A Hon, 1877. július (15. évfolyam, 166-196. szám)
1877-07-25 / 190. szám
190. szám, XV. évfolyam. Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra.........................................6 frt —kr. 6 hónapra.........................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számitatis. Esti kiadás. Budapest, 1877. Szerda, Julius 25. Szerkesztési iroda, s Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. IHIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, július 25. Anglia magatartását illetőleg távírják Bécsből a »Köln. Ztg.« nak, hogy az osztrák-magyar külügyi kormány igen örömest látná, ha Anglia egy oly actióra határozná el magát, melynek határozott oroszellenes jellege volna. Az orosz nyelvnek behozatala Bulgáriába, mondja a nevezett forrás, igen rosz benyomást szült Bécsben. Ezelőtt Anglia volt az, mely Ausztria- Magyarországot actióra sarkalta, most meg Ausztria-Magyarország sürgeti Angliát, hogy praeventív rendszabályokhoz nyúljon. Az angol flotta egy részének mozgósításáról közölt tudósításokhoz álljanak még itt a »Morning Post«-nak jul. 23-iki következő sorai: »A Portsmouthban levő indiai csapatszállító hajók parancsot kaptak, hogy minden pereben készen álljanak csapatok felvételére és az elindulásra. Három zászlóalj parancsot kapott, hogy álljon készen (nők és gyermekek nélkül) az indulásra Máltába. Mint hírlik, az aldershoti táborba is rövid időn parancs fog küldetni, hogy más csapatok is tartsák készen magukat az indulásra keletre. A máltai és gibraltári helyőrségek megerősíttetnek, úgyszintén a Földközi tengeri flotta hadteste is; a nemsokára elmenő 3000 ember hihetőleg csak előcsapatát képezi a később küldendő nagyobb számú csapatoknak. Konstantinápoly védelme és a Bosporus semlegessége egyedül csak tengeri haderő által nem biztosítható; ennélfogva el van határozva Gallipoli megszállása. Ha a csapatok keleten szükségtelenekké lesznek, később Indiába fognak szállíttatni. Bukarestben fölötte érzékenyen és fájdalmasan vették tudomásul, hogy Miklós nagyherczeg a hadsereg mozdulatairól a czárhoz intézett jelentésében egy árvaszóval sem emlékezett meg az oláh hadseregről és annak jó szolgálatairól, hanem szépen agyonhallgatta. Mik^s nagyherczeg a mennyiben Oláhországf*^1 megemlékszik, ezt csak annyiban te"«1*» a menynyiben elpanaszolja az oláh vasúti rendszer hiányos voltát, mely oly érezhetőn akadályozta az orosz ^sereg fölvonulását. Azo«^an) jegyzi meg az(P°i- Corr.« hu- P^esti levele, a román vasutak nem voltak oly roppant szállításokra számítva és berendezve, mint azt az oroszok óhajtották. És tagadhatlan, hogy az oláh hadsereg jó szolgálatokat tett a muszkáknak, így az által,hogy Kalafatból Yiddint ostromolta, mi által lekötött 30,000 törököt, majd ismét Gyurgyevónál működött, még mielőtt a muszka sereg befejezte volna fölvonulását. Hálátlan muszka! Ilyen érdemeket nem ismer el, hanem agyonhallgat! Most már az oláhok azzal vigasztalják magukat, hogy Miklós nagyherczeg azért nem vett tudomást egy szóval sem az oláh hadsereg »nagy tetteiről,« mert hallgatásával tapintatot és kiméretet akart tanusítni egy szomszéd nagyhatalom (okvetlenül Ausztria-Magyarország) érzékenysége iránt. Szegény oláhok! Igen érthető, hogy egészen másban keresik, mint a hol és miben kellene, annak okát, hogy őket a muszka kutyába sem veszi. — Az orosz kegyetlenkedéseiről