A Hon, 1875. augusztus (13. évfolyam, 174-198. szám)

1875-08-29 / 197. szám

Ernő, Horváth Gyula, Balázs Frigyes, Tomcsányi László, Kégl György. Az 5 ikben: Prileszky Tádé, Hosztinszky János, Michi Jakab, Schmausz Endre, Vizsolyi Gusztáv. A 6-ikban: Babics István, (báró Liptay Béla helyén), Luka Lajos, Wächter Frigyes, Császár Bálint, Szentiványi Árpád, gr. Migazzi Vilmos, Matkovics János, Miklós Gyula, Mudrony Soma, Molnár István. A 7-ikben Királyi Pál, (gróf Apponyi Albert helyén), Rónay István, Czedler Já­nos, Dániel Márton, Lichtenstein József, Leonhard Frigyes, Zay Adolf, Zákó Sándor, Teleki László, Teodorovics János, Tibád Antal. A 8-ban Prepeli­­czay Gyula, Wirkner Lajos, Ivádi, Peretti, Péch Antal, Ragályi Aladár, Roth Keresztély, Simonyi Simon, Szabovlevics Mihály , Szentál György, Szűcs Imre. Végre az utolsó csoport szélső szárnyán ülnek az első sorban: Szögyényi László, gr. Károlyi Gyula, Bujanovics Sándor. A másodikban­: Ik­ményi Miksa, gr. Zichy Nándor, Ocskay István, Sachsenh­eim Al­bert, Bausznern Guido. A 3-dikban: Hérich Antal, Földváry János, (3 hely üres.) A 4-ikben: Karuch József (4 hely üres,) az 5-ikben: Lipovniczky Sándor, (3 hely üres) Hedry Ernő. Ez a jelen képviselőház phyziognomiája, mely természetesen még sokat változhatik, miután a kép­viselők legnagyobb része nem maga választotta meg helyét, s elcserélheti, ha nem lenne vele megelégedve s kereshet kényekedve szerinti szomszédságot. Sokan mint Sennyey, s a szélső­jobb több tagja, még nem foglaltak helyet, valamint a horvát képviselők székei is üresen tátongnak. A ház tisztikarának megválasz­tása is sokat változtathat e csoportosuláson. K­ÜLFÖLD. Török reformok. H. A Hatti Humajun. Kiadatott 1856-ban Abdul Medsid uralkodá­sa alatt. A gülhauei Hatti-Serif, melyet egész terjedel­mében közöltünk, daczára mindazon ünnepélyes fo­gadalmaknak, melyek kiadatásakor annak mintegy érvényt szerzendők voltak, egészben nem vétetett fo­ganatba. A török birodalom helyzete és államszerke­zete olyan, hogy annak fenntartása mellett a gyöke­res reformot teljesen keresztülvinni majdnem lehetet­len volt. Történtek ugyan intézkedések egyes refor­mok keresztülvitelére, de a nagyúri okmány legna­gyobb része csak holt betű maradt. Resid pasában, a török kormány egyik legerélyesebb és legbölcsebb nagyvezérében, meg volt a jó akarat, hozzá is fogott a reformok életbeléptetéséhez, de a csökönös ó-törö­kök a reformoknak tervbe vett foganatosítása ellen fellázadtak. A lázadás először a Konstantinápoly­tól , távol eső tartományokban ütött ki, majd Smyrnába, Adrinápolyba és más városokba is elharapódzott s a­­ török népség e felkelésben különösen a ráják ellen­­ intézte támadását, mint akik e reformokra okot szol­ ■ gáltattak. 1843-ban Albániában is a gülhauei Hatti- Serif ellen történt a fellázadás. A zendülés oly nagy mérveket öltött s csak a keresztyének ellen volt in­tézve, hogy a török kormány csak 1844-ben Omer pasa erélyes fellépése által volt képes a lángot elol­tani. 1845-ben egy uj Hattnak kiadását eredményez­ték e felkelések, melyben közép utat igyekeztek tar­tani a régi rendszer és a Hatti-Serif között. A dol­gok így sehogy sem akartak a helyes kerékvágásba illeszkedni, s hogy megint minden a régi mederbe folyt vissza lassanként, annak okát a hivatalnokok­ban kell keresnünk, kik az önkénykedésüket meg­szüntető reformoknak nem voltak barátjai. így találták Törökországot az 1848-iki esemé­nyek, melyek azonban a nagy események és nagy eszmék iránt semmi fogékonysággal nem bíró alatt­valókból álló Törökországot meg nem rázkódtatták. Így találta azt a krími háború is, melynek befejezése után szintén nem az alattvalók kívánalmának meg­­felelőleg, hanem az európai hatalmak belátása és diktálásából kifolyólag, tehát a párisi békéből kelet­kezett az 1856-iki Hatti-Humajun, melyben az ural­kodó szultán Abdul Medsid a következő reformokat ígéri életbe léptetni. 1. Az 1839-iki gülhauei Hatti-Serif minden pontjában, úgy­szintén a Tanzimatban minden alatt­valónak megígért becsület-, vagyon- és személybizton­ság fog életbe léptettetni. Azon kívül új intézkedé­sek léteznek, hogy e reformigéretek érvényt nyer­hessenek. 