A Hon, 1876. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1876-04-08 / 82. szám

ség kérdésének tekinti. A büntetések arányosítására nemcsak az idő, hanem a szabadságbüntetés nem egyik előnyét ejtenék el a fokozat mellőzése által. Megtartandónak véli a javaslat felosztását azért is, mert a nép nem fogja fel a büntettek különbségét másként, mintha a büntetések külső jelei is külön­böző fognak. A nép érzületét is figyelmezteti ez arra, hogy mi a könnyebb s mi a súlyosb büntetés. Az indivi­­dualizálás könnyebben keresztül lesz vihető homogé­nebb bűnösök együttartása mellett. Igen sok esetben, midőn az individualizálás megtörténhetnék, a közép­fok mellőzése lehetetlenné teendi azt. Ugyanazon egy intézetben át különböző rendszer szerint az admi­nistrate szempontjából alig lehetene eljárni. Nem csekélyek — főleg az elzárt ember szempontjából — azon különbségek, melyeket a javaslat a két bünte­tés-nem közt a munka s az egész fegyelem tekinteté­ben megállapít. A börtönnel sújtott bűntetteket az indítvány szerint fegyházzal kellene sújtanunk, s ak­kor igen súlyos, vagy vétségekké declarálnunk, s ak­kor igen enyhe benne a büntetés. Hogy egyszerűsí­tésről szólnak azon börtönrendszerekkel szemben, melyek sokféle szabadság büntetést ismertek, azt érti, de nem látja ez által indokoltnak, hogy bűntet­tekre csak egyféle büntetés alkalmaztassék. Az in­dítvány elfogadása a javaslat szerkezetében is sok nehézséget szülne. Chorin indítványa által kiküszöbölni akart egy minden béke jogosultság nélküli megkülönböz­tetést, mely a büntetések helyes megállapításának is nagy akadályát képezi. A törvényjavaslat szerint a börtönbüntetések kerületi börtönökben lennének vég­­rehajtandók, minek folytán vagy számos kerületi börtönt kellene felállítani, a­mi szintoly költséges lenne, mint a fegyházak felállítása vagy a törvény­­széki börtönöket átalakítni, a­melyekben a bűntettek elkövetői nem fognának megfelelően súlyos büntetés­ben részesülni. Tekintélyes jogtudósok véleményét hozza fel indítványa mellett, s a gyakorlat emberei által kiderített azon tényre is hivatkozik, hogy az életben nemcsak a fegyház és börtön közti különbség elmosódik, de még a fegyház és fogság közti különb­ség is olykor illusóriussá válik, mert legtöbbször az illető intézetek építésmódjától s az igazgatók humá­nusabb vagy kevésbé humánus bánásmódjától függ Nálunk még sokkal nehezebb az elkülönítési vonal keresztülvitele. Ha csak egy büntetés nem állíttatik fel a bűntettekre s egy a vétségekre nézve, inkább gond lesz fordítható az illető intézetek javítására, míg egy újabb büntetésnem felvétele mellett a tövényszéki fogházak eddigi elhanyagolt állapotukban maradná­nak. Elismeri, hogy indítványának elfogadása a ja­vaslat módosításait tenné szükségessé, de azok csak előnyére válnának annak s általuk a törvény konkret hazai viszonyainknak inkább meg fogna felelni. H­ammersberger csatlakozik Chorin in­dítványához. A nép jogérzetére zavarólag fogna sze­rinte hatni a büntettek kettős büntetésének felállítá­sa. A javaslat is oly csekély eljárási különbségeket tesz a kettő között, hogy azokat lényeges megkülön­böztetésül nem fogadhatni el. Nézete szerint nem az indítvány elfogadása, hanem a kettős büntetés­ nem A főváros 1876. népszámlálás eredményei. A statisztikai hivatal igazgatója, Körösi Jó­zsef a fővárosi tanács elé a következő jelentést ter­jeszte be : A tekintetes tanácsnak múlt évi deczember hó 16-ról 43,233. sz. a. kelt végzése által folyó év újév napján megejtetni rendelt népszámlálás befejeztetvén és feldolgoztatván, van szerencsénk annak eredmé­nye gyanánt bejelenteni, miszerint Budapest főváros e napon jelen volt polgári népessége 295 254 lel­ket tette. A katonaság beszámításával a főváros la­kossága 309,208 lelket tesz. E szerint a főváros népessége 1870-hez képest 24,778 lakossal szaporodott. Ezen szaporodás azonban csakis a Duna bal­partján levő városrészekben történt, míg a Duna jobbpartján levők mindenikében apadás mutatkozott. Ezen apadás az I., II. és III-ik kerületben 4767 lel­ket tesz, nem hallgathatjuk el azonban az iránti vé­leményünket, hogy ezen fogyatkozásnak nagy része a bevallások hiányosságában, de részben még abban is rejlik, hogy ezek az erre hivatott közegek által kellőleg ellen nem őriztettek. A statisztikai hivatal ez okból hozzá is látott a leggyanúsabbaknak