A Hon, 1875. augusztus (13. évfolyam, 174-198. szám)

1875-08-24 / 192. szám

192. szám, Ilii. évfolyam. Kiadó-hivatal , Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra.........................................6 frt kr. 6 hónapra.............................................. » * Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ...­­ » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. Esti kiadás. Budapest, 1875, Kedd, augusztus 24. Szer­kesztési iroda : Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. —­ Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest augusztus, 24. Budapest, aug. 24-én. A Horvát-Tót országgyűlést 1875. aug. 23-án megnyitó királyi leirat, a hivatalos lap mai száma szerint egész terjedelmében követ­kezőleg hangzik: Mi első Ferencz József, stb. A Horvát-Tót-Dalmátországok gyűlésére egy­­begyült főuraknak, országzászlósoknak és képviselők­nek királyi üdvözletünket. Kedves híveink ! Midőn Horvát-Tót-Dalmát király­ságunk or­szággyűlését I. évi augusztus 6-iki királyi leiratunk­kal augusztus 23-ára egybehívtuk, nem kétkedtünk abban, hogy ti, kedves híveink, Horvát-Tótország utóbbi képviseletének példájára hazafias hivatástok hit és józan betöltése által uj bizonyítékát adjátok irántunk való hüségteknek és ragaszkodástoknak, s a hazaszeretetnek. Az utóbbi országgyűlés által szerencsésen megkezd­­t reális s azért gyümölcsöző munka pályája számotokra is tág tért nyit a kitartó és sikeres tevé­kenységre, az újon behozott közigazgatás és igazság­szolgáltatás javítására, megszilárdítására, valamint kiválóan az ország szellemi haladásának, anyagi jó­létének emelésére. Ezen irányban országos kormányunk feladata leend a következő év országos előirányzatának meg­állapítása után alkotmányszerű tárgyalásra eléjek terjeszteni az alkalmas javaslatokat, melyeket ti, er­ről meg vagyunk győződve, buzgón, a mérséklet szel­lemében s minden kapcsolatos érdek tekintetbe véte­lével fogtok bírálat alá venni. Mindenekelőtt azonban gondotok leene arra, hogy a magyar korona országainak közös országgyű­lésére az előírt számú képviselőket megválaszszátok , a­hol képviselőitek részt veendenek a delegátióba küldendő tagok megválasztásában, s azután közös magyar kormányunk fontos előterjesztéseinek megvi­tatásában, s különösen a Horvát-Tót vasutak kérdé­sében fognak közreműködni. Ha a most megkezdődő országgyűlés tartama alatt időszerűnek látszanék Fiume város és kerület autonóm viszonyait végleg rendezni, akkor feladato­tok lesz kebeletekből egy bizottságot kiküldeni, mely az egyfelől Magyarország másfelől Horvát- és Tótor­szágok közt fennálló kiegyezés 66. §-a értelmében hi­vatva lenne a magyar országgyűlés és Fiume város küldöttségeivel e fölött tanácskozni. Az egykori Horvát-Tót határőrvidék bekeble­­zését illetőleg, melynek egy része már Horvát- és Tótország polgári kormányzata alá adatott, kor­mányunknak gondja lesz arra, hogy a hajdani határ­­őrvidék területére 1872. junius 19-én szentesített XIV. törvényczikk végrehajtassák. A többi hajdani határvidéki terület végleges bekeblezése az anyaországba, a mennyiben a viszo­nyok erre alkalmasoknak látszandanak, szintén al­­kalomszerüleg végre fog hajtatni. Midőn egyebekben titeket királyi kegyelmünk­ről és kegyelmességünkről biztosítunk, a Horvát-Tót és Dalmát királyságok országgyűlését megnyitottnak nyilvánítjuk. Kelt Bécsben, augusztus huszadikán, az ezer­­nyolczszáz hetvenötödik évben. Ferencz József, s. k. , Gróf Pejacsevich Péter, s. k. Mazuranic Iván, s. k. Az így megnyitott horvát országgyűlés alkat­elemeire vonatkozólag következő adato­kat találjuk a »Pester Ployd«-ban: A 75 képviselő közül 40 nem volt tagja a