A Hon, 1876. január (14. évfolyam, 1-24. szám)
1876-01-16 / 12. szám
maga valóságában. Mi a karlista lázadást illeti, itt sem elégségesek a fegyverek, eszmeharczra is van itt szükség, mégpedig nagy mértékben , csakis az eszmeharczczal leszünk képesek gyökerestől kiirtani azt a lázadást. A karlismus zászlójára a vallási türelmetlenség van felírva a maga legvadabb értelmében. Ezen zászlóval egy másikat kell szembeállítnunk, melyre a vallásszabadság van írva. Sőt tovább kell mennünk, ki kell vennünk az iskolát a papok kezéből, kik megmételyezik egymásután a nemzedékeket, mert ha nem, elvesztünk. Nemzeti alapra kell fektetnünk az oktatás ügyét, ki kell szabadítnunk a nemzetet a szellemi szolgaság bilincseiből, ki kell szabaditnunk azon papok körmei közül, kik fegyvert véve vállukra, megáldják ama bandákat, melyek pusztítva, gyújtogatva kalandozzák be hazánk északi részét. A biblia azt mondja, hogy a papok úgy járjanak az emberek közé, mint a juhok a farkasok közé, de a mi papjaink ellenkezőleg maguk a farkasok, kik a nyáj közé vegyülnek. Régen az egyház könynyebben megfért az állammal és az uralkodóval, mint most, mióta az államok modern elvekre, az emberi szabadság és a nemzeti szuverainitás alapjára vannak fektetve. Az egyház most tagadja a polgári és politikai szabadságot, tagadja a parlamenti kormányzatot, tagad mindent. Gondoskodnunk kell tehát óvszerekről, mint ezt Olaszország, Svájcz és Poroszország tették. — Amint megtettük kötelességünket a hatalmon, teljesítni fogjuk azt az oppositióban is. Célunk terjeszteni a szabadságot és megszilárdítni a demokratiát — a parlamentből, a többi önként jön — előbb utóbb.« A manifestum Castelár és pártja kormányzatának — a köztársaság rövid élete alatt — tettei felsorolásával végződik. Castelár magát demokratának és liberálisnak nevezi és óvatosan kerüli a republikánus elnevezést — és pedig azért, mert a Spanyolországban most uralkodó fogalmak szerint a köztársasági párt, mint ilyen »nem törvényes« pártnak tekintetik. Castelár különben kimondja azt is, hogy Alfonz mostani kormányzata ellenkezik a haladás minden fogalmával. — Az osztrák miniszterek, daczára a farsangnak, búcsúra járnak, Pontiustól Pilátushoz, egyik párt klubjából a másikba bizalmat esdve és könyörögve itt is, ott is. A baloldali és haladó párt clubjait már bejárták — tudjuk minő czélból és minő eredménynyel. Hasonló czélból kopogtattak be tegnap a harmadik párt, a centrum clubjának ajtaján. Hogy minő eredménynyel, tudni nem lehet, mert a tárgyalásokat a titoktartás sűrű leple fedi. Miután egy haladó párti képviselő egy bécsi lap útján elfecsegte a clubban történteket, most már óvatosabbak az »alkotmányhű« urak, még a forakozó, titok elteső bécsi lapok sem képesek már most semmi revelatiot hozni a centrumclub tárgyalásairól. Egyébiránt úgy látszik, hogy túl a vizen lakó sógorainknál divatosított a gyámság alá helyezkedés, ezen, a kiskorúakra nézve oly jótékony intézmény eszméje. Nemrég egy bécsi képviselőt egy háromtagú gyámcollegium alá helyeztek választói s most az osztrák kormány ugyannyira megszerette ezt a procedúrát, hogy maga kérte gyámság alá helyeztetését, azaz kérte, hogy a három párt válaszszon a maga kebeléből bizalmi férfiakat, kik egy testületet képezve, »a kormánynyal folytonos contactusban legyenek« és ellenőrizzék minden lépését a Magyarországgal folytatandó tárgyalások alatt. Ez az eszme képezte hosszas vita tárgyát ugyancsak tegnap ismét a haladó párt klubjában. Hozzászólt vagy 20 doktor juris, de nem tudták kieszelni e kormány gyámság alá helyeztetésének orvosságát, mert a haladó párt meg a baloldal együtt, no ez még megy valahogy, de a centrumot is belevonni akarni a közös actióba , ezt képtelenségnek tartják. Ennélfogva a »Fortschrittsclub« ismét azt határozta, hogy máskor fog határozni. Hogy izegnek-mozognak az osztrák urak, hogy szedelőzködnek, hogy igyekeznek összebújni egy nyájjá az érdekes fractiók ! Hogy fegyverkeznek, mintha keresztesháborúra készülnének. Mi csak arra figyelmeztetnők őket, hogy az a »szent föld«, mely ellen harczra