A Hon, 1875. október (13. évfolyam, 224-250. szám)
1875-10-06 / 228. szám
228. szám. XIII. évfolyam. Esti kiadás. Budapest, 1875. Szerda, October 6. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum épület földszint. Előfizetésii.: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra........................................... írt ki 6 hónapra....................................12 » — » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Laerkes 25tessi iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, October 6. Budapest, oct. 6. A »Pester Lloyd« igen buzgó hangon tartott czikkben kel azon Herbst féle terv védelmére, mely szerint az Actatius-ágyuk fedezetére a helyettesítési alap lenne fordítandó. A helyettesítési alap ez idő szerint éli : 10 milliónyi magyar és több mint 3 millió erdélyi földtehermentesítési kötvényből, közel 5 millió bukovinai és galicziai ilynemű kötvényből, 9 millió egységes államadóssági kötvényből, közel 700 ezer frtnyi 1860-iki sorsjegyből, együtt 18.104,040 frt névértékű papírból s 10.335,650 frtból osztrák értékben. Ez alap összes kamatjövedelme 1.302,025 frt. Ez összegből levonva a helyettesítési alap czéljaira ma még szükséges évi 28.878 forintnak megfelelő 687.600 forintnyi tőkét: marad az alap egyrészt 18.104.000 frt konv. érték, és 9 589.650 frt o. é.-ben, melynek kamatja évenként az adó levonása után 1 millió 272 ezer 246 frtot tesz. Ez összeg fedezetül van a közös minisztérium rendes budgetébe fölvéve az »altisztek jutalmazása« rovatnál, mely 1.900,000 írttal irányoztatik elő, s igy e tőke kamatján kívül még vagy 600,000 írtnak quóta utján való fedezése szükséges. A »Pester Lloyd« azon nézetben van, hogy helyesebb lenne az egész 1.900,000 frtot ily után fedezni s a tőkét az Actatius-ágyuk beszerzésére fordítni, mert míg e tőke most az államnak csak 6 százalékot tesz, az Actatius ágyak költsége vagy 10 százalékos (?) kölcsönt, vagy ennél is drágább adóemelést feltételez. A Steinfeld . ma történő főpróbákról írja a «P. Corr.« . Szerdán történik a steinfeldi próbatéren az összehasonlító czéllövészet a 9 centiméteres aczél, 9 cm. aczélbronz, s a rendes 8 fontos bronzágyuk közt az itt időző delegátusok előtt. Lőni fognak — program szerint — 2000, 3000, s 5000 lépésnyi távolból. A 2000 lépésről egy-egy 9 cm. aczél és aczélbronz cső próbáltatik ki. El fog lövetni 20 vakon töltött egykeretű űrlöveg a lövés pontosságának kitüntetésére, 10 élesen készített kettős űrlöveg, s végül 10 gyűrűs űrlöveg, a két töltésnem közti különbség előtüntetésére. A gyűrűs űrlöveg szintén Acliatius találmánya s robbanási ereje kétszeresen nagyobb a közönséges lövegekénél. A 3000, és 5000 lépésnyi távolból 4 db 9 cm, aczélbronz cső s 4 régibb 8 fontos ágyú fog működni, 40 éles űrlöveggel, 888 fontosokkal, a két ágyunem közti találási képesség különbségének föltüntetésére. Czélpontul 2000 s 3000 lépésről 3 db, 5000 lépésről azonban 7 darab húsz méternyi távolban egymás mögött felállított 2,7 m. magasságú s 36 m. hosszúságú fal fog szolgálni. A török kormany reformtervei mindenfelé megelégedést és jó hatást szülnek a hatalmaknál. A félhivatalos orosz közlöny, a Journal de St. Petersburg, a török császári kadéta azt jegyzi meg, hogy az a legjobb megoldás és mindenütt helyesléssel fog találkozni. Tanácsolja az insurgenseknek is, hogy fogadják el a porta által kilátásba helyezett reformokat, mert azok sokkal komolyabbak és behatóbbak, mint voltak az előbbi időkben. »Egyébiránt, jegyzi meg a nevezett lap, Európa nem fogja kivonni magát, azon kötelmek alól, melyeket az emberiség és saját biztonságának érdekei parancsolnak.