A Hon, 1875. augusztus (13. évfolyam, 174-198. szám)
1875-08-24 / 192. szám
192. szám, Ilii. évfolyam. Kiadó-hivatal , Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra.........................................6 frt kr. 6 hónapra.............................................. » * Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ... » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Esti kiadás. Budapest, 1875, Kedd, augusztus 24. Szerkesztési iroda : Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest augusztus, 24. Budapest, aug. 24-én. A Horvát-Tót országgyűlést 1875. aug. 23-án megnyitó királyi leirat, a hivatalos lap mai száma szerint egész terjedelmében következőleg hangzik: Mi első Ferencz József, stb. A Horvát-Tót-Dalmátországok gyűlésére egybegyült főuraknak, országzászlósoknak és képviselőknek királyi üdvözletünket. Kedves híveink ! Midőn Horvát-Tót-Dalmát királyságunk országgyűlését I. évi augusztus 6-iki királyi leiratunkkal augusztus 23-ára egybehívtuk, nem kétkedtünk abban, hogy ti, kedves híveink, Horvát-Tótország utóbbi képviseletének példájára hazafias hivatástok hit és józan betöltése által uj bizonyítékát adjátok irántunk való hüségteknek és ragaszkodástoknak, s a hazaszeretetnek. Az utóbbi országgyűlés által szerencsésen megkezdt reális s azért gyümölcsöző munka pályája számotokra is tág tért nyit a kitartó és sikeres tevékenységre, az újon behozott közigazgatás és igazságszolgáltatás javítására, megszilárdítására, valamint kiválóan az ország szellemi haladásának, anyagi jólétének emelésére. Ezen irányban országos kormányunk feladata leend a következő év országos előirányzatának megállapítása után alkotmányszerű tárgyalásra eléjek terjeszteni az alkalmas javaslatokat, melyeket ti, erről meg vagyunk győződve, buzgón, a mérséklet szellemében s minden kapcsolatos érdek tekintetbe vételével fogtok bírálat alá venni. Mindenekelőtt azonban gondotok leene arra, hogy a magyar korona országainak közös országgyűlésére az előírt számú képviselőket megválaszszátok , ahol képviselőitek részt veendenek a delegátióba küldendő tagok megválasztásában, s azután közös magyar kormányunk fontos előterjesztéseinek megvitatásában, s különösen a Horvát-Tót vasutak kérdésében fognak közreműködni. Ha a most megkezdődő országgyűlés tartama alatt időszerűnek látszanék Fiume város és kerület autonóm viszonyait végleg rendezni, akkor feladatotok lesz kebeletekből egy bizottságot kiküldeni, mely az egyfelől Magyarország másfelől Horvát- és Tótországok közt fennálló kiegyezés 66. §-a értelmében hivatva lenne a magyar országgyűlés és Fiume város küldöttségeivel e fölött tanácskozni. Az egykori Horvát-Tót határőrvidék bekeblezését illetőleg, melynek egy része már Horvát- és Tótország polgári kormányzata alá adatott, kormányunknak gondja lesz arra, hogy a hajdani határőrvidék területére 1872. junius 19-én szentesített XIV. törvényczikk végrehajtassák. A többi hajdani határvidéki terület végleges bekeblezése az anyaországba, a mennyiben a viszonyok erre alkalmasoknak látszandanak, szintén alkalomszerüleg végre fog hajtatni. Midőn egyebekben titeket királyi kegyelmünkről és kegyelmességünkről biztosítunk, a Horvát-Tót és Dalmát királyságok országgyűlését megnyitottnak nyilvánítjuk. Kelt Bécsben, augusztus huszadikán, az ezernyolczszáz hetvenötödik évben. Ferencz József, s. k. , Gróf Pejacsevich Péter, s. k. Mazuranic Iván, s. k. Az így megnyitott horvát országgyűlés alkatelemeire vonatkozólag következő adatokat találjuk a »Pester Ployd«-ban: A 75 képviselő közül 40 nem volt tagja a háznak. A képviselők közül 18 ügyvéd, 15 