A Hon, 1876. január (14. évfolyam, 1-24. szám)
1876-01-11 / 7. szám
7. szám. XIV. évfolyam. Budapest, 1876. Kedd, január 11. Esti kiadás. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. ElőfizetésiIij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra........................................... írta ki. 6 hónapra....................................12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda s Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szelemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, jan. 11. Budapest, jan. 11. A képviselőház folytatta ma a közigazgatási bizottságról szóló javaslat tárgyalását. Kemény Gábor b., Bujanovics Sándor, Bereczky Sándor, Gebbel Károly szóltak, felváltva a javaslat mellett és ellen. Tizenkettő után Kállay Béni kezdett szólni. Az ülés végén történtekről »Legújabb« rovatunk értesít. Törökországnak európai gyámság alá helyezése, vagy a reformok biztosítására egy megfelelő nemzetközi közeg alkotásának eszméje, melyről ezelőtt hetekkel sokat írtak, kezd ismét fölelevenedni. Vasárnapi számunkban közöltük lord Stratfordnak a »Times«-hoz intézett levelét, melyben ez eszmét pártolása alá veszi, hangsúlyozva annak szükségét. Stratfordot épen nem lehet Törökország iránti ellenszenvvel vádolni. () Angliának az 50-es években nagykövete volt a portánál s mint akkori kormányához intézett jelentéseiből is volt alkalmunk meggyőződni, Törökország iránt a legmelegebb rokonszenvet táplálja és ezt nem tagadta meg most sem. Mégis ez államférfi szükségesnek tartja egy ily közeg alkotását. Azon lehető ellenvetésre, hogy ez intervened volna és ellenkeznék a párisi szerződéssel, melynek IX. czikkelye tiltja a hatalmaknak, hogy Törökország belügyeibe avatkozzanak, azt jegyzi meg, hogy a porta ama párisi szerződésben kötelezettségeket vállalt magára, melyeket nem teljesített, igy tehát a hatalmaknak joguk van ama befolyásra, kivált midőn azzal egy átalános conflagratió elejét akarják venni. Nevezett lordnak említett levelét átveszi a »Journal de Szt.-Petersb. « és helyesli az abban kifejtett eszmét. S valóban ami azt a török ügyekbe való avatkozástóli látszólagos tartózkodást és ennek hangsúlyozását illeti, nagyon furcsának és az eddigi eseményekkel ellentmondónak kell tartanunk. Hiszen az a párisi szerződés úgy sem egyéb tényleg, mint számtalanszor összetépett rongy, papír. Törökország újabb története nem egyéb mint európai beavatkozások folytonos lánczolata. Vajjon mi volt egyéb beavatkozásnál a consuli bizottság működése a fölkelő tartományokban és mi más beavatkozásnál az a tünemény is, hogy a török kormány férfiak, nevezetesen a nagyvezérek, külügyérek és a hadügyérek a szerint változnak, a szerint jönnek-mennek, amint a hatalmak konstantinápolyi (nevezetesen monarchiánk és Oroszországé követeinek befolyása a váltakozó politikai fluctuatióknak megfelelőleg — érvényesül. A főbb tulajdonságok, miket egyik-másik nagyvezérről sat, tudunk,nem más, mint az, hogy ez »osztrák-magyar érzelmű,« a másik meg tetőtől talpig »orosz befolyás alatt éli.