látszó utczáknak újabb fölvételéhez, és csakugyan oly ered­ménynyel, hogy pl. a II-dik kerületi »kapás-utczá­­ban« az eredetileg bevallott 468 lakó helyett tény­leg 530-at talált, ugyane kerület más utczáiban is mintegy 100°­0-kal több lakost találtunk az általunk fölvett házakban, mint minő számot az eredeti fölvé­tel eredményezett. Az időközben bekövetkezett árvíz azonban, és a jobboldali városrészek lakviszonyaiban ez által előidézett nagy változás lehetlenné téve, hogy e felülvizsgálatott tovább folytassuk. Legnagyobb szaporodást mutatnak a Yl-dik és YH-dik kerületek, t. i. összevéve 11,874 lelket; a VIII-dik kerület 11,008 lélekkel; az V-dik kerület 1,337-tel, a IX-dik 3,774-gyel szaporodott, míg a IV-dik kerület 114-gyel fogyott. A X-dik (kőbányai) kerület, miután ahhoz je­lenleg a volt józsefvárosi kültelek is Boroztatott, most már 6818 lelket számlál. Nem tekintetében volt a főváros népessége 143.722 férfi, 151.532 nő. A népszámlálás alkalmával egyúttal a 6—14 éves, vagy a tanköteles korban álló gyermekek felvé­tele is történt; ezek száma 41,937-et tesz, tehát 15,791-gyel többet mint 1870-ben. A tekintetes tanácsnak bemutatott és az egész városnak lakosságát utczánként és házanként kimu­tató össztáblázaton kívül van szerencsénk még egy­­egy példányban mellékelni a 10. közigazgatási kerü­let mindenikének fölvételét, mely kimutatásokat ta­lán czélszerű volna az illető kerületi elöljáróságoknak megküldeni. Összlakosság 1876-ban: I. kerület: 11,172 férfi, 12,628 nő, együtt: 23,800, közülök 6—14 éves gyermek 3189. Összla­kosság 1870-ben 26,080, tehát 1870-hez képest jelen­leg kevesebb 2280. II. kerület 9420 férfi, 11,695 nő, együtt: 21,115, közülök 6—14 éves gyermek 3094. Összfa­fentartása nehezitné meg a javaslat tárgyalását, s­a­­kosság 1870-ben 22,074, tehát 1870-hez képest jelen, állam költségeit is tetemesen szaporítaná. ' ' ' ’ ' Csemeghy még egyszer­ szól e nagyfontos­­■águ kérdésben. A minisztérium komoly és beható vizsgálat tárgyává tette e kérdést, váljon a börtön­­büntetés elejtésével lehető lesz-e a fegyházak rövid idő alatti oly mérvű szaporítása, a­minőt a fegyház­büntetés minimumának szükséges leszállítása megkí­ván ? S azon meggyőződésre jutott, hogy ez hosszú idők alatt nem lesz lehetséges. Azon roppant apara­tus és költség összevetése, melylyel a fegyintézet jár, mindenkit azon meggyőződésre juttathat, hogy tíz kerületi börtönt lehet és a fzervintézet költség­éve­l fal. aránylag rövid idő alatt keresztül vihetővé teen­i a törvényt. Hivatkozik a főügyész azon véleményére is hogy a börtönbüntetés felvétele lényeges javítást ké­­pezene börtönrendszerünkben, gyakorlati szempont­ból szükségesnek tartja tehát azt elvi szempontból is tökéletesen jogosult e büntetés­ nem felvétele, mert a büntettek egyes nemeinél a gonoszság perseverantiá­­jának oly különböző fokai nyilatkoznak, a­melyek egy börtönintézetben pusztán a büntetés időtartama által nem evolválhatók. Glaser álláspontja, melyre Chorin hivatkozott, nem bír reá nézve befolyással, mert Glaser szorosan ragaszkodni akart a németországi törvényhozáshoz, s ennek ellenében nagyobb jelentőségűeknek tartja az olasz és belga tekintélyeket. Lelkének s tapaszta­latainak repugnál, hogy egy tolvajt azért, mert nem lopott 1000 irtot, csak vétségben marasztaljuk el a német rendszer szerint, az ily cselekvényeknek bűn­tetteké minősítése által helyesebben vélt eljárhatni. A minősítés miként leendő megállapítása egyébiránt discutiálható lesz a tárgyalás folyamán, de a börtön­­büntetés törlése egyik sarkpontját bontaná meg a javaslatnak, s igen kéri annak megtartását. H­o­d­o­s­s­y azon kérdést veti fel, hogy vál­jon nem volna-e jó a bizottságnak meghallgatni e kérdésben a főügyészt, vagy egyik-másik fegyintézeti igazgatót, Szilágyi D. nem tartja azt szükségesnek. Csak egy érv hozatott fel ez indítvány ellen, a költ­ség szempontja. Ezt nem fogadhatja el, mert a költ­ség mind a börtönnél, mind a fegy­intézetnél csak­ugyan az leend, legfeljebb a házirend különbözhetik. Ha akár főügyészt hallgatnak is meg, komolyan ál­lni nem lehet, hogy négy ,szabadságbüntetési fajnak megfelelőleg berendezett intézetek három fajnál ke­vesebbe fognak kerülni. Mind a javaslat, mind az indítvány rendszere csak bizonyos idomúlva való­sítható, s állítja, hogy az indítvány szerinti egysze­rűbbet előbb