A Hon, 1876. augusztus (14. évfolyam, 179-209. szám)
1876-08-02 / 180. szám
ban egy orosz nagyherczeg legyen a fejedelem vagy király ? — Ez az, amit ha netalán magunk és a porosz engednénk is, aligha megengedne a többi európai hatalmasság, s kivált Anglia. — De azt gondolom, hogy ily áron nekünk sem kellene Bosznia és Herczegovina. — Különös egy megoldása volna ez a keleti kérdésnek. Mikor arról van szó, hogy a keleti kérdés oly módon legyen rendezve, hogy időnként európai viszály ne támadjon belőle, a három császárság beleavatkozása ezután permanens viszályokat tartana fen. Különben egyet bizonyosnak tekinthetünk. Anélkül, hogy prophétizálni akarnánk, elmondhatjuk, hogy a török uralom évei a Balkántól éjszakra meg vannak számlálva, s hova tovább mindinkább kitűnik, hogy ezen területen csak mesterséges eszközökkel, egész Európa garantiája mellett bírja föntartani magát az ozmán uralom. Még saját alattvalói ellen is nehezen bírja magát védeni. Hátha még egy külhatalom támadna ellene ! Oly terület, melynek megvédésére egy külső invázió ellenében egy hatalom tehetetlen, csak kegyelemből van a birtokos kezében. Vonjon belőle mindenki tetszés szerinti consequentiákat, — de a dolog igy áll — nem tehetünk r’óla mi, pennás politikusok. Tisztelettel Salamon F. A háború. az — Berlinben azt hiszik, hogy oroszok casusbellit fognak formálni a kaukázusi lázadásból, melynek szitásával Törökországot vádolják hivatalos körökben. — Ignatieff tábornokottal. 30-án a czár fogadta Pétervárott s az audientia végeztével hosszasabban tanácskozott Gorcsakoffal a konstantinápolyi követ, ki hogy ezután, szabadság ideje letelése után is az lesz, orosz körökben erősen hiszik és állitják. Orosz hivatalos körökben különben uj diplomácziai actiót akarnak megindítni a berlini memorandum alapján. Oroszország azt akarja, hogy a hatalmak intézményeket oorogáljanak Bosznia, Herczegovina és Bulgária keresztyénei számára, miután Törökország a krími háború óta megszűnt az európai concert egyenjogú tagja lenni. Oroszország azt akarja, hogy a három nevezett tartomány autonómiát kapjon. — Belgrádból jelentik, hogy a szerb kormány nagy mennyiségű élelmiszereket vásárolt be, úgy hogy a hadsereg legalább a nyolc hónapra bőségesen el van látva. Ebből nem ok nélkül azt következtetik, hogy a kormány hosszú háborúra van elkészülve. — Szelim pasát, mint Cattaróból sürgönyzik, a montenegróiak a csata folyama alatt öszszekonczolták. Osmán pasa, mint fogoly Cettinyébe vitetett. A vrbiczai csatában majdnem minden török vezér vagy elesett, vagy elfogatott, a montenegróiak közül egy sem. — Az európai congressusról, a »Weser Zig, mely Bismark nézeteiről jól szokott értesülve lenni, ezeket írja.« »A congressus _ esetleg hasznos akkor, ha a felek a fődologra nézve egyetértenek, és még csak a szerkesztés van hátra ; de oly feleknek, melyek mind mást-mást akarnak, csak arra való a congressus, hogy egymással hajba kapjanak. A szemrehányás, mit Anglia a három császári hatalomnak tesz, hogy előbb maguk állapodnak meg bizonyos javaslatok fölött és csak azután köztik azokat a más hatalmakkal, nem egyéb, mint ezen tétel körülírása : nem játszunk együtt. Ha komolyan mondanák, az egészséges emberi észt találná maga ellen. Egyik hatalom a másiknak csak oly javaslatokat tehet, melyek kivihetősége némileg biztosítva van. Mielőtt tehát azokkal előléphetne, biztosítnia kell azok számára más hatalmak hozzájárulását is, melyek azok iránt érdekelve vannak s melyek jó akaratától függ a siker. A hatalmak mindig igy tettek, mikor valami komolyat akartak és nem csak időnyerés volt a czéljuk. Az utóbbi esetben igen is követelték a congressust, de az előbbiben a legközelebbről érdekeltek kéz alatt megállapodásra igyekeztek jutni. Midőn 1853- ban Anglia és Francziország meg akarták menteni a törököket, előbb maguk kötöttek szövetséget és csak azután szólítottak föl másokat is, hogy ahoz járuljanak. A congressust csak akkor nyitották meg, mikor a fődolog az ágyúk által már el volt döntve. A mi birodalmi kancellárunk tán kényelmesebbnek tartotta volna a béke iránti gondoskodást egy congressus vállára hárítni, de