2. A görög keleti, római és minden más nem mohamedán vallásfelekezeteknek a régi és újabb idő­ben adott minden szabadalmak és jogélvezetek meg­­ujittatnak és fentartatnak. A szükséges módosítások iránt az illető vallásfelekezetek főpapjai fognak meg­képeztetni. 3. A pátriárkáknak és synodusoknak a hóditó mutassa: hát csak lenyelte valahogy. De sietett hirte­len egyet inni utána, hogy eloltsa, mielőtt a gyomrát kiégetné. Az a poháremelés pedig egyenes felhívás volt a jobbján ülő papnak, hogy felemelkedjék s eként kezdje a szót. — Az előttem szólott kegyelmes jelölt urnák felköszöntésére sietek válaszolni. (Süket lévén, a jó lélek, azt hitte, hogy mikor a jelölt iszik, akkor egyút­tal toasztot is mond) s elkezdett aztán egy bibliai fel­köszöntést elzokogni Józsefről, ki az ő testvéreinek az ínség idején enni és inni ád. Csakhogy a toasztot senki sem hallgatta, mert nagyon hosszú volt, és igen jám­bor volt,a közönség pedig igen jó kedvű volt: beleélje­neztek neki, ő azért csak mondta tovább. Már egy másik toasztot is elmondtak közbe, a czigányok is rákezdték a Luiza-csárdást, a szónok azért csak tá­­togott folyvást s a vele szembenülő Leon hallgatta nagy áhitatosan és szemöldökével igyekezett kife­jezni a mondottakkal tökéletesen találkozó vélemé­nyét, a miknek soha se lesz vala vége, ha csak Csaj­kos uram oldalba nem üti az elpusztíthatlan toaszt­­mondót egy tótkalap nagysága tállal, melyre odate­kintve, a szónok e nem várt rhetoricai fordulattal végezé toasztját: »túrós csusza ! De már abból eszünk!« — Aztán leült. — Ezt meg a feleségem készítette! dicsekedék ragyogó arczával Csajkos uram, a tálat Alienor elé tartva s a közben odasugott gordonka hangon Leon felé. (Ilyet tudom a hetvenhetedik öreg apád sem evett fejedelem korában, ott Nornensteinban!) Már az igaz, hogy pompás eledel volt: apró csipedett, fehérsárga, mint a kisasszony bőre, úszott a zsíros tejfölben s elhevert a morzsáit kapros túróban, a­mi sűrűn volt fedezve apróra vágott tepertyüvel. — Hát ez micsoda ? rebegő Alienor, Leonhoz fordulva, a tűzkő, friss oltott mészszel, légy lábak­kal keverve, és csizmatalp darabokkal telezifrázva, s dehogy mert volna belőle enni, attól félt, ez is megharapja, kivált mikor egy galuska, a­mit fel akart szúrni, kiugrott a villája alól olyan kemény volt, Leonnak az sem ártott meg. "úgy evett mintha egész nap kaszált volna s most látna először főttet. Meg is nyerte a hívek tetszését. Az az igazi ember, a ki jó izűen tud enni. Mit ér az olyan vendég, a ki csak tur­­kapiszkál a jó ételben. (Folytatása következik.) II. Mohammed által adományozott előjoga, hogy sa­ját vallás-felekezetbeli hívei (millet) felett világi ügyekben bíráskodhatnak, megszüntettetik. A pátri­árkák és synodusok ezután kizárólag egyházi méltó­ságok, javadalmaikat az államtól nyerik. A rája né­pek világi ügyei az ő kebelükből választandó egy­házi és világiakból álló tanács által fognak elin­­téztetni. Templomok, iskolák, kórházak, temetők és minden más templomi és középületek, melyek eddig kijavíthatlanok voltak, ezután kijavíthatók és a ro­mok helyére újak építhetők. 5. Minden vallásfelekezetü és nemzetiségű alatt­való egyenlő jogúvá tétetik s ezután egyik osztály sem lesz a másiknak sem közigazgatási tekintetben, sem a magánéletben alárendelve. A más valásfele­­kezetbelieknek gúnynévvel illetése és bántalmazása szigorú büntetés alá vonatik. 6. A legkorlátlanabb lelkiismereti szabadság uralkodjék az alattvalók között és senkit (még a ke­­resztyénségre áttért mohammeddant) sem szabad val­lás változtatásra szorítani. 7. Az állampolgári egyenlőség kiterjesztése ál­tal jövőben a birodalom minden alattvalója vallás­­különbség nélkül fog polgári hivatalokra alkal­maztatni. 8. Jövőben minden török alattvaló, származás és valláskülönbség nélkül felveendők az államhivata­lokra képesítő iskolákba, hogy ott magukat államhi­vatalra képesíthessék. 9. A keresztyén ráják számára külön világi tör­vényhatóság szerveztetik. A mohammedánok és ke­resztyének között felmerülő minden peres ügyben mohammedánokból és keresztyénekből vegyesen össze­állított törvényhatóság hoz ítéletet. Minden ügyben egyenlő jogérvénynyel tanuskodhatik keresztyén alatt­való ép úgy mint mohammedán. 