A Hon, 1875. október (13. évfolyam, 224-250. szám)
1875-10-27 / 246. szám
TU- 246. szám, XIII. évfolyam. Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 5 hónapra................................................. írt ki 6 hónapra.........................................12 » » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. C^T Zt' T) r jr~ I ■■ I Ti. A* ;rf Reggeli kadás. Budapest, 1875. Szerda, October 27. Szerkesztési iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek cseh ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. w* POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. / -V Előfizetés fölhívás. „A HON“ XIII-aik évi folyamára. Előfizetési árak:Egy hóra . . . frt |ge r Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a pesti utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesitve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. Budapest, October 26. A kormány és Ausztria. A kormány őszinte hívei vagyunk, jogunk van megmondani, mitől óvakodjék. Mert van elég oka arra, hogy erejében bízzék és egyetlen ok sincs, mely miatt azon hatalommal, befolyással teljes mértékben ne élne, melyet neki többsége, helyzete, szükségei miatt az ország nyújt. Éreztesse azt le és felfelé, minden irányban, oly mértékben, amily mértékben szükséges, hogy az ország érdekei teljes mértékben védve és jövőre biztosítva legyenek. Teljes bizalmunkat és elismerésünket bírja e kormány, mindazért, amit eddig, az ország érdekében, takarékosság, kormányzás, szervezés és előkészület tekintetében tett. Óriási munkát vállalt magára és tagadhatatlan erélyt, tántorultatlanságot tanúsított az egyéni és partikuláris érdekek, a régi mulasztások és visszaélések ellenében oly belkormányzati és közigazgatási tervei vannak, részben az életbeléptetés stádiumán, részben erre készen, melyek igazságügyünk, közigazgatásunk hibáit, pénzügyigazgatásunk félszegségeit gyökeresen fogják orvosolni és nagyban mozdítják elő államháztartásunknak solid alapra fektetését, mérlegének pár év alatti egyensúlyba hozását, a közterhek termékenyebb, takarékosabb felhasználását. Hiszszük azt, hogy minden rágalom dacára, a nemzet meg fogja érteni azt, hogy ha most újabb áldozatra van felszólítva, ez az áldozat nem lesz elveszve, hanem lényegesen fogja előmozdítani államháztartásunk rendezését és ezzel lehetővé tételét annak, hogy államéletünk belterjesebbé, a polgárokra nézve hasznosabbá, nemzetgazdasági és kultúrai szempontból termékenyebbé váljék. Tovább menjünk. Nem, hogy immorálisnak, sőt ellenkezőleg, egészen erkölcsös erőfeszítésnek tartjuk azon törekvést is, hogy a monarchia érdekei is kielégíttessenek és ennek lehető biztosításával, bár nagy áldozatok árán, hazánk védelme, a polgárok békés foglalkozása, az államélet zavartalan rendezése, fejlesztése biztosítva legyen ; mert ha nagy teher is az összesen 38 millió 700 ezer ftra menő hadi kiadásunk, de Európa e zavaros viszonyaiban, átmenetes tehernek tekintjük azt és nem tartjuk kárba veszett és nélkülözhető áldozatnak azt a 2 frt 51 krt, melylyel Magyarország 15,417,000 lakója, fejenként, e czélra adózik; biztosítási díj ez, mely az élet és vagyon biztosításokkal felér és ezeknél olcsóbb. Sőt a vámterület közösségét is bizonyára inkább az egész monarchia, mint speciális magyar szempontból, tartjuk fennntartantandónak és a bankkérdésben is szükségesnek tartjuk, hogy a magyar önálló jegybank