nem tartotta gyakorlatinak oly javaslattal állni elő, melyről nem volt biztos, ha váljon találkozni fog-e Oroszország helyeslésével. Annyi bizonyos, hogy e hatalomnak hozzájárulását mindenek fölött szükségesnek tartotta szükségesebbnek, mint Angliáét. — És nekünk úgy tetszik, hogy míg Törökország ügyeiről van szó, teljesen igaza van. Ha a török helyett pl. valami belga kérdésről lenne szó, valószínű, hogy előbb Londonban tett volna kérdést. Egyetlen egy körülmény elegendő a congressusi eszme elvetésére. Bebocsáttassék-e a congressusba a fölkelők képviselői? Oroszország követelné ezt. Már ez az előzetes kérdés is lángra lobbantaná a vitát, mit épen kerülni akarnak. — Ns, júl. 31. Tegnap a török hadsereg folytatta előrenyomulását. A szerbek imposans derventi erődített állásaikból megkisérték az előrenyomulást megakadályozni. Hafiz pasa dandárénak ügyes manővere folytán azonban, ki az ellenséges állások két oldalát túlnyomó ágyúzással seperte, a szerbek állásaikat elhagyni voltak kénytelenek és visszavonulásra kényszerittettek. A hadsereg Tresibada magaslatain táboroz és előre nyomul. Esti 6 órakor megkezdődött Kujasevátz ágyúztatása. A hatalmak mediátiójáról írja a »St. Peter S. Herald« . Már elengedhetlen szükséggé vált, hogy a hatalmak véget vessenek a rémtetteknek. Európa nem nézheti többé nyugodtan a Bulgáriában elkövetett rémes dolgokat. A törökök vérengzései Timurlenk idejére emlékeztetnek, s mind világosabban mutatják azt, hogy a török csordák nem Európába, hanem Ázsiába valók. Disraeli ugyan tagadta ezen gyalázatos tetteket, de csak úgy, hogy hogy szavaiból az ellenkezőt lehetett megérteni, és a porta maga is dementálta őt, az által, hogy egy vizsgáló bizottságot küldött át. És egy angol diplomata ezt mondja : »Kern lehet meglepő, hogy felmerül az A dervisek (szerzetesek) is belépnek az önkénytesek közé ; ezt a lépést a naksibendiek kezdették meg, kik 200-an ajánlották fel szolgálatukat. Az adományozások szépen gyűlnek s nemcsak pénzből állanak, hányul eddigelé már több inget és más ruhadarabot ajánlottak fel hadi czélokra. interventió eszméje, miután 14 nap előtt épen az elvel hogy ők idegen alattvalók s részvételükre nincsenkezőt határozták el. Elvben csak a háborúba való szüksége, az ajánlatot fel nem fogadhatja, direct beavatkozás lett kizárva egyik vagy másik fél * ’ ‘ ’ ' ............. ............... érdekében. Itt azonban az egész emberiség ügye forog szóban, melyet Európa nem engedhet saját földön lábbal tiportatni a próféta nevében. Egyébként nem kell feledni, hogy az európai béke azért jövőre sem leend inkább veszélyeztetve, mert az interventió az összes hatalmaktól fog kiindulni, békés szándékkal. Indirecte ugyanezen interventió a szerbeknek és még inkább a Balkánsziget többi lakóinak nem kevésbé leend kedvező, mint a nem-interventió. Utóbbi azt okozá, hogy a törököt mindenki segélyezhette, miáltal gyarlósága még inkább ki lett tüntetve. Az interventió Törökországot mindenesetre bankzottnak és többé kormányra képtelennek fogja, kijelenteni, legalább a Balkán félszigetet illetőleg. És miután a törökök által elkövetett embertelenségek idézték elő az intervenciót, annak éle is csak Törökország ellen irányulhat, és sajátságos, hogy minden nem érdekelt országban a közvélemény mindinkább a szláv igények elismerése mellett nyilatkozik, és kezd megbarátkozni azon gondolattal, hogy ezen bajokat meg lehet akadályozni a nélkül, hogy az európai béke fenyegetve lenne. Hála a három császári szövetségnek, mely meg nem zavart egyetértéssel még mindig kezében tartja a kormányrudat.« — Montenegró nép jogi állásáról ezeket írja egy berlini levelező , Montenegró souverainitásáról eddig keveset beszéltek s ez valóban nem is kétségbevonhatatlan. Omer pasa 1862-ben aug. 31-én a montenegrói vladikával Scutariban kötött szerződésben biztosította a törököknek azon jogot, hogy Spuztól (Albániában) Cettinyén keresztül Herczegovináig őrházakkal megerősített utat vezethessenek. A szerződés 14. czikkében továbbá kötelezte magát Montenegró, hogy területén Bosznia, Herczegovina és Albánia felé nem állít erősséget.Ezek mind oly engedmények, miket egy souverain állam sem szokott tenni. Klőden, a leglelkiismeretesebb autorok egyike azt mondja könyvében (Geogr. kézikönyve): »Az 1862. szept. 