kisbirtokos, 9 pap, hat polgármester. A báni kormány minden választható tagja el van látva mandátummal, míg a magyar központi kormányból egy képviselő (Parcsetics osztálytanácsos) ül a házban. Hogy a részben Mazuranics alatt, részben már előbb nyugdíjazott főispánok még bírnak némi népszerűséggel, az tanúsítja, hogy öt nyugalmazott főispán választatott meg, akikhez még egy nyughelytartósági tanácsos s két felsőbb rangú katona járul. Egy erdész, gyógyszerész, nagy kereskedő és tőkepénzes képviselik a polgári elemet; három író, két egyetemi tanár, s egy egyszerű paraszt külön-külön jelleget képviselnek. Makanecz és Zsivkovics három kerületben, Horváth Mirko és Subotics kettőben választottak meg, úgy hogy nem sokára hat új választás lesz. A diplomácziai közvetítésről a következőket írja a »Politische Correspondenz« : Azon Konstantinápolyból e hó 21-én érkezett hír, hogy a porta az északi hatalmak közvetítését elfogadta, daczára hogy török részről a hivatalos megerősítés e hírhez hiányzik, mégis teljesen igaz. A porta, mint a jelzett hír kiegészítéséül halljuk, elvben elfogadta a nagy hatalmak jó szolgálatait. Mikép vezethet ez elvi elfogadás azon czélok elérésére, melyek a nagy hatalmakat konstantinápolyi lépésükben vezették, az iránt épen most folynak a tárgyalások. Különben már most határozottan állíthatni, hogy a nagy hatalmaknak a porta által elfogadott javaslata már eleve nem tartalmazta a fölkelők elleni hadműveletek beszüntetését. Minden idevonatkozó ellenkező hír téves föltevésen alapult. A porta a fölkelési téren megindított hadászati békéltető eljárásában miáltal sincs háborítva. Másrészt azonban nagyon világos, hogy az északi hatalmak s a porta közt az előbbiek barátságos tanácsai alapján megindult alkudozások adott pillanatban mégis a hadműveletek beszüntetésére vezettek. Ez eshetőség bekövetkezése különösen akkor várható, ha a felkelők a legközelebb hozzájuk érkező intések által békés meghódolásra nem bivatván, a török fegyverek sikerét a fölkelő területen a diplomácziai tárgyalások eredményei túlszárnyalnák. A Times — egy táviratilag ismertetett — sürgönye a hatalmak javaslatait úgy tünteti föl, hogy bosnyákországi külföldi konzulok fognak közbenjárni a felkelők paczifikácziójában. Feltűnést kelt a Times egy czikke,mely egyenesen kívánatosnak mondaná, ha Bosnyákország minél előbb elválnék a portától. Ez, s a többi tartományok önállósítása lenne a keleti kérdés legtermészetesb megoldása.Mondanunk sem kell, hogy a Citylape czikke nem rejti magában az angol kormánykörök nézetét. Hogy érti Montenegro a semlegességet, arra nézve érdekes következő adalék. A czetinyei hivatalos »Glász Czrnogorcza« »A semlegesség« felirattal a következő czikket közli: Montenegro, amióta a herczegovinai lázadás kiütött, nem csak oly ponttá tevő, melyen a felkelők vágyai és óhajai csüggenek, hanem oly pont, melyre összes népünk pillantása van irányozva; s azon kívül az idegen politikusok különböző találgatásainak és combinátióinak tárgya is. S ez vajmi természetes. Herczegovina Montenegróhoz van nőve. Herczegovinában ugyanaz a nép él, mely Montenegrót lakja. Herczegovinának legnagyobb és egyetlen vágyódása Montenegrónak is feladata és hivatása. — Montenegrónak és Herczegovinának ilyeténi viszonya mellett legkevésbé sem csodálkozhatni, ha a szerb nép azt hiszi, miszerint Montenegro népi fogja egykedvűleg nézni herczegovinai testvéreinek küzdelmét, s hogy az idegen politikusok fontos leleplezéseket tesznek a herczegovinaiaknak a montenegróiak részéről való segélynyújtásra vonatkozólag. És ezért tehát felette csodálatosnak és teljesen alap nélkülinek tekintendő az utóbbi napokban szárnyra kelt azon hit,mely szerint a montenegrói kormány a portának teljes neutralitást ígért volna, a porta abbeli engedményeinek viszonzásául, »hogy t. i. a montenegrói hajók szabadon hajókázhatnak a Bojánon s hogy ugyancsak Montenegro diplomatiai ügynököket tarthat Scuttariban és Szerajevóban.