újabban ezeket jelenti a »Köln, Zeitung« tudósítója Sumlából: Épen most győződtem meg saját szemeimmel azon hallatlan kegyetlenségekről, melyeket az orosz katonák elkövettek. A leggyengébb korban levő gyermekek, továbbá nők és öregek meggyilkoltattak vagy megcsonkittattak. Raszgradban mintegy 16 áldozat fekszik, kiket 16 nappal ezelőtt rabla- A „HON“ TÁRCZÁJA. HOY. (Uj föld). (56. Folytatás.) De — hagyjuk a szerelmet, a személyes boldogságot s minden effélét. Két hete járok már a nép közé és — istenemre — lehetetlen bárgyubb dolgot képzelni ennél. A hibás persze én magam vagyok — nem pedig az ügy. Tegyük fel, hogy én — szlavofil vagyok; én nem tartozom azok közé, kik a néppel való puszta érintkezéstől azonnal »meggyógyulnak«! én bit a népet nem csavarom, mint valami flanellpólyát az én beteg testem körül... sőt magam akarok reá hatni! — de hogyan ? — hogyan tegyem, hogy ejtsem szerét ? Kiderül hogy valahányszor én a nép között vagyok s igyekezem hozzásimulni, akkor én gondosan meg tudom figyelni a népet; de ha magamnak kell valamit mondanom, azonnal roszul áll a dolog. Magam is érzem, hogy nem vagyok arra való. Olyan vagyok, mint egy rosz színész a nem neki való szerepben. Ehhez járul még az én bolond lelkiismeretességem, a kétely, és még egy nyomorúságos, élivei önmagam ellen fordított humor, — és mindez nem ér egy rézfillért! Undorító még rá gondolni is és látni a rongyokat, melyeket testemen viselek, — ezt a maskarádét, ahogy Vaszili nevezi. Azt mondják, azon kell kezdenem, hogy megtanulom a nép szavajárását, szokását és erkölcseit... Ostobaság! Ostobaság! Ezerszer is ostobaság! — Hinni kell azt, amit mondunk, — akkor aztán beszélhetünk, ahogy csak tetszik. Egyszer alkalmam nyílt a raszkolnikok között egy prófétájuk beszédét hallani. Tudja az ördög, mit fecsegett összevissza, keveréke volt a templomi beszédnek, az irodalmi beszédnek és a népies nyelvjárásnak, és pedig nem is az orosz, hanem a fehérorosz nyelvjárásnak . . . s mindig ugyanazt s ugyanazt ismételte, mint valami siket-fajd. — De szemei ragyogtak, hangja tompa volt ugyan, de szilárd, keze ökölbe szorult, — vasból látszott lenni az egész ember. Hallgatói nem értették, de áhítattal hallgattak reá s követték, a merre ment. De ha én kezdek beszélni, az épen olyan, mint mikor valami bűnös bocsánatért könyörög. ■— Roszkolnnk szeretnék lenni, valóban! — Bölcseségük nem nagy ... de hitük! . .. hol vegyem én azt a hitet! Itt van Marianna, — az hisz ! Az tud hinni ! Kora reggeltől kezdve fárad, dolgozik Tatjánával, van itt egy ilyen nevű parasztasszony, egy jó s egyátalában nem ostoba asszony ; ez a többi közt azt mondja, hogy mi meg akarunk »köznépiesedni« s »köznépiek «-nek nevez minket, nos, hát ez aszszonynyal együtt kínlódik Marianna egész álló nap, nem nyugszik egy pillanatig, mint csak valami hangya ! Örül neki, hogy durva és vörös lett a keze s ha szükségét látná, azonnal kész lenne a vérpad tőkéjére hajtani le fejét. Én azonban, ... ha elkezdek neki érzelmeimről beszélni... először se szégyenkezem, mint aki idegen jószág után nyújtja ki kezét, és másodszor ez az ő tekintete! ... ez a borzasztó, önmegadó, ellenszegülés nélküli pillantás: »íme tied vagyok, — mintha ezt mondaná vele, — tégy velem, amit akarsz, de emlékezzél szavaidra!« És mire mindez?« arra, hogy ez ugyanannyit jelent: »húzd föl a te roszszagu kaftánodat, és menj a »nép közzé!