8-ik, cettinyei békében Montenegró a porta fönhatóságát de facto elismerte.« Hübner statistikai táblázata, továbbá a legelső földrajzi német folyóirat Petermann Geogr. Mittheil. határozottan török vazal államnak tartja Montenegrót. Mindezekből kitűnik, hogy Montenegró souverainitása épen nem vitathatatlan s hogy monarchiánk semmi esetre sem volt jogilag kötelezve a kleki kikötő elzárására. Törökországból. (Saját levelezőnktől.) Konstantinápoly,júl. 25. A lapok itt tele vannak apró győzelemhírekkel, úgy hogy már valóban fárasztólag hatnak az olvasóközönségre. De nem lehet tagadni, hogy a győzelmi hírek oly részletesen, a szereplő személyek és helyeknek megnevezésével oly pontosan tétetnek közhírré, hogy koholtaknak alig lehet tartani. E híreknek és részletes közleményeknek megírását azonban mégsem tartom czélszerűnek, mert a hosszú út alatt már majdnem elavulnak s újabb hírek által szoríttatnak le a napirendről. Legyen szabad mégis az érdekesebbek közül egyet mást elmondani. E hó 21-éről Nisből vett sürgöny szerint 40 zászlóalj niram, ötezer cserkesz és ötezer emberből álló arnót segédcsapat az említett nap reggelén a szerbeket a határon megtámadván őket kemény harczban szétverték s a karsz téren maradottakon kívül nagy számú sebesültet hagytak hátra a császáriaknak. A török katonák hét órányira nyomultak előre szerb földre. Szulejmán pasa és Musztafa Cselalddin pasák és az említett katonák igen vitézül viselték magukat. A Baszkrebek mai (jul. 25-iki) száma erről az ütközetről egy szemtanúnak levelét közli, melyben az ütközet és a kivívott előnyök részletesen le vannak írva. A török csapatok tehát már Alexinácz körül is szerb területre nyomultak s ott magukat megerősített állásba helyezték. A tajcsári és negotini ütközetekről közlött részletes tudósítások és sürgönyök szintén azt mutatják, hogy a törökök a Timokon átkelve már az egész Nisviddini vonalon szerb földön állanak. De hagyjuk a barettéri tudósításokat, melyek eddigelé már régen ismeretesek otthoni lapjainkban is, hanem beszéljünk inkább az itteni hangulatról és mozgalmakról. Mindenekelőtt meg kell említenem a»Baszket«nek azt a közleményét, melyben a magyar lapok által is hozott ama hírt, mintha Zichy gróf konstantinápolyi követünk kijelentette volna a nagyvezérnek, hogy ha a török hadsereg 14 nap alatt (augusztus 4-éig), be nem fejezi a háborút, az osztrák-magyar monarchia katonáival bevonul Szerbiába, valótlannak nyilvánítja. Ami az itteni , különösen a török sajtó magatartását illeti, nem nagyon élénk a mozgalom, kivéve a harctérről érkezett hírek közlését, a háború iránti lelkesítő szózatokat, a buzdítást és a pénzgyűjtés körüli agitatiót. A tulajdonképeni politikai czikkezések, mint ahogy nálunk otthon találhatók, itt igen gyérek és szelídek — mit a sajtó korlátozottságának kell beszámítanunk. Elvétve azonban itt-ott igen erős hangokat találunk, melyek az európai dipmáczia és kiválólag az orosz és monarchiánk ellen is kemény kifakadásokat használnak. E tekintetben meglepően erélyes hangot találunk épen a »Baszket«-ben, hol többek között a július 23-iki és 24 iki számokban két igen helyes irányban tartott és erélyes hangon írt vezérczikk (bend madhszusz) olvasható. Az egyiknek czime : Három hatalomnak a kelet ellen szőtt káros terve s a keresztényeknek a törökök által való állítólagos elnyomása és azok felszabadítására czélzó tervezetekről szól. A másiknak czime : Európa nyissa fel szemét ! (Európa gözlerini acsszin !). Ebben ugyanaz a czikkízó a törökök meggyöngitése esetén Európára bekövetkezendő veszélyeket ecseteli. A vész pedig nagyon könnyen bekövetkezhetik ha Európa szemet huny az északon történő dolgok előtt. Különben ne higyje ám a három hatalom, hogy a török nincs résen, ha a többi hatalmak netán szunnyadnának is. Míg alattvalói a Fekete tengertől le Arábia sivatagjáig, a Dunától a persa határokig csak egy intésre várnak, hogy fegyver alatt álljanak, még mindig daczolhat az egyesült hatalommal. Az a lelkesedés, mely