A Hon, 1875. október (13. évfolyam, 224-250. szám)

1875-10-10 / 232. szám

232. szám, XIII. évfolyam. Kiadó­hivatal : Barátok­ tere, Athena­um-épület földszint. Előfizető díj: Postán küldve, vagy Buda­szen h­ázh­oz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra.........................................6 írt­a ki. 6 hónapra.............................................. * Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » ~ * Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. Reggeli kiadás. Budapest, 1875. Vasárnap, October 10. Szerk­esztő­i irod­a: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét, illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Ath­enaeum-épü­let) küldendők. Előfizetési felhívás: „A SIO­" Xlll-dik évi folyamára. Előfizetési árak:Egy hóra . . . frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a pest­i utalványokat kérjük használni, melyek bérmen­tesít­ve tíz frtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek­ tere Athenaem­a-épület küldendők. A »Hob« kiadóhivatala. Budapest, October 9. A pénzügyi bizottság és a kormány. A pénzügyi bizottság mostani működése egészen más természetű, mint eddig volt. Ed­dig két fázison ment át, most lépett a harma­dik stádiumba. 1873-ig a pénzügyi bizottság is követte az átalános áramlatot: a nagy be­fektetések, h­ivatalszaporítások és kölcsönök korszaka volt az, a leplezett defic­iteket tar­talmazó, az eredményektől nagy mér­­ben el­ütő költségelőirányzatokkal. Noha minden elfogulatlan bíráló el fogja ismerni, hogy e bizottság törlései és felszólalásai még akkor is sok kiadástól megóvtak. Az 1873-iki jelentés volt a kiábrándulás kezdete, annak visszapillantásai, táblázatos kimutatásai bizonyíták be kiadásainknak év­­ről-évre való, óriási és fokozatos emelkedését, zárszavai, a szigorú takarékosság érdekében, adták az első lökést a­­ törlésekre. Hatása 1874 és 1875-ben mutatkozott, mert ez évek­ben az újabb befektetésektől való tartózkodás, a hivatalok személyzetének és költségeinek, bár lassú és kismérvű leszállítása, bekövetke­zett.. Sőt az utóbbi év előirányzatánál és en­nek tárgyalásánál, úgy a pénzügyi bizottság­ban, mint a házban észrevehető volt a­z es bizottság tárgyalásainak hatása is, habár meg kell jegyeznünk, hogy e bizottságnak csak eszméi, nem pedig költségvetései lehettek irányadók, mert az az előirányzat, melyet ez 1875,1876 és 187­7-re csinált, oly kevéssé felel meg a reális budget feltételeinek, hogy a kormánynak már 1876-iki előirányzata, a bizottság feltételezte reformok és nagyobb mérvű gazdasági redukcziók, jövedelmi foko­zódások nélkül is, egyszerű megtakarítással már is kisebb, mint a­mekkorára e bizottság ez év költségvetését, terveié. Az idei pénzügyi bizottság már nem fog felmutathatni sem milliókra menő megtakarí­tásokat, sem azonnal keresztülvitt rendszabá­lyokat, hanem, míg egyfelől igyekezik a bud­­getet még a kormány előirányzatánál is reáli­sabbá tenni, másfelől eszméivel iparkodik a reformoknak irányt adni, azok életbelépteté­sét­ sürgetni, határozataival és óhajtásaival akar államháztartásunk rendezésére közvetve vagy épen közvetlenül is hatni. A törlések nem lehetnek nagyok , mert már az idei budget előirányzatot leszállította volt a pénzügyi bizottság 7 millióval, a kor­mány 2 millióval és a jövő évi előirányzatot 8 V 5 millióval irányza már a kormány kisebb­re, mint a­mekkora az így redukált idei költ­ségvetés volt. Tehát 17 V 5 millióval van ki­sebb előirányzattal dolga most a pénzügyi bizottságnak, mint a­mekkora volt az, mely-­l­lyel legutóljára foglalkozott.