A Hon, 1876. október (14. évfolyam, 236-261. szám)
1876-10-20 / 252. szám
002. szám. XIV. évfolyam. list I rta«hivatal : Sárátok tere, Athenaeum épület földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, Va,jy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt : 3 hónapra 6 hónapra Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... !» * Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. 6 frt — ki. 12 » — » ________ ElffMIsi árai: Q3fcT Előfizetéselhivási XIV-dik évi folyamára. Félévre........... 12 frt Negyedévre ... 6 frt Egy híba .... 2 frt Az esti kiadás postai különküldéséért felülezetés évnegyedenként........................... 1 frt IPRT" Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre potai utalványokat kérünk használni,melyek bérmentesítve tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerülnek. Az előfizetések a »HON« kiadó hivatala czim alatt Budapest,Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők A »Hon« kiadóhivatala. ».rwnK'xeţn«'1".'."-' Keggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, 1876. Péntek, ott. 20. c.a«im„»iCT,Trrjjmv^.-r n Tl- muffl-p asserlsess*téau irodu; Barátok-tere, Athenaeum-épiilef. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. tmsmissiamtsimaa/^ Budapest, oct. 19. Mi lett a három császárszövetségből ? Volt, nincs. A három császárszövetség fölbomlottnak tekinthető. Oroszország saját czéljaira zsákmányolta azt ki, hogy teljesen leplezve legyen nagy előkészülete, a keleti kérdésnek, saját érdekei szerint való, megoldására. És fölhasználta azt a legutóbbi időben még arra is, hogy a porta ellen megindítsa azt az alattomos háborút, melyet a boszniai fölkelés és szerb háború első perczétől fogva ő folytat politikailag és stratégiailag egyaránt. De most már, midőn elérkezettnek hiszi a perczet a föllépésre, midőn ezerekre menő előőrsei már a harcztéren, tisztjei, vezérei a felkelők és szerbek élén, Románia szállítási eszközei rendelkezésére, serege a határnál concentrálva van — most elválik a nyűgat európai diplomatiai akcziótól , mert tere nemcsak a harcztéren van előkészítve, de — a diplomatiában is. Feltűnt mindenkinek az a folytonos megbunyászkodás, melylyel a diplomatia alárendelé magát Oroszország minden perczben megújuló követeléseinek. Május 13. óta, amely napon a berlini memorandum kelt, Oroszország parancsolt a diplomatának, a fölkelők követeléseit és Szerbia hetvenkedő magatartását, a folyton megújuló békekísérletek meghiúsulását neki lehet tulajdonítni. És a diplomata lépésről-lépésre, fokról-fokra sülyedt — hatalma alatt, legnevetségesebb ürügyeit, komoly érvnek vette; semlegességét hitte még akkor is, mikor nyiltan küldte hadiszereit, katonáit a harcztérre ; sőt most, midőn a porta fö 11 éve nélkül ajánlott fegyvernyugvást, ennek elutasítására fölhozott hiú ürügyeit is komolyan tárgyalja és azon a ponton van, hogy a portát a legújabb orosz követelésekre kényszerítse. Miért van ez ? Mert Oroszország a három császár szövetségét arra használá fel, hogy e »békeszövetség« ellen nem csak saját erejét fordítá a harctéren és diplomatiában, hanem megszerzi annak egyik tagját és Európa egy másik államát hódító terveinek. Igen, mert az a biztos forrásból vett hírünk, hogy Németország most, midőn monarchiánk elfogadta a porta ajánlatát, jelenti ki, hogy el nem fogadja azt, hanem csatlakozik Oroszország