A Hon, 1875. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)
1875-09-21 / 215. szám
215. szám. XIII. évfolyam. reggeli kiadás. Budapest, 1875. Kedd, szeptember 21. Kiadó-hivatal Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra ............................................. írt ki 6 hónapra......................................lg » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda s Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás: A HOH’ 99 XIII-dik évi folyamára. Előfizetési árak:Egy hóra : 12 frt 6 frt 2 frt Külön Előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a pesti utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala, Budapest, szeptember 20. Magyarország pénzügyi megmentése. Az ország gratulálhat Széll Kálmánnak és önmagának — az 1876-iki előirányzatért. Ez két nagyfontosságú tényt foglal magában : egyik az, hogy egy reális budgetet nyújt, melynek bevételei ép úgy redukálva vannak a valószínűség teljes mértékére, mint ahogy’ kiadásai apasztva vannak annyira, amennyire — azt hisszük kevés kivétellel — az államérdek és kulturális feladatok az apasztást megtűrik. A másik nagyfontosságú tény az, hogy egy reformbudget az, melynek tételei közzé fel van réva mindaz, ami Magyarország pénzügyeinek rendszeres szervezésére előfeltétel és kiinduláspont kell, hogy legyen; az adók reálisabb alapra fektetése, a fedezet arányainak megfelelő kiegészítése, a pénzügyi igazgatás és összes államjavak, valamint az adók kezelésének reformja; az egész államadósság, elsősorban a függő adósság konvertálása, az adóhátralék tisztázása, lebonyolítása. Ez egy egész nagy pénzügyi programm, melyet még kiegészít a bank- és vámkérdés megoldása, a fogyasztási adók munkában lévő reformja. Nemcsak budget ez, programm, sőt egy új pénzügyi korszak kezdete ez. Az 1868-ik év óta van a legnagyobb zavarban államháztartásunk és budgetünk. Midőn az 1869-iki budgetben megjelent a deficzit és pedig a rendes budgetben 4.327,499 írttal, a rendkívüliben 8.400,000 írttal, azóta sem rendes, sem rendkivlüi budgetünk nagy deficzitek nélkül nem volt. Sőt, mint később ki fogom mutatni, még a rendes budgetben is olykor 7—8 millióra ment a deficzit. 1874- ben kezdők ezt apasztani, de egészen csak Széll Kálmán enyészteté el; abból, sőt az 1876-diki előirányzatban a rendes budget 7.879.000 forint fölösleggel végződik, és így e tekintetben egészen új korszakot nyit meg. Mert ha rendes budgetünkben ily fölösleget vagyunk képesek felmutatni, akkor nem kell egyéb, mint a meglevő keretnek megtartása, új vagy nem kompenzálható vállalatok kerülése, a befektetések rendszeres felosztása, hogy egy pár év alatt a rendkívüli budgetből is kitöröltessék a deficit. Ha az állam rendes jövedelmei 7 , 8 millió fölösleget adnak, az államkormányzat és államvagyon rendes kezelése, sőt a kulturális feladatoknak a jelen mértékben való teljesítése után, akkor a rendkívüli kiadásoknak csak helyes beosztása és több évre való felosztása kell a pénzügyek rendezéséhez. És a Széll budgetje reális. Csak oly jövedelmekre számít"," melyekre a legközönségesebb, sőt kedvezőtlenebb viszonyok között is számítani lehet. E végre 7 millióval szállítá le a bevételi előirányzatot a régi adóalapokból, az idei mértéken alól, hogy így jótállhasson azok befolyásáért. Úgy, hogy ha az idei fedezeti arányokat vennék fel, akkor rendes budgetje 15 ,5 millióval