A Hon, 1877. március (15. évfolyam, 53-79. szám)

1877-03-30 / 78. szám

A magyar gyár és kézműipar tekinteté­ben nem táplálhatunk ily megnyugvást. Nem lehet a mi feladatunk kifejteni itt azt, hogy miért maradtunk el a többi előre haladott európai nemzetektől ma a világot uraló ipar terén; legyen elég constatálni a szomorú tényt, hogy mi igen kevés kivétellel, a kü­­földi iparral szemben nem vagyunk versenyképesek. De mindazonáltal is, mégis van már akkora iparunk , hogy arról némi önérzettel szólhatunk, miután az 1871-ben Londonban, s még inkább 1873-ban, Bécs­­ben bár ifjú, de tiszteletre méltó nevet küzdött ki ma­­gának. A magyar iparosok feladata leend, úgy saját érdekükben, mint az országében, Párisban újabb bi­zonyítékát szolgáltatni annak, hogy a magyar nem­zet egészen jól tudja, miszerint az európai államszö­vetségben virágzó ipar nélkül tekintélyt egy nemzet sem vívhat ki magának , és hosszabb időre nem is állhat fenn. Párisban tehát bizonyságot kell tennünk arról, hogy szilárdan el vagyunk határozva az elmu­lasztottat helyrehozni megkettőztetett erővel, hogy mint kulturállam élhessünk és tekintélylyel fenn­áll­­hasunk. Azon kérdésre, vájjon képesek vagyunk-e ezt teljesíteni, örömteli öntudattal határozott »igen« feleletet adunk. Iparunkat s iparos osztályunkat túl­becsülni vagy magunkat ámítani távol van tőlünk; de ha okszerüleg állítunk ki, bízvást belemehetü­nk a küzdelembe, mely Párisban előttünk áll, a nélkül, hogy vereséget szenvednénk;­­ természetes azon­ban, hogy a fősúlyt a collectiv kiállításra kell fordítani. Szerény nézetünk szerint csinos és előnyös ki­állítást rendezhetünk a következő osztályokban: láb­beliekben a nők és férfiak számára, ruházati czikkek­­ben mindkét nembeliek számára, fehérnemű készít­ményekben, kesztyűk, kalapok, papír, könyvnyomás, kőnyomás, fényképészet, vonalzás, könyvkötésben, köteles, bőr szíjgyártó, bőröndkészítő munkákban , üveg, porczellán, cement árukban, pipa, kefekötő, óragyártásban, parquett, bútor, kárpitos munkák­ban, szűcs, bádogos árukban, kocsigyártásban stb. Ezen collectív kiállításokban nem követelünk semmi úgynevezett díszmesterművet, melyek nagy és kettős áldozatot igényelnek ; egyfelől azért, mivel az ily exquisite kiállítási tárgyak elkészítése jelenté­keny költséggel és fáradsággal van egybekapcsolva és mivel más felől ezeket nem is lehet eladni. Ve­gyük föl a párisi kiállítást praktikus szempontból és sok csalódástól és költekezéstől meg kíméljük ma­gunkat. Kiállításra csak oly tárgyakat kell vinnünk, melyek a mindennapi használatban előfordulnak. És ha ezek szépen és job­ban lesznek elkészítve, kettős czélt fogunk elérni, midőn egyfelől az előre haladott nemzeteknek megmutatjuk, hogy minő művelődési fokot ért el már a magyar, és másfelől azon népek­nek, melyek még nem emelkedtek az iparban oly fokra, mint mi, be fogjuk bizonyítani azt, hogy ők (kikre mi mint vevőkre számítunk) velünk, legköze­lebbi szomszédaikkal, egészen jó üzletet csinálnak; magától értetődő, hogy ezzel a keletre czéloztunk. A­mi egyes kiállítóinkat, a nagyiparoso­kat illeti, ezek nem szorultak tanácsunkra, mint­hogy nagy iparosaink minden kiállítás alkalmában kitűnő szakférfiakul mutatták be magukat, és ők sa­ját érdekükben azon lesznek, hogy a Párisban való méltó képviseltetésre kiváló gondot fordítsanak. Ugyanezt mondhatjuk előre törekvő művészeinkről és tanügyi férfiainkról. Végül még egy tárgyat akarunk érinteni, mely­ről e lapokban már említést tettünk, amidőn ugyanis a vevő és műérzékkel bíró közönséghez fordulunk azon kéréssel, hogy az ipar érdekében, mely azonos hazánk érdekével, vegyenek ők is részt a kiállításban az által, hogy megrendeléseikkel támogassák az ipa­rosokat. Sokan vannak az országban s különösen a fővárosban, kik nagy áldozat nélkül a mindennapi használatra alkalmas tárgyakat készíthetnek. Csak gondolkozzanak kissé erről, és azt fogják találni, hogy nem egy dolgot szükségesnek, melyet egy év múlva használhatnak. Kérésünk abban kulminál, hogy iparosainknál oly tárgyakat rendeljenek meg, melyek a mindenna­­pi használatra alkalmasak, és csak azon egy kedvez­ményt kívánjuk, hogy a hazafias megrendelők enged­jék meg a kiállítóknak, hogy megrendelt tárgyaikat Párisban kiállíthassák és a kiállítás után szolgáltat­hassák azokat a megrendelőknek. Minthogy a párisi kiállítás — ha előre nem látható véletlen eset közbe nem jön — megállapított és változhatatlan tény, s