« Igen könnyen megeshetik egyébiránt hogy az, amit az orosz lap dicsér és a fölkelőknek ajánlgat, nem egyéb, mint orosz eredetű és orosz ajánlatra, vagy sürgetésre tett kedvezmény a porta részéről. De mindegy, akármi legyen annak kütforrása, fődolog, hogy az insurgens vidékek végleg pacifikáltassanak és pedig úgy, hogy az a pacificatió ne foglaljon magában veszélyt, a szomszédos államokra nézve, se túl ne terjedjen azon, amit épen maguk az insurgens vezérek követelnek. A német büntetőtörvénykönyv néhány új paragraphussal fog gyarapodni, azokkal, melyeket a gyakorlat újítás képen szükségessé tett. Ilyen az Arnimeset és a Duchesne-féle »merénylet « Az új büntető szakaszok czélja ilyen eseteket a jövőben meggátolni, illetőleg büntetésekkel megtorolni azok tetteit, kik olyasmire vállalkoznak, mint Arnim és Duchesne. A sajtó sincs kifeledve a számításból. Egy u. §. megfogja szabni, hogy azok, kik hirlapilag oly alaptalan híreket terjesztenek, tudva azok alaptalanságát, melyek képesek rendzavarást előidézni, egy évig terjedhett fogsággal bűntetteinek. — Mindezekre nézve már javaslat terjesztetett a német szövetségtanács elébe. A szerb kormány bukására (oct. 4.) vonatkozólag írja a „P. C.”., hogy a fejedelem és a Szevcsa-Risztics Gruics kormány között már hetek óta bizalmatlanság uralkodott. Milán fejedelem nem bízott, tanácsadóinak politikai becsületességében s a kormány által követett kétértelmű politika igen kellemetlen és kritikus helyzetbe hozta Milánt úgy a hatalmakkal mint saját népével szemben. Hogy mit mondott Milán a szkupstinában, még most sem tudatik, de valószínű, hogy rámutatott azon veszélyre, melybe a kormány eddigi kétértelmű politikája sodorhatja Szerbiát. Nagyon a lelkére beszélhetett a fejedelem a különben harczias szellemű szkupstinának, hogy ez Milán szavait viharos tetszéssel fogadta. Milán szavai a Hisztienpolitika ellen voltak irányozva s a szkupstina tetszése vagy dynasztikus érzelem és lojalitás kifolyása volt, vagy hála akart lenni, jegyzé meg a „P. C.14 az adott felvilágosításért. Mi pedig hozzáteszszük, hogy Milán erélyes fellépése nagyon jókor jött, épen a legjobb időben, mert a szkupszinás a kardcsörtető párt sem volt megelégedve Riszticsék két szinti politikájával s a közelégületlenség csak kifejezést nyert Milán szavaiban. Az új szerb kormány alakulásáról eddig még nincsenek tudósításaink. Hogyan is gondolna most Milán — minden egyéb politikai okoktól eltekintve — háborús dolgokra, midőn jövő vasárnap lesz menyegzője Belgrádban. A boldog vőlegény menyasszonya jövő szombaton érkezik Odessából a szerb fővárosba. A nászünnepély lehetőleg egyszerűen fog végbe menni. A német császár e hó 16-án fog indulni Baden - Badenből olaszországi útjára. Milanóban, hol már eddig megtétettek az előkészületek a magas vendég ünnepélyes és méltó fogadtatására, 3—4 napig fog időzni és onnan egyenesen Berlinbe tér vissza. A német császár látogatását már hivatalosan is bejelentette a római német követ: Rendell, az olasz udvarnál. — Az osztrák delegáczió tegnap