A Hon, 1875. október (13. évfolyam, 224-250. szám)
1875-10-20 / 240. szám
240. szám, XIII. évfolyam. Kiíiáló-ki vív till s Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra............................................. írt ki„ 6 hónapra......................................» » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ... 1 . — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Esti kiadás. Budapest, 1875. Szerda, October 20. Szerkesztési iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, October 20. A pénzügyi bizottság által készített költségvetés mérlege. Ma a pénzügyi bizottság összeállítá a mérleget, miután felvette a közösügyi kiadásokat és az államadósságok kamataira 5 százalék ágró helyett, 12 százalék arany ágrót vett fel. Másfelől a fedezetbe az ingó államvagyonban lévő értékpapírok eladásából felvett 545 ezer forintot. Ezek folytán a mérleg így áll: Összes rendes kiadás: 200 895,922 frt. F A bevétel: 206.770,455 » Fölösleg: 5.873,532 frt. Rendkívüli kiadás (ágyuköltségekkel) 25.995,186 frt Hitelmüveleti kiadás 5.534,745» összesen 31.529,931* Rendkivüli bevétel 3.041,163» Hitelműveleti bevétel 6.964,745 Rendkivüli fedezet 10.005,908» Tehát összes kiadás 232.425,854» Összes bevétel 216.776,363» Összes hiány 15.649,481» Az új renti kölcsön kamata 2.000,000» Összesen 17.649,481 hiány. Ebből fedezendő : általános jövedelmi adóból 8.000,000 Fedezetlen 9.649,481» Budapest, oct. 20. A »Pesti Napló« ma könnyebb végére fogja a dolgot s azt hiszi, hogy számolt a helyzettel s igen elmés is volt, mikor a »Hon« nyolcz éves küzdelmére a delegácziók intézménye ellen utal s annak mostan való szünetelését sajnálja. A »Pesti Napló« tudvalevőleg akkor is félre verné a harangot, ha ez a küzdelem most is tartana. Azt azonban ne várja senki, hogy Jókai meg Bakcsi a delegáczióban kezdjék meg e küzdelmet, amely ha időszerű volna is, a törvény által más tényezők s más testület hatásköréül tartatott föl. Ne fájjon hát a Naplónak annyira a mi következetlenségünk, gondolkodjék inkább saját maga s volt pártja »következetességén,« mely ide juttatta az országot a hol van s akkor nem fogja rontani a mentés munkáját időn kívüli opponálgatás könnyű, de czéltalan, csak részvért keltő, de semmit nem használó munkájával. Az osztrák birodalmi tanács tegnap ült össze ismét s ezen ülésnek főtárgyát, mint előre jeleztük volt, a pénzügyi exposé képezte, melyet De P re t is pénzügyér előterjesztett s melyről terjedelmes és kimerítő kivonatot közöl ma reggeli lapunk bécsi távirata. E helyütt eredményképen csak azt említjük föl, hogy az 1876. évi osztrák költségvetés bevételi előirányzata 378.941,953 frt, a kiadási 403.869,876 forintot s így a defict 24 927,923 frtot tesz. A osztrák költségvetésre különben még visszatérünk. Törökország tengeri haderejéről a következő hiteles adatokat közölhetjük: 8 pánczélos fregatte 112 ágyúval, 6650 lóerővel és 5120 főnyi legénységgel ; 9 pánczélos corvette 39 ágyúval, 4000 lóerőre, és 2173 főnyi legénységgel; 2 pánczélos tornyos hajó 8 ágyúval, 400 lóerőre s 438 főnyi legénységgel ; 7 pánczélos ágyunaszád 14 ágyúval, 1700 lóerőre és 405 főnyi legénységgel; továbbá a következő fahajók: 5 fregatte 115 ágyúval, 2600 lóerőre és 3087 főnyi legénységgel; 26 gőzös yacht 112 ágyúval, 8668 lóerőre és 4429 főnyi legénységgel; 10 corvette 117 ágyúval, 1940 lóerőre és 6390 főnyi