A Hon, 1877. május (15. évfolyam, 106-135. szám)
1877-05-30 / 134. szám
134. szám. XV. évfolyam. Budapest, 1877. Szerda, május 30. Reggeli kiadás. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Elíjfizetési duij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra......................................6 frt — kr. 6 hónapra......................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok« tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívásA HON XY-dik évfolyamára. Előfizetési árak : (A »Hon« meg jelen naponkint kétszer.) Juniusi hóra ...... 3 frt. Junius-jiminsra ... 4 » Junius—augustusra . . 6 » Junius-september . . 8 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hon« kiadó hivatalába (Barátok tere 7. szám Athenaeumépület) küldendő. A »Hon« szert, s kiadó hivatala. Budapest, május 29. Bosnyákország annexiója. J Egy magyarképviselő a ¡'Penter-Hoyd« mai számában azzal akaria. Arnavi^ar jfépviselőház jó...hírnevét, hogy igy.eik__szfjc behiz.QSjfháyh' vijaH®eri at-Bosnyákország annexiója Magyarországra nézve nemcsak aejo a '"veszélyes, de,sőt határozottan ,előnyös. Egy ~kuavóna...mag.4ba.R.- 4114 -különvélemény - ez szemben a magyar ...közvéleménY ^AZog*“-egyfiangn T és...JS* Ayilatkozatávak-,hogy bármely annexió, keletről nem egyéb, mint veszedelem. A magyar nemzet annyira tisztában van ezzel, annyira tájékozva van egy ily vállalat horderejével, következményeivel, hogy nincs emberi hatalom, mely az e tekintetben megállapodott, meggyőződéssé vált nézeteket más, ellentétes útra lenne képes terelni. Bizvást szó nélkül is hagyhatnék a képviselő úr seperatum votumát, miután a »Lloyd« is kijelenti, hogy annak okoskodásával nem ért egyet, s miután meg vagyunk róla győződve, hogy az annexió eszméje úgy a törvényhozó testület tagjainál, mint a sajtóban s a nemzetben csak a leghatározottabb visszautasításra talál. De a magyar sajtónak nem szabad hallgatni ily tervek fölvetésénél, nyilatkoznia, szint vallania kell totles quoties provokáltatik, és nyilatkoznia kell kivált most, mikor keleten már folyamatba van téve a dissolatió nagy műve. Csakis ezért bocsátkozunk most újra e kérdés vitatásába, melyre nézve olvasóink ismerik már többször kifejtett nézeteinket és érveinket. Aztán vannak dolgok, melyeket nem lehet eléggé ismételni és hangsúlyozni. És ezek közé tartozik Bosnyákország elfoglalásának s bekeblezésének többször fölvetett terve is. A »Lloydsban czikkező képviselő úr nem nevezi meg magát s álarcz alatt tör lándzsát egy desperatus ügy mellett, — mintha maga is restelné, amit tesz. De lássuk érveit."Azt mondja, hogy a török fegyverek győzelme esetén sem fog helyre állni a keleti szomszédos tartományokban a béke, mert Oroszországnak lesz rá gondja, hogy alattomban föllázítsa Boszniát s ha mi ezt el nem foglaljuk, nem lesz békénk a szomszédban. Csak annak bebizonyításával marad adós az annektáló képviselő úr, hogy akkor, ha Bosznia a mi kezünkben lesz, megognak-e szűnni az orosz machináziók ? Azt ha az annexióból, mert szerinte az alföld terményei egy Bosznián át építendő vasúton pl. Ragusába sokkal rövidebb úton jutnának nyugatra, mint Fiumén át, melyet milliónk daczára sem voltunk képesek jelentékeny kereskedelmi emporiummá tenni. Csakhogy Fiuménak nem az a baja, hogy nem bírjuk még Boszniát,hanem a baj a vasúti összeköttetésekben, tariftában, Triestnek mesterséges dédelgetésében van. Itt kell segíteni. De halljuk csak, mit mond a legtekintélyesebb franczia lapnak, a »Journal des Débats«-nak ma este hozzánk érkezett, a propos jött száma az efféle érvelésekre : »Ha Ausztria akár közvetlenül, akár közvetve megnagyobbodnék Boszniával és Herczegovinával,— ugyan mi lenne szerzeményének eredménye.