ház­nak. A képviselők közül 18 ügyvéd, 15 kisbirtokos, 9 pap, hat polgármester. A báni kormány minden választható tagja el van látva mandátummal, míg a magyar központi kormányból egy képviselő (Parcse­­tics osztálytanácsos) ül a házban. Hogy a részben Mazuranics alatt, részben már előbb nyugdíja­zott főispánok még bírnak némi népszerűség­gel, az tanúsítja, hogy öt nyugalmazott főispán választatott meg, a­kikhez még egy nyug­­helytar­tósági tanácsos s két felsőbb rangú katona járul. Egy erdész, gyógyszerész, nagy kereskedő és tőkepénzes képviselik a polgári elemet; három író, két egyetemi tanár, s egy egyszerű paraszt külön-külön jelleget képviselnek. Makanecz és Zsivkovics három kerület­ben, Horváth Mirko és Subotics kettőben választot­tak meg, úgy hogy nem sokára hat új választás lesz. A diplomácziai közvetítésről a követ­kezőket írja a »Politische Correspondenz« : Azon Konstantinápolyból e hó 21-én érkezett hír, hogy a porta az északi hatalmak közvetítését el­fogadta, daczára hogy török részről a hivatalos meg­erősítés e hírhez hiányzik, mégis teljesen igaz. A porta, mint a jelzett hír kiegészítéséül halljuk, e­l­v­­b­e­n elfogadta a nagy hatalmak jó szolgálatait. Mikép vezethet ez elvi elfogadás azon czélok eléré­sére, melyek a nagy hatalmakat konstantinápolyi lé­pésükben vezették, az iránt épen most folynak a tár­gyalások. Különben már most határozottan állít­hatni, hogy a nagy hatalmaknak a porta által elfo­gadott javaslata már eleve nem tartalmazta a fölke­lők elleni hadműveletek beszüntetését. Minden ide­vonatkozó ellenkező hír téves föltevésen alapult. A porta a fölkelési téren megindított hadászati békél­tető eljárásában miáltal sincs háborítva. Másrészt azonban nagyon világos, hogy az északi hatalmak s a porta közt az előbbiek barátságos tanácsai alapján megindult alkudozások adott pillanatban még­is a hadműveletek beszüntetésére vezettek. Ez eshetőség bekövetkezése különösen akkor várható, ha a felke­­lők a legközelebb hozzájuk érkező intések által bé­kés meghódolásra nem bivatván, a török fegyverek sikerét a fölkelő területen a diplomácziai tárgyalások eredményei túlszárnyalnák. A Times — egy táviratilag ismertetett — sürgönye a hatalmak javaslatait úgy tün­teti föl, hogy bosnyákországi külföldi konzu­lok fognak közbenjárni a felkelők paczifiká­­cziójában. Feltűnést kelt a Times egy czikke,mely egyenesen kívánatosnak mondaná, ha Bos­­nyákország minél előbb elválnék a portától. Ez, s a többi tartományok önállósítása lenne a keleti kérdés legtermészetesb megoldása.Mon­­danunk sem kell, hogy a Citylap­e czikke nem rejti magában az angol kormánykörök nézetét. Hogy érti Montenegro a semlegességet, arra nézve érdekes következő adalék. A czetinyei h­i­v­a­t­a­l­o­s »Glász Czrno­­gorcza« »A semlegesség« felirattal a követ­kező czikket közli: Montenegro, a­mióta a herczegovinai lázadás kiütött, nem csak oly ponttá tevő, melyen a felkelők vágyai és óhajai csüggenek, hanem oly pont, melyre összes népünk pillantása van irányozva; s azon kívül az idegen politikusok különböző találgatásainak és combinátióinak tárgya is. S ez vajmi természetes. Herczegovina Montenegróhoz van nőve. Herczegovi­­nában ugyanaz a nép él, mely Montenegrót lakja. Herczegovinának legnagyobb és egyetlen vágyódása Montenegrónak is feladata és hivatása. — Mon­tenegrónak és Herczegovinának ilyeténi viszonya mellett legkevésbé sem csodálkozhatni, ha a szerb nép azt hiszi, miszerint Montenegro népi fogja egy­­kedvűleg nézni herczegovinai testvéreinek küzdelmét, s hogy az idegen politikusok fontos leleplezéseket tesznek a herczegovinaiaknak a montenegróiak részé­ről való segély­nyújtásra vonatkozólag. És ezért te­hát felette csodálatosnak és teljesen alap nélkülinek tekintendő az utóbbi napokban szárnyra kelt azon hit,mely szerint a montenegrói kor­­mány a portának teljes neutral­i­­tást ígért volna, a porta abbeli engedmé­nyeinek viszonzásául, »hogy t. i. a montenegrói ha­jók szabadon hajókázhatnak a Bojánon s hogy ugyancsak Montenegro diplomatiai ügynököket tart­hat Scuttariban és Szerajevóban.