban élünk ? Minő törvények alatt kormányoztatunk ? A törvényszék előtt nem fekszik semmi; előleges tényálladékok sem vetettek fel, a mennyire a hozzánk áttett iratokkal tudom, még csak királyi kibocsátvány sem történt, — és itt van ez a ’derék fiatal ember, kiragadva otthonából és imádott anyjától, szorgos munkaidőben, saját költségére és terheire! Sok sérelmes esetről hallottam, de ez valamennyi között a legrosszabb. Semmiféle királyi bizottság nem ütheti ezt helyre. Ez nem csak törvénytelen, uram, hanem a legnagyobb mértékben alkotmányellenes eljárás.« »Nem szóltam volna önnek, érdemes uram« viszonzása halkabb hangon, »ha tudtam volna, hogy az ön jogérzete ily fájdalmasan meg lesz indítva. De kérem most el kell önt hagynom, mert az ajtó negint nyitva van. Kérem érdemes uram fogadja.« Erre ő kinyujta kezét és szólt »Nem, nem fiam, ne kettőt, ne kettőt,« de még is eltekintett, hogy ne zavarjon. »Fogadja kegyes uram legjobb köszönetemet és megemlékezésemet.« És erre megfogtam a kezét « S ha majd valaminő körülmények, ügyek vagy saját kedve folytán a mi vidékünkre jönne, remélem nem fogja elfeledni, hogy anyám és én (ha ugyan valamikor már haza szabadulok), amennyire tehetjük, szíves vendégszeretettel fogjuk látni. Ezzel elsiettem tőle, de ő kezemet megfogta és körültekintve, rám nézett. És szólt fanyaron. »Fiatal ember, az ily általánosságban tartott meghívást nem vezethetem be költségjegyzékembe. Egy jó hivatalos órát eltöltöttem, hogy tudomást vegyek ez esetről, és véleményt mondjak felette. És már harminchat év óta kinevezett tagja lévén a tekintetes Inner Temple ügyvédi karnak, költségemet magam határozhatom meg, ámbár az csak jutalomdíj. Hivatásom tisztének és állásomnak megfelelőleg legalább is öt kameát kellene rád róvnom, noha egygyel is szívesen meg lettem volna elégedve, ha önként és szívesen adod. Most hát fiam be fogok írni kettőt, és egy fél aranyat Írnokom költsége gyanánt. Ezt mondva, sötét kék kabátjából egy vörös csatos könyvet húzott ki, melynek hátára arany betűkkel »költségjegyzék« volt írva; s mielőtt szólhattam volna (úgy kb.voltam ijedve), egyik lapjára bejegyezte : »Megfontolása a John Ridd által előadott esetnek és e felett adott jogvéleményért két guinea.« »De uram, jó uram,« hebegtem, mert már nem volt két guineam, de resteltem bevallani, »nem tudtam, hogy fizetnem kell. Nem juthatott ilyesmi eszembe se.« __ »Ördög adtál ! Hát min járt az eszed, hogy egy ügyvéd meghalgassa hosszas fecsegésedet.« »Azt hittem barátságból teszi s részvétből sajnos esetem felett , meg hogy némileg érdeklődik irántam.« »Egy ügyvéd, ezt csak te mondhatod, fiatal zsugori ! Ügyvéd mutasson részvétet, neked, ingyen ! Te vagy hitvány szolgalélek vagy a legnagyobb ugrifüles vagy. Jól van, látom, kénytelen vagyok elbocsácsátani téged egy guineável és az Írnok költségével. Rész üzlet, kétségbeejtő üzlet!