A Hon, 1876. szeptember (14. évfolyam, 210-235. szám)

1876-09-05 / 214. szám

magas halmokon tetszik s elzárja a széles, már a ró­maiak által épített hadseregi útnak a Morava völgyön átmenő részét. — A mi ezen állások természettől való szilárdságát még fokozza, az az, hogy itt sok kis apró folyó szakad a bolgár Moravába. Ter­mészetes sánczokat képeznek ezek s a Nisből jövő török csapatoknak négy-öt részben a legmere­dekebb par­tu folyón kell áthatolniok, mielőtt a voltaképi Alexinácz sánczaihoz érnek. — Kivált a török ágyúk vitelére kell e folyócskáknak, me­lyek közül a Turia a legjelentősb, különösen aka­dályozóknak lenni. Szint azt a magaslatot is, melyen Alexinácz fekszik, háromfélév körül folyja a víz, úgy, hogy csak északról nincs víz által védve. Hogy pedig ez oldalról támadhassanak, a törököknek a szerb ál­lásokat meg kellene kerülniük. Minthogy Cserno­­jeffnek teljesen elég ideje volt Alexinácznál erős ál­lást foglalni, minden valószínűség szerint a védelem­re alkalmas hegyek most fölhányt sánczokkal is el vannak látva, melyek mögött ágyúk vannak. Szerb­országról és Bosnyákországról kitűnő térkép­eknek sőt részben tapasztalati ismeretnek sincsenek az át­jött orosz tisztek Injában. Mindezt számba véve, nem lehetne csodálni, ha Csernojeff, ki most legalább 70 ezer embert összegyűjtött, még heteken át tudná vé­deni Alexináczot. Roppant nehéz feladat, melyre Ac­meg Erib és Ali Saib vállalkoztak , úgyszólva szarvánál kell itt megkapniok a bikát. Mint tudva van, Achmed Ejub és Ali Saib kü­lön álló török hadseregének támadása a Morava két partjáról történt, a­hol paraleli meglehetős járható utak vannak. A nehezebb feladat Achmed Ejubé volt, ki egy vakmerő oldal nyomulással a Knjasevá­­czi hegységen áttért a Morava-völgybe, míg Ali Saib a hasonlíthatlanul jobb nisi utat használta. (E rész­leteket az újabb események túlszárnyalták ugyan, de megértésükre és méltatásukra még ma is elég ér­dekesek.) Az új szultán, Abdul Hamidról a »Gaulois« a következő­ket írja : »Abdul Hamid, mint a második ha Abdul Medsid khalifának 1842. sept. 22-én született. Anyja korán meghalt, a hi azonban kedvences lett atyja második nejének, kinek nem voltak gyermekei, s ki egész, igen jelentékeny vagyonát neki hagyta. Abdul Hamid s bátyja Murad ifjúságukban épen nem ta­nultak semmit, szeszélyük a környezet előtt törvény volt, az időt hasonló korú rabszolgákkal töltötték s alig hagyták el a gyermekéveket máris a hárem életet kezdték meg, mi a gyöngébb Murad egészségét ha­mar aláásta, mig Abdul Hamid, hála erősebb szer­vezetének, ellenállott a méregnek. Midőn a két test­vér 20 éves lett, egész tudományuk az arab és török írásjelek ismeretére szorítkozott, s csak az Európá­ban utazás , mit a párisi világkiállítás alkalmá­ból bátyjukkal Abdul Azizzal 1867 előtt tettek, éb­resztette föl bennök a vágyat, hogy valamit francziául tanuljanak. Abdul Hamid gyorsabb felfogást tanúsított, mint bátyja Murad. Csakhamar elsajátított néhány franczia szót, miket azóta különös előszeretettel vegyít társalgásába. Török és arab munkákból álló könyv­tárában az egyetlen külföldi könyv a­mi van : egy franczia nyelvtan és egy franczia szótár. Európában tartózkodása alatt különös előszeretetet nyert a poli­tikai földrajz iránt, s midőn hazatért, egy térképgyűj­teményt állított össze, melyre sok időt elpazarolt. Abdul Hamid európai öltönyt visel s a keleti viselet­ből csak a fezt tartotta meg, a melyről ugyan irtózik, de melytől mint jó török nem akar megválni. Kitűnő vivő és tornász, s ritkán ül le valami székre, mielőtt azt kinyújtott kézzel föl nem emelte volna, hogy ere­jét megmutassa. A fáma Abdul Hamidot iszákosnak és pazarlónak nevezi, de méltatlanul , inkább mond­hatni zsugorinak, s szokásai már nem lehetnek egy­szerűbbek , mert valóságos felesége mellett csak egyetlen egy kedvenc­ nőt tart, s háremének többi odaliszkjait ügyeimen kívül hagyja. A házi állatok, különösen a madarak iránti előszeretete ismeretes ; van neki egy kakaduja, melylyel órákat eltölt. Kern kevesebb érdekkel viseltetik a kitömött állatok , kí­gyók, gyíkok, majmok iránt, s gyűjtési buzgalmát nem rég a pillangók és bogarakra fordította. Azon­kívül nem mulaszt el egy alkalmat sem, hogy szép és nevezetes fegyvereket vásároljon, s a dardanellák melletti nyári palotájában értékes