A Hon, 1876. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1876-04-08 / 82. szám
ség kérdésének tekinti. A büntetések arányosítására nemcsak az idő, hanem a szabadságbüntetés nem egyik előnyét ejtenék el a fokozat mellőzése által. Megtartandónak véli a javaslat felosztását azért is, mert a nép nem fogja fel a büntettek különbségét másként, mintha a büntetések külső jelei is különböző fognak. A nép érzületét is figyelmezteti ez arra, hogy mi a könnyebb s mi a súlyosb büntetés. Az individualizálás könnyebben keresztül lesz vihető homogénebb bűnösök együttartása mellett. Igen sok esetben, midőn az individualizálás megtörténhetnék, a középfok mellőzése lehetetlenné teendi azt. Ugyanazon egy intézetben át különböző rendszer szerint az administrate szempontjából alig lehetene eljárni. Nem csekélyek — főleg az elzárt ember szempontjából — azon különbségek, melyeket a javaslat a két büntetés-nem közt a munka s az egész fegyelem tekintetében megállapít. A börtönnel sújtott bűntetteket az indítvány szerint fegyházzal kellene sújtanunk, s akkor igen súlyos, vagy vétségekké declarálnunk, s akkor igen enyhe benne a büntetés. Hogy egyszerűsítésről szólnak azon börtönrendszerekkel szemben, melyek sokféle szabadság büntetést ismertek, azt érti, de nem látja ez által indokoltnak, hogy bűntettekre csak egyféle büntetés alkalmaztassék. Az indítvány elfogadása a javaslat szerkezetében is sok nehézséget szülne. Chorin indítványa által kiküszöbölni akart egy minden béke jogosultság nélküli megkülönböztetést, mely a büntetések helyes megállapításának is nagy akadályát képezi. A törvényjavaslat szerint a börtönbüntetések kerületi börtönökben lennének végrehajtandók, minek folytán vagy számos kerületi börtönt kellene felállítani, ami szintoly költséges lenne, mint a fegyházak felállítása vagy a törvényszéki börtönöket átalakítni, amelyekben a bűntettek elkövetői nem fognának megfelelően súlyos büntetésben részesülni. Tekintélyes jogtudósok véleményét hozza fel indítványa mellett, s a gyakorlat emberei által kiderített azon tényre is hivatkozik, hogy az életben nemcsak a fegyház és börtön közti különbség elmosódik, de még a fegyház és fogság közti különbség is olykor illusóriussá válik, mert legtöbbször az illető intézetek építésmódjától s az igazgatók humánusabb vagy kevésbé humánus bánásmódjától függ Nálunk még sokkal nehezebb az elkülönítési vonal keresztülvitele. Ha csak egy büntetés nem állíttatik fel a bűntettekre s egy a vétségekre nézve, inkább gond lesz fordítható az illető intézetek javítására, míg egy újabb büntetésnem felvétele mellett a tövényszéki fogházak eddigi elhanyagolt állapotukban maradnának. Elismeri, hogy indítványának elfogadása a javaslat módosításait tenné szükségessé, de azok csak előnyére válnának annak s általuk a törvény konkret hazai viszonyainknak inkább meg fogna felelni. Hammersberger csatlakozik Chorin indítványához. A nép jogérzetére zavarólag fogna szerinte hatni a büntettek kettős büntetésének felállítása. A javaslat is oly csekély eljárási különbségeket tesz a kettő között, hogy azokat lényeges megkülönböztetésül nem fogadhatni el. Nézete szerint nem az indítvány elfogadása, hanem a kettős büntetés nem A főváros 1876. népszámlálás eredményei. A statisztikai hivatal igazgatója, Körösi József a fővárosi tanács elé a következő jelentést terjeszte be : A tekintetes tanácsnak múlt évi deczember hó 16-ról 43,233. sz. a. kelt végzése által folyó év újév napján megejtetni rendelt népszámlálás befejeztetvén és feldolgoztatván, van szerencsénk annak eredménye gyanánt bejelenteni, miszerint Budapest főváros e napon jelen volt polgári népessége 295 254 lelket tette. A katonaság beszámításával a főváros lakossága 309,208 lelket tesz. E szerint a főváros népessége 1870-hez képest 24,778 lakossal szaporodott. Ezen szaporodás azonban csakis a Duna balpartján levő városrészekben történt, míg a Duna jobbpartján levők mindenikében apadás mutatkozott. Ezen apadás az I., II. és III-ik kerületben 4767 lelket tesz, nem hallgathatjuk el azonban az iránti véleményünket, hogy ezen fogyatkozásnak nagy része a bevallások hiányosságában, de részben még abban is rejlik, hogy ezek az erre hivatott közegek által kellőleg ellen nem őriztettek. A statisztikai hivatal ez okból hozzá is látott a