legénységgel; 34 kisebb gőzös 85 ágyúval 528 lóerőre és 1282 főnyi legénységgel. Ezenkívül van még 4, többnyire szállításra alkalmazott fahajó 2500 lóerőre, 2784 főnyi legénységgel és 9 vitorlás hajó, 5 kotróhajó, összesen 2354 főnyi legénységgel. A török haditengerészet áll tehát összesen 130 hajóból, 641 ágyúból és 28,462 főnyi legénységből. Szerbia fővárosában vasárnap és hétfőn — a fejedelem menyegzője alkalmából — tisztelegtek és gratulátiókkal telt az idő s ez annyira lecsendesítette a kedélyeket, annyira elvonta a figyelmet a harczias iránytól, hogy most már immár senkinek sem jut eszébe Szerbia harczias actióját sürgetni. A szkupstina pedig hozzálátott a törvényjavaslatok tárgyalásához. Egyes képviselők indítványt tettek az alkotmány megváltoztatására. Majd megválik, mi lesz belőle. Az erre vonatkozó indítványok külön bizottsághoz utasíttattak. Bajorországból az a legújabb hír érkezik, hogy a kamara valószínűleg el fog napoltatni. A király pedig, habár korántsem hajlandó keblére ölelni az ultramontánokat, a belügyért figyelmeztette, hogy a választókerületek új beosztásánál nem kellett volna átlépni a méltányosság határait. Görögországban ismét kormányválság van kilátásban. A Trikupis-kabinet, miután befejezte missióját, megejtette törvényes határok között a választásokat, érvényen kívül helyezte a volt kormány és kamara alkotmányellenes és önkényszerű rendszabályait s miután az újonnan választott kamara már a verifikációkat is elvégezte, be fogja adni lemondását. Nyugodtan és büszke öntudattal fog visszavonulhatni, mert Görögország alkotmányos fennállásának megmérhetlen szolgálatokat tett. Vilmos császárt Milanóban, igen természetesen, nagy pompával és ünnepélyességekkel halmozzák el. A város örömrivalgásaiba belevegyül az olasz sajtó hangja is; a lapok üdvözlő czikkekkel fogad- ják a német uralkodót. Az »Italie« rámutat arra, hogy mekkorát fordult a világtörténet kereke: most a német császár nem háborúval, hanem békével lő az olasz földre; a halálos ellenségeskedés német és olasz nép között örökre megszűnt; az universalis monarchia és universalis egyház eszméi, melyek hajdan annyi vérengzésre szolgáltattak alkalmat, most már csak mosolyt gerjesztenek. Az »Evénement« berlini levelezője Lasker képviselőt meglátogatta s látogatásáról a következőket írja lapjának: »A nemzeti szabadelvü párt vezére egy csaknem szerény kinézésű háznak földszintjén lakik a Viktoria-uton, melyen különben gazdag villák, sőt paloták sem hiányzanak. Lasker középtermetű, nyílt arczú, s könnyen megközelíthető, bár zsidó, mindamellett is a sémi typus nem vehető rajta észre. Mivel legelőször a büntetőtörvény-novelláról kérdezősködtem tőle, melynek reactionárius tendentiáit a német sajtó egyhangúlag elítélte, kezdetben nem igen volt beszédre bírható. »Csak 8 napja még, hogy viszszajöttem Berlinbe,« mondá, »s megvallom önnek, hogy az előterjesztésnek még szövegét sem ismerem. Gondolja meg ön, hogy olyan ember áll ön előtt, ki 6 hónapig beteg volt, s ez egész idő alatt nem foglalkozott politikával.« »Ennek daczára is,« válaszolom, nem lesz ön előtt ismeretlen, hogy a javasolt változtatások mily kínos benyomást tettek a közönségre és a sajtóra.« »No, no, mindenesetre fel lehet tenni, hogy az országgyűlés nem adja beleegyezését oly reformokba, melyek minden, csak rövid idő előtt megjelent szabadságot, kérdésbe tennének.