« Semmi reális hasznot nem húzna belőle , mindazok, kik ismerik az osztrák-magyar birodalom existententiáját, velünk együtt azon nézetben lesznek, hogy önként a legkegyetlenebb zavaroknak tenné ki magát. Ha Ausztriának keleti missiója van, azt nem ily után fogja betölthetni. Mostani alkatában annyi szláv lakosa van, amennyit alig bir el. Herczegovina és Bosznia birtoka a dualizmus bukása lenne. — Akkor aztán a közösség nem kettő, hanem három közé lesz. De jól vigyázzanak! Ha a szlávoknak egy nton azt a szerepet kellene játszaniok, mint most németek és magyaroknak, elég számosoknak és erősöknek kell lenniök, hogy megelégedjenek sorsukkal hogy arra oly büszkék is legyenek, mint a magyarok. És ha nem, mi fog történni ? Ausztria szlávjai ellenállhatlanul el fognak válni egy idegen törzstől, hogy egy hatalmas ágkép csatlakozzanak a nagy szláv fához, mely közel hozzájuk fog terjeszkedni.A mai helyzet kényes Ausztria-Magyarországra; súlyos és fölötte veszélyes lesz, ha az udvari párt is, a Törökország elleni háború pártja, diadalmaskodik. A nehézség hamis eszmék útján, a gyengeség és elhamarkodás által lesz megoldva, mint hajdan a schleswigholsteini kérdés. Kitanácsolhatna Ausztria császárjának ily politikát? A felelős miniszterek? Ok nem — ők nagyon jól ismerik érdekeiket és kötelességeiket! Ők nagyon helyes fogalmával bírnak a dolgok történeti és hagyományos erejének ! — Ha az udvari párt s az oktalan hadipárt győzedelmeskedik Bécsben, Ausztria azt fogja bebizonyítni, hogy mindent feledett és nem tanult semmit. Miután helyrehozatlanul comprommittálta szerepét nyugaton, okvetlenül compromittálja szerepét keleten is. Mi kétségbe esnénk azon nemzet fölött, mely annyira szükséges, hogy fentartsa a mi még megmaradt az európai egyensúlyból.« Mondanunk sem kell, hogy a kitűnő erők által szerkesztett franczia lap ezen sorait az utolsó betűig aláírjuk és helyeseljük. Ezekből láthatja a kérdéses magyar államférfin is, mennyire devalválódik azon »jelentékeny haszon,« melyet ő Magyarországnak s a monarchiának oly bőkezűen szán a foglalásból. Ezt az annexionális politikát nevezi a »J. d. D.« Bismarck herczeggel »borravaló politikának, hinni, hogy igen, annyi, mint tökéletesen félreismerni Oroszország hagyományos, következetes, czéltudatos és nagyszabású politikáját. »Ausztriának török tartományokat kell adni, hogy aztán azokkal együtt lehessen mit elvenni tőle« — hangzik az ismeretes végrendelet. Hiszen semmit sem óhajtanak inkább Pétervárott, mint azt, hogy nekünk annyira elmenjen az eszünk s annyira elveszítsük minden érzékünket saját jól felfogott érdekeink iránt, hogy elfoglaljuk egyszer Boszniát. A mely perezben és a mely joggal mi ezt tennők, azon perezben s azon joggal tenné azt Oroszország Bulgáriával. Oroszországnak csak épen az kell, hogy mutassunk neki jó példát, vagy kövessük az ő példáját. Egy kitűnő szomszédság keletkezkeznék így. Mi Boszniában lennénk az urak? a muszkák pedigulgáriában, mely határos Bosznia »Ó-Szerbiának« (Novi-Bazar pasalik) nevezett részével. Ott délkeleten aztán barátságos kezet foghatnánk a muszkával; mindketten teljesíthetnék aztán »missiónkat« keleten példás egyetértéssel. Magyarország közvetlen határos lenne Muszkaországgal. És erre azt mondja a többször tisztelt annektáló képviselő úr, hogy »reánk nézve fölötte kedvező pozitió volna!« Annyira kedvező, mint a két dudásé egy csárdában. De ez még semmi; még azt is megtanuljuk a »P. Lt.« czikkéből, hogy Bosznia birtoka s muszka-magyar szomszédország, »különösen hazánkra nézve jelentékeny haszonnal járna.