A Hon, 1876. szeptember (14. évfolyam, 210-235. szám)
1876-09-12 / 219. szám
219. szám. XIV. évfolyam: Kiadóhivatal , Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt : 3 hónapra................................................... írt ki. 6 hónapra................................................................. » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » * Reggeli kiadás. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától sgálliittátífe: POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Előfizetési felhívás ■r*^01ST“ XIV-dik éviolyamára. Félévre...................... 12 frt Negyedévre ... 6 frt Egy híra .... 2 frt BSF”" Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre potai utalványokat kérünk használni,melyek bérmentesítve tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerülnek. Az előfizetések a »HON« kiadó hivatala czim alatt Budapest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők A »Hon« feladóhivaatala. Budapest, sept. 11. Románia és monarchiánk. A keleti zavarok közepette méltán magára vonta a közfigyelmét Románia azon tapintatos, correct és saját érdekeinek is egyedül megfelelő magatartás által, melyet újabb időben elfoglalt a portával szemben. Míg Törökország valamennyi szlávja a souverain és souzerain porta ellen fegyvert fogott, Románia békén maradt és ragaszkodik a semlegességhez. Nem mintha Romániának sem volnának a porta irányában követelései, aspiratiói és gravamensei; — igenis vannak, azoknak egy ismert jegyzékben kifejezést is adott, de bárminő színezetű kormány intézze is Románia sorsát, jól tudja, hogy részesévé nem lehet annak a háborúnak, mely a pánszlávizmust tűzte ki zászlójára. Bármennyi követelése volna is Romániának, a balkáni szlávok hábrújának előmozdítása után győzelemre juttatásától tartózkodnia kellett, mert a szlávok győzelme egyértelmű Románia vereségégével. A győzelmes pánszlávizmusnak idők folytán nem volna elsőbb rendű feladata, minthogy a kis Romániát is elnyelje. Alig is van ezért valami hazafiatlanabb és oktalanabb tett, mint mikor egyik-másik túlzó román » vörös« háborút sürget Törökország ellen. Csak a helyzet kényszerűségének és saját jól fölfogott érdekeinek engedett tehát Románia, mikor megelégedett azzal, hogy területi és közjogi követeléseit a portával szemben egy diplomatiai jegyzékben formulázta és elég eszélyes volt arra, hogy ne adjon azoknak fegyveres erővel nyomatékot. Sőt amint fenyegetőbb alakot öltött a háború, a román jegyzék is azonnal leszorult a diplomatiai discussiók s a keleti bonyodalmak teréről. Románia nem erőszakolta az ügyet. Vagy azért, mert a porta kilátásba helyezte, hogy a mi követeléseiben méltányos és igazságos, meg fogja úgy is kapni, csak előbb a szlávokkal végezzen Törökország, vagy mert nem akarta a különben is föltornyosult bonyodalmakat még saját ügyének élére állítása és erőszakolásával szaporitni,— miután ama bonyodalmak Romániára nagyobb kalamitásokat hozhattak volna, mint amennyit nyer vala az által, ha történetesen minden követelései teljesítetnek. Úgy Romániának eddigi semleges magatartása, mint a román sajtó és egyes kiválóbb román politikusok nyilatkozatai tanúsítják, hogy a szomszédos fejedelemségben teljes tudatával bírnak annak, hol és mikép keresse Románia érdekei megóvását, jövője biztosítását szemben a balkáni convulsióval. Egy előkelő román képviselő, Ghika Demeter csak legközelebb is féremagyarázhatlan nyíltsággal adott kifejezést ebbeli nézetének s meggyőződésének : »Minden ember, ki Romániát csak kevéssé ismeri is, belátja, hogy annak érdekei a szlávok érdekeivel ellenkeznek. Romániának be kell látni, hogy a lehető legnagyobb