minthogy Ausztria is élénk részt fog abban venni, mindnyájunknak vállvetett erővel oda kell hatnunk, hogy Magyarország is mél­tóan képviselve legyen Párisban. Mindenekfölött pe­dig azon férfiaknak, kik a kiállítás ügyvezetésére lesznek hivatva, azonnal el kell kezdeni munkálatai­dak nem állanának előttünk, mint a hindu, görög, skandináv stb. mondavilág. Egyes tagjai annak — s pedig számtalanok­ — külön kidolgozást nyernek és egymás mellett párhuzamosan fejlődnek, önállóan vagy középtagokkal összekapcsolva, mint pl. a hindu istenmondában az egyes fő­­s alsóbb istenek mondái, melyek egyes felekezetek által különös előszeretettel fejtetnek ki, pl. egyik korszakban az India-, a Szá­­mamondák, majd a Bráhma-, Szíva-, különösen a Vishuu mondák, vagy a görögöknél a Prométheusz-, a Kádmosz-, a Heraklesz-, a Zeusz-mondák s monda­körök ; a hősmondában a Jázon-, a Thereusz-, a tró­jai mondák; az északi mondában a Thor-, a Szigurd stb. mondakörök. Eredetök visszanyúlik a történelem előtti korba, fejlődésük egyes ihletett költők vagy dalnokok munkája, kiktől s utódaiktól ismételtetve jár szájról szájra, nemzedékről nemzedékre s száza­dokon át az egész népnek sajátjává válik. Ekkor áll elő egy Vyásza vagy Valmiki, egy Firduzi, egy Homér, egy Kürembergi, — első sorban mint gy­űj­tő, a ki az egyes tagokat összeköti, de kétségkívül nem gépiesen, csupán egymás mellé so­rozással, mint a gyöngyöket fűzik zsinórra, hanem egyengetve, alakítva, össze nem vágó részeiket lecsi­szolva, mindent egymásba illesztve s egy összefüggő mondába illesztve az egyes mondarészeket s a gyűjtő szerény munkájával a költő alakító munkáját egye­sítve. S a mit igy a meglevő anyag feldolgozásával, hagyományaihoz híven, s mégis önállóan megalkot: az éposz, melyen egy egész nép képzelődése dolgo­zott, talán századokon át, öntudatlanul, önkénytele­nül, teremni hagyva inkább mintsem teremtve (és innen a naiv éposz elnevezés) — de melyhez, hogy egészen kész legyen, még­is egy hatalmas elme képzelődésének olvasztó tégelye kellett. Ha most újra felteszszü­k a kérdést, melyik a költészet eredeti alakja s első fejleménye: a lyra-e vagy az éposz? a felelet most sem lehet két­séges, de egyszersmind a megkülönböztetés is vilá­gos. A lyra az egyén költészete, s mint egy benyo­másnak, egy érzésnek, s igy egy pereznek a müve : megszülemlik, mihelyt egy érző szív s egy képzelő elme van, mihelyt ember van. Az éposz egy nép és századok müve, hogy készen legyen : a monda-alaku­lás lassú, óriási folyamata kell hozzá ; de első ele­mei szintoly közvetlen termékek lehetnek,­­ mint a dal. Ha hasonlattal élhetünk , a dal közvetlenül fa­kad, mint a virág s minden tavasz meghozza a maga virágait, és pedig ezrével. Az éposz a roppant kőgör­getegekhez hasonlít, melyek létrehozására a tűz és víz világalakító erői működnek, melyek a föld kohó­jából, hol elemeikből összeolvadtak vagy verődtek, irdatlanul vetődnek föl, századokig gördittetnek a tenger vizei vagy a hegyi folyók által, mig érdessé­gük lesimul s a tökély és arányosság gömb­ alakját öltik föl, de az egyes porszemek, melyekből alakul­nak vagy összeverődnek, ép oly eredeti s közvetlen termékei a szülő természetnek, mint ama kis virág ! Lesz módunkban ez elméletet, mely egyébiránt nem a miénk 2) az egyes nemzeti — jelesen a naiv­­eposzoknál, részletesebben kifejtve és alkalmazva lát­ni. Egyelőre elégnek tartottam, előadásaim bevezeté­séül, ennyit előrebocsátani, az éposz keletkezésétől s helyétől a költészet nemei között. Az elbeszélő költészet alsóbb és vegyes fajairól nem szóltam, azok lehetnek részint korábbi, részint későbbi fejlemények; az éposz, e legmagasabb, e tiszta elbeszélői műfaj keletkezésének ez elméletéből, mely (úgy hiszem elég világos sőt az egyedül termé­szetes) annak tartalma s fő jellemvonásai is eléggé tisztán kitűnnek. Anyaga mindig a monda, és pedig a történelmi vagy hős-monda, melyben nemcsak hátterül, hanem lényegesen kiegészítő alkatrészül járul az istennézlet vagy esetleg az átalános világnézlet. Az ősök, a hősök nagy tettei a távol nagyító ködében jelennek meg az élő, s valódi viszonyok közé helyezett és épen azért törpébb utódok előtt. Tet­teik, mert oly nagyok, emberileg lehetetlennek, ma­guk alakjaik arányai szerteleneknek tűnnek föl a késő szemlélő, a reájuk félve visszapillantó szemeiben. A­mit ők végeztek, emberi erővel azt végezni lehe­tetlen volt, félistenek voltak maguk s isten segítette őket