felfogásához : ez kérlelhetlenül jelenti, hogy a három császárszövetség felbomlott, hogy az A külpolitikai helyzethez. Nécsak monarchiánk izolálására Nenmetország tehát kimondotta a döntő szót. Visszautazetett, ha nem is tételezzük fel, hogy arra is volt számítva. Mi is volt csak a reichstadti programm ? Az az »esetről esetre« való egyetértő elhatározás ? Íme : most bekövetkezett az »eset« , de azt Oroszország és Németország csak arra használták fel, hogy monarchiánkkal ellenkező s lehet, hogy ellenséges állást foglaljanak el és ezt kitegyék azon alternatívának, hogy nem csak már kijelentett elhatározását, de saját érdekeit is megtagadja és alárendelje magát Oroszország csalfa után kivívott suprematiájának — vagy izolálva legyen és így akár a béke, akár a háború mellett lesz, a legnagyobb rizikónak legyen minden lépése kitéve. Ki tagadhatná, hogy igazolva vagyunk, midőn a megcsalatás keserű érzete ily őszintén kifejezést nyer szavainkban? Szeretnők látni azt a magyar lapot, melyik kétségbe vonja, hogy bizony itt dupekrozva vagyunk, és nem csak a három császár szövetsége van felbomlásnak kitéve . Olaszország, Románia és Görögország magatartása leplezetlenül árulja el, hogy Oroszország által meg vannak nyerve. Hogy mily természetű közöttük az egyezség, mily czélokra, mily áron törekszenek és közreműködésük mily alakot fog nyerni? meddig fog menni ? azt nem tudjuk , de azt tudjuk, hogy ha sokáig illuziókban ringatjuk magunkat — akkor elszigetelve, megalázva, megrontva leszünk. Igaz, hogy feldobták nekünk a közreműködés kétes szerepét, sőt talán a semlegességünket sem apprehendálnák, — nagy kegyesen. De kérdés, hogy ez az alternatíva áll-e csak előttünk és még nagyobb kérdés, hogy egyátalában megfelel-e az érdekeinknek ? Okkupálni Boszniát? De hisz ez csak ideiglenes, czélra nem vezető és költséges respikum lenne — az Oroszországgal való összeütközésre. Anyagi kárunk, politikai gyengülésünk mellett az ellenséges elemekkel való ez érintkezésünk, ideig-óráig tartó állapot lenne, melynek végén nem a reformok, hanem a slesvigi kudarc áll. És másfelől feltűrjük-e, hogy mint óriás kígyó vegyen körül Oroszország — délkeleten is ? Hisz akkor a mindennapi összeütközés veszélye és szláv elemeink folytonos lázongása, követelése fogná igénybe venni összes erőnket, mely a nyakig fegyverkezés terheit, diplomatiai romlásunkat, nemzetközi sülyedésünket folytonosan nevelné , sőt nálunk is oly elemeket juttatna érvényre, melyek a magyar alkotmányosság ellenségei. E monarchia és ez ország egy polgára sem választhatja ezt. Jó lesz ezt megjegyezni azoknak, kik most az ügyek élén állanak ! A hármas szövetség meghalt, de még él Európa, csak az a kérdés, hogy tudjuk-e rábírni, hogy a moskovismus ellen életjelt adjonosította a fegyverszünetet — mint Orosz és Olaszország. Egy bécsi sürgöny jelenti azt is, hogy Anglia kijelentette volna, miszerint bizonyító erejű okiratokat fog nyilvánosságra hozni, melyek az orosz-olasz megállapodások létezését bizonyítják. E szerint Oroszország az ozmán birodalommal viselendő háború esetére biztosítva van Németország jóakaratú semlegességéről és Olaszországnak esetleg aktív szövetségé ről, így vannak megoszolva e pillanatban a nagyhatalmak — Orosz és Olaszország , más részen Anglia, Francziaország és monarchiánk. Ily constellatiók között — kivált ha tekintjük, hogy az utóbb említett három hatalom között eddigelé legalább és tudtunkkal semmi szorosabb szövetség vagy közös cselekvési kapocs nincs, Oroszországnak mondhatni szabad keze van a keleten. »Hogy Oroszország elhatározta a háborút Törökország ellen, az iránt már többé kételkedni nem lehet« — írja a »Köln. Zt.g.