veszély, mely őt fenyegethetné , az oroszok vagy szlávok győzelme és az európai Törökország bukása volna. Egy ily bukás kétségtelenül utat nyitna egy szláv birodalomnak, melynek első hatása oly heterogén elemekből álló nép absorbeálásában nyilvánulna, mint a latin vagy román keleten. Vajha azt egyszer mindenkorra megértené mindenki, hogy Románia fentartása Törökország érdekeivel azonos és hogy Romániára végzetszerű volna magát Oroszország kezébe adni, vagy oly háborúba ereszkedni, mely sem érdekeinél fogva, sem financziális nehézségeit tekintve, melyekben Románia most sintődik, igazolva nincs.« Nincs kétség benne, hogy e szavak a román nemzet többségének szívéből vannak véve. És mi részünkről úgy a szomszéd fejedelemség, mint saját érdekünkben őszintén örülünk, hogy e belátás és felfogás román szomszédainknál utat tört magának. Kívánjuk, hogy szilárd gyökeret verjen. Kívánjuk pedig azért, mert e belátás és felfogás azon másik belátásra és felfogásra is vezérlendi Romániát, hogy a keletről fenyegető veszélyekkel szemben az egyesült fejedelemség monarchiánkra és nevezetesen Magyarországra van utalva,— mivel a veszélyek, melyekből a szomszéd románok nemzeti és állami tételüket féltik, nem kevésbé fenyegetők mi reánk nézve is. Ezért Románia támaszt és szövetségest csak Magyarországban találhat. Magyarország Romániának érdekszövetségese. Épen ezért őszintén üdvözöljük magyar földön Bratianu román miniszterelnök urat és társait, kik Károly fejedelem megbízása folytán Bukarestből a szebeni hadgyakorlatokon jelen levő magyar király üdvözlésére érkeztek. Legyen e hódoló tisztelgés kiindulási pontja egy jó baráti , minden féltékenységtől ment s a kölcsönös érdekektől sugallt viszonynak Románia és monarchiánk között. Reméljük is, hogy az eddigi félreértéseken alapuló, hamis próféták által terjesztett ellenszenv és féltékenység irányunkban odaát a Havasalföldön mindinkább el fog enyészni és tért enged a jó szomszéd baráti érzületeknek. A román sajtóban nem rég élénken volt ventillálva egy román-magyar-görög védés és daczszövetség eszméje, ki volt mutatva és hangsúlyozva annak szüksége a pánszlávizmus ellenében. Ez is mutatja, hogy a románok élénken foglalkoznak a jövő érdekeivel s a jövőre vetett tekintet okvetlen felénk kell hogy fordítsa figyelmüket. Az sem maradhat hatás nélkül román szomszédainkra, — bár a rövidlátók most még más nézetben vannak — hogy monarchiánk jelentékeny szolgálatot tett a vám- és kereskedelmi egyezmény által Romániának úgy az anyagi téren, mint a portával való közjogi viszony tekintetében. A jelenben tehát s még inkább a jövőben megvannak a közeledési pontok, melyekhez egy megbízható — mert érdekektől parancsolt — jó viszony szálait lehet fűzni. Sz. Gy. — A király útja. Szebenből távirják . Ő felsége tegnap délután meglátogatta a tábort, a tüzérlaktanyát, a helyőrségi kórházat, több katonai intézetet, az irgalmasok zárdáját, a ferencziek és apáczák kolostorát , továbbá a polgári czéllövészegyesület lövészünnepét, s daczára a szakadó esőnek, az önkénytes tűzoltó-egyesület gyakorlatát. A király a parancsnoknak, dr. Lindner jogakadémiai tanárnak, megelégedését fejezte ki a tűzoltók gyakorlatai fölött. Hat órakor udvari ebéd volt. A város kivilágítása fényesen sikerült ; a király mindenütt lelkesen fogadva, körutat tett a városon. Küldöttségek jöttek : Brassóból, Kolozsvárról, Maros- és Torda megyéből s Marosvásárhelyről, az utóbbi kettő Béldi Pál főispán vezetése alatt. Ma 8 órakor ő felsége szemlét tartott az összes négy oszlopban fölállított itteni csapatok fölött. A király üdvözlésére ma éjjel Bukarestből külön vonattal egy Károly fejedelem által küldött