A Hon, 1877. augusztus (15. évfolyam, 197-225. szám)

1877-08-12 / 208. szám

Ez idő szerint it. is az alapitó és évdijas tagok Után befolyt alapból ösztöndijakat létesítettek külön­böző tudományszakok tanulóinak s a nyelvmivelés közvetlen tényezőjét csupán egy tudományos irányú folyóirat, a »Transsylvania« képezi. Az egyesület tagjai csak belföldiek lehetnek tekintet nélkül azok vallására és nemzetiségére, sőt gyűléseiken a románon kivül más nyelv használata is meg van engedve. Alakult az egyesület 1861-ben B. Schaguna A. és Sterca Sulucz Sándor volt érsek­­metropoliták kezdeményezésére. E tájékoztató bevezetés után lássuk az augus­­tus 5. 6. 7. napjain tartott gyűlés lefolyását. Augusztus 5-én i. e. 9 órakor mintegy 150-en a román intelligentia köréből összegyűltek a gör. kath. gymnasium udvarán Petrisor tanár által rög­tönzött pavilionban, hova Vancsa János érsekmetro­­polita küldöttség által meghivatván, Bologa János nyug­ curiai biró, mint elnök megnyitotta a közgyű­lést. Beszédében utalt a lefolyt 16 év sikerére s buz­dította a tagokat, hogy az egyesület feladatát minél teljesebb mérvben igyekezzenek megoldani. Végül Schaguna és Sterca Sulucz érsekek emlékét kegye­­letesen felújítván felszólította a gyűlést, hogy válasz­szák meg az egyes bizottságokat s jelenjenek meg a székesegyházban tartandó isteni tiszteleten. A vá­lasztmány múlt évi működésének megbírálására, a számadások megvizsgálására, hátralékos tagdíjak felhajtására s a beérkezett kérvények elintézésére egyes küldöttségek választatván, a gyűlés azon napra feloszlott s kezdetét vette az isteni tisztelet. A gör. katholikusok ez időszerinti nagy tudo­­mányo­s nemes szellemű főpapja maga vezette ez is­teni szolgálatot káptalanjának fényes segédlete mel­lett. Egyszersmind Sterca Suluc érsekért requiem és emlékbeszéd tartatott. A székes­egyház egészen meg­telt közönséggel s isteni tisztelet után Sterca Sulucz sírjához vonultunk ki, majd még V­ancsa érseknél tisztelegtek a gyűlés tagjai. Sulucz sírját igénytelen fakereszt jelöli meg, mert az általa tett iskolai ala­pítvány terhére megszavazott összeg elégtelennek bi­zonyult egy megfelelő síremlék költségeire. A jelen­­voltak közül sokaktól hallottam, hogy a megbol­dogult érsek rokonai is jelentékeny hagyományokban részesültek, de azért tűrik, hogy az iskolai alap rój­­a le a kegyelet tartozását. Ugyancsak a gyűlés helyiségében vette kezde­tét d. u. 2 órakor a banquete, hol nők is vettek részt s csak úgy omlott a toasztok árja, mintha tiszta ma­gyar ebéden lettünk volna. Bologa elnök ő cs. kir. apostoli felségére mondott szép szavait állva hall­gatta végig a gyűlés, s viharos setreasce kiáltásokkal fejezte ki alattvalói hódolatát. Fekete kanonok, a ki a rendező bizottságnak is fáradhatatlan elnöke volt,) Bologa elnökért emelt poharat, Boheczel nyug. főka­pitány a balázsfalviakat éltette, hol a román mive­­lődés világitó központja van már pár század óta, s hol most is nagy vendégszeretettel fogadták a gyű­lést. Bologa elnök Vancsa érsekre, dr. Szilassy ko­lozsvári egyet. tr. Cipariu prépostra, mint a román nemzetiség philosophusára s Baritiura elismert his­torikusokra emeltek poharat. Baritiu Román Miron gör­­kel. érseket éltette, kit félreértésből s mások hi­bájáért sajnosan meg kell ugyan támadnia­, de a ki­nek nagy érdemei előtt tiszteletes hajlik meg. S igy folyt még tovább s folyt volna tán estig, ha az elnök be nem fejezi a gastronomiai gyülésezést. Este bálra gyűltek össze, hol eredeti tánczait mutatta be a fiatalság. A románka után éjfél tájt következett a herregana eredeti népies costumeben előadva tanuló ifjak által. E vigalom jövedelméből fedezte a rendező bizottság tetemes kiadásait. Másnap d. e. 9 órakor adták elő a beküldött bizottságok jelentéseiket s számolt be a választmány egy évi működéséről. A társulat vagyona most érték­papírokban s készpénzben 68.523 frt 57,2 kr. Múlt évben 64.106 frt 94 kr. volt, tehát egy évi gyara­podás 4.416 frt 63 Va kr. csak uj tagok alapitó­k által 575 frt. a gyarapodás ez év alatt. A tőke kamatjö­vedelmének 4/5 -ét felhasználják x/5 -ét tőkésítik. Ezen kivül 14.667 frt 721/1 kr. akadémiai alapot gyűjtöt­tek. A lefolyt év alatt tisztviselők fizetésére kiadtak 2510 frt. s ösztöndíjakra, segélyekre 2550 ftot, ösze­­sen 5060 frtot. Ez összegből első titkár 400 