most átjárja a török alattvalókat még semmi ahoz képest, amit akkor fognak érezni, midőn a hazát nagyobb rész fenyegeti ; tízszeres lesz akkor a kedv, a lelkesülés, és tízszer annyit fog Törökország kifejthetni, ha veszélyben van. És csakugyan az a lelkesülés, mely ma a török fővárosban látható, reménynyel és bizalommal tölti el az ember lelkét. Az önkénytesek, kik magukat a szeraszkeratban beíratták, tömegesen mennek át Reikoszba, hol ruhát és fegyvert osztanak ki közöttük s a gyakorlatokat hevenyészve pár nap alatt megtartják. A szófiák közül már 800 befejezte a gyakorlatot s tegnapelőtt szállottak a szerkedsi Iszkelében vasútra, mely őket Rumeliába szállítja. A persák is, kik török földön tartózkodnak, felajánlották szolgálatukat a török kormánynak ; de Midhát pasa kérvényükre azt a választ adta, hogy hősiességüknek e szép jelét köszönettel veszi , de mi A török hadgener ereje és felosztása. Az »Alig. Ztg.c konstantinápolyi levelezője érdekes összeállítást közöl a török haderőről. A törökök eleinte keleti természetükhöz híven fel sem vették a szerb háborút s Milán hadüzenetét inkább nevetségesnek, mint félelmesnek találták. Később a trónválság s egyéb fontos események megint elvonták a konstantinápolyiak figyelmét a háborúról, s a seregküldés a harcrtérre igen hanyagul ment, bármint sürgették is azt az ott működő pasák. Midőn azonban hire jött, hogy a szerbek Bolgárországba ütöttek, s ott néhány békés falut leégettek és lakosságát lemészárolták, a törökök egyszerre hihetetlen tevékenységet fejtettek ki a harczra készülésben. Konstantinápolyban eddig 20 ezer önkénytes gyűlt össze, s már be kellett szüntetni a seregbe való fölvételt, hogy az önkénytesek özönlésének vége legyen. E szám könnyen megkettőződnék, ha a kormány akarná, s nem kellene egyebet tenni, csak a próféta zászlaját felemelni, hogy a török fanatismus egyszerre eltiporja Szerbiát és Montenegrót. Konstantinápolyban minden munkás a hadseregbe akar lépni, s Ázsiában még csak most kezd igazán ébredni a fanatizmus. Egész törzsek ajánlkoznak a harczra a hitetlenek ellen s a legnagyobb óvatosságra van szükség, hogy a padisa 34—35 milló alattvalója föl ne izgattassék a vallási háborúra, mert ez oly vérontást szülne, mely gyalázatára válnék századunknak. A tudósítás szerint, mely jul. közepén kelt, 5 török hadtest van a harcrtéren. A főhadsereg Abdul Kelim alatt Szerbia keleti határán van. E sereg jobb szárnyát Ozmán Ferik pasa vezényli. A főhadsereg minden eddigi veszteségei daczára 56 — 60 ezer emberből áll, kik közt van 20 ezer nizám, továbbá néhány »kozák ezred« (szökött lengyelek), 10 ezer redif, és 8—9 ezer basibozuk, ez utóbbi közt 2—3 ezer bátor, ügyes, de vad és kegyetlen cserkesz. Ezek, kiknek családjait a fölkelők és bolgárok lemészárolták, irtóztatóan el vannak most keseredve minden szerb ellen. A nisi sereg ágyúval jól el van látva, s Viddin erődítései is soká meg fognának állni a szerbek apró ütegei előtt. A második török hadtest Mukhtár pasa alatt most 60 ezer emberből áll, 20 ezer ebben a nizám, 10—12 ezer a rendetlen sereg, a többi redif. Lovassága egyik török seregnek sincs sok, mi különben a hegyes vidéken nem is igen szükséges. Podgoricza körül 8 ezer albán és 3—4 ezer klett áll, kik csak oly erősek és vadak, mint a montenegróiak. A negyedik török sereg Novibazárnál csoportosul Hussein pasa vezérlete alatt. Eddig ezen sereg csak 12 emberből állott, de folytonosan erősbödik s pár nap alatt 20 ezer emberré növi ki magát. Ekkor Szerbia Widdintől Zwornikig be lesz keritve török hadseregek által, melyek összesen 130—135.000 főre fognak menni, nem számítva ide a közel 10 ezernyi tartalékot s egy mintegy 100 ezer főből álló rezervasereget Sophiában, honnan akár Nis Visegrád és Zwornik, akár Yiddin felé gyorsan s könnyen eljuthatni. Ezen utóbbi sereg ázsiai s egyptomi csapatokból áll s a gondos hadügyminiszter nem bocsátja őket harczba addig, míg az európai hidegebb éghajlathoz kissé nem szoktak. A török önkéntes seregben nincs azon nagyvárosi csőcselék sem, mely a szerbekhez igen nagy számmal özönlik. A török nem engedi meg, hogy idegenek oly nagy