küldöttség ért ide, melynek tagjai Bratianu román miniszterelnök, Ionescu igazságügyminiszter, Contrutz alezredes, s Conulius fejedelmi titkár. A törökellenes angol agitátiók kezdenek resensust kelteni. A »Morning Post« például sajnálja, hogy oly féktelen agitátiió kapott lábra Angliában s azt kérdi, hogy nem tudják-e a liberális urak, hogy az oroszok malmára hajtják a vizet oktalan izgatásaikkal ; azon Oroszország malmára, mely kapzsi kezét India határtartományai után nyújtja ki. »Senki sem róhatja meg — írja a nevezett lap — a kebellázitó véres tettek fölötti haragot. De ha ezen tettek már elmúltak és nem ismételtetnek többé, midőn azon ország kormánya, melyben elkövettettek, határozottan defavoyálja azokban való részességét ; ha ezen ország egy közös ellenség machinatiói által, mely annak birtokára vágyik, romlásba és kétségbeesésbe taszíttatott ; ha ezen ország fenmaradása Anglia legéletbevágóbb érdekeinek kivánatos, fölötte sajnos és csodálatos dolog, ha az angol nép oly határtalan módon táplálja haragját, hogy elhomályosítsa vele részrehajlatlan ítéletét, igazságszeretetét, hogy már ne is tudja megkülönböztetni a nemzeti veszélyt és a valódi angol államférfiaktól követett politikát, melynek érdekében Anglia egész erejével és hatalmával működött.« — A megszüntetett kisebb városi törvényhatóságok. A belügyminiszter a következő rendeletet bocsátotta ki: »Az 1876-dik évi XX-dik törvényczikk 1-ső §-a alatt felsorolt városok közül, Erzsébetváros, Gyulafehérvár, Szamosujvár , Zilah, Abrudbánya, Bereczk, Csíkszereda, Fogaras, Hátszeg, Illyefalva, Kézdi-Vásárhely, Kolos, Oláhfalu, Sepsi-Szt.-György, Szász-Régen, Szék, Székelyudvarhely, Vajdahunyad és Vízakna, a területi szabályozásról szóló 1876. XXXIII. t. czikk foganatosítása folytán e hó 4-kétől kezdve már az illető megye törvényhatósága alatt állván, a fenebb idézett törvényszakaszban még megnevezett Bakabánya, Bártfa, Bazin, Beszterczebánya, Breznóbánya, Eperjes, Esztergom, Felsőbánya, Késmárk, Kis-Márton, Kis-Szeben, Korpona, Körmöczbánya, Kőszeg, Libetbánya, Lőcse, Modor, Nagybánya, Nagyszombat, Zólyom, Ruszt, Szakolcza, Szent- György, Trencsén, Újbánya, Gölniczbánya és Fehértemplom városokra nézve folyó hó 15-ét tűztem ki azon határnapul, a melyen ugyanazok eddigi törvényhatósági működésük beszüntetése mellett az illető megyékbe tényleg bekebeleztessenek.« — A hatalmak konstantinápolyi képviselői, mint a »P. Lt.« értesül,kijelentették, hogy a porta által bizalmasan közölt békefeltételek discussió alá vehetők. De hogy miben állanak ama bizalmasan közölt feltételek, arról hallgat az értesülés. Valószínűbbnek látszik, hogy a porta és a hatalmak képviselői között folynak a discussiók és alkudozások e föltételek fölött. Hogy mindjárt első intrádára oly föltételekkel állt volna elő a porta, melyek minden hatalomnak szája ize szerint valók, kissé bajosan hihető. — Bosznia ismét kisért. Londonból távirják, hogy a porta, ellenkezvén a hatalmakkal a békeföltételek tekintetében, a békeactió teljes befejezéséig, igen közeli eshetőségnek tekinthető Bosznia megszállása osztrák-magyar csapatok által. Ezt azonban komoly alappal bíró hírnek nem vehetjük, kivált ha tekintjük a tényt, melyet megbízható forrásból jeleznek, hogy Boszniában a lázadás már megszűntnek tekinthető. Despotovics ezredesnek összevissza 580 embere van csak, kiket a Gometz-Planinán tart együtt. Minden proclamatiója hiába volt. Sehol sem talált viszhangra. A serajevói kerület csendes, úgyszintén a travniki, visegrádi és nagy-zvorniki. Egyedül a banjalukai kerületben czirkál Stepanovics 250 főnyi bandája, mely notórius rablók és zsiványokból áll. Alimpics hatalmába