­­ Tagadhatatlan, hogy ez tetemes leszállí­­­­tás és így természetes magyarázatul szolgál an­nak, hogy mindaddig míg a budget jelenlegi alapja meg van, míg a központ és önkor­mányzat kiadásai, az igazságügy és közigaz­gatás, az adósság és befektetések terhei, r­e­­f­­o­rmok által apasztva, redukc­iók, és he­lyesebb beosztás illetőleg konversió által leszál­lítva nem lesznek, tetemes megtakarítás nem igen lehetséges. Épen így vagyunk a fedezet­tel is. Tagadhatatlan, hogy e tekintetben is, a pénzügyi bizottság előtt a legreálisabb bud­get van,­­ ha azt a megelőző évek hamis előirányzataihoz hasonlítjuk. Nem csak t­é­­telei jobban közelítik meg, a tényleges eredmények alapján várható va­lót , de az azok realizálására czélba vett gaz­dasági, pénzügyigazgatási, kataszteri, adóhát­­raléki rendszabályok is valószínűbbé teszik azokat. Még­sem állítjuk azt, hogy ne lennének kétes tételek ebben. Hiszszük is, hogy a pénz­ügyi bizottságnak lesz gondja azokat reáli­sabbakká tenni, ha mindjárt azon veszélynek teszi is ki a mérleget, hogy az, a törlések da­czára, sem javul, sőt roszabbá lesz. De az is tagadhatatlan hogy sem e bizottságnak, sem nem az országgyűlésnek áll hatalmában most már teljesen biztos vagy legalább a dolog­természete szerint biztos, fedezeti előirányza­tot összeállítani, nemcsak azért, mert fő jö­vedelmi forrásaink (állam jószágok és egyenes adók) nagy részben, az előre nem látható idő­járástól és gazdasági viszonyoktól függnek; de azért is, mert az új rendszabályok, a kor­mány erélye, a reformok (és itt nemcsak ké­sőbbi törvényhozási, de azonnal foganasítha­­tó kormányrendszabályokat is értünk) hatása biztos számítás alapját nem képezhetik , mind­addig míg a próbaévet ki nem állották. Ezért a pénzügyi bizottságnak nem a budgettételek körüli működését tartjuk ez idén főfontosságúnak és legnagyobb hasznú­nak, hanem a kormány politikája feletti bí­rálata és a reformok körüli nézetei tekinteté­ben. A­ki csak eddig is figyelemmel kísérte a bizottság működését­, észrevehette azt, hogy minden elvi kérdésnél egyfelől határozott tu­domást akar szerezni arról, hogy mit tett a kormány, mik ennek legközelebb tervei és más­felől nemcsak bírálatot­­ mond azok felett, de egyszersmind helyreigazító vagy pótló, irányadó nézeteket is fejez ki. Gyakorlati szempon­tból nagy fontosságú bizosííték lehet az országra nézve az, ha tud­ja, hogy most már a kormány jegyzőkönyvi­leg vagy legalább határozott ígérettel van kö­telezve : a törvényszékeknek még a jövő év első felében való reformjára, a bíróságoknál a fokozati fizetés behozatalára, a miniszteri számvevőségeknek a közigazgatási reformnak megfelelő javítására és az országos számvi­telnek hasonló reformjára, az árvaügyek ren­dezésére, az állami építészeti szabályzatra, a központi kormány ügykezelési szabályainak és egész tervezetének reformjára, a vasut­­tarista-reformra, a reáltanodák felügyelésé­­nek, a gazdasági intézeteknek reformjára, a törvénykezési ügy­kezelés szabályozására, a semmitőszék megszüntetésére, az igazság­ügyi számvitel decentralisatiójára , a nyugdíj­ügy szabályozására, a rendőrség reformjára és a kodifikác­iók egész sorára. Midőn a kor­mány e reformok legnagyobb részének elő­terjesztését már az első ülésszakra ígérte, ez­által bebizonyítá egyfelől azt, hogy a nagy reformokkal csaknem egészen készen áll és másfelől azt, hogy bár költségvetése a régi alapokon fekszik, nem mulasztott el semmit arra nézve, hogy­ már a jövő év folytán oly reformok lépjenek életbe, melyek egyfelől sokkal kedvezőbbé tehetik a zárszámadási mérleget az előirányzatinál és másfelől biz­tos alapot szolgáltatnak minden további költségvetésnek. És ez sokkal inkább javítja az