« Na, ha ez az ember szíves maradt volna hozzám, mikor esetemet elmondtam, kész lettem volna ruháimat elzálogosítani, hogy kifizessem őt, inkább, mintsem adósa maradjak neki, ámbár akaratom ellenére történt. De mikor gorombáskodni kezdett, tudva, hogy erre nem adtam okot, kétkedni kezdtem magamban a felett, várjon ő pénzemet megérdemli-e. — Azért hát hirtelen készen voltam a válaszszal, amint az néha velem is megtörténik, ámbár oly lassú vagyok. »Uram, én nem vagyok zsugori: ha fiatal ember mondja ezt nekem, rosszul járt volna. A pénz meg lesz fizetve, ha tartozom vele, pedig nem kívántam adósságot csinálni. Ön azt tanácsolta nekem, hogy a törvényszék tartozik adósságaimat megfizetni amennyire azok okszerűek. Ha ez okszerű kiadás, jöjjön most el velem, Lord Jeffeys országbíróhoz és vegye át tőle a két guenent, vagy meg lehet ötöt azért a véleményért, miután ő nem határozhatja meg a költséget. Ezen szavakkal megfogtam a karját, hogy bevezessem, mert az ajtó nyitva volt. »Az Isten nevére kérlek fiú, ereszsz el, tisztelt uram, kérem ereszszen el. A feleségem beteg, és a leányom haldoklik, — az istenért uram »bocsásson el.« »Nem, nem uram,« szóltam erősen tartva őt, »nem bocsáthatom el fizetés nélkül. Az igazság, igazság marad, legyen meg az ön számára is.« »Tönkre leszek téve fiú, ha beviszel azon ördög elé. Azonnal el fog csapni és éhen veszek el egész családommal. Nesze, jó fiú, itt ez a két guenea.Te kifosztod a fosztogatót. Soha nem hiszek többé szememnek, hogy felismerjem az együgyüeket.« Két guineát csúsztatott kezembe, melyet karjába fűztem volt és sürgetve súgta fülembe, mert a nép gyülekezni kezdett körültünk. »Az Istenért bocsáss el fiú, még egy perez, és későn lesz.« »Tudós uram,« válaszoltam neki, én ha nem csalódom kétszer szólt az Írnok díjazásának szükségéről, mint sajnos dologról.« »Bizonyára, bizonyára, fiam. Önnek ép úgy írnoka van mint nekem, így áll a dolog. Kérem tanuljon jogot. Birni kell, ez kilencz tizedrésze, ami nálad inkább megvan, mint nálam. Megtartani ez a tizedik, és erre inkább képes vagy, mint a kilencztizedrészre.« Ez hízelgő volt rám nézve, s kezemben érezvén a két guineat és fél aranyat, elbocsátottam Kitch tanácsnokot (mert nem más volt, mint ő), s a következő pereben már eltűnt paróka, kék kabát és családostul. És mielőtt még időm lett volna elhatározni, hogy mitévő legyek a pénzzel (mert megtartani nem akartam), a törvényszéki kikiáltó (mint nekem őt nevezték), kijött s tudni akarta, hogy ki vagyok. Megmondtam a mily röviden tudtam, hogy az én ügyem ő felsége széke elé tartozik és nagyon bizalmas természetű , mire ő bevezetett és egy alsóbb rendű írnokhoz vezetett, ki egy felsőbb rendűhöz utasított, s a felsőbb rendű a főnökhöz. Midőn ezen az ügyem felől mindent megtudott (mit én kérdés nélkül elmondtam), nagyon komolyan összeránczolta a szemöldökét, mintha megsértettem volna. »Ridd John« kérdé tőlem szigorú tekintettel, »az országbíró főméltósága színe elé kivan ön vezettetni ?« Igen uram, ez volt a kívánságom az utóbbi két hónapon át, sőt régebb idő óta.« Akkor hát, John, eléje fognak vezetni. De egyre vigyázz. Egy szót se a hoszti letartóztatásról, vagy bajba kevered magad. Hogyan uram, midőn akaratom ellenére tartóztattak itt ?« De ő elfordult, mintha ez az ügy egy szavára sem volna érdemes s felteszem, hogy nem is volt, s kis átjáraton át egy ajtóhoz vezetett, mely szőnyeggel volt lefüggönyözve. »És ha a lord ki fog kérdezni,« súgta ez úriember, mondj neki mindjárt igazat, mert ő ki akarja azt venni belőled. — És jegyezd meg, hogy nem szereti, ha ellentmondanak neki, sem a csúszást mászást nem állhatja ki. A másik kettőre ne sokat ügyelj, de jegyezd meg minden szavát a középsőnek, hogy ne kelljen valamit ismételnie.