frt. II. tit­kár 300 frt, a társulat lapja 700 ft, könyvtárnok 50 frt, pénztárnok 200 frt stb. Az ösztöndíjakat következő­leg osztották volt ki: Egy kereskedelmi akadémiai tanuló Bécsben 300 frt, két reáltanuló 140 frt, két hazai kereskedelmi akadémiai tanuló 140 frt, két földmives iskolai tanuló 120 frt, egy gymnazialista Marko­vics Szrégeni kereskedő alapitványából 60 frt, egy gymnazista Dobokay alapból 60 frt, egy se­géd 20 frt, két népiskolai tanulónak, kik a gyü­mölcstenyésztésben tűntek ki 40 frt, két képezdei nö­vendéknek 120 frt, 6 szorgalmas jó magaviseletű mesterlegénynek 150 frt, húsz iparos gyakornoknak az ország különböző pontjain 250 frt, egy szőlőmi­­velési szakmunkára 400 forint, szegény tanulók se­gélyezésére a brassói gör. kel. gymnáziumnál 200 frt, a balázsfalvi gör. kath. gymnáziumnál 100 s Szamos­­ujvárra ismét 100 frt. Könyvtáruk gyarapítására 80 frt. Egy tanulónak, ki Bukarestben román irodalmat tanul, adtak 300 frtot. A fentebbi számok leginkább mutatják az egye­sület hasznos munkásságát. Az ország jólléte a mivelt életképes állampolgárok számától függ. Mi tehát csak örülhetünk, hogy ha mindjárt kizárólag egy faj ér­dekében is ily irányban működik az egyesület. Ké­sőbb népszerű tudományos munkák kiadására is rá kerül a sor. Ez idő szerint az időnként felolvasott értekezések a társulat közlönyében adatnak ki. Most Baritiu értekezett a különleges román házi ipar fej­­lesztésének szükségességéről és módjairól. A jelentésekkel délig eltelvén az idő: átmen­tek a tagok az érseki ebédre. Valami száz személy részesült az érsek vendégszeretetében. Onnan derült hangulatban tértünk vissza a budget tárgyalására, hol a nyelvek annyira feloldódtak, hogy egy-egy téte­len órákig el tudtak disputálni, így a könyvtárnok 50 fija épen két s fél órát vett igénybe pusztán azon for­malitás okából, hogy előre vagy utólagosan fizessék-e. A bécsi kereskedelmi akadémiai tanuló stipendiumát 400 frtra emelték s egy népszerű munka jutalmazá­sára 500 frtot tűztek ki. így történt aztán, hogy esti tíz óráig elhúzódott a tárgyalás s mégis másnapra maradt a tisztviselők választása. Nem lehetetlen ugyan, hogy egy kis kortesfogás sugallta azt az agyon­beszélési politikát, mert akkor éjjel nagyon sokan eltávoztak a vonatokkal s másnap kényelmesebben választhattak a jelen maradtak. Ez a régi tálabirói taktika, tehát itt sem ismeretlen. Másnapig újból bállal rövidítette a fiatalság az időt. Elnök lett a káptalan sok képzettségű prépost­ja Cipariu, alelnök Bologa János. Első titkár és szerkesztő Baritiu, második titkár Hodos. A választ­mányi tagok összeszámolása csak délután 3 órakor mehetett végbe. Időközben az új elnököt is küldött­­ségileg üdvözölték, ki aztán ebédre marasztotta a gyűlést. így teltek el a gyűlés napjai s én, a ki szoron­gó aggodalommal jelentem ott meg, nagy lelki öröm­mel tapasztaltam, hogy van egy tér, hol román test­véreink is letéve a politika harczias fegyverzetét hig­gadt komolysággal, habár kizárólagos jeligék alatt azt a czélt munkálják, mely mindnyájunké, t. i. az or­szág közjólétét és civilizátióját. Épen ezért nem tudom eléggé hibáztatni azok könnyelműségét, kik rész akaratból, vagy meggondo­latlan tréfából Enyeden, Gyulafehérváron s másutt s azzal allarmirozták a lakosságot, mintha e gyűlés­­ épen a jelenlegi viszonyok ötletéből s holmi politikai tendentiák tekintetéből lenne kitűzve, minek követ­keztében a belügyminisztérium be is tiltotta volna. Ez a hir rész vért szült mind a két részre s többen a tagok közül vissza is utaztak, kiket természetesen csak oly bajos fölvilágositni a hit alaptalan volta felől, mint a­mily nehéz elhitetni tulfelől azt, hogy Balázs­­falván ez alkalommal nem olyan 1848. május 2-iki népgyűlés-féle­­lm nem tisztán közművelődési congres­­sus tartatott. Épen azért óhajtandó volna, hogy a közvélemény megnyugtatására lapjaink tudomást vennének saját közvetlen tapasztalatimból merített leírásomról. —szr. Konstantinápoly, aug. 2. (Saját levelezőnktől.) A háború kezd komoly arc­ot ölteni Balkánon innen, úgy mint Balkánon túl. Ozmán pasa plevnai győzelme után Szulejmán pasa­vszki-Zágránál verte meg az oroszokat augusztus 1-én óriási veszte­­ségeket okozva nekik. Az oroszoknak itt több mint 10,000 főnyi gyalogságuk volt, megfelelő lovassággal és tüzérséggel, azonkívül több ezer