A Hon, 1875. augusztus (13. évfolyam, 174-198. szám)
1875-08-27 / 195. szám
III. Az ügyvédi kamara az ügyvédi könyv hitelesítésekor jegyzőkönyvet vegyen fel, szerezzen meggyőződést arról, hogy a könyv lapjai f. számokkal rendesen el vannak látva, az átfűző zsinór végeit a könyv első vagy utolsó lapján a kamara pecsétjével olyképen pecsételje le, hogy a könyv egyes lapjainak felcserélése a pecsét megsértése nélkül lehetetlen legyen, és a hitelesítési záradékot, melyben a hitelesített könyv lapjainak száma betűkkel és a hitelesítési cselekmény kelte pontosan felemlítendő, a könyv azon lapjára írja fel, amelyen a zsinór végei lepecsételtettek. A hitelesítési záradék szóról szóra a felvett jegyzőkönyvbe is beirandó, és a kamara elnöke, valamint titkárja által írandó alá. IV. Mindenik ügy számára, a melynek keresztülvitelével az ügyvéd megbizatott, külön lap nyittassék. Y. A lap közepére iassék a megbízó fél, s ha van, ellenfelének is családi és mellékneve, valamint lakhelye, a megbízás tárgya, és ha meghatározható pénzérték képezi a megbízás tárgyát, ez is számokban. VI. Az ügyvédi könyv lapjai azon a sorba beosztandó térségen felül, mely az V. pontban felsoroltak beírására szolgál, egész szélességben megvonalazandók és a következő rovatokba osztandók be: 1. Év. 2. Hó. 3. Nap. 4. Sorszám. 5. Teljesített cselekmények. 6. Egyezkedés utján meghatározott jutalomdij és az idővesztés kárpótlása. Ebbéli okmány kelte. 7. Ügyvéd által igényelt munkadij. 8. Átvett eredeti okmányok. 9. Előleg. 10. Készpénzbeli bevétel. 11. Természetben bevett tárgyak. 12. Készpénzbeli kiadás. 13. Bíróság által megállapított munkadij és költségek. 14. Megbízónak kiadott készpénz. 15. Megbízónak természetben kiadott tárgyak. 16. Megjegyzések. VII. Az 1. 2. és 3-ik rovatba hassék azon év, hó s nap, — és pedig a hó betűkkel — a melyben, illetve melyen a megbízott ügyvéd megbízója érdekében valamely cselekmény teljesítését az ügyvédi könyvbe beírja. A 4-ik rovatban mindenik cselekmény elé az évre való tekintet nélkül a 1. sorszám hassék. Az 5-ik rovatba iassék az ügyvéd által a megbízó részére teljesített cselekmény, (p. a tényállás felvétele, meghatalmazás kiállítása, keresetlevél, folyamodvány szerkesztése, keresetlevélnek több példányban leiratása, a keresetlevél mellékleteinek lemásolása, az ügyben harmadik személylyel való értekezés, egyezkedés, alkudozás, a kereseti összeg törlesztésére teljesített bevétel a megbízónak, vagy annak érdekében irt levél s tárgyalás, az N. N. bíróságnak . . . keltű végzésével megállapított munkadíj, végtárgyaláson részvétel, védelem, végrehajtás, megbízónak kiadott készpénz, tett utazás, az ellenfél által ajánlott egyesség közlése, megbízónak a természetben behajtott tárgyak kiadattak, stb. stb. A 6-ik rovat arra szolgál, hogyha az ügyvéd a jutalomdíj és az idővesztés kárpótlására nézve a megbízóval az idézet. 45-ik §-a alapján kiegyezett: a megállapított pénzösszeg vagy szolgálmány — illetőleg az utóbbinak pénzértéke — valamint az egyezkedésről felvett okmány kelte abba behassék. Ha ily egyezkedés az ügyvéd és megbízója között létre nem jött: az ügyvéd a teljesített cselekményekért igényelt munkadíjt minden cselekmény után a 7-ik rovatba azon sorban írja ki pénzösszegben, amelyben a teljesített cselekmény leírása az 5-ik rovatban végződik. A 8-ik rovatban az átvett eredeti okmányok röviden — de félreérthetlenül — megnevezendők, amennyiben pénzértéket képviselnek, ez és az okmányok kelte pontosan beírandó. A 9-ik rovatba írja be az ügyvéd a nyert előleg pénzértékét. A 10-ikbe a készpénzbeli bevételt. A 11-ikbe a természetben bevett tárgyakat lehetőleg körülírva és pénzbeli értéküket is kitéve. A 12-ikbe a készpénzbeli kiadást. A 13-ikba a bíróság által megállapított munkadíjt és költségeket. A 14-be a megbízónak kiadott készpénzt, és a 15-ikbe a megbízónak természetben kiadott tárgyakat, oly módozatok mellett, mint a 11-ik rovatba, a természetben bevett tárgyakat mindig azon sorban, melyben a teljesített cselekmény leírása az 5-ik rovatban végződik. A 16-ik rovat a megjegyzések beírására szolgál. Az átvett eredeti okmányok kiadása ezen rovatba írandó. VIII. Ha a megbízás tárgyában több cselekmény teljesítendő, sem hogy azok az 5-ik rovatba beírhatók lennének , az ügyre nézve