« Lasker és barátai tehát küzdeni fognak az említett javaslat ellen, amit különben a national-liberális lapok magatartásából már előre lehetett látni. Lasker ez alkalommal újból össze fog tűzni Bismarckkal, de mivel a két férfi elvi kérdésekben egyetért, ennek semmi további következménye nem lesz. »Az önök lapjai«, folytatom én, »azon látszatot adják maguknak, mintha a franczia ultramontanismus haladásában veszélyeztetve látnák azon jó viszonyt, mely jelenleg a német és franczia kormány közt fennál. Van ebben őszinteség?« »Minden kétség nélkül. Abban meg lehet győződve, hogy a három császár szövetsége annál bensőbb és erősebb lesz, minél inkább mellőzi Francziaország a derűst. A kormány Németországban az ultramontánok ellen küzd, s azért nem lehet közönyös előtte, ha ezek önöknél rokonszenvre találnak, vagy épen ellenállásra tüzeltetnek. A franczia ultramontánok továbbá szövetségesekre számítanak a revanche számára, mi a republikánusoktól távol van ; azért a mi nyugalmunkra és az európai békére ezek veszélyesebbeknek látszanak, mint a többi pártok. Különben nem hiszem, hogy Francziaországnak csak az ultramontanismus és atheismus közt lehetne választani, amit nagyon is sajnálnék, egy kevés vallás, nem sok, hasznos a népnek, sőt szükséges is.« »Mit gondol ön a mi egyetemi törvényünkről ?« »A felsőbb oktatás szabadságának Francziaországban, ha nem csalatkozom, csak a clericalis ügyvédek és bírákra lesz hatása, a nemzet tömegére kevés befolyással lesz az. A mi lapjaink nagy zajt ütöttek, midőn a nemzetgyűlés e törvényt elfogadta de igazságtalanul; én nem hiszem hogy annak oly következményei legyenek.« »Azt képzelik- e Németországban, hogy Francziaország Elszász-Lotheringen annexióját valaha elfelejti ?« »Idővel mindent elfelejt az ember; ez az emberiri természetben fekszik. I. Napóleon idejében mi csak olyan francziafalók voltunk, mint amilyen németfalók önök most; de új nemzedék következett, mely e mániát többé nem ismerte, s minden ellen feledve. Mi reméljük, hogy az önöknél épen úgy lesz. Csak azt sajnálom, hogy szükséges volt franczia nemzetiségű polgárokat annektálni, de ezek is megtanulják lassanként a német törvények jótékonyságát méltatni s sorsukba bele fogják magukat találni.« A legutóbbi bajorországi eseményekről Lasker valamivel hevesebb hangon nyilatkozott. Úgy találja, hogy Jörg a legmélyebben alacsonyitotta le az ultramontán ügyet feliratával. Más részről a Lutz-minisztériumot, melynek Jörg national-liberális érzelmeket vet szemére, színtelennek nevezi. »Tudja ön«, mondom neki végre, »hogy az önök fővárosa külföldön a legroszabb hírben áll, s a banditák és prostituáltak valódi fészkének tartatik ?« »Ab«, viszonzá, »az határozott túlzás.« A mi családaink tiszták. Ha van Berlinben néhány kéjhölgy és néhány tolvaj, az ilyen nagy városban nem is lehet máskép. Bizonyára hamis képet nyerne Párisról és az, ki a várost Sue »Párisi titkai« után akarná megítélni. Legyünk igazságosak, s ne ítéljünk egyoldalúlag.« Mivel tudtam, hogy Lasker 10 órakor a birodalmi igazságügyi bizottságba megy, nem akartam tovább tartóztatni. Elválásunkkor még arra emlékeztettem, hogy ő a legutóbbi télen a birodalmi gyűlésben néhány barátságos szót ejtett Francziaország mellett, s úgy látszott, hogy örül neki, hogy ezt még nem feledték el.