bolgár volt ve­lük, hadállásaikból azonban kiverettek és szétszórat­­tak minden irányban. Ötszáz gyúrűs puska, sok ha­diszer, több zászló és trombita esett a törökök kezébe. Mehemed Ali pasa megérkezett Razgrádba; vele szemben az orosz hadsereg 12. és 13. hadtestei állnak, s ez oldalról min­dennap várhatni a döntő csatát. Az ottomán hadsereg összpontosításának megkez­dődése, s az orosz portyázók megjelenése a ruméliai vasút némely állomásainak közelében tág tért nyi­tott a részakarók vagy jobban mondva az orosz ké­mek tömegének, (mert sok ilyen van itt Konstanti­nápolyban) a legbolondabb hírek terjesztésére. Az egyik azt beszélte, hogy az oroszok már Philippopo­­lisba értek, a másik, hogy már Drinápolyban vannak, sőt volt olyan is, a­ki már Gallipolisban és a Darda­nellákban látta őket. A keresztyének legyilkoltatá­­sáról szintén számos hírt terjesztettek itt, úgy hogy a félénkek e héten tömegesen hagyták el a Bospo­­rust és a fővárost, s a Herczeg-szigetre mentek, hol most a lakások­ ára mesés magasságra emelkedett. Nem szükséges mondanom, hogy Konstantiná­polyban a legkisebb ok sem lehet a keresztyének le­­gyilkoltatásától tartani, nem csak mert itt a keresz­tyén elem számosabb, mint a muzulmán, de azért is, mivel a keresztyén és muzulmán lakosság közt a fő­városban a legnagyobb egyetértés és jó viszony ural­kodik. A birodalom székvárosának egyedül csak az okozhat félelmet, ha a rendetlen csapatok egy vesz­tett hadjárat után ide visszatérnénk, ezeknek a révén akkor történhetnek egyes kegyetlenkedések. A ruméliai muzulmán lakosság mindenesetre nagyon sokat szenved, szenved a bolgárok által elkövetett kegyetlenkedések miatt, de a kormány min­den intézkedést megtett, hogy a megtorlásoknak ele­jét vegye, így épen most rendeletet adott a kormány­zónak, hogy a békés lakosság életét és vagyonát kí­mélje s vegye pártolása alá még a lázadók családait is, a legszigorúbb büntetéseket alkalmazván mind­azok ellen, kik e rendelet ellenére cselekesznek. Bizonyos európai lapok levelezői a törökök csüggedéséről és elbátortalanodásáról beszélnek, de ez urak nagyon csalatkoznak, mert az önbizalom nagy a török hadseregben és parancsnokaiban. Épen most kapom a »Messager de Vien­­n­e« czimű bécsi lap jul. 27-iki számát, melyben egy jul. 18-dikán kelt konstantinápolyi levelet találok. A képtelenségnek netovábbja az, a mivel e lap levele-­í­tője olvasóit tángálja. A többek közt ezeket mondja e levelező : »A törökök nagyban fegyverkeznek, vásárolják a hadiszert s mindenféleképen készülődnek. A kérész- i­lyének ellen átalában nagyon fel vannak ingerülve­­ ... Bizonyára nagyon kegyetlen indulattal lehetnek, látván, hogy teljesen el vannak szigetelve s Európa elhagyta őket.« Erre mindenekelőtt azt felelem, hogy a török népesség igen elégedett lenne, ha élelmi­szerekkel elláthatná magát, nem hogy fegyvereket vásároljon. A törökök csaknem mindnyájan a kormányt szolgál­ják, s 5—6 hónap óta nem kapván fizetést, oly szá­nalomra méltó anyagi állapotban vannak, hogy azt lehetetlen leírni. — A­mi azt a kérdést illeti, hogy­­ haragusznak, a­miért Európa magukra hagyta őket, s mondhatom, hogy harag helyett, nagyon elégedettek,­­ mert ha szövetségesei volnának valamely nagy hata­lomnak, a győzelem dicsősége ez utóbbié lenne s ak­kor talán roszabb föltételeknek kellene magukat alá­vetniök, mint ha az oroszok legyőznék őket, míg ha maguk egyedül verik meg az oroszokat mindenütt, akkor a győzelem dicsősége is egyedül az övék lesz, s egyedül ők fogják megszabni a béke föltételeit. Ily okoskodást hallottam minden török szájából, a­kivel csak e tárgy felől beszéltem. Szerver pasa, az új külügyminiszter, most foglalta el állomását. Aarifi pasa lemondá­sának oka az volt, hogy a volt külügy­miniszter nem értett egyet a nagyve­­z­é­r­r­e­l. A kabinet e személyváltozással sem nem nyert, sem nem vesztett semmit, mert sem Aarifi, sem Szer­ver pasa nem olyan emberek, kik helyzetük magas­latán állanának. A háborút Taganrogból táviratozzák a­­La Liber­­té-nek, hogy a muszkák az azovi tenger főbb kikö­tői körül torpedókat sülyesztettek el, úgyszintén a krími partokon is. Abukti­s Karanageni mellett tö­rök hadi gőzösök jelentek meg, de csakhamar eltá­voztak. Hornby admirál és dr. Dickson szemleátjukat Gallipoli mellett befejezve, jelentést tettek Layard­­nak. Ugyancsak Layard előtt kijelentette két ame­rikai missionarius, hogy a bolgárok Rumelia északi vidékein nagy kegyetlenséget követnek el, de Sulej­­man pasa szigorú fegyelmet tart a rendes csapatok fölött. Sumlából táviratozzák a »DailyTeleg.