« E qualificatiók szerint mérlegeltetnek a török államférfiak. Jelenleg a nagyvezér, Mahmud basa, köztudomás szerint egészen Ignatieff tábornok befolyása alatt áll. Egy az előtti nagyvezér a mi intenziónknak hódolt. Mindez eléggé bizonyítja, hogy bizony befolynak a hatalmak a török belügyekbe és csak szójáték az, ha nagyon distinguálnak a befolyás, a beavatkozás különböző nemei és formái között. A hatás sa lényeg ugyanaz. A párisi szerződés IX. czikkelye igy hangzik : »Les puissances contractantes constatent la haute valeur de cette communication. (Alatti humayun közzététele.) Il est bien entendu, qu'ell ne saurait en aucun cas donner le droit aux dites puissances de s'immiscer soit collectivement, soit séparément dans les rapport de S. M. le Sultan avec ses sujets ni dans l‘administration intérieure de son empire.« (A szerződ® hatalmak elismerik ezen közzététel nagy értékét. Magától értetik, hogy az semmi esetben sem ad jogot a nevezett hatalmaknak akár együttesen, akár külön-külön beleavatkozni ő felsége a sultánnak alattvalóival való viszonyaiba, sem birodalmának beligazgatásába.«) így a szerződés. De mit jegyez meg erre a »Journal des Débats« ? Azt mondja, hogy igaz, hogy a szerződés szövegea nemzetközi gyakorlat és Törökország mellett szól, de váljon helyesen és okosan cselekszik -e, midőn ehhez mereven ragaszkodik, midőn szigorúan veszi igénybe ama jogot akkor, mikor csak a hatalmak támogatása mentheti meg a pusztulástól ? Francziaországból kormányválsági híreket, hoz a táviró. A heterogén elemekből álló kormányban a nézeteltérések a helyzet, és a teendők iránt mind akutabbá kezdettek lenni s valószínűleg a két republikánus miniszter kilépésével fognak végződni. Ez nagy baj lesz a republikánusokra nézve épen most a választások alatt, mert senki sem lesz a kabinetben, ki Buffet választási manővereit ellenőrizze. Szakadásra a kormányban leginkább a hivatalos jelöltség kimondása adott okot és alkalmat. Belgium most nagyszerű strike-ok színhelye, melyek középpontja Charlerois, melyek katonai intézkedéseket tettek szükségessé. A minisztertanács a király elnöklete alatt értekezleteket is tartott a strike ügyében. Már régebben hire jár, hogy a munkások közt feltűnő sok fegyver adatik el; ennek folytán azt az aggályt fejezte ki a belga katholikus sajtó, hogy egy forradalmi mozgalom van készülőben , mely a katholikus egyház és papjai ellen irányulna. Ez aggodalmaktúlzottaknak látszanak. A »Journal de Charleroi,« mely a helyszínen a legalaposabb informatiókat merítheti, azt állítja, hogy a munkások tettlegességeket nem követtek el s azok elkövetésére nem gondolnak. Úgy látszik továbbá, hogy a munkásmozgalom tisztán strikes politikai jelleggel nem bír. Nem tagadható azonban, hogy a munkások között igen sok franczia és német socialista emissarius j ár kel és izgat. — A közigazgatási bizottság feletti vitában fel vannak jegyezve. A javaslat ellen: Hedri Ernő, Kállay Ödön, Sembery István, gr. Zichy Nándor, Simonyi Ernő, Hegyesy Márton. A javaslat mellett: Móricz Pál, Szivák Imre, Pulszky Ágost, Szeniczey Ödön, Várady Gábor. — A fővárosi tanács a belügyminiszternek a fővárosi költségvetés tárgyában leküldött ismeretes leiratát vasárnapi ülésében tárgyalta. A tanács ez ülésén egy a közgyűlésnek benyújtandó előterjesztés szövege állapíttatott meg, melyből bizonyos lapokban már tegnap jelentek meg holmi nagyhangú töredékek, melyek szerint a tanács a belügyminiszter rászólását és visszatetszését »okadatolatlannak« véli és »sajnálatát fejezi ki« a fölött, hogy a miniszter a hatóságnak oly hangon felel, melynek egy törvényhatósággal szemben a legroszabb esetben is »helye nincs. A tanácsnak e határozatáról mi mindeddig nem vettünk tudomást, mivel valószínűtlennek tartottuk, hogy az a testület, mely arra van hivatva, hogy a kérdéses