A Hon, 1877. július (15. évfolyam, 166-196. szám)
1877-07-19 / 184. szám
Figyelemmel kell lenni továbbá a törvényhatóságoknak arra is, hogy a törvény értelmében oly községek, melyek erre elegendő szellemi erővel bírnak, a gyámhatósági jog gyakorlatával a rendezett tanácsú városok árvaszékes szervezetének megfelelőleg, a közigazgatási bizottság meghallgatásával a belügyminiszter által fölruházhatók, s erre nézve is tehetnek már most is javaslatokat a belügyminiszternek. Ezek azon intézkedések, melyek egyelőre a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslat életbeléptetése tárgyában a törvényhatóságok által teendők. A háború. A bolgárországi harcztérről. Az esti postával érkezett lapok az oroszok által Bolgárországban elkövetett legnagyobb kegyetlenségekről szóló hírekkel vannak tele. Ezek közül csak a »Daily Telegraph«-nak néhány sürgönyét közöljük itt. Pera, szombat. Többé nem lehet semmi kétség az iránt, hogy az oroszok ahová csak inváziójuk európai Törökországban elér, a legborzasztóbb könyörtelen barbár kegyetlenségeket követik el. Keresztyén bolgárok képezik a gyalázatos policziát. Mihelyt a czár csapatai egy kerületet megszállnak, a szláv parasztság ráront a muzulmán lakosságra, kik abban bízva, hogy a jelen háború czivilizált módon vitetik, el nem menekültek. Minden irányból özönnel érkezik a menekülő lakosság, s mind egy és ugyanazon szívszakító hírt hozzák a fegyvertelen emberek, nők és gyermekek legyilkoltatásáról. Az orosz katonák meggyalázzák a török nőket s leányokat s aztán leöldösni hagyják őket a bolgárok által. Kétségtelen bizonyságaim vannak, hogy száz meg száz ily gyilkosság követtetett el a Szisztovótól Monasztir és Tirnovo felé eső vonalon. Ez nem a háborúval járó szokásos kegyetlenség, hanem a keresztyénség nevében elkövetett legféktelenebb vadság. P * - P*, vasárnap. Itt roppant nagy a felháborúlás a Bulgáriában lakó törökökön elkövetett rémtettek miatt, melyeknek híre minden külföldi követségnek hivatalosan tudtára adatott. Rettenetes viszszatorlásra lehetnek elkészülve az oroszok, ha a hadi szerencse ellenük fordulna. S a ma, szombat. Én most érkeztem ide az utolsó vonatok egyikével, melyek Ruscsukból jöttek. Csernavodától Vetováig a várak kivételével a törökök által nyitva hagyottnak látszik a vidék. Az ellenség előőrsei a ruscsuk-várnai vonalon mindkét oldalról csak pár angol mértföldre hatoltak. Tegnap több lángban álló falut láttam Vetovához közel s nehány cserkesz lakossal beszéltem, kik azt állítják, hogy a bolgárok a legtöbb helyen az ellenséghez csatlakoznak és rendszeres öldöklést kezdenek. Az orosz gyalogság és a kozákok maguk is százával leölik a védtelen moslimeket, kik nem tudtak előlük elmenekülni s különösen Dikili Tast Ruscsukhoz közel tökéletes vérfürdővé tették. A muszkák lovassága Balgrád felé törtel, s midőn arra mentem, onnan három órányira voltak. A vasút most már valószínűleg el van vágva. íme, itt közlök egy lajstromot azon helyekről, ahol meggyőző bizonyságok szerint az oroszok és bolgárok a leggyalázatosabb kegyetlenségeket követték el. Bespunar Endre községben a mezőn és házakban elfogott mozlimeket egymásután leöldösték mint a juhokat, s az asszonyokat elővonszolták szobáikból s megbecstelenitették őket. Osaiohi mellett, a rasgradi kerületben, 200 sisztovai menekülőt megtámadtak s minden egyes férfit, nőt és gyermeket leöltek dzsidával, pisztolylyal vagy csákánynyal. Karacsolmak mellett 10 kocsit, melyen menekülők voltak, megfogtak az utón, s a szerencsétlen családokat az utolsó lélekig lemészárolták. Arnogluban 11 aszszonyt és 10 gyermeket a legborzasztóbb módon felkonczoltak. Unt-Deszantról egy menekült azt jelenti, hogy a helységnek hátra maradt összes lakosságát leöldösték a bolgárok, mialatt az oroszok a kijárásokat eláltották. Osztancsiban és Koszovóban a muzulmánok hasonló kiirtását rendelték el s 35 gyermeket, akik közül sok csecsemő volt még, hagytak halva a romok közt. A tirnovai kerületben Kesztánban és Szolinben az oroszok a magukkal hozott bolgárokat ráeresztették a menekülni akaró szegény lakosokra s öreget, fiatalt, férfit, nőt a barbárság legrafinistabb kegyetlenségeivel megölték. Mindezen tényekről kétségtelen bizonyítékok szólnak, s rémítő látni és hallani, hogy mily hatása van ezen híreknek a mohamedán népre. A »fölszabadító« keresztyén háború, ha mihamar vége