A Hon, 1876. október (14. évfolyam, 236-261. szám)
1876-10-18 / 250. szám
ntétrozatának elégtétessék. Visszatérve a költségvetésre, megjegyzi, hogy azon előirányzattal szemben, melyet, a kilenczes bizottság a jövő évre fölvett, az igazságügyminisztérium költségvetése egy negyed millióval kedvezőbb ; ez annyira le van apasztva, hogy itt törlésről szó nagyobb mérvben alig lehet, úgy hogy azt majdnem normal budget-nek lehet tekinteni. Pulszky Ágost nem hiszi, hogy a czélba vett megtakarítások egy része állandó lehessen, de másfelől újabb kiadásokra is készen kell lennünk pl., melyeket a büntetőtörvény fog maga után vonni ; a felebbezés s az illetékesség ügyét rendezni kell, különben a mostani költségvetés nem elégséges. Aggodalma, van a megtakarításokra nézve, ha tekinti a bírák függetlenségének hiányos voltát, s a telekkönyvrendezési viszonyok hátra maradását. Kijelenti, hogy törlést a részleteknél nem fog javasolni. Perczel Béla miniszter az előadó által említettekre vonatkozólag megjegyzi, hogy a perrendtartás munkában van, s hogy a telekkönyvek átalakítása lassan megy, annak oka az, hogy kevés az alkalmas ember. Pulszkynak válaszolva megjegyzi, hogy a büntetőtörvénykönyvet a mostani kiadásokkal is életbe léptethetőnek tartja, ami a megtakarításokat illeti annál többet amit javaslatba hozott, lehetetlennek tart. Lukács Béla neheztel, hogy a bírák nyugdíjaztatása alkalmával olyanok is neveztettek ki, kik nem tartoztak a bírói létszámhoz. Kérdi minő pénzügyi eredménye volt a bírósági reductióknak s lesz-e valami a törvényszéki és közigazgatási kikerekitésekből, s mikor Percze Béla miniszter azt válaszolja, hogy néhol kénytelenségből ügyvéd is neveztetett ki bíróvá. A nyugdíjazás illetékes informatio mellőzésével sehol sem történt. A reductió által 1/2 millió takaríttatott meg. Simonyi E. azt kérdi, vájjon javult-e az igazságszolgáltatás a 2 és 1/2 millió többletnek megfelelőleg a mióta az igazságügy reformja történt. Úgy látja, hogy nem, sőt még mindig experimentálnak. A költségvetést igen nagynak tartja. Ezzel az átalános vita e tárcza fölött véget ért s az ülés d. u. 2 órakor eloszlott. Az igazságügyi budgetről. Horváth Lajos , az igazságügyi budget előadója egy összehasonlító táblázatot állított össze az igazságügyi budget felől az 1873—1877-dik évekből. E szerint központi igazgatásra 1873- ban 246,380 frt, 74-ben 246,230 frt, 75-ben 227,330 frt, 76 ban 218,884 frt, 77-ben végre 216,752 forint irányoztatik elő s igy 77-re 29,628 frttal kevesebb, mint 73-ra ; semmitőszékre elő volt irányozva 73-ban 172,620 frt, 74-ben 169,899 forint, 75-ben 150,090 frt, 76-ban 145,795 frt, 77-re előirányoztatik 145,795 s igy 26,825 forinttal kevesebb, mint 1873-ra. Legfőbb itélőszékre előirányozva volt 73-ban 379,188 frt , 74-ben 370,895 frt, 75-ben 328,926 frt, 76-ban 319,743 frt; 77-re előirányoztatik 319,792 frt s igy 59,416 frttal kevesebb mint 73- ra (49 frttal több mint 75-ra.) Kir. táblára Budapesten elő volt irányozva 73-ban 638,344 frt, 74- ben 615,940 forint, 75-ben 569,483 forint, 76-ban 542,931 frt, 77-re előirányoztatik 540,040 frt s igy 98,300 frttal kevesebb, mint 73-ra. A marosvásárhelyi kir. táblára elő volt irányozva 73- ban 123,320 frt, 74-re 120,470 frt, 75-re 107,138 frt, 76-ra 100,118 frt, 77-re előirányoztatik 100,811 frt, s igy 22,409 frttal kevesebb, mint 1873-ra (693 frttal több mint 1876-ra). Királyi főügyészségekre elő volt irányozva 73-ban 55,100 frt, 74-ben 64,410 frt, 75-ben 57,430 frt, 76-ban 52,230 frt, 77-re előirányoztatik 50,370 sagy 4740 frttal kevesebb, mint 73-ra. Királyi törvényszékek és járásbíróságokra előirányoztatott 73-ban 6,626,039 frt, 74- ben 6.465,196 frt, 75-ben 6.089,270 frt, 76-ban 5.620.000 frt , 77-re előirányoztatik 5.396,300 frt s igy 1.229,739 frttal kevesebb mint 1873-ra. Kir. ügyészségekre előirányoztatott 1873-ra 2.537.282 frt, 74-re 2.526,088 frt, 75-re 2.331,815 frt, 76-ra 2.150,000 frt, 77-re 2.055,771 frt s igy 481,511 frttal kevesebb, mint 73-ra. Orsz. fegyintézetekre előirányozva volt 73-ra 712,642 ft, 74- re 649,779 frt, 75-ra 618,035 frt, 76-ra 595,899 frt, 1877-re előirányoztatik 572,641 frts igy 140,000 frttal kevesebb, mint 1873-ra. Központi telekkönyvre előirányozva volt 1873-ra 9760 frt, 74-re 9000, 75-re 8000, 76-ra 7300, 77-re irányoztatik 730, s igy 2460 frttal kevesebb, mint 1873-ra. Az igazságügyi rendes szükséglet tett 1873- ban 11.500,585 frtot, 74-ben 11.238,007 frtot, 75- ben 10.488,117 frtot, 76-ban 9.752,900 forintot. 