készülnek, nem Ázsiában van, nem Palaesztina, hanem tőszomszédjuk, hozzá szövetségesük, velük egy trónt támogat . Magyarország , nagyon közel van tehát hozzájuk s ügyeljenek, nehogy ellenünk való fegyverkezési buzgalmukban oly nehéz fegyverzetet rakjanak magukra, melynek súlya alatt vagy összeroskadnak, vagy nem lesznek képesek tőle szabadon mozogni. Az elnyomott autonómia allegóriája. — Karczolat. — Bizony mikor Róma beszélt, akkor a világ beszélt, mert Róma volt a világ. Nem csak a hatalmas imperátorok idejében, de mikor a világuralomnak világi része elveszett és csak az egyházi maradt meg, — még akkor is meghallotta a világ, ha Róma beszélt. Pedig akkor nem volt se gyorsíró a ki a beszélő Róma száját szantepede lefotografirozza s följegyezze szavait híven és azonnal, az utolsó jottáig, — se telegraf, a mely a sodronyra fűzött villámmal elszállítsa a mondottakat a világ négy tája felé, minden irányban. Most van ez is, van az is. Róma beszélt, csak tegnapelőtt beszélt, négy fal elnyelte a mit beszélt s harmadnapra azt is elfelejtette a világ, hogy egyátalán beszélt, nem hogy azzal törődnék: mit beszélt ? Engedelmet kérünk: a magunk Rómájáról van szó. ... A tisztességes fővárosoknak tagadhatatlanul legnyomottabb része a belváros. Nem az adó vagy egyéb közterhek szempontjából értve a nyomottságot, hanem tisztán az építészet szempontjából. Szűk, levegőtelen, összeszorult utczák, melyeken meglátszik, mennyiért nem adnák, ha egy kicsit kinyújtózkodhatnának. Van olyan, amelynek egész szélességét elfogja egy omnibusz s az embert szelíden bele kényszeríti az üveg kirakatba. Minden gondos város azonképen cselekszik, hogy ilyen helyre építteti középületeit. Mert ha központi dolog valami, legyen a központban. Tiszta logika. Menj végig tisztelt falusi atyámfia egy bizonyos belvárosi utczán. Majd látszott egy vörös téglaszín épületet, beékelve egyéb házak közé, nehogy elszaladjon. Pedig nem kell tőle félni, hogy elszalad. Ha lefekszel az átellenes trotokra, élvezendő az építészeti nemes styl bájait (ami máskép nem eszközölhető) látni fogod, hogy az épület hogy meglapul, mint ha valami láthatatlan súly, teher nyomná felülről. Belépsz a kapun. Oszlopos csarnok, hatalmas ívekkel, messzeterülő perspectívával. Aztán egy nagyszerű lépcsőház, lámpákkal, czifrázatokkal. El vagy ámulva a csillogástól. Hanem valami kérelmetlen érzéstől nem tudsz szabadulni e pompa láttára. Valami mint ha szorítana. Mért nem magasabb ez az oszlop egy öllel, mért nem nyúlik az ívezet feljebb ? Így is szép, de sötét és nyomott, mintha sousterrain volna, vagy kolostor tornácza, vagy, uram bocsá, krypta. Még a lámpa is ott lóg a bolthajtáson. Alacsony, nyomott az egész tornácz. Jó hazafi lehetett, aki ezt a monumentális épületet cselekedte , bizonyosan ellenszenvvel viseltetett a czilinderkalapok iránt. Fölmegysz a második emeletig. Ne félj, nem fáradsz el s nem kell magadat biztatnod útközben a magasra törők jelszavával, hogy sic itur ad astra. Bejutsz egy terembe. Ez még az igazi. Emeletre hágtál s pinczébe jutottál. Ilyenben tarthatták isteni tiszteletöket az első keresztyének mikor a föld szine fölött nem volt maradásuk. Mindig nagyobbodó félkörben vonulnak a padok lépcsőzetes emelkedésben, de oly közeli visszonyban egymáshoz, hogy legkevésbé se csodálható, mert nem lett Mohácsi bácsi városi képviselő. Itt ülnek a hívek. Szemközt velük van a szószék, berendezve négy pásztor számára ülő székekkel, melyeknek támlája még egy fejjel nyúlik fel az ülök feje fölött. Jobbra balra a kórus hasonló székekkel, de tetemesen lealacsonyítva. Felülről két üveg csillár lóg. A benne égő lángok homályosított üveg tányérkákon vannak szervírozva, ami komor félhomályos derengést áraszt a teremre. Felül lapos plafond, mint a kősirokon a márványlap, nehogy akit ide eltemettek,időnek előtt feltámadhasson. A falakban sötétre festett fülkék Bizonyára halottas fülkék, azokéi, akik ott nyugoszszák örök álmukat. Némelyikben fejér márvány mellszobor jelzi, hogy itt nyugszik Mózes, itt meg Solon és még hat törvényhozó. A többi fülke még üres, várja a jövendő kor Salonjait.