A Hon, 1877. július (15. évfolyam, 166-196. szám)

1877-07-10 / 175. szám

) f . ♦— Budapest, július 9. Kibontakozás vagy — szakítás. Becsapták maguk után az ajtót. Az osztrák regnikoláris bizottságról beszélünk. Megmondták, végválaszukban, hogy tőlük bizony hiába várnak a jó magyarok új javaslatokat a fogyasztási adó-restitutió tárgyában, ők föltétlenül ragaszkodnak a status quóhoz — vagyis Magyarországnak 1—2 és fél millióra menő megkárosításához, sőt azt is kijelentik, hogy a quóta-kérdésben is hiába számítnak arra, hogy a mai quótát elfogadják, mert ezt csak azon föltétel alatt ígérték, hogy Magyarország is elfogadja a restitutióban a statusquót: si non, non. És ez a határozat egyhangúlag jön hozva — oly egyhangúsággal, hogy a kormány is elhallgatott azzal szemben és e miatt, valamint azon körülmény következtében, hogy még csak Hohenwarth is a többséggel szavazott, nagy öröm van Izraelben. Ami az utóbbi mellékes körülményt illeti, az egészen rendjén van : Hohenwarth ellenzék és az Auersperg kormány javaslata ellen hozott határozathoz még akkor is kész örömest járulhat, ha más kombináczióban elfogadná is azt. De ezzel sem az osztrák parlament és kormány nem nyert erőben, sem ellenünk semmiféle praejudicium nem teremtetett; nem még azon eshetőséggel szemben sem, ha egy Hohenwarth-kormány képezné a kibontakozás kezdetét azon cháoszból, melyben az osztrák parlamenti viszonyok most vannak ; a mi különben annyira nem a mi dolgunk, hogy számításaink körébe sem vonjuk , sőt konjektúráinkon egészen kívül hagyjuk azt. Ami az osztrákok által kimondott szakítás (mert ez értelme végválaszuknak) másik mozzanatát, illetőleg előzményét, az Auersperg-kormány magatartását illeti, hát hiszen azon bizony van elég megcsodálni és még több sajnálni való, de a legutóbbi mozzanatban van egy kis parlamentáris vonás is, mert a kormány kijelenti, hogy ha a bizottság azonnal jelentést tenne a parlamentnek , le fogna köszönni. Vagy későn, vagy korán. Mert a jelentéstétel még nem elfogadás a többség által és a kabinetkérdés felvetése nagyon problematikus alakban és csak azonnal való jelentéstétel mellett történt, de ha őszszel kerül is elő a jelentés, ugyanazon helyzet ugyanazon következményekkel fog bírni és (ha már eddig volt indokolatlanul halasztva) ebben látjuk a kibontakozás elkerülhetetlen kezdetét. Mert ha moraliter önmagát és parlamentariter a miniszteri kormányzást Ausztriában az Auersperg - kabinet tökéletesen tönkre tenni nem akarja, akkor a regnikoláris bizottság jelentésénél, végre már csak fel kell, hogy vesse a parlamentben a kabinetkérdést és akkor vagy többséget biztosít magának és a kiegyezésnek, vagy megbukik és megkezdi a kibontakozást, ami még nem elkerülhetetlenül vonja maga után a parlament rettegett feloszlatását, mely eshetőséggel szemben az osztrákok még nagyobb követelésekkel előálló választásokkal fenyegetődznek, ha ugyan mi hajlandók lennénk attól megijedni. Ausztria a véletlen, váratlan hazája és így bizony nagy vakmerőség lenne magyar hírlapíró részéről annak a processusnak fejtegetésébe ereszkedni, amelyen az osztrák dolgok keresztül fognak menni; de annyi bizonyos, hogy ha akarnak parlamentarizmust és dualistikus alkotmányosságot Ausztriában, akkor ilyesminek kell történni; de azt is konstatáljuk, hogy mi mindezzel szemben »jóakaratú semlegességre« fogunk szorítkozni. És így az előfeltételek tekintetében még csak azt a megjegyzést kockáztatjuk, hogy ha egyátalában