nem szakad, olyan borzalmakkal fogja indokítani a háború történetének lapjait, minőkre a pogányság legvadabb őskorszakaiban sem volt példa. —A törökök boszut lihegve kérdik, váljon az északról jött öldöklő valóban a keresztény erényekre megtanítani jött-e őket ? S a ma, szombat éjszaka. A bolgárországi hadjárat végre komolyan kezdetét vette. Az oroszok rohamosan haladnak előre, már elérték Trrsteniket a ruscsuk-bielai úton. Az út mentén lakó öszszes mohamedánok meggyilkoltattak. Kozákok a ruscsuk-várnai vonalon Lomig érkeztek. A törökök némi csatározás után Monastirnál visszavonultak. Rasgradra, ahol igen erős állást tartanak elfoglalva. Orosz portyázó lovas csapatok barangolják be a tartományt és égetik fel a falvakat, s azok nagy tömege fedezi a csapat zömök mozdulatait, melyek most Ruscsuk és Rasgradhoz közel vannak. Már hamar nagy csatának kell lenni. A Dobrudzsában hasonlag megkezdődtek a mozdulatok. Kasztendzse ki van ürítve és az oroszok azzal a határozottan felismerhető szándékkal intézik mozdulataikat, hogy a várnégyszöget fogják megtámadni. Az alatt az oroszok előre tolt lovassága átmegy a Balkánon és a török hadállások felé tart. K e z a n 1 i k, szombat. Adrinápolyon át küldtem a legújabb híreket e nevezetes pontról. Reuf pasa velünk van a hegyek fő átjáratánál. A kis Balkán túlsó oldalán a kozákok nagyon közelre előhaladtak, s némelyek közzülök egész az átjáratokig tettek kémszemlét. A törökök a legnagyobb elhatározottsággal meg fognak védeni minden hegyszorost, melyen nagy hadtestek átjöhetnének. Nem volna tanácsos azon csapatok haderejét tudatni, melyek fölött Reuf pasa rendelkezik a Balkán védelmére, de azok már mos is nagy erőt képviselnek s megerősítést fognak nyerni. Az ottomán császári testőrségnek nagy része itt van, vagy közelben, nagyszerű katonák, a jól hadakozó vitézek legkitűnőbbjei,amint az oroszok valószínűleg hamar meg fogják tudni tapasztalásból. Ágyúkkal van megrakva minden domináló positió, vagy ez órában rakatik meg, míg mögöttünk Adrinápolyban és másutt az erődítési művek oly erélylyel folynak, mely az idáig netán tanúsított lassúságot kárpótolni fogja. Minden török munkában van, apraja nagyja, hazájuk megmentésén dolgoznak. Időközben sajnálattal kell tudatnom,hogy a legmegrenditőbb hirek érkeznek az oroszok kegyetlenségeiről.A menekülők, kik minden irányból özönével futnak a hegységen át Reuf pasa seregénél keresve oltalmat az orosz és bolgár barbárság elől mindenünnen, a legborzasztóbb eseteket beszélik el. Ezek mondják, hogy ahova egy orosz hadoszlop érkezik, a vezérlő tiszt, ha a muzulmánok még nincsenek le- tölve vagy el nem futottak, statáriumot tartanak. Itt a bolgárok vádat emelnek a török lakosok ellen, hogy részesek voltak a múlt őszi eseményekben. Megkezdődik a tanúkihallgatás. A bolgárok körbe állnak s egyenként rámutatnak az állítólagos bűnösökre. Ha egy mozlimnek valami baja volt egy keresztyénnel, vagy pénzt kölcsönzött neki, vagy valamikép megboszantotta, az illető bolgár előáll és egész hideg vérrel hitet tesz rá, hogy ez halálra érdemes. A bíróság kikiáltja a »bűnös!«-t, s az embert kihurczolják a körből s lelövik vagy leszúrják. Mikor a komédia már unalmas kezd lenni, átalános fölkiáltással bűnösnek nyilvánítanak valamennyi foglyot s a brutális »elnök« átadja őket a kozákoknak és bolgároknak, mialatt a lovasság tovább vágtat újabb áldozatok irtására. így történik, hogy a legalitás ürügye alatt az oroszok a tulajdonosok vérével áztatják Bolgárország földjét. De nem is akarom felemlíteni azon kegyetlenségeket, melyeket a muzulmánokkal való bánásmódról hallottam. Elég legyen megjegyeznem, hogy ha ezeket hivatalosan megerősítve fogja látni, akkor majd a keresztyén módra elkövetett bolgár atrocitásokkal gyűl meg Európának a baja, melyek a cserkeszek és basibozukok által elkövetett kegyetlenségeket messze túlhaladják. Hozzá kell tennem, hogy ezen elbeszélések hatása a török katonákra leírhattam Reuf pasa katonái körül fogva hallgatják a menekülők szakadozott elbeszéléseit vészjóslatú arczkifejezéssel. Ezeket a lovasokat és gyalog katonákat nem kellene az ellenség ellen vezetni, ha majd egyszer meglátják a muszka czivilisátorokat, kik felmetélték honfitársaik anyját, húgát, nejét és a csecsemőket kidobták az ablakon. Sofia, szombat. A tegnapi és mai csata Plevnánál az oroszok visszavonulásával végződött. Osman pasa kelet felé tolja az ellenséget. Északbulgáriából idejött menekültek az orosz lovasság által elkövetett hihetetlen kegyetlenségeket beszélnek el. Tartózkodom leírni ezeket, míg a borzasztó részletek teljesen megerősítve nem lesznek előttem. V i d d in, szombat. Osman pasa, Viddin parancsnoka 24 zászlóaljjal elhagyta Rahovát. Az oroszok folytatják kegyetlenségeiket a békés musulmán lakosság ellen. Tegnap a törökök Florentinnál tüzelni kezdtek ellenséges bárkákra, melyek a Dunán át akartak jönni, kettőt eltaláltak s azok elsülyedtek, a többiek visszatértek, nagy veszteségeket szenvedve. A Balkán-átkelésről a »D. Tel.