lenne kedvezőbb az ideinél, amennyiben az idei 760,264 frtnyi idei deficitet elenyésztett, csaknem 8 millió fölösleget mutat fel, noha 7 millióval redukálta a régi bevételek előirányzatát. A rendkívüli budget mutat ugyan fel 19.432,195 frt deficzitet, de ez is 1.473,098 forinttal kevesebb, mint az idei és másfelől a rendes budget fölöslege által 11 és fél millióra van redukálva ; már pedig ilyen kedvező mérlegünk 1868 óta nem volt. Mert az 1870-iki kedvező előirányzat 8‘A millió deficzitét megnövelé a való. Rontja ugyan a mérleget még 2*/1 millió, mely az Actatius ágyukra van felvéve és 2 millió, mint a pénztári készletre tervbe vett kölcsön számára felvett kamat, de ez átfutó tételekkel is csak 16 millióra nő a deficit. De Széll expozéjának fontosabb része nem a mérleg tetemes javítása, hanem a reformtervekre vonatkozó rész. Szorosan a pénzügyi eredményre céloz két új intézkedés. Az egyik az átalános jövedelmi adó, a másik egy nagy hiteloperatió. A jövedelmi adóból Széll 8 milliót számít fedezetül a deficitnek, de úgy, hogy a 4 százalék személyes kereseti pótadót elengedi és az adóalapokat különböző számarány szerinti sokszorosítása által purifikálja, a legszegényebb osztályokat a családapákat, a 3 ezer forinton aluli állandó fizetéseket és az adóssági terheket az új teher alól kiveszi. Tehát ez újabb teher ugyan, de olyan, mely magában adóreformot is foglal annyiban, amennyiben az adók aránytalanságait, legalább az új teher arányában, javítja és a vagyonosabb osztályt vonván leginkább ennek terhe alá, az adóképességnek megfelelőbbé teszi azt, másfelől a 4 százalék pótadó aránytalan terheit szünteti meg. Széll kölcsönt is kér a nemzettől. Nem a jövő évi deficit fedezésére, mert erre nem kell, hanem egyfelől az állampénztár számára képezendő tartaléktőke számára, hogy a szokásos időközi fennakadások többé elő ne forduljanak, mert ezek szülők legnagyobb terheinket és vonták leginkább hitelünket, és másfelől a 153 milliós, 30 és 54 milliós terhes kölcsönök konvertálására, illetőleg unifikálására kell a kölcsön. Ezzel másfél millió törlesztési tehertől, a három év múlva visszafizetendő 153 milliós terhes függő adósságtól akarja az országot megmenteni, sőt a kamatnyereség is nagy lehet, ha az új évjáradéki kölcsön kedvező feltételek közt köthető meg. íme : ez adja kulcsát annak, hogy miért kíván a nemzettől 8 millió újabb terhet Széll Kálmán. Mert ennek segítségével képes oly budgetet felmutatni a világnak, amely bizonyságot tegyen arról, hogy Magyarország rövid idő alatt, pénzügyeit saját erejéből képes és kész rendezni. És ha ezt bebizonyítok, ha ez által — a mi kétségtelen — hitelünk úgy javul, hogy ama nagy hiteloperáció az eddigieknél jóval kedvezőbb feltételek alatt legyen valósítva, akkor oly terhektől és aggodalmaktól szabadulunk meg, melyek jóval súlyosabbak, mint a 8 millió új teher. És Széll itt sem áll meg. Az egész pénzügyi és államgazdasági kezelés reformját kezdeményezi. Az államjószági igazgatóságok és számszékek, a bánya-és erdőigazgatóságok reformja, a pénzügyi számvevőségek decentralisatiója, a posta- és távirdahivatalok egyesítése tényleg foganatosítva van már az előirányzatban. Az adókezelés pedig az önkormányzatnak és királyi adófelügyelőnek adatik át, a legszigorúbb felelősség mellett, összevág e terv a közigazgatási reformmal is, nevezetesen a megyei tanácscsal, mely