érzi vagy tudja az Auerspergkabinet kötelességét és ebből folyó föllépésének következményeit, akkor siettethetné a dolgot, mert még csak tagjai erkölcsi tekintélyének sem válik javára, nemhogy az egész kormány politikai hitelének használna az a »Fristolás«, melyet folytat e kormány, meglepő Grasgenhumorral, innen túl másfél év óta. Ami a dolog érdemét illeti: most már arra kevés megjegyzésünk van. Minthogy az osztrákok nem akarnak új javaslattal előállani, akkor a tárgyalásnak később sem leszsem alapja, sem tárgya, — és így a magyar regnicoláris küldöttség szeptember 15-én jelentést tesz az országgyűlés mindkét házának, hogy kiküldetése eredménytelen jen; ha addig a már szeptember 3-án összeülő osztrák parlament csinál valamit, — lesz tárgyalási »alap és tárgy« a plénumban; ha nem, akkor ... no de akkor egyszerre annyi omlik össze, hogy a sorrendet nem is állapíthatjuk meg! — Mit fognak mivelni az oroszok Bulgáriában. Bécsi mérvadó körökbe érkezett tudósítások alapján — írja a »Fremdenblatt« — Cserkaszki herczeg és a mellé adott személyzetnek feladata Bulgáriában kettős: agrárius és politikai. A mi az elsőt illeti, az oroszok az összes mohamedán feudális nemességet, mely jobbára renegát családokból áll, meg fogják fosztani birtokaiktól s kiűzik a tartományból, egyébiránt a személybátorság biztosítva lesz a mohamedánok számára is. (Minő kegyesség, a muszkák nem is gyilkoltatják le a mohamedánokat, csak egyszerűen kirabolják mindenükből.) De még roszabbul fognak járni a »tsorbádsik«, a keresztény nagybirtokosok és nagy kereskedők Bulgáriában, kik mindig készséggel nyújtottak segédkezet az osmanliknak saját hitsorsosaik elnyomására s ezért mindennemű előnyökben részesittettek. Ezek rendesen vagy állami, vagy vakus (egyházi) birtokok bérlői voltak s helyzetüket roppant vagyon szerzésére használták fel. Mint látszik, az oroszok is, mint annak idején Andrássy gróf, feladatuk legfőbbikét az agrárius kérdés megoldásában keresik, de aztán igen alaposan látnak a munkához , úgy látszik, azt hiszik, hogy elegendő idejük van annak véghezvitelére. Továbbá új közigazgatási rendszert akarnak behozni Bulgáriában, mi czélból a muteszarifoktól kezdve, de a falu öregéig minden török hivatalnokot el fognak kergetni azon mértékben, amint az orosz csapatok a tartományt elfoglalják. Bogsics tanár, Cserkaszki herczeg tanácsosa, a montenegrói jogkönyvek (!) ismert szerzője, mint a szükséges törvényhozási munkálatok szerzője fog működni. Mint ezekből látszik, az oroszok Bulgáriát, mint saját államrészüket akarják minden irányban szervezni s később csak épen a gombot kellene hozzávarrni.« — Bismarck herczeg a közelgő franczia parlamenti választásokra vonatkozólag, mint egy német lapban olvassuk, diplomáciai körben következő nyilatkozatot tette : »Je ferai le mort jusqu’ aux elections.« (A választásokig halottnak fogom létetni magamat.) Ezzel jelezte egyszersmind Németország magatartását Francziaország irányában. — Francziaországban mind jobban-jobban fejlődnek a választási mozgalmak, 30 megyében már megindultak. A kormány a hivatalos jelöltek listájának egybeállításával van elfoglalva s e nagy munkájában, mint a félhivatalos »Francais« írja, gyakran kell találkoznia a bonapartisták túlzott követeléseivel, de a kormány el van határozva, egyenlően megosztani pártfogását a »conservativ« pártok között. — A royalista képvisel?lök és senatorok egy országos központi választási bizottságot szerveztek, mely