kis arzenálja van. Itt szokott élni nejével és két gyermekével, kik­nek egyike 6 éves hit, másika 3 éves leány, míg ez évi áprilisban bele nem vonatott az Abdul Aziz, Mah­mud nagyvezér és a fe­seik elleni összeesküvésbe. Hogy a nagyszámú látogatókat kényelmesebben fo­gadhassa, egy tévés falusi lakba költözött, melynek bejáratai csakhamar hemzsegtek a bejek és ulemák­­tól. Hamid szigorú vallásos mohamedán s azért elke­seredett ellensége az ifjú török pártnak. A kiszabott vallási gyakorlatok közöl nem mulaszt el egyet sem, s szeret dicsekedni istenességével. Ha az imádság órájában házon kívül van, szőnyeget terített a földre s ott mindenki szeme láttára végzi imádságát. E mel­lett azonban ellenére van, a mit a próféta a hívőknek határozottan megtilt : könnyen megzavartatja magát ájtatosságában s félbe is szakitja azt, hogy szolgájá­nak parancsot adjon, vagy egy ismerősét üdvözölje. Midőn még a Kiahat-Heane kis palotájában lakott, egy udvari papfélét tartott maga körül, ezzel azon­ban úgy bánt, mint valami udvari bolonddal ; tarka rongyokba bujtatta s hivatalának kigúnyolásával mindenféle bolond tréfákat űzött vele, így az öreg seik-ül-izlamról is a legtiszteletlenebb kifejezésekkel nyilatkozott s örült, midőn az végre megbukott, hogy a »vén disznó« (a legmegvetőbb kifejezés, a­mit egy török csak használhat) megszűnt kormányozni. A gyaurok ellen átalában nem csak ellenszen­vet nem ismer az új szultán, sőt telve van azok dicsé­retével ; csupán a görögök nem találnak előtte ke­gyelemre, s meg van győződve, hogy egész Konstan­tinápolyban nincs egyetlen becsületes helyen. Gyula másodtanfelügyelőnek­ az Ügyek gyors s tapin­tatos elintézéséért köszönetet mond. Czegléden két tanyai iskolánál tanító választatott. N­a­g­y­k­á­­t­á­n új iskolaszék alakult. Győrök Györgynek Új­pesten egy polgári magániskola s Landesmann Ma­nónak Rákospalotán egy elemi magániskola állítá­sára engedély adása ajánltatott.­­ Az újpesti község 5609 frt államsegélyt kér, miután most két uj tanterem s két tanítói állomással szaporodott a teher. Ajánltatik, de egyúttal ügyelmeztetik a köz­ség, hogy iskolai alapot gyűjtsön. Dömötör tanfel­ügyelőnek az ujszászi s szőreghi iskolák ügyében tanusitott fáradalmaiért köszönet szavaztatott. — Nehány költségvetés, dijlevél, számadás stb. helyben­­hagyatott. A tanács már az ülés elején köszönetet szava­zott s elismerését fejezte ki Dömötör János s Dallos Gyula tanfelügyelők, úgy szintén Dalmady Győző tanácsjegyző irányában. Ez utóbbi valóban ritkította párját széles Magyarországon ügybuzgalma­s szaka­­vatottságával. Mondhatni, hogy a legtöbb esetben ő képviselte az egész iskolatanácsot s a lefolyt 6 év alatt bizonynyal többet dolgozott ezen ügyben, mint a többi tanácstagok összevéve. Az iskolatanács egyik jelentősége épen abban állott, hogy helyenkint egy­­egy ily derék férfiút nyert meg a tanügynek s ezért sajnáljuk, hogy azoknak végleg meg kell szünniök, bár reményijük, hogy az iskolalátogatók sorában a régi gárdát ismét ott fogjuk látni. A pestmegyei is­kolatanács jól működött s most pályája befejeztével nyugodtan tekinthet vissza. A pestmegyei iskolatanács utolsó ülése. Budapest, szept. 4-én. A pestmegyei iskolatanács ma tartotta utolsó ülését. Nagy részvétet ezen intézet temetkezése nem idézett elő, miután a tanfelügyelőkön kívül összesen csak 12 tag volt jelen. Maga az első tanfelügyelő, Dömötör János is siettetni igyekezett a tárgyalá­sokat s ezért — a pedánságig buzgó Dalmady boszú­­ságára, de igen helyesen — már előre megkészí­­tette a legtöbb tárgynál a határozatot is. Különben a tárgyak nem is voltak rendkívül fontosak s legna­gyobb részt csak tudomásul vetettek. A fontosabbak közül kiemeljük a következőket: Nyáregyházán iskolát építettek s ezen építés költségeiért most az iskolaszéket beperelték, de mi­után a mérnök az épületet még felül nem vizsgálta, a kiűzetés nem eszközöltethetett, ezért a mérnök kikül­dése elhatároztatott. Erzsébet s Kossuth fa­l- V a telepitvények 83 tanköteles gyermek részére köz­ségi iskolát akarnak felállítani s ennek költségét évi 775 forintba állapították meg. A tanfelügyelő meg­­bizatott az ügy elintézésével s azon esetben, ha So­roksár város ezen összegből reá eső mintegy 250 forintot nem tudná űzetni, államsegélyért is fordul­hat. T­á­p­i­ó-B­i­c­s­k­e község kath. iskoláját május 14-én egyhangúlag községivé változtatta s Dallos Pest-Pilis-Solt- Kis-Kun-megye első közgyűlése. Budapest, szept. 