A Hon, 1877. június (15. évfolyam, 136-165. szám)
1877-06-03 / 138. szám
Meg vagyok róla győződve, hogy önök táviratilag, vagy talán már levélileg is értesültek arról a fényes és lelkes fogadtatásról, melyben a Magyarországból hazaérkezett török küldöttséget fogadták, s azért annak részleteibe ezúttal nem bocsátkozom, annyit mindazonáltal írhatok, hogy a lelkesedés és öröm, melylyel a küldöttség elé mentünk, kevésbé volt csekélyebb az önökénél, így fejedelmeket sem szokott fogadni a nép, mint fogadta ezt a 15 embert. Ebből megítélhetjük a törököknek rokonszenvét és barátságát a magyar nép iránt, mert a török csak rendkívüli és igen nagy jelentőségű körülmények között szokott így kikelni a maga megszokott nyugodt hangulatából. Nem kell azt hinni otthon, mintha a török e barátságot és rokonszenves tüntetést számításból tenné. Korántsem. Érintkeztem már tekintélyes és befolyásos egyénekkel, kik erről a dologról egyet mást beszélgettek velem, s helyzetünket igen jól ismerik és a viszonyokat is számba tudják venni. Ők mondották, hogy Magyarországnak pusztán rokonszenvi nyilatkozatával is beérik s ezért annál inkább le csülik a magyart, mennél inkább tudják, hogy e nyilatkozatot igen kényes és végzetszerü időben tették. Ez mutatja a magyar nemzetnek nemes természetét. Akkor mer nyilatkozni, mikor a nagyhatalmak sem mernek s olyan sulylyal nyilatkozik, milyennel önálló hatalom sem mer föllépni. Ez teszi becsessé a törökök előtt a magyarok barátságát. A szultán ő felsége, mint halljuk, hétfőn fogadta kihallgatáson Seikh Szulejman Effendit, a török küldöttség vezetőjét s élénk érdeklődéssel tudakozódott a küldöttség magyarországi útjáról. A seikh elmondotta neki a lelkesülést és fényes fogadtatást, melyben a küldöttséget Magyarországon mindenütt fogadták. Tolmácsolta a magyar nemzet rokonszenvét a törökök ügye iránt, elmondotta, hogy a magyar nép milyen nagy hálával és rokonszenvvel viseltetik az oszmán nemzet uralkodója, a felséges szultán iránt, ki a magyar nemzetnek egy nagybecsű ajándékot adott. Szem- és fültanuja volt, midőn a magyar országgyűlésen a ház egyhangúan mondott köszönetet a felséges szultánnak a nagybecsű ajándékért. Ezt a ragaszkodást és szeretetet találta az ország fővárosában minden rendű és ranguak részéről s amit a fővárosban és az ország érintett helyein maga a küldöttség tapasztalt, annak hasonlójáról tanúskodnak a Magyarország minden részéből érkezett üdvözlő távsürgönyök. A szultán ő felsége aztán a küldöttség tagjai iránt kérdezősködött. A seikh minden iránt felvilágosítást adván ő felségé- jnek, mintegy órai kihallgatás után távozott. A harcztérről érkezett híreket, melyek ide naponkint igen nagy számmal érkeznek, nagyon késő volna levélben tudatnom, mert épen nyolczad napra érnének rendeltetésük helyére, s igy meglehetősen elkésnének. Távsürgönyileg úgy is elég korán értesülnek ezekről, mindazonáltal nem mellőzhetem el azokat a közleményeket, melyek némely körülményt felvilágosítanak, s így azoknak közlését ezentúl minden levelemben szem előtt fogom tartani. Ardabán bevétele a muszkák által ténynyé vált s a hivatalosan közzéhirdetés szerint a török helyőrség részéről 150 ember esett el s ugyanannyi sebesült meg. Az oroszok vesztesége sokkal nagyobb lehetett. A Karsznál fekvő Kara-Dag előtt folytatott vadászütközetben az orosz lovasság parancsnoka, Cselekoff tábornok, combjában veszélyes sérülést kapott, mely halálossá vált. A kapott seb nagy zavart idézett elő a muszka katonákban s futásnak eredtek. Mint a hírek mondják, bizonyos Ali Szulman nevű lezgi katona sebesítette meg, ki mint szökevény jött át a törökök táborába. A Szuchum-Kale körül egybegyűlt és ellenséges állást elfoglaló alattvalók között leendő szétosztásul 5000 darab Winchester fegyver és ezer láda töltény küldetett. A cserkeszek és a Kaukázusnak egyéb törzsei saját fegyvereik helyett, melyek a gyors és sikeres harczra nem alkalmasak, szintén új és tökéletesített fegyvereket kaptak. A cserkesz törzsek roppant erélyt fejtenek ki, hogy százados elnyomóikon boszut álljanak. Az ázsiai részen levő ütközetek még eddigelé, az egy Ardahan elvesztésén kívül, a törökökre voltak kedvezők s itt nagy önbizalom él a nép és az előkelőbbek szívében, hogy e kellemetlen hírt is nemsokára kiköszörülik a török katonák. Mukhtár pasa ellen nagy az ingerültség. Mindenütt