A Hon, 1876. október (14. évfolyam, 236-261. szám)
1876-10-22 / 254. szám
Reggeli kiadás. ..«Cantorgg.l »1« «——8 i»)M'Éli ir HUlluMIIII mm fii' .■-■■■■ i , POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, 254. szám, XIV. évfolyam,' Kiadóhivatal : Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési dlij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt : 3 hónapra............................................* ^ 1 »' 6 hónapra...........................■ • • u Az esti kiadás postai különküldéséért felül fizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik, utó 12 frt 6 frt 2 frt Budapest, 1876. Vasárnap, oct. 2 . Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épist. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad* tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK -«?•»• · -**szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok* tere,. Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás. ZE£ O UnT,, XIV-dik évi folyamára. Félévre...................... Negyedévre . • • Egy hóra .... Az esti kiadás postai különküldéséért felülezetés évnegyedenként...................................... 1 frt .*• Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre potai utalványokat kérünk használni,melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerülnek. Az előfizetések a »HON« kiadó hivatala czim alatt Budapest,Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők A »Hon« kiadóhivatala. Budapest, oct. 21. A két szomszéd háztartása. Az államok háztartásait szerfelett nehéz összehasonlítani, mert mindeniknek megvannak sajátos berendezési és jövedelmi eltérései , úgy az adórendszerben, mint az államkiadásokban, melyeket egy mértékre redukálni nem lehet. Így tehát még a szomszédos Ausztria háztartását sem lehet a végett összehasonlítni a mienkkel, hogy abból pénzügyi gazdálkodásunkra vagy állami terhünkre nézve biztos következtetéseket lehetne vonni. Mert az udvartartási költségeken kívül , a kiadások közt, és a monopóliumokon vagy vámjövedelmen kívül , a fedezet között nem fogunk egy tételre sem akadni, mely összehasonlítható lenne, azon feladatok különbözőségénél és a jövedelmi alapok összehasonlíthatlanságánál fogva, melyekre ama tételek fektetnék. Úgy, hogy ha valaki mindjárt a törvényhozás költségeit hozná elő és panaszkodnék, hogy mi egy millión felül költünk országgyűlésre, mig Ausztria csak 666 ezer forintot irányoz elő, annak a lajthántúli tartartománygyűlések költségeit hoznák emlékezetébe ; vagy aki panaszkodnék, a konzervatívok közül, hogy a nagy Ausztria honvédminisztériuma 84 millióba kerül, mig a miénk csak most szállott 60 millióra, holott eddig 10 milliónál is több volt, azt arra figyelmeztetnék, hogy a Lajthántúl nincs 300 ezer honvéd és nincs külön keretekre szükség, mert a közös tisztikar végzi az oktatást, ez nálunk, ha magyar honvédséget akarunk, lehetetlen. Lehet, hogy valaki panaszkodhat a fölött, hogy az osztrák közoktatásügyi miniszter tárcája 18b millió és mi még csak nem is négy milliót költünk erre; de elfelejti, hogy Ausztria a katholikus papságot is dotálja, és az autonóm felekezetektől nem nyer oly oktatási segélyt az állam ott, mint nálunk. Noha elismerjük, hogy főleg az ipari és felsőbb oktatás terén és a tartományok hasonczélú költekezéseivel szemben Ausztriával a versenyt ki nem álljuk. És szégyennel ismerjük be azt is, hogy Ausztriában a külön földművelési tárca, a kereskedelmivel 33 millió fölött rendelkezik, pedig a tartományok budgetje is jól van dotálva e czélra, míg