A Hon, 1877. február (15. évfolyam, 30-52. szám)

1877-02-14 / 40. szám

császártól, kijelentve egyszersmind, hogy »legforróbb kívánságuk , örökre megmaradni a legfelségesebb császár oltalma alatt, utódaikkal együtt;« de végül azzal fenyegetőznek, hogy ha kérésök meg nem hall­­gattatik, »se ők, sem utódaik nem fogják azt feledni, — hadd szolgáljon minden maradékuknak évről-évre figyelmeztetésül és intő például, é­s még azt is hozzá teszik, hogy ily esetben más h­a­­t­a­l­o­m pártfogását fogják kérni. Azt a más hatalmat aztán meg is találták később Oroszországban, mely e század elejéből 1856 ig gyakorolt védnökségi jogot a szerbek fölött, okozva keleten ez­által annyi bonyodalmat és viszályt. 1804-ben a türhetlenné vált janicsár iga lerá­zására föllázadtak a ráják. A fölkelők folyvást a »szultán leghűségesebb rájájának« czimezték magu­kat , s tényleg a szerb fölkelés kezdetekor a keresz­tények voltak a szultán tekintélyének védői a moha­medán janicsárok ellen, kiket a török kormány is sze­retett volna megfosztani bitorlott hatalmuktól, mely túlságosan kiterjeszkedett s daczolni mert a szultán törvényes hatalmával is. A disznópásztorból és haj­dúból vezérré lett Kara Györgye és társai sem gon­doltak egyébre, mint megszabadulni, közvetlen elnyo­móiktól, vagy legalább azokon boszul állani. Még az a gondolat is csak lassan tölt utat magának, hogy ha a lázadás sikerülne, a szultántól kérjenek egy igazságos vezért, ki helyre­állítsa a Musztafa, bel­grádi jóindulatú volt pasa alatt fenállott állapotokat. Ez volt akkor a szerb fölkelés vágyainak ne továbbja. Egészen »loyális fölkelés« volt. Látván a mohamedán dahik, hogy a szerb föl­kelők egyre szaporodnak, küldöttséget nemesítettek hozzájuk, ígérve, hogy készek teljesitni kivánságaikat ha leteszik a fegyvert s különösen ezért Kara Györ­­gyénak még 500 erszényt is ígértek ; de ez kijelen­tette, hogy csak ekkor áll reá az egyezségre és teszi le híveivel együtt a fegyvert, ha az egyezség egy osztrák biztos jelenlétében és kezessége mel­lett köttetik meg A szerbek még mindig Ausztriát tekintettek természetes pártfogójuknak. De persze kivánságuk nem teljesülhetett. Stratimirovics kar­­lóczai metropolita közbenjárt Károly főherczeg­­nél az ő érdekükben, de Ausztria nem avatkozhatott a viszályba, jót nem állhatott a dahik későbbi maga­­tartásáért. Zavarokba bonyolódott volna s a portával azonkívül barátságos viszonyban volt. Mindamellett sok támogatásban részesültek a szerbek Ausztria részéről,­­ fegyvert, élelmi­szert sat. kaptak, a­mit csak a »jó akaratú semlegesség« mellett kaphat­tak. Az első két ágyút Jovánovics újvidéki g. n. e. püspök ajándékozta nekik. Kara Györgye 1804. május 2-kán egy szkupsti­­nát hívott össze Osztruzsniczába Belgrádtól két óra járásra. Itt kilencz pontban megállapittattak a föltételek, melyek alatt hajlandók voltak a fölkelők letenni a fegyvert. Legnevezetesebb e pontok között az, melyben az követeltetik, hogy az összes szerb nép választhasson magának egy főnö­k­ö­t, ki folyvást a vezér mellett tartózkodjék, s hogy a belgrádi vezér minden ügyet, a­mi a ráját illeti azon főnök közbejöttével intézze el, ki állásában ter­mán által erősítendő meg. Ez volt első csírája a a szerb fejedelemség megalkotásának s egyszersmind tényleges garantia, a többi pontokban köve­telt kedvezmények és reformok teljesítésére. Helye­sen jegyzi meg erre Kállsy, hogy »miként napjaink­ban, úgy e század elején is a föllázadt rája és a porta között folyt alkudozásoknál a garantia kérdé­se képezte a főnehézséget.« A fölkelők látva, hogy követeléseikkel nem tudnak semmire menni, bár Ferencz császár is tett szót mellettük Konstantinápolyban, miért azoktól egy bálafeliratot kapott — Oroszországra ve­tették szemüket. De az első ki a szerbek figyel­mét Péter­várra fordította. Csardaklija Peter ősz­, v ... - - o—-— wuv/^MJMwu/au itiiUlL Ez Szerbiába ment s beállott a fölkelt­k sorai közé. Tanácsát követték is. Nemsokára 1804. őszén el is ment Pétervárra egy szerb küldöttség (Nenadovics Máté, Csordaklija és Zsivkovics.) Csartorinszky her­­czeg üres biztatásokkal bocsátotta el őket. Utipénzt és egy muszka bibliát kaptak. De azért a hazaérke­zettek­or, 67 segélylyel biztatták a fölkelőket s ez jó hatást szült. A szultánhoz is terjesztettek fel egy fo­lyamodást, melyben sokkal több és radikálisabb kö­vetelésekkel