« Világos, hogy ez roszhiszemü ráfogás Montenegróra. És pedig kétségkívül azon czélból, hogy a fölkelőknek szelleme gyengítessék, s népeinkben Herczegovina iránt a gyanú és elpártolás provocáltassék. A czélja ez, habár el nem érhető, a point ez a délszláv lapok részéről bebizonyíttatott. De poeg lehetetlen is. Valóban lehetetlen. Nincs oly ár, de még a porta nem is rendelkezik oly ajánlattal, amelyért Montenegro a teljes neutralitását« lekötné neki. Csak a gondolatnak magának is ellene van Montenegro múltja, ellene Nikita fejedelem kormányának hazafiassága. Montenegro már természeténél fogva nem viseltethetik semlegesen testvéreinek sorsa iránt, miután az betegség azon nemzet testének tagján, melyhez maga is tartozik, bármily módon is tehát gyógyírt kell azon bajnak eloszlatására keresnie! Bekövetkezhetik oly körülmény, hogy ép a kellő pillanatban nem nyújthat segélyt, de a segélyadás ez esetben sem maradna el a portának adott semlegességi kötelezettség miatt, hanem csak azért, mivel azon körülmény oly alkalmatlan és kelletlen időben következett be, hogy testvéreinek segítségére semmikép sem siethetne. A szárnyra kelt hír valószínűleg onnan eredt, hogy némelyek egész biztossággal, de indokolatlanul azt hitték, miszerint Montenegro az első puskalövésre Nevesinje alá siet a törökkel megverekedni. Tudni kell azonban, hogy Montenegro önálló állam, s mint ilyennek kötelességei is vannak, melyek bizonyos tekinteteket szabnak eléje, s melyek nehezen mellőzhetők. E kötelességek határai Czrnagorának a herczegovinai felkeléshez, illetőleg a portához való neutralitása egyedüli határai is. Ezt szükségesnek találtuk kijelenteni azon hírekkel szemben, melyek a lapokban Montenegro részéről a portának ígért neutralitásról világba bocsáttattak. A katonai eseményekhez következőket olvassuk a »P. C.«-ben : Aug. 20-án napkelte felé egy jelentékeny csoport zubbai, kik harcziasságban az összes fölkelők közül a legkiválóbbak, támadást intézett Cicero nevű török község ellen. Sikerült nekik először is elvenni a törököktől vagy 180 darab marhát s azokat biztosságba helyezni. Egyúttal 150 fölkelő Duze kolostorból Veluja felé vonult, míg 40 fölkelő a kolostor eshető védelmére visszamaradt. A törökök rendes nizamok és felfegyverzett bennlakók, mintegy 1400 főnyi erősek, élve úgy tettek, mintha ki akarnának a harcz elől térni. Voltakép azonban be akarták a fölkelőket keríteni. Ez utóbbiak azonban rögtön belátván a török cselt, elhelyezkedtek kitünőleg fedezett állásaikban s a törökökre hagyták az általuk csakugyan megkezdett támadást. Több órai határozott ellenállás után a fölkelők eddigi fedett állásaikban a török túlhatalom által veszélyeztetve látták magukat. Most meglehetős ügyességgel némi állásváltoztatást hajtottak végre, átmenvén egy a vidéket uraló magaslatra s onnét heves, nem csak fegyverrel vívott hat órai harcz után a törököket visszavonulásra kényszerítők. A fölkelőknek ez ütközetben három vezetőjük veszett el, u. m. Niko Nacsih, Vuko Bogdanovich, és Kersto Bokelacs. A törököknek 15 halottjuk s sok sebésztjük volt. Estefelé a fölkelők újra visszatértek duzei táborhelyükre. Ugyan 20-án egy kisebb fölkelő csoport egy rá nézve nem előnytelen csatát vívott Bieleknél. Nekünk a fölkelőknek e kalandos diadalai — 150 