számmal vétessenek fel, mint az orosz tisztek Szerbiában, azonban ha tovább is így halad, kénytelenek lesznek az Indiában nagy számmal levő nyugalmazott angol tisztek is beavatkozni . Konstantinápolyban rögtön igen sok különböző nemzetiségű légió fog alakulni. A szerb hadsereg a konstantinápolyi tudósítások szerint mintegy 6000 rendes katonából, 90,000 honvédből s 10—12 ezer önkénytesből áll. Montenegrónak mintegy 10 ezer, a bosnyákoknak s herczegovinaiaknak 6—7000 katonájuk van. Ezek azonkívül igen roszul vannak fegyelmezve s felfegyverkezve, a csatatérről nagyon sokan futnak meg s csak a törököktől függött eddig is, hogy Szerbiát nem foglalták el. Ennek pedig az az oka, hogy ha a törökök egyszer Belgrádba vagy Kragujevaczba bevonulnának, a nagyvezér képtelen volna a nép fanatismusával szembe állani s a nagy vér- és pénzáldozatért területi átengedést nem követelni. Ezért jobban szeretnék a törökök, ha az osztrák vagy más neutrális hatalom lépne közbe. A támadó harcz különben a fentebb jelzett viszonyok beálltával elkerülhetlen s ez esetben Nisből fog kiindulni a Morava völgy felé, hol jó országút van. Ezután jönnének a többi támadások s ha az oroszok nyílt üzérkedése a szerbek javára meg nem szűnik, az addig neutrális Dunán is meg fog jelenni, a török hajóhad s az angolok ezen esetben nemcsak ágyúkat, de valószínűleg tengerészeti tiszteket is fognak adni, legalább több magános angol lép be török szolgálatba, kik máris elkeseredve vannak a fölkelők ellen, kik Bosniában, Herczegovinában s Bulgáriában több mint 200 török falut égettek el s több mint 1000 békés törököt öltek le. Az angolok nem szállhatják meg Szerbiát, ezt Oroszország nem tűrné el, de Ausztria vagy Németország veszély nélkül megteheti addig, míg a törökök nem vonultak be Szerbiába. Az angolok hajóhada a Besika-kikötőben különben igen erős s bátran megmérkőzhetnek az oroszokkal. Az angolok ugyan jobban szeretnék a békét, azonban nem idegenkednek a háborútól sem, állunk, Kovalski a mellett küzd, hogy Bosnia Szerbiához, Merczegovina pedig Montenegróhoz csatoltassék, s Bolgárország számára legyen bár a portához való hűbéres viszonyok mellett, teljes önkormányzatot hoz javaslatba. A jelenkori nemzedék, úgy mint az utókor, meg nem bocsátja Oroszországnak, ha a szlávok ezen eredményt nem érik el. Ezt kell nekik az európai semlegesség mellett kivívniok. Ha pedig az ázsiai hordák pártfogói magát Oroszországot háborúra hinák ki, annál roszabb reájuk nézve. Mi oroszok, úgymond, még nem viseltünk háborút közvetlenül a szlávok felszabadítása végett; ilyen háború nálunk valóságos keresztes hadjárat lenne. Reméljük azonban, hogy ennyire nem megy a dolog. Egyik leghathatósabb eszköz a háború kikerülésére az : mutassuk meg, hogy nem félünk a háborútól s hogy készek vagyunk rá. Angolország ellen találunk szövetségeseket Ázsiában, kik könnyíteni fogják az expeditióit Kelet-Indiába. Ami pedig Ausztria-Magyarországot illeti, ez a fajok közötti küzdelem előidézése által saját nagyhatalmi fennállását tenné kockára, ha Oroszország vele való háború esetében a szláv lobogót tűzné ki. Egyébiránt Ausztria-Magyarország nem kezdi el a háborút Germania segítsége nélkül. Németország pedig, melyet hátulról Francziaország fenyegetne, ezerszer jól megfontolná a dolgot, mielőtt Oroszországnak hadat üzenne. Szerző mindezekből azt következteti, hogy meg van a lehetőség, miszerint az orosz politika a mostani eseményekkel szemben határozott és cselekvő legyen. A »Golos« meg van elégedve a törökországi keresztények mellett tüntető angol népgyűlésekkel, különösen tetszik neki a »Daily News« javaslata, melynek értelmében Törökország trónjára keresztény uralkodó lenne emelendő. Nekünk oroszoknak, mondja a »Golos«, nekünk, kik mindig hit- és fajrokonainknak a muzulmán elnyomás alóli felszabadítására törekedtünk, majdnem mindegy, mily módon lesz ezen czél elérve. Ha Angolország magára vállalja a főszerepet ezen szent ügyben, tapsolni fogunk neki s törekvéseit elősegítendjük. Ha a szlávok felszabadítása a török iga alól csak úgy gondolható, ha a balkáni félsziget fölött Angolország előtt kedves keresztyén fejedelem uralkodjék, ez ellen sincs kifogásunk, csak szűnjék meg az ártatlan vérontás Bolgárországban, Boszniában és Herczegovinában s a keresztyének ne éljenek azon folytonos félelemben, hogy őket tömegesen lemészárolják. Kovalski orosz történetíró a »Russkij Mir« hasábjain újólag azon vádat ismétli, hogy Ausztria- Magyarország nyíltan a törököknek segít, nekik mindenféle szükségleteket szolgáltat, a szerbek elől pedig saját határait légmentesen zárja el, hogy megvonja tőlük a harczra megkívántató eszközöket. Ez nem semlegesség, hanem »blokáda.