mi oly mérvű államjószágkezelés és ménesek mellett, milyen Ausztriában nem létezik, csak 102 milliót adunk az egyesített tárcának és erre is 9,6 millió saját fedezettel rendelkezik. Azonban ne felejtsük, hogy közmunkaügyi minisztérium Ausztriában nincs, annak hatáskörét a kereskedelmi és belügyi tárca öleli föl, sőt a kereskedelminél van a bányászat és államjavak összege is, melyek nagy részét nálunk a pénzügyminiszter kezeli. És aki még most is drágálja igazságszolgáltatásunkat, mert az igazságügyi tárca 94 milliót vesz igénybe és ezt aránytalan nagynak tartja, azt figyelmeztetjük arra, hogy Ausztriában e tárcza 21 millióra megy, pedig külön dotatiója van a birodalmi törvényszéknek és az alsófokú bíróságoknak. Sőt megvalljuk, hogy az államadósság terhét és törlesztését sem tudjuk biztosan összehasonlítni, mert ha Ausztria 107 millió kamatot vesz föl, ez nem felel meg a 2207*9 milliónyiegységes államadósságnak, mert ahhoz mi is járulunk (tisztán a kamathoz) 29 millióval, és másfelől ama kamatteherből esik a nem közös osztrák álló és lebegő adósságra is, és tartalmaz rente-terhet is. De ha Ausztria 377*9 millió jövedelemből 107*1 millió kamatot fedez, míg mi 218*3 millió bevételből 70 milliót fordítunk kamatra , akkor mi az állambevételünk 32 százalékát fordítjuk kamatra, míg Ausztria csak 29 százalékát. Itt tehát az arány a mi adóssági tervünkre nézvekedvezőtlen. De kedvezőbb törlesztésünkre nézve. Mert (a közöstől és apró veszteségtől eltekintve) 7,2 millióval törlesztjük évenkint adósságunkat a folyó bevételeinkből, mig Ausztria az 1868-iki törvény értelmében amit törleszt, annak megfelelő új rendet bocsát ki. Tehát a jövő évre e czélra 1824 millió lesz fordítva és ebből 1829 millió hiteloperatióval fedezve. Jövendőre nálunk is ez van tervezve , de eddig évi terhünket képezi ez is, éspedig mi nagyobb arányban törlesztünk, mert 667 millió adósságunkhoz mérten a 7*2 millió törlesztés 1 százalékot tesz ; míg Ausztria 2 milliárdjához a 18*4 millió csak 0*9 százalék. Igaz, hogy Ausztria lebegő és rente adósságára nézve törlesztés nincs és az utóbbi aránya nála minden évben szaporodik ; maga a törlesztés czélja is csak conversió, míg nálunk eddig csakugyan az adósság apasztása volt. Azt hiszem, hogy igen könnyen be lehet bizonyítni a fedezetre nézve is az összehasonlítás nehézségét, az alapok különbözőségénél fogva, így a legtöbb panaszra ad nálunk alkalmat az egyenes adók túlterhelése és ez méltányos panasz. Csak Ausztria viszonyaival nem hasonlítható az össze. Mert, ha Ausztria ép úgy 87 milliót vesz igénybe az egyenes adókból, mint mi, ha azok összege, nála 1868-tól 1876-ig csak 17 millióval növekedett,míg nálunk 46—47 millióval, akkor aránylagos túlterheltetésünk is kitűnik ugyan, de ne felejtsük el azt sem, hogy nálunk a földtehermentesítési pótlékból 19 millió fő be ; ezt az összehasonlításnál le kell ütni. De épen azért sokkal aggasztóbb körülmény az, hogy Ausztria 1868 óta fogyasztási adóit 40 millióról 59 re fokozta, míg nálunk az 1868-ban bejött 12,6 millió most is csak pár száz ezerrel van meghaladva. De itt aztán az összehasonlítás annyira ismeretes és a baj oly köztudomású, hogy annak fejtegetésébe sem bocsátkozunk. Csak azt konstatáljuk, hogy az összes monopóliumok és fogyasztási adók jövedelme nálunk is , arányosabban emelkedett, mert Ausztriában 1868—1876 között 150*9 millióról 207 millióra , nálunk 47*6 millióról 83*1 millióra ment ; ez Ausztriában 26, nálunk 42 százalék emelkedésre mutat. H. S. — A helyzethez. Andrássy