« e következő sürgönyöket hozza. P éra, vasárnap éjszaka. Azt a hírt vették itt, hogy az orosz lovasságnak előre tolt ereje átjött a Balkánon, és egy kisebb számú török csapatot Ozmán Bazár felé kergetve, elfoglalta a Töndzsa-völgyet. Azt is mondják, hogy ugyanez a betörő had, vagy annak egy része — előre hatolt Jamboli és Adrinápoly közt egy pontig. Az orosz hadcsapat ereje azonban nem ismeretes pontosan s úgy látszik, az egész inkább egy hadi merénylet, mint komoly hadművelet. Adrinápoly, vasárnap éjszaka. Az oroszok átkeltek a Heion- (?) szoroson és megtámadták Jeni-Zagrát, melyet egy török zászlóalj tartott megszállva. Lövetik a várost. A törökök segítséget vonnak magukhoz. Reuf pasát nagy haderővel várják. Nagy csata készül. Ha a törököknek sikerül sikeres támadást intézni, az oroszok helyzete igen veszélyessé válhatik, mert csak 10,000 emberük van, nincs tábori ágyújuk s közlekedési vonaluk bizonytalan. Az összes rendelkezési csapatok az ellenség elé küldetnek. Su ma, vasárnap éjszaka. Én most érkeztem meg Osman-Bazarról. Az oroszok Petrován vannak ötezer emberrel, köztük van egy zászlóalj bolgár a törökoktól elven fegyverekkel ellátva. Az oroszok Kazán ellen nyomulnak. Az ázsiai harcztérre. E r z e r u m , szombat éjszaka. (A »Daily Tel.« sürgönyei.) Ma két zászlóalj gyalogság és 600 lovas ment innen Oltiba. A porosz tisztet, ki a törökök soraiban harczolt, Oltinát megtették pasának, és egy dandárral Kagismanba küldetett. Attól lehet tartani, hogy Alaskert kerületben nagy éhség lesz, mert a muszkák az egész környéket elpusztították. A távirdai összeköttetés Karszszal minden irányban helyre van állítva. K a rsz, vasárnap. Itt minden nyugodt. Az oroszok hadállásaikat elhagyták s ütegeiket elfoglalták a törökök. Az orosz ütegek megtekintésénél kitűnt, hogy azok a török ágyúk által igen meg lettek rongálva, s hogy utóbbiak még hatásosabbak voltak, mint maguk a törökök hitték. Izmail és Fáik pasa Eriván irányába invázióra készülnek. Az itt levő török hadak is Gumri felé szándékoznak indulni. Mind kitűnő hangulatban és nagy erővel vannak. Segélyhadak folyton érkeznek s különböző irányban megosztatnak. Az oroszok ázsiai hadjáratát most már nagy kudarcznak lehet nyilvánítani. Batum, szombat. A lovasság kémszemlét tett ma, és azt tapasztalta, hogy Batumhoz közelebb nincsenek muszkák, mint Goblat-Tepressin. A Kaukázusból, Bécsen át jött sürgöny jelenti, hogy az egész Kaukázus forradalomban van. A daghestánok, lesgiánok, abehazok és cserkeszek en masse fellázadtak. Valamennyi izolálva volt orosz katona egy szállig levágatott. Az egyedüli út, melyet az oroszok még a kezükben tartanak, a Vladi-Kaukázusból Tiflisbe vezető. Egy más sürgöny jelenti, hogy az oroszok tömegesen Olonetibe Szibéria északi tenger melletti vidékekre szállítják a kaukázusi népséget. Ez az oka az átalános felkelésnek. A bolgár haremtéri katonai helyzetre vonatkozólag írják a »P. Ll.«-nak Bukarestből, hogy jelenleg épen 5 orosz hadtst ment át Dunán bolgár földre. Ezek közül kettőnek az a rendeltetése, hogy Ruscsukot és Sumlát megtámadja egy figyelő állást foglaljon el Viddinnel szemben, a többiek egyenest a Balkán ellen nyomulnak s azon túl foglalnak állást. Az orosz hadvezérlet terve nyilvánvalóig oda megy ki, hogy a török fővezér által megfoghatatlan vakságból feladott balkáni szorosokat hatalmába kerítse s igy a dunai török hadsereget a Konstantinápolylyal való közvetlen összeköttetéstől elvágja, s homlokban és hátulról egyszerre megtámadja. Hogy ez sikerül-e, mindenesetre nagy kérdés, mert nem lehet tagadni, hogy ez eljárás rendkívül kockáztatott. A dunai török hadsereg, mint egy konstantinápolyi távirat jelenti, két önálló és külön működő hadtestre, nyugati és keletire fog osztatni. A főparancsnokok Szulejmán és Abdul Kerim pasák lesznek. E tervet Klapka tábornok, mint ugyane távirat jelenti, már a háború kezdetén javasolta, akkor azonban Abdul Kerim elutasította azt. A porta megengedte Angliának, hogy Gallipolit szénállomásul használhassa. A szultán, a »K. Z.