«-nak kedden estétől. Az előőrsöknél a csatározások foly­nak. A cserkeszek Alamia (?) mellett két élénk csa­tában verték meg az ellent, mely Jantra körül cso­portosul. A muszka foglyok állítják, hogy a musz­ka seregben nagy az élelemhiány, s sok katona szen­ved e miatt. A török sereg ellenben jól van élelmez­ve, s mind physikailag, mind erkölcsileg igen jó álla­potban van. Az oroszok kegyetlenségei. Izmail Haki pasa, a vani, bajazidi és alasgerdi kormányzó jelenti . Az oroszok Husszein kolia Yus­­suf seiket Isghliben teljesen kifosztották, családját fogságba hurczolták. Öt vagy hat lahiri kurd vezér, kiket az oroszok magukhoz hivattak, úgy szintén a bedir­ad­ai előkelőség, valamint 57 más egyén a Yacsimi törzsből egy örmény püspöki székhelyhez hurczoltatott Utsch-Kilissza közelében s ott leöletett. Toprak-Kale, valamint a körötte fekvő falvak szét­romboltattak ; sok lakó s nemcsak mohamedán, bán-A muszkák mniamis viselt dolgai. (A »Daily Telegraph« táviratai.) J­e­n­i-Z­a­g­r­a, Szerda. A barbár ellenség tel­jesen visszavonult ezen vidékekről s kegyetlenségének s embertelen gonoszságának (a távirat jelzői Szerk.) oly borzasztó jeleit hagyta hátra, hogy azok leírását megkísérteni sem lehet. A muszkák go­noszságának aljas tanúsága már az is, hogy e várost s a szomszédságában lévő virágzó községeket mind leégették. Ezen szétrombolt helyeket közvetlenül kör­nyező mezőkön a legrettenetesebb látvány nyílik meg a szemlélő előtt. A muzulmán parasztok temetetlen tetemei százanként hever­ne­k itt közel és távol azon mezőkön, melyeket nem­rég saját verejtékekkel műveltek. A holtastok közt nagy csapat kutya és disznó kábo­­rog, lerágva csontjaikról a még megmaradt húst s az egész rettenetes környék telve van raga­dozó madarakkal, melyek a nagyobb állatok eltűné­sét lesik. Valóban teljesen lehetetlen leírni azon rette­netes látványt, melyet e szerencsétlen tartomány a muszka hódoltság után felmutat. Az egész vidék csontháznak s sivatagnak látszik. A barmok szerte­szét futkosnak keresve füvet a leégett talajon saját gazdáik holttestei körül. Egy tekintet Jeni- Zagra mostani vidékére, bizonynyal beteggé tenné az ön oly lelkesült agi­­tatorjait, kik a »keresztyén reform.­— Nagy nemzeti ünnepünk, szent István napja méltó megülése s a körmenet dí­szének emelése czéljából a hatóság tizenkét fiatal tisztvisel­őnek engedélyt adott, hogy diszmagyarban részt vegyenek az ünnepélyen, mint őrség a szentség körül. — A budapesti csónakázó egyesü­let több tagja f. hó 13. nagyobb kirándulást tesz Tolnáig, hova 14-én este 6—7 órakor érkeznek. — A fiumei tengerészeti akadé­miában a legközelebbi iskolai év kezdetével 12 fizető és 8 félszabad hely lesz betöltendő. Jelentkez­hetnek osztrák vagy magyar állampolgárok gyerme­kei 13 — 15 évesek, folyamodványukhoz szükséges ke­resztlevél, honossági levél, a himlőoltásról s egészség­­­ességről bizonyítvány, szükségesek továbbá az ösz­­szes középiskolai bizonyítványok az utolsó félévi bi­zonyítvány hozzáadásával. Az ellátási átalány egy fizető helyért 600 frtot tesz,­­ egy félszabad helyért 300 forintot évenkint, mely összegnek lefizetése mel­lett minden kiadások a növendékért az intézetben fe­deztetnek. Az átalány félévenkint előlegesen a cs. és kir. tengerészeti akadémia parancsnokságához bekül­dendő, még­pedig úgy, hogy az első részlet minden év szeptember 16., a második pedig április 1-én tör­lesztessék. A pályázók szabály szerint csak az első évfolyamba vétetnek fel. Azon esetben azonban, ha valamelyik pályázó a kiszabott legmagasb kort i. i. 15 évet túlhaladta, akkor a felvétel kivételesen egye­nesen a II-ik év­folyamába történhetik, ha a pályázó a felvételi vizsgát a tengerészeti akadémiának első évfolyamában programm szerint előadandó tárgyak mindegyikéből, — kivévén a katonai tárgyakat, — jó sikerrel képes letenni. Jól bevégzett IV-ik tanfo­lyam után a növendékek mint második osztályú ten­­gerész­ apródok lépnek a cs. és kir. hadi tengeré­szetbe. Sorhajó-zászlós (főhadnagy) fokozatra a ten­­gerészapródok az állományi viszonyokhoz képest fog­nak előléptettetni, ha előleges két évi hajónlétel után a tengerésztiszti vizsgát jó sikerrel letették. Az in­tézetből való kilépés alkalmával tartozik a fizető nö­vendék egyenruházatáról és felszereléséről sajátjából gondoskodni, míg a félszabad növendék 140 forintnyi ruházati pótlékot kap. Az e helyek adományozására vonatkozó folyamodványok a cs. és kir. közös hadügy­minisztériumhoz (tengerészeti osztály Bécsben) inté­­zendők.