A Hon, 1875. október (13. évfolyam, 224-250. szám)

1875-10-23 / 243. szám

243. szifon. XIII. évfolyam Kiadó-h­i­v­atal • Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési d­íj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra................................................. írt ki 6 hónapra............................................. » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ...­­ * » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. Esti kiadás. Budapest, 1875. Szombat, October 23. Szerkesztési iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Ad­renaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, October 23. Budapest, oct. 23. Ma délben 12 órakor búcsú­zott el báró Wenckheim Béla a miniszterel­nökség személyzetétől. Tarkovich József min. tanácsos meleg szavakban köszönte meg a volt miniszterelnök szelid és kegyes vezetését. Báró Wenckheim Béla pedig adott válaszá­ban dicséréssel nyilatkozott a személyzet buz­galmáról. Azután különös ajánlattal kisérve mutatta be a személyzetet Tisza Kálmán miniszterelnöknek, kit Tarkovich József üd­­­­vözölt s ki biztosította a tisztviselőket, hogy­­ nála szívélyességre és igazságosságra mindig számot fognak tarthatni. M­­­­­a a szerb fejedelem szentesitette már a szkupstina által újonnan alkotott közö­s­s­é­g­i törvényt. Már r­ég érezhető szükség volt Szerbiában, hogy a községi autonómia a kárigényeknek megfelelőleg alakíttassék át, illetőleg terjesztessék ki. A szerb közvélemény főleg arra fekteted súlyt, hogy a község a közigazgatás tekintetében függetlenebb és az állami felügyeletnek kevésbé alávetett le­gyen s hogy polgármestereit a község keve­sebb időre választhassa és tetszése szerint el­mozdíthassa. Az uj községi törvény úgy van alkotva, hogy teljes mérvben megfelel e ki­vánalmaknak. A polgármesterek hivatalosko­­dási ideje ugyanis a törvény által egy évre létezik, de aztán négyszer egymásután ismét megválaszthatók. Egy év leforgása előtt is elmozdíthatók hivatalaikból, ha ezt 20 közsé­gi tag kívánja. Az új törvény, mely ez év november 1-én lép életbe, azt is határozza, hogy minden polgár, ki hattallérnyi évi adót­­ fizet, még azon esetben is megválasztható polgár­mesternek, ha ingatlan birtoka nincs. A szerb és török határo­kon csak nem akar megszűnni az ellensé­geskedés és ez nem nagyon mozdítja elő a helyzet javulását. F. hó 19—20-án éjjel állítólag 1200 fő­nyi török csapat tört át a szerb határon, de a szerbek által, miután két falut felgyújtott, visszafizetett. A szerb kormány e­miatt ismét reclamált Konstantinápolyban, de a mellett meghagyta szigorúan a határhatóságoknak, hogy minden invasiót erélyesen verjenek vissza, azonban óvakodjanak a török határ­­sértéstől. Mint hírlik, a szerb kormány ezen újabb intézkedéseiről értesítette a külföldi kabine­teket is. A »P. C.« valótlannak mondja a lapok­ban fölmerült azon hírt, mintha D­e c a­z é­s h­erczeg franczia külüigyér lépéseket tett volna a hatalmaknál a török cou­pon kérdésben elfoglalandó közös álláspont és követendő közös eljárás fölött. Ebből — úgymond­— csak annyi lehet való, hogy a külügyér megbeszélte az ügyet a ha­­j­talmak párisi képviselőivel.. De annál inkább agitálnak az angol tőkepénzesek. Londonban e hó 22-én az­­ 1854., 1858. és 1871-ki török kötelezvények s tulajdonosai gyűlést tartottak Palmer elnöklete alatt, ki tudatta a gyűléssel, hogy az ő háza tiltakozott a portánál az általa ki­bocsátott kölcsönök garantiájának minden mellőzése ellen. _ A „HON“ TÁRCZÁJA.