küzdelmeikben. Az eposznak elengedhetetlen eleme a termé­szetfölötti, a csodálatos. Nem múlhatatlan, hogy áta­lános világnézleti, cosmogoniai elemek vegyüljenek bele, bár gyakori é­s kivált az ős­népek eposzaiban, kiknek hagyományai az ember teremtéséig nyúlnak vissza, rendesen mutatkoznak ez elemek is; de hogy istenek közvetlen vezérlete és a cselekvénybe belenyú­lása nélkül nem lehet az éposz, azt, ha elméletileg megállapított ténynek nem vehetnek is, a világiroda­lom valamennyi nagy éposza bizonyítja. S mert az istenek hatalma absolut, ezért az époszban a termé­­ s) Lásd Arany L. értekezését »Naiv epószunk»-ról s Zrínyi és Tassója bevezetését. Továbbá, egyebek közt : N i t z s o h, Beiträge z. Gesch. d. epischen Poesie d. Grie­chen. Wackcrnagel: Die epische Poesie, (Schweizeri­sches Muzeum f. hist. Wissenschaften I. és II. köt.) B o n i t z, Über den Ursprung der homerischen Gedichte (Ein Vortrag) stb, stb. szerfölötti vagy csodálatos elemmel együtt jár szük­ségkép a végletesség is. Hősei végletesek, kik isteni küldetésből lépnek föl, s mert mégis emberek, csak isteni segélylyel hajthatják végre is, a­mire küldettek. E közös jellemvonása minden eposznak, a­mi azt nem csak az elbeszélő költészet többi fajaitól, hanem a költészet minden más nemétől is megkülönbözteti. A végzetességgel még egy műfajban találko­zunk, melynek az szintén lényeges alkatrésze: a gö­rög tragédiában , de épen ellenkező czélból s irány­ban, mint az époszban. A tragikai hős az isteni végzet ellen száll harczra : az éposz hőse a végzet által vi­tetik, annak engedelmes, azt betölti. Azért az éposz hőse nem lehet tragikai hős is egyszersmind, még ha elbukik sem, pl. Zrínyi, bukásában is végzetének szol­gál , annak engedelmeskedve, nem azzal szembeszáll­­va, éri a végcsapás. A másik, a­mi az éposz keletkezésének ez el­méletéből világos, hogy valódi éposz csak a naiv éposz, ellentétben a műéposzszal, vagy­is az, mely nem egyes költő egészen saját alkotása, hanem a népmonda előbb leírt keletkezése, fejlődése s alaku­lása útján jött létre, csak utolsó szerkeztésében lévén valamely költőnek (többé-kevesbbé, de soha nem e­g­é­­szen) önálló műve. Ez állítás, oly művekkel szemben mint az Aeneis, a Divina Comoedia, a Megszabadí­tott Jeruzsálem, a Dühöngő Roland, az Elveszett pa­radicsom, a Luziáda, és a Szigeti veszedelem, merész­nek látszik s kétségkívül megtámadható. De e művek csak annyiban eposzok, a mennyiben egy egész nép, vagy korszak képzelődésére mély benyomást tett és történelmi vagy mondái tudatomba átment eseménye­ket tárgyalnak, mint az Aeneis, a Jeruzsálem, a Luziada, a Szigeti veszedelem, vagy egy egész nem­zedék világnézletét fejezik ki, mint a Comoedia­s Pa­radicsom. E mondás tudat, e világnézlet, helyettesíti bennök a naiv éposz hosszas és öntudatlan készülő­désének, alakulásának eredményeit, mert a mi ben­nük amazon túlmegy s a költőnek csak s­a­j­á­t, egyéni tulajdona , nem is változhatik tulajdonké­pen eposzi elemmé s bölcsészi vagy költői alkatrész marad, kivül a művön mint nemzeti költeményen, vagy époszon. Az eposz csak saját légkörében, mely a nép tu­­dalmába, gondolkodásába, vérébe ment át, lehet az a mi. S ez értelemben a költészet valamennyi faja közt a legnépszerűbb a legátalánosabb. Nem egy költő sajátja, hanem száz meg száz bárd vaary rhapsod zengi, ezrek hallgatják s mindenik magáénak ismeri, érzi. A hallgatók közül új rhapsodok válnak ki, a­kik to­vább zengik, talán módosítva, mert a­mi mindenkié, ahhoz mindenkinek joga van, új meg új hallgató kört találva, gyűjtve, teremtve neki. Abból indul ki, vagy rendre felveszi magába azt, a­mit mindenki tud, hi­szen érez, emleget. Nem egy költő lelkének, a köztu­­dalomnak a kifejezése. Épen azért, ha éposz áll előttünk, nem lehet azt csak mint művet, aesthetikai értéke szerint, s mű­­tani szempontokhoz vagy szabályokhoz képest méltat­nunk. A benne visszatükröződő mondavilág és világ­­nézlet a­mit benne keresnünk és megítélnünk kell. Ez adja, jelen előadásainkhoz is, a mértéket és szempontot, mikor a világirodalom nagy eposzaival kívánunk foglalkozni. Bár igyekezni fogunk az aes­­thetikai törvényeket is elvonni, melyek szerint az emberi teremtő szellem e nagy arányú alkotásokban működik s megítélésükben az aesthetikai szemponto­kat sem mellőzhetjük : nem ez a fő, hanem az iroda­lomtörténeti, tulajdonképen miveltségtörténeti mo­mentum, a­mi előttünk áll. Mi a világnéz­et, mely egyes nemzetek