4. A megyék területi rendezéséről szóló 1876 : 33 tczikk értelmében az egy törvényhatósággá egyesített Pest-Pilis-Solt-megye és a Kis-Kun-kerület bizott­sági tagjai gyűltek össze ma először, mint az uj tör­vényhatóság képviselői. Mind­két törvényhatóság ré­széről nagy számban jelentek meg a bizottsági ta­gok : a kunok közül láttuk Balogh Imre, Szivák Imre orsz. képviselőket, Mihajlovszky Béla alkapi­­tányt, a félegyházi és a halasi polgármestereket, Tóth Ferenczet Kun-Szt-Miklósról stb. Szilassy István al­ispán nyitotta meg a közgyűlést, üdvözli a megjelen­teket; tudatja,hogy az új törvényhatóság főispánjává gróf Szapáry István neveztetett ki (éljen­zés) ; azt indítványozza, hogy a főispánért küldött­ség menjen. Ez elfogadtatván Balogh Imre, Tóth Ferenc, Földváry Gábor, Madass Károly, Halász Boldi­zsár, Bossányi László és gróf Vay László elmentek a főispánért, ki csakhamar meg is jelent ; zajos élje­nekkel üdvözölték ; letette a hivatalos esküt és rö­vid beszéddel elfoglalta székét , melyben utalt ar­ra , hogy ezen közgyűlés két tekintetben képez korszakot ; t. i. nemcsak azért, mert ma törté­nik az egyesítés , de azért is , mert a törvény­hozás oly állami teendőket ruházott újabban a törvényhatóságra, melyek eddig az államhatalomnak voltak fenntartva és mert a törvény tíz oly bizottsági tag megválasztását rendelte el, kik az egyes közgyű­lések közti időközökben a tisztviselőkkel megosztják az ezekre háruló felelősséget. Reméli, lesznek, kik saját érdekeiket háttérbe szorítva, el fogják vál­lalni e felelősséget ; megígéri, hogy amenyire erejé­ben áll, teljesíteni fogja kötelességét. (Éljenzés.) Iike­y Sándor főjegyző hosszabb beszédben üdvözölte a főispánt és az új tagokat. A k­i­s­k­u­n­o­k részéről Balogh Imre orsz. képviselő köszönetet mondott a szívélyes fogadtatás­ért, és előzetesen is az itt nyilvánított érzelmek vi­szonzásáról biztosította a törvényhatóságot. Nem titok, hogy a kis­kun kerület minden esz­közzel küzdött a beolvasztás ellen ; nem mert idegen­kedett Pest megyétől, hanem mert a jászkun­ kerület­­ben meg volt minden kelléke az önállóságnak. A tör­vényhozás most határozott ; a kis­kunok, leküzdve némi nehézséggel a lehangoltságot, mely közjogi ál­lásuk megsemmisüléséből ered , lemondanak leg­alább egyelőre vágyaikról. Ha megismerjük egymást, remélem hogy önöknek nem lesz panaszuk és önök nekünk se adnak okot panaszra. Őszintén, komolyan kijelentjük, hogy jó törekvésben, buzgó munkásságban versenyezni fogunk. A főispánhoz fordulva, szóló arra utal, hogy ez a kunok között kezdte pályáját, ők örömmel és kedvesen emlékeznek ezen időre ; ismerik önzetlen igazságszeretetét, lojalitását, tapintatát; üdvözlik ezen új találkozás alkalmával ; remélik, hogy a magyar főnemes a tiszta polgári elemet saját szabadelvű hajlamához képest kedvező figyelembe fogja venni és őrizni fogja ennek jogos érdekeit. A törvényhatóság tagjaihoz fordulva szóló kijelenti, hogy a kiskunok, a hazának és törvényhatóságnak üdvére a józan haladás útján szívesen fogják követni a vezérmegyét , rendbontó, zavargó elemet nem hoznak magukkal, de viszont remélik, hogy el fogják velük feledtetni a csapást, melyet közjogi állásuk megsemmisítése folytán szen­vedtek. A tisztikart illetőleg megjegyzi, hogy az józan, engedelmes elemet fog találni a kiskunokban, a­kik úgy tudják, hogy a megyei tisztikar tagjai nem­csak állásuk, hanem személyes tulajdonságaik, ,igaz­­ságszeretetüknek is köszönik tekintélyüket (Élénk éljenzés.) E beszédek után a főispán megalakultnak nyil­vánította az új megyét. Bemutatott négy rendeletet, melyekben a be­­ügyminiszter a megyét felhívja a szervezési munká­latokra és az 1877 évi költségvetés összeállítására. A szervezés tárgyában különféle nézetek me­rülvén fel, a közgyűlés értekezletté alakulván, ta­nácskozott a teendőkről és azután elhatározta, hogy a kis­kunkerület állandó bizottságának 20 tagja fel­vétetik az uj megye állandó bizottságába, a szerve­zési munkálatok előkészítésére szervező bizottság alakíttatik melynek tagjai Balogh Imre, Tóth Fe­rencz, Szivák Imre, Földváry Mihály, Rudnyánszky Ferencz, Battha Andor, Jordán István, Gullner Gyula, gróf Rháday