« E tekintetben az orosz nemzettel ildomosság nélkül bánnak,jóllehet az illetőkkel hivatalosan barátságban és szövetségben Az orosz lapokból. A Dunaszabályozás és Mihalik János nyugalmazott min. tanácsos ur. Herrich Károlytól. (i-ső közlemény.) A fővárosok közötti Dunarész szabályozása, azon percztől kezdve, melyben a munka tettlegesen megindíttatott, folytonosan meg nem magyarázható gyanúsításokkal és ellenszenvvel lett kisérve, határozatlan vádakkal terhelve,és még mielőtt csak legkisebb ok is lett volna aggódni vagy épen bizalmatlankodni, máris kimondva lett, hogy ezen szabályozás végeredménye nem más, mint a fővárosok biztonságának veszélyeztetése. A tettleges szabályozás művelete, ezen gyanúsítások közepette, erélyesen és szépen haladt előre, egy jól számított tudományos alapra fektetett biztos terv után, melyet a tudomány és gyakorlat színvonalán álló mérnökök, a siker biztos öntudatában, hajtottak végre. Voltak ezen közel négy esztendős működésnek érdekesebbnél érdekesebb fázisai, volt a vállalat részéről oly költséges és czélszerű berendezés, minőnek mását hasonmunkánál még sohasem volt alkalmunk szemlélni ; volt egy hatalmas folyamát elzárása, szokatlan mélységekben való betonalapozás, százados régi római művek szétrombolása és oly rakpartok előteremtése, melyeket Európa első városaiban hasztalan keresünk, ezekhez pedig gépek,melyek ismét nem egyhamar láthatók bárhol , de ez mind agyon hallgattatott, mindezt nem látta senki, ignorálta mindenki, helyette a gyanúsítás és rágalom nyugtalanító füstje mindig újabb meg újabb burjánnal lett élesztve. Miért? Ki vagy kik által? Nem tudta senki! Midőn a folytonos, de soha nem indokolt megtámadás már a fővárosok érdekelt közönségét is nagy mérvben nyugtalanítani kezdette, bátorkodtam épen én, az 1872-ik évben előadni, és némileg számolni arról, mi történik és mit szándékozunk elérni a fővárosok közötti Dunarész szabályozása által ? A tárgy kiváló fontosságánál fogva, nem csak »Mérnök-egyesület« körében, de az érdekelt közönségnél is nagy figyelmet ébresztett, s két szakülésben hosszú és fölötte érdekes vitát idézett elő. — Reményem, hogy azok, kik benne részt vettek, vagy az eredményről értesítve lettek, nem fogják szerénytelenségnek venni, ha azt állítom, hogy a szabályozás körüli eljárásnak s a Dunaszabályozási bizottság működésének helyessége átalánosan elismerve lett és érett vita után azok is feladták vádjaikat, kik azokat , helytelen tájékozás folytán jónak látták felemlíteni. Minő szép és jó lett volna, ha azok, kik a nagyszámú egyesület tagjaival egyet nem értve, folyton vádolták és gyanúsították a vállalatot, akkor mindjárt felszólaltak volna és vádjaik okát és alapját előadják, ellenészrevételeiket megteszik ezelőtt négy évvel, midőn még azoknak megtétele gyakorlati haszonnal is járt voln. De az elennézetűek akkor mélyen hallgattak s csak most szóaltak meg az 1876-iki árvizkatastrófa után. — Nézetem szerint elég későn, de valahára mégis ! íme a »Kelet Népe« junius 28 és 30-ik számaiban megérkezett valahára azon rég várt vendég, kit hasztalan hívogattunk körünkbe 1872-óta, pedig ezen idő óta mindég forró kivánságunk volt találkozni — és a tudomány fegyverével megvívni véle ezen kérdés fölött, a zaklatott, nyugtalanított és mondjuk őszintén ki — a félrevezetett fővárosi érdekeltség megnyugtatására. Természetesen szerettük volna, ha ez nem hírlapokban történik, a találkozás helye tudományos egyesületünknek termébe való — hová tárgyunk természeténél fogva tartozik — azonban, ezen térre lévén Michalik ny. min. tan. ur által utalva, legyen