A Hon, 1877. március (15. évfolyam, 53-79. szám)
1877-03-30 / 78. szám
A magyar gyár és kézműipar tekintetében nem táplálhatunk ily megnyugvást. Nem lehet a mi feladatunk kifejteni itt azt, hogy miért maradtunk el a többi előre haladott európai nemzetektől ma a világot uraló ipar terén; legyen elég constatálni a szomorú tényt, hogy mi igen kevés kivétellel, a küföldi iparral szemben nem vagyunk versenyképesek. De mindazonáltal is, mégis van már akkora iparunk , hogy arról némi önérzettel szólhatunk, miután az 1871-ben Londonban, s még inkább 1873-ban, Bécsben bár ifjú, de tiszteletre méltó nevet küzdött ki magának. A magyar iparosok feladata leend, úgy saját érdekükben, mint az országében, Párisban újabb bizonyítékát szolgáltatni annak, hogy a magyar nemzet egészen jól tudja, miszerint az európai államszövetségben virágzó ipar nélkül tekintélyt egy nemzet sem vívhat ki magának , és hosszabb időre nem is állhat fenn. Párisban tehát bizonyságot kell tennünk arról, hogy szilárdan el vagyunk határozva az elmulasztottat helyrehozni megkettőztetett erővel, hogy mint kulturállam élhessünk és tekintélylyel fennállhasunk. Azon kérdésre, vájjon képesek vagyunk-e ezt teljesíteni, örömteli öntudattal határozott »igen« feleletet adunk. Iparunkat s iparos osztályunkat túlbecsülni vagy magunkat ámítani távol van tőlünk; de ha okszerüleg állítunk ki, bízvást belemehetünk a küzdelembe, mely Párisban előttünk áll, a nélkül, hogy vereséget szenvednénk; természetes azonban, hogy a fősúlyt a collectiv kiállításra kell fordítani. Szerény nézetünk szerint csinos és előnyös kiállítást rendezhetünk a következő osztályokban: lábbeliekben a nők és férfiak számára, ruházati czikkekben mindkét nembeliek számára, fehérnemű készítményekben, kesztyűk, kalapok, papír, könyvnyomás, kőnyomás, fényképészet, vonalzás, könyvkötésben, köteles, bőr szíjgyártó, bőröndkészítő munkákban , üveg, porczellán, cement árukban, pipa, kefekötő, óragyártásban, parquett, bútor, kárpitos munkákban, szűcs, bádogos árukban, kocsigyártásban stb. Ezen collectív kiállításokban nem követelünk semmi úgynevezett díszmesterművet, melyek nagy és kettős áldozatot igényelnek ; egyfelől azért, mivel az ily exquisite kiállítási tárgyak elkészítése jelentékeny költséggel és fáradsággal van egybekapcsolva és mivel más felől ezeket nem is lehet eladni. Vegyük föl a párisi kiállítást praktikus szempontból és sok csalódástól és költekezéstől meg kíméljük magunkat. Kiállításra csak oly tárgyakat kell vinnünk, melyek a mindennapi használatban előfordulnak. És ha ezek szépen és jobban lesznek elkészítve, kettős czélt fogunk elérni, midőn egyfelől az előre haladott nemzeteknek megmutatjuk, hogy minő művelődési fokot ért el már a magyar, és másfelől azon népeknek, melyek még nem emelkedtek az iparban oly fokra, mint mi, be fogjuk bizonyítani azt, hogy ők (kikre mi mint vevőkre számítunk) velünk, legközelebbi szomszédaikkal, egészen jó üzletet csinálnak; magától értetődő, hogy ezzel a keletre czéloztunk. Ami egyes kiállítóinkat, a nagyiparosokat illeti, ezek nem szorultak tanácsunkra, minthogy nagy iparosaink minden kiállítás alkalmában kitűnő szakférfiakul mutatták be magukat, és ők saját érdekükben azon lesznek, hogy a Párisban való méltó képviseltetésre kiváló gondot fordítsanak. Ugyanezt mondhatjuk előre törekvő művészeinkről és tanügyi férfiainkról. Végül még egy tárgyat akarunk érinteni, melyről e lapokban már említést tettünk, amidőn ugyanis a vevő és műérzékkel bíró közönséghez fordulunk azon kéréssel, hogy az ipar érdekében, mely azonos hazánk érdekével, vegyenek ők is részt a kiállításban az által, hogy megrendeléseikkel támogassák az iparosokat. Sokan vannak az országban s különösen a fővárosban, kik nagy áldozat nélkül a mindennapi használatra alkalmas tárgyakat készíthetnek. Csak gondolkozzanak kissé erről, és azt fogják találni, hogy nem egy dolgot szükségesnek, melyet egy év múlva használhatnak. Kérésünk abban kulminál, hogy iparosainknál oly tárgyakat rendeljenek meg, melyek a mindennapi használatra alkalmasak, és csak azon egy kedvezményt kívánjuk, hogy a hazafias megrendelők engedjék meg a kiállítóknak, hogy megrendelt tárgyaikat Párisban kiállíthassák és a kiállítás után szolgáltathassák azokat a megrendelőknek. Minthogy a párisi kiállítás — ha előre nem látható véletlen eset közbe nem jön — megállapított és változhatatlan