teljes ülést tartott, melyben megszavaztatott a közös pénzügyminiszteri, közös legfőbb számvevőszéki és a vámjövedelmi előirányzat. — A pénzügyi bizottság tegnapelőtt befejezte a hadügyi költségvetést A legjelentékenyebb és legnagyobb összegeket igénylő tételek, mint az általános csapatkiadások, természetbeni élelmezés és ellátási költségek — igen élénk vitát keltettek, mely azzal végződött, hogy az előirányzat mintegy 460.000 írttal lejebb szállíttatott. Az előadó eleinte 4 millió törlését hozta javaslatba. A bizottság oly kikötéssel szavazta meg az összegeket, hogy a hadügyér a kilátásba helyezett pótkövetelésektől álljon el. Koller ígérte is, hogy megtesz mindent, amit tehet. Az osztrák delegáczió holnap ismét teljes ülést tart, melyben a külügyi költségvetést veszi tárgyalás alá, a magyar delegáciátból. Bécs, október 5-én. A zárszámadások átvizsgálására kiküldött albizottság ma d. e. 10 órakor tartotta első ülését, melyben az egész minisztériumok 1873-iki zárszámadásait vette vizsgálat alá. Az ülés délután fél 3 ig tartott, s az albizottság ezen idő alatt majdnem egészen elvégezte feladatát. Átvizsgálta és tárgyalta ugyanis az illető előadók jelentései nyomán s helybenhagyta a pénz-, kül-, hadügyi és a tengerészeti osztályi zárszámadásokat, melyek az 1873. évi kiadásokra vonatkoznak. Két tételt azonban függőben hagyott ez utóbbinál. A tengerészeti osztály t. i. a »Radeczky« fregatt építésének befejezése címén 53,133 frt 13 krnyi túlkiadást, valamint a »kőszén beszerzésnél« 25,086 frt 73 és fél krnyi túlkiadást tett. Ezekre nézve az albizottság részletesebb felvilágosítást kérvén, addig a két tételt függőben hagyta. Egyszersmind határozati javaslatot fogadott el az albizottság, mely szerint: A felhozott indokoknál fogva azon tetemes túlkiadásokra nézve, melyek a közös hadügyi minisztérium részéről létettek, megadja ugyan az albizottság a felmentést, de egyszersmind felhívja az országos bizottságot határozathozatalra az iránt, hogy a minisztérium kötelességének ismerje előre látható tetemes túlkiadásokra nézve az országos bizottságoktól póthitelt kérni; továbbá, hogy jövőre a Wenzl-féle lőfegyverek árából befolyó pénzeket külön bevételi tétel alá foglalja és számolja el. Előadóvá az albizottság részéről Dániel Ernő választatott. A Képviselői tistz pénzügyi bizottságának Vili. ülése. Budapest, oct. 6. Elnök Zsedényi Ede, jegyző Ordódy P. A kormány részéről jelen vannak: Trefort Ágost közoktatási és Széll Kálmán pénzügyminiszter, ki időközben megérkezvén, a bizottságban megjelent. Továbbá a közoktatási minisztérium részeiből jelen vannak még: Gönczy, Mészáros és Hegedűs miniszteri tanácsosok. A tanintézetek cimetárgyalásának folytatása előtt Hefy kérdést tesz aziránt, mert nem hozatik be a keleti nyelvek tanítása a budapesti egyetemen, melynek életbeléptetése úgy a háznak, mint ő felségének beleegyezésével történt. A miniszter azt válaszolja, hogy ezen tantárgy behozatalának késleltetését csak a pénzügyi szempontok parancsolták eddig. Ha azonban a költségek meg fognak szavaztatni a keleti nyelvek tanítása a minisztérium részéről mielőbb be fog hozatni, annál is inkább, mivel e részben egypár igen jó tanerő áll rendelkezésre. Következik a felsőbb tanintézetek tárgyalásának folytatása. A József műegyetem költségeinél felhozatott, hogy ez intézetnél