kerített volt 20 falut a Drina mentén, de ezek is visszautasították a felhívást, hogy fegyvert ragadjanak. E falvakból 120 fegyverfogható szerb Szerajevóba menekült és ott szolgálatba állott. — Hartington marquis, az angol liberálisok vezére, a steffieldi népgyűlésen a torykormány keleti politikája és török uralom ellen tartott egy beszédet, melyből közöljük a következőket : »Elmúlt már ideje annak, hogy megelégedjünk a külhatalmak javaslatai elleni tiltakozással, ha esetleg magunk nem javasolhatunk valamit. Sokat hallottunk közelebbről a politika és érzelmek közötti ellentétről, meg Anglia érdekeiről. Kész vagyok elismerni, hogy az államférfi tetteit inkább az eszély és belátás mint az érzelem kell, hogy sugallja. S hogy angol államférfi előtt Anglia jóléte és biztonsága előbbrevaló kell hogy legyen, mint más államok érdeke. De tévedés azt hinni, hogy a politika elnyomhassa az enthusiasmus, a gyengébb iránti rokonszenv s zsarnok és elnyomó iránti harag és gyűlölet érzelmeit. Nekünk keleten kétségkívül nagy érdekeink vannak, lehet, nagyobbak, mint bármely európai államé. Az is kétségtelen, hogy sokáig voltunk azon nézetben,hogy ezen érdekeket legjobban Törökország területi integritása és a török kormányzatnak mostani határai közötti fentartása által lehet megoltalmazni. Kétségtelen, hogy nehézségek és veszélyekkel jár a régi politikától való eltérés, de az államférfi feladata épen az, hogy legyőzze a nehézségeket és a hazafiságé, hogy szembeszálljon a veszélyekkel. Nem hihetem, hogy Anglia államférfim bölcsessége és hazafisága el ne háríthassa a nehézségeket és veszélyeket, mint ahogy nem hihetem, hogy Anglia biztonsága, becsülete és érdekei elvárhatlanul legyenek összekötve egy oly gyenge és istentelen kormányrendszer fentartásával, mint az, mely Törökországban létezik.« Budapest, 1876. Kedd, sept. 12. Szerkesztési iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épide. A lap szellemi részét illeti) minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. A babord. A párisi nemzetközi kiállítás. (Két czikk.) I. A 9. hó 4-én tartott ipar- és kereskedelmi kamarai közgyűlésen igen élénk vita folyt az 1878-ban tartandó párisi közkiállitás fölött, mely azzal ért végett, hogy a nagy többség hasznosnak és kívánatosnak jelenté ki azt, hogy Magyarország a kiállításon képviselve legyen s igy ezen, hazánkra nézve nem megvetendő fontossággal bíró ügy át lön adva a nyilvánosságnak. Mint más nemzetközi világkiállításnál, úgy az 1878-ban Párisban tartandó kiállítás ügyében megtörtént az, hogy Magyarországban pro és contra szavazatok nyilvánulnak a kiállítás tárgyában, amit csak örömmel üdvözölhetünk, mert csak objectív eszmecsere által lehet eltérő nézeteket összeegyeztetni és a kívánt helyes czél felé vezérelni. Hogy az 1878-as párisi világkiállításon Magyarországon megjelenni kívánatos, a fölött talán nem uralkodik véleménykülönbség, de az iránt szétágaznak a nézetek, váljon szükséges-e a kiállításban megjelennünk. A kiállításon való részvétel ellen következő főbb érvek hozatnak fel : a) Hogy az ország pénzügyi viszonyai nem oly neműek, miszerint a törvényhozás, illetőleg a magas kormány jelentékeny összeget szavazhatna meg az 1878-ban tartandó párisi kiállításra. b) Hogy alig lehet remélni, miszerint a jelen rész üzleti viszonyok között a nagy iparosok és még kevésbé, hogy a kis iparosok élénk részt vehessenek az 1878-as párisi közkiállításon. c) Hogy a világkiállítások átalában nem hoztak lényeges anyagi előnyöket, és kérdéses, váljon a kiadandó összegek nagy részben nem hiába költetnének-e el. d) Hogy az 1878-ki párisi kiállítás nagyon is hamar követi az 1873-iki bécsi