« — És én megyek a »nép közzé.« Ó mennyire utálom én ezt az idegességet, ezt az érzékenységet, ezt a tulfinom érzést, ezt az undort mindentől, a mi kellemetlen, — arisztokrata atyámnak az egész örökséget! Mi joga volt neki, engem oly szervezettel, mely ahhoz a körhöz, a melyben forognom kell, nem való, — mi joga volt neki, engem ily szervezettel lökni ki a világba ? Madarat teremteni, — hogy a vízbe dobja. Az aesthetikát — a piszokban! Egy demokratát, egy népbarátot alkotni, aki a utálatos pálinkának már a szagától is az émelygésig roszul lesz ! No lásd, hová nem ragadtattam magamat! Atyámat szidni! — Hisz én demokrata önmagamtól lettem, — annak ő nem oka. Igen Vladimir, én nem érzem jól magamat. Szürke, gonosz gondolatok bántanak! De hát lehetséges-e, fogod kérdeni, hogy én az öt hét lefolyása alatt egyetlen egy örvendetes jelenségre, egyetlen egy élő, jó, habár miveletlen emberre sem akadtam ? Mit válaszoljak erre ? Akadtam én ilyesmire ... sőt mondhatnám, hogy egy igen is jó, talpig derék, vidor fiúra akadtam; azonban — de akármennyire sürögtem-forogtam is körülte, — nem kellek neki sem én, se a röpirataim. Pálnak, egy itteni gyármunkásnak — (Vaszilinek a jobb keze, egy igen okos, agyafúrt ficzkó, a kinek jövője van), van egy barátja a parasztok között. Elizár a neve. Ez is világos fej s tiszta, érintetlen lélek. De amint együtt van velem, — mintha fal lenne közöttünk, — egész lényéből kirí a határozott »nem!« Egy másik is akadt az utamba .... Ez különben a »harapósak« közé tartozott, akik nem értik a tréfát. »Ugyan hagyjon föl az úr azzal a haszontalan fecsegéssel!« — mondá. — »Inkább mondd meg kereken, minden földedet ide adod, — vagy pedig nem adod?« — »Mit gondolsz? — viszonzám én, — hát miféle urnak tartasz te engem ?« (Emlékszem, még azt is hozzá tevém: »Az isten áldjon meg!«) — »S ha csakugyan a nép fia vagy, hogy érthetsz ezekhez a dolgokhoz. Légy oly jó és hagyj nekem békét!« Még egyet jegyeztem meg magamnak: ha valamelyik igen szívesen hallgat szavaidra, csupa fül, s azonnal elfogadja a könyveket:—■ ne igen tulajdoníts fontosságot neki, mert azt ilyen rendesen csélcsap ember. Néha az ember egy-egy ékesen szólóra akad. Ez a »műveitek« közé tartozik, de nem tud egyebet, mint unalomig ismételni kedves szólamát. Egyik például majd halálra kínzott ezzel a szóval: »fabrikáczió.« — Akármit mondtál is neki, minduntalan azt hajtotta: »hja, ez már így van! — ez már olyan fabrikáczió!« — Vigye el az ördög! Még egy észrevétel! ... Emlékszel-e még: sokat beszéltek az én időmben — régen volt ez már! — a »fölösleges,« a Hamlet-természetű emberekről. — Képzeld, ilyen fölösleges ember, ilyen Hamlettermészet akad most még a parasztok között is! — Sajátságos színezettel, természetesen .... aztán ezek többnyire ászkoros szervezetű emberek. — Érdekes szubjektumok, kik szívesen közelednek hozzánk, — de maga az ügy nem nyer velük, amint azt Hamlettermészetű emberektől nem is várhatni. Mit tegyen az ember ilyen körülmények között ? — Titkos nyomdát állítson ? De hiszen így is elég a könyv; olyan könyv is, melyben ez áll: »Vesd magadra e keresztet és ragadj fejszét!« — olyan is, a melyben csak ez áll: »Ragadj fejszét!