A Hon, 1877. szeptember (15. évfolyam, 226-255. szám)
1877-09-17 / 242. szám
242. szám. IV. évfolyam. J'tiadó-hivatal: ..:rátok-te Alhsnaaum.vídszint s:.: íS/f'S ií. íj: Postán küldve, ■ youd.ipe3ten í.ázhoz hovfivs rugg.'Ki én esti kiadás együtt: 3 hi'mla pra...........................................fi frt kr. 6 hónapra...........................................12 » » Az esti kiadás postai külöz.küldéséért fedilfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Heggel! kiadja. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. est, 1877. Hétfő, szept. 17. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkeszteséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. KERÖLTÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok* tere, Athenaeum-épület) küldendők. »ijwimiwimiii awii iimi iTt~nTi~trTn^trTTimirTz-f-nn,^\____ Budapest, szeptember IIi. A harcztérről jövő hírek egyébről sem tudnak beszélni, mint a török győzelmekről. Már megszoktuk, hogy ez rendesen igy legyen s ha csakugyan »beteg« a török, e »betegség« nem más, mint az, hogy szakadatlanul veri a muszkát és oláhot. Még pihenőt sem tart. — Újabb havettéri hírek tekintetében táviratainkra utaljuk az olvasót, hlogy minő hatást kelthettek a török győzelmek a mérvadó muszka körökben, azt igen ékesen illustrálja Ipiatieffel folytatott beszélgetése a »Pr.« harertéri levelezőjének. Minő piano hangon beszél azon Ignatieff, ki a keleti bonyodalmak ördöge volt! Mennyire szabadkozik, mintha ő lovalta volna föl Oroszorságot a háborúra, s mintha igen kevésre becsülte volna Törökország ellenállási képességét! Nagy elégtétel ez Törökországnak. Az említett levelező egy Canini nevű olasz tudósítóval látogatta meg Ignatieffet nemrég Gerni Studenben, hol Ignatieff — éles ellentétül a követségi palota fényével, szalmagunyhóban lakik s pár bevezető sor után a következőkben adja elő az érdekes látogatást: »A beszélgetést azon állításra vittük át, hogy Oroszország csalódott Törökország ellenállási képességében. Erre Ignatieff ezt jegyzé meg: »Jól tudom, hogy engem vádolnak s terjesztik a hamis hírt, hogy én a császárt mn informáltam alaposan Törökország erejéről, de épen ennek az ellenkezője igaz. Én voltam az (oh, oh!) aki mindig rámutattam a törökök fanatismusára és soha sem szűntem meg hangsúlyozni, hogy a porta 600,000 embert is képes talpra állítni. Nem mind katonák lesznek azok, de igenis fanatizált emberek. A porta a maga lételéért küzd, mi pedig egy eszméért (jól ismerjük) harczolunk. Én jól tudtam (! ?), hogy a törökök mikép fognak védekezni és ebből nem is csináltam titkot soha. Én oly kevéssé tanácsoltam a háborút. Csak egy pillanatban akartam a háborút: akkor, midőn Boszniában és Herczegovinában a fölkelés dühöngött, Bulgáriában a lázadás kitört és Szerbia absorbeálta (!) a török haderő egy nagy részét. Ha mi e pillanatban törtünk volna Bulgáriába, a czél gyorsan el lett volna érve. De akkor nem akarták. Időt engedtek Törökországnak a fegyverkezésre és elvesztegettek két esztendőt. A conferenczia pillanatától kezdve ellensége voltam a háborúnak és ebből származott engedékenységem (!) a conferenczián. Csodálkoztak, hogy pontról pontra engedtem és isten tudja, mit nem gondoltak. De én épen csak el akartam kerülni a háborút.« Mi azt az ellenvetést tettük, hogy a jegyzőkönyv mégis csak létrejött. Ignatieff tábornok viszonza: »Igen, de hiányzott a nyomaték. Ha a törkök elébe nem tartják az öklöt, nem hisz a dolog komolyságában. Ha teljes komolyságot mutattak volna a törököknek, nem került volna háborúra a dolog.