« No erről a »jelentékeny haszonról« bizonyára minden magyar készörömest le fog mondani a képviselő úr részére — érdekes czikkének honoráriuma fejében. Azt hinni, hogy mi ,Szerbiából képesek leszünk törvényt diktálni a bolgároknak, hogy őket tetszésünk szerint korlátok között tarthatjuk, azaz sikerrel concuruálhatunk a muszka befolyással s ottani positiónkból féken tartanák Szerbiát is, mely tudvalevőleg úgy tánczol, mint Pétervárott fújják : ehhez akkora fokú optimismus kell, hogy mi részünkről a legőrültebb lépésnek tartanók, ha ily kalandos nézetek után indulva, külügyi politikánk csakugyan oda vetemednék, hogy rálépjen ez ingoványos talajra, melyen csak elsülyedés várhat reánk. J minél több érintkezési pont u.uL-Bes z „a dé li ■ sa rá, v i s ni ns g,at, annál t.Q.bib eanflietusunk, sápié,dási pontunk 1 esz Qromaországgal,mely azt a játékot, melyet most Törökországgal t'íz velünk fogja folytatni. Összes erőinket minden haszon nélkül, sőt nagy veszélyekkel ott kellene szétmorzsolnunk, elpazarolnunk. Kell ez nekünk? Ami azt illeti, hogy Bosznia a mi kezünkben »majdnem bevehettenné« lesz, elég ^~Hogy az orosz udvar, hogy a czár extraplí) Ír qWQ n+Q kmnir nmr hiamn írnis a*z mór ■»TM . . . . csak arra utalnunk, hogy hiszen volt az már a miénk, de a mohácsi vész után elvesztők s azontúl nem is voltunk képesek többé állandókig vissza foglalni s 160 éven át a betörések keletről felénk jobbára Boszniából jöttek. Hanem a magyar alföldnek helyez az annektáló képviselő nagy előnyöket kilátáskövető . Szamarakoff, hogy a bécsi reactió s a szlávok ajánlják nekünk a foglalást, az érthet, de hogy azt egy magyar képviselő tehesse : ezt megérteni, nem vagyunk eléggé jártasak a »magas diplomátiában !« Szathmáry György. A képviselőhöz a szünet utáni első érdemleges ülését jövő június hó 9-dikén szombaton, de 11 órakor fogja tartani. A Tisza és Trefort miniszterek holnap reggel mennek Bécsbe. Tisza 4—5 napig időzött a quótatárgyalás és más ügyek miatt. Trefort a Németországgal megindult alkudozások és a »Lloyd« - társulattal folyó tárgyalások végett megy fel. Mert a társulattal főleg a hazai kőszén fogyasztása és a járatok iránt még nagy differentiák vannak. — Kassai püspökké Schuster Konstantin kanonok, veszprémi püspökké: Kovács Zsigmond neveztettek ki. — Konstantinápolyból mai napon következő távirat érkezett Földváry Mihály orsz. képviselőhöz : Pera, máj. 27. 1877. »Az ottomán képviselőház tagjai ma este, a Budapest rmsz török ’küldöttség tiszteletére banquettet rendeztek, melyen az államtanács több tagja, s számos más magas állású tisztviselő vett részt."A jelen levők, azon testvéries üdvözlő táviratok felolvasása után, melyeket a török küldöttség budapesti időzése alatt Magyarország városaiból, s megyéiből kapott, — engemet tiszteltek meg a megbízással, hogy a magyar képviselőház tagjainak, az emlitett üdvözlő táviratok küldőinek s az összes nemes magyar nemzetnek forró köszönetet mondjak — s testvéries hálaérzelmeinknek kifejtést adjak — Abd u 11 a h, Mekka képviselője. «Viss~a» ^ fővárosi választókerületek uj beosztása mlől ma tanácskozott a közigazgatási ker | .. || Jk - e a mielet ismert negyvenötös bizottsága. Két terv forog fen : egyik a Terézvárosnak jutandó új képviselőn kivül Ó Budát kivánja felruháztatni képviselő küldésére joggal, a másik terv a Józsefvárost kivánja ketté osztani, s a kilenczedik képviselőség számára itt alakítni új kerületet. A 45-ös bizottságban az első terv mellett a budai s a terézvárosi, a második mellett a belvárosi, lipótvárosi, józsefvárosi s terézvárosi képviselők nyilatkoztak. Kívánjuk, hogy a közgyűlés, mely holnap fog határozni ez ügyben, tárgyilagos indokok által