oly módozatok szerint, és előzmények után állíttassák fel,hogy az egész monarchia hitelviszonyai meg ne rázkódjanak, sőt előmozdítsuk azok javulását és szilárdulását. És teszszük ezt azért, mert meggyőződésünk, hogy ellenkező eljárás mellett oly hadügyi, vámügyi és hitelzavarok, sőt összeütközések következhetnek be, melyeknek árában mi is sokkal többet fizetnénk , mint amennyit nyernénk az így elért, talán a tranzakcionális eljárással elérhető eredményeknél nagyobbnak látszó előnyökben. Mindez világosan, határozott körvonalakban áll előttünk és minthogy kormányunk minden tette, eddig mindenben megfelelt ez iránynak, azért pártoltuk azt, eltekintve azon fontos és általunk már többször hangsúlyozott szemponttól, hogy a mostani körülmények közt, ez az egyedül, lehetséges, és, ha a czél elérése — mint hisszük — lehetséges, csakis ez czélra vezető, parlamenti kormány, úgy elemeinél, mint pártviszonyainknál, történelmi fejlődésünknél és országos szükségeinknél fogva. De, hogy ezeknek megfeleljen, hogy a czélt biztosan elérje, hogy a nemzet áldozatkészsége kárba ne veszszen, nagy erőfeszítése terméketlenül csak részben se veszszen el, kérjük a kormányt, gyors, határozott, többet mondunk, tántoríthatóan legyen Ausztria irányában is, mindazon méltányos és jogos követelésekben, melyek a dualismus szoros folyományaival megférnek. Az elégületlenség folyton szórja a gyanút, a pártszenvedély folyton neveli követeléseit e téren. A nemzet feltétlen bizalmán, a párt erős összetartásán, a helyzet kényszerűségén és gondjain megtörik az, termékeny talajra nem talál. De az is tagadhatatlan, hogy a vám- és bankkérdés oly szakkérdések, melyekben a nemzet csak követel, de támogatásban, előleges tanácsban a kormányt nem képes részesíteni. E téren ő szabadon, de annál nagyobb felelősséggel áll: azon nagy zajjal megindított harcz ellenében, mely az osztrák sajtóból átcsapott, a párt-, sőt parlamenti körökbe is. Nagy a készület, növekedik az ellenállás, a kormányt bátorítják a merevségre, minden magyar követelésnek kategorikus visszautasítására, sőt a status quonak határozottan és kizárólag osztrák érdekek szerint való átalakítására. Nem állítjuk, hogy majd, midőn hivatalos kifejezést nyer a dolog, a végső stádiumban, midőn Ausztria az aut-aut elé lesz állítva, akkor is ilyen magas hangon szóljon az, de hogy a zajnak van hatása, meglátszik az osztrák miniszterek egyes nyilatkozatain. Ezzel szemben a magyar kormánynak saját erejében és készültségében kell támaszt találnia, biztosítva lévén arról, hogy érdekeink megvédésében, a csendes, hallgatag Magyarország erélyesen fogja támogatni. Kívánjuk tehát, hogy minél előbb és minél erélyesebben vesse fel Ausztriának az alternatívát. Nekünk okvetlenül önálló jegy-frank i és a vámügyekben való megkárosításunknak megszüntetése áll, csak ez áron békülünk ki a közös vámterülettel és a nagy hadi kiadásokkal E követelésünk- ből sem időre, sem a Lnyegben, mér-!t 0TT- re nézve le nem alkuszunk, ezt tudja a kormány, tántoríthatlanu érvényesítse azt, ha csak lehet, kiegyezéssel,a nem, — akkor a lejáró szerződés megszabtásával. Illetékes helyről a következő értesítést nyertük: A »Pesti Napló«-nak szombati számában azon állítás foglaltatik, hogy az»Onállás« biztosító intézet a minisztérium által engedélyeztetett volna. Eltekintve attól, hogy engedélyezésről törvényeink szerint szó sem lehet, az »Onállás« czímű