A Hon, 1876. október (14. évfolyam, 236-261. szám)

1876-10-27 / 258. szám

számára vásárolt telken az intézetnek czélszerű­ épü­letet vélne emelendőnek, a jelenlegi épületet pedig a műegyetem számára tartja átadandónak. Azt tartja, hogy a fizetési pótlék nemcsak az igazgatónak, ha­nem ha rendszeresíttetik, a tanároknak is adandó lenne. T r e f o r t min. azt jegyzi meg, hogy a poli­technikum elhelyezésével egy bizottság foglalkozik, s ha netalán az állatgyógyintézet helyiségének áten­gedése szükséges lenne, az intézet elhelyezéséről min­denesetre gondoskodni kell. Az igazgató fizetését il­letőleg újabb teher nem háramlik az államra. Az előirányzat megszavaztatván, Csengery indítvá­nyára kimondja a bizottság, hogy a tanintézetek állapotáról az illető miniszter jelentést tegyen a ház elé. A bányakapitányságok szükségleté­nél Z­s­e­d­é­n­y­i felszólalása ellenében, ki nem akar­ja, hogy az írnokok fizetése 20 frttal emeltessék, a miniszterelnök és Helfy fölszólalása után, kik e csekély többletet megszavazták, a bizottság az előirányzatot elfogadja. A földtani intézetnél Csengery tudni szeretné, hogy mennyire haladt az intézet Ma­gyarország geológiai felvételében, mire a bizottság kimondván, hogy az intézet évi jelentést terjeszszen elő, az előirányzatot megszavazza. A statisztikai hivatalnál Simonyi E. megjegyzi, hogy statisztikai közlemények nélkül ez intézet nem felel meg czéljának s ha nem adnak elegendő pénzerőt, hogy ez megtörténhessék, ezt a 40,000 frtot is bátran ki lehetne törölni. Keleti megjegyzi, hogy a legszükségesebb adatok az évkönyvben benne foglaltatnak, a jövő évre valamivel nagyobb összeg kell az áruforgalom kimutatása végett. Z­s e d e n­y­i azt kérdi, miért kerül az oly sok­ba, hiszen az áruforgalomára nézve a vasutaktól in­gyen kapják az adatokat ? Hegedűs S. a statisztikai hivatal jelentősé­gét emeli ki s ha a pénzügyi helyzet engedné, többet szavazna meg rá. Zichy N. gr. maga is azt hiszi, hogy ha hite­les adatokra akarunk szert tenni, akkor nagyobb dotatiót kell adnunk a statisztikai hivatalnak. Erre nézve a jövő évre költségvetést kívánna előter­jesztetni. Ezzel az ülés véget ért. A képviselőház pénzügyi bizottságából. Október 26. A­z esti lapunkban közlöttek után M­ó­r­i­c­z a gazdasági viszonyokban s az investitióban keresi okát a nagy defic­itnek, a bajt nem a ménesekben, nem a méntelepekben kell keresni, mert hiába­ a mé­nek tartása fölötte sokba kerül , azonban a mai vi­szonyok egyátalában nem alkalmasak arra, hogy a mének magánosok kezelésébe adassanak át. Elfogad­ja az előirányzatot. P­u­­­s­z­k­y megemlíti, hogy nézete szerint, azon esetben is, ha az összes mének magánosok ke­zébe mennek át, a defic­it a 600.000 frtot meghalad­ná. Igaz, hogy egy gazdasági ág sem részesül oly nagy állami segélyben, mint a­minőt a lótenyészinté­­zetek eddig igényeltek, hanem nemcsak gazdasági czélokból hozatik ezen áldozat, s tökéletesen igazolt, ha itt a kizárólagos gazdasági szempontoktól elte­kintünk, s a lókivitel bizonyos körülmények közt megszoríttatik. H­e­­­f­y a lótenyésztést más gazdaság mód­jára magánosoknak kívánja átadatni, mert az állam nem iparűző. Továbbá a helyzet sem olyan, hogy egy ágra évenkint 1.000.000-nál többet költeni lehetne. Fölhívandónak tartja a kormányt, hogy a lótenyész­­intézetek általa úgy rendeztessenek még a jövő év folytán, hogy azoknak kiadása 1878-tól kezdve az ezen intézeteknek adott 60.000 hold föld jövedelmei­ből fedeztessenek. Zichy N. gr. Ily rövid idő alatt más alapra fektetni ezen ágat az intézetek teljes megrontása nélkül lehetetlen. Szontagh az előadó nézetét pártolja a do­log érdemére n­ézve, a kivitel tekintetében Pulszky­­hoz csatlakozik, annak megfelelő határozatot óhajt. Tisza mint elnök felhozza, hogy a belföldi lóanyag javulása az 5 milliót bőven meghaladja s igy nem áll az, hogy a ráfordított millió kárba vész, miután annak bár indirect után, az ország hasznát veszi. Az itt mutatkozó defic­it egy év alatt meg nem szüntethető. A midőn magánosok azon helyzet­ben lesznek, hogy az állami méneket átvehetik, szí­vesen hozzájárul a létszám apasztásához, de ma erre kilátás nincs. Óhajtja ugyan a defic­it elenyésztetését, de ahhoz nem járul, hogy ez a fölötte nagy becsű és kitűnő lóanyag elfecsérlésével történjék. A lókivitelt illetőleg bizonyos viszonyok közt az