A Hon, 1875. október (13. évfolyam, 224-250. szám)
1875-10-10 / 232. szám
232. szám, XIII. évfolyam. Kiadóhivatal : Barátok tere, Athenaum-épület földszint. Előfizető díj: Postán küldve, vagy Budaszen házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra.........................................6 írta ki. 6 hónapra.............................................. * Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » ~ * Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Reggeli kiadás. Budapest, 1875. Vasárnap, October 10. Szerkesztői iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét, illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás: „A SIO" Xlll-dik évi folyamára. Előfizetési árak:Egy hóra . . . frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a pesti utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz frtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaema-épület küldendők. A »Hob« kiadóhivatala. Budapest, October 9. A pénzügyi bizottság és a kormány. A pénzügyi bizottság mostani működése egészen más természetű, mint eddig volt. Eddig két fázison ment át, most lépett a harmadik stádiumba. 1873-ig a pénzügyi bizottság is követte az átalános áramlatot: a nagy befektetések, hivatalszaporítások és kölcsönök korszaka volt az, a leplezett deficiteket tartalmazó, az eredményektől nagy mérben elütő költségelőirányzatokkal. Noha minden elfogulatlan bíráló el fogja ismerni, hogy e bizottság törlései és felszólalásai még akkor is sok kiadástól megóvtak. Az 1873-iki jelentés volt a kiábrándulás kezdete, annak visszapillantásai, táblázatos kimutatásai bizonyíták be kiadásainknak évről-évre való, óriási és fokozatos emelkedését, zárszavai, a szigorú takarékosság érdekében, adták az első lökést a törlésekre. Hatása 1874 és 1875-ben mutatkozott, mert ez években az újabb befektetésektől való tartózkodás, a hivatalok személyzetének és költségeinek, bár lassú és kismérvű leszállítása, bekövetkezett.. Sőt az utóbbi év előirányzatánál és ennek tárgyalásánál, úgy a pénzügyi bizottságban, mint a házban észrevehető volt az es bizottság tárgyalásainak hatása is, habár meg kell jegyeznünk, hogy e bizottságnak csak eszméi, nem pedig költségvetései lehettek irányadók, mert az az előirányzat, melyet ez 1875,1876 és 1877-re csinált, oly kevéssé felel meg a reális budget feltételeinek, hogy a kormánynak már 1876-iki előirányzata, a bizottság feltételezte reformok és nagyobb mérvű gazdasági redukcziók, jövedelmi fokozódások nélkül is, egyszerű megtakarítással már is kisebb, mint amekkorára e bizottság ez év költségvetését, terveié. Az idei pénzügyi bizottság már nem fog felmutathatni sem milliókra menő megtakarításokat, sem azonnal keresztülvitt rendszabályokat, hanem, míg egyfelől igyekezik a budgetet még a kormány előirányzatánál is reálisabbá tenni, másfelől eszméivel iparkodik a reformoknak irányt adni, azok életbeléptetését sürgetni, határozataival és óhajtásaival akar államháztartásunk rendezésére közvetve vagy épen közvetlenül is hatni. A törlések nem lehetnek nagyok , mert már az idei budget előirányzatot leszállította volt a pénzügyi bizottság 7 millióval, a kormány 2 millióval és a jövő évi előirányzatot 8 V 5 millióval irányza már a kormány kisebbre, mint amekkora az így redukált idei költségvetés volt. Tehát 17 V 5 millióval van kisebb előirányzattal dolga most a pénzügyi bizottságnak, mint amekkora volt az, mely-llyel legutóljára foglalkozott. Tagadhatatlan, hogy ez tetemes leszállítás és így természetes magyarázatul szolgál annak, hogy mindaddig míg a budget jelenlegi