A Hon, 1875. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1875-09-21 / 215. szám

215. szám. XIII. évfolyam. reggeli kiadás. Budapest, 1875. Kedd, szeptember 21. Kiadó-hivatal­­ Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra ............................................. írt ki 6 hónapra......................................lg » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ...­­ » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­­denkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda s Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás: A HOH’ 99 XIII-dik évi folyamára. Előfizetési árak:Egy hóra : 12 frt 6 frt 2 frt Külön Előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a pest­i utalványokat kérjük használni, melyek bérmen­tesít­ve tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek­ tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala, Budapest, szeptember 20. Magyarország pénzügyi megmentése. Az ország gratulálhat Széll Kálmánnak és önmagának — az 1876-iki előirányzatért. Ez két nagyfontosságú tényt foglal magában : egyik az, hogy egy reális budgetet nyújt, melynek bevételei ép úgy re­dukálva vannak a valószínűség teljes mérté­kére, mint a­hogy­’ kiadásai apasztva vannak annyira, a­mennyire — azt hisszük kevés ki­vétellel — az államérdek és kulturális felada­tok az apasztást megtűrik. A másik nagyfon­­tosságú tény az, hogy egy reformbudget az, melynek tételei közzé fel van réva mindaz, a­mi Magyarország pénzügyeinek rendszeres szervezésére előfeltétel és kiinduláspont kell, hogy legyen; az adók reálisabb alapra fekte­tése, a fedezet arányainak megfelelő kiegé­szítése, a pénzügyi igazgatás és összes államjavak, valamint az adók kezelésének re­formja; az egész államadósság, első­sorban a függő adósság konvertálása, az adóhátralék tisztázása, lebonyolítása. Ez egy egész nagy pénzügyi programm, melyet­ még kiegészít a bank- és vámkérdés megoldása, a fogyasztási adók munkában lévő reformja. Nemcsak budget ez, programm, sőt egy új pénzügyi korszak kezdete ez. Az 1868-ik év óta van a legnagyobb za­varban államháztartásunk és budgetünk. Mi­dőn az 1869-iki budgetben megjelent a defi­­czit és pedig a rendes budgetben 4.327,499 írttal, a rendkívüliben 8.400,000 írttal, azóta sem rendes, sem rendkivlüi budgetünk nagy deficzitek nélkül nem volt. Sőt, mint később ki fogom mutatni, még a rendes budgetben is olykor 7—8 millióra ment a deficzit. 1874- ben kezdők ezt apasztani, de egészen csak Széll Kálmán enyészteté el; abból, sőt az 1876-d­iki előirányzatban a rendes budget 7.879.000 forint fölösleggel végződik, és így e tekintetben egészen új korszakot nyit meg. Mert ha rendes budgetünkben ily fölösleget vagyunk képesek felmutatni, akkor nem kell egyéb, mint a meglevő keretnek megtartása, új vagy nem kompenzálható vállalatok kerü­lése, a befektetések rendszeres felosztása, hogy egy pár év alatt a rendkívüli budgetből is kitöröltessék a defic­it. Ha az állam ren­des jövedelmei 7 , 8 millió fölösleget adnak, az államkormányzat és államvagyon rendes kezelése, sőt a kulturális feladatoknak a jelen mértékben való teljesítése után, akkor a rendkívüli kiadásoknak csak helyes beosztása és több évre való felosztása kell a pénz­ügyek rendezéséhez. És a Széll budgetje reális. Csak oly jövedelmekre számít"," melyekre a legkö­zönségesebb, sőt kedvezőtlenebb viszonyok között is számítani lehet. E végre 7 millióval szállítá le a