államnak önma­ga iránti kötelessége azt megakadályozni s ezt a kormány szem előtt is tartja, de a fenálló kereske­delmi szerződések értelmében egyszerű határozattal megtenni nem lehet s igy a bizottságnak ily nemű határozata gyakorlati haszonnal alig járna. Hogy a lovak java a mi seregeink részére tartassék fen, csak úgy érhető el, ha a hadsereg számára vásárolt lovak ára fölemeltetik, ez pedig a mai viszonyok közt alig tehető. Kéri a bizottságot az előirányzat megtar­tására. Kozma min. tanácsos kimentő felvilágosításo­kat ad a lovaknak magánosok kezére történt kiada­tása tárgyában. Helfy visszavonja indítványát és Hegedűs azon nézetéhez járul, hogy a bizottság előbbi határo­zata megnjittassék. Pulszky a kivitel kérdésében megelégszik azzal, hogy a minisztérium, a­mint­ kijelentetett, figye­lemmel kísérje ezen ügyet. A­ bizottság megújítja azon határozatát, hogy a minisztérium oda működjék, hogy a tenyész­­intézeteknél már a jövő években megtakarítások éressenek el. A központi kiadások a részletes tárgya­lás folyamán megszavaztatnak, S­z­a­p­á­r­y gr. azon indítványának elfogadásával, hogy a központi állo­mások jövőre kisebb állású egyénekkel töltesse­nek be. A ménes birtokg­azdaságoknál a bizottság W­ahrmann indítványára s T­r­e­f­o­r­t min. hozzájárulásával virement megadása mellett 16.000 frtot töröl. A méneseknél Wahrmann előadó azon 8000 frtot tartja levonandónak, melylyel az elő­irányzat az előző évit fölülmúlja. Kozma min. tanácsos nem tartja keresztül­­vihetőnek az ily megtakarítást. Szapáry gr. a törlés ellen s Hegedűs mel­­lette nyilatkozván, a bizottság a virement mellett a 8000 frtot levonja. A méntelepek szükséglete vita nélkül megszavaztatik. A lóversenyekre fölvett összeget S­i­­monyi egészen törlendőnek tartja, mert az ország­nak mulatságokra nincs költsége ; ha azonban a bi­zottság a törlést el nem fogadja, nem frankokban ha­nem forintokban kívánja az összeget kifejeztetni. T­i­s­z­a K. min. elnök az előtte szólónak meg­jegyzi, hogy a lóverseny nem csupán mulatság, ha­nem a lóanyag szerzésének egyik főeszköz­e, kéri az előirányzat változatlan megtartását. A bizottság Zichy N. gróf pártoló föl­­szólalása után az előirányzatot változatlanul fo­gadja el. A lótenyésztési jutalmakra fölvett 15.600 frtot Wahrmann kidobott pénznek tartja ugyan, de miután a ház már tavaly e tételt 3000 frttal szállította alá, törlési indítványt nem tesz. Z­s­e­d­é­n­y­i úgy vélekedik, hogy a ház pilla­­nati hangulata a bizottságot véleménye nyilvánításá­tól el nem térítheti. Az előirányzat, valamint a te­­nyészanyag bevásárlására fölvett összeg változatlanul elfogadtatott. A ménesbirto­k-g­azdaságok be­vételéből W­ahrmann indítványára 150,000 főt töröltetett. T á V i r d a. Kiadás 1.954,610 bevétel, 1.610,40 frt. Wahrmann előadó. A miután a posta és távír­da egyesítése a bizottság által elfogadott alapon tavaly történt s ez által valami megtakarítást értünk el, s ezt örömmel konstatálja , az előirányzat megszava­zását javasolja. Helfy kérdést intéz a távirda és postai nyomtatványok kérdésére nézve, melyről az utóbbi napokban a hírlapok különös híreket közöltek s az előadó azon megjegyzésre, hogy erről inkább a postánál lehet szó, csak azt az egyet kérdi ezúttal, hogy hány ritma nyomtatvány rendeltetett meg a távirda számára a mult évben. T r e f­o r t min. e kérdésre vonatkozólag rész­letes jelentést fog a bizottság elé terjeszteni s ez ügy a postához tétetvén át, az előirányzat megszavaz­­tatik. Takács János min. tanácsos a személyi és dologi kiadások közt virementet kér, mire a bizottság a két kiadás közt külön-külön megszavazza a vire­­ment-t. A vesztegintézeteknél, melyek 53.700 frtnyi előirányzatát az előadó megszavaztatni java­solja, Hegedűs úgy tudja, hogy a bizottság hatá­rozata értelmében a vesztegintézetek szervezésére vo­natkozólag a törvényjavaslat már beterjesztendő lett volna , mire a r­e­f­o­r­­­min. azt válaszolja, hogy a ja­vaslat készülőben van. A marhavész elfojtására előirányzott 39.000 frt az előadó felszólalása ellenére, ki 100.000 frtot kíván felvétetni a zárszámadások nyomán, a miniszter megnyugtatása következtében, változatla­nul hagyatik. A budapesti állatorvosi tanintézet­nél S i Jv­á n­y­i E. megjegyzi, hogy a gyógyintézet Nyilt levélre n­yikt válasz. A dévai tanítóképezde ügyében Sándor Domo­kos úr, a