A Hon, 1877. január (15. évfolyam, 1-29. szám)

1877-01-14 / 12. szám

vámfőözösség és dualisztikus bank alapján in­dult meg az alkudozás a monarchia két fele közt, miután ez csak megszakítva, illetőleg függőben tartva, de teljesen és végképen ab­ban hagyva nincs : igen természetes, hogy a kormány nem folyamodik, a törvényben azon esetre kikötött önálló vámterülethez és önálló bank felállításához, ha az alkudozás a vámügy­ben (mert a bankkérdésben más korlát, mint programmja és az uralkodó helybenhagyása előtte nincs és nem is lehet) tökéletesen ered­ménytelennek bizonyult. Ezt most annál ke­vésbé teheti, mert nem is a vámügyben tör­tént a fenakadás, mi miatt felmerült a kabi­net­kérdés is. De egy oly kormány, mely felveti a bizalmi kérdést, mindazon kérdésekben, melyek azzal összefüggésben állanak, tovább nem mehet, mindaddig, míg a felvetett kérdés eldöntve nincs. És azt hiszszük,hogy ez eljárás nemcsak az alkotmányosság és parlamentarizmus alap­elveivel és a lojalitás követelményeivel iga­zolható , hanem az ország érdekeivel is. Egy­­átalában nem vagyunk oly kedvező közgaz­dasági és nemzetközi viszonyok közt, hogy a békés megoldásra súlyt ne fektessünk és a szakítást nekünk kellene pr­ecipitálnunk. Bár el vagyunk határozva annak elfogadására. Ha eddig el tudtuk kerülni annak ódiumát, elke­rülhetjük ezentúl is, az azzal járó felelősség­gel együtt. Úgy is, mindig mi voltunk vádol­va önző separatistikus vágyakkal , most volt alkalmunk bebizonyítani, hogy nemcsak hogy nem hódolunk azoknak, sőt kellő tekin­tettel vagyunk a monarchia közös politikai és gazdasági érdekei iránt is ; nagy gondat­lanság lenne tehát az osztrákok által előké­szített, sőt forceh­ozott viszályhoz magunknak is hozzájárulni. Legyen a felelősség egészen rajtunk. Ne­künk a praecipitatió csak az esetben állna ér­dekünkben, ha félni kellene, hogy Magyaror­szág részéről még több concessiót tesz a kor­mány — vagy, hogy vállalkozik erre valaki, helyette. Mi azt hiszszük, hogy egyik esettől sem kell félnünk. A Tisza-kormány, legalább (erről bizonyosak vagyunk) tovább nem megy, ha kormányon marad, valósítja bank­­ügyi programmját, is, Ausztriával, vagy anélkül, a­mint a tényezők hajlandók­nak és alkalmasaknak mutatkoznak ; ha ezt nem valósíthatja — visszalép, azzal az öntu­dattal, hogy úgy a monarchia, mint az ország érdekeit szem előtt tartó eljárásában , tehát nem provokált sem monarchikus, sem politi­kai aggodalmakat és mégis kielégítni iparko­dott az ország érdekeit. Mert a­mi különbség van egy dualisztikus bank és egy önálló bank előnyei közt (amannak rovására) azt — kényszerforga­lom alatt és kartell nélkül — ennek rizikójával és az átmenet nehézségei­vel kompenzálva látta. Úgyis csak a valuta­rendezésig tartana akár egyik, akár másik ha­nksyPi’VP".pf tehát p fph­intpfhen pacit "V'' vízoriumot­ képezne, mely a jövőnek sem jo­gilag, sem anyagilag nem praejudikálna. És ha így nem valósul terve , akkor nagyon kívánatos, sőt elkerülhetetlenül szük­séges, hogy visszalépjen ; nem csak azért, mert programmján az ország kára nélkül túl nem mehet , hanem azért is, hogy alka­lom adódjék minden tényezőnek, fenn és alant, egyaránt meggyőződni arról, hogy lényegében (kár és nagyobb zavar nélkül) többet és oly nehéz lesz valósítni, mint kevesebbet a magyar törvényhozá­son keresztül vinni. A­míg erről, úgy a nem­zet, mint a befolyásos körök, a tapasz­talás útján, az alkotmányos formák szigorú megtartása mellett meg nem győződ­nek , addig mindig lesz kétely és mindig lesz követelés. E kételyt és követelést, a Tisza kormány programmján­ak teljes valósít­ásával, za­var és rázkódás nélküli érvényesítésével , több évi gyümölcseivel talán elhallgattathat­ja , de máskülönben az ezekkel va­ló küzdelemnél többet ér az ügy vál­­s­á­g útján való tisztázása. Ha mindjárt idő- (és fájdalom pénzvesz­teséggel is) járna ez, ha mindjárt a nemzetre való appellátióhoz kellene is folyamodni, mégis jobb lesz, ha így oldódik vagy leg­alább kísértetik meg, a válság mellőzése,­­ mintha a konzervatív és független szabadel­vű egyaránt, sőt mások is, abban a hitben