állami pénzügyeket, mint a régi alapon a legszigorúbb takarékosság és a jövedelmek legmagasabb fokára csigázása,­­ a­mi csak defic­itben végződik. Tehát a pénzügyi bizottság, ép úgy, mint az ország, most várakozó állásban van, feltárja, bírálja a régi hibákat, kimutatja azok rész pénzügyi eredményét, elmondja reformeszméit és — várja a reformokat. — Az ipartörvény módosítá­sát köztudomás szerint három év óta sürgetik az iparosok országszerte. — Az országos iparegyesület e tárgyban már körülbel­ egy év előtt albizottságot küldött volt ki, hogy a hangoztatott kívánalmak figyelembe vételével módosítási javaslatokat dolgoz­zon ki. — E javaslatok az iparegyesület összes szak­osztályai által tegnap vétettek tárgyalás alá, és áta­­lánosságban elfogadtattak.­­ Az érdekes vita főleg két elv felett folyt: a törvény L §-a felett, mely az ipari vállalkozás szabadságát statuálja s a felett, hogy az iparszervezet, mely alapelvre fektettessék. Az albi­zottság javaslata értelmében az ipari vállalkozás sza­badsága érintetlenül hagyatni, és az ipartársulatok egységes organismust képező intézménye fejlesztetni határoztattak. Ezen ipari szempontból nagyfontos-­­ágú tanácskozások, hétfőn október 11-én d. u. 5 óra­kor az iparegyesület új helyiségében (Országút 10-ik szám­ú emelet) folytattatni fognak. A „HON” TÁRCZÁJA. Az élet komédiásai. Regény. Irta Jókai Mór. V1 ik rész. P o m p e i a Az elkészült zászló. (59. Folytatás.) Az utolsó éjszakát Lipotán azzal töltötte Dum­­ka úr, hogy levelet irt Etelváry Madelaina herczeg­­asszonynak. Leírta a négy nehéz nap élményeit, a Balti küzdelmeket, az életveszélylyel járó táborozást. Nagyon megdicsérte Leon ügyességét és páratlan hűségét pártunk és jelöltünk iránt. Különösen kie­melte gezetleni vakmerő hadi fortélyát, hol, mint egykor Imre király, egyedül és fegyvertelenül bátor­kodott bemenni az ellenséges felfegyverezett táborba s annak ellenkirályát hívei közepéből a históriához híven kiszakította. Princz Alienor is igen bátran vi­selte magát, minden strapácziát vitézül kiállt, sőt még csárdást is tánczolt Bátokon s a mi nem kisebb virtus ; programmbeszédét igen szépen elmondta Li­potán ötszáz főnyi díszes közönség jelenlétében. A nép szíve meg van számára nyerve. Híveink lelke­sültek, ellenfél fel sem meri ütni a fejét, minélfogva a diadal egészen bizonyos, s ha Isten is úgy akarja, mint magunk, holnapután este a győzelemhírrel és a kiérdemlett koszorúkkal a princz Etelváron leendő átveendő a győzelem legdrágább koronáját stb. Ezt a levelet lovas legény által el is küldte még azon éjjel Etelvárra. Két órával később kapta aztán a princz levelét. Első gondolatja az volt, hogy utána megy és visszahozza. Leonnal azonban közölnie kellett a princz le­velét, mert annak is szólt. Azt már nem gondolta m­eg, hogy ennek rosz hatása is lehet, ő csak a princzczel törődött. A félbankjegyek varázshatalmá­ban nagyon bízott. Úgy gondolkozott, hogy ha a princz Dancs­­háza felé vette az utat, akkor ott nyomja őt az állo­másnál ; ha pedig Etel­vár felé ment, akkor a vasúton eléje kerül s a perronnál csipi el, mikor fel akar ülni. Mint láttuk, a princz túljárt az eszén. A herczegnő kastélyában tehát készültek a diadal hősét nagy pompával fogadni. A herczegnő ismét követte régi életrendjét, az éjszakát téve nappallá, s gyöngéd figyelemnek vette azt a gondoskodást, hogy az alkotmányos harcz hőse az esteli órákban fog megérkezni kastélyába. Az ő reggele délután öt órakor kezdődött. Ispánok, kasznárok teljesítik az udvarmesteri hivatalt, rendezve az ünnepélyi pompát; a tűzijáték sikerét Stuwer maga és a szép csendes derült idő biztosítja; madame