és időkorok époszi műveiben ki­fejezésre jutott, mikép eredt az, mikép függ össze a nemzet, vagy időkor, átalános mivelődési mozzana­taival : ez lesz, a­mit mi az emberi képzelet e kiváló nagy alkotásaiban keresni fogunk. A sorrend, melyet e vizsgálatainkban követni fogunk, természetes igyekszik inkább lenni, mint szorosan chronológiai: az egymásra való hatás, a fej­lődés sorrendje. Az emberi mivelődésnek átalában s különösen a nyelvnek egyfelől, másfelől a vallásos eszmék tör­ténete kétségtelenné tette, a többi közt Müller Miksa is kimutatta az összehasonlító mythologiáról irt ta­­nulmányában­), hogy a különböző nemzetek vallásos eszméi s világnéz­ete egy, — vagy legalább kevés — közös törzsből eredtek. Ugyanazon eszmék, ugyan­azon nézletek ismétlik magukat, más más alakokban. A népek, vagy legalább azoknak egyes nagyobb csa­ládjai, különválásuk előtti együttlétek idejéből ma­gukkal hozták nyelvök törzsalakjait, eszméik s néz­­­eteik lényeges alapjait, átalában műveltségök ele­meit. Azért, ha némely nyelvalakokkal, némely alap­fogalmakkal, isten- vagy világnézetekkel, egymástól távol szakadt népeknél találkozunk, nem következés, hogy valamelyik a másiktól vette át, készen azokat­­ hozhatna mindenik a közös ősi tűzhelyről. A hindus ős­mondában találkozunk részletekkel, melyek a homéri (görög) époszra emlékeztetnek; s mert tudjuk, hogy a hindu époszok, mai szerkeszetükben, századokkal ké­sőbbi keletűek Homérnál, mondhatnék (s állíttatott is, illetékes helyről *) hogy a Mahabharata, vagy ») L. Újabb felolvasásai a nyelvtudományról. Ramayana egy vagy más részlete Homérból, vagy leg­alább a görög hősmondából van átvéve. De nem élte a Mahabharatában és Ramayanában összeszedett mondák egynémely része már akkor is, mikor a gö­rög nép még nem szakadt ki az árja törzsből ? nem hozhatta-e azokat Ázsiából magával ? nem őrizhette­­e még híven egyes elemeiket ? nem adhatta-e át, nem­zedékről nemzedékre, Homérig? Volna-e éposz ha nem ily elemekből szövődött volna ? Mindazon nagy époszi művek közül, a­melyek ma s mai szerkezetekben, kezeink közt vannak, a leg­korábbi keletű kétségkívül a Homér nevét viselő két éposz. A két hindu éposznak, a Mahabharatának és Ramayánának mai szövege jóval későbbi keletű, a Firduzi Shahnameja pedig két­ezer évvel ifjabb az Iliásznál. S ha még­is nem a homéri époszokat, ha­nem a két hindu és a perzsa époszt veszem először tárgyalás alá, két okból teszem e merényletet az idő­beli sorrend ellen. Egyik az, hogy bár az époszok jelenlegi szerke­zetekben sokkal újabbak a homériaknál anyaguk, mondaviláguk, isten és világnéz­etük amazokénál bi­zonyosan régibb. Egy tőlünk minden tekintetben tá­volabb eső nép és kor eszmevilágából szólanak hozzánk azon nép- és koréból, melyből a görög mondák első keletkezése után vált ki s teremtette meg a maga világnéz­etét és saját mondavilágát, mely a homéri eposzokban tükröződik. A másik ok előadásaim oeconomiájára, vagy in­kább belső összefüggésére vonatkozik. A homéri éposz, a naiv époszok e legtökélete­­sebbike, a mü-éposz mintájául szolgált utóbb; belőle merítette formáit Virgil, s ebből és magából Homér­ból a magukéit a keresztyén mü-époszok, melyekhez a részben az Eddákra, részben a keresztyén világ­nézetre támaszkodó Nibelungének, valamint a közép­kori breton, frank és német mondakörök, átmenetül szolgálnak. Végezni akarok tehát először kelet ama három nagy époszával, melyeknek a mü­,­­ jelesan a keresz­tyén époszra semmi kimutatható s kézzel fogható befolyásuk nem volt, hogy mikor Homérra jő sorom, s utána az ő epigonját Virgilt tárgyalom, a Nibelun­­gi ének hidján át, egyenesen mehessek a reá vissza­vihető keresztyén époszokra át. S ebben megadtam előadásaim egész terv­vázlatát. *) Weber Über das Eamayana: (Abhandlungen der königl. Akad. d. Wissenschaften zu Berlin. 1870, kat, mert az idő rendkívül sürget és a legnagyobb szorgalommal is csak nehezen készülhetünk el ideje­korán. Posner Károly Lajos, A VIDÉK. Losonca, márt. 27. A »N. H.