1877-ben előirányoztatik 9.405,572 forinttal s igy 2.095,013 frttal kevesebb, mint 73-ban. A nyugdijak tettek 1873-ban 466,000 frtot, 74-ben 472,789 frtot, 74-ben 472,789 frtot, 75- ben 505,000 frtot, 76-ban 570,000 frtot, 77-re előirányoztatnak 629,501 frttal s igy 163,501 frttal többet mint 1873-ban. A rendkívüli budget tett 1873- ban 488,349 frtot, 74-ben 381,000 frtot, 75 ben 280,000 frtot, 76-ban 130,000 frtot, 1877-re előirányoztatik 130,000 frt s igy 658,349 frttal kevesebb mint 1873-ra. Együtt az igazságügyi budget tett 73-ban 12.744,934 frtot, 74-ben 12.091,796 frtot, 75-ben 11.273,117 frtot, 76-ra 10.452,800 frtot, 77-re előirányoztatik 10.165,073 frt, s így 257,986 frttal kevesebb, mint 73-ra, 1.926,723 frttal kevesebb, mint 74-re, 1.108,044 frttal kevesebb, mint 75-re s 287,827 frttal kevesebb, mint 76-ra. A zárszámadások szerint 1873-ban kiadatott 10.666,155 frt rendes, 635,841 frt rendkívüli, 74-ben 10.567,695 frt rendes, 373,893 frt rendkívüli, 75-ben 10.231,879 frt rendes, 186,990 frt rendkívüli. A nyugdijakra kiadatott 1873-ban 495,512 frt, 1874- ben 500,106 frt, 1875-ben 571,313 frt. A három év (73—75) folytán a tényleges kiadások a rendes és rendkívüli rovatban 1.823,924 frttal kevesebbet tőnek, mint a budget előirányzata, ellenben a nyugdíjkiadások 123,143 frttal többet s igy az igazságügyi tárczánál három év alatt 1.660,956 frttal kevesebb adatott ki, mint mennyi megszavazva volt. Az igazságügyi tárcza bevételei szintén a zárszámadások szerint 73-ban 222,700 fot, '74 ben 212,485 frtot, 75-ben 226,580 frtot tettek. Konstantinápoly jelentősége, E czim alatt a »Spectator« legújabb száma egy figyelemre méltó czikket közöl, melyben azon érvek bonczolásával foglalkozik, melyek szerint Angliának nem szabad megengedni, hogy Konstantinápoly muszka kézbe kerüljön, mert az esetben Oroszország elzárná úgy a Fekete tengert, mint a Suez csatornát Anglia kereskedelme elől. Egy pár bevezető sor után így folytatja : »Lássuk először is a fekete tengerre vonatkozó érvet, mert az a legközönségesebb. Felteszszük, hogy nem akarnak úgy érvelni, miszerint Oroszország, ha egyszer Konstantinápolyt bírná, a Bosporust merőben belső vizi útnak tekintené és azt hatóságilag elzárná, mert akkor a törököknek erre joga most volna, s nekünk kötelességünk lenne őket Konstantinápolyból kiűzni, attól való félelmünkben, nehogy azt valamikor megtegyék. Az érvelés inkább oda tendál, hogy a konstantinápolyi positió megadná Oroszországnak a hatalmat, hogy azt oly irányban használhassa, ha valamikor arra adná magát, hogy t. i. kizárja a Fekete tengerről a világ kereskedőit és hajóit. Valóban, ez igaz. Konstantinápoly birtokosa, ha elég gazdag arra, hogy néhány ágyút megvegyen és néhány erődöt, meg hadihajót építsen, elzárhatja a Fekete tengerhez való juttatást , és valóban ez igen aggasztó lenne,először mert a világnak arrafelé kereskedelmi összeköttetésre van szüksége és másodszor, mert mindig nagy megütközést keltett a lehetőség, hogy Oroszország birtokába veszi a Fekete tengert. De ezen hatalmat csak háború árán lehetne gyakorolni, mely bábomban az egész világ azon hatalom részén állana, mely védelmezné az átalános szabadalmat és immunitást és Oroszország állása a Bosporusnál nem lenne jobb, mint más államoké, melyek a legfontosabb tengerszorosoknál terülnek el. Mi például, ha egy átalános háborúba keverednénk, elzárhatnék a Földközi tengert Gibraltárnál, a Vörös tengert és vele a Suez csatornát Adennél, vagy ugyanazon okból az angol csatornát Porttmouthnál. Valóban mi ezt tettük a napóleoni háború alatt és megtehetjük ismét tetszés szerint. Ez csupán a költekezés és a kockáztatás kérdése és a világ, ha azon elv, mely Törökországban az actiót vezeti és uralja, általános elv lenne, teljes joggal szenthetne nekünk háborút, hogy engedjük át Gibraltárt, Adent és Portsmouthot, melyek mind megannyi Konstantinápolyt képeznek a hajózás fontossága