« Ezért utasította vissza a fegyverszünetet, melyet a porta ajánlott. Nem egyéb humbugnál, mikor Oroszország rövidebb tartamú békekötést követel, mert az sem szenved már kétséget, hogy Oroszország oly feltételeket tűzne ki, melyek lehetetlenné tennék a béke létrejövetelét. Erről már gondoskodott Oroszország. Diplomatizálni fog még addig, mig befejezte a fegyverkezést s ha ez meg van, akkor ráront a »beteg ember«-re, ki meghalni nem akar, hogy azt megfojtsa. Oroszország háborús és hódító törekvéseit azzal igyekszik takarni, hogy a török keresztyén alattvalók sorsát szándékszik javítni. De ez nem nemzetközi ok a háborúra. Oroszország az 1856-diki szerződésben kijelentette határozottan, hogy semmi külön védjoga nincs a porta alattvalói fölött, s nem elegyedik a porta és az utóbbiak közötti viszonyba. De ez föl is jogosítná Oroszországot arra, hogy a portának hadat szenjen, akkor az európai hatalmak ép oly joggal támadhatnák meg haddal Oroszországot — az orosz alattvalók sorsának javítása végett. Mert nem szenved kétséget, hogy az orosz alattvalónak sok tekintetben roszabb sorsa van, mint a porta keresztyén alattvalóinak. A rája nem nyög oly adó terhe alatt, mint az orosz s nincs oly lelketlen zsarololásnak, nyomásnak és zsarnokságnak kitéve, mint az orosz az egyház és az állam részéről. Legújabban jelenték Szibériából, hogy egy oroszt, mert a 28 rubelnyi fejadót nem volt képes megfizetni, háromnegyed óráig addig vertek, míg belehalt az adóvégrehajtásba. És számtalan ily eset fordult elő Oroszországban. Dél Lengyelországban lakott egy félmilliónyi unitus lengyel. Ezeket az orosz kormány a legvadabb és embertelenebb módon térítette az orthodox vallásra. Ilyesminek a rája nincs kitéve. Oroszországnak van legkevesebb joga előállni a kultúra és szabadság igényeivel és nevével. Ha mégis hadat szenne Törökországnak, ez a hatalmakon múlik. A kölni újság, mely mindig turkophil szellemben irt, azt jegyzi meg a »Times«-nak Bismarckhoz intézett követelésére, hogy az tartsa vissza Oroszorgot a háborútól, miszerint »Németország sokkal több kötelékkel van Oroszországhoz csatolva, hogy sem Bismarck ily követelésselállhasson elő, de ha már a hat havi fegyverszünet el van ejtve, annyit mégis megtehet a kanczellár, hogy Törökország által elfogadható, közvetítő javaslathoz adja támogatását.« — Dr. Kronawetter a kiegyezésről. A bécsi józsefváros képviselője tegnap nyilatkozott választói előtt a kiegyezésről. Közöljük beszédéből a következőket : Hogy a delegácziók intézménye a magyarok előnyére szolgál, abban szerinte nem a magyarok a hibásak, hanem a mi képviseletünk és kormányunk. Miért nem támadja meg gyökerén a bajt s miért nem változtat a választási módozaton ? A vámviszszatérítésre nézve nem tudja, mennyi esik abból a két ország mindegyikére. Fontos lenne tudni, mibe kerül a részbenaz engedékenység Azok után, ami eddig tudva van, Magyarország követelése nem látszik jogosulatlannak. A fogyasztási adók iránti követelést azonban mindenesetre visszautasítja, úgyszintén a kávé és petróleum vámjának tervezett fölemelését. A quota megváltoztatásába