lehetene megvalósítni. A büntetések individualizálására mi befolyással sincs a büntetés fa­jok szaporítása. Azon különbség, mi az aljas s nem aljas érzület közt van, a minek megfelel az államfogság, s az, mi a bűncselekmények hármas felosztásában van, az individualitás szempontjából teljesen kielégítő, s e tekintetből a büntetésnemek­nek egygyel való szaporítása valóban nem szük­séges. P­e­r­c­z­e­­ miniszter a kérdés eldöntését fel­­függesztetni kéri, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a főügyészt s egy két fegyintézeti igazgatót hívhasson meg, hogy a bizottság azok meghallgatása után határozhasson. Horváth L. megjegyzi, hogy ez indítvány elfogadása lehetetlenné teendi a tárgyalás jelenlegi folytatását, s ha a kihallgatásig felfüggesztetik a tárgyalás, elfogadja az indítványt. Per­ez­es miniszter elismeri, hogy addig a tárgyalás nem leend folytatható. Szilágyi D. teljesen szükségtelennek tartja ugyan a kihallgatást, de kötelességének tartja egyé­­ni véleményét a miniszter akaratának alárendelni. A bizottság a miniszter indítványát elfogadja. Ennek következtében a javaslat tovább tárgyalása a ház öszszeülése utánig elhalasztatik. leg­kevesebb 959 III. kerület, 9972 férfi, 10,346 nő , együtt: 20,318, közülök 6—14 éves gyermek 3761. Összla­kosság 1870-ben 21,846, tehát 1870-hez képest jelen­leg kevesebb 1528. IV. k­e­r­ü­l­e­t. 11,889 férfi, 12,949 nő, együtt: 24,838, közülök 6—14 éves gyermek 2698. Összla­kosság 1870-ben 24,952, tehát 1870 hez képest jelen­leg kevesebb 114. V. kerület. 12,577 férfi, 14,473 nő, együtt: 27,320, közülök 6—14 éves gyermek 4090. Összla­kosság 1870 ben 25 9113 toka* ifinn.v— u*— VI. kerület. 21,658 férfi, 22,323 nő, együtt: 43,981, közülök 6—14 éves gyermek 6626. Összla­kosság 1870-ben 81,763, tehát 1870-hez képest je­lenleg több 11,874. VH. kerület.­ 24,742 férfi, 24,914 nő, együtt: 49,656, közülök 6—14 éves gyermek 6905. Összla­kosság 1870-ben 81,763, tehát 1870-hez képest je­lenleg több 11,874. VII. kerület: 26,349 férfi, 26,570 nő, együtt : 52,919, közülök 6—14 éves gyermek 7588 Összlakosság 1870 ben 41,911, tehát 1870-hez képest jelenleg több 11,008. IX. kerület: 12,275 férfi, 12,214 nő, együtt: 24,489, közülök 6—14 éves gyermek 3110. Összla­kosság 1870-ben 20,715, tehát 1870-hez képest je­lenleg több 3774. X. kerület, 3668 férfi, 3150 nő­,, együtt: 6818, közülök 6—14 éves gyermek 876. Összlakos­ság 1870-ben 5152 (a józsefvárosi kültelkek népes­ségét is ide számítva), tehát 1870-hez képest jelen­leg több 1666. Összes polgári lakosság: Férfi 143,722, nő 151,532, együtt : 295,254, közülök 6—14 éves gyermek 41,937. Összlakosság 1870-ben 270,476, tehát 1870-hez képes jelenleg több 24,778. Katonaság: 11,993 férfi, 704 nő, együtt: 12.697. Honvédség: 1257 férfi. F­ejö­s­s­z­e­g: 156.972 férfi, 152.236 nő, együtt: 309.208. A budapesti r­una szabály­ozásról. B­o­d­o­k­y Lajos felolvasása a mérnökegyesü­let gyűlésén. — IV. A sz.-gellérthegyi szorostól lefelé vannak a leg­fontosabb, s lehet mondani a tulajdonképeni szabá­lyozási kérdések, melyeknek megoldásától függ a főváros, mint az alább eső vidék jövője. A Duna folyam szóban forgó szakaszának le­írásánál hivatkoztam azon régi adatokkal bizonyító tényállásra, hogy Budapestnél rendkívüli árvizek mindig jégtolulás következtében jöttek létre, és hogy jégdugulások mindig csak a folyamnak nagyon széles részeinél és elágazásainál keletkeztek, különösen ott, hol a folyamnak ezen elfajulásai a legnagyobb mér­vűek voltak: a fővároshoz legközelebb, a Kopasz­zátonyon és a csepelszigeti elágazás felső torkánál, azután az Ercsénynél levő szigetek fölött; előadtam e dugulások okait, melyeket ismerve, minden hossza­sabb elméleti fejtegetés nélkül világos elmellőzésük­­nek módja. A túlságos szélességeket s elágazásokat meg kell szüntetni; a víztömeget egy, a­mennyire le­het folytonosan egyenlő szélességű mederbe egyesítve a mederben mindenütt közel egyenlő folyási sebessé­get kell létrehozni. Legelső és legfőbb szabályozási teendő a Pest alatti elágazás megszüntetése, s a Kopaszzátonynál levő majd háromszoros szélesség és a legnagyobb részben elzátonyosodott medernek oly módon való átalakítása, hogy ott a jégtáblák megállapodására ne legyen ok, hanem a felső és alsó mederrészekkel egyenméretű ágyban hasonló gyorsasággal legyen képes a víz lehömpölygetni árjait