(Addig azonban ide lehetne tenni Szent Flóriánt és egyéb collegáit, ne emlékeztetnék az eleven embert, hogy memento móri!) Két oldalt, szemben egymással látható két vörösmárvány Sarkophag. Tagadhatatlanul egyptomi stylus. Itt valami még nagyobb törvényhozó fekhetik eltemetve, mint Mózes és Sóron. (Valami istentelen reporter azt akarta elhitetni velem, hogy e két Sarkophag kandalló. Már hogy volna ez kandalló! hisz ily tisztes helyen csak nem sütnek krumplit.) A titkos isteni tisztelet ez elrejtett helyén mély csend honol, s előkészíti a még csak másod-harmad magával itt ödöngő embert a jövendő áhítatra. Elbámul az üvegtányéros csillárokról lefüggő s alul összekötött üveggyöngyös füzérkosáron, melyeknek csillogása — bizonyára az első egyház alapítójának, szent Péternek, halászváltára való kegyeletes emlékezésül — úgy tűnik fel, mint a háló, mikor a vízből kiemelik s a vizgyöngyök még csillogó ablakokat képeznek szemei között. A szószék közepén vagyon az eklézsia harangja. Torony nincs hozzá. A harangnak nyele van s annálfogva már egy tizennyolcz éves hivő megemelitheti. Régi lehet, amit e felirat is bizonyít, mely körbe fut rajta lapidaris kidomborodó betűkkel: Pro Comu.cituis Pest. ConUoRDIbVs stVDIIs Urbs pestana QVIeta et feLIXeYaDIt. Ebből megitélhetni, hogy ez a harang 1786-ban öntődött s nem egyházi harang, hanem a főváros hatóságának képezi elnöki csengetyűjét, s hogy továbbá mi nem is vagyunk az elnyomott keresztyénség első századaiban a Róma körüli katakombák valamely földalatti titkos templomában, — hanem vagyunk igenis Budapest szabadkirályi és székváros házának az ő üléstermében s az a sirboltszerü, sötét színezet mely e házon és e termen uralkodik, nem más, mint a gyásznak kifejezése, mely a fővárosra s annak hatóságára egy zsarnok kormány rendelete folytán borult. Igen ez oszloptornácz azért oly alacsony, a ház maga azért oly alázatos hajlandóságú, a terem azért oly meglapult, olyan nyomott, mert ott fekszik felette, mint egy láthatatlan, nyomasztó, átokfelhő, a magasabbra törést nem engedő szörnyű tyrannusi kéz .. . Tisza Kálmán keze. Az a nyomottság az elnyomott autonómia allegóriája . . . — Mac Mahon többször említett proclamatioja a franczia nemzethez igy hangzik: »Francziák! Öt év óta most vagytok először átalános választásokra fölhiva. Öt év előtt a rendet és a békét akartátok. Ezeket a legkegyetlenebb áldozatok, a legborzasztóbb megpróbáltatásokon át elértétek. Ma is a rendet és a békét akarjátok. A senatorok és képviselők, kiket választani fogtok, a köztársaság elnökével fognak azok fenntartására közreműködni. — Az alkotmánytörvényeket, melyek revisióját 1880-ig indítványozni csak nekem van jogom, őszintén kell végrehajtanunk. Annyi izgalom, ziláltság és sorscsapás után az országnak nyugalomra van szüksége és én azt tartom, hogy intézményeinket nem szabad addig revideálnunk, mig azokat becsületesen alkalmazásba nem vettük. De hogy azokat úgy alkalmazhassuk, mint azt Francziaország java kívánja, arra azon conservatív és valóban liberális politika elutasíthatlanul szükséges, melynek érvényesítését én magamnak czélul tűztem ki. Ennek támogatására hívom föl azokat, kik a társadalmi rend védelmét, a törvények tiszteletét és a haza iránti odaadást fölébe helyezik a pártok visszaemlékezései, törekvései és kötelezettségeinek. Fölhívom őket, hogy csoportosuljanak kormányom körül. Egy erős és tisztelt kormány védelme alatt mindazon szent jogok, melyek túlélnek minden kormányválságot, és minden jogosult érdek, melyet minden kormánynak védelmezni kell, teljes biztonságban vannak. Nem csak azokat kell lefegyverezni, kik eme biztonságot jelenleg megszavazhatnak, hanem azokat is kik jövőben társadalomellenes tanok és forradalmi programmok terjesztése által veszélyeztethetik. Francziaország tudja hogy én a hatalmat melylyel felruháztattam, sem nem kerestem, sem nem kívántam , de arra számíthat, hogy e hatalmat gyengeség nélkül fogom gyakorolni és hogy feladatomat egész végig betölthessem, remélem hogy isten meg fog segitni és a nemzet támogatását sem fogom nélkülözni. — A franczia köztársaság elnöke: Mac-Mahon tábornagy, magentai herczeg. — A minisztertanács alelnöke: B u f f e t L. belügyér.