tervben van, és amely magában összpontosítná a közigazgatás minden közegét — és így az adófelügyelőt is. Tehát a hiteloperáció és pénzügyi rendezés második alapja: a jövedelmek rendes befolyása, ez által lesz biztosítva. Az adóhátralékok bizottsági tárgyalás által fognak megállapíttatni, leíratni és fizetés végett több évre feloszlatni. Midőn így tisztázva lesz e holt tömeg, nem csak oly jövedelem lesz biztosítva a legközelebbi éveknek, melyre eddig biztosan soha sem számíthattunk, de egyfelől a polgárság terhei tisztáztatnak valódi fizetési képességükhöz méretnek , és másfelől az állam hitelének emelkedése mentetik meg legnagyobb akadályától. Az államjószágokat a 153 milliós kölcsön alól felszabadítani és nem most elpazarolni akarja Széll, mert eladni csak kedvező feltételek alatt és akkor fogja, mikor a magyar kisbirtokos osztály szerezheti meg azt. Ez ép oly helyes pénzügyi, amily üdvös nemzeti politika. Ha ehez vesszük a vasutak csoportosítását, mely pénzügyi (kezelési megtakarításban és kamatgarantia csökkenésben) és közgazdasági haszonnal jár (a forgalom és tariffa egységesítése és javítása által az országra nézve, ha ide vesszük a bankkérdés és vámügy megoldását, a fogyasztási adók reformját és a valutának tervbe vett rendezését, — láthatjuk, hogy Magyarország pénzügyi, sőt közgazdasági megmentésének szerves, reális terve áll előttünk, ki tagadna meg ennek megkezdésétől újabb 8 milliót? Az ország a megmentés előtt áll, az útas eszközök ki vannak előtte erre jelölve, nem általánosságokban, de kézzelfoghatólag, szemmel láthatólag, kiszámíthatólag, határozza el magát rá, fogadja el azokat. • H. S. — Alapok Széll exposéjáról. Az egész sajtót ma estére terjedelmesbbé téve Széll nagy beszéde. A lapok ma este is többnyire reggeli alakjukban jelentek meg s ehhez képest hozzá is szólnak a pénzügyéri előterjesztéshez. — A lapvéleményeket ismertetjük a következőkben. Az Ellenőr igy ír: A szabadelvű párt kormányának fényes napot szerzett tegnapra a pénzügyminiszter, midőn hónapok és hónapok fáradhatatlan munkájának, ernyedetlen szorgalmának gyümölcsét a képviselőház és az ország elé terjesztő, a nagy expozéban, mely a kormány pénzügyi politikájának egész rendszerét magában foglalja. És nem csupán kidomborodó főbb vonásai szerint. Behat a részletekbe s azokat kifejtvén: egy minden izében, minden kapcsolataiban áttekinthető képét tárja elénk a financziális, mondhatnék az összes politikai helyzetnek, annak szükségszerű folyományaival s az eszközökkel együtt, melyek segítsége a helyzet urává teszen. Pénzügyi politika, ily reális alapon, ily rendszeresen kifejtve még nem fordult meg a magyar törvényhozás előtt. Nem véve ki még Ghyczy Kálmán politikáját sem, mely minden nagy elismerés mellett, amit lelkiismeretes pontossága, józansága és igazmondása megérdemel, tisztán a pillanatnyi szükségek kielégítését contempláló természeténél fogva, nem emelkedhetett azon magasabb nézőpontig, honnan a jelen és a jövő szerves kapcsolatban tűnnek elő s a kettő igényeinek összeegyeztetését vallja alapjául rendszere. A »Nemzeti Hírlap« így ír : Az 1876-ik évi budgetben, s a pénzügyminiszter exposéjában a pénzügyi helyzetről s a kormány financziális politikájáról egy világos, határozott körvonalú s annyiban kedvező képet is találtunk, hogy kijelölve látjuk benne az utat, melyen — habár küzdelmekkel és áldozatokkal, — de