« — Vagy irányzatos elbeszéléseket írjon az ember, a népéletből? Ezeket talán még ki sem nyomatnák. — Vagy tán csakugyan fejszét ragadjon az ember maga is? — de hát — ki ellen ? — kivel ? — mi végre ? Azért talán, hogy a korona egy katonája agyadba röpítse a golyóját ? Hisz ez nem egyéb mesterség öngyilkosságnál ! Akkor már csak inkább magam teszem meg magamnak azt a szolgálatot. Mert igy legalább tudom, mikor és hogyan ér a halál s magam választom ki a helyet, melyet a golyónak szántam. Most valóban úgy tetszik nekem, hogy én, — ha valahol egy nemzeti háború törne ki, — oda mennék! Nem azért, hogy valakit rabság alól felszabadítsak, (másokat szabadítgatni, mig a tulajdon véreim rabok!) —nem! hanem, hogy véget vethessek életemnek! .. . (Folytatása következik.) novnál az orosz katonák megsebesítettek. Ezek közt láttam egy 2 éves leányt, fején kardvágással s csípőjében szúrással; továbbá egy öreg asszonyt, ki 3 dárdaszúrással és egy kardvágással volt megsebesítve ; egy 6 éves gyermek testén több kardvágás látható ; egy 65 éves embernek fején karddal keresztül vágtak s azonkívül 3 helyen megszűrtük; egy 60 éves asszony fején van két kardvágás s testén egy dárdaszúrás; egy 15 éves leánynak 3 késszúrás van fején s egy az arczán; egy fiatal asszony fején 3 kardvágás van, egy öreg asszony fején lövés stb.; egy 6 éves gyermek fején kardvágás, egy 12 éves leány fején szintén kardvágás s crombjában dárdaszurás van. — Bálvánban és Batakban az összes mohamedán lakosságot leölték, miután előbb minden nőt, le egész a 8 évesekig meggyalázták. — Olasz keleti politika. Azon számos és elterjedt hírek következtében, melyek igen különös czélzatokat tulajdonitnak Olaszország keleti politikájának, Melegari olasz külügyér, mint a »Pol. Corr.« Rómából táviratilag értesül, a külföldi olasz követekhez egy jegyzéket fog intézni, melyben kifejtendő, hogy Olaszország keleti politikája semmiben sem változott, önzetlen és teljes egyetértésben áll a többi hatalmakéval; czélja a béke fentartása, illetőleg annak helyreállítása az insurgens tartományoknak a porta által nyújtandó igazságos concessiók alapján. Ezt megerősíti ugyanezen forrás egy másik közleménye is, mely szerint Olaszország távol áll attól, hogy a la Garibaldi kalandos politikát csináljon és semmi sem mutat (?) arra, mintha Olaszországnak bizonyos foglalási czéljai volnának Albániában. Olasz orosz conventióról pedig szó sincs. — Majd meglátjuk. — Franczia politika. A franczia parlamenti választások végleg október 14-ikére tűzettek ki, — daczára, hogy Decazes herczeg külügyér külpolitikai okokkal ellenezte a választások minden elodázását. Azonban a franczia kormánykörök nézeteiben határozottabb fordulat állott be s ez abból áll, hogy (igy írják Párisból a »Pol. Con.«-nek) a kormánykörök teljes rokonszenvvel kisérik Oroszország hadi operátiót s a béke érdekében annak a legjobb sikert kívánják. Ezen körök nézete és felfogása szerint, ha valami váratlan esemény közbe nem lép, Oroszország szeptemberben már diktálni fogja a békét Törökországnak. Azt is hiszik a franczia kormánykörökben, hogy »a jó egyetértés« Oroszország és Ausztria-Magyarország közt mindvégig (?) meg fog maradni (??) Ami Angliát illeti, ez nem fog egyedül háborút kezdeni Oroszország ellen a tengerszorosok megnyitása miatt, amelyet pedig Francziaország nem fog ellenezni s melyet a legyőzött Törökország kénytelen lesz megadni a győztes Oroszországnak. Aztán még azt is hiszik a franczia kormánykörökben, hogy Oroszország, kielégítve a harczi és erkölcsi diadalok által, mérsékelten fog eljárni s a portának elfogadható feltételeket fog kitűzni. Egy szóval azt tartják a franczia kormánykörökben, hogy már létre fog ott jönni a béke, mire megestetnek a franczia parlamenti választások. A háború, Bluut angol konzul, a »Kölnische Ztg.