Corylandenak pedig tökéletes elégtétele van huszonnégy kis földészleánynak hófe­hérbe öltöztetésében, kik a nap hősének útját virá­gokkal fogják behinteni, egy kis murillói kövérpofájú angyalka pedig egy akkora rózsacsokrot fog neki át­adni, mely valóságos rózsa­lavina már. Az úrhölgyek is teljes díszben várnak az ér­kezőre. Lívia rádisputálta Rafaelára, hogy fehérbe öltözzék, a­mit a herczegnő csak oly feltétel alatt fogadott meg, ha mindketten egyformába öltöznek. Olyanok voltak a zöld ciprus bozót között, mint két vil­i. — Különös érzés, mondá Rafaela, arra gon­dolni, hogy az a férfi, a­kinek a kedvéért most ez a nagy nemzeti diadalpompa készül, egyúttal azzal a szándékkal jön ide, hogy nekem férjem legyen. — Igen, igen. — Milyen nagyon kapsz rajta ! Mintha te örülnél rajta legjobban, hogy férjhez adhatsz s va­­lahára megszabadulsz tőlem. Látod , pedig én ne­kem ugy jön ez folyvást, mint egy kinevetni való tré­fa, a­miből végre semmi sem lesz. Ez a mi mára várt vendégünk nem lesz az én vőlegényem soha. Vagy ha vőlegényem lesz is , de odáig nem fogja vinni, hogy engem elvegyen. —■ De igen, herczegnő, igen ! — No hát fogadjunk. Szakíts tsz fűszálat, én meg összekötözöm a végeiket; ha láncz lesz belőle, te nyertél ; ha nem lesz, én nyertem. — De hát mibe fogadjunk ? Nekem nincs sem­mim, a­mi nem Rafaela herczegnőé volna. — De igen, van a szíved, s én arra akarok fogadni. Ha én vesztek, akkor én megyek nőül ahhoz, a­kit te szántál nekem; h­a te vesztesz, akkor te mégy ahhoz, a­kinek én szántalak. — De ez nem jól van föltéve, herczegnő! In­kább megfordítva tán: a férhezmenés a nyeréshez van kötve. — Nem, kicsikém, a férhezment nő szive el­vesztett tárgy: lehet, hogy a becsületes megtaláló megőrzi azt; de az bizony csak az ő kegyelmétől függ. Tehát maradunk az előbbinél: ha én vesztek, én — ahhoz, — a­kit te nekem, ha te vesztesz te — adoz — a­kit én neked.. . A fűszálakat aztán kötözte, kötözte, mikor mind meg volt, szétbontotta, nem lett belőle láncz. — Én vesztettem. Rafaela elszórta a jósló fűszálakat. Lívia pedig örvendve tapsolt. Ha tudta volna, hogy minek tapsol ? A legzajosabb ünnepélyi előkészületek alatt nem is igen ügyelt rá senki, hogy egy poros, sáros alak, alázatosan lehúzott fővel, lomhán csámpáskodó léptekkel setterkedik keresztül a díszes népcsopor­ton, s mint a­ki nagyon jól tudja itt a járást, egye­nesen megy a corridorra s nem kérdezősködik sen­kitől. Az anyaherczegnőt látszik keresni, ki nyug­talan tevékenységgel jár fel s alá s oszt száz féle pa­rancsot, hangja folyvást Lak­ik, magyarul, németül, francziául; most épen a két leányt zaklatja, kik az­zal mulatják magukat, hogy madame Corylande bo­kréta nyújtó pofók angyalkájának valami felköszön­tőt igyekeznek betanítani »mért nem végzik már toilettjüket ?« — (Mi van még hátra ? Meg keztyűt nem húztak.) — Hisz arra ráérünk akkor is, mond Rafaela, mikor a mesterek jelt adnak, hogy a princz közelit. — Jaj de azok nem fognak jelt adni. Sóhajt fel a diszbokrok közül egy gyászosan buskomor hang, melyre mindannyian meglepetve tekintenek oda s ensemble kiáltanak fel a csodálkozás hangján: »Dumka ur!« — Hát mi az Dumka ur ? Ön csak egyedül ? Kérdi a herczegasszony. — Én magam egyes egyedül: nyög a bánatos férfiú. — És princz Alienor ? Dumka úr úgy tett, mint mikor az ember egy legyet akar lecsapni a kezével a légből, a­mi azt je­lenti, hogy »hol van az már?