csak úgy egyezik bele ha az a 70°/0-ról lefelé történik, fölfele soha. A delegácziókban Magyarország engedményt tett Ausztriának ; látszata ez a központosított rendszernek. Minthogy tehát a delegácziókkal csak látszatot akarnak fentartani, nem is érnek többet, mint 70 : 30. Én — így szól — határozott párthíve vagyok a perszonáluniónak, ha új terhet akarnának ránk róni. Nem oly veszedelmes az a perszonál unió. Amint a magánember elkölti mindenét, ha egyre növekvő deficittel dolgozik, úgy kiéli magát Magyarország is, ha más rendszert nem léptet életbe. Akkor azonban maga Magyarország fog velünk szoros összeköttetésre törekedni, csakhogy ekkor mi szabhatjuk a föltételeket. — Kikel ezután a védvámos mozgalom ellen, mely csak egyes iparágak érdekeit mozdítaná elő, a közjó rovására. Az átalános vámtarifa fölemelésére nem szavaz, de nem a Magyarország által követelt gabna vámra sem. Hogy mennyire meggazdagodhatottak az iparosok a jelenlegi vámok mellett, mutatja Skene példája, ki 60,000 frtot hozott össze csak egy svédvámos lap föntartására. A Skene-féle embereknek lenne hasznára a vámemelés, de ez elnyomná a kisipart. Végül a bankkérdésben nyilatkozik, s e részben Lucámnak a Lónyay idején tartott enquetben mondott szavaihoz ragaszkodik, mely szerint a kamatláb meghatározását, az értékek megválasztását, az értékekre adható kölcsön mérvét, s az escompte és kölcsönüzlet egymáshoz való viszonyát kizárólag a bankigazgatóság bírálatára kell bízni. A kormány csak felügyeleti joggal bir. A 30 perczent Magyarországon való elhelyezése ellen Lucám mit sem hozott fel, elfogadja hát ő is s ily szervezetű bank ellen nincs kifogása. — A választók egyhangúlag bizalmat szavaztak neki. — A váltótörvény életbeléptetése és a váltó eljárás szabályozása tárgyában tartott tanácskozmány megállapodásai főbb vonásokban a következők : alapul elfogadtatott a polg perrendtartás, úgy azonban,hogy a peres eljárásra esik a változások súlypontja ; a végrehajtási eljárásban csak ott létetett változás hol a perrendtartás ellenmondásokat vagy teljesen tarthatatlan intézkedéseket tartalmazott. Azonban tagadhatatlan, hogy itt is fontos, nem az eljárás egyöntetűségét veszélyeztető, de annak gyorsítását, egyszerűsítését czélba vevő változások történtek. A minden törvényes kellékekkel ellátott váltó alapján a bíróság fizetési meghagyást bocsát ki, mely ellen az alperes kifogásokkal élhet. A fizetési meghagyás alapján azonban biztosítási végrehajtás kérhető. A kifogások folytán rendes jegyzőkönyvi eljárás mellett tárgyaltatik a per. A bizonyítékok ugyanazok mint a közönséges eljárásban, de a tanúk csak akkor hallgathatók ki, ha az azokra hivatkozó fél őket 15-öd napra előállíthatja. A főeskü csak az ellenfél beleegyezése mellett alkalmazható, kivéve midőn valamely okirat valódisága bizonyíttatik, mely esetben az eskü a perrendtartás szabályai szerint használható. A jegyzőkönyvi tárgyalás 48 óra alatt befejezendő. A bíróság ítélet által dönt. A perorvoslatok : a semmiségi panasz, a felebbezés a perújítás és az igazolás. Minden végzés ellen fölebbezésnek van helye — kivéve, hol azt az eljárási szabályzat kizárja. A semmiségi panasznak esetei taxatíve vannak fölsorolva. A fölebbezés a semmiségi panaszszal összekapcsolva használandó s mindkettő fölött a kir. tábla illetve, a lf. itélőszék dönt. Két egybehangzó határozat ellen fölebbvitelnek