A Hon, 1877. július (15. évfolyam, 166-196. szám)

1877-07-19 / 184. szám

Figyelemmel kell lenni továbbá a tör­vényhatóságoknak arra is, hogy a törvény értelmében oly községek, melyek erre ele­gendő szellemi erővel bírnak, a gyámhatósági jog gyakorlatával a rendezett tanácsú városok árvaszékes szervezetének megfelelőleg, a köz­­igazgatási bizottság meghallgatásával a bel­ügyminiszter által fölruházhatók, s erre néz­ve is tehetnek már most is javaslatokat a bel­ügyminiszternek. Ezek azon intézkedések, melyek egyelő­re a gyámsági és gondnoksági ügyek rende­zéséről szóló törvényjavaslat életbeléptetése tárgyában a törvényhatóságok által teendők. A háború. A bolgárországi harcztérről. Az esti postával érkezett lapok az oroszok ál­tal Bolgárországban elkövetett legnagyobb kegyet­lenségekről szóló hírekkel vannak tele. Ezek közül csak a »Daily Telegraph«-nak néhány sürgönyét kö­zöljük itt. P­e­r­a, szombat. Többé nem lehet semmi kétség az iránt, hogy az oroszok a­hová csak inváziójuk euró­pai Törökországban elér, a legborzasztóbb könyör­telen barbár kegyetlenségeket követik el. Keresztyén bolgárok képezik a gyalázatos policziát. Mihelyt a czár csapatai egy kerületet megszállnak, a szláv pa­rasztság ráront a muzulmán lakosságra, kik ab­ban bízva, hogy a jelen háború czivilizált módon vite­tik, el nem menekültek. Minden irányból özönnel érkezik a menekülő lakosság, s mind egy és ugyan­azon szívszakító hírt hozzák a fegyvertelen emberek, nők és gyermekek legyilkoltatásáról. Az orosz kato­nák meggyalázzák a török nőket s leányokat s aztán leöldösni hagyják őket a bolgárok által. Kétségtelen bizonyságaim vannak, hogy száz meg száz ily gyil­kosság követtetett el a Szisztovótól Monasztir és Tirnovo felé eső vonalon. Ez nem a háborúval járó szokásos kegyetlenség, hanem a keresztyénség nevé­ben elkövetett legféktelenebb vadság. P * - P*, vasárnap. Itt roppant nagy a felhábo­­rúlás a Bulgáriában lakó törökökön elkövetett rém­tettek miatt, melyeknek híre minden külföldi követ­ségnek hivatalosan tudtára adatott. Rettenetes visz­­szatorlásra lehetnek elkészülve az oroszok, ha a hadi szerencse ellenük fordulna. S a m­­­a, szombat. Én most érkeztem ide az utolsó vonatok egyikével, melyek Ruscsukból jöttek. Csernavodától Vetováig a várak kivételével a törö­kök által nyitva hagyottnak látszik a vidék. Az el­lenség előőrsei a ruscsuk-várnai vonalon mindkét oldalról csak pár angol mértföldre hatoltak. Tegnap több lángban álló falut láttam Veto­­váh­oz közel s nehány cserkesz lakossal beszéltem, kik azt állítják, hogy a bolgárok a legtöbb helyen az ellenséghez csatlakoznak és rendszeres öldöklést kezdenek. Az orosz gyalogság és a kozákok maguk is százával leölik a védtelen moslimeket, kik nem tudtak előlük elmenekülni s különösen Dikili Tast Ruscsukhoz közel tökéletes vérfürdővé tették. A muszkák lovassága Balgrád felé törtel, s midőn arra mentem, onnan három órányira voltak. A vasút most már valószínűleg el van vágva. íme, itt közlök egy lajstromot azon helyekről, a­hol meggyőző bizonyságok szerint az oroszok és bolgárok a leggyalázatosabb kegyetlenségeket követ­ték el. Bespunar Endre községben a mezőn és házakban elfogott mozlimeket egymásután leöldösték mint a juhokat, s az asszo­nyokat elővonszolták szo­báikból s megbecstelenitették őket. Osaiohi mel­lett, a rasgradi kerületben, 200 sisztovai menekülőt megtámadtak s minden egyes férfit, nőt és gyermeket leöltek dzsidával, pisztolylyal vagy csákánynyal. Ka­­racsolmak mellett 10 kocsit, melyen menekülők vol­tak, megfogtak az utón, s a szerencsétlen családokat az utolsó lélekig lemészárolták. Arnogluban 11 asz­­szonyt és 10 gyermeket a legborzasztóbb módon fel­­konczoltak. Unt-D­eszantról egy menekült azt jelenti, hogy a helységnek hátra maradt összes lakos­ságát leöldösték a bolgárok, mialatt az oroszok a ki­járásokat eláltották. Osztancsiban és Koszovóban a muzulmánok hasonló kiirtását rendelték el s 35 gyer­meket, a­kik közül sok csecsemő volt még, hagytak halva a romok közt. A tirnovai kerületben Kesztán­­ban és Szolinben az oroszok a magukkal hozott bol­gárokat ráeresztették a menekülni akaró szegény la­kosokra s öreget, fiatalt, férfit, nőt a barbárság leg­­rafinistabb kegyetlenségeivel megölték. Mindezen tényekről kétségtelen bizonyítékok szólnak, s rémítő látni és hallani, hogy mily hatása van ezen híreknek a mohamedán népre. A »fölszabadító« keresztyén