ügyhöz hasonló tárgyakat teljesen objectív előterjesztés mellett nyújtsa be a közgyűlésnek, hogy mondjuk ez a testület, mintegy provokálni kívánja a közgyűlést, súrlódásba jönni az ország legfőbb közigazgatási hatóságával. Mint értesülünk, a fővárosi közigazgatás élén álló férfiak nézete ez ügyben szintén ellentétben áll a tanács többségének nézetével s épen ebből kifolyólag a főváros néhány előkelő tisztviselője több tanácstaggal együtt a tegnapi napon egy magántermészetű értekezleten megbeszélték a tanácsnak említett határozatát. Az értekezlet azt czélozta, hogy a tegnap este tartott tanácsülésben indítvány tétessék arra, hogy a tanács minden megjegyzés nélkül terjeszsze be a holnapi közgyűlésnek a belügyminiszteri leiratot. A tegnap este tartott tanácsülésben azonban, mint ma reggel több oldalról értesülünk, e tárgy többé szóba sem került. A tanács bevégzett ténynek tekinti a közgyűlésnek benyújtandó előterjesztvény ügyét, s így a holnapi közgyűlésen ő fogja megadni az initiatívát a nagy feszültséggel várt s nem épen simának ígérkező vitára. Feljegyzésre méltónak tartjuk, hogy a fővárosi körökben, mint bizonyosan beszélik azt a hírt, hogy a fővárosba kormánybiztosul Domahidy Ferencz szathmármegyei főispán fog rövid időn kiküldetni. A „HON“ TÁRCZÁJA. Utballa. Orosz beszély. I. (2. Folytatás.) Szeptember vége felé járt az idő. Az éjjeli könnyű derék itt-ott már biborszinre, másutt aranyra festették az öreg fák lombjait, melyek közt, a kert közepén levő magaslaton az urasági kastély állt, körülölelve a kertet átszegő folyótól, mely félkörben kerülte meg a dombot, úgy hogy az félszigetet képezett. A folyó partján virágágyaktól és diszbokroktól pompázó terraszok nyúltak el. Azoknak a falusi lakásoknak volt ez egyike, melyeknek láttára az ember felsóhajt: mi boldog, a ki itt lakhatik! Meg se gondoljuk, hogy hátha a rezgő nyárfa leveleit sóhajtás lengeti, hátha az a gyöngyvirág a siró szemből reá ejtett másik gyöngytől lett olyan fehér.. . . Akkor még persze öröm és boldogság lakozott Sznesin asszony tündéri parkjában. Zsófia, szerelmi mámorában újra víg lett és gyermeteg, mint azelőtt. Boris, a pályakezdő, a szép kastélynál képzeletében ezerszerte szebb légvárakat épített. Szomszédok és ismerősök jöttek gratulálni és ott maradtak napokig. A tábornok is gyakran megjelent s minthogy ilyenkor mindig különös figyelmett forditott Utballára, már nem is tekintettek másnak, mint generálisné aszszonyomnak. Most már nem volt »isten tudja ki lánya«, emberségesebbek lettek hozzá az emberek, sőt, ha nem lett volna annyira ártatlan, még azt is elhitethette volna magával, hogy kegyét vadászszák. Barátnője eljegyzése s a menyegzői készületek sokkal inkább elfoglalták, sem hogy észrevehette volna az emberekben történt változást. Az a nász sajátságos érzetet keltett benne. Nem volt az irigység — hisz arra képes se volt az ő testvéri szive — sőt is örült Zsófia boldogságának; azonban mégis mintha valami bánatos lehellet borult volna lelkére. Hányszor megtörtént, hogy mikor Zsófia, — Hiedelemből, — a vendégekkel társalgott, míg jegyese ott állt a szomszéd szobában a tekeasztal mellett, egyszer csak egy pillanatra találkozott tekintetük, s ez egy pillanat elég volt elmondani a szemekkel mindazt, amit a nyelv egy életen keresztül se tud elmondani. Utballa látta, hallotta és megértette ezt a beszédet! Ebben a tekintetben ott volt az élet, a szerelem, a boldogság reménye — ez