léptek föl, mint az említett 9. pontban, mindamellett még mindig a szultán szükséges alatt­valóinak czimezték magukat. Követelték nevezetesen azt is, hogy a különféle czimek alatt fizetni szokott adók egy összegben állandólag állapíttassanak meg s azt a szerbek választotta hatóságok veszik ki és hajtsák be. — Ebben a tributum eszméje volt ki­fejezve. Követeléseik visszautasittattak s H­a­f­iz pasa Nisből rendeletet kapott, hogy rögtön nyomuljon se­regével Szerbiába és állítsa helyre a rendet. Hafizot keményen megverték a szerbek Akxinácz környé­kén 1805 augusztus utolsó napjaiban, és ezzel el volt vetve a szerb fölkelés sorsa. Most már valóságos for­radalommá lett, ellentétben a portával; a török csa­patok leverése után már nem lehetett többé loyális mozgalom.« Kara Györgye csapatai egyre szaporodtak. Jö­vő évben már beveszik a fölkelők Belgrádot és Sza­­báczot s vissza­vetek a Boszniából benyomult erős török csapatokat is. Ide fejlődött a loyális mozgalom, — messze túl menve azon czélon, melyet kezdetben maga elébe tűzött volt,­­ mint rendesen minden for­radalom. A forrongás folyamában sok kíméletet ta­nusítottak a fölkelők, a békés törökök iránt, s csak a janicsárokat s a fegyvereseket üldözték, de már ké­sőbb elvesztették a mérsékletet s pl. Belgrád be­­vpiplo­m­ (1807. márcz. 7.) hajmeresztő mészárláse­ Karlay mintája a Belgraa bevételévé­ veget ism el Folytatását a szerb történetnek egy újabb kötetben­­,0­11. Az elsőből ítélve, jó, hasznavehető munkát várhatunk, mely méltán lesz nevezhető iro­dalmunk gazdagításának. Kivárniuk szerzőnek kijár­ Kiplin-Svy “t­her,mten is feladatának. Ki előmozdítja a körülöttünk lakó népek történeté­nek ismeretét, az nem utolsó szolgálatot tesz a nem­zetek egymásközti jó viszonyainak föntartására s szempontból is csak megen­gedéssel kell fogadnunk munka mágnását és megjelenését. Sz. Gy. A bécsi lapokból. 1 f i A 6 f t/1 ® 16 ,P­r­e­s­s­e« mai czikke, me­lyet bécsi hírek Herbstnek tulajdonának, a köveke­zőket mondja: »A válság« czim alatt. A magyar mi­niszterválság még nincs megoldva. Most az áramlat olyan, hogy lisza lelépett miniszterelnököt juttatta felszínre. Beszéde által alaposan gondoskodott is az arról, hogy más minisztérium ne léphessen Magyar­országon az ügyek élére. Nem mint miniszter szólt , hanem ismét mint a »határozati párt« feje, s határo­­zatát azért tette közzé, hogy minden kormánynak le­hetetlenné tegye a kormányzást. Nincs is most már a bankr­ól, a hitelügy lehető legjobb szervezéséről Ma­gyarország igazságos pénzügyi követeléseinek kielé­gítéséről a szó. Nem, mióta Tisza Kálmán a bank­ügyét az »állami tekintély,« a »nemzeti méltóság« kérdésévé tette; mióta azt a gyanúsítást hirdette a tömegnek, hogy Ausztria »más,« tehát politikai kér­désekben is a szent paritás élete ellen tör: azóta a tranzakc­ió helyébe a harcz, a nyugodt megfontolás helyébe a nemzeti szenvedély lépett A czeglédiek zarándok­útja a collegnoi szenthez, a diákok Jazom­­­ija Kossuthhoz: — a magyar nép élete kiemelkedő jelenségei tükröződnek ama miniszterbeszédben is. Ha azonban a magyar miniszterek úgy tesznek, mintha azt kellene panaszolniok, hogy Ausztria nem éli bele magát a dualizmusba, hogy támadásokra ké­szül ellene, nekünk több jogot adnak ők azt panasz­­ta­ni, hogy az egész monarchia minden tartománya összetartozandóságának érzete Magyarországon nem ver gyökeret, hogy az elszakadási ösztön, a független­ségi gondolat uralkodik ma is a kedélyeken s pórázon tartja még a minisztereket is. Tisza szavai szerint — szintén úgy látszik — mintha Ausztria gazdasági fölényének emlegetése, Magyarországot megsértené, tekintélyét csorbítná. S minthogy a sérelemért veze­kelni kell, önkényt érthető, hogy Ausztriának vissza ke­ll vonnia követelését. Mihelyt ez a mérték talál al­kalmazást Ausztria Magyarországhoz való viszony­latában, úgy Ausztria gazdasági és pénzügyi önálló­ságának nincs egyetlen mozzanata, mely ne képezhet­né M­gyarország megsértését,­­mert ezt természete­sen egyedül ő maga ítéli meg.) És ha egy magyar miniszterelnök urbi et orbi elhiresztel ilyetén sérel­met, nem hajszolható fel az ügyek vezetésére más magyar minisztérium, ha csak az önálló magyar bank­kal a monarchia szétszakgatása jóvá nem hagyatik s az »Éljen Kossuth!