«nak egy perai távirata szerint, a Balkánból visszatérve, az oroszok átkeléséről e következőket tudatta : Az oroszok bolgár parasztok kalauzolása mellett átkeltek a Hain-szoroson, mely kocsik számára járhatlan út. 15-én Hainköi falunál, mely a Tundzsa folyótól pár kilométernyire fekszik, történtek az első csaták, melyekben aránytalanul csekély számú török mustehafizok és basibozukok vettek részt. Lassankint azonban segítséget kaptak a törökök. 16-kan Kazanlik felé kezdtek az oroszok nyomulni s a szőlőkben csata folyt. Annak végeztével az oroszok áttörték a török harczvonalat, mivel ezek még mindig kisebbségben voltak. 17-én előbbre haladtak az oroszok Kazanlik felé és kemény tüzérségi harcz folyt. 2 és fél órakor megfutottak a törökök s az oroszok megszállták Kazánlikot. 18 kán a törökök jelentékeny erősbítést nyervén, úgy Adrinápolyból, valamint a Sipka szorosból, mely igen erősen el van sánczolva. Azóta nem érkeztek újabb hírek ide. Kazánlikon és Selviben az oroszok új kaimakámokat tettek. De az a hír, hogy utóbbi helyről visszavonulni voltak kénytelenek. A török lakosságot valódi rémület szállta meg. Az oroszok minden faluban követelik azok kiadatását, kik a bolgár vérengzésben résztvettek. Egy orosz hadoszlop a szlivnói uton állítólag a tengeröböl felé vezető útnak tart Burgas felé. Osmán pasa serege. Hogy mily roszindulattal beszélnek az orosz érzelmű német lapok a török hadseregről s igyekeznek ezáltal félrevezetni a sikert imádó nagy közönséget, kitűnik a következő közleményből, melyet a »B. B. Ztg.« Osman pasa seregéről hoz. Belgrádból jelentik, írja e lap, hogy Osman pasa seregével Sofia felé indult Viddinből s a várban mindössze 5000 főnyi őrséget hagyott. Ha Bulgária nyugati részében levő minden török hadakat magához vont, akkor legfeljebb 30,000 főnyi hadtestet vezényel. Ebből Belgradsikban és Sveti Nikolaj szorosnál kellett egy részt hátrahagynia, hogy a Pirotba és Nisbe vezető utat biztosítsa. Az egyenes út Viddinből Sofiába azonban délkeleti irányban vezet,Berkováczon át és az 1473 méter magas Ginzi-szoroson át. Ezen két pontot szintén néhány zászlóaljjal kell megraknia, úgy hogy Osman pasa legjobb esetben 25 ezer emberrel érkezhetnek Sofiába. A távolság Viddinből Sofiába 28 mérföldet tesz. Ha ezen felül megerősítést nyer az a hír, hogy az oroszok 9-ik hadteste már Lom-Palankán van 17 mértföldnyire nyugat felé Nikápolytól, akkor a berkováczi után át Ozmán pasa seregének csak egy része mehetne, s a sereg zöme csak Belgradsikon és Piroson át vehetné útját Sofia felé. Ezen út azonban Sofia felé 45 mértföld. A törökök csekély menetképességét tekintve, lehetetlen, hogy Ozmán pasa aug. 10-ike előtt Sofian lehessen. Mivel pedig Sofiából Adrinápolyba ismét 40 mértföld utat kell tennie, teljes lehetetlenség, hogy a hadjárat befejezése előtt keleti Ruméliában vagy Bulgáriában segítségére mehessen a török hadseregnek. Osman pasa seregei ép úgy mint a Mehemed Alié, ki Montenegróból , Szerbián át nyomul Nisbe, a főhadseregre nézve úgyszólván elveszettnek tekintendő. A két hadtest egyike sem, melyek