vezéreltetve, szintén az utóbbi nézet mellé álljon s a Józsefváros két kerületre való osztását határozza el. A budai három kerület népessége együtt alig üti meg a 60 ezer lakost; a Józsefváros egymaga (pár száz híján) megközelíti e számot; ha az uj képviselőség Budának adatik, a budai harmadik választókerület népessége nem lesz több 18 ezer főnél, míg a Józsefvárosé (ha mindjárt a Kőbánya elvétetnek is tőle) fölül marad 52 ezeren, vagyis míg az új törvénynek az a czélja, hogy a főváros képviseltetése körüli anomáliákat megszüntesse, itt egy minden eddigiekkel fölérő új anomália teremtetnek. Pedig ezek csak a száraz statisztikai adatokból eredő indokok; a viszonyok közelebbről való ismerése mindezt megsokszorozza. A Józsefváros értelmi, nemzetiségi, magyarsági s műveltségi tekintetben is a főváros legjobban számbavételre jogosult elemét képezi, amely, ha valamelyik, bizonyára kiváltságos helyzetre is igényt tarthatna. Most az van tervben,hogy a legtisztább számításon alapuló valódi jogától is elüttessék. Raméliük, hogy ez nem fog megtörténni s a holnapi közgyűlésen teljes számban megjelenő képviselők",rgy döntenek azkérdés ijén, a mintaz igazság és nem mint a budai parcziális érdekek szava követeli. A franczia köztársaság kormánya báró Bourgoing urat Budapestre franczia főkonzullá nevezte ki, mivel a földmivelési, ipar- és kereskedelmi miniszter a törvényhatóságokat május 18-káról kelt rendeletével azzal értesiti, hogy Báró Bourgoing urat hivatalos teendőiben a törvények értelmében támogassák s netáni megkereséseinek készséggel feleljenek meg. A keresztyén lakosság emanczipátiójára a porta nevezetes lépést tett azáltal, hogy a keresztyéneket is bevonja a hadi szolgálatba. Érdekes tudni, hogy mikép gondolkozott e tárgyról Moltke tábornagy 1839-ben. Egy útleírásában teljesen jogosnak és igazságosnak nyilvánítja Törökországnak ilyetén intézkedését. Midőn a törökök az országot elfoglalták, természetesen nekik kellett azt megtartani : e kötelességet akkor teljesítek is, s ezért adót fizettettek maguknak a rajákval. Idő folytával azonban e viszony lényegesen megváltozott. A törökök, kik kezdetben a tizedből éltek, azóta valódi földbirtokosokká lettek, s viselik mindazon terheket, melyek a földbirtokkal járnak. A rajah nem fizet több adót mint az ozmanli, eltekintve a jelentéktelen harácstól, mely idő folytán két porosz tallérnyi összegre sülyedt le évenkint. Moltke kivihetőnek is tartja az említett intézkedést. Akkoriban Hafiz pasa foglalkozott is azon eszmével, hogy minden szakaszba egy örményt oszszon be, miáltal a hadseregnek egy huszadrésze e nemzet fiaiból állna. Moltke azonban ily módon szerencsétlennek tartaná ez eszmét, mivel a legutolsó kurd közlegény is feljogosítva hinné magát azon egy gyaurnak parancsolni, s ez teljesen el is volna zárva minden előléptetéstől. Ha ellenben minden ezredbe egy századot keresztyénekből alakítanának, az eszme sokkal gyakorlatibb eredményekkel bírna. A keresztyén katonának ez esetben kilátása volna őrnagyságig (bimbasi) vinni, s a keresztény és török századok közt bizonyos vetélkedés keletkeznék, mely mindkettőnek csak előnyére válnék. A „HON“ TÁRCZÁJA. A távolba hatás kérdéséről. Irta b. Eötvös Ilóránd, egyetemi rendes tanár. Érdeklődés a természettudományok iránt korunk egyik jellemző vonása. A gyakorlati ember látva a hasznot, mely az emberiség jólétére a physikai tudományok alkalmazásából háromlott, e tudománycsoport újabb haladásait figyelemmel kiséri, mert azoktól újabb nyereséget vár. A tudós ellenben, ki az emberi ismeretek valamely más terét művel, inkább a módszert törekszik ellesni, melynek alkalmazása által a természettudományok