a tekintet a lélekből lövelt ki és lelket talált. Mások észre se vették. Sem Zsófia barátnői, sem a szomszéd földes ur, aki Borissal tekézett, nem látták az elektrikus szikrát, — csak Urballa ismerte fel és fogta fel azt. Átjáratta vele szivét, lelkét és megrendült bele. Fiatal lányokat mi se hangol oly könnyen ellágyulásra, könyre, mint egy boldog márka pár látása. Ilyenkor a menyasszony nővérei ott sírnak versenyt a zárt szobában, beleszeretnek, akit előtalálnak, akárkibe. Hát velem mi lesz ? gondolja a leány boldog arát látva. »Hát velem mi lesz ?« gondolá magában Urballa, s egyedülisége érzetében elmenekült a zajos, a vidám körből a magányba s átadta magát bánatának könyeinek, — maga se tudva miért ? Közte és Boris közt lassan kint oly viszony fejlődött, mely nem veszélytelennek mondható ! Boris elbeszélte csinjeit, kalandjait a hadapród iskolában, — ő pedig csendes ábrándjait és helyzetéből származó bánatát. Zsófia, kinek most kisebb dolga is nagyobb volt ennél, egészen átruházta a barátnői bizalmas viszonyt bátyjára, ami pedig különnemű fiatalok közt ép oly veszedelmes állomás, a mily ártatlan egyneműek között. Már nem is hivatal, hanem méltóság. Minden apró titkunk, mások iránti minden hajlamunk, minden idegengedésünk letéteményezése. Nem maradt előtte rejtekben semmi, csak egy , amig idős alkalom ezt az egyet is földeríti előtte. Gyakran, mikor a vendégek visszavonultak szobáikba, Sznesin asszony jószágigazgatójával értekezett, a jegyesek pedig egy ablakszögletben suttogtak más fülek által meg nem hallható édes dolgokat: addig egy másik zugban Boris kötekedett Urballával s nem akarta elhinni, hogy a természet neki nem is adott szivet, s hogy benső, igaz érzésre képtelen. Szerette a leány eleven, sajátságos beszédmodorát, a nyugati ábránd és keleti rajongás különös keverékét s minthogy megszokta volt őt testvérének tekinteni, ikonokul küzdött a hidegség ellen, melyet a leány magára ráfogott s nem is sejté, minő tűz lappang a külső közöny hamva alatt. Sznesin asszony egy este magához hivatottballát. Beszélni akart vele, titokban. A leány megijedt, nem tudta elképzelni, mit mondhatnak ő neki, a mi titok benne ? De a mit hallott, az meghaladta az ő sejtelemkörét. Szncsin asszony, rövid bevezetés után, előadta neki, hogy mily szerencse gyermeke ő, a sors minő váratlan ajándékkal készül őt meglepni, hogy a legfényesebb állás, a legnagyobb földi kitüntetés várja; egy szóval: a tábornok megkérte kezét. Ily végtelen szerencsét soha, még legmesésebb álmaiban se mert remélni fogadott leánya számára, nos ? A jó úrnő azt hitte, hogy beszéde legalább is a hetedik egekbe ragadja Utballát. Azonban elhalványult arczára tekintve, meglátta azon a legnagyobb ijedtség kifejezését. A leányka összekulcsolta kezeit, úgy nézett nagy, könyörgő szemeivel nevelő anyjára. Sznesin asszony ismételte az ajánlatot s hozzátéve, hogy késznek ígérkezett kieszközölni az atya beleegyezését is. Utballa azonban fuldokló zokogásban tört ki, átkulcsolá anyai barátnője nyakát s úgy kérte csengve, ne szóljon atyjának, ne szóljon ő neki se többé ő szörnyű, szörnyű szerencséről. — Utballa, elment az eszed ? — kérdé az úrnő egész elképedve. — Nem szeretem őt. — De egy tábornok! — A ki hatvan éves. ... — Annyi érdemrenddel mellén. .. — És ránczczal homlokán. ... — Egy oly kitűnő, derék, szeretetre méltó.. .. — Tiszteletre.... — Kinek nagy érdemeit mindenki elismerni kénytelen. .. . — De