« — Megbukott-e ? — Azt nem tudom. — Hát mit ? — Csak azt, hogy megszökött a választás elől. E perezben eldördült az első mozsárlövés a Rá­tok felé néző domb tetejéről, s utána még két dörrenés. — Hát az mit jelent? Bátok felől az útkanyarulat végig látható volt a kastély corridorjáról, ez után egy hosszan elnyúló lovascsapat kezdett kibontakozni az alkonyfény ara­nyozta porfellegből kilátszottak a zászlók hegyei. — Hát ott ki közelit ? Dumka urnak nyitva maradt szeme szája a bá­mulattól. — Nem tudom én. A lovasság hosszú sora után megint egy egész szekértábor közeledett, melynek nem akart vége sza­kadni. Azok is mind fellobogózva. — Mi ez Dumka ur ? — Nem tudom én.­­— Dumka úr! Ön négy éjszaka nem aludt. Na­gyon ki volt fáradva. Önt előre küldték hírhozónak. Az után elnyomta az álom. Aztán azt álmodta hogy princz Alienor megszökött. Dumka úr ezt maga is kezdte elhinni. Az csak­ugyan igaz, hogy négy éjszaka nem sokat aludt; az is igaz, hogy tegnap óta egy harapást sem evett, csak minden állomáson egy kupicza szilvapálinkát hajtott fel; az is igaz, hogy ő a princzet szökni nem látta, de még az a levél is eltűnt, (talán nem is volt soha?) a­melyikben a princz azt jelenté, hogy ő szökik. De legigazabb, hogy íme itt jön az egész bandérium és tengernyi választó népség, a­mint szokás megválasz­tott képviselőt diadalmenettel kisérni egész a vasú­tig. Ő azt a másik dolgot bizonyosan mind ugy ál­modta. — Kedves madame Corylande, legyen olyan jó, gondoskodjék a számtartó úrról. És Dumka úr engedte magát jól ismert vendég­szobájába vezettetni s ott a hajdú által lehuzatni a csizmát s fennhangon pirongatta magát. — Ejnye te vén tökfej! Már micsoda bakot lőttél mostan! Csak hiába! gyöngül az embernek az elméje, ha vénül. Nem bírjuk már ki, a négy napi ti­­vornyázást .... a hazáért. S a jó becsületes ember elhagyta magát al­tatni csak azért, hogy a herczegasszonynak legyen, igaza. Mikor Dumka úr azt a szót kiejte, hogy Alie­­nor megszökött, Rafaela diadalmas örömmel ragadta meg Livia kezét s nagyot szorított rajta; mikor az­tán a lövések dördültek, kedvetlenül taszította el a kezet magától! A herczegaszszony előhozatta három lábon álló messzelátóját, hogy a közelgő menetet a távolból is szemlélhesse, s elnézte azt sokáig oly feszült figye­lemmel, hogy az egész körüllevő világ nem létezett rá nézve. Rafaela türelmetlen lett. — Ugyan mit nézesz rajta olyan nagyon ? Az egész arczod csupa redő lesz a távcsőbe bámulástól. — És még sem tudok kivenni semmit. Az al­konyég verőfényében minden alak feketének tűnik fel, csupa mező silhonettek. — Hiszen majd itt lesz egy fél óra múlva, s ak­kor aztán láthatod színről-szinte. De ez hosszú félóra lett. A lovas csapatok csaknem lépésben jöttek s már ott volt az égen mind a két fényes planéta a mi ez évben az alkonyt látogatta. A Vénusz, és a szaturnus, mikor az első cső­­­­port a kastély elé megérkezett. (Folytatása következik.)­ — A fővárosi rendőrség szervezetére vonatkozó törvényjavaslat csaknem egészen kész, csak az igazságügyminisztériumban készülő rendőr­­bíráskodás és rendőrbírósági eljárásra vonatkozó ja­vaslattal kell azt még megegyeztetni. A szervezet a mostaninál nagyobb mérvű és több intelligens elem­re lesz alapítva, tehát a mostani előirányzatnál 50,­70 ezer forinttal többe fog kerülni.­­ — A szász ispán állása, az új területi be­­­­osztás által, megváltozik. — A községi törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot már nov. 4-én vagy 5-én az országgyűlés elé terjeszti a belügyminiszter. — Az erdélyi csendőrség rendel­­­­kezés tekintetében a belügyminiszter alatt állott, de fegyelmi és előléptetési ügyben eddig a közös had­ügyminiszter alatt volt. Január elsejétől kezdve a magyar honvédminiszter alá rendeltetik , jelvénye és ügykezelése megváltoztatik. Ez kerül újabb 4 ezer forintba ; ez fel is van véve a jövő évi költségvetésbe.