alapja meg van, míg a központ és önkormányzat kiadásai, az igazságügy és közigazgatás, az adósság és befektetések terhei, reformok által apasztva, redukciók, és helyesebb beosztás illetőleg konversió által leszállítva nem lesznek, tetemes megtakarítás nem igen lehetséges. Épen így vagyunk a fedezettel is. Tagadhatatlan, hogy e tekintetben is, a pénzügyi bizottság előtt a legreálisabb budget van, ha azt a megelőző évek hamis előirányzataihoz hasonlítjuk. Nem csak tételei jobban közelítik meg, a tényleges eredmények alapján várható valót , de az azok realizálására czélba vett gazdasági, pénzügyigazgatási, kataszteri, adóhátraléki rendszabályok is valószínűbbé teszik azokat. Mégsem állítjuk azt, hogy ne lennének kétes tételek ebben. Hiszszük is, hogy a pénzügyi bizottságnak lesz gondja azokat reálisabbakká tenni, ha mindjárt azon veszélynek teszi is ki a mérleget, hogy az, a törlések daczára, sem javul, sőt roszabbá lesz. De az is tagadhatatlan hogy sem e bizottságnak, sem nem az országgyűlésnek áll hatalmában most már teljesen biztos vagy legalább a dologtermészete szerint biztos, fedezeti előirányzatot összeállítani, nemcsak azért, mert fő jövedelmi forrásaink (állam jószágok és egyenes adók) nagy részben, az előre nem látható időjárástól és gazdasági viszonyoktól függnek; de azért is, mert az új rendszabályok, a kormány erélye, a reformok (és itt nemcsak későbbi törvényhozási, de azonnal foganasítható kormányrendszabályokat is értünk) hatása biztos számítás alapját nem képezhetik , mindaddig míg a próbaévet ki nem állották. Ezért a pénzügyi bizottságnak nem a budgettételek körüli működését tartjuk ez idén főfontosságúnak és legnagyobb hasznúnak, hanem a kormány politikája feletti bírálata és a reformok körüli nézetei tekintetében. Aki csak eddig is figyelemmel kísérte a bizottság működését, észrevehette azt, hogy minden elvi kérdésnél egyfelől határozott tudomást akar szerezni arról, hogy mit tett a kormány, mik ennek legközelebb tervei és másfelől nemcsak bírálatot mond azok felett, de egyszersmind helyreigazító vagy pótló, irányadó nézeteket is fejez ki. Gyakorlati szempontból nagy fontosságú bizosííték lehet az országra nézve az, ha tudja, hogy most már a kormány jegyzőkönyvileg vagy legalább határozott ígérettel van kötelezve : a törvényszékeknek még a jövő év első felében való reformjára, a bíróságoknál a fokozati fizetés behozatalára, a miniszteri számvevőségeknek a közigazgatási reformnak megfelelő javítására és az országos számvitelnek hasonló reformjára, az árvaügyek rendezésére, az állami építészeti szabályzatra, a központi kormány ügykezelési szabályainak és egész tervezetének reformjára, a vasuttarista-reformra, a reáltanodák felügyelésének, a gazdasági intézeteknek reformjára, a törvénykezési ügykezelés szabályozására, a semmitőszék megszüntetésére, az igazságügyi számvitel decentralisatiójára , a nyugdíjügy szabályozására, a rendőrség reformjára és a kodifikációk egész sorára. Midőn a kormány e reformok legnagyobb részének előterjesztését már az első ülésszakra ígérte, ezáltal bebizonyítá egyfelől azt, hogy a nagy reformokkal csaknem egészen készen áll és másfelől azt, hogy bár költségvetése a régi alapokon fekszik, nem mulasztott el semmit arra nézve, hogy már a jövő év folytán oly reformok lépjenek életbe, melyek egyfelől sokkal kedvezőbbé tehetik a zárszámadási mérleget az előirányzatinál és másfelől biztos alapot szolgáltatnak minden további költségvetésnek. És ez sokkal inkább javítja az állami pénzügyeket, mint a régi alapon a legszigorúbb takarékosság és a