« Világos, hogy ez roszhiszemü ráfogás Monte­negróra. És pedig kétségkívül azon czélból, hogy a fölkelőknek szelleme gyengítessék, s népeinkben Herczegovina iránt a gyanú és elpártolás provocál­­tassék. A czélja ez, habár el nem érhető, a point ez a délszláv lapok részéről bebizonyíttatott. De poeg lehetetlen is.­ Valóban lehetetlen. Nincs oly ár, de még a porta nem is rendelkezik oly ajánlat­tal, a­melyért Montenegro a teljes neut­­ralitását« lekötné neki. Csak a gondolat­nak magának is ellene van Montenegro múltja, ellene Nikita fejedelem kormányának hazafiassága. Mon­tenegro már természeténél fogva nem viseltethetik semlegesen testvéreinek sorsa iránt, miután az beteg­ség azon nemzet testének tagján, melyhez maga is tartozik, bármily módon is tehát gyógyírt kell azon bajnak eloszlatására keresnie! Bekövetkezhetik oly körülmény, hogy ép a kellő pillanatban nem nyújthat segélyt, de a segély­adás ez esetben sem maradna el a portának adott semlegességi kötelezettség mi­att, hanem csak azért, mivel azon körül­mény oly alkalmatlan és kelletlen idő­ben következett be, hogy testvéreinek segítségére semmikép sem siethetne. A szárnyra kelt hír valószínűleg onnan eredt, hogy némelyek egész biztossággal, de indokolatlanul azt hitték, miszerint Montenegro az első puskalövés­re Nevesinje alá siet a törökkel megverekedni. Tud­ni kell azonban, hogy Montenegro önálló állam, s mint ilyennek kötelességei is vannak, melyek bizo­nyos tekinteteket szabnak eléje, s melyek nehezen mellőzhetők. E kötelességek határai Czrnagorának a herczegovinai felkeléshez, illetőleg a portához való neutralitása egyedüli határai is. Ezt szükségesnek találtuk kijelenteni azon hírekkel szemben, melyek a lapokban Montenegro részéről a portának ígért neut­­ralitásról világba bocsáttattak. A katonai eseményekhez következőket olvassuk a »P. C.«-ben : Aug. 20-án napkelte felé egy jelentékeny cso­port zubb­ai, kik harcziasságban az összes fölkelők közül a legkiválóbbak, támadást intézett Cicero nevű török község ellen. Sikerült nekik először is elvenni a törököktől vagy 180 darab marhát s azokat biz­tosságba helyezni. Egyúttal 150 fölkelő Duze kolos­torból Veluja felé vonult, míg 40 fölkelő a kolostor eshető védelmére visszamaradt. A törökök rendes nizamok és felfegyverzett bennlakók, mintegy 1400 főnyi erősek, élve úgy tettek, mintha ki akarnának a harcz elől térni. Voltakép azonban be akarták a fölkelőket keríteni. Ez utóbbiak azonban rögtön be­látván a török cselt, elhelyezkedtek kitünőleg fede­zett állásaikban s a törökökre hagyták az általuk csakugyan megkezdett támadást. Több órai határozott ellenállás után a fölke­lők eddigi fedett állásaikban a török túlhatalom ál­tal veszélyeztetve látták magukat. Most meglehetős ügyességgel némi állásváltoztatást hajtottak végre, átmenvén egy a vidéket uraló magaslatra s onnét heves, nem csak fegyverrel vívott hat órai harcz után a törököket visszavonulásra kényszerítők. A fölkelőknek ez ütközetben három vezetőjük veszett el, u. m. Niko Nacsih, Vuko Bogdanovich, és Kersto Bokelacs. A törököknek 15 halottjuk s sok sebészt­jük volt. Este­­felé a fölkelők újra visszatértek duzei táborhelyükre.