tény, s minthogy Ausztria is élénk részt fog abban venni, mindnyájunknak vállvetett erővel oda kell hatnunk, hogy Magyarország is méltóan képviselve legyen Párisban. Mindenekfölött pedig azon férfiaknak, kik a kiállítás ügyvezetésére lesznek hivatva, azonnal el kell kezdeni munkálataidak nem állanának előttünk, mint a hindu, görög, skandináv stb. mondavilág. Egyes tagjai annak — s pedig számtalanok — külön kidolgozást nyernek és egymás mellett párhuzamosan fejlődnek, önállóan vagy középtagokkal összekapcsolva, mint pl. a hindu istenmondában az egyes fős alsóbb istenek mondái, melyek egyes felekezetek által különös előszeretettel fejtetnek ki, pl. egyik korszakban az India-, a Számamondák, majd a Bráhma-, Szíva-, különösen a Vishuu mondák, vagy a görögöknél a Prométheusz-, a Kádmosz-, a Heraklesz-, a Zeusz-mondák s mondakörök ; a hősmondában a Jázon-, a Thereusz-, a trójai mondák; az északi mondában a Thor-, a Szigurd stb. mondakörök. Eredetök visszanyúlik a történelem előtti korba, fejlődésük egyes ihletett költők vagy dalnokok munkája, kiktől s utódaiktól ismételtetve jár szájról szájra, nemzedékről nemzedékre s századokon át az egész népnek sajátjává válik. Ekkor áll elő egy Vyásza vagy Valmiki, egy Firduzi, egy Homér, egy Kürembergi, — első sorban mint gyűjtő, a ki az egyes tagokat összeköti, de kétségkívül nem gépiesen, csupán egymás mellé sorozással, mint a gyöngyöket fűzik zsinórra, hanem egyengetve, alakítva, össze nem vágó részeiket lecsiszolva, mindent egymásba illesztve s egy összefüggő mondába illesztve az egyes mondarészeket s a gyűjtő szerény munkájával a költő alakító munkáját egyesítve. S a mit igy a meglevő anyag feldolgozásával, hagyományaihoz híven, s mégis önállóan megalkot: az éposz, melyen egy egész nép képzelődése dolgozott, talán századokon át, öntudatlanul, önkénytelenül, teremni hagyva inkább mintsem teremtve (és innen a naiv éposz elnevezés) — de melyhez, hogy egészen kész legyen, mégis egy hatalmas elme képzelődésének olvasztó tégelye kellett. Ha most újra felteszszük a kérdést, melyik a költészet eredeti alakja s első fejleménye: a lyra-e vagy az éposz? a felelet most sem lehet kétséges, de egyszersmind a megkülönböztetés is világos. A lyra az egyén költészete, s mint egy benyomásnak, egy érzésnek, s igy egy pereznek a müve : megszülemlik, mihelyt egy érző szív s egy képzelő elme van, mihelyt ember van. Az éposz egy nép és századok müve, hogy készen legyen : a monda-alakulás lassú, óriási folyamata kell hozzá ; de első elemei szintoly közvetlen termékek lehetnek, mint a dal. Ha hasonlattal élhetünk , a dal közvetlenül fakad, mint a virág s minden tavasz meghozza a maga virágait, és pedig ezrével. Az éposz a roppant kőgörgetegekhez hasonlít, melyek létrehozására a tűz és víz világalakító erői működnek, melyek a föld kohójából, hol elemeikből összeolvadtak vagy verődtek, irdatlanul vetődnek föl, századokig gördittetnek a tenger vizei vagy a hegyi folyók által, mig érdességük lesimul s a tökély és arányosság gömb alakját öltik föl, de az egyes porszemek, melyekből alakulnak vagy összeverődnek, ép oly eredeti s közvetlen termékei a szülő természetnek, mint ama kis virág ! Lesz módunkban ez elméletet, mely egyébiránt nem a miénk 2) az egyes nemzeti — jelesen a naiveposzoknál, részletesebben kifejtve és alkalmazva látni. Egyelőre elégnek tartottam, előadásaim bevezetéséül, ennyit előrebocsátani, az éposz keletkezésétől s helyétől a költészet nemei között. Az elbeszélő költészet alsóbb és vegyes fajairól nem szóltam, azok lehetnek részint korábbi, részint későbbi fejlemények; az éposz, e legmagasabb, e tiszta elbeszélői műfaj keletkezésének ez elméletéből, mely (úgy hiszem elég világos sőt az egyedül természetes) annak tartalma s fő jellemvonásai is eléggé tisztán kitűnnek. Anyaga mindig a monda, és pedig a történelmi vagy hős-monda, melyben nemcsak hátterül, hanem lényegesen kiegészítő alkatrészül járul az istennézlet vagy esetleg az átalános világnézlet. Az ősök, a hősök nagy tettei a távol nagyító ködében jelennek meg az élő, s valódi viszonyok közé helyezett és épen azért törpébb utódok előtt. Tetteik, mert oly nagyok, emberileg lehetetlennek, maguk alakjaik arányai szerteleneknek tűnnek föl a késő szemlélő, a reájuk félve visszapillantó szemeiben. Amit ők végeztek, emberi erővel azt végezni lehetetlen volt, félistenek voltak maguk s isten