végre is lehető biztossággal eljuthatunk a rendezett financziák révpartjára. A »Kelet Népe« így szól: Magasabb financzpolitikai eszmékben a terjedelmes exposé nem gazdag. Az adósságconversió eszméjét kivéve aligha megérdemli ez elnevezést valamelyik. Ez eszme óriási horderejű s évek óta mindenkit foglalkoztat, aki pénzügyeinkről gondolkozni szokott. A pénzügyminiszter úr az önérzet és önbizalom nagy mértékével szólt ez eszméről. Üdvözöljük ez önérzetért s önbizalomért, ha hátát kellőleg megvetette. De ha ez meg nem történt,, akkor túl merésznek tartjuk enunciatióit, melyek esetleg végzetszerűekké is válhatnak rá s pénzügyeinkre nézve. A pénzügyminiszter úr igyekezett nyiltan, bátran, őszintén programmot adni az országgyűlésnek. De maga beismeri, hogy e programm keresztülvitele nem csupán pénzügyi, hanem az összes administratió terén foganatba veendő kapcsolatos intézkedésektől függ. A »Pesti Napló« véleménye a következő : Pénzügyi expozétól soha ennyit nem várt az ország, és azonkívül ezen beszédben kellett a kormánynak valahára kifejteni a programmot, melyet annyiszor sürgettek és melynek leleplezését annyira halogatták. És az exposé a minisztériumnak legalább pénzügyi terveiről nagyban tájékoztató képet nyújtott. Az átalános benyomás még az ellenzéknél is kedvező lehetett. Azok is,akik három évi finanszprogrammot sürgettek, meg voltak elégedve, sőt néhol Zsedényi is hangos helyeslésre ragadtatta magát. Mi az átalános benyomást kívánjuk itt visszhangoztatni. Komoly, megbízható ítéletet az első hallásra kifakadt helyeslés nem képezhet. Mert ki képes egy sokoldalú pénzügyi programmról alapos véleményt nyilvánítani, mielőtt a részleteket gondos tanulmányozás alá vette volna ? De annyi tény, hogy úgy a pénzügyi eredményeket,valamint a kormánynak Széll Kálmán által kifejtett terveit úgy üdvözölte az egész ház, mint egy erős akarat és egészséges felfogás által contemplált széleskörű reformprogrammot. Fölötte kedvező benyomást ten az államháztartási mérlegnek elemzése. A »Magyar Állam« következő könnyed ítélettel veri el Széll Kálmánon a port. A kormány tehát kilátásba helyezi az adóemelésen, a meglevő kölcsönkészlet elköltésén, bányák, hámorok eladásán túl 300 millió forintnyi új adósságnak csinálását És mindezt összefoglalva nevezi a kormány az államháztartásbani egyensúly helyreállításának! Arról, hogy a kormány, midőn ily követeléssel áll elő, mit ad a nemzetnek, a pénzügyminiszter úr nem szólott semmit. A »Pester Lloyd« igen előnyösen emlékezik meg az exposéról; az »Ungarischer Lloyd« egyelőre az exposé ismertetésére szorítkozik. — Osztrák tapintat. Míg Budapesten minden számbavehető politikus szemmel láthatólag igyekszik azon, hogy az Ausztriával bekövetkezendő tárgyalásokhoz kellő objectivitással járuljon az ország , Ausztria némely rétegei nem ismernek magasb feladatot, mint oly hangon szólni, mely valósággal provocálja az elkeseredett választ Magyarorország részéről. Legközelebb egy bizonyos dr. Granitsch nevű »alkotmányhű« képviselő látta jónak választói előtt Magyarország ellen egy legroszabb nemű filippikát bocsátani világgá s ebben azt hirdetni urbi et orbi, hogy a kiegyezés óta Ausztria Magyarország helyett 250 millióval többet fizetett, mint a mire kötelezve volt, s beszéde folyamán azt a minisztert, ki oly egyezség kötésére lenne hajlandó, mely »Magyarországnak csak egyetlen fillért is zsákmányul vetne.