kiállítást, s hogy egy öt évi időköz alatt nem lehet jelentékeny előhaladást felmutatni. Ezen kifogásokat sorba tüzetesen és objective meg akarjuk vizsgálni. Hogy államkincstárunk pénzügyi viszonyai a legnagyobb takarékosságra utalnak, azt nem lehet tagadni ; de másfelől mégis alig vonhatja ki magát kormányunk és a törvényhozás azon kötelezettség alól, hogy az 1878-ki kiállításra jelentékeny segélyösszeget szavazzon meg, mégpedig azért, mert mint önálló államnak a világ előtt be kell bizonyítanunk azt, hogy Magyarország kulturális hivatását a keleten és a dunai fejedelemségekben képes betölteni, és valóban roszul venné ki magát az, ha mi, kik hivatva vagyunk a civilisatió zászlaját a keletre vinni, hiányoznánk az 1878-iki Párisban tartandó közkiállításból, ahol például Románia képviselve volna. Még számos ily nyomatékos érvet lehetne felhozni, melyek arra bírhatják kormányunkat, hogy hathatósan segélyezze az 1878-iki párisi kiállítást, azonban ez messze elvezetne s azért is feleslegesnek tartjuk ezt, mert sokkal inkább meg vagyunk győződve a kormány és törvényhozás bölcsességéről, hogy sem szükségesnek látnék constatálni, mily fontos érdekek szólnak a mellett, hogy Magyarország részt vegyen az 1878-iki párisi kiállításon, melyek alól még a takarékosság nagymestere, Zsedényiő exczellentiája is alig vonhatná ki az országot. Azon további állítást, hogy gyár- és kézműiparosaink a mindenesetre nehéz üzleti viszonyok között nem fognak élénk részt venni a kiállításon, nem fogadhatjuk el ; szerény nézetünk szerint nem helyes előfeltételeken nyugszik az , mert iparosainknak legsajátosabb érdeke kívánja, hogy élénk részt vegyenek a párisi közkiállításon. Magyarország ipara a külföldi iparral szemben, minden esetre a keletkezés stádiumában van még, de az még idehaza is sokkal kevésbé ismeretes és sokan honfitársaink közül külföldre küldik pénzüket oly czikkekért, melyeket egészen jól megszerezhetnek idehaza. Továbbá, ha azt akarjuk, hogy iparunk lendületet végyen, akkor törekednünk kell exportot a keletre és a Dunafejedelemségekbe nyernünk. És miután az 1873-ki bécsi világkiállítás iparosainknak kelendőséget szerzett ott, bizvást azt hiszszük, hogy az 1878-ki párisi kiállítás lassan kint egyengetni fogja nekünk a kiviteli és versenyképesség egyedüli útját. Nem jelentéktelen mozzanat továbbá az, hogy Magyarország iparosai hazafias polgári kötelességüknek tarthatják lehetővé tenni azt, hogy az 1878-ks párisi kiállításon tekintélyesen képviselve legyen Magyarország. Mert ha igaz az, pedig igaz, hogy egy nemzet a mai viszonyok között ipar nélkül fenn nem állhat, akkr szent kötelessége azon köröknek, melyek úgyszólván kezükben tartják az ország jövőjét — ezen nehéz, de egyszersmind megtisztelő missiót törhetlen bátorsággal elvállalni ; és habár megengedjük azt, hogy iparosaink a kormány támogatását az 1878-ki párisi kiállításnál bizonyos fokig igénybe venni jogosítják, úgy másfelől maguknak az iparosoknak kell elsősorban a kiállításban való tekintélyes képviseltetést lehetővé tenni. Elég alkalmunk volt már kiállításoknál azt tapasztalni, hogy az arisztokratia, a főpapság, a tőkepénzesek stb. főkép Oroszországban az által tették magukat előnyösen észrevehetőkké, hogy különböző iparosoknál megrendeléseket tettek a kiállítás alkalmából ; ezen példát kellene a vagyonosabb osztálynak nálunk is követni, mert minden tényezőnek össze kell működni, ha azt akarjuk, hogy az elmulasztottakat helyrepótoljuk. Ismételve vissza kell térnünk Oroszország példájára, melynek mágnásai a külföldi divattal szakítottak és saját nemzeti iparuk által kívánták legmagasabb szükségleteiket is kielégíttetni, hogy