háború, ha mihamar vége nem szakad, olyan borzal­makkal fogja indokítani a háború történetének lap­jait, minőkre a pogányság legvadabb ős­korszakaiban sem volt példa. —A törökök boszut lihegve kérdik, váljon az északról jött öldöklő valóban a keresztény erényekre megtanítani jött-e őket ? S a m­­­a, szombat éjszaka. A bolgárországi hadjárat végre komolyan kezdetét vette. Az oro­szok rohamosan haladnak előre, már elérték Trrste­­niket a ruscsuk-bielai úton. Az út mentén lakó ösz­­szes mohamedánok meggyilkoltattak. Kozákok a rus­csuk-várnai vonalon Lomig érkeztek. A törökök né­mi csatározás után Monastirnál visszavonultak. Ras­­gradra, a­hol igen erős állást tartanak elfoglalva. Orosz portyázó lovas csapatok barangolják be a tar­tományt és égetik fel a falvakat, s azok nagy tömege fedezi a csapat zömök mozdulatait, melyek most Rus­­csuk és Rasgradhoz közel vannak. Már hamar nagy csatának kell lenni. A Dobrudzsában hasonlag meg­kezdődtek a mozdulatok. Kasztendzse ki van ürítve és az oroszok azzal a határozottan felismerhető szán­dékkal intézik mozdulataikat, hogy a várnégyszöget fogják megtámadni. Az alatt az oroszok előre tolt lovassága átmegy a Balkánon és a török hadállások felé tart. K e z a n 1 i k, szombat. Adrinápolyon át küld­tem a legújabb híreket e nevezetes pontról. Reuf pasa velünk van a hegyek fő átjáratánál. A kis Balkán túlsó oldalán a kozákok nagyon közelre előhaladtak, s némelyek közzülök egész az átj­árato­kig tettek kémszemlét. A törökök a legnagyobb el­határozottsággal meg fognak védeni minden hegyszo­rost, melyen nagy hadtestek átjöhetnének. Nem volna tanácsos azon csapatok haderejét tudatni, melyek fölött Reuf pasa rendelkezik a Balkán védelmére, de azok már mos is nagy erőt képviselnek s megerősí­tést fognak nyerni. Az ottomán császári testőrségnek nagy része itt van, vagy közelben, nagyszerű katonák, a jól hadakozó vitézek legkitűnőbbjei,amint az oroszok valószínűleg hamar meg fogják tudni tapasztalásból. Ágyúkkal van megrakva minden domináló positió, vagy ez órában rakatik meg, míg mögöttünk Adriná­­polyban és másutt az erődítési művek oly erélylyel folynak, mely az idáig netán tanúsított lassúságot kárpótolni fogja. Minden török munkában van, ap­raja nagyja, hazájuk megmentésén dolgoznak. Időközben sajnálattal kell tudatnom,hogy a leg­­megrenditőbb hirek érkeznek az oroszok kegyetlensé­­geiről.A menekülők, kik minden irányból özönével fut­nak a hegységen át Reuf pasa seregénél keresve ol­talmat az orosz és bolgár barbárság elől mindenün­nen, a legborzasztóbb eseteket beszélik el. Ezek m­ondják, hogy a­hova egy orosz hadoszlop érkezik, a vezérlő tiszt, ha a muzulmánok még nincsenek le- t­ölve vagy el nem futottak, statáriumot tartanak. Itt a bolgárok vádat emelnek a török lakosok ellen, hogy részesek voltak a múlt őszi eseményekben. Meg­kezdődik a tanúkihallgatás. A bolgárok körbe áll­nak s egyenként rámutatnak az állítólagos bűnösökre. Ha egy mozlimnek valami baja volt egy keresztyén­nel, vagy pénzt kölcsönzött neki, vagy valamikép megboszantotta, az illető bolgár előáll és egész hideg vérrel hitet tesz rá, hogy ez halálra érdemes. A bí­róság kikiáltja a »bűnös!«-t, s az embert kihurczol­­ják a körből s lelövik vagy leszúrják. Mikor a ko­média már unalmas kezd lenni, átalános fölkiáltás­­sal bűnösnek nyilvánítanak valamennyi foglyot s a brutális »elnök« átadja őket a kozákoknak és bol­gároknak, mialatt a lovasság tovább vágtat újabb áldozatok irtására. így történik, hogy a legalitás ürügye alatt az oroszok a tulajdonosok vérével áztat­ják Bolgárország földjét. De nem is akarom felemlí­teni azon kegyetlenségeket, melyeket a muzulmánok­kal való bánásmódról hallottam. Elég legyen megje­gyeznem, hogy ha ezeket hivatalosan megerősítve fogja látni, akkor majd a keresztyén módra elköve­tett bolgár atrocitásokkal gyűl meg Európának a baja, melyek a cserkeszek és basibozukok által elkö­vetett kegyetlenségeket messze túlhaladják. Hozzá kell tennem, hogy ezen elbeszélések ha­tása a török katonákra leírhattam Reuf pasa katonái körül fogva hallgatják a menekülők szakadozott elbe­széléseit vészjóslatú arczkifejezéssel. Ezeket a lova­sokat és gyalog katonákat nem kellene az ellenség ellen vezetni, ha majd egyszer meglátják a muszka czivilisátorokat, kik felmetélték honfitársaik anyját, húgát, nejét és a csecsemőket kidobták az ablakon. Sofia, szombat. A tegnapi és mai csata Plev­­nánál az