­­ A belügyminiszter még a téli országgyűlési ülésszak alatt a kezelése alatt álló országos alapok-r­ól kimerítő előterjesztést fog tenni, melyekben azok leváfordítása és elszámolása részletesen ki lesz tün­tetve. Ez alapok száma : 19. Tőkeössszegük több m­illióra megy.­­ Az árva ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslat a minisztériumban munkában van és még a téli ülésszak alatt be fogja azt nyújtani a mi­niszter a törvényhozásnak. A képviselőhöz pénzügyi bizottságának XI. ülése. (Az esti lapunkban közlött tudósítás folytatása.) Az országos levéltár költségei 20,005 írtban vannak előirányozva. Előadó megjegyzi, hogy e tételnek a tavalyival szemben 4000 írttal való emelését részint a levéltár rendezése, részint személy­zet szaporítással van indokolva. A valóságos költség különben nem nagyobb a tavalyinál, miután a több­let a fedezetből pótoltatik. A belügyminiszter a személyszapo­­rítás és a régi országos alap iránt tett kérdésre azt válaszolja, hogy a személyszaporítás összesen két sze­mélyből áll s szükséges a helytartósági levéltár újabb elhelyezésére, mely még nagyobb kiadással is fog járni. A régi országos alap iránt előterjesztést fog a kormány tenni. A bizottság ezután az előirányzott összeget megszavazza. Megyék, kerületek, stb. közigazga­tási kiadásainál, melyek 4.950.000 írttal irányoztatnak elő, előadó azon megjegyzést teszi, hogy szeretné, ha a hatóságok csakis annyit kapnának, a­mennyire épen szükségük van, de azt azután meg is kellene kapniuk. Reméli, hogy ezen ügy szintén törvény által szabályoztatni fog. Horváth kérdésére a belügyminisz­ter jelenti, hogy az árvaszékek iránti­­javaslat már munkában van s az a téli ülésszakban be fog nyujtatni. A bizottság az összeget megszavazza. A főispánok, főkapitányok stb. fizeté­sei 251,885 ftban vannak előirányozva. Itt azon kérdés merült fel, hogy nem lehetne-e még néhány városi főispáni állást megszüntetni, mire a m­i­n­i­s­z­­ter kilátásba helyezi, hogy úgy a főispáni hivatal körülírása, valamint a reductiók iránt előterjesztést fog tenni. Előadónak azon megjegyzésére, mely sze­­rint a fővárosi főpolgármester és a szász ispán fize­téseit magasnak találja, a miniszter azt válaszolja, hogy azok a törvény által állapíttattak meg s csak ugyanazon utón módosíthatók. Erre a bizottság az összeget levonás nélkül megszavazza. Az átalános közigazgatási költsé­gek 2,005,718 fttal vannak előirányozva. A betegápolási tételnél (442,350 frt) előadó megjegyzi, hogy a behozandó betegápo­lási törvény által e költség jövőre folytonosan keres­­bedni fog. A himlőoltási költségeknél (51,450 frt) felhozatik azon vélemény, mely szerint a himlőoltás hasztalan és felesleges, mire a miniszter azon fel­világosítást adja, hogy a kimutatások szerint consta­­tálva van, hogy a beoltás a baj enyhülésére nagyban szolgál. A járványok, szálházi, lelenczés tébolydás kiadások, úgyszintén közbiztonsági ki­adások minden észrevétel nélkül megszavaztatnak. Az erdélyi csendőrség költségeinél (390,000 frt) a belügyminiszter jelenti, hogy az legközelebb a honvédelmi miniszter alá fog ren­deltetni s az ügykezelés teljesen magyar lesz. A tolonc­ozási kiadásoknál előadó felhozza, hogy a kiadásnak nem felel meg az ered­mény. Egyszersmind azon kérdés merül fel, eziránt, hogy a fővárossal megtörtént-e a leszámolás , mire a miniszter jelenti, hogy az ezen ügyben kikül­dött bizottság be is fejezte tárgyalását, de a város a 420.000 ftnyi átalány összeg iránt még nem nyilatko­zott. A jövő arányt illetőleg hiszi, hogy az az állam­ra nézve kevésbé lesz terhelő. A n­e­m­z­e­t­i színház segélyzése 44,000 ft, a színház