« Ezúttal mellőzöm a tábornok nyilatkozatait a konferenczia egyes diplomatáiról s csak azt emelem ki, hogy ő ismételten hangsúlyozta, miszerint komolyan a béke fentartására (?) törekedett. A beszéd ezután az ágensekrre került, kiket a diplomaták használni szoktak. Erre nézve így nyilatkozott Ignatieff: »Én mindig arra törekedtem, hogy képviseljem azon eszméket, melyeket sokan táplálnak. Ennélfogva sok emberre találtam, kik örömest szolgáltak nekem, mert érdekeiket képviseltem és jobban szolgáltak nekem, mint minden fizetett ágens. Lássák, ez az én »titkom,« a sok ágens felhasználását illetőleg. Azt mondták rólam, hogy annyit meg annyit fizettem meg: de hisz erre nem volt szükségem.« E tárgyról a beszélgetés természetesen átment a bolgárokra, s mi azon nézetnek adtunk kifejezést, hogy Oroszország csalatkozott az ő közreműködésükben Törökország ellen. Ezzel szemben azt felelte Ignatieff s válasza a felhozott tárgy jelentőségét messze túlhaladni látszott. »Ezen közreműködésre nem lehetett számítani; a Balkánon innen igen el van maradva a vidéki lakosság, csak a Balkánon túl lalkik a vagyonosabb, műveltebb, befolyással biró osztály, ott sűrűbb is a bolgár népesség és számosabb, s ott is voltak időközünkint a nagyobb mészárlások. És lássák — folytató. Ignatieff, ez nehezíti meg annyira e kérdés megoldását. Török kézben hagyjuk e eme kerületeket, hol a bolgárok számosabbak és csak a Balkánon innen vigyük keresztül a felszabadítás (!) művét? Nem volna-e az esztelenség? Nem volnae ezlehetetlenség? Vagy elszakítsuk őket ? Hol leend a határ ? Ezen kérdés szerencsés megoldásában fekszik az egész mű súlypontja.« Azon kérdés, várjon meghozza-e a háború ezen megoldást, és minő megoldást, többé nem lett érintve. Ignatieff tábornok maga megszakitá a beszélgetést, és Canininak engedte át a szót, ki a dunai conföderatióról kezdett beszélni. Canini az olasz összeesküvők példányképe, s ő dicsekszik azzal, hogy azok közül az elsők egyike. Mint költő »Marco Antonio« néven ép annyira ismeretes, mint bölcsészeti munkáiról, de nem kevésbé forradalmi kalandjairól.« Népfelszabadítás az ő jelszava, és miután Oroszország proclamálta most Bulgária felszabadítását a török utalom alól, Canini, a bolgárbarát az orosz táborba sietett, félretette philologiai tanulmányait és orosz s román lapoknak levelez. Canini elbeszélte egy látogatását, melyet tavaly Kossuthnál tett a bolgárok ügyében. Canini szia- , vopbil népgyűléseket rendezett Olaszországban és óhajtotta, hogy Kossuth is tegyen egy jó szót a bolgárok mellett. Klapkával, Pulszkyval és d’Ancona tanárral Canini 1862-ben Turinban dolgozta ki a dunai confoederatió tervét, mely aztán uj szerkezetben Kossuth által is jóváhagyatott. Akkor helyeselte az exdictátor a bolgárok felszabaditását a török uralom alól. De 1862-től 1876-ig nagy út van és tempóra mutantur. . . . ! Callinit tavaly igen kelletlenül fogadta Kossuth, ki nem emlékezett arról, hogy annak idején beszélt volt Caninival a dunai confoederatióról. »De hiszen én leírom az ön által aláírt tervezetet« — mondá Caninis ; »közzé is tettem.« »Nem volt joga azt közzé tenni« felelé Kossuth. — »Tehát mégis emlékszik ön valamire,« jegyzé meg Canini, ki ezután Garibaldi sympathiáiról beszélt a délszlávok iránt. »Éhez ön és Garibaldi nem értenek. Ön Oroszország agense!