oroszok visszavonulásával végződött. Osman pasa kelet felé tolja az ellenséget. Északbulgáriából idejött menekültek az orosz lovasság által elkövetett hihetetlen kegyetlenségeket beszélnek el. Tartózko­dom leírni ezeket, míg a borzasztó részletek teljesen megerősítve nem lesznek előttem. V i d d i­n, szombat. Osman pasa, Viddin pa­rancsnoka 24 zászlóaljjal elhagyta Rahovát. Az oro­szok folytatják kegyetlenségeiket a békés musulmán lakosság ellen. Tegnap a törökök Florentinnál tüzelni kezdtek ellenséges bárkákra, melyek a Dunán át akartak jönni, kettőt eltaláltak s azok elsülyedtek, a többiek visszatértek, nagy veszteségeket szenvedve. A Balkán-átkelésről a »D. Tel.« e következő sürgönyöket hozza. P é­r­a, vasárnap éjszaka. Azt a hírt vették itt, hogy az orosz lovasságnak előre tolt ereje átjött a Balkánon, és egy kisebb számú török csapatot Ozmán Bazár felé kergetve, elfoglalta a Töndzsa-völgyet. Azt is mondják, hogy ugyanez a betörő had, vagy annak egy része — előre hatolt Jamboli és Adriná­­poly közt egy pontig. Az orosz hadcsapat ereje azon­ban nem ismeretes pontosan s úgy látszik, az egész inkább egy hadi merénylet, mint komoly hadművelet. Adrin­ápol­y, vasárnap éjszaka. Az oro­szok átkeltek a Heion- (?) szoroson és megtámadták Jeni-Zagrát, melyet egy török zászlóalj tartott meg­szállva. Lövetik a várost. A törökök segítséget von­nak magukhoz. Reuf pasát nagy haderővel várják. Nagy csata készül. Ha a törököknek sikerül sikeres támadást intézni, az oroszok helyzete igen veszélyes­sé válhatik, mert csak 10,000 emberük van, nincs tá­bori ágyújuk s közlekedési vonaluk bizonytalan. Az összes rendelkezési csapatok az ellenség elé kül­detnek. S­u m­­­a, vasárnap éjszaka. Én most érkeztem meg Osman-Bazarról. Az oroszok Petrován vannak ötezer emberrel, köztük van egy zászlóalj bolgár a törökoktól elven fegyverekkel ellátva. Az oroszok Kazán ellen nyomulnak. Az ázsiai harcztérre­. E r z e r u m , szombat éjszaka. (A »Daily Tel.« sürgönyei.) Ma két zászlóalj gyalogság és 600 lovas ment innen Oltiba. A porosz tisztet, ki a tö­rökök soraiban harczolt, Oltinát megtették pasának, és egy dandárral Kagismanba küldetett. Attól lehet tartani, hogy Alaskert kerületben nagy éhség lesz, mert a muszkák az egész környéket elpusztították. A távirdai összeköttetés Karszszal minden irányban helyre van állítva. K a r­s­z, vasárnap. Itt minden nyugodt. Az oroszok hadállásaikat elhagyták s ütegeiket elfoglal­ták a törökök. Az orosz ütegek megtekintésénél kitűnt, hogy azok a török ágyúk által igen meg lettek ron­gálva, s hogy utóbbiak még hatásosabbak voltak,­­ mint maguk a törökök hitték. Izmail és Fáik pasa Eriván irányába invázióra készülnek. Az itt levő tö­rök hadak is Gumri felé szándékoznak indulni. Mind kitűnő hangulatban és nagy erővel vannak. Segély­hadak folyton érkeznek s különböző irányban meg­osztatnak. Az oroszok ázsiai hadjáratát most már nagy kudarcznak lehet nyilvánítani. B­a­t­u­m, szombat. A lovasság kémszemlét tett ma, és azt tapasztalta, hogy Batumhoz közelebb nincsenek muszkák, mint Goblat-Tepressin. A Kaukázusból, B­é­c­s­e­n át jött sürgöny jelenti, hogy az egész Kaukázus forradalomban van. A daghestánok, les­­giánok, abehazok és cserkeszek en masse fellázadtak. Valamennyi izolálva volt orosz katona egy szállig le­vágatott. Az egyedüli út, melyet az oroszok még a kezükben tartanak, a Vladi-Kaukázusból Tiflisbe ve­zető. Egy más sürgöny jelenti, hogy az oroszok töme­gesen Olonetibe Szibéria északi tenger melletti vi­dékekre szállítják a kaukázusi népséget. Ez az oka az átalános felkelésnek. A bolgár haremtéri katonai hely­zetre vonatkozólag írják a »P. Ll.«-nak Bukarest­ből, hogy jelenleg épen 5 orosz hadtst ment át Du­nán bolgár földre. Ezek közül kettőnek az a ren­deltetése, hogy Ruscsukot és Sumlát megtámadja egy figyelő állást foglaljon el Viddinnel szemben, a töb­biek egyenest a Balkán ellen nyomulnak s azon túl foglalnak állást. Az orosz hadvezérlet terve nyilván­valóig oda megy ki, hogy a török fővezér által meg­foghatatlan vakságból feladott balkáni szorosokat ha­talmába kerítse s igy a dunai török hadsereget a Konstantinápolylyal való közvetlen összeköttetéstől elvágja, s homlokban és hátulról egyszerre megtá­madja. Hogy ez sikerül-e, mindenesetre nagy kérdés, mert nem lehet tagadni, hogy ez eljárás rendkívül koc­káztatott. A dunai török hadsereg, mint egy kon­stantinápolyi távirat jelenti, két önálló és külön mű­ködő hadtestre, nyugati és keletire fog osztatni. A főparancsnokok Szulejmán és Abdul Kerim pasák lesznek. E tervet Klapka tábornok, mint ugyane távirat jelenti, már a háború kezdetén javasolta, ak­kor azonban Abdul Kerim elutasította azt. A porta megengedte Angliának, hogy Gallipolit szénállomásul használhassa. A szultán, a »K. Z.