ujóbbi lap nyittassék. Ily esetben a megtelt lap zárassák le, a 9., 10., 12., 13. és 14. rovatokban kiírt pénzösszegek adassanak össze és az eredmény a lezárt lap alján, az újon nyitott lapon pedig első — illetőleg a lezárt lap folytatólagos — sorszáma alatt irassék ki. A lezárt lap 16. rovatába irassék be a folytatásra szolgáló lap, és az újonnan nyitott lap ugyanazon rovatába a lezárt lapnak száma. IX. Ha a megbízás tárgya teljesíttetett — illetőleg a felvállalt ügy végleg befejeztetett — és az ügyvéd megbízóját, valamint ez az ügyvédet kielégítette : az ügy számára nyitott lap a VIII-dik pont alatti módozatok szerint zárassák le, a 16-dik rovatba a szükséges megjegyzések írassanak be és a lapnak üresen maradt része huzassék tintával keresztül. X. Ha a megbízó az ügyvédet, a megbízás tárgyának teljesítése után, jutalomdíja és egyéb követelésére nézve ki nem elégítette, és az ügyvéd követelését per után érvényesíti , az illető lap ugyanazon módozatok mellett, mint VIII. alatt, szintén lezárandó, a lapnak üresen maradt része azonban az ügyvéd által saját érdekében teljesített cselekmények beírására felhasználható, de a 4. rovatba 1-en kezdve újabb sorszámok írandók. XI. Ha a megbízó fél a képviseletet elvonta, vagy a megbízott ügyvéd a képviseletet felmondotta , az ügyvédi könyv illető lapja a VIII. pont szerint lezárandó. XII. Az ügyvédi könyvnek használhatlanná vált, vagy igénybe venni nem akart, lapjai el nem távolíthatók, de azok, a mennyiben részben még használhatók volnának, tintával húzott rézsútos vonás által egészben használhatlanokká teendők. XII. Az ügyvédi könyvbe a beírást csak az ügyvéd, vagy az illető kamarának lajstromába bevezetett — nála joggyakorlaton lévő — ügyvédjelölt teljesítheti, ki is minden bejegyzés után a 16-ik rovatba nevét vagy annak kezdőbetűit írja be. XIV. Ha a cselekmény nem a teljesítés napján, hanem egy későbbi cselekmény beírása után iratik be, az 5-ik rovatba a cselekmény teljesítésének napja is beirassék, ha pedig a beírás a későbbi cselekmény beírása után teljesíttetik, ezenfelül a 16-ik rovatban a késedelem oka is irassék be. XV. Az ügyvédi könyvbe tett beírásoknál vakarás, törlés, javítás, sor fölébe írás vagy közbeszúrásnak nincs helye. Ha a beírásnál hiba követtetett el, teljesíttessék a helyes beírás a legközelebbi sorszám alatt, és a hibás beírás úgy vonassék minden rovatban keresztül, hogy az könnyen olvasható legyen. XVI. Ha az ügyvéd több ügyvédi könyvet akar egyszerre hitelesíttetni, azok kötetenként megszámozandók, és a hitelesítést teljesítő ügyvédi kamara a jegyzőkönyvben, valamint a hitelesítési záradékban a lapok számán felül a kötet számát is említse meg. XVII. Újabb könyvet csak akkor kezdhet vezetni az ügyvéd, ha az előbbi kötet minden lapja igénybe vétetett, vagy használhatlanná van téve. XVIII. A mutatókönyvnek — melyet hitelesíteni nem szükséges — rovatai a következők: 1. Megbízó fél és ellenfelének neve. 2. Megbízás tárgya. 3. Ügyvédi könyv kötete és lapjának száma. XIX. Ezen könyv rovatába irassék a megbizó — és ha van ellenfelének is— neve, a 2-ik rovatába a megbízás tárgya és a 3-ikba az ügyvédi könyv azon kötetének és lapjának száma törtszám alakjában — és pedig a kötetre nézve római — a lapot illetőleg pedig arabs számokkal, a melyben — illetve a melyen — az ügy előfordul (p. Ha a megbízás tárgyára nézve több lapa is nyittatott a mutatókönyvben, csakis az első kötet — illetve lap — száma irassék be. Ugyanazon fél által adott különféle megbízások külön-külön írassanak be. XX. A mutatókönyv tekintet nélkül az ivekre és az ügyvédi könyvek köteteinek számára addig használható, mig az egészben meg nem telik. XXI. Az ügyvédi könyvek lehetőleg kemény kültáblákkal látandók el. Budapesten, 1874. évi aug. hó 26-án. Perczel Béla, s. ketes emberének Fáy tábornoknak salonját, hol közel száz ember van összegyűlve s hol Lamartine is, akkor florenczi követ megjelent. A csodálkozás moraja fut végig a termen, midőn a fiatal, karcsú, szép és arisztokratikus tartásu Lamartine belép.Körülre csoportosulnak, különösen a hölgyek; mindenfelől bájos arczokkal, pompás öltözékekkel, mosolylyal és hízelgő szavakkal találkozik. Egy ideig egészen elfeledik, hogy a jelenlevő képviselőknek utósó kamarai beszédeikért bókokat mondjanak. O, kit