leggyanúsabbaknak látszó utczáknak újabb fölvételéhez, és csakugyan oly eredménynyel, hogy pl. a II-dik kerületi »kapás-utczában« az eredetileg bevallott 468 lakó helyett tényleg 530-at talált, ugyane kerület más utczáiban is mintegy 100°0-kal több lakost találtunk az általunk fölvett házakban, mint minő számot az eredeti fölvétel eredményezett. Az időközben bekövetkezett árvíz azonban, és a jobboldali városrészek lakviszonyaiban ez által előidézett nagy változás lehetlenné téve, hogy e felülvizsgálatott tovább folytassuk. Legnagyobb szaporodást mutatnak a Yl-dik és YH-dik kerületek, t. i. összevéve 11,874 lelket; a VIII-dik kerület 11,008 lélekkel; az V-dik kerület 1,337-tel, a IX-dik 3,774-gyel szaporodott, míg a IV-dik kerület 114-gyel fogyott. A X-dik (kőbányai) kerület, miután ahhoz jelenleg a volt józsefvárosi kültelek is Boroztatott, most már 6818 lelket számlál. Nem tekintetében volt a főváros népessége 143.722 férfi, 151.532 nő. A népszámlálás alkalmával egyúttal a 6—14 éves, vagy a tanköteles korban álló gyermekek felvétele is történt; ezek száma 41,937-et tesz, tehát 15,791-gyel többet mint 1870-ben. A tekintetes tanácsnak bemutatott és az egész városnak lakosságát utczánként és házanként kimutató össztáblázaton kívül van szerencsénk még egyegy példányban mellékelni a 10. közigazgatási kerület mindenikének fölvételét, mely kimutatásokat talán czélszerű volna az illető kerületi elöljáróságoknak megküldeni. Összlakosság 1876-ban: I. kerület: 11,172 férfi, 12,628 nő, együtt: 23,800, közülök 6—14 éves gyermek 3189. Összlakosság 1870-ben 26,080, tehát 1870-hez képest jelenleg kevesebb 2280. II. kerület 9420 férfi, 11,695 nő, együtt: 21,115, közülök 6—14 éves gyermek 3094. Összfafentartása nehezitné meg a javaslat tárgyalását, sakosság 1870-ben 22,074, tehát 1870-hez képest jelen, állam költségeit is tetemesen szaporítaná. ' ' ' ’ ' Csemeghy még egyszer szól e nagyfontos■águ kérdésben. A minisztérium komoly és beható vizsgálat tárgyává tette e kérdést, váljon a börtönbüntetés elejtésével lehető lesz-e a fegyházak rövid idő alatti oly mérvű szaporítása, aminőt a fegyházbüntetés minimumának szükséges leszállítása megkíván ? S azon meggyőződésre jutott, hogy ez hosszú idők alatt nem lesz lehetséges. Azon roppant aparatus és költség összevetése, melylyel a fegyintézet jár, mindenkit azon meggyőződésre juttathat, hogy tíz kerületi börtönt lehet és a fzervintézet költségével fal. aránylag rövid idő alatt keresztül vihetővé teeni a törvényt. Hivatkozik a főügyész azon véleményére is hogy a börtönbüntetés felvétele lényeges javítást képezene börtönrendszerünkben, gyakorlati szempontból szükségesnek tartja tehát azt elvi szempontból is tökéletesen jogosult e büntetés nem felvétele, mert a büntettek egyes nemeinél a gonoszság perseverantiájának oly különböző fokai nyilatkoznak, amelyek egy börtönintézetben pusztán a büntetés időtartama által nem evolválhatók. Glaser álláspontja, melyre Chorin hivatkozott, nem bír reá nézve befolyással, mert Glaser szorosan ragaszkodni akart a németországi törvényhozáshoz, s ennek ellenében nagyobb jelentőségűeknek tartja az olasz és belga tekintélyeket. Lelkének s tapasztalatainak repugnál, hogy egy tolvajt azért, mert nem lopott 1000 irtot, csak vétségben marasztaljuk el a német rendszer szerint, az ily cselekvényeknek bűntetteké minősítése által helyesebben vélt eljárhatni. A minősítés miként leendő megállapítása egyébiránt discutiálható lesz a tárgyalás folyamán, de a börtönbüntetés törlése egyik sarkpontját bontaná meg a javaslatnak, s igen kéri annak megtartását. Hodossy azon kérdést veti fel, hogy váljon nem volna-e jó a bizottságnak meghallgatni e kérdésben a főügyészt, vagy egyik-másik fegyintézeti igazgatót, Szilágyi D. nem tartja azt szükségesnek. Csak egy érv hozatott fel ez indítvány ellen, a költség szempontja. Ezt nem fogadhatja el, mert a költség mind a börtönnél, mind a fegyintézetnél csakugyan az leend, legfeljebb a házirend különbözhetik. Ha akár főügyészt hallgatnak is meg, komolyan állni nem lehet, hogy négy ,szabadságbüntetési fajnak megfelelőleg berendezett intézetek három fajnál kevesebbe fognak kerülni. Mind a javaslat, mind az indítvány rendszere csak bizonyos idomúlva valósítható, s állítja, hogy az indítvány szerinti egyszerűbbet