« londoni távirata szerint, arra is hajlandó, hogy az angol hajóhadat a Bosporusba be­­bocsássa. Egy bukaresti távirat szerint az orosz portyázók 17-én már Jamboliba érkeztek, s Ruscsu- ■ kot már állítólag körülfogták az oroszok.­­ Az iparos oktatásról. (Mutatvány az iparegyesület által közelebb kiadandó ipar­ügyi munkából.) *) Most az iparos oktatás rendszeréről akarunk lehető rövidséggel szólni.­­ Nemcsak az ipariskolák ügye tartozik ide, hanem azon más intézetek és in­tézmények is, melyek ugyanazon czélra, az iparosok szakismereteinek gyarapítására törekszenek. Az iparos oktatás ügye csak a legújabb időben létezett a közgazdasági politika feladatává. Bár­mennyire bámuljuk is egyik-másik irányban azon eredményeket, melyeket egyes államok e téren arány­lag nagyon rövid idő alatt elértek, mégis egészben véve mindaz, a­mi eddig — még a legelőbbre hala­dott államokban is — történt, nem egyéb a kísérle­tezés fokán alig túlhaladott kezdeményeknél.­­­ A tér óriási, a teendők sora beláthatlan, s az eredmé­nyek is, melyeket ama teendők nyomán remélni és várni kell, nagyszerűek lehetnek. Hogy a jobban iskolázott iparos munkaerők nagyobb munkaeredményt képesek felmutatni s hogy az eredménynyel arányban áll az illető állam ipará­nak versenyképessége a világ piac­án — az magától érthető. De az iparos oktatásnak mélyebb, mondhat­nék, gyökeres politikai jelentősége még nem ebben, hanem a politikai és sociális hatásban keresendő. Ha az állam segédkezet nyújt arra, hogy az egyes ifjú állampolgárok az illető szakintézetekben maguknak oly képességet szerezzenek, mely reájuk nézve jelentékeny szellemi tőke értékével bír, s ha ennek teljes­ érvényesülésére esetleg még kényszer­rendszabályokat is alkalmaz, ez nem jelent kevesebbet, mint a vagyontalan osztályoknak (szellemi) tőkével való felszerelését; oly tőkével, mely noha a vagyoni tőkénél kevésbé állandó, de mindazáltal ép oly jöve­delmező és különben a vagyoni tőkebirtok minden előnyét nyújtja. Nem lehet tagadni, hogy az iparos oktatás állami felkarolásában nyilvánuló elv socialistikus színezetű, sőt több, testestül telkestül soczialisztikus elv. És midőn a művelt államok egytől-egyig minden tétovázás nélkül felkarolták ez elvet, ezáltal hanyat­­homlok belevetették magukat a socialisztikus irányzat sodrába. De nincs is itt tétovázásnak vagy elméleti okos­kodásnak helye. Amaz elv felkarolását a gyakorlati élet parancsa követelte, s e parancs erősebb minden tartózkodásra in­t elméletnél. — A népesség munka­ereje óriási tőkét képvisel,... s ez főleg az iparban találja azon utat, melyen intenzív fokozásra képes, így például hazánkban noha az iparosságnak igen alacsony fokán állunk , az a fél millió iparos munkás, kiknek keze nálunk az ipar terén működik, mégis he­­tenkint legalább két millió s évenkint 100 millió frt értéket kell, hogy produkáljon. E munkaerő tehát mintegy két milliárd tőkeértéknek felel meg. Ha a rendszeres, szakszerű oktatás a munkaképességet csak 10—20 százalékkal növeli (a­minthogy sok eset­ben megkétszerezheti, sőt megtízszerezheti), ez a nemzet vagyonteremtő tőkeerejében száz milliókra rugó emelkedést jelent... A­hol az iparosság fejlet­tebb s az iparosok száma nagyobb, ott a növekvés még nagyobb arányokat ölt. Ily óriás előnyökkel szemben, melyik állam tétováznék néhány ezernyi vagy akár százezernyi áldozat meghozatalától!!... Ama mesterséges elméleti gátakat, melyeket a lassez faire laissez passer embereinek a priori okos­kodásai építettek, a gyakorlati élet ellenállhatlan hullámai játszva áttörtek. Senki sem kérdezi ma már, helyes-e elvileg az iparos oktatást állami fel­adattá tenni, helyes-e az adófizetők megterhelése árán a vagyontalanokat (szellemi) tőkékkel ellátni, hanem minden állam vetekedve törekszik a socialis­tikus áramlat sodrával úszni s az iparos oktatást le­hető magas fokra fejleszteni. És ez nagyon helyesen van igy. A társadalmi kérdés, mely a világrendet erőszakos fölforgatással fenyegette, a békés megoldás helyes medrébe tért azáltal ... A megoldás egyik fontos tényezője