gr. nem vesz részt, mint tervezve volt, a vadászatokban. Az ismeretes külpolitikai események szükségessé teszik folytonos itt létét a fővárosban. Itt is fog maradni még egy-két napig állandólag, az uralkodóval egyetemben. — Tegnap d. u. 3 —5 órakor minisztertanács tartatott a király elnöklete alatt, 5 órától 6-ig ismét tovább tartott a magyar minisztertanács Tisza Kálmán elnöklete alatt. A nap legsürgősebb és legfontosabb eseményei lőnek megbeszélve, a megállapodások azonban a dolgok természeténél s a fenforgó körülményeknél fogva nyilvánosságra nem hozhatók. Minda mellett némi tájékozásul szolgálhat az a nyilatkozat mit Tisza Kálmán. Helfi beszédére a pénzügyi bizottság mai ülésében tett, s melyről esti lapunkban már megemlékeztünk. Olaszország magatartása mint most utólag értesülünk, csakugyan olyan volt, hogy a legerélyesebb fellépést tette szükségessé diplomatiánk részéről. A lépés meg is történt s az olasz diplomaták figyelmeztetve lőnek, mily veszélyes játékba fognak, midőn monarchiánk integritásával ellenkező tervelések és szövetségkeresések után kapkodnak. Ki volt nekik jelentve az is, hogy ha a tervelésekkel föl nem hagynak, monarchiánk kénytelen lesz igen rövid úton azoknak elejét venni. Ez nem maradt hatás nélkül. Szögtön bekövetkezett a fordulat az olasz politikában és magatartásban : Olaszország nem csak elfogadta a porta hat havi fegyverszünetét, de ki is nevezett egy katonatisztet a demarcationalis vonal megjelölésére tervezett nemzetközi bizottságban a barettéren, de ami Oroszország visszautasítása után elmaradt. Berlinből a »P. L.« egy levelet közöl, melyben Andrássy gróf azzal gyanusíttatik, hogy a porta hat havi fegyverszünetét csak azért fogadta el, hogy »aliquid focisse videatus.A Így —mumija a levél, Andrássy gróf honfitársai előtt igazolva lesz, hogy a béke fentartása lehetőségének utolsó határáig elment, később pedig mégis csatlakozni fog Oroszországhoz, mert kisebb rész Oroszországgal karöltve járni el a keleti kérdésben, mint nélküle, vagy ellene. Mi az ilyen gyanúsítást egyszerűen visszautasítjuk. Andrássy nem utógondolattal, hanem azon meggyőződéssel nyilvánította elfogadhatónak a török által ajánlott hat havi fegyverszünetet — szemben Oroszország visszautasításával, mert az által úgy az európai békének, mint a monarchia érdekeinek hasznos szolgálatot vélt tenni. S a dolog valóban úgy is áll, hogy komoly, tartós alapokra fektetett békét rövidebb idő alatt alig lehet eszközölni. A téli idény igen alkalmas lett volna mindazon számos és fontos kérdések, reformok megbeszélésére, alapos tárgyalására és életbeléptetések megkezdésére, melyek nélkül állandó béke a Balkánon nem képzelhető. Hogy ezután mi fog történni, nem tudjuk, csak azt tudjuk, miről biztosíthatunk mindenkit, hogy monarchiánk fentartotta magának a cselekvési szabadságot és esetleges actiójában csak jól felfogott érdekei által fogja vezettetni magát. Berlinben egyébiránt nagyon tartanak Andrássy gróf visszalépésétől, kit a »Nat. Ztg.« Németország egyedüli megbízható barátjának tart monarchiánkban. Azzal fenyegetik Berlinből azokat, kik Andrássy gróf megbuktatására törnek, hogy azon esetben, ha Andrássy gróf csakugyan kényszerülne visszalépni, Németország is megváltoztatná magatartását monarchiánk irányában. Németország magatartását is csak most »praecizirózzák«. A »Nat. Ztg.