így a belföldi ipart a külfölditől emanczipálják : az orosz aristokratia kezdetben kevésbé ízléses tárgyakért magasabb árakat is fizetett, de ezen áldozatot szívesen meghozta hazája érdekében, mely érdeket sajátjával azonosított. Azon ellenvetés, hogy a kiállítások nem hajtanak anyagi hasznot, s hogy kérdéses, várjon az ezekre kiadott pénz megtérül-e, nem nehezen lesz megcáfolható, de erről egy második czikkben szólunk. Az új török papírpénz (Kaime), mely tudvalevőleg f. hó elseje óta kényszerfolyammal létetett forgalomba, a konstantinápolyi pénzváltókra katasztropális hatással volt. Ezen »szavatok« — noha pénzváltóval fordítom le e szót, mégsem szeretném, ha valaki amaz igazi vampíreket a mi derék pénzváltóinkkal párhuzamba tenné, mert amazok csak az utczák szegletein avagy legfőlebb valami ronda fabódéban ülő s mint a »Bassiret« ez alkalommal helyesen megjegyzi : »mindekkoráig is csak a közönség kárát kereső mesterséget űző« spanyol exilláltak — tehát ezen szavasok eddig elérő alkalmat találtak a virtuozitásig vitt kapzsiságukat a publikummal éreztetni. Törökországban ugyanis a pénznek különböző helyeken különböző értéke van, így például Ruszsukon a lira értéke 105, míg Várnán ugyanezen lira 106, sőt 106 Konstantinápolyban pedig 108 ugyanezen lira értéke metalliqueben s rézpénzben (bakis) pláne 140 piaszter ; ezen zavart növeli azon körülmény, hogy a török kormány adó fejében csak aprópénzt (métallique), a postán s távirdai hivatalokon pedig csak Medjidiét fogad el, tehát akinek azon városon kívül, melyben lakik, valami fizetni, vagy vásárolni valója van , a két városban divergáló pénzérték kiegyenlítése czéljából ama város valamelyik szaraijához kell fordulnia s a ki adóját lefizetni, vagy valamerre levelet küldeni avagy sürgönyözni akar , ismét a szarai szorító kezébe kerül. Most már jött a —■ »Kaimé« , ez nem peng, ezt nem lehet egyik kézből a másikba egész napon át csábítólag pengetve dobálni, de mi annál nagyobb baj : az egész országban egyetértékű, s mivel insuper rongy papirosból van, a szarai uraimék szépen pengő aranyaikért be sem akarják igen váltani, e »Kaimét.« Innen konfliktus, kellemetlen scenák és mai nap az összes galatai és stambuli szarafok bódéi zárvák; hallatszik azonban, hogy egy nehány előkelő bankár ez ügyben a nagy vezérnél lépéseket tett s hogy a kormány rövid idő alatt valamely »közvetítő eszközt« fog találni e gordiusi csomó megoldására. Dr. Deutsch Salamon. — Viddinből a »N. H.« saját narcztéri tudósítójától a következő sürgönyt közli szept. 10-diki kelettel : Ozmán pasát a szerbek Zajcsárnál szept. 7-én kilencz zászlóaljjal két oldalról megtámadták. Hasszán és Aszaf pasák a szerbeket hét zászlóaljjal visszaverték. A törökök nagy zsákmányt ejtettek, főkép fegyverekben és köpönyegekben, melyeket a szerbek futás közben elhajigáltak. — Nisből ugyancsak a »N. H.« sept. 10-től ezen táviratot kapja. Alexináczban még 10 szerb zászlóalj áll. A szerb sereg, mely utolsó megveretése alkalmával borzasztó veszteségeket szenvedett, Delgrádban ujjászerveztetik. A törökök a Moraván, közelebb Deligrádhoz mint Alexináczhoz, hidakat vertek. Nagyobb karczokra van kilátásunk. Az Alexinácz körül legutóbb folyt harczokról ismét hosszabb tanulmányt közöl a »Köln. Ztg.