társaság alapszabályai még a törvényes bemutatási záradékkal sem láttattak el, ellenkezőleg annak a minisztériumnak bemutatott alapszabályai a tervezőnek két ízben és pedig utoljára f. é. aug. 30-án 18380. sz. a. számos, a törvényben gyökerező kifogással adattak vissza. — A »Telegrafi Román« a szászokról izeket írja: »Álszebenben 25-én tartott közgyűlésben került szőnyegre egy küldöttség kineveztetése — a királyhoz, a kormányhoz — a megyerendezés meggátlása czéljából, — ép a brassói mintára. A szebenszéki románok '■ ik óta nem tettek mást, mint eredménytelen t’’ hozásokat emeltek a szászok erőszakosságai ellen., hiszen sem a 19-ik század szelleme, sem a szászok »keleti kultúra előörsei«-veli henczegésivel nem férnek össze többé a kiváltságok! A szászok jelszava: maradjon minden a régi. A szászoknak van — bár viszonylagos — vagyonuk, melyet kiváltságosan maguk kezelnek, kizárólag szász érdekekben. A szászok jól fizethetik papjaikat,tanítóikat, fejleszthetik az ipart, mely az országban csaknem kiváltsággá fajult, — vagyonából az ipar, kereskedelem, tudomány és közgazdászat terén — idegennek egy morzsányi sem jutott. A szász a keleti czivilizatió előőrséül szeret tekintetni, — isten mentsen az ily kultúrától, — szóval a javadalmakat kizárólag élvezte s helyette a terheket mások hordozták, ki tehet róla, ha ily elkényeztetett gyermekként bántak vele. Most már — egy egyszerű rendezés miatt nevetséges félelem fogta el! Hisz a 16-ik századbeli rendezés Magyarországban mind lehetetlen, a jogegyenlőség megsértése nélkül. A románok nem lelkesülhetnek a kiváltságolt intézményekért, hanem óhajtják a czélszerű rendezést, mert e haza mindnyájunké, s az ország népei ugyanazon hazának és államnak gyermekei. Az állandó hadseregek reductiójának eszméje mind szélesebb körükben kezd terjedni és viszhangra találni, így a »Social Science Congress« nemzetközi jogi osztályának Brightonban e hó 12-én tartott ülésébjen is szóba került az és helyeslésre talált. Főleg Freeland, Chichester volt képviselője az, ki ez eszme mellett buzgólkodik és Fischhofnak átalunk már említett e tárgyi czikkeit a »N. fr. Pr.«-ből angolra ültette át és terjeszti. Ezenkívül két hollandi lap, a »De Standaard« és a »Het Vaderland« szintén tüzetesen foglalkoznak ez eszmével s mutatják, hogy az Hollandiában is viszhangra talál. A magyar csődtörvénykönyv tervezetének tárgyalására kiküldött bizottság tegnap tartó hatodik ülését. Az elnökséget Csemegi Károly államtitkár úr vitte, miután a miniszter úr Bartal Károly sógorának halála folytán ebben meg volt akadályozva. A 60. szakasz tárgyalásánál felhozatott, hogy ezen szakaszban foglalt rendelkezések a telekkönyvi A „HON“ TÁRCZÁJA. Az élet komédiásai. Regény. Irta Jókai Mór. IV ik rész. Pompeia. (70. Folytatás.) Magyarország Bécsben. Bécs belvárosának utczatömkelegében van egy szűk sikátor, a mit Bankgassénak tisztelnek. Ez eldugott utczában van egy komor külsejű ódon palota. Ez Magyarország háza Bécsben, régi nevén »magyar királyi udvari cancellária.