A Hon, 1875. október (13. évfolyam, 224-250. szám)
1875-10-23 / 243. szám
243. szifon. XIII. évfolyam Kiadó-hivatal • Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra................................................. írt ki 6 hónapra............................................. » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ... * » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Esti kiadás. Budapest, 1875. Szombat, October 23. Szerkesztési iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Adrenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, October 23. Budapest, oct. 23. Ma délben 12 órakor búcsúzott el báró Wenckheim Béla a miniszterelnökség személyzetétől. Tarkovich József min. tanácsos meleg szavakban köszönte meg a volt miniszterelnök szelid és kegyes vezetését. Báró Wenckheim Béla pedig adott válaszában dicséréssel nyilatkozott a személyzet buzgalmáról. Azután különös ajánlattal kisérve mutatta be a személyzetet Tisza Kálmán miniszterelnöknek, kit Tarkovich József üdvözölt s ki biztosította a tisztviselőket, hogy nála szívélyességre és igazságosságra mindig számot fognak tarthatni. Ma a szerb fejedelem szentesitette már a szkupstina által újonnan alkotott közösségi törvényt. Már rég érezhető szükség volt Szerbiában, hogy a községi autonómia a kárigényeknek megfelelőleg alakíttassék át, illetőleg terjesztessék ki. A szerb közvélemény főleg arra fekteted súlyt, hogy a község a közigazgatás tekintetében függetlenebb és az állami felügyeletnek kevésbé alávetett legyen s hogy polgármestereit a község kevesebb időre választhassa és tetszése szerint elmozdíthassa. Az uj községi törvény úgy van alkotva, hogy teljes mérvben megfelel e kivánalmaknak. A polgármesterek hivataloskodási ideje ugyanis a törvény által egy évre létezik, de aztán négyszer egymásután ismét megválaszthatók. Egy év leforgása előtt is elmozdíthatók hivatalaikból, ha ezt 20 községi tag kívánja. Az új törvény, mely ez év november 1-én lép életbe, azt is határozza, hogy minden polgár, ki hattallérnyi évi adót fizet, még azon esetben is megválasztható polgármesternek, ha ingatlan birtoka nincs. A szerb és török határokon csak nem akar megszűnni az ellenségeskedés és ez nem nagyon mozdítja elő a helyzet javulását. F. hó 19—20-án éjjel állítólag 1200 főnyi török csapat tört át a szerb határon, de a szerbek által, miután két falut felgyújtott, visszafizetett. A szerb kormány emiatt ismét reclamált Konstantinápolyban, de a mellett meghagyta szigorúan a határhatóságoknak, hogy minden invasiót erélyesen verjenek vissza, azonban óvakodjanak a török határsértéstől. Mint hírlik, a szerb kormány ezen újabb intézkedéseiről értesítette a külföldi kabineteket is. A »P. C.« valótlannak mondja a lapokban fölmerült azon hírt, mintha De c az és herczeg franczia külüigyér lépéseket tett volna a hatalmaknál a török coupon kérdésben elfoglalandó közös álláspont és követendő közös eljárás fölött. Ebből — úgymond— csak annyi lehet való, hogy a külügyér megbeszélte az ügyet a hajtalmak párisi képviselőivel.. De annál inkább agitálnak az angol tőkepénzesek. Londonban e hó 22-én az 1854., 1858. és 1871-ki török kötelezvények s tulajdonosai gyűlést tartottak Palmer elnöklete alatt, ki tudatta a gyűléssel, hogy az ő háza tiltakozott a portánál az általa kibocsátott kölcsönök garantiájának minden mellőzése ellen. _ A „HON“ TÁRCZÁJA.