« ez évi mártius 8-ai számában ,a pánszlávizmus és egy kir. tanfel­ügyelő czimü czikkben kíméletlenül kel ki Mennyei János Zólyom turóczmegyei tanfelügyelő ellen. Mint olyan, ki a helyszínen működöm s évek óta figyelem­mel kisérem a megtámadottnak működését, az igaz­ság érdekében kötelességemnek tartom e támadásra néhány tárgyilagos megjegyzést tenni. Hogy Mennyei tanfelügyelőnek is meglehetnek a maga gyöngéi, az az emberi gyarlóságból természetszerűen kifolyó tény, de hogy működése épen nemzetiségi szempont­ból hozzáférhetlen, azt kétségbe vonni nem lehet. Köztudomású dolog, hogy az ő kineveztetése előtt az árvaturóczi áll. iskolákban a magyar nyelv figyelembe sem vétetett, sőt a leghirhedtebb pánszlá­­vok nehézség nélkül jutottak az állami iskolák élére, míg az ő tanfelügyelősködése óta a magyar nyelv rend­szeresen taníttatik, sőt helylyel közel, hol a tanfel­ügyelő némi támogatásra talált, a tannyelv is ma­gyar. Az ő működésének eredményei a turóc­­szt.­­mártoni, rutkai, a mosoczi, nagycseprényi s voriczkói magyar iskolák, valamint az előde által kinevezett hírhedt prpszlávtanítók kipusztítása a tankerületből. Az ő érdeme nagyobbrészt az is, hogy a znió­­váraljai állami tanítóképezdében a tanképesítő vizs­gák magyar nyelven tartatnak, míg előde alatt — a tanári kar minden ellenzése daczára — a­ki a tóton kivül vakkantani sem tudott, még az is áterőszakol­­tatott. Hogy annak idején a pánszláv gymnasiumok ellen indított vizsgálat eredményre jutása Turócz- Szt.-Mártonban mennyiben mozdíttatott általa elő, azt akkor a hírlapok országszerte hirdetők, valamint azt is, hogy a Turócz megyében alakított magyar nő­egylet létesítése kizárólag az ő érdeme volt. Az államilag betiltott tankönyvek elkobzásá­ban kifejtett működésének pedig magam is szemta­núja voltam, mikor a zniói képezdébe láda számra hordatta és égette az iskolalátogatása közben elhar­­­ácsolt pánszláv szellemű tankönyveket.— Elfogulat­lan bírálónak be kell vallani, hogy Mennyey műkö­dése e téren hozzáférhetlen. Neki e szempontból csak egy hibája van — az ami XVI. Lajosé volt — t. i. hogy elődjének utódja, Sebesztha. KÜLÖNFÉLÉK. — Azon statisztikai kimutatások melyek számos európai nagy városban a születésekről és halálozásokról hetenkint kiadatnak, a múlt évben fővárosunkban tartott nemzetközi statisztikai con­­gressus határozatai folytán új évtől fogva tetemesen szaporodtak. A congressus határozatai folytán ezen kimutatások a városi hatóságok részéről bizonyos centrális helyek felé küldetnek s ottan tetemesen cen­tráliséivá kiadatnak, így képezi pl. London központ­ját Nagy-Britanniának és Indiának, Brüssel Bel­giumnak, Németalföldnek és Francziaországnak, Ber­lin Németországnak és Svájcznak. Fővárosunk úgy geographiai helyzete, mint azon tagadhatatlan jelen­tősége következtében, melyet statisztikai tekintetben elfoglal, hivatva volna arra, hogy a délkeleti Európa nagyobb városainak efféle statisztikai központja le­gyen, különösen miután újévtől fogva néhány magyar város is, úgymint Debreczen, Pozsony és Kecskemét is adnak ki heti kimutatásokat, Arad városa pedig haviakat. A budapesti nemzetközi heti bulletin e sze­rint kiterjedhetne öt magyar és négy ausztriai (Bécs, Prága, Trieszt, Lemberg), továbbá Bukarest és Ale­xandria városokra, valamint azon városokra, melyek később még hozzájárulnának. Örömmel üdvözöljük a fővárosi tanácsnak azon helyes elhatározását mely szerint Kőrösy József statisztikai igazgatónak fenti értelemben tett javaslatát a magáévá téve, ezen fran­­czia nyelven megjelenendő nemzetközi statisztikai bulletin kiadását elhatározta s ennek száz példány­ban nyomatási és postai költsége fejében hetenkint 208 irtot szavazott meg. — A nagyheti áj­tatosságok megkez­dődtek ma. Minden templom gyászt öltött s a haran­gozást kelepelés váltotta fel. — A tavasz két jelensége. A »budai közúti vaspálya« jelenti, hogy a zugligeti közlekedést, vasárnap ápril hó 1-én megkezdi. — A vonatok fél óránkint,reggel 7 órától esti 7 óráig közlekednek. — A császárfürdő igazgatósága jelenti, hogy ápril 1-én a török- és márvány kádfürdőket, valamint a női uszodát, — férfiak használatára megnyitja. — Signora Trebelli, a nagy alténekesnő­ről, ki a jövő héten a nemzeti színháznak vendége lesz, a következő adatokat találjuk följegyezve. Signora Trebellinek valódi neve Gilbert. Kiválólag kozmopolita énekesnő. Német szülőktől született Pá­risban, az olasz iskola tette művésznővé . Madrid­ban, Londonban, Szentpétervárott, Lipcsében, Bécs­­ben aratta legtöbb babérjait, mielőtt hozzánk jött. Sajátos vonása az az erőteljes, csaknem férfias jel­leg, büszke, merész föllépés és magatartás, mely já­tékában annyira imponál. Énekel mindent, a mély altot és magas szopránt, de ez utóbbi nála nem első­rendű hang, mert hiányzik erőteljes ércze. Annál ér­­czesebbek közép és mély hangjai s ezek egyenletes­sége oly bámulatos, a