« londoni távirata szerint, arra is hajlandó, hogy az angol hajóhadat a Bosporusba bebocsássa. Egy bukaresti távirat szerint az orosz portyázók 17-én már Jamboliba érkeztek, s Ruscsu- ■ kot már állítólag körülfogták az oroszok. Az iparos oktatásról. (Mutatvány az iparegyesület által közelebb kiadandó iparügyi munkából.) *) Most az iparos oktatás rendszeréről akarunk lehető rövidséggel szólni. Nemcsak az ipariskolák ügye tartozik ide, hanem azon más intézetek és intézmények is, melyek ugyanazon czélra, az iparosok szakismereteinek gyarapítására törekszenek. Az iparos oktatás ügye csak a legújabb időben létezett a közgazdasági politika feladatává. Bármennyire bámuljuk is egyik-másik irányban azon eredményeket, melyeket egyes államok e téren aránylag nagyon rövid idő alatt elértek, mégis egészben véve mindaz, ami eddig — még a legelőbbre haladott államokban is — történt, nem egyéb a kísérletezés fokán alig túlhaladott kezdeményeknél. A tér óriási, a teendők sora beláthatlan, s az eredmények is, melyeket ama teendők nyomán remélni és várni kell, nagyszerűek lehetnek. Hogy a jobban iskolázott iparos munkaerők nagyobb munkaeredményt képesek felmutatni s hogy az eredménynyel arányban áll az illető állam iparának versenyképessége a világ piacán — az magától érthető. De az iparos oktatásnak mélyebb, mondhatnék, gyökeres politikai jelentősége még nem ebben, hanem a politikai és sociális hatásban keresendő. Ha az állam segédkezet nyújt arra, hogy az egyes ifjú állampolgárok az illető szakintézetekben maguknak oly képességet szerezzenek, mely reájuk nézve jelentékeny szellemi tőke értékével bír, s ha ennek teljes érvényesülésére esetleg még kényszerrendszabályokat is alkalmaz, ez nem jelent kevesebbet, mint a vagyontalan osztályoknak (szellemi) tőkével való felszerelését; oly tőkével, mely noha a vagyoni tőkénél kevésbé állandó, de mindazáltal ép oly jövedelmező és különben a vagyoni tőkebirtok minden előnyét nyújtja. Nem lehet tagadni, hogy az iparos oktatás állami felkarolásában nyilvánuló elv socialistikus színezetű, sőt több, testestül telkestül soczialisztikus elv. És midőn a művelt államok egytől-egyig minden tétovázás nélkül felkarolták ez elvet, ezáltal hanyathomlok belevetették magukat a socialisztikus irányzat sodrába. De nincs is itt tétovázásnak vagy elméleti okoskodásnak helye. Amaz elv felkarolását a gyakorlati élet parancsa követelte, s e parancs erősebb minden tartózkodásra int elméletnél. — A népesség munkaereje óriási tőkét képvisel,... s ez főleg az iparban találja azon utat, melyen intenzív fokozásra képes, így például hazánkban noha az iparosságnak igen alacsony fokán állunk , az a fél millió iparos munkás, kiknek keze nálunk az ipar terén működik, mégis hetenkint legalább két millió s évenkint 100 millió frt értéket kell, hogy produkáljon. E munkaerő tehát mintegy két milliárd tőkeértéknek felel meg. Ha a rendszeres, szakszerű oktatás a munkaképességet csak 10—20 százalékkal növeli (aminthogy sok esetben megkétszerezheti, sőt megtízszerezheti), ez a nemzet vagyonteremtő tőkeerejében száz milliókra rugó emelkedést jelent... Ahol az iparosság fejlettebb s az iparosok száma nagyobb, ott a növekvés még nagyobb arányokat ölt. Ily óriás előnyökkel szemben, melyik állam tétováznék néhány ezernyi vagy akár százezernyi áldozat meghozatalától!!... Ama mesterséges elméleti gátakat, melyeket a lassez faire laissez passer embereinek a priori okoskodásai építettek, a gyakorlati élet ellenállhatlan hullámai játszva áttörtek. Senki sem kérdezi ma már, helyes-e elvileg az iparos oktatást állami feladattá tenni, helyes-e az adófizetők megterhelése árán a vagyontalanokat (szellemi) tőkékkel ellátni, hanem minden állam vetekedve törekszik a socialistikus áramlat sodrával úszni s az iparos oktatást lehető magas fokra fejleszteni. És ez nagyon helyesen van igy. A társadalmi kérdés, mely a világrendet erőszakos fölforgatással fenyegette, a békés megoldás helyes medrébe tért azáltal ... A megoldás egyik fontos tényezője meg van találva — és az idők folyamában valószínüleg föl fognak tűnni ép oly váratlanul és véletlenül a megoldás többi tényezői is. Ez eszmemenetet nem folytatjuk tovább ... A mondottakat csupán az iparos oktatás nagy jelentőségének némi illustrálására hoztuk föl . . . De egy nevezetes tanúság is kapcsolatban áll a mondottakkal, melyet nem akarunk elhallgatni. Az országászati theória rövid évtizedekkel ezelőtt abban látta a szabadelvű haladás irányát, hogy az állam igyekezzék a gazdasági téren lehetőleg negatív rendszabályok keretében maradni, igyekezzék a haladás akadályait mellőzni, és hagyja a pozitív alkotásokat a gazdasági erők öntevékeny működésére. Ha visszatekintünk azon fejleményekre, melyeknek az ipar védelme és az iparos oktatás terén az utolsó negyed évszázad alatt tanúi voltunk, azt tapasztaljuk, hogy a gyakorlati fejlemények annak épen ellenkezőjét hozták létre, amit az elmélet a haladás irányának tartott. Az iparos osztály (és ezzel együtt az úgynevezett társadalmi középosztály) létének és érdekeinek védelmére a középkor nem ismert más rendszabályokat, mint negatíveket, privilégium útján adott czéhtilalmakat sat. Ezek ma nagyrészt megszűntek. Erős társadalmi szakadás volt készülőben, sőt részben be is következett. Az iparos középosztály enyészetnek indult. A nagy iparral oly irányzat kezdett lábra kapni, mely azzal fenyegetett, hogy egyfelől kisszámú milliomosokat, másfelől millió főket számító proletárokat fog szülni. A dolog ezen helyzetében kerekedett fel — és pedig a társadalmi indokoktól egészen függetlenül — azon áramlat, melynek legjellemzetesebb ténye az iparos oktatás állami felkarolása. És ez irányzat a megzavart társadalmi egyensúly helyreállításának, a megrendített középosztály erőteljes fejlődésének nagy reményekre jogosító garantiáit látszik maeb b““ 5°?' lalni. Tehát ugyanazon czélra, melyre a régibb idő- ben az állam tilalmakkal, azaz negatív rendszabá- lyokkal törekedett, ma a kor legmodernebb felfogása szerint, az az állam positív alkotásokkal hat. Ha egyfelől a tiltó rendszabályokkal, másfelől a jelenleg fejlődésnek indult gyökeresen ható iparosoktatással járó nemzetgazdasági és pénzügyi áldozatok mérlegét levonjuk, azt találjuk, hogy az iparos oktatás költségei s az állampolgárok összegének ez iránybani áldozatai még csak távolról sem állíthatók párhuzamba azon óriás áldozatokkal, melyeket a nemzetgazdaság a régi ezéd- és vámtilalmak által viselt. A privilegizált ezédeken kívül állók munkaerejének tétlenségre kárhoztatása kiszámíthatlan lucrum cessans-t vont maga után, a védvámokban rejlő tilalmak a fogyasztókat az évek hosszú során át, száz meg száz millióval károsították , míg az iparos oktatás költségei alig számíthatók tízezrekkel vagy legfeljebb százezrekkel. Ezzel egyébiránt nem azt akarjuk mondani, hogy a régi tilalmak következtében hozott áldozatok hiábavalók vagy a viszonyokhoz képest teljesen indokolatlanok lettek volna ; azt sem akarjuk mondani, hogy az iparos oktatás feleslegessé tenne minden egyéb áldozatokat az ipar emelése czéljából, csupán constatálni akartuk, mily elenyésző csekélység azon áldozat, melyet a jelenkori társadalmak az ipariskolák és iparos szakképző intézetek fentartása czimén hoznak, ahhoz képest, amű a régi *) E közlemény a már sajtó alá rendezett mű nyolczadik fejezetének egy részét képezi. — Az egész mű a nyár vége felé fog megjelenni, társadalmak hoztak a végből, hogy iparuk számára megteremtsék a versenyképesség azon feltételeit, melyeket ama ezéd- és vámtilalmak stb. nyújtottak, vagy nyújtani hivatva voltak. Az elmondottak után nem akarjuk az iparos oktatás megmérhetlen jelentőségét bővebben fejtegetni ; nagyon kívánatosnak tartjuk azonban, hogy ez ügyet a kormány a törvényhozás és a közvélemény, az általunk jelzett magasabb szempontból tekintse, s hogy annak óriás nemzetgazdasági, társadalmi és részben politikai hordereje előtt némuljanak el a kicsinyeskedő skrupulusok, és szűnjék meg a fillérkedő tékozlás, mely száz milliókat érő munkaerők parlagon heverését és enyészetét engedi meg, holott néhány ezer írttal megmenthetők és gyümölcsözővé tehetők volnának. És a lassulkodó cunctatorság sem engedhető meg. Évek óta húzódik az iparos oktatás ügye anélkül, hogy a legújabban bekövetkezett készülődésig csak egyetlen jelentékenyebb lépés történt volna a feladat erélyes megvalósítása felé, holott