szeretni nem. — Gondold meg, te is velünk jösz Pétervárra. — Hogy ott én is szaporítsam a sírokat. . .. Hiába volt minden rábeszélés, Utballa szilárd volt. Szncsin asszony pár napot engedett, hogy az alatt fontolja meg jól a dolgot s figyelmeztette, ne rontsa meg szép jövőjét egy elhirtelenkedett »nem«-mel. Zsófia is segítségére sietett anyjának, ő is nagyon hízelgőnek találta a tábornok ajánlatát. Utballa szelíden megfogta barátnője kezét. — Mondd meg igaz lelkedre, elfogadnád-e férjül tet , — Én én mást szeretek. — És, felelj őszintén, rá tudnád-e magadat szánni, ha mást nem szeretnél, hogy neje légy ? S lemondanál e minden álmaidról, melyeket jövődben valósulni reméltél ? Mért tegyem meg én ? Mért akarod előlem elzárni azt az utat, mely téged a boldogsághoz vezet ? — Engem tudod. . . — Tudom, mit akarsz mondani. Neked már a születés biztosított előkelő állást a társadalomban, míg én egy szegény, megvetett teremtés vagyok. De éppen azért csüggök annyira szabadságomon, s éppen azért nem akarok olyané lenni, aki nem engem szeret, de az apám pénzét. Zsófia nem volt elkészülve e túlerős ellentállásra, abbahagyta tehát az ostromot. Sznesin aszszony azonban még nem kísérte meg utolsó ostromszerét. Most aztán elővette. Borisra bízta, térítse eszére azt a leányt, akit csak ifjúsága és tapasztalatlansága ment, hogy ily vakmerően dönti romba jövőjét. Boris vállalkozott. De alig szólt egy két szót e tárgyról, midőn Urballa mélyen a szemébe nézett s hol elpirult, hol elhaloványodott. — Te is, Boris! — mondá kétségbeesett hangon, hát te is azt akarod . . . — Szeretlek, Utballa, mintha testvérem volnál, s azt akarom, hogy boldog és szerencsés légy. Nos, mit vár az olvasó ? Utballa férjhez megy a tábornokhoz, fény és pompa alá rejti fájdalmát, bájol és hódit, mig egyszer, kárpótolja magát szenvedéseiért s ő is meghódol valakinek, talán épen Borisnak, aztán egymásnak, a miért Boris főbe lövi magát, mig Urballa kikaczagja ; — aztán lesz belőle egy nő, a ki a társadalmon megboszulja magát stb. Egy jó nevelésű, czivilizált európai leány bizonyára igy tesz,vala s a czivilizált Európa azt mondja, hogy jól tette, nem is tehetett máskép. De Urballa »vad leány« volt, s a miveit társalkodó minden szabályai ellenére felelni tudott Boris összezúzó szavaira. — Azt mondod: szeretsz s még is azt akarod, hogy más — egy aggastyánhoz menjek nőül. Hagyj el! Bocsássa meg neked isten, a mit most velem tévéig — Én? az istenért, Utballa, — mi ez? De Utballa eltávozott és Borist most szállta meg először a való sejtelme. De még azt hitte, hogy talán csak hiúsága hitegeti ezzel. A leány azonban e párbeszéd után nem volt többé ura érzelmeinek. Szerette Borist, daczára a közönynek, melyet részéről tapasztalt. Nem kecsegtette magát hiú reményekkel. Tudta jól, mennyire felette áll Boris a társadalomban; félénk imádattal tekintett reá, — de viszontszeretetet remélni tőle nem mert soha. Mint a rab madarat rejtegető szivében szerelmét s őrizte gondosan, mint egykor a Vesta tüzét őrizhették, titkolta, hogy észre ne vegyék. De e szerelem megváltoztatá őt is. Mintha valami súlyos álomból ébredt volna fel, leveté magáról a lánczokat, melyeket a társaság erőszakolt reá, és megint vad lett, tüzes és csapongó, minőnek a természet alkotó. Az európai nevelés megfékező hajlamait, de ki nem ölé. Amily félénk és tartózkodó volt előbb idegenekkel szemben, oly elfogulatlan, sőt fesztelen kezdett lenni most. Még a nagyobb társaság se volt rá nyomasztó hatású. Nem gondolt a világgal, minden gondolata csak egy pontra irányult. Csak ezt látta, csak ehhez beszélt, de volt szerelme tárgya, minden tettének, szavának, gondolatának kútfeje, rugója. § (Folytatása következik.) Országgyűlési tudósítás: A képviselőház ülése január 11-kén. Elnök: Ghyczy; jegyzők: Beöthy, Orbán. A miniszterek közül jelen vannak: Tisza, Széll, Trefort, Szende, Perczel, Pécsy,Wenckheim. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök bemutatja Gölniczbánya kérvényét a közigazgatási bizottság ellen, s Arad város, a békési választókerület, s a magyar országos nemzetgazdasági tanácskozmány kérvényét nemzeti bank s önálló vámterület tárgyában. Gölniczbánya kérvénye a ház irodájába tétetik le, a többiek a kérv. bizottsághoz utasíttatnak. Bemutatja elnök még a természetvizsgálók központi választmányának kérvényét a közegészségügyi hivatal tárgyában. A közigazgatási bizottsághoz utasíttatik. Következik a napirend, a közigazgatási bizottságról szóló javaslat folytatólagos tárgyalása. Első szólal fel Bujanovics Sándor, utal a két áramlatra, mely a javaslatot két oldalról támadja meg, de a javaslatra magára nincs azon véleményben, mintha az a helyes középutat fogadná el. Határozottan felszólal a tisztviselők kinevezése mellett, mert a közigazgatási bizottság egész hatáskörét egy kinevezett hivatalnok sokkal czélszerűbben intézné el. Nem ért egyet Plachyval, kivel szemben ő igen is a szabad királyi városoknak adna előjogokat, míg másrészt — bár a múlt alkotásai közül sokat nem helyesel — az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól elválasztatását oly vívmánynak tartja, melyen legkevésbé szeretne rést levetni. Gakorlati szempontból sem tartja előhaladásnak e javaslatot s azért nem fogadja azt el. (Helyeslés a két szélen.) B. Kemény Gábor: E törvényjavaslat egyike azoknak, melyeknek czélja a közigazgatást gyorsabbá, egyöntetűbbé, olcsóbbá s megbizhatóbbá tenni. Nem fogadhatja el azt, mintha ez elkülönítve a többitől s előttök nem lenne tárgyalható. — Fölemlíti, hogy e javaslat egyike a legnagyobb alakításoknak, melyek 67 óta kezdeményeztettek. Ezt mutatja azon különböző felfogás, melybe e javaslat ütközik. Egyik helyteleníti, mert centralizál; másik, mert nem czentralizál ; a harmadik útnak látja a czentralizáczióra, a másik a városok különleges szempontjából. Alkalmat vesz magának előadni saját szempontjait e javaslat körül s e közben megemlékezik a felhozottakról is. Mindenekelőtt Mocsárynak kijelenti, hogy beszédével sokat nem foglalkozhatik, mert kiindulási pontjuk merőben ellentétes. Mocsáry azt tartja, hogy a megye nagygyűlése adminisztrálhat. Ő tagadja, mintha bármely több száz tagból álló testület adminisztrálhatna. Ellenkezik e felfogás a parlamentarizmussal, mert mire volna akkor a végrehajtó hatalom, a kormány, ha maga a parlament adminisztrálhatna. (Úgy van!) A javaslat czélja a közigazgatás javítása, de a megyei autonómia fenntartása mellett. Azt mondják, hogy ez elvonja a megyétől összes jogkörét. Fontos vád ez, de igaztalan. Várjon eddig a megyei gyűlések kezelték-e a közigazgatást ? Ezt föltételezni is lehetetlenség. Végezte az alispán, önhatalmúlag. A közigazgatási bizottság ily értelemben visszanyeri az autonómiának, ami eddig hiányzott neki. (Úgy van!) De azt mondják: a közigazgatási bizottságban a megye közönsége nem fog részt venni. Ő igenis azt vallja, hogy