mindjárt első látásra föl lehet ismerni, túlragyogja valamennyit. Eoy tábornok feléje közeledik, lelkesülve kezet szerit vele s biztosítja őt, hogy ha akar dísze lehet a kamarának, melynek már régóta szüksége van a monarchikus eszmék ily tehetségdús védelmezőjére. Ezután rokonszenves hangján, melyről még nem lebbent el politikai jelszó, költeményei közül szaval, melyekkel páratlan elragadtatást s a lelkesedés és hála kitöréseit idéző elő. Constant Benjamin komoly, ironikus arczczal közeledik feléje s üdvözli őt, hogy a költészetnek uj forrását fedezte föl, elmondván azt is, hogy az érzelemnek és kifejezésnek ily magasságával és tisztaságával csak Schiller reflektáló költeményeiben találkozott. A hölgyek e hasonlatát nagyon hízelgőnek találják, Schillerre az obscurus német, polgári prézára nézve, kire, hogy nevét egyszer már hallották, futólagosan visszaemlékeznek. Mi ő Lamartinéval szemben ? Költeményeinek hatását mellékes körülmények is növelik: legelőször is a szerző ritka, csaknem nőies szépsége, aztán ama nő hite, kit oly rajongással, oly földön túli tisztasággal énekelt meg. Szeretett és kedvesétől a halál fosztá meg. Mindenfelé kutatnak, hogy a dolgok valóságos összefüggésére rátalálhassanak. Ki volt az az Elvira, mi volt valódi neve ? E kérdések mind csekély jelentőségűek reánk nézve, kik csak azért merülünk e visszaemlékezésekbe, hogy ama korral és szellemével közelebbről megismerkedhessünk. De egy pontot illetőleg ránk nézve is nagy fontosságúak, nevezetesen: mily jellegű a szerelmi érzelem ama költeményekben és Lamartine-nál átalában? mily jellegű az egész irodalmi csoportozatban, mely befolyásolta s melynek egyik tagját képezte? Mindazon érzelmek közt, melyeket a költészet tárgyalni szokott, legnagyobb szerepe van a szerelemnek. Hogy mint fogják föl és tüntetik elő, nagy fontosságú momentum a kor szellemének megértésére. Az erotikus felfogásában egy egész korszak kedély életének erejét, faját és melegségi fokát föl lehet ismerni. A gálán témának szenvedélylyé való átalakulása Rousseaunál észlelhető. Németország nagy költőinél e szenvedély megtisztul és humanistikus jelleget ölt. A romantikusoknál holdfény utáni epekedéssé lesz. Forradalmi időkben a fennálló és rendezett társadalmi viszonyokkal való harczában van föltüntetve; a modern skeptikus költőknél, mint Heine, a szerelem a létezése feletti kétely által van aláaknázva : Doch wenn Du sagst : Ich liebe Dich, Dann muss ich weinen bitterlich. Ily ferde, spiritualistikus , tekintélyimádó és rendszerbolond korszakban, mint ez, a szerelem természetes és egészséges alakban nem léphet föl. Ha áttekintjük eme korszak nevezetesebb szerelmi rajzait, egyúttal az akkori férfi és nő fő típusai felett is szemlét tartottunk. Az első pár Eudorus és Velleda a »Martyrok«-ban. A »martyrok« hőse annál érdekesebb,mert Chateaubriand azt kifejezésteljes arczulatának néhány vonásával ruházta föl. Elannyira, hogy Chateaubriand és Eudorus életük elbeszélését csaknem ugyanazon szavakkal és szemlélődéssel kezdik meg. Mindketten sokfelé járt és sokat tapasztalt emberek, mint Odysseus és Aeneas ; közös vonásuk a saját életük kalandjai felett való csodálkozás, az énnek bámulata, melyet a fensőbb hatalmak annyi viszontagságon vezettek át. Még egy, és pedig egész jelentékeny közös vonásuk van : Eudorus a hős, szintúgy mint Chateaubriand a keresztyénség diadalát alapítja meg e földön. Chateaubriand Napoleon alatt ismétli azt, amit Eudorus Galerius alatt tett, s nem az ő hibája, hogy nem lett martyrrá. A martyrság gondolata már ifjúságában is foglalkoztatta őt; többször nyilvánítá barátai előtt, hogy attól szükség esetében nem riadt volna vissza. A hős, ki eszménykép gyanánt lebeg előtte, a kor vallástalanságáért szenved s tettei által fölgerjedt istenségét kiengeszteli. Chateaubriand noha keresztyén, nem hiszi, hogy Krisztus mártyrhalála egymagában elégséges lett volna. A vallás diadalához még kisebb alakú megváltók, mint maga Chateaubriand vagy hőse Eudorus kivántatnak. Az ilyen hős ifjúságában követhet el hibás lépéseket, de végül megtér, kiállja a megpróbáltatásokat s fényes példánykép gyanánt hal meg. Eudorus viszonya Yelledahoz egy, ezen megpróbáltatások közül. KÜLFÖLD. Franczia ügyek. (Saját levelezőnktől) Páris, augusztus 23. A nevetséges