évről-évre tízezernyi számmal nőnek ki az iparos ifjak azon korból, melyben a munkaerejükben rejlő tőke érvényesítésének alapjait le kellene rakniok, s ily módon a nemzetre nézve évről évre sok milliónyi vagyontermelő munkaerőbeli tőke vész el csírájában. A magyar kormány több év óta tanulmányozza és tanulmányoztatja a külföldi iparos oktatást. E tanulmányozás mindenesetre helyén van, mert ha hazánkban az iparos oktatást rendszeresen és az eredményesség reményével meghonosítani akarjuk, fölötte kívánatos tudomást venni arról, ami az iparilag előbbrehaladott államokban e téren történt, valamint azon eredményekről, melyeket a különféle módon organizált és más-más czélokra törekvő intézeteknek elérni sikerült. Mindazáltal a külföldi ipariskolák, hazai viszonyaink szempontjából, noha számos figyelemreméltó tanúság anyagát nyújtják, mégsem nagyon alkalmasak arra, hogy utánzásra való befejezett mintákul szolgálhassanak , de talán még arra sem, hogy a hazai iparos oktatás czéljai iránt teljesen megbízható tájékozást nyújtsanak. Már említettük, hogy az iparos oktatás csak a legújabb időben tört bele abba a pályába, mely ez ügy nagyszerű jelentőségének megfelelő célzatok irányában halad. A nagy vezéreszmének, melyek az iparos oktatás hatalmas rendszerét megteremteni hivatva vannak, még csak egyes, öntudatlanul működő villanásokban hatják át a társadalmak intéző és cselekvő szerveit. Chaotikus forrongás tartja izgalomban az eddigi alkotásokat; gyors impulzusszerű átalakulások tapasztalhatók e téren minden államban, s ami ma befejezettnek, mintaszerűnek látszott, holnap már háttérbe szorul a még nagyobb hatású új alkotások mellett, Így például a párisi Conservatoire des arts et metier, eme legrégibb, világhírű iparos oktatási intézet, mely néhány évvel ezelőtt utánzandó és elérhetlen példánykép állt az iparosság emelésével törődő kisebb államok előtt, a londoni Kensingtonmúzeum rövid idő alatt kivívott epochaszerű eredményeinek fényénél, egyszerre tudatára jön annak, hogy végre mégis egészen más ösvények azok, melyeket a jelenkor legsürgősebben követel. A lassú, fokozatos fejlődés útján határozott alakot öltött (délnémetországi) ipar továbbképző iskolák mellett, gyorsan felkerekedik az iparos középtanodák alakja, s már-már ezek kezdik igénybe venni az iparos oktatás rendszerében a legfontosabb szereet, úgy annyira, hogy szakértő férfiak ítélete szerint ezek fontosságra nézve már-már a tudományos középiskolákkal helyeztetnek párhuzamba.......Csak legújabban (a philadelphiai világkiállításon) az iparos oktatás egy új módszere tűnik fel a moszkvai császári technikai iskola kiállítmányaiban s e módszer még a messze előrehaladt amerikai tanítással szemben is határozottan előnyösbnek dicsértetik.*) Ausztriában a lassú kényelmességgel növekedő iparos továbbképző iskolák mellett bámulatos gyorsasággal sarjadnak fel a műipari szaktan műhelyek .... Több példát idézhetnénk, de elég ennyi annak bizonyítására, hogy az iparos oktatás mai nap a kikelet korát éli, midőn minden nap új alkotásokat hoz, s a régiek is gyorsan változnak és átalakulnak. Ez már magában véve is nagyon megnehezíti az ügy tanulmányozásából meríthető tanulságok határozott alakba öntését. De még jobban megnehezíti azt azon körülmény, hogy kész, befejezett rendszert tulajdonkép még sehol sem találunk, a fejlemények rohamosan haladnak bizonyos czélok felé, de e czélok jóformán ismeretlenek, és senki sem mondhatja meg, hol lesz a megállapodás. Az utánzandó eszmények tehát teljesen hiányzanak. Ehhez járul, hogy az iparos oktatás úgyszólván minden államban más-más alapon áll, más irányzatokat követ, mindenütt a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva, melyek pedig hazai viszonyainktól nagyon nagyon eltérők. Végül még egy nehézség van, mely szintén nem hagyható figyelmen kívül. Az iparos oktatás mai nap még mindenütt csak egy szükségbeli kiegészítő része az összes közoktatás rendszerének, s azonkívül szoros kapcsolatban áll az ipari fejlettséggel és fejlődési tényezők összegével, amaz nem méltányolható a közoktatási rendszer és ennek eredményei, valamint az iparos fejlettség és ennek tényezői nélkül. Nem akarunk abba a hibába esni, hogy máris nagyon hosszúra nyúló fejtegetéseinkbe belefonjuk azon jóformán könyvtárt képező műveknek és nyomtatványoknak kivonatát, melyek a különféle