« A sokban sokkal tájékozottabb »Presse«, mely e táviratot következő sorokkal kiséri : Azon elővigyázatos szerkesztés mellett, melyet a »Correspondent Bureau« (attól eredt ama távirat) politikailag fontos táviratainak kiadása körül tanusitni megszokott, s a szigorú ellenőrzés mellett, melyet gyakorolni távirataira vonatkozólag reá nézve lehetséges, mi a föntebbi adatokat teljesen hitelesekül tekintjük A nagyhatalmak e lépésével a herczegovinai mozgalom megszűnt elszigetelt putsch lenni, s »nagy európai kérdés« jön belőle. Hogy az ismét, mint keleti ügyek körül számtalanszor történt, békés közvetítés útján elsimul-e, vagy komoly bonyodalmak kezdete leendez órában nem lehet tudni. Ha a portaeszélyes lesz, a veszély rövid idő alatt mellőztetik, s nem lehet félni, hogy Szerbország, bármikép üssön is ki ott a miniszterválság, a mozgalomba belevitessék. Ha azonban a porta visszautasító magatartása mellett marad, megtörténhetnek, hogy később megbánja a jó tanácsok iránti lenézését. ■ Hogy a diplomáczia közvetítő lépései ily gyorsan következtek be, az összefügg a Szerbországgal történtekkel, amelyek fenyegetővé tették a veszélyt, hogy a helyhez kötött forrongásból átalános délszláv fölkelés váljon. Ugyan a »Presse« lapja egymás helyén következőket írja: A három császári állam közvetítő kísérleteire nézve halljuk, hogy Németország, Ausztria-Magyarország és Oroszország már két nap előtt megtették javaslataikat Herczegovina kibékítése iránt a nagyvezírnek, lord Elliot pedig külön kihallgatáson már eleve jelezte a szultánnál e lépést s figyelmeztette őt e lépés fontosságára. A »Politische Correspondenz« péntek esti száma végre igy ír a Konstantinápolyban történtekhez : »A 19-diki kelettel Konstantinápolyból érezett sürgöny, mely a három császári hatalom képviselőinek a nagyvezírrel való értekezéséről, ez értekezés tárgyáról s annak ez ideig való eredményéről helyes, habár nem teljes közléseket tesz, tekintést enged a három hatalom által a portának tett jó tanácsok lényegébe. Ahol a jelzett távirat hézagot mutat, az azon jó tanács jelzésére vonatkozik, mely positív javaslatot foglal magában, s melyet akkor, midőn a kérdéses diplomácziai akczió kezdetét vette, volt alkalmunk jelezni. Ez kevésbé mediativ, mint ahogy egy pesti lap nevezte, mint inkább a portának felajánlott »jó szolgálat«. (bons offices.) Ha Konstantinápolból azt jelentik, hogy a porta ezeket a tanácsokat nem tette magáévá,szerintünk ezt nem lehet nagyon komolyan a porta ez ügyben való utolsó szavának tekinteni. Valószínűleg ez utóbbi felfogás érvényesül abban az esetben is, ha valósul is a Dervis pasától a herczegovinai fölkelés gyors bevégzése iránt érkező biztatás. A diplomácziai akció iránti hírek teljes képet nyernek, ha a fönntebbiekhez közöljük még a következő párisi sürgönyt . Diplomácziai körökben azt a hírt, mintha azon hatalmak, melyek a párisi békét aláírták, Bécsben kongresszust tartanának, dementálják. Ugyan e körökben Ausztria-Magyarország Herczegovinában való netáni fegyveres beavatkozását a többi hatalmak részéről erősen tagadják, s ellenkezőleg azt állítják, hogy minden hatalom közös magatartása alapjául azt fogadta el, hogy a harcr ameddig csak lehet, lokalizáltassék, hogy mindvégig csak a török kormány keresztény alattvalóival való összetűzésének jellegével bírjon. A herczegovinai mozgalmak haretteréről a következő újabb hírek érkeztek: Konstantinápolyból távírják. A Herczegovinából érkező utolsó hírek