« A „HON“ TÁRCZÁJA. Doone JLorna. Regény Exmoorból. Irta Blackmore H. D. HARMADIK KÖTET. L. FEJEZET. Vigságunk szomorúságra fordul. (83. Folytatás.) Azonban Lornát ez nem zavarta meg, részint mivel természettől fogva méltóságos és nyájas tudott lenni; részint mivel nem is álmodta, hogy a nép őt nézni jött a templomba. De mikor az e napra kitett zsoltárhoz értünk, valami homályos sejtelem által vezéreltetve, hogy igen megbámulják őt, leeresztő bársony kalapjának sürü fátylát s eltakarta a gyülekezet elől arczát, piros ajkait s hószinü tojásdad állát kivéve. Én megérintem kezét és ő megszokta az enyimet s mi éreztük, hogy szorosan egymás mellett vagyunk, és Isten nem lát ebben semmi roszat. Ami Bowden tiszteletest illeti,olyan érdemes férfiú, minő csak valaha élt, ő aki röptibe is eltalálta a madarat), alig tudta most, hogy mit tesz, ha nem segít rajta az egyházfi. Azt még csak jól kiállotta, mikor én Londonból hazatértem, de látni egy élő Doonet az ő templomában, egy Doone ladyt, és még hozzá szép Doonet, aki ezen felül az én jegyesem, mikor engem már úgyszólván egyháza urának tekint, (ámbár nem valók igazi Arminger), és érezni azt, hogy ez a kedves Doone egy pápista, tehát magasabb vallásból való — mint valamennyi tiszteletesünk gondolja — és, hogy tökéletesen tudja miképen kell az isteni tiszteletet végezni, amihez ő csak keveset ért: már erre nézve azon erős hitemet akarom kifejezni, hogy mindezen dolgok együttvéve kissé megforgatták Bowden tiszteletes fejét, és rám nézett parancsot várva. Anyám, a legjobb asszony a világon, de azért (mint észrevehettem) kissé bosszantották a dolgok. Mert ő ezen különös alkalomra Huckaback Rúthoz menesztett küldöncz által egy fejdíszt hozatott magának, egy oly tollal, mint előbb, legjobb tudomásom szerint soha nem láttak Exmoorban. Valami flaming madárnak a tolla, flaming-ok, vagy flamingah-nak hívják, nem merem határozottan állítani, hogy melyik a kettő közzül, csak azt tudom, hogy olyan volt mint a lány, és édesanyámnak nem is volt más gondolatja, mint, hogy az egész gyülekezet se nem lát, se nem gondol semmi más halandó vagy halhatatlan dologra egész isteni tisztelet végéig. És azután annyira elkedvetlenítette, hogy amint hazaért, sietve felment a szobájába, s még kis előszobánkban a tükör előtt sem állt meg, hanem mindenestől bedobta a fejdiszt egy szekrénybe, mint az ajtó csattanásáról hallottam, melynek zárát csak nem régen igazítottam meg. Lorna látta, hogy valami baj van, és ő Anniéra és Lizziere nézett, (ha hogy tőlük megtudhatná) azzal a félénk pislantásával, melyet oly jól ismertem, s mely engem először rabjává tett. »Nem tudom, hogy mi bántja anyámat«, szólt Annie, ki igen jól nézett ki klaszin habos pántlikáival, s láttam, hogy a Suowe leányok azokat megirigyelték ,de ő egy imádságra se figyelt, se azt nem mondta ,ameny egész reggel. Ne félj semmit, drága Lorna, nem te vagy az oka. Bizonyos vagyok felőle, hogy John tett valamit , mert anyám senkivel sem törődik valami nagyon sokat, csak ő vele.« És itt Annie egy oly tekintetet vetett rám, minőt már vagy ötszázszor nyertem tőle. »Csak tartsd meg a magad nézetét« válaszolom , mert én ismertem anyácskát, s hogy néha egyegy parányi hiúság bántja : »történetesen most az egyszer nincs igazad. Lorna jöjjön velem, kincsem.« »Oh igen Lorna , menj ő vele« , kiáltá Lizzie úgy lebiggyesztve az ajkát, hogy csak a látta, tudhatta, mire gondol . »Johnnak most már nem kell senki, csak te , és az ő ízlésében nem lelhet senki hibát, kedves.