___ Doone Lorna. Regény Ezmoorból. Irta Blackmore R­D. HARMADIK KÖTET. LI. Fejezet. Látogatás a Counsellortól. (86. Folytatás.) A lányka megérintett engem, mintha mondaná »igazad van édesem« csak fizesd ki jól őt.« Azonban én békén maradtam, jól tudván, hogy a sok szóbeszéd bajt csinál. Aztán anyám tekintett rám csodálkozással, nem tudván szóhoz jutni bámulatában; a Counsel­lor szemei pedig dühtől égtek s ezt eltakarni igyekezett. »Mondhatja-e ön akkor, Ridd John,« kiáltott kezét kinyújtva, mint Éliás próféta, »hogy az ily dolgot szereti? Hát megszokta ön már ezeket?« »Kérem nagyságodat válaszolom,« semmiféle erőszakos cselekedet nem lep meg minket, mióta a Dooneok Exmoorba jöttek. Azon ideig hallatlan volt bármiféle merénylet, legfeljebb talán, hogy valakitől elvették a tárczáját vagy levágtak egy-egy juhot. S a szegényeket, kik ezt tenni merték, felakasztották a papi áldás némi jótékonyságában részesítvén őket. De mióta a Dooneok először idejöttek, már mindent megszoktunk. Te csacska,« ki állított fel a Counsellor dühtől­­szikrázó szemekkel, »hát így keljen nekünk alkudo­zásba bocsátkoznunk egy oly alacsony születésű tus­­kóval, mint te vagy ? Kérdőre vonni a mi népünk cselekedeteit, és még a papságot mered említeni! Mi, hát nem álmodja meg ön, hogy nekünk lehetne pa­punk, még­pedig a javából való, ha hogy tartanánk arra valamit, hogy a pap ne hiányozzék ? Tggy! hát én töltsem az időmet, hogy az ekeszarva mel­l került ficzkóval elkezdjek érvelni. »Ha nagyságod engemet kihallgatni méltoztat- I nék,« szóltam igen szerényen, nem akarván durván beszélni, midőn Lorna tekintete rám volt szegezve; »igen sok dolgot el lehetne mondani érvelés nélkül is, mit soha nem óhajtok megkísérlem oly tudós férfiú­val szemben, mint nagyságod És legelsőbben is úgy­­ tetszik nekem, hogy ha a mi apáink elkeseredetten­­ gyűlölték egymást, de egyik sem lett a győztes, ha­nem mindketten tönkre jutottak; bizonyára ez csak egy ok lehet arra nézve, hogy mil bölcsebbek legyünk mint ők voltak, s hogy hibájukat jóvá tegye a mi nemzedékünk, jóakarat és szeretet által.« »Oh John, bölcsebb vagy apádnál,« szakita itt félbe anyám, »pedig azt hittem, hogy csak ha az ő korát eléred, leszel oly bölcs mint ő volt.« »A jelenkor ifjú nemzedéke,« szólt a Counsellor szigorán, a legegyszerűbb dologban sem képes helye­sen érezni. Doone Lorna állj félre s ne érintkezzél az apagyilkosság amaz örökösével, és mondd meg saját mézes hangodon, vájjon ezen öldöklést mulatságos tréfának tekinted-e.« Ön tudja, ha szóval nem mondtam is, felelt ő igen nyájasan, azonban kezét még sem húzva ki az enyémből, ahogy ámbár minden­féle bántalmak kö­zött növekedtem fel az ön nemes rokonai között, azért még­sem vesztem el oly egészen az igaz és igaz­­talanság érzetét, hogy oly könnyedén vegyem azt, a­mit ön előbb mondott. Ön azt jövő egyetértésünk szerencsés alapjának nevezte. Ezt én nem tekintem egészen annak, nagy­bátyám. Azt sem hiszem egé­szen, hogy csak egy szó is igaz legyen belőle. Az önök szerencsés völgyében kilenc- tizedrésze annak, a­mit mondanak, hazugság. És ön maga mindig azt szokta bizonyítgatni, hogy a való és valótlan csak vak káprázat.A­nélkül, hogy az ön jelleme iránt bár­mi kételylyel viseltetnék, jó nagy­bátyám, egészen udvariasan kijelentem, hogy egy szót sem hiszek ab­ból, a­mit ön nekem mondott. És még ha azt nekem bebizonyítanák is, akkor is csak azt mondhatnám, hogy ha John engemet bírni akar, övé leszek örökre.