kudarcz, melyet a reactió politikájának egyik hőse Ducrot prefectus az imént Lyonban vallott, csak talán mégis fölnyitandja szemeit a mi belügyérünknek értesítvén őt, hogy mi oldalon keresendő az igazi veszély Francziaország és az új alkotmány ellen. Tisztelt olvasói valószínűen tudják már, hogy egy bizonyos Bouvér úr feladásai következtében házmotozások tartottak a lyoni köztársaságiak legjelesebb képviselőinél és hogy annál fogva egynehánya közülök rövidebb-hosszabb tartamú fogságra ítéltetett el. Most kisült, hogy az a drágalátos úriember egyszerű hamisító, és hogy Gambetta, egy bizonyos Cabot, Roux lyoni szélsőbalpárti és még más nagy jelentőségű férfiak levelei tőle eredtek. Természetes, hogy kemény büntetésben részesült a gazficzkó (3 évi fogságra ítéltetett.) Hanem a dolog veleje másutt van, és a közigazgatás Rhone departamenti képviselőjét nem igen a legtisztább fényben ragyogtatja. Kérdeztetve ugyanis hogy mi a foglalkozása, a semmirekellő azt feleli, hogy az adminisztratió ügynöke, vulgo s pitzi. A jury egy tagja tette volt a kérdést. Fizettetett-e ezen munkálkodásért ? kérdezi ugyanazon esküdt. »Igen is«, mond hetykén a mouchard. »Hallgathatnék, de kereken kijelentem az administratió által fizettettem. Egyébiránt nemcsak politikai, de rendőri szolgálatokat tettem, tolvajokat is fogtam el.« De a jury tagja, rettenetes kiváncsi ember lehet, még egy kérdést intéz, most a biróság elnökéhez : »A praefectura által fizettetett ezen ur ?« »Igen is !« kénytelen felelni az igazságszolgáltatás képviselője. Itt csak két eshetőség gondolható, vagy olyan naiv a praefect, hogy komolyan elhitte valódiaknak e bamba hamisítványokat és akkor eszéről, tapintatáról nem lehet épen nagy fogalmunk, vagy nem hitte, és akkor az ügy még komolyabb szint élt. Hanem bizonyságtételre felhiva a vádló rész által, mind Ducrot ur, mind főtitoknoka prudensnek találták nem jelenni meg az audiencián. Képzelheti, hogy milyen hahotára fakadtak a párisiak, e tragikomikus cause celebre megtudtára. Átalán hiszik, hogy Ducrot ur napjai praefectusi minőségében, meg vannak számlálva. De ez most mellékes dolog; az egyesült alkotmányos párt biztos lévén végleges győzelméről, megelégszik vele jót kaczagni a dolgon és ami a Rhones főbb tisztviselő ügyességét illeti: vállat vonni. Ami sokkal inkább ébren tartja a figyelmet, mi sokkal jobban érdekli a közönséget, ez a külügy és vele kapcsolatban a nemzeti védelem hogyanállása. Annyi bizonyos, hogy most már támadó harctól a németek részéről a mi magasabb köreinkben nem félnek, és szükség esetére moraliter kényszerítve, kardot rántani is mernének az egész nemzet lelkes beleegyezésével. Nem félnek pedig sem mostanra, sem a jövő év tavaszára. E tekintetben nagyon érdekes hadügyérünk egy kis allocutiója a Contresseville fürdőhelyen, a Saint-Privati csata emléknapján. Mondja ebben Cissey tábornok úr egész katonai rövidséggel : »Jó azokról soha meg nem feledkezni, kik oly hősiesen vérzettek el. Kell hogy emlékezzünk rájuk, nem harag és boszuállás eszméjével, de annak emlékezetére, hogy mindnyájunknak készeknek kellennünk őket utánozni, ha valaha országunk megtámadtatnék... Meg kell érteniük a mi ifjainknak, hogy szükség teljesíteniük mindazon kötelezettségeket, melyeket rájuk ró az új katonai törvény, ha mindig készek akarnak lenni Francziaországnak védelem szüksége esetében a leghatósabb és leghazafiabb közreműködéseket nyújtani. Emlékezzenek mindig azon 1700 »Vosgiens«-re (Contresséville a Vosges departementben van) kik az utolsó háború alatt a haza iránti kötelességüket életükkel rótták le.« Még három hónapja nincs, hogy Decazes herczeg azt mondta, hogyha a németek minden ürügy nélkül megtámadnák Francziaországot, egy fegyvert sem süttetnek el, Európa ítéletére és közreműködésére bízván a dolgot. Azóta, mint látszik az idők változtak, és mint signum temporis et allocutio nincs jelentőség nélkül. A szerb viszonyok. Belgrád, aug. 24. (Eredeti tudósítás.) A szerb kabinetválság egyelőre véget ért: a le-köszönt minisztérium Szerbia élén maradt. Meddig? Azt nem lehet tudni. Valószínűleg a szkupzsina megnyitása utáni egypár napig, mert hogy a nemzetgyűlésen oly jelenetek fognak előfordulni, melyek a »békülékeny és jó akaratú« Sztefanovics kabinetet határozott visszalépésre