előbb lehetene megvalósítni. A büntetések individualizálására mi befolyással sincs a büntetés fajok szaporítása. Azon különbség, mi az aljas s nem aljas érzület közt van, a minek megfelel az államfogság, s az, mi a bűncselekmények hármas felosztásában van, az individualitás szempontjából teljesen kielégítő, s e tekintetből a büntetésnemeknek egygyel való szaporítása valóban nem szükséges. Percze miniszter a kérdés eldöntését felfüggesztetni kéri, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a főügyészt s egy két fegyintézeti igazgatót hívhasson meg, hogy a bizottság azok meghallgatása után határozhasson. Horváth L. megjegyzi, hogy ez indítvány elfogadása lehetetlenné teendi a tárgyalás jelenlegi folytatását, s ha a kihallgatásig felfüggesztetik a tárgyalás, elfogadja az indítványt. Perezes miniszter elismeri, hogy addig a tárgyalás nem leend folytatható. Szilágyi D. teljesen szükségtelennek tartja ugyan a kihallgatást, de kötelességének tartja egyéni véleményét a miniszter akaratának alárendelni. A bizottság a miniszter indítványát elfogadja. Ennek következtében a javaslat tovább tárgyalása a ház öszszeülése utánig elhalasztatik. legkevesebb 959 III. kerület, 9972 férfi, 10,346 nő , együtt: 20,318, közülök 6—14 éves gyermek 3761. Összlakosság 1870-ben 21,846, tehát 1870-hez képest jelenleg kevesebb 1528. IV. kerület. 11,889 férfi, 12,949 nő, együtt: 24,838, közülök 6—14 éves gyermek 2698. Összlakosság 1870-ben 24,952, tehát 1870 hez képest jelenleg kevesebb 114. V. kerület. 12,577 férfi, 14,473 nő, együtt: 27,320, közülök 6—14 éves gyermek 4090. Összlakosság 1870 ben 25 9113 toka* ifinn.v— u*— VI. kerület. 21,658 férfi, 22,323 nő, együtt: 43,981, közülök 6—14 éves gyermek 6626. Összlakosság 1870-ben 81,763, tehát 1870-hez képest jelenleg több 11,874. VH. kerület. 24,742 férfi, 24,914 nő, együtt: 49,656, közülök 6—14 éves gyermek 6905. Összlakosság 1870-ben 81,763, tehát 1870-hez képest jelenleg több 11,874. VII. kerület: 26,349 férfi, 26,570 nő, együtt : 52,919, közülök 6—14 éves gyermek 7588 Összlakosság 1870 ben 41,911, tehát 1870-hez képest jelenleg több 11,008. IX. kerület: 12,275 férfi, 12,214 nő, együtt: 24,489, közülök 6—14 éves gyermek 3110. Összlakosság 1870-ben 20,715, tehát 1870-hez képest jelenleg több 3774. X. kerület, 3668 férfi, 3150 nő,, együtt: 6818, közülök 6—14 éves gyermek 876. Összlakosság 1870-ben 5152 (a józsefvárosi kültelkek népességét is ide számítva), tehát 1870-hez képest jelenleg több 1666. Összes polgári lakosság: Férfi 143,722, nő 151,532, együtt : 295,254, közülök 6—14 éves gyermek 41,937. Összlakosság 1870-ben 270,476, tehát 1870-hez képes jelenleg több 24,778. Katonaság: 11,993 férfi, 704 nő, együtt: 12.697. Honvédség: 1257 férfi. Fejösszeg: 156.972 férfi, 152.236 nő, együtt: 309.208. A budapesti runa szabályozásról. Bodoky Lajos felolvasása a mérnökegyesület gyűlésén. — IV. A sz.-gellérthegyi szorostól lefelé vannak a legfontosabb, s lehet mondani a tulajdonképeni szabályozási kérdések, melyeknek megoldásától függ a főváros, mint az alább eső vidék jövője. A Duna folyam szóban forgó szakaszának leírásánál hivatkoztam azon régi adatokkal bizonyító tényállásra, hogy Budapestnél rendkívüli árvizek mindig jégtolulás következtében jöttek létre, és hogy jégdugulások mindig csak a folyamnak nagyon széles részeinél és elágazásainál keletkeztek, különösen ott, hol a folyamnak ezen elfajulásai a legnagyobb mérvűek voltak: a fővároshoz legközelebb, a Kopaszzátonyon és a csepelszigeti elágazás felső torkánál, azután az Ercsénynél levő szigetek fölött; előadtam e dugulások okait, melyeket ismerve, minden hosszasabb elméleti fejtegetés nélkül világos elmellőzésüknek módja. A túlságos szélességeket s elágazásokat meg kell szüntetni; a víztömeget egy, amennyire lehet folytonosan egyenlő szélességű mederbe egyesítve a mederben mindenütt közel egyenlő folyási sebességet kell létrehozni. Legelső és legfőbb szabályozási teendő a Pest alatti elágazás megszüntetése, s a Kopaszzátonynál levő majd háromszoros szélesség és a legnagyobb részben elzátonyosodott medernek oly módon való átalakítása, hogy ott a jégtáblák megállapodására ne legyen ok, hanem a felső és alsó mederrészekkel egyenméretű ágyban hasonló gyorsasággal legyen képes a víz lehömpölygetni