a múlt évben rendetlenségek fordultak elő, mit a miniszter maga is elismer, amennyiben ezek orvoslására enquétet hívott volt össze. Az enquet a dolgokat megvizsgálván a rendetlenségeket igen csekély mérvűeknek találta. Hefy felhozza, hogy némely tudományok tanszékeinek egyesítéséről is volt szó; felemlíti továbbá, hogy az intézet hátbére már a múlt évben is igen magasnak találtatott. A miniszter válaszában a fölösleges tanszékekre vonatkozólag azt hozza fel, hogy ennek oka abban rejlik, mivel ezen intézet minden előkészület nélkül egyszerre egyetemmé emeltetett, a házbérekre vonatkozólag, melyeknek nagyságát maga is elismeri, a kormány jelenleg semmit sem tehet, miután szerződések által kötve van. Kerkápoly, ki tudvalevőleg, mint háztulajdonos szintén egyik szerződő fél, kijelenti, hogy ő kész volt és jelenleg is kész a helyiségeknek minden helyreállítási kárpótlása nélkül a szerződéstől elállani. Csengerynek a műegyetemnek az egyetemmel való egyesítése, továbbá az előkészítő osztályokat illető felszólalása után, a műegyetem hátbérének magassága és a szerződés hosszúsága iránt tétetett kérdés. A házbér 43,000 írtra rúg, a szerződés pedig 12 évre köttetett volt meg, mi ellen ugyan kifogás tétetik, a bizottság azonban az előirányzott összeget megszavazza. A minta rajztanodára előirányzott 39,640 frt, szintén megszavaztatott. Következett a nagyszebeni jogakadémia, melynek költségeinél némi többlet mutatkozik. A bizottság hangsúlyozza, hogy ezen állami intézetben a tannyelv csakis kizárólag az állami nyelv lehet, különben az előirányzott 19835 frtot megszavazza. A középtanodáknál az állam gymnasiumokra 115,813 frt irányoztatik elő, mely a tavalyihoz képest 6952 frtnyi többletet mutat. Szontágh Pálnak a losonczi gymnasium érdekében tett felszólalása után, melyet különösen a pánszláv gymnasiumok bezáratása óta fontosnak tart, a miniszter ígéri, hogy ezen gymnasium ügyét szem előtt tartja s az V. osztály felállitására a lépések már megtétettek. Miután még Simonyi, Szebenben a román lyturgia és Fiumében a horvát nyelvre emelt tanszékek ellen, melyeknek eltörlésével 1420 flot lehetne megtakarítani, és Helffy egy magyar tápintézetnek Fiuméban leendő felállítása iránt szólalnak fel, a bizottság az előirányzatot elfogadja. Következik az állami reáltanodák költsége. Az ülés tovább foly. Tanítsuk-e az egészségtant a népiskolákban ? Ideje, hogy e kérdés a mielőbbi megoldásra megérjék. Aki ismeri átalában úgy a nép, mint még a miveltebb osztályok közt is uralgó tévhiedelmeket az egészségi dolgok felől, az nem fog csodálkozni azon — kivált ha tudja, mit és mily irányban tettünk e baj ellen — hogy a kuruzslás folyton díszük, hogy tudatlanság, czélszerütlen magatartás miatt úgy a betegesedés, mint halálozás szaporodik. A felvilágosodás, a tudomány ma már annyira haladt, s fáklyájának sugarai nem kizárólag bizonyos kasztnak világítanak, hanem kihatnak azok a nagy tömegre s mindenki élvezheti áldásait, ha akarja, a mai napjainkban valóságos hátramaradás jele az, hogy eddigelé még a népoktatás figyelembe sem vette az egészségtant. Megismerkedni az embernek önmagával, azon eszközökkel, melyek egészsége fenntartására, a betegségek megelőzésére vezetnek, bizonyára végtelen közelről érdeklik az embert s mégis e tér van a legnagyobb mérvben elhanyagolva. Tanílnak ugyan