élnek, hogy máskép jobban és békéseb­ben lehetett volna a kérdéseket megoldani. Hisz még a szélsőbal és Kossuth is azzal vá­dol, hogy mi haragítottuk meg Ausztriát, hadd legyen másoknak alkalom nyitva, an­nak kibékítésére. A dualisztikus, az alkotmá­nyos és a monarchikus formákat mindenki­nek respectálnia kell és ha ezeket respec­­tálja, akkor mindenkinek lesz alkalma meg­győződni, hogy nem épen olyan roszat akart az a Tisza-kabinet sem a monarchiának, sem az országnak - főleg, ha a tényezőket is te­kintetbe veszszük. Lesz alkalma akkor Ausz­triának is kiábrándulni és a történelem majd igazat ad (rövid időn) Tiszának — és párt­jának. És mi követeljük ezt, mert jogunk van rá! — A német birodalmi választások­ról még eddig teljes és végleges tudósítás nem ér­kezett, mert több helyen szűkebb körű választások lesznek. A mérkőzés minden választó­kerületben a rendelkezésre álló erők teljes igénybevételével történt, főleg a sociáldemokraták és az ultramontánok részé­ről. E helyütt csak a sociáldemocrata válasz­tásokat emeljük ki, mint a melyek eléggé igazolják a »Nordd. Alig Ztg.« ma esti lapunkban közlött aggo­dalmait. — Elberfeld-Barmenben megválasztatott Hasselman (soc. dem.) 11,435 szavazattal; Lip­csében Bebel (soc. dem.) kapott 5240 szavazatot. Brémában Fricke (soc. dem.) 6760 szavazatot; Hamburg II. vál. kerületében Hartman (soc. d.) 10.658 ; a III. vál. kerületben B­r­e­n­e­r (soc. dem.) 5796 szavazatot. — Altorában Hasenclever (soc. dem.) megválasztatott 7667 szavazattal Lasker 6200 szavazata ellen; Münchenben P­r­ö­b­s­t­e­r (soc. dem.) 1677, Kiefer (soc. dem.) 2250 szava­zatot kapott. — Magdeburgban Unruh (4900) és Brake (soc. dem.) — 2680 szav.) között szűkebb választás lesz. Berlinben a második kerületben Baumann (soc. dem.) kapott 4045 szavazatot; a harmadik választókerületben Backow (soc. dem.) 3526 szavatot kapott; a 4. vál. ker.-ben F­r­i­t­s­c­h­e (soc. dem.) 11,000 szavazattal megválasztatott ; a 6-dik választó­kerületben Hasenclever (soc. dem) 9587 szavazattal megválasztatott. — Kö­­nigsbergben Bebel kapott 2000 szavazatot; Kas­­selben Frick (soc. dem.) 2076 szavazatot ka­pott. — Boroszló mindkét kerületében szűkebb körű választás lesz sociáldemokraták és máspárti je­löltek közt és pedig az első kerületben Lasker és B­ä­­­h­k­e (soc. dem.) között, a másodikban Hänel és Kräcker (soc. dem.) között. — Chemnitzben megválasztatott Most (soc. dem.) 12.000 szavazat­tal. — Nürnbergben Grillenberger (soc.dem.) kapott 10.065 szavat. Stuttgartban kapott Hill­man (soc. dem.) 4600 szazatot. Lipcse vidéki kerü­letében Demmler (soc. dem.) választatott meg — és igy tovább. Ezen hézagos adatok is mutatják, hogy a sociáldemokraták ugyancsak kirukkoltatták »zászlóaljaikat« — mint maguk nevezik jól szerve­zett és fegyelmezett testületeiket. — Németországot a »vörös zászló« mindig szaporodó hivei részéről ma­holnap nagy veszély fenyegeti. Adakozás a dévai magy. k. reáliskolai segélyző egyesület javára: Budapestről Weisz Bernát Ferencz 25 frt Husztr­ól Székely Nándor 1 » Ehhez számítva a már kimutatott 58 frtot, be­gyűlt szerkesztőségünknél e valóban jótékony és hazafias czélra eddig összesen: 84 frt Ezenkívül, mint lapunk újdonsági rovatából koronként látható, egyre folynak az adakozások az ország különböző részeiből egyensen magához a se­gélyző egyesülethez is. A berlini sa­j­tó, Neményi Ambrustól. III. Nem annyira olvasóinak nagy száma, mint tör­ténete és összeköttetései miatt méltó a megemlítésre a »P­o­s­t«. A lapot dr. Straussberg alapította és rendeltetése főképen az volt, hogy ezen úr nagy iparvállalatainak malmára hajtsa a vizet. Midőn a vasutkirály csillaga hanyatlóban volt, a lapot egy társaság vette meg, és e társaság mindenesetre egyi­ke a létező legelőbbkelő részvénytársulatoknak. Idő­ről időre a »Post« kap tudósításokat Münster gróft­ól Londonból, Stollberg gróftól Bécsből, K­e­u d­e 1­1 nagykövettől Rómából, és Hohen­lohe nagykövettől Párisból; mivel pedig ezen urak valamennyien tulajdonosai is e lapnak, a berlini journalisták közt szójárássá vált azt a követek újsá­gának (»Botschafter