« »Te kis bolond, meghiszem azt, hogy nem.« feleltem odavetőleg, mert e beszéd közben Lorna szempillái reszketni kezdtek; most drága angyalom jöjjön velem, és hányjon fittyet nekik mindnyájuknak.« Az én angyalom velem jött, előbb egy sóhajjal, aztán egy mosolylyal, mikor magunkra voltunk; de nem jött angyaliatlan vágya, hogy szép fehér ujjacskáival fittyet hányjon. Ezen apró dolgok eléggé mutatják, hogy mi alatt mindenki úgy csodálta Lornát és vonzalommal viseltetett hozzá, azért őt illetőleg néha mégis felvillant olykor olykor a kisszerű féltékenykedés, és talán nem is lehetett az másképen, annyi sok nő között. Azonban mi ezután mindenkor kétszeresen jószívűek voltunk minnyájan iránta, és ámbár ő oly érzékeny és gyorselméjű volt, hogy neki az fájdalmasan eshetett, még se sejtette ezt velünk soha, és nem alázta meg magát annyira, hogy ezt rész néven vegye. Meglehet, említést tettem arról, hogy a kis Hukaback Ruth fel lett kérve, és mégis ígérte, hogy a karácsonyt velünk fogja tölteni, és ez annyival inkább kívánatos volt, mert minket valami reá vonatkozó sértő vagy elkeserítő megjegyzések miatt hagyott el. Most hát édesanyám, ki a legjobb szivü volt valamennyi asszony között, nem tűrhette azt, hogy a drága szegény Ruth, (kinek valamikor oly nagy vagyona lesz,) végképen el legyen veszve ránk nézve. »A mi kötelességünk, kedves gyermekeim« mondá többször anyám, »megbocsátani és feledni, miképen ezt magunknak óhajtjuk. Ha a drága kedves Ruth nem egészen úgy viselte is magát, mint várhattuk volna, de hát nagy szabadságot is kell engedni egy lánynak annyi pénzzel. Előkelő népek veszik őt körül, és hízelegnek neki, és kedvét keresik, hogy őrá befolyást gyakorolhassanak, úgy hogy ha egyszerű nép közé jő, kik szemébe megmondják neki az igazat, nem csoda, ha a kis gyermek sértődve érzi magát és képeket vág. Ruth igen hasznos lehet ránk nézve százféle utón módon, és én kötelességemnek tartani, megbocsátani, makranczoskodását.« Egyike azon kisszerű módoknak, melyen Ruth hasznos lehetett, volt a lángmadártól vásárlása is; és most, hogy házunk megtámadtatásnak nem volt többé kitéve, és homlokomon a seb is beforradni kezdett, ismételve felkérettem, hogy menjek el, és látogassam meg Ruthot és igazítsam el a dolgokat és fizessem ki a pompás toll árát. Ez utóbbit nagyon szerettem volna megtenni, hogy megtudhassam mibe került, mert egy kis fogadásunk volt Anniéval e kérdés felett, és mivel elgondoltam magamban, várjon nem volna-e lehetséges valami hasonlót és még kitűnőbb kinézésű dolgot venni Lorna számára. Természetes, hogy scárlát szinüt nem viselhetett volna még ha akartam volna is; de azt hittem, hogy a divatos nagy urak néha bíbor gyászt is viselnek; a bíbor egyszersmind királyi szin is, és Lorna jogszerint királyné ; azért is egészen el voltam határozva, hogy Reuben bácsi holmjait fel fogom hányni, valami világos bíbor színű madár tollat keresve, ha hogy a természet kegyes leendett ilyenről gondoskodni. Mindezt azonban megtartom magamnak, és csak Huckaback Ruthot szándékoztam a dologba beavatni és senki mást. És így egy szép tavaszi reggel, midőn az egész föld illattól, s a jégmadárdaltól áradozott, erős lovaglással útnak indultam, jól felfegyverkezve és élelemmel ellátva. Ámbár éltem egy részét a megfigyelés képezi, elbeszélésem egy részét meg sem képezheti az, hogy miképen női a búza. Előre képzelem, hogy önök, kik ezen elbeszélést halálom után olvasni fogják (és előbb nem is fogja olvasni senki), azt mondják: »hát mi bánjuk mi az ő búzáját; mi nem vagyunk búzák; mi emberi lények vagyunk, s minket csak az emberi cselekedetek érdekelnek.