államok iparos oktatásáról közrebocsáttattak. Jelzett álláspontunkhoz képest az ily compilatio nagyon kétes becsű volna. Azonban mégsem kerülhetjük el, hogy néhány jellemző vonással föl ne tüntessük a nevezetesebb államok iparos oktatásának legfontosabb mozzanatait, leginkább a végett, hogy a különféle államokban létező ipari tanintézeteknek typikus alakjait» egymás mellé alakítóul”. KÜLÖNFÉLÉK. — A »Lengyel testvéri segély-egyesület« július 22-én a polgári lövölde helyiségeiben ünnepélyt tart az alapszabályok helybenhagyásának emlékére. Műsorozata ez : A vendégek fogadása, katona-zenekar hangversenye, 7 órakor társas estély, Rátz Bál zeneelőadása mellett, 8 órakor a »Budapesti dalkör« énekelődása, 9 órakor élőképek bemutatása bengáli világítással. a) A zászló védése, b) Lengyelország felosztása után. c) Magyar-török testvéresülés. 10 órakor táncz. Ünnepély kezdete délutáni 4 órakor. — Az »Ébredés« elaludt. Az erdélyrészi konzervatívoknek e napokban oly nagy csúfot vallott hírlapja szerkesztőt vesztvén, mindent vesztett s ébrenlétét elaludásra vette. Mint nekünk Kolozsvárról távirják, az »Ébredés« mai számával megszűnt. — Zichy József gr. nem tébolyodott meg. A pozsonyi lap által közlött hir, hogy az említett gróf megtébolyodott, a vágvölgyi vasút igazgatója Szalay Ödön valótlanak nyilvánítja. Zichy sz.-jánosi uradalmában van teljes ép elmével s az sem való, hogy a vágvölgyi vasúton valamit veszített volna. — A lövölde telek és fasori alsó kert közt a főváros átalános szabályozási terve elkészítése *) Scientific American, XXXV. köt. 17. szám. alkalmával egy új utczának nyitása is terveztetett; miután azonban ezen tervezett utcza úgy átalános közlekedési, forgalmi, mint szabályozási szempontból is fölöslegesnek látszik, a fővárosi közmunkák tanácsa és a fővárosi hatóság ezen utczanyitást teljesen elejtettnek nyilvánította. — Egy hal eltemettetése. Nagy-Szt.Miklósból a »Tem. Ztg.«-nak ezt a komikus esetet írják . Néhány napja egy orthodox zsidó neje a hetivásárra ment s ott egy 2 — 3 fontos halat vett, mely már nem élt. Az asszony haza érkezik, tisztítja, mossa a halat és amint hasát készül fölhasítani, hallja, hogy a hal zsidósan kétszer egymásután » váj«-t ordít. Ijedve fölkeresi a rabbit, névszerint Ritter Ignáczot, s előadja neki a történteket. Ez, mint a zsidó titokzatokba mélyen avatott tudós, a dolgot készpénzül veszi s bölcs határozatképen meghagyja, hogy úgy kell eljárni a hallal, mint akármilyen halott zsidóval, mielőtt eltemetik. Aztán pedig a zsidó temetőbe kell eltemetni s ez igy meg is történt. — Iskolai értesítők. A tolna-baranya-somogyi luth. egyházmegye bonyhádi algymnáziumában 5 tanár vezetése alatt tanult 146 tanuló; ezek közt anyanyelvre nézve saját bevallásuk szerint volt 124 magyar, 22 német. Az értesítőt Wiesner B. igazgató szerkesztő. A budapesti ref. főgymnasiumnak ez évben 341 növendéke volt. Az iskolában van 11 tanár és 8 melléktanár. Nemzetiség szerint a tanulók közt volt 338 magyar, 2 szerb, 1 román. Vallás szerint 144 reform., 13 ágost., 88 r. kath., 3 gör. kel., 93 zsidó. A tanulók közül csupán magyarul beszél 147, magyarul és németül 153, magyarul,németül, francziául 28, magyarul és francziául 4, magyar, német, franczia, tótul 3, magyar, német, tótul 3, magyar, német, románul 1, magyar, német, szerbül 1, magyar, német, franczia, szerbül 1, magyarul, tótul 1. Az érettségi vizsgálatok eredménye a lefolyt tanévben a következő volt: Az 1876—7-ik iskolai év elején szeptember hó 12-én jelentkezett érettségi vizsgára 2 magántanuló és négy tanuló pedig javító vizsgára, kik mindnyájan átmentek. Ugyanezen iskolai év június havában 13., 14. és 18 án tartott érettségi vizsgálaton jelen volt 27 ifjú, kik közül érett lett átalános kitüntetéssel 2, több tárgyból nyert kitüntetéssel 2, egyszerűen érettnek nyilváníttatott 22, 3 pedig rövid időre visszavettetett. Az ezen iskolai év folyamában érettségi vizsgálaton megjelent 33 ifjú közül jogi pályára lépett 14, orvosira 7, papi pályára 3, technikára 2, tanári pályára 1, mérnök 1, gazdaságira 1, katonaira 1, erdészetire 1, határozatlan 2, összesen 33. Az idei növendékekkel együtt összesen 652 növendék tett érettségi vizsgálatot 13 év alatt. Az értesítőt Vámossy Mihály igazgató szerkesztette. A szegedi állami főreáltanodában tanított összesen 23 tanár; a növendékek száma 420. Ezek közül csupán magyarul beszél 63, magyarul-németül 259 (!), magyarulszerbül 6, magy.