jövedelmek legmagasabb fokára csigázása, ami csak deficitben végződik. Tehát a pénzügyi bizottság, ép úgy, mint az ország, most várakozó állásban van, feltárja, bírálja a régi hibákat, kimutatja azok rész pénzügyi eredményét, elmondja reformeszméit és — várja a reformokat. — Az ipartörvény módosítását köztudomás szerint három év óta sürgetik az iparosok országszerte. — Az országos iparegyesület e tárgyban már körülbel egy év előtt albizottságot küldött volt ki, hogy a hangoztatott kívánalmak figyelembe vételével módosítási javaslatokat dolgozzon ki. — E javaslatok az iparegyesület összes szakosztályai által tegnap vétettek tárgyalás alá, és átalánosságban elfogadtattak. Az érdekes vita főleg két elv felett folyt: a törvény L §-a felett, mely az ipari vállalkozás szabadságát statuálja s a felett, hogy az iparszervezet, mely alapelvre fektettessék. Az albizottság javaslata értelmében az ipari vállalkozás szabadsága érintetlenül hagyatni, és az ipartársulatok egységes organismust képező intézménye fejlesztetni határoztattak. Ezen ipari szempontból nagyfontos-ágú tanácskozások, hétfőn október 11-én d. u. 5 órakor az iparegyesület új helyiségében (Országút 10-ik számú emelet) folytattatni fognak. A „HON” TÁRCZÁJA. Az élet komédiásai. Regény. Irta Jókai Mór. V1 ik rész. P o m p e i a Az elkészült zászló. (59. Folytatás.) Az utolsó éjszakát Lipotán azzal töltötte Dumka úr, hogy levelet irt Etelváry Madelaina herczegasszonynak. Leírta a négy nehéz nap élményeit, a Balti küzdelmeket, az életveszélylyel járó táborozást. Nagyon megdicsérte Leon ügyességét és páratlan hűségét pártunk és jelöltünk iránt. Különösen kiemelte gezetleni vakmerő hadi fortélyát, hol, mint egykor Imre király, egyedül és fegyvertelenül bátorkodott bemenni az ellenséges felfegyverezett táborba s annak ellenkirályát hívei közepéből a históriához híven kiszakította. Princz Alienor is igen bátran viselte magát, minden strapácziát vitézül kiállt, sőt még csárdást is tánczolt Bátokon s a mi nem kisebb virtus ; programmbeszédét igen szépen elmondta Lipotán ötszáz főnyi díszes közönség jelenlétében. A nép szíve meg van számára nyerve. Híveink lelkesültek, ellenfél fel sem meri ütni a fejét, minélfogva a diadal egészen bizonyos, s ha Isten is úgy akarja, mint magunk, holnapután este a győzelemhírrel és a kiérdemlett koszorúkkal a princz Etelváron leendő átveendő a győzelem legdrágább koronáját stb. Ezt a levelet lovas legény által el is küldte még azon éjjel Etelvárra. Két órával később kapta aztán a princz levelét. Első gondolatja az volt, hogy utána megy és visszahozza. Leonnal azonban közölnie kellett a princz levelét, mert annak is szólt. Azt már nem gondolta meg, hogy ennek rosz hatása is lehet, ő csak a princzczel törődött. A félbankjegyek varázshatalmában nagyon bízott. Úgy gondolkozott, hogy ha a princz Dancsháza felé vette az utat, akkor ott nyomja őt az állomásnál ; ha pedig Etelvár felé ment, akkor a vasúton eléje kerül s a perronnál csipi el, mikor fel akar ülni. Mint láttuk, a princz túljárt az eszén. A herczegnő kastélyában tehát készültek a diadal hősét nagy pompával fogadni. A herczegnő ismét követte régi életrendjét, az éjszakát téve nappallá, s gyöngéd figyelemnek vette azt a gondoskodást, hogy az alkotmányos harcz hőse az esteli órákban fog megérkezni kastélyába. Az ő reggele délután öt órakor kezdődött. Ispánok, kasznárok teljesítik az udvarmesteri hivatalt, rendezve az ünnepélyi pompát; a tűzijáték sikerét Stuwer maga és a szép csendes derült idő biztosítja; madame Corylandenak pedig tökéletes elégtétele van huszonnégy