s újbóli lemondásra kényszerítendik, az több a valószínűnél. Egy coalitionális minisztériumnak lettek volna a legtöbb esélyei, miként ezt múlt levelemben említettem, ez azonban nem sikerülvén, illetőleg a conservativ árnyalathoz tartozó vezéregyéniségeket az oppositionális és a radikáis párt egyéneivel nem lehetvén összehozni és egy talap alá hajtani — még pedig több fontos ok miatt, melyek, bármennyire titkolják is e pillanatban, egy pár nap múlva köztudomásúak lesznek — marad minden a régiben, mint már említem — a szkupzsina megnyitása utáni egy pár napig. A törökök ellen indítandó actió népszerű voltát a következő eset is kellőkép illusztrálja. Asata czak három ízben intéztek Milánhoz írásbeli felterjesztést, melyben a harcz megkezdését kérik a örökök ellen, a fejedelem azonban — mint itt hírik — egyszer sem fogadta el az írásbeli megkeresést, miután előbb annak tartalmából hivatalos úton értesült. Erre a sabacziak elhatározták küldöttségileg keresni meg a fejedelmet óhajaik meghallgatása iránt. A bizottság, mely a herczegovinaiak segítségére siető hadi önkéntesek összetoborzásával van megbízva, erősen működik, s nincs nap, hogy a szomszéd monarchiából ne érkeznének ide szerencselovagok. Budapestről (!) is várnak egy csomó önkéntest. Romániából a napokban érkezett hajó egy 700 főből álló önkéntes légióval, melyet bizonyos Milicsevics Milán nevű egyéniség toborzott össze. Folyó hó 18-án Pivszki Zsarko lelkész vezérlete alatt 150 emberből álló csapat indult Herczegovinába. Uzsiczeből 500 emberből álló csapat fog vele egyesülni, s Szerbia déli határán törve át Törökországba, ott óhajt a herczegovinaiakkal szövetkezni. A terv legalább úgy hangzik, Ducsics, ismert nevű archinandrita szintén a napokban indult Herczegovinába. Uzsiczéban az önkéntesek a napokban homi kravatlt is csináltak. Ugyanis a város elöljáróját felszólítván, adna nekik a fegyvertárból fegyvereket és egyéb lőszereket, miután ez háromszor utasítota őket vissza kérelmökkel, a fegyvertárt megtámadták, az őröket ártalmatanná tették, s requiráltak annyi fegyvert, amennyire szükségük volt. Ez eset itt Belgrádban is nagy senzácziót keltett, ki is lett azonnal adva a rendelet, hogy az önkéntesek kellő sáma fegyverekkel legyenek ellátva. Milán fejedelemnek jelenleg Párisben időző arájához írt leveléről is sokt beszélnek itt Belgrádban. A fejedelem franczia nelven fogalmazott gyengéd és finom sorokban értetti Szerbia jövendőbeli fejedelem asszonyát, a szérias politikai eseményekről ; említi a skupzsinai válsztásokat, melyek az ellenzék javára ütöttek ki, Szerbiának általános vágyát és készségét a török elleni harcz mielőbbi megkezdésére, melyek matt azonban ő (a kedves ura) mit se féljen és legkevébé se aggódjék. Folyó hó 22-én Milár fejedelem huszonkettedik évébe lépett. Születés apját ünnepélyességekkel ülték meg a fővárosban épgy, mint az ország többi részében. Belgrád ünnepi cöntösben hű alattvalói szeretettel fogadta az Obrenovics dynastia jelenlegi képviselőjének születésnapja. A »Vidovdán« melegsorokban emlékezett meg az Obrenovicsokról, a kiknél uralkodói háza a nemzet vérével és életével van fészeforrva, azért mindenha nemzeti dynasztia marad. I. Obrenovics (Milos) Szerbiát megallotta, III. Obrenovics (Mihály) a szerbség felszabdítására kiegyengette az utat ; IV. Obrenovics (Milán) a felszabadítás munkáját fogja megkezdeni és befejezni. A természetes szövetségesek mind készen állanak, hogy a kellő pillanatban megkezdjék az actiót; ezen előfeltételekre bizton számíthat Szerbia. Szerbia és Montenegro, az Obrenovicsok és Nyegusok által vezetve, megteendik kötelességüket, bármit kívánjon és követeljen is tőlök — a mai komoly és nehéz körülmények között — a kötelesség. A vitéz fejedelem e pillanatban sokkal kevesebbet pihen, sokkal több gond által gyötörtetik és sokkal többet fárad és dolgozik, mint hű alattvalóinak legutolsó tagja. Az Obrenovicsok zászlója alatt isten segélyével a dicső elődök s a drága haza feladatának eleget fog tenni Szerbia! A Zimonyban megjelenő »Granicsár« szerint a szerbiai kormány Milán fejedelem születése évforduló napján következőkép alakult volna meg: Mihajlovics Szevcsa elnökminiszter, Risztics János külügyér, Grujics Jevrem belügyér, Kályevics Ljubomir pénzügyér, Boskovics Sztoján vallás- és közoktatási miniszter, Jovánovics Demeter igazságügyér, Nikolics Tésa hadügyér, Alinyics Ránko közmunka- és közlekedési miniszter. Nevezett lap szerint »mindannyian tiszta szabadelvűek.