segítette őket küzdelmeikben. Az eposznak elengedhetetlen eleme a természetfölötti, a csodálatos. Nem múlhatatlan, hogy átalános világnézleti, cosmogoniai elemek vegyüljenek bele, bár gyakori és kivált az ősnépek eposzaiban, kiknek hagyományai az ember teremtéséig nyúlnak vissza, rendesen mutatkoznak ez elemek is; de hogy istenek közvetlen vezérlete és a cselekvénybe belenyúlása nélkül nem lehet az éposz, azt, ha elméletileg megállapított ténynek nem vehetnek is, a világirodalom valamennyi nagy éposza bizonyítja. S mert az istenek hatalma absolut, ezért az époszban a termé s) Lásd Arany L. értekezését »Naiv epószunk»-ról s Zrínyi és Tassója bevezetését. Továbbá, egyebek közt : N i t z s o h, Beiträge z. Gesch. d. epischen Poesie d. Griechen. Wackcrnagel: Die epische Poesie, (Schweizerisches Muzeum f. hist. Wissenschaften I. és II. köt.) B o n i t z, Über den Ursprung der homerischen Gedichte (Ein Vortrag) stb, stb. szerfölötti vagy csodálatos elemmel együtt jár szükségkép a végletesség is. Hősei végletesek, kik isteni küldetésből lépnek föl, s mert mégis emberek, csak isteni segélylyel hajthatják végre is, amire küldettek. E közös jellemvonása minden eposznak, ami azt nem csak az elbeszélő költészet többi fajaitól, hanem a költészet minden más nemétől is megkülönbözteti. A végzetességgel még egy műfajban találkozunk, melynek az szintén lényeges alkatrésze: a görög tragédiában , de épen ellenkező czélból s irányban, mint az époszban. A tragikai hős az isteni végzet ellen száll harczra : az éposz hőse a végzet által vitetik, annak engedelmes, azt betölti. Azért az éposz hőse nem lehet tragikai hős is egyszersmind, még ha elbukik sem, pl. Zrínyi, bukásában is végzetének szolgál , annak engedelmeskedve, nem azzal szembeszállva, éri a végcsapás. A másik, ami az éposz keletkezésének ez elméletéből világos, hogy valódi éposz csak a naiv éposz, ellentétben a műéposzszal, vagyis az, mely nem egyes költő egészen saját alkotása, hanem a népmonda előbb leírt keletkezése, fejlődése s alakulása útján jött létre, csak utolsó szerkeztésében lévén valamely költőnek (többé-kevesbbé, de soha nem egészen) önálló műve. Ez állítás, oly művekkel szemben mint az Aeneis, a Divina Comoedia, a Megszabadított Jeruzsálem, a Dühöngő Roland, az Elveszett paradicsom, a Luziáda, és a Szigeti veszedelem, merésznek látszik s kétségkívül megtámadható. De e művek csak annyiban eposzok, a mennyiben egy egész nép, vagy korszak képzelődésére mély benyomást tett és történelmi vagy mondái tudatomba átment eseményeket tárgyalnak, mint az Aeneis, a Jeruzsálem, a Luziada, a Szigeti veszedelem, vagy egy egész nemzedék világnézletét fejezik ki, mint a Comoedias Paradicsom. E mondás tudat, e világnézlet, helyettesíti bennök a naiv éposz hosszas és öntudatlan készülődésének, alakulásának eredményeit, mert a mi bennük amazon túlmegy s a költőnek csak saját, egyéni tulajdona , nem is változhatik tulajdonképen eposzi elemmé s bölcsészi vagy költői alkatrész marad, kivül a művön mint nemzeti költeményen, vagy époszon. Az eposz csak saját légkörében, mely a nép tudalmába, gondolkodásába, vérébe ment át, lehet az a mi. S ez értelemben a költészet valamennyi faja közt a legnépszerűbb a legátalánosabb. Nem egy költő sajátja, hanem száz meg száz bárd vaary rhapsod zengi, ezrek hallgatják s mindenik magáénak ismeri, érzi. A hallgatók közül új rhapsodok válnak ki, akik tovább zengik, talán módosítva, mert ami mindenkié, ahhoz mindenkinek joga van, új meg új hallgató kört találva, gyűjtve, teremtve neki. Abból indul ki, vagy rendre felveszi magába azt, amit mindenki tud, hiszen érez, emleget. Nem egy költő lelkének, a köztudalomnak a kifejezése. Épen azért, ha éposz áll előttünk, nem lehet azt csak mint művet, aesthetikai értéke szerint, s műtani szempontokhoz vagy szabályokhoz képest méltatnunk. A benne visszatükröződő mondavilág és világnézlet amit benne keresnünk és megítélnünk kell. Ez adja, jelen előadásainkhoz is, a mértéket és szempontot, mikor a világirodalom nagy eposzaival kívánunk foglalkozni. Bár igyekezni fogunk az aesthetikai törvényeket is elvonni, melyek szerint az emberi teremtő szellem e nagy arányú alkotásokban működik s megítélésükben az aesthetikai szempontokat sem mellőzhetjük : nem ez a fő, hanem az irodalomtörténeti, tulajdonképen miveltségtörténeti momentum, ami előttünk áll. Mi a világnézet, mely