-ném.-román 21, magyar-német-szerb 40, magyar-német-szerb-román 4. Érettségi vizsgálatra jelentkezett 29, ezek közül kiállotta a vizsgálatot kitüntetéssel, egyszerűen 19. Figyelemre méltó, hogy a 420 tanuló közül 182 kereskedőnek vagy iparosna a fia. Az értesítőben Lévay Ferencz tanár értekezik a szegedi kiállításról. — A debreczeni m. kir. gazdasági tanintézet és a kapcsolatában levő földmives iskola értesítőjét Domokos Kálmán igazgató közli. Ez intézet czélja, mint az értesítő előadja, a mezőgazdasági pályára készülő ifjaknak — mint leendő birtoktulajdonosoknak, bérlőknek, vagy gazdatiszteknek — megfelelő alapos képzettséget adni s alkalmat szolgáltatni, hogy a mezőgazdasági üzletben fontos elméleteket, de különösen a gyakorlati gazdálkodás módját, sőt a szükséges kézfogásokat is elsajátíthassák; az okszerű rendelkezés szemtanúi és közreműködő tényezői lehessenek s így a mezőgazdaság minden ágában, a szakképzettség korszerű tudományos alapját megszerezhessék. A tanfolyam három évre terjed és mindenik tanév két félévre van osztva. Az első tanévben a hallgatók főleg a mezőgazdasági üzlet gyakorlati részébe vezettetnek be; minden gazdasági munkában részt vesznek s igy a kézfogásokat is elsajátítják. Elméleti téren leginkább csak a mennyiségtan és természettudományokból hallgatnak előadást, hogy ez által hézagos előképzettségük tömörittessék s a következő években az elméleti szakelőadásokat annál biztosabban megérthessék. A második és harmadik tanév a mezőgazdasági alap-, szak- és segédtárgyak előadására s azokra vonatkozó gyakorlati útmutatásokra szolgál. Az intézet rendes hallgatói az első évben 20, a másod és harmadévben 40 frt tandíjat fizetnek, ez alól azonban a debreczeni születésűek föl vannak mentve. Az első évi tanfolyam az intézeti gazdaságban lévén elhelyezve, a teljes ellátásukért az 1-ső éves tanulók, a tizenegy hóra terjedő egész időre fizetnek 210 irtot, két részletben félévenkint előre,mely tápolit senkinek el nem engedtetik. Az előadott tantárgyak közül a fontosabbak a következők : Talajismeret, át. és részi, növénytermelés, rétművelés, kertészet és szőlőmivelés, át. és részi, állattenyésztés, mezőgazd. eszköz- és géptan, mezőgazd. üzlettan, könyvvitel, méh-, baromfi-, hal-, és selymértenyésztés, erdészettan, gazd. műipartan, földmértan, mezőgazd. statisztika, stb. Sajnos, hogy e tárgyakban tankönyv hiányában a tanulók jegyzeteikre, sőt német segédkönyvekre is vannak utalva. E bajon elsősorban az intézet tanárai segíthetnének. A tanárok 11-en vannak, a hallgatók száma 49 volt. — Az intézettel összekötve levő földmives iskolában, melynek czélja kisebb birtokosokat saját birtokuk okszerű és a kor kívánalmainak megfelelő kezelésére oktatni, valamint nagyobb birtokokba és uradalmakba szükséges alsóbb rendű közegeket, felügyelő hivatalnokokat, gyakorlati úton képezni, a tanfolyam 2 évre terjed, akik azonban a gazdasági üzletben nagyobb áttekintést és gyakorlatot óhajtanak szerezni, azok » harmarlik évben is a gazdaságba» «ausk s ott felügyelőkül az üzlet vezetésnél, mint gyakornokok használtatnak. Ez iskolában 4 tanár 46 tanulót tanított. — Rendőri hirek. Tüzeset. A III. kerület felső főutczában egy istállóban ismeretlen módon, állítólag szándékos gyújtás folytán tűz ütött ki, de szerencsésen a szomszéd házban lakó tűzoltók által idején észrevéve, elnyomatott. — A koronaherczegutcza sarkán f. hó 17-én egy ezüst női hengeróra találtatott. Az óra aranyozva van s számmal ellátva. Tulajdonosa a főkapitányságnál jelentkezhetik. — Munkó Erzsébet tápió-szécsői asszony, a reá bízott kis Grosz Róza csecsemőt, ahelyett, hogy hazavitte volna, a dohány-utczában egy kapu alá tette. A gyermek anyja kinyomoztatván, értesült gyermeke sorsáról, s a nála jelentkező asszonyt, ki a havi tartási díjat akarta felvenni, ma elfogatta. — Főnyerő. Egy csehországi kereskedő a napokban vizsgálat alá vette azokat a hitelsorsjegynyerő számok lajstromait, melyeket a szerencsés nyerők nem vettek föl. E közben rábukkant, hogy egy birtokában levő sorsjegy már az ápril 1-én tartott húzáson 100.000 frtot (azaz tisztán 170.015 frtot) nyert. Most Bécsben jár a pénzért. A HON magántávsürgönyei. Péra, jul. 18. (Ered. sürg.) Layard a kormánynyal az angol hajóhad rendszabályai-ról alkudozik.