Gedeon, továbbá a két törvény­­hatóság első jegyzői, főtisztviselői és szolgabirái. A közigazgatási bizottság választása végett September 25-én közgyűlés tartotik, melyen a szerve­ző bizottság is előterjeszti javaslatait. A közgyűlést megelőző napon d. u. 4 órakor ér­tekezlet lesz, melyen megállapodás fog történni a közigazgatási bizottságba választandó tagok iránt. A régi pecsétek és czimerek érvényben marad­nak, míg az új törvényhatóság meg nem állapítja a maga pecsétjét és czimerét. Ezen határozatok után a közgyűlés 12 órakor véget ért, kezdik belátni, hogy a politika nem az érzelem dol­ga, hogy itt hidegvérűleg meg kell mérlegelni, fon­tolgatni a körülményeket és a szív sugallatát csak annyiban lehet hallgatni, a­mennyiben az ész köve­telményeivel nem ellenkezik. A háború végétől kezdve néhány hétig a mai kormánypárt vezérlapja a »République Française« nem szűnt meg a magyarhoni szerb agitátoroknak pártját fogni a magyarok ellen, bár százszor igye­keztük én és sok más frankophil magyar e politika esztelenségét kimutatni, hasztalan volt. E lap szer­kesztői mindig azt vitatták, hogy a francziáknak a »revanche«-háborúban szükségük lesz az orosz szö­vetségre, a muszka kormány pedig minden szláv nép természetes protectora, tehát a következtetés magá­ból foly. A török-szerb háború rész — vagy inkább jó — fordulata valahára fölnyitotta szemét a fran­czia köztársasági lapoknak is; a többiek,a »Figaro« és »Gaulois« kivételével, melyek indokait a figyelmes olvasó könnyen eltalálhatja, már a kezdet­től törökbarát állást foglaltak el. Elvégre, mint mondám, a nemzet első rangú párt­­lapjai kezdik belátni mily örvény szélén haladtak ed­dig és igyekszenek jobb útra térni és oda terelni ol­vasóikat is. F­ényes jelét adta e bűnbánó álláspontjá­nak tegnap Gambetta lapja, azon rövid és száraz ér­telmezés által, melylyel Hugó Victornak a szerbek melletti felszólalását kísérte. Audiatur et altera pars, monda e lap. A törö­kök égettek, pusztítottak, öldököltek Bolgárország­ban. Ám legyen, bár óriási nagyító üvegen át nézték a reporterek az ott történteket, de ám legyen, mon­dának. De hát ki kezdte a tánczot, ki égette le a török falukat , ki szította a forradalmat titokban hónapo­kon át, és kényszeritette a portát védelmi állást fog­lalni el? Nemde a bolgárok voltak, azok tehát: pati­­antur legem quam fecerunt. Kezem ügyében van azon rapport fordítása mely a Philippopoliban felállított rendkívüli tör­vényszék által a török kormányhoz intéztetett, a nap­nál világosabban kitűnik ebből, hogy ki volt a valódi bűnös ez alkalommal. Egy néhány szó szerinti kivonat e fontos okmány­ból meggyőzendi hontársamat a fönn mondottak valódiságáról. »A­­forradalomhoz szitok megeskettettek és mondva volt nekik, hogy Oroszország aranynyal teli ládákat küldene, hogy kárpótolja őket leégetett há­zaik és minden más elveszett vagyonukért. . . közko­­mité létezett mely a mozgalom vezetésével volt meg­bízva ... a görög papok lángoló prédikácziókat tar­tottak, a forradalom fegyvereinek sikeréért imákat küldöttek az istenhez, és felszólították a parasztokat, hogy semmi áldozattól ne rettenjenek vissza . . .« Íme egy kép a bolgárok viselt dolgairól: Arzat Alan környékében a felkelők kézre kerítettek öt csendőrt, a mudirt, titoknokát stb. egészben vagy száz személyt. Ezeket csoportonként kivezették a vesztőhelyre, és keresett kegyetlenséggel legyilkol­ták, egyenként. E szerencsétlenek csonkított tagjait mint diadaljeleket osztották szét, maguk közt és tánct és zenével ünnepelték e dicső eseményt. Néhá­­nyan azok közöl, kik e vérengző vadak kezébe estek előbb rettentő módon megcsonkítottak, és azután nyársra huzattak és elevenen megsüttettek. A nőkkel is ezen módon bántak el. . . . Természetes, hogy az ilyen hőstettek népfényre tötte a szlávok iránti rokonszenvet itten még a poli­tikai Don Quichottéknál is a fagypontra sülyeszti le. Francziaországból. (Saját levelezőnktől.) P­á­r i­s, aug. 30. Régi mondás és mind az utolsó időkig jogosult is, hogy a francziák, összeségükben politikai tapin­tattal nem birnak, hogy egynéhány nagytehetségű egyéniség kivételével az államtudományihoz nem so­kat értenek. De az 1870—71-ki háború súlyos kö­vetkezményei megnyitották szemeit a kevésbé vakok­nak, s most már még a legátalkodottabb rajongók is A s­tatisztikai kongressus. Az esti lapunkban foglaltak kiegészítéséül kö­zöljük még a délelőtti ülésekről a következőket : I. szakosztály. Az ülés d. e. 10 órakor nyittatott meg. Levasseur az albizottság nevében jelentést tesz a statisztika tanításáról a közoktatási intézetekben. Bejelenti az albizottság határozatát. Az albizottság határozatai a szakosztály elé a következőleg ter­jesztettek : 1. A szakosztály a statisztika közvetlen taní­tását nem tartja lehetőnek az elemi iskolákban. 