egyes nemzetek és időkorok époszi műveiben kifejezésre jutott, mikép eredt az, mikép függ össze a nemzet, vagy időkor, átalános mivelődési mozzanataival : ez lesz, amit mi az emberi képzelet e kiváló nagy alkotásaiban keresni fogunk. A sorrend, melyet e vizsgálatainkban követni fogunk, természetes igyekszik inkább lenni, mint szorosan chronológiai: az egymásra való hatás, a fejlődés sorrendje. Az emberi mivelődésnek átalában s különösen a nyelvnek egyfelől, másfelől a vallásos eszmék története kétségtelenné tette, a többi közt Müller Miksa is kimutatta az összehasonlító mythologiáról irt tanulmányában), hogy a különböző nemzetek vallásos eszméi s világnézete egy, — vagy legalább kevés — közös törzsből eredtek. Ugyanazon eszmék, ugyanazon nézletek ismétlik magukat, más más alakokban. A népek, vagy legalább azoknak egyes nagyobb családjai, különválásuk előtti együttlétek idejéből magukkal hozták nyelvök törzsalakjait, eszméik s nézeteik lényeges alapjait, átalában műveltségök elemeit. Azért, ha némely nyelvalakokkal, némely alapfogalmakkal, isten- vagy világnézetekkel, egymástól távol szakadt népeknél találkozunk, nem következés, hogy valamelyik a másiktól vette át, készen azokat hozhatna mindenik a közös ősi tűzhelyről. A hindus ősmondában találkozunk részletekkel, melyek a homéri (görög) époszra emlékeztetnek; s mert tudjuk, hogy a hindu époszok, mai szerkeszetükben, századokkal későbbi keletűek Homérnál, mondhatnék (s állíttatott is, illetékes helyről *) hogy a Mahabharata, vagy ») L. Újabb felolvasásai a nyelvtudományról. Ramayana egy vagy más részlete Homérból, vagy legalább a görög hősmondából van átvéve. De nem élte a Mahabharatában és Ramayanában összeszedett mondák egynémely része már akkor is, mikor a görög nép még nem szakadt ki az árja törzsből ? nem hozhatta-e azokat Ázsiából magával ? nem őrizhettee még híven egyes elemeiket ? nem adhatta-e át, nemzedékről nemzedékre, Homérig? Volna-e éposz ha nem ily elemekből szövődött volna ? Mindazon nagy époszi művek közül, amelyek ma s mai szerkezetekben, kezeink közt vannak, a legkorábbi keletű kétségkívül a Homér nevét viselő két éposz. A két hindu éposznak, a Mahabharatának és Ramayánának mai szövege jóval későbbi keletű, a Firduzi Shahnameja pedig kétezer évvel ifjabb az Iliásznál. S ha mégis nem a homéri époszokat, hanem a két hindu és a perzsa époszt veszem először tárgyalás alá, két okból teszem e merényletet az időbeli sorrend ellen. Egyik az, hogy bár az époszok jelenlegi szerkezetekben sokkal újabbak a homériaknál anyaguk, mondaviláguk, isten és világnézetük amazokénál bizonyosan régibb. Egy tőlünk minden tekintetben távolabb eső nép és kor eszmevilágából szólanak hozzánk azon nép- és koréból, melyből a görög mondák első keletkezése után vált ki s teremtette meg a maga világnézetét és saját mondavilágát, mely a homéri eposzokban tükröződik. A másik ok előadásaim oeconomiájára, vagy inkább belső összefüggésére vonatkozik. A homéri éposz, a naiv époszok e legtökéletesebbike, a mü-éposz mintájául szolgált utóbb; belőle merítette formáit Virgil, s ebből és magából Homérból a magukéit a keresztyén mü-époszok, melyekhez a részben az Eddákra, részben a keresztyén világnézetre támaszkodó Nibelungének, valamint a középkori breton, frank és német mondakörök, átmenetül szolgálnak. Végezni akarok tehát először kelet ama három nagy époszával, melyeknek a mü, jelesan a keresztyén époszra semmi kimutatható s kézzel fogható befolyásuk nem volt, hogy mikor Homérra jő sorom, s utána az ő epigonját Virgilt tárgyalom, a Nibelungi ének hidján át, egyenesen mehessek a reá visszavihető keresztyén époszokra át. S ebben megadtam előadásaim egész tervvázlatát. *) Weber Über das Eamayana: (Abhandlungen der königl. Akad. d. Wissenschaften zu Berlin. 1870, kat, mert az idő rendkívül sürget és a legnagyobb szorgalommal is csak nehezen készülhetünk el idejekorán. Posner Károly Lajos, A VIDÉK. Losonca, márt. 27. A »N. H.