­­ A kerületi orvosok közül némelyek (a­kinek nem inge, ne vegye magára) a hozzájuk for­duló betegek szegénységét maguk határozták meg, vagyis csak olyat gyógyítottak ingyen (jobban mond­va a város kontójára) a kit épen tetszett. A főváros tanácsa ezen eljárásnak, fölmerült panaszok folytán nyomára lévén, a kör­­orvosoknak és elöljáróságok­nak közrendeletileg tudtára adta, hogy az ingyenes gyógyítás kedvezményében mindazok részesitendők, kik a kerületi elöljáróságok által kiállított szegény­ségi bizonyítványt mutatnak föl s az orvosnak nincs joga az ilyentől dijat követelni. Ehhez csak azt tesz­­szük, hogy az ellenkező tapasztalatoknak a tanács­hoz való följelentése igen óhajtandó. — Az akusztika zárt térben. A leg­több ember azt tartja, hogy az építészek nem bírnak oly termet építeni, még ha mérnökök s fizikusok támo­gatják is törekvésekben, melynek akusztikájáról eleve jót állhatnának. Sokan a jó akusztikát esetlegesség­nek tartják. Ebben van némi igazság, mert teljes biztossággal csakugyan nem lehet jó akusztikával bíró termet építeni. De még javításához sem igen ér­tettek mindeddig. Legújabban azonban Izlandban és Párisban sikeres módját alkalmazzák, hogy a ter­mekben, templomokban a hang szét ne verődjék. Saint-Fin-Barre temploma Izlandban oly nagy vissz­hangot adott, hogy a prédikálót nem lehetett érteni s az orgona hangjai is kellemetlenül módosultak. Azon voltak, hogy a visszaverődött hangokat ttjukban fel­tartóztassák. Ezt elérték azzal, hogy 6—8 méter­­nyire a föld színe fölött bizonyos számú fonalakat feszítettek ki a templomhajó falai közt. Ugyanezt alkalmazták a párisi Notre Dame de Champs tem­plomában és az akusztika tetemesen javult. Ezt a módját az akusztika javításának megkísérthetnék a mi vigadónk nagy termében is. — Magvas­sy Mihály tornatanító néhány hétre Észak-Németországba utazott, hogy a berlini és lipcsei orthopädicus — orvosló testgya­korló — intézetekben az elferdült leánygyermekek javulására szolgáló tornászatot körülményesebben tanulmányozza, s azt budapesti tornaintézetében alkalmazza. — Trefort miniszter ur ma, szombaton utazott el Gasteinból haza felé; rövid ideig még Bécsben fog tartózkodni, s e hó 16 án már Budapes­­ten lesz. — Az Üstököse heti számának tartalma ez: Fegyverre??? (Vers Don Petrőtől.)— A lele­ményes rendőrfőnök. (Kakas Mártontól.) Sámson és Delila. (kép.) — A sebesültekért. (Vers Bartók La­jostól.) — Hasznos recipe. .— Ugorka szezon (kép.) — Apai bölcseség. — Színházi fakovák. — Három a táncz. (kép.) A bukaresti szép napok. (kép.) Égme­szelés. — Sic fata tulere. Arisztokratikus tánczviga­­lom a császárfürdőben.­­ 5 percz Gorcsakoffnál. — A hareztérről (képpel). — Szurb bravúr. — Króni­kás adomák. — A menyország kulcsa (Beranger.) — Tarka hírek. — Török paprika. — Zöldség piacz. — Subrosa. Az Üstökös megjelenik hetenként, előf­­ára évnegyedre 2 frt. — Gyanús portéka. Krausz J­akab besz­­terczebányai lakos julius 25-én a nógrádmegyei Pásztó községben megfordulván, egy ismeretlen egyén két gyémántos ékszert, egy korall fülbevalót és egy arany karika gyűrűt ajánlott neki eladásra. Hogy Krausz alkudott-e nem-e ? nem tudni, elég az, hogy az ékszereket megvette mindössze hat forinton. Az ismeretlen egyén Krausz szerint valószínűleg szoba­festő volt. Krausz eleinte örült a vásárnak, de öröme csakhamar rémületre változott, midőn hozzá értő em­berektől megtudta, hogy az ékszerek megérnek 1500 —1800 forintot. Ekkor fogta magát Krausz és futott a beszterczebányai kapitánysághoz, ott azokat letéte­­ményezte azon meggyőződését is nyilvánítván, hogy ezen ékszerek valami bűntény tárgyát képezhetik. A beszterczebányai kapitányság a letétekről fényképe­ket vétetett s egyet elküldött a budapesti főkapitány­sághoz is ,további hivatalos eljárás tekintetéből.