10. A polgári és büntetőtörvények összegyüj­­tetnek és a szükséghez és a kor igényeihez képest reformáltatnak. A büntető rendszer különösen javít­tatni fog, az erőszak és kényszer, különösen pedig a kínzás, vallatásoknál eltöröltetik. — E törvényköny­vek minden nyelven kiadatnak. A börtön- és rendőr­ség ügye rendeztetik. 11. Jövőben a keresztyének is hadkötelesek s e polgári kötelességet a mohammedanokkal együtt és egyenlőn kötelezettség mellett teljesitik és minden fokozatba és rangba előléptethetnek. A katonavált­­ság vagy más személy által való helyettesítésre vo­natkozólag külön törvények fognak kiadatni. 12. A tartományi és községi gyűlések oly for­mán fognak rendeztetni, hogy a keresztyének egyen­lően legyenek e gyűlésen képviselve. 13. Idegenek (frankok) is vásárolhatnak föld­birtokot, mindazonáltal azzal a kikötéssel, hogy a fekvő birtok nem esik azon kivételes hatóság alá, melyet az egyezmények az európaiak részére bizto­sítanak. 14. Egyenes adókivetés fog életbeléptettetni s az ib­izam rendszer, vagyis az adónak egészben a többet ígérőnek részére leendő bérbe adása eltö­röltetik. 15. Minden országnak főerejét és gazdagságát előmozdító utakra és közlekedési eszközökre különös gond fog fordíttatni; a közlekedés szárazon és vizen előmozdíttatni fog. 16. Az államháztartás minden évben a bevéte­lek és kiadások feltüntetése és megállapítása által rendeztetni fog. A hivatalnokok fizetései rendszere­­sittetnek. A takarékosság elve fog mindenben szem előtt tartatni. 17. Az államtanácsban a mohammedánok mel­lett minden rája nép két képviselője is részt vesz. 18. A pénzügy javítására és kereskedelem eme­lésére hitelintézetek alapittatnak. A közhasznú válla­latok támogattatnak. 19. A tisztviselők és magán­emberek, kik sik­kasztás vagy vesztegetés bűnében részeseknek talál­tatnak, szigorú büntetés alá vonatnak. Ezen rendeletek és reformok mint a birodalom és minden egyes alatt­való jólétét előmozdító intéz­kedések csak úgy hozhatnak áldást és sikert, ha úgy a birodalom fő és alsóbb rendű tisztviselői, mint min­den alattvaló által híven teljesíttetnek. A­ki ezeket híven teljesíti, azt érje isten áldása, a­ki azok el­len cselekszik, azt érje az isten büntető keze. Amen. Franczia ügyek. (Saját levelezőnktől) Páris, augusztus 25-én Ma csak egy informatióval szolgálhatok, de az elég érdekes. Új tüntetés készül itten a cleri­ális párt részéről, ez­úttal pénzügyi téren. Több bankár részvénytársulatot akar alapítani azon czélból, hogy Jaffából Jeruzsálembe vasutat építsen, mely különösen a katholikus bucsujáróknak szolgálna közlekedési eszközül, és általuk persze tápláltatnék is. A dolog élén egy hatvanas bizottmány áll mely­nek fele a nemzeti gyűlés szélső­jobb tagjaiból és a cleri­ális párt más nemes főnökeiből áll. Tartoznak pedig hozzá: Vicomte Levis de Mirepoix, Vicomte de Chabannes — Curton — La Palisse, Détudiffret Marquis etc. Szemeim előtt van e clericális vasúttár­saság prospectusa. Idejében majd újabb részleteket közlendek az ultramontánok ez uj mozzanatáról az industriális té­ren, melyen pedig mindeddig nem sok babért arattak. A »Correspondence hongroise« mint hírlik,­ Andrássy gróftól inspirált utolsó czikke itt igen jó benyomást tett Nem hiszik még azért a mi felső kö­reinkben a veszélyt elhárítottnak, hanem bekezdik látni a mi más­ is nyereség, hogy az osztrák-magyar külügyminiszter valami kalandor anne­ki politikát nem az és hogy a mennyire tőle kitelik »,szerb éjs montenegrói urakat féken fogja tartani. Szerb dolgok. (Saját levelezőnktől.) Belgrád, aug. 26. A szerb kormány hivatalos lapjának f. hó 24-dik napjáról kelt közleménye, melyet a budapesti lapok illetékes helyről bizonyára megkaptak, egész világosan feltárja önök előtt az okot, miért nincs mindekkoráig a Risztics-Grujics kabinet kinevezve. Risztics ugyanis a szkupzsi­a megnyitásának elha­lasztását kérte a fejedelemtől jövő hó huszadik nap­jáig, a fejedelem azonban, habár a legnagyobb biza­lommal viseltetik is Risztics iránt (hiszen különben nem hívta volna fel őt kabinet alakítására a mai vál­ságos időben), a közvéleményt nem akarván maga el­len zúdítani, e föltételét el nem fogadta, s eddigi kor­mányára bízta annak megnyitását, a­mibe a Szte­­fanovics-kabinet annál is inkább beleegyezett, mi­vel összes tagjai egynek (Protics hadügymi­­miniszternek) kivételével minden konzervativismusok és »békülékeny szellemük« daczára az actiónak ba­rátjai, különösen az öreg Sztefanovics miniszterelnök, ki talán soha nem volt népszerűbb egyén a radicáli­­sok előtt, mint e pillanatban, a­mióta köztudomásra jutott, hogy a minisztérium visszalépése is nem a vá­lasztások eredménye miatt történt, hanem főkép a kabinetben támadt egyenetlenség miatt, mely külö­nösen Sztefánovics és Protics között vált acuttá.