Zeitung«) nevezni. A­mi a lap belpolitikáját illeti, az úgynevezett szabad-kon­­zervatív árnyalathoz tartozik , azaz a konzervatív párt azon töredékéhez, mely : Kprp?Perolp­u*n. Axuipumittiu uuigUKoan ugyan igen jól van érte­sülve, de azért tévedés félhivatalos jellegűnek tartani közleményeit. Egyszerű újságczikk még ritkán kel­tett Európában oly hatást, mint az, melyet e lap múlt tavaszszal »Krieg in Sicht« czimen közölt. Ezen czikk valóságos diplomatiai levelezést idézett elő és volt némi része abban is, hogy Sándor czár és Gortsakoff Berlinben a béke fentartása végett inter­veniáltak — Német- és Francziaország között. A »Krieg in Sicht«-féle czikk szerzője Rössler Kon­stantin úr, a ki mély és kiterjedt politikai meg köz­­gazdasági képzettsége mellett kitűnő, polemikus tol­lal bir. Midőn e sorok írója Berlinben azt kérdezte tőle: valóban ő írta-e a »Krieg in Sicht« czikket, azt felelte: — Nyilvánosan még soha sem tagadtam el a szerzőséget. A lap élén dr. Kaysler áll, az egyetlen német reporter, a­ki a harertéren kifejtett journalisztai te­vékenységéért 1870-ben Vilmos császár által rendjel­lel tüntettetett ki. Valamennyi berlini lap között legelterjedtebb a »Berliner Tagblatt,« a­mely 50,000 példányban jelenik meg. Egészen megfelel a berlini népjellem­nek, olyforma mint a »Figaro« Párisban, csakhogy skandalumok nélkül. Friss élénk czikkei igen jól van­nak írva és távirati tudósításai által mindenről pon­tosan értesült, szorosan véve a dolgot a porosz pártok egyikéhez sem­ tartozik, de mégis leg­inkább a nemzeti szabadelvű párt balszárnyához, kü­lönösen szeret átalános érdekű társadalom­politikai tárgyakkal foglalkozni. Igazi néplap a szó nemesebb értelmében, ügyesen, s a felelősség azon teljes tuda­tával van szerkesztve, a­miről soha sem lenne szabad megfeledkezni azoknak, a­kiknek hatalmában áll, hogy oly nagy olvasó kör számára írjanak. Tárczái­­ban rendesen a legelőbbkelő német íróktól közöl re­gényeket, igy pl. Spielbagen, Gutzkow, Rodenberg és másoktól. Ez volt az első berlini lap, a­mely az »interwiew«-kat amerikai, s az »entrefile«-eket párisi minta szerint a német sajtóban meghonosította. A mily mértékben a »B e r l­i n e r T a g b 1 a 11« folyton folyvást emelkedik, annyira sülyed úgy hite­lét mint előfizetői számát illetőleg a berliniek egyko­ri legkedvesebb néplapja a »Volks Zeitung.« Ezen lap oly »különlegességgel« dicsekszik, a­mely­nek nem egyhamar akadhatni párjára az egész sajtó­ban ; e különlegesség a lap alapítójának H. Be­r­n­­s­t­e­i­n­n­ak természettudományi vezér czikk­eiből áll, melyek összegyűjtve könyvalakban is megjelentek és magyarra is le vannak fordítva. E czikkek könyek, élvezetes módon, de a mellett nagy alapossággal tár­gyalják a legfontosabb s legújabb kérdéseket az ösz­­szes természettudományok köréből. Ritkán közölt va­laki annyi tudományt ily könnyen érthető módon a néppel, mint e czikkek szerzője, a­ki valóságos lenje a tudományok népszerűsítésben. Azonban a lap sokat ártott önmagának balul magyarázott »haladó« doctrinarismusa és sajátságos hirlapirói genje által, melyet ezzel a kifejezéssel bé­lyegzett meg a berlini szójárás: »D­i­e V­o­l­k­s­z­e­i­­tung ohne Kopf.« A »Volks Zeitung fej nélkül«, pedig nem áll egyébből, mint hogy a »Volks-Zei­tung« minden hét végén, oly kiadást rendezett, a mely az egész hét politikai eseményeinek rövid a jellemző kivonatát adta. E lapot azután annyi pél­dányban a­mennyire a külön-külön kötött alku sze­rint szükség volt, egy egész sereg német vidéki heti­lapnak megküldték. A czím helye és a negyedik oldal minden pél­dányon üresen volt hagyva; a negyedik oldalra nyo­matta azután az illető vidéki laptulajdonos aprócsep­­rő helyi híreit, míg az első oldalon üresen hagyatott helyre a sallangos czim jutott, — és igy lett a »fej­nélküli Volks Zeitungból« holmi »Wittenberger Zei­tung« vagy »Greizer-Zeitung« és a többi. Ez által csak azt érte el a lap, hogy vidéki előfizetői, a­kik a »fejnélküli Volkszeitungot« sokkal olcsóbban meg­szerezhették, mint magát az igazi lapot, lassanként abba hagyták az eredetinek járatását s