« a gyakorlati államjogba át nem fordittatik. igy hát mindig Ausztriának kellene Ma­gyarország kedvére tenni, hogy Magyarországban kormány­ozni lehessen. Ha már becsületről s tekin­télyről lehet itt szó, a becsületkérdés Ausztriát illeti. Mert ily helyzetbe juttatni magát annyi lenne, mint politikai megaláztatást szívelni el. Ha Ausztria most, mikor a politikai hegemónia kérdése a ránk nézve legelfogadhatlanabb alakban föl­dön állítva, engedni találna, megérdemelné a füg­gő állást, melyre Magyarország akarja kényszeríte­ni. Ha már a természetes gazdasági hatalmi viszony för­mulátása Magyarországra nézve sérelem, hogy fogja föl Ausztria egy természetellenes gazdasági ha­talmi arány kimondását? Nem szükségkép megsértése lesz e az még inkább Ausztria tekintélyének? Nem volt-e sok a panasz eddig is Magyarország túlságos befolyásáról? A politikai hatalmi kérdés föl van téve, nem Ausztria részéről. De ha föl van téve, nem maradhat választalan.Ha Ausztria most enged, a ma rovására fenálló helyzet roszasága hatványoztatok, s örökre politikai inferioritásra kárhoztattatnék a két állam kölcsönös viszonylataiban. Az alkotmány­pártnak valóságos puhány­ lényekből kellene állnia, ha a paritásnak csak látszatába is belenyugodnék ; el kellett legyen, hogy felejtse, hogy kevés hét előtt elvetette, s hogy miért vetette el, oly határozottan a paritás alapján álló bankot Ha a miniszterek en­gednének is, a párt nem egyezhetik bele, hogy Ausz­tria öngyilkosságot kövessen el. — Emlékeztet ez­után a következményekre, melyekkel a szakítás Ma­gyarországra nézve járna . Tisza is elég feketéknek festette azokat, a valóságban még nagyobbak lenné­nek azok. Hogy a paritás látszatáért mégis koc­káz­­tatni akarja ezt a magyar kormány, mutatja, mily eszeveszett a magyar fölfogás ennek a bankügyre befolyást engedni hát nem szabad, mert tönkre tenni ezt is, mint tette a német kezelés alatt virágzó, most 40 százalékkal elértéktelenedett tiszai vasutat. Az öreg »Presse« azon hítt, hogy a kor­­mányalakítási combinatiók meghiúsultak s Tisza és Szél­ folytatják kedden (ma) a tárgyalásokat Auers­­pergnél, a következő megjegyzésekkel kiséri a lap homlokzatán: »Minket nem lep meg e jelentőségteljes hír. A beállott krízis kezdete óta alig látszott előttünk Jo­­zef nemue megvizsgálása után meg kellett arról győ­ződni, hogy reá nézve a kormányalakítás momentuma e pillanatban nincs meg. Pártja politikai programon­­jának csak egy részét is keresztül vinni akarni, belső harczokat támasztana Magyarországon, melyek föl­idézése egy oly hazafit, mint Sennyey, aggodalomba kell hogy ejtsen a külpolitikai helyzetre való tekin­tettel. Föl kell tenni, hogy a magyar parlamentnek Bécsbe hívott notabilitásai által tegnap és ma adott felvilágosítások meg kell hogy erősítsék azt a néze­tet, miszerint — daczára a legújabb idők eseményei­nek—mindenek előtt Tisza és kollégái van­nak hivatva arra, hogy létrehozzák a kiegyezést, melynek végleges megkötése úgy Magyarország­, mint Ausztriára nézve kívánatos, s melyet az összál­­lam érdeke oly sürgetően megkíván. A »Fr­em d­e­n bla­tt« igy ír: A most átélt válsággal szemben, s hogy a képből ne hiányozzék egyetlen, a valóságban létező vonás sem, jó lesz kon­statálni,hogy noha a két fél minisztériuma közt az al­kudozások formálisan csak egy eltérésen hiúsultak meg, t. i. a főtanács összeállításán, van még két más pont, a­melyre vonatkozólag egyezség nem éretett el. A két felállítandó bankigazgatóságnak (a bécsinek s a bu­dapestinek) állása és hatásköre,viszonyuk a főtanács­hoz s a magyar bankosztály dotácziójának kérdése azon pillanatban,mikor a tárgyalások megszakíttattak még elintézetlen volt. E két pontra, valamint a főta­nácsra vonatkozóra még vissza kellene tehát térni. De tán ép e körülményben előny rejlik az ügyre nézve, mert az alkudozások tere kibővül, s ha sza­bad mondani, nagyobb latitude lesz a kiegyezésre nézv­e, nagy hely kompromissumra, a­melyet hihető­leg fel fognak használni. Ismételjük, nézetünk szer­int két oly kormány közti viszályban, mely egy uralko­dónak szolgál, nem lehet sem győző sem legyőzött; közalapon, közös érdekben kell megegyezni. Korai lenne, ma elmélkedésbe" bocsátkozni a nüak " hogy a Tiszai Kősínálynak" elég érintkezési pontja van pártjával, hogy azon pillanatban, mely­ben az alkudozásokba belebocsátkozik, biztos legyen dolgáról, s tudja, hogy annak, mit elfogad, m­eghid­­ja-e szerezni az