képezde igazgatója több lapban egy nyílt levelet intézett hozzá. E levél tartalma röviden ösz­­szefoglalva az, hogy nehezteli a dévai tanítóképezdé­­ről a pénzügyi bizottságban tett nyilatkozatomat és tagadja, hogy ezen intézetben dákoromán szellem uralkodnék. Azt hiszem, hogy e nyílt levélre a leghelyesebb választ akkor adom, ha ismertetem az ezen intézet fölött a képviselőház pénzügyi bizottságában folyt tárgyalást. Erre vonatkozólag a kolozsvári­­Magyar Polgáriban jelent meg a legrészletesebb és leghívebb tudósítás és legyen szabad azt ide írnom : »A dévai tanitóképezdénél Lukács Béla ki­jelente, hogy miután e tanitóképezde jelenlegi szerve­zetében nemcsak nem felel meg a czélnak, hanem dá­koromán tanya, melyben csak magyargyülölség és államellenes eszmék tápláltatnak, — nem hajlandó mit sem megszavazni e tanitóképezdére mindaddig, mig az gyökeresen át nem alakittatik ; mert a magyar állam pénze nem arra való, hogy azon oly intézetek tápláltassanak, melyek magyar és államellenes üzel­­meknek fészkei. T­r­e­f­o­r­t miniszter és ez ügybeni előadója , G­ö­n­c­z­y miniszteri tanácsos elismerték, hogy e tanítóképezde méltó panaszra adhatott okot, elismer­ték, hogy a tanítóképezde tagjai magyarellenes de­­monstrátiókat vezettek s az egyik tanár nemcsak a román nyelvet és irodalmat, hanem szabályellenesen a többi tantárgyakat is nemcsak román nyelven adta elő, hanem előadásai miatt politikai szempont­ból is jogos lehetett a panasz. De a minisztérium in­tézkedett ez irányban már, az eddigi hanyag igazga­tót mással helyettesíté­s reménye van, hogy az eddigi dolgok ott többé nem fognak ismétlődni. Simonyi Ernő oly intézetre, mely állam­ellenes eszméknek a gyálpontja, szintén nem hajlan­dó pénzt megszavazni, azért követeli, hogy a kor­mány ez intézetnél, a­h­o­l csakugyan úgy lát­sz­i­k b­aj van a legerélyesebben járjon el. Szontagh Pál az igazgató egyszerű áthe­lyezését nem tartja elégnek; ez nem büntetés az oly egyénnek, ki a magyar állam pénzén fizettet­vén, mégis megengedi az államellenes üzelmeket. Tapasztalásból tudja, hogy egy egyén egy egész in­tézetet ritkán képes reformálni, s azért meglehet, hogy a jelenlegi igazgató is kénytelen lesz úszni az intézetben uralkodó irány­nyal. Kívánja a kormány erélyes eljárását , a ta­nárt ki az intézetben politizál, vagy azt tanítja, mit tanutnia nem szabad, az igazgatói ki kötelességét nem teljesíti — egyszerűen el kell csapni. A miniszter azon ismételt ígérete folytán, hogy a legszigorúbban ellenőrizni fogja e tanítóképezdét és szükség esetén erélylyel fog intézkedni, e fentar­­tással a bizottság megszavazta a dévai tanítóképezde jövő évi dotatióját.­ Ennyi az, a­mi a dévai tanító­képezdére nézve a pénzügyi bizottságban mondatott. A miniszter úr­nak és előadójának beismerése bizonyítja, hogy fel­szólalásom nem volt alapnélküli. Ha tehát Sándor Domokos úr azt írja, hogy én a dévai tanitóképezdé­­ről többet tudok, mint ő, ki amaz intézetnek igaz­gatója és azt éber figyelemmel kiséri, de abban dá­koromán szellemet nem tapasztalt — akkor kérnem kell őt legyen oly szives és forduljon nyilt levéllel miniszteréhez, ki ugy látszik bár távolabb van, mégis jobban van informálva mint ő. Budapest október 26. Lukács Béla, orsz. képviselő, az állami szerződésekkel is, bár miként legyenek azok szövegezve. Nemzetközi szerződések nem lehetnek érvénye­sek, mihelyt a tények, melyek azok kötésénél irány­adók voltak, teljesen megváltoztak. És bizonyára a változás Törökországban 1856 óta igen nagy s elég indokul szolgálhat a szerződést fölbontottnak tekin­teni. 1856-ban komoly baj leendett Európára nézve, ha Törökországot Oroszország elfoglalja, s főkép Európa szabadságára, melynek akkor Oroszország ellensége volt. De most Németország hatalmi növe­kedése oly teljesen megvédi Európát Oroszország ellen, hogy e tekintetben nem tesz semmi különbsé­get, váljon Oroszország elfoglalja-e Törökországot vagy sem. A garancia fő indoka nem létezik többé, sőt annak eszméje is úgyszólván kiveszett az emlé­kezetből. S magát Törökországot illetőleg is változ­tak a viszonyok. 