kielégítők. Dervis pasa jelenti, hogy az izgatottság csilapul, s a fölkelés gyors bevégzése iránt nyújt reményt. Egy más konstantinápolyi sürgöny szerint Server pasa fog rendkívüli kormánybiztosul küldetni Herczegovinába, míg Mohamed Ali, janinai pasa, herczegovinai csapatparancsnokká e hir szerint már ki is neveztetett. A Talia nevű hadihajó 19-én indult csapatokkal és felszereléssel Elekbe. Cagliariból pedig a következő sürgöny érkezett. Tunisi hírek szerint a török hajóraj aug. 14-kén Tunisba érkezett, ahol azt a távirati parancsot vette: menjen keletre. A hajóraj augusztus 17-én el is ment. A »Politische Correspondenzi pedig a következőket írja: A sokat emlegetett Ljubobratics megérkezett a Trebinje körül állomásozó fölkelőkhöz, s megválasztatott minden, Alsó-Herczegovinában működő fölkelő csapatok parancsnokává. Az a tény, hogy Klekbe megérkezett török csapatok osztrák csendőrökre lőttek, oly magyarázatot nyer, hogy a törökök ez eljárásának egy sajnos tévedés az eredménye. A török csapatok ugyanis Elekhez azon tudatban közelítettek, hogy itt török földet érnek. Itt azonban fegyeres embereket találtak, akik előttük ismeretlen egyenruhában s némi távolságra voltak. Könnyen érthető, hogy ezeket fölkelőknek nézték, s egyik-másik török tiszt kiadta a legénységnek a parancsot, hogy lőjön a fegyveres idegenekre, míg végre a kellemetlen félreértés, melynek különben mi komoly következménye sem jön, kiderült. Egész hasonló eset történt, úgy látszik, Kostajniczánál is, ahol, mint egy zágrábi lapnak sürgönyzik, a törökök osztrák őrökre lőttek, akik aztán néhány törököt megsebesítettek. Mint továbbá a horvát-török határról közlik, ott a törökök a fölkelőkkel alkudozni kezdtek, ami azonban nem vezetett eredményre, mert a tüzelés rögtön azután újból kezdődött. A délszláv táborból az a hír is elterjedésre talált, hogy számos volt garibaldista légionárius érkezik Herczegovinába, a felkelők segítésére. Azt is akarták tudni, hogy ily czélból Olaszországban toborzás folyik, amely ellen az olasz kormány kényszerülve volt egy külön e czélú köztudósítványban felszólalni. Rómából most, mint tényt jelentik, hogy ily toborzásról eddigelé egész Olaszországban mitsem tudtak, s így hát a kormánynak sincs indoka, ez ügyre különösb figyelmet fordítani. Egyúttal azt is közlik, hogy a fölkelők soraiban egészben véve sincs több két vagy három volt garibaldi legióbeli tisztnél. Ezek positív hírek, melyekhez sok apróbb mendemonda járul, melyek azonban alig érdemesek a följegyzésre. Ténynek látszik, hogy a fölkelésben nagyobb mérvű változás nem állott be, s hogy a bosnyák lázadásról szóló zágrábi távirati hírek legnagyobb részükben túlzottak voltak. A kleki török csapatokról írják : A Kleknél állomásozó török csapatoknak két útja lenne, melyből a kleki öbölből Herczegovina belsejébe hatolhatnának. Az első út egy nyomorult fövenyes ösvény, mely több, az adriai tenger partjával párhuzamosan menő sziklás és kopár hegyi vonalon keresztül vezet Stolaczhoz, míg a második út a dalmata úttól Metkovicsnál ágazik el, s így mintegy 1 és fél mértföldön osztrák területen halad, s azután a Narantavölgy meglehetős jól fenntartott fennsíkján vezet Mostarba. Az első után azonban a török csapatok oly igen nagy területi nehézségekbe ütköznének, hogy azok legyőzése — tekintettel a fölkelő bandákra is — alig gondolható. Ha tehát a török