itt-ott némi idevágó ismereteket, de ezek vagy nagyon hézagosak, vagy épen ezérttévesztettek. Szerintünk az elemi iskoláktól kezdve az egyetemig szintén kötelezett tantárgyul kellene tenni végre már az egészségtant. Az egészségtan fogalma azonban igen tág s egyetlen jóravaló ily könyvünk nincs, mely akár a tanítóknak előadásaiknál útmutatóul szolgálna, akár a tanítványok által czélszerűen használható lenne. S épen e körülményben látjuk mi idevonatkozólag a legnagyobb akadályt eddigelé. Mielőtt tehát a népiskolákban, és felsőbb tanintézetekben behozható lenne az egészségtan, legelőször is a tanító- és tanítónő képezlékben kell azok behozatalát sürgetnünk. Ez sokkal könnyebben menne s igen sok haszna is lenne, anélkül, hogy egyelőre a kormánynak valami áldozatában kerülne! Nevezetesen: a tanító- és tanítónőképezdékben az egészségtanból előadások tartására felszólíthatna a magas kormány szakembereket, kik az ügy érdekében s hazánk jelenlegi anyagi viszonyai közt bizonyára készséggel dij nélkül megfelelnének a kormány felhívásának. (Az ingyen oktatást különben mi elvi szempontból nem helyeseljük. Szerk.) Ez által élénk mozgalom állana be, mert egészen új tér lévén ez, szükség lenne körvonalazni az előadandó tárgyakat, szükség lenne kézikönyvekre s ekként az egészségtani irodalomban élénkség támadhatna. Mi azt hiszszük, hogy az, mi eddigelé a képezdékben emberisme, vagy bonettan vagy embertan név alatt taníttatik, teljességgel nem nevezhető egészségtannak. Az egészségtan azon pontjai, melyek szerintünk, a képezdékben részletesen előadandók volnának, a következők: a talaj, levegő, víz, lakás (szellőztetés, fűtés), tápszerek, ruházat, ragályos és járványos kórok, fertőtlenítés, a nevelés hygieniai szabályai stb. A lakásnál természetesen külön tárgyalandók volnának az iskolahelyiségek közegészségi kívánalmai, az életrendtan stb. Mind e tárgyak oly életbevágók, s oly vonzóak, hogy mind az előadó szakember, mind a képezdei növendékek egyátalán nem bánnák meg a velük foglalkozást és a magas kormány ezen intézkedése által megvetné alapját annak, hogy józan, helyes egészségügyi fogalmakkal bíró tanerőket "nevelne, mely körülmény a küléletben, a jövő nemzedékben bőven jutalmazná a fáradalmat. Néhány szót kívánok még megjegyezni arra, hogy az elemi és népiskolákban az egészségtan mily irányban s mily terjedelemben volna tanítandó. E helyütt fő figyelmet az u. n. élet szabályokra kellene fordítani, de nem úgy, mint többhelyütt ma is történik, hogy a gyermekkel bemagoltassuk és ész nélkül elhadartassuk, hogy: Jókor felkelj, öltözz, mosdjál, Az istenhez fohászkodjál, Megmosd a szád, szemed, füled, Frisebb lesz ugy egészsed. Vagy pedig: Ha ettél, ne feküdj mindjárt, Adj vagy sétálj máskép megárt. Értelmes, világos modorban meg kellene már itt ismertetnünk a tanítványokat azzal, hogy mi árt az egészségnek? Azután — ez az egészségi ártalmakról szóló tanítás különben magában véve igen nagy mező, és az egész elemi osztályra kiterjedhet — a rögtöni életveszélyeknél orvos nem létében, vagy ennek megérkeztéig is emberiség követelte segélynyújtás, tehát a szorosabb értelemben vett életmentés eszközeivel kell megismertetnünk 237 A „HON“ TÁRCZÁJA. Dooue Lorna. Regény Exmoorból. Irta Blackmore UD. HARMADIK KÖTET. (74. Folytatás.) XLV Fejezet. Régóta kívánt változás. Stikles