minden lehető eszközzel az illető jelöltek győzelmét előmozdítsa. — Rouher, a bonapartisták vezére Chislehurstbe utazott. — A bosnyákok kívánkoznak hozzánk. Belgrádból távirják jul. 5-ki kelettel a »Times«-nek a következőket : »A görög és róm. kath. keresztények türelmetlenül várják a püspökjeikhez és papságukhoz intézett kérvényeik eredményét, melyekben Bosznia occupatióját sürgetik osztrák-magyar csapatok által. Bosznia mohamedán lakosságának is egy része hajlandó alávetni magát egy idegen osztrák vagy szerb occupatiónak, ha csak a nemesség és földbirtokosság privilégiumai, melyeknek a porta uralma alatt örvendettek, sértetlenül meghagyatnak. Strossmayer püspök ez ügyben audientiát is kért ő felsége Ferencz József császárnál, de eddig még nem bizonyos, ha várjon megfogja-e kapni.« — Az angol hajóhadnak a Besikaöb ölbe küldését örömmel üdvözli a »Globe« is, mely azt mondja, hogy »ez jó kezdete az actions , s azt hiszi, hogy az angol kormány a nemzetet 175. szám. XV. évfolyam. Budapest, 1877. Kedd, julius ill. Reggeli kiadás. Kiadló-Hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési «11.1: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 frt — kr. 6 hónapra...........................................12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési irodát Barátok tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Az olvasókhoz ! Minden túlzás és piaczi lárma nélkül iparkodtunk a t. olvasó közönség igényeinek, minden tekintetben eleget tenni. A szükséges térképekkel és alapos, gyors hírekkel elláttuk olvasóinkat és igyekezni fogunk ezentúl még szaporítani és jobbakká tenni értesüléseinket, anélkül, hogy lapunk tekintélyét és elterjedését, híreit és tartalmát egyébbel, mint tényekkel akarnék bizonyítani. Politikánk függetlensége és mérsékeltsége, tárcánk tartalma sokkal ismeretesebb és kipróbáltabb, hogysem fogadásokat kellene tennünk az olvasó előtt. Kérjük az előfizetési megrendelést minél gyorsabban eszközölni, hogy az érdekes hírek és közlemények e napjaiban, a lapküldésben semmi késedelem ne álljon be. Előfizetési árak : (AHool megjeleli naponkint kétszer.) •Julia* hóra ............................ Strt. Julius—septemberre . . O » Julius—decemberre . . I. » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hon« kiadó hivatalába (Barátok-tere Athenaeum - épület) küldendő. A »Hon« szerk. ■ kiadó hivatala. A „HON“ TÁRCZÁJA. Görög tűz. Elbeszélések. Mindenféle igazsnigó népek történetéből irta Jókai Mór. Samyl fiai. IV. Talaper khán. 25. Folytatás és vége. Izzambék khán szerencsésen megérkezett kék szemű tündérével Nikolajevszkbe. A kormányzó megcsókolta először ötét, azután a feleségét. A szép tündérnő megmagyarázta ezt neki. Oroszországban ez szokás: az idegenek megcsókolják egymás ajkát üdvözlésképen. »Ejnye de szeretnék én akkor a feleségemre nézve idegen ember lenni!« Mondá Izzambék kbán. Neki még nem volt szabad a hitvese ajkait szájával érinteni, amíg az apja áldását el nem hozza. De sietett is minél előbb felkeresni a Sachalim Ula vidékét, s a törgauta népet. A Sachalim Ula vidékét megtalálta, de a törgauta népet sehol. Ott voltak a lerakott obonjaik, lókoponyákból emelt emlékguláik, de ők maguk sehol. Mikép nagyapja Zikohór khán egykor, úgy vándorolt Irzambék erdőről-erdőre, s nem talált egy élő embert, nem egy őrzött nyájat. A buja legelőket ellepték a dzsiggetáj ménesek s azok rábámultak a közeledőre: hát ez miféle vad ? Mig aztán