megelégedtek annak surrogátumával­ ily formán a berlini »Volks- Zeitung« majdnem minden vidéki előfizetőjét elveze­­tette. Mivel pedig a vidéki lapok számára való tömeges eladás természetesen kevésbbé fizeti ki magát, a lap, a­mely egykor 40.000 példányban nyomatott, annyira aláhanyatlott, hogy mai napság alig jelenik meg nyolc­adrész annyi példányban. Igen sajátságos újság a »Tribune,« melyet eredetileg törvényszéki közlönyül alapítottak; csak idő folytán lett politikai lappá s az alapítási szédel­gés korszakában azzal a »fortély«-lyal élt, hogy lapja élére lenyomatott egynémely megvesztegetési aján­latot, melyet neki tettek, s utána mindjárt a tagadó választ is, melyben a szerkesztőség erényes fölhábo­­rodással utasítja el magától a kisértést. Ezzel vetet­ték meg a lap szerencséjének ágyát, felkapták és vi­rágzott. Különben nagyon helyes dolog, hogy azon időben, midőn annyi lap élt megvesztegetésből, volt legalább egy, a mely becsületessége által tartotta fenn magát,— egyéb érdeme azután nem is igen volt a »Tribune«-nek ! Szerencséje növekedtével a lap is mindegyre jobbá lett és mostanság a leg­ügyesebben szerkesztett néplapok közé tartozik s te­kintélyes befolyásnak örvend. Az erényességből a »Staatsbürgerzei­tung« is ilyen specialitás-félét csinált. Ezen lap valóságos unicum a hírlapirodalomban, a mennyiben egy egyesület tulajdonát képezi, még pedig olyfor­­mán, hogy a munkatársak, szedők és a nyomdai sze­mélyzet egyenként megfelelő százalékkal részesek az alapvagyonban és tulajdonjogban. A socialista színe­zetű lap tehát, az általa hirdetett elvekhez híven, mindjárt saját házán kezdte s itt keresztül is vitte a munkások részeltetését a tőke jövedelmében. A »Staatsbürgerzeitung« azon műveltebb mun­kásosztályok közlönye, a melyek a tulajdonképeni so­­cialdemokrata sajtó zabolátlanságaiban nem leli gyö­nyörét. A lap vezérczikkírója Möhring úr, a­ki főkép azon küz­delemben tűnt ki, melyet az úgynevezett »berlini városi Ring«, — azaz : Berlin városa köz­­igazgatásának valódi vagy képzelt erkölcsi romlott­sága ellen folytatott. A legközönségesebb fajtájú botránylapok egyike a»Deutsche Reichsglocke« czímű hetilapocs­ka, a­mely közgazdasági, politikai és társadalmi köz­lönynek hirdeti ugyan magát, de valójában nem tö­rekszik egyébre, minthogy Bismarck herczeg ellen a legocsmányabb rágalmakat szórja s felhalmozza. Amolyan német »Lanterne«-féle szerepet játszik, félig igaz s egészen költött botrányokon nyargal és izgat Laszker meg a zsidók ellen. Pártfogói között ott találjuk a Bismarck által hivatalukból elutasított tisztviselőket, magát Arnim grófot is s a mint mond­ják, különösen dicsekszik az aristokratikus körök jó­indulatával és anyagi támogatásával. Azt is beszélik, hogy még a német trónörökös is kedveli­e apót, csak hogy nagyon bajos elhinni, hogy oly nagy műveltségű férfiú, mint ő, ily ocsmány irányú és szel­lemű lappal rokonszenvezhessen. Eféle lap tulajdonképen csak a berlini talaj­ban teremhetett s virágozhat. Ultramontán­ és bot­­rányhajhászó létére e lapocska ráadásul a legrendit­­hetlenebb royalismusba burkolózik, így pl. egy czik­­két következő mondatokkal végzi: »Hívek vagyunk istenhez, királyunkhoz s az igazsághoz ! Ez jelszavunk. És ezen jelben még a ve -----------------------------OJ oj «----*-------------!DTM.-«Guao«,5Ual... Semmi sem jellemzi e lapot annyira, mintha egyszerűen Csak tartalomjegyzékét adjuk. Ellőttünk fekszik egyik legutóbbi számainak egyike. Ebben a három első czikk fölött következő czitrik diszlenek: »Bismarck herczeg és császárnénk.