« Zárkány Leon uj hivatalával e házban talált foglalkozást. Ezt a házat Magyarország számára épitteté Mária Terézia. Telkét Nádasdy cancellár vette meg Bécs városától s másfél századon át e magyar főur nevére volt ez átirva, csak az utóbbi években lett Magyarország nevére a bécsvárosi telekkönyvben bekeblezve. E helyről intézték közel másfél századon át Magyarország sorsát. Benne minden a szeretett királynőre emlékeztet, s az emlékek bizonyítják, hogy a kegyelet kölcsönös volt. A palota az örökkévalóság számára látszik építve lenni. Tömör falai most is oly épek, mint százötven év előtt voltak, kívül rajta időbarnította faragványok; homlokán az aranyozott Szent István korona és országezimer, belül fejedelmi pompa maradványai. Csak maradványai. A politika vandáljai, mikor kimondták, hogy Magyarországnak el kell tűnnie a fogalmak világából, e palotát is elfoglalták, s legelső dolguk volt a lépcsőház gyönyörű aranyozott arabeszkjeit bemeszelni! Csak néhány teremben láthatók még a plafondoknak e remek arany czikornyázatai, miket az építészek mintául rajzolnak le ma is. A termeket remekművű nagy olajfestmények ékesiték,a miken Mária Terézia megannyi ünnepélyes históriai momentumban van ábrázolva hű magyarjai között; első kép, midőn a koronázásra indul, elől ló- s háton a tárnokmester szórja a pénzt a nép közé ; második, midőn megkoronázzák ; harmadik, midőn megesküszik az alkotmányra ; negyedik, midőn az arany sarkantyú lovagrendjét alapítja ; ötödiken az a jelenet van megörökítve, midőn a megtámadott királynő kis fiát bemutatja az ország rendeinek s azok lelkesülten kiáltják : »vitam et sangvinem pro rege nostro !« E képeket ponyvákkal betakarták, félretették, hogy ne lássa senki. A termek renaissance-kori bútorzattal voltak feldiszitve : aranyozott karszékek, pamlagok, miknek szövete sok ezret érő gobelin közmű; külön-külön a hímzőfestészet egyegy remeke mindegyik immorisztikus állatmesék ábráival ; azokat leküldték a fészerbe. Alkalmatlanok irodai használatra. Nem jutott hasonló szerencse a nagy tanácsterem falait takaró felséges gobelinszőnyegeknek ; ezeket a szeretett királyasszony ajándékul kapta XIV. Lajos franczia királytól; három remek mythologiai csoportozat istenalakokkal heliconi tájképek között. Azoknak a felső részébe, mintegy a ráma risalitjául a megrendelő királynő odahimeztette Magyarország czimerét.A politikai vandálok azután neki álltak s beragasztották csirizzel, papirossal a magyar czimert a gobelinon s a papirosra aztán megfelelő terjedelmű kétfejű sasokat festettek! Csak a negyedik gobelin menekült meg az iconomachusok haragja elől, azáltal, hogy egy félreeső pitvarba szorult ; ez ábrán a művész sajátszerű phantasiája a bikával játszó Európát és társnőit híven az ethnographiához fahéjbarna szerecsen hölgyekül állítja elő. Az antik órák, broncz és ébenfaállványaikkal, a pompás kristálycsillárok, zománczozott kandeláberek felhordattak a padlásra. Útjában voltak a czivilizáló egyformaságnak. A két nagy porczellánkályhát csak tömörsége őrzé a ninivei rombolástól, mindegyiknek tetejét tízezreket érő aranyozott bronztrofeumok képezik, múzeumi ritkaságok ez idő szerint. S a szép, fénymázolt, aranyozott békából (kellett az máshová garde des robesnak) kihányattak a »liber regiusok.« A magyar nemzet »arany könyve,« históriai kincse, mely ötvenezer nemesi családnak nemeslevelét őrzi, mikben minden magyar nemesnek ősi czimere, gyönyörű festői remekben van megörökítve, felirva ősapjának érdemei, viselt dolgai, miként nemességét nyerte, szentesítve királyi névaláírással. Hatvankét könyve Magyarországnak, huszonhét könyve Erdélynek aranyozott pompás bőrkötésben. Egy históriai unicum! — Belökték azokat egy sötét lomtárba mind, az egereknek. S az egerek jó emberek voltak, nem ették meg. Mikor aztán Magyarország és Ausztria között megtörtént a kiegyezés, Magyarország visszakapta a saját házát is Bécs városa közepében. Most itt vannak a király személye melletti miniszter, a külügyminiszteri államtitkár, a közös pénzügyminiszteri államtitkár lakásai és irodái. Itt üléseznek az országos bizottságok Magyarországból s adják folytatását minden évben a vitám et sangvinemnek: »avenam quoque ?