« »Lumpenminiszternek« deklarálta, ékesen megfenyegetvén azt a minisztert szégyenfára állítással, minket meg — a personal unióval. Minthogy tudvalevőleg ez az, amitől Magyarország nagyon megijed s amit Ausztria per Granitsch úrhoz hasonló szájas képviselője nagy könnyen nyakunkra küldhet, kegyes alázatossággal vagyunk bátrak kérdeni, hogy az osztrák kormány meddig látja jónak tűrni, hogy párthívei az ő részéről dementálatlanul fenyegetőzzenek igy, mikor maga minden függő kérdésben az érdekek méltányos kiegyenlítésének álláspontján állva, vesz részt az alkudozásokban. A zimonyi »Granicsár« belgrádi közleménye szerint Uzsicéből (határszéli kerület Szerbiában) hivatalos, jelentés érkezett Belgrádba, miszerint két tábor török sereg lépte át a szerb határt. Az ottani kerületben tudvalevőleg a szerb sereg hadilábon állván, amint a határt átlépő törököket megpillantották a szerbek, Sztanisics nevű kapitányuk visszavonulásra hívta fel a katonaságot, időt és alkalmat szolgáltatván a török seregnek a szerb területre való szabadabb benyomulásra. Miután a török katonaság jól beljebb nyomult, a szerbek hátulról megtámadván őket, részint lekaszabolták, részint pedig elfogták. Közlő kiváncsi tudni, hogy ez esetfog-e hadüzenetre alkalmat szolgáltatni. További belgrádi apróbb hírei a »Granicsár«-nak a következők : Szerbia Poroszországban négy üteg Krupp-féle ágyút rendelt meg. Ezek egy része már megérkezett Belgrádba s most a határszélre továbbittazik. Alimpics Kanko alezredes 4—5000 emberrel Uzsicébe küldetett. Törvényjavaslat az átalános jövedelem adóról és az 1875. XXIX. törvényczikk némely rendeletének módositásáról. 1. §. Átalános jövedelemadó fizetendő azon jövedelem után, mely 1. földbirtokból, 2. házbirtokból, 3. bányamivelésből, és a hozzátartozó iparágak életéből, 4. nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyesületek üzletéből, 5. ipar és kereskedelmi üzletből, szorosabb értelemben vett szellemi (értelmi) és bármi más a 3-ik és 4-ik pontokban felsoroltak közé nem tartozó haszonhajtó foglalkozásból és üzletből, 6. bel- vagy külföldről folyó életjáradékokból, özvegyi ellátásból, vagy rokonsági évjáradékokból, kézi vagy jelzáloggal biztosított, vagy egyszerű adóslevelekre, bel- vagy külföldön kölcsönadott, továbbá hitbizományi, családi és alapítványi tőkékből, belföldi földbirtokkal összekötött, a földadó tárgyát nem képező dologi jogosítványokból, külföldön fekvő ház vagy földbirtokból, ipari, kereskedelmi s bármi nevezet alatt értendő külföldi részvényekből, végre törvényhatóságok által kibocsátott s külön törvényekkel adómentesség kedvezményében nem részesített kötvényekből származik. 2. §. Átalános jövedelemadó alá nem tartoznak: 1. azok, kik az 1865. XXIX. t. sz. szerint a kereseti adó I-fő osztálya alá esnek, az ez osztályban keresetadóval megrovott keresményükre nézve, 2. azok, kik az 1875. XXIX. t. ez. szerint a keresetadó IV-ik osztálya alá tartoznak, a mennyiben az ez osztályban megrovott állandó illetményük 3000 írtnál nem nagyobb, 3. azok, kik az 1875. XXII. t. ez. szerint mint családtagok vannak adóval megróva, 4. azok, kik az 1875. XXIX. t. ez. 2. §-a és az 1875. XXIX. t. czikk 5. §-ának 2-dik pontja szerint adómentesség kedvezményében részesített jövedelmeket húznak, ezen jövedelmekre nézve ; végre 5) a földtehermentesítési, szőlődézsmaváltsági és a maradvány és irtványföldek megváltásáért kiadott jelzálogos kötvények birtokosai, az ezen kötvények után járó kamatjövedelemre nézve. 