együtt 40 ezer főre rúgnak, nem fogja az orosz hadsereg zömét az Adrinápoly Sofia felé velő előnyomulásában megakadályozhatni. A török hadsereg tehát két részre van hasítva s a nyugati 40 ezer főnyi sereg a kimerítő menetek által pár hétre teljesen harczképtelen. Ezt beszélik az orosz érzelmű lapok, de éppen tegnap esti lapunkban e helyen hozott sürgönyünkből tudja az olvasó, hogy Osman pasa serege már julius 19-ikén Plevnán volt és jul. 21-ikén megverte az orosz hadsereg zömének jobb szárnyát. S e vereség nem amolyan muszka győzelem fele volt, mert az orosz balszárnyból egy egész dandárból, valami háromezer emberből, csak négy katona menekült meg. Osman pasa serege tehát nagyon is részt vesz a hadjárat döntő eseményeiben, s egyátalán nem kell oly kerülő utakon masíroznia, hogy a hadjárat befejezése előtt ne is láthasson ellenséget. Katonai helyzet az Aldunán és a Balkánon. A »Pol. Corr.«-nek írják Galaczból július 21-éről: Az oroszok váratlan előnyomulásáról a Balkán felé újabban néhány részlet lett ismeretessé, melyek az átkelést a kellő fényben tüntetik Gurkotlok hadosztálya Gabrovóig nyomult előre, egyelőre azonban nem volt rendelete a Balkánon átkelést megkísérteni. E hó 11-én bolgár bandafőnökök jöttek hozzá, kik még a hegységben gazdálkodnak, s ajánlkoztak az orosz csapatokat harcz nélkül átvezetni a hegyen, mivel a szorosok rendkívül gyengén voltak megszállva s azonkívül a csupán általuk ismert utakon a főátjáratokat meg lehet kerülni. Gurko tábornok fölhatalmazást kérvén, elhatározta belebocsátkozni e vállalatba, s több napi fáradságos menet után sikerült neki Heim-Bugacsnál a Balkánon átkelni, s a nizámokat, kik a Sipka-szorost őrizték, megkerülni. Az ott levő kis török csapat meglepetvén, nem állhatot ellent, s a csíny teljesen sikerült. Jeni Szagrat szintén megszállották, úgy hogy a Balkán két legjelentékenyebb átjárója a Sipka-szoros és a Demirkapu az oroszok kezében van. E rendkívül szerencsés csíny az orosz hadvezérlet egész tervét megváltoztatta. Elhatározták az ez által nyújtott előnyt fölhasználni, s a 8. hadtestnek meghagyatott, hogy gyors menetben induljon a Balkán felé. A 9. hadtest legnagyobb része és a bolgár légió szint azon irányba vonultak, miután Nikápoly bevétele az orosz hadállás jobb szárnyát biztosította. A hivatalos jelentésekben mind a körülményeket természetesen elhallgatták, s az egészet mint egy jól kigondolt s az átalános haditervben kifundált operációt tüntették föl. Bármint történt is azonban a dolog, az orosz hadvezérlet azt minden esetre föl fogja használni. E közben a török hadvezetésben változás állott be, mely ily válságos pillanatban csak szerencsétlenség lehet a törökökre nézve. Ez esemény következményei már most is érezhetők annyiban, hogy a törökök időt hagynak az oroszoknak a Balkán melletti hadosztályokat megerősíteni,s Ruscsukot szorongatni, vagy tán be is venni. Rucscsuk legfőbb védművét a Levente-Táblát már 3 nap óta bombázzák, s ha ez orosz kézre kerül, akkor a vár sem tartja magát sokáig. E vár leírása nagy előnynyel volna az oroszokra nézve, mert ezáltal egy fontos hídfőnek jutnának birtokába, s még fontosabb, megszakíttatlan vasúti összeköttetést nyernének csapataik, élelmi és hadiszereik szállítására. Ruscsuk eleste által azonkívül másfelé lehetne fordítani a trónörökös parancsnoksága alatt álló 70.000 főnyi hadtestet. Ha ehhez