meg van találva — és az idők folyamában valószínüleg föl fognak tűnni ép oly váratlanul és véletlenül a megoldás többi tényezői is. Ez eszmemenetet nem folytatjuk tovább ... A mondottakat csupán az iparos oktatás nagy jelentő­ségének némi illustrálására hoztuk föl . . . De egy nevezetes tanúság is kapcsolatban áll a mondottak­kal, melyet nem akarunk elhallgatni. Az országá­­szati theória rövid évtizedekkel ezelőtt abban látta a szabadelvű haladás irányát, hogy az állam igyekez­zék a gazdasági téren lehetőleg negatív rendsza­bályok keretében maradni, igyekezzék a haladás akadályait mellőzni, és hagyja a pozitív alkotá­sokat a gazdasági erők öntevékeny működésére. Ha visszatekintünk azon fejleményekre, me­lyeknek az ipar védelme és az iparos oktatás te­rén az utolsó negyed évszázad alatt tanúi voltunk, azt tapasztaljuk, hogy a gyakorlati fejlemények annak épen ellenkezőjét hozták létre, a­mit az elmélet a haladás irányának tartott. Az iparos osztály (és ezzel együtt az úgynevezett társadal­mi középosztály) létének és érdekeinek védelmére a középkor nem ismert más rendszabályokat, mint negatíveket, privilégium útján adott czéhtilal­­makat sat. Ezek ma nagyrészt megszűntek. Erős társadalmi szakadás volt készülőben, sőt részben be is következett. Az iparos középosztály enyé­szetnek indult. A nagy iparral oly irányzat kez­dett lábra kapni, mely azzal fenyegetett, hogy egyfelől kisszámú milliomosokat, másfelől millió főket számító proletárokat fog szülni. A dolog ezen helyzetében kerekedett fel — és pedig a társadalmi indokoktól egészen függetlenül — azon áramlat, melynek legjellemzetesebb ténye az iparos oktatás állami felkarolása. És ez irányzat a megza­vart társadalmi egyensúly helyreállításának, a meg­rendített középosztály erőteljes fejlődésének nagy re­ményekre jogosító garantiáit látszik maeb b““ 5°?' lalni. Tehát ugyanazon czélra, melyre a régibb idő- ben az állam tilalmakkal, azaz negatív rendszabá-­­ lyokkal törekedett, ma a kor legmodernebb felfogása szerint, az az állam positív alkotásokkal hat. Ha egyfelől a tiltó rendszabályokkal, másfelől a jelenleg fejlődésnek indult gyökeresen ható iparos­oktatással járó nemzetgazdasági és pénzügyi áldozatok mérlegét levonjuk, azt találjuk, hogy az iparos oktatás költségei s az állampolgárok összegének ez iránybani áldozatai még csak távolról sem állíthatók párhu­zamba azon óriás áldozatokkal, melyeket a nemzet­­gazdaság a régi ezéd- és vámtilalmak által viselt. A privilegizált ezédeken kívül állók munkaerejének tétlenségre kárhoztatása kiszámíthatlan lucrum ces­­sans-t vont maga után, a védvámokban rejlő tilalmak a fogyasztókat az évek hosszú során át, száz meg száz millióval károsították , míg az iparos oktatás költségei alig számíthatók tízezrekkel vagy legfel­jebb százezrekkel. Ezzel egyébiránt nem azt akarjuk mondani, hogy a régi tilalmak következtében hozott áldozatok hiábavalók vagy a viszonyokhoz képest teljesen indokolatlanok lettek volna ; azt sem akar­juk mondani, hogy az iparos oktatás feleslegessé tenne minden egyéb áldozatokat az ipar emelése czéljából, csupán constatálni akartuk, mily elenyésző csekélység azon áldozat, melyet a jelenkori társadal­mak az ipariskolák és iparos szakképző intézetek fentartása czimén hoznak, ahhoz képest, a­mű­ a régi *) E közlemény a már sajtó alá rendezett mű nyol­­czadik fejezetének egy részét képezi. — Az egész mű a nyár vége felé fog megjelenni, társadalmak hoztak a végből, hogy iparuk számára­­ megteremtsék a versenyképesség azon feltételeit, me­­l­­yeket ama ezéd- és vámtilalmak stb. nyújtottak,­­ vagy nyújtani hivatva voltak. Az elmondottak után nem akarjuk az iparos oktatás megmérhetlen jelentőségét bővebben fejte­getni ; nagyon kívánatosnak tartjuk azonban, hogy ez ügyet a kormány a törvényhozás és a közvélemény, az általunk jelzett magasabb szempontból tekintse, s hogy annak óriás nemzetgazdasági, társadalmi és részben politikai hordereje előtt némuljanak el a kicsinyeskedő skrupulusok, és szűnjék meg a fillér­­kedő tékozlás, mely száz milliókat érő munkaerők parlagon heverését és enyészetét engedi meg, holott néhány ezer írttal megmenthetők és gyümölcsözővé tehetők volnának. És a lassulkodó cunctatorság sem engedhető meg. Évek óta húzódik az iparos oktatás ügye a­nél­kül, hogy a legújabban bekövetkezett készülődésig csak egyetlen jelentékenyebb lépés történt volna a feladat erélyes megvalósítása felé, holott évről-évre tízezernyi számmal nőnek ki az iparos ifjak azon korból, melyben a munkaerejükben rejlő tőke érvé­­nyesítésének alapjait le kellene rakniok, s ily módon a nemzetre nézve évről évre sok milliónyi vagyonter­melő munkaerőbeli tőke vész el csírájában. A magyar kormány több év óta tanulmányozza és tanulmányoztatja a külföldi iparos oktatást.