országgyűlés jóváhagyását. Ugyan­ezt lehet mondani az Auersperg-kormányról melyet . I . ko­rona oly fényes bizalmi szavazatban részesített Az észszerű s mindkét résznek megfelelő kiegyezés Utoho éhínségét szétrombolni oly vállalkozás lenne s melytől mindkét birodalmi fél minden jó állampol­­- nak visza kell riadnia­ Az a legszilárdabb bi­zalom tölt el bennünket, hogy az alkotmányba párt ez ügyben az Auersperg-kormány­t őszinte és loja­­támogatásban fogja részesíteni s lehetővé teszi a kiegyezés keresztül vitelét. Az alkotmányos és sza­badelvű fejlődés ügye mindkét államban csak nyerhet látszik, a­ká­t a­ B'fly G­arbon logvalóbb szintinek áts­zik, csak nyerhet az által, ha a kiegyezést a Tisza I ÄTÄiff TMpw«-k°TMá'>y . «.e- UeL nem fog változtatni szerinte az sem, ha Tisza egyszer megbizatnék is a kormánynyal. Szerinte azonban egy hivatalnok-minisztérium sincs kizárva , az eshetőségek sorából. szarva . A »Deutsche Zeitung« a parlamenti szokás megsértését látja az uralkodó személyének a­z utába vonása által, mit Tisza elkövetett, s a magyar bank felállításának akadályát nem másban, mint a pénzpiacz helyzetében véli rejteni. A magyar követet ! A párisi közkiállitás. A földmivelés­, ipar és kereskedelmi magy. kir. miniszter elérkezettnek látja az időt az 1878. évi pá­risi közkiállitás ügyeinek országszerte leendő szerve­zésére, és e tárgyban a kereskedelmi kamarákhoz és az országos egyesületekhez e következő rendeletet intézte: Rendelet. Az 1878-ik évi párisi közkiállításra vonatkozó eddigi közleményekből értesülve van a hazai közön­ség, hogy a magyar kormány e vállalatban való rész­vételt elhatározta, és ez alapon a további kellő lépé­seket megtette. A külügyminisztérium útján a franczia kor­­mánynyal folytatott előzetes tárgyalások nagyobb részt befejeztetvén, megérkezettnek vélem az időt, a kiállítási ügynek országszerte leendő szervezésére. Számosak azon kérdések, melyek megoldásra várnak, a­mit leggyorsabban és legczélszerűbben az által vélek biztosíthatni, ha az erre hivatott testüle­tek és egyesületek egyrészt az eddig megjelent közle­ményeket előleges tanulmányozás tárgyává teszik, és m­ásrészt ha azok szakképzett képviselőinek egy a ve­zetésemre bízott minisztérium kebelében tartandó enquete-ben leendő meghívásuk által alkalmat nyúj­tok úgy az egy­es vidékek kívánságainak nyilvánítá­sára, valamint a különböző ágak érdekeinek érvénye­­sítésére. Hogy (czim) ezen közleményekben foglalt áta­­lános határozatoknak a fenforgó hazai viszonyokra leendő helyes alkalmazása által magának megfelelő képet alkosson, és hogy másrészt az említett enquete feladatának megfelelhessen, mindenekelőtt szükséges­nek tartom (czim) különös figyelmét már most két fontos körülményre irányozni. Értem a Franczia­ország részéről a külállamok­­nak rendelkezésére bocsátott terület viszonyait és a részvételünk által felmerülendő kiadásokat. Mi a kiállítási területet és mindenekelőtt a Ma­gyarországnak szánt térség nagyságát illeti figye­lembe veendő, hogy a párisi kiállítási épületek térfo­gata a volt bécsi 1873-iki kiállítási épület arányaival szemben sokkal csekélyebb, ennélfogva az egyes ál­lamok rendelkezésére bocsátott terület ugyanazon arányban szűkebbre lett kimérve. A Magyarországra eső terület valószínűleg 1­4—5000 □ méterben fog megállapíttatni. Ezen h­e­­l­­yi körülmények, valamint a rendkívül kedvezőtlen­­ pénzügyi viszonyok részvételünk módozatai tekinte­­t­­ében bizonyos korlátot szabnak eljárásunk elébe.­­ A hely szűk volta kötelességünkké fogja tenni annak­­ minél okszerűbb felhasználását, tehát a­mennyire le­het csakis oly tárgyak kiállítását, a­melyek kiviteli czikkeket képeznek vagy a­melyek versenyképessége s azok kiállítását az országra nézve hasznossá teszi. Mostoha pénzügyeink és a közkiállítások he­­l­­yesen felfogott czélja pedig azt fogják tőlünk köve­­­­telni, hogy ne a­mennyire a külső dísz és értéktelen­­ látványosságok segítségével igyekezzünk feltűnni, ha­­­­nem inkább kiállítási tárgyainknak belértéke és ha­­l­­adottsága keltse fel a külföld figyelmét. Ezen vezérelveket szem előtt tartva az enquete­s feladataiól következő pontokat tűzöm ki. 1. Kijelölését azon csoportoknak és osztályok­­­­nak, a­melyeket illetőleg Magyarország képviselete a­­ kiállításon kívánatos. 2. A gyűjteményes kiállítások,szerkg?IS­ CI110K,­­ területeinek és működési körének meghatározása. 