« Az ékszer csak »C. Steindl Goldarbeiter in Pest«­­féle tokban van. — A fővárosi iparrendészeti bi­zottság tegnap d. u. 4 órakor dr. Szabóky Adolf elnöklete alatt ülést tartott, melyen minde­nekelőtt tárgyalás alá vette a közgyűlés utasí­tását a sugárúti omnibusz-közlekedés fejlesztése ügyében adandó vélemény iránt. Mivel e tárgy hosz­­szabb tanulmányt és adatokat igényel, javaslat ké­szítésre egy albizottság küldetett ki, mint szintén egy találmány is albizottságnak adatott ki a tűzifa f­elhasználásánál alkalmazandó készülék iránt. Több hirdetési oszlop fölállítási ajánlat elutasíttatott s nem vétetett figyelembe a tűzoltó parancsnokság abbeli kérelme sem, hogy a tűzoltói kocsik lovainak költ­ségeit a főváros jövőre saját költségvetésébe vegye föl. A közgyűlésnek a bizottság ajánlani fogja, hogy az országos magyar iparegyesületnek a főváros éven­kint 1000 frtot adjon segélyül. — A népszínházban holnap, vasárnap a »A kis gróf« népszínművet ismétlik. Hétfőn, kedden és szerdán utolször adják elő a M­e r­us­z­i­nát. — A Józseffiárvaház növendékei közül a tanács azokat, ki kiváló szorgalom és példás ma­gaviselet által kitűntek az elemi iskola bevégezte után még tovább is iskoláztatja. Ezek közül egyiket, ki a papi pályára szánta magát, a herczegprimás az esztergomi papnevelőbe vette föl. — A munkás egyesület sajtópöré­­b­e­n az esküdtek ítélete ellen, mely szerint Külföldy Victor és Cserny József fölmentettek — semmiségi panaszt adtak be. A semmitőszék tegnap tárgyalván az ügyet, a panaszosokat kérelmüktől elütötte és a semmiségi panaszt elvetette. — Szerencsétlenség. Vinczellér Mária, 19 éves hajadon napszámosnő tegnap délután 31/8 órakor a budai Albrecht útra néző várbástyáról sa­ját vigyázatlansága következtében leesett és súlyosan megsebesülve a szent János-kórházba vitetett.­­ Borzasztó robbanás történt a múlt szerdán Hamburgban. Berkholtz tanár laboratóriu­ma, mely a »Hohenluft«-on Hamburg központjától egy fél órányira fekszik, véletlen szerencsétlenség folytán jégbe röpült. A laboratórium tulajdonosa déli 12 óra után lépett a műterembe, hol épen 4 munkás dolgozott meg a tulajdonos gyermekei a kocsi­szín közelében játszottak. Alig hogy Berkholtz a színbe lépett, borzasztó robbanás hallatszott, és a kocsiszín meg a felszerelvények összezúzva szerteszéjjel repül­tek. E szerencsétlenségnek 8 emberélet esett áldoza­tul. A hullák — kettő kivételével — megszene­­sedve ásattak ki a délután folyamán a romok alól.­­ A postán küldött pénz biztosí­tása végett uj postai pénzeslevélboritékok hozat­nak forgalomba, melyek a postahivataloknál és a postai értékjegyek árusítóinál­­ kzért kaphatók. E borítékok a czimoldal felső bal sarkán jelvényül a magyar koronát, alatta a postasípot viselik, »postai pénzeslevélboríték ára­­­ki« körirattal, a czimoldal alsó bal szélén pedig a küldött pénz részletezésére megfelelő nyomtatással vannak ellátva. A pecsétol­dalon a pecséteknek szánt helyek ki vannak vágva, mi a végre történt, hogy a levelek megfosz­tása nehezíttessék. Ennek folytán azonban szük­séges , hogy a pénz­papírba külön beburkol­­tassék. A közönséget erről a kereskedelemügyi minisz­térium oly figyelmeztetéssel értesíti, hogy a levél szárnyainak mézgázását saját érdekében mellőzze, minthogy az tapasztalás szerint csak a levél esetle­ges megfosztásának észrevehetetlenségét mozdítja elő. Ajánlandó továbbá oly esetekben, ha csak egy vagy két darab bankjegy küldetik, ezeket gombostű­vel a burkoló papírhoz fűzni,vagy czérnaszállal hozzá fűzni és végül hogy jobb minőségű pecsétviasz hasz­náltassák, mert ez a levélre jobban reá tapadván, ne­hezebben pattanik le. A pecséteket a boríték kivá­gott helyeire akkér kell alkalmazni, hogy a kivá­gott lyuk egészen be legyen takarva, minthogy a pos­tahivatalok utasítva vannak, a nem gondosan pecsé­telt leveleket visszautasítani.