árjait és tova ragadni a felülről érkező jégtáblákat. Mindenekelőtt azon kérdés merül fel, melyik ágba egyesítendő az összes víztömeg ? Képes lesz-e a választandó ág az összes tömeget minden káros duzzasztás nélkül levezetni, vagy minő átalakításokat kell rajta véghez vinni. Így Az ág választás nézve igen könnyű az elhatározás. Azok után, amit a szabályozás előtti állapot ismertetésében, két ág emésztési képességéről előadtam, a vizszlyozással gyakorlatilag foglalkozó minden mém előtt tisztán fog állani, hogy a soroksári ág a vizte, egy részét elvonván, képes ágan megakadályozi másiknak kiképződését, de magas fenekével, váll szélességével, zátonyaival s szigeteivel egyátalá nem alkalmas arra, hogy vizvezető mederül halltassék. A promontori n nehány apróbb sziget közelében levő sekély helyek évéve,mind szélességre, mind mélységre nézve bir a szelvénynyel, mint a Dunának Budapest fölötti része nagy vizek lefolyását még a zátonyos helyek sekadályozzák , mert a partok csak 5 — 6 méter magsak fölött, a magasabb árvizek kilépnek a melől, s egy részük a több kilométer széles ár terén észtül folyik le. E zátonyos helyek most, midőn a gám partjai még nem védetnek, a lefolyásra néz csük jégzajláskor veszélyesek. Nem akarnám, ly hallgatóim félreértsenek. Én az akadálytalan légás alatt nem azt értem, hogy a soroksári ág erása után, a promontorú ág — ha medrében épen ami változás nem történik is — épen oly magassban lenne képes levezetni az egész víztömeget, amivel az előtt annak egy habár nagyobb része kesztül folyt rajta; hanem, hogy a víztömeget épen ugy és épen oly magas vízszin mellett lenne képes lezetni, mint a vele egyenlő emésztési képességű Idapest fölött levő folyamszakasz, azaz mint fenten láttuk, a rendkívüli magasságú vizeket, a soroksi ág elzárása előtti vízszinénél 116 méterrel magasban. Ennek következtében a felsőbb Duna részzszine is folytonosan fogyó mérvben felemeltetnél egész odáig, ahol a promontori ággal egyenlő levetési képességű felső mederben oly viszonyos eső van, a minővel a viz a promontori ág kezdetén iyik. De a szabályozónak czélját — ahol csak lehet — úgy kell elérni,hogy a szabályozási művek, különösen magas vizálloknál számba vehető duzzadást ne okozzanak,zt a medernek mesterséges után, vagy a vízfolyás erejével történő kimélyítése, vagy kibővítése által ehet elérni. Ha most ismét, mint már fentebb tettt, úgy tekintjük a promontori ág medrét, mintha párái fölött a víz nem folyhatnék ki, azon kérdésre, min területtel kell bírni medrének, hogy a természet földszinhez mérve ugyanazon magasságban és ugyanazon viszonyos eséssel folyjék le az egész tömeg, a minővel az előtt annak egy része lefolyt ? megelel a már használt sebességi képlet, melyből a keő adatok behelyezése után a meder szükséges mélyégéül 11 métert kapunk a felvett vízszin alatt. Habből levonjuk a 0 fölött előlegesen felvett vizmagaságát, 7 métert, marad a meder 0 vizszin alatti mélysége 4 méter. A kiszélesedésre nézve némi magyarázattal tartozom. Nem várom én, hogy a meder átalában kiszélesedjék, hanem azt igen is, hogy a kis vizszin szélessége, mely azelőtt csak 322 méter ált, az oldalaknál levő iszap elhordása által 380 méterre emelkedjék ; mit figyelembe véve, a meder középszélessége a 0 fölött 7 méter magas vízállással 440 méterre lesz tehető. Ezen szelvénynövekedésnek felerésze már a mostani árvíz előtt elvetett, másik felét pótolja azon körülmény, hogy a vis a promontori ág felső részén nincs partok közé szorítva, mint számításainkba felvettük, hanem a 0 felett 5—6 méter vízállásnál partjait meghágva széles ártérben terül el, minélfogva nagyon hihető, hogy a soroksári ág elzárása által a promontori ág vízszine, a régi vízszín magasságokhoz képest már a mostani árvíznél sem volt felemelve, amit a promontori ágban levő méretek állása is eléggé bizonyít. Midőn a budapesti mércte tiszta víznél 22' 11" 0"'-on állott, a lőportoronynál: 21' 4" 9'", Téténynél 20' 10" 8'", Érdnél 20' 10" 0'"; Er- Almásnál 1bb volt a 6 fölötti vizszín magasság. Ez egyátalában nem mutat duzzadásra, pedig a soroksári ág elzárása következtében létrejött duzzadásnak épen a promontori ágban kellene legnagyobbnak lenni. Ha a promontori ágban nem lett magasabb a vízállása, nem emelkedhetett az, a Kopasz- Zátonynál sem, ahol maga a szabályozási építkezés csak annyi változtatást tett, hogy a valódi mederből kiemelt kavicstömeget a zátonyra rakta, mint párhuzamművet ; ezenfelül a víz ereje növelte a lefolyási keresztszelvényt, amennyiben a nagyobb szemű kavicsréteg elkotrása után, a finomabb kavicsból sokat elhordott. A kopasz zátony vizszine ugyanaz maradván, nem is képzelhető, mi módon és mi okból emelkedett volna a vizszin a szt.