nincs helye. Közben szóló végzések ellen ugyan meg van engedve a fölebbezés, de ez csak a véghatározat ellen megengedett fölebbezéssel kapcsolatosan használható. A végrehajtási eljárásban a szabályszerűen megengedett fölebbvitel a semmiségi panasz, mely fölött a semmitőszék dönt. Fölebbezésnek azonban van helye az igény és elsőbbségi pereket eldöntő, a vételár feosztási végzések, a végrehajtást korlátozó vagy megszüntető végzések ellen, végre azon végzések ellen, melyekkel a bíróság a váltóhitelezőnek megtartási jogából eredő árverések iránt rendelkezik. Igazolásnak helye van vétlen mulasztás miatt ; perújítást kérelmezhet azon fél, ki az anyaperben valamely bizonyítékot nem használtathatott. Az igazolás határideje 3 nap, a perújításé 3 év. Az igény és elsőbbségi perek szabályozásánál szerepelt azon törekvés, azon pereket, melyek egy és ugyanazon tárgyra vonatkoznak egy ítélet által megoldani, úgy hogy egy tárgy iránti igényper ha több felülfoglaltató van, mindig közösen viendő. Az igényperek bírája a sommás bíró, az elsőbbségi pereké az árverést foganatosító bíróság. Ha egy köztörvényi úton és egy váltóeljárási úton elrendelt végrehajtás találkozik, a további eljárás a váltóeljárás szerint történik. A váltóperek előadása ezentúl nyilvános lesz, úgy az első, mint a felsőbb bíróságoknál, a perek azonban nehogy az eljárás gyorsasága apasztalnék, csak a felsőbb bíróságoknál lesznek kifüggesztve. Azon váltóperek, melyek az új szabályrendelet életbeléptetése előtt létettek folyamatba, a régi szabályok szerint folytatandók. Azon végrehajtások, melyekben a foglalás az uj eljárás életbeléptetése után történik, pedig mindenben az uj szabályzat szerint intézendők el. A „HON“ TÁRCZÁJA. Gróf Mikó Imre és Kazinczy Gábor. ív. Hatodik és befejező közlemény. Hátra van még Mikó s Kazinczy leveleiből felemlítenünk azt, mit egyéb kiválóbb férfiakról egymásnak írtak (ámbár ez elég ritkán történt), amenynyiben azokról eddigi közleményeinkben még szó nem lett volna. Nem lehet érdektelen az ő nézetükkel és véleményükkel megismerkedni. Kazinczy ugyan, mint egyéb levelezései bizonyítják , számos jeles férfival állott összeköttetésben, de azzal Mikó iránt soha sem dicsekedett, sőt még meg sem említette ; de 1858. jul. 31-ki levelében volt méltó oka az önérzetes szerénység büszkeségével dicsekedni az őt két oldalról ért kitüntetéssel : »Engedjen két szerencsémmel feldicsekednem. — Az egyiket, mint a másikat két 74 esztendős szent emberünknek köszönöm. — Szemere Pál az idén veszté el angyal nejét, s a lábaira végleg erőtlenült, alig látó öreg oly árvaságra jutott, melyet magamnak pokoli kárhozatul is sokallanék. S e testi és lelki megsemmisülésben iata nekem, hogy halála előtt még élni akar a »paradicsomban« s Bánfalvára jő, az utolsó útra életében. S három hete van itt, s felifjult lelkének gazdagságával éltet mindnyájunkat. Ma összetett kezekkel sirt a nemes öreg szobájában, s válasza az volt , hogy elutazására gondolt, kellett, úgymond, gondolnia, bizonyos, reá nézve életbevágó, ügyeinek rendezése végett. A lelkem fáj, ha elutazására gondolok. A halál végbúcsúja az életben. A télen Bartal commentárjait kaptam, a szerző ajándéka. Kijövetelek óta bírtam s ismertem őket, de a szerzőt személyesen nem, s a könyv harmadik kézen kerülvén hozzám, tudattam vele hálámat jóságáért, egyszersmind azt is, hogy nem tudom (a küldővel nem lehetvén érintkeznem) ha directe tőle vettem-e. A túlsó lapra jegyzem fel, dicsekedve, kevélykedve válaszát. Valóban térdre borulva áldom az Istent, mely az oly férfiaknak, mint exolátok jó érzéseit éltetésemül, persze ingyen kegyelemből tartá meg számomra.