« — mondá Kossuth, mire Canini előmutatta ajánlólevelét. Kossuth elolvasta azt, de midőn látta, hogy arra szólítják fel, hogy a délszlávok mellett lépjen föl, igy felelt: »Soha, soha, soha!« Ignatieff figyelmesen és mosolyogva hallgatá Canini elbeszélését s az egyetlen megjegyzés, melyet tett, Kossuth következetlenségét illette, továbbá »a magyarok valódi liberalizmusát, mely a más nemzetek elnyomásában (! ?) s a kisebbségnek a többség feletti uralmában nyilatkozik«.— Ezzel a beszélgetés véget ért«. — Az osztrák kiegyezési bizottság tegnap a bankstatutumot tárgyalta. Az 1. §-nál is az a előadó indokolja, hogy az albizottság a »bank« szót »banktársulat« helyett azért választotta, mert az utóbbi inkább egy magántársaságra illenék. — Sturm a magyar szöveget arra nézve, hogy az osztrák nemzeti bankból alakul, korrektebbnek tartja. Grocholski az iránt tesz kérdést, hányadán állnak a bankkal való alkudozások. — Beer utal arra, hogy a bank ma jelezte álláspontját. — Sturm és Giskra szintén erre emlékeztet. — Kuranda az 1. § ra nézve a magyar szöveget tartaná meg, hogy viszont a magyarok a »társulat« helyett elfogadják a »bank« kifejezést. — Pretis pénzügyminiszter: A czim kérdését sokat fejtegették és magyar részről nagy súlyt helyeztek a »társulat« kifejezésre. Ránk nézve az elnevezés lényegtelen. — Giskra előadó méltányolja a magyarok indokait, amennyiben ott azt hiszik, hogy Bécsben a »társulat« szó nem jelez határozottan központi állami intézetet. — A szavazásnál Sturm indítványa elfogadtatik. •— A 2. §-nál Klinkosch indítványozza, hogy valamely kereskedelmi kamara indítványa folytán a bank fiókintézetek fölállítására kötelezhető legyen. — Plener a főtanács hatáskörét szűknek látja s a kettős banktól nagyon fél. A magyarok hitelnyújtás dolgában bővebb kezűek lesznek, mint mi s így megkárosítanak. Ez okból vetette el az alkotrányhű párt a májusi pontozatokat. Inkább hajlandó a kiegyezés más részeiben engedni, mint itt. Ellene szól a két bankintézet felállításának. — Kopp ellenmondást lát a szöveg 2-dik és 3-dik, Magg pedig az 1-ső és 2-dik kikezdés közt.— Herbst a szöveget ajánlja. — Hohenwart jelentéktelenebb módosítást tesz. — Szólnak még: Menger, Kopp, Sturm, Schaup, Scharschmidt, Herbst, Teuschl, Plener, Klinkosch, Giskra s a szavazásnál az albizottság szövegezése fogadtatik el; a 3. §. változatlanul marad; a 4. §. (a részvénytőke magassága) függőben hagyatik; az 5. §-nál Menger a kereskedelmi törvénykönyvnek jobban megfelelő kifejezést ajánl, mi azonban Giskra felszólalására mellőztetik; a 6. §-nál Kopp lényegtelenebb módosításokat tesz, melyek elfogadtatnak. A 7. §. változatlan marad s a vita folytatása elhalasztatott. — A Németországgal kötendő kereskedelmi szerződés tárgyában egy hoszszabb közlemény jelent meg a »N. D. Al. Ztg.« élén, mely ugyan nem ismerteti meg az alkudozás legújabb stádiumát, de igen határozottan kifejezi azon meggyőződést, hogy a szerződés okvetlenül el fog fogadtatni, habár Németországon és Ausztriában egyaránt még a tizenkettedik órában erélyes opposition készülnek az iparosok. Ausztriában Skene pártja izgat erélyesen a megkötendő kereskedelmi szerződés ellen, habár annak vámtételeit még nem ismeri és nem is ismerheti. Reichenbergben e napokban a cseh iparosok már tartottak is nagy iparos gyűlést, melynek egyedüli czélja volt, védvámos nyilatkozatot tenni; Bécsben pedig vasárnap, szept. 16