« E hosszú beszéd sok volt neki, túl­erőltette az­zal magát, így hát karjaimba hanyatlott, melyek már régóta vártak reá, s ott feküdt némán, s csak oly hang volt torkában mint ha fuldokolna. »"Vén gazember« kiáltá anyám fenyegetően fel­emelve öklét a Counsellorra, mialatt én kedvesemet tartom és süket füleibe sugdostam. »hát csak azért előkelő valaki, hogy ilyen bajt okozzon. Él innen! Ön szavaival halálosan tud sérteni, de nem tudja az előidézett bajt orvosolni. Adja ide nekem azt az üve­get, ha van keze , mire valók egyébként a Counsel­­lorok ?« Láttam, hogy édes anyámat elragadta a szen­vedély , és valóban magam is ilyen formán voltam, keblemen tartva a halvány arczot és a dobogó szivet s egész testemet hideg és hőség futotta át, mig ked­vesem rajta feküdt. Az alatt a Counsellor hátra hú­zódott s kissé szomorúnak látszott, ámbár természe­tesen nem volt hatalmában magát elszégyelni. »Kedves szerelmem drága gyermekem» , szólt anyám Lornához oly módon, mit el nem felejtek soha ha száz évet élnék is, »szép kincsem, egy szó sem, igaz a vén hazug ember esküjéből, s ha igaz lenne is minden szava, szegény kicsikém, még annyival inkább tied leend a mi Johnunk. Téged és Johnt egymásnak teremtett az isten, bárminő akadályok jöjjenek köz­be. Kis báránykám tekincs fel és szólj, itt van John, ő a tied és itt vagyok én is és vigye el az ördög a Cornssellert.« Anyám szavai ámulatba hoztak, annyira­ szo­­katlanok voltak előttem, de annál jobban szerettem, hogy így megfeledkezett magáról. A következő pilla­natban befutott Annie, és Lizzie is, csodálatos sej­telmük lévén a dologról, (mit több ízben észrevettem, de sehogy sem tudtam magamnak kimagyarázni), hogy valami oly baj van, mely a női világot illeti és nem férfiak szeme elé való. És erre a Counsellor, mint művelt emberhez illő, ámbár oly szivtelen föld­rossza volt, felszólított, hogy menjük ki, amit készsé­gesen megtettem, mihelyt szerelmesem eleresztett. »Ez a rész szokás meg van az asszonyokban«, szólt az öreg ember, midőn a konyhába vezettem, mentegetőzve minden lépten, s megkínáltam egy kis papramorgóval, és egy szivarral, melyet Fagyus Ta­mástól kaptam ; az ember soha nem szólhat erőtel­jesebben okoskodás közben velük ; bármily kíméle­tesen adja is elő a dolgot, azért a nők mindjárt oda lesznek. Sokkal okosabb egy vad madarat kalitba zárni s várni tőle, hogy üljön nyugodtan, nézzen az emberre és csiripeljen, anélkül, hogy csak egy tollát is berzentené, mint várni azt, hogy az asszony az okos szót meghallgassa és okosan válaszoljon.« Így szólva pöffékelését nézte, mintha abban nagyobb okosságot találna. ■ »Már ezt csakugyan nem tudnám megmondani, uram«, válaszolom kedvencz szólásmódomat hasz­nálva, minthogy abban nagy igazság volt, és joga volt ahhoz, hogy jó bánásmódban részesüljön. Én a női szokásokban, mint ön láthatja, nem vagyok jára­tos, kivéve anyámat és húgaimat illetőleg. »Még őket sem véve ki«, szólt a Counsellor, poharát behörpintvén és nem sokat tanácskozott fe­lette, »ha egyszer érti anyját és húgait, — hiszen ak­kor érti az ő sorsukat is.« Füst fellege közzé egy karikát bocsátott, és azon átbökte ujját, úgy hogy nem voltam képes ki­hozni, hogy mit ért az alatt s nem is akartam azt firtatni. »A mi már most ezt a dolgot illeti, John« szólt miután a második pohárnak is a fenekére nézett s ahhoz egy párt harapott és a konyhazugot dicsérte, »tudja, önök egészben véve csodálatosan jó népek, és a­helyett, hogy engemet feladnának a katonáknak mint tenniük kellene, mindent elkövetnek a legjobb szándékkal, hogy leitassanak.