­­ Ugyan 20-án egy kisebb fölkelő csoport egy rá nézve nem előnytelen csatát vívott Bieleknél. Nekünk a fölkelőknek e kalandos dia­dalai — 150 ember 1400, részben rendesen fölfegyverzett katona ellen , nagyon hihetet­lennek látszik, mit nagyon igazol az, hogy ámbár a törökök »kényszeríttetnek visszavo­nulni«, azért mégis azt hirdetik diadallal a fölkelők, hogy estére sikerült nekik vissza­jutni táborhelyükre, a­honn­ét kiindultak. Diadalmaskodó csapatok nem táborhelyükre lépnek vissza, hanem megszállják az elfog­lalt helyet. Bécsi lapokban a következő érdekes sür­gönyöket találjuk: R a g u s a, aug. 23. Elekbe tegnap egy máso­dik török gőzös is megérkezett; csapatok vannak-e rajt, vagy csak élelem , nem lehet tudni. A fölkelők tudósításai Gacko körül több védmű elvételét jelen­tik. Ugyane forrás szerint a fölkelők elfoglalták a Krstao erődöt, mely három útvonal csomópontja. R a g u s a, aug. 22. A fö­lkelők részéről ér­kező tudósítások szerint tegnap heves harc­o­k voltak Gacko és Niksips közt, melyekben a fölkelők néhány védművet s több szorosbeli erősítést bevettek. R a g u s a, aug. 22. Hírlik, hogy a Klekben kikötött török csapatok Stolaczot kerülő utakon, viszonylag csekély veszteséggel elérték­ Trebinjében fiat nap alatt a fa s a kenyér elfogy. Hús elég van. R a g u s a, aug. 22. Jelentékeny csapatoknak Klek felé elküldése folytán a fölkelők ostromló csa­pata Trebinje körül igen meggyöngült. A Duze ko­lostor, mely főpontja a Trebinjétől Rágásába ve­zető útnak, tegnapelőtt a harcz kezdete előtt, csak 198 felkelő által volt megszállva, kik kö­zül 150 ember a volujaczi csatában küzdött. Nem igen érthető, a török túlhatalom mért nem használta fel az alkalmat az erőd elvételére. A teg­nap érkezett erősítés a kolostor védőinek számát újra 300-ra emelte, de ügyes vezetés s gyors és eré­lyes kirohanás mellett a török csapatoknak sikerül­hetne az ostromlás megszüntetését kivívni. Belgrádból szerb kezekből a kö­vetkező sorokat veszszük: A kabinetválság ez ideig még nincs elintézve, illetőleg megszüntetve, nem telik el azonban két­szer huszonnégy óra sem . Szerbiának meg lesz új minisztériuma, mely azonban a jelenlegi hangulatból következtetve csak az esetben számíthat hosszabb élet­re, ha harczias szellemű és a török elleni actionak ba­rátja és pártolója lesz. A levegő is tele van itt a törökök elleni harczczal, a­minek fényes bizonyságául szolgál azon körülmény, hogy conservativeknek ismert tehe­tős egyének a törökök ellen küldendő csapatszerve­zéssel foglalkoznak. A minisztériumot illetőleg egy koalitionális minisztérium fogadtatnék a legtöbb sympathiával; kérdés azonban, sikerül-e ilyent létre­hozni, mivel a conservativ párthoz tartozó kivá­ló egyénségek Riszticscsel, annál kevésbbé Gru­­jicscsal egy kabinetben nem óhajtnak ülni. Risztics Jánost még inkább szeretik a mérsékeltebbek is, mint Grujics Jevremet, kit határozottan kommu­­nistikus elveket vallónak tartanak, kivált mióta köztudomásra jutott, hogy minisztertársakul Jovano­­vics Vladimírt és Kaljevics Lyubomirt óhajtja, kik­nek egyikét még Újvidékről a Karagyorgyevics-per­­ből, másikát pedig a Csumics-féle kabinetből, mely­nek rosz szelleme volt, ismerjük. Risztics jelöltsége azonban — bátran állíth­atom-e pillanatban általáno­san népszerű.Oly diplomatának van itt elismerve,kinek van esze, tapintata és kellő mérséklete, a mellett oly egyén, ki nemacsak a szív, hanem az ész és értelem politikájának embere. Míg ezen soraim napvilágot látnak, valószínűleg az új kabinet össze van már állítva. Hason szellemben ír a »P. C.« is, mely azonban a kabinetalkotás nehézségeit nem véli oly hamar mellőzhetőknek, mint levele­zőnk. E kőnyomatú lap Milán ragaszkodását Marinovicshoz onnét magyarázza, mert ő volt közbenjáró gazdag arája megkérésében. A „HON“ TÁRCZÁJA.