2. A statisztika azon része, mely a szülőföld megismerésére vonatkozik, ez osztályokba is bevihe­tő s az elemi földirat keretében találja helyét. 3. Ez elemi följegyzések tanítása, térképek és rajzok, továbbá erre vonatkozó olvasmányok által megkönnyíthető. 4. Azon osztályokban, hol a geographiára na­gyobb súly van fektetve, óhajtandó, hogy a statiszti­ka is nagyobb terjedelemben taníttassék. 5. A középiskolák felsőbb osztályaiban a nem­zeti statisztikából egy exposé adandó elő, összeha­sonlítva más államok statisztikájával. 6. Hasonló mennyiség veendő fel a statisztiká­ból az elemi tanítókat képző intézetekbe. Hogy a felsőbb tanintézetekben mily mennyi­ségben adassék elő a statisztika, arról az albizottság nem határozott. E kérdés fölött a szakosztályban na­gyobb vita folyt. Malvereff, Johnsen, Engel, Conrad, Worms, Ficker, Hildebrand, Sauveur vettek részt e vitában ; a szónokok mind kedvezőleg nyilatkoztak az egyetem és a stat. hivatal közti unióról, de elle­neztek minden olyan rendszabályt mely ez uniót kö­telezővé tenné. Több indítvány nyujtatott be, melyek közöl azonban egy sem nyert többséget : végre az elnök javaslatára a kérdést még egyszer visszautasíták az albizottsághoz, hogy a vélemények összegezésével terjeszszen elő indítványt, melyről az assemblée vég­legesen határozzon. III. szakosztály: Az ülés megnyittatott 91­. órakor. Az osztálynak a következő három kérdés fölött kellett tanácskoznia : 1. A ragályos betegségek nem­zetközi statisztikája ; 2. a cholera statisztikája ; 3. a fürdők és ásványvizek statisztikája. Fodor József budapesti egyetemi tanár elő­terjesztést tesz a ragályos betegségek nemzetközi sta­tisztikájáról, indítványozza, hogy e betegségek sta­tisztikája megállapíttassék. A kérdés fölött hosszas eszmecsere folyt. F­o­­d­o­r véleményét átalában mindenki pártolta, többen azonban az általa tett indítványt bővíteni óhajtották. N­u­s­s­e­r azt kívánta, hogy a halandóság adatait ne a gyakorló orvosok, hanem a közintézetben működő orvosok gyűjtsék. Hirsch ugyanazon okokból véli a járványos betegségek statisztikáját elfogadni, mint a choleráét. Korányi fölemlíti a cholera nemzetközi sta­tisztikájáról írt munkáját. E kérdés megfordult a sz.-pétervári congressuson is. Korányi és Fodor a kérdést 3 csoportra oszták s kéri, hogy az általuk kö­zösen tett indítványt a gyűlés fogadja el. G­r­ó­s­z a syphilisticus betegségek statiszti­káját is elfogadtatni kéri, mely indítványt Monas is támogatta. Schmeller a cholerának 1871-től kezdve lexigraphiáját óhajtaná elkészíttetni. Fodor és Korányi indítványai végül elfogad­tattak s a jelentés elkészítésére 4-es bizottság kül­detett ki. Az ülés délután foglalkozott az eléje terjesztett többi kérdésekkel, a fürdők és ásványvizek statiszti­kájával. Hunfalvy előadó kifejti, hogy mily feltételek mellett kellene e statisztikát létesíteni, s mely für­dőkre és vizekre kellene azt kiterjeszteni. Hunfalvy indítványai elfogadtatnak Schneller alaki módosításával. Több bejelentés után az ülés 31/2 órakor be­záratott. VI. szakosztály. A hatodik szakosztály (ke­reskedelem és forgalom) Wahrmann elnöklete alatt Matlekovics előadó javaslatának második pontja fölött vitatkozott. E javaslat szerint a kereskedelmi kimutatásoknak tartalmaz­nia kell : a) a kereskedelmi mozgalmakat, minden fő kereskedelmi után vagy viczinál­ uton külön ki­emelve ; b) az arany és ezüstküldeményeket, valamint az arany és ezüst árukat kimutatva. A vitában B­e­­c­k­e­r (Berlin) arra utalt, hogy a kimutatásba a vici­­nál-utakat fölvenni nagyon terhes volna, s nem hozná meg a fáradságra méltó eredményt. Posmansky (Péterv­á­r) e forgalomnak nagy fontosságát emeli ki a nagy határokkal, s fejletlenebb vasúti hálózattal bíró országokra nézve. A kivihetőség ellen felhozott ellen­vetésekre a szóló előadja, hogy Oroszországban már­is külön