Jeremiás dél felé ment még a nagy fagy előtt, hogy összeszedje hadi erejét a Doone völgy megtámadására. De ez az idő természetesen megszüntetett mindenféle mozgást, mert habár a hideget ki tudták volna állni az emberek, azt senki sem kívánhatta, hogy a hózivatar veszedelmével szembe szálljanak. És az igazat megvárva én sem sokat vártam, hogy meddig fog tartani ez az idő mindaddig, míg elegendő eleségünk volt és a hidegtől oltalmazhattuk magunkat.. Nem csak hogy nem óhajtottam vissza Stickles mestert, hogy még több zavart ne csináljon, hanem azt is szerettem, hogy a nagy hó miatt a Dooneok nem jöhetnek Lorna után. Azt természetesen könnyen kitalálhatták, hogy hol van az ő törvényes királynőjük; a hózivatar elfújta ugyan a szán és hókorcsolyám nyomát, még mielőtt a betyárok csak félannyira is lerészegetek, mint kívánták. De Marwood de Wichehalse, kit a hó náluk marasztalt, (mint Gwennytől megtudtam), miután segítségükre volt a sodarok összezsarolásánál, ez a fiatal uracs bizonyosan felismerhetett engem, s megmondta a dolgot Carvernek. Nem kis gyönyörűséggel gondoltam arra, hogy milyen dühös lehet reám az az alávaló Carver, amiért megraboltam őt arájától, kit kiéheztetéssel akart a házasságra kényszeríteni. Azonban legkevésbé sem szolgált gyönyörűségemre a következményekre való kilátás, de minden rendelkezésre álló kézi erővel elkezdtem az életet kicsépelni, nehogy a Dooneok karjainkat felégethessék. Mert azt tudtam, hogy most egy ideig még nem jöhetnek, mivel egy erdei pony sem járhatott a vidéken, annál kevésbé a Dooneok nehéz lovai oly nagy termetű emberekkel, a minek ők voltak. Az erdei penyek százával elvesztek e kemény időben, némely részét eltemette a hó, s nagyobb részük éhségtől veszett el, mert nem volt mit enniök. A dolgok ezen állapotát tekintve, és kimagyarázva, hogy ez nem lehet máskép, hamar meggyőztem Lornát arról, hogy egy időre biztonságban érezheti magát, és ami még boldogabbá tette őt, hogy nemcsak szívesen látjuk őt, de nagyobb gyönyörűséget szerez nekünk, mint a májusi világ. Természetes hogy magamat illetőleg ezzel a valóságnak még század részét sem mondtam meg, és a többieket illetőleg is tízszer többet mondhattam volna. Mert Lorna megnyerte őket mindnyájukat, barátságos és nemes modora által, s azzal, hogy mindenkinek baját kihallgatta és mindenkit megvigasztalt, még ha nem szólt is, szépsége és mindent felülmúló bája által, úgy hogy szinte azt kívántam, bár inkább egészen nekem hagynák őt. De anyám nem volt képes eléggé a kedvét keresni, és Annie csaknem imádta őt, s még Lizzie sem tudta megtartani keserűsgét vele szemben ; főleg miután tapasztaló, hogy Lorna eleget ért a könyvekhez. Ami Jánost, Bettyt és Mollyt illeti, ők valóságos isten csapása voltak, ha Lorna a konyhába jött. Mert a nagy kíváncsiság közepette, hogy egy élő Doonet láthassanak (mikor tudják, hogy nem fogja őket megenni), és a magas születés iránti tiszteletben,becsülettel vagy a nélkül, az rájuk nézve mindegy), és a vágytól eltelve, hogy John szeretőjéről mindent megtudhassanak (ki mint mondák, a hófelhőkből csöppent alá), de főképen a nagy szépség feletti bámulatban, minőt még angyalaik sem láthattak soha — mindezeknek közepette, mondom, lehetetlen, hogy elkészült legyen az ebéd, ha Lorna a konyhába ment. És az volt a legroszabb, hogy Lornának különösen