­­ E tanulmányozás mindenesetre helyén van, mert ha hazánkban az iparos oktatást rendszeresen és az eredményesség reményével meghonosítani akarjuk, fölötte kívánatos tudomást venni arról, a­mi az ipari­lag előbbrehaladott államokban e téren történt, vala­mint azon eredményekről, melyeket a különféle mó­don organizált és más-más czélokra törekvő intéze­teknek elérni sikerült. Mindazáltal a külföldi iparis­­­kolák, hazai viszonyaink szempontjából, noha számos figyelemreméltó tanúság anyagát nyújtják, még­sem nagyon alkalmasak arra, hogy utánzásra való befeje­zett mintákul szolgálhassanak , de talán még arra sem, hogy a hazai iparos oktatás czéljai iránt teljesen megbízható tájékozást nyújtsanak. Már említettük, hogy az iparos oktatás csak a legújabb időben tört bele abba a pályába, mely ez ügy nagyszerű jelentő­ségének megfelelő c­élzatok irányában halad.­­ A nagy vezéreszmének, melyek az iparos oktatás hatal­mas rendszerét megteremteni hivatva vannak, még csak egyes, öntudatlanul működő villanásokban hat­ják át a társadalmak intéző és cselekvő szerveit.­­ Chaotikus forrongás tartja izgalomban az eddigi alkotásokat; gyors impulzusszerű átalakulások ta­pasztalhatók e téren minden államban, s a­mi ma befejezettnek, mintaszerűnek látszott, holnap már háttérbe szorul a még nagyobb hatású új alkotások mellett, Így például a párisi Conservatoire des arts et metier, eme legrégibb, világhírű iparos oktatási intézet, mely néhány évvel ezelőtt utánzandó és el­­érhetlen példánykép állt az iparosság emelésével tö­rődő kisebb államok előtt, a londoni Kensington­­múzeum rövid idő alatt kivívott epochaszerű ered­ményeinek fényénél, egyszerre tudatára jön annak, hogy végre mégis egészen más ösvények azok, me­lyeket a jelenkor legsürgősebben követel. A lassú, fokozatos fejlődés útján határozott alakot öltött (délnémetországi) ipar tovább­képző iskolák mellett, gyorsan felkerekedik az iparos középtanodák alak­ja, s már-már ezek kezdik igénybe venni az iparos oktatás rendszerében a legfontosabb szere­et, úgy annyira, hogy szakértő férfiak ítélete szerint ezek fontosságra nézve már-már a tudományos középisko­l­­ákkal helyeztetnek párhuzamba.......Csak legújabban (a philadelphiai világkiállításon) az iparos oktatás egy új módszere tűnik fel a moszkvai császári technikai iskola kiállítmányaiban s e módszer még a messze előre­haladt amerikai tanítással szemben is határozottan elő­­nyösbnek dicsértetik.*) Ausztriában a lassú kényel­mességgel növekedő iparos továbbképző iskolák mel­lett bámulatos gyorsasággal sarjadnak fel a műipari szaktan műhelyek .... Több példát idézhetnénk, de elég ennyi annak bizonyítására, hogy az iparos ok­tatás mai nap a kikelet korát éli, midőn minden nap új alkotásokat hoz, s a régiek is gyorsan változnak és átalakulnak. Ez már magában véve is nagyon megnehezíti az ügy tanulmányozásából meríthető tanulságok ha­tározott alakba öntését. De még jobban megnehezíti azt azon körülmény, hogy kész, befejezett rendszert tulajdonkép még sehol sem találunk, a fejlemények rohamosan haladnak bizonyos czélok felé, de e czélok jóformán ismeretlenek, és senki sem mondhatja meg, hol lesz a megállapodás. Az utánzandó eszmények tehát teljesen hiányzanak. Ehhez járul, hogy az iparos oktatás úgyszólván minden államban más-más alapon áll, más irányza­tokat követ, mindenütt a helyi viszonyokhoz alkal­mazkodva, melyek pedig hazai viszonyainktól nagyon nagyon eltérők. Végül még egy nehézség van, mely szintén nem hagyható figyelmen kívül. Az iparos oktatás mai nap még mindenütt csak egy szükségbeli kiegészítő része az összes közoktatás rendszerének, s azonkívül szoros kapcsolatban áll az ipari fejlettséggel és fejlő­dési tényezők összegével, amaz nem méltányolható a közoktatási rendszer és ennek eredményei, valamint az iparos fejlettség és ennek tényezői nélkül. Nem akarunk abba a hibába esni, hogy máris nagyon hosszúra nyúló fejtegetéseinkbe belefonjuk azon jóformán könyvtárt képező műveknek és nyom­tatványoknak kivonatát, melyek a különféle államok iparos oktatásáról közrebocsáttattak. Jelzett állás­pontunkhoz képest az ily compilatio nagyon kétes becsű volna.