csapatok, melyek Kleknél kikötöttek, gyorsan akarnak a mostari haderővel egyesülni, azon utat kell választaniok, mely rövid vonalon osztrák területet is érint. Némely oldalról ugyan kétség merült föl az iránt, hogy van-e erre a törököknek joguk. E kétség azonban annál kevésbé látszik indokoltnak, mert Ausztria-Magyarországnak is joga van a kleki földnyelven át vezető török utat csapatszállításra használni. Nehogy e jog elavuljon, osztrák részről annyira viszik az elővigyázatosságot, hogy minden héten az Opus erődből és Kastelnnovoból egy tiszt vezetése mellett egy csapat vonul harsogó zene mellett török területen át. Ha mindjárt azon egyezményekben, melyek által Ausztria e joga megállapíttatott, Törökországnak hason jogosítvány nem is biztosíttatnék , csak méltányos és helyes lenne, ez esetben számára recziproczitást biztosítani. Az újabb hírekről alantabb — távirati rovatunkban — találnak olvasóink értesülést. Fontos különösen az a konstantinápolyi hír, mely azt mondja, hogy a porta a három hatalom javaslatára még nem válaszolt. Ez szemmel láthatólag azt teszi, hogy a porta habozik s legalább is nincs annyira elszánva a közvetítés, vagy (ha jobban tetszik) a »jó szolgálatok« visszautasítására, mint az az első, általunk is reprodukált sürgönyből kitetszett. A szerb miniszterválság iránt nincsenek biztos hírek. A »N. sr. Pr.« egy koaliczióminisztériumról tud hírt mondani, mely aug. 22-én, mint Milán születése napján, publikáltatnék. A »Politische Correspondenz» pedig azon fárad, hogy Ristics netáni kormányát plauzibilissé tegye Európa előtt, ami igen nehéz munka. A belgrádi hivatalos »Szrbszki Novine« a Sztefanovics-kabinet visszalépését lapja élén a következő sorokban jelenti : »A jelenlegi minisztérium fejedelem ő fenségének mai napon beadta lemondását. Fejedelem ő fensége a lemondást elfogadván, elrendelni méltóztatott, hogy az eddigi miniszterek mindaddig teljesítsék kötelességeiket, míg az új minisztérium meg nem alakul.« Egy tudósítónk a következőket írja nekünk : Belgrádból érkező megbízható hírek szerint a »konzervatív« szellemű Sztefanovics-féle kabinet bukását közvetlenül és föltétlenül a legutóbbi szkupstinai választások okozták. Ebből világosan következtethető, hogy a hivatalos távirat hamis volt, mely a szkupstinai választásokat conservativeknek jelentette, miután minden körülmény oda mutat, miszerint ép a nemzetgyűlési választások azon párt vagy áramlat jvára ütöttek ki, mely a török elleni actiót óhajtja. Risztics János visszahivatása még e pillanatig nem tény, ha azonban a szárnyra bocsátott hir megvalósul: Szerbiának a herczegovinai ügybe való beavatkozását jelenti. A »Politische Correspondenz« utolsó közleménye a válságra nézve e közleményünkkel ellenkezőleg következőket írja: Azon kételyekkel szemben, melyek több helyütt nyilvánultak, hogy t. i. Ristics Ilován csakugyan Milán fejedelem hívására s nem saját jó kedvéből siet Belgrádba, positiv Írhatjuk, hogy valósággal fejedelmi hívás az, melynek folytán e szerb államférfi haza indul. Nyilatkozatok, melyeket Ristics az utóbbi rövid itt időzése alatt hozzá közel álló egyének előtt ten, teljesen megerősítik azon már ki is mondott nézetet, hogy ha esetleg ő venné át Szerbország ügyeinek vezetését, nem lenne többé azon mértékkel mérhető, amely mint független politikust illette meg. — Ristics úr »lelkiismeretlenségnek« bélyegző, ha