«— »Armin contra Bismarck« stb. A lap folyton folyvást tele van vá­dakkal és denunciatiókkal, melyekben csak néha ta­lálható valami élez és »pointe«, míg leggyakrabban bárdolatlanok és durvák. Az utolsó napokban külön­ben egy közönséges »revolver«-affaire miatt az úgynevezett felelős szerkesztőt más­fél évre bezárták, a tulajdonos megszökött és így a »Reichsglocke« alig­ha éled fel többé. Az ellene folytatott tárgyalás al­kalmából kitűnt, hogy e gaz lap valóban igen magas körökbe terjedő összeköttetésekkel bírt. Finomabb és előbbkelőbb demokratikus köz­lönyt képzelni sem lehet a »Waage«-nál, melyet dr. Weisz Guidó szerkeszt. Ezen itt a berlini hirlap­­irók nesztora és minden párt által nagy tiszteletben részesítették. Nem rég a berlini választók a birodal­mi gyűlésbe is be akarták választani, de ő a jelöltsé­get el nem fogadta. Dr. Weisz Guido a Börne isko­lájához tartozik s a mester styljét oly tökéletesen el­sajátította, hogy egy-egy Weisz-féle czikket igen könnyen elfogadhatna az ember Börne-é helyett. Annyi áll, hogy ha Börne ma élne, ép úgy írna, (ha nem gondolkodnék is egész eképen) a dolgokról és az emberekről, mint teszi a »Wange« szerkesztője. Évekkel ezekkel Weisz Guidó egy kis napilapot szerkesztett Berlinben, a »Zu­kunft«-ot, mely kö­rül Németország demokrata­ ifjúsága csoportosult. Az úgynevezett »Tagesübersicht«, melyet maga Weisz irt, telve volt életczel és igazi Börner humor­ral és soha utól nem ért hírességre tettek szert a né­met sajtóban. Ezen sikerek által bátorítva, a­­k­i­s« lapból »nagy« lap lett. De nemcsak nagygyá, ha­nem nagyságával együtt unalmassá is tették, úgy hogy míg a kis lap roppant kelendőségnek örvende­tes, addig a »nagy ujság«-ot félévi fenállása után be kellett szüntetni. A berlini demokrata párt ekkor 10 ezer tallér adatott a »Zukunft« szerkesztőjének rendelkezésére, hogy azon új lapot alapítson magának és ne legyen kénytelen tollát a német közönség szolgálatától meg­vonni. Ezen szép tette a német demokratáknak igen hasonló ama másikhoz, melyet czikkünk más helyén említettünk meg: a német »junkerek« is igy lepték meg kedvencz hirlapírójukat egy kis ajándékkal, mely kis ajándék nem volt egyéb, mint egy nagy nemes jószág. # * * Ezen — amúgy is hosszúra nyúló — czikkben magától értetik, hogy azon egész, rendkívül érde­kes és sokoldalú organismust nem írhattuk le, mely­nek neve »berlini sajtó.« Czélunk, mint kezdetben mondottuk volt, — csak az lehetett, hogy az olvasót tájékoztassuk e sajtó irányáról és fejlődéséről. Nagy­ban és egészben a német sajtót »presse­s informatio­­nes«-nak lehet mondani, azaz oly sajtónak, melynek főiparkodása oda megy ki, hogy minél több tényt, hiteles forrásból közölhessen. Soha kormányközegek számára sajtó nem volt könnyebben hozzáférhető,mint a mostani német sajtó.És fölötte jel­lemző, hogy mind­ennek daczára, egyátalában nem tud­tak a német sajtóhoz férni, a magyar »sajtó-iroda« azon nagytehetségű férfiai, kiknek úgy látszik egyedüli és főfeladatuk, hogy a pesti újságok számára hűségesen lefordítsák a horvát, oláh, rusznyák és más tatár la­pokban megjelenő nevezetes államférfial enunciá­­tiókat. KÜLÖNFÉLÉK. — Legközelebbi számunk h­é­t­f­őn reggel jelen meg. ■— A magyar tudományos akadé­mia I-sö (nyelv- és széptudományi) osztálya január 15-én d. u. 5 óraker ülést tart. Tárgyai a követke­zők : I. Vámbéry Ármin r. t. »A török-tatár nyel­vek szónyomozási szótáráról« (székfoglaló.) — II. Barna Ferdinánd 1. t. »Egy szavazat a nyelvújítás ügyében.« — Deák Ferencz halálának évfordulóján, jan. 28-án a főváros több templomában lesz gyász­isteni tisztelet. Úgy halljuk, hogy több országos tes­tület, intézet is készül e napot ünnepélyesen megülni, valamint a főváros municipiuma is. — A magyar történelmi társulat t. ez. tagjai, kik a hozzájuk elküldött körlevelet gyűj­tésük eredményével eddig még nem küldték be, tisz­telettel felkéretnek, hogy válaszukat január 31-ig annál bizonyosabban szíveskedjenek beküldeni, hogy a »Századok« példányszáma végleg megállapittassék. Egyúttal tudomásul hozzuk, hogy a »Századok« idei I. füzete hétfőn fog szétküldetni. — Szilágyi Sándor, titkár. — A székely mivelődési és közgaz­dasági egyesület legutóbbi választmányának ügyei közt emlitést érdemel, hogy a tagok 1875-re egy pár kivételével mind befizettek, 1876-ra is nagyon kevesen vannak hátralékban s remélhető, hogy egy pár hónap alatt egy se lesz. Az elnök jelentést tett az egyesület védnöksége alatt tanuló székely ifjak magaviseletéről és szorgalmáról. Felolvastatott az erdőtörvény sürgetése végett a képviselőházhoz be­nyújtandó petitió, mely némi módosítással elfogadta­tott