és tova ragadni a felülről érkező jégtáblákat. Mindenekelőtt azon kérdés merül fel, melyik ágba egyesítendő az összes víztömeg ? Képes lesz-e a választandó ág az összes tömeget minden káros duz­zasztás nélkül levezetni, vagy minő átalakításokat kell rajta véghez vinni. Így Az ág választás nézve igen könnyű az elha­tározás. Azok után, amit a szabályozás előtti ál­lapot ismertetésében, két ág emésztési képességé­ről előadtam, a vizszlyozással gyakorlatilag fog­lalkozó minden mém­ előtt tisztán fog állani, hogy a soroksári ág a vizte, egy részét elvonván, képes ág­an megakadályozi másiknak kiképződését, de magas fenekével, váll szélességével, zátonyaival s szigeteivel egyátalá nem alkalmas arra, hogy vizvezető mederül halltassék. A promontori n nehány apróbb sziget közelé­ben levő sekély helyek évéve,mind szélességre, mind mélységre nézve bir a szelvénynyel, mint a Dunának Budapest fölötti része nagy vizek lefolyását még a zátonyos helyek sekadályozzák , mert a partok csak 5 — 6 méter mags­a­k fölött, a magasabb ár­vizek kilépnek a melől, s egy részük a több kilo­méter széles ár terén észtül folyik le. E zátonyos helyek most, midőn a gám partjai még nem védet­nek, a lefolyásra néz csük jégzajláskor veszélyesek. Nem akarnám, ly hallgatóim félre­értsenek. Én az akadálytalan légás alatt nem azt értem, hogy a soroksári ág erása után, a promontorú ág — ha medrében épen ami változás nem történik is — épen oly magassban lenne képes levezetni az egész víztömeget, a­mivel az előtt annak egy ha­bár nagyobb része kesztül folyt rajta; hanem, hogy a víztömeget épen ugy és épen oly magas vízszin mellett lenne képes lezetni, mint a vele egyenlő emésztési képességű Idapest fölött levő folyamsza­kasz, az­az mint fenten láttuk, a rendkívüli magas­ságú vizeket, a soroksi ág elzárása előtti vízsziné­­nél 116 méterrel magasban. Ennek következtében a felsőbb Duna rész­­zszine is folytonosan fogyó mérvben felemeltetnél egész odáig, a­hol a promon­tori ággal egyenlő levetési képességű felső meder­ben oly viszonyos eső van, a minővel a viz a pro­montori ág kezdetén iyik. De a szabályozónak czélját — a­hol csak le­het — úgy kell elérni,hogy a szabályozási művek, különösen magas vizálloknál számba vehető duz­zadást ne okozzanak,­zt a medernek mesterséges után, vagy a vízfolyás erejével történő kimélyítése, vagy kibővítése által ehet elérni. Ha most ismét, mint már fentebb tettt, úgy tekintjük a promontori ág medrét, mintha párái fölött a víz nem folyhatnék ki, azon kérdésre, min területtel kell bírni medré­nek, hogy a természet földszinhez mérve ugyan­azon magasságban és ugyanazon viszonyos eséssel folyjék le az egész tömeg, a minővel az előtt annak egy része lefolyt ? megelel a már használt sebességi képlet, melyből a keő adatok behelyezése után a meder szükséges mélyégéül 11 métert kapunk a fel­vett vízszin alatt. Ha­bből levonjuk a 0 fölött előle­­gesen felvett vizmagaságát, 7 métert, marad a me­der 0 vizszin alatti mélysége 4 méter. A kiszélese­désre nézve némi magyarázattal tartozom. Nem vá­rom én, hogy a meder átalában kiszélesedjék, hanem azt igen is, hogy a kis vizszin szélessége, mely az­előtt csak 322 méter ált, az oldalaknál levő iszap elhordása által 380 méterre emelkedjék ; mit figye­lembe véve, a meder középszélessége a 0 fölött 7 méter magas vízállással 440 méterre lesz tehető. Ezen szelvénynövekedésnek felerésze már a mostani árvíz előtt elvetett, másik felét pótolja azon körülmény, hogy a vis a promontori ág felső részén nincs partok közé szorítva, mint számításainkba fel­vettük, hanem a 0 felett 5—6 méter vízállásnál part­jait meghágva széles ártérben terül el, minélfogva nagyon hihető, hogy a soroksári ág elzárása által a promontori ág vízszine, a régi vízszín magasságok­hoz képest már a mostani árvíznél sem volt felemel­ve, a­mit a promontori ágban levő méretek állása is eléggé bizonyít. Midőn a budapesti mércte tiszta víz­nél 22' 11" 0"'-on állott, a lőportoronynál: 21' 4" 9'", Téténynél 20' 10" 8'", Érdnél 20' 10" 0'"; Er- Almásnál 1bb volt a 6 fölötti vizszín magas­ság. Ez egyátalában nem mutat duzzadásra, pedig a soroksári ág elzárása következtében létrejött duzza­dásnak épen a promontori ágban kellene legnagyobb­nak lenni. Ha a promontori ágban nem lett maga­sabb a vízállása, nem emelkedhetett az, a Kopasz- Zátonynál sem, a­hol maga a szabályozási építkezés csak annyi változtatást tett, hogy a valódi mederből kiemelt kavicstömeget a zátonyra rakta, mint pár­huzamművet ; ezenfelül a víz ereje növelte a lefo­­lyási keresztszelvényt, a­mennyiben a nagyobb szemű kavicsréteg elkotrása után, a finomabb kavicsból so­kat elhordott. A kopasz zátony vizszine ugyanaz ma­radván, nem is képzelhető, mi módon és mi okból emelkedett volna a vizszin a szt.