« szerint Németország kijelentette — meglehetős »lutheránus« módon — hogy sem a hathavi, sem a hat heti fegyverszünet ellen kifogása nincs s azért egyiket sem támogatja inkább, mint a másikat ; czélja a német kormánynak csak az, hogy a hatalmak között az egyetértést föntartsa. A „HON“ TÁRCZÁJA. Csak a startot. (Replika a Pesti Napló Borsszemjankónak.) (Az »Üstökös«-ből.) Várjon mi lelte a jámbor Pesti Jankót? Hogy megrabolja a tréfás Borsszem Naplót. Kivesz belőle egy verses vezérczikket, kivel szörnyű módon jobbra-balra csipked : A régi Deákpárt hogy milyen dicső volt ! Ha kellett , nap sütött , ha kellett , eső volt ! Bezzeg nem így van most ! Rozsda, árvíz, fagyok ! Nem ragyog az orczánk , csak az orrunk ragyog (A sok sírás miatt). Itt a nagy deficzit ! Kinek semmije sincs, — még azt is elviszik. Nem siratjátok ti a jó Deákpártot, Hanem csak a skartot, A ki mind e bajba bennünket bemártott. Azok a jó urak, kiket skartba tettek, Az a bajuk, hogy már többé nem üthetnek, S nem hogy örülnének a szép sarcophagnak, A jámbor múmiák beállnak kofáknak. Elfeledik, hogy ők már meg vannak halva, Balrafestett képek kapnak velünk hajba. Idétlen szülöttek spiritusba rakva Nem maradnak veszteg ott a poharakba’. »Szeretik magukat.« — (non dispis de gustis) S leiszszák magukról még a spiritust is. Nem siratjátok ti a jó Deákpártot, Hanem csak a skortot. Hogy nem játszhatja már többé a hazárdot. Hisz a bajt tőletek kaptuk, mind örökbe, A sok nehéz terhet, a mit hordunk nyögve, A sok drága kölcsönt, Isten jó voltából ; Járatlan vasutat, hivatalnok tábort, A rész vámszerződést — elfeledett bankot , Nyakunkra csőditett idegen bitangot, Szédelgés korszakát, gründolási Bábelt, És a miknek nevét ma sem számlálnád el, A mi csak elbukott a nagy bécsi rottyban, A mi csak gondtalan újságból kipottyant , S ezt a félbemaradt gyönyörű boulevardot. S mi nem szidjuk ezért a jó Deákpártot. Hanem csak a skortot. De hát mi bajotok ? Legalább éltetek ! Mi csak a közös bajt viseljük veletek. Az adóért minket ép úgy exequálnak. Nincsen itt extrawurst Péternek vagy Pálnak. Tisza alatt is van annyi hivatalba, A mennyit csak Tisza vize eltart halba'. Többet kell dolgozni, kevesebbül élni, Megtakarítani, jobb időt remélni. Mindenkinek kincse van a tenyerében. Csodákat mi tőlünk senki se reméljen, Hogy az égből rázunk majd le milliárdot. — Hagyjuk tiszteletben a jó Deákpártot, S feltünni a skortot! K—s Men. Orosz felfuivalkodás. Ama válaszban, melyet az orosz kormány a török részről ajánlott hat havi fegyverszünetre a portához intézett, a következő épületes passus is olvasható : »A portának ki-V á n s á g alakjába öltöztetett ama föltétele, hogy Oroszország gátolja meg az orosz önkényteseknek Szerbiába nyomulását, oly insinuáció, melyet egy európai hatalomnak sincs joga (!!) Oroszországhoz intézni, még kevésbé teheti ezt Törökország, mely a Bulgáriában elkövetett kegyetlenségek folytán elvesztette minden jogát arra nézve, hogy még szót emeljen az európai concertben.« Az orosz kormány erre még azon nyilatkozattal teszi rá a koronát, hogy fegyveres orosz csapatoknak a harcztérre tódulása tisztán Oroszország belügye, melyhez a hatalmaknak semmi köze, s abban, hogy a porta e »kérdést bolygatja,« Oroszország provocatiót lát. Mintha egy hideg borzadály futna végig az emberen, mikor ily kihívó hangon hallja beszélni Oroszországot. Az orosz válasz a portához volt ugyan czímezve, de szólt az Európának is. Eltekintve attól, hogy ily hangon csak ultimátumokat szokás fogalmazni, mélyen sértő és lealázó tudat Európára nézve, hogy Oroszország mer ily diktátori hangon beszélni. Hogyan? Egy európai államnak se volna joga beleszólni abba, hogy a muszka hatalom, mely