részt fog venni. Tiz ember csak akad megyeszerte, ki az ország legvitálisabb érdekében hajlandó időt s munkát díjtalanul áldozni s ő legszomorubb napjai közé számítaná azt, melyen kénytelen lenne meggyőződni arról, hogy tiz ily ember nem akad. (Helyeslés.) Hivatkozik a társulati életre, utal, hogy a nőegyesületi mozgalmakban hány ember áldoz díjtalanul időt, s reményét fejezi ki, hogy e fontos érdekek szintén találnak szóvivőket. (Helyeslés.) Ám, így folytatja, föltéve, hogy akad tíz ily ember, örökös kisebbségre lesz az a hivatalnok elemmel szemben kárhoztatva. Szóló ezt is tagadja. Hat állami hivatalnok veend részt e bizottságban; e hat hivatalnok is annyira nem bürokratikus, hogy mind a hat különböző szolgálati ágakat képvisel. (Úgy van!) Ezekhez járul öt megyei tisztviselő, s így képeznek tizenegy szóval egy szavazati többséget. Alig föltételezhető, hogy mindez elemek minden kérdésben együres frontot képezzenek a választott tagokal szemben, de ha arra lennének kényszerítve, hogy ily frontot képezzenek, szóló helyeselné, azt mert bizonyára igazuk is volna. (Élénk helyeslés) Mindezeknél fogva szóló tagadja, hogy e javaslat a megyét megsemmisítné. Igaz, hogy nem a 48 előtti megyét tartja fenn, de hisz annak fenntartása egyszerű lehetetlenség. Utal arra, hogy a megyerendszer kezdetétől fogva mennyi szükségszerű átalakításon ment keresztül. Elmondja a megyei szervezet kifejlődését, mint honvédelmi tényezőit és helyeslőleg emlékszik meg azok 1848-ig tartott politikai szerepléséről, de kijelenti, hogy e szerep ma már szükségszerűleg véget ért, s egész más teendők várnak rá. E teendőket adja meg neki a jelen javaslat, mely így sem nem centralizál, sem nem haboz a két irányzat közt, s melyet azért szóló készséggel fogadel átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk tetszés.) Gebbel Károly lehetetlennek tartja, hogy oly különböző elemek helyesen hathassanak közre egy czélra. Fél a bizottságban kifejlődhető sok beszédtől s az ebből folyó kevés cselekvéstől s mindezek folytán nem fogadja el a javaslatot. Beretzky Sándor : E javaslatot oly portentumnak hirlelték, hogy szinte jól esett neki, mikor megismerkedvén vele, egy régi ismerősének utódjára ismert benne. E régi ismerőse az Erdélyben 48 előtt érvényben volt közigazgatási forma. Kötelességének tartja védelmezni e régi ismerősét, ami nem is nehéz feladat, mert a javaslat maga voltakép megtámadva nem is volt, csak az emlegettetett, hogy a törvény végrehajtása közben annak intencziói ellenére az autonómia veszélyeztetve lesz. Nem tartja félelmesnek az államhivatalnokok befolyását, mert azok is hazafiak, kiknek megsértését nem tartja helyes dolognak. De ha ez bekövetkeznék is, a ház kezében vannak az orvoslás esközei. Azt sem hiszi, hogy a közigazgatási bizottság független tagjai nem lennének szorgalmasak. Azért lett néptelen a megye, mert a pártküzdelem foglalt első helyet ügyei közt, s ez megszűnvén, a megye újra füg A VIDÉK. Deés városa legközelebbi bizottsága egyhangúlag s lelkesedéssel elhatározta, hogy a magyar jegybank s külön vámterület felállítása s a kamatláb megállapítása iránt feliratot küld a képviselőházhoz, a Romániával kötött szerződés ellen Udvarhelyszék által pártolás végett küldött felirat azonban egyszerűen tudomásul vétetett. Az évi költségvetés észrevétel nélkül elfogadtatott. Cskkszéken f. hó 31-én újólag alakult meg a tanító-egyesület. Az egyházi hatóság által támasztott