« Többen közülök ismeretesek az 1858 — 1859 évből. Grujics János, a szerb »omladiná«-nak közgyűlési elnöke volt Belgrádban. E minisztérium jelüigéje: belül szabad intézmények, külről pedig háború a törökökkel. — Mondanunk sem kell, hogy e hir nem megbízható, valamint az a lista sem, melyet a ma esti »Lloyd« közöl, mely különben kevés eltéréssel azonos a Granicsár eme névsorával azon különbséggel, hogy 1. laptársunk elég gründlich némely keresztnevet vezeték név gyanánt venni s úgy használni s ekkép aztán a »Granicsár« Mihajlovics Szevcsajából a »Lloyd« hasábjain »Séf csa« kabinet lesz. A herczegovinai fölkeléshez. A porta által a fölkelőkkel való alkudozással megbízott két biztos, Server pasa és Ahmed Hamdi pasa még e héten elindul Bosnyákországba. Mint hírlik, Hamdi pasa, ki előbb rendőrminiszter volt, Bosnyákország közigazgatásának vezetésével is meg fog bízatni, míg az eddigi főkormányzó, Dervis pasa, tábornagy lesz. Ha ez a hír valónak bizonyul, arra lehet belőle következtetni, hogy mielőtt komolyan gondolna a hatalmak által oly nyomatékkal hangsúlyozott békéltetési műveletre, szívesen használna fel nagyobb haderőket is. Egyelőre egyik fél sem mutat hajlandóságot az ellenségeskedés beszüntetésére. A két küzdő fél mindegyike óhajt annyi előnyt vívni ki, mint csak lehet, mielőtt az esetleges fegyverszünet bekövetkezik, hogy a demarkáczionális vonal húzásakor momentán a legkedvezőbb helyzetben legyen. Táviratok erre nézve következőket jelentenek. R a g u s a, aug. 25. A fölkelők táborából jövő hírek szerint a fölkelők Fatniko török erődöt elfoglalták. A 400 főnyi erős helyőrség letette a fegyvert. Hat más őrházat a gackoi síkon fölégettek. R a g u s a, aug. 25. Bileknél tegnap könnyű harczok voltak. Nevesinjénél ellenben hevesen küzdtek, az eredmény ismeretlen. R a g u s a, aug. 25. A török határőrház körülzárolását a Grahovaból átjött Petkovics Luka vezényli, ki Nikita fejedelemnek sógora. A fölkelők egy kis ágyúval lövik a házat. Az átadást minden perezben várják. A fölkelők minden előkészületet megtesznek Trebinje megtámadására. A szerb skupzsina összejövetele napján a felkelők vezérei közös tanácskozást terveznek, amelyen egységes hadi terv megállapításán kívül segélyért való felhívás is fog szerkesztetni a szerb nemzethez. Zágráb, aug. 25. Ide érkezett hírek szerint Bosnyákországban nagy az ingerültség Szerbország ellen, mert ez az ott megkísértett lázadást nem támogatja. Itt tanulókból egy 100 főnyi légió alakul. Hatvanöten már alájegyezték magukat. A gyűjtések eddig 4000 írtra rúgnak, élelmiszereket, ruhákat, vásznat is gyűjtenek. Belgrád, aug. 25. Mint jelentik tizennyolcz óra óta a bosnyák-szerb határon, az Uzsica túlpartján harcz dühöng, mely a lakosságot nagy izgalomba hozza. A fölkelőknek nincs ágyújuk. Az eredmény ismeretlen. C e t i ne, aug. 25. Tiva környékén Socica Lázár vezetése alatt a fölkelők tíz őrházat bevettek. Ezt jelentik Goranszk helységéből is, mely nincs távol a pivai kolostortól; ott a száz főnyi őrségen kívül négy ágyú is került a fölkelők kezébe, kikhez újabban 150 szerencsétlen mahomedánus is csatlakozott. Zágráb, aug. 26. A török csapatok s a népfölkelés egész Vrbasig s a szerb határokig hatolt. Menekülök már sokkal kevesebb számban jönnek osztrák-magyar határra, mint előbb. A lembergi »Dziennik Polski« folytatja elmélkedéseit Törökország és az ottani szlávság jelen helyzete felett és következőleg okoskodik: miben áll a keleti kérdés lényege, hogy az egész Európa iránta érdeklődik, és mily veszélyek keletkezhetnek belőle ? S így válaszol: nem lehet kétségbe vonni, hogy Törökország fenállása Európában, anomália. Minden erőfeszítések mellett európai reformokat Törökországra alkalmazni, eredménytelenek maradtak. A kormányzás úgy, mint a kormányzottak nem arra valók, hogy államot képezzenek. Ehhez még járul az egyik részről a vallási fanatismus, más részről pedig az engesztelhetlen fajgyűlölet. Ily körülmények közt elkerülhetlen Törökország bukása. Igen, ezt lehet egy időre elhalasztani, de a katastrófa előbb utóbb bekövetkezik, mert kívülről van a ki majd a belszenvedélyeket lángra fogja gyújtani — és ez az említett lap észjárása szerint, más nem lehet, mint a »Moskal.