kikelnek ellene. Előre lehetett volna tudni, mondják, hogy az a katona, ki a fegyelmezetlen herczegovinai felkelőkkel szemben nem tudott megállani, nem való egy olyan pontra, mely elhatározó lehet a törökökre. Nem való a fegyelmezett és tanult muszka katonasággal szemben. A háború-híreket e levelemben nem folytatom, hanem elmondok egyet mást arról, amit itt hallottam beszélni az európai hatalmak politikájáról. Ausztriában elejétől fogva nem bíznak, kétes, sőt némely tekintetben a porta ellen nehezedő magatartása itt ismeretes. Koszul esik a töröknek, hogy amíg a portával szemben nagyon is adja a semlegest, addig az orosznak megengedi vasútjain a szállítást. Ezzel szemben nem tartja a semlegességet megszegve, ha az ő czéljait szolgálja. Angliában bíznak. Az utóbbi napok mozgalmai megerősítették őket bizalmukban. Anglia önérdekű állam s ha érdekeit látja veszélyeztetve, nem lehet semleges nézője a veszedelmes játéknak. Ezt jól tudják s reményük, hogy az angol minden semlegességi »non intervention« elve mellett nem maradhat sokáig. A többi hatalmakkal tisztában vannak. Németország állása kétségkívül törökellenes, és ezt Ausztria-Magyarország rovására teszi. Kár, mondják itt átalánosan, hogy Ausztriában nem tudnak tisztán látni. A mi helyzetünk, mint idegen alattvalóknak, daczára a külföldi lapokban szárnyaló különféle híreknek, nem eshetik kifogás alá. Foglalkozásunkat ép úgy folytatjuk, mint azelőtt s nincs rá szükség, hogy idegen hatalmak a mi ügyünkben demonstrátiót rendezzenek, vagy érdekünkben lépést tegyenek. 1.—l. lött volna. Kollégája Liu-hsi-hung szintén »han-lin« és vörösgombos mandarin, mindazáltal Chinában hivatalos foglalkozása nem volt. Európába tett küldetését csakis az angol nyelvbeni állítólagos jártasságának köszönheti. Ifjú császárunk Kuang-hzü, (mely magyarul »ragyogó kezdet«-et jelent), már hetedik évébe lépett. Tanulmányait, mint bármi más rangú chinai gyermek, 5 éves korában kezdi meg; tanárul egy — a chinai classicusokban igen jártas — tudós lett részére kiszemelve, kinek feladata idejét az ifjú uralkodó körében tölteni. Minden alap nélküli pedig azon állítás, hogy mellette egy gyerkőcz is volna, ki a császár helyett annak helytelen magaviseletekor megvesszőztetnék. A Hagyomány szerint az elhunyt Tung-csi császár tanuló korában kapott egy játszó társat, ki sokszor bűnhődött Tung-csi helyett, kinek makacskodó jelleme a császári anyát annyira felszokta ingerelni, hogy haragját valaki hátán kellett kiengesztelnie, de minthogy a császár személye sérthetetlen, rendesen a kéz alá eső játszópajtás kapá az ütleget. Múlt évben a chefoo-i kiegyezéskor el lön határozva, hogy a már eddig megnyitott és közforgalomnak átadott 15 kikötő száma még 4-et fog megtoldatni. Ezek közül Ichang és Wuhu a yang-iszén, Wenchow és Pakhoi pedig a tengerparton feküsznek. E kikötőknek folyó év ápril 1-jén kellett megnyittatniok Hir szerint ez minden csend zavarás nélkül meg is történt. Zchang azonban, mely yang-tsze partján China kellő közepén fekszik, s melynek lakosai az európaiak iránt viselt ellenszenvükről ismeretesek, ez alkalommal több zavargásoknak lett színhelye. Ugyanis márczius elején az angol kormány consulátusi tisztviselőket küldött oda, kiknek feladata az európai telep részére engedélyezett concessió kijelölése volt. Hírlik, hogy a pár angol körülcsoportosult tömeg kezdetben bámulattal vegyült kíváncsisággal kíséré a mérési műtétet, mikor azonban a határ megjelöléséül egy kőoszlopnak kellett volna leásatnia, a csőcselék annak czélját babonás módon félremagyarázva, kövekkel támadta meg az angol ügynököket, kik csak gyors visszavonulásuk által menthették meg életüket. A határkő pedig rézdobok tom-tom ütése kíséretében a Yang-teze hullámaiba dobatott. Újabb adatok szerint az angoloknak éjjelnappal hajóikon kell maradniuk, mert partra szállásuk mindannyiszor heves kőzáporral üdvözöltetik. A chinai vámfelügyelőség által kibocsátott és 1875-re szóló statisztikai adatok szerint China külfölddel és saját partjain űzött kereskedelmének értéke 292,654,276 Taelt vagyis 787,963,128 ezüst frtot halad meg. E forgalomban Osztr.