« A régi gazda aztán neki fogott megint lecsiszolgatni a bemeszelt aranyozásokat: előkeresgette padlásról, fészerből az antik bútorokat, kargyertyatartókat, órákat, csillárokat, miket a műértő, a régiségkedvelő ha meglát, a hideg lelt ki örömében. A régi gazda neki állt a becsirizelt gobelinoknak s kávésöprüvel, káposztalével letisztogatta róluk a maszatot, kiszabadította az országezimert; a gyönyörű históriai képeket kitataroztatta,egy csakugyan eltévedt belőlük, az, melyen Mária Terézia a királydombra fellovagol. Ki tudja, melyik exczellens padlásán lepi a por ?) S az aranykönyveket is felkereste a lomtárból, s minthogy a szép fénymázas béka már nem volt sehol. (Négy lába volt, elment.) Összeácsolt a számukra egy deszkaállványt s rárakta kincseit. És aztán hozzá látott az aranykönyv folytatásához. — Már azóta egy uj (hatvanharmadik az erdélyivel együtt kilenczvenedik) »királyi könyv« is megtelt félig. Leon nagy gyönyörűséggel tanulmányozta ez érdekes könyvet, Az ujabbkori nemesség diplomáit. A hajdankori czimerekben kardos vitézek, lovagok, levágott török fők, üstökön fogva, nagy pallos hegyére szúrva; nyilak, sasok, griffmadarak, oroszlánok tündökölnek. Az újkor nemesi czimereinek jelvényei a korszellemet képviselik. Az Aesculaphot, a felkúszó kígyóval az orvosi érdemeket jelenti; törőkalapács van a bányász czimerében; egy vasöntöde alapítójának czimere fogas kerék; egy vasúti igazgatóé mozdony kerék; az irodalmi érdemek nemesi jelvénye keresztbe tett toll és pálma, hármas halom mögül kiemelkedő arany nap ; a békekötésnél működött diplomatáé galamb olaj ággal; a pénzügyi főtéren emelkedett nagyság nemesi jelvénye a nevét visszaadó arany hegy; arany méhek és arany búzakévék jutottak az oeconomusnak; az erdészet és faüzlet terén kitűnt új nemes czimere zöld fenyőfa arany mezőben ; a kereskedőé vasmacska; az első gyorskocsizás megalapítójáé felszerszámozott fehér ló; a vízépítészé ezüst csatorna; a mérnöké arany czirkalom;a bortermelőé három szőö tő; a biróé serpenyő és páros. A heraldica jelvényszótára nagy supplementummal szaporodott meg. Elmésebb ötletet alig találni a sok között, mint egy derék vászonkereskedőét, ki magának egy arany mezőben álló, felül koczkás oxfordingbe, alul fehér rumburgi vászongatyába öltözött griffmadarat választott jelvényül. Azt is megtudta végül Leon, hogy egy igen kedves ismerőse, egy lovagias megjelenésű bankár miért visel télen-nyáron ibolyát a gomlyukában? Ennek a nemesi czimerében négy szál ibolya a jelvény. Aztán jönnek a nemességből bárói, grófi rangra előléptetettek czimerei. Egész combinált tableaux-k. Négyes mezők, még egy tetejükbe jött ötödikkel rigolirozva. Újkori érdemek, új symbolumokkal. Gyakran elnézegette Leon azokat a nevezetes történelmi festményeket, amik Magyarország házának elnöki termeit ékesítik. A kecsteljes királynő hű magyarjaitól körülvéve. Van azokon mit nézni, mint művészi alkotáson is. Azonkívül minden alak egy jól talált arczkép. Mind nevezetes államférfiak, főlő