3. §. Jövedelemnek vetetik : 1. a földbirtoknál, a) a földadóval megrovott földbirtoknál a megelőző évben kivetett föladadónak és földtehermentesitési járuléknak (polgárosított határőrvidéki részekben a törzsadónak és rendkívüli pótléknak) ötszörös összege ; ezen összegnek az 1876. évre való megállapításánál tekintetbe veendők az 1875. VII. t. ez. 34 §. értelmében kinyomozott tiszta jövedelemmel azon területek, melyekeddig az adótelekkönyvben felvéve nem voltak, vagy eddig a terméketlenek közé soroltattak, de időközben mivelés alá vétettek, vagy végre, melyeknek mivelési ága változott; b) az 1868. XXV. t. ez. 7. §-a szerint ideiglenes adómentesség kedvezményében részesített földbirtokoknál a földadósorozati munkálatokban kimutatott tiszta jövedelem alapján kiszámított földadónak és földtehermentesítési járuléknak ötszörös összege ; 2. a házbirtoknál. a) a megelőző évben házbéradó alá tartozott házaknál és házrészeknél azon tiszta jövedelem, mely után a megelőző évben a házbéradó rovatott, vagy esetleg kirovatott volna, ha az illető ház- vagy házrésze adómentes nem lett volna; b) a megelőző évben ház-osztályadó alá tartozott házaknál és házrészeknél az azokra a megelőző évben kivetett házosztályadónak tízszeres összege, mely az illető házra vagy házrészre kivettetett volna, ha adómentes nem lett volna; c) a polgárosított határőrvidéki részekben a megelőző évben kirovott házadónak és rendkívüli pótléknak ötszörös összege; 3. bányamivelésnél és a hozzátartozó iparágaknál, úgyszintén a keresetadó IV-ik osztálya alá tartozó állandó illetményeknél az azokra a megelőző évben kivetett adónak ötszörös összege ; 4. a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok, és egyesületek üzleténél úgyszintén az 1. §. 6. pontjában felsorolt kamat és életjáradékoknál az azokra a megelőző évben kivetett adónak hatszoros összege, végre 5. az 1. §. 5. pontjában felsorolt üzleteknél és haszonhajtó foglalkozásoknál az azokra a megelőző évben kivetett adónak kilenczszeres összege. 4. §. A 3. §-ban meghatározott módon kinyomozott évi jövedelemből levonandó : a) az ezen jövedelem után a megelőző évre kirovott egyenes adó földtehermentesítési járulékkal, vagy rendkívüli pótlékkal együtt, b) az ingatlan birtokra bekebelezett adósságokból tényleg még le nem rovott tőkeösszeg egy évi kamatja. Az ekként fennmaradt összeg képezi az adóköteles jövedelmet, mely a 100 frtot meghaladó összegeknél oly módon kerekítendő ki, hogy 50 frton aluli összegek teljes 50 forintnak, az 50 frton felüli, de 100 frton aluli összegek pedig teljes 100 írtnak számíttassanak. 5. §. Arra nézve, ki a folyó adóévben akár személyére, akár birtokának vagy foglalkozásának valamely ágára nézve először lép az adókötelesek sorába, jövedelemnek vétetik: a) föld- vagy házbirtoknál azon jövedelem, mely után az illető föld- vagy házbirtok a megelőző évben megadóztatva volt; b) haszonhajtó üzleteknél és foglalkozásoknál az adóévben várható jövedelem. 