még a Ilik hadtestet hozzá számítjuk, ezáltal egy legkevesebb 110.000 emberből álló hadoszlop működhetnék Ruscsukból a várnégyszög belseje felé s tarthatná akkban az ott concentrált török haderőt, mig a Nyikuláj nagyherczeg alatti legkevesebb 80.000 ember átkelhetne a Balkánon és Drinápoly felé nyomulhatna. Könnyen érthető, hogy az oroszok mindent elkövetnek, hogy e fontos dunai erődöt hatalmukba kerítsék, s teljesen megfoghatatlan, hogy a török hadvezérlet Sumlából és Eszki Dsumajából még eddig semmit sem tett az ostromló oroszok nyugtalanítására és a szorongatott erőd védelmére. Nikápoly bevétele után a 9. hadtest azonnal Plevna felé mozgott, míg egyéb hadosztályok a Duna mentén Raszova felé nyomultak. Az orosz balszárnyon a 14. hadtest előnyomulása az utóbbi napokban gyorsabbá lett. Medsidie, Küsztendje, Csernavoda az oroszok kezében van, s így Zimmerman tábornok hadteste átlépte a Trajánsánczot, s nyomul előre Szilisztria felé. A perrendtartási novella. (Folytatás mai reggeli lapunkból.) 86. §. Az elsőbirósági ítélet megsemmisítésének alapjául a következő alaki sérelmek szolgálnak: a) ha a peres eljárás a fél fellépte nélkül hivatalból indíttatott meg; b) ha az ügy polgáribíróság hatósága alá nem tartozik; c) ha oly ügyekben, melyekben a rendes bírói illetőségtől eltérésnek helye nincsen, illetéktelen bíró járt el; d) ha sommás ügyben az illetéktelen bíró az illetőség elleni kifogás elvetésével a bírói illetőséget megállapította; e) ha az ítélet hozatalába vagy a peres ügy eldöntésére lényeges befolyással levő korábbi bírói cselekménybe érdekelt bíró folyt be; f) ha meg nem jelenése folytán marasztaltatott azon fél, aki épen nem vagy nem törvényszerűen idéztetett; g) ha a 72. §. szerint semmis hirdetményi idézés eszközöltetett; h) ha a tárgyalás, vagy eljárás nyilvánosságára vonatkozó szabályok meg nem tartattak; i) ha önképviseletre nem jogosított valamely fél törvényes képviselőjének mellőzésével indított pert, vagy idéztetett perbe s a hiba utólag helyre nem hozatott; k) ha valamely félnek nevében az ügyvéd vagy megbízott meghatalmazás nélkül járt el s a hiány nem pótoltatott; l) ha a bíróság a határozat hozatalakor nem volt szabályszerűleg alakítva; m) ha az ítélet kiadmánya a tanácskozás folytán hozott határozattól lényegesen eltér ; n) ha a felebbezett ítéletet megelőző birói eljárásnál, vagy birói határozat hozatalánál a törvénykezési rendtartás lényeges szabályai megsértettek, vagy figyelmen kívül hagyattak, s e miatt a peres ügy alapos eldöntése lehetetlenné vált. Ezen alaki sérelmek közül a b), c), i), j) és m) pont alattiak, ha a fölebbező fél által a fölebbezésben kifejezetten meg nem jelöltettek is, hivatalból figyelembe veendők. Egyéb alaki sérelmek csak akkor vétetnek figyelembe, ha a fölebbezési beadványban határozottan megjelöltettek. 87. §. Ha valamely hivatalból figyelembe veendő, vagy valamely más határozottan megjelölt és megsemmisítés alapjául szolgáló alaki sérelem forog fenn, a másodbíróság az első bíróság ítéletét, s amennyire a körülmények igénylik, az ítéletet megelőző eljárást és bírói határozatokat is egészben, vagy kifejezetten kijelölendő részében megsemmisíti s új ítélet hozatalát, esetleg az eljárás hiányainak pótlását vagy újabb eljárást rendel. 