« Ez igen jó érv, s a dolog lényegét illetőleg, azt hiszem, úgy is van. Mindazonáltal, ha az embernek csak azt kell elmondania, hogy mit gondolt és tett, s nem azt is, hogy mi történt körülte, akkor ne tegyen említést, saját ruhájáról, melyet apja és anyja vett neki. És saját ruházatomnál többet érek, es sőt épen annyit, mint saját bőröm, rám nézve a természet művei én körültem, melyek között az ember a legcsekélyebb. És most megmondom önöknek, ámbár valószínűleg csak ki fognak nevetni érte, mert nem tudom Mr. Dryden stílusába foglalni a kit Shakespearehez hasonlítanak, de ilyesmit nem fognak tőlem hallani, — azonban mégis csak megmondom ezt, nem mintha goromba akarnék lenni, hanem mivel tudom, hogy úgy van, hogy minél inkább képes valaki, (hogy úgy mondjam), a természet nyakába kapaszkodni, annál inkább keblen csünghet s emlőit szívhatja, — és annál inkább ki fogja érdemelni az ilyen ember felebarátai bizalmát és szeretetét. Ezen dologban nincs irigykedés (ha az ember már meghalt), mert azután már mindenki tudja, hogy mily része volt neki a természet anyatejéből, és hogy többet már nem szívhat, és ahhoz képest becsülik őt, amennyi táplálékot képez rájuk nézve. Éppen úgy vagyunk ezzel mint a malacz pecsenyével, azt választjuk és azt dicsérjük az asztalnál leginkább, mely az anya kedvencze volt. Ötvenszer láttam ezt és mosolyogtam, és dicsértem népünk ízlését és inkább kínálkoztam a pecsenyével. Most itt elmélkedem Shakespeare felett, a ki meghalt attól az élvezettől, melyet maga szerzett ötvenkétéves korában, de kis arasznyi életében mégis többet élt mint ötvenezer ember), holott pedig sietve kellene lovagolnom Culvertonba. De az igazat megvárva, én nem tudtam sebesen lovagolni, fel lévén tartóztatva minduntalan a természet szépsége által magam körül. Ezek a dolgok úgy megragadják az embert, ha egyszer észre venni kezdi őket. Még két óra hiányzott délhez, midőn Hukaback úr házához értem, és jól megzörgettem az ajtót. Mit sem tudván az itteni életmódról, csak hogy az emberek a városban nem szokták egymást mulattatni, (mint mi tanyai házunkban), és ezen felül már kiismervén Huckaback úr fösvénységét, hoztam volna magammal enni valót, amit Annie csinált, és Lorna csomagolt be a számomra úgy, hogy nem is kellett arra több gondot fordítanom. Ruth maga jött ki és bebocsátott, és nagyon elpirult, ami miatt én az ő egészségét magasztaltam, hogy aztán még pirosabb lett. Annak a kis teremtésnek igen kedves szeme volt, és egészen meg lehetett bízni benne. Én szeretem a kis makranczos nőt, ha meg van győződve arról, hogy neki van igaza. És valóban, ha a szerelem nem vezérelt volna engem egyenesen a Lorna szívéhez (kihez hasonlítva Ruth nem volt több mint a gyertyaláng mellett a zsivány), ki tudja, nem hódoltam volna-e meg a természet azon törvényének, mely mindenben az egyensúlyt igyekszik helyre állítani, s nem igazoltam volna-e a közmondást, hogy az óriás törpét szeret. »Szabadságot veszek magamnak Ruth kisaszszony kegyedet üdvözölni, amiképen a rokonság és a kánonok rendelik.