zászlós urak, magas rangú urhölgyek képmásai azok. Az öltözetek egész jelmeztanulmányt képeznek. Az akkor divatozó franczia hímzetpazarlás, magyar szabású dolmányra, mentére alkalmazva, csizmák skófiummal hímezve, nyusztkalpagok kócsagtollal, s e kócsag, nyuszt-, párduczbőr között simára borotvált arczok, a piros, duzzadó, erőteljes magyar typus a versaillesi, trianoni udvaron ezek mintájára borotválva, hajporozva, hátul szalaggal átkötött varkocscsal! Egy magyar dalia, ki kardjához kap, királya védelmére lelkesülten, s hátul a czopfja billeg, s bajusza szakálla sehol sincs. Torzkép nekünk most. Pedig történelmi arczkép. A magyar Pompeji omladékai közül nem csak antik szobrokat és szőnyegeket ástak ki, hanem eltemetett élő embereket is. Leon megismerkedett azokkal az alakokkal, akik az épület falai között évtizedek óta voltak eltemetve. Jó hazafiak, derék emberek, nagy talentumok , még költői tehetségek is. Lappangó életet éltek eddig: üldözve, gyanúval kísérve egyfelől félreismerve, kitagadva más felől. Most a rejtett életerő újra felmelegedett bennük. Levegőhöz jutottak, mely életföltételük volt. Lett tárgya dicsekvésüknek. Elbeszélték nehéz küzdelmeiket — tehetetlen kézzel — a hatalom emberei ellen; a kettős szenvedést, önmagukért és honfitársaikért ; megmutogatta kiki, amit a nagy hajótörésből megmentett; ott vannak a királyok pecsétnyomói, a tányérnagyságú érezminták az uralkodók homorművü alakjaival. (Egyen hiányzik a kettős sas a magyar országezimer körül: ez Ferencz pecsétje), a cancellárok roppant ezüst országezimer mintáit; az ezüst szekrényben őrzött levél, mit a nagy királynő egészen sajátkezüleg irt hű magyarjaihoz, fekete szegélyű papíronmeghalt férjét gyászolta akkor.) Aztán előhordták a tarkabarka adomákat a lefolyt korszak embereiről, akik épen olyan élő halottak, olyan járókelő múmiák lettek most, mint voltak ők eddig. S e múmiák némelyike —be sincsen balzsamozva. (Folytatása következik.) intézmény átalános szabványaival és elveivel ellenkezik, miért is törlendő lenne. Ennek ellenében hangsúlyozva lett, hogy igaz ugyan, miszerint ezen szakasz egyik része, nevezetesen annak második bekezdése ellentmond a telekkönyvi rendtartásban lefektetett jogelvek egyikének, de ezen ellenmondás elkerülhetően szükséges, miután a nélkül az egyetemleges zálogjoggal bíró hitelezők a kielégítési alapra illető választási jog folytán más hitelezők vétkük nélkül károsodnának. Ennyire pedig a következetességet bizonyos elv keresztülvitelében nem szabad elfogadni. Mások ismét ezen szakasz rendelkezését elfogadják, de annak szabatosabb szövegezését kívánják. A bizottság végre elfogadta ezen szakasz intézkedéseit, de azokat szabatosabban fogja szövegeztetni. A »kézi zálog által biztosított hitelezőkről« szóló czímfeliratnál »kézi zálog« helyett »ingó zálog« létetett. A 61. szakasz styláris módosítással, a 62. szakasz pedig rövid vita után változatlanul lett elfogadva. A 63. szakasznál beható vitta után a bizottság elhatározta, hogy ebben mindazok soroltassanak fel, kik az ingó záloggal biztosított hitelezőkkel egyenlő tekintet alá esnek, s e részben a javaslat szövege bővíttetett úgy, hogy ily tekintet alá esnek : 1. bérbe és haszonbérbe adók azon határvonalak közt, melyek törvényes zálogjogukat korlátozzák a vendéglősök az általuk adott szállás és élelmezés erejéig a vendégtől elvett ingóságokra nézve. 