-Magyarország 3 hajóval vett részt, melyeknek teherképessége együttesen 480 tonna megy; az ezek által chinai partokon űzött kereskedés értékét 67,563 Tael, azaz 202,689 frt képezi. Ez— noha a fent adott összegben igen szerény helyet foglal el — nem épen megvetendő hat. i. meggondoljuk, hogy az 1875-öt megelőző évben a Chinában megjelent osztr. magyar lobogóju hajók létszáma 10. Tisztelt szerkesztő urnák stb. Faragó Ödön, chinai császári vámtiszt. Eredeti levél Chinából. China, Tien-sin, april 8-án 1877. Tisztelt szerkesztő ur. Becses lapjának január havi számaiban olvastam egy pár közleményt, még pedig vonatkozással az innen Londonba küldött követség és a chinai császár megkezdett tanulmányaira. Az azokban közölt téves adatok kiigazítását s egyéb chinai dolgok ismertetését óhajtom e levelemben tárgyul venni. Kuo-szung-Taj, a chinai követségnek feje, itt csak másodrendű vörös gombos mandarinnak tekintetik, mint ilyen — kineveztetése előtt — tartománybirói állást töltött be Fu-kien-ben. Ily magas rangra lett előléptetése sikerdús tanulmányainak tulajdonítható, ugyanis már 30 éves korában mint a császári egyetem növendéke »han-lin« czímet nyert el, mi a classicusokban jártas öreg tanulók vágyainak netovábbját képezi, s mely czim Chinában a legmagasabb hivatalok elérésére is utat s kilátást nyit. — Kuour 43-ik évének betöltekor Kuang-tung tartományba lett kormányzóvá kinevezve, mely állást töltés be 1859-ben is az angolchinai ellenségeskedések idejekor. Katonamesterségben ő épen nem jártas, s igen téves azon állítás, mintha ő Tien-csinben az angolok ellen vitézül küz Szturdza az oláh orosz konventió ellen. (Folytatás esti lapunkból). Mivel Romániát a Duna Törökországtól elválasztja, s állását szerződések biztosítják, oly compliciókban nem kellett részt vennie, melyek a Balkán félszigetet megrázkódtatták. Azt hittem, hogy e nehéz körülmények közt, melyeket keresztül élnünk kell, konstatálni kellett volna, hogy Románia érdekei Törökországétól elválasztják, s hogy minden actiótól tartózkodnia kellene. Ezt csak az absolut törvényes és őszinte semlegesség constatálhatta volna. A konstantinápolyi conferentiáig a nemzeti szabadelvű párt kormánya e helyes politikát követte. Akkor azonban türelmetlenkedni kezdtünk; ahelyett, hogy megpróbáltuk volna a vihart kikerülni, előnyökre gondoltunk. Akkor azt mondtam kollegáimnak, hogy ez nem jót jelent, mert azon véleményben voltam, hogy ily súlyos körülmények közt nem tanácsos nyereséget keresni. Igen veszélyes játéknak látszott ez előttem, mert mi mindent kockáztattunk, s mindent elveszthettünk. E félelem annál alaposabnak tetszett előttem, mert a belügyi nehézségek igen nagyok voltak, midőn egész actiónkat a külügyi kérdésekre kellett volna összpontosítanunk. Azt hittem, hogy különösen a pénzügyi kérdéssel kellett volna foglalkoznunk, mely a legfontosabbak egyike volt. De az én szavamat nem hallgatták meg. Ekkor felhozták a Duna-delta kérdését. Megmondtam véleményemet, hogy az veszélyes dolog, mert a Dunadelta kérdése más, igen kellemetlen kérdéseket idézhetne föl. Azt javasolták, kérdezzük meg a hatalmakat, hogy mitévők legyünk s hogy mit tesznek ők az orosz-török háború esetén. Én oda nyilatkoztam, hogy ez a kérdés veszélyes, mivel a párisi szerződés megszabta magunk tartását, s mert akkor, mint ma, nem modhatták meg nekünk, mit tegyünk, mert nekik is megvan a maguk tartózkodásuk s mert természetesen semmi egyebet nem mondhattak, mint hogy semlegesek maradjunk. Ezután azon eszme jött napvilágra, mely a trónbeszédben is érezhető volt, hogy a garantia-hatalmak nem léptek közbe semlegességünket védeni, elhagytak bennünket s igy mi azon semlegesség alól föl vagyunk mentve, melyet pedig alkotmányunkban tiszteletben tartani ígérkeztünk. Ez az oka, hogy akkor, midőn collegáim nézetéhez csatlakozva a török alkotmány ellen tiltakoztam, kötelességemnek tartottam lemondásomat benyújtani. Leköszöntem, mert láttam, hogy azon mód, melylyel ama tiltakozást a miniszterelnök a törvényhozó testület előtt vitatta, ürügyül volt szolgálandó bennünket a Törökország elleni actióba bonyolítani. Midőn észrevettem, hogy a minisztériumban evidens szándékok vannak a szigorú semlegesség politikáját mellőzni, azon politikát, melyet a keleti bonyodalmak kezdete óta elfogadtunk, akkor indíttatva éreztem magam a miniszteri állást elhagyni. Midőn másodszor is beléptem a kabinetbe, ez csak azért történt, mert reméltem, hogy azon szigor és gazdálkodás által, melyet pénzügyeinkre vonatkozólag javasoltam, el fogom