« És ezzel jól megpusziztam őt, dereka körül fűzvén karomat, mivel ezen ügyben Lorna által rémitőn pórázon voltam tartva s mert tudtam, hogy hasznos a gyakorlat. Nem mintha valami melegség lett volna bennem — mind ez Lorna kedvesemé volt — hanem merő udvariasságból s mert nekem tudomásom volt a londoni szokásokról. Ruth oly nagy mértékben elpirult erre, és oly tekintetet vetett rám, mintha nekem különös szabadságot kellene engednie, hogy elmúlt minden csókolódzási kedvem és érzem,hogy megbántottam őt.Csak hogy anyám mondta volt, mikor a lányok magunkra hagytak, hogy tegyek meg mindent, a mi által Ruth kedvenczünk tetszését megnyerhetem, és én ehhez tartottam magamat. Ruth mindekkoráig egy szót sem hallott még Lornáról , és mikor a konyhába vezetett, (ahol minden csinosan nézett ki) és azt monda nekem, hogy mit se törődjem azzal, hogy csizmáim sárosak, mert ő neki csak gyönyörűséget szerez, hogy utánam eltakaríthatja a sarat, és azt mondta, hogy mennyire örvend, hogy engem láthat, mindinkább elpirulva minden szava után, és egyik másik szavát ismételte és lehajolt a fazekak és serpenyők felibe, hogy elpirulását eltakarja, mindezen dolgok úgy meghatottak engemet, anélkül hogy tudtam volna, hogy én csak elnézegettem Ruthot, és gondolom, milyen jó ő, milyen tiszta minden körülte és csodálkoztam, vájjon megbántottam... Egyszer vagy kétszer elkezdtem — ezt becsületemre mondom — kimagyarázni, hogy miként vagyunk mi Ployers Barrowsban , hogy kénytelenek voltunk mindnyájan harczolni és legyőztük A képviselőhöz pénzügyi bzottságainak XIX. ülése. (Oct. 20-án d. e. 10 órakor.) Elnök Zsedényi Ede; jegyző: Ordódy Pál. A kormány részéről jelen vannak: Széll K. pénzügyminiszter, Buday és Kopfinger tanácsosok. A bizottság mai ülésében a hitelműveleti kiadások és bevételekről szóló költségvetést vette tárgyalás alá. Az összes kiadás 5.534,745 ft, az összes bevétel 6.854,745 frttal vannak előirányozva. A szőlődézsmaváltságra úgy a kiadásban mint a bevételben 3.975,116 frt. van fölvéve. Itt Lukács azt a megjegyzést teszi, hogy ezen előirányzat nem felel meg a szükségletnek, mert az alap igen sokkal adós az államnak; a hátralékok már az 5 millión felül vannak, s az állam 68-ban pótolta az alap készleteit. Indítványozza, hogy az előirányzat javíttassék ki és pedig úgy, hogy a kiadás 5. tétele, azaz a folyó év bevételeiből igénybe nem veendő összeg 1.528,296 frt töröltessék, a bevételnél pedig az első tétel czíme megváltoztassék és pediga múlt évekből fölhajtandó 1.533,016 frt. A miniszter méltányolja a fölhozott nézetet és mint már tegnap említette, a költségvetés új beosztásánál minden helyes nézetet fel fog használni. Nincs kifogása az indítvány elfogadása ellen, de jobban szeretné, ha az 77-re maradna. A hátralékokat a közelebbi évek rosztermései okozták, mely miatt a behajtás meg volt nehezítve. Wahrman Lukács indítványa elfogadásából mérlegjavítást nem vár, mert nem fog befolyni az általa remélt összeg. Az egész ügyet úgy is rendezni kell, ami eddig lehetetlen volt, mert nem volt elegendő összeg fölvéve. A miniszter a váltság rendezésére nézve felhozza, hogy az közelebb jutott a czélhoz, amenynyiben 16 helyett 24 millió vétetett fel váltsági összegül. Az államnak 8 milliónyi követelése helyett csak 2.360.000 frtot vett föl. A bizottság a miniszter ígérete folytán a tételt változatlanul fogadja el. A maradvány és irtvány megváltására