___ Doone Lorna. Regény Ezmoorból. Irta Blackmore RD. HARMADIK KÖTET. LI. Fejezet. Látogatás a Counsellortól. (86. Folytatás.) A lányka megérintett engem, mintha mondaná »igazad van édesem« csak fizesd ki jól őt.« Azonban én békén maradtam, jól tudván, hogy a sok szóbeszéd bajt csinál. Aztán anyám tekintett rám csodálkozással, nem tudván szóhoz jutni bámulatában; a Counsellor szemei pedig dühtől égtek s ezt eltakarni igyekezett. »Mondhatja-e ön akkor, Ridd John,« kiáltott kezét kinyújtva, mint Éliás próféta, »hogy az ily dolgot szereti? Hát megszokta ön már ezeket?« »Kérem nagyságodat válaszolom,« semmiféle erőszakos cselekedet nem lep meg minket, mióta a Dooneok Exmoorba jöttek. Azon ideig hallatlan volt bármiféle merénylet, legfeljebb talán, hogy valakitől elvették a tárczáját vagy levágtak egy-egy juhot. S a szegényeket, kik ezt tenni merték, felakasztották a papi áldás némi jótékonyságában részesítvén őket. De mióta a Dooneok először idejöttek, már mindent megszoktunk. Te csacska,« ki állított fel a Counsellor dühtőlszikrázó szemekkel, »hát így keljen nekünk alkudozásba bocsátkoznunk egy oly alacsony születésű tuskóval, mint te vagy ? Kérdőre vonni a mi népünk cselekedeteit, és még a papságot mered említeni! Mi, hát nem álmodja meg ön, hogy nekünk lehetne papunk, mégpedig a javából való, ha hogy tartanánk arra valamit, hogy a pap ne hiányozzék ? Tggy! hát én töltsem az időmet, hogy az ekeszarva mell került ficzkóval elkezdjek érvelni. »Ha nagyságod engemet kihallgatni méltoztat- I nék,« szóltam igen szerényen, nem akarván durván beszélni, midőn Lorna tekintete rám volt szegezve; »igen sok dolgot el lehetne mondani érvelés nélkül is, mit soha nem óhajtok megkísérlem oly tudós férfiúval szemben, mint nagyságod És legelsőbben is úgy tetszik nekem, hogy ha a mi apáink elkeseredetten gyűlölték egymást, de egyik sem lett a győztes, hanem mindketten tönkre jutottak; bizonyára ez csak egy ok lehet arra nézve, hogy mil bölcsebbek legyünk mint ők voltak, s hogy hibájukat jóvá tegye a mi nemzedékünk, jóakarat és szeretet által.« »Oh John, bölcsebb vagy apádnál,« szakita itt félbe anyám, »pedig azt hittem, hogy csak ha az ő korát eléred, leszel oly bölcs mint ő volt.« »A jelenkor ifjú nemzedéke,« szólt a Counsellor szigorán, a legegyszerűbb dologban sem képes helyesen érezni. Doone Lorna állj félre s ne érintkezzél az apagyilkosság amaz örökösével, és mondd meg saját mézes hangodon, vájjon ezen öldöklést mulatságos tréfának tekinted-e.« Ön tudja, ha szóval nem mondtam is, felelt ő igen nyájasan, azonban kezét még sem húzva ki az enyémből, ahogy ámbár mindenféle bántalmak között növekedtem fel az ön nemes rokonai között, azért mégsem vesztem el oly egészen az igaz és igaztalanság érzetét, hogy oly könnyedén vegyem azt, amit ön előbb mondott. Ön azt jövő egyetértésünk szerencsés alapjának nevezte. Ezt én nem tekintem egészen annak, nagybátyám. Azt sem hiszem egészen, hogy csak egy szó is igaz legyen belőle. Az önök szerencsés völgyében kilenc- tizedrésze annak, amit mondanak, hazugság. És ön maga mindig azt szokta bizonyítgatni, hogy a való és valótlan csak vak káprázat.Anélkül, hogy az ön jelleme iránt bármi kételylyel viseltetnék, jó nagybátyám, egészen udvariasan kijelentem, hogy egy szót sem hiszek abból, amit ön nekem mondott. És még ha azt nekem bebizonyítanák is, akkor is csak azt mondhatnám, hogy ha John engemet bírni akar, övé leszek örökre.