« »Nem uram«, válaszolom, »legkevésbé sem nagyságod. Engedje, hogy még egy pohárt készíthes­sek a számára. Igen ritkán esik meg, hogy egy nagy úr megforduljon a mi pitvarunkban és tűzhelyünknél. Csak bocsánatáért esedezem uram, hogy Annie hú­gom (a­ki legjobban elő tudja adni a harapni való­kat) ma este nem szolgálhat fel önnek. Én attól tar­tok, hogy kissé megkozmosítják vagy megégetik az ételt. De a vén Betty néha egészen elveszti a fejét, mikor túlságosan sokat zsémbelt. »Fiam, szólt a Counsellor, egyenesen szembe állva a tűzzel, hogy tökéletes józanságát bebizonyít­sa : meglakoltatni akartam önöket ma éjszaka, de önök elembe tolták az asztalt. Nem valami különös ügyesség által az önök részéről, se hitvány szeretet gyengesége által, (s több effeléktkel, a mivel a fiuk és a leányok magukat mulattatják vagy bábuik orrát össze­dugják) hanem azon egyszerű mód által, a­mely­­lyel engem fogadtak, mint oly férfiút, a­kiben meg­lehet bízni, a­mihez járul még e hely kényelme, a ki­tűnő dohány és sziveresítők. Rég nem töltöttem el oly kellemesen az estét, isten úgyse­m nem tudnám meg­mondani mikor!« »Nagyságod« szóltam oly büszkévé tesz, hogy nem tudok hová lenni. Mindenek felett annak örü­lünk a legjobban s az hoz kellemes álmot éjjel szemeinkre, ha végig gondolhatjuk, hogy vendégünk tetszésére lehetünk.« »Akkor hát John, te igen jó álmot érdemeltél meg, mert nem könnyű az én tetszésemet megnyerni. De ámbátor a mi családunk nem oly magas jelenleg, mint a minő volt egykoron, van még elegendő úri ro­konságom, akiket megvendégelhet a jó nép, ha én meg vagyok elégedve. Az én atyám, Sir Ensor, a szü­letés nagy elemében felettem állott, és az én fiam Carver sokkal allattam áll. Aetas parentum, mit is jelent az fiam ? Hallom hogy ön latin iskolá­ban is járt.« »Jártam igen is, nagyságod, még pedig egy igen jóban; de én bizon csak annyira vittem a la­tint, hogy inkább a szók végét, mint elejét tanul­tam meg.« »Hagyd ezt« szólt­a Counsellor, »te annál böl­csebb vagy« és az öreg ember megrázta deres für­téit, mintha a latin nyelv okozta volna az ő romlá­sát. Én szomorún tekintettem ő reá, elgondolva, váj­jon nem tett volna engem is úgy tönkre, csak hogy a jóságos Isten még idejében abba hagyatta velem. (Folytatása következik.) A nagy vezér tekinteten kívül hagyta a tiltakozást. Palmer aztán indítványozta egy bizottság választását, mely a Dent Palmer és társa c­éggel egyetemben részt vegyen az angol kormány által ez ügyben megindítandó tárgyalásokban. Rose constatálta, hogy a török bonc­­sok birtokosainak október 21-ei párisi ma­­gángyűlése azon óhaj­nak adott kifejezést, hogy a Dent Palmer házzal egyetemben járjanak el és pedig a következő alapon: Tiltakozni kell a török pénz­ügyi rendszabály­ok és azok erőszakos keresz­tülvitelének megkísértése ellen; adassanak biztosítékok jövőre a szabályszerű kamatfizetés tekintetében; a biztosítékok megóvása c­zéljá­­ból franczia, angol s olaszországi tagokból álló bizottság fog alakíttatni a tunisi kölcsön ügyében működő bizottság példájára; ha kí­­vánatos lesz, az összes török kölcsönök képvi­­seltetése: orosz, osztrák és német képviselők is meg fognak hivatni. — Palmer indítványa elfogadtatott. A