tekintetében. Az ok, mely miatt mi ezt nem teszszük, az, hogy nem célunk a kereskedelmet gátolni, de sőt előmozdítani és mert e miatt nem akarunk magunkra háborút felidézni, és épen ezen okok tartják vissza Oroszországot is attól, hogy felhasználja azon hatalmat, melylyel már is dicsekszik. Ha érdemesnek találná, most is eltárolhatná a Fekete tengert. Csak néhány hajót kellene oda állítnia a Bosporus bejáratához és elsüllyeszteni a Fekete tengeren az oda jövő hajókat s a tenger valóban el lenne zárolva. De ez absurdum lenne. A civilizált emberiség ellenségeskedését vonná magára. És miben különbözik ettől az az eljárás, melylyel vádolják Oroszországot, hogy az megkísérteni akarja. Épen semmiben, kivéve azt, hogy a tüzelés egy erődről kissé olcsóbb és kissé borzalmasabb, mint egy tengeri hajóról. Nincs kétség benne, hogy háború esetén, mondjuk, Angliával, Oroszország saját népének rovására elzárhatja feketetengeri kereskedelmünket és meggátolhatja, hogy a Fekete tenger partjain kikössünk ; de ha bírná egyszer Konstantinápolyt, nem mennénk mi oda kikötni, hanem a Márvány tenger partjaira, melyek sokkal távolabb vannak Oroszország segélyforrásaitól, és sokkal közelebb vannak a mieinkhez. Pozitív tény, hogy Oroszországra nézve Konstantinápoly birtoka, ha nem bírja egyszersmind a félszigetet is vele, rettentő gyengeség lenne, mert csak a tengerről lévén védelmezhető, bármely hatalom által bevehető lenne ; ha pedig bírná Oroszország a félszigetet is, több alattvalóval és meglehet több jövedelemmel is bírna, de máris nagyobb hadsereggel bír, mint amennyit használhat s jövedelmeinek utolsó fillérét fölemésztenék a kormányzási költségek. Eltekintve a szomszédos nagy katonai hatalmak szükséges ellenségeskedésétől, melyek nem akarják megengedni, hogy Oroszország a Dunát uralja, nem lenne hatalmasabb, mint most, sem új birtokainak éghajlata és termékenysége következtében kevésbé sebezhető, mint jelenleg. Ez nem ok arra, hogy megengedjük oly népek elnyomását, melyek szabadok akarnak lenni, de ok arra, hogy ne akarjuk szabályozni politikánkat a félénk önzés oly sugallatai által, melyek vakká tesznek minden erkölcsi követelmények tekintetében. A Feketetengerre vonatkozó érv szerint csak másodrangú, a valódi argumentum az, hogy Oroszország, ha bírni fog egy ily hajózási állomást, kirohanhat és megszakíthatja összeköttetésünket Indiával a Földközi tengeren. Ily cselekvéssel jelentékenyen növekednék Oroszország hatalma Konstantinápoly birtoka által, de mégsem lesz oly kimondhatatlanul nagy, vagy nagyobb pl. Francziaországénál, mely Marseilleből épen azt teheti meg. A Hellespontról kiszálló orosz hajóhad, végre is csak hajóhad és ép oly könnyen vagy ép oly nehezen lesz szétverhető, mint egy franczia hajóhad, mely Marseilleből, vagy Toulonból száll tengerre. Tengeri harczra nem lesz alkalmasabb az által, hogy Konstantinápolyban készült, mintha Sebastopol vagy Kronstadtban készült volna. Mit adhat Konstantinápoly birtoka emberben, vagy anyagszerekben a nagy flotta föntartására, amit máris nem bírna ? Tényleg egy új flotta lenne a Földközi tengeren a franczia, spanyol, olasz és osztrák flotta mellett — és ez lenne az egész. De, mondják végül a russo-phobok, Oroszország szándékozik meghódítni Indiát és Konstantinápoly birtokában lévén, meghódítja az utat Bagdadba és fenyegetni fog minket a Persa öbölben. Nem hihetjük, hogy Oroszország törekvéseinek tárgya Ázsiában India lenne, mivel azt tartjuk, hogy törekvései inkább oda hatnak, hogy megtámadja Persiát és ezen át Törökországot ; de elfogadva is ezt az eszmét, mit érne neki India meghódítására Konstantinápoly birtoka ?