« E hosszú beszéd sok volt neki, túlerőltette azzal magát, így hát karjaimba hanyatlott, melyek már régóta vártak reá, s ott feküdt némán, s csak oly hang volt torkában mint ha fuldokolna. »"Vén gazember« kiáltá anyám fenyegetően felemelve öklét a Counsellorra, mialatt én kedvesemet tartom és süket füleibe sugdostam. »hát csak azért előkelő valaki, hogy ilyen bajt okozzon. Él innen! Ön szavaival halálosan tud sérteni, de nem tudja az előidézett bajt orvosolni. Adja ide nekem azt az üveget, ha van keze , mire valók egyébként a Counsellorok ?« Láttam, hogy édes anyámat elragadta a szenvedély , és valóban magam is ilyen formán voltam, keblemen tartva a halvány arczot és a dobogó szivet s egész testemet hideg és hőség futotta át, mig kedvesem rajta feküdt. Az alatt a Counsellor hátra húzódott s kissé szomorúnak látszott, ámbár természetesen nem volt hatalmában magát elszégyelni. »Kedves szerelmem drága gyermekem» , szólt anyám Lornához oly módon, mit el nem felejtek soha ha száz évet élnék is, »szép kincsem, egy szó sem, igaz a vén hazug ember esküjéből, s ha igaz lenne is minden szava, szegény kicsikém, még annyival inkább tied leend a mi Johnunk. Téged és Johnt egymásnak teremtett az isten, bárminő akadályok jöjjenek közbe. Kis báránykám tekincs fel és szólj, itt van John, ő a tied és itt vagyok én is és vigye el az ördög a Cornssellert.« Anyám szavai ámulatba hoztak, annyira szokatlanok voltak előttem, de annál jobban szerettem, hogy így megfeledkezett magáról. A következő pillanatban befutott Annie, és Lizzie is, csodálatos sejtelmük lévén a dologról, (mit több ízben észrevettem, de sehogy sem tudtam magamnak kimagyarázni), hogy valami oly baj van, mely a női világot illeti és nem férfiak szeme elé való. És erre a Counsellor, mint művelt emberhez illő, ámbár oly szivtelen földrossza volt, felszólított, hogy menjük ki, amit készségesen megtettem, mihelyt szerelmesem eleresztett. »Ez a rész szokás meg van az asszonyokban«, szólt az öreg ember, midőn a konyhába vezettem, mentegetőzve minden lépten, s megkínáltam egy kis papramorgóval, és egy szivarral, melyet Fagyus Tamástól kaptam ; az ember soha nem szólhat erőteljesebben okoskodás közben velük ; bármily kíméletesen adja is elő a dolgot, azért a nők mindjárt oda lesznek. Sokkal okosabb egy vad madarat kalitba zárni s várni tőle, hogy üljön nyugodtan, nézzen az emberre és csiripeljen, anélkül, hogy csak egy tollát is berzentené, mint várni azt, hogy az asszony az okos szót meghallgassa és okosan válaszoljon.« Így szólva pöffékelését nézte, mintha abban nagyobb okosságot találna. ■ »Már ezt csakugyan nem tudnám megmondani, uram«, válaszolom kedvencz szólásmódomat használva, minthogy abban nagy igazság volt, és joga volt ahhoz, hogy jó bánásmódban részesüljön. Én a női szokásokban, mint ön láthatja, nem vagyok járatos, kivéve anyámat és húgaimat illetőleg. »Még őket sem véve ki«, szólt a Counsellor, poharát behörpintvén és nem sokat tanácskozott felette, »ha egyszer érti anyját és húgait, — hiszen akkor érti az ő sorsukat is.« Füst fellege közzé egy karikát bocsátott, és azon átbökte ujját, úgy hogy nem voltam képes kihozni, hogy mit ért az alatt s nem is akartam azt firtatni. »A mi már most ezt a dolgot illeti, John« szólt miután a második pohárnak is a fenekére nézett s ahhoz egy párt harapott és a konyhazugot dicsérte, »tudja, önök egészben véve csodálatosan jó népek, és ahelyett, hogy engemet feladnának a katonáknak mint tenniük kellene, mindent elkövetnek a legjobb szándékkal, hogy leitassanak.