minőhöz alténekesnőknél nem vagyunk szokva. Ehhez járul a rendkívül élénk, élesen kidomborodó, igazán drámai előadás, értelmes játék, a jeles hangkezelés, magas, erőteljes termet. A nemzeti színházban Kosinát és Abucenát fogja ját­szani, mely utóbbi tán legjobb szerepe. — Közgyűlés. Az országos nőképző egye­sület évi közgyűlése április hó 29-én fog megtartatni. — Vendégművészek Budapesten. Hogy csak a legnevezetesebbeket említsük azok köz­­zül, kik fővárosunkat ez idén — zeneévet értve — meglátogatták s itt fölléptek, a következő neveket írhatjuk egy sorba: Hauck Mini, Donadio, Willi asz­­szonyt, Nilsson, Lábát, Ehnn k. a., Hablavecz — to­vábbá Wieniawszky, Sarazate, Door, Dustmann ass­­zonyt, Popper, Menter Zsófia, — most újabban Patti egész suitjével, mint Nicolini, Strozzi, Fiorini, Wo­­rani k. a. A jövő héten meghallják Trebellit, a híres alténekesnőt, ki egy kisebb és pedig szigorúan nem neki való szerepben tegnap is föllépett Pattival, de mely szerep után alig ítélheti meg helyesen a közön­ség. A nemzeti színházban a »Sevillai borbély« Ro­zinájában és a »Troubadourban« mint Azucena fog fellépni. Talán még a jövő hó folytán meghalljuk Gerster Etelka k. a-t is, kit a külföldi kritika nem győz eléggé magasztalni s ki olasz- és németországi diadalai után haza is ellátogat. Donadio is eljön még s végre júniusban alkalmunk lesz élvezni, Lucca Pau­linát az »Afrikai nő«-ben, »Aidat-ban és a »Huge­­nottákban«. Lesz hát műélvezet elég. — Öngyilkosság a honvédelmi mi­­nistériumban. Niersch idegen származású mint­egy 34 éves technikus, volt közös hadseregbeli had­nagy nem rég talált föl s kidolgozott egy katonai lő­­czélrendszert, melyet a honv.­minisztérium egyik tit­kára által támogattatva a miniszternek benyújtott. A miniszter a munkát a megejtett szakbeli vizsgálat után kitűnőnek találván, azt igen méltányosan — ta­lán 500 fttal — honorálta. Niersch gyakori láto­gatója lett az elnöki osztály hivatalainak, hol külön­ben egy régibb barátja is szolgál. Ma déli 1 óra felé ismét bekopogtat N­i­e­r­s­c­h az elnöki osztály irattá­rába papirt és irónt kérvén, azzal egy üresen álló asztalhoz ülve írni kezdett. A szobában levő hivatal­nokok már megszokták Niersch látogatásait s igy za­vartalanul hagyták a látszólag nagyon buzgóan írás­sal és számolással elfoglalt embert, midőn csak egy­szerre, a­nélkül, hogy csak neszét is vette volna va­laki az előkészületnek, egy erős lövés riasztja föl a szt.-háromság terén fekvő házbelieket, de különösen az irattárban levőket, kik a lövés eldördülése után rémülettel látják, hogy Niersch, kit írással elfog­lalva véltek, szétzúzott koponyával, jobb kezében egy még füstölgő revolvert görcsösen szorítva hanyatlik alá székében. Előtte az asztalon néhány sornyi, az imént kért trónnal irt búcsúzó levél, melyet egy vele viszonyban volt nőhöz intézett; a sorok végén, melye­ket a szerencsétlen végperc­eiben itt, néhány rejté­lyes szó után, azt mondja, hogy szerette volna a mi­nisztériumban levő barátját magával vinni, valószí­­nűleg megölni­­ - de hogy azt boszúból vagy más in­dokból akarta volna tenni, az egyátalán, valamint az öngyilkosság okai legkevésbbé sem tűnnek ki a pa­pírra vetett sorokból. Előéletéről csak annyit tudhat­tunk meg, hogy évekkel ez­előtt kényszeríttetvén a közös hadseregben viselt hadnagyi rangjáról való lemondásra, azóta igen kedvezőtlen anyagi hely­zettel, mondhatni nyomorral küzdött, mígnem a hon­védelmi miniszter a már fentebb említett munkájának használása által segített sanyarú sorsán. Az öngyil­kosságot, melyet megmagyarázhatlan indokból épen szerencséje helyén elkövetett, némileg sejtetni engedi, hogy azt elmezavar segítette vagy idézte elő, mert mint értesültünk, Niersch a minisztériumban szolgáló barátjához nem rég több igen zavart értelmű levelet intézett s azok egy némelyikét ajándékba küldött sü­teménynyel is kisérte. Az illető hivatalnoknak ezenkí­vül föltűnt Niersch zavart s sokszor igen gyermekies magaviselete, melyekből sejtelme­zet gyanúja támadt Niersch elmebeli épsége iránt, erről egy ízben K­o­­v­á­c­s rendőrkapitánynyal is bizalmasan beszélt. Több részletet a sajnos esetről egyelőre nem tudunk, de mint halljuk, a minisztérium megbízta a rendőrka­pitányságot, hogy Niersch életére és viszonyaira vonatkozó minden legkisebb dolgot fürkészszen ki, s az eredményről jelentést tegyen. — Népesedési mozgalom.Budapesten lefolyt márt. 18-tól márt. 24-ig terjedő héten