az útilapu és a csalán elvezette őt is ahhoz az ősi gitáfhoz, a miben a Tuptsin Láma lakott. A Tuptsin Láma száz negyven évet számlált már, s helyéből nem tudott megmozdulni többé. Keze lába és feje folyvást apróra reszketett s a hangja csupa suttogás volt. A kő mellett, a melyen ült, minden reggel nőtt ki a lágy nyirkos földből egy húsos gomba, aminek »Kemma« a neve. Ezzel táplálta őt csodamódon a föld. Csak le kellett hajolnia a lábához: ott volt az étke. Mikor Izzambék khán belépett a girájba, a Tupzsin Láma ráismert s elkezdett mosolyogni. Kiszáradt arczán a száz redő nevetésre torzult el. »Hol van apám ? Hol a törgauta nép ?« Kérdező tőle nyers, parancsoló hangon Izzambék. A Tupzsin Láma reszketve, suttogva felelt. »Visszamentek a pusztába, a kinek neve Sámó.« »És nyájaim, gulyáim, méneseim?« »Azokat is magukkal vitték a pusztába, a kinek neve Sámó.« »De hiszen hódolatot fogadtak az oroszok czárjának.« »Azzal együtt mentek a pusztába, a kinek neve Sámó.« »Ám a keresztséget is fölvették mindanynyian.« »Azt is elvitték magukkal a pusztába a kinek neve Sámó.« »De hogy mertek az én akaratom ellen cselekedni? Nem vagyok-e én a törgauta nemzet khánja !« E szóra felemelkedett helyéről a Tuptsin Lámas reszkető kezét kinyújtva Izzambék felé, mint a mécs, mely kialvásához közélg, suttogó szavát hallható hanggá emelve, kiálta: »Mi vagy te ? A törgauta nemzet khánja vagy te ? Majd én megmondom neked, hogy mi vagy te, Izzambék ? A nikolajevszki kormányzó szeretőjének a férje vagy te: — az iráni szarvainak a viselője vagy te: — a kutyának a farka vagy te, a kit az eb, mikor a gazdájának hízelkedik, jobbra csóvál, balra csóvál. Ez vagy te!« Azzal hanyattesett a kőre s megszűnt reszketni : meghalt. így vesztett el az orosz birodalom egy pár szép szem epedő ragyogása miatt egy millióra menő, békében harczban erős népet, annak minden lábon mozgó gazdagságával együtt. Azóta folyvást igyekezik az üresen maradt paradicsomot benépesíteni száműzött lengyelekkel, elfogott cserkeszekkel és szabadelvű oroszokkal, de lassan megy a munka. No majd ha a szerbek, románok és bolgárok is hozzájárulnak a maguk illetékeivel, akkor gyorsabban fog menni Szibéria benépesítése. Vége. A magyarok megtelepedéséről. E czím alatt értekezik Pauler Gyula a »Századok« május és június havi füzeteiben. »Én itt — mondja ő — csak átalánosságban, néhány kérdést fölvetek inkább, mint megoldok: ha kutatóink figyelme és szorgalma e kérdések felé fordul, elértem e célomat.« A tárgy, noha elég fontos és érdekes, kellő adatok hiányában homályos lévén, bővebb fejtegetést s több oldalú vizsgálatot és felvilágosítást érdemel. Bár codexek nem állanak rendelkezésemre, megkísérlem e hálás tárgyban tovább haladni, s ha e lépcsőn utódom magasbra hág, én is elértem czélomat. A magyarok megtelepedését három történetíró: Császári Konstantin, Béla király névtelen jegyzője, és Kézai Simon után ismerjük. Az első, majdnem egykorú, különösen a magyar és besenyő nemzetség s vajda nevekre, és az ezekre vonatkozó máig élő helynevekre nézve érdekes. A második, valószínűleg III. Béla király egyik udvari jegyzője, tehát háromszáz évvel Árpád után, a királyt törvénykezési s vadászati utain az ország külön részeibe követvén, gyüjtögeté s szerkesztő egybe a hallott szóhagyományokból, néhol pedig saját képzeletéből fölégeskető munkáját: »A két vezérről.