6. §. A 4. §. b) pontjában említett kamattartozásokat, úgy szintén az 5. §-ban felsorolt jövedelmeket az adókötelesek tartoznak bevallani; a 4. §.a.) pontjában említett adók öszszegét, úgy a többi jövedelmek mennyiségét hivatalos adatok alapján az illetékes pénzügyi hatóság (kb. adófelügyelő) ellenőrzése mellett a községek közegei állapítják meg. 7. §. A bevallások kellékeit, alakját, azok beadásának helyét és idejét a pénzügyminiszter rendeleti úton állapítja meg, a kamattartozások bevallására nézve megjegyeztetvén, hogy az adózó a még fizetendő tőkének és az utána járó kamatnak összegét, úgy nem különben a kötvénynek és bekebeleztetésének keltét, hitelezőjének nevét és lakását pontosan és a valódi tényállásnak megfelelőleg bevallani és azon esetben, ha az illető kötvény több ingatlanra van bekebelezve, a főzálogul szolgáló ingatlant kijelölni köteles. 8. §: Az adózó az adókivetés alapjául veendőjövedelemnek lejebb szállítását illetőleg törlését kérelmezheti a közadók kezeléséről szóló törvényben kijelölt hatóságnál (kb. adófelügyelőnél, felebbezéssel a közigazgatási bizottsághoz) — ha igazolja, a)hogy a vagyon, mely után a megelőző évben adó alá vonatott, részben vagy egészben már birtokában nincs, vagy b) hogy azon üzletet, foglalkozást, mely után a megelőző évben adóval megrovatott, nem folytatja. 9. §. Átalános jövedelemadó fejében az 1876 évre a megállapított adóköteles jövedelemnek három és fél százaléka fizettetik, mely egész összegében állami adónak tekintendő. Jövőre a jelen törvény rendeletei szerint megállapított adóköteles jövedelemadónak százalékát a törvényhozás évről évre az államköltségvetés iránti törvényben határozza meg. Az átalános jövedelemadó egészben államadó, mely után községi pótlék nem vethető ki. 10. §. Az átalános jövedelemadó kivetésének, beszengésének, behajtásának és kezelésének módját a közadók kezeléséről szóló törvény szabályozza. 11. §. Az 1875. XXIX. t. sz. 2-ik §-ának a keresetadó II. osztályára vonatkozó intézkedése s ugyanazon törvényczikk 12. §-a hatályon kívül tétezvén, rendeltetik a mint következik : A keresetadó II. osztályába tartoznak: a) a föld- és házbirtokosok s a házközösségek fejei; b) azok kik tőkekamat és járadékadóval vannak megróva. Ezek kereseti adó fejében fizetnek a reájuk a megelőző évben azon községben, hol az átalános összeírás szerint rendes lakásukat tartják, kivetett összes egyenes adók és földtehermentesítési járulék összege alapján: 1 frt 80 ft, amennyiben az adóalap 10 frtnál 2 ftot a mennyiben az adóalap 100 , 3 frtot, amennyiben az adóalap 100 frtot meghalad. 12. §. Jelen törvény 1876. évi január bő 1-ső napjától érvényes és végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg. Budapest 1875 szeptember 11-én. Indokolás az átalános jövedelemadóról s az 1875. XXIX. törvényczikk némely rendeletének módositásáról szóló tvjavaslathoz. Ezen törvényjavaslat szükségének indokolására hivatkozom azon rézletes szóbeli előterjesztésre, melyet, az ország pénzügyi helyzetére és a pénzügyi politikámra nézve tettem, mely viszonyaink között meggyőződésem szerint egyedül képes az ország pénzügyeinek rendezését biztosítani. Azért itt csak egész rövidséggel nyilatkozom. Az ország hitele és állami létének biztosítása egyaránt parancsolja, hogy államháztartásunk rendeztessék, hogy a szükséglet és fedezet között a súlyegyen minél előbb helyreállíttassék. Ezen czért csak úgy érhetjük el, ha állami kiadásainkat a takarékosság követelményeivel öszhangzásba hozva apasztjuk, ha állami jövedelmeink rendes befolyását biztosítjuk, s ha bevételeinket, a háztartásunkban mutatkozható hiány fedezhetése végett szaporítjuk. Állami