« ez évi mártius 8-ai számában ,a pánszlávizmus és egy kir. tanfelügyelő czimü czikkben kíméletlenül kel ki Mennyei János Zólyom turóczmegyei tanfelügyelő ellen. Mint olyan, ki a helyszínen működöm s évek óta figyelemmel kisérem a megtámadottnak működését, az igazság érdekében kötelességemnek tartom e támadásra néhány tárgyilagos megjegyzést tenni. Hogy Mennyei tanfelügyelőnek is meglehetnek a maga gyöngéi, az az emberi gyarlóságból természetszerűen kifolyó tény, de hogy működése épen nemzetiségi szempontból hozzáférhetlen, azt kétségbe vonni nem lehet. Köztudomású dolog, hogy az ő kineveztetése előtt az árvaturóczi áll. iskolákban a magyar nyelv figyelembe sem vétetett, sőt a leghirhedtebb pánszlávok nehézség nélkül jutottak az állami iskolák élére, míg az ő tanfelügyelősködése óta a magyar nyelv rendszeresen taníttatik, sőt helylyel közel, hol a tanfelügyelő némi támogatásra talált, a tannyelv is magyar. Az ő működésének eredményei a turócszt.mártoni, rutkai, a mosoczi, nagycseprényi s voriczkói magyar iskolák, valamint az előde által kinevezett hírhedt prpszlávtanítók kipusztítása a tankerületből. Az ő érdeme nagyobbrészt az is, hogy a znióváraljai állami tanítóképezdében a tanképesítő vizsgák magyar nyelven tartatnak, míg előde alatt — a tanári kar minden ellenzése daczára — aki a tóton kivül vakkantani sem tudott, még az is áterőszakoltatott. Hogy annak idején a pánszláv gymnasiumok ellen indított vizsgálat eredményre jutása Turócz- Szt.-Mártonban mennyiben mozdíttatott általa elő, azt akkor a hírlapok országszerte hirdetők, valamint azt is, hogy a Turócz megyében alakított magyar nőegylet létesítése kizárólag az ő érdeme volt. Az államilag betiltott tankönyvek elkobzásában kifejtett működésének pedig magam is szemtanúja voltam, mikor a zniói képezdébe láda számra hordatta és égette az iskolalátogatása közben elharácsolt pánszláv szellemű tankönyveket.— Elfogulatlan bírálónak be kell vallani, hogy Mennyey működése e téren hozzáférhetlen. Neki e szempontból csak egy hibája van — az ami XVI. Lajosé volt — t. i. hogy elődjének utódja, Sebesztha. KÜLÖNFÉLÉK. — Azon statisztikai kimutatások melyek számos európai nagy városban a születésekről és halálozásokról hetenkint kiadatnak, a múlt évben fővárosunkban tartott nemzetközi statisztikai congressus határozatai folytán új évtől fogva tetemesen szaporodtak. A congressus határozatai folytán ezen kimutatások a városi hatóságok részéről bizonyos centrális helyek felé küldetnek s ottan tetemesen centráliséivá kiadatnak, így képezi pl. London központját Nagy-Britanniának és Indiának, Brüssel Belgiumnak, Németalföldnek és Francziaországnak, Berlin Németországnak és Svájcznak. Fővárosunk úgy geographiai helyzete, mint azon tagadhatatlan jelentősége következtében, melyet statisztikai tekintetben elfoglal, hivatva volna arra, hogy a délkeleti Európa nagyobb városainak efféle statisztikai központja legyen, különösen miután újévtől fogva néhány magyar város is, úgymint Debreczen, Pozsony és Kecskemét is adnak ki heti kimutatásokat, Arad városa pedig haviakat. A budapesti nemzetközi heti bulletin e szerint kiterjedhetne öt magyar és négy ausztriai (Bécs, Prága, Trieszt, Lemberg), továbbá Bukarest és Alexandria városokra, valamint azon városokra, melyek később még hozzájárulnának. Örömmel üdvözöljük a fővárosi tanácsnak azon helyes elhatározását mely szerint Kőrösy József statisztikai igazgatónak fenti értelemben tett javaslatát a magáévá téve, ezen franczia nyelven megjelenendő nemzetközi statisztikai bulletin kiadását elhatározta s ennek száz példányban nyomatási és postai költsége fejében hetenkint 208 irtot szavazott meg. — A nagyheti ájtatosságok megkezdődtek ma. Minden templom gyászt öltött s a harangozást kelepelés váltotta fel. — A tavasz két jelensége. A »budai közúti vaspálya« jelenti, hogy a zugligeti közlekedést, vasárnap ápril hó 1-én megkezdi. — A vonatok fél óránkint,reggel 7 órától esti 7 óráig közlekednek. — A császárfürdő igazgatósága jelenti, hogy ápril 1-én a török- és márvány kádfürdőket, valamint a női uszodát, — férfiak használatára megnyitja. — Signora Trebelli, a nagy alténekesnőről, ki a jövő héten a nemzeti színháznak vendége lesz, a következő adatokat találjuk följegyezve. Signora Trebellinek valódi neve Gilbert. Kiválólag kozmopolita énekesnő. Német szülőktől született Párisban, az olasz iskola tette művésznővé . Madridban, Londonban, Szentpétervárott, Lipcsében, Bécsben aratta legtöbb babérjait, mielőtt hozzánk jött. Sajátos vonása az az erőteljes, csaknem férfias jelleg, büszke, merész föllépés és magatartás, mely játékában annyira imponál. Énekel mindent, a mély altot és magas szopránt, de ez utóbbi nála nem elsőrendű hang, mert hiányzik erőteljes ércze. Annál érczesebbek közép és mély hangjai s ezek egyenletessége