« Kritikán fölül e mű bizonyára nem áll; de alul sem áll, mit pedig némely külföldi irók könnyelműn oda vetnek, mivelhogy némely adatai az ő előítéletüknek útjában állanak, könnyebb lévén azokat magas szemölddel ignorálni, mint megczáfolni. Kézai, a hunokról irt első könyvében, sok nép-, föld- és korrajzi képtelenséget hord össze, de második könyve, a bungárokról s magyarokról figyelmet érdemel. A magyarok őstörténelme commentátorai közt Pauler Gy. dicsérettel kiemeli Salamon Ferenczet »A magyar haditörténet a vezérek korában« czimű értekezésével, és Hunfalvy Pált ,Magyarország ethnographiájával. Szabó Károlyt, kinek egy pár tételét siker nélkül ostromolja, talán mert néhol túlságos hitelt ad a hazai forrásoknak, mellőzi. Hunfalvy, az oláhoknak és székelyeknek Árpád korában Erdélyben létezését, Mén-Marótnak kozár voltát, s ezzel Béla jegyzőjének hitelét tagadja, állítván, hogy az oláhok Erdélybe később vándoroltak be, a székelyeket pedig mint végőröket I. László király helyezte oda. Hunfalvy és mestere — Rössler — amaz indokolt állítására, az oláhokra nézve mit felelnek majd Trajanus császár állítólagos románjai, szeretnék látni; mi azon véleményben vagyunk, hogy Aurelianus császár, 275-ben, az iménti felix Dáciából, mint egyik érmén vésve hagyta, csak a falusi s városi lakosokat költözteté át a dunajobbparti Mesiába, a góthok dúlásai elől, a szláv eredetű és oláh erdei pásztorokat pedig, kikkel az itáliai Abruzzóból Traján alatt beköltözött olasz pásztorok összeházasodtak, visszahagyta. Az őshonból is, tudjuk, Árpáddal együtt nem minden magyar költözött ki, Wesselényi, Polyxena, Trajanus római diadaloszlopán, a mai oláhokról ráismert ezek dák őseire. A dák-román népvegyület, a mai móczok ősei, folytaták az erdők s hegyek közt nomád életüket, miért őket a szlávok vlachnak-pásztornak nevezék, honnan a német walach és wälsch, magyar oláh és olasz elnevezés rokonsága. A nomád oláhok megközelithetlen hegyeik közt az egymást fölváltó hadiditóknak nem ígérkeztek nyereséges martalékul, mert még ezer év múlva is, mint állandó lakkal nem birók, pogányoknak hatnak, s IV. Béla őket a székelyekkel együtt rendeli az esztergomi érsek tizedadózása alá; azokat t. i., kik már falukba telepedtek. Természetes, hogy az erdei oláhok maguktól is, idegen beköltözőkkel is fölszaporodván, sokan a földmivelésre s ezzel az állandó lakásra szánták el magukat, kiknek aztán nagyobb része a középkori hűbérség hálójába került. Az elviharzott népköltözések után urtalan maradt földeken kiemelkedett ilyej oláh urakat látunk az erdélyi Gyaluban, a bihari Mén-Marótban, a temesközi Gladban , a IX. század végén, és Kötöny kunjainak Magyarországba költözése után, Besszarab, majd Bogdan oláh és moldvai vajdákban. Bulgáriában is a római eredetű Asan a XII. században saját dynastiát alapított. Hunfalvy és Rössler nézetei az oláhoknak Erdélybe a X. század után beköltözéséről fontosak ugyan, de korántsem begyőzők arra nézve, hogy e nemcsak középkori beköltözésekkel, de a belszaporasággal és beolvasztással is a magyarokat, székelyeket és szászokat ma számban hétszerte meghaladó népet, az erdőn, bérezek rengetegében az ősgermánok módjára ezer évig csatangolt dák-románok utódainak ne tartsuk. A székelyek eredetéről háromféle a vélemény. Kézai és a regényes székely krónika őket Attila hunjai, más vélet, — azon magyarok utódinak tartja, kik, midőn 888-ban a bolgárok, besenyők, Árpád derék hada távollétében a magyarok etelközi tanyáját megtámadták, a nagyobb erő elől ide menekültek a Kárpátok kelet-északi