3. munkások bérük és kiadásaik erejéig a nekik munkára átadott ingóságokra nézve ; 4. azok, kik bizonyos dologra hasznosan költöttek költségük erejéig a kérdéses dologra nézve; 5. azok kik visszatartási vagy zálogjoggal bírnak a visszatartott vagy lezálogolt tárgyakra nézve. A 64. szakasz ezen intézkedések által feleslegessé válván, térültetett. A 65. szakasz rövid vita után elfogadtatott. Elhatároztatott azonban, hogy azon eset szabályozása végett, midőn egyetemleges jelzálog tárgyául szolgál valamely bányavagyon, itt kimondandó, hogy akkor a 60. szakasz intézkedései jutnak érvényre. A 66. szakasz stiláris módosításokkal lett elfogadva. A 67. szakasz tárgyalásánál kimondatott, hogy a cselédek egy évi bére az első osztályba tartozik. Indítványoztatott továbbá, hogy a bukottnak gyógykezelési, temetkezési költségei első osztályba vétessenek fel, de a bizottság ezen indítvány mellőzésével ezen költségeket csak akkor hiszi a csődtömegből kifizetendőnek, ha ezek szüksége a csőd tartama alatt merül fel s ez esetben a bukottnak tartási illetményéről szóló szakaszban fog intézkedés történni. A 68. szakasz első pontjában megállapított igényekre nézve kimondatott, hogy ezek csak akkor bírnak az ott írt előjogokkal, ha a jogviszony megszüntetésétől számítandó két év alatt érvényesíttetnek. Ezen szakasz második pontja térültetett. A 69. szakasz észrevétel nélkül lett elfogadva. A 70. szakasznál csak stiláris módosításokat tett a bizottság. A 71. szakasznál a bizottság tekintettel a már a múlt ülésben hozott határozatára, kimondta, hogy a nem jelzálogilag biztosított követelések után is a kikötött kamat jár, ha pedig kamat és lejárat kikötve nem lett, az nem is jár. A 72. szakaszt a bizottság azon kiegészítéssel fogadta el, hogy a 3. pontban világosság kedvéért a 62. szakaszra történjék hivatkozás. A 73. szakasz szövegét a bizottság szabatosabbra határozta fogalmaztatni. A 74. és 75. szakaszoknál az enquette styláris módosításokat tett. A 76. szakasz észrevétel nélkül, a 77. szakasz csak styláris módosítással fogadtatott el. Ezzel az anyagi rész tárgyalása befejeztetett. Mielőtt az eljárásra vonatkozó rész elővételnek szükségesnek mutatkozott az eddigi határozatok értelmében a szöveget kijavítani, mire egy szövegező bizottság küldetett ki, melynek tagjai az államtitkár elnöklete alatt Daruváry, Manojlovics Apáthy és Králik. — A bizottság tehát mig ez megtörténik üléseit felfüggesztette. Budapest, oct. 26. (II.) E napokban egyik bécsi járásbíróság egy magyarországi honpolgár felett oly ítéletet hozott, mely méltán megérdemli, hogy a magyar sajtó azt szemügyre vegye, annyival inkább, mert ezen ítélet jogerőre emelkedése esetén oly precedens lenne teremtve, melynek folytán számos magyar honpolgár fenyítő eljárás zaklatásának s esetleg elitéltetésnek minden vétke nélkül lenne kitéve. Az eset tényálladéka röviden következő: Plank bécsi lakos, katholikus vallásu nejétől Bécsben törvényesen ágy- és asztaltól elválván, a magyar honpolgárságot megszerezte s protestáns vallásra áttérvén, Magyarországban egy protestáns nővel ulóbbi házasságot kötött. Az osztrák rendőrség ennek nyomába lővén, Plank kettős házasság miatt fenyítő vizsgálat alá került, mely azonban tárgyi tényálladák hiánya miatt beszüntetett. Cselekvényeit azonban kihágásnak minősíttetvén, a Bécs lipótvárosi járásbíróság őt az osztrák büntetőtörvénykönyv 507. §-a alapján mint olyant, ki idegen országba