« »Nem uram«, válaszolom, »legkevésbé sem nagyságod. Engedje, hogy még egy pohárt készíthessek a számára. Igen ritkán esik meg, hogy egy nagy úr megforduljon a mi pitvarunkban és tűzhelyünknél. Csak bocsánatáért esedezem uram, hogy Annie húgom (aki legjobban elő tudja adni a harapni valókat) ma este nem szolgálhat fel önnek. Én attól tartok, hogy kissé megkozmosítják vagy megégetik az ételt. De a vén Betty néha egészen elveszti a fejét, mikor túlságosan sokat zsémbelt. »Fiam, szólt a Counsellor, egyenesen szembe állva a tűzzel, hogy tökéletes józanságát bebizonyítsa : meglakoltatni akartam önöket ma éjszaka, de önök elembe tolták az asztalt. Nem valami különös ügyesség által az önök részéről, se hitvány szeretet gyengesége által, (s több effeléktkel, a mivel a fiuk és a leányok magukat mulattatják vagy bábuik orrát összedugják) hanem azon egyszerű mód által, amelylyel engem fogadtak, mint oly férfiút, akiben meglehet bízni, amihez járul még e hely kényelme, a kitűnő dohány és sziveresítők. Rég nem töltöttem el oly kellemesen az estét, isten úgysem nem tudnám megmondani mikor!« »Nagyságod« szóltam oly büszkévé tesz, hogy nem tudok hová lenni. Mindenek felett annak örülünk a legjobban s az hoz kellemes álmot éjjel szemeinkre, ha végig gondolhatjuk, hogy vendégünk tetszésére lehetünk.« »Akkor hát John, te igen jó álmot érdemeltél meg, mert nem könnyű az én tetszésemet megnyerni. De ámbátor a mi családunk nem oly magas jelenleg, mint a minő volt egykoron, van még elegendő úri rokonságom, akiket megvendégelhet a jó nép, ha én meg vagyok elégedve. Az én atyám, Sir Ensor, a születés nagy elemében felettem állott, és az én fiam Carver sokkal allattam áll. Aetas parentum, mit is jelent az fiam ? Hallom hogy ön latin iskolában is járt.« »Jártam igen is, nagyságod, még pedig egy igen jóban; de én bizon csak annyira vittem a latint, hogy inkább a szók végét, mint elejét tanultam meg.« »Hagyd ezt« szólta Counsellor, »te annál bölcsebb vagy« és az öreg ember megrázta deres fürtéit, mintha a latin nyelv okozta volna az ő romlását. Én szomorún tekintettem ő reá, elgondolva, vájjon nem tett volna engem is úgy tönkre, csak hogy a jóságos Isten még idejében abba hagyatta velem. (Folytatása következik.) A nagy vezér tekinteten kívül hagyta a tiltakozást. Palmer aztán indítványozta egy bizottság választását, mely a Dent Palmer és társa céggel egyetemben részt vegyen az angol kormány által ez ügyben megindítandó tárgyalásokban. Rose constatálta, hogy a török boncsok birtokosainak október 21-ei párisi magángyűlése azon óhajnak adott kifejezést, hogy a Dent Palmer házzal egyetemben járjanak el és pedig a következő alapon: Tiltakozni kell a török pénzügyi rendszabályok és azok erőszakos keresztülvitelének megkísértése ellen; adassanak biztosítékok jövőre a szabályszerű kamatfizetés tekintetében; a biztosítékok megóvása czéljából franczia, angol s olaszországi tagokból álló bizottság fog alakíttatni a tunisi kölcsön ügyében működő bizottság példájára; ha kívánatos lesz, az összes török kölcsönök képviseltetése: orosz, osztrák és német képviselők is meg fognak hivatni. — Palmer indítványa elfogadtatott. A