­­ Protics hadügyminiszter ugyanis, ismerve Szerbiá­nak hadi állapotát, mint tagadhatatlanul a legilleté­kesebb egyéniség, az actió ellen nyilatkozott, Sztefá­novics ellenben és többi minisztertársai az actió mel­lett, a minek a lemondás, s miután a fejedelem maga sem óhajtja a háborút, annak a fejedelem részéről való elfogadása lett az eredménye. Kérdésül marad azonban, hogy Risztics, mint az »actiónak embere« (ezen praedikátum járt neki eddigelé) miért s mily indokból kívánta a szkuptsi­ának elhalasztását ? A válasz nem nehéz reá s e válasz bizonyítja, hogy Risztics a komoly megfontolás embere, ki feladatá­nak teljes tudatában Szerbiát az actióba könnyel­műen és megfontolatlanul nem akarja bevonni. — Ő ugyanis a dolgok menetéből és fejlődéséből, kivált mióta a három nagyhatalomnak diplomatiai közben­járása nem puszta hir, azt következtetvén, hogy úgy a herczegovinai ügynek, mint a nagyhatalmak viszo­nyának is bármi módon tisztulnia, változnia, illetőleg fordulatot kell vennie, pozitiv dolgok után várakozik s ahhoz képest akarja aztán Szerbiát saját sorsára bízni, illetőleg Szerbia élére állva, ennek politikáját vezetni. Hogy Milán, bizalmas emberének ezen poli­tikáját és eljárási módját helyesli, kitűnik a hivata­los közleményből, melynek végén a Risztics-kabinet megalakulása határozottan kimondatik és egész bi­zonyossággal váratik. A kragujeváczi szkupzsinát megnyitó trónbe­szédre itt nem annyira kiváncsiak, mint inkább arra, miként fogja azt a nemzetgyűlés fogadni, s mit fog rá válaszolni. Hogy a feliratban a felkelők ügyének határozott támogatása fog a fejedelemtől követeltet­­ni, az annál is bizonyosabb, mivel a tavasi szkupzsi­na is élére állította a dolgokat, s Szerbiának a por­tához való viszonyát igen draszikus színekben tüntet­te fel; ugyanazon elementumok lévén az ez idei szkupzsi­án is a hangadók, a mai körülmények te­kintetbevételével még inkább remélhető, a mielőbbi actiónak megkezdése, illetőleg kérése. A mérsékel­tebbek, kik mélyebben gondolkoznak s Szerbia jövő­jét nem akarják koczkára tenni, Szerbia jelenlegi neutrális állapotának nem barátai ugyan, de az el­hamarkodott interveniálásnak sem hívei, s Törökor­szág kifejtendő hadereje sem ismeretlen előttük az esetben, ha az összes keresztyén népek fellázadná­nak, de ép az a csökkenő, hogy a felkelés az egész Balkán félszigeten még nem átalános. Bolgárország­ból és Albániából teljesen megbízható hírek nem ér­keznek, vagy ha érkeznek is, nem elégségesek arra nézve, hogy egy komoly munka, melytől egy nemzet­nek évtizedekre és évszázadokra kiható sorsa tétetik függővé, amúgy hebe-hurgyán, megkezdessék,­­ miért is ők képezvén ezúttal, Protics ezredessel élü­kön, az úgynevezett conservativ pártot, mindenkép azon vannak, hogy a túlhajtottan izgatott kedélyeket lecsillapítsák, s a túlzókat egy kis várakozásra int­sék, az actio, úgy sem maradván el, miután csak az időpontra nézve lehet közöttük nézetkülönbség. Bukarestből érkezett hírek szerint a román sajtó is egyhangúlag a fölkelők ügye mellett plaidi­­roz. A közvélemény pártolja a fellázadt keresztyéne­ket, kik a török kormány »embertelenségeit« nem akarják tovább tűrni. Az ó- az ifjú párthoz tartozó bukaresti bolgárok lapjaik lelkes felhívásaira, a fel­kelők és családjaik számára nagyban megkezdték és folytatják a pénzadományok gyűjtését. Egy előkelő oroszországi lapnak legutóbbi czikke a délszláv felkelésről, nagyon lehangolta az itteni köröket. A pétervári orosz lap azt írja ugyanis, hogy Szerbia nem képes keleten a Pie­mont szerepét játszani. Az »Omla­­dina« agyában támadt szerb császárságnak eszméje puszta agyrém és hiú ábránd. A déli szlávok, ha ép uralkodóválasztásra kerülne a sor, inkább megvá­lasztanák fejedelmükül Montenegrónak határozott jellemű fejedelmét, N­i­k­i­c­z­á­t, kinek szava a ke­leti kérdés megoldásánál