zugába. Hunfalvy szerint pedig a székelyeket I. László király helyezte volna oda, a besenyők ellen végörökül. E két utóbbi nézet ellen harczol a székelyeknek a XVI. századig fenmaradt nemek s ágak szerinti hadi szerkezete, míg a magyarokéi majdnem korunkig oligarchiás volt. E három vélethez járuljon negyedikül a mi véletünk A pozsonyi krónika a magyarokat Erdély felöl hozza a Tisza, Duna mellé, kiknek itten emelt hét várától vette volna Erdély septem castra latin, és Siebenbürgen német nevétlehet hogy valamint Kézai, valószínűleg Árpád alatt vagy kevéssel utána, a Székesfehérvár vidékére telepedett kontorszéki kunbesenyőket Attila hunjainak tartja, a székelyek is, valamely Árpádnál kissé korábban megtelepedett magyar törzs utódai, kikhez aztán sz. István és II. László római hitű térítői, át nemsokára még erélyesebb rendszabályok foganatosításával fogja megnyugtatni, mert Angliának nem szabad megengedni, hogy Konstantinápoly a leghatalmasabb, legdicsvágyóbb és legveszélyesebb ázsiai hatalom kezébe kerüljön. Ezt meg kell akadályoznia, ha máskép nem lehet, a fegyverek hatalmával is.« A Besikába küldött hajókon nincs angol katonaság, — s ez egyedül a Salysbury-töredéknek tett concessió következménye, mely töredék a kormány kebelében ellenezte a katonaság odaszállitását is. Egyébiránt a máltai állomáson van katonaság is s ha szükség lesz rá, igénybe lehet venni. — A képviselőház elnöke ma küldte meg a magyar delegatió tagjainak a delegatióba választásukról szóló jegyzőkönyvi kivonatot, mely megbízó levelükül szolgál. A török hadsereg eddigi magatartása. Nem szólva most azon kétségkívül igen kiváló és jeles fegyvertényekről, melyeket a törökök a kisázsiai és montenegrói csatatereken véghez vittek, hanem csak a dunamenti csatatért véve szemügyre, elvitázhatlan tény az, hogy az oroszok nagyon könnyű szerrel, úgy szólva olcsón keltek át a Dunán. Az áprili ki hadüzenet után pár napra a muszkák már a Dunánál termettek. A törökök semmi előkészületet nem tettek, hogy a muszka sereg előnyomulását vasutak, hidak, raktárak, laktanyák lerombolásával megakadályozzák. Hosszú időn keresztül a legnagyobb kényelemmel és háborítatlanul állították föl a muszkák parti ágyutelepeiket. A törökök pusztithatlan nyugalommal és flegmával nézték a Duna jobb partjáról, mi történik a bal parton. 12—15 monitora és pánczélos corvettje van a portának a Dunán s ezenkívül még egyszer ennyi számú kisebb ágyúnaszádja — micsoda missiót teljesítettek ezek a Dunán. Melyik hidverést, melyik átkelést hiúsították meg. Minden haszon, illetőleg az ellenségnek okozott minden kár nélkül két török monitor pusztult el s úgy látszik, ez visszariasztotta a többieket is az actiótól. Az esőzések az orosz dunai fölvonulás első heteiben fölötte nagy hátrányára voltak az oroszoknak, elmosta lánczolataikat s kényszeritette őket béka-módra mászkálni a pocsolyákban. Török részről ezt sem zsákmányolták ki. Szabad csapatokkal pedig, melyek a Duna több pontján és minél gyakrabban kelhettek volna át, sok kárt tehettek volna az oroszoknak. Az oláhok között roppant nagy számú kém van, kik a muszka iránti gyűlöletből önkényt ajánlkoztak a törököknek ily szolgálatra. A török hadvezénylet ezt is kizsákmányolhatta volna. De az egész idő alatt a háborúszenettől a dunai átkelésig a 150,000 főnyi török sereg tökéletes tétlenségben töltötte az időt. Egy angol tiszt, ki beutazta a dunai csatatért, s ki bevallja, hogy ő halálos ellensége az orosznak s harczolt is Balaklava és Inkjermánnál az oroszok ellen, elgondolva és látva a török hadsereg eddigi magatartását, azt mondja, nem volt nap, amelyen szörnyű nagyokat ne káromkodott volna a legerőteljesebb kifejezésekben, amiket csak az angol nyelv ismer, a fölötti dühében és mérgében, hogy a törökök semmit sem tesznek, de annál többet s annál helyesebben a muszkák. A török katona, mondja az angol tiszt, minden tekintetben kitűnő, de «, hadvezénylet »nyomorúságosan gyarló.