-gellérthegyi szorosnál és azon felül ? De ez, csak addig maradhat így, míg a Kopaszzátonynál a meder mostani állapotában hagyatik, pedig már fentebb kinyilatkoztattam, hogy e túlságos szélesség a vízszin szélességének csökkenése miatt a soroksári ág elzárása előtt fészke volt a jégdugulásoknak, most meg azt teszem hozzá, hogy e rész sajátsága a soroksári ág elzárása óta javult ugyan, de egészen csak akkor fog elveszni, ha a Duna itt is, mint fentebb szabványos szélességére lesz összeszorítva, mert csak akkor lehet itt is oly eleven vízfolyás, mint a felső szakaszon. Meg kell tehát vizsgálnunk, várjon ezen összeszorítás nem fog-e Budapestnél ártalmas duzzadást okozni ? E végett legczélszerűbb lesz azon eljárást követnünk, amely szerint a Duna folyam eredeti vízszinét kiszámítottuk, t. i. alulról felfelé menve, keresztszelvényről keresztszelvényre kiszámítani, minő viszonyos esésre van szükség, hogy a víztömeg lefolyjék ? Az eredeti vízszinnel való összehasonlítás végett, itt is, mint fentebb 8604,6 köbméter víztömeget veszek fel másodperczenként, s a mesterséges kotrások, és vízereje által való kimélyítést 1,5 méterrel számítva , minek következtében a 0 alatti mélység 4 m. lesz (amennyire t. a fentebbiek szerint szükség van, hogy a promontori ágban a vízszint magasabb ne legyen, mint azelőtt) még pedig most már ennyit kell számításba venni a felsőbb szakaszon is egész a Margitszigetig, mivel az itteni nagy mélységekből, képleteink használatánál, mindig annyit kell hasznos mélységnek tekinteni, amennyi az alsó szakasz mélysége, vagyis a minő mélységben a víz szabadon folyhat. Számításaim eredményét előtüntető s a felolvasás alkalmával bemutatott táblázatból és rajzból kitetszik, hogy a rendes mederbe egyesített összes víztömeg a Kopaszzátony mellett magasabb, a sz.gellérthegyi szoros táján és fentebb alacsonyabb vízszinnel folyik le, mint a szabályozás előtt, mihelyt a promontori ág felső része és a Kopaszzátony melletti mederrész 1,5 m-rel lemélyíttetik. A változatlan maradt alsó vizszin befolyása következtében, legmagasabb felemelkedését a 280 méterre összeszorított mederben, csak a Kopaszzátony felső végénél éri el a vizszin, 0,17 métterrel az eredeti vizszin fölött. Fentebb a szabályozásával elérendő, s részben már el is ért nagyobb hasznos mélység és igy ugyanazon szélesség mellett nagyobb lefolyási szelvény lehetetlenné teszi, hogy a vízszin az eredeti magasságra emelkedjék; a sz. Gellérthegynél 0,14 méterrel, a lánczhidnál 0,37 méterrel marad az alatt. A mennyire tehát az elmélet helyes felvilágosítást nyújthat, arról győz meg bennünket, hogy arra, hogy a soroksári ágnak elzárása és a Kopaszzátonynál levő nagy szélességnek 380 méterre összeszorítása után Budapestnél bizonyos nagy víztömeg a partokhoz képest ugyanazon magasságban folyjék le, mint az előtt, nem szükséges sem a promontori ágat sem a Kopászzátony mellett levő urederrészt egészen 15 méterrel lemélyíteni, az eredetileg talált fenék alá. Most az a kérdés merül fel, minő irányban vezettessék a folyó medre a Kopaszzátony táján. Az országgyűlésnek első ízben bemutatott terv szerint, a régi mély meder meghagyatott egész a tábori kórházig, onnan kissé selidebb hajlással a Csepelsziget felé közeledtek a partművek, s a szigetnek felső csúcsától tompa szög alatt az albertfalvi partnak irányították a vízfolyást, úgy hogy e vonalozás jobbparti párhuzamműve, a meder legmélyebb helyén a vízsodrát átmetszette, a víz folyását a sziget melletti porondra szorította és Albertfalvánál a régi mederrel egy újabb kanyarulatot képezett. E tervben a kivitel alkalmával változtatás történt. A természet által készített meder egész hosszában megtartatott. Igaz, hogy ez által a táborikórháznál levő kanyar, bár figyelembe sem vehető csekélységgel, de mégis élesebb lett; azonban a görbe úgy felül, mint alul tökéletesen hozzá simult a folytatását képező mederrészek irányához; az albertfalvi ellenkanyar kikerültetett; a partépítmények felállítása és a folyammeder rendbehozása hasonlíthatlanul könnyebbé és olcsóbbá lett. Sokan egészen helyesnek találják az eredeti tervezetet, míg a változtatást különbféle bajok kiforrásának tekintik; mások természetellenesnek tartják a természet által kivájt meder irányát, s az új folyammedret egyenesen a Kopaszzátonyon óhajtanák keresztül vinni. Vizsgáljuk tehát egy kissé a dolgot, minő óriási különbségek lehetnek e vonalozások közt, akár a vízlefolyás akár a jégmenet tekintetéből. A sz.