kiadásaink megszorításáról gondoskodva van az 1876. évre előterjesztett államköltségvetési előirányzatban, állami bevételeink rendes befolyását biztosítani fogja a törvényhozás a pénzügyi igazgatás gyökeres reformjára irányzott azon javaslatom elfogadása által, melyet a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslatban a tisztelt képviselőház elé terjeszteni szerencsés leszek. Hátra van még az államjövedelmek szaporításának kérdése. Ha állami bevételeink előirányzásának alapjául kizárólag azon adótörvényeket vesszük, melyek jelenleg fenállanak, az 1876. évi állami költségvetésünkben mutatkozó hiány — habár a közelebb múlt években mutatkozott hiányoknál sokkal csekélyebb — még mindig oly nagy maradna, hogy állami hitelünk megszilárdulására gondolni sem lehetne, ha ezen hiányt kizárólag kölcsön vettt pénzzel akarnak fedezni. Szükséges tehát, módokról gondoskodni, melyek lehetségessé teszik, hogy ezen hiány — a nemzet áldozatkészségének a helyzet komolysága által elodázhatlanul követelt igénybevétele mellett legalább nagy részében állami bevételeink szaporítása, az az adóemelés által fedeztessék. Ezen adóemelés összegét nyolc millió forintra számítom, és ezen újabb bevételnek befolyását az általános jövedelemadó behozatala által vélem biztosíthatni. Ha végig nézünk fenálló adótörvényeink tárgyain az átalános jövedelemadó egyedül azon adó, melyet jelen viszonyaink között életbe léptetni czélirányos, sőt lehetséges. Új fogyasztási adókat ugyanis nem hozhatok javaslatba, mert az e nemű új adóknak behozatala vagy a fenállóknak emelése az adott viszonyok között nem lehetséges, vagy oly hosszú idő alatt volna csak keresztülvihető, hogy azok alapján bevételi szaporodás 1876. évre remélhető nem lenne. Egyedül az egyenes adók tehát azok, melyek jelenleg igénybe vehetők, s e tekintetben két út kínálkozott, t. i. vagy egyszerűen felemelni a fennálló adókat bizonyos pótlék megállapítása által, vagy pedig az átalános jövedelemadót hozni be. Az első mód gyors és könnyű kivitelt enged, de főkép ha az adópótlék magasabbra emeltetik, még súlyosbítja az adórendszerünkben fennálló aránytalanságokat. Ellenben a másik mód, az átalános jövedelemadónak behozatala, a törvény tervezésére nézve nagyobb nehéséggel jár ugyan, de lehetségessé teszi, hogy az adózási aránytalanságok az adózók túlnyomó többségénél legalább megszűnjenek. Az átalános jövedelemadó alapeszméje az, hogy adó alá vonattassék mindaz a jövedelem, mely ingatlan vagyonból, ipar,- kereskedelemi vagy bányaüzletből, bármi más haszonhajtó foglalkozásból, végre tőkekamat- és járadék élvezetből származik, tekintet nélkül arra, vájjon adó alá esik-e az illető jövedelem a fenálló adótörvények szerint vagy sem , hogy továbbá az adóköteles jövedelem bizonyos kiszámítási kulcs alkalmazása mellett az igazságnak és a valódiságnak megfelelő módon kinyomoztassék és az adótétel az adóköteles jövedelemnek bizonyos százalékában határoztassék meg, hogy ez adónem a határőrvidéki részekre is terjesztessék ki, s hogy végre ez adó alól csak azon adózók vetessenek ki, kik a fennálló adótörvények mellett már eléggé vannak megróva, s oly jövedelmek részesüljenek az adómentesség kedvezményében, melyeknek adómentesítését országos tekintetek teszik kívánatossá. Áttérve már most a törvényjavaslat egyes szakaszaira, azok indokolásául legyen szabad a következőket előadnom.