« Országgyűlési tudósítás. Budapest, jan. J.5 Bizony hat napja tart a vita már. És Németh Albert, Csatár és Csanády még mind nem szóltak, nem is említve a hatalmas bajuszú Balogh Károlyt, ki a vita végén egy 200 - ból álló külön törvényjavaslatot szándékozik letenni a ház asztalára, s indokolni mindegyiket bőven. Az »Egyetértés«-ben, ahol e javaslat két héttel azelőtt közölve volt, tiz hasábot tett az ki, s a tisztelt honatya azóta folyton szemlélődik, figyel és jegyez, úgy hogy az isten tudja, mi éri meg tőle a házat, mely ma még mindennek sejtelmével nem bir. S még Almásy sem beszélt, a ki pedig szintén szakértő e téren s akinek jegyzetei szintén jeles mennyiségben vannak, és még Ürményi sem, aki ez alkalmat bizonyára nem fogja elszalasztani, hogy a megyerendszer ellen a sopronyi megy egy üléseken szerzett tapasztalatait föl ne tálalja, pikáns sauceban e barbár dolgokat, így hát bizony megéljük a vita kezdetének »oktáváját,« s a reconnaissance vizitek eme határidején túl lesznek kényszeritve az etikett tudó előadók: Gullner, Mocsáry és Sennyey visszaadni a »látogatást« azoknak, kik szívesek voltak őket egy kis replikában részeltetni. Mikor lesz mindennek vége, ki tudná megmondani. A részleteknél jön majd a városok »külön pecsenyéje,« ami bizonyára megint csinál egy kis átalános heczczet, nagy örömükre sokaknak, kevés hasznára a parlament produktivitásának. De hát hogy is ne. Mikor ez a vita oly hasznos. E nélkül bizony bajosan hitte volna el valaki, hogy Hegyesy Márton azt találja az új magyar megyék főbajának, hogy nincsenek az angol Board of Guardians mintájára alakítva; valamint azt sem tételezte volna fel Karuch Józsefről senki, hogy legfőbb aggályait a főispánok »erélytelenségéből« meríti a javaslat ellen. Az elsőre nézve nagy szerencséje az ifjú szélsőbali képviselőnek, hogy nincs már a házban Csiky vagy Patay bátyánk,mert majd megmondták volna neki, mint annak idején Starcznak Bluntschli felől, hogy mi véleményben vannak ők a »gvárdiánok«-ról, hahogy azok nem maradnak a klastromban, hanem betolakodnak az »őssi« zöld asztalhoz is; ami pedig Karuch úr aggodalmait illeti, ő is szerezhetett volna tájékozást a főispánok »erélytelensége« felől, némely pánszláv elvbarátja révén, kik ékesen illusztrálhatták volna e részben a legújabb nera alatt szerzett tapasztalataikkal ez állítást. Mindez azonban az érdekes tudnivalóknak csak egy gyönge hányada. Egész lapokat lehetne összeírni azon reflexiókból, melyeket a ház »közigazgatási« szónokainak legtöbbje (sit venia verbo, pártkülönbség nélkül) felkért ; de nem folytatjuk az ily reflexiók följegyzését, mert nem szeretnék, ha félreértetnénk s megjegyzéseink a mai ülés főszónoka ellen imputáltatnának. Értjük Szilágyi Dezsőt. Nem vetett ugyan teljesen számot a vita előhaladott stádiumával ő sem, s ez meg is boszulta magát rajta, mert beszéde rövidebb formában sokkal teljesb és folytonosb hatást vív ki; de ettől eltekintve, szónoklata így is egyike volt az egész vita alatt a legjobbaknak. Tudjuk, hogy a ház tisztelt tagjai képesek inkább politikai álláspontjuk ellen fogadni el a legkeményebb kritikát, mint hogy szónoki renoméjuk ellen ejtsen valaki egyetlen szót is. De tény az, hogy úgy a jelen, mint majd minden vitában egy-két szónok megadja az alaphangot, amely körül aztán forog a szó, vékonyabb-vastagabb hangszereken, de mindig ugyanazon dallam szerint. Nincs szélsőbali beszéd, mely ne hangsúlyozná ugyanazt, mit Mocsáry elmondott a vita első napján, az igaz, hogy hosszan, de legalább csak egyszer, míg azóta tisztelt pártfelei feltálalták ugyanazt vagy tizenkétszer; a jobboldali ellenzék szónoklatai is csak igen silány viszhangjai Sennyey nagy beszédének, s ami a szabadelvű pártot illeti, bizony e pártnak sem valami nagyon sokat ártott volna, ha néhány szónokkal kevesebb ismétli, hogy a javaslatnak »az ellentétek kiegyenlítésében van