képviselőh­áz pénzügyi bizottságának XXIII. ülése. (Oct. 23-án d. e. 10 órakor.) Elnök: Zsedényi Ede, jegyző : O­r­­d­ó­d­y Pál. A kormány részéről jelen van Széll Kál­mán pénzügyminiszter. A bizottság folytatta az ált. jövedelemadót ja­­vaslat részletes tárgyalását. A 3 §. b) alpontjánál a miniszter a házosztályadónak 10-szeres összegét 12-szeresre kí­vánja emelni, ha a kereseti adó 9-szeres helyett 8- szorosan vétetik. Molnár György az emelést túlságnak tart­ja, mert 40 órtig a személyes kereseti adó sem esik el, és épen a legszegényebb osztályok házadója emel­tetnék 31­/2 °­0-al. Továbbá a kereseti adónál is a kü­lönböző adózók elkülönítését kívánja, már az 1875-ki törvényben osztályozva vannak ezek és nem tartja helyesnek, hogy mind egyenlően rovassanak meg a pótadóval A haszonbérlők, mészárosok sat. különbö­­zőleg rovatnak meg, biztos alapon, de a honoratior osztálynál nincs biztos alap. Hegedűs L. osztja Molnár nézeteit, de kívánja, hogy legalább a 3-dik ne terheltessék oly súlyosan, mint a többi. Szükségesnek tartja még a kereseti adó osztályainak elkülönítését, legalább az új adónál, úgy, hogy az iparos, kereskedő és hono­ratior osztály régi adója, ne egyenlő számokkal szo­­roztassék és erre vettessék ki az új adó. A pénzügyminiszter a kereseti adó alá tartozók osztályozását nem tartja kivihető­nek, mert a régi törvényben is csak a minimális téte­lek végett vannak osztályozva. A kereseti adót, ha osztályozni akarnék, mindig újabb nehézségekbe üt­köznénk. Vagy a házosztálya­dónál kell emelni, vagy all. §-nál nem kell a 20 krt elengedni, s ekkor a házosztályadónál a 10-szeres megmarad. A bizottság a miniszter nyilatkozatát helyesel­vén, a házosztályadóra nézve a szerkezet megmarad. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok s társulatokra nézve a bizottság elhatározza, hogy az adó 5-szörös, a tőkekamat adó 6 szoros és a kereseti adó (5. pont) 8-szorosan vetetik fel. W­a­h­r­m­a­n­n a kereseti adó IV. osztályá­nál csekélyli az adót az ezen adó alá esőknél, a­meny­nyiben ez alól fel nem mentettek, ha illetményük a 6000-et meg nem haladja az adó 20-szorosa, ha meg­haladja, az egész fizetés vétessék az adó alapjául, erre vettessék 3 és egy fél százalék adó. A pénzügyminiszter ezt igen nagy progressivitásnak tartja, mely által 50—80 százlék­kal növekednék a hivatalnokok adója, úgy is fizeté­sük után az utolsó garasig adóznak. Talán lehet 5-szörös helyett 6-szorosan venni, de feljebb nem. Kerkapoly nem fogadja el Wahrmann indítványát, miután nem pótadó vettetik ki és mert aránytalanságot idézne elő. A fix fizetések most is eléggé meg vannak adóztatva. W­ahrmann kiszámítja, hogy magán­em­ber, ha sokat eltitkol is jövedelméből, mégis többet fizet, mint az állandó fizetéses. Molnár szintén emelést kíván a IV. osz­tálynál. A pénzügyminiszternek csekély fel­emelés ellen nincs kifogása. Kerkápoly mint a szabad kereseteknél, a 8 szorost indítványozza. A bizottság többsége a 10 szerest fogadja el. Következik a 4. §. Hegedűs egyszerűsítés végett ajánlja, hogy az adó ne vonassék le, hanem a helyett keve­sebbszer kelljen venni minden adót alapul, kivéve az adó alá még nem esett földeket és házakat. Ezek­nél maradna a miniszter által proponált szorzó­szám. A miniszter és a bizottság nem fogadja el az indítványt. A rend­kívüli pótléknál Molnár in­dítványára betétetik a »határőrvidéki.