ember 1400, részben rendesen fölfegyverzett katona ellen , nagyon hihetetlennek látszik, mit nagyon igazol az, hogy ámbár a törökök »kényszeríttetnek visszavonulni«, azért mégis azt hirdetik diadallal a fölkelők, hogy estére sikerült nekik visszajutni táborhelyükre, ahonnét kiindultak. Diadalmaskodó csapatok nem táborhelyükre lépnek vissza, hanem megszállják az elfoglalt helyet. Bécsi lapokban a következő érdekes sürgönyöket találjuk: R a g u s a, aug. 23. Elekbe tegnap egy második török gőzös is megérkezett; csapatok vannak-e rajt, vagy csak élelem , nem lehet tudni. A fölkelők tudósításai Gacko körül több védmű elvételét jelentik. Ugyane forrás szerint a fölkelők elfoglalták a Krstao erődöt, mely három útvonal csomópontja. R a g u s a, aug. 22. A fölkelők részéről érkező tudósítások szerint tegnap heves harcok voltak Gacko és Niksips közt, melyekben a fölkelők néhány védművet s több szorosbeli erősítést bevettek. R a g u s a, aug. 22. Hírlik, hogy a Klekben kikötött török csapatok Stolaczot kerülő utakon, viszonylag csekély veszteséggel elérték Trebinjében fiat nap alatt a fa s a kenyér elfogy. Hús elég van. R a g u s a, aug. 22. Jelentékeny csapatoknak Klek felé elküldése folytán a fölkelők ostromló csapata Trebinje körül igen meggyöngült. A Duze kolostor, mely főpontja a Trebinjétől Rágásába vezető útnak, tegnapelőtt a harcz kezdete előtt, csak 198 felkelő által volt megszállva, kik közül 150 ember a volujaczi csatában küzdött. Nem igen érthető, a török túlhatalom mért nem használta fel az alkalmat az erőd elvételére. A tegnap érkezett erősítés a kolostor védőinek számát újra 300-ra emelte, de ügyes vezetés s gyors és erélyes kirohanás mellett a török csapatoknak sikerülhetne az ostromlás megszüntetését kivívni. Belgrádból szerb kezekből a következő sorokat veszszük: A kabinetválság ez ideig még nincs elintézve, illetőleg megszüntetve, nem telik el azonban kétszer huszonnégy óra sem . Szerbiának meg lesz új minisztériuma, mely azonban a jelenlegi hangulatból következtetve csak az esetben számíthat hosszabb életre, ha harczias szellemű és a török elleni actionak barátja és pártolója lesz. A levegő is tele van itt a törökök elleni harczczal, aminek fényes bizonyságául szolgál azon körülmény, hogy conservativeknek ismert tehetős egyének a törökök ellen küldendő csapatszervezéssel foglalkoznak. A minisztériumot illetőleg egy koalitionális minisztérium fogadtatnék a legtöbb sympathiával; kérdés azonban, sikerül-e ilyent létrehozni, mivel a conservativ párthoz tartozó kiváló egyénségek Riszticscsel, annál kevésbbé Grujicscsal egy kabinetben nem óhajtnak ülni. Risztics Jánost még inkább szeretik a mérsékeltebbek is, mint Grujics Jevremet, kit határozottan kommunistikus elveket vallónak tartanak, kivált mióta köztudomásra jutott, hogy minisztertársakul Jovanovics Vladimírt és Kaljevics Lyubomirt óhajtja, kiknek egyikét még Újvidékről a Karagyorgyevics-perből, másikát pedig a Csumics-féle kabinetből, melynek rosz szelleme volt, ismerjük. Risztics jelöltsége azonban — bátran állíthatom-e pillanatban általánosan népszerű.Oly diplomatának van itt elismerve,kinek van esze, tapintata és kellő mérséklete, a mellett oly egyén, ki nemacsak a szív, hanem az ész és értelem politikájának embere. Míg ezen soraim napvilágot látnak, valószínűleg az új kabinet össze van már állítva. Hason szellemben ír a »P. C.« is, mely azonban a kabinetalkotás nehézségeit nem véli oly hamar mellőzhetőknek, mint levelezőnk. E kőnyomatú lap Milán ragaszkodását Marinovicshoz onnét magyarázza, mert ő volt közbenjáró gazdag arája megkérésében. A „HON“ TÁRCZÁJA.