1856-ban még remélni lehetett, hogy Törökország reformálni fogja magát, hogy pénzügyeit rendezni s alattvalóit jobban kormányoz­ni fogja. De reformok helyett az ország aláhanyat­­lott­ pénzügyei rosszabbak, mint 1856-ban voltak s kormánya gyengébb és rosszabb, hogy sem jó czé­­lokra törekedhetnek. Másodszor azt mondják : Ígéret ide, Ígéret oda, Törökországot fen kell tartanunk, mert különben Oroszországé lesz Konstantinápoly — tényleg, ha nem is névleg. Mert nincs hatalom, mely onnan vissza tart­hassa ha egyszer a török állam felbomlott. A görö­gök, szerbek, románok tehetetlenek volnának Orosz­országgal szemben, mihelyt Konstantinápolyt bírni akarná. Ezen érv egyik premissája helyes, a török ele­men kivü­l más nem tarthatja meg Konstantinápolyt. De a másikat nem lehet bebizonyítani. Senki nem bi­­zonyíta be azt, hogy Konstantinápoly oly fontos po­­sitió Angliára, miszerint érte háborúba bocsátkoznia kelljen. Angliára nézve ugyan valamivel előnyösebb volna, ha Oroszország nem bírja a Fekete tengert, ke­reskedelmünk ott biztosabb s Indiával való közleke­désünk is kevésbé veszélyeztetett volna. De mindez még nem elég előny arra, hogy háborút kezdjünk. Érdekből többé nincs okunk Törökországért küzdeni. Némelyek azt mondják, hogy Konstantinápolyt az öt hatalom garantiája alatt szabadvárossá kell tenni, háború nélkül. Ám legyen, de háborúba menni ezen czélért sem volna érdemes. S mint minden ga­rancia, szükség esetén ez sem sokat érne. Az egyedüli állam, melynek érdekében áll Konstantinápolyt sza­bad várossá tenni, Anglia, és csak egy igen vérmes úgy képzelheti, hogy Németország vagy Ausztria vagy bár­mely nagy­hatalom egy oly szerződés kötését erő­szakolja más államra, mely által csak Anglia lesz a nyertes. Ily önzetlenséget a nemzetközi moralitás nem tanúsít. Mondják azt is, hogy Anglia akadályozza meg nehogy Oroszország tengeri hatalom lehessen a Fe­ketetengeren, s hogy el kell zárnunk előle a Darda­­nellákat és a Bosporust. De tagadjuk, hogy Angliá­nak ez érdekében állana. Vannak már más tengeri hatalmak is a Fekete tengeren, melyek ellen Anglia kénytelen ott hajórajt tartani, ha szükséges , s kevés különbséget tesz, váljon egygyel több vagy keve­sebb-e a hajórajok száma. És van abban valami mon­­strosus vagy embertelen, mint Gladstone mondaná, hogy a Fekete tengernél lakó hatalom ne mehessen ki onnan,, nehogy egy távol levő sziget tengeri hatal­ma gyöngíttessék. Azt is ajánlják, hogy Konstantinápolyt vegye birtokba Anglia s tartsa meg azt meg az angol érde­kek anyagi garantiája gyanánt. De ha ezt akarná tenni, nem tehetné másként ha csak a körülte levő tartományokat is birtokba nem venné. Ez esetben az a természeti törvény érvényesülne, mely kényszeríti a czivilizált népeket, hogy hódítsák meg félig czivili­­zált szomszédaikat. Sokkal olcsóbb is volna tengeri ha­talmukat erősebbé tenni a keleti kereskedés védelmé­re, mint Konstantinápolyt elfoglalni és megszállva tartani. Ezért világos , hogy Anglia nem viselhet háborút Törökország fentartásáért. Aztán az »Eco­nomist« a másik kérdést tárgyalja: várjon a tö­rök birodalom felbontására ne fogjon-e fegyvert Anglia és szintén arra az eredményre jut, hogy nincs ok a beavatkozásra. A Bulgáriában elkö­vetett kegyetlenségek , úgymond, szükségképens következményei voltak a bomladozásnak. Angliá­nak nincs is módjában a Dunafejedelemségeknek jó kormány­formát adni. Azok sorsa egészen a szom­széd nagy katonai birodalmak kezében van. Annak kell megtörténni a­mit ezek fognak kívánni és mi ezt nem változtathatjuk meg. Ha sikerül nekik valamely független államot teremteni, kétségkívül örömest elfo­gadják Anglia garantiáját, de ez ránk nézve csak teher lesz. Világosan szólva, ha most háborúba mennénk Oroszországgal, Törökország ellen, Oroszország a háború alatt elfoglalná e tartományokat s a háború után megtartaná azokat és mi nem juthatnánk hoz­zájuk. Rosszul cselekedhettünk 1854 ben, hogy nem engedtük Törökországot felbomlani, e felbomlás borzasztó pusztításokat fog okozni, de legalább a jelen nemzedék meg lett kimérve attól. Ha most in­terveniálnánk megint csak bajt okoznánk, de az ese­ményeket nem tar­tóztathatnók fel. Azt hiszszük tehát—így végzi az »Economist« czikkét — hogy Angliának távol kell maradnia a bekövetkezendő küzdelemtől. De nem vagyunk bizo­nyosak az iránt, vájjon képesek leszünk-e erre. Egy­felől elavult ideák unszolnak arra, hogy Törökor­szágnak segítsünk, más ideák arra ösztönöznek , fog­laljuk el Konstantinápolyt, mindkettő egyértelmű azzal, hogy Oroszország ellen menjünk a háborúba, más­felől egy új hatalmas