valaki netán önzésből vagy dicsvágyból Szerbország létét veszélyeztetné. Szerbország geográfiai helyzeténél fogva mint sík tartomány sokkal roszabbul járhatna, mint Herczegovina vagy Montenegró, melyekben a hegyi háború kevesebb erővel is lehetővé teszi az ellenállást. Ristics társalgását e biztosítással fejezte be: Fentartom, ha a kormányra jutok, a békét mindaddig, míg tudom. A szerb kormányelnökség újon emlegetett jelöltje, dr. Mijalovics volt pénzügyminiszter, igen tevékeny s tehetséges ember, a ki kiképeztetését Németországban s Francziaországban nyerte. Neje egy angol nő, ki előszeretettel foglalkozik az irodalommal, így néhány szerbből fordítása, s néhány Szerbországról szóló eredeti munkája is forog közkézen. Ami Mijatovics úr politikai képességeit illeti, azok nem mozognak a középszerűség színvonalán felül s különösen kétségbe vonják, hogy a mostani viszonyok közt elannyira szükséges erély fölött rendelkezik e. Személyisége nem rokonszenvtelen az országban, különben tagja az omladinának is. Amint a dolgok ma állnak, a szerb ügyeknek is pár nap alatt tisztázkodniok kell. A budapesti közjegyzői kamra alakuló közgyűlése A budapesti közjgyzői kamra alakuló közgyűlését ma délelőtt 9 órakor nyitotta meg Sárkány József törvényszéki elnök a következő beszéddel. Tekintetes kir. közjegyzői kamara. Az 1874. évi XXXV. tezikkben a pesti kir. tszék elnökére ruházott kötelességem és tisztemnél fogva van szerencsém uraim ! önök díszes körében megjelenni, hogy az immár hatályba lépett közjegyzői törvény teljes végrehajtása végett, abudapesti kir. közjegyzői kamarának általam mai napra egybehívott alakuló gyűlését megnyissam. Üdvözlöm önöket uraim ! midőn ezen reám nézve megtisztelő feladatomat teljesítem, üdvözlöm azon testvéri rokonérzettel, melyet önök egyiránt fontos és nemes hivatása iránt, mint biró érezek, üdvözlöm azon hazafiai örömmel, melyet a régen várt intézmény hatályba lépte felett a hazának minden polgára érez. És méltán, mert hazai jogéletünkben törvényhozásunk ez új alkotása következményeiben kétségkívül nevezetes és nagy horderejű mozzanatot képez, nemcsak azért, mert ez alkotás bizonyára egy színvonalon áll a külföldi jogállamok hasonló intézményeivel, melyek ott üdvösöknek és megbecsülhetlen jogintézményeknek bizonyultak, hanem nevezetes főleg azért, mert jogéletünk reform terén ama hézagot, mely a korábban alkotott birói szervezési, a birói hatalom gyakorlatáról, a birói felelősségről, a kir. végrehajtókról szóló törvénycikkek, továbbá az ügyvédi rendezési törvény mellett még létezett, méltóképpen kitöltötte s ama törvények magasztos intenzióit kiegészítette. Sőt talán keveset mondok, midőn azt mondom — kiegészítette, mert meggyőződésem szerint, épen a közjegyzői intézmény fog hazánkban azon fontos tényezővé válni, mely a bírói és ügyvédi intézmények feladatának megoldását előkészítve, elősegítve, megkönnyítve, a jogállam nagy czéljai elérését — a mi véghetetlenül nehéz hazai viszonyaink közt is, lehetővé fogja tenni. Lehetővé fogja tenni azon biztosítékok által, melyet a közjegyzői törvény, az intézmény tekintetében, a megbízhatóság, a pártatlanság, a szakképzettség és a felelősség szigorú feltételeiben nyújt. Épen a közjegyzői intézmény lesz azon tényező, mely jogbiztonsági állapotaink javítását előmozdítani fogja. Előmozdítani, mert üdvös működésével