s alelnök Pap Lajos és több székely képvi­selő bízatott meg, hogy a képviselőházhoz beadják. Olvastatott az évkönyv programmja, mely szintén elfogadtatott. Galgóczi indítványára elhatároztatott, hogy az egyesület folyó évi közgyűlésén néhai gr. Mikó Imre volt tiszt, elnök fölött emlékbeszéd fog tartatni, melynek megirásával Deák Farkas bízatott meg. Beható vita tárgyává tétetett a székely raktár felállításának ügye — melyben a kiküldött bizottság (Galgóczi, Vodianer Béla és Dósa Dániel) jelentését beadta — másfélórai vita után, melyben egy rész Galgóczi és Dósa véleményét pártolta, t. i. az önálló kezelést, más rész a Vodianer külön véleményét, a bizományos útján való eljárást. Végre is határozat még most nem hozatott, hanem a felmerült kérdések és részletek alaposabb tanulmányozhatása végett a bizottságnak újabb időhaladék adatott s újabb jelen­téstételre kéretett fel. Egyszersmind Takács Lajos és Pap Lajos is, mint a­kik a vitában a legélénkebb részt vették, a bizottság tagjaivá neveztettek.­­ Az országos magy. iparegyesület kézműipari szakosztálya kedden, folyó évi január hó 16. napján délután 6 órakor az egyesület helyiségé­ben (országút 10. szám, első emelet) ülést tart, me­lyen a tagok részt venni keretnek. Fontosabb tár­gyak : 1. Braun Arnold felolvasása az ipari rajzisko­lákról. Oberbauer Jenő kőrajzoló jelentése a mün­cheni kiállításról. Bíráló bizottsági tagoknak válasz­tása az érempályázatokra és munkásérmekre. Jelen­tések. Ipari tárgyak bemutatása. — Az országos nőképző egyesület megvásárolta a belváros zöldfa-utcza 34-ik számú Nyéky-féle házat, melynek telke 339 □ ölet tesz. A megvásárolt telek nagy terjedelménél fogva lehetővé teszi, hogy az intézet udvarán kert alakíttassák.­­ A fővárosi magán építési és épí­tés rendőri ügyek kezelésére hivatott középítési 7- tagú bizottság f. hó 15-én hétfőn d. u. 4 órakor tart­ja alakuló közgyűlését, melyre úgy a megválasztott rendes, mint a póttagok meghivattak. Az alakuláson kívül fontos elvi kérdések is meg fognak beszéltetni. ~jjj­a**onAdlA n n ornilx» dl­ « /»H'oooeg terén. A magyar »Nagy Oriens« védelme alatt álló magyarországi szabadkőmivesek köréből két mozza­natról értesitenek bennünket. »Zur Groszmuth« czi­mű, még 1870-ben alakult, német nyelven dolgozó páholy a múlt év utolsó havában munkálkodását be­szüntette s a feloszlott páholy volt tagjainak egy jelen­tékeny része e hó 5-én »Eötvös« nevű új ma­gyar nyelvű páholyt alapított, mely a »Nagy Oriens« által már jóvá is hagyatván, a páholy ünne­pélyes felavatása hétfőn, január 15-én fog megtör­ténni. — Viktor Emánuel c­zi­v­il lis­t­á­j­á­t az olasz parlament 12 millióról 13-ra fogja emelni. A czivillistát terhelő 22 millió adóságot az állam fogja elvállalni s kifizetni. Az államnak a korona e tehervállalásért a következő jószágokat engedi át: a quisisanai és favoritai királyi villákat, a casertai parkot s nagyszerű királyi palotát, mely valóban re­mek épület, a parmai kir. palotát és három palotát Florenczben. Ezeket az állam a legtöbbet ígérőnek árverésen készül eladni. A Casertában levő remek palota eladása, mint írják, nagy ellenzésre fog ta­lálni a parlamentben, mert alig van Európában oly magánegyén, kinek elég pénze legyen e park és pa­lota megvételére, azt tehát részenkint kellene eláru­sítani, melynél fogva csakhamar fejsze alá kerülne a park, a palota pedig továbbra is az állam nyakán maradna és lassan kint pusztulásnak indulna. — »V­yprahnout kone«, fogjuk ki lovait! felkiáltások dördültek el a csehek ajkairól, a­hogy Csernajeff tábornok Prágában a vasútról le és bérko­csiba beszállt. Mikor aztán a futásairól és kapott üt­­legeiről híres katona a fogadó felé vette útját, meg­­zúdultak a »pereat Madari!« (Le a magyarokkal) »at Zhynou Turci! Slava Rusum!