már mindenhatónak érzi magát a continensen, már 20 ezer főnyi orosz katonaságot küldött a harcrtérre? Egy európai hatalomnak se lett volna joga tiltakozni az ellen, hogy Oroszország egyoldalúlag és kényekedve szerint zaklatja fel és veszélyezteti Európa békéjét? Az európai béke, államok biztonságának veszélyeztetése, merőben orosz belügyi kérdés volna,mely ellen a ki mer ellenkező kívánságot kifejezni, az provokál ? Mióta szűntek meg mérvadók és kötelezők lenni nemzetek és államok között a nemzetközi jog szabályai? Visszaestünk volna menthetetlenül a vad barbarizmus sötét korába, melyben nem a jog, hanem a brutális erőszak uralkodik ? Mióta, honnan vette e jogogot az északi barbár, hogy önhatalmúlag ex- I communikáljon egy államot az európai concertből ? A népvándorlás vad korszakát éljük-e most, hogy a hordák elözönölhetik más államok területét ? És mindezek ellen egy európai hatalomnak sem volna joga felszólalni? Mi jogon tagadja Oroszország e tagadhatanul létező jogot ? Mi jogon teszi túl magát rajta ? Szomorú tanulságot rejtő kérdések ezek. A válasz mindezekre : a brutális erőszak joga. Európát alig érte nagyobb szégyen és megaláztatás, mint mikor így kénytelen (?) hallgatni, mint tagadja meg a muszka hatalom a legsarkalatosabb nemzetközi jogszabályokat, melyek nélkül nincs modern állam, nincs modern műveltség, melyek nélkül a nemzetek s államok egymásközti viszonyait semmi, de semmi sem szabályozza és korlátozza. Mi egy alkalommal kimutattuk, mily kirívólag sértette meg Oroszország a háború folyama alatt minden tettével a nemzetközi jog szabályait. Fegyveres csapatok küldése Szerbiába, hadikölcsön kötése a szerbek részére az orosz fővárosban, pénzgyűjtések a szerb hadikincstár számára, fegyverszállítmányok, — mindez homlokegyenest ellenkezik az elfogadott nemzetközi jog szabályaival —miután Oroszország — eddig még — nem volt Törökország hadviselő ellenfele. Hogy a hatalmak mindez ellen felszólalni elmulasztották, nem azért történt, mintha arra joguk nem lett volna, hanem mert a hatalmak közt uralkodó visszavonás, egyenetlenség és ellentétes politikai tekintetek azt meggátolták. Elég szomorú, bármi okból történt is a mulasztás , mert a következménye a háború veszélyén kívül az, hogy most kénytelenek zsebre dugni, mint proklamálja Oroszország a jog vérbirkoltatását s mint inaugurálja a nyers erőszakot. Sz. Gy. A képviselőhöz pénzügyi bizottságából. Október 21. Az esti lapunkban közlöttek után áttérnek a közművelődésre . Közművelődési czélok. A nemzeti múzeumnál az előirányzott 90,000 főt átalányban megszavaztatik. Országos (Eszterházy-féle)képtár. Trefort min. előadja, hogy miután a műcsarnok rövid időn elkészül s az országos képzőművészeti társulat azon helyiséget, melyet eddig az akadémia épületében a képtár mellett birt, oda hagyja, e helyiséget az országos képtár számára szükségesnek tartaná kibérelni. Csengery Antal támogatja a min. előterjesztését, megjegyezvén, hogy az említett termek folytatását képezik a képtár helyiségeinek s miután az országos képtár nagybecsű metszet- és kézi rajzgyüjteménye alkalmas helyiség hiányában a közönség előtt zárva s igy a közönség részére élvezhetetlen volt : a hazai műérzék és művészet fejlődése érdekében czélszerű lenne e termeket a metszetek és kézirajzok kiállithatása végett kibérelni. Az akadémia kész is „Egy az Isten.46 — Regény. — Irta : Jókai Mór. ELSŐ FEJEZET. Regény, mely a végén kezdődik. (11. Folytatás.) VI. Gyönyörű is az az Olaszország ! Az ember elvesztette a paradicsomot s akkor azt mondta az Istennek : »már most csináljunk ketten együtt egy másodikat !