érzület arra kényszeríti Angliát, hogy a török alattvalók sorsának javítását kivánja, a­mi azt jelenti, hogy Oroszországot segít­sük. Ezen hatalmas erők mindenikét bárminő ese­mény túlsúlyra segítheti és akkor belevonathatunk a conflictusba. Mi ne legyen Anglia politikája keleten. E czim alatt egy czikket közöl a londoni »Eco­nomist,« mely az igazi John Bull szellemet árulja el. Közöljük eszmemenetét. Közéig a döntő pillanat, midőn Angliának ha­tároznia kell, hogy segítségére menjen-e Törökor­szágnak s a török birodalmat megmentse, avagy há­borúba menjen Törökországot megsemmisíteni s egy uj birodalmat képezni, mely kedvezőbb legyen a tö­rök alattvalókra nézve e mostani uralomnál. Az előbbire nézve azt mondják, hogy Anglia 1856-ban garantirozta az ottomán birodalom integri­tását, hogy határozottan megígértük neki, miszerint, ha bármely idegen állam megtámadná és segítségre leene szüksége, mi azt megadjuk neki, és hogy ezen ígéretet épen azért tettük, nehogy Oroszország meg­támadja Törökországot a­mi most tényleg bekövet­kezik ; ha azt akarjuk, hogy jelentsenek valamit a szerződések, akkor most egész erőnkkel segíteni kell Törökországot. És nem lehet kétség, hogy mikor a szerződés megköttetett, akkor csak­ugyan ez is volt a czélunk, mert a szavak olyan világosak a minek csak lehetnek. Azonban ez nem lehet irányadó. Ép úgy mint a magán­szerződések bizonyos határozott időkhöz és körülményekhez vannak kötve, így van ez Budapest főváros rendkívüli köz­gyűlése október 26-án. A mai folytatólagos közgyűlést R­á­t­h K. fő­polgármester azon kijelentéssel nyitotta meg, hogy a legközelebbi rendes közgyűlés nem szerdán, nov. 1-jén mikor ünnep lesz, hanem pénteken, nov. 3-án tartatik meg. Ezután az 1877 évi költségvetés folytatólagosan tárgyaltatott. A közvágóhidi és marhavásári bevételek, mér­tékhitelesítő hivatali, közjótékonysági és szegényügyi bevételek, reál-, polgári-, és elemi iskolai bevételek, rajztanodai bevételek, gyámhivatali kiadások megté­rítése, letéthivatali jövedék, irodai és mérnöki díjak (XX —XXVIII főrovatok) czimén előirányzott ös­szegek észrevétlenül hagyattak helyben. Az állandó katonaszállásolási költ­ségek (XXIX. főrovat) cziménél elfogadtatott Scheich K. indítványa, hogy a beszállásolások után 10 nappal a kimutatások a pénzzel együtt a számvevőség által a kért elöljáróságokhoz tétessenek át, mi a feleknek nagy könnyebbségére lesz. A föl­vett összeg ellen nem volt észrevétel. Az átkelő katonaszállási díjak és adóvégrehaj­­tási dijak XXX. és XXXI. czimei elfogadtatván, a vegyes czimek alatti 38,343 forinttal előirányzott (XXXII. fer.) bevételeknél a pénzügyi és gazd.­bi­zottság a 3yik alpontra nézve, melyben 20,000 frt államsegély van fölvéve, az országutak jó karban tar­­­­tására azt indítványozza, hogy a jelen évre elő­irányzott, de a minisztérium által még mindez ideig nem utalványozott ugyan­ekkora összeg a miniszternél megsürgettessék külön felirattal. Eh­hez a közgyűlés is hozzájárult. Az 1. alpontnál pénzkészletek gyümölcsöztetése után 3000 forint jövedelem irányoztatik elő. R­á­t­h Károly (orszá­gos képv.) fölvilágositást kér az iránt, mi kép lehet az, hogy ily csekély pénzösszeg van e czímen előirá­nyozva ; csak 60—70,000 írtja gyümölcsöztettetik a fővárosnak a pénzintézeteknél évenkint ? Az elnök által fölvilágosittatván, hogy itt csak a házipénzt&F rövid lejáratú betétei vannak fölvéve, elfogadja ő is, a közgyűlés is az egész czimet. A rendkívüli bevételek (XXXIII— XXXIX. fer.) ezen rovatánál, melyben az adókezelési rktv. költségek részbeni fedezésére 30 ezer frt állam­­segély van felvéve, a pénzügyi bizottság azt indítvá­nyozza, hogy a miniszter ennek idejében leendő utal­ványozására szintén felkeressék , s egyúttal mondja ki a közgyűlés, hogy jövőre állami czélokra a főváros csak úgy szervez hivatalt, ha az állam ezen hivatal költségeinek viselését is magára vállalja. A tanács csak a felirathoz járul, mert ily elvet kimondani azért sem lehet, mivel a törvény kötelezi gyakran a fővá­rost ily hivatalok felállítására. A közgyűlés a tanács véleményéhez járul. Még a két utolsó bevételi tétel is elfogadtatván a szükséglet tárgyalása kezdődik. Ennek I. ferovata a tiszti és szolgasze­mélyzet fizetését és lakbérilletményét 627,492 fttal veszi fel. A p. v. és gazd. bizottság e roppant tételt fájdalommal