4. A bejelentési határidő meghatározása. 5. A kiállítási tárgyak előleges bírálatának szabályozása. 6. A kiállítási tárgyak gyűjtésének módozatai. A­mi az első pontot illeti, szükséges hogy a mellékelt 3 rendbeli közlemény elsejét kebelében mi­­t hamarább tanácskozás tárgyává tegye és e részben­­ javaslatait küldöttjei által az enquete elé terjesz­­­­sze. Egyáltalában az ügy érdekében kívánatos, hogy­­ amennyiben (czim) a tárgyalásra kitűzött pontok­­ egyikét vagy másikát illetőleg eddig még nem nyi­­l­­atkozott volna, azokat az enquie et megelőzőleg tár­­­­gyalja, s így lehetővé tegye, hogy küldöttjei nem csu­­pán egyéni nézeteiket, hanem a (czim) felfogását is­­ tolmácsolhassák. Az enquete megtartására 1. hó 20-át tűzöm ki, a­mely napon reggeli 9 órakor a kereskedelmi mi­niszter tanácstermében a tanácskozmányok megin­­díttatni fognak. Ezen enquete a budapesti iparkamarától: báró­­ Ecchmeister Frigyes elnök, Ráth Károly alelnök és I­­ír. Szvetenay Miklós kamarai titkár urakat, — a­­ pozsonyi ker. kamarától: Schäzler Frigyes titkár­­ urat, — a sopronyitól: Flandorffer Ignácz elnök és­­ Schindler Ferencz titkár urakat, — a kassaitól: Deil­­ Jenő titkár urat, — a temesváritól: Strasser Albert titkár urat, — a kolosváritól: Gámán Zsigmond tit­kár urat, — a brassóitól: Dück József alelnök urat, — a debreczenitől: egy kiállítási ügyekben jártas tagot, — az aradi ipar- és kereskedelmi kamarától: Gaál Jenő titkár urat, — az orsz. magy. gazdasági egyesülettől Korizmics László alelnök, Mórócz Pál titkár, Térey Pál és dr. Rodiczky Jenő egyesületi tagurakat,—az orsz. m. iparegyesülettől: dr. Sza­­bóky Adolf alelnök és Pozntr Károly egyleti tag urakat, — az országos földtani társulattól: Reitz Frigyes elnök urat és egy kiállítási ügyekben jártas tagot, — az orsz. mérnök egyesülettől, az országos­­égre az erdélyi pincze egyesülettől Gamauf titkár urat hívom meg. 08 . A kiküldetés eszközlésére vonatkozó jelentésit az enquéte megtartása előtt ideje korán elvárom,­­ Budapest 1877. február 10-én. Trefort s. k. 1 .­­.re­ndele­t kapcsán a f. i. és ker. miniszté­rium beküldte hozzánk a párisi közkiállításra vonat­­kozó hivatalos közlemények­­ első számát és pedig az átalános szabályzatot, azok függelékét a földmi­­velési csoportra vonatkozólag és a részletes szabály­zatot a kiállítási tárgyak elküldésére, átvételére el­helyezésére és visszaküldésére vonatkozólag. ’ . si neveze­tes okmányok közül az átalános sza­bályzat átalános határozatait hivatalos magyar for­dításban a következőkben közöljük : Átalános szabályzat. I. Átalános határozatok. 1. czikk. A franczia köztársaság elnökétől ki­bocsátott rendeletek értelmében a földmivelési s ke­reskedelim, a közoktatási s szépművészeti miniszte­rt Ifi*1113’*TM 1878-ik évi május hó 1 én Párisban egy átalános nemzetközi kiállítás nyittatik mez Vé­­s­zet­et a rákövetkező október hó 31-vel. 2. czikk Az 1878-ik évre tervezett kiállításba minden nemzet művészeti alkotásai s a mezőgazda-­i és ipar termékei fölvétetnek. S * A kiállítás a Mars mezején és a Trocadero ne- 1 a magaslatokon nagyobbára ideiglenes épületekben t­artatik meg. A marsmezei palota előtt és a Trocadero lei- 1 Trocadero lej­téseket elfogadhatlanoknak tartja, mert velük az osz­­trák bankból magyar állami bank lenne, s Magyar­ország Ausztria rovására igyekeznék állami hitel szükségleteit kielégíteni. Ugyanaz irány ez, melyet Magyarország régen követ s mely eddig is végzetes volt Ausztriára nézve. téri állatok és növények elhelyezésére szolgáló lige­­­­tek és kertek állanak rendelkezésr­e. E ligetek és­­ kertek oly, külön épületekben elhelyzendő tárgyak kiállítására is használhatók, melyek a főépületben el nem helyezhetők. 3. czikk: E szabályzat első czikkében említett rendeletek alapján az 1878-ki kiállítás átalános be­rendezésére nézve a fölmivelési s kereskedelmi, a közoktatási és szépművészeti miniszterek közösen mindegyik saját hatáskörében fognak intézkedni. A kiállítás a földm. és keresk. miniszter felelőssége és fővezetése alá van helyezve. (1872. juli 29-ki törvény 3. és 6. czikkei.) 