kezelik a tengeri és szárazi utak kimutatá­sát. Perl a tengeri és szárazi utak különválasztása mellett még azt is megjelölendőnek tartja, hogy ez utóbbiaknál a szállítás folyón történik-e, vagy vici­­nál után. Becker fontosnak tartja azt számba venni, hogy a vasúti forgalom mellett, hogy csökken az or­szágutak forgalma. Végül a gyűlés azon határozatot hozta, mely szerint az a) pontban nem mint az előadó kívánja a főközlekedési vonalak és vicinális utak,« hanem az áruforgalom szárazon és vizen tétessék, és pedig az utóbbi annak kitüntetésével, hogy mi szállittatik be és ki folyón, és mi vicinális uton. Az ezüst és arany, továbbá az ezüst és arany­árukról szóló pontnál vita támadt. N­euwirth (Bécs) ellenzi az arany és ezüst áruk elhagyását, mi­vel ezek az értékkérdésre fontossággal bírnak, külö­nösen Németországon és Ausztriában. Posnansz­­k­y csak a rúd, továbbá a vert aranyat és ezüstöt akarja kimutatni. Az ülés e pontra nézve azt határozza, hogy csak rúd-arany és ezüst küldemények, továbbá a pénznek vert arany és ezüst fognak kimutattatni. Érdemérmet ítélt oda a szegedi közkiállítás bíráló bizottsága aug. 24, 25 és 26-án tartott üléseiben a következőknek : (Folytatás.) III. csoport. Balogh János, Szeged : jó buza és rozsért. M. királyi országos selyemtenyésztés igazgatósága, Szegszárd : szép selyemelőállításért. Kutas Imre, Szentes : jó minőségű búzáért. Luxe­­der György, T.­Becse : jó minőségű búzáért. Gróf Batthyáni Antonia, Oroszlámos : búza, repere, zab jó minőség és nagybani előállításáért. Nyikos Sá­muel, H.-M.-Vásárhely : jó minőségű búzáért. Márton János, H.-M.-Vásárhely : jó minőségű búzáért. Ifj. Német Pál, H.-M.-Vásárhely : jó minőségű búzáért. Csűri József, H.-M.-Vásárhely : jó minőségű búza és árpáért. Nedeczky Géza, Csécse (Nógrád) : jeles rozsért. Dugár Mihály, Kecskemét : jó minőségű bú­záért. Muraközi Imre, Kecskemét : jó minőségű búza, rozs és luezernamag előállításáért. Rózer Miklós, Budapest : szép fekete málváért. Magyari Imre, Örömös : finom virágolajért. Rosenthal Vilmos, Bu­dapest : finom gyapjúmosó és tisztító porért. Reichl és Herschtinger, Csermő : finom dohányért. Gálosi Gusztáv, Debreczen: kitűnő muskotály dohányért. Horváth András, Kispest : jeles burgonyáért. Zom­­bori Antal, Szeged : finom és több fajú dinnyéért. Gobóczy Károly, N.­Várad: harminc­hat fajban előállított helyesen elnevezett kitűnő burgonyáért. Misoka Pál, N.­Kartal : kitűnő és sok fajban előállí­tott dinnye és uborkáiért. Oroszi Miklós, Surány (Nógrád) : jeles buza és rozsért. Hammersdorf köz­ség: szép buza és babért. Netterdorf község: szép buza, rozs és árpáért. Groszscheuern község : szép buza és babért. Stolzenburg község : szép buza és rozsért. Timári Béla, Detta : kitűnő minőségű rozsért. Földesi Lajos, Budapest : kerti és vetemény magvak gyűjteményes kiállításáért. Csanák József, P.­Bese­­nyő : szép stim­a heremagért. Torma Vincze, Halas : jeles körtéiért. Kolozsvári István, Halas : szép búza és sajtért. Kikádi László, Halas : szép búza, zab és kölesért. Popper Mór, Halas : kitűnő búzáért. Hoffman testvérek, Halas : szép búzáért. Dr. Scheibner Menyhért, Halas: szép búzáért. Bibó György, Halas : szép búzáért. Halász D. Fe­rencz, Halas: jó búza és finom sajtért. Péter Dié­­nes Halas: jeles rozsért. Bangó József Halas: jeles rozsért. Bornemissza József Halas : jeles ter­mény és kukoriczájáért. Nagy Antal Halas : ki­tűnő minőségű kásáért. Nagy L. Andrásné Halas : finom ludpehelyért. Vas Elek, Halas: kitűnő kerti veteménymag, jeles gyümölcsfaoltványaiért és szaba­tos kertészeti kiállításáért. Gyenise Imre, Halas : szép kölesért. Halas város kertészete: kitűnő gyümölcs, gyógynövények, erdei és kerti díszfák gyűjteményé­ért. Vári Szabó István : kitűnő és számtalan fajban előállított gyümölcs és burgonyagyüjteményes kiál­lításáért. Zseni Mór, Halas : jeles fajú gyümölcseiért. Sitkei Károlyné, Halas : kivitelképen maréka (puly­­kapehely) előállításáért Tóth János , Halas : finom sajt és gyapjúért. Novák Rudolf Halas : finom gyógyfüvéért. Árvai Péter, Halas : jeles almái­ért. Torma István, Halas : szép kanadai zabért. Kiss László, Halas : finom burgonyáért. Fiala Antal, Sze­ged : kitűnő selyemtenyésztés és helyesen elnevezett cserje és famagvak gyűjteményes kiállításáért. Lukács Ferencz, H.-M.