-gellérthegyi szorostól a Kopaszzátonyon keresztül a promontori ágba vezető legegyenesebb vonal hossza 2655 méter, ugyanazon végpontok közt a létesített görbületé 2845 méter, tehát a görbületen keresztül a viszonyos esés 0.0668 el, a már használt sebességi képlet szerint, a folyási közép sebesség 0.0171-el kisebb mint az egyenes vonalon, mely különbség egyátalában nem bír oly befolyással sem a jég mozgására, hogy miatta legkevésbé is érdemes lenne a 0 fölött 1—2 méter magas kopaszzátonyon keresztül roppant költséggel új medret előállítani, s 0 alatt 2—3 méter mély medret betemetni, mely betemetés a folyás irányában nemcsak iszonyú fáradságba és kínlódásba kerülne, hanem a lehető legi túlságosabb szilárdsággal kellene azt építeni, hogy a neki irányuló óriási víztömeg az első árvíz alkalmával keresztül ne törje, amint ez hasonló körülmények közt Bécsben meg is történt; mivel bárki mit mondjon, a felső és alsó mederrészek irányának megfelelő és azokból következő természetes folyási irány nem a Kopaszzátonyon megy keresztül, hanem azon vonalon, melyen a Duna magának medret csinált, s melyet a szabályozás is megtartott. Az eredeti tervben előtüntetett vonal és a közt, mely kivitetett, a vízfolyás és jégmenetre való befolyás tekintetéből, alig figyelembe vehető lényegtelen különbség van. Felső részük egészen összeegyezik, az alsó részben, a tervezetben foglalt vonal közelebb esvén a Csepelszigethez, hajlata valamivel szelídebb, mint a kiépített vonalé, de éppen azért maga a vonal valamivel hosszabb is, és így csekélyebb viszonyos eséssel bír. Különben a főhajlás szelídségéből származható előny tökéletesen levontatik az Albertfalvánál szükséges ellengörbe hatása által, amely a kivitt vonalozás szerint egészen elesik. Az új vonalozásnak megbecsülhetetlen előnye a tervezett fölött az, hogy nem zár el régi jó medret, s nem teszi szükségessé egy új meder vájását magas zátonyokon keresztül, mely körülmény nemcsak gazdasági tekintetből, hanem a siker biztonsága szempontjából is nagy nyeremény.kalmával a közönség nagy részénél, sőt némely szakférfiaknál is nagyon felkapott az a nézet, hogy itt a víznek az egész szélességre szüksége van, különben nem lesz képes tetemes duzzadás nélkül lefolyni. Hogy erre nincs szüksége, azt már fentebb számítások útján kimutattam, de ha azt nem tettem volna is, kérdem, ugyan mi okból lenne szüksége itt 900— 950 méter szélességre ugyanazon víztömegnek, amelyfentebb 380, alább 400—440 méter középszélességű mederben folyik le ? miért lenne szükséges itt a szűkebb mederből a szélesebbe, ebből ismét a szűkebbe való átmeneteinél szenvedett eleven erőveszteség és a több mint kétszeres szélesség következtében csökkenteni a folyási sebességet, s ezáltal még folyvást meghagyni a jégtolulásokat előidéző okok egy részét ? én legalább ezt nem vagyok képes belátni. A Budapest melletti folyamrész szabályozására nézve még sokan azon kérdést is felvethetik, vájjon nem volna-e kívánatos és czélszerű: a Sz.Gellért fölött mutatkozó duzzadás mérséklése végett, a Duna medrét a Sz.