___ Doone Lorna. Regény Exmoorból. Irta Blackmore R. D. MÁSODIK KÖTET. (41. Folytatás.) XXV. Fejezet. Johnt kihallgatják és mellőzik. Ezt nagyon hirtelen mondta, mintha nem akart volna nekem időt engedni a meggondolásra és rám meresztő nagy vastag szemét. És valóban igen meg voltam lepetve. »Igen is van my lord. Legalább nem nagyon messze tőlünk. Báró de Whichehalse Ley Mauorból.« »Báró, ha­­ a kincstár bárója ugy­e fiú ? És vámokat szed ő iige helyett, a mivel magát nagyra tarthatja. Majd utána járunk a dolognak, és annak a boszorkának, kinek oly nagy hite van. Lázadó szol­­galelkék ott Anglia nyugatán, korhely gonoszok, ivajcstanczólni fogtok úgy a hogy én nektek' furujá­­lok. isohri Riddjel fogok menni Oare községben és kiirtom ott azt a bábeli fajzatot.«' »Ámbár méltóságod oly tudós« válaszoltam, látván, hogy most már rosz fordulatot kezd venni a dolog, »ámbár méltóságod az ország bírája, irántunk mégis kevés igazságot tanúsít. Itt nagyon is jó loyá­­lis pép vagyunk, és pepi láttam senkit, m­ióta igejjöt­­tepi, éjiben a nagy London városában, a ki job­b vol­na n$lun£, vagy csajt pieg is' kozelitepe, becsülete?­­jegtep,­­ságbap , felebaráti kötelességekben. Mert mi igen jámborul viseljük magunkat, ezt saját erényeink magasztalása nélkül mondhatom.« »Elég, jó Joh­n, elég! Nem tudod-e, hogy sze­rénység az erény világa, mely öndicséret által elher­vad ? Hallottad-e valamikor vagy gondoltad-e, hogy De Wic­ehalse szövetségben van a bagworthyi D°p­­neokkal?« E szavakat inkább lassan piondá, s nagy sze­meit az enyémekbe mélyeszté, hogy egyáltalában nem tudtam gondolkozni, sem rá tekinteni, se félre nézni. Ez az eszme annyira új volt előttem, hogy elállt az eszem, s ő bensőmből kiolvasta, hogy az igaz­ság után fürkészem. »John Ridd, a te szemeid eleget mondanak ne­kem. Látom, hogy soha nem is álmodtál e felől. Hát láttál-e valaha egy embert, a­kinek a neve Faggus Tamás ?« »Igen uram, gyakran, nagyon gyakran; ő az én derék unokatestvérem, s attól tartok, hogy szán­déka van« —, itt elhallgattam, nem lévén jogom An­niéról beszélni. »Faggus Tamás jó ember szólt ő, s nagy, szé­les képén egy mosoly volt, mely mutatta, hogy ő ta­lálkozott az én unokatestvéremmel. »Faggus mester hibát követett el a tulajdon czimét illetőleg, a mint a jogászok szokták mondani, de egészben véve ő egy teljesen nyitt szivü ember, előmutatja váltóját, azt kifizetik n­eki, és nem­ számít költséget az intézésért. Mindazon­által ép úgy fedezetről kell gondoskod­nunk mint más követelésnél.« »Az ám, az ám, my lord« szóltam, nem fut­ván egyebet felelni, mert nem­ is értettem, h­ogy mit ért ez alatt. »Attól tartok, hogy bitóra fog kerülni, szólt a főországbiró hangját ipélyre lebocsátva. »pion^d meg azt neki Jack az pn nevepib.ep. A? én jelenlé­temből? appi fog soha elitéltetni, de nem lehetek mindenütt jelen; s a mi biráink némelyikének hamar kimegy az eszéből az ő vendégeskedése. Mondd, vál­toztassa meg a nevét, legyen pap, vagy csináljon valamit, hogy fel ne lehessen őt akasztani. A legjobb, amit tehet, ha papnak áll be, oly parancsoló tekinte­­te van, s a papi dézsmát lóháton szedheti. Még egy dolgot, John Ridd, és aztán végeztem veled.« Erre egészen feldobogott a szivem, hogy így megszabadulhatok Londonból, de maég is alig bízhat­tam elvben. »Lehet-e valamit hallani ti kövületek, hogy nincsenek megelégedve ő felségével legkegyelmesebb királyunkkal ?« »Nem mylord, erre nincs semmi jel. Imádko­zunk érte a templomban, ez megesik és aztán beszé­lünk is róla, hogy tán használni fog neki. De ezen felül nincsen semmi mondani­valónk, nem is sokat tudunk felőle, legalább míg én ismét haza nem megyek.