« S csinálták Olaszországot. A gyönyörteljes táj hívogat és maraszt. Báj megválni tőle, mint egy kedves álomtól. Adorján Manassé nagy lemondást tanúsított, a mikor sietteté az utazást s nem engedett pihenőt tartani sehol. Kevés ember tette volna meg azt a helyében , hogy az isteni Arno völgyön kereresztül a rövidebb utat keresse, hogy kikerülje Flórenczet ,s megrövidítse magának azt az időt, amelyben a legszebb földet láthatja — és hozzá a legszebb eget útitársnéja szemeiben. Ezek nem gyönyörűségre, nem szívhajlamok ápolására ajándékozott napok voltak. Manassé tetteié, mintha az ő részén volna a türelmetlen törekvés, mentül hamarább czélnál lehetni. El nem árulta magát, hogy Blanca titkából tud valamit, s hogy az őt érdekli. Úgy tett, mint akit saját fátuma kerget. Nem mutatott aggályt, szomorúságot , folytatta az ügyvéddel a scurrilis tréfákat s került minden érzelgésre vezető társalgást, amire az olaszországi út olyan nagyon kínálkozik. Manassé Florencztől a legegyenesebb, de a kéjutazóktól legjobban került utat választá , Siena és Orvieso felé. Ez az olasz földnek legszomorubb panorámája. A hajdankorban hatalmas, most aláhanyatlott városok, félbehagyott templomokkal, elhagyott várak, mikből kifogytak a herczegek ; azután kopár, homokdombokkal hullámos pusztaságok, mintha nem Olaszországon, de köves Arábián vezetne át az ut ; ingoványok, miknek láttára az idegent könnyű borzadály futja át , lankasztó kérelmetlenség száll idegeire. A közel Maremmák lázlevegője az : a malária eltiltja az embert attól, hogy felékesítse a földet. Ahol az ember beteg, a föld is beteg lesz : széles, csendes tavak a völgyekben , miken nem járnak hajók ; szabályozatlan folyamok, mik kőrakásokkal terítik be a völgyeket ; vulkáni tájképek, miknek hegygerinczeire kigyótekervényben kúszik föl az út ; mély völgyek, hajdani tüzokádók kráterei, fenekén sötétzöld tengerszemek ; sziklákba vágott hosszú sor lépcsők ; tanujelei annak, hogy milyen mélyen kell leszállni a tüzisten országában egy ital iható vízért ? Vízrohamoktól aláásott sziklatömegek, tetejükön házakkal, mik várják, hogy mikor zuhannak le a mélységbe ; sötét gesztenyeerdőkkel benőtt unalmas hegyoldalak ; mocsárlapályok, rongyos tanyákkal, miknek se ablaka, se teteje ; síremlékek, a mik hasonlónak elhagyott kastélyokhoz és kastélyok a mik hasonlítanak síremlékekhez. Hanem a rövidségén kivül még egy előnye volt ez útnak, a járatlansága. A mindenünnen északnak siető szabadcsapatok kerülték azt , a csendes városokban miket ez itt érint, nincsen mit keresniök. Olyan forradalom, mely a sienai respublicát helyreállítsa vagy Viterbót ismét a pápák székhelyévé tegye, nem jön többet. Brigantik sem háborgatják azt az útvonalat : gazdag utazók nem járnak ezen. Manassé ez unalmas úton hozta el az útitársait , de gyorsan és biztosan. Estefelé, mikor Róma közelébe érkeztek, elkezdett esni az eső, még attól az élvezettül is meglettek fosztva, hogy Szentpéter templomának kupoláját az alkonyégen lerajzolva lássák : egy hosszú, egyforma, kert falak közé zárt út, megszakgatva kápolnákkal, síremlékekkel és csárdákkal, fárasztá a türelmet, mig egyszerre a postaszekér megállt s a postiglione azt mondá, hogy itt vagyunk a porta del popolónál, — ahol az embertől megkérdik, hogy mi járatban van. Ez tehát már itt Róma ! Észre sem vette az ember. Hanem a főczél el lett érve. Azon nap estéjére, melyre Manassé ígérte, eljutottak a világvárosba. Valjon ellenfelük