« iránt, de mi tudjuk, úgymond a czikk, hogy a németet, mint idegent és pogányt, átkozza minden szláv, s hogy a német iránti gyűlölet minden szláv keblébe a legmélyebben van bevésve. Tudjuk, úgymond a német, hogy a szlávok a török elleni háborút csak próbának s előjátéknak tekintik, a főharcz azonban a magyarok és a németek ellen fog folytattatni. S mert ezt tudjuk, nem kívánhatunk sikert a muszka eszköz gyanánt szolgáló szerbeknek. A háladatosság, mely Németországot az oroszszal való egyesülésre kötelezi, bár Oroszország a hálás némettel sem fog különben bánni, ha érdekei kívánják, mint a háladatlan osztrákkal, ha érdekében állandó nem mehet annyira, hogy a panszlavismus előtt farkcsóválva meghajoljunk. A németség és a panszlávismus. A szlávságnak s törekvéseinek egyik alapos német ismerője Springer Antaltól egy czikket közöl az »Im neun Reich« czímű német hetilap. Springer Európa félelmének tulajdonítja a hatalmak mostani közönyös magaviseletét a Szerbiában folyó álcrázott orosz háború ellen. A diplomácia akaratát és tevékenységét csak egy érzés igazgatja : Oroszország erőre kapott, Európa fél ; a politikai járványok periodikus ismétlődésével meg kell barátkoznunk. — És Oroszország képmutatása, mely roszabb a bolgárországi mészárlásoknál, mert megmérgezi az európai hadviselést, s kijátszván a genfi conventiót, a régi brutális hadijog fölelevenítésével fenyeget, a humánus Európában nem kelti fel az irtózat kiáltását, alig itt—ott ébreszt egy—egy megrovást. A véres kereszt-társulat alapítói és védnökei nem tiltakoznak az oly eljárások ellen, milyenek nem rég Pesten történtek, sőt bocsánatot kell kérni Oroszországtól, amiért, hogy alattvalóival szemben a genfi conventió szabályait akarták alkalmazni. Németországra közönyös ugyan, hogy ki uralkodjék a Balkán félszigeten, de ha a spleenes angol azt ordítja, hogy a törököt az utolsó szófiáig és zaptyéig át kell űzni a Hellesponton , vigyázzon, hogy Ázsiában fel ne hangozzék az ellenkiáltás : »Ki a keresztyénekkel Ázsiából!« Európának ázsiai uralmára alig van alaposabb ok, mint amit a törökök Európában bírnak. Egyes orosz államférfiak emlegethetik, hogy mily rokonszenvvel vannak az oroszok Németország A budapesti egyetem. IV. Az egyetemnél a már többször említett nyolcz év alatt történt építkezések és felszerelések költségeit a miniszteri jelentés következőleg állítja egybe : 1. Az uj vegytani intézet felépítésére 225.186 frt 68 kr., felszerelése 108.000 frt. Összesen 333.186 frt 68 kr. 2. Az ujvilág utcai épület átalakításai : a) Belgyógyászati kóroda 2881 frt 97 l/7 kr. b) A régi vegytani intézet 10.069 frt 40 kr. c) Leiró és tájbonett. intézet 800 frt. d) Szemészeti, szülészeti, gyógyszertani és II. belgyógyászati kórodák 7586 frt 16. e) Vegyes átalakítások 3159 frt 33 kr. Öszszesen 24.496 frt 96 kr. 3. Az állatgyógyintézetben elhelyezett egyetemi intézetek átalakitása. a) Sebészi kóroda átalakitása 3283 frt 40 kr. b) Állattani intézet átalakitása 770 frt. c) Régi élettani intézet átalakitása 1021 frt 26 kr. d) Kibérelt helyiségek 5504 frt 61 kr. Összesen 10,579 frt 27 krajczár. 4. A növénykerten és üvegházakon történtátalakítások (a vízvezetéken kívül) 13.438 frt 5 kr. Összesen 13.438 frt 5 kr. 5. Az egyet, központi épületen tett átalakítások: a) Jedlik tanár lakásának átalakítása 3902 frt 815 kr, b) ásványtani intézet átalakítása 455 frt, c) nagy diszterem 1662 frt 27 kr. Összesen 6020 frt 8/2 kr. 6. Bérösszegek, az egyetemen kívüli intézetek s tanhelyiségekben. a) Az állatgyógyintézetben (1867. szept. 29. 1874. oct. 31. 40,939 frt 50 kr. b) Kórszövettani intézet (1870. nov. 1. 1875. jul. 31.) 4,530 frt. c) Orvostani dékáni hivatal (1867. szept. 29. 1876. jul. 31.) 12,490 frt. d) Jogkari dékáni hivatal (1870. aug. 1. 1874. oct. 31.) 1,275 frt. e) Állatgyógyintézeti igazgató és egy tanár lakásáért (1869—1875.) 9,681 frt ll kr. f) Jedlik tanár lakásáért (1870 — 1875.) 5,000 frt. g) Károly kaszárnyában (1871. nov. 1. 1875. jul. 31.) 18,750 frt egyetemi kórodák tágítására a városház téren és Sándorutczában bérelt helyiségekért (1873. aug. 1. 1875. jul. 31.) 8,292 frt 40 kr. i) Kórboncztani intézet (1872. nov. 1. 1875. jul. 31.) 