szavazza meg ; indítványozza, hogy a 9-es szervező bizottság hivassék fel javaslatot adni a munkaórák beosztása s az ez által elérhető megta­karítások iránt. A tanács nem nagy eredményt vár ugyan ettől, de hozzájárul a kérdéses ügynek a 9-es bizottság elé utasításához. Havas pártolja az elő­irányzatot s a munkaórák elégséges voltát hangsú­lyozza, Zmeskál is a rendszerben látja a hibát. A rendszer megváltoztatása nélkül a 9 es bizottság sem tehet megtakarításokat. Ráth főpolgármester a közigazgatási bizottság teendői közé sorozza, a hiva­talos órák czélszerűbb beosztásáról is intézkedni ; felhozza, hogy a jelenlegi 1128—1113-ig tartó hivata­los órák nem csak nem tartatnak be, ('/2­8-kor egy tisztviselő sincs a városházán), de még 9 órakor is alig találni valakit. Még Kammermayer szól e ponthoz, a beosztás bajos voltát emlegetve, mire a közgyűlés elfogadja az indítványt, hogy a 9-es bi­zottság hivassék fel a hiv. órák iránt véleményt adni oly formán, hogy ez által megtakarítások érezhesse­nek el. Az ideiglenes napidíjasok diurnumaira (II. fer.) előirányzott 35.000 írtból a pénzügyi bizott­ság indítványára 5000 frt töröltetik a tanács utasít­­tatván, hogy ezen törölt összeget a liquidationalis bizottság által behajtandó hátralékokból fedezze. A IV. főrovat alatt segélyekre és ju­talmakra 6000 frt van előirányozva. F a b i n y i Theofil felhozván, hogy elég jól vannak a tisztviselők díjazva, a segélyekkel szűk markúan kell bánni, 50% törlését indítványozza, s csak 3000 frtot szavaz meg. R­u­p­p tanácsnok tekintettel arra, hogy ez összeg e legszegényebb sorsú tisztviselők részére vétetett föl s a tanács különben is megnézi kinek ad segélyt, de a mult évi eredmény szerint 6000 ft e czélra szükségeltet­ni fog, megszavaztatni kéri az összeget. Ráth K. orsz. képv. 10°jo levonást indítványoz. A közgyűlés Fabiryi indítványát fogadja el, és a czimből a jutalmakat töröli. Az irodai szükségletek 10-ik alrová­­sánál »kisebb szükségletek«-re felvett 3000 forint 2000-re szállittatik le. Elfogadtatik Szab­ók­y in­dítványa, de csak óh­aj kép, hogy a papír stb. le­hetőleg hazai gyárosoktól szereztessék be, mert tud­valevőleg az ily szállítások árlejtésen adatnak ki an­nak a ki legolcsóbban szállítja, bármily nemzetiségű is. Innen a VI — XIV. förovatok észrevétlenül fogad­tatnak el. A XV. förovatban nyilvános par­kokra és faültetvényekre 60,398 frt van felvéve. Ennek b) '/. alrovatánál a 4000 frt prelimináré meghagyatik, de az e­g­y p­s fentartásának költségei is ebből kerüljenek ki. A 6., 5. alatt az üllői-út balol­dalán alakított faiskolára fölvett 3350 frtból 1000 frt tör­­tetik. A ferenczvárosi régi temetői új erdőre előirányzott 3000 frtból szintén 1000 frt, a szeder­kertre stb. tett 1970 forint előirányzatból pedig 970 frt töröltetik. Ellenben a közgyűlés a szentgellérthe­gyi faültetvényekre praeliminált 1500 ftot felemeli a p. v. bizottság indítványára 1980 írtra, a­mennyi ta­valy volt. E rovatnál Szabóky a szederkert állásáról kért fölvilágosítást, mi neki meg is adatott. W­e­i­s­z B. F. pedig azt kérte, hogy az Albrecht út felkanya­­rulójánál levő meztelen falak vad szőlővel futtattas­­sanak be , hogy szép zöld színben ékeskedjék. Scheich szavaira az indítványt a közgyűlés el­vetette. Ellenben Naszluhácz helyes javasla­tát, hogy 500 frt vétessék föl a florváth kert tör­melékeinek elhárítása s a térnek sétatérré visszálli­­tása czéljára, a közgyűlés elfogadta s egyik alsóbb pont 500 fttal magasabbra emeltetik. A XVI. főrovat elfogadása után a vízveze­ték kezelési költségeiből 2. p. alatt 800 forint eltöröltetik, 3. dj pontjából pedig 400 frt. A jogügyleti kiadások, vám és jövedék kezelési kiadások, tőke­törlesztés, kamatok után fizetendő összegek akadálytalanul elfogadtatván, a kü­l- és bel­tel­ki utak, hidak, védgátak jó karbantar­tására fölvett 250,000 frt a pénzügyi bizottság javas­latára 227,800 frtra szállíttatik le. Az »utczák és terek jókarban tar­tása« cziménél tanulságos vita fejlett ki. A követé­sekről lévén szó, Haris rámutat azon botrányos követésekre, melyek az év azon szakában történnek, mikor a napok legrövidebbek, az idő legváltozéko­nyabb, s ez­által a város is, a kereskedelem is kárt szenved. G­e­r­l­ó­c­z­i azt mondja, hogy a mérnöki hivatal az árvíz miatt nagy munkákkal volt elfoglal­va, azért késett, de ha jövőre