bevételi előirányzatot a régi adó­alapokból, az idei mértéken alól, hogy így jótállhasson azok befolyásáért. Úgy, hogy ha az idei fedezeti arányokat vennék fel, akkor rendes budgetje 15 ,5 millióval lenne kedvezőbb az ideinél, a­mennyiben az idei 760,264 frtnyi idei defic­itet elenyésztett, csaknem 8 millió fölösleget mutat fel, noha 7 millióval redukálta a régi bevételek elő­irányzatát. A rendkívüli budget mutat ugyan fel 19.432,195 frt deficzitet, de ez is 1.473,098 forinttal kevesebb, mint az idei és másfelől a rendes budget fölöslege által 11 és fél millió­ra van redukálva ; már pedig ilyen ked­vező mérlegünk 1868 óta nem volt. Mert az 1870-iki kedvező előirányzat 8‘A mil­lió deficzitét megnövelé a való. Rontja ugyan a mérleget még 2*/1 millió, mely az Actatius ágyukra van felvéve és 2 millió, mint a pénztári készletre tervbe vett kölcsön számá­ra felvett kamat, de ez átfutó tételekkel is csak 16 millióra nő a defic­it. De Széll expozéjának fontosabb része nem a mérleg tetemes javítása, hanem a re­formtervekre vonatkozó rész. Szorosan a pénz­ügyi eredményre c­éloz két új intézkedés. Az egyik az átalános jövedelmi adó, a másik egy nagy hiteloperatió. A jövedelmi adóból Széll 8 milliót számít fedezetül a defic­itnek, de úgy, hogy a 4 százalék személyes kereseti pótadót elengedi és az adóalapokat különböző számarány szerinti sokszorosítása által purifi­­kálja, a legszegényebb osztályokat a család­­apákat, a 3 ezer forinton aluli állandó fize­téseket és az adóssági terheket az új teher alól kiveszi. Tehát ez újabb teher ugyan, de olyan, mely magában adóreformot is foglal annyiban, a­mennyiben az adók aránytalan­ságait, legalább az új teher arányában, javítja és a vagyonosabb osztályt vonván leginkább ennek terhe alá, az adóképességnek megfele­lőbbé teszi azt, másfelől a 4 százalék pótadó aránytalan terheit szünteti meg. Széll kölcsönt is kér a nemzettől. Nem a jövő évi defic­it fedezésére, mert erre nem kell, hanem egyfelől az állampénztár számá­ra képezendő tartaléktőke számára, hogy a szokásos időközi fennakadások többé elő­ ne forduljanak, mert ezek szülők legnagyobb terheinket és vonták leginkább hitelünket, és másfelől a 153 milliós, 30 és 54 milliós terhes kölcsönök konvertálására, illetőleg unifikálására kell a kölcsön. Ezzel másfél millió törlesztési tehertől, a három év múlva visszafizetendő 153 milliós terhes függő adós­ságtól akarja az országot megmenteni, sőt a kamatnyereség is nagy lehet, ha az új évjá­radéki kölcsön kedvező feltételek közt köthe­tő meg. íme : ez adja kulcsát annak, hogy miért kíván a nemzettől 8 millió újabb terhet Széll Kálmán. Mert ennek segítségével képes oly budgetet felmutatni a világnak, a­mely bi­zonyságot tegyen arról, hogy Magyarország rövid idő alatt, pénzügyeit saját erejéből ké­pes és kész rendezni. És ha ezt bebizonyítok, ha ez által — a mi kétségtelen — hitelünk úgy javul, hogy ama nagy h­iteloperáció az eddigieknél jóval kedvezőbb feltételek alatt legyen valósítva, akkor oly terhektől és ag­godalmaktól szabadulunk meg, melyek jóval súlyosabbak, mint a 8 millió új teher. És Széll itt sem áll meg. Az egész pénz­ügyi és államgazdasági kezelés reformját kez­deményezi. Az államjószági igazgatóságok és számszékek, a bánya-és erdőigazgatóságok reformja, a pénzügyi számvevőségek decen­­tralisatiója, a posta- és távirdahivatalok egye­­sítése tényleg foganatosítva van már az előirányzatban. Az adókezelés pedig az