4,565 frt 50 kr. Összesen 105,523 frt 51 kr. 7. Bérhelyiségek átalakitása és fölszerelése 5.676 frt 46. kr. Összesen 5.676 frt 46 kr. 8. Telkek vételára: a) Adler-Molnárféle telek 136.000 frt. b) Ferdinand féle 72.000 frt c) Lutzenbacher-féle 244.825 frt 31 kr. d) Bernhardféle 142.109 frt 70 kr. e) Bölcsöde egyesület 125.000 frt. f) A Beleznay kert telkéből az egyet, építkezéseket illető részre eső összeg 201.633 frt. g) A„ papnöveldéi kertből kihasított telek 15.300 frt. Összesen 836.868 frt 1 kr. Levonva a bélyeg és jogilletékek fejében fizetett összegekből az államkincst, visszanyert megtérítést 7.736 frt 26^2 kr. Összesen 929,131 frt 74/2 kr. , 9. Éllettani intézet a) Építés és fölszerelés 387,869 frt 38 kr. b) Művezető építész tiszteletdija 19.393 frt 46 kr. c) Felügyelő mérnök jutalomdija 1,620 frt. d) Vegyes költségek 4,526 frt 41 kr. Összesen 413,409 frt 25 kr. 10. A központi épület szerb-utczai szárnya a) Építés és felszerelés 406,622 frt 42 kr. b) Művezető építész tiszt. dija 20,331 frt 12 kr. c) felügyelő mérnök jutalomdija 1,510 frt d) Vegyes költségek 4,745 frt 25 */2 kr. Összesen 433,208 forint 89 */2 kr. 11. Könyvtári épület: a) Épités és fölszerelés 665.750 frt 13 kr. b) Művezető épitésztiszt dija 33.437 frt 50 kr. c) Felügyelő mérnök jutalom dija 2040 frt. d) Vegyes költségek 7804 frt 27 kr. Összesen 712.031 frt 90 kr. 12. Az összes épületeket illető költségek : a) Viz- és légszesz vezetékek 6907 frt 24 kr. b) Utczai járdák 4739 frt 49 kr. c) Ablak redőnyök 805 frt 53 kr. d) Évenkénti nagyobb helyreállítások 1868-ban 3207 frt 73 kr. 1869-ban 7677 frt kr. 1870-ben 1724 frt 63 kr. 1871-ben 7489 forint 04 kr. 1872-ben 1523 frt 62 kr. 1875-ban 3500 frt, összesen 37.574 frt 42 kr. Főösszeg 3.024.277 forint 131/2 kr. Kiegészítésül megemlítendő még, hogy az egyes tanszékekhez s intézetekhez kötött évi átalányok is tetemesen emeltettek az 1867/I. éviekhez képest ; jelesen : a vegytani tanszék átalánya 1260 írtról 3000 írtra ; a kórboncztani tanszék átalánya 420 frtról 500 frtra ; a leíró és tájboncttani 950 frtról 1200 frt; az átalános gyógytani és gyógyszertani tanszék átalánya 31 frtról 700 frtra; az állattani 500 frtról 800 frtra ; az ásványtani 300 frtról 600 frtra a természettani 420 frtról 500 frtra; az elkészítő sebészeti 126 frtról 300 frtra, az állam orvostani 60 frtról 100 frtra, az elméleti orvostani 400 frtról 600 frtra, a régiségtani 300 frtra, a szemészeti 70 frtra, az orvos vegytani 500 frtra, az orvostermészettani 300 frtra, a könyvtári 2000 frtról 5000 frtra, a tanszékek és kórodák változó szükségleteire fölvett tanszék átalány 32,874 frtról 39,020 frtra emeltetett. Összesen 39,341 frtról 53,790 frtra. Évi szaporulat 14,449 frt. Ezek azon kétségtelenül jelentékeny összegre menő számok is elég világosan tanúsítják a közoktatásügyi minisztérium buzgalmát és áldozatkészségét. Sajnos, hogy a jelentés csak a kiadásokról szól s nem igyekszik elkülöníteni, holott azt könnyen megtehette volna, az egyetem jövedelmeit a törvényhozás által megszavazott összegekről. Különben is ezen átlagos összeg nagyon hiányos képet nyújt még a külső fejlődésről is, mindenekfölött nagyon csekély alap arra, hogy abból a befektetések czélszerűsége fölött ítéletet mondhassunk. Azonban a mi czélunk ezen miniszteri jelentés ismertetése s nem bírálata volt. Jól tudjuk azt, hogy egyetemünk — daczára az itt fölmutatott haladásnak — igen sok tekintetben messze van azon színvonaltól, melyre azt emelni kellene s igen sok észrevételünk lehetne erre vonatkozólag , azonban a jelenlegi idők, részint politikai, részint anyagi tekintetben sokkal kevésbé alkalmasak arra, semhogy ezen óhajok megtestesülését várhatnék s ezért a jelen kivonat által csak a nagyobb közönséggel akartuk megismertetni ezen érdekes javaslatot, mely egyetemünk történetének egykor bizonynyal egyik főforrása leend. KÜLÖNFÉLÉK. — ő felsége a király holnap reggel valószinüleg Gödöllőről a fővárosba jön. Andrássy Gyula gróf ma éjjel érkezik ide Bécsből, s több napot töltene Budapesten. — A honvédegyesületek országos központi választmánya ma délután ülést tartott, melyen nov. 26-i kora országos honvédgyülés egybehivása határoztatott el. E nagygyűlés a megyeház termében tartatik s előtte való nap értekezlet lesz. A vasutak megkerestetni határoztattak, hogy az egyesületek küldötteinek vitelbér-leszálitás engedtessék. — Am. gazdasszonyok leányárva házának bizottmánya elhatározta, hogy Damjanich János özvegyét Vastagh Györgygyel lefesteti az árvaház díszterme számára. — A »D ia r ium C arol inum«-ról Nyáry Albert báró a jövő hó elején tartja felolvasásait a m. t. akadémiában. A nevezetes könyv József főherczeg könyvtárának tulajdona. A naplót III. Károly császár nevelője Lovina Ignácz irta s az egy ivre terjed csupán. A naplóhoz III. Károly, császár nehány