ilyen előfordul, fegyelmi eljárást indít meg. Imre főmérnök : lehet fegyelmi eljárás, a bajon nem lehet segíteni, mert kevés a sze­mélyzet. Steiger a két ellenkező nyilatkozatból érdekes tanulságot von s helyesléssel kísért beszéd­ben kér orvoslást e gazdálkodás ellen. Kammer­­m­a­y­e­r ígéri az orvoslást, a főmérnök irányában nem a leghizelgőbb módon nyilatkozva. A közgyűlés kimondja, hogy a jövő évi követéseknek nemcsak programmja, de tervei és költségvetései is ápril­ióig okvetlen beterjesztve legyenek s a munkák kivitele lehetőleg nyaranta eszközöltessék mindenkor. Az előirányzott összeg azonban kifogástalanul elfogadtatik A XXIV—XXVIII. rovatok észre­vétlen helybenhagyása után, a közvágóhidi és mar­havásári kezelési költségek czíménél a p. v. bizott­ság felemlíti, hogy egy gépész a közvágóhídnál már 1875. julius hóban felfüggesztetett állásától, s azóta — 24 hónapja ! — a vizsgálat befejezve nincs, az illető pedig fizetését folytonosan húzza, sőt helyébe egy lakatos bizatott meg a munkával egy­ürt napi­­dijjal, miért is a város most egy állást kétszeresen fizet. A fegyelmi választmány elnöke kijelenti, hogy e fölött véglegesen döntött ez év márczius havában még, azóta meg a jegyzőnél hevert. Márkus az ily huzavona eljárás ellen hevesen kelt ki, mire a köz­gyűlés a közigazgatási bizottság ügykörébe tartozan­­dónak mondván ezen ügyet, a czimet elfogadja s mára berekeszti tanáczkozásait. A közgyűlés holnap folytattatik. KÜLÖNFÉLÉK. — Királyné ő felsége holnap délelőtt fél 12 órakor Gödöllőről a fővárosi váriakba érkezik s szombaton reggel innét vadászatra megy, mely­nek végével ismét Gödöllőre tér vissza. — A magyar történelmi társulat vál. ülését f. nov. 2-ról — az ünnep miatt — nov. 9-ére halasztotta. — A magyar mérnök- és építész­­egyesület October 28-án (szombaton) esti 6 óra­kor az egyesület helyiségeiben (régi Lloyd-épület, Du­­na felöli oldal, II. emelet) egyetemes szakülést tart. Tárgyai: 1. Meiszner Sándor : a szatmári vasúti Sza­­mos hidat ismerteti. 2. Seefehlner Gyula : a buda­pesti összekötő vasút út-áthidalásainak vasoszlopaira vonatkozó számításokat mutatja be. — Prokesch Osten Antal báró, mint egy bécsi távirat jelenti meghalt. Prokesch 1795. de­­czember 10-én született Gráczban. Gondos nevelés­ben részesült, szép sikerrel végezte a bölcselmi, jogi és államtudományi tanulmányokat és 1813-ban be­állt az osztrák hadseregbe, mint hadnagy. A fran­­cziaországi hadjáratban részt vett és még egy sor évet töltött a katonaságnál Károly főherczeg oldala mellett. Ezután néhány évig mathematikai tanár volt az olmützi apródiskolában. Innen Prokescht beosz­tották a táborkarba őrnagyi ranggal és 1830-ig a táborkar feje volt az osztrák hajóhadnál. Ez állásá­ban gyakran jött érintkezésbe az egyptomi alkirály­­lyal, a szövetséges hajóhadak tengernagyjaival stb. és ez mintegy előiskolájául szolgált neki későbbi di­­plomácziai pályájához. Ez időben több rábízott di­­plomácziai ügyet szerencsés siker követett, a­miért 1831-ben »von Osten« praedikátummal nemességet nyert. Ugyanekkor a hadsereggel Bolognába ment és megbízást adtak neki több diplomácziai ügyben. Egyszer Rómába küldték, majd még békeközbenjáró volt a szultán és kairói alkirály közt. Ez időtől fogva kizáróan a diplomácziai pályára veté magát. 1834- ben követül ment Athénbe, 1845 ben bárói rangot nyert, majd vezérőrnagynak előléptetve Berlinbe és 1853-ban altábornagyi ranggal kitüntetve majnai Frankfurtba ment, mint a német szövetség elnöki követe. Prokesch 1855 óta, mint internanczius mű­­ködött Konstantinápolyban. Midőn néhány éve a di­­plomácziai pályáról visszalépett, kineveztetett az osz­trák urakháza tagjának és táborszernagygyá. Mint katona, diplomata szakított magának annyi időt,­­ hogy tapasztalatait, melyeket Keleten szerzett, följe­gyezze és iratai, miket a Kelet történetéről, ama or­szágok néprajzi, társadalmi viszonyairól közzétett, rég elismert jelességüek. Főbb művei közöl megemlí­­tendők : »A görögök története a török birodalomtól való elszakadásuk idejéből«, »Visszaemlékezések Egyptomra és Kis-Ázsiára« stb. — A budapesti rab segélyző-e­gye­sül­e­t igazgató választmánya folyó hó 29-én dél­előtt 11 ^2 órakor, a megyeház 16. sz. termében (2 ik em. bejárat új világ-utcza) rendes havi ülést tart. Napirend : folyó ügyek elintézése, segélyzések, pénz­tári havi jelentés, titkári jelentés. — Philharmoniai hangversenyek A nemzeti színház zenekara, Erkel Sándor karnagy vezérlete alatt, Wilt Mária és Friedrich­ Materna bécsi cs. k. udvari énekesnők és Goldmark Károly közreműködése mellett a fővárosi vigadó nagy ter­mében három zenekari hangversenyt rendez. Az I. hangverseny műsora nov. 8-án ez : 1.Nyitány »Euryan­­the« czimü dalműhöz Weber K. M. 2. »Danse Ma­cabre« zenekarra (ul) Saint Saëns. 