oly bámulatos, a minőhöz alténekesnőknél nem vagyunk szokva. Ehhez járul a rendkívül élénk, élesen kidomborodó, igazán drámai előadás, értelmes játék, a jeles hangkezelés, magas, erőteljes termet. A nemzeti színházban Kosinát és Abucenát fogja játszani, mely utóbbi tán legjobb szerepe. — Közgyűlés. Az országos nőképző egyesület évi közgyűlése április hó 29-én fog megtartatni. — Vendégművészek Budapesten. Hogy csak a legnevezetesebbeket említsük azok közzül, kik fővárosunkat ez idén — zeneévet értve — meglátogatták s itt fölléptek, a következő neveket írhatjuk egy sorba: Hauck Mini, Donadio, Willi aszszonyt, Nilsson, Lábát, Ehnn k. a., Hablavecz — továbbá Wieniawszky, Sarazate, Door, Dustmann asszonyt, Popper, Menter Zsófia, — most újabban Patti egész suitjével, mint Nicolini, Strozzi, Fiorini, Worani k. a. A jövő héten meghallják Trebellit, a híres alténekesnőt, ki egy kisebb és pedig szigorúan nem neki való szerepben tegnap is föllépett Pattival, de mely szerep után alig ítélheti meg helyesen a közönség. A nemzeti színházban a »Sevillai borbély« Rozinájában és a »Troubadourban« mint Azucena fog fellépni. Talán még a jövő hó folytán meghalljuk Gerster Etelka k. a-t is, kit a külföldi kritika nem győz eléggé magasztalni s ki olasz- és németországi diadalai után haza is ellátogat. Donadio is eljön még s végre júniusban alkalmunk lesz élvezni, Lucca Paulinát az »Afrikai nő«-ben, »Aidat-ban és a »Hugenottákban«. Lesz hát műélvezet elég. — Öngyilkosság a honvédelmi ministériumban. Niersch idegen származású mintegy 34 éves technikus, volt közös hadseregbeli hadnagy nem rég talált föl s kidolgozott egy katonai lőczélrendszert, melyet a honv.minisztérium egyik titkára által támogattatva a miniszternek benyújtott. A miniszter a munkát a megejtett szakbeli vizsgálat után kitűnőnek találván, azt igen méltányosan — talán 500 fttal — honorálta. Niersch gyakori látogatója lett az elnöki osztály hivatalainak, hol különben egy régibb barátja is szolgál. Ma déli 1 óra felé ismét bekopogtat Niersch az elnöki osztály irattárába papirt és irónt kérvén, azzal egy üresen álló asztalhoz ülve írni kezdett. A szobában levő hivatalnokok már megszokták Niersch látogatásait s igy zavartalanul hagyták a látszólag nagyon buzgóan írással és számolással elfoglalt embert, midőn csak egyszerre, anélkül, hogy csak neszét is vette volna valaki az előkészületnek, egy erős lövés riasztja föl a szt.-háromság terén fekvő házbelieket, de különösen az irattárban levőket, kik a lövés eldördülése után rémülettel látják, hogy Niersch, kit írással elfoglalva véltek, szétzúzott koponyával, jobb kezében egy még füstölgő revolvert görcsösen szorítva hanyatlik alá székében. Előtte az asztalon néhány sornyi, az imént kért trónnal irt búcsúzó levél, melyet egy vele viszonyban volt nőhöz intézett; a sorok végén, melyeket a szerencsétlen végperceiben itt, néhány rejtélyes szó után, azt mondja, hogy szerette volna a minisztériumban levő barátját magával vinni, valószínűleg megölni - de hogy azt boszúból vagy más indokból akarta volna tenni, az egyátalán, valamint az öngyilkosság okai legkevésbbé sem tűnnek ki a papírra vetett sorokból. Előéletéről csak annyit tudhattunk meg, hogy évekkel ezelőtt kényszeríttetvén a közös hadseregben viselt hadnagyi rangjáról való lemondásra, azóta igen kedvezőtlen anyagi helyzettel, mondhatni nyomorral küzdött, mígnem a honvédelmi miniszter a már fentebb említett munkájának használása által segített sanyarú sorsán. Az öngyilkosságot, melyet megmagyarázhatlan indokból épen szerencséje helyén elkövetett, némileg sejtetni engedi, hogy azt elmezavar segítette vagy idézte elő, mert mint értesültünk, Niersch a minisztériumban szolgáló barátjához nem rég több igen zavart értelmű levelet intézett s azok egy némelyikét ajándékba küldött süteménynyel is kisérte. Az illető hivatalnoknak ezenkívül föltűnt Niersch zavart s sokszor igen gyermekies magaviselete, melyekből sejtelmezet gyanúja támadt Niersch elmebeli épsége iránt, erről egy ízben Kovács rendőrkapitánynyal is bizalmasan beszélt. Több részletet a sajnos esetről egyelőre nem tudunk, de mint halljuk, a minisztérium megbízta a rendőrkapitányságot, hogy Niersch életére és viszonyaira vonatkozó minden legkisebb dolgot fürkészszen ki, s az eredményről jelentést tegyen. — Népesedési mozgalom.Budapesten lefolyt márt. 18-tól márt. 24-ig terjedő