« az ismert katonai iró Wickede tollából. A czikkező azon akadályokat fejtegeti, mik a törököket Alexinácz bevételében még mindig gátolják. Első helyen áll ez akadályok közt az ostromlövegek hiánya. A törököknek Alexinácz előtt alig 60 ágyújuk volt, azok is nagyobbára apróbb kaliberűek, melyeket kevés sikerrel lehetett használni az orosz mérnökök által megerősített bástyák és sánczok ellen. Rohammal bevenni Alexináczot, mint a generalissimus eleinte gondolta, szintén nem lehetett. A szerbeknek 170 nehéz ágyújuk volt, melyeket orosz tüzértisztek állítottak föl s vezényeltek. A szerbeknek Alexináczban, összhangzó jelentések szerint, 60—65 ezer emberük volt ; a török hadsereg szintén ennyire mehetett, de ez utóbbinak jó része redifek, arnauták, cserkeszek és basibozukokból állt s a katonailag képzett tiszteknek nagy bijával volt, mig a szerbekhez százanként mennek a tisztek Oroszországból s azok gyakorolják be és vezetik a szerb katonákat. .. -így történt, hogy a török vezérek, mig az erősítést és a szükséges lövegeket Nisből megkapták, önkényt átvonultak a Morava balpartjára, mit persze Belgrádból a szerb seregnek fényes győzelmeként hirdettek A szerbek követvén a balpartra a török seregeket, szept. 1-én nagyon megverettek s ennek következtében hir szerint Csernajeff el is hagyta a várost. Ez utóbbi körülmény azonban még nincs megerősítve. Ha a törököknek csakugyan sikerült birtokukba venni a presilováczi és sitkoviczi magaslatokat, onnét könnyen összelőhetik Allexináczot, mivel ez 90—100 méterrel alacsonyabban fekszik, mint az említett magaslatok. — A montenegrói harcztérről újabban a következő jelentések érkeztek . Szept. 8-án török csapatok vonultak a megerősített podgoriczai táborba , innét hadirendben Dukléig nyomultak. Mindez azonban csak demonstratív volt, hogy az ellenséget hadállásainak leleplezésére bírják. A török csapatok pár ágyúlövés után 10 órakor már visszatértek. Skutariba (Albánia) 9-én sok sebesült török katonát vittek a 7-én történtpuzsi csatából. E csata kimenetéről a törökök hallgatásban vannak. A Trebinyéből Banjani felé vonuló törökök mindent elpusztítottak, két klastromot is felgyújtottak. 8-án 10 arab zászlóalj vonult be Trebinyébe 2 tábornok alatt nagy hadiszerszállítmánynyal Muktár pasa még mindig a határon áll elsánczolva. A szerbek újabb vereségét jelentik Viddinből. E szerint szept. 6-án 9 zászlóalj szerb, kik két kaposztóba voltak osztva, Zajcsárnál a török előőrsöket megtámadták. Ozmán pasa 7 zászlóalj törököt küldött ellenük Hasszán és Jusszuf pasák vezetése alatt , s ezek élénk harcz után a szerbeket teljesen megverték és megszalasztották. A futó szerbek nagyszámú halottat és sebesültet, hagytak hátra. — Déligrád és Alexinácz közt a törökök egy új sánczot vezettek. Egy deligrádi távirat szerint jelentékenyebb csetepaték folynak ugyan mindennap, azonban újabban semmi jelentékenyebb harcról nem jött hír. Csernajeff állítólag még mindig bízik, s a katonai helyzetet Szerbiára igen kedvezőnek tartja. Csak erősítésekre vár s azonnal meg akarja kezdeni újból az offenzivát. A szerbek lehetetlennek tartják, hogy a törökök a Morava völgyében Deligrád megtámadása nélkül tovább nyomuljanak; Deligrád pedig, úgymond egy ottan kelt sürgöny, bevehetetlen. (Majd meglátjuk). — A krétai mozgalmakon a török kormány, úgy látszik, nem engedékenység által akar erőt venni. Konstantinápolyból távírják legújabban, hogy a »Halavendighiar« nevű török fregatté parancsot kapott, hogy Alexendrettából Krétába ágyúkat és csapatokat szállítson. — A »Batum« szállító hajó 3 zászlóaljjal már oda útban van. Szerbországból, Belgrádból, szept. 5-től írják a »Pol. Corr.«nek . Mint itt határozottan hírlik, a porta a fegyverszünet kérdésére nézve ép oly süket, mint makacs. Ahelyett, hogy az ellenségeskedéseket beszüntetné, a nagyvezír inkább a műveletek lehető legnagyobb siettetését rendelte el. Itt azonban mégsem hajlandók a békére való kilátásokat kompromittáltaknak ismerni el. Ismét szellőztetik itt a skupstina összehívásának kérdését. A minisztériumban ez iránt homlok