-Gellérthegynél szintén 380 méterre kiszélesíteni? Az valóban jó volna, ha a meder itt is 380 méter lenne, de e szélességet mesterséges úton előállítani egyátalában nem volna czélszerű, mert mindenféle építkezéseknél csak az nevezhető czélszerűnek, melynek költségei kedvező arányban állanak ez általuk előidézendő haszonnal; itt pedig a megszélesítés végett vagy sziklákban kellene folyammedret repeszteni, vagy pedig a balparton terülő díszes városrész értékes partvonalát, s több épületeit megsemmisíteni, holott erre semmi szükség nincs. A legújabb, rendkívüli, ezelőtt még soha nem tapasztalt áradás meggyőzhetett bennünket, hogy a balparti régibb védépítmények a duzzasztott vízszin ellen is elég biztosítékot nyújtanak; nem kell tehát egyebet tenni, mint ezekhez alkalmazni a mindkét parton újabban építendő védművek magasságát Megjegyzem még, hogy már fentebb láttuk, hogy e duzzadás mérve, a Kopasz-zátony mentén eső mederrész és a promontori ág szelvényének , mélyebbülése következtében, e mélyebbüléssel együtt csökkenni fog. Ezek volnának a budapesti Dunaszakasz szabályozásának alapelvét illető nézeteim; most még arról kellene nyilatkoznom, minő kotrásokat tartok e szakaszban szükségesnek, s minő magasságban lennének az új partokat képező párhuzamművek felépítendők ? A megelőző czikkben, a második hasábon felülről 13-dik sorban »partnélküli« helyett »partmelléki«, a 3-ik kikezdés 3 ik sorában »mert lenne« helyett »mert nem lenne« ; a 7-ik kikezdés 4 ik sorában »pontokat« helyett »partokat« olvasandó. A főváros bizottságának közgyűlése. III-ik nap, ápr. 7. A közgyűlés harmadik napján az ipar és rendészeti szakbizottság elaboratuma tárgyaltatott az ipartörvény (1872. VIII. t. sz.) 5. §-ban érintett iparágak gyakorlatára vonatkozó szabályrendeletre vonatkozólag. A dolgozat az úgynevezett korlátolt iparágak szabályozásáról szól, melyet a törvény hatóságnak hagyott fenn. A belügyminisztérium a fővárost már régebben fölhívta egy ilyen szabályzat alkotására , hogy azt miheztartás végett a többi hatóságoknak is meg lehessen küldeni. E tárgygyal az illető szakbizottság és a tanács már több év óta foglalkozik, a kidolgozott javaslatokat azonban a minisztérium mindannyiszor visszautasította. A mostani legutóbb kidolgozott szabályzatot, mely kinyomatva, a közgyűlésen ma szétosztatott, annak idejében az iparrendészeti szakosztály tárgyalásai alkalmával bőven ismertettük. A szabályzat a kávéházakról, a bérkocsikról, a hordárok és bérszolgákról, a cselédszerzésről, a kéményseprő iparról és a zálogra való kölcsönzésről intézkedik. Az előbbi pontok ma mind elintéztettek, ez utolsó azonban t. i. a zálogra való kölcsönzés elterjedt volta és azon roppant visszaélések miatt, melyekkel e »mesterség« a fővárosban tizetik sokkal nagyobb fontossággal bir, hogy sem azt, mint némelyek kívánták, csak úgy keresztül hajtani czélszerű lett volna. Azért a főpolgármester azon óhajnak adott kifejezést, hogy mivel e tárgyban ketten is (Ráth gyáros és Apáthy) lényeges indítványokat szándékoznak tenni, halasztassék el a legközelebbi közgyűlésig. Többek ellenzése daczára ez meg is történt, s az iparrendészeti bizottság utasíttatik, hogy a jogügyi bizottsággal egyetértve és Apáthy közreműködésével a legközelebbi közgyűlésre terjedelmesebb dolgozat nyújtson be. A napirend következő tárgya a budapesti dunapart bérletének ügye. A főváros által ígért bérösszeget (12000 frt.) a pénzügyminiszter tudvalevőleg kevesli s többet, nevezettesen 20.000 frtot kíván. Ugyanis az országos költségvetésbe e czimen már ez összeg van fölvéve s a kormánynak e követelése a fővároson jogos, mivel a főváros 24 millió kölcsöne kizárólag Dunaszabályozásra fordittatott, a gazdasági bizottság 18.000 frtot megadhatnak vél a miniszter követeléséből, mivel azt hiszi, hogy az uj pártbérletekből ennyi jövedelmet lehet várni, ha t. i. azokat a közgyűlés elfogadja, a gazdasági bizottság által ajánlott 18.000 frtot a közgyűlés megszavazza, s ilyen értelemben fölterjesztést teend a pénzügyminiszternek. Az új partbérek, melyeket a gazdasági bizottság a tanácscsal egyetemben a f. évre javaslatba hoz, ezek a jobbparti oldalon a kiépítetlen part méterenként 4 frt, kiépített part 20 frt. A balparti részeken a következő árak alá altatnak: lépcsőzetes kőpart méterenként 14 frt, a Ferencz József és Rudolf kőparton egy méternyi rész 28 frt. Az ezeken felül és alul fekvő kiépítetlen partokat 6, 4 és 2 frt bérért kívánja a bizottság kiadni. A Dunafürdők árát 800 írtban, az alsó úszóiskolákét 100, a felsőékét 150, a budaiakét 50 írtban kívánja megállapítani. A közgyűlés e javaslatokat elfogadja. Thallmayer és társa elég folyamodott, hogy 1t főváros czmerét engedtessék meg neki árjegyzékeire rányomatni. A közgyűlésen többen erősen ellenzik ezt, de végül a kért engedélyt megadják és pedig anélkül, hogy az illetőtől valamely díjat követeltek volna. Béke Emil a sugárúton omnibusz közlekedésre kér