héten élve született 301 gyermek, elhalt 271 személy; a születések tehát 30 esettel múlják felül a halálozásokat. — Az élve szülöttek közt volt 219 törvényes, 82 törvénytelen; nemre nézve 157 fiú, 144 leány.Halva született 14 gyermek, köztük 10 törvényes, 4 törvénytelen. — A halottak közt volt 146 férfi, 125 nő, egy éven aluli gyermek 71. Ez év 12 hetében élve született összesen 3158 gyermek, elhalt 3089 egyén, a születések többlete tehát 69. Születések arányszáma 1000 lakosra : 49.6. Halálozások arányszáma 1000 lakosra : általában 44.7, az egy éven felüli lakosságnál : 34.5, az öt éven felüli lakosságnál: 28.4. Élveszülöttek vallás szerint így oszlanak meg: katholikus 208, ágostai 10, helvét 17, görög n. e. 2, zsidó 64. — Halálozások kerület szerinti kimutatása. (A kórházi halottakat előbbi lakhelyük szerint osztván be) : I. kerület 17, II. kér. 21, III. kér. 23, IV. 8, V. kér. 10, VI. kér. 34, VII. 43, VIII. kér. 40, IX. kér. 22, X. ker. 5, egyéb kórházi halott 45, katona 3. — Nevezetesebb halálokok. (A rendelő orvosok és a halottkémek jelentése szerint) Croup 3, roncsoló toroklob 3, hökhurut 15, kanyaró 3, vörheny 1, himlő 6, cholera —, typhus 5, gyermekágyi láz —, egyéb ragályos betegségek — , agykérláb 5, Agylob 4, heveny agyvízkór 2, agyhüdös 5, rángások 14, Szervi szívbaj 9, tüdő-, mellhártya- és körglob 33, tüdőgümő és sorvadás 67, bélhurut 13, béllob—, európai hányszékelés —, hashártyalob 2, brightkór —, gyermekágyi bajok 1, angolkór —, görvélykór —, veleszületett gyengeség és alkathiba 9, aggkor 10, vizkór 1, erőszakos haláleset 6, ebből gyilkosság —, öngyilkosság 2, baleset 2. — Az artézi kút fúrásához a városligetben megint 100 méter bélelő csőre van szükség, mely 960 frtba jön. A tanács a múlt évről megtakarított 28 ezer írtból kiutalványozta. — Arviz az emeleten. Tegnapelőtt a váczi körúton fekvő Mandl-féle házban egy tehetős aszszonyság hideg fürdőt akart csinálni s a fürdőszobában megeresztette a vízvezetéki csapot. Mig a kád megtelik, gondolta, kimegy. A konyhában eszébe jutott, hogy a szomszédasszonynak mondani valója van s bezárván az ajtót, átment hozzá. Ott aztán a sok között a Patti-előadásról is beszélt, hová estére elmenendő volt s az édes csevegés eltartott 2—3 óra hosszáig. Ekkor jut eszébe a fürdő. Mikor lakásába benyitott, — az egész lakásban egy méter magasságnyira volt a viz, mely átitta magát a padlózaton s megrongálta a falakat. Tegnap egy városi bizottság tartott szemlét a lakáson. A padlózatot fel kell szedni s megszáritni az asszonyság költségére. — Ördöngösség és ördögűzés. Servera Riójában, déli Spanyolországban, egy ember, ki mindig szabadelmüséget tüntetett, haldokló ágyán feküdt, s egész utolsó pillanatáig vonakodott, rokonai rábeszélései daczára papot fogadni. Mikor azonban a haldokló egy időre elveszíte eszméletét, a rokonok mindamellett meghívták a helybeli lelkészt. Ez eljött de a haldokló, ki időközben ismét felocsúdott, durva szavakkal elutasítá őt, mire a lelkész azzal a vigasztaló biztosítással távozott, hogy ezt az embert elviszi az ördög. A bekövetkezett halál után a rokonok virasztották a holttest mellett, mikor éjnek idején egyszerre felpattan az ajtó és a megtestesült ördög ott állt. A rokonok eszeveszetten nagy zajjal szétriadtak. Egy udvaros, ki a szomszéd szobában volt, azt hive, hogy rablók támadtak a házra, felkapott egy puskát, betoppant a halottas szobába és az ördöggel állt szemben. Az ijedelemtől majdhogy le nem rogyott, mert az ördög borzalmasan rárivalt. De csak hamar megemberelte magát s úgy találta, jobb ha ő lelövi az ördögöt, hogy sem ez őt széttépje. Neki szegezte a puskát s lelőtte az ördögöt. Kevés vártatva visszasompolyogtak a rokonok s az ördögöt nyöszörögve és vérben találták a padlón ; az emberi gyarlóság a jelensége által megnyugtatva, a haldokló ördögöt megvizsgálták s a sekrestyést ismerték föl benne, ki a plébános parancsára bujt ördög bőrbe. A törvényszék vizsgálatot rendelt el és a plébánost egyelőre letartóztatta. A magyar kir. belügyminiszter i. é. 57,219 sz. a. valamennyi kiadott körrendeletében az egészségügyi ismeretterjesztő s részben az egészségügyi adminisztratióval is foglalkozó »Közegészségi Lapok«-at, mint amely már hosszabb idő óta fennálló szaklap felebbi czéljainak csakugyan megfelel s így terjesztése a közegészségügy érdekében kívánatosnak mutatkozik, azon felhívással