4. czikk. Az 1876-ik évi augusztus 16 5 dikén kelt rendelettel rendszeresített főbiztos (Commissaire général) meg van bizva az 1878 ki kiállítás építésére, berendezésére és kihasználáséra vonatkozó összes tervek elkészítésével és foganatosításával. Az 1876. évi julius hó 29-én kelt törvény 3-ik és 4-ik czikke értelmében az összes tervek jóváhagyás végett a földmivelési s kereskedelmi miniszter elé ter­jeszten­­dők. Oly esetekben, a­melyekben megengedhető a kölcsönös megállapodás, a miniszter egy külön bi­zottság előzetes véleményét kéri ki. 5. czikk: A franczia osztályra nézve a főbiztos érintkezésbe lép a franczia köztársaság minden egyes kerületében alakulandó választmányokkal. A kerületi választmányok feladata leendő I szer. A kiállítás szervezésére vonatkozó szabályzatokat az egész ke­rületben közhírré tenni s a felvételi kérvények mintáit s egyéb, a kiállításra vonatkozó ügyiratokat kiosztani. 2-szer. A legrövidebb idő alatt kijelölni ama művé­szeket, földmivelőket és iparosokat, a­kiknek a kiál­lításhoz való hozzájár­ulásuk az ünnepélyesség fényé­nek emelésére kívánatos. 3-szor a kerület fö­lmive­­lési és kerti kéményeinek kiállítását létesítni. 4-et. Az egyfajta termékek együttes csoportosítását alka­lom adtán indítványozni és szervezni, s a főkormány­­biztosságnál a megbízottat igazolni, a­ki az egyes kiállítási csoport képviselője lesz. 6. czikk. Algírnak s a franczia gyarmatoknak a kiállításban való részvevője szervezésére nézve a főkormánybiztos az illetékes miniszterekkel fog ér­­tekezni. 7. czikk. A franczia kormány megkeresése foly­tán alakult külföldi bizottságok fölhivatnak, hogy a főkorm­ánybiztossal mielőbb érintkezésbe lépjenek vagy magukat nála egy megbízott által képviseltes­sék. E megbízott hivatva lesz a honfitársait érdeklő kérdéseket, nevezetesen azokat tárgyalni, melyek az egész térségnek a különféle országok közti elosztásá­ra és az egyes nemzetek osztályainak a palotában való elhelyezésére vonatkoznak. E szerint a főkor­­m­ánybiztos a külföldi kiállítókkal közvetlenül nem érintkezik. 8. czikk: A külföldi bizottságoknak vagy ki­küldöttjeiknek a főkormánybiztos rendelkezésükre bocsátja az elhelyezésükre szükséges fő­világosításo­­kat és tervezeteket s tudatja velük az átalános köz­lekedés és a közrend feltételeit, a­melyekhez alkal­mazkodni tartoznak. A térségeknek az egyes országok közt való ki­cserélése csak a főkormánybiztos közbenjárásával en­gedhető meg. 9. czikk. Minden egy és ugyanazon nemzet ki­állítóinak szánt osztályban a kiálllított tárgyak a következő kilencz csoportba fognak felosztatni: 1-ik csoport. Művészeti készítmények. 2-ik csoport. Neve­lés, oktatás s a szépművészetekhez tartozó anyagok és munkálatok. 3­ ik csoport. Bútorzat és tartozékai. 4 ik csoport. Szövetek. Ruházat és tartozékai. 5 dik csoport. Extractiv ipar (Industries extractives. Ex­­tractif Industrie.) Nyers és kikészített czikkek. 6 ik csoport. Szerszámok és a mechanikai ipar munkála­tai. 7-ik csop­rt. Tápláló szerek. 8-ik csoport. Föld-Mindegyik csoport a jelen szabályzathoz csatolt áta­lános osztályozási rendszer szerint (1-ső számú mel­léklet), szakosztályokra oszlik. Ezen csatolmány min­den szakosztályra nézve a benfoglalt tárgyak sommás elsorolását tartalmazza. 10. czikk: A főkormánybiztos gondoskodni fog egy minden nemzet termékeit magában foglaló rend­szeres és teljes katalógusról, a­mely a palotákban, ligetekben és kertekben tőlük elfoglalt helyeket s a kiállítók névsorát foglalja magában. Különben min­den nemzetnek jogában áll, saját költségén, de csak­is saját nyelvén az osztályában kiállított tárgyakról egy külön katalógust készíteni. 11. czikk: A palotákban, ligetek­ vagy kertek­ben kiállított semmiféle bárminemű művészeti tárgy vagy termék, a kiállító engedelme nélkül se le nem másolható, se bármi formában nem sokszorosítható. A főkormánybiztos fentartja magának a jogot az összképek (vues d’ensemble) levételét engedélyezni. 12. czikk: Az 1868-ik évi május hó 23-ról kelt, a szabadalmazható találmányoknak és a gyári raj­zoknak biztosítására vonatkozó törvényben megsza­bott határidőkig s az ott meghatározott feltételek alatt a kiállítóknak az idézett törvény által engedé­lyezett jogok és mentességek biztosíttatnak. (2-dik számú melléklet.) 13. czikk. Semminemű művészeti készítmény vagy kiállított termék a főkormánybiztos engedélye nélkül a kiállítás befejezése előtt el nem távolítható. 