sokkal nyomatékosabb le­­end Milán szavánál. Végül érdekes hírkép legyen felemlítve, hogy Zách, Milán első hadsegéde s egyik legbizalma­sabb e­mbere, ki a hadseregben ezredesi rangot viselt, tábornokká neveztetett ki. Blaznovacz miniszterelnök elhunytával ezen legmagasabb tiszti rang Szerbiában ez ideig betöltetlen volt. A belgrádi hivatalos »Szrpszke Novine« hivatalos czikke következőleg hangzik : A Sztefanovics-kabinet lemondása folytán feje­delem ő fensége Risztics János urat hiván meg, uj kabinet alakításának missiójával bízta meg.Minthogy azonban Risztics úr azon nézetben volt, hogy az uj kabinetnek az idő rövidsége miatt a szkupzsi­a meg­nyitását folyó évi September hó 20-dik napjáig kel­lene elhalasztania, ő fensége ezt a mai körülmények között semmikép el nem fogadhatván, elrendelni mél­­tóztatott, hogy a Sztefanovics kabinet a folyó hó 27. napjára összehívott nemzetgyűlés megalakulását vár­ja be, a­míg t. i. időközben az uj kabinet is meg nem alakul. A h­erczegovinai fölkeléshez. A következő távirati hirek érkeztek: R a g u s a, aug. 27. Mehmed Ali pasa osztály­­tábornok s Bosnyákország és Herczegovina újonnan kinevezett csapatparancsnoka, a mai Llgod-gőzössel ide érkezett s holnap útját tovább folytatja Serajevó­­ba. A »harcztérről« mi hir sem érkezett. R a g u s a, aug. 27. A fölkelők ma Kossiere­­voban folyó gyülésezésének, melyben montenegrói ne­vezetességek is részt vesznek, az a czélja, hogy meg­állapodás jöjjön létre azon esetre, ha Herczegoviná­­n­ak sikerülni találna, a török uradalom alól felsza­badulni. Egy török hajó egy zászlóaljparancsnok jel­vényével ide érkez­ett parlamenth­ozott az itteni ki­kötő kapitányával s azután tovább folytatta útját Kleck felé. A zágrábi »Národne Novine« a dél­szláv lázadásról a következő közleményt közli : B­r­ó­d, aug. 26. A lázadás Ó-Gradiskától Ko­­basig szünetel. A felkelők vezérek hiányában erejü­ket vesztik. Az éjjel Svilajon Bród alatt lázadás ütött ki.Szerbia ellen nagy az elkeseredettség, hogy Boszniának nem nyújt segélyt. Megbízható hírek szerint Új-Gazárban és­­-Szerbiában is kiütött a lázadás, s Szerbiából sok csapat megy át Herczego­­vinába. Szerajevóban a törökök sok keresztyénnek a házát gyújtották fel. Hivatalos hírek szerint tegnap­­előttig csak az ó­gradiskai kerületben 7009 bos­­nyák ment át. Összesen 16.000 lélek ment innen át. A zágrábi »Obzor« kimutatása szerint az osztrák magyar területre átmenekült herczegovinai családok részére eddigelé 4455 frt 80 kr és 8 db arany gyűlt össze a zágrábi bizottságnál. Más forrásból a következő sürgönyök érkeztek: Belgrád, aug. 28. Tegnap éjjel a fölkelők bevették Triboj fölkelő városkát, fölégették s Rutoscn és Kratovo falvakat megszállták. A törökök megtá­madták a Bukova kolostort, s a keresztyéneket le­mészárolták. Száz nő és gyermek menekül szerb te­rületre. Belgrád, aug. 28. Mint Cetinjéből tegnap d. u. 5 órától jelentik, a koszjerevoi népskupzsm­a el­határozta : Egész Herczegovinának fel kell lázadnia s az ideiglenes kormánynak fegyvereket teremtenie. Kiáltványok küldetnek szét. Belgrád, aug. 28. A távirati összeköttetés Serajevo és Konstantinápoly közt a Drina melletti mozgalmak folytán el van vágva. Zágráb, aug. 27. Az »Obzor« híre szerint a bosnyákországi fölkelés apadóban van. Belgrádból írjak 26-ról: Tegnap lázas izgatottság uralkodott itt. Több órai küzdelemről beszéltek, mely az uzsitzei kerületben három órányi­ra a török-szerb határtól Zarkopap fölkelő csapata s a határőrség közt folyt, mely mindegyre erősbitte­­tett redifek által. Ágyúi sem egyik, sem másik félnek nem voltak s igy csak puskatüzelésre kelle szorítkoz­ni. Ma magán után jelentik, hogy a fölkelő osztály, melynek ereje vagy 4—500 főnyi, csakugyan keresz­tül is hatolt, s hogy a redifeknek vissza kelle vonul­­niok. (Azóta az a hir jött, hogy e hadosztály vissza vezetett.) A »Russkij Mir« ismerteti a nagyhatalmaknak a he­rczegovinai ügyre vonatkozó közvetítését s azon megjegyzést teszi hozzá, hogy a diplomáczia sikere a szlávoknak a herczegovinai csatatéren kivivandók si­kereitől fog függni, épen úgy mint az 1855-ik évi bé­csi értekezleten folytatott alkudozások kimenetele a Szebasztopol alatti harczoktól függött. Egy olasz lap — a trieszti »Cittudino«­ 25/8 