­­ Az óbudai tűzre vonatkozó tag, melynél a tűzoltóság késedelmes megjelenése miatt a hajógyári tűzoltóság lett a lapokban megróva, a következő sorokat veszszük: Az ó­budai hajógyári tűzoltóság egy magánvállalat által állíttatott fel a hajógyári telep védelme czéljából. Ezen egyesület munkásokból, hivatalnokokból áll, kik, ha tűzoltás­nál megjelennek, kénytelenek munkájukat félben­­hagyni, s így nemcsak órákat, de néha egész napot is mulasztanak. Alig lehet valami természetesebb, mint hogy a fizetett munkásnak engedelem nélkül a hajógyárat munkaidő közben elhagyni, s a gyártele­pen kívül kiütött tűz oltásában részt venni nem sza­bad. A hajógyári tűzoltó parancsnokság a múlt év­ben folyamodott a tanácshoz, s felderítvén e körül­ményeket, jelentéktelen segélyezést kért a várostól, mely ha megadatik, kötelezte magát arra, hogy nemcsak Ó-Budán, de a környéken támadható tüzeknél rögtön megjelen és egész erejével részt vesz az oltásban. E méltányos kérelem a ta­nács által elutasíttatott. Tény, hogy a vá­rosi fizetett tűzoltóság nagyon elkésett, s indokol­­hatlan késő megjelenésénél már öt ház teljesen láng­ban állott. A lapokban említett heves szél való­színűleg csak a figyelő tűzoltók figyelmét terelte rész útra, hogy a tüzet jókor észre ne vegyék. Nem a plébániatéri tűzoltócsapat feladata a­ budai tü­zeknél elsőnek jelenni meg, hanem a város drága pénzén két év előtt felállított buda-újlaki tűzoltóőr­­ség van hivatva az egészen szomszédos Ó-Budán az első segély nyújtására. Hogy miért nem jelent meg ezen egészen közel fekvő őrség halmaztatott családostól. Tizenkét törzs, melynek mindegyikéhez 32 ház tartozott, kényszerittetett az oroszokkal menni. Többen útközben megölettek. A lováczi kaimakam jelenti: Az oroszok Ah­med aga volt katonát Du­kendjilarból Selvibe hivatták, hol aztán több lováczi törökkel együtt megöletett. Ugyanez a sors ért egy muzulmánt, ki utaztában gyermekével együtt szuronynyal meg­öletett. Atirnovai muttessarif és Mohamed Ali pasa jelenti. Kozákok és bolgárok lefegyverez­ték a sek­aulari muzulmánokat s aztán egy bolgár hadosztály őrizetére bízták, a mely hat szerencsét­lent közülök legyilkolt. Kadi, Vizles és Arasseli fal­vak felgyújtattak. Hadzi Mustafa efendit a bolgárok egy fához kötötték, hol három napig volt a nap ége­tő hevének kitéve, aztán fogságba vetették, a­hol van unokaöcscse is, kit kényszerítettek európai ruhát öl­teni fel. Szulejmán pasa jelenti, hogy a bolgárok a csirpáni kerületben a környék minden mohamedán helyét fölégették és sok lakost megöltek. A kudjai bolgárok különösen kegyetlenkedtek. Mehemed Ali pasa jelenti, hogy tizenki­­lenc­ csajenei lakos az ellen elől a kodja-bekiari hegybe menekült, hol az ellenség által lemészárolta­­tott. Négy gyermeket ott hagytak anyjuk holtteste mellett. Egy nő, kinek férjét s gyermekét leölték, öt sebbel menekült Ozman-Bazárba. A porta távirati tudósítását, melyet e tárgyban nagyköveteihez intézett, igy zárja be: Midőn ez uj kegyetlenségek hosszú és fájdalmas felsorolását be­­végzem, figyelmeztetem önt arra, hogy az oroszok­nak birodalmunkba való benyomulása óta nem telt el egy nap sem úgy, hogy a kegyetlenkedésük vagy rombolási dühök valamely tényét föl ne kellett volna jegyeznünk. Aggódva kérdeztük magunktól, vájjon Európa részvétlen nézője marad-e a népjog s az em­­­­beriség törvényei ellen elkövetett eme erőszakosságok-­­ nak, s hogy vájjon mi arra vagyunk-e utalva, hogy­­ az ottomán nép szenvedését a végtelenségig húzódni­­ lássuk. A hivatalos források szavahihetősége nem s tűr emez adatok legteljesb pontossága iránt kétséget é­s a túlzás lehetőségét is kizárja. Arra sem hivatkoz­­­­hatnak az oroszok, hogy e kihágásokat rendetlen csapatok vagy a bolgárok követték volna el, mert a tények ez állítást is alaptalannak tüntetnék fel. A porta ki tudja mutatni, hogy a rendes orosz csapa­tok Listovába és Tirnovóba való bevonultukkor min­den muzulmán lakást kifosztottak s a lakossággal szemben a gyilkosság s a megbecstelenítés bűntényét számtalanszor elkövették, a mint azt hitelt érdemlő idegen szemtanuk által is be lehet bizonyítani. Szük­séges tehát, hogy ön e tényeket lehetőleg terjeszsze s minden alkalmat megragadjon, hogy a közvéleményt az oroszok barbár hadviselési módja iránt felvilágo­sítsa, hogy a czivilizált világ, ha már más megtorlás­ban nem részesül az, egyhangú helytelenítése által kárhoztassa el. Aláírva (aug. 8-án) Server. A törökök fényes győzelme Vladinánál. (A „Daily Telegraph” táviratai.) L o v c s­a, kedd éjjel. Ozmán pasa uj csatát vi­­tett s ismét nyert — ez alkalommal a Lovcsától Plev­na felé vezető útón Vladina község mellett. A muszkok előbbi megveretése után Ozmán pasa a futó ellenséget lovasságával messzire űzte a Jantra irányában. Két nappal ezelőtt úgy találta, hogy a musz­kák csoportosulni kezdtek s jelentékeny erősítéseket nyertek; csakhamar azután hírül hozták neki, hogy újból meg akarják kisérteni a