nem előzte-e meg őket? A postiglione azon kérdésére, hogy hová hajtson az utazóival ? Gábor úr előkereste a jegyzőkönyvét s kiolvasta belőle a hotel nevét, amit még Bécsben feldiktált neki a vendéglős. Tudniillik, hogy a vendéglősök valóságos szabadkőműves társaságot képeznek egymás között ; meg van közöttük a reciprocitás : vendégeiket városról városra, kézről kézre adják, sőt ajánló leveleket is írnak mellettük. — Ebben a vendéglőben németül is beszélnek. Ez volt az előnye a kijelöltnek. — Te is odaszállsz ugye bár, a hova mi ? Kérdé Manassét lekötelező nyájassággal Zimándy úr. — A hol németül is beszélnek ? — Köszönöm. — Ha megmondom a hotelben, hogy magyar vagyok, öszszecsókolnak, — s aztán fölteszik a számlára a csókot ; ha azt mondom, hogy német vagyok, megvernek s fölteszik a számlára az ütleget. Olyan helyet keresek, ahol ha beírom a vendégkönyvbe a hazámat »Transsilvania« azt fogják hinni, hogy az Amerikában van szomszédja Pensylvaniának , a yankeet még respectálja az olasz. — Sajnálom ! Szólt Zimándy úr. Annyi idegen közönyös ember között jól esett volna egy . . . — Egy ellenséget bírni a közelben. Egészíté ki mosolyogva Manassé a phrazist. Hosszabb ideig akarok itt lakni , s nem maradok hotelben , hanem mihelyt a málhámat megkapom a harminczadon, keresek valami kis magánszobát a Monte Pincio körül, ahova besüt a nap reggelenkint s oda rejtem el a holttestemet. Most egy fényesen kivilágított utczába fordult be a gyorskocsi. Egy szegletház sarkán pompás szoborművü szökőkút okádta a vizet. — Ez a palazzo Cagliari. Jegyzé meg Manassét minden emphasis nélkül. Blanka önkénytelen kíváncsisággal dugta ki a fejét a kocsi ablakon, hogy meglássa azt a palotát, amely az ő férjének ősi lakhelye, ahová őt az soha be nem vezette, s aminek belsejét nem is fogja meglátni soha. Manassé nem sokára csengetett a kalauznak. A kocsi megállt. Az ifjú leszállt, kezet szorított az útitársaival, akik közül az egyik, a férfi azzal bocsáta el, hogy még okvetlenül találkozni fognak, a másik, a szőke szépség azon reményét fejezi ki, hogy talán még valahol látni fognak együtt valamit, amit látni érdemes ; a harmadik, a herczegnő, nem szólt neki semmit. S ezzel az ismeretlen, a véletlen találkozó eltűnt a szeme elől. Elment magát eltemetni abba a nagy sírba, a melybe annyi nagy emberek, országok, népek, és istenek vannak eltemetve, ahol neki is lesz helye elrejteni valahová a holttestét. — Csak hogy a holttestnek már élő szive van, s viszi magával a szivébe lőtt nyilat. A herczegnő pedig kíséretével együtt hajtatott a hotelbe, ahol németül is beszélnek. A hotelrel, érkeztükre, lesietett a vendégek elé. Finom udvarias ember volt. Gábor úr, természetesen azon kezdé, hogy ők a bécsi vendéglőstől ide vannak utasitva s megmondá a herczegnő nevét. E név hallattára a vendéglős összecsapta a kezeit s azt a betűt engedé ajkain kiszaladni, a mit különben az olasz kimondani nem tud , csak a nagy csodálkozás perezében képesül rá a nyelve. »Cx ! ez ! ex !« — S nem érte excellencziátokat semmi baj az után ? — Minek ért volna ? — Megérkezésük jelezve volt bécsi ügynökünk által hotelünkbe a mai napra s mi a szállást készen tartottuk önök számára; de ugyanekkor még egy másik vendég is volt előre bejelentve hozzánk; előkelő úr Magyarországból , ki szintén első emeleti szállást óhajtott. S ma délután kapjuk a tudósítást, hogy ezt a vendégünket, a vele utazó társasággal együtt Monte Rossonál a szűk hegytorkolatban a rablók elfogták s valamennyit magukkal vitték a hegyek ke-