vihar következtében azonban a »hithű« tanítók legnagyobb része nem csatlakozott az uj egyesülethez, úgy hogy annak csak 29 tagja lesz s fennmaradása még nincs biztosítva. A megmaradtak elnökké Éltes Eleket, titkárrá Nagy Imrét választották. Sajnos, hogy a papok az ily ügyekbe is befurják magukat. A »Nagyvárad« czimü lap a kir. tábla decentralisatiójáról értekezvén azt átalában helyesléssel fogadja s fejtegetései közben azon fontos s gyakorlati érdekű megjegyzést teszi, hogy a vidéki főtörvényszékek elhelyezésénél különös tekintettel legyenek oly helyekre, hol a jogi főtanodák jogkarokká alakíttattak át, hol tehát a joghallgatók nemcsak gyakorlati képzettséget nyerhetnek, hanem a tudori szigorlat is eszközölhető lesz. Ezen eszmét mi is melegen pártoljuk! Heves és K.-Szolnok megyék népoktatás ügyének állapotát a múlt évről Montedegoi Albert Ferencz terjedelmesen ismertette a megyei iskolatanács előtt. Ezen évi jelentésből átveszszük a következő főbb adatokat. A 37,409 mindkét nembeli 6—12 éves tanköteles közül 27,926, vagyis 75... százalék járt tényleg iskolába, míg a 14,388 mindkét nembeli 13—15 éves tanköteles közül 6,292, vagyis 43.66 százalék látogatta tényleg az ismétlő iskolákat, úgy, hogy a tankötelesek 51,797-re menő összes számából 34,218, vagyis 66.06 százalék részesült iskolai oktatásban, s csak 33.94 százalék maradt el az iskolából. Összehasonlítván e számokat az elmúlt éveknek hasonló adataival, örvendetes haladás derült ki miután a tanulók száma 1869 óta 21,81 százalékkal szaporodott. Az iskolák száma 306, az osztályoké 418 — ezek közt van 17 községi iskola. 1869. óta 75-tel szaporodott az iskolák száma. Óvoda a megyében 4 van, középtanoda 4, továbbá 1 tanító s tanítónőképezde. Faiskola van 140, tornahelyiség 20 helyen. Tanító van 345, ezek közt 295 képesített. Tankönyve a tanulók 79,37 százalékának volt. A megye területén levő iskolák összes jövedelme 106,484 frt 78 kr, melyből 11,387 frt, tandíjból jött be. Új iskolaépület 7 nyittatott meg, 28 helyütt javítások történtek. Még 29 helyen volna szükség iskolára s felsőbb népiskola a törvény rendelete ellenére sehol sem létezik. Bizony sok hiány van még! Váczon a népiskolai tanügy meglehetős szomorú, elhagyatott állapotban van. Az érdem oroszlánrésze Pest megye tanfelügyelőit illeti, kik több egy événél nem is méltóztattak bepillantani e közel 1500 lakót számláló városba. Az érdemnek kiváló jutaléka illeti e mellett Réthy Ignácz, városi polgármestert, ki valamint a közigazgatás minden terén, úgy kiválóan a tanügy irányában kimutatta a tadás iránti megrögzött csökönyösségét. Vácz város képviselete például még a múlt év nyarán elhatározta, hogy a többször sürgetett polgári iskolát októberben megnyitja. Helyiséget jelölt ki számára, és meghagyta, hogy a tanácsi állásokra pályázat hirdettessék. Ez iskolának még októberben meg kellett volna nyílnia. A polgármester úr azonban nem hajtotta végre a közgyűlés határozatát. Igen természetes, hogy érdemei folytán még ma, a tanév megkezdése után közel negyedfél hóval, sincs Vácznak polgári iskolája. A polgármester úr nem érkezik a tanügy érdekeivel vesződni, miután polgármesteri hivatala mellett egy privátbanknak is igazgatója, melyet ép úgy mint Vácz városát, szerencsésen vezet — hátrafelé. Ajánljuk Pest megye új tanfelügyegetlen tettkész elemekre teend szert. Elfogadja a javaslatot. Ezután Kállay Béni szólal fel. Az ülés e részéről reggel értesítünk.