202. számában — igy lelkesedik a herczegovinai fel­kelés mellett: A mi pártunk az, mely a szabadság­ért és függetlenségért küzd; mely legszentebb pus­kalövésekkel utasítja vissza a zsarnokot és zsoldo­sait ; mely saját vérét ontja, hogy hazáját egy gya­lázatos s baromdurva igától megszabaditsa; mely nyíltan lázadt fel az elavult s igazságtalan tanok ellen, melyek egész nemzeteket s nagyszámú lakoso­­sokat baromi rabságban szeretnének tartani, hogy életök vagyonuk és becsületök dolgában folytonos ál­dozatai legyenek a kegyetlen zsarnokoknak,kik a pol­gári haladás és az ember­iség általános törvényeinek szentfoltjai. Különben e lap elismeri, hogy csalódás volna hinni, hogy a fellázadt tartományok ma­gukra hagyatva képesek lesznek az ottomán igát lerázni s noha hősiesen küzdenek, a török zász­lóaljaknak sokáig ellentállni, ha Szerbia és­ Mon­­tenegro nem lépnek az actióba. Mire szánja el ma­gát a két fejedelemség, nehéz megmondani. Alattva­lóik, mint önkénytesek, segítik ugyan a felkelt test­véreket , de a fejedelmek Belgrádban úgy, mint Cet­­tinjén, határozatlanok, tétovázók s félnek a diplomá­­cziától, mely minden áron békét akar. A VIDÉK­ Bihar megyében Érmihályfalván az ottani lelkes fiatalságból többen műkedvelő színtársulattá alakultak, s már több előadást is tartottak meglepő sikerrel. A nyári színkör, melyben az előadások tar­tatnak, mint szintén az előadásokhoz megkívántató jelmezek, díszítmények, festvények stb., mind a mű­kedvelők egyes tagjai által állíttattak elő, illetőleg készíttettek, s valóban dicséretet érdemelnek, s a szakértők bírálatát is kiállják.­­ Az itt helyben, va­lamint a vidéken lakó földbirtokosság, s polgárság nagy része családjaikkal együtt szorgalmasan láto­gatják a legnagyobb részben jótékony czélra, rende­zett előadásokat, s az előadások szép sikeréről a leg­nagyobb megelégedéssel nyilatkoznak.­­ Legköze­lebb adatott a »Szökött katona« színmű igen szép sikerrel. Margittán Bihar megyében testgyakorló tár­sulat mulattatja az ottani közönséget, s a mi ha­zánkban még igen ritka, magyar nyelven. KÜLÖNFÉLÉK. — Sajtópörök. Thaisz Elek főkapitány által Czappel Károly, a »Pester Lloyd« munkatársa ellen indított sajtóperben a tárgyalás szeptember hó 2- án fog megtartatni. — Csernátony Lajos szintén sajtópert indított Rill József, a »Független Polgár« szerkesztője, valamint Wodianer Fülöp nyomdatulajdonos ellen ; ez utóbbi ellen azért, mert a ferenczvárosi választáskor egy névtelen, Wodianer nyomdájából kikerült becsmérlő pamphlet terjeszte­tett. Csernátonyt Füzesséry Géza képviselendi. — Utczai csata. Tegnap délután 1­2 óra közben a Párma frg ezredből egy szakaszvezető és két gyalog katona Buda-Ujlakon, félig részeg álla­potban az utczán haladván, a járókelőket idestova lökdösék; egy asszonynak, ki férje számára ételt vitt, az ételcsészéket kezéből kiüték s egyéb garázdasá­gokat is követének el, mig végre két rendőr által feltartóztattak. A két rendőr azonban nem volt képes a garázda katonákat megzabolázni, mert ezek szuro­nyaikat kivonták s a rendőröknek fegyveres kézzel ellenszegültek. A 31-ik ezredtől egy 10 emberből álló őrjárat arra haladván, a három rakonczátlan katonát letartóztatni akará, de a szakaszvezető kard­jával az őrjáratnak is ellenszegült, s mindaddig vag­­dalódzott, mig egy szurony mellébe fúródva őt földre­­töm­te. A másik két katona erre futásnak eredt, de a két rendőr a Lukács fürdőnél utolérte őket, hol is­mét harcz fejlődött ki, a katonák nemcsak a rend­őrök ellen hadonáztak szuronyaikkal, hanem az idő­közben megérkezett őrjárat ellen is vágásokat intéz­tek, s a viaskodás mindaddig tartott, míg az egyik katona az őrjárat által szintén le nem veretett, a má­sik pedig lefegyvereztetett. A szakaszvezető, ki élet­­veszélyesen megsebesült, egyelőre az irgalmas bará­tok korodájába vitetett, honnét társával együtt a Mi­­czelli katonakórházba szállíttatott.­­ A külföldi sziva­rokra vetett vám felemelése óta a szivarcsempészet, mint az »Ung. Lt.