« A betáblázott adóságoknál W a­h­r­­m­a­n­n felhozza, hogy különböző helyeken betáb­­láztatik az adósság nem csak ott, a hol az adó kiszá­­mittattik, s ha minden birtoktestnél levonatik az adós­ság, sok adómentesség lesz. Az ülés tovább foly. Zágráb, October 22.*) (Saját levelezőnktől.) A költségvetési bizottság tárgyalásai képezik ez időben egyedüli tárgyát a beszédnek itteni politi­kai körökben. A horvát nemzeti párttól nem igen szoktuk meg, hogy a saját kebeléből alakult kor­mány intenzióival, nyilvánultak legyen azok akár a pénzügy, akár az administratió, vagy a közgazdászat terén, ellentétbe helyezte volna magát. A költségve­tési bizottság utolsó tárgyalásai azonban nem zárják ki lehetőségét annak, hogy a régi gárda egy-két tagja részéről ily szándék forgott fönn. Teljes biztos­sággal ezt már azért sem lehet állítani, mert egy­részről a bizottsági ülésezések nem nyilvánosak és így a hirlapíra csak az egyik-másik képviselő töredé­kes, hiányos és nem ritkán téves informátióira van utalva, más részről maga a kormány képviselője, Zsivkovics osztályfőnök is hozzájárult amaz, — általam már távírt — bizottsági határozathoz, mely a föntebbi conclusióra indított. A határozat tudvalevőleg abban áll, legyen a kormány utasítandó, hogy a kormányzatnál az eddi­ginél nagyobb és czélszerűbb takarékosság elve le­gyen mérvadó, és hogy különösen az egyes szakmák csakis szakférfiakkal legyenek betöltendők. A kor­mány képviselője, mint már említem, hozzájárult ugyan e határozathoz, hogy mennnyiben fog azonban kivált az első pontban kifejezett bizottsági utasítás­nak eleget tehetni, vitatni nem akarom.­­ A mai délelőtt folyamában a bizottsági munkálat már gyor­sabban haladt előre, jelentékeny törlés nem for­dult elő. Értesítettem már önöket azon nagyfontosságú tényről, melynek híre az itteni politikai köröket teg­nap este óta szintén igen élénken foglalkoztatja. Bedekovics Kálmán volt horvát minisz­ter és bán tegnap a magyar kormány felszólítása folytán Budapestre utazott. Alig lehet kétség, hogy Bedekovics ezen útja a horvát minisz­teri székben legközelebb történendő változással áll igen szoros kapcsolatban, legalább itt eziránt nem kételkednek. Mennyiben van az itteni kör­öknek iga­?) Tisztelt levelezőnk a budapesti kombinácziókról jól informálva nincs. Bedekovics konsultáltatik ugyan, de a miniszteri tárcza kérdésével feljövetele összefüggésben nincs. Pejachevichről sem helyesen ítél különben a zágrábi viszonyokban beavatott levelezőnk.­zok, midőn Bedekovics utazását i­l­y motívumokkal hozzák kapcsolatba, azt önök jobban fogják megítél­hetni. A­mi már most a személykérdést illeti, meg kell vallanom, hogy e tekintben nem a legjobb szem­mel nézik Bedekovics meghivatását. »A­ki a horvát politikában jártas — így fejté ki előttem egy befo­lyásos képviselő ebbeli nézeteit, — a horvátok és magyarok közötti viszonyt ismeri, annak tudnia kell, hogy a horvát miniszternek tulajdonképen nem kell egyébbnek lenni, mint a horvát képvise­­lőknek vezére a magyar országgyűlé­sen. A horvát miniszternek pedig­ oly egyénnek kell lennie, a­ki egyrészről a horvát politikai viszonyo­kat teljesen ismeri, és másrészt egyesíti magában min­dazon tulajdonokat, a­melyek őt egy ily állás betöltésé­re képesítik. Bizalmát kell bírnia az uralkodó pártnak, az országnak és emellett ritka erélylyel és tapintatos­sággal kell bírnia.