képviselőház pénzügyi bizottságának XXIII. ülése. (Oct. 23-án d. e. 10 órakor.) Elnök: Zsedényi Ede, jegyző : Ordódy Pál. A kormány részéről jelen van Széll Kálmán pénzügyminiszter. A bizottság folytatta az ált. jövedelemadót javaslat részletes tárgyalását. A 3 §. b) alpontjánál a miniszter a házosztályadónak 10-szeres összegét 12-szeresre kívánja emelni, ha a kereseti adó 9-szeres helyett 8- szorosan vétetik. Molnár György az emelést túlságnak tartja, mert 40 órtig a személyes kereseti adó sem esik el, és épen a legszegényebb osztályok házadója emeltetnék 31/2 °0-al. Továbbá a kereseti adónál is a különböző adózók elkülönítését kívánja, már az 1875-ki törvényben osztályozva vannak ezek és nem tartja helyesnek, hogy mind egyenlően rovassanak meg a pótadóval A haszonbérlők, mészárosok sat. különbözőleg rovatnak meg, biztos alapon, de a honoratior osztálynál nincs biztos alap. Hegedűs L. osztja Molnár nézeteit, de kívánja, hogy legalább a 3-dik ne terheltessék oly súlyosan, mint a többi. Szükségesnek tartja még a kereseti adó osztályainak elkülönítését, legalább az új adónál, úgy, hogy az iparos, kereskedő és honoratior osztály régi adója, ne egyenlő számokkal szoroztassék és erre vettessék ki az új adó. A pénzügyminiszter a kereseti adó alá tartozók osztályozását nem tartja kivihetőnek, mert a régi törvényben is csak a minimális tételek végett vannak osztályozva. A kereseti adót, ha osztályozni akarnék, mindig újabb nehézségekbe ütköznénk. Vagy a házosztályadónál kell emelni, vagy all. §-nál nem kell a 20 krt elengedni, s ekkor a házosztályadónál a 10-szeres megmarad. A bizottság a miniszter nyilatkozatát helyeselvén, a házosztályadóra nézve a szerkezet megmarad. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok s társulatokra nézve a bizottság elhatározza, hogy az adó 5-szörös, a tőkekamat adó 6 szoros és a kereseti adó (5. pont) 8-szorosan vetetik fel. Wahrmann a kereseti adó IV. osztályánál csekélyli az adót az ezen adó alá esőknél, amenynyiben ez alól fel nem mentettek, ha illetményük a 6000-et meg nem haladja az adó 20-szorosa, ha meghaladja, az egész fizetés vétessék az adó alapjául, erre vettessék 3 és egy fél százalék adó. A pénzügyminiszter ezt igen nagy progressivitásnak tartja, mely által 50—80 százlékkal növekednék a hivatalnokok adója, úgy is fizetésük után az utolsó garasig adóznak. Talán lehet 5-szörös helyett 6-szorosan venni, de feljebb nem. Kerkapoly nem fogadja el Wahrmann indítványát, miután nem pótadó vettetik ki és mert aránytalanságot idézne elő. A fix fizetések most is eléggé meg vannak adóztatva. Wahrmann kiszámítja, hogy magánember, ha sokat eltitkol is jövedelméből, mégis többet fizet, mint az állandó fizetéses. Molnár szintén emelést kíván a IV. osztálynál. A pénzügyminiszternek csekély felemelés ellen nincs kifogása. Kerkápoly mint a szabad kereseteknél, a 8 szorost indítványozza. A bizottság többsége a 10 szerest fogadja el. Következik a 4. §. Hegedűs egyszerűsítés végett ajánlja, hogy az adó ne vonassék le, hanem a helyett kevesebbszer kelljen venni minden adót alapul, kivéve az adó alá még nem esett földeket és házakat. Ezeknél maradna a miniszter által proponált szorzószám. A miniszter és a bizottság nem fogadja el az indítványt. A rendkívüli pótléknál Molnár indítványára betétetik a »határőrvidéki.