oly önbizalommal s oly tántorithatlanul egy irányban látszanak előrehaladni. Az egyik mint a másik a természettudóstól érthetetlen műkifejezések köntösébe burkolt tudományának népszerűsítését követeli s csakugyan hivatott és nem hivatott ajánlkozik e kívánság kielégítésére. Népszerűsítő természettudományi társulatok alakulnak, s népszerűsítő előadások és könyvek látnak napvilágot, mely utóbbiak ma jóformán minden műveit, vagy legalább műveltnek látszani akaró egyén könyvpalotára kerülnek. A népszerűsítő tudományos termékek e nagy kelendősége daczára be kell vallanunk, hogy a természettudományok valódi jelentőségét s philosophiai becsét illetőleg még ma is legtöbbnyire téves nézetekkel találkozunk. A hiba úgy gondolom nagy részben a népszerűsítésnek eddig divatos módjában keresendő. A legtöbb népszerűsítő írónak főgondja nemcsak hogy tudományát helyes világításban tüntesse elő, hanem inkább tetszeni, mulattatni s ez által a nagy közönséget ügyének megnyerni törekszik. Az olvasó csodálkozását felébreszteni, ez az eszköz, melyet legtöbben czéljuk elérésére használnak. Néhány év előtt a könyvpiaczon az állatvilág csodái, a növényország csodái, a csillagos ég —, az ősvilág csodái s egyéb »csodák« a legnagyobb kelendőségnek örvendtek. Ma néhány újabb termék mellett még mindig azon munkák száma, melyek bár más czimen ugyanazt célozzák vagy legalább eredményezik, mert a szóban s kísérletekben czifra köntös, melybe a modern népszerűsítő izó tudományát öltöztetni szokta, a be nem avatottat sokszor elbájolja ugyan, de szemei elől az igazságot elfödi. Mily sokan vannak mégis, kik ily népszerűsítő munkák alapján a természettudományok fölött ítéletet mondanak! Aligha várhatjuk, hogy ítéletük igazságos legyen. A könnyen hivőket elragadja az eredmény nagyszerűsége, csodálják a tudományt, mely divatos phrazis szerint »a természeti erőket az emberiség szolgálatára kényszeríti,« a tudományt, mely észleletek és számítások alapján nem egy tüneményt megjósolni tud. Az ilyenek, s pedig tulszámmal vannak, nem is törődve a gondolatmenettel, mely ez eredményekhez vezetett, vakon hiszik, hogy a természettudomány a jelenségeknek feltétlenül igaz magyarázatát adja, vagy legalább a jövőben adni fogja, így alkotják legtöbben merész logikai ugrással azon nézetüket, mintha a természettudományok a materializmus tanait bizonyítanák. Ellentétben a könnyen hivőkkel egészen más álláspontra áll mindaz, ki bármily irányú komoly tanulmányok által kritikai gondolkozáshoz szokott. Nem elégszik meg az eredmények ismeretével, keresi azt is, mily alapon s mikép jutott azokhoz a tudomány ? Választ ily kérdésre csak komoly tanulmány adhat s aligha van népszerű munka, mely azt pótolhatná. A történet, nyelvészet vagy a társadalmi tudományok búvárai meg vannak győződve arról, hogy tudományuk módszereit csak az ismerheti igazán, ki életét szenteli azoknak, s mégis a természettudományok fölött sokszor mulattató olvasmányok alapján mondanak ítéletet. Ítéletük ritkán kedvező s ezt nem csodálom, mert a felületes tárgyalás mellett, melyre többé kevésbé minden népszerűsítő munka szorítkozik, a természettudományok magyarázatai könnyen gyermekes mesének látszhatnak. Igazolja egy példa állításomat! Vizsgáljuk egy mágnes tulajdonságait. E mágnes tenyerünkbe helyezve, azt lenyomja, elbocsátva aláesik, apró vastestecskéket magához húz, a nap sugarainak kitéve fölmelegszik, alkalmas körülmények között posztóval dörzsölve papirszeletkéket vonz s utóbb eltaszit, más nemű anyagokkal összehozva vegyi átalakulást szenved. A legfőbb tüneményeket soroltam föl, melyeket a mágnesen észlelhetünk. Lássuk most, mi módon magyarázza a