-gellérthegyi szo­rosnál és azon felül ? De ez, csak addig maradhat így, míg a Kopasz­zátonynál a meder mostani állapotában hagyatik, pe­dig már fentebb kinyilatkoztattam, hogy e túlságos szélesség a vízszin szélességének csökkenése miatt a soroksári ág elzárása előtt fészke volt a jégdugulá­soknak, most meg azt teszem hozzá, hogy e rész sa­játsága a soroksári ág elzárása óta javult ugyan, de egészen csak akkor fog elveszni, ha a Duna itt is, mint fentebb szabványos szélességére lesz összeszo­­rítva, mert csak akkor lehet itt is oly eleven vízfo­lyás, mint a felső szakaszon. Meg kell tehát vizsgál­nunk, várjon ezen összeszorítás nem fog-e Budapest­nél ártalmas duzzadást okozni ? E végett legczélsze­­rűbb lesz azon eljárást követnünk, a­mely szerint a Duna folyam eredeti vízszinét kiszámítottuk, t. i. alulról felfelé menve, keresztszelvényről keresztszel­vényre kiszámítani, minő viszonyos esésre van szük­ség, hogy a víztömeg lefolyjék ? Az eredeti vízszinnel való összehasonlítás vé­gett, itt is, mint fentebb 8604,6 köbméter víztömeget veszek fel másodperczenként, s a mesterséges kotrá­sok, és vízereje által való kimélyítést 1,5 méterrel számítva , minek következtében a 0 alatti mélység 4 m. lesz (a­mennyire t. a fentebbiek szerint szük­ség van, hogy a promontori ágban a vízszint maga­sabb ne legyen, mint azelőtt) még pedig most már ennyit kell számításba venni a felsőbb szakaszon is egész a Margitszigetig, mivel az itteni nagy mélysé­gekből, képleteink használatánál, mindig annyit kell hasznos mélységnek tekinteni, a­mennyi az alsó sza­kasz mélysége, vagyis a minő mélységben a víz sza­badon folyhat. Számításaim eredményét előtüntető s a felol­vasás alkalmával bemutatott táblázatból és rajzból kitetszik, hogy a rendes mederbe egyesített összes víztömeg a Kopaszzátony mellett magasabb, a sz.­­gellérthegyi szoros táján és fentebb alacsonyabb víz­szinnel folyik le, mint a szabályozás előtt, mihelyt a promontori ág felső része és a Kopaszzátony melletti mederrész 1,5 m-rel lemélyíttetik. A változatlan maradt alsó vizszin befolyása kö­vetkeztében, legmagasabb felemelkedését a 280 mé­terre összeszorított mederben, csak a Kopaszzátony felső végénél éri el a viz­szin, 0,17 métterrel az ere­deti vizszin fölött. Fentebb a szabályozásával eléren­dő, s részben már el is ért nagyobb hasznos mélység és igy ugyanazon szélesség mellett nagyobb lefolyási szelvény lehetetlenné teszi, hogy a vízszin az ere­deti magasságra emelkedjék; a sz. Gellérthegynél 0,14 méterrel, a lánczhidnál 0,37 méterrel marad az alatt. A mennyire tehát az elmélet helyes felvilágo­sítást nyújthat, arról győz meg bennünket, hogy ar­ra, hogy a soroksári ágnak elzárása és a Kopaszzá­tonynál levő nagy szélességnek 380 méterre össze­­szorítása után Budapestnél bizonyos nagy víztömeg a partokhoz képest ugyanazon magasságban folyjék le, mint az előtt, nem szükséges sem a promontori ágat sem a Kopász­zátony mellett levő urederrészt egészen 15 méterrel lemélyíteni, az eredetileg talált fenék alá. Most az a kérdés merül fel, minő irányban vezettessék a folyó medre a Kopaszzátony táján. Az országgyűlésnek első ízben bemutatott terv szerint, a régi mély meder meghagyatott egész a tá­bori kórházig, onnan kissé s­elidebb hajlással a Cse­­pelsziget felé közeledtek a partművek, s a szigetnek felső csúcsától tompa szög alatt az albertfalvi part­nak irányították a vízfolyást, úgy hogy e vonalozás jobbparti párhuzamműve, a meder legmélyebb helyén a vízsodrát­ átmetszette, a víz folyá­sát a sziget melletti porondra szorította és Albert­falvánál a régi mederrel egy újabb kanyarulatot képezett. E tervben a kivitel alkalmával változtatás történt. A természet által készített meder egész hosszában megtartatott. Igaz, hogy ez által a tábori­­kórháznál levő kanyar, bár figyelembe sem vehető csekélységgel, de mégis élesebb lett; azonban a gör­be úgy felül, mint alul tökéletesen hozzá simult a folytatását képező mederrészek irányához; az albert­­falvi ellenkanyar kikerültetett; a partépítmények felállítása és a folyammeder rendbehozása hasonlít­­hatlanul könnyebbé és olcsóbbá lett. Sokan egészen helyesnek találják az eredeti tervezetet, míg a vál­toztatást különbféle bajok kiforrásának tekintik; mások természetellenesnek tartják a természet által kivájt meder irányát, s az új folyammedret egyene­sen a Kopaszzátonyon óhajtanák keresztül vinni. Vizsgáljuk tehát egy kissé a dolgot, minő óriási kü­lönbségek lehetnek e vonalozások közt, akár a víz­lefolyás akár a jégmenet tekintetéből. A sz.