érni, hogy Romániának részvéte a háborúban lehetetlenné tétessék. Ez sem sikerült, s én visszavonultam. Mi történt később ? Mindnyájan tudjuk. Az egyezség, ápril 4/16-án aláiratott, mely most előttünk fekszik. Hét nappal később az orosz csapatok átlépték határainkat, a nélkül hogy kormányunkat arról értesítették volna. Míg a román kormánynak meg kellett várni, míg az egyezséget a kamrák jóváhagyják, s az oroszok azután jöjjenek be, a Pruth-melléki prefectus távirataiból egy szép napon arról értesültek, hogy az orosz csapatok már Romániában vannak. Azt mondják nekünk, hogy politikai vagy stratégiai szükségesség volt, mely e hirtelen benyomulást követelte; látják önök, most hova vezethet bennünket mindez. Add oda kis ujjadat, könyökig kívánják. De még több is történt. Azon végzetes napon a kormányt az orosz főhadparancsnoknak egy kiáltványa lepte meg, mely orosz és oláh nyelven volt nyomatva. Úgy látszik azt hitték, hogy mi oroszul értünk. E proclamatió elterjesztetett az országnak mindazon részébe, ahova az orosz csapatok benyomultak. Mondják, hogy megsemmisítették e kiáltmányt, de ha még oly sok példányát megsemmisítették is, existálni fog az mégis, mint tény melyet senki sem tehet meg nem történtté. Mondják, hogy e tényt elpalástolni, mely anynyira jellemzi az orosz csapatokkal szemben elfoglalt állásunkat, egy bizonyos egyén virágos nyelven elmondá, hogy e proclamatió az orosz katonák tarisznyájában volt, hogy útlevélül szolgáljon nekik a bejövetelre. Derék egy útlevél, mondhatom. E proclamatió nehéz és lealázó időket hoz emlékezetünkbe. Hasonlít ez azon korábbi időkből való esethez, mint pl. Wittgenstein tábornagy proclamatiója volt, mely szintén Moldva- és Oláhország népéhez volt intézve 1828-ban. E proclamatió nem említi a román nép fejedelmét és kormányát, mintha Románia valamely istentől és embertől elhagyott föld volna. Mint 1828-ban úgy most is az idegen hadsereg parancsnoka az ország lakosaihoz intézi szavait, mintha fejedelmünk sem volna. (Tetszés). Igaz, hogy később mentegetőztek, de nincs mentség, mely e tényt lemoshatná. Nincs tény, mely e proclamátiót a történelemből kitörölhetné. Minden mentegetőzés hiába való lesz; e tény súlyosan nehezedik ez országra azon események után, melyek történni fognak. (Folytatása következik.) Az orosz-török háború. A törökök győzelme Batumnál. A »Daily Telegr.« batumi harctéri tudósítója május 30-tól a következő sürgönyt vette: Batum, szerda. Tegnap reggel az oroszok nagy erővel előre nyomultak és kísérletet tettek, hogy Konsetau és a török tábor közt levő magaslatokon ütegeket állítsanak fel. A török tábor parancsnoka Ali pasa. Az ellenség legelsőbbűen is élénk ágyúzást kezdett azzal a szándékkal, hogy a gyalogság támadását fedezze, erre tüzérségi harcz keletkezett, mely darab ideig tartott. Nyomban rá az oroszok nagy tömegekben kezdtek lebocsátkozni a szemben levő partokról, hogy a török erődöket elfoglalják s hadállásainkból kivessenek. Ali pasa látva az orosz parancsnok szándékát, a török ágyuk fedezete alatt előnyomulást tett. Véres csata kezdődött. Ágyúink tüze hevesen és romboló hatással hullt az orosz hadseregre, amint az a partról leereszkedett és nagy pusztítást vitt végbe soraikban. A török gyalogság csodásan küzdött, tüzelése igen destructiv hatású volt. Daczára a nagy erőnek, melylyel az oroszok a támadást intézték s azon kitartásnak, melyet az ottomán tüzérség és gyalogság combinált heves tüzelésével szemben tanúsítottak, végre mégis visszaverettek, nagyszámú halottakat és sebesülteket hagyván hátra a csatasíkon. A küzdelem tíz órán át tartott, mely idő alatt több közeli összeütközés volt. További részleteket fogok távírni. Nagy csata. Az orosz balszárny legyőzetése. A »Daily Teleg.« erzerumi harctéri tudósítója szintén máj. 30-iki kelettel egy más nagy csatáról értesít. Távirata így szól: Er ze rum szerda. Karakilissához közel egy igen nagy fontosságú csata volt. Az orosz balszárny egy hadoszlopa megtámadta a török positiókat. A csata átalánosan is igen heves lett, mindkét fél bámulatosan viselte magát. Különösen a török tüzérség tüntette ki magát. Időközben Mehemet pasa segély haderőt hozván, az oroszokat oldalról támadta meg, oly erővel rontott reájuk, hogy teljesen szétverte őket s kénytelenek voltak Taschlichaiba visszavonulni. Az orosz jobb szárny Penneken van. Az ottománok Oltit tartják megszállva, hol nagy erő áll jól körülsánczolva. Per a, szerda délután.