kis földészleánynak hófehérbe öltöztetésében, kik a nap hősének útját virágokkal fogják behinteni, egy kis murillói kövérpofájú angyalka pedig egy akkora rózsacsokrot fog neki átadni, mely valóságos rózsalavina már. Az úrhölgyek is teljes díszben várnak az érkezőre. Lívia rádisputálta Rafaelára, hogy fehérbe öltözzék, amit a herczegnő csak oly feltétel alatt fogadott meg, ha mindketten egyformába öltöznek. Olyanok voltak a zöld ciprus bozót között, mint két vili. — Különös érzés, mondá Rafaela, arra gondolni, hogy az a férfi, akinek a kedvéért most ez a nagy nemzeti diadalpompa készül, egyúttal azzal a szándékkal jön ide, hogy nekem férjem legyen. — Igen, igen. — Milyen nagyon kapsz rajta ! Mintha te örülnél rajta legjobban, hogy férjhez adhatsz s valahára megszabadulsz tőlem. Látod , pedig én nekem ugy jön ez folyvást, mint egy kinevetni való tréfa, amiből végre semmi sem lesz. Ez a mi mára várt vendégünk nem lesz az én vőlegényem soha. Vagy ha vőlegényem lesz is , de odáig nem fogja vinni, hogy engem elvegyen. —■ De igen, herczegnő, igen ! — No hát fogadjunk. Szakíts tsz fűszálat, én meg összekötözöm a végeiket; ha láncz lesz belőle, te nyertél ; ha nem lesz, én nyertem. — De hát mibe fogadjunk ? Nekem nincs semmim, ami nem Rafaela herczegnőé volna. — De igen, van a szíved, s én arra akarok fogadni. Ha én vesztek, akkor én megyek nőül ahhoz, akit te szántál nekem; ha te vesztesz, akkor te mégy ahhoz, akinek én szántalak. — De ez nem jól van föltéve, herczegnő! Inkább megfordítva tán: a férhezmenés a nyeréshez van kötve. — Nem, kicsikém, a férhezment nő szive elvesztett tárgy: lehet, hogy a becsületes megtaláló megőrzi azt; de az bizony csak az ő kegyelmétől függ. Tehát maradunk az előbbinél: ha én vesztek, én — ahhoz, — akit te nekem, ha te vesztesz te — adoz — akit én neked.. . A fűszálakat aztán kötözte, kötözte, mikor mind meg volt, szétbontotta, nem lett belőle láncz. — Én vesztettem. Rafaela elszórta a jósló fűszálakat. Lívia pedig örvendve tapsolt. Ha tudta volna, hogy minek tapsol ? A legzajosabb ünnepélyi előkészületek alatt nem is igen ügyelt rá senki, hogy egy poros, sáros alak, alázatosan lehúzott fővel, lomhán csámpáskodó léptekkel setterkedik keresztül a díszes népcsoporton, s mint aki nagyon jól tudja itt a járást, egyenesen megy a corridorra s nem kérdezősködik senkitől. Az anyaherczegnőt látszik keresni, ki nyugtalan tevékenységgel jár fel s alá s oszt száz féle parancsot, hangja folyvást Lakik, magyarul, németül, francziául; most épen a két leányt zaklatja, kik azzal mulatják magukat, hogy madame Corylande bokréta nyújtó pofók angyalkájának valami felköszöntőt igyekeznek betanítani »mért nem végzik már toilettjüket ?« — (Mi van még hátra ? Meg keztyűt nem húztak.) — Hisz arra ráérünk akkor is, mond Rafaela, mikor a mesterek jelt adnak, hogy a princz közelit. — Jaj de azok nem fognak jelt adni. Sóhajt fel a diszbokrok közül egy gyászosan buskomor hang, melyre mindannyian meglepetve tekintenek oda s ensemble kiáltanak fel a csodálkozás hangján: »Dumka ur!« — Hát mi az Dumka ur ? Ön csak egyedül ? Kérdi a herczegasszony. — Én magam egyes egyedül: nyög a bánatos férfiú. — És princz Alienor ? Dumka úr úgy tett, mint mikor az ember egy legyet akar lecsapni a kezével a légből, ami azt jelenti, hogy »hol van az már?