kizárólagos szabadalmat. A kérvényt a közgyűlés elutasítja, mivel még nincs eldöntve, hogy nem lesz-e a sugárúton lóvasúti közlekedés. Krause Valdemár tűzoltóparancsnoknak, ki Széchenyi Ödön gróf Konstantinápolyban időzése óta a fővárosi tűzoltóságot vezeti, a tűzoltási bizottság 300 fő jutalmat kíván megszavaztatni. A közgyűlés ezt egyhangúlag teljesiti. KÜLÖNFÉLÉK. — Ő felsége a király legújabban a csepelszigetbeli, mint a ráczkevei cs. és kir. családi uradalom területén levő árvízkárosultaknak az árvíz által lerombolt lakházaik biztosabb felépítésére az uradalom erdőiből 4080 darab kemény szálfát, 20 ezer darab vegyes oldalkarót és 25 ezer csomó rozsét ; azonkívül azon szegény sorsú földbirtokosoknak és uradalmi részletbérlőknek, kiknek őszi Vetésük a vizár folytán kiveszett, és kik a tavaszi magot maguknak jypoBorOBDi képtelenek. 700 hektaliternyi tavaszi volöu,egor, végtére Rácz-Keve városának az árvíz által elsodort hajóhidjának felépítésére 2500 frtot, a ráczkevei uradalmi főtisztség útján leendő felosztás és illetőleg kifizetés mellett adományozott. Az iparoskörben a bécsi czipészszaklap főszerkesztője Knöpfer Róbert f. hó 16-án (húsvét vasárnapján) délelőtt 10 órakor a folyó évben Bernben tartandó czipészeti kiállításról és a czipészet fontosságáról és tudományos oldaláról előadást fog tartani. Az aradi vértanuk egyik gyóntatója halt meg közelebb Nagy Bányán. A minden izében magyar hazafi, Winkler Bruno a minorita-rend nagybányai házfőnöke volt. A boldogult 1816. deczember 19 én született s egy volt azok közül, kik az aradi vértanukat a vesztőhelyre kikisérték s e szomorú idők fájó emlékeiket magukkal vivén a sirba, poraikkal temeték el. Temetésén jelen voltak a közelebbről érdeklett gyászfeleken kívül, a kerületi esperes, a láposbányai plébános, a helybeli tea felsőbányai ref. lelkész, képviselve volt a bányaigazgatóság, főerdőmesteri hivatal, a nagybányai törvényszék, a kapitányság, a városi tisztikar, az adóhivatali tisztek, a 48—49-iki honvédek, a nőegyesület, mindkét kaszinó egyesület, ifjúsági kör, a tűzoltó - egyesület testületileg, a gymnasiumi ifjúság s ezeken kívül beláthatlan néptömeg a legkülönbözőbb osztályokból alakulva; egyszóval a közrészvét könyei hulltak ravatalára s megszentelték a hamvakat, melyek nemes lelket takartak. — Két gőzhajó* összeütközése. A Rajnán Wesel közelében múlt pénteken esti 8 órakor a »Prinz Heinrich« és a »König« nevű gőzhajók ellentétes irányból jőve, oly erővel ütköztek össze, hogy mindegyik meghasadva elmerült. Részint a szerencsétlenség rögtön bekövetkezése, részint a sötétség miatt sok emberélet esett áldozatul, számukat még nem tudni. — Szalay Zsigmond bünpöre — mint említők — letárgyaltatok. Utólag nem hagyhatjuk említés nélkül azon ügyes, finom tapintatot, melylyel az elnök Bogisich, a tárgyalást vezette. A distinguált tanukhoz a legkényesebb természetű kérdéseket úgy tudta intézni, hogy azokra, még pedig kielégitőleg, felelni kellett. Aki jelen volt a tárgyaláson, meggyőződhetett , hogy a példabeszédszerű magyar vallatás kora lejárt s biráink annyira a haladás utján vannak, hogy velük szemben felesleges az angol és német tárgyalásokra hivatkozni. — Három szegény legény viselt dolgai. A pestvidéki törvényszék előtt tegnap tárgyaltatott három úgynevezett »kaperabetyár«-nak bűnügye, kik Pest-, Nógrád-és Hevesmegyét évekig zaklatták zsarolásaikkal, vakmerő tolvajlásaikkal, mig nem végre múlt év őszén lépre kerültek. A három mákvirág nevei ezek: Füle Sándor, 24 éves, ki súlyos testi sértés miatt már 7 házas lopásért szintén el volt ítélve, Máté József mácsai szül. 28 éves, ő maga nem tudja azt, hol született, csak azt tudja, hogy Mácsán (Pestm.) nevelkedett, Pupek álnéven Majdan Mihály, 39 éves, kétszer volt büntetve s összesen két évet s 11 havi börtönt ült B -Gyarmaton. E három dologtalan csavargó évekig zsarolta a nevezett három megyének szegényebb osztályú népét, melyhez fegyveresen beállítva, pénzt, élelmet csikartak ki fenyegetés kíséretében ; legnagyobb kedvük telt a fegyverek elvitelében ; ahol megjelentek s fegyvert találtak, azt magukkal vitték, bundát s egyébb ruhaneműt nagy mennyiségben összeloptak s zsaroltak, mit azután eladtak. Ezen 30—40 napfényre derült csinjük közt azonban nagyobbszerü bűntény nem fordul elő, egy