-gellérthegyi szorostól a Kopaszzátonyon keresztül a promontori ágba vezető legegyenesebb vonal hossza 2655 méter, ugyanazon végpontok közt a létesített görbületé 2845 méter, tehát a görbüle­ten keresztül a viszonyos esés 0.0668 el, a már hasz­nált sebességi képlet szerint, a folyási közép sebes­ség 0.0171-el kisebb mint az egyenes vonalon, mely különbség egyátalában nem bír oly befolyással sem a jég mozgására, hogy miatta legkevésbé is érde­mes lenne a 0 fölött 1—2 méter magas kopaszzáto­nyon keresztül roppant költséggel új medret előállí­­tani, s 0 alatt 2—3 méter mély medret betemetni, mely betemetés a folyás irányában nemcsak iszonyú fáradságba és kínlódásba kerülne, hanem a lehető legi túlságosabb szilárdsággal kellene azt építeni, hogy a neki irányuló óriási víztömeg az első árvíz alkalmával keresztül ne törje, a­mint ez hasonló körülmények közt Bécsben meg is történt; mivel bárki mit mondjon, a felső és alsó mederrészek irányának megfelelő és azokból következő természetes folyási irány nem a Kopaszzátonyon megy keresztül, hanem azon vona­lon, melyen a Duna magának medret csinált, s me­lyet a szabályozás is megtartott. Az eredeti tervben előtüntetett vonal és a közt, mely kivitetett, a vízfolyás és jégmenetre való befo­lyás tekintetéből, alig figyelembe vehető lényegtelen különbség van. Felső részük egészen összeegyezik, az alsó részben, a tervezetben foglalt vonal közelebb es­vén a Csepelszigethez, hajlata valamivel szelídebb, mint a kiépített vonalé, de éppen azért maga a vonal valamivel hosszabb is, és így csekélyebb viszonyos eséssel bír. Különben a főhajlás szelídségéből szár­mazható előny tökéletese­n levontatik az Albertfalvá­nál szükséges ellengörbe hatása által, a­mely a kivitt vonalozás szerint egészen elesik. Az új vonalozásnak megbecsülhetetlen előnye a tervezett fölött az, hogy nem zár el régi jó medret, s nem teszi szükségessé egy új meder vájását magas zátonyokon keresztül, mely körülmény nemcsak gazdasági tekintetből, ha­nem a siker biztonsága szempontjából is nagy nyere­mény.­kalmával a közönség nagy részénél, sőt némely szak­férfiaknál is nagyon felkapott az a nézet, hogy itt a víznek az egész szélességre szüksége van, különben nem lesz képes tetemes duzzadás nélkül lefolyni. Hogy erre nincs szüksége, azt már fentebb számítá­sok útján kimutattam, de ha azt nem tettem volna is, kérdem, ugyan mi okból lenne szüksége itt 900— 950 méter szélességre ugyanazon víztömegnek, a­mely­­fentebb 380, alább 400—440 méter középszélességű mederben folyik le ? miért lenne szükséges itt a szű­­kebb mederből a szélesebbe, ebből ismét a szűkebbe való átmeneteinél szenvedett eleven erőveszteség és a több mint kétszeres szélesség következtében csök­kenteni a folyási sebességet, s ez­által még folyvást meghagyni a jégtolulásokat előidéző okok egy ré­szét ? én legalább ezt nem vagyok képes belátni. A Budapest melletti folyamrész szabályozására nézve még sokan azon kérdést is felvethetik, vájjon nem volna-e kívánatos és czélszerű: a Sz.­Gellért fö­lött mutatkozó duzzadás mérséklése végett, a Duna medrét a Sz.-Gellérthegynél szintén 380 méterre kiszélesíteni? Az valóban jó volna, ha a meder itt is 380 méter lenne, de e szélességet mesterséges úton előállítani egyátalában nem volna czélszerű, mert mindenféle építkezéseknél csak az nevezhető czélsze­­rűnek, melynek költségei kedvező arányban állanak ez általuk előidézendő haszonnal; itt pedig a meg­­szélesítés végett vagy sziklákban kellene folyam­medret repeszteni, vagy pedig a balparton terülő díszes városrész értékes partvonalát, s több épületeit megsemmisíteni, holott erre semmi szükség nincs. A legújabb, rendkívüli, ezelőtt még soha nem tapasztalt áradás meggyőzhetett bennünket, hogy a balparti régibb