előirányzott 100,000 frt megjegyzés nélkül fogadtatik el. A sorsolási kölcsön kiadásaira 1.459,629 frt van előirányozva, mi ellen nem tétezik kifogás. A bevételnél a szőllőiézsmaváltság czime alatt felvett 3.975,116 frt és a maradvány és irtványföldek váltsági összege 100,006 frt, ellen nem tétezvén kifogás, elfogadtatnak. A sorsolási kölcsön bevétele 2.779,629 frt. Az összeg változik, mert a miniszter jelentése szerint esedékes kamatok czime alatt felvett 50,000 frtnyi tétel 85,000 frtra fog emelkedni és pedig a keleti vasúttól esedékes kamatok fejében 60,000 frt és a fölvett kölcsönért ugyanezen társulattól 25,000 frt, ellenben a főváros által fizetendő rakparti bér 20,000 frtra száll alá. A bizottság a miniszter által ajánlott változtatásokkal az előirányzatot elfogadta. Az ülés tovább foly. Zágráb, oct. 19. (Eredeti tudósítás.) Borús idő, álomra gerjesztő beszédek. Ez volna legjobb jellemzése az eddigi két ülésnek, melynek persze igen sovány napirendje volt és mely csakis a két ellenzéki viadal, Makanecz és Folnegovics kétkét interpellációja, valamint az erre adott válasz folytán érdemes a felemlítésre. Itt valamennyi elcsapott hivatalnok Makaneczhez folyamodik, adná vissza neki hivatalát. Egy ilyen ügyben interpellált Makanecz úr tegnap, beszentelvén e beszédével egyszersmind az új ülésszakot. Szóló mindjárt in médiás rés ment át, nem tartván érdemesnek szólani ahoz a sokkal érdekesebb kérdéshez, miért tette le tulajdonképen mandátumát augustus végén, ída október közepén ismét bejö az tartománygyűlésbe és alkalmatlankodását ugyancsak ott kezdi, ahol a múltkor végezte. Valami Grzsanics nevű szolgabiróról beszélt Makanecz, aki hivatalától felfüggesztetett és erre mint ellenzéki képviselőjelölt lépett fel. A kormány azonban a felfüggesztés után vizsgálatot is indíttatott Grzsanics ellen, melynek következménye az volt, hogy Grzsanics választói jogától megfosztatott. Kérdi szóló, befolyásolta-e a kormány ezt a választást, illetve azért indíttatott-e vizsgálatot, hogy Grzsanics meg ne választathassék ? Folnegovics előadja hogy az új megyerendezés alkalmával a megyék kezelése alatt állott tőkék bizonyos föltételek mellett átmentek a kormány kezelése alá. Eleget tett-e a kormány ezen föltételeknek és kikötéseknek ? A mai ülésben ugyancsak JM a k a n e c z interpellálta a kormányt tett-e intézkedést és ha igen, minőt, ha nem, miért nem, hogy Fiume városa a törvény értelmében képviselve legyen a horvát tartománygyűlésen. Kéri egyúttal a kormányt, válaszolna egy régibb interpellatióra, melyben a »Primorae« czímű Porto-Rében megjelenő ellenzéki lapot illetőleg intézett kérdést. Zsivkovics belügyi osztályfőnök mindkét interpellatióra nyomban felel. Fiume városát illetőleg megvalja, hogy maga is szívesen üdvözölné annak képviselőjét e házban és hogy osztozik Makanecz úrnak az iránti sajnálatában, hogy ezt nem teheti. Megvallja azonban egyszersmind azt is, hogy a kormánynak nem áll rendelkezésére oly törvényes eszköz, melylyel egymaga e kérdést megoldhatná; ennek megoldására több factor egyetemleges működése hivatott csak, és ezek egyike a magyar országgyűlés. A második interpellációra azt feleli, hogy a jelenlegi horvát kormány nem szorult arra, hogy az ellenzéki lapokat üldözőbe vegye; teszi ezt azonban az államügyészség a kormány megbízásából oly esetekben, amikor ezek a törvényesen fenálló rend felfor