­­ Azonban még­sem kerülhetjük el, hogy néhány jellemző vonással föl ne tüntessük a nevezetesebb államok iparos oktatásának legfontosabb mozzanatait, leginkább a végett, hogy a különféle államokban létező ipari tanintézeteknek typikus alak­jait» egy­más mellé alakítóul”. KÜLÖNFÉLÉK. — A »Lengyel testvéri segély-egye­sület« július 22-én a polgári lövölde helyiségeiben ünnepélyt tart az alapszabályok helybenhagyásának emlékére. Műsorozata ez : A vendégek fogadása, ka­tona-zenekar hangversenye, 7 órakor társas estély, Rátz Bál zeneelőadása mellett, 8 órakor a »Buda­pesti dalkör« énekelődása, 9 órakor élőképek bemuta­tása bengáli világítással. a) A zászló védése, b) Len­gyelország felosztása után. c) Magyar-török testvé­­resülés. 10 órakor táncz. Ünnepély kezdete délutáni 4 órakor. — Az »Ébredés« elaludt. Az erdély­­részi konzervatívoknek e napokban oly nagy csúfot vallott hírlapja szerkesztőt vesztvén, mindent vesz­tett s ébrenlétét elaludásra vette. Mint nekünk Ko­lozsvárról távirják, az »Ébredés« mai számával meg­szűnt. — Zichy József gr. nem tébolyo­­d­o­tt meg. A pozsonyi lap által közlött hir, hogy az említett gróf megtébolyodott, a vág­völgyi vasút igaz­gatója Szalay Ödön valótlanak nyilvánítja. Zichy sz.-jánosi uradalmában van teljes ép elmével s az sem való, hogy a vágvölgyi vasúton valamit veszített volna. — A lövölde telek és fasori alsó kert közt a főváros átalános szabályozási terve elkészítése *) Scientific American, XXXV. köt. 17. szám. alkalmával egy új utczának nyitása is terveztetett; miután azonban ezen tervezett utcza úgy átalános közlekedési, forgalmi, mint szabályozási szempontból is fölöslegesnek látszik, a fővárosi közmunkák taná­csa és a fővárosi hatóság ezen utczanyitást teljesen elejtettnek nyilvánította. — Egy hal eltemettetése. Nagy-Szt.­­Miklósból a »Tem. Ztg.«-nak ezt a komikus esetet írják . Néhány napja egy orthodox zsidó neje a heti­vásárra ment s ott egy 2 — 3 fontos halat vett, mely már nem élt. Az asszony haza érkezik, tisztítja, mossa a halat és a­mint hasát készül fölhasítani, hallja, hogy a hal zsidósan kétszer egymásután »­ váj«-t ordít. Ijedve fölkeresi a rabbit, névszerint Ritter Ignáczot, s előadja neki a történteket. Ez, mint a zsidó titok­­­zatokba mélyen avatott tudós, a dolgot készpénzül veszi s bölcs határozatképen meghagyja, hogy úgy kell eljárni a hallal, mint akármilyen halott zsidóval, mielőtt eltemetik. Aztán pedig a zsidó temetőbe kell eltemetni s ez igy meg is történt. — Iskolai értesítők. A tolna-bara­­nya-somogyi luth. egyházmegye bonyhádi a­l­­gymnáziumában 5 tanár vezetése alatt tanult 146 tanuló; ezek közt anyanyelvre nézve saját beval­­lásuk szerint volt 124 magyar, 22 német. Az értesítőt Wiesner B. igazgató szerkesztő.­­ A budapesti ref. főgymnasiumnak ez évben 341 növendéke volt. Az iskolában van 11 tanár és 8 melléktanár. Nemzetiség szerint a tanulók közt volt 338 magyar, 2 szerb, 1 román. Vallás szerint 144 reform., 13 ágost., 88 r. kath., 3 gör. kel., 93 zsidó. A tanulók közül csupán magyarul beszél 147, magyarul és né­metül 153, magyarul,németül, francziául 28, magyarul és francziául 4, magyar, német, franczia, tótul 3, ma­gyar, német, tótul 3, magyar, német, románul 1, ma­gyar, német, szerbül 1, magyar, német, franczia, szerbül 1, magyarul, tótul 1. Az érettségi vizsgálatok eredménye a lefolyt tanévben a következő volt: Az 1876—7-ik iskolai év elején szeptember hó 12-én jelentkezett érettségi vizsgára 2 magántanuló és négy tanuló pedig javító vizsgára, kik mindnyájan átmen­tek. Ugyanezen iskolai év június havában 13., 14. és 18 án tartott érettségi vizsgálaton jelen volt 27 ifjú, kik közül érett lett átalános kitüntetéssel 2, több tárgyból nyert kitüntetéssel 2, egyszerűen érettnek nyilváníttatott 22, 3 pedig rövid időre visszavettetett. Az ezen iskolai év folyamában érettségi vizsgálaton megjelent 33 ifjú közül jogi pályára lépett 14, orvo­sira 7, papi pályára 3, technikára 2, tanári pályára 1, mérnök 1, gazdaságira 1, katonaira 1, erdészetire 1, határozatlan 2, összesen 33. Az idei növendékek­kel együtt összesen 652 növendék tett érettségi vizs­gálatot 13 év alatt. Az értesítőt Vámossy Mihály igazgató szerkesztette.­­ A szegedi állami főreáltanodában tanított összesen 23 tanár; a növendékek száma 420. Ezek közül csupán magyarul beszél 63, magyarul-n­é­m­e­t­ü­l 259 (!), magyarul­­szerbül 6, magy.