ajánlja a törvényhatóságnak, hogy nevezett lapnak minél szélesebb körben való terjesztését lehetőleg eszközölje. Megjegyeztetvén, hogy a lap előfizetési ára egy évre 5 frt, félévre 2 frt 50 kr., negyedévre 1 frt 30 kr. — Néptanítók az előfizetési árnak csupán felét fizetik. Az előfizetési pénzek a szerkesztő lakására, Budapest VIII. kerület, vasutcza 15. szám alá küldendő. — A budai várszínházban, mint már jelezve is volt, jövő vasárnap a »Fered«-t adják a dévai reáliskolai segélyzőegyesület javára, tehát egy oly czélra, mely a leghatározottabban nemzeti érdekű. Sokkal több ízben volt már alkalmunk három hónap óta tüzetesen is megismertetni olvasóinkkal e derék egyesület nemes czéljait és hivatását, hogy sem azt újra bemutatnunk kellene. Csak épen fel akartuk hívni a helybeli közönség figyelmét pár sorban a vasárnapi előadásra, melynek jövedelme azon egyesület alaptőkéjét gyarapítandja, mely a hunyadmegyei eloláhosodott magyarok között fejti ki áldásos működését.—Vajha minél nagyobb számú közönsége lenne a vasárnapi előadásnak. Hiszszük, hogy lesz is, miután nem tart már a fővárosban több előadást—a c ir cus. Az ország s a nemzet milliókat áldozott a magyar fővárosra s most e város közönségének szép alkalma lesz visszatéritni egy parányit azon áldozatokból. A nemzeti színház tagjai, kik vasárnap Budán játszani fognak, mint halljuk, a nemes czél iránti tekintetből lemondottak fellépti dijaikról s mi hiszszük, hogy az áldozatkészség ezen önmagát dicsérő példája nem lesz hatás nélkül a publikumra sem. — A pestmegyei leavató bizottságokat a honvédelmi miniszter egy rendeletével a netalán elrendelő mozgósítás esetére következőképen alakította meg: 1. Budapest állítási és fizetési. 1. bizottság. Elnök Hómann Bálint, hely. elnök Sötét Gyula, becslő Király László. 2. bizottság. Elnök Róth Ignácz, hely. elnök Pullmann Antal; becslő Halász Zsigmond. II. Vácz állítási és fizetési hely. Elnök Csiszár János; h. elnök Latinovich Albin ; becslő Szalacsy Sándor. III. Gödöllő állítási és fizetési hely. Elnök : 1. bizot. id. Fáy Béla, h. elnök : Majthényi Károly; becslő Friedl Lipót. 2. bizot. Elnök Bossányi László; h. elnök ifj. Fáy Béla; becslő Beniczky Ferencz. IV. Monor szállítási és fizetési hely. Elnök: Halász Móricz; Tahy Lajos ; becslő id. gróf Ráday Gedeon. V. Czegléd állít. és fizetési hely Elnök az első bizottságban: Hunyady Arthur; h. elnök Danielisz Károly; becslő Szalay Soma. 2. bizottság. Elnök Vaskó Antal; h. elnök Farkas László; becslő Beretvás János. VI. Kalocsa. Elnök Szőke István, h. elnök Nagy István ; becslő Földváry József. VII. Kun-Szt.Miklós. Elnök Bakay Ferencz, h. elnök Bánhidy István; becslő Bakay Elek. — Minden bizottságnak 9 tagja van ; ha a kinevezett tagok valamelyike ezen megbízást bármi oknál fogva el nem fogadhatná, az alispán fel van hatalmazva helyébe újat kinevezni. — Petőfinek az erdélyi múzeumra szánt carrarai márvány mellszobrára újabban adakoztak: Rapos Aranka idén Budapesten 11 frt, melyhez járult Rapos Aranka, Lehr Márton, Dyonisius, Névtelen, Vírágh Rózsa, Mészner József 11 frt, Wiederspan Emilia 1 frt 50 kr. Hercog Sarolta, Téres Erzsébet, Sántha Lajos, Krammer Gusztáv, Fettich Ferencz, Pelczer Josefin, Szatmár Lászlóné 50—50 kr. — Rácz Sámson ivén Toroczkón 2 frt, melyhez járult Zsoko István 1 frt ifj. Kővári Zsoko János és Rácz Sámson 50—50 kr. Nagy Józsefné ivén N.Karácsonfalván 3 frt 60 kr, melyh. jár. Nagy Károly, Nagy István, Nagy Leopold 1 -1 frt, Kolonka Ferencz, Zilahi Sándor 20—20 kr, Ádi Sámuel Magyari Lajos 10 —10 kr. —Faluvégi Albert áll. tan. kép. igazg. ivén Zilahon 3 forint, melyhez járultak Versényi Gábor rajztanár, Faluvégi Albert, 1—1 frt, Borbély Sámuel 25 kr, Marsz Sámuel 20 kr s még 7 aláiró. — Madarász Gusztáv ivén Nagy-Kállón 1 frt 90 kr, melyhez járultak: Madarász Gusztáv, Vorberger Vilmos , Pethő 50 — 50 kr, olvashatlan aláirása 40 kr. — Török Sándor igén Bánffy-Hunyadon 19 frt, melyhez járultak: Soós Kár., Háry Farkas, Tóth Márton, Török Kár., Bányai, Galvacsy László, Dajbukát Salamon, Popper K., Horváth Sándor, Sámuel Lipót, olvashatlan aláirása, Borosnyay, Puskus Márton, Puskus Tercsi, Koleszás Lajos, Török Sándor 1—1 forint, Székely Góbé 3 forinttal. — Szentgyörgyi József küldeménye Gyéresről 3 forint 30 kr, melyh. 1 frt. Enyetér Károly, G. Kepes Ferencz 1—1 frt, Silkösd Sámuel 50 kr. Menessági János ifj.