ön­­kormányzatnak és királyi adófelügyelőnek adatik át, a legszigorúbb felelősség mellett, összevág e terv a közigazgatási reformmal is, nevezetesen a megyei tanácscsal, mely tervben van, és a­mely magában összponto­­sítná a közigazgatás minden közegét — és így az adófelügyelőt is. Tehát a hiteloperáció és pénzügyi rende­zés második alapja: a jövedelmek rendes be­folyása, ez által lesz biztosítva. Az adóhátra­lékok bizottsági tárgyalás által fognak megállapíttatni, leíratni és fizetés vé­gett több évre feloszlatni. Midőn így tisztáz­va lesz e holt tömeg, nem csak oly jövedelem lesz biztosítva a legközelebbi éveknek, mely­re eddig biztosan soha sem számíthattunk, de egyfelől a polgárság terhei tisztáztatnak va­lódi fizetési képességükhöz méretnek , és más­felől az állam hitelének emelkedése mentetik meg legnagyobb akadályától. Az államjószágokat a 153 milliós köl­csön alól felszabadítani és nem most elpaza­rolni akarja Széll, mert eladni csak kedvező feltételek alatt és akkor fogja, mikor a ma­gyar kisbirtokos osztály szerezheti meg azt. Ez ép oly helyes pénzügyi, a­mily üdvös nemzeti politika. Ha ehez vesszük a vasutak csoportosí­­tását, mely pénzügyi (kezelési megtakarítás­ban és kamatgarantia csökkenésben) és köz­­gazdasági haszonnal jár (a forgalom és tariffa egységesítése és javítása által­ az országra nézve, ha ide vesszük a bankkérdés és vám­ügy megoldását, a fogyasztási adók reform­ját és a valutának tervbe vett rendezését, — láthatjuk, hogy Magyarország pénzügyi, sőt közgazdasági megmentésének szerves, reális terve áll előttünk, ki tagadna meg ennek megkezdésétől újabb 8 milliót? Az ország a megmentés előtt áll, az út­as eszközök ki vannak előtte erre jelölve, nem általánosságokban, de kézzelfoghatólag, szemmel láthatólag, kiszámíthatólag, hatá­rozza el magát rá, fogadja el azokat. • H. S. — Alapok Széll exposéjáról. Az egész sajtót m­a estére terjedelmesbbé téve Széll nagy be­széde. A lapok m­a este is többnyire reggeli alakjuk­ban jelentek meg s ehhez képest hozzá is szólnak a pénzügyéri előterjesztéshez. — A lapvéleményeket ismertetjük a következőkben. Az Ellenőr igy ír: A szabadelvű párt kor­mányának fényes napot szerzett tegnapra a pénz­ügyminiszter, midőn hónapok és hónapok fáradhatat­lan munkájának, ernyedetlen szorgalmának gyümöl­csét a képviselőház és az ország elé terjesztő, a nagy expozéban, mely a kormány pénzügyi politikájának egész rendszerét magában foglalja. És nem csupán kidomborodó főbb vonásai szerint. Behat a részle­tekbe s azokat kifejtvén: egy minden izében, minden kapcsolataiban áttekinthető képét tárja elénk a fi­­nancziális, mondhatnék az összes politikai helyzet­nek, annak szükségszerű folyományaival s az eszkö­zökkel együtt, melyek segítsége a helyzet urává teszen. Pénzügyi politika, ily reális alapon, ily rend­szeresen kifejtve még nem fordult meg a magyar tör­vényhozás előtt. Nem véve ki még Ghyczy Kálmán politikáját sem, mely minden nagy elismerés mel­lett, a­mit lelkiismeretes pontossága, józansága és igazmondása megérdemel, tisztán a pillanatnyi szük­ségek kielégítését contempláló természeténél fogva, nem emelkedhetett azon magasabb néző­pontig, hon­nan a jelen és a jövő szerves kapcsolatban tűnnek elő s a kettő igényeinek összeegyeztetését vallja alap­jául rendszere. A »N­emzeti Hírlap« így ír : Az 1876-ik évi budgetben, s a pénzügyminiszter exposéjában a pénzügyi helyzetről s a kormány financziális politi­kájáról egy