___ Doone Lorna. Regény Exmoorból. Irta Blackmore R. D. MÁSODIK KÖTET. (41. Folytatás.) XXV. Fejezet. Johnt kihallgatják és mellőzik. Ezt nagyon hirtelen mondta, mintha nem akart volna nekem időt engedni a meggondolásra és rám meresztő nagy vastag szemét. És valóban igen meg voltam lepetve. »Igen is van my lord. Legalább nem nagyon messze tőlünk. Báró de Whichehalse Ley Mauorból.« »Báró, ha a kincstár bárója ugye fiú ? És vámokat szed ő iige helyett, a mivel magát nagyra tarthatja. Majd utána járunk a dolognak, és annak a boszorkának, kinek oly nagy hite van. Lázadó szolgalelkék ott Anglia nyugatán, korhely gonoszok, ivajcstanczólni fogtok úgy a hogy én nektek' furujálok. isohri Riddjel fogok menni Oare községben és kiirtom ott azt a bábeli fajzatot.«' »Ámbár méltóságod oly tudós« válaszoltam, látván, hogy most már rosz fordulatot kezd venni a dolog, »ámbár méltóságod az ország bírája, irántunk mégis kevés igazságot tanúsít. Itt nagyon is jó loyális pép vagyunk, és pepi láttam senkit, mióta igejjöttepi, éjiben a nagy London városában, a ki jobb volna n$lun£, vagy csajt pieg is' kozelitepe, becsülete?jegtep,ságbap , felebaráti kötelességekben. Mert mi igen jámborul viseljük magunkat, ezt saját erényeink magasztalása nélkül mondhatom.« »Elég, jó John, elég! Nem tudod-e, hogy szerénység az erény világa, mely öndicséret által elhervad ? Hallottad-e valamikor vagy gondoltad-e, hogy De Wicehalse szövetségben van a bagworthyi D°pneokkal?« E szavakat inkább lassan piondá, s nagy szemeit az enyémekbe mélyeszté, hogy egyáltalában nem tudtam gondolkozni, sem rá tekinteni, se félre nézni. Ez az eszme annyira új volt előttem, hogy elállt az eszem, s ő bensőmből kiolvasta, hogy az igazság után fürkészem. »John Ridd, a te szemeid eleget mondanak nekem. Látom, hogy soha nem is álmodtál e felől. Hát láttál-e valaha egy embert, akinek a neve Faggus Tamás ?« »Igen uram, gyakran, nagyon gyakran; ő az én derék unokatestvérem, s attól tartok, hogy szándéka van« —, itt elhallgattam, nem lévén jogom Anniéról beszélni. »Faggus Tamás jó ember szólt ő, s nagy, széles képén egy mosoly volt, mely mutatta, hogy ő találkozott az én unokatestvéremmel. »Faggus mester hibát követett el a tulajdon czimét illetőleg, a mint a jogászok szokták mondani, de egészben véve ő egy teljesen nyitt szivü ember, előmutatja váltóját, azt kifizetik neki, és nem számít költséget az intézésért. Mindazonáltal ép úgy fedezetről kell gondoskodnunk mint más követelésnél.« »Az ám, az ám, my lord« szóltam, nem futván egyebet felelni, mert nem is értettem, hogy mit ért ez alatt. »Attól tartok, hogy bitóra fog kerülni, szólt a főországbiró hangját ipélyre lebocsátva. »pion^d meg azt neki Jack az pn nevepib.ep. A? én jelenlétemből? appi fog soha elitéltetni, de nem lehetek mindenütt jelen; s a mi biráink némelyikének hamar kimegy az eszéből az ő vendégeskedése. Mondd, változtassa meg a nevét, legyen pap, vagy csináljon valamit, hogy fel ne lehessen őt akasztani. A legjobb, amit tehet, ha papnak áll be, oly parancsoló tekintete van, s a papi dézsmát lóháton szedheti. Még egy dolgot, John Ridd, és aztán végeztem veled.« Erre egészen feldobogott a szivem, hogy így megszabadulhatok Londonból, de maég is alig bízhattam elvben. »Lehet-e valamit hallani ti kövületek, hogy nincsenek megelégedve ő felségével legkegyelmesebb királyunkkal ?« »Nem mylord, erre nincs semmi jel. Imádkozunk érte a templomban, ez megesik és aztán beszélünk is róla, hogy tán használni fog neki. De ezen felül nincsen semmi mondanivalónk, nem is sokat tudunk felőle, legalább míg én ismét haza nem megyek.