« — Ezen okoskodás után ezeket adja még hozzá: a keleti kérdés jelentősége nem alapul az ottomán birodalom belviszonyai, hanem a szomszédok különböző vágyain. Ha mostanában Törökországgal határos volna a Zsigmond féle Lengyelország, tengertől-tengerig, polgárosított és polgárosító birodalom, melynek hódító vágyai nem voltak, a keleti kérdésnek, más jelentősége lenne. Törökország szétbomlása Európára nézve nem volna veszélyes, mivel a török birodalom helyett kisebb birodalmakat lehetne alakítani, melyek, ha még ma az európai civilisatió fokán nem állnak, de idővel képesek lennének annak is megfelelni. Most láthatja be Európa, mily nagy hiba volt Lengyelország szétdarabolása. Stambul, az a »Moszkva« politikájának fő czélja, onnan fog Európának parancsolni. Hiszen mindenki ismeri a Czarszkoje Selo ravaszságát — az tíz lépést hátra tesz, hogy azután jó alkalomnál száz lépést előre tegyen. A keleti kérdés megoldása nem kell hogy a Duna, hanem a Dnyeper partjain történjék. Fájdalom, erre az európai kabinetek egészen elfelejtettek. A mai politikai és diplomatiai közbenjárás semmire sem fog vezetni, és utóvégre az győzni fog a ki legügyesebb és legravaszabb lesz — s ilyen mindig volt a »Moszkva« politikája.« A Bukarestben megjelenő bolgár lap »Znamja« (zászló) közli, hogy Bolgárországban több helyen lázadás tört ki, és hogy némely lázadó csapatnak már a törökökkel összeütközése is volt. Nevezett lap felhívja a bolgár emigránsokat, hogy gyűljenek össze, mert a »vérnász« már megkezdődött. Az »Albina« így ír a fölkelésről: »Tudjátok-e hogyan hangolnak minket a keletről érkező hírek, azok t. i. melyek a keresztyén lázadás terjedése s sikereiről szólnak ? Íme: kibékülnénk szívesen a magyar urakkal, megtébolyodott gazdáinkkal, kibékülnénk s megbocsátnák minden vétkeiket s esztelenségeiket, melyeket 8 év óta elkövettek ellenünk, az ország, a közhaza, de leginkább a természet s az emberiség ellen! Igen, mi részünkről, mennyire reánk tartozik, mindent megbocsátanánk nekik, mert már is látjuk szívekben és homlokukon a pokoli kínt a jövőérti félelemtől, ha nekünk megadná isten azt az örömet, hogy lássuk meg egyszer a törököt, ezen erkölcsi dögöt a keresztyén Európában, mely a keresztyén népek erénye által szorittatott vissza természeti helye s népe közé. Igen, mert ez eset az egyetlen, de leghatalmasabb reményünk és bizalmunk arra, hogy általa a makacs urak — akarva nem akarva észretérnének s felnyitván szemeiket elismernék, hogy rajtuk a sor művelődni s az együtt lakó népek jog és művelődési követelményeivel kibékülni, ha még lehetséges, a török sorsától menekülni. Mi nem haragszunk a magyar népre, sőt életfentartási érdekeinknél fogva ép oly sorsot óhajtunk a jó és becsületes magyar népnek, mint a románnak; de azon romlott dölyfös urak, kik »magyar nemzet« s »kizárólagos magyar állam« czimén épen mint a török basák, agák és bégek szívják életnedvét a nem magyar népeknek, a magyar népnek felingerlése s ebből folyólag a német szövetség segítségével köröskörül a nemzetiségek boszuérzetének rendszeres felidézése által; igen, csak ezen szörny urak azok, kik elnyomván, elerkölcstelenitnek, s ekép lealjasitnak, elszegényítnek s egy jobb jövő reményétől megfosztanak minket. Tehát e szörny urak — nagyobbrészt az elaljasodott népek renegátjaiból toborzanak, kik basái, agái, bégjei, janicsárjai, ma gróf Andrássynak, holnap gróf Lónyaynak, később aztán akár herczeg Bismarck vagy Gorcsakoffnak, kik nyolcz év óta rabolják az országot s elidegenítették a népeket, ezek térnének egyszer a helyes útra s meg lenne mentve a közhaza, annak s népeinek szent érdekei, az erkölcsiség s boldogság biztosíttatnék. Ezután idéz a magyar s német lapokból: »A Hon«, »N. Fr. Pr.