« — Megbukott-e ? — Azt nem tudom. — Hát mit ? — Csak azt, hogy megszökött a választás elől. E perezben eldördült az első mozsárlövés a Rátok felé néző domb tetejéről, s utána még két dörrenés. — Hát az mit jelent? Bátok felől az útkanyarulat végig látható volt a kastély corridorjáról, ez után egy hosszan elnyúló lovascsapat kezdett kibontakozni az alkonyfény aranyozta porfellegből kilátszottak a zászlók hegyei. — Hát ott ki közelit ? Dumka urnak nyitva maradt szeme szája a bámulattól. — Nem tudom én. A lovasság hosszú sora után megint egy egész szekértábor közeledett, melynek nem akart vége szakadni. Azok is mind fellobogózva. — Mi ez Dumka ur ? — Nem tudom én.— Dumka úr! Ön négy éjszaka nem aludt. Nagyon ki volt fáradva. Önt előre küldték hírhozónak. Az után elnyomta az álom. Aztán azt álmodta hogy princz Alienor megszökött. Dumka úr ezt maga is kezdte elhinni. Az csakugyan igaz, hogy négy éjszaka nem sokat aludt; az is igaz, hogy tegnap óta egy harapást sem evett, csak minden állomáson egy kupicza szilvapálinkát hajtott fel; az is igaz, hogy ő a princzet szökni nem látta, de még az a levél is eltűnt, (talán nem is volt soha?) amelyikben a princz azt jelenté, hogy ő szökik. De legigazabb, hogy íme itt jön az egész bandérium és tengernyi választó népség, amint szokás megválasztott képviselőt diadalmenettel kisérni egész a vasútig. Ő azt a másik dolgot bizonyosan mind ugy álmodta. — Kedves madame Corylande, legyen olyan jó, gondoskodjék a számtartó úrról. És Dumka úr engedte magát jól ismert vendégszobájába vezettetni s ott a hajdú által lehuzatni a csizmát s fennhangon pirongatta magát. — Ejnye te vén tökfej! Már micsoda bakot lőttél mostan! Csak hiába! gyöngül az embernek az elméje, ha vénül. Nem bírjuk már ki, a négy napi tivornyázást .... a hazáért. S a jó becsületes ember elhagyta magát altatni csak azért, hogy a herczegasszonynak legyen, igaza. Mikor Dumka úr azt a szót kiejte, hogy Alienor megszökött, Rafaela diadalmas örömmel ragadta meg Livia kezét s nagyot szorított rajta; mikor aztán a lövések dördültek, kedvetlenül taszította el a kezet magától! A herczegaszszony előhozatta három lábon álló messzelátóját, hogy a közelgő menetet a távolból is szemlélhesse, s elnézte azt sokáig oly feszült figyelemmel, hogy az egész körüllevő világ nem létezett rá nézve. Rafaela türelmetlen lett. — Ugyan mit nézesz rajta olyan nagyon ? Az egész arczod csupa redő lesz a távcsőbe bámulástól. — És még sem tudok kivenni semmit. Az alkonyég verőfényében minden alak feketének tűnik fel, csupa mező silhonettek. — Hiszen majd itt lesz egy fél óra múlva, s akkor aztán láthatod színről-szinte. De ez hosszú félóra lett. A lovas csapatok csaknem lépésben jöttek s már ott volt az égen mind a két fényes planéta a mi ez évben az alkonyt látogatta. A Vénusz, és a szaturnus, mikor az első csőport a kastély elé megérkezett. (Folytatása következik.) — A fővárosi rendőrség szervezetére vonatkozó törvényjavaslat csaknem egészen kész, csak az igazságügyminisztériumban készülő rendőrbíráskodás és rendőrbírósági eljárásra vonatkozó javaslattal kell azt még megegyeztetni. A szervezet a mostaninál nagyobb mérvű és több intelligens elemre lesz alapítva, tehát a mostani előirányzatnál 50,70 ezer forinttal többe fog kerülni. — A szász ispán állása, az új területi beosztás által, megváltozik. — A községi törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot már nov. 4-én vagy 5-én az országgyűlés elé terjeszti a belügyminiszter. — Az erdélyi csendőrség rendelkezés tekintetében a belügyminiszter alatt állott, de fegyelmi és előléptetési ügyben eddig a közös hadügyminiszter alatt volt. Január elsejétől kezdve a magyar honvédminiszter alá rendeltetik , jelvénye és ügykezelése megváltoztatik. Ez kerül újabb 4 ezer forintba ; ez fel is van véve a jövő évi költségvetésbe. A