« »Ez úgy van, amint lenni kell, John. És minnél kevesebbet beszélsz, annál jobb. De hallottam, hogy történik valami Tautonban, sőt közelebb hozzátok, Culvertonban, és közvetlen mellettetek Exmooron ; oly dolgok ezek, amik kalodába sőt bitóra vezetnek. Látom, hogy te erről nem tudsz semmit, de nem sokára egész Angliában beszélni fognak erről. Na, John, én megszerettelek téged, mert soha ember nem mondta meg, az igazat úgy pekeli, félelem vagy hízelgés nélkül, oly egészen őszintén és igazán, mint te tetted. Őrizd meg ezt tisztán fián. Baj nem lesz belőle, de sokan majd magasan függnek ezért. Még téged se ér menthetnélek meg John Kidd, fia valaha belekeverednél ebbe az ügybe. Őrizkedjél a Dooneoktól; őrizkedjél De Whiphbalsetól; s őrizkedjél mindentől, a mi felfogásodon túl van. Szándékouiban vols téged eszközül felhasználni; de látom, hogy te igen becsületes és együgyü vagy; majd egy hamisabbat küldök le; de soha meg ne történjék az, hogy az ellenpárt téged felhasznál, vagy hogy szavaimat kibeszéled.« Itt az országbíró oly tekintetet vetett rám,hogy már nagyon szerettem volna tőle megszabadulni, a hibár intéséért köszönettel tartoztam , és ő látva azt, hogy mennyire meg vagyok szegyenve, tréfásan el nevette magát és szólt. «Na csak menj Jack, eszemben foglak tartani s tudom te se fogsz elfelejteni jó sokáig.« »My lord, soha se örültem úgy, hogy haza mehetek, mert itt a szénahordás, az osztagokat be kell tetőzni, a kazlaknak meg kell ágyazni, és senki se tud úgy matringolni mint én, és a szénaköteleket két embernek kell csavarni, és anyám azt hiszi, minden renden van, és minden mendemondára hallgat, és minden disznóöléssel rászedik, meg a juhbőrt is . »John Ridd, azt hiszem, becsületesség, jóság és felebaráti kötelességben senki sem múl felül titeket.« »Igaz uram, de a mi népünk alatt mi magunkat értem, nem azokat az embereket és asszonyokat.« »Így már megjárja John Mehetsz a magad útján. Sem az emberek, semi az asszonyok nem jobbak, mint lenniök kell.« Szerettem volna ezt a kérdést tisztába hozni, de ő lordsága népi akart engem meghallgatni, és kiűzött azzal, hogy az empberek zsiványok és hazugok egyik helyen ép úgy spint másikon az egész földkerekségén, s hogy az asszonyok sem külömbek. Ezt a pontot népi nekemi való volt vitatni (ámbár még nem voltam,óla meggyőződve,) részint mivel a mylord mint bíró többet tudhatott arról, részint mivel én is ember lévén, úgy tűnhetett volna fel a dolog, mintha magamat illetéktelenül védeném. Azért is mélyen meghajtottam magamat és eljöttem kétkedve a felett, hogy ugyan melyikünknek van igaza. De ámbár ő ennyiben már elbocsátott engem, meg sem szabadulhattam, mivel nem volt elegendő költségem az egész útra Careig, ha csak gyalog és kéregetve nem akartam megtenni az utat, amit nem tartottam magamhoz méltónak. Azért is összecsomagoltam a holmimat, kifizettem, ami kis adósságom volt s kész lettem volna egy félóra múlva elindulni, ha csak elegendő költséget adnak nekem az útra. Mert fiatal és erős lévén, nem kétkedtem a felett, hogy tíz vagy tizenkét nap alatt gyalog elmehetek Londonból Careig, lovon is csaknem ugyanennyi idő telt ez útba , csak hogy bolondot csináltam biz én, a mint mindjárt kitűnik. Mert a midőn Spaaktól megkaptam azon összeget, a miről nyugtát adtam — öt shillinggel volt ez kevesebb, mint a pénz, mit anyámtól kaptam, minthogy öt shillinget s tán többet elköltöttem a város megtekintésére és más emberekkel barátkozva, mit ő felsége rovására csak nem írhattam — abból legelőször is kifizettem minden adósságomat, gondolván, hogy a kincstárnak elismert hitelezője vagyok felmerülhető jövendő