(A »Daily Tel.« sürgönye.) Hivatalosan jelentik Ázsiából, hogy ott naponta vannak kisebb csaták a hadviselő felek közt. Az oroszok nyilván Soghanli Dagh irányában központosítják seregeiket, és rövid időn nagy csatát lehet várni. Karsz körül folyton vannak kisebb csaták. A hadak állása Ázsiában. Az orosz hadak állása a Reuter-iroda máj. 29-ki sürgönye szerint Ázsiában a következő : A jobbszárny, melynek előőrsei Kalidaghot érték el, Nessi Penneken van; a czentrum lovas-előőrseivel már pár nap előtt Vezin-Vaisonig portyázott. A balszárny most csak 6000 főnyi erős; ezen erőnek főhadteste most Utdi Kilissan van és előretolt előőrseinek csatározásaik voltak a törökökkel Topra Kaleh közelében. Ezenkívül még egy hadtest áll Ardicheen. A török hadsereg a következő positiókat tartja megszállva. A balszárny zöme ultin van egy csapattal Ardahán szomszédságában, hogy azt megvédje. A czentrum és főhadiszállás nem mozdult Soghanlidaghból. A jobbszárnynak előre tolt előőrsei Topra Kalehen, zöme Garphanctól Gulentapon át Delibabaig terjed. A nagyobb hadimozdulatot az erős időjárás akadályozza. A Kaukázusról. A »Daily Telegr.« batumi harctéri tudósítója a következő sürgönyt küldi: Batum, kedd, éjjel. A Suchum-Kalehről folytonosan érkező új hírek szerint a felkelés a Kaukázusban egyre terjed. Az utóbbi napokban partra szállított 10,000 főnyi rendes haderő kitűnő állapotban van. Közülök kisebb csapatokat befelé is küldtek, hogy támadják meg az ellenséget, míg a többiek a part mentén levő erődöket tartják megszállva. Peru, szerda. Tegnap és ma újabb segédcsapatok indultak a Kaukázusba, köztük pompás cserkesz lovasság, Schamyl fiának vezénylete alatt. Az Aldunáról az esti postával nem érkezett semmi nevezetesebb hír. A »Daily Telegr.« malchini tudósítója máj. 30-ától ezt sürgönyzi: Itt minden nyugodt. A Dobrudsában az ellenség részéről nem történt újabb támadás. A törökök azonban a legnagyobb éberséget fejtik ki. KÜLÖNFÉLÉK. — A török sebesültek segélyezése érdekében Farkas Elek, Földváry Mihály, Gullner, Kaas, Kovácsy, Molnár Antal, Rády Endre, gömöri Szontágh Pál, Sztupa György orsz. képviselők, Erődy Béla, Gelléri Szabó János, Vogel Péter és mások meleg hangon irt felhívást bocsátottak ki, felkérvén a közönséget pénz-és lépésgyűjtés megindítására. A felhívásból átveszszük a következő pontokat: A vidéki lépés-küldemények czimzendők: Kovácsy Gyula orsz. képviselőhöz (Budapest, dohány-utcza 12.) ki azok iránt az intézkedést magára vállalni szives volt. Pénzbeli adományok átvételére, nyilvános nyugtázására és illetékes kezekbe átadására szolgálatait felajánlani s sziveskedett: Sztupa György orsz. képviselő (lakik: Kálvintér gyógyszertár), kihez a vidéki gyűjtők pénzküldeményeiket intézni felkéretnek. Levélbeli megkeresések, s tudakozódások, melyekre válasz kívántatik B. Kaas Ivor orsz. képviselőhöz a »P. Napló szerkesztőségében« czimezendők, ki a miben lehet el fog járni és felvilágosításokkal szolgálni. Ne késsék az ország a háborús idők jótékonyságát gyakorolni. Ne késsenek a kezek előkészíteni a mi szükséges a sebek kötözésére. Hiszszük, hogy a magyar közönség felszólításunkat felkarolja s kérésünket készséggel teljesítendő — A m. tudományos akadémia II. osztálya f. hó 4-én ülést tart. Tárgyai a következők: 1. Pulszky Ferencz t. 1. bemutatja a Konstantinápolyból érkezett Corvinákat, 2. Deák Farkas 1.1. értekezése: »Adatok a nagy Csáki István életéből.« 3. Szilágyi Sándor r. tag értekezése: »Báthory Kristóf fejedelemmé választatása.« — A magyar vasutak igazgatói f. hó 11-én értekezletet tartanak. — Budapest főváros 1876. évi zárszámadása és vagyonleltára a törvénynek megfelelőleg 1877. évi junius 10-től 15 napra betekintés végett a VII. ügyosztály helyiségeiben rózsatér 4. sz. 1. em.