él­ve született 301 gyermek, elhalt 271 személy; a szü­letések tehát 30 esettel múlják felül a halálozásokat. — Az élve szülöttek közt volt 219 törvényes, 82 törvénytelen; nemre nézve 157 fiú, 144 leány.Halva született 14 gyermek, köztük 10 törvényes, 4 tör­vénytelen. — A halottak közt volt 146 férfi, 125 nő, egy éven aluli gyermek 71. Ez év 12 hetében élve született összesen 3158 gyermek, elhalt 3089 egyén, a születések többlete tehát 69. Születések arányszá­ma 1000 lakosra : 49.6. Halálozások arányszáma 1000 lakosra : általában 44.7, az egy éven felüli la­kosságnál : 34.5, az öt éven felüli lakosságnál: 28.4. Élve­szülöttek vallás szerint így oszlanak meg: ka­­tholikus 208, ágostai 10, helvét 17, görög n. e. 2, zsi­dó 64. — Halálozások kerület szerinti kimutatása. (A kórházi halottakat előbbi lakhelyük szerint oszt­ván be) : I. kerület 17, II. kér. 21, III. kér. 23, IV. 8, V. kér. 10, VI. kér. 34, VII. 43, VIII. kér. 40, IX. kér. 22, X. ker. 5, egyéb kórházi halott 45, ka­tona 3. — Nevezetesebb halálokok. (A rendelő orvo­sok és a halottkémek jelentése szerint) Croup 3, ron­csoló toroklob 3, hökhurut 15, kanyaró 3, vörheny 1, himlő 6, cholera —, typhus 5, gyermekágyi láz —, egyéb ragályos betegségek — , agykérláb 5, Agylob 4, heveny agyvízkór 2, agyhüdös 5, rán­­gások 14, Szervi szívbaj 9, tüdő-, mellhártya- és körglob 33, tüdőgümő és sorvadás 67, bélhurut 13, béllob—, európai hányszékelés —, hashártya­­lob 2, brightkór —, gyermekágyi bajok 1, angol­kór —, görvélykór —, veleszületett gyengeség és al­kathiba 9, aggkor 10, vizkór 1, erőszakos halál­eset 6, ebből gyilkosság —, öngyilkosság 2, baleset 2. — Az artézi kút fúrásához a városliget­ben megint 100 méter bélelő csőre van szükség, mely 960 frtba jön. A tanács a múlt évről megtakarított 28 ezer írtból kiutalványozta. — Arviz az emeleten. Tegnapelőtt a vá­­czi körúton fekvő Mandl-féle házban egy tehetős asz­­szonyság hideg fürdőt akart csinálni s a fürdőszobá­ban megeresztette a vízvezetéki csapot. Mig a kád megtelik, gondolta, kimegy. A konyhában eszébe ju­tott, hogy a szomszédasszonynak mondani valója van s bezárván az ajtót, átment hozzá. Ott aztán a sok között a Patti-előadásról is beszélt, hová estére elme­nendő volt s az édes csevegés eltartott 2—3 óra hosszáig. Ekkor jut eszébe a fürdő. Mikor lakásába benyitott, — az egész lakásban egy méter magasság­­nyira volt a viz, mely átitta magát a padlózaton s megrongálta a falakat. Tegnap egy városi bizottság tartott szemlét a lakáson. A padlózatot fel kell szed­ni s megszáritni az asszonyság költségére. — Ördöngösség és ördögűzés. Ser­­vera Riójában, déli Spanyolországban, egy ember, ki mindig szabadelmüséget tüntetett, haldokló ágyán feküdt, s egész utolsó pillanatáig vonakodott, rokonai rábeszélései daczára papot fogadni. Mikor azonban a haldokló egy időre elveszíte eszméletét, a rokonok mindamellett meghívták a helybeli lelkészt. Ez eljött de a haldokló, ki időközben ismét felocsúdott, durva szavakkal elutasítá őt, mire a lelkész azzal a vigasz­taló biztosítással távozott, hogy ezt az embert elviszi az ördög. A bekövetkezett halál után a rokonok vi­­rasztották a holttest mellett, mikor éjnek idején egy­szerre felpattan az ajtó és a megtestesült ördög ott állt. A rokonok eszeveszetten nagy zajjal szétriadtak. Egy udvaros, ki a szomszéd szobában volt, azt hive, hogy rablók támadtak a házra, felkapott egy puskát, betoppant a halottas szobába és az ördöggel állt szemben. Az ijedelemtől majdhogy le nem rogyott, mert az ördög borzalmasan rárivalt. De csak hamar megemberelte magát s úgy találta, jobb ha ő lelövi az ördögöt, hogy sem ez őt széttépje. Neki szegezte a puskát s lelőtte az ördögöt. Kevés vártatva vissza­sompolyogtak a rokonok s az ördögöt nyöszö­rögve és vérben találták a padlón ; az emberi gyarlóság a jelensége által megnyugtatva, a haldokló ördögöt megvizsgálták s a sekrestyést ismerték föl benne, ki a plébános parancsára bujt ördög bőrbe. A törvényszék vizsgálatot rendelt el és a plébánost egyelőre letar­tóztatta.­­ A magyar kir. belügyminiszter i. é. 57,219 sz. a. valamennyi kiadott körrendeletében az egészségügyi ismeretterjesztő s részben az egész­ségügyi adminisztratióval is foglalkozó »Közegészségi Lapok«-at, mint a­mely már hosszabb idő óta fenn­álló szaklap felebbi czéljainak csakugyan megfelel s így terjesztése a közegészségügy érdekében kívána­tosnak mutatkozik, azon felhívással ajánlja a tör­vényhatóságnak, hogy nevezett lapnak minél széle­sebb körben való terjesztését lehetőleg eszközölje.