-Vásárhely : kitűnő buza, lóhere, bab és árpa kiállításáért. Baloghi Soma, H.-M.-Vásárhely kitűnő buza és árpáért. Német István, Orosháza: ki­tűnő buzáér­t. Deák Lajos, Kecskemét : kitűnő és sok fajú gyümölcseiért. Kvassay Jenő K.-Szt.­Miklós : nemesített kitűnő rozsért. Fazekas Gedeon, Tekehal­ma : kitűnő fésült gyapjúért, Villim­ János : Békés­csaba : jeles búza, burgonya és sejtes mézért, Simai Lukács, B.-Csaba : jeles zöldségért, Rákóczy Soma, Békés-Csaba : szép veres hagyma és sejtes mézért, Keresztesi György, B.-Csaba : jeles gabona és lenért, Gajdács Jánosné, B.-Csaba : szép kendermagért, Lőwy A. és fia, B.-Csaba : szép köles, búza, repere és gombo­káért, Hrabovszky György, B.-Csaba: kitűnő kásáért, Keblovszky Lajos, Gyula : jeles gabonáért, Beliczey István, B.-Csaba : jeles kukoricza, árpa és búzáért, Bartoky László, B.-Csaba : kitűnő gabo­naterményeiért, György Imre, Öcsöd : jeles bú­záért, Hüke­r József, B.-Csaba : kitűnő civalier árpáért, Bokor Mihály, Orosháza: jeles búzáért, Kocziszky Mihály, B.-Csaba : jeles búzáért, Kespár A. György, B.-Csaba : kitűnő búzáért, Drienyovszky György, B.-Csaba : szép búzáért, Gondos Benedek, B. -Gyula : kitűnő csemege kukoricza gyűjteményéért, Sarlay János, Szarvas : kitűnő indigóért, Bartoky Lászlóné, B.-Csaba : kitűnő házi szappanért, Gécs Jánosné, B.-Csaba : finom szappanért, Akim Já­­nosné, B.-Csaba: finom szappanért, Márik Já­nosné, B.-Csaba jeles szappanért, békésmegyei gaz­dasági egyesület : kitűnő gyűjteményes dohánykiállí­­tásáért, Mokri Sámuel, B.-Csaba : nemesített búza­­gyökerek kiállításáért, Kaufmann Károly, Budapest : jeles kocz és kenderért, Schuller János, Apatin : ki­tűnő kender készítményeiért, Maninger Sándor, Sop­ron : jeles szappanért, Kis Gyula, Szeged : kitűnő szappanért, Bader Gusztáv, Sopron : kitűnő szappan­ért, Serák György, Szeged: jeles viaszért, Beliczay Béla, Budapest: kitűnő viaszárusért, Heischmann Ferencz, Esztergom: kitűnő szappanért, Schaffer Zsigmond, Szeged : jeles szappanért, Lotos Ferencz, Szeged : finom szappanért, Juba U. N.-Zombor : je­les szappanért, Flesch és Haklup, Budapest : kitűnő szappan és gyertyáért, úgy azok nagybani előállítá­sáért, Molnár Gáborné , Szeged : jeles házi szappan­­érd, Talmayer B. és fia, Budapest : honi gyógyfüvek kitűnő előállításáért, Leiner testvérek, Budapest: finomított és kitűnő enyvgyártmányokért, Farkas Ferencz, B. Csaba : finomfajú és tömeges virágkiállí­tásáért, Horváth Mihály, Új-Szeged : jeles konyha­kertészeti tárgyaiért és finom őszi rózsáért, Niemer Ferencz, Temesvár : kitűnő ananász és melegházi növényeiért, Hühle Vilmos, Temesvár : melegházi vi­rágaiért és jeles virág csokraiért, Kocha József, Sze­ged: szép gyűjteményes virágkiállításáért, osztrák állam vasút társulat : kitűnő szárított növény, galy, farügyek és magvak gyűjteményes és helyesen elne­vezett termelvényeiért, Pilich Kálmán, Szeged : ki­tűnő gyümölcs és szőnyegvirágágy Ízléses kiállítá­sáért, Benke József, Szeged : kitűnő melegházi dísz­növényeiért és Ízléses összeállításáért, Báró Ambrózi Béla, Gyarmata : kitűnő vándor méhtenyésztés nagy­bani kivitel képesség és gyakorlati méhkaptárokér­t, délmagyarországi méhészegyesület : a méhészet népszerű és tudományos ismertetése, kitűnő mé­hészeti eszközök feltalálása és meghonosításáért, Göndöcs Benedek, Gyula: gyakorlati méhkaptárjai­­ért, Havram Pál, B.­Csaba : gyakorlati méhkaptár­­jaiért, Graut Miklós, Buziás : jeles méhészeti eszkö­zeiért, Fiala Antal, Szeged : olcsó és kitűnő kaptár­jaiért, Fleisch Dániel és társa, Budapest : jeles mo­sott tolláráért Kisszállási uradalom, Kisszállás : je­les buza, köles és kása előállításáért és nagybani ter­melésért, Schwab Sándor és Károly, Csóka : kitűnő őszi buza és zab, úgy azok nagybani termeléséért, Marosi Mór, Szeged : kitűnő tavaszi buza, és kukori­cza termények kiállításáért, Kéri János, Szeged, szakértelem, kitűnő szorgalom és helyes gazdasági elvek alkalmazásával berendezett s előre haladottsá­gánál fogva országszerte ismert gazdaságáért, kitűnő gyapjú és magas terményeinek sok mennyisége, nem különben takar­m­­ányneműek nagyban termeléséért, Gróf Károlyi György, debrői felügyelősége : kitűnő buza, árpa, takarmány magvak és gyapjú nagybani képesség úgy kitűnően rendezett gyűjteményes kiál­lításáért, Gróf Károlyi György, II. Károlyi