világos, határozott körvonalú s annyiban kedvező képet is találtunk, hogy kijelölve látjuk ben­ne az utat, melyen — habár küzdelmekkel és áldoza­tokkal, — de végre is lehető biztossággal eljutha­tunk a rendezett financziák révpartjára. A »K­elet Népe« így szól: Magasabb financzpolitikai eszmékben­ a terjedelmes exposé nem gazdag. Az adósságconversió eszméjét kivéve aligha megérdemli ez elnevezést valamelyik. Ez eszme óriási horderejű s évek óta mindenkit foglalkoztat, a­ki pénzügyeinkről gondolkozni szokott. A pénzügymi­niszter úr az önérzet és önbizalom nagy mértékével szólt ez eszméről. Üdvözöljük ez önérzetért s önbiza­lomért, ha hátát kellőleg megvetette. De ha ez meg nem történt,­­, akkor túl merésznek tartjuk enuncia­­tióit, melyek esetleg végzetszerűekké is válhatnak rá s pénzügyeinkre nézve. A pénzügyminiszter úr igyekezett nyiltan, bátran, őszintén programmot adni az országgyűlés­nek. De maga beismeri, hogy e programm keresztül­vitele nem csupán pénzügyi, hanem az összes admi­­nistratió terén foganatba veendő kapcsolatos intéz­kedésektől függ. A »Pesti Napló« véleménye a követ­kező : Pénzügyi expozétól soha ennyit nem várt az ország, és azonkívül ezen beszédben kellett a kor­mánynak valahára kifejteni a programmot, melyet annyiszor sürgettek és melynek leleplezését annyira halogatták. És az exposé a minisztériumnak legalább pénzügyi terveiről nagyban tájékoztató képet nyúj­tott. Az átalános benyomás még az ellenzéknél is kedvező lehetett. Azok is,a­kik három évi finanszpro­­grammot sürgettek, meg voltak elégedve, sőt néhol Zsedényi is hangos helyeslésre ragadtatta magát. Mi az átalános benyomást kívánjuk itt vissz­hangoztatni. Komoly, megbízható ítéletet az első hal­lásra kifakadt helyeslés nem képezhet. Mert ki ké­pes egy sokoldalú pénzügyi programmról alapos vé­leményt nyilvánítani, mielőtt a részleteket gondos tanulmányozás alá vette volna ? De annyi tény, hogy úgy a pénzügyi eredményeket,valamint a kormánynak Széll Kálmán által kifejtett terveit úgy üdvözöl­te az egész ház, mint egy erős akarat és egészséges felfogás által contemplált széleskörű reformprogram­­mot. Fölötte kedvező benyomást ten az államháztar­tási mérlegnek elemzése. A »Magyar Állam« következő könnyed ítélettel veri el Széll Kálmánon a port. A kormány te­hát kilátásba helyezi az adóemelésen, a meglevő köl­­csönkészlet elköltésén, bányák, hámorok eladásán túl 300 millió forintnyi új adósságnak csinálását És mindezt összefoglalva nevezi a kormány az államház­­tartásbani egyensúly helyreállításának! Arról, hogy a kormány, midőn ily követeléssel áll elő, mit ad a nemzetnek, a pénzügyminiszter úr nem szólott semmit. A »Pester Lloyd« igen előnyösen emlékezik meg az exposéról; az »Ungarischer Lloyd« egyelőre az exposé ismertetésére szorítkozik. — Osztrák tapintat. Míg Budapesten minden számbavehető politikus szemmel láthatólag igyekszik azon, hogy az Ausztriával bekövetkezendő tárgyalásokhoz kellő objectivitással járuljon az or­szág , Ausztria némely rétegei nem ismernek ma­­gasb feladatot, mint oly hangon szólni, mely való­sággal provocálja az elkeseredett választ Magyaror­­ország részéről. Legközelebb egy bizonyos dr. Gra­­nitsch nevű »alkotmányhű« képviselő látta jónak vá­lasztói előtt Magyarország ellen egy legroszabb ne­mű filippikát bocsátani világgá s ebben azt hirdetni urbi et orbi, hogy a kiegyezés óta Ausztria Magyar­­ország helyett 250 millióval többet fizetett, mint a mire kötelezve volt, s beszéde folyamán azt a mi­nisztert, ki oly egyezség kötésére lenne hajlandó, mely »Magyarországnak csak egyetlen fillért is zsákmányul vetne.