« »Ez úgy van, a­mint lenni kell, John. És min­­nél kevesebbet beszélsz, annál jobb. De hallottam, hogy történik valami Tautonban, sőt közelebb hoz­zátok, Culvertonban, és közvetlen mellettetek Ex­­mooron ; oly dolgok ezek, a­mik kalodába sőt bitó­ra vezetnek. Látom, hogy te erről nem tudsz semmit, de nem sokára egész Angliában beszélni fognak er­ről. Na, John, én megszerettelek téged, mert soha ember nem mondta meg, az igazat úgy pekeli, féle­lem vagy hízelgés nélkül, oly egészen őszintén és iga­zán, mint te tetted. Őrizd meg ezt tisztán fián­. Baj nem lesz belőle, de sokan majd magasan f­üggnek ezért. Még téged se ér menthetnélek meg John Kidd, fia valaha belekeverednél ebbe az ügybe. Őrizkedjél a Dooneoktól; őrizkedjél De Whiphbalsetól; s őriz­kedjél mindentől, a mi felfogásodon túl van. Szándé­­kouiban vols t­­éged eszközül felhasználni; de látom, hogy te igen becsületes és együgyü vagy; majd egy hamisabbat küldök le; de soha meg ne történjék az, hogy az ellenpárt téged felhasznál, vagy hogy szavai­mat kibeszéled.« Itt az országbíró oly tekintetet vetett rám,hogy már nagyon szerettem volna tőle megszabadulni, a hi­­bár intéséért köszönettel tartoztam , és ő látva azt, hogy mennyire meg vagyok szegyenve, tréfásan el ne­vette magát és szólt. «Na csak menj Jack, eszemben foglak tartani s tudom te se fogsz elfelejteni jó sokáig.« »My lord, soha se örültem úgy, hogy haza me­hetek, mert itt a szénahordás, az osztagokat be kell tetőzni, a kazlaknak meg kell ágyazni, és senki se tud úgy matringolni mint én, és a szénaköteleket két embernek kell csavarni, és anyám azt hiszi, minden renden van, és minden mendemondára hallgat, és minden disznóöléssel rászedik, meg a juhbőrt is . »John Ridd, azt hiszem, becsületesség, jóság és felebaráti kötelességben senki sem múl felül titeket.« »Igaz uram, de a mi népünk alatt mi magun­kat értem, nem azokat az emb­ereket és asszonyokat.« »Így már megjárja John Mehetsz a magad út­ján. Sem az emberek, semi az asszonyok nem jobbak, mint lenniök kell.« Szerettem volna ezt a kérdést tisztába hozni, de ő lordsága népi akart engem meghallgatni, és ki­űzött azzal, hogy az empberek zsiványok és hazugok egyik helyen ép úgy spint másikon az egész földke­rekségén, s hogy az asszonyok sem k­ülömbek. Ezt a pontot népi nekemi való volt vitatni (ámbár még nem voltam­­,­óla meggyőződve,) részint mivel a mylord mint bíró többet tudhatott arról, részint mivel én is ember lévén, úgy tűnhetett volna fel a do­log, mintha magamat illetéktelenül védeném. Azért is mélyen meghajtottam magamat és eljöttem kétkedve a felett, hogy ugyan melyikünknek van igaza­. De ámbár ő ennyiben már elbocsátott engem, meg sem szabadulhattam, mivel nem volt elegendő költségem az egész útra Careig, ha csak gyalog és kéregetve nem akartam megtenni az utat, a­mit nem tartottam magamhoz méltónak. Azért is összecsoma­goltam a holmimat, kifizettem, a­mi kis adósságom volt s kész lettem volna egy félóra múlva elindulni, ha csak elegendő költséget adnak nekem az útra. Mert fiatal és erős lévén, nem kétkedtem a felett, hogy tíz vagy tizenkét nap alatt gyalog elmehetek Londonból Careig, lovon is csaknem ugyanennyi idő telt ez útba , csak hogy bolondot csináltam biz én, a mint mindjárt kitűnik. Mert a midőn Spaaktól meg­kaptam azon összeget, a miről nyugtát adtam — öt shillinggel volt ez kevesebb, mint a pénz, mit anyám­tól kaptam, minthogy öt shillinget s tán többet el­költöttem a város megtekintésére és más emberekkel barátkozva, mit ő felsége rovására csak nem írhat­tam — abból legelőször is kifizettem minden adóssá­gomat, gondolván, hogy a kincstárnak elismert hite­lezője vagyok felmerülhető