— kitétetik. — A zárszámadás azon része, mely a házipénztár forgalmát tartalmazza, már néhány nap óta kinyomatva van, s e szerint a községi alap forgalma 1876. évben bevételeknél 14.389.332 frt, kiadásoknál 19.000.589 frt volt s a pénztári maradvány 1876. év végével 100.342 frt 44 kr. ■— A budapest-belvárosi főreáltanodában a nyilvános vizsgálatok, tantárgyak csoportosításával, folyó hó 15-től 23-ig fognak megtartatni, melyekre a szülők és tanügybarátok meghivatnak. — A budapesti egyetem orvosi karában tegnap délután a múlt évi dékán Rupp János újból dékánná választatott. Rector-választókat kijelöltettek : Stockinger Tamás, Jendrassik Jenő, Balogh Kálmán és Bókai János tanárok. ■— Ballagi Mórnak a dunamelléki egyházkerületi közgyűlésen jelen volt régi tanítványai felszólítást intéznek a hazában levő mindazon barátaikhoz, kik Ballaginak tanítványai voltak, hogy egykori tanáruk iránti hálájuk kimutatása jeléül szerzendő emlék költségeihez járuljanak, s az e czélra alakult választmány azon esetre, ha arra méltó összeg gyűlne be, Ballagi-alapítvány czím alatt, alapítványt vél belőle teendőnek. A józsefvárosi választópolgárok értekezlete, a fővárosi országgyűlési képviselőválasztó-kerületek mikép leendő beosztása tárgyában, holnap vasárnap, délelőtt 10 órakor tartatik meg a lovarda helyiségében. A meghívót 40 előkelő polgár írta alá, köztük Hegedűs Sándor, Jókai Mór, Sztupa György, Wodianer Béla országgyűlési képv., Auspitz Róbert, Grauer Miksa, Kiss Péter, Kleineisel József, Radocsay Ferencz, Rákossy Jenő s más városi képviselők. Az átalános érdeklődést tekintve az értekezlet valószínűleg igen népes leend. — Közvágóhíd a Duna jobb partján. A főváros Duna jobbparti részében eddig közvágóhíd nem létezik s igy a főváros ezen részében mindazon hátrányok fönnállanak, melyek egy jól berendezett közvágóhíd hiányából közegészségi tekintetben fölmerülnek, ennek megszüntetése végett tárgyalások folytak az iránt, hogy a Duna jobbparti részén egy új közvágóhíd építtessék, esetleg a jobbparti mészárosok számára új vágókamrák építésével a balparti közvágóhíd kibővíttessék. Jóllehet ez utóbbi módozatot a házi bizottmány és az igazgatóság igen ajánlotta s a fővárosra nézve költség tekintetében előnyösebb is volna, azonban az iparrendészeti bizottmány, habár kisebbszerű, de a jobboldali szükségletnek megfelelő új közvágóhidnak a Kelenföldén leendő építését hozza javaslatba, azért is különösen, mert a kis iparosok, kik a vágandó marhát a főváros környékén vásárolják, kénytelenek lennének a marhát a baloldalra áthajtani s a vágott húst ismét áthordani s miután a marhahús átvitel a hídon csak 12—2 óra közt van megengedve, forró nyárban a hús könnyen megromlik, mig helyére ér s e mellett a jobboldali mészáros a vitel- és hidvám-költség miatt nem képes a húst a többiekkel versenyezve értékesíteni, s e miatt nem volna megakadályozható a vágott húsnak nagy előnyt nyújtó becsempészése, különben a különálló közvágóhíd fölépítése sem igen sokkal többe kerülne, mint a soroksári úti közvágóhíd kibővítése, mert ez 132,000 frtba kerülne, míg az új közvágóhíd a tervezet szerint legroszabb esetben 180,000 frt költséget igényel. Jelenleg a budai részen 18, az óbudain 7 magán vágóhíd van, s a hús 49 budai és 20 óbudai mészárszékben méretik. A vágott marhák száma átlag az I. és II. kerületben hetenkint 182 nagy szarvasmarha, 224 borjú, 163 juh és 103 bárány, a III. kerületben 58 nagy marha, 30 borjú, 27 juh és 15 bárány. Az építésre vonatkozó javaslat gazdasági és pénzügyi tekintetben véleményadás végett a fővárosi pénzügyi bizottmányhoz utasíttatott. Nagy tűz volt ma délben a kerepesi út végén, Wellisch Náthán faraktárában. Az erős szél miatt a tüzet nagy nehezen lehetett eloltani, azonban localizálása sikerült. — Patierno Fülöp, e kor legerősebb hangú tenoristája, Milanóban elhunyt. Valódi csoda volt az a kolosszális hang, melyen énekelt. A magas c-t mellhangon bírta énekelni, minden megerőltetés nélkül. Mint művészi erő nem állt azon a magas fokon, de a természettől nyert hangja igazi tüneménynyé tette, csodálták mindenütt s ami a hang tömörségét, terjedelmét és erejét illeti, évtizedek múlhatnak el, míg hozzá hasonlítható hős tenor akad. Az olasz operára pótolhatatlan veszteségnek tartják. — A »Pesti szegény gyermekkórház-egyesület« folyó évi junius 17-én tartja meg saját helyiségében, Budapesten VIII. ker. ősz-utcza 2. szám alatt, évi rendes közgyűlését a következő tárgysorozattal: 1. A választmány évi jelentése 1876- ról a közgyűléshez; 2. az igazgató-főorvos évi jelentése a múlt évről; 3. az 1877. évi költségvetés előterjesztése; 4. a számadást vizsgáló bizottság jelentése az 1876. évi zárszámadásról; 5. a számadásvizsgáló bizottság kinevezése, a jelen évi számadások megvizsgálása iránt; 6. indítványok, s azok között