« »Lumpenminiszternek« dekla­rálta, ékesen megfenyegetvén azt a minisztert szégyenfára állítással, minket meg — a personal unióval. Minthogy tudvalevőleg ez az, a­mitől Ma­gyarország nagyon megijed s a­mit Ausztria per Granitsch úrhoz hasonló szájas képviselője nagy könnyen nyakunkra küldhet, kegyes alázatossággal vagyunk bátrak kérdeni, hogy az osztrák kormány meddig látja jónak tűrni, hogy párthívei az ő részéről dementálatlanul fenyegetőzzenek igy, mi­kor maga minden függő kérdésben az érdekek méltányos kiegyenlítésének álláspontján állva, vesz részt az alkudozásokban.­­ A zimonyi »Granicsár« belgrádi közleménye szerint Uzsicéből (határszéli kerü­let Szerbiában) hivatalo­s, jelentés érkezett Bel­­grádba, miszerint két tábor török sereg lépte át a szerb határt. Az ottani kerületben tudvalevőleg a szerb sereg hadi­lábon állván, a­mint a határt átlépő törököket megpillantották a szerbek, S­z­tanisics nevű kapitányuk visszavonulásra hívta fel a katona­ságot, időt és alkalmat szolgáltatván a török sereg­nek a szerb területre való szabadabb benyomulásra. Miután a török katonaság jól beljebb nyomult, a szerbek hátulról megtámadván őket, részint lekasza­bolták, részint pedig elfogták. Közlő kiváncsi tudni, hogy ez esetfo­g-e hadüzenetre al­kalmat szolgáltatni. További b­e­l­g­r­á­d­i apróbb hírei a »Grani­­csár«-nak a következők : Szerbia Poroszországban négy üteg Krupp-féle ágyút rendelt meg. Ezek egy része már megérkezett Belgrádba s most a határszélre továbbittazik. Alimpics Kanko alezredes 4—5000 emberrel Uzsicébe küldetett. Törvényjavaslat az átalános jövedelem adóról és az 1875. XXIX. törvényczikk némely rendeletének módositásáról. 1. §. Átalános jövedelemadó fizetendő azon jö­vedelem után, mely 1. földbirtokból, 2. házbirtokból, 3. bányamivelésből, és a hozzátartozó iparágak életéből, 4. nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyesületek üzletéből, 5. ipar és kereskedelmi üzletből, szorosabb ér­telemben vett szellemi (értelmi) és bármi más a 3-ik és 4-ik pontokban felsoroltak közé nem tartozó ha­szonhajtó foglalkozásból és üzletből, 6. bel- vagy külföldről folyó életjáradékokból, özvegyi ellátásból, vagy rokonsági évjáradékokból, kézi vagy jelzáloggal biztosított, vagy egyszerű adós­­levelekr­e, bel- vagy külföldön kölcsönadott, továbbá hitbizományi, családi és alapítványi tőkékből, bel­földi földbirtokkal összekötött, a földadó tárgyát nem képező dologi jogosítványokból, külföldön fekvő ház vagy földbirtokból, ipari, kereskedelmi s bár­mi ne­vezet alatt értendő külföldi részvényekből, végre tör­vényhatóságok által kibocsátott s külön törvények­kel adómentesség kedvezményében nem részesített kötvényekből származik. 2. §. Átalános jövedelemadó alá nem tartoznak: 1. azok, kik az 1865. XXIX. t. sz. szerint a kereseti adó I-fő osztálya alá esnek, az ez osztály­ban keresetadóval megrovott keresményükre nézve, 2. azok, kik az 1875. XXIX. t. ez. szerint a keresetadó IV-ik osztálya alá tartoznak, a mennyi­ben az ez osztályban megrovott állandó illetményük 3000 írtnál nem nagyobb, 3. azok, kik az 1875. XXII. t. ez. szerint mint családtagok vannak adóval megróva, 4. azok, kik az 1875. XXIX. t. ez. 2. §-a és az 1875. XXIX. t. czikk 5. §-ának 2-dik pontja szerint adómentesség kedvezményében részesített jövedelme­ket húznak, ezen jövedelmekre nézve ; végre 5) a földtehermentesítési, szőlődézsmavált­­sági és a maradvány és irtványföldek megváltásáért kiadott jelzálogos kötvények birtokosai, az ezen köt­vények után járó kamatjövedelemre nézve. 