« A betáblázott adóságoknál W ahrmann felhozza, hogy különböző helyeken betábláztatik az adósság nem csak ott, a hol az adó kiszámittattik, s ha minden birtoktestnél levonatik az adósság, sok adómentesség lesz. Az ülés tovább foly. Zágráb, October 22.*) (Saját levelezőnktől.) A költségvetési bizottság tárgyalásai képezik ez időben egyedüli tárgyát a beszédnek itteni politikai körökben. A horvát nemzeti párttól nem igen szoktuk meg, hogy a saját kebeléből alakult kormány intenzióival, nyilvánultak legyen azok akár a pénzügy, akár az administratió, vagy a közgazdászat terén, ellentétbe helyezte volna magát. A költségvetési bizottság utolsó tárgyalásai azonban nem zárják ki lehetőségét annak, hogy a régi gárda egy-két tagja részéről ily szándék forgott fönn. Teljes biztossággal ezt már azért sem lehet állítani, mert egyrészről a bizottsági ülésezések nem nyilvánosak és így a hirlapíra csak az egyik-másik képviselő töredékes, hiányos és nem ritkán téves informátióira van utalva, más részről maga a kormány képviselője, Zsivkovics osztályfőnök is hozzájárult amaz, — általam már távírt — bizottsági határozathoz, mely a föntebbi conclusióra indított. A határozat tudvalevőleg abban áll, legyen a kormány utasítandó, hogy a kormányzatnál az eddiginél nagyobb és czélszerűbb takarékosság elve legyen mérvadó, és hogy különösen az egyes szakmák csakis szakférfiakkal legyenek betöltendők. A kormány képviselője, mint már említem, hozzájárult ugyan e határozathoz, hogy mennnyiben fog azonban kivált az első pontban kifejezett bizottsági utasításnak eleget tehetni, vitatni nem akarom. A mai délelőtt folyamában a bizottsági munkálat már gyorsabban haladt előre, jelentékeny törlés nem fordult elő. Értesítettem már önöket azon nagyfontosságú tényről, melynek híre az itteni politikai köröket tegnap este óta szintén igen élénken foglalkoztatja. Bedekovics Kálmán volt horvát miniszter és bán tegnap a magyar kormány felszólítása folytán Budapestre utazott. Alig lehet kétség, hogy Bedekovics ezen útja a horvát miniszteri székben legközelebb történendő változással áll igen szoros kapcsolatban, legalább itt eziránt nem kételkednek. Mennyiben van az itteni köröknek iga?) Tisztelt levelezőnk a budapesti kombinácziókról jól informálva nincs. Bedekovics konsultáltatik ugyan, de a miniszteri tárcza kérdésével feljövetele összefüggésben nincs. Pejachevichről sem helyesen ítél különben a zágrábi viszonyokban beavatott levelezőnk.zok, midőn Bedekovics utazását ily motívumokkal hozzák kapcsolatba, azt önök jobban fogják megítélhetni. Ami már most a személykérdést illeti, meg kell vallanom, hogy e tekintben nem a legjobb szemmel nézik Bedekovics meghivatását. »Aki a horvát politikában jártas — így fejté ki előttem egy befolyásos képviselő ebbeli nézeteit, — a horvátok és magyarok közötti viszonyt ismeri, annak tudnia kell, hogy a horvát miniszternek tulajdonképen nem kell egyébbnek lenni, mint a horvát képviselőknek vezére a magyar országgyűlésen. A horvát miniszternek pedig oly egyénnek kell lennie, aki egyrészről a horvát politikai viszonyokat teljesen ismeri, és másrészt egyesíti magában mindazon tulajdonokat, amelyek őt egy ily állás betöltésére képesítik. Bizalmát kell bírnia az uralkodó pártnak, az országnak és emellett ritka erélylyel és tapintatossággal kell bírnia.