főértéke,« vagy »hogy két oldalról való megtámadtatása biztosítja annak jóságát, stb. A legtöbb beszéd ilyetén — mondjuk ki nyíltan — biablonszerű szabása biztosít Szilágyi mai felszólalásának jelentős sikert. Újat tudott mondani, s azt szabatosan, szónoki vervével mondta, csak néhol semmisítve meg ennek hatását fölösleges áradozás, elméletekben való színtelen tetszelgés, s önkénytelen önismétlés által. Végül legyen itt felemlítve Orbán Balázs teljes figyelmet érdemlő interpellácziója, melyet tudósításunk végén bőven megtalál az olvasó, szüntet meg; egy teendőt sem helyez kizárólag a kinevezett tisztviselők hatáskörébe az önkormányzati elvek kizárásával. Módot nyújt, már meg is kezdi, némely teendőknek a központból a bizottsághoz való áttételére, s eddig kinevezett tisztviselők által végzett ügykörben befolyást enged önkormányzati elemeknek , tehát decentralisát. Különben Mocsáry sem nélkülözhet saját rendszere mellett sem, ehhez analóg intézményt, ugyanezen okokból, melyeket szónok főnebb Sennyey ellen felhozott. Röviden érintve Simonyi Ernőnek az anarchia jelszavaiból alkotott fegyvereit, kiemeli azt, hogy a főispánnak közérdekben való fölebbezési joga, az állami control nélkülözhetlen föltétele , s áttér Sennyey határozott javaslata bírálatára. Sennyey úgy szervezetében, mint hatáskörében radicaliter megváltoztatja közigazgatásunkat. Ez nem ok Sennyey iránya ellen. A jobboldal öt tényezőre viszi vissza, a locális állami közegek, a megye kormányzója által, fölterjesztett és a kormány által megerősített törvényhatósági tisztviselők a törvényhatósági képviselő testület és egy kinevezett hivatalnokokból álló forum contentiosum. A hatáskör a jobboldal szerint a következő állami közigazgatás és helyi közigazgatás elválasztása; mindkettőt vezeti a megye kormányzója, amazt végzik az állami közegek, emezt a kinevezett törvényhatósági tisztviselők. A törvényhatósági testület, ellenőrzi az állami közigazgatást és ezen felül intézkedik és befolyást gyakorol helyhatósági ügyekben, közvetlen rendelkezik törvényhatósági tisztviselőkkel, felettük gyakorolja a fegyelmi hatóságot, de a tisztviselő fegyelmi úton nem mozdítható el. A fórum az egyéni szabadságot védi, és végzi a contentiosus ügyeket. A szervezet feltűnőleg alkalmas arra, hogy a központi kormány akarata lefelé hatályos legyen, hogy a professionatus hivatali elem korlátlanul administráljon , de a kormányzottak részéről valódi befolyást és ellenőrzést lehetetlenné tesz. Az önkormányzati szellemet végkép elaltatja; az államot és a társadalmat egymástól teljesen külön választva, a Parlamentarismus egészséges alapjait lerombolja. — Első sarkköve az ő rendszerüknek a kinevezés. Igazuk van, hogy ez a professionatus elem nevelésére alkalmasabb , de azon magasabb hatás, mely a társadalmat közkötelességek terén neveli, az állami kötelességekre egészen veszendőbe megy. A hivatali gépezetnek politikai czélokra való felasználása ellen nem elég sék a szolgálati pragmatika, sem a kormányzat erkölcsi kötelességérzete; a valódi biztosíték az alulról jövő controle hatályos szervezésében, s az önkormányzati elemekben van. Corruptio és viszszaélés ép úgy lehetséges a kinevezés mellett; különösen fő veszélye a parlamenti kormányzatnak a hivatalok osztogatásának jogával való visszaélés, ez vontólag hat magára a parlamentre is ; egyik rendszernek sincs feltétlen előnye a másik fölött e részben. A rendszer kizárólagossága növeli a visszaélés esélyeit. Más szempontok, más okok dönthetnek a fölött, hogy az állami teendők külön ágaiban, melyik rendszernek adandó az elsőség. El lehetne fogadni a választás megszüntetését közigazgatási téren, de két feltétel alatt, hogy az önkormányzati elem ingyenes felsőségi hatalommal bíró hivatalok alakjában együtt életbe léptessék, és hogy az alulról jövő ellenőrzés kellőleg legyen szervezve. Ha ennyi terhet, ennyi közkötelességet a társadalom el nem bír, nem czélszerű a kinevezési rendszer kizárólagosságára áttérni. A másik sarkpontja a jobboldal szervezetének a testületi adminisztráció kizárása, kivévén a