javaslattétel egy uj telekszerzésre s uj intézet építésére nézve. — A megbukott ferencz- józsefvárosi takarékpénztár kálvintéri háza, illetőleg annak a háznak 44/64 része junius 14-én másodszor kerül dobra. A becsár 161,040 frt. — A szinügy Párisban nem igen áll virágzó lábon az utóbbi években. A drámaírók egyesületének ez idei jelentése az utolsó színházi évről, mely márczius 31-ével végződött, legalább azt mutatja, hogy a legtöbb párisi színház bevétele tetemesen elmaradt a megelőző év bevételéhez képest. A nagy operának 3.189,227 frank bevétel mellett 462,037 frank túl kiadása volt; a víg operának 904,153 frank mellett 6503 frank deficitje. Legkedvezőtlenebb volt a Porte-Saint-Martin mérlege, melynek 696,779 frank bevétel mellett 890,538 frank vesztesége volt. Ama színházak között, melyeknek bevételi többlete volt, van a Theatre frangais. Ennek bevétele 1.589,727 frank volt s ebből a bevételi többlet 74,924 frank. Az összes párisi színházak egész bevétele 752,380 frankkal, a drámaíróknak és zeneszerzőknek kiosztott tanteme pedig 64,168 frankkal volt kisebb a megelőző évinél. — A patvaristák mulatságának nem kedvez az idő. Tavaszi tánczvigalmuk, mely iránt a a fővárosi előkelő körökben igen élénk az érdeklődés, az idő szeszélye miatt ma elmaradt. Reggel Jupiter pluvius fenyegetőleg kandikált elő a sűrű,sötét felhők mögül, majd ismét kiderült, majd ismét elborult, és a szorongatott patvaristák ezúttal kedvetlenül tették azt, a mit rendes körülmények közt sziveten tesznek, t. i. »halasztottak.« A tánczvigalom kedden, junius hó 5-én fog a Margit-szigeten minden körülmény közt megtartatni. Jegyek az egyesület irodájában (hatvani utcza 3. sz. 1. em.) mindennap délután 2—3 és 6—7-ig válthatók. — Fuss vagy — házasodjál. Natal tartományban, Afrika déli részén a kaffer királynak passiója jött elrendelni, hogy az »első gyümölcs« ünnepén a »Nhlouhto« és »Hloko« ezredek katonái az általa kiszemelt nőkkel összeházasodjanak. A szerelmet azonban erőszakolni nem lehet s sok férfi s leány megszökött e megtiszteltetés elől. A haragos fejedelem azonban elfogván őket, mindnyájokat kivégeztette s a holttesteket kitette az utakra, hadd lássák az idegenek az ő hatalmát s mint bűnhődnek azok, kik a törvények ellen szegülnek. Sir Bulwer, a tartomány angol kormányzója, a vérlázító hírre követet küldött hozzá, de a kaffer hidegen felelé: »Mondtam-e valaha nektek,hogy nem fogok ölni ? Ellenkezőleg fogok, de ne higyjétek, hogy eddig tettem ilyesmit. Még nem kezdtem meg az öldöklést, pedig ez szokás nálunk s én nem fogok attól eltérni. Mi joga van a kormányzónak a mi törvényeink fölött beszélni? Várjon akarok-e én neki törvényeket adni ? Az én népem nem engedelmeskedik, ha nem végeztetem ki azokat, kik rendeletemnek nem engedelmeskednek s én nem akarom az angol törvényeket követni. — A honvédmenház részére folyó évi május havában adományoztak : Vasady Gyula által Bém tábornok érdemrendjelvényének Rátóton történt kiállítás eredménye 4 frt 50 kr., Jolsva városa 10 frt, a tótkomlósi takarékpénztár 10 frt, a gráczi rendőrség a feloszlott magyar egyesület részéről 34 darab könyv és 14 frt, Sebő Antal 1 frt, Veszprém városa 20 frt, Komárom megye jegyzői hivatala a »Pesti Napló« útján 20 frt, Simonyi József és leánya Muzsik Rudolfné 20 frt, Sziget-Szt.-Miklós községe 10 frt, Gyergyó-Szt.-Miklós községe 20 frt, a nagykárolyi takarékpénztár egyesülete 10 forint, Fiume egyes polgárai 361 frt 70 kr., id. Fáy Béla 10 forint, Tiszavárkony községe 10 frt, Szeghalom községe 40 frt, Telgárt községe 2 frt, Kornis Róza urhölgy Paksról 30 frt, Szegszárd nagy községe 10 frt és Páznándy Dénes 20 frt, összesen 623 frt 20 kr. — Tassy Becz László, őrnagy és pénztárnok. — A világ legéjszakibb táviró állomását múlt hóban nyitották meg Gjézvacban Norvégiában. Gjézvac 71° 51' éjszaki szélesség alatt fekszik. — A zugligetben a Derra-villa mellett levő kút gödrébe minap egy majálisozó kispap esett be. E »szivárványos« kutat három oldalról a partba épített magas fal köríti s ha valaki nem eléggé vigyázva jön le a hegyről, könnyen baja eshetik. Tegnap megint beleesett egy gyermek, s eltörte a karját. Mikor készítenek kerítést ? — A bölcsőde-egyesület tegnap délután tartott alakuló választmányi ülésében elhatároztatott, hogy Erzsébet magyar királynő, és az előbbeni védnöknőnék. Hildegarde