3. §. Jövedelemnek vetetik : 1. a földbirtoknál, a) a földadóval megrovott földbirtoknál a meg­előző évben kivetett föladadónak és földtehermente­­sitési járuléknak (polgárosított határőrvidéki részek­ben a törzsadónak és rendkívüli pótléknak) ötszörös összege ; ezen összegnek az 1876. évre való megálla­pításánál tekintetbe veendők az 1875. VII. t. ez. 34 §. értelmében kinyomozott tiszta jövedelemmel azon területek, melyek­­eddig az adótelekkönyvben felvéve nem voltak, vagy eddig a terméketlenek közé soroltattak, de időközben mivelés alá vétettek, vagy végre, melyeknek mivelési ága változott; b) az 1868. XXV. t. ez. 7. §-a szerint ideigle­nes adómentesség kedvezményében részesített föld­birtokoknál a földadósorozati munkálatokban kimu­tatott tiszta jövedelem alapján kiszámított földadó­nak és földtehermentesítési járuléknak ötszörös összege ; 2. a házbirtoknál. a) a megelőző évben házbéradó alá tartozott házaknál és házrészeknél azon tiszta jövedelem, mely után a megelőző évben a házbéradó rovatott, vagy esetleg kirovatott volna, ha az illető ház- vagy ház­része adómentes nem lett volna; b) a megelőző évben ház-osztályadó alá tarto­zott házaknál és házrészeknél az azokra a megelőző évben kivetett házosztályadónak tízszeres összege, mely az illető házra vagy házrészre kivet­te­tett volna, ha adómentes nem lett volna; c) a polgárosított határőrvidéki részekben a megelőző évben kirovott házadónak és rendkívüli pót­léknak ötszörös összege; 3. bányamiv­elésnél és a hozzátartozó iparágak­nál, úgyszintén a keresetadó IV-ik osztálya alá tar­tozó állandó illetményeknél az azokra a megelőző évben kivetett adónak ötszörös összege ; 4. a nyilvános számadásra kötelezett vállala­tok, és egyesületek üzleténél úgyszintén az 1. §. 6. pontjában felsorolt kamat és életjáradékoknál az azokra a megelőző évben kivetett adónak hatszoros összege, végre 5. az 1. §. 5. pontjában felsorolt üzleteknél és haszonhajtó foglalkozásoknál az azokra a megelőző évben kivetett adónak kilenczszeres összege. 4. §. A 3. §-ban meghatározott módon kinyo­mozott évi jövedelemből levonandó : a) az ezen jövedelem után a megelőző évre ki­rovott egyenes adó földtehermentesítési járulékkal, vagy rendkívüli pótlékkal együtt, b) az ingatlan birtokra bekebelezett adóssá­gokból tényleg még le nem rovott tőkeösszeg egy évi kamatja. Az ekként fennmaradt összeg képezi az adókö­teles jövedelmet, mely a 100 frtot meghaladó össze­geknél oly módon kerekítendő ki, hogy 50 frton aluli összegek teljes 50 forintnak, az 50 frton felüli, de 100 frton aluli összegek pedig teljes 100 írtnak szá­míttassanak. 5. §. Arra nézve, ki a folyó adóévben akár sze­mélyére, akár birtokának vagy foglalkozásának va­lamely ágára nézve először lép az adókötelesek sorá­ba, jövedelemnek vétetik: a) föld- vagy házbirtoknál azon jövedelem, mely után az illető föld- vagy házbirtok a megelőző évben megadóztatva volt; b) haszonhajtó üzleteknél és foglalkozásoknál az adóévben várható jövedelem. 6. §. A 4. §. b­) pontjában említett kamattar­tozásokat, úgy szintén az 5. §-ban felsorolt jövedel­meket az adókötelesek tartoznak bevallani; a 4. §.