contentiosus ügyeket; teljes kizárása az önkormányzati elemeknek az adminisztratió viteléből , egy hatálytalan contempláló ellenőrzés. Téves nézet a parlamenti kormányzat lényegének átültetése a locális kormányzat körébe. Csak az üres formák átvitele lehetséges. Az önkormányzat megszüntetése elvégre a parlament megrontására vezet. Ha Sennyeyi határozati javaslata alapján rendeztetnék a közigazgatás, csakhamar visszatérnénk a jelenlegi irányra, de tetemesen kedvezőtlenebb körülmények közt. Szónok elfogadja a törvényjavaslatot, nem azért, hogy az ellenkező útralépésre annak megalkotása által kikerülhetlen szükséget teremtsen; de azért mert főalapjai épek és jók, mert az irány maradandó. És nem zavarja meg elhatározásában még az, hogy a bizottság összeszerkesztésének és hatáskörének egyes részleteire nézve eltérő nézete van. Elfogadja, mert valóságos javítás, első lánczszeme egy helyes rendszer kiépítésének és ajánlja elfogadás végett. (Élénk hosszantartó tetszésnyilvánítások a középen.) Elnök T. ház! Kívánatos lenne ugyan, hogy a különben is hosszúra nyúlt vitát tovább folytatnék, miután még többen vannak felírva, és a tárgy fontossága miatt senkit szólásjogában korlátozni nem lehet, de miután már 2 az óra is így itt az idő, melyben az interpellációk megteendők, sajnálattal ugyan, hogy egy negyedórával korábban kell az ülést bezárnom, kérem a t. házt, méltóztassék Orbán Balázs képviselő úr bejelentett Interpellatióját meghallgatni. Orbán Balázs, előadja, hogy 1849. után, midőn e haza ezredéves alkotmánya letiportatott, midőn a haza fiait törvény ellenére hurczolták idegen hadseregbe hazánk minden tájairól, de főleg határszéli részeiből, s igy a székelyföldről is, az erőszakos besoroztatás elől igen sokan menekültek a szomszéd fejedelemségekbe s kelet távolabb vidékeire, mit fokozott azon remény, hogy kimenekülve élt prott hazájuk szabadságának visszavívására hittek közreműködhetni. Most midőn az átalános fegyverviselés és hadkötelezettség elve törvénybe iktattatott, most, midőn az útonczokat az ország törvényhozása szavazza meg, a katonai szolgálat alól való önkivonást elítéli; már csak azért is, mert e haza minden fiát hadképessé tenni óhajtja, ámde nem jöhetnek ily megbírálás alá azok, kik az ország törvényeinek és alkotmányának eltiiprásával szemben, a nemzet által adoptált passiv ellentállás alapján hazafias erényt gyakorolva vonták ki magukat az önkény üldözései alól. Ezeknek száma pedig a mint közelebbről a hírlapokban közlött levelek tanúsítják, csak Romániáában több ezerre megy ; de tele van Konstantinápoly Egyptom s egész Kelet ily menekültekkel úgy hogy az ily módon kün rekedt magyar honpolgárok számát minden túlzás nélkül 6—8000-re tehetjük. Ezek már mint idős, katonai szolgálatra képtelen, népes családokkal biró s töbnyire vagyonos üzérek, kereskedők, iparosok kiket nem életmód keresés hanem a haza szent szerelme a magyarnál örökre fenmaradó honvágy fájó érzete vonz ide vissza; ők a hazának hasznos polgárai, s vagyonának gyarapítói lennének. Ők mindnyájan vágynak ide vissza, egyenként és folyamodtak a belügyminisztériumhoz, de elutasittattak, nem rég a Bukarestben levők — kiknek száma több ezerre megy, együttesen tettek lépést a büntetlen hazatérhetésre nézve, előbb az ott megfordult konstantinápolyi nagykövet gr. Zichynél, legujabbban az ottani főconsul báró Calicenél, de fájdalom mindeddig eredménytelenül. Nem vár ő az osztrák ügynökök és konzuloktól érdeklődést honvesztetteink iránt, hisz talán nekik — jövedelmi szempontból — azok kanntartása érdekükbenfekhetik, hazai kormányunktól azonban méltán megvárhatja a nemzet, s követelhetik képviselői, hogy a magyar királynál, ki az engesztelődés és nagylelkűség oly fényes tanujeleit adta, kieszközölje hontalanul bolygó véreink büntetlenül való hazatérhetésének kegyes engedélyét. Kérdi azért a tisztelt kormányelnök úrtól : Van-e tudomása arról, hogy Kelet tartományaiban, főleg a szomszédos fejedelemségekben sok ezerre menő oly magyar honpolgár van, kik 1849— 1867-ig, tehát az absolutismus uralma alatt, menekültek