ment, hogy ott oly házasságot kössön, mely a honi törvények szerint meg nem köthető, tizennégy napi fogságra ítélte s ezenkívül még az ügyet a második házasság érvénytelenitése végett az illetékes osztrák hatósághoz áttétetni rendelte. Az első kérdés, mely itt felmerül, az: váljon joga volt-e a bécsi járásbíróságnak egyáltalában a magyar honpolgárságot elnyert Plankot ez ügyben maga elé idézni s erre határozottan nemmel kell felelni. A büntetendőnek minősített cselekmény nem osztrák alattvaló által nem az osztrák büntető törvénykönyv uralma alatt álló területen követtetett el. Osztrák bíróságnak tehát az osztrák büntető törvénykönyv 38. szakasza szerint csak akkor lett volna jogosítva Plankot perbe idézni, ha az állam elleni bűntettek valamelyikét követte volna el. Más büntetendő cselekmény fennforgása esetén köteles lett volna az osztrák bíróság a 39. szakasz szerint Plankot az illetékes magyar bíróságnak kiadni, illetve ezen bíróságot az eljárás megindítására felszólítani. Különben ha még az osztrák bíróság illetékessége megalapítható volna is, még akkor sem lehet Plankot az idézett szakasz alapján elítélni, mert ott oly házasságról van szó, melyet a honi törvények tiltnak, márpedig Plank honi törvénye, a magyar törvény ; ily házasságot nem tilt s igy ezen cselekménye még az 507. szakasz alapján nem büntethető. De a bécsi járásbíróság nem csak a jogkérdésben tévedett, hanem abban is helytelenül cselekedett, hogy a házasság érvénytelenítése iránt az osztrák illetékes hatósághoz rendelte az ügyet áttétetni. Plank kétségtelenül magyar honos, házassága is Magyarországban történt, ezen cselekményének joghatálya tehát a magyar törvények szerint magyar hatóság által ítélendő meg. Ezen intézkedése által az osztrák eljáró bíróság a beligazgatás terén oly hatóságot vindiált magának, illetve az általa megkeresett osztrák bíróságnak, mely azt az egész világon érvényes jogelvek szerint meg nem illeti, s mely kifolyó határozatot — a házasságnak netaláni megsemmisítését — magyar hatóság érvényesnek soha sem tekinthet. Különben ezen bírósági határozat orvoslása iránt a sértett fél által a kellő lépések megtétettek, s mi nem kételkedünk abban, hisz az eset jogi mozzaatai lehető legtisztábbak s legegyszerűbbek, hogy a felebbviteli bíróság az osztrák törvényt helyesebben fogja alkalmazni. Hogy a magyar kormány a sérelmes ítélet következményeinek elhárítása végett az osztrák kormánynál most diplomatiai lépéseket tegyen, nem tartjuk legalább jogi szempontból indokoltnak, mert az osztrák kormány joggal arra utalhat, hogy az ügy még véglegesen befejezve nincs, a marasztaló ítélet még jogerőre nem emelkedett. De az osztrák kormány most a maga részéről ezen ügyben nem is tehet intézkedést. Az osztrák biróságok függetlenek ép úgy mint a magyarok s szívesen elhisszük, hogy a sokat ócsárolt magyar biróságok módjára azok sem befolyásoltatnak felülről s ha ez meg is kisértetnék, mindig az igazság és lelkiismeretük sugallatát követik. Az ügynek tehát kell, hogy már most rendes utján haladjon s csak az esetben ha — mit nem várunk — az első bíróság ítélete jogérvényre emelkednék, akkor volna a magyar kormány hivatva és kötelezve a hozzá segélyért forduló alattvalóját védelme alá venni. Akkor sem lehetne azonban az ítéletet egyszerűen félretétetni, hanem úgy a jogrend, mint az elítéltnek biztossága követeli, hogy az ítélet jogérvényben fennmaradjon.