szükségletére 27,300 ftnyi költségeinél Simonyi E. a színháznál előfordult vissza­élésekre nézve, a még 73-ban megtörtént vizsgálat alapján bírói vizsgálat elrendelését tartja szüksé­gesnek. A belügyminiszter ezt, mint befe­jezett ügyet, nem látta eddig felveendőnek, külön­ben a színház állapotáról részletes jelentést fog ten­ni , ugyanakkor ezen ügyről is felvilágosítást fog adni. A hivatalos lap költségeinél (9000 frt, 7­5-re 10,800 frt) azon eszme merül fel, hogy nem lehetne-e a törvénytár szerkesztését ezen lap szer­kesztésével egyesíteni, miután az előbbi állomás tö­röltetett. A költség leszállítása iránt is tétezvén kér­dés, mire A miniszter kijelenti, hogy e kérdése­ket illetőleg közelebbről intézkedni fog. Továbbá, hogy a lap nyomatása a szerződés lejártával az ál­lami nyomdában fog nyomatni. A fővárosi rendőrség átalánya 427.850 frtnyi összeg költségeinél a miniszter bejelenti, hogy az erre vonatkozó­­javaslat kész, mely szerint a jelenlegi keret a szükséghez képest vál­tozni fog. Előre nem látható költségekre 10.000 frtból előadó 4000 frt levonást indítvá­nyoz, a bizottság azonban megszavazza az egész ösz­­szeget. Elfogadtattak továbbá változatlanul a fede­zet tételei 694,671 írtban, nem különben a nyug­díjak 606,888 írttal; úgyszintén a rendkívüli szükséglet 17,376 írttal, utóbbi azon változta­tással, hogy a 8000 frtnyi karhatalmi költségek a rendes kiadásokba helyeztetnek át. Ezzel a belügyminisztérium költségvetésének tárgyalása befejeztetett. Ülés vége d. u.­­/3­2 órakor. A honvédség mint támadás tárgya. Budapest, oct. 9. (V.) Csodálatos véletlen folytán ugyan az nap, melyen a »Kelet Népe« nyilván szint vall, Ürményi annak idején közmegbotrány­­kozást szült honvédség ellenes politikája mel­lett, s nyilván hirdeti, hogy e politikát ma magáénak vallja Sennyey furcsa elemekből összetoborzott pártja , csodálatos véletlenből, mondjuk, ugyanaz­nap egy tisztelt szabadel­­vűpárti laptársunk mesés dolgokat tud világ­gá hirdetni a honvédségnek a legutóbbi gya­korlatok alkalmával tanúsított harczképte­­lensége felől. Minthogy e laptársunk a kormányzati felelősséget úgy magyarázza, hogy a kor­mány a saját maga által megállapított bud­­get-tételek ellen izgasson, hajlandók vagyunk hinni, hogy a honvédség apró bajainak ily alkalmatlan időben való bolygatásában sem vezeti egyéb, mint jó szándék, a mivel tud­valevőleg a pokol követve és sok jámbor agy is telve van, s szívesen lemondunk arról, hogy e bolygatásban a jobboldali ellenzék által táplált eszméknek leplezett támogatását sejt­sük s támadjuk meg. Egyet azonban szeret­nénk kiemelni. A honvédség, hadi szervezetünknek igen olcsó része. Majd nyolcz éves fenállása alatt nem emésztett annyit, mint a közös hadsereg egy évben s azért teljesen elhibázott szem­pontból indul ki az,a ki a h­arczi képzettség ugyanazon a mérveit, követeli tőle, mint az ál­ló hadseregtől. Más a rendeltetése is, más harczi hivatása is, másnak kell lennie,képes­­ségének is. S mikor az együttes gyakorlatok után az uralkodói elismerés egyformán éri a honvédelem eme két tényezőjét: természetes, hogy meg van téve a különbözés az igények közt, melyek a két tényező iránt ápoltatnak s a honvédség iránti elismerést senki sem ve­hette soha olybá, hogy az e haderőnek mint magában is harczképes, h­áboruviselésre hi­­vatott hadseregnek méltatását jelenti. Igenis , az mondatott, hogy a honvédség megálljává m­e­g a'Tibijét,'de solyú .mértTvIbcMkáTfA' senki, hogy shínTT t(Mib, 'n­ert TiáhundikÁrta volnavs hrrdrüfönTTgcrr ~­irófryhttA ’"frffWpfliEtU uralgott volna, lelkiismeretlen pazarlásnál , alig leendett volna egyéb ez’olcsó intézmény

Next