költségeim kifizetésénél, és már szintén érezve a falusi levegőt, s előre látva az örömet, amit anyámnak szerezni fogok, mit tettem mást, minthogy elköltöm felét, sőt három negyedét pénzemnek ajándékokra, anyám Annie, Lizzie, Fry János és felesége Muxworthy Betty, Bill Dadds, Jon Slocombe, egy szóval Dare főlakossága számára,beleértve az egész Snowe családot, kiknek jó és csinos dolgok kellenek, h ha már meg kell lenni, hogy ne titkoljak el semmit olvasóim előtt, hát biz vettem én valamit Lorna számára is, aminek az árát egészen meghökkentem, míg a boltos azt mondta, hogy az csekélység és hogy egy fiatal ember kisasszony szeretőjének nem is adolyan haszontalanságot, mint a zsidók után útféléi tárolnak. Már csak az a gondolat is, hogy a szép Lorna engem valaha szeressen, miről ő úgy odavetőleg szólott (ámbár természetesen ilyesmit fel se említettem), mint ha az már kicsinált dolog volna, és ő az egészet jól tudná, maga ez a gondolat annyira kihozott a nodromból, hogy ha még háromszor annyit kért volna is, számolatlan kész lettem volna megadni. (Folytatása következik.) Tóth Vilmos választóihoz. Tóth V. következő nyílt levelét intézte a rigyiczai kerület választóihoz: Ma kaptam meg a rigyipzai kerületben f. hó 1- -én történt képviselőválasztás jegyzőkönyvét, amelyből értesültem, hogy a nevezett kerület engemet országgyűlési képviselőnek megválasztott; — sietek megköszönni a bizalmat és kitüntetést, amelylyel enyemet megtisztelni méltóztattak. Önök bizalma rám nézve igen nagybecsű, és értékét fokozná azon körülmény, hogy megválasztottam anélkül, hogy alkalmam lett volna magamat önöknek személyesen bemutatni, vagy politikai programmomat önök előtt kifejteni; e körümény feljogosít engemet azon hitben élni, miszerint önök bizalmának politikai múltam képezi alapját, és a kitüntetés, melyben önök részesítenek, megjutalmazása azon csekély, de jóakaratú munkának, amelyet a közügyek körül eddig kötelességszerűleg teljesítek, fogadják ezért hálás köszönetemet. Őszintén sajnálom, hogy egészségi állapotom még ma sem engedi meg önök körében megjelenni; kénytelen vagyok e szerencsét magamnak egy későbbi alkalomra fentartani; addig is engedjék meg, hogy, habár megválasztatásom után, és így utólagosan jelezzem e sorokban az álláspontot, amelyet a jövő országgyűlésen elfoglalni fogok. A volt Deákpárt, a melynek hive valók, és a volt balközép megtörtént egyesülésének — mert azt hazánkra nézve nagyfontosságu üdvös ténynek tekintem, — szivemből örvendek, örvendek annál is inkább, mert kétkedés nélkül állíthatom, hogy ezen egyesülésnek csekély tehetségemhez képest elmozdítója valók, sőt már az 1863-ik évi deczember havában az akkori kormánynak adott felhatalmazás tárgyalása körül kifejtett vita alkalmával, amelyben én is részt vevek, kifejtettem és hangsúlyoztam ezen két párt egyesülésének szükségét, és így talán mondanom sem kell, hogy a »szabadelvű párthoz« tartozom. E pártból alakult kormányt, mely mindenek felett az ország pénzügyi helyzetének javítását, az államháztartásban az egyensúly helyreállítását tűzte ki önmagának feladatul, ezen törekvésében habozás nélkül fogom támogatni, támogatni még akkor is, ha netán egyéb kérdéseket illetőleg egyéni nézetem nem mindenben egyeznék is meg a kormány álláspontjával. Lehet erre azt mondani, hogy ez nem programra, sőt rendes körülmények és viszonyok között magam sem vallanám azt elégségesnek, de jelen helyzetünkben én e programmot helyesnek tartom, és szabadjon e nézetemet röviden indokolni. Alkotmányosan kormányzott nemzetek politikai életében a pártok rendesen egy nagy, a politikai helyzetet uraló