« Azt gondoltam, hogy már roszabbul alig lehet hadsereget vezényelni, mint Gyulai tévé 1859-ben Olaszországban, de most látom, hogy Abdul Kerim még annak is alatta áll. Ha élne Omer pasa, a törökök legnagyobb hadvezére e században, az bizonyára nem maradt volna tétlen, akkora haderővel, — hanem ma már a török lobogó Bukarestben lengene.« így az angol tiszt. S bár fölötte kemény és szigorú az ítélet egy — baráttól, de bizonyos hogy nem minden alap nélkül való, — kivált ha elgondoljuk, hogy a mazsini magaslatokról mint nézték a törökök a muszkák átkelési kísérleteit s készülődéseit, a nélkül, hogy csak a legkisebb kárt okozták volna azoknak — és csak akkor szálltak küzdelemre az oroszokkal, mikor ezek már jelentékeny számmal voltak a jobb parton, s kartácscsal szétverhették a törököket. Ha így megy ezután is az ellenállással s a hadvezetéssel átalában, akkor a harcz vége nem lehet kétes: Törökországnak bukott ügye van. De mi azt hiszszük, hogy most fogja csak igazán kifejteni a török sereg a Dunánál eddig kimért erejét. S hogy nem írjuk alá teljesen az angol tiszt ítéletét, onnan van, hogy mi abban a hiszemben vagyunk, miszerint a törökök eddigi magatartásának oka nem magában véve a tétlenség, a hadvezérek képtelensége s az actióra való restség, hanem valószínűleg az, hogy a hadi tervben így volt határozva, hogy a dunai átkelés meggátlására a török sereg ne pazarolja és ne oszsza meg erejét, hanem tartsa azt fenn későbbre. Hogy helyes volt-e ezen taktika, azt a következmények fogják megmutatni. A háború. Az ázsiai harctér. Az újabb hírek az ázsiai harctérről nem mondanak egyebet, minthogy az oroszok még egyre folytatják visszavonulásukat, vagyis a hátrafelé való központosítást. De előbb az elfoglalva tartott helyeken rémítő pusztítást és kegyetlenségeket követnek el. Úgy látszik, hogy az oroszok nagyszabású öldöklései felsőbb meghagyás folytán történnek, mert az köztudomású, hogy az orosz katonát nagy fegyelemben tartják, s ha annak meg van tiltva a lakosságot bántalmazni, a légynek sem árt. Most azonban a távirda bírül hozta, hogy az oroszok már előnyomulásuk idejében is oly kegyetlenségeket követtek el az elfoglalt községekben, miket csak most tudhat meg a világ s melyek ellenkeznek a czivilizált hadviselés szabályaival; mert nemcsak a fegyverfogható törököket ölték meg, hanem egyes községekben a nőket és gyermekeket is lemészárolták, mintha ki lett volna adva a parancs, hogy a muzulmánokat el kell pusztítani a földszinéről. És hasonló barbárságot jelentenek a hareztéri tudósítók Bolgárországból is, hol maguk az oroszok a bolgárokat felbátorítják a védtelen török nők és gyermekek lemészárlására. Az ősi postával érkezett sürgönyök az ázsiai harcztérről igy szólnak: E r z e r u m, péntek. (A »Daily Tel.« sürg.) A muzulmánok végtelenül örvendenek az oroszok viszszavonulásán és az ellenségtől való félelem végképen elenyészett. Húszévi bej, a kurd főnök az ország bensejéből tegnap ide érkezett 1000 emberrel.