« (Le a törökök­kel ! Éljenek az oroszok!) Egy bécsi lap igen helye­sen jegyzi meg e bődületre ezeket: »Meg kell val­lani, hogy ez nagy hűhó oly tábornoknak, ki folyto­nosan a legfényesebb ütlegekben részesült. Az oro­szok és szerbek Csernajeffet elejtik a csehek ünnep­ük , egy blamázst nem lehet egy másikkal otrom­­bábbul fokozni. A csehek talán még szobrot is emel­tetnek az ünnepeltnek Prágában — föltéve, hogy a cseh szobrászat azt a problémát megtudja oldani, hogyan lehet egy futóban levő tábornokot megörö­kíteni. A »Cigarette« czím alatt magyar Styx je­lent meg a Kri­kr­ naptár czégtől. Jellemzésére elég legyen annyit mondanunk, hogy Várady Antal, ki­nek neve alatt e lap első számában a szerzőnek nagy ijedelmére szintén van egy költemény, arra kért fel bennünket, jelentsük ki, hogy e költeménye­i­­­y lapba tudta és akarata ellenére jutott. — A főváros közegészségi állapo­­t­a deczemberben a tiszti főorvos jelentése szerint a múlt havihoz képest kedvezőbb volt. Élve született e hóban 945, meghalt összesen 957 s igy a halálozás a születést 12-vel múlta felül. A lefolyt három év alatt a születések és halálozások egymáshoz követ­kezőleg viszonylanak: 1874-ben élveszületet 13141, elhalt 12870. 1875 ben élveszületett 13429, elhalt 13046. 1876-ban élveszületett 13662, elhalt 12181. Különös figyelemre méltó halál­okok következő szám­arány­okban jöttek elő: Meghalt tüdővészben 158, tüdőlokban 90, bélhurut 51, typhus 13, múlt hóban 36 ; roncsoló toroklobban 37, múlt hóban 41; kanya­róban 22, múlt hóban 23, himlőben 14, múlt hóban 15, vörhenyben 10, múlt hóban 13. — Az »Üstökös« e heti számában a követ­kezők olvashatók : Szerelem a kereskedelemben. (Vers Don Pedrótől). — Európai circus: Köztetszésü mu­tatvány a szelíd elefánttal (Kép). — Tallérossy levele Mindenváró Ádámhoz. — Napi hirek. — A jogász­bál után. — Irodalmi kacsározás. (Contra-petőfisták, Tóth K., zöldségpiarcz.) — Gömböcz és Csukli (Vig verses regény Jókaitól, Jankó 8 illusz­­trácziójával.) — Farsangi induló. (vers Csingham Buhtól.) — Le chapeau est perdu! — Festészeti b­an­tuszok. — Csernajeff ekként okoskodott. — Nye kincs. (Vers). Az első álarczos bálban. (Farsangi cro­­quis dr. Confidentiustól). — Fővárosi építészet. — A vén ifjú legény. (Rajz Váryné Jókai Esztertől.) — Okmánytár. — Subrosa. Az »Üstökös« előfizetési ára évnegyedre 2, félévre 4 frt, Budapest az Athenaeum kiadóhivatalban. — A »T­er­mész­etr­aj­zi fü­zetek« szer­kesztőségétől a következő sorokat vettük : A »Ter­mészetrajzi füzetek« első füzete sajtó alatt van s úgy, a mint a programmban ígérve volt, január hó foly­tán meg is fog jelenni. A megjelenés napját ponto­san meghatározni nem lehet, mert a műmellékletek egy része a külföldön készül s a kiadás napja ezek­nek beérkezésétől függ. Ez szolgáljon feleletül s megnyugtatásul mind­azoknak, a­kik a megjelenés iránt kérdést intéztek hozzánk. — A népszínház legközelebbi újdonsága lesz, még­pedig a jövő héten a »Tündérhal« czímű énekes bohózat Tinódytól, melyből a próbák már elkezdődtek. Solymosi, Horváth V., Szabó K., Sziklai E., Vidmár E. és Együdd lesznek a főszereplők. — Vadászat. Tótmegyeren gróf Károlyi Alajos berlini nagykövet, gr. Erdődy Lajos s István, gr. Széchenyi Béla és gr. Berchtold László fáczá­­nyokra vadásztak és öt nap alatt 2400 fáczánt lőttek le. Tegnap­ nyulászni indultak. — Öngyilkosság. Morbitzer Frigyes éves képfaragó segéd tegnap délután 1—2 óra közt a városligetben egy fabokorra saját kendőjével magát felakasztotta. — Öngyilkossági kísérletek. Uray Gyula, miskolczi születésű 22 éves, III. éves jog­hallgató tegnap este 7 óra körül a Zrínyi-féle épület III-dik emeletén levő lakásán öngyilkossági szán­dékból pisztolylyal szivén lőtte magát. Életveszélyes állapotban a Rókusba szállíttatott. Tettének okai is­meretlenek.­­ Tegnap délután 4 óra körül a belvá­rosi templom irányában egy 20—22 éves ismeretlen nő a Dunába ugrott, azonban még életben kimentet­vén, eszméletlen állapotban a kórházba szállíttatott. — Erneszt Adél szegedi szül. 17 éves hajadon cseléd, István tér 1. sz. házban öngyilkossági szán­dékból gyufaoldattal magát megmérgezte. Dr. Schmid kér. orvos által azonban rögtön megvizsgáltatott s még életben a kórházba szállíttatott. Tettének okai ismeretlenek. — Csernajeff Prágában. A spectacu­­lum, melyet a prágai panszlávok a »taskedi győző« tiszteletére rendeztek, ma folytattatottt. Mint egy tá­virat jelenti, a