« »hiteles forrásból« értesül,daczára agya­kon elkobzásoknak jelentékenyen növekszik. A na­pokban f. hó 30, vagy 31-én körülbelől 200,000 el­kobzott külföldi szivart fognak a vámházba hozni. — A nemzeti színháznál most két drámai újdonságra készülnek. Egyik a »Gilberte« czimű franczia, másik a »Jóslat« czimü eredeti da­rab. A «Gilberte« főszerepeit Sz. Prielle, Lendvayné Helvey Laura, Feleky, Szigeti és Ujházy játszák. — A »Jóslat« két főszerepe Felekyné és Nagy Imre kezén van. A »Giberte« szeptember 6-ra, a »Jóslat (Csiky Gergely e pályanyertes darabja) 16- ra van kitűzve. A próbák már mindkét darabból megkezdődtek. — Zongora oktatási és zenésze­­t­i tanfolyam. Sipos Antal a czélból, hogy a zon­gorajátékban való alapos és magasabb kiművelés, va­lamint a zenészeti tudományos képzettség megszer­zésére a korlátoltabb anyagi viszonyokkal bíróknak is alkalom nyíljék: szövetkezve a főváros több első rendű zenetanárai s tekintélyeivel f. évi oct. hó elejé­től kezdve, Budapest törvényhatósága által jóváha­gyott magasabb zongora ktatási és zenészeti tanfo­lyamot nyit, úgy is, mint nő tanítványok számára, kik azonban, nemi különbség szerint, elkülönített osztá­lyokban nyernek oktatást. A tanfolyam egyelőre elő­készületi, magasabb kiművelési, és zeneelmész­eti ze­neszerzési osztályból fog állani. A tanfolyam kezde­tét veszi f. évi october hó 1-én, s tart tíz hónapon át, julius hó végéig, mikor is nyilvános vizsgák tartat­nak. A beiratkozás 1875. September hó 15-től törté­nik Sipos lakásán (kecskeméti utcza 13. szám III. em. 17- ik ajtó). — Halálozások. Payer Henrik pesti polgár, élte 79 évében három heti szenvedés után el­hunyt. A közbecsülésben állt öreg úr temetése vasár­nap lesz a reáltanoda utcza­i sz. a. házból. — Pa­­cséri Szutsits Károlynő szül. Odry Ludovika tegnap meghalt. — Spanyol banditák. Alfonz ka­tonái egy hegyszorosban levő sziklaüregben egy ban­dita tanyát fedeztek föl a napokban. Az üregben volt egy elkülönített hely, melynek ajtaja erősen be volt zárva. A­mint ezt feltörték, egy kényelmesen bebú­­torozott szobát találtak ott. Egy öreg úr ült ott a zongora előtt egy karszékben. Megkérdezték, hogy jött ide, de a tőle nyert összefüggéstelen válaszon nem tudtak eligazodni. Egy fogságba esett bandita végre a következőleg oldotta meg a talányt. Az öreg, pénztárnok volt Borgesben egy bankháznál. Egy na­pon rablók törtek a házba, s a pénztárt elrabolván, elh­urczolták az öreget is, hogy ez a zár kinyitásának titkát, velük tudassa. Ez azonban egyszer a rablók figyelmét kijátszva, a szekrényt éjjel egy folyóba ve­tette. Midőn a rablók a szekrényt nem találták, min­denféle kínzással iparkodtak az öregből kivenni, hogy hová tette azt. Hanem ekkor olyan történt, a­mire a gazemberek nem számítottak. A s­envedések miatt ugyanis a szerencsétlen pénztárnok megőrült, s nem volt képes többé visszaemlékezni a helyre, hol a szekrényt eldobta. A rablók, hogy az öreget észre hozzák, mindenféle kényelemmel halmozták el, azon reményben, hogy egyszer észrejövén, a titok közlésé­vel fogja fáradozásukat megjutalmazni. Számításuk­ban azonban most az egyszer csalatkoztak. — Rendőri hir. Három kontár asztalos és egyik kontár 14 éves fia, kik a 100 háztelepen laktak, a múlt holdvilágos éjjel nagy szorgalommal szedték zsákra a csömöri útra dűlő földeken azt a burgonyát melyet nem ők ültettek; zsákjaikat már jóformán meg is töltötték, midőn a lovas őrjárat őket tet­ten érte.­­ Döbrentey Gábor unokaöcscse a napokban érkezett haza Amerikából, hova a szabad­­ságharcz leveretése után bujdosott ki. Döbrentey An­tal Gábor minden segélyforrás és nyelvismeret nél­kül vándorolt ki hazájából, ott künt azonban szor­galma és ügyessége folytán egy előkelő newyorki szabó­üzletben, mint műszabó nyert alkalmazást s megházasodott. Most négy gyermekével, 20 évi távol­lét után hazaérkezvén, Budapesten telepedett le s szabómühelyt nyitott az üllői­ uti 1. számú házban. A derék iparost, ki a külföldön is díszére vált a ma­gyar névnek, ajánjuk olvasóinknak. T­a­n­ü­g­y. — Magán fiú elemi iskolát nyitott Vámossy Mihály ref. gymnasiumi igazgató tanár (Calvin-tér 6. sz.) Ezen intézet czélja mindkét középtanodára előkészíteni s e végett minden szük­séges taneszközzel fel lesz szerelve s a paedagógiai követelményeknek megfelelően lesz szervezve is. Nö­vendékek felvétetnek 6—10 éves korukig s részben bejárók, részben félkosztosak vagy épen bentlakó gyermekek is leendenek. A magyar nyelv elsajátítá­sára különös gond lesz fordítva. A közelebbi feltéte­lekről az intézettulajdonossal magával k­ell értekezni fent czimzett helyen vagy szept. 