támadást. Szétszórt erőit összeszedve Ozmán pasa erős helyet foglalt el Jantra mellett s ott sánczot készít­vén várta a támadást; csapatainak nagy bizalma volt vezérükben s várva várták az összeütközést. Ma reggel korán megérkezett a várt alkalom. A muszkák igen nagy számmal jöttek a támadásra, az ottomán csapatok pedig látszólag ugyanazon hadi taktikát követték, mint a plevnai nagy győzelem alkal­mából. A muszkák a csatát heves tüzeléssel kezdték meg az ottomán tüzérségre, mely erre azonnal élén­ken s hatásosan viszonzott. A tüzérségi párbaj hosz­­szabb ideig tartott, a­nélkül hogy a muszkák előbbre nyomultak volna. A muszkák támadása alatt oldalt és középen a gyalogság nagy tömegekben haladt a törökök ellen, mely erős tüzeléssel fogadta őket. Egész napon át az összes vonalon öldöklő harcz folyt, de a muszkák nem voltak képesek kiverni Oz­mán pasát a jól választott állásból. Minden megújult kísérletük rettenetes veszteség által lett megbün­tetve. Az ottománok minden helyet megtartottak,­­ nagy kitartással és bátorsággal harczoltak, megemlé­kezvén nem régi diadalukról ugyanazon ellenség el­len s tudva azt, mily nagy következményei lehetnek ezen fő muszka haderő veszteségének. A támadás is nagy határozottsággal s tűzzel történt. Csak a tábornok erélye s a védők önkénytes föláldozása volt képes mindannyiszor visszaverni a muszka gyalogságot, mely daczára annak hogy az erős tüzelés többször egész sorokat vitt el közülök, habozás nélkül haladt előre. Midőn a kellő pillanat megjött, Ozmán pasa vé­delmi állását támadóvá változtatta s ez elhatározta a nap sorsát s uj diadalt szerzett számára. A muszkák az egész vonalon visszaverettek, számtalan halottat és sebesültet hagyván a csataté­ren. A veszteséget jelenleg egyik részen sem lehet számokban kifejezni, de igen jelentékeny. A részlete­ket meg fogom sürgönyözni. A muszkák terve nagy valószinüség szerint az volt, hogy egész erővel fogják megtámadni s miután így őt megverték, azután Mehemed Alit támadják meg. Ezen tervezet a roppant fontosságú vereség foly­tán megsemmisült, tiok érdekében szónokolnak. (Ez Gladsto­­nenak és társainak szól. Szerk.) De még annál is roszabb, mint közölni lehet. Azon dolgok, melyeket a muszka csapatok itt körös­körül az élő embereken elkövettek, kétségbe vonhat­­lanul kegyetlenek s utálatosak. (Az angol »shocking« szó a megvetés jele, le nem forditható. Szerk.) Lát­tam és beszéltem több száz menekülttel s különösen néhány zsidó családdal, melynek sikerült a betola­kodott ellenség körmei közül megmenekülni. Azok, kik Eski-Zágráról jöttek, állítják, hogy ezen kerületben minden nő és leány kivétel nélkül h­árom módra megsértetett Gurko kozákjai vagy a bolgár keresztyének által. Egy va­lóban gyönyörű tizenhatéves leányon egymásután tizennnyolc­ muszka ka­tona tett erőszakot. A leány meghalt Dr. Henslie, a veröskereszt-társaság tagja s én együtt néztük meg őt s hallottuk e szégyenteljes történetet haldokló barátaitól. Rettenetes, hajmeresztő ezen do­log, de biztosítom önt, hogy ez csak egy eset azon sok közül, melyet e szegény nép elbeszélt.« Eddig a tvirat, melyet szó szerint közöltünk. Gurkó s a többi orosz vezérek — gazemberek!!! Az ázsiai harertérről. (A »Daily Telegraph« távirata). E r z e r u m, kedd. Ismail pasa, ki most Bajazid mellett van, épen most kapott megerősítéseket. A kurdok a török kormány intézkedései folytán meg vannak nyugtatva. Tegnap Ardahán mellett a musz­kák két regimentje s 1600 basibozuk ütközött össze. A muszkák megve­rettek. S­u b­i t­a­n, hétfő. A muszkák épen most lépték át a határt Ani mellett. Erős állást foglaltak s Mak­­tár pasát fenyegetik. A törökök jobbszárnya táma­dásra készül. S u b i t a n, kedd. Mondják, hogy a muszkák Ani romjai közé vonulva ismét visszamentek a folyón s igy elhagyták előbbi állásukat. Tergukaszoff tábor­nok igen tevékeny. Ismail pasa őrködik fölötte. Alexandropol, aug. 7. Mihály nagyher­­czeg megérkezett ide s nemsokára Mirsky tábornokot is várják. Állítják, hogy a muszkák már néhány nap múlva újból megkezdik a támadást. Oldenburg herczeg elhagyta Tiflist s Pétervár­­ra megy. Csernajeff tábornok, ki most Rostoffban van, holnap indul onnan, hogy a kaukázusi táborhoz csatlakozzék. E r z e r u m, aug. 7. A muszka seregek mozgá­sai a középen s balszárnyon a támadás megújítására mutatnak.

Next