jövendő költségeim kifize­tésénél, és már szintén érezve a falusi levegőt, s előre látva az örömet, a­mit anyámnak szerezni fogok, mit tettem mást, minthogy elköltöm felét, sőt három negyedét pénzemnek ajándékokra, anyám Annie, Lizzie, Fry János és felesége Muxworthy Betty, Bill Dadds, Jon Slocombe, egy szóval Dare főlakossága számára,beleértve az egész Snowe családot, kiknek jó és csinos dolgok kellenek, h­ ha már meg kell lenni, hogy ne titkoljak el semmit ol­vasóim előtt, hát biz vettem én valamit Lorna szá­mára is, aminek az árát egészen meghökkentem, míg a boltos azt mondta, hogy az csekélység és hogy egy fiatal ember kisasszony szeretőjének nem is ad­­olyan haszontalanságot, min­t a zsidók után útféléi t­árolnak. Már csak az a gondolat is, hogy a szép Lor­na engem valaha szeressen, miről ő úgy odavetőleg szólott (ámbár természetesen ilyesmit fel se említet­­tem), mint ha az már kicsinált dolog volna, és ő az egészet jól tudná, maga ez a gondolat annyira kiho­zott a nodromból, hogy ha még háromszor annyit kért volna is, számolatlan kész lettem volna megadni. (Folytatása következik.) Tóth Vilmos választóihoz. Tóth V. következő nyílt levelét intézte a rigyi­­czai kerület választóihoz: Ma kaptam meg a rigyipzai kerületben f. hó 1- -én történt képviselőválasztás jegyzőkönyvét, a­melyből értesültem, hogy a nevezett kerület engemet országgyűlési képviselőnek megválasztott; — sietek megköszönni a bizalmat és kitüntetést, a­melylyel en­­yemet megtisztelni méltóztattak. Önök bizalma rám nézve igen nagybecsű, és értékét fokozná azon körülmény, hogy megválasztot­tam a­nélkül, hogy alkalmam lett volna magamat önöknek személyesen bemutatni, vagy politikai pro­­grammomat önök előtt kifejteni; e körümény feljo­gosít engemet azon hitben élni, miszerint önök bizal­mának politikai múltam képezi alapját, és a kitün­tetés, melyben önök részesítenek, megjutalmazása azon csekély, de jóakaratú munkának, a­melyet a közügyek körül eddig kötelességszerűleg teljesítek,­­ fogadják ezért hálás köszönetemet. Őszintén sajnálom, hogy egészségi állapotom még ma sem engedi meg önök körében megjelenni; kénytelen vagyok e szerencsét magamnak egy ké­sőbbi alkalomra fentartani; addig is engedjék meg, hogy, habár megválasztatásom után, és így utólago­san jelezzem e sorokban az­ álláspontot, a­melyet a jövő országgyűlésen elfoglalni fogok. A volt Deákpárt, a melynek hive valók, és a volt balközép megtörtént egyesülésének — mert azt hazánkra nézve nagyfontosságu üdvös ténynek tekin­tem, — szivemből örvendek, örvendek annál is in­kább, mert kétkedés nélkül állíthatom, hogy ezen egyesülésnek csekély tehetségemhez képest elmozdí­­tója valók, sőt már az 1863-ik évi deczember havá­ban az akkori kormánynak adott felhatalmazás tár­gyalása körül kifejtett vita alkalmával, a­melyben én is részt vevek, kifejtettem és hangsúlyoztam ezen két párt egyesülésének szükségét, és így talán mon­danom sem kell, hogy a »szabadelvű párthoz« tar­tozom. E pártból alakult kormányt, mely mindenek felett az ország pénzügyi helyzetének javítását, az ál­lamháztartásban az egyensúly helyreállítását tűzte ki önmagának feladatul, ezen törekvésében habozás nélkül fogom támogatni, támogatni még akkor is, ha netán egyéb kérdéseket illetőleg egyéni nézetem nem mindenben egyeznék is meg a kormány álláspont­jával. Lehet erre azt mondani, hogy ez nem programra, sőt rendes körülmények és viszonyok között magam sem vallanám azt elégségesnek,­­ de jelen helyze­tünkben én e programmot helyesnek tartom, és sza­badjon e nézetemet röviden indokolni. Alkotmányosan kormányzott nemzetek politi­kai életében a pártok rendesen egy nagy, a politikai helyzetet uraló