3. Magány dal Mozart »Szöktetés a serailból« czimü dalműből (ze­nekar kiséret mellett) előadja Wilt M­­assz. 4. Sim­fonia (C-dúr) Schumann Rob. — A II. hangver­senye november 2- én : 1. »Adrien« nyitány (uj) Mehul. 2. »Szt. Cacilia legendája« Mezzosopran és nőkarra szerző Liszt F. 3. Serenade vonós hangsze­rekre (F-dúr) Volkmann R. 4. »Falusi lakodalom« symfonia (uj) Goldmark K. (a szerző vezérlete alatt.) — A III. hangverseny műsora decz. 13-án : 1. Sere­nade vonós hangszerekre (új) Fuchs Róbert. 2. »Mindenhatóság« szerző Schubert F., hangszerelte Liszt Ferencz, előadja Friedrich-Materna assz. 3. Scherzo (Mari tündér) Berlioz Hector. 4. Aria »Fi­­delio«-ból Beethoven F., előadva Friedr.-Materna 5. 4-ik symfonia (B-dúr) Beethoven L. Bérleti árak a három versenyre: Páholy 25 frt. Körszék 8 frt. Számozottszék 5 frt. Zenekariszék az első sorban 8 frt. A többiben 5 frt. Karzati zártszék 3 frt. Napt­­árak: Páholy 10 frt. Körszék 3 frt. Számozottszék 2 frt. Zenekariszék az első sorban 3 frt. A többiben 2 frt. Karzati zártszék 1 frt 20 kr. Beléptijegy a te­rembe 1 frt. Bérelni és jegyet váltani lehet Rózsa­völgyi és társa (Kristóf tér) , Táborszky és Parsch (kis koronautcza), Pirnitzer (Deákutcza) mükeres­­kedéseiben és a vigadóirodában. — Népesedési mozgalom.Budapesten a lefolyt 1876. oct. 15-től 1876. oct. 21-ig terjedő héten élve született 243 gyermek,elhalt 195 személy; a születések tehát 48 esettel múlják felül a halálozá­sokat. Az élve szülöttek közt volt 172 törvényes, 71 törvénytelen; nemre nézve 118 fiú, 125 leány. Halva született 14 gyermek, köztük 11 törvényes, 3 tör­vénytelen.­­ A halottak közt volt 117 férfi, 78 nő, egy éven aluli gyermek 70. Ez év 42 hetében élve született összesen 11250, elhalt 10089, a születések többlete 1161-at tesz. Élve szülöttek vallás szerint így oszlanak meg: katholikus 176, ágostai 9, helvét 10, görög n. e. 2, zsidó 46. — Nevezetesebb halálokok : Veleszületett gyengeség és alkathiba 13, heveny agy­­vízkór 2, agykérláb 5, rángások 12, croup 2, roncsoló toroklob 7, hökhurut —, derme és állgörcs —, ka­nyaró 3, vörheny 6, himlő 5, bélhurut 18, gyomor­­bélhurut 0, vérhas 1, cholera­t, typhus 2, genyláz 0, tüdő- és mellhártyalob 15, hashártyalob 0, vízkór 3, rák 3, tüdőgümő 30, gyermekágyi bajok 1, agyhüdös 3, aggkor 6. A halálozások kerületek szerint : I-ső kerületben 13; II. 9; III. 8; IV. 7; V. 5; VI. 22; VII. 27 ; VIII. 37; IX. 16; X. 6; kórházakban 45, — kárba veszett igazolványok. A kerületi elöljárók, jegyzők s esküdtek — mint irtuk volt—a polgármester és főkapitány aláírásával el­látott igazolványokat kaptak hogy azok birtokában a rendőrségi közegeket mindenkor igénybe vehessék. Mint halljuk, ezen igaz©lványok oly idomtalan nagy­ságúak, hogy zsebbe sem férnek , úgy hogy az illetők hasznukat éppen nem vehetik. — Az idők jele. Rosz idők járnak a fővá­ros gazdaságára i°. Tekintélyes számú és nagyságú szántóföldre­ és telkeire nézve a kötött szerződések részint lejárnak, részint, a bérlők fizetésképtelensége miatt felbontatnak. Olyan ember, ki újabb bérletre hajlandó volna azonban alig akad. És ha nagy nehe­zen akad, oly potom áron kapja a bérletet, hogy a hivatalos eljárás ily ügyekben is majdnem többe ke­rül. Legközelebb a »vizafogón« fekvő 300 □ öles tel­ket, a­mely eddig a pesti kőszénbánya és tégla­gyári részvénytársaságnak volt birtokában — kellett volna az ötödik kör, elöljáróságnak árverés utján bármi áron is bérbe adnia. Nem jelentkezett senki ! — Száz éves utczaseprő. A lipótvárosi kerületi elöljáróságnak van egy utczaseprője, ki száz éves, 18 éve söpör és ritka vénsége daczára még utób­bi időben is oly kitartással, hogy az elöljáróság, mely igen szorgalmas és becsületes munkást bir benne, még továbbra is használná, ha a szegény aggastyán a napokban ki nem jelentette volna, hogy »hiába, már nem bírom a seprőt sem !« Az elöljáróság tehát

Next