14. czikk: A kiállításban elfoglalt helyért nem csak a franczia, de az idegen kiállítók se fizetnek sem­miféle bért. A padlózat a kiállítóknak a marsmezei főpalota egész terjedelmében a gépcsarnok kivétele­­tartós és jókarban adatik át; berendezés czéljából a padlózaton való bárminemű módosítás, változtatás vagy erősítés csak a főkormánybiztos engedelmével s akkor is csak a kiállítók költségén eszközölhető.­­ Szintén a kiállítók viselik a palotákban, ligetekben és kertekben eszközlendő elhelyezésre és feldíszítésre e szükséges minden egyéb költségeket. E költségek kM°·—­­ palotákbeli p»^—* vagy menyezet­be­­­liBetek.ts t^az engedélyezett külön épületek környékén alkal­mazott ültetvényekre terjednek. A szabályzat részletes határozatait később kö­z­­lüü­k: czimere; a jobb torony fölött Hercules jelvényei (oroszlán-kaczagány, és fütykös) a mehadiai für­dőre való vonatkozással; a bal-torony fölött bá­nyász kalapács és csákány aranyból. E czimert ere­detileg Pesty Frigyes állította össze, azonban a bel­­ügym­inis­ter fölhívása folytán az eredeti szerkezet Nagy Iván akadémiai megbízott által némi vál­tozást szenvedett, melyet azután a bizottság elfo­gadott. — Hírek a nemzeti múzeumból. Az állam tulajdonát­ képező nagy-margitai pusztán egy colossalis mammuth fejet találtak, mely legközelebb a m­úzeum öslénytani osztályába szállíttatott. A le­let a bérlő és a tulajdonos kincstár fl­ött hosszú ideig folytatott per tárgyát is képezte; az ügy azon­ban végre is az állam részére döntetett el kedvezően. A r­é­g­i­s­é­g o­s­z t­á­l­y legközelebb ismét nevezetes ajándékokkal gyarapodott, így például Drahotuczky Ferencz czímz. kanonok több érdekes tárgyból álló őskori leletet küldött be, melyek a congressus alkalmá­val átalános feltűnést keltettek. Különösen felemlí­­tendők egy bronz fokos, egy palstab, egy csinos kő­­amulet átfutási kísérlettel stb. Vojnits Jakab képviselő bácsmegye­i Blagaticza nevű pusztáján ki­ásott sírról értesítette a múzeumi igazgat­óságot, s egy a sírban talált cserépedényt beküldött. Ernán Antal pedig Szomorról, egy őstörténelmi osztriga­­kagylóhéjat, mely két helyen át van fúrva ajándéko­zott a nemzeti intézetnek. — A Kisfaludy-társaság múlt vasár­napi nagy üléséről szóló tudósításunkhoz utólag meg­­említjük, hogy az emelvényen Kemény Zsigmond kitünően sikerült arczképe díszlett, melyet Bara­bás Miklós festett. — Esküvő. Kaposvárról írják nekünk: Ro­boz Flóra kisasszonyt, Roboz István, a »Somogy« politikai lap szerkesztőjének leányát 10-én vezette oltárhoz Szigethy Gyula kaposvári ügyvéd. Nászna­gyok voltak: Miklós György, földbirtokos s a so­­mogymegyei szabadelvű párt alelnöke, Szalay Ká­roly ügyvéd, Gabsovics K. stb. Koszoruleányok: Fat­ér Hermine s Vanka Matild kisasszonyok s Atala költőnő két leánya. Vőfélyek : Miklós István, dr. An­­dorka Elek, Már­tonfalvay Elek, Roboz Zoltán. A fé­nyes nászkiséretben és lakodalmon ott láttuk a megye­­ főispánját: Jankovich Lászlót Tivalar fiával, az al­ispánt, Csépfán Antalt, a neves költőnőt A tálát stb. • Szabó Vilmos esperes-plébános végzi az esketést­­ szép megáldó beszéddel. Az ebédnél viharos éljen­­­­zést keltött a főispán felköszöntése Roboz Istvánra, igy dr. Andorka Elek, Miklós lstván, de kiválólag­­ Bárány Gusztáv polgármestere, ki mestere az ékes­-­szólásnak. Sok áldást és örömet a közszeretetben álló­­ atyának és a fiatal párnak. — A »Gabelsberger egyesület«r.­­ bő 18 án vasárnap d. u. 3 órakor a tud. egyetem böl- 3 csészét karának V sz. tantermében (uj épület N­­em )­­ szakülést tart. Tárgya: 1. »Stolze Fenyvessy gyors­­­írási rendszer, a) hiányai, b) incorrectségei.« Kele­m Antaltól. — Petőfinek az erdélyi muzeum számára megveendő carrarai márvány mellszobrára eddig­­ mintegy 400 fi­ gyűlt be. Miután a beküldési (meg­­hoszabbítatott) határidő ez évi márczius hó kö­zepére van kitűzve a szoborbizottmány által, a a begyült öszszeg , úgy látszik elegendő remény­­e­kyet biztat , hogy e hazafias czél valósítására is szükséges összeg a határidőig begyül. A bizott­­h Hiánynak értesülésünk szerint feltűnt ez , hogy i. a nagy költő szülőföldéről, s azon helyekről a hova a­­ nagy költő ifjúkori emlékei fűzvék, Félegyházról,­­- Pápáról, Aszódról, Selmeczről alig gyült be valami,­­ valamint, hogy Erdélyből, a mely a szoborügy által a legközelebbről van érdekelve eddig, csak csekély­­- összegek küldettek be. Alig tehető azonban föl, hogy „r„.v,„b vccmis összeg (a gyönyörű, carrarat­i- márvány-szobor ára 1500 forint) a költő nagy­­l- számú