tudomány azokat. A mágnes helyébe föltevésekre alapított képet helyettesít, mely különössége által valóban meglepő , s mert az elősorolt tények vizsgálata több tudományág körébe tartozik, ezek mindegyike hozzájárul valamivel a magyarázatot szolgáltató képhez. A mechanika a mágnest mérhetlen kicsiny részekre, tömegpontokra bontja ; a vegytan a tömegpontok helyett molekülökről szól, s azokat sokszor csodálatos szabályok szerint, még kisebb, változatlan tulajdonságú részekből, az atomokból rakja össze ; a hőtan a molekülöket mozgásba hozza; az electricitás tana megtölti két ellentett magaviseletű folyadékkal; a magnetitismus tana még más két folyadékot helyez beléjük, vagy legjobb esetben megelégszik azzal, hogy a már említett electrikus folyadékokat a molekulök körül sajátszerű keringő mozgásra kényszeríti; végre a fénytan kikölti az egészet egy csodálatos anyaggal az éterrel, mely minden testen áthatol, de azért mégis olyan, mintha szilárd volna. A kép ki lesz azután egészítve oly föltevésekkel, melyek ez egyveleg alkatrészeinek egymásra hatását szabályozzák, s nem hiszem, hogy volna gondolkozó, ki attól el nem ijedne, midőn ily meztelenségében először megpillantja. Nem csodálhatjuk tehát, ha a physikai tudományok föltevései által elijesztve, fölöttük sokan kárhoztató ítéletet mondanak. Tisztelt gyülekezet! Most midőn alkalmam nyílik hazánk első tudományos szószékén fölszólalni, törekvésem oda fog irányulni, hogy a phisikai tudományok philosophiai értékét, amennyire tudom, igaz világításban állítsam szemeik elé. Ki akarom mutatni, mily túlzó azoknak követelése, kik a természettudományokban a tüneményeknek föltétlenül igaz magyarázatát keresik, s mily elhamarkodott másrészt azoknak ítélete, kik tudományunkat föltevései miatt kárhoztatják. Miképp mily törvények szerint hatnak a testek távolból egymásra ? ez ősrégi kérdést választottam előadásom tárgyául. Azon álláspont megvilágítása, melyet a physikai tudományok e kérdéssel szemben elfoglalnak, azoknak valódi jelentőségét, hatalmát és gyengéit legjobban fogja elő tüntetni. Tárgyammal mulattatni nem tudnék, nem is altarok, de ez udvariatlanság talán megbocsátható lesz, ha az előadás hiányzó czifraságát lelkiismeretes hűség által pótolom. Legyen most szabad még néhány szót előre bocsátanom a physikai tudományok feladatáról. E tudománycsoporttól a természeti jelenségek magyarázatát várjuk ; lássuk miképp mennyire felelhet az meg e feladatnak ? Első dolga észlelés és kísérlettevés által tényeket gyűjteni. A tények halmazából azután, az egyneműek összevetése által, tapasztalaton alapuló törvényekhez jutunk. Ilyenek a szabad esés törvényei, a bolygók mozgásának észleletéből merített Keppler-féle törvények, a fény törését s visszaverődését szabályzó tételek, s több effélék. Az ilyen tapasztalati törvényeknek nevezett tételek magukban megfejtetlenek; magyarázatukat adni a physika legkényesebb feladata, e tudomány elméleti részének tárgya. Mint a mágnes példáján láttuk, az elmélet megfejtetlen tüneményeket megfejtetlen feltevések által magyaráz. Első benyomásra azt mondhatnék, hogy ily módon nem tettünk haladást a természet megértésében. Soroljuk azonban a mágnesen észlelt jelenségekhez azokat, melyeket egy más és még egy más testen észlelünk s látni fogjuk, hogy ugyanazon feltevések, melyek a mágnes sajátságait magyarázzák, számot adnak egyszersmind mind a többi testek magaviseletéről. E szerint, ha nem is nyertünk teljes és feltétlenül igaz magyarázatot, mégis haladtunk annyiban, hogy a megfejtetlen tünemények meg sz ámíthatatlan sokasága helyett, csupán néhány megfejtetlen tétellel állunk szemben. Az elmélet teendője lehetőleg