« Ezt mondá szóról-szóra egy elő­kelő hor­vát képviselő. Hozzá­tette, hogy ő neki, va­lamint pártjának teljes bizalma van Bedekovics be­csületes, férfias jelleméhez, és hogy Pejacsevics elle­nében szívesen adja neki az elsőbbséget, hogy ő azonban — és ezt a párt nézetének tartja — tekint­ve Bedekovics működését mint miniszter és bán két­séget táplál aziránt, miszerint Bedekovics egyesíti magában mindazon tulajdonokat, melyek őt e kiváló poletra hivatottnak jelölnék ki. — Kevés módosítás­sal e nézetet volt alkalmam hallani több egyéb po­litikustól is. KÜLÖNFÉLÉK. — A m. k. államvasutak buda­pesti összes személyzete temetkezési egyesületé­nek octóber 10-én megtartott zászlószentelési ünne­pélye alkalmával az egylet javára 649 forint 20 kr. és 15 darab arany adakozás gyűlt össze. Weninger Vincze 15 frt, Fuchs Gusztáv 15 frt, dr. Steiger Gyula 5 frt, Laczkó Antal 10 frt,­­Tokay Mór 10 frt, Szt.­István társulat 1 arany, Szt.-Jakab temetkezési egyesület 5 forint, Szt.­Lajos temetkezési egyesület 5 forint. — Az országos mintaraj­z tanoda és rajztanárképezde igazgatósága felkér bennünket annak közlésére, hogy a rendelkezésre álló ideiglenes tanhelyiségek túltömörsége miatt a folyó téli tanfél­évre újonnan jelentkező tanítványokat többé be nem fogadhat. — A népnevelők pesti egylete ma 23-án d. u. 6 órakor saját helyiségében, a kötőut­­czai népiskolában, választmányi ülést tart. — Koponya- tanulmányok. Dr. Benedikt bécsi orvos egyetemi tanár, kinek a bécsi orvosi lapban legújabban megjelent s a bűntények antropológiájáról szóló czikke, úgy az orvosi, mint a jogász körökben méltó feltűnést okozott, e hó 19— 21-én az illavai s a lipótvári m. kir. orsz. fegyintéze­teket látogatta meg. Dr. Benedikt a nevezetesebb bűntettesek agyvelejének alkatát s ezzel kapcsolat­ban a koponyák alakját tanulmányozza. A nevezett tanár az illavai intézetben 30, a lipótváriban 46 ki­válóbb esetet tanulmányozott s mindkét helyen igen érdekes bonczolatokat végzett. — A tudománynak ezen szakával hazánkban dr. Lenhossék budapesti orvos-egyetemi tanár foglalkozik. — Wheatstone Károly londoni egye­temi tanár, a Stereoskop hírneves feltalálója, az elek­­trikai távirda tökéletesítője s a villanyosság gyorsa­ságának kiszámitója a napokban halt meg London­ban 73 éves korában.­­ A középfaju drámai pályá­zat­­ügyében a nemzeti szinház drámabíráló bizott­sága tegnap döntött. A kitűzött száz aranyat egy­hangúlag a »Clari­sse« czímű ötfelvonásos drá­mának, mint a versenyművek közt legsikerültebbnek, ítélte oda. E mű szerzőjéül a felbontott jeligés levél­ből Szécsi Zoltán tűnt ki. A »Föv. L.« megjegyzi, hogy ez új név az irodalomban, ha mindjárt álnév is. Mi úgy hiszszük, hogy e név Balogh Zoltánt rej­tegeti, ki egy ízben hivatalból változtatá nevét Szé­csire, csakhogy ismét elhagyta. Most úgy látszik újra használatba vette. — Az első phil harmóniai hang­verseny nov. 17-én lesz. A nemzeti szinház ze­nekarát ez alkalommal is számos kitűnő műkedvelő­vel fogják erősíteni. Az előadásokat Erkel Sándor igazgatja. — A lipcsei magyar egyesület nevében van szerencsém a t. közönséget arról értesí­teni, miszerint egyesületünk működését ez évi Octo­ber vége fele újra megkezdi. Az egyesület helyisége: »Hotel de Saxe«, hova több magyar lap is jár; ma­gyar könyvtárunk minden tag rendelkezésére áll. (Kérjük a hazai lapokat e tudósitást átvenni.) Fe­kete József Grimmaischer Steinreg 61. III. emelet. — Egy római botránypör. Az örök város egyik törvényszéke előtt október 17-én kezdődött meg egy pör, mely tényálladékának