gyermekkori levele is van csatolva. Érdekesek a napló dialógjai, melyeket a főherczeg apjával és I. Józseffel tartott, melyek e naplóban csaknem szorul szóra vannak följegyezve. — A pesti őszi lóversenyek második napja. Ellentétben az idei tavaszi lóversenyen uralkodott esős, ködös hideg időjárással, az őszi futtatásoknak a leggyönyörűbb időjárás kedvez. Úgy vasárnap, mint a mai napon nagyszámú díszes közönség jelent meg a versenytéren. Ott volt ő felsége a király, ott volt a királyné, Festetics grófnő és Ferenczy kisasszony kíséretében. Ott volt továbbá Lajos bajor herczeg b. Edelsheim Gyulay katonai főparancsnok nejével s a főrangú világból csaknem mindnyájan, kik vasárnap jelen voltak. — A verseny délután 2 órakor kezdődött. Az első díjra (kis handicap 800 frt, egyesületi dij ; 1600 m. távols.) futott 7 ló. Elsőnek ért be ifj. gr. Almássy Kálmán »Stra- Ganzer«-e; második lett a Captain Blue Bendigo«-ja. A kanczadijra (500 db 10 frankos arany 2400 m. távolság) három ló futott. Nyertes lett »Konotoppa« (id. gr. Henckel Hugo tulajdona) ; második Sztáray János gr. »Miczi«-je lett. — I m p o r tdij (2000 frt, távols. 2800 m.) E díjért szintén 3 ló versenyzett s Csetvertinszky »Hirnök«e lett nyertes. A másodikul beérkezőnek kitűzött 500 frtot Zichy Lívia grófnő »First Trial«-je vitte el.— Az akadályversenyben négy ló mérkőzött. A dij 1000 frt, a távolság 6400 m. vagyis 4 (ang.) mérföld. Elsőül ifj. gr. Eszterházy Miklós »Insolvent«-je ért belovagolva Zsombók magyar lovász által. Második lett Henckel Hugo gr. »Libelle«-je. — A programot utolsó pontja volt az eladó verseny. Erre három nevezés történt, s a 400 frtnyi dijat (2000 m. távols.)— Frohner János »Princess Caroline«-ja vitte el. A nyertes lovat 610 frtért ifj. gr. Eszterházi Miklós azonnal meg is vásárolta. — Türr István tábornok a magy. földrajzi társulat alapitó tagjai sorába lépett 100 frttal s a társulat csütörtöki gyűlésén személyesen fog értekezni az amerikai tengeri csatorna ügyének állásáról. — Unitárius istentisztelet. Ferencz József újonnan választott unitárius püspök Budapesten lévén, az itteni fiók-egyházközség felkérésére jövő vasárnap (október 22-én) d. e. 10 órakor nyilvános istentiszteletet tart az ág. hitv. egyházközség főgymnáziumának nagy termében. (Deák-tér.) — A főváros homokbefásitása. A löv. tanács a dunaparti föv. határnak 100 ölnyi szélességben való befásitására a jövő évi költségvetésbe 2000 frtot vevén föl, az e tárgyban beadott főkertészi jelentés megbírálására egy szakbizottmányt küldött ki, Havas Sándor föv. bizottsági tag elnöklete alatt. A bizottság f. hó 15-én összegyűlvén következőkben állapodott meg : A főkertészi jelentés 1-fő pontja, hogy két párhuzamos öv vonattassék a főváros határa körül, elejtetett, részben miután a belső öv nagy része magántulajdonosoké, részben pedig miután az ehhez szükséges telek nagy összegbe és a kisajátítások nehézségekbe ütköznének.Ugyanazért javasoltatik, hogy az övezet befásitása a főváros tulajdonán kezdődjék és csak egy évben foganatosíttassék, és pedig tekintve az összeget, mely e czélra megszavaztatott, jövő évben 50 holdnyi hosszúságban. A 2-dik kérdést az képezte : lehet-e valakit kényszeríteni területének befásitására ? A bizottság azon nézetben van, hogy mivel erre törvény nincs, a fővárosnak ez nem áll jogában. Legczélszerűbb volna e kérdést akkér megoldani, hogy a befásitandó talajt a magántulajdonos készítse elő, a fákat pedig a főváros ingyen szolgáltassa ki, és a befásitást is a főváros eszközölje. Ezt azért óhajtja így a bizottság, mert tapasztalás után tudja, hogy az egyesek a számukra elültetés végett ingyen kiadott fákat oly silányul kezelik, hogy ennek nagy része elpusztul, s így tekintve, hogy a befásítási munkálatok különben sem igényelnek nagy összeget, mondhatni, hogy ezáltal a főváros még megtakarítást eszközöl. Ezután szőnyegre került a 3-ik kérdés. A főkertész ugyanis javaslatában a vegyes fákkal való beültetést proponálja ; a kiküldött bizottság ezzel szemközt, tekintve, hogy a vegyes fákkal való befásítás több munkába és pénzbe kerül, figyelembe véve továbbá, hogy ezt már a talajra való tekintetnél fogva nem lehet kimondani, ezen javaslatot oda módosítja, hogy