88. §. A másodbiróság akkor, mikor az első bírósági ítélet a 85-87. §§. alapján megsemmisítve vagy az 1868. évi LIV. t. ez. 108. és 109. §§. alapján föloldva újabb vagy póteljárást, bebizonyítási eljárás fölvételét, vagy újabb ítélet hozatalát rendeli meg , végzés által határoz. Minden más esetben akár helybenhagyatik, akár megváltoztattatik, akár megsemmisíttetik az első bírósági ítélet, a kérdés ítélet által döntetik el. Ítélet hozatik akkor is, ha a másodbiróság az 1868. évi LIV. t.-cz. 108 §-a értelmében az első bírósági ítéletet részben oldja föl, részben pedig érdemleg határoz. Ezen esetben a másodbiróság ítélete ellen beadott felebbezésnek a megrendelt további eljárásra és újabb ítélet hozatalára nézve halasztó hatálya van. 89. §. A másodbíróság az első bírósági ítéletet a fölebbező hátrányára, ha az ellenfél nem fölebbezett, meg nem változtatja. 90. §. Ha az első bíróság a felperesi keresetet a per érdemének eldöntése nélkül utasította el, vagy perujitás esetében a perujitási kérelemnek helyt nem adott: a másodbíróság, ha e részben az első bíróság ítéletét megváltoztatja, a peres ügy érdeme fölött is határoz. 91. §. A másodbírósági ítélet ellen való fölebbezésre nézve az első bíróság ítélete ellen való felebbezésekre megállapított szabályok alkalmazandók. Ha a 86. §. e), h), l) és m) pontjaiba ütköző alaki sérelmek a másodbíróságnál fordulnak elő, a legfelsőbb bíróság csupán a másodbíróság ítéletét semmisíti meg, s ezt újabb határozat hozatalára utasítja. Egyébként a 85—87 §§. és az 1868. évi LIV- t. ez. 108. és 109. §§. eseteiben a legfelsőbb bíróság mindkét alsóbb bírósági ítéletet megsemmisíteni, vagy feloldani és újabb ítélethozatal, esetleg pót- vagy újabb eljárás végett az iratokat az első bírósághoz visszaküldeni köteles. 92. §. A 47., 55., 56., 72., 95., 122- 123., 125., 126. és 127. §§. eseteiben hozott első bírósági ítéletet helybenhagyó másodbírósági ítélet ellen felebbezésnek helye nincsen. Az első bírósági ítéletet helybenhagyó másodbírósági ítélet ellen akkor sincs helye további fellebbezésnek, ha a per tárgyát a járulékok nélkül 50 frtot meg nem haladó pénzösszeg, vagy 50 frt értéket meg nem haladó ingóságok vagy ugyanazon értéket meg nem haladó munkateljesítés képezi. 93. §. Ha a másodbíróság az elsőbíróságnak ítéletét egészben vagy részben helybenhagyta, a további fölebbezés a helybenhagyott ítéletnek, vagy az ítélet helybenhagyott részének végrehajtását nem gátolja. A megítélt eskü letételére a helybenhagyó ítélet ellen beadott fölebbezésnek is halasztó hatálya van. 94. §. Ha a harmadbíróság a két egyenlő ítélet ellen beadott további fölebbezést elutasítja, s egyszersmind úgy találná, hogy a fölebbezés merőben alap nélküli, a fölebbező 500 írtig terjedhető pénzbírsággal büntettetik. E bírságért a felelősség elsősorban a felfolyamodást ellenjegyző ügyvédet terheli. 95. §. A 86. §. i) és k) pontjaiban foglalt alaki sérelmek esetében az ítélet jogerőre emelkedése vagy bírói egyezség kötése után az épen nem, vagy nem törvényszerűen idézett félnek, továbbá a törvényes képviselőnek vagy az időközben önképviseleti jogosultságot nyert félnek, végre a meg nem hatalmazó félnek fellépésére azon eljárás megfelelően alkalmazandó, melyet a jelen törvény 72. §-a megállapít (92. §.) A 86. §. k) pontjának esetében a meghatalmazás nélkül fellépő is meghallgatandó, s ha meghataltalmazását igazolni nem képes, mindkét félnek okozott költségekben elmarasztalandó. Ezen esetben