kisebbíteni a magyarázatra elkerülhetlenül szükséges feltevések számát, de hasztalan munkába fogna, ha azokat köréből teljesen kizárni iparkodnék. A magyarázat, melyet általa nyerünk, nem is lesz soha az egyetlen lehető, hanem csak egy a lehetők között. Lépjünk most tárgyunkhoz közelebb. A physikai elmélet a testek mozgásaiban felismert törvényszerűséget sok esetben oly hatásokból tudja magyarázni, melyeket azok távolból egymásra gyakorolnak. Miben áll e magyarázat ? e kérdés az, melyet röviden a távolba hatás kérdésének nevezünk. Az elejtett vagy elhajított kő mozgása és a bolygók keringése a nap körül azon főbb tünemények, melyeket az emberi észnek először sikerült eme testek kölcsönös távolba hatásából kimagyarázni. Newton e jelenségeket oly erőkre vezette vissza, melyek a föld és a kő, illetőleg a nap és a bolygók között ugyanazon módon működnek. Maga az erő fogalma egy elven alapszik, melyet Galilei a mechanika kiindulási pontjául választott. Ez a tétlenség elve, mely szerint minden test, ha reá erő nem hat, mozgását változatlanul megtartja, vagyis állandó sebességgel állandó irányban mozog. E szerint az erő a mozgás változásának oka s nagyságát a mozgó test tömege és sebesség változása által mérjük. A tétlenség elvéből s azon feltevésből, hogy a földtömeg a felületén kívül fekvő testeket középpontja felé vonzza, e két tételből Galilei az aláeső és az elhajított testek változatos mozgásait magyarázta. Newton tovább ment, elméletét az égi testek mozgásaira is kiterjesztette , de amint nagyobb lett a magyarázott jelenségek köre, úgy szaporodott a magyarázó feltevések száma is. A lényeges feltevések, melyekből Newton elmélete kiindul, a következők : 1. A már már említett tétlenség elve. 2. A hatás és visszahatás egyenlőségének elve, mely szerint két test egymásra egyenlő, de ellentett irányú erőt gyakorol. 3. Az erő, melyet egy test, vagy annak bármely része egy más testre, vagy annak bármely részére gyakorol, független e testek vagy testrészek, környezetétől. 4. Az erő, melyet két tömegpont (vagyis két elenyésző kicsiny testrész) a világegyetem bármely helyén egymásra gyakorol, a két pontot összekötő egyenes irányában hat és e pontok tömegein kívül csupán távolságuktól függ. E tételekre Newon, az átalános nehézség!• A vámszerződés első próbája. Németországgal a kereskedelmi alkudozások újra megindultak. Mondják, hogy diplomásai befolyásra történt ez, holott a szakítást kereskedelmi politikai okok idézték elő. És e fenakadás nem kis jelentőségű symptoma azon vámpolitikára nézve, melyet az osztrák védvámosok szeretnének reánk erőszakolni. Mert ha Németország az Appretur-Verfahren, a kiviteli praemiumok és a vasvám miatt támasztott oly nehézséget, hogy az alkudozások meghiúsulásától lehet tartani, bizonyára nem fogja kedvezően fogadni a szövetipar tervezett vámfölemelését sem, és amennyire ezek Németországnak érdekeibe ütköznek, és annyira fog a déli gyümölcsök nagy pénzügyi vámja nehézségekre találni Olaszország felől. Hogy Angliával máris szerződésen kívüli állapotba jutottunk, hogy Francziaországtól nem vámleszállításokra, hanem vámemelésekre lehetünk elkészülve, azt tudjuk, illetőleg tudhatjuk, ha megfontoljuk, hogy milyen áron eszközölhetünk ki kedvezményes tarifta-szerződést ezen országoktól, akkor, mikor legfontosabb czikkeikre kedvezmény helyett — terhekkel készülünk. Senki sem tagadja, hogy a gyártmányoknak finomítás, festés vagy nyomás végetti szabad be-és kivitele, melyet Appretur-Verfahrennek neveznek, sok visszaéléssel van összekötve, mert amióta az átalakításnál, nem ugyanazon, hanem hasonló czikk kivitele lehetővé vált, legelőször tiszta vasra