tisztelői között be ne gyűlne. — Bizto­­­­san hiszszük, hogy akad elegendő adakozó, s lesz­­­­nek lelkes tisztelői a legnagyobb magyar költőnek, a­kik hangversenyek, szini előadások sat. által hazafias­­ készséggel közreműködnek arra, hogy Magyarország­­­ második, Erdély első gyűjteményét mielőbb díszítse­m, a nemzeti büszkeségünket képező nagy költőnek ne­­­­mes szépségű márvány szobra. Az adakozások a­­ mellszoborbizottság pénztárnokához Tors Kálm­án­­­hoz küldendők (Athenaeum épület.) . — A főváros közegészségi álla­pota január hóban. A tiszti főorvos jelenti a­­ tanácsnak : A főváros közegészségi állapotát,— te­­­­kintve hogy úgy a hatósági segélyben részesült sze­­­­gény betegek száma, mint a halálozás szaporodott, i. — hasonlítva a múlt havihoz, kedvezőnek nem mond­­­­hatom. A heveny ragályos halálozási esetek ugyan e t.­hóban is csökkentek, de a légzőszervi bántalmak, kü­­­­lönösen tüdőlábok — megfelelőleg a zordonabb idő­­­járásnak — sokkal erősebben léptek fel és kedvezőt­­­lenebb lefolyást vettek. Járvány nem uralkodott. A­­ hatósági orvosok által kezelt szegény betegek számá­­­nak szaporodására a köztük uralgó nyomoron kívül­i befolyással látszik lenni az e hóban életbe lépett 1876 XIV. t. sz. 20 és 21 §-ának azon intézkedése, mely­­ szerint a 7 éven aluli gyermekek megbetegedés esetén­­ kötelezőleg orvosi segélyben részesítendők. E hóban , a fő vörös területén sűrűen lépett fel a hökburut, külön­­­nösen a Ill­ik kerületben, hol is tovaterjedésének­­ meggátlása iránt a szükséges elkülönítési intézkedé­­­­sek megtétettek. Élve született e hóban (öt hétről) 1282, meghalt összesen ez idő alatt 1256, így a szü­letés 26-al múlta felül a halálozást. A lefolyt négy­­­évi hason hónapok alatt a születések és halálozások­­ egymáshoz következőleg viszonylanak : 1874 évi janu­árban élveszületett 965, elhalt 989. 1875 évi január­ban élveszületett 1056, elhalt 1022. 1876 évi január­ban élveszületett 922, elhalt 864. 1877 évi január­ban élveszületett 1282, elhalt 1256. Január hóban a főváros összes nyilvános és magá­n­kórházaiban gy­ógy­ító beteg. Elmebeteg vizsgáltatott 13, ezek közül megfigyelem osztályra küldetett 7, elhelyeztetett «« irgalmas rendieknél 1, az országos tébolydában ! Különös figyelemre méltó halálokok következő szám­a 29­ ^ C AA - i 27 ^ párisi »Illustration« czimű­ban érkezett száma két szép képet közöl a magyar j­o­­g konstantinápolyi e­lm­­­­m­é­n­y­e­i­r­ő­l Az egyik kép azon jelenetet ábrá­zolja, midőn a küldöttség a diszkardot Abdul Ke­­rimnak átnyújta. A kép a szambuli Abdullah- testvérek rajza után készült, megbenő­z­a­tossággal tünteti ki a küldöttség a tagjaikat bontó díszes nemzeti­ öltöny legeli részleteit is. A másik kép a »djunisi győző.̋ az adott diszkardot ábrázolja, kissé elmosódott tízben ugyan de elég hasonlatossággal. A rajzokat is? szövegben a lap rokonszenvesen írja le a kard alak­­tatás átadásának ünnepélyét a »Turquie« czímű konstantinápolyi lap közleményei után. _ Az Ill­­ustration« már a múlt héten is közlött a magyar » r­­,nápolyi Útjáról képet, melyet azóta több magyar képes lap is utána nyomatott , r» Megfenyített tolakodó. Renz Pír­­usa Poroszlóban nem rég vén s jelenetnek volt sin’ he­ye O. asszony az egyik levegős művésznő a körön­­det elhagyva, elfezdéjébe ment, midőn egy 2. nevü K­ÜL­ÖN­FÉL­ÉK. — Természettudományi est. A ter­mészettudományi társulat legközelebbi estéje febr. 16-án pénteken esti 6 órakor fog megtartatni a vegy­tani intézetben (országút 42.) Ez alkalommal F­o­­dor József egyetemi tanár megkezdi előadásait »az egészséges házról.« Belépti jegyek a társulat tit­kári hivatalában adatnak ki csütörtökön d. u. 4 től 6 óráig és pénteken d. e. 10-től 12 óráig. — Szép szironyos és ara­n­y­nyal ki­var­rt bőrtüszőt küldtek a toroczkóiak Jókai Mórnak arra való emlékezetül, hogy köztük járt s köszönetül, hogy vidéküket szemelte ki lapunkban most közlésben levő regényének szinterévé. — Szörény megye czimere meg van­­ állapítva. A néhány év előtt újólag fölállított ] Szörény vármegye részére, melynek történeti mono-­­ graphiáját Pesty Frigyes egy jeles munkában irta­­ meg, — az uj czim­er a tud. akadémia régészeti Li­­sottsáágának közbenjöttével megállapittatott és az a 1. tövetkező: kék mezőben ezüst vár (két tornyu); a k­­ét torony közt, a vár fölött Magyarország koronás d

Next