vala, hogy a törvényellenes besorozástól mentesüljenek ? Van-e tudomása arról, hogy ezen, legtöbbnyire családos és önálló vagyonnal rendelkező véreink úgy egyenként, mint egyetemlegesen tettek ismételt lépéseket arra nézve, hogy a büntetlenül való hazatérhetés engedélyét megnyerhessék ? Szándékozik-e lépéseket tenni az iránt, hogy ezek s még más országokban is létezhető ily menekültjeink a hazába visszatérhessenek a nélkül, hogy a múltak miatt zaklatásoknak legyenek kitéve. Budapest, 1876. jan. 15-én. Elnök: Az interpelláló ki fog adatni a miniszterelnök úrnak. A legközelebbi ülés hétfőn délelőtt 10 órakor lesz és folytattatni fog a félbenszakadt átalános tárgyalás. Ülés vége d. u. 1 óra 45 perczkor. Mérnök- és építész-egyesület. (Egyetemes szakülés f. hó 15-én.) A magyar mérnök- és építész-egyesület mai szakülésén Gonda Béla vidéki tag tartott előadást »A torontálmegyei tiszai zsilipekről.« A torontáli tiszai ártéren összegyűlő eső- és hévíznek lecsapolása czéljából ugyanis az illető ártéri birtokosokból álló u. n. »tiszai hatodik folyamosztály második építészeti egyesület« elhatározta egy rendszeres lecsapoló csatorna hálózat kiépítését, a melynek terve a kormány közrejárulásával Katona Antal egyesületi főmérnök vezetése mellett el is készült s a kivitel elvben el is fogadtatott. De hogy addig is, mig ezen csatornázás foganatosíttatnék, a belvizek gyorsabban és tökéletesebben legyenek levezethetők . 1872. ápril 11-én tartott választmányi gyűlésen elhatározták, hogy a leendő csatornázás által igényelt méretű zsilipek már eleve felépíttessenek a vedresházi, török-kanizsai, csókai, tisza-szent-miklósi, pádéi és kerektói természetes fokokra, illetőleg csatornákra, s egyúttal meghozatott Hajdú Gyula egyesületi vonalmérnök ezen zsilipek tervének elkészítésével. A tervezés elé nem csekély nehézségeket szabott azon körülmény, hogyha az építés még 1871-ben megkezdetik, a rendelkezésre álló rövid idő lehetetlenné teendi a zsilipeknek teljes felépítését, főként felszerelését, úgy kellett tehát a munkát megosztani. S ezt már a tervekben is lehetőleg kitüntetni, hogy az 1872-ben felépíthető részek már önmagukban mintegy szerves egészet képezzenek, vagyis hogy a zsilipek már a következő tavaszi árvíz alkalmával elzárhatók s később használhatók legyenek a belvizek levezetésére. Ezért az 1872. évi építés programmját a zsilipeknek a védgát koronájáig való felépítése s ideiglenes záró készülékkel való ellátása képezte. Mindenik zsilip 15 méter vastag beton alapon nyugszik, amely tölgyfa szádfallal van az alámosás ellen megvédve. A csatornák feneke a zsilipek előtt és mögött a kikotrás ellen beton burkolattal van ellátva, míg a csatornák rézsűje a hosszan tartó nagy vizek alkalmával netalán bekövetkezhető leomlás ellen fekvő falazattal van megóva. A zsilipek közül a vederházi, csókai és t.-szt.-miklósi egy egy nyílású, mig a t.-kanizsai, pádéi és kerektói két-két nyílással bir. Mindenik nyílás felhúzható s vízmentesen elzárható vaskapuval van ellátva, a melyek méretei illetőleg alkatrészei úgy számítják, hogy a legnagyobb víznyomáisnak is képesek legyenek ellentállni. — A felhúzó gépek a három kis zsilipnél a kamrafalakra vannak elhelyezve, míg a három nagy (két nyílású) zsilipnél, — ahol tetemesen magasabbra kell a kapukat felhúzni, — ezek két cementbő s két öntött vas oszlopon nyugvó vasgerenda-hidra helyezték el. A zsilipek épitése elhatároztatván, a fő felügyelettel s ellenőrzéssel szintén Hajdú Gyula egyesületi vonalmérnök bízatott meg. A munka 1872. szeptember havában vette kezdetét, s a rendkívül kedvező időjárás lehetővé tette azt, kapcsolatban a fokozott munkaerővel, — hogy a zsilipeknek ez évre előirányzott része teljesen elkészíttessék. — 1873-ban folytattatott az építés, elkészíttettek a csatorna fenéjeburkolatok s a rézsútos falak a vaskapuk s egyéb vasalkatrészek, úgy szintén a felhúzó gépek is elkészültek s el is helyeztettek. A vaskapuk Schimmelbusch bécsi gépgyárában készültek, minthogy a hazai gyárak csak sokkal tetemesebb árért voltak hajlandók a munka elvállalására. A felhúzó gépek Schenk és társai mannheim gépgyárából szereztettek be. Az építés, főként a felszerelés folytattatott 1874 őszén . 