kérdés körül alakulnak, az ily kérdés elvi megoldása, és a diadalra jutott elv gyakorlati alkalmazása a fő czél, melynek elérésére kell minden létjogot igénylő pártnak a maga törekvését irányozni, a győzelemre, és sikerre pedig annál biztosabb a kilátás, minél erősebb a pártban az összetartás, minél nagyobb a párt egyes tagjainál az önmegtagadás. Ily nagy, és következéseiben az ország jövőjére nézve döntő kérdés Magyarországban az államháztartásban az egyensúly helyreállítása,és az ezzel szoros összefüggésben levő bankügy, nemkülönben a vám és kereskedelmi viszonynak az ország érdekének megfelelő, de a magyar-osztrák monarchia másik feléhez tartozó nemzetek érdekeit is kímélő rendezése, szóval az ország anyagi létének és jövőjének biztosítása. Ez volt a jelszó, melynek parancsszavára a volt Deákpárt és a volt balközép letették a fegyvert, de nem azért, hogy pihenjenek, hanem hogy egyesülten küzdjenek a nagy czél elérésére, küzdjenek a szabadelvűség zászlója alatt, melyet diadalra vezetni most mindnyájunkra nézve, kik e párthoz tartozunk, a becsület kérdése. Ezen ép oly nagy mint nehéz feladat teljesítésére vállalkozott a szabadelvű pártból alakult jelen kormány, s midőn a miniszterelnök a törvényhozás mindkét házában tartott beköszöntő beszédében elmondá a kormány programmját, kijelenté egyszersmind,miszerint ismeri a nehézségeket,amelylyel meg kell küzdenie, öntudatosan fog a nagy munkához, de teszi ezt azon erős hit- és meggyőződésben, hogy a nemzet támogatásában fog részesülni. A kormány ezen kijelentésére a nemzet immár válaszolt, a képviselőház tagjainak nagy többsége a szabadelvű párt zászlója alatt lett megválasztva, e választásokban nyilvánult a nemzet akarata, mely azonos a kormány programmjának elfogadásával, s most már a kormány- és törvényhozáson a sor a nemzet óhajának teljesülését eszközölni. Én bízom a kormányban, meg vagyok győzödve, hogy meg van benne a tehetség és szükséges erély az ország ügyeinek helyes vezetésére, szilárd elhatározás az államháztartásban az egyensúly helyreállításához szükséges reformok kezdeményezése és keresztül vitelére, de erős meggyőződésem az is, hogy tekintve a feladat nagyságát, a nehézségeket és akadályokat, melyeknek legyőzése és elhárítása nélkül, tekintve az ellentétes érdekeket, melyeknek kiegyenlítése talán megsértése nélkül a kitűzött czélhoz jutnunk nem lehet, a kormány sikert csak úgy lesz képes felmutatni, ha a párt tagjai visszautasítva minden netán nyilvánuló személyes politikát, lemondva ha kell legalább egy időre a különben üdvös, de a jelenben nem opportunus kedvencz eszmék megvalósításáról, számolva még talán a népszerűség időleges elvesztésének lehetőségével is, és megsemmisítve a múlt viszályainak még emlékét is, egy phalanxt képezendnek, melynek jelszava legyen a jó egyetértés. Tudom, hogy mindezt könnyebb kívánni, mint létesíteni; tudom, hogy ez egyetértés megzavarására a jövőben sem fognak kimaradni a kísérletek, valamint hogy volt alkalmunk tapasztalni eddig is, miként igyekeztek több oldalról felébreszteni az egyesült szabadelvű párt egykor ellentétes helyzetéből könnyen felidézhető és kiaknázható féltékenykedést, hisz egyes képviselő választások nem csak, de a kormánynak egyes kinevezései is ürügyül használtattak fel arra,hogy fegyver kovácsoltassék a szabadelvű párt összetartásában nyilvánuló hatalom meggyengítésére ; és mert tudom végre azt is, hogy fajunk vérmérsékleténél fogva nem nagy nehézséggel jár egy pártban uralkodó jó hangulatot megzavarni, azért óhajtom én, hogy minél számosabban legyenek a szabadelvű pártban képviselve azok, akik helyesnek is.