védépítmények a duzzasztott vízszin ellen is elég biztosítékot nyújtanak; nem kell tehát egyebet tenni, mint ezekhez alkalmazni a mindkét parton újabban építendő védművek magasságát Megjegy­­zem még, hogy már fentebb láttuk, hogy e duzzadás mérve, a Kopasz-zátony mentén eső mederrész és a promontori ág szelvényének , mélyebbülése követke­z­tében, e mély­ebbüléssel együtt csökkenni fog. Ezek volnának a budapesti Dunaszakasz sza­bályozásának alapelvét illető nézeteim; most még arról kellene nyilatkoznom, minő kotrásokat tartok e szakaszban szükségesnek, s minő magasságban len­nének az új partokat képező párhuzamművek fel­­építendők ? A megelőző czikkben, a második hasábon fe­lülről 13-dik sorban »partnélküli« helyett »partmel­­léki«, a 3-ik kikezdés 3 ik sorában »mert lenne« helyett »mert nem lenne« ; a 7-ik kikezdés 4 ik sorá­ban »pontokat« helyett »partokat« olvasandó. A főváros bizottságának közgyűlése. III-ik nap, ápr. 7. A közgyűlés harmadik napján az ipar és ren­dészeti szakbizottság elaboratuma tárgyaltatott az ipartörvény (1872. VIII. t. sz.) 5. §-ban érintett ipar­ágak gyakorlatára vonatkozó szabályrendeletre vo­natkozólag. A dolgozat az úgynevezett korlátolt ipar­ágak szabályozásáról szól, melyet a törvény ható­ságnak hagyott fenn. A belügyminisztérium a fővá­rost már régebben fölhívta egy ilyen szabályzat alkotására , hogy azt miheztartás végett a többi hatóságoknak is meg lehessen küldeni. E tárgygyal az illető szakbizottság és a tanács már több év óta foglalkozik, a kidolgozott javaslatokat azonban a minisztérium mindannyiszor visszautasí­totta. A mostani legutóbb kidolgozott szabályzatot, mely kinyomatva, a közgyűlésen ma szétosztatott, annak idejében az iparrendészeti szakosztály tárgya­lásai alkalmával bőven ismertettük. A szabályzat a kávéházakról, a bérkocsikról, a hordárok és bérszol­­gákról, a cselédszerzésről, a kéményseprő iparról és a zálogra való kölcsönzésről intézkedik. Az előbbi pontok ma mind elintéztettek, ez utolsó azonban t. i. a zálogra való kölcsönzés elter­jedt volta és azon roppant visszaélések miatt, me­lyekkel e »mesterség« a fővárosban tizetik sokkal nagyobb fontossággal bir, hogy sem azt, mint néme­lyek kívánták, csak úgy keresztül hajtani czélszerű lett volna. Azért a főpolgármester azon óhajnak adott kifejezést, hogy mivel e tárgyban ketten is (Ráth gyáros és Apáthy) lényeges indítványokat szándékoznak tenni, halasztassék el a legközelebbi közgyűlésig. Többek ellenzése daczára ez meg is történt, s az iparrendészeti bizottság utasíttatik, hogy a jogügyi bizottsággal egyetértve és Apáthy közreműködésével a legközelebbi közgyűlésre terje­delmesebb dolgozat nyújtson be. A napirend következő tárgya a budapesti duna­­part bérletének ügye. A főváros által ígért bér­össze­get (12000 frt.) a pénzügyminiszter tudvalevőleg ke­vesli s többet, nevezettesen 20.000 frtot kíván. Ugyanis az országos költségvetésbe e czimen már ez összeg van fölvéve s a kormánynak e követelése a fő­városon jogos, mivel a főváros 24 millió kölcsöne ki­zárólag Dunaszabályozásra fordittatott, a gazdasági bizottság 18.000 frtot megadhatnak vél a miniszter követeléséből, mivel azt hiszi, hogy az uj pártbérle­tekből ennyi jövedelmet lehet várni, ha t. i. azokat a közgyűlés elfogadja, a gazdasági bizottság által aján­lott 18.000 frtot a közgyűlés megszavazza, s ilyen ér­telemben fölterjesztést teend a pénzügyminiszternek. Az új partbérek, melyeket a gazdasági bizott­ság a tanácscsal egyetemben a f. évre javaslatba hoz, ezek a jobbparti oldalon a kiépítetlen part méteren­ként 4 frt, kiépített part 20 frt. A balparti részeken a következő árak alá altatnak: lépcsőzetes kőpart mé­terenként 14 frt, a Ferencz­ József és Rudolf kőpar­ton egy méternyi rész 28 frt. Az ezeken felül és alul fekvő kiépítetlen partokat 6, 4 és 2 frt bérért kívánja a bizottság kiadni. A Dunafürdők árát 800 írtban, az alsó úszóiskolákét 100, a felsőékét 150, a budaia­két 50 írtban kívánja megállapítani. A közgyűlés e javaslatokat elfogadja. Thallmayer és társa elég folyamodott, hogy 1t főváros c­z­­­m­e­r­é­t engedtessék meg neki árjegyzékeire rányomatni. A közgyűlésen többen erősen ellenzik ezt, de végül a kért engedélyt meg­adják és pedig a­nélkül, hogy az illetőtől valamely díjat követeltek volna. Bék­e Emil a sugárúton omnibusz köz­lekedésre kér kizárólagos