kérdés körül alakulnak, az ily kér­dés elvi megoldása, és a diadalra jutott elv gyakor­lati alkalmazása a fő czél, melynek elérésére kell min­den létjogot igénylő pártnak a maga törekvését irá­nyozni,­­ a győzelemre, és sikerre pedig annál biz­tosabb a kilátás, minél erősebb a pártban az össze­tartás, minél nagyobb a párt egyes tagjainál az ön­­megtagadás. Ily nagy, és következéseiben az ország jövőjére nézve döntő kérdés Magyarországban az államház­tartásban az egyensúly helyreállítása,és az ezzel szo­ros összefüggésben levő bankügy, nemkülönben a vám és kereskedelmi viszonynak az ország érdekének megfelelő, de a magyar-osztrák monarchia másik fe­léhez tartozó nemzetek érdekeit is kímélő rendezése,­­ szóval az ország anyagi létének és jövőjének biz­tosítása. Ez volt a jelszó, melynek parancsszavára a volt Deákpárt és a volt balközép letették a fegyvert, de nem azért, hogy pihenjenek, hanem hogy egyesülten küzdjenek a nagy czél elérésére, küzdjenek a szabad­­elvűség zászlója alatt, melyet diadalra vezetni most mindnyájunkra nézve, kik e párthoz tartozunk, a be­csület kérdése. Ezen ép oly nagy mint nehéz feladat teljesíté­sére vállalkozott a szabadelvű pártból alakult jelen kormány, s midőn a miniszterelnök a törvényhozás mindkét házában tartott beköszöntő beszédében el­­mondá a kormány programmját, kijelenté egyszer­smind,miszerint ismeri a nehézségeket,a­melylyel meg kell küzdenie, öntudatosan fog a nagy munkához, de teszi ezt azon erős hit- és meggyőződésben, hogy a nemzet támogatásában fog részesülni. A kormány ezen kijelentésére a nemzet immár válaszolt, a képviselőház tagjainak nagy többsége a szabadelvű párt zászlója alatt lett megválasztva, e választásokban nyilvánult a nemzet akarata, mely azonos a kormány programmjának elfogadásával, s most már a kormány- és törvényhozáson a sor a nemzet óhajának teljesülését eszközölni. Én bízom­ a kormányban, meg vagyok győzöd­­ve, hogy meg van benne a tehetség és szükséges erély az ország ügyeinek helyes vezetésére, szilárd elhatá­rozás az államháztartásban az egyensúly helyreállí­tásához szükséges reformok kezdeményezése és ke­resztül vitelére, de erős meggyőződésem az is, hogy tekintve a feladat nagyságát, a nehézségeket és aka­dályokat, melyeknek legyőzése és elhárítása nélkül, tekintve az ellentétes érdekeket, melyeknek kiegyen­lítése talán megsértése nélkül a kitűzött czélhoz jut­nunk nem lehet, a kormány sikert csak úgy lesz ké­pes felmutatni, ha a párt tagjai visszautasítva min­den netán nyilvánuló személyes politikát, lemondva ha kell legalább egy időre a különben üdvös, de a jelenben nem opportunus kedvencz eszmék megvaló­sításáról, számolva még talán a népszerűség időleges elvesztésének lehetőségével is, és megsemmisítve a múlt viszályainak még emlékét is, egy phalanxt ké­­pezendnek, melynek jelszava legyen a jó egyetértés. Tudom, hogy mindezt könnyebb kívánni, mint létesíteni; tudom, hogy ez egyetértés megzavarására a jövőben sem fognak kimaradni a kísérletek, vala­­mint hogy volt alkalmunk tapasztalni eddig is, mi­ként igyekeztek több oldalról felébreszteni az egye­sült szabadelvű párt egykor ellentétes helyzetéből könnyen felidézhető és kiaknázható féltékenykedést, hisz egyes képviselő választások nem csak, de a kor­mánynak egyes kinevezései is ürügyül használtattak fel arra,hogy fegyver kovácsoltassék a szabadelvű párt összetartásában nyilvánuló hatalom meggyengíté­sére ; és mert tudom végre azt is, hogy fajunk vér­­mérsékleténél fogva nem nagy nehézséggel jár egy pártban uralkodó jó hangulatot megzavarni, azért óhajtom én, hogy minél számosabban legyenek a sza­badelvű pártban képviselve azok, a­kik helyesnek is.

Next