­ Megjegyeztetvén, hogy a lap előfizetési ára egy évre 5 frt, félévre 2 frt 50 kr., negyedévre 1 frt 30 kr. — Néptanítók az előfizetési árnak csupán felét fizetik. Az előfizetési pénzek a szerkesztő lakására, Buda­­pest VIII. kerület, vasutcza 15. szám alá küldendő. — A budai várszínházban, mint már jelezve is volt, jövő vasárnap a »Fered­«-t adják a dévai reáliskolai segélyzőegyesület javára, tehát egy oly czélra, mely a leghatározottab­ban nemzeti érdekű. Sokkal több ízben volt már al­kalmunk három hónap óta tüzetesen is megismertetni olvasóinkkal e derék egyesület nemes czéljait és hi­vatását, hogy sem azt újra bemutatnunk kellene. Csak épen fel akartuk hívni a helybeli közönség figyelmét pár sorban a vasárnapi előadásra, melynek jövedelme azon egyesület alaptőkéjét gyarapítandja, mely a hu­­nyadmegyei eloláhosodott magyarok között fejti ki ál­dásos működését.—Vajha minél nagy­obb számú közön­sége lenne a vasárnapi előadásnak. Hiszszük, hogy lesz is, miután nem tart már a fővárosban több előadást—a c i­r c­u­s. Az ország s a nemzet milliókat áldozott a magyar fővárosra s most e város közönségének szép alkalma lesz visszatéritni egy parányit azon ál­dozatokból. A nemzeti színház tagjai, kik vasárnap Budán játszani fognak, mint halljuk, a nemes czél iránti tekintetből lemondottak fellépti dijaikról s mi hiszszük, hogy az áldozatkészség ezen önmagát di­csérő példája nem lesz hatás nélkül a publikum­ra sem. — A pestmegyei leavató bizott­ságokat a honvédelmi miniszter egy ren­deletével a netalán elrendelő mozgósítás esetére kö­­vetkezőképen alakította meg: 1. Budapest állítási és fizetési. 1. bizottság. Elnök Hómann Bálint, hely. el­nök Sötét Gyula, becslő Király László. 2. bizottság. Elnök Róth Ignácz, hely. elnök Pullmann Antal; becslő Halász Zsigmond. II. Vácz állítási és fizetési hely. Elnök Csiszár János; h. elnök Latinovich Al­bin ; becslő Szalacsy Sándor. III. Gödöllő állítási és fizetési hely. Elnök : 1. bizot. id. Fáy Béla, h. elnök : Majthényi Károly; becslő Friedl Lipót. 2. bizot. El­nök Bossányi László; h. elnök ifj. Fáy Béla; becslő Beniczky Ferencz. IV. Monor szállítási és fizetési hely. Elnök: Halász Móricz; Tahy Lajos ; becslő id. gróf Ráday Gedeon. V. Czegléd állít. és fizetési hely Elnök az első bizottságban: Hunyady Arthur; h. el­nök Danielisz Károly; becslő Szalay Soma. 2. bizott­ság. Elnök Vaskó Antal; h. elnök Farkas László; becslő Beretvás János. VI. Kalocsa. Elnök Szőke István, h. elnök Nagy István ; becslő Földváry Jó­­­zsef. VII. Kun-Szt.­Miklós. Elnök Bakay Ferencz, h. elnök­­ Bánhidy István; becslő Bakay Elek. — Min­den bizottságnak 9 tagja van ; ha a kinevezett ta­gok valamelyike ezen megbízást bármi oknál fogva el nem fogadhatná, az alispán fel van hatalmaz­va helyébe újat kinevezni. — Petőfinek az erdélyi múzeumra szánt carrarai márvány mellszobrára újabban adakoztak: R­apos Aranka idén Budapesten 11 frt, melyhez járult Rapos Aranka, Lehr Márton, Dyonisius, Név­telen, Vírágh Rózsa, Mészner József 1­1 frt, Wie­derspan Emilia 1 frt 50 kr. Hercog Sarolta, Téres Erzsébet, Sántha Lajos, Krammer Gusztáv, Fettich Ferencz, Pelczer Josefin, Szatmár Lászlóné 50—50 kr. — R­á­c­z Sámson ivén Toroczkón 2 frt, melyhez járult Zsoko István 1 frt ifj. Kővári Zsoko János és Rácz Sámson 50—50 kr. Nagy Józsefné ivén N.­­Karácsonfalván 3 frt 60 kr, melyh. jár. Nagy Károly, Nagy István, Nagy Leopold 1 -1 frt, Kol­onka Fe­rencz, Zilahi Sándor 20—20 kr, Ádi Sámuel Ma­­gyari Lajos 10 —10 kr. —F­a­l­u­v­é­g­i Albert áll. tan. kép. igazg. ivén Zilahon 3 forint, melyhez járul­tak Versényi Gábor rajztanár, Faluvégi Albert, 1—1 frt, Borbély Sámuel 25 kr, Marsz Sámuel 20 kr s még 7 aláiró. — Madarász Gusztáv ivén Nagy-Kállón 1 frt 90 kr, melyhez járultak: Mada­rász Gusztáv, Vorberger Vilmos , Pethő 50 — 50 kr, olvashatlan aláirása 40 kr. — Török Sándor igén Bánffy-Hunyadon 19 frt, melyhez járultak: Soós Kár., Háry Farkas, Tóth Márton, Török Kár., Bá­nyai, Galvacsy László, Dajbukát Salamon, Pop­per K., Horváth Sándor, Sámuel Lipót, olvas­hatlan aláirása, Borosnyay, Puskus Márton, Pus­­kus Tercsi, Koleszás Lajos, Török Sándor 1—1 forint, Székely Góbé 3 forinttal. — Szentgyör­­g­y­i József küldeménye Gyéresről 3 forint 30 kr, melyh. 1 frt. Enyetér Károly, G. Kepes Ferencz 1—1 frt, Silkösd Sámuel 50 kr. Menessági János ifj.

Next