belügyminiszter még a téli országgyűlési ülésszak alatt a kezelése alatt álló országos alapok-ról kimerítő előterjesztést fog tenni, melyekben azok leváfordítása és elszámolása részletesen ki lesz tüntetve. Ez alapok száma : 19. Tőkeössszegük több millióra megy. Az árva ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslat a minisztériumban munkában van és még a téli ülésszak alatt be fogja azt nyújtani a miniszter a törvényhozásnak. A képviselőhöz pénzügyi bizottságának XI. ülése. (Az esti lapunkban közlött tudósítás folytatása.) Az országos levéltár költségei 20,005 írtban vannak előirányozva. Előadó megjegyzi, hogy e tételnek a tavalyival szemben 4000 írttal való emelését részint a levéltár rendezése, részint személyzet szaporítással van indokolva. A valóságos költség különben nem nagyobb a tavalyinál, miután a többlet a fedezetből pótoltatik. A belügyminiszter a személyszaporítás és a régi országos alap iránt tett kérdésre azt válaszolja, hogy a személyszaporítás összesen két személyből áll s szükséges a helytartósági levéltár újabb elhelyezésére, mely még nagyobb kiadással is fog járni. A régi országos alap iránt előterjesztést fog a kormány tenni. A bizottság ezután az előirányzott összeget megszavazza. Megyék, kerületek, stb. közigazgatási kiadásainál, melyek 4.950.000 írttal irányoztatnak elő, előadó azon megjegyzést teszi, hogy szeretné, ha a hatóságok csakis annyit kapnának, amennyire épen szükségük van, de azt azután meg is kellene kapniuk. Reméli, hogy ezen ügy szintén törvény által szabályoztatni fog. Horváth kérdésére a belügyminiszter jelenti, hogy az árvaszékek irántijavaslat már munkában van s az a téli ülésszakban be fog nyujtatni. A bizottság az összeget megszavazza. A főispánok, főkapitányok stb. fizetései 251,885 ftban vannak előirányozva. Itt azon kérdés merült fel, hogy nem lehetne-e még néhány városi főispáni állást megszüntetni, mire a miniszter kilátásba helyezi, hogy úgy a főispáni hivatal körülírása, valamint a reductiók iránt előterjesztést fog tenni. Előadónak azon megjegyzésére, mely szerint a fővárosi főpolgármester és a szász ispán fizetéseit magasnak találja, a miniszter azt válaszolja, hogy azok a törvény által állapíttattak meg s csak ugyanazon utón módosíthatók. Erre a bizottság az összeget levonás nélkül megszavazza. Az átalános közigazgatási költségek 2,005,718 fttal vannak előirányozva. A betegápolási tételnél (442,350 frt) előadó megjegyzi, hogy a behozandó betegápolási törvény által e költség jövőre folytonosan keresbedni fog. A himlőoltási költségeknél (51,450 frt) felhozatik azon vélemény, mely szerint a himlőoltás hasztalan és felesleges, mire a miniszter azon felvilágosítást adja, hogy a kimutatások szerint constatálva van, hogy a beoltás a baj enyhülésére nagyban szolgál. A járványok, szálházi, lelenczés tébolydás kiadások, úgyszintén közbiztonsági kiadások minden észrevétel nélkül megszavaztatnak. Az erdélyi csendőrség költségeinél (390,000 frt) a belügyminiszter jelenti, hogy az legközelebb a honvédelmi miniszter alá fog rendeltetni s az ügykezelés teljesen magyar lesz. A toloncozási kiadásoknál előadó felhozza, hogy a kiadásnak nem felel meg az eredmény. Egyszersmind azon kérdés merül fel, eziránt, hogy a fővárossal megtörtént-e a leszámolás , mire a miniszter jelenti, hogy az ezen ügyben kiküldött bizottság be is fejezte tárgyalását, de a város a 420.000 ftnyi átalány összeg iránt még nem nyilatkozott. A jövő arányt illetőleg hiszi, hogy az az államra nézve kevésbé lesz terhelő. A nemzeti színház segélyzése 44,000 ft, a színház szükségletére 