­­a.) pontjában említett adók öszszegét, úgy a többi jövedelmek mennyiségét hivatalos adatok alapján az illetékes pénzügyi hatóság (kb­. adófelügyelő) ellen­őrzése mellett a községek közegei állapítják meg. 7. §. A bevallások kellékeit, alakját, azok bea­dásának helyét és idejét a pénzügyminiszter rende­leti úton állapítja meg, a kamattartozások bevallá­sára nézve megjegyeztetvén, hogy az adózó a még fizetendő tőkének és az utána járó kamatnak össze­gét, úgy nem különben a kötvénynek és bekebelezte­­tésének keltét, hitelezőjének nevét és lakását ponto­san és a valódi tényállásnak megfelelőleg bevallani és azon esetben, ha az illető kötvény több ingatlanra van bekebelezve, a főzálogul szolgáló ingatlant kije­lölni köteles. 8. §: Az adózó az adókivetés alapjául veendő­jövedelemnek lejebb szállítását illetőleg törlését ké­relmezheti a közadók kezeléséről szóló törvényben kijelölt hatóságnál (kb­. adófelügyelőnél, felebbezés­­sel a közigazgatási bizottsághoz) — ha igazolja, a)­hogy a vagyon, mely után a megelőző évben adó alá vonatott, részben vagy egészben már birto­kában nincs,­ vagy b) hogy azon üzletet, foglalkozást, mely után a megelőző évben adóval megrovatott, nem folytatja. 9. §. Átalános jövedelemadó fejében az 1876 évre a megállapított adóköteles jövedelemnek három és fél százaléka fizettetik, mely egész összegében ál­lami adónak tekintendő.­­ Jövőre a jelen törvény rendeletei szerint megállapított adóköteles jövede­lemadónak százalékát a törvényhozás évről évre az államköltségvetés iránti törvényben határozza meg. Az átalános jövedelem­adó egészben államadó, mely után községi pótlék nem vethető ki. 10. §. Az átalános jövedelemadó kivetésének, beszengésének, behajtásának és kezelésének módját a közadók kezeléséről szóló törvény szabályozza. 11. §. Az 1875. XXIX. t. sz. 2-ik §-ának a keresetadó II. osztályára vonatkozó intézkedése s ugyanazon törvényczikk 12. §-a hatályon kívül tétez­vén, rendeltetik a mint következik : A keresetadó II. osztályába tartoznak: a) a föld- és házbirtokosok s a házközösségek fejei; b) azok kik tőkekamat és járadékadóval van­nak megróva. Ezek kereseti adó fejében fizetnek a reájuk a megelőző évben azon községben, hol az átalános összeírás szerint rendes lakásukat tartják, kivetett összes egyenes adók és földtehermentesítési járulék összege alapján: 1 frt 80 ft, a­mennyiben az adóalap 10 frtnál 2 ftot a mennyiben az adóalap 100 , 3 frtot, a­mennyiben az adóalap 100 frtot meghalad. 12. §. Jelen törvény 1876. évi január bő 1-ső napjától érvényes és végrehajtásával a pénzügy­­miniszter bizatik meg. Budapest 1875 szeptember 11-én. Indokolás az átalános jövedelemadóról s az 1875. XXIX. tör­vényczikk némely rendeletének módositásáról szóló tvjavaslathoz. Ezen törvényjavaslat szükségének indokolására h­ivatkozom azon rézletes szóbeli előterjesztésre, me­lyet, az ország pénzügyi helyzetére és a pénzügyi politikámra nézve tettem, mely viszonyaink között meggyőződésem szerint egyedül képes az ország pénzügyeinek rendezését biztosítani. Azért itt csak egész rövidséggel nyilatkozom. Az ország hitele és állami létének biztosítása egyaránt parancsolja, hogy államháztartásunk ren­­deztessék, hogy a szükséglet és fedezet között a súly­­egyen minél előbb helyreállíttassék. Ezen czért csak úgy érhetjük el, ha állami ki­­adásainkat a takarékosság követelményeivel ösz­­hangzásba hozva apasztjuk, ha állami jövedelmeink rendes befolyását biztosítjuk, s ha bevételeinket, a háztartásunkban mutatkozható