« Ezt mondá szóról-szóra egy előkelő horvát képviselő. Hozzátette, hogy ő neki, valamint pártjának teljes bizalma van Bedekovics becsületes, férfias jelleméhez, és hogy Pejacsevics ellenében szívesen adja neki az elsőbbséget, hogy ő azonban — és ezt a párt nézetének tartja — tekintve Bedekovics működését mint miniszter és bán kétséget táplál aziránt, miszerint Bedekovics egyesíti magában mindazon tulajdonokat, melyek őt e kiváló poletra hivatottnak jelölnék ki. — Kevés módosítással e nézetet volt alkalmam hallani több egyéb politikustól is. KÜLÖNFÉLÉK. — A m. k. államvasutak budapesti összes személyzete temetkezési egyesületének octóber 10-én megtartott zászlószentelési ünnepélye alkalmával az egylet javára 649 forint 20 kr. és 15 darab arany adakozás gyűlt össze. Weninger Vincze 15 frt, Fuchs Gusztáv 15 frt, dr. Steiger Gyula 5 frt, Laczkó Antal 10 frt,Tokay Mór 10 frt, Szt.István társulat 1 arany, Szt.-Jakab temetkezési egyesület 5 forint, Szt.Lajos temetkezési egyesület 5 forint. — Az országos mintarajz tanoda és rajztanárképezde igazgatósága felkér bennünket annak közlésére, hogy a rendelkezésre álló ideiglenes tanhelyiségek túltömörsége miatt a folyó téli tanfélévre újonnan jelentkező tanítványokat többé be nem fogadhat. — A népnevelők pesti egylete ma 23-án d. u. 6 órakor saját helyiségében, a kötőutczai népiskolában, választmányi ülést tart. — Koponya- tanulmányok. Dr. Benedikt bécsi orvos egyetemi tanár, kinek a bécsi orvosi lapban legújabban megjelent s a bűntények antropológiájáról szóló czikke, úgy az orvosi, mint a jogász körökben méltó feltűnést okozott, e hó 19— 21-én az illavai s a lipótvári m. kir. orsz. fegyintézeteket látogatta meg. Dr. Benedikt a nevezetesebb bűntettesek agyvelejének alkatát s ezzel kapcsolatban a koponyák alakját tanulmányozza. A nevezett tanár az illavai intézetben 30, a lipótváriban 46 kiválóbb esetet tanulmányozott s mindkét helyen igen érdekes bonczolatokat végzett. — A tudománynak ezen szakával hazánkban dr. Lenhossék budapesti orvos-egyetemi tanár foglalkozik. — Wheatstone Károly londoni egyetemi tanár, a Stereoskop hírneves feltalálója, az elektrikai távirda tökéletesítője s a villanyosság gyorsaságának kiszámitója a napokban halt meg Londonban 73 éves korában. A középfaju drámai pályázatügyében a nemzeti szinház drámabíráló bizottsága tegnap döntött. A kitűzött száz aranyat egyhangúlag a »Clarisse« czímű ötfelvonásos drámának, mint a versenyművek közt legsikerültebbnek, ítélte oda. E mű szerzőjéül a felbontott jeligés levélből Szécsi Zoltán tűnt ki. A »Föv. L.« megjegyzi, hogy ez új név az irodalomban, ha mindjárt álnév is. Mi úgy hiszszük, hogy e név Balogh Zoltánt rejtegeti, ki egy ízben hivatalból változtatá nevét Szécsire, csakhogy ismét elhagyta. Most úgy látszik újra használatba vette. — Az első phil harmóniai hangverseny nov. 17-én lesz. A nemzeti szinház zenekarát ez alkalommal is számos kitűnő műkedvelővel fogják erősíteni. Az előadásokat Erkel Sándor igazgatja. — A lipcsei magyar egyesület nevében van szerencsém a t. közönséget arról értesíteni, miszerint egyesületünk működését ez évi October vége fele újra megkezdi. Az egyesület helyisége: »Hotel de Saxe«, hova több magyar lap is jár; magyar könyvtárunk minden tag rendelkezésére áll. (Kérjük a hazai lapokat e tudósitást átvenni.) Fekete József Grimmaischer Steinreg 61. III. emelet. — Egy római botránypör. Az örök város egyik törvényszéke előtt október 17-én kezdődött meg egy pör, mely tényálladékának