« oly passusokat, melyek a keleti mozgalom iránt aggodalmat árulnak el — azután igy folytatja : Látjátok, mi fáj a mi dualistikus urainknak? Ugyanazért mi gyönyörrel és bámulattal szemléljük a délszláv fiatalságot, midőn az versenyezve harczol a barbár zsarnokság alóli fölszabadulásért, ugyanazért mi, ha egy szívbeható szóval bírnánk, a rábeszélés hatalmával intéznék azt a fegyverfogható román ifjúsághoz, oda küldvén őket délszláv testvéreik mellé, hogy támogassák őket oly szent harczban, mely következményeiben kimondhatlan üdvös volna — nemcsak a szlávok, hanem átalában az emberiség, kiválóan pedig a románokra nézve. Fővárosi bizottsági közgyűlés. — Második ülés. — augusztus 26. A gyűlés második napján a bizottsági tagok kevés számmal jelentek meg. Ráth főpolgármester d. u. 4 órakor megnyitván a gyűlést, mindjárt legelőször is egy nagy fontosságú tárgy került a szőnyegre. A közgyűlés elhatározta, hogy Újlakon iskola építtessék, s hogy erre nézve tervek és költségvetés nyujtassék be. A tanács magánépítésze Feszi József által készíttette, el a terveket, s midőn ezeket a közgyűlésnek beterjesztette azon javaslattal kisérte azt, hogy az építés művezetésével ne a mérnöki hivatal hanem a tervezet készítője Feszi bizassék meg. A közgyűlés a tanács e javaslatait elfogadta, s a törvény értelmében felterjesztette azt a belügyminiszternek jóváhagyás végett. A miniszter egy leiratban jóváhagyta az építés terveit és költségvetését, de ellene mondott annak, hogy az építés felügyeletével s a művezetéssel magánvállalkozó bizassék meg, mindez a mérnöki hivatal teendője. — E miniszteri leirat julius 2-án érkezett le a fővároshoz. — A tanács, hogy az ügyet siettesse, nem várta meg avval a julius 14-én tartandott közgyűlést, hogy annak terjeszsze fel a leiratot, mint azt a törvény értelmében kötelessége lett volna tenni, hánem július 10-én felterjesztette azt vissza a belügyminiszterhez, azzal a kéréssel, hogy csak hagyja helybe a művezetésnek Feszlre való bizatását is, mert a mérnöki hivatal nagyon túl van halmozva munkával. A belügyminiszteri leirat kifogást tett az iránt is, hogy a tervek a közmunkatanácsnak nem ettek bemutatva, holott középítkezésről van szó, ezt tehát a végleges jóváhagyás előtt megteendőnek kívánta. A tanács második feliratában arra is kérte a belügyminisztert, hogy e bemutatást is engedje el, csupán azért, hogy a kivitel gyorsabban eszközöltethessék. A belügyminiszter azonban hivatkozva a törvényre, nem is reflektált a tanács kívonataira, hanem kijelente, hogy a tanács e kérdésben nem illetékes, hozzá felterjesztéseket tenni csak a közgyűlésnek van joga. E teirat most a közgyűlés elé került, hol az némi vitát idézett elő. Légrády a takarékosságot hangsúlyozza, továbbá azt, hogy a fővárosi hivatalnokok úgy sem igen fejtenek ki valami nagy szorgalmat hivatalukban, tehát szükségtelennek tartja ezek kímélése végett új kiadásokba bocsátkozni. — Vecsey nem kíván ellenkezésbe jönni a belügyminiszterrel, annál kevésbé, miután úgyis ennek van igaza, nem a tanácsnak. — Weisz elfogadja a miniszter leiratát, de szükségesnek tartja kimondani, hogy az hasonló esetekben ne tekintessék precedensnek. — Bródy a tanács mellett kardoskodik, de azért utasítandónak tartja azt, hogy ezután az ily ügyekben nagyobb scrupulositással és elővigyázattal járjon el. Mátyás teljesen korrektnek találja a belügyminiszter leiratát, s kárhoztatja a tanácsnak azon eljárását, hogy a közgyűlés meghallgatása nélkül tett felterjesztést a miniszternek. Végül Kammermayer polgármester védelmezte a tanács eljárását s ezután a főpolgármester röviden összefoglalván a szóban forgó tárgyat, azt a közgyűlésnek szavazata alá bocsátja. A közgyűlés elfogadja a belügyminiszter rendeletét, hogy t. i. a művezetéssel ne magánvállalkozó, hanem a mérnöki hivatal építési osztálya bizassék meg, s hogy az a közmunkatanácsnak is eléje terjesztessék. Kimondja egyszersmind a közgyűlés, hogy ezután elvárja a tanácstól, mikép a fővároshoz leérkező kormányrendeleteket egyenest a közgyűlés elé fogja terjeszteni. A pesti földadó bizottság lemondott elnöke s a bsz. egy tagja helyett, továbbá a budai és óbudai földadó bizottságokba a tanács által ajánlott újabb tagok elfogadtatnak. A közúti vasút-társulat a nemzeti színház előtt a mostanihoz még egy másik sínpárt is kíván lerakatni. Az engedély megadatik. Egyszersmind Mátyás indítványára a középítési bizottság megbizatik, hogy tervezetet nyújtson be arra nézve, hogy az üllői útón és a szénatéren is kettős sínpár rakassák le. Felolvastatnak ezután az állandó korcsolyázási csarnok építése iránt kötendő szerződés pontozatai, úgy, amint azok a középítési bizottság és a korcsolya-egyesület által megállapíttattak. A tanács né-