hiány fedezhetése végett szaporítjuk. Állami kiadásaink megszorításáról gondoskod­va van az 1876. évre előterjesztett államköltségve­tési előirányzatban, állami bevételeink rendes befo­lyását biztosítani fogja a törvényhozás a pénzügyi igazgatás gyökeres reformjára irányzott azon javas­latom elfogadása által, melyet a közadók kezelésé­ről szóló törvényjavaslatban a tisztelt képviselőház elé terjeszteni szerencsés leszek. Hátra van még az államjövedelmek szaporí­tásának kérdése. Ha állami bevételeink előirányzásának alap­jául kizárólag azon adótörvényeket vesszük, melyek jelenleg fenállanak, az 1876. évi állami költségveté­sünkben mutatkozó hiány — habár a közelebb múlt években mutatkozott hiányoknál sokkal csekélyebb — még mindig oly nagy maradna, hogy állami hi­telünk megszilárdulására gondolni sem lehetne, ha ezen hiányt kizárólag kölcsön vettt pénzzel akarnak fedezni. Szükséges tehát, módokról gondoskodni, melyek lehetségessé teszik, hogy ezen hiány — a nemzet áldozatkészségének a helyzet komolysága ál­tal elodázhatlanul követelt igénybevétele mellett legalább nagy részében állami bevételeink szaporí­tása, az az­ adóemelés által fedeztessék. Ezen adóemelés összegét nyolc­ millió forintra számítom, és ezen újabb bevételnek befolyását az ál­talános jövedelemadó behozatala által vélem bizto­síthatni. Ha végig nézünk fenálló adótörvényeink tár­gyain az átalános jövedelemadó egyedül azon adó, melyet jelen viszonyaink között életbe léptetni czél­­irányos, sőt lehetséges. Új fogyasztási adókat ugyan­is nem hozhatok javaslatba, mert az e nemű új adóknak behozatala vagy a fenállóknak emelése az adott viszonyok között nem lehetséges, vagy oly hosszú idő alatt volna csak keresztülvihető, hogy azok alapján bevételi szaporodás 1876. évre remél­hető nem lenne. Egyedül az egyenes adók tehát azok, melyek jelenleg igénybe vehetők, s e tekintetben két út kínálkozott, t. i. vagy egyszerűen felemelni a fenn­álló adókat bizonyos pótlék megállapítása által, vagy pedig az átalános jövedelemadót hozni be. Az első mód gyors és könnyű kivitelt enged, de főkép ha az adópótlék magasabbra emeltetik, még súlyosbítja az adórendszerünkben fennálló arányta­lanságokat. Ellenben a másik mód, az átalános jöve­delemadónak behozatala, a törvény tervezésére nézve nagyobb nehéséggel jár ugyan, de lehetségessé teszi, hogy az adózási aránytalanságok az adózók túlnyomó többségénél legalább megszűnjenek. Az átalános jövedelemadó alapeszméje az, hogy adó alá vonattassék mind­az a jövedelem, mely ingatlan vagyonból, ipar,- kereskedelemi vagy bá­nyaüzletből, bármi más haszonhajtó foglalkozásból, végre tőkekamat- és járadék élvezetből származik, tekintet nélkül arra, vájjon adó alá esik-e az illető jövedelem a fenálló adótörvények szerint vagy sem , hogy továbbá az adóköteles jövedelem bizonyos ki­számítási kulcs alkalmazása mellett az igazságnak és a valódiságnak megfelelő módon kinyomoztassék és az adótétel az adóköteles jövedelemnek bizonyos száza­lékában határoztassék meg, hogy ez adónem a határ­őrvidéki részekre is terjesztessék ki, s hogy végre ez adó alól csak azon adózók vetessenek ki, kik a fenn­álló adótörvények mellett már eléggé vannak meg­róva, s oly jövedelmek részesüljenek az adómentesség kedvezményében, melyeknek adómentesítését orszá­gos tekintetek teszik kívánatossá. Áttérve már most a törvényjavaslat egyes sza­kaszaira, azok indokolásául legyen szabad a követ­kezőket előadnom.

Next