sajátságossága, a benne szereplő egyének személyisége és társadalmi állása miatt, nagy érdeket keltett maga iránt messze Olaszország határain túl is. A dráma főbb vonásaiban ismeretes. Egy legolvasottabb római lapnak a »Capitalé«-nak szerkesztője Sonzogno Rafael, a múlt farsang utolsó napjaiban meggyilkoltatott. A gyilkos egy Trezza Rio nevű fanatikus Garibaldista a »Capitale« szerkesztőségi szobájában ölte meg Sonzognot, ki ha nem a legbefolyásosabb ember volt is Rómában, de bizonyára a legfélelmesebb. Lapjának osztatlan befolyása volt a tömegre, s maga a pápa nem tartotta méltósága alattinak avval polemizálni. A gyilkos, ki a tett után csakhamar elfogatott, hamar kivallotta, hogy ő csak eszköz, ki egy ügyes kéz intézése szerint cselekedett. A valódi gyilkost könnyű volt feltalálni, a közönség ritka egyetértéssel Luciani József nevét említette, mely addig a legtiszteltebbek közé tartozott Rómában. Luciani még kevés hónappal az előtt a legjobb barátja volt Sonzognonak, ő volt a »Capitale« főmunkatársa s Sonzogno annyira emberének tartotta, hogy nem csak lapját, de családját is rá merte bízni. A múlt év tavaszán Sonzognonak párbaja volt Odeschalebi Boldizsár herczeggel, mi miatt Schweizba kellett utaznia. Egész Róma meg volt győződve, hogy Sonzogno nem kerüli ki a halált, e véleményben volt Luciani és Sonzogno a neje. Sonzogno elutazása után ezek ketten Frascati árnyas berkei közé vonultak egy villába, s míg a férj becsületéért életét tette koczkára külföldön, itthon meggyaláztatott. Sonzogno azonban diadallal tért meg a párbajból s csakhamar megtudta a dolgot. Rögtön utánuk akart menni, de anyjához hívták, ki Milanóban haldokolt. Sonzogno imádta anyját s boszuját elhalasztva Milanóba ment. A szerelmesek mindezekről pontosan voltak értesülve, s nyugodtan időztek tovább Frascatiban. Sonzogno azonban hamar megjött Milánóból, s sikerült neki a bűnösöket tetten kapni. Az egykori barátok most ellenségek lettek életre halálra. Sonzogno azonban elég gyenge volt nejétől el nem válni, s azt magához kényszerítette. Luciani ellen pedig megindította a harcot. Luciani képviselő akart lenni Róma első kerületében. Sonzogno Garibaldit hozta javaslatba s ekként Luciani kénytelen volt visszalépni. Garibaldi ajánlatára azonban más kerületben megválasztották. Luciani szónoki képességével már népszerűvé kezdett lenni, midőn Sonzogno izgatására választását megsemmisítették. Ő azonban még egyszer szerencsét próbált. Republikánus programmal fellépett Rómának egy demokrata negyedében. De Sonzogno közbe vett szavát s a negyed conservativ követet választott meg. Sonzogno triumphált. ... de diadala nem soká tartott. Luciani megbukása után lefolyt a véres dráma s Luciani néhány nap múlva elfogatott. Luciani fiatalember, fényes tehetségű s kitűnő tollal rendelkezik. Még néhány hónap előtt is fényes jövőt jósoltak neki. Olaszország legelőkelőbb köreiben forgott, hova a legszegényesebb viszonyok közül küzdötte fel magát rövid idő alatt. Perének tárgyalása a legélénkebb érdeklődést kelti föl minden körben s a legmagasabb aristokratia tagjai szerepelnek benne tanukként. — A szótb Lajos honvédtábornok s akadémiai tagtól egy nagyobb dolgozat jelent meg ily czím alatt : »Az éjszakamerikai polgárháború története«. Kapható Légrády testvéreknél 4 írtért. A mű, melyhez két színezett térkép is van mellékelve, részben Amerikában mű