vegyes fákkal való beültetésre csak a för.faiskolák fölösleges készlete fordíttassék ; az ültetésre szükséges hiányzó rész pedig akáczfával pótoltassék. A beültetés pedig ne kertszerü, hanem »erdei« módon foganatosittassék. A megszavazott összegből 1500 frt 50 holdnyi hosszúságban a beültetésre, 150 frt az ehhez szükséges szerek beszerzésére, a még fenmaradó összeg pedig egy őr félfogadására s a netán mutatkozó hiányok pótlására javasoltatik fordittatni. A Kisdedóvó-egyesület alakítására hivja föl a tabáni iskolaszék azon kerület lakosait, miután a főváros ezen részén kisdedóvodára múlhatatlanul szükség van. A tagsági díj 3 frt lenne, az alapítók 50 frttal léphetnek be. Óhajtjuk, hogy fáradozásaik, különösen a hölgyek között, eredményre találjanak. — A népkönyvtárak terjesztése ügyében kiküldött bizottság Bója Gergely elnöklete alatt a czukorutczai népiskola olvasótermében f. hó 19-én d. u. 5 órakor tartja ülését. — Dr. Baldácsi Antal vagyonának az összes protestáns egyházak javára átíratása ügyében a superintendensek ma újból tanácskozást tartottak, a nélkül azonban, hogy végmegállapodásra juthattak volna, úgy látszik, hogy az átruházás minden ellenkező hírek daczára csakugyan sikerülni fog. — Oroszok útban. Tegnap ismét egy szállítmány orosz érkezett a fővárosba 8 hölgygyel és 24 fiatal emberrel. Ezek közül az egyik altiszt volt. — Eddigelé körülbelül 1500 orosz vonult át Budapesten. A legújabb transport is a vörös kereszt jelvényét viselte. — Az orgyilkos Schwetzet ma vitték át a budapesti fényitő-törvényszékhez. Bollmann vizsgálóbíró már tegnap fogta vallatás alá. Állítólagos indító okait, melyek őt őrült tettére vezették, eddig ezekbe lehet összefoglalni : Schweiz nem nős, hanem egy meglehetős öreg asszonynyal (neve Lihóczky) vadházasságban. F. év febr. havában Lihóczky asszonyt egy szolgáló azon följelentésére, hogy az elzárt ládájából holmit kivett, a rendőrség befogta és a fenyítőtörvényszéknek adta át. Schwetz kérelmére ágyasát szabadlábra helyezték és a márcz. havi tárgyaláson mindkettőt saját beismerésük alapján a vagyonbiztosság ellen elkövetett kihágás miatt elítélték 14 napi fogságra. Ezt az ítéletet helybenhagyta úgy a kir. tábla, mint a legfőbb stélőszék. Múlt hó 13-án hirdették ki nekik a jogérvényre emelt ítéletet. Dr. Iritz védőügyvéd Schwetz részére a büntetés elhalasztását kérte, mert ő rá nézve perújítással akar élni. A tisztkedő alügyész tény indítványozá, hogy a vádlott azonnal tartoztassák le, minthogy a jogérvényes ítéletet minden körülmények közt végre kell hajtani. A törvényszék elhatározá, hogy noha a perújítás által a büntetés végrehajtását nem lehet elhalasztani, mégis megengedi, mindemellett, hogy Schwetznek Lihóczky nem törvényes felesége, hogy akkor kezdje meg büntetését mikor ágyasa a magáét kiállta. A védő kérelmének tehát a törvényszék, ha más alakban is, helyt adott. E határozat kihirdettetvén Schwetznek, ez nehány szót mormogott. Két napra rá a megengedett halasztást örült orgyilkosságra használta fel. — Rendőri hírek. Tegnap este 8 órakor a Mária-utczában egy csecsemő figyermek kitéve találtatott ; ideiglenes ellátás végett a VIII. ker. elöljárósághoz vitetett be. — Tegnap reggel 8lll2 órakor Ó-Budán a szentendrei vámvonalhoz közel fekvő föv. szénaház leégett. — Hajduk József ó-budai lakos 7 éves György fia tegnap délután játszás közben a Dunába esett . Aschenbecher Ágoston hajógyári munkás azonban saját élte veszélyeztetésével a fiút élve kifogta. — Ma reggel 8 órakor Pintér János kókai lakos a gránátos utczában lakó Basch aranyműves által feltartóztatott, mivel neki egy gyönyörű kettős arany fedelű s kívül zománczozott 50 — 60 frt értékű női órát eladás végett ajánlott. Pintér János az óra hol szerzése iránt a rendőrségnél kérdőre vonatván, azt adta elő, hogy ő a mult pesti vásárkor a fővárosba utazása alkalmával Czinkota közelében, Tarcsán az országúton találta. Ezen állitása azonban hitelre nem talált s egyelőre letartóztatott. — Nemzeti színház. Neszveda Anna k. a. tegnap vett búcsút a fővárosi közönségtől, az »Álarczos bál«, Amáliáját énekelve. Ezúttal csak kétszer léphetett föl, mert kötelezettségei visszaszólították Kolozsvárra, hol kedvencze a közönségnek, s