mai orosz új év alkalmából valóságos kihallgatás volt Csernajeffnél, melyre még a vidékről is jöttek távirati után szerencse kivonatok. Délelőtt 11 órakor ünnepi isteni tisztelet volt az orosz temp­lomban, melyen a cseh pártvezérek is megjelentek. Ma estére a cseh színházban ünnepi előadást akartak tartani, ez azonban aligha tartatott meg, mivel a ren­dőrség utóvégre is megsokallotta a komédiát, s az utczán való csoportulást még ma délelőtt betiltotta. — Mint egy késő éjjel érkezett táviratunk jelenti, Csernajeffet a rendőrség kiutasította Prá­gából. — A Nemzeti színház mai újdonsága, az »Arany kereszt« előadás tekintetében meglehetősen sikerült. Pauli hévvel, és nem mindennapi erővel éne­kelte Lamberto szerepét, Kőszegi pedig mindig de­­r ün­sigi­« tudta hungatni a közönséget a Bombardon kedélyes szerepében. Nádainé mint vezér kedves me­nyecske volt, Maleczainé azonban Krisztinában kissé elfogultnak látszott, kivált a párbeszédekben. Ódry sikerülten adta Nicolast. Legjobban tetszett az első felvonásbeli férfikar, mely tapsokra ragadta a közön­séget s hangosan kivonták ismétlését. Nagy hatást a darab nem tett. A »Peregrina« balletet még a Don Carlosból ismeri a közönség. Szép csoportozataival s díszleteivel hatott. — Carneval. Az »Eötvös« betegsegélyző és temetkezési egyesület« e hó 27-én tánczvigalmat tart a zenekedvelők egyesületében, bálvány­átez a 10 szám. A bizottság elnöke Kohn Gyula úr, titkára Zwicker Simon ur. — A bölcsész bál bizottsága szétküldte meghívóit. Kik netalán tévedésből nem kaptak, szí­veskedjenek az egyesületi irodában (egyetemi épület III. emelet) jelentkezni (d. e. 10-től d. u. 6-ig.) — A tavalyi bölcsész bál fényét a buzgó bizottság az idén még növelni fogja s a hölgyeknek sok kedves emlék­kel fog a kedveskedni. A cotillonban is sok meglepő uj figurát fog bizottság bemutatni. A tánctrendek meg­lepő szépek lesznek, a hazai iparosainknál készített­nek. A bálorvosi tisztre dr. Jelineket kérte föl a bi­zottság. L­i­s­z­k­a Béla, b. jegyző. — Az athletikai club elit­ bálja nem fölös számú, de igen válogatott közönséggel, szé­pen sikerült ma este a redoute nagytermében. — A háziasszony igen kedves jelenség Vecsera bá­róné, szül. Baltazzi Helén, tisztét a legnagyobb sze­­retetreméltósággal töltötte be. Tiszáné jelenléte ál­tal az este még fényesebbé lett, és elegáns kedvessé­ge a derült hangulatot még inkább emelte. Jelen voltak még, s az estét a legkellemesebb elit-bálok egyikévé tették szeretetreméltóságuk által a Trefort nővérek, Füzesséry Ilka k. a., La Roche Irén, Utassy Lenke, Rap nővérek, Véges Gyuláné, Salopek Olga, Henszler Helén, Degré Orzsi, Nagy Ilka, Pscherer nővérek, Tömöri Gizella, Dedinszkiné, Hel­lebrandt Jánosné, Takácsi Janka, Losonczi Péterné, — a színház köréből a kedves Lendvayné. — Jelen voltak még Bedekovics és Péchy miniszterek, Majláth országbíró. — A bál reggelig tartott. Irodalom. — Jókai Mór legújabb regénye »Szép M­i­k­h­á 1« most jelent meg az Athenaeum kiadásá­ban 3 kötetben. Ára 3 frt. Ezen regény a régi ma­­gyar társadalmi életet rajzolja s legelőször az »Élet­képek« ben jelent meg. Német s franczia fordítása szintén készülőben van. — Megjelent a »Gyorsírászati La­pok« XV-ik évfolyamának 3-ik és 4-ik száma a következő tartalommal : 1. Kezdők számára gyorsirási leczkék és pedig a 3 — 5. leczke. 2. Ha­ladók számára párhuzamos magyarázattal ellá­tott gyorsirási gyakorlatok, melyeknek tárgyát na­gyobb lapoknak (így »Times,« »Fortnightly Review,« »Revue de deux mondes,« »Allgemeine Zeitung,« vala­mint a hazai lapoknak), hasonlókép egyes államfér­fiaknak a legújabb politikai eseményekre vonatkozó nyilatkozataiból vett szemelvények, továbbá töredé­kek amerikai humoriszták műveiből képezik. 3. Szakbeli érdekek: Tanmódszeri fejtege­tések, mennyiségtani rövidítések, statisztikai közle­mények a gyorsírási praxis és a gyorsírás tanítás te­réről. (Főszerkesztő : Markovits Iván, felelős szerkesztő S­z­a­l­a­g­y­i Aurél. Előfizethetni fél­­évenkint 1 frt 50 kr, negyedévenkint 80 krral a szer­kesztőségnél, Budapest, csillagutcza, Kerkápolyi-ház).

Next