szives lapja — mint azt igéré — a közönség s főleg a nyugtalanított fővárosi közönség érdekében ezen soroknak helyt adni. Mihalik ny. m. t. ur, az 1876-iki nagy árviz után elérkezettnek vélte azon perczet, hogy valahára nyilatkozhassék, miért rész a végrehajtott szabályozás ? pedig ha ő figyelemmel kísérte volna úgy mint mi , hogy mi történt az egész Duna völgyén, azt tudná és azt érezné, mit mi tudunk és érezünk, hogy az 1876-iki catastrófa megmutatta, hogy jó úton járunk, és hogy helyes és biztos alapra van fektetve szabályozási ügyünk, s velünk — együtt örvendezne a fölött, hogy ily, eddigelé soha nem észlelt, egy hónál tovább tartó, válságos árviz daczára a fővárosok lakói vigazdázhattak, színházakat jártak, s annyi veszély s annyi alkalmatlanság sem érte őket, mint az 1875-ki junius 26-i felhőszakadás által. És ha eddig másként lett volna is meggyőződve, ezen epochalis viz oda capaczitálhatta volna benne a szakembert, hogy ezen 1876-os viz nem veresége volt a szabályozási vállalatnak, hanem örömünnepe, daczára annak, hogy veszteségeink vannak, hiszen ezek elenyészők azon kár ellenében, mely bekövetkezett volna, ha Pestnek csak váczi utczája 3 láb viz alá lett volna helyezve — nem hat hétig — de csupán két napig. De ezen valóságos öröm-ünnephez az anyagot, az eszmét nem adta egy elme, nem nyújtotta egy ész, — nemzeti büszkeségünkre legyen mondva, valamennyi jelesebb elhunyt és élő magyar mérnökeink adták az irányadó és érvényre is jutott elveket és eszmét tudományuk és jóakaratuk szerint, mivel tudományosan művelt emberek és mind hazájuknak, mind hazájuk fővárosának biztonságát óhajtó jóakaratú honfiak voltak. Az akaratunk, befolyásunk és meggyőződésünk ellenére meghívott franczia és német mérnöki tekintyek, — azaz Európa első élő szaktekintélyei — is csak igazolni, csak heves élni tudták azt, mit a gyár mérnöki képesség, tudomány és a magyar jóakarat s lelkiismeretesség a fővárosok biztonságáért tervezett és végrehajtott. Azonban ma, a leélt 1876-ks, századok óta nem tapasztalt árviz kártalan lefutása után , Mihalik ny. m. t. ur jónak látja a kedélyeket felzavarni, és az úgynevezett eredeti, vagy helyesebben az országgyűlés elé első ízben terjesztett tervnek módosítása, vagy ha tetszik, meg nem tartása miatt Veszedelmet jósolni ! Eredeti-e ezen tervezet, vagy semm e kérdésre egy rövid nem a való felelet. Én már 1872-ik évben kimutattam és nem lettem megczáfolva, hogy fővárosunk biztonságát illetőleg mindég csak egy volt a szakértők véleménye, hogy azt nem veszélyeztette sohasem ős Dunánk túlságos bő vize, hanem a jégtódulások által kiszorított víztömeg. Íme, midőn gróf Andrássy György, a szomorú 1838 ki catastrófa után pályakérdést tűzött ki, miként lehetne fővárosainkat az áradások pusztításaitól megvédeni? 6. azelőtt ismeretlen mérnök az általam előadott véleményt mondta, mely a tettleg végrehajtott szabályozás elvét és keretét adja. Gáthy és Győry mérnökök , ezelőtt 40 évvel itt véleményükben, oly szabatossággal adják elő, miként lehessen a fővárost az árvizek ellen biztosítani, hogy azt ma is könnyen indokolható irigységgel vagyunk kénytelenek olvasni. Tehát az eljárás az elv, mely szabályozásunknál követendő már ezelőtt, 40 évvel határozottan és positive kimondatott. Ki lenne ma elég bátor azt állítani, hogy ezen szabályozáshoz eredeti tervet adott? az már 40 évvel ezelőtt sokak által adva volt! De midőn az 1848-as események mindent a papírkosárba szorítottak, midőn a reá következő, nemzetünk életfonalát metsző epocha mindent elmosott, ki hozta ezen fővárosaink biztonságát oly annyira feltételező kérdést a napirendre ? — Ezt elhunyt jeles szaktársunk, Reitter Ferencz tette, aki e kérdést 2000 példányban megjelent munkájával felelevenítette, úgy hogy az eszme magának nem csak a nagy közönség körébe, hanem az alakult, önálló független minisztériumba is utat tört. KÜLÖNFÉLÉK. — Tisza miniszterelnök, ki jelenleg nem vette igénybe szabadságidejét, s a pénzügyminiszter távollétében ezt is helyettesíti, egy kis lakást vett ki a Margitszigeten. Ide minden este kimegy s onnét jár naponként a hivatalba. — Személyi hírek. Péchy