« Hadd álljon itt Bartal Gy. jellemző levele : »Kedves Gáborom ! így nevezlek én téged szilem legbelsejéböl, s minekutána megbecsülhetlen soraidból azt szabad olvasnom, hogy veled rokon érzésű honfinak tartasz, önmagad által gondolom magamat följogosítva e nyilt nevezetre, mely nálam épen nem uj ; mert valahányszor eddig is remek munkáid, s tetteid közül valamelyike érzésemre jutott, mindannyiszor örvendezőleg ,hát ez ismét kedves Gáboromtól . . ..« szoktam magam magamnak mondani. Midőn leveledet vettem, születésem napjának 74 dik előestéje volt ; de tudom azt is mely részed van azon kedves és — miért ne írnám ki — reám nézve méltán gyönyörködtető meglepetésben, melyet vetekedve tisztelt, szeretett Toldynkkal együtt a 74-ik évi születésnapom főörömére tett nyájas emlékeztetésemet, a képen készítettetek, hogy az ideit életem legszebbikei közé számítom. Ismerd meg magadat kedves Gáborom ! akarom mondani: summe superbiam quae sitam meritis és önmagad legjobban megfogod magadnak azt a kérdést oldani, ha kívánkoznak- e az én Comentárim Bánfalvára? Bánfalvára, a hol te a Nemzetiség szent tüze oltárát nem csak híven őrizni mintegy családi kötelességnek tartod, hanem nevednek a bus, de annyival hálásd utódok előtti örökös dicsőségére ápolod is. E mellett én, ha mit tettem, már is boldognál boldogabb vagyok az által, hogy adott szavadnál fogva, mig élek, mindenek fölött becses jó szivedre, azután pedig emlékezetedre tarthat számot a te Bartalod. Pozs. 30. 4. 1858. E levélre méltán büszke Kazinczyhoz 1858. szept. 8-kán irt e tárgyban Mikó, neki egyúttal érdekesen elmondván Kemény Józseffel való erdélyi utazását : »Ön levele rendén, két — valóban különös szerencsével dicsekszik fel. Boldog ember ! Én csak egyre vágyom már évek óta, hogy önt Erdélyben és itt közöttünk láthassam i s immár — már a reménynyel is fel kell, hogy hagyjak. Szemere, a kedves öreg, önnél volt ; Szemere a magyar szonett atyja, Köleseinek és a hazának olyan, igaz — és melegkeblű barátja ! S Bartalki classicus könyvével a magyar törvényhozás- és törvénytudománynak örökre maradandó emléket emelt — itt önnek, szívélyesen és barátsággal telve irt. . ez már szép, ez már valóban megérdemli, hogy szerencsének neveztessék ! Ha még látja ön az elsőt, fejezze ki nevemben példás és fogytigln hazafisága iránt mély tiszteletemet , s ha ir az utolsónak, mondjon én helyettem neki minden szépet, mondja meg szives üdvözletemet. Egyébiránt ezt nekem is lesz alkalmam , megtenni, mert jeles művét alapítandó múzeumunk- nak megküldvén, én ezért levélileg fogok nemsokára köszönetet mondani. Amiket felőlem ön szives hajlamú mondat, nem veszem bókoknak,bármennyire tűnhetnének is fel mások előtt oly színben , nem pedig azért, mivel én ön, irányában a rokon indulat s polgári tisztelet szint azon mértékét érzem, s itt mindenhol örömmel nyilvánítom, és minden ily alkalommal tapasztalnom kell : mennyire maradnak bátra szavaim azon érzelmektől, miket azokkal ön irányában keblem ösztönzéséből kifejezni óhajtanék. Nem kétlem, ismerni fogja ön Nagyajtai Kovács István, jeles történetnyomozónk nevét, Kemény