saját­ságossága, a benne szereplő egyének személyisége és társadalmi állása miatt, nagy érdeket keltett maga iránt messze Olaszország határain túl is. A dráma főbb vonásaiban ismeretes. Egy legolvasottabb ró­mai lapnak a »Capitalé«-nak szerkesztője Sonzog­­n­o Rafael, a múlt farsang utolsó napjaiban meggyil­koltatott. A gyilkos egy T­r­e­z­z­a Rio nevű fana­tikus Garibaldista a »Capitale« szerkesztőségi szo­bájában ölte meg Sonzognot, ki ha nem a legbefo­lyásosabb ember volt is Rómában, de bizonyára a legfélelmesebb. Lapjának osztatlan befolyása volt a tömegre, s maga a pápa nem tartotta méltósága alattinak avval polemizálni. A gyilkos, ki a tett után csakhamar elfogatott, hamar kivallotta, hogy ő csak eszköz, ki egy ügyes kéz intézése szerint cselekedett.­­ A valódi gyilkost könnyű volt feltalálni, a közönség ritka egyetértéssel Luciani József nevét említette, mely addig a legtiszteltebbek kö­zé tartozott Rómában. Luciani még kevés hó­nappal az előtt a legjobb barátja volt Sonzog­­nonak, ő volt a »Capitale« főmunkatársa s Son­­zogno annyira emberének tartotta, hogy nem csak lapját, de családját is rá merte bízni. A múlt év ta­vaszán Sonzognonak párbaja volt Odeschalebi Boldizsár herczeggel, mi miatt Schweizba kellett utaznia. Egész Róma meg volt győződve, hogy Son­­zogno nem kerüli ki a halált, e véleményben volt Luciani és Sonzogno a neje. Sonzogno elutazása után ezek ketten Frascati árnyas berkei közé vonul­tak egy villába, s míg a férj becsületéért életét tette koczkára külföldön, itthon meggyaláztatott. Son­zogno azonban diadallal tért meg a párbajból s csak­hamar megtudta a dolgot. Rögtön utánuk akart menni, de anyjához h­ívták, ki Milanóban haldokolt. Sonzogno imádta anyját s boszuját elhalasztva Mila­nóba ment. A szerelmesek mindezekről pontosan voltak értesülve, s nyugodtan időztek tovább Fras­­catiban. Sonzogno azonban hamar megjött Milánó­ból, s sikerült neki a bűnösöket tetten kapni. Az egykori barátok most ellenségek lettek életre halál­ra. Sonzogno azonban elég gyenge volt nejétől el nem válni, s azt magához kényszerítette. Luciani ellen pedig megindította a harc­ot. Luciani képviselő akart lenni Róma első kerületében. Sonzogno Gari­baldit hozta javaslatba s ekként Luciani kénytelen volt visszalépni. Garibaldi ajánlatára azonban más kerületben megválasztották. Luciani szónoki képes­ségével már népszerűvé kezdett lenni, midőn Son­zogno izgatására választását megsemmisítették. Ő azonban még egyszer szerencsét próbált. Republiká­nus programmal fellépett Rómának egy demokrata negyedében. De Sonzogno közbe vett szavát s a ne­gyed conservativ követet választott meg. Sonzogno triumphált. ... de diadala nem soká tartott. Luciani megbukása után lefolyt a véres dráma s Luciani né­hány nap múlva elfogatott. Luciani fiatal­ember, fé­nyes tehetségű s kitűnő tollal rendelkezik. Még né­hány hónap előtt is fényes jövőt jósoltak neki. Olasz­ország legelőkelőbb köreiben forgott, hova a legsze­gényesebb viszonyok közül küzdötte fel magát rövid idő alatt. Perének tárgyalása a legélénkebb érdeklő­dést kelti föl minden körben s a legmagasabb aristo­­kratia tagjai szerepelnek benne tanukként. — A s­z­ó­t­b Lajos honvédtábornok s aka­démiai tagtól egy nagyobb dolgozat jelent meg ily czím alatt : »Az éjszakamerikai pol­gárháború története«. Kapható Légrá­­dy testvéreknél 4 írtért. A mű, melyhez két színezett térkép is van mellékelve, részben Amerikában mű­

Next