főherczegnőnek arczképeik f. évi jan. 7-én délelőtt 10 órakor fognak az intézetben (VIII. kerületi nagytemplom utczai bölcsödében) lelepleztetek — Az ünnepély sorrendje hírlapok utján fog közzététetni. — Az »Üstökös« e heti számának tartalma : Muszka korrajzok. (Kis M—n.) — Secundo genitura. (Képpel.) — Alegboldogabb ország. (Vers Don Pedrótől.) — Az »Üstökös« sürgönye. — Cseh pimaszok. — A legkedvesebb ajándék. (Négy képpel.) — Ágyú romána. (Képpel.) — Akademika. — A verbunk. — Verbunkos nóta. — Azok a lapok! — Peczek Demeter levele. — Viziszony. (Fővárosi ballada.) — Hatás. — Solymosi futása. (Képpel.) — Újjászült állatkert. — Konstantinápolyból és Pétervárról. — A Tisza és a Maros. (Vers.) — less Vies. — Az a mozgósítás. (Képpel.) — Színházi fakovák. — Adomák. Ki táplálja az ég madarait? Lélekjelenlét. Czigány panaszos. A czigány mikor kér s mikor kapott. Ex cathedra...— Papirszeletek. — Szerkesztői subrosa. — Az »Üstökös« megjelenik minden vasárnap versekkel és számos képpel. Ára egész évre 8 frt, félévre 4 frt. Előfizethetni Budapesten az Athenaeumban. — A Derby-díjért Epsomban máj. 30-án volt a futtatás. 17 versenyző közül Falmouth lord »Silvio«-ja lett a győztes, mely az 13/s angol mildnyi pályát 2 percz és 50 másodpercz alatt futotta be. A népszínházban ma este új népszínművet adtak, az elsőt, mely már a népszínház saját termésének mondható. A darabot Lukácsi Sándor ez intézet rendezője írta, kinek már több darabja adatott vidéki színpadokon. Azok között lesz bizonynyal jobb is a mai újdonságnál, melynek czíme a »Vöröshajú«, egy ágról szakadt leány, a kit az egész falu megvet és gúnyol. Ennyiben hasonlít a »Tücsök«-höz, no meg annyiban, hogy ebbe is két jómódú testvér közül az egyik szerelmes, kiknek gőgös, és házasságát ellenző famíliáját végre megalázza s nőül megy választottjához. Van a darabban néhány jó szerep (pl. a falu félkegyelmű dudásáé) és néhány sikerült jelenet. Az egész azonban nagyon messzire áll még a középszerűség színvonalától is.Se igazság, se költészet nincs benne, hanem van egy csomó émelygős szentimenalitás és egy sajátságos alapeszme, melyre se drámát, se más költeményt nem igen jutott eszébe senkinek alapítani. Ez az, hogy ha egy leányt elcsábítottak, valahogy meg ne engedje, hogy a csábító tisztességes házasság által helyrehozza hibáját, mert a gyalázat helyrehozása — meggyalázná. Hanem a helyett aprebendáljon tizennyolcz esztendeig s ha akkor a leányát nem akarják férjhez venni, — nem lévén kimutatható atyja, — akkor aztán megbékélhet, ha akar. Itt is úgy tesznek. Az ember nem bírja elképzelni miért vonakodik Ágnes férjhez menni Andráshoz, holott az esztendők óta könyörög neki s kéri bocsánatát, s három fölvonáson keresztül hajlandó sejteni valami szörnyű titkot, (pl. hogy Ágnes alattomban féjhez ment), annál is inkább, mivel azt mondja egy helyütt: »ha hozzád mennék, mindnyájan szerencsétlenek lennénk.« Aztán kisül, hogy semmi sincs a dologban, csak épen »a lelke lázad« Ágnes leányasszonynak két évtizeden át az ellen a borzasztó gondolat ellen, hogy őt rehabilitálják. — A népszínmű népies akar lenni s az is, némely kevés helyen. A többin aztán fellép a határon s nem népies, de pórias, amely kettő között jó volna a különbséget olykor-olykor megszívélni. E darabban teljesen qualifikálhatatlan kifejezések fordulnak elő, melyeket nem is igen tűrnének el másutt. Hanem az énekrészek, azok tetszettek. Hiába, akármit csinálnak is Soldosnéval, az mindig tetszeni fog. Most is számtalan tapsot nyert. Úgyszinte Eőry, ki szépen, túlzás nélkül, igazi sikerülten adta a dudást. Tamási, Tihanyi, Együd, Rákosi Fáni mindent megtettek a darabért, melyet nagy közönség nézett. — Budai színkör. »A szófiák (!) Budapesten« czimű alkalmi darabot adtak elő tegnap este a Budán a krisztinavárosi színkörben. Négy képben, írta Ősz Ferencz. A két első képben meglehetősen elnyújtott készülődés, sürgés-forgás, egy pár vonatkozás a török küldöttség itt mulatozására és kevés cselekvény fordul elő. A fővárosban ismert néhány személynek (Pátri s mások) a színpadra vitele elég élénkséget ad a darabnak. A harmadik felvonás sokkal pezsgőbb. Iczigefendi, áltörök (Dobocsányi) mulatságos alak, több sikerült dala is volt. Legjobb alak volt Cicáné (Gerőfiné), ki egy elsőrendű énekesnőnket sikerülten parodizálta ; több alkal-