Józseffel együtt az»Erdélyország Történésze tára« czimű becses vállalat egykori alapítójáét ; vele voltam most Előpatakon több ideig, sokat okos ,kodtunk, beszélgettünk hazánk s kivált a székelyek történetéről; megjártuk együtt a háromszéki-székely várromokat, a várhegyi (egykori »Székely bánja«) Szentléleki, Bálványos, Kincsás, Sólyomvár stb. nevű várak helyét. Utazásunk és látásaink kedvesek és tanulságosak voltak, élvezetünk nem csekély. Úgy tapasztaltuk, hogy ezen várak hajdan bizonyos hadtani összefüggésben állottak egymással, oly pontokon lévén emelve, hogy egyikből a másikat be lehetett látni, s az ellenség közelítéséről a legtávolabbi várerődök urait és védőit felgyújtott lármatüzek által villanyszerüleg értesíteni. E jeles történet buvárunktól én történeteink érdekében sokat, sőt egyenesen azok megírását várom, s némi kezességeket is leírok az iránt, hogy várakozásom egykor, ha Isten őt élteti, be fog teljesülni. E férfiú nevét én kiválóan ajánlom ön becses figyelmébe. Mikóra az a nagy haszon leáramlott Bartal Györgynek Kazinczy által való felemlítéséből, hogy — mondhatjuk ez okból — pótolta eddigi mulasztását, és most Bartal classicus művének olvasásán egy rég nélkülözött élvezetet érzett... Halljuk 1858. okt. 16-kán kelt levelében erre vonatkozó megjegyzését : »Én Bartal commentárjait — pirulva vallom meg — most olvastam el először, s mondhatom , nagy gyönyörűséget találtam azokban ; öregbedett irántai tiszteletem, e művet alkotmányos és nemzeti tekintetben roppant fontosságúnak tartom. Vajha magyar nyelven is meg lehetne azt jelentetni, hogy tanulnák meg azt ifjaink mint a »Hármas kistükört« vagy Edvi Illés »Aránytanácsát« könyv nélkül, megőrizvén a nemzeti öntudat jobb időkig azt, mitől minket a viszonyok hatalma nem régen megfoszta.« És ezzel befejeztük e levelezésből való szemelvényeinket. Meggyőződtünk, hogy mind a két férfiút minden tettében és gondolatában a legtisztább honszeretet vezérlő ; azon rajongó szeretet, melyet nemzetünk iránt tápláltak, nem engedte azt, hogy egy perczig is szűnjenek annak szellemi s anyagi gyarapodására mindent megtenni, mi oly sanyarú viszonyok közt egyesektől kitelik : közczélokra nemcsak anyagilag járultak, hanem szellemi tőkéjükből is áldoztak azok javára. Az irodalomban és tudományban mindkettőnek kiváló szerep jutott, melynél csak az volt fényesebb, mely néhány évvel azután a magyar parliamentben várt reájuk. Végül hadd legyen megengedve — mintegy kiegészítésül — felemlítenem azt a futólagos érintkezést, melyben gróf Mikóval állottam. Kazinczy Gábor irodalmi hagyatéka ugyanis derék fia utján kezemhez jutott, és azon közlések, melyeket abból eszközöltem, figyelmessé tették Mikót, és emlékeztették azon Cserey-féle nagybecsű naplóra, melyről Kazinczyval folytatott levelezésében többször volt szó, mint a melyet Kazinczynak kölcsön küldött volt, de ennek közbe jött halála miatt, vissza nem kapott, kérdést intéztetett hozzám ez ügyben, és midőn arra kielégítő választ adhattam, és a kéziratot megküldöttem, ezen sorokkal tisztelt meg engem : »Tekintetes ur ! Ha tanúja lett volna ön azon örvendetes meglepetésnek, melyet a régóta nélkülözött »Cserei Naplója« vételekor éreztem, némileg megjutalmazva találta volna magát azon fáradságért, melyet annak visszaszerzésében tanúsítani szives volt. Fogadja azért leghálásabb köszönetemet. — Nekem — mondhatom — mostanság valami nem igen okozhatott volna nagyobb örömet. — Szives hajlamaiba magamat ajánlva, vagyok el kötelezett szolgája. Kolozsvárit, máj. 19-én 1876. G. Mikó Imre. Áldást poraira s emlékez oly nagyszerűt, minek Erdély körüli érdemei ! Abafi Lajos: A magyar közszellemről. (V.) A belmegpróbáltatások özönét idehaza a külső viszonyok baljós alakulása követi. Félévtizedes csapások sorvasztó nyomán gyorsan ölő vihar közelgése fenyeget sminket — hiába temetnek fejünket belé — nem véd meg az anyaföld e vihar elől, sőt az anyaföld tőlünk követeli a védelmet. Döbbenve szemléljük ezen."rázkódtatás jelenségeit. A felhőkkel terhes ég nyomottá teszi a kedélyt, s a távolból mind közelebb hatoló moraj a memento legsivárabb erejével késztet merengni az előttünk álló küzdelem esélyei fölött. Mert küzdelem előtt állunk. S ha százszor odázza is el diplomácziai ügyesség a megmérkőzés pillanatát , ha a zajgó tenger hullámai most lecsillapodnak is, azért előttünk áll kérlelhetlen, elutasítatlan bizonyosságkép az, hogy nemzeti, állami létünk, emberi jövőnk, jóllétünk, biztonságunk, művelődésünk és polgárosodásunk egy óriási küzdés kötelmét hárítja ránk, amely elől nem hátrálhatunk meg, nem csak erkölcsi indokokból nem. Törökök és szerbek, vagy Jaj a győzőknek. Nagy katonai színjáték. (Csatatér. A törökök épen megverték a szerb hadsereget, mely futásnak indul.) E czím alatt a párisi »Figaro« igen sikerülten parodizálja a keleten történt eseményeket : Törökök: Ali ! Allah ! Győztünk, éljen Mohamed ! (Sietnek erről értesítni a nagy vezért.) Nagy vezér: Győztünk ! Teringettél ! Gyorsan, térjünk vissza, hogy bocsánatot kérjünk a szerbektől. (A törökök Szerbiába térnek vissza). Törökök: A szerbek ! Mi titeket kissé kiporoltunk. Ti teljesen le vagytok dorongolva. Bocsánatkérésünket, sajnálatunkat és minden képzelhető kárpótlást hozunk nektek, amit csak kívántok. Szerbek: Mi nem akarunk semmit tudni semmiről, nem fogadunk el sem bocsánatkérést, sem sajnálatot, sem kárpótlást. Hóhért keresünk számotokra. Mi vagyunk a győzők ! Törökök: (kétségbeesve :) Ti vagytok a győzők ! ? Szerbek: Igen ! Törökök: Ismételjétek, hogy elhihessük ! Szerbek: Mi vagyunk a győzők ! Törökök: Al ! Tehát így van. (Újra megverik a szerbeket és sietnek értesítni a nagyvezért a győzelemről.) Nagyvezér: Újra győzelem ! Ti egyebet sem tesztek, mint hogy mindegyre győztök. Siessetek Csernajeffhez, karoljátok át térdeit és könyörögjetek tőle fegyverszünetet. Törökök: Legyen meg a te kívánságod. (Sietnek Csernajeffhez és teljesítik missiójukat.) Csernajeff: Mentegetődzések ! Bocsánatkérések ! Fegyverszünet ! Semmi sem lesz belőle. A mi helyzetünkben teszitek azt nekünk, mintha mi elfogadhatnék ! Rajtunk fordul meg az, hogy nektek feltételeket tűzzünk. Törökök: De hiszen mi volnánk a győztesek. Csernajeff: Meglehet. Törökök: Ti vagytok a legyőzőitek. Csernajeff: Az is meglehet, de nem látjátok-e be, hogy nem szabad minket unatkoztatnotok ? Nincs türelmem hozzá. Törökök: Ti nem vagytok türelmesek ? Csernajeff: Nem ! Törökök: Mi sem, — és a mustár kez már csípni az orrunkat. (Új barez kezdődik. A törökök lemészárolnak majdnem mindent, ami még Szerbiában van.) Nagyvezér : Itt van ni ! Én istenem, mi fog történni velünk? A szerbek szét vannak verve, porrá zúzva, megsemmisítve. Hadseregem őket ragoutnak vagdalta fel. Nem marad más hátra nekünk, mint