szabadalmat. A kérvényt a közgyűlés elutasítja, mivel még nincs eldöntve, hogy nem lesz-e a sugárúton lóvasúti közlekedés. Krause Valdemár tűzoltóparancsnoknak, ki Széchenyi Ödön gróf Konstantinápolyban időzése óta a fővárosi tűzoltóságot vezeti, a tűzoltási bizott­ság 300 fő jutalmat kíván megszavaztatni. A közgyű­lés ezt egyhangúlag teljesiti. KÜLÖNFÉLÉK. — Ő felsége a k­i­r­á­l­y legújabban a csepelszigetbeli, mint a ráczkevei cs. és kir. családi uradalom területén levő árvízkárosultaknak az árvíz által lerombolt lakházaik biztosabb felépítésére az uradalom erdőiből 4080 darab kemény szálfát, 20 ezer darab vegyes oldalkarót és 25 ezer csomó ro­zsét ; azonkívül azon szegény sorsú földbirtokosoknak és uradalmi részlet­bérlőknek, kiknek őszi Vetésük a vizár folytán kiveszett, és kik a tavaszi magot ma­guknak jypoBorOBDi képtelenek. 700 hektaliternyi ta­vaszi volöu,egor, végtére Rácz-Keve városának az árvíz által elsodort hajóhidjának felépítésére 2500 frtot, a ráczkevei uradalmi főtisztség útján leendő felosztás és illetőleg kifizetés mellett adományozott.­­ Az iparoskörben a bécsi czipész­­szaklap főszerkesztője K­n­ö­p­f­­­e­r Róbert f. hó 16-án (húsvét vasárnapján) délelőtt 10 órakor a folyó évben Bernben tartandó czipészeti kiállításról és a czipészet fontosságáról és tudományos oldaláról előadást fog tartani.­­ Az aradi vértanuk egyik gyón­­tatója halt meg közelebb Nagy Bányán. A minden izében magyar hazafi, Winkler Bruno a mino­rita-rend nagybányai házfőnöke volt. A boldogult 1816. deczember 19 én született s egy volt azok kö­zül, kik az aradi vértanukat a vesztőhelyre kikisérték s e szomorú idők fájó emlékeiket magukkal vivén a sirba, poraikkal temeték el. Temetésén jelen voltak a közelebbről érdeklett gyászfeleken kívül, a kerületi esperes, a láposbányai plébános, a helybeli te­a felső­bányai ref. lelkész, képviselve volt a bányaigazgató­ság, főerdőmesteri hivatal, a nagybányai törvényszék, a kapitányság, a városi tisztikar, az adóhivatali tisz­tek, a 48—49-iki honvédek, a nőegyesület, mindkét kaszinó egyesület, ifjúsági­ kör, a tűzoltó - egyesület testületileg, a gymnasiumi ifjúság s ezeken kívül be­­láthatlan néptömeg a legkülönbözőbb osztályokból alakulva; egyszóval a közrészvét könyei hulltak ra­vatalára s megszentelték a hamvakat, melyek nemes lelket takartak. — Két gőzhajó* összeütközése. A Rajnán Wesel közelében múlt pénteken esti 8 óra­kor a »Prinz Heinrich« és a »König« nevű gőzhajók ellentétes irányból jőve, oly erővel ütköztek össze, hogy mindegyik meghasadva elmerült.­­ Részint a szerencsétlenség rögtön bekövetkezése, részint a sö­tétség miatt sok emberélet esett áldozatul, számukat még nem tudni. — Szalay Zsigmond bünpöre — mint említők — letárgyaltatok. Utólag nem hagy­hatjuk említés nélkül azon ügyes, finom tapintatot, melylyel az elnök Bogisich, a tárgyalást vezette. A distinguált tanukhoz a legkényesebb természetű kér­déseket úgy tudta intézni, hogy azokra, még pedig kielégitőleg, felelni kellett. Aki jelen volt a tárgya­láson, meggyőződhetett , hogy a példabeszédszerű magyar vallatás kora lejárt s biráink annyira a ha­ladás utján vannak, hogy velük szemben felesleges az angol és német tárgyalásokra hivatkozni. — Három szegény legény vi­selt dolgai. A pestvidéki törvényszék előtt tegnap tárgyaltatott három úgynevezett »kapera­­betyár«-nak bűnügye, kik Pest-, Nógrád-és Heves­megyét évekig zaklatták zsarolásaikkal, vakmerő tolvajlásaikkal, mig nem végre múlt év őszén lépre kerültek. A három mákvirág nevei ezek: Füle Sándor, 24 éves, ki súlyos testi sértés miatt már 7 háza­s lopásért szintén el volt ítélve, Máté József mácsai szül. 28 éves, ő maga nem tudja azt, hol szü­letett, csak azt tudja, hogy Mácsán (Pestm.) nevel­kedett, P­u­p­e­k álnéven Majdan Mihály, 39 éves, kétszer volt büntetve s összesen két évet s 11 havi börtönt ült B -Gyarmaton. E három dologtalan csavargó évekig zsarolta a nevezett három megyének szegényebb osztályú népét, melyhez fegyveresen be­állítva, pénzt, élelmet csikartak ki fenyegetés kísére­tében ; legnagyobb kedvük telt a fegyverek elvitelé­ben ; a­hol megjelentek s fegyvert találtak, azt ma­gukkal vitték, bundát s egyébb ruhaneműt nagy mennyiségben összeloptak s zsaroltak, mit azután el­adtak. Ezen 30—40 napfényre derült csinjük közt azonban nagyobbszerü bűntény nem fordul elő, egy

Next