1875. november havában lett csak teljesen befejezve. S ezzel a zsilipek átadattak véglegesen rendeltetésüknek. A főbb és érdekesebb alkatrészeket nagy fali rajzokban is bemutatta az előadó, úgy szintén külön táblás kimutatásokban az egyes zsilipek építésére felhasznált főbb anyagok mennyiségét és árát valamint a zsilipek építésére fordított költségek részletes és osztályozott kimutatását is. E szerint mind a hat zsilip összesen kerek számban háromszázharmincznégy ezer forintba került. Elismerőleg emlékezett meg Hajdú Gyula egyesületi vonalmérnök fáradhatatlan buzgó működéséről s végül röviden utalt ezen zsilipeknek, illetőleg az ezek építése által megkezdett torontáli csatornázásnak nagy mező- és közgazdasági jelentőségére. A képviselőház ülése. Az esti lapunkban közlöttek Szilágyi Dezső beszédének folyamán szakadtak meg. A beszéd végéből közöljük a gyorsiroda értesítőjének következő kivonatát. Szónok áttér a javaslat ellen fölhozott okok cáfolatára. A jobboldal vezére elveti a javaslatot, mert nincs az egyéni felelősség elvére építve, mert a közigazgatási teendők bizonyos körére collegiumot alkot, mely jelentésekkel, huzavonával tölti idejét. Ebben tévedés és egyoldalúság van, mert bír utasító és határozó hatalommal, mert hamis az az elv, hogy közigazgatási határozó hatalommal csak egyének ruházhatók föl. Angla, Poroszország, a continens ös öszes városi kormányzata, Francziaország újabb törekvései bizonyítják a tétel átalános érvényének valótlanságát. Ami az összhang eszközlésének lehetetlensége iránt mondatott, e bizottság mindenütt megteremti az öszhangot, ahol a jobboldal ajánlotta egy tisztviselő megteremtené. A központi kormányhoz köteles fordulni csak ott, ahol az egy tisztviselő is kénytelen volna, ha t. i. az ellenmondás a törvényekvagy miniszteri rendeletekben van. A törvényhatósági, hatáskör megszabásában netalán előfordulható homály a részlet dolga, s nem ok a javaslat ellen. Nem ok az sem, hogy nincs összekapcsolva a tisztviselők kinevezésének elvével, mert ez intézménynek attól, független becse van, attól javító hatása független, sőt ha a kormányzottak részéről hatályos controlt akarunk a kinevezett hivatalnokok intézménye mellett is ehhez, analóg collegiumot kell elfogadni. Mocsári két okból veti el, mert az önkormányzatot alapjában szétrombolja, s mert a centralisatió felé van. De egyetlen egy önkormányzati orgánumot sem KÜLÖNFÉLÉK. — A holnapi udvari bál. A főudvari mesteri hivataltól a következő értesítést vettük: Legfelsőbb rendeletre császár-királyné ő felsége fenséges anyjának megbetegedése folytán a mára (jan. 16-ára) meghívott udvari bál elmarad. — A cs. kir. főudvarmesteri hivatal. — Az egyetemi irodalmi tanszék kettéosztása. A budapesti tudományos egyetem bölcselmi kara, ma délután tartott ülésében úgyszólván vita nélkül fogadtatott el egy szakbizottsági javaslat, mely szerint a Toldy által eddig betöltött tanszék két részre osztassék: egyik a magyar nyelv tanszéke, másik a magyar irodalom történetének tanszéke lenne. Elég nagy tárgy mind a kettő s elég méltó külön képviseltetése nemzeti szempontból. A magyar irodalom története tanszékének betöltésére Gyulai Pált terjesztette föl a bölcselmi kar. — A magyar nyelv tanszékére a kar nem terjesztett föl ezúttal rendes tanárt. Ezen tanszéknek csak ideiglenes betöltésére terjesztett föl egy módozatot.. — Az »Élet komédiásai« czimü regénynek azon díszpéldányát, melyet Jókai Mór Erzsébet királyné ő felségének nyújt át, Mehner Vilmos híres könyvkötőnk kötötte be a királyné családi színeihez alkalmazkodva, kék selyembe, platinnyomással. A táblán a feliraton kívül ő felsége házi koronája is lenyomatva van. Az egész mű három kötetből áll , a díszes tok is fehér és kék színű. — »Szemérmesen«. Losonczy László ily czimü költeményét zenésítette meg Zimay László, melyet Táborszky zeneműkereskedő adott ki. Szerző hosszú pihenés után jelenik meg a közönség előtt ez