-ném.-román 21, magyar-német-szerb 40, magyar-német-szerb-román 4. Érettségi vizsgá­latra jelentkezett 29, ezek közül kiállotta a vizsgála­tot kitüntetéssel­­, egyszerűen 19. Figyelemre méltó, hogy a 420 tanuló közül 182 kereskedőnek vagy ipa­­rosna a fia. Az értesítőben Lévay Ferencz tanár ér­tekezik a szegedi kiállításról. — A debreczeni m. kir. gazdasági tanintézet és a kapcso­latában levő földmives iskola értesítőjét Do­mokos Kálmán igazgató közli. Ez intézet czélja, mint az értesítő előadja, a mezőgazdasági pályára készülő ifjaknak — mint leendő birtoktulajdonosoknak, bér­lőknek, vagy gazdatiszteknek — megfelelő alapos képzettséget adni s alkalmat szolgáltatni, hogy a mezőgazdasági üzletben fontos elméleteket, de külö­nösen a gyakorlati gazdálkodás módját, sőt a szük­séges kézfogásokat is elsajátíthassák; az okszerű ren­delkezés szemtanúi és közreműködő tényezői lehesse­nek s így a mezőgazdaság minden ágában, a szak­­képzettség korszerű tudományos alapját megszerez­hessék. A tanfolyam három évre terjed és mindenik tanév két félévre van osztva. Az első tanévben a hall­gatók főleg a mezőgazdasági üzlet gyakorlati részébe vezettetnek be; minden gazdasági munkában részt vesznek s igy a kézfogásokat is elsajátítják. Elméleti téren leginkább csak a mennyiségtan és természettu­dományokból hallgatnak előadást, hogy ez által hé­zagos előképzettségük tömörittessék s a következő években az elméleti szakelőadásokat annál biztosab­ban megérthessék. A második és harmadik tanév a mezőgazdasági alap-, szak- és segédtárgyak előadá­sára s azokra vonatkozó gyakorlati útmutatásokra szolgál. Az intézet rendes hallgatói az első évben 20, a másod és harmadévben 40 frt tandíjat fizetnek, ez alól azonban a debreczeni születésűek föl vannak mentve. Az első évi tanfolyam az intézeti gazdaság­ban lévén elhelyezve, a teljes ellátásukért az 1-ső éves tanulók, a tizenegy hóra terjedő egész időre fizetnek 210 irtot, két részletben félévenkint előre,mely tápolit senkinek el nem engedtetik. Az előadott tantár­gyak közül a fontosabbak a következők : Talajismeret, át. és részi, növénytermelés, rétművelés, kertészet és szőlőmivelés, át. és részi, állattenyésztés, mezőgazd. eszköz- és géptan, mezőgazd. üzlettan, könyvvitel, méh-, baromfi-, hal-, és selymértenyésztés, erdészet­tan, gazd. műipartan, földmértan, mezőgazd. statiszti­ka, stb. Sajnos, hogy e tárgyakban tankönyv hiányá­ban a tanulók jegyzeteikre, sőt német segédköny­vekre is vannak utalva. E bajon első­sorban az inté­zet tanárai segíthetnének. A tanárok 11-en vannak, a hallgatók száma 49 volt. — Az intézettel összeköt­ve levő földmives iskolában, melynek czélja kisebb birtokosokat saját birtokuk okszerű és a kor kívánalmainak megfelelő kezelésére oktatni, valamint nagyobb birtokokba és uradalmakba szük­séges alsóbb rendű közegeket, felügyelő hivatalnoko­kat, gyakorlati úton képezni, a tanfolyam 2 évre ter­jed, akik azonban a gazdasági üzletben nagyobb át­tekintést és gyakorlatot óhajtanak szerezni, azok » harmarlik­ évben is a gazd­aságba» «ausk s ott fel­­ügyelőkül az üzlet vezetésnél, mint gyakornokok használtatnak. Ez iskolában 4 tanár 46 tanulót ta­nított. — Rendőri hirek. Tüzeset. A III. kerü­let felső főutczában egy istállóban ismeretlen módon, állítólag szándékos gyújtás folytán tűz ütött ki, de szerencsésen a szomszéd házban lakó tűzoltók által idején észrevéve, elnyomatott. — A koronaherczeg­­utcza sarkán f. hó 17-én egy ezüst női hengeróra ta­láltatott. Az óra aranyozva van s számmal ellátva. Tulajdonosa a főkapitányságnál jelentkezhetik. — M­u­n­k­ó Erzsébet tápió-szécsői asszony, a reá bízott kis Grosz Róza csecsemőt, a­helyett, hogy hazavitte volna, a dohány-utczában egy kapu alá tette. A gyer­mek anyja kinyomoztatván, értesült gyermeke sor­sáról, s a nála jelentkező asszonyt, ki a havi tartási díjat akarta felvenni, ma elfogatta. — Főnyerő. Egy csehországi kereskedő a napokban vizsgálat alá vette azokat a hitelsorsjegy­­nyerő számok lajstromait, melyeket a szerencsés nye­rők nem vettek föl. E közben rábukkant, hogy egy birtokában levő sorsjegy már az ápril 1-én tartott húzáson 100.000 frtot (azaz tisztán 170.015 frtot) nyert. Most Bécsben jár a pénzért. A HON magántávsürgönyei. Péra, jul. 18. (Ered. sürg.) Layard a kormánynyal az angol hajóhad rendszabályai-­­­ról alkudozik.

Next