25-től kezdve Kecs­­méti­ utcza 7. sz. a. — Egy pap, ki az iskolát szereti. Girk Alajos s pécsi egyházmegyei kanonok, mint paksi plébános, az ottani r. kath. rozzant iskolai épü­letek helyére buzgalma­s 600 frt készpénz adakozása által valóban mintaszerű épületet készíttetett s azóta újból több mint ezer forintot fordított az iskola beren­dezésére, felszerelésére s az épület javítására. Éljen ! — Néptanítók s a magyar nyelv. Gyulai Béla a »Népnevelők lapja« szerkesztője saját lapjában ügyesen írt czikket közöl e czim alatt: »Mit tehetünk az iskolán kívül nyelvünk érdekében ?« E czikkben kimutatja, hogy az újabb nyelvtani irány­nyal szemben az eredeti forrásokra kell visszatérni s ilyenül kettőt ismerend el: a régi codexeket s a nép­nyelvet s azután felhívja a tanítókat, hogy a szünidő­ben ezek összegyűjtésén fáradozzanak. Czikkét így fejezi be: »Ennélfogva nagy szolgálatot tennénk a nyelvtudománynak, ha néha egy egy beszélgetést, mesét, dalt, közmondást pontosan följegyzünk, (úgy a­hogy a nép az egyes vidéken kiejti ló helyett lua, tükör helyett tükör, nagyon h. naon, elment h­­émönt, v­­émént stb.) de a legkisebb hang­­eltérést sem szabad figyelmen kívül hagynunk, csak akkor lesz pontos és tökéletes a följegyzés, ha min­den tájszólást a maga eredetiségében írunk le. Jegy­zeteinket azután küldjük be a Kisfaludy-társaságnak (Budapestre akadémia palota) vagy Szarvas Gábor úrnak, a »Magyar Nyelvőr« szerkesztőjének (Buda­pestre, II. ker. főutcza 5?/58. sz.) hol a szorgalmas gyűjtők némi tiszteletdíjban is részesülnek. Egyéb­ként mi is szívesen átadjuk nekik a hozzánk küldöt­teket. íme látjuk, nem sok az, mit tőlünk az iskolán kívül a nyelvtudomány joggal megvárhat. Tartsuk hát kötelességünknek lehetőleg közreműködni nyel­vünk tökéletesítésében, hisz minden nemzet nyelvé­ben él, az legdrágább kincse mindegyiknek.« .. Egy csinosan bútorozott lakás, mely kivált magános képviselőknek alkalmas, kiadó: lövész-utcza 9. sz. 1. emelet. Két szobából áll, és szeptember 1-jén kivehető. A „HON” magántársürgönyei. Zágráb, aug. 28. (Ered. sürg.) A válasz­felirat ma délután tárgyaltatott a klubban, némi javításokat fognak rajta tenni Holnap felirati vita lesz, hétfőn az országgyűlésbe küldendő delegatiót választják, aztán a tar­­tománygyűlés elnapoltatik. Zágráb, aug. 28. (A felirati javaslat.) A fel­irat szerkesztése tárgyában kiküldött bizottság fel­irati javaslatot terjesztett elő, melynek nyolc­ pontja a királyi leirat paraphrasisa. A 9-ik pont így szól: A tartománygyűlés hűtlen volna saját érzelmeihez és elődei példájához, ha ez ünnepélyes alkalommal alá­zatos nyíltsággal nem ismételné az évszázados gra­­vament Dalmátia bekeblezését illetőleg, mert ez or­szág a királyság egységében régi és új törvények ál­tal szent István közös koronája alatt kiváló helyet foglalt el. Az utolsó kikezdés így szól: A tartomány­gyűlés mindazonáltal nem teheti, hogy kifejezést ne adjon aggodalmának az iránt, hogy fontos feladatai­nak megoldásánál a közvetlen szomszédunkban kitört szomorú események és ezek következményei megza­varhatnák a megkívántató nyugalmat. Annál inkább tarthatunk ettől, mert e követ­kezmények már érintették is országunkat, amennyi­ben ez sok ezer menekültnek és ínséget szenvedő csa­ládnak menhelye lett; ezeket védeni volt mindenha a dicsőségesen uralkodó dynastia büszkesége és a monarchia európai hatalmi sphaerajának leghatalma­sabb jogczime. Ez aggodalmat csak a felséged lova­­gias nagylelkűségébe vetett bizalom és azon remény enyhíti, hogy felséged kormánya, mely a nemzetközi ügyek vezetésével van megbízva, szilárd kézzel, ha­talmas szövetségesek segélyével megóvja az embe­riesség legmagasabb érdekeit és kétségbeejtően súj­tott testvéreink nemzeti fejlődésének biztosítása mel­lett megóvja Európának a békét, és megakadályozza az afféle rémjelen­eteket, melyek miatt egész Európa aggódik és iszonyattal telik el. A felirati vita a holnapi ülés naprendjére tűze­tik ki. M­a­z­u­r­a­n­i­c­s bán azt feleli Maka­­n­e­c­z tegnapelőtti interpellációjára, hogy a kérdéses ügy nem tartozik az ő hatáskörébe és hogy ő nem szándékozik sem az első sem a második ügyben vala­mit tenni.

Next