27,300 ftnyi költségeinél Simonyi E. a színháznál előfordult visszaélésekre nézve, a még 73-ban megtörtént vizsgálat alapján bírói vizsgálat elrendelését tartja szükségesnek. A belügyminiszter ezt, mint befejezett ügyet, nem látta eddig felveendőnek, különben a színház állapotáról részletes jelentést fog tenni , ugyanakkor ezen ügyről is felvilágosítást fog adni. A hivatalos lap költségeinél (9000 frt, 75-re 10,800 frt) azon eszme merül fel, hogy nem lehetne-e a törvénytár szerkesztését ezen lap szerkesztésével egyesíteni, miután az előbbi állomás töröltetett. A költség leszállítása iránt is tétezvén kérdés, mire A miniszter kijelenti, hogy e kérdéseket illetőleg közelebbről intézkedni fog. Továbbá, hogy a lap nyomatása a szerződés lejártával az állami nyomdában fog nyomatni. A fővárosi rendőrség átalánya 427.850 frtnyi összeg költségeinél a miniszter bejelenti, hogy az erre vonatkozójavaslat kész, mely szerint a jelenlegi keret a szükséghez képest változni fog. Előre nem látható költségekre 10.000 frtból előadó 4000 frt levonást indítványoz, a bizottság azonban megszavazza az egész öszszeget. Elfogadtattak továbbá változatlanul a fedezet tételei 694,671 írtban, nem különben a nyugdíjak 606,888 írttal; úgyszintén a rendkívüli szükséglet 17,376 írttal, utóbbi azon változtatással, hogy a 8000 frtnyi karhatalmi költségek a rendes kiadásokba helyeztetnek át. Ezzel a belügyminisztérium költségvetésének tárgyalása befejeztetett. Ülés vége d. u./32 órakor. A honvédség mint támadás tárgya. Budapest, oct. 9. (V.) Csodálatos véletlen folytán ugyan az nap, melyen a »Kelet Népe« nyilván szint vall, Ürményi annak idején közmegbotránykozást szült honvédség ellenes politikája mellett, s nyilván hirdeti, hogy e politikát ma magáénak vallja Sennyey furcsa elemekből összetoborzott pártja , csodálatos véletlenből, mondjuk, ugyanaznap egy tisztelt szabadelvűpárti laptársunk mesés dolgokat tud világgá hirdetni a honvédségnek a legutóbbi gyakorlatok alkalmával tanúsított harczképtelensége felől. Minthogy e laptársunk a kormányzati felelősséget úgy magyarázza, hogy a kormány a saját maga által megállapított budget-tételek ellen izgasson, hajlandók vagyunk hinni, hogy a honvédség apró bajainak ily alkalmatlan időben való bolygatásában sem vezeti egyéb, mint jó szándék, a mivel tudvalevőleg a pokol követve és sok jámbor agy is telve van, s szívesen lemondunk arról, hogy e bolygatásban a jobboldali ellenzék által táplált eszméknek leplezett támogatását sejtsük s támadjuk meg. Egyet azonban szeretnénk kiemelni. A honvédség, hadi szervezetünknek igen olcsó része. Majd nyolcz éves fenállása alatt nem emésztett annyit, mint a közös hadsereg egy évben s azért teljesen elhibázott szempontból indul ki az,a ki a harczi képzettség ugyanazon a mérveit, követeli tőle, mint az álló hadseregtől. Más a rendeltetése is, más harczi hivatása is, másnak kell lennie,képességének is. S mikor az együttes gyakorlatok után az uralkodói elismerés egyformán éri a honvédelem eme két tényezőjét: természetes, hogy meg van téve a különbözés az igények közt, melyek a két tényező iránt ápoltatnak s a honvédség iránti elismerést senki sem vehette soha olybá, hogy az e haderőnek mint magában is harczképes, háboruviselésre hivatott hadseregnek méltatását jelenti. Igenis , az mondatott, hogy a honvédség megálljává meg a'Tibijét,'de solyú .mértTvIbcMkáTfA' senki, hogy shínTT t(Mib, 'nert TiáhundikÁrta volnavs hrrdrüfönTTgcrr ~irófryhttA ’"frffWpfliEtU uralgott volna, lelkiismeretlen pazarlásnál , alig leendett volna egyéb ez’olcsó intézmény