Tamás közlekedési miniszter tegnap este Miskolczról a fővárosba érkezett. Perczel Béla igazságügyminiszter Tolnába utazott, hogy jelen legyen a gyűlésen, mely alatt a megye termében Bartal György arczképét fogják felfüggeszteni ; ezen ünnepély alkalmával Vizsolyi Gusztáv országgyűlési képviselő tartja az emlékbeszédet. — Székács József temetése ma délután fényes és nagy közönség részvétele mellett folyt le. Az ősz lelkipásztor végtisztességére kartársai az ország minden részéből felzarándokoltak a fővárosba. Ott volt Szeberényi bányakerületi, Karsai dunántúli, Czékus tiszai superintendensek. Ott voltak továbbá Schwentner, Ráth és Römer Flórig kath. apátok, Magyarevics budai gör. nem. egyh. lelkész. A miniszterek közül Trefort, Szende, Ferczel, Péchy, az akadémia és Kisfaludy-társaság részéről Fogarassy János, Pulszky, Tóth Lőrincz, Zichy Antal, Stoczek József, Dalmady Győző, Fraknói, Vadnai, Hunfalvi János; ott láttuk b. Kemény Gábor államtitkárt, Jekelfalussy min. tanácsost, Kerkápolyt, Bója Gergelyt, a főváros részéről Ráth főpolgármestert, Kammermayer, Gerlóczy polgármestereket, s számos bizottsági tagot. Azon kivül tömérdek néptömeg volt jelen a temetésen, mely a Deák tért csaknem egészen megtöltötte. A koporsó a templomba bevitetvén, Szeberényi a szószékre lépett, s meleg hangon tartott beszédet mondott az elhunyt fölött. Utána Dolesár helybeli lutheránus pap mondott német beszédet. A menet 6 órakor indult meg a kerepesi temető felé, hol az elhunyt jelesnek holttetemei az örök nyugalomnak adattak át. A piarista rend nagy kihatással bíró reformot léptetett életbe a kezelése alatti gymnasiumok tanárainak kiképzése tekintetében. Eddig a hazai szerzetesrendek kevés gondot fordítottak arra, hogy iskoláik tanárai a középt. tanári vizsgáló bizottság által kiállított diplomával bírjanak , — arra pedig épen semmit, hogy ezek a szükséges magasabb kiképzést az állam egyetemein nyerjék. Most a piarista rend e tekintetben kezdeményezőül lép fel, amennyiben a theologiát elvégzett növendékeket jövőre a budapesti m. kir. egyetemre küldi a bölcsészeti tanfolyam hallgatására. Ezen intézkedésben az érdem oroszlánrésze Somhegyi Ferencz rendfőnököt és egyetemi tanárt illeti. A fővárosi iparosok körének választmánya a Budapesten létesítendő fogyasztási szövetkezet tárgyában i. é. augusztus 3-án d. u. 6 órakor a kör helyiségében értekezletet tart. Az értekezlet hivatva tesz azon főelveket, melyek alapján a szövetkezet létesítendő, úgyszintén a kiviteli módozatokat megállapítni. ■— A nemzeti hajós-egyesület augusztus hó 12-én a margitszigeti alsó vendéglő termében rendezendő zártkörű tánczvigalmat rendez, amely kedvezőtlen idő esetén is okvetlenül meg fog tartatni. Megjelenés salonöltözetben. A meghívók szétküldése folyamatban van s a rendezőség csakis annyi meghívót küld szét, a mennyi mellett a kényelmes táncz a szigeti alsó vendéglő termében lehetséges marad. — A harertéri sürgönyök egyszerűsítése. Az egyszerűsítés kedvéért, írja egyik berlini lap, a harertéri távirati értesítéseket mostantól fogva úgy fogjuk közölni, hogy a szerb és török tudósításokat összefoglaljuk és »mindkét ellenséges sereg főhadiszállásáról« keltezzük. Például ilyetén módon: »A szerb és török hadseregek egyesült főhadiszállásáról, jul. 31. Tegnap mindkét hadsereg döntő ütközetet vívott, a mely az illető ellenséges hadnak rengeteg vesztességet okozott és a győzőnek az illető főváros kapuit ellentállás nélkül megnyitja. Csernajeff tábornok útban van Konstantinápoly felé, Abdul Kerim pasa Belgrád felé. — Ugyanott jul. 31. Ma reggel a harangok zúgása közt a bátor szerb- és török had előőrsei bevonultak az ellenséges székhelyekre- Abdul Hamid és Obrenovics Milán elfogattak és trónvesztetteknek nyilváníttattak. Törökország és Egyptom szerb, Szerbia és Montenegró török provincziákká lesznek. Az izlám és a kereszténység uralkodó vallásokká lesznek, a melyre a legyőzötteknek át kell térni. A soknejűség eltöröltetik és a háremek alapítása rendkívüli szigorral rendeltetik el és hajtatik végre. — Hármas halál. Szilágymegye Alsó-Szopor községében m. hó 26-án rendkívüli szerencsétlen.