felügye­lősége : Kitűnő buza, árpa, takarmánymagvak, do­hány és gyapjú nagybani termelés, kiviteli és verseny­­képesség, valamint kitűnően rendezett gyűjteményes kiállításáért, gróf Károlyi György, Orosházi , kitűnő búza, árpa, takarmány magvak és gyapjú nagyban­­termelés, kiviteli és versenyképesség kitűnően rende­zett gyűjteményes kiállításáért, nem különben a me­zőgazdaság minden művelési ágait és a termelési arányokat kitüntető s azokat ellenőrző mintakönyv­vitelért. A m. kir. kincstár dohánygyűjteménye , több fajú, helyesen kezelt és kitűnő szorgalommal összeál­lított kiállításáért. Felső magyarországi mintase­lyem tenyésztés, Kassán : jeles selyemért. (Folytatása következik.) KÜLÖNFÉLÉK. — Budapest város lakomája a sta­tisztikai congressus tagjainak tiszte­­­le­tére ma délután ment végbe a »Hungária« nagy vendéglőjében, melynek mindkét terme megtelt a 450 főre menő vendégsereggel, melynél válogatottab­­bat egyhamar európai város nem lát együtt. A közép­asztalnál József főherczeg elnökölt, mellette Ráth főpolgármester és Wenckheim miniszter. A toasztok sorát Ráth Károly főpolgármester nyita meg, a királyra emelve poharát s magyar nyelven tartott felköszöntőjében kiemelve a magyar nemzet hűségét királya iránt s a király szeretetét országa irányában, azután a királynét és a koronaherczeget köszöntve fel. — Követte ezt Semenov (orosz) toasztja József főherczegre, Treforté a kül­országok uralkodóira, és W­énck­heimé a tudomány képviselőire, mind franczia nyelven. Wenckheim toasztja a következő : Uraim! Mint Magyarország miniszterelnöké­nek és kormányának képviselője a legszívélyesebb »Isten hozott«-ot mondom önöknek, kik Magyaror­szág fővárosát látogatásukkal szerencsést íték. Hazánk, mely Isten jóvoltából nem sokára meg fogja ülni ezredéves politikai fennállásának emlékün­nepét, mélyen át van hatva azon tudomány fontossá­ga és hordereje által, mely a nemzeteket önismeretre tanítja és mely a haladás szükségszerű tényezőit és feltételeit tárja fel előttük. Midőn Magyarország visszanyerte politikai ön­állóságát és önrendelkezési jogát, egyik legelső teen­dője volt a központi statisztikai hivatal felállítása, melynek működése és munkálatai kiderítik és össze­gyűjtik azon nagy fontosságú adatokat, melyek isme­rete és figyelembe vétele jól kormányzott államra nézve nélkülözhetlenné vált. És így méltó és igazságos, hogy rokonszenvvel fogadjuk és üdvözöljük körünkben azon férfiakat, kik ezen tudomány művelését tekintik feladatuknak. Büszkék vagyunk e látogatásra s azért öröm­mel és nagyrabecsüléssel környezzük önöket, nem­csak itt a fővárosban, de kirándulásaik alkalmával meg fognak önök győződni arról is, hogy az egész nemzet osztozik velünk ezen érzelmekben. (Zajos él­jenzés és tetszés.) Ugyanezt az örömet és rokonszenvet fogják önök föllelni az ország minden részében, melyet meg fognak látogatni. (Zajos éljenzés.) És mi meg va­gyunk győződve, hogy azon után haladva, melyet az önök tanácskozásai és munkálkodásai kijelölnek, el fogjuk érni azon eredményeket, melyek az országok és népek haladását és fejlődését biztosítják. (Tetszés.) Ezen alkalommal engedjék meg önök nekem hogy különös megelégedésemet nyilvánítsam a fölött, hogy a congressus a közegészségügyet is fölvette ta­nácskozásainak körébe. Ezen ügy életkérdést képez minden nemzetre nézve, bármely éghajlat alatt éljen is az (Élénk helyeslés.) és az angol kormánynak je­lenlegi vezérférfia joggal mondó : Sanitas sanitatis omnium Sanitas. (Helyeslés.) De nem akarok e kérdéssel itt bővebben foglal­kozni; azt sem akarom hosszasabban fejtegetni, hogy mint önök tényleg bebizonyítják, a statisztiku­sok ép úgy, mint az államférfiak bizonyos kérdések­ben egymás támogatására, egyértelmű eljárásra van­nak utalva (Zajos tetszés) ; feladatom ez alkalommal csak az, hogy a magyar kormány nevében szív­ből eredt »Isten hozott«-at mondjak kedves vendé­geinknek, a két congressus külföldi tagjainak és mun­káik sikerére emelvén poharamat, telkemből kívá­nom, hogy nálunk a lehető legjobban érezzék magu­kat s őket az isten sokáig tartsa meg ! Ezután egymást követték a toasztok. Capel­lini, Levasseur, Longchamps, Bodio stb részéről ; minden szónokot nem jegyezhettünk fel mert mind a két teremben egyszerre is hangzottak az áldomások. De különösen nagy hatást tett H a­y.

Next