közreműködését hosszabb ideig nem nélkölözhetnék. — Vendégszereplése jó emléket hagy maga után, mert oly énekesnőre ismertünk benne, ki szép hanganyagját ízléssel tudja használni s egyszerűen nemes ábrázolásaival nálunk is csakhamar a legkedveltebb énekesnők közé küzdhetné föl magát. A szinház igazgatósága mindenesetre igen helyesen teszi, ha e fiatal művésznő nem mindennapi képességéről s vendégszereplésének sikereiről annak idejében megemlékezik. Amáliája legalább nagyon megérdemli, hogy az igazgatóságnak és közönségnek élénk emlékezetében maradjon. Neszveda Anna k. a. drámai erővel s itt-ott az igazi hév egész fellángolásával énekelte a szerepet, újólag bebizonyítván, hogy inkább bírja az erősebb szenvedélyek, mint a gyöngéd érzelmek hangját. Nagy jelenete a harmadik felvonásban zajos hatást idézett elő, bár sehol nem élt a kezdő énekesnők szokásos lógásával , a magas hangok ragyogtatásával. Sikerét inkább nemes előadási modorának, mint hangja kitartó erejének vagy terjedelmének köszönhette. A műveit énekesnőt tapsoltak benne. Mellette Ellinger (Rikhárd gróf) tündökölt elpusztíthatlan tenorhangjával, a szerelmi vallomásokat is elválhatlanul kisérő grimace-aival, torokköszörüléseivel s más oly segédeszközökkel, melyek nála egyegy magas hangnak kiadását lehetővé teszik, vagy legalább elősegítik. Tapsolták áriáit mint valamely bravourmutatványt. Renét Odry énekelte szépen, nemesen, az érzés igazi melegségével. Ulrika egyik jobb szerepe Saxlehner Emma asszonynak s az apród szintén kedves személyesitőre talál Nádayné asszonyban. Élénk dalát az első felvonásban csínnal, ízléssel énekelte. Az előadást szépszámú közönség nézte, jeléül, hogy a fővárosi közönség elsősorban nem külföldi vendéget, hanem jó éneket, szabatos előadást kiván. Hivatalos közlemények. Bukovics József nyug. honvéd lovas főhadnagy a czimzetes századosi jelleget nyerte. — Am. kir. igazságügyminiszter Takács Jenő nagy-kanizsai kir. közjegyzői helyettest Tapolczára, és Bernáth Lajos nyíregyházi kir. közjegyzői helyettest Husztra kir. közjegyzőkké ; tovább Veldin József temesvári kir. törvényszéki és Szekeres János temesvári kir.birósági joggyakornokokat a temesvári kir. törvényszékhez aljegyzőkké , és V. Kovács Lajos szolnoki kir. járásbirósági bijnokot a mezőtúri kir. járásbírósághoz írnokká nevezte ki. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmügyi m. kir. minisztérium vezetésével megbízott vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, a szakvégzett állatorvosok gyakorlati kiképzése végett az álladalmi ménesekben rendszeresített ösztöndíjakat Balázs József, Mieszl János, Blaha Gyula, Gruber András, Benkóczy Flórián és Kiss János okleveles állatorvosoknak adományozta. A kassai kir. pénzügyigazgatóság Kalovszky Zsigmond rendelkezés alatti VI. osztályú adóhivatali ellenőrt, továbbá Nátafalusy Béla, Jaskovics Vilmos, Schulcz József, Málik Vilmos, László Lajos és Spatiszta Alajos Vlod osztályú adótiszteket Vlod osztályú adóhivatali ellenőrökké nevezte ki. A „HON“ magántávsürgönyei. Berlin, okt. 17. A »Reichsanzeiger« közli azon orosz sürgönynek német fordítását, melyben a fegyverszüneti ajánlat elutasittatott. A sürgöny Livádiából kelt október 14(2)-ik napjáról s a következőleg hangzik : A hat havi fegyverszünetet mi nem tartjuk szükségesnek vagy kedvezőnek a tartós béke megkötésére, melyet mi kívánunk. Nem vagyunk azon helyzetben, hogy Szerbiára és Montenegróra oly pressiót gyakoroljunk, hogy ezen bizonytalan nehéz helyzetüknek ily jelentékeny meghosszabbításába beleegyezzenek. Végre úgy találjuk, hogy Európának már elviselhetetlen pénzügyi és kereskedelmi helyzete ily elhalasztás által még többet szenvedne. Meg kell maradnunk a 4- 6 heti fegyverszünet mellett, amint azt Anglia eredetileg javasolta, fentartva annak további meghoszszabítását, ha erre netalán szükség lenne. Bécs, okt. 17. A »Presser arról értesül, hogy Livádiából egy tábori vadász érkezett ide a «zárnak az osztrák-magyar uralkodóhoz Intézett második kéziratával. A kézirat átadásával valószínűleg az Itt időző orosz hadsegéd Taskola van megbízva. Konstantinápoly, okt. 16. Oroszországnak a hathavi fegyverszünet ellen tanussított oppositiója folytán kormánykörökben