megtetszett ez a konyha és nehéz volt őt onnan távol tartani. Nem mintha különös hajlama lett volna a főzésre, mint Annienknak volt, sőt inkább az ellenkezőt szerette, hogy az ebéd készen legyen , de mivel neki tetszett ezen hely kinézése, és a pattogva égő tűz, és a füstre akasztott sódarok egész sora, miket látni lehetett, meg a nagy kőség, háziasság és kellemes szaga mindennek. És ki tudja, vajjon nem szerette-e azt is, hogy egy kissé csodálják őt olykor olykor (mint a legjobb nőkön is megesik), mikor éppen nincsen elfoglalva ? Azért is ha Lornával akartál találkozni, (mint én óhajtottam isten tudja hányszor napjában), a legbiztosabban megtalálhattam őt a mi régi konyhánkban. Nem pletykázott, nem is ténfergett ott hasztalan, se nem avatkozott másnak a dolgába, hanem egészen otthonosan találta magát, mint ha csak gyermekkorától fogva itt nőtt volna fel, s úgy látszott, (legalább az én szememben), hogy mindent felderített és életet és szint kölcsönzött minden köznapi dolognak , mint ahogy a felkelő nap a barna búzacsomókat bevilágítja. De ha valaki látni akarta, vájjon megváltozhatnak-e a nők, ha a körülmények megváltoztak körülöttük, (míg szívük erősen és örökre le van horgonyozva), csak az én Lornámat kellett volna látnia, miután vagy két hétig megosztá velünk a gondnélküli szabad életet. Meglehet, hogy az én társaságom — ámbár bárgyúnak tartanak azok, kik nem ismerik szokásomat — némileg befolyással volt erre, de nem akarok sokat mondani erről, nehogy megszóljanak érte. És valóban ami a társaságot illeti, nekem magamnak kellett az egész cséplés után látni, s a fél munkánál többet elvégeznem, (holott azt lehetne hinni, hogy ily időben Fry János is keményen dolgozhatott volna), máskülönben nem lettem volna képes a gabnát úgy eltakarítani, hogy egy jó puskával meglehessen azt védeni. De ismét visszatérve Lornához (mit vágyva tettem és kellett tennem mindig), az egész változás az éj és nap között, vagy ha a borút derű váltja fel, vagy a különbség, midőn a fekete halált vidám élet követi, mindez alig adhat fogalmat, hogy mennyire átalakult Lorna. Gyors volt ő mindig, eleven minta esik, (ahogy itt Exmooreon mondjuk), megáldva a gondolat ruganyosságával, melyet alig követhettem; azért is hibát találhatnak önök abban, midőn beszédét visszaadni megkísértem. De valamint a gyöngysoron át húzódik a fekete zsinór, úgy az ő egész lényét is áthatotta valami sötétség, mintha a korai vég árnya által lenne az beszínezve. De most íme, ennek nem volt semmi nyoma! Egy pillanatra sem lehetett őt komoran látni. Világos ifjú elméje úgy ragyogott, mint az újonan felélesztett tűz s fenkölt lelke úgy ugrándozott, mint a tánczoló láng. És mégis nem mondott soha egy szót, mely több fájdalmat mint gyönyört okozott volna. S még külső kinézésében is nagy különbség volt. Vájjon tűzhelyünk, és a szabadság, és ártatlan isteni szeretetünk, és egymás iránti bizodalmunk akarta-e; vagy a mi levegőnk, vizünk s a borsón hizott sódar; de az én Lornám valamikép gazdagabb, és szeretetreméltóbb, alakjában tökéletesebb, és erőteljesebb, és vidorabb, és elevenebb lett, nap nap után, mindenik elmúló nap nyomot hagyott orczáján s arkán. Egy csók volt megengedve nekem naponta, csak egy, ildomosságból, mert ő vendégünk volt, és én megkaphattam azt reggeli előtt, vagy különben ha bementem »jó éjszakát« mondani, ahogy nekem tetszett. És én elhatároztam minden éjszaka, hogy nem fogom reggel elvenni, hanem estére halasztom, hogy egész napon át még dolgozom, a rám váró gyönyörűségre gondolhassak. De mikor az én kincsem a korai reggel világánál előmbe jött, frisebben a hajnal csillagnál, reám tekintő mosolygó szemeivel, és csókra kész édes ajkaival, lehet-e azt gondolni, hogy én várhassak és egész nap erre gondolhassak ? Mert ő Anniénak egyik ruháját viselte, mely csinosan reá volt szabva, derekán kissé beljebb véve és kikanyaritva —• soha nem tudtam kimagyarázni hogyan, mert nem vagyok női szabó, de tudom azt, hogy mint nézett ki benne az ő alakja, s hogy mikép jött előmbe. De hát ez voltaképen nem tartozik ide, és nekem folytatnom kell elbeszélésemet. Azok a napok igen szentek előttem és ha könnyelműen szólok róluk, higgyék el, hogy csak az Iram teszi, mialatt szivemből szomorú szemrehányás kandikál az elme ledér játékára. Ámbár az a tél a leghosszabb, volt, a mire vidékünkön csak emlékeznek (soha nem szűnt meg a fagy egy éjszakán át se, s alig egy napon deczember közepétől márczius második hetéig), rám nézve mégis a legrövidebb és a legkellemetesebb volt, és azt hiszem így volt Lorna is vele. De mikor márczius idusai eljöttek (amire csak homályosan emlékszem már az iskolából, de kissé határozottabban kedvencz íróm után) Íme akkor több-több jel mutatta, hogy változni fog az idő. A hosszú hidegnek egyik fő jellemvonása és mindenki által észrevett sajátságos jelenség volt az, hogy a levegőben folytonosan tompa zúgást lehetett hallani, reggel, délben vagy éjjel egyaránt, de különösen éjszakának idején, akár fújt a szél akár tökéletes szélcsend volt. A mi népünk azt mondta, hogy egy boszorkány a tenger melletti barlangjából elátkozza vidékünket, és hogy a fagy és hó mindaddig fog tartani, míg őt el nem csiphetjük és vizbe nem fulasztjuk. De a föld egészen be lévén sánczolva hóval, és a tenger belseje jéggel, mely nagy mezőségekben úszkált a part mentén, Meldrum anyó, (ha ugyan ő volt) egészen magányosan. Írhatta a barlangokat, mert nem lehetett hozzá eljutni. A tengerről beszélve, eszembe jut egy dolog, mit hitelt érdemlő emberektől hallottam, ámbár találkoztak olyanok, kik ezt nem akarták elhinni míg én nem mondom nekik, hogy ami az én nézetemet a csatorna felől illeti, tökéletes, elhiszem , és ez az volt, hogy egy tucat tengerészrudak segítségével átjött Cleardontól Peneartre, vagyis ott, hol a Holmhegy elzárja a folyamot. De most márczius tizedike körül ez a kétségbeejtő zúgás, mely megelőzte a fagyot, s azzal együtt folyton tartott, egyszerre csak kihalt a levegőből, és mi, kik azt már annyira megszoktuk, eleinte azt gondoltuk, hogy megsiketültünk. Aztán a köd, mely derült napfénynél is szerte lógott,, eltűnt, és a beburkolt hegyek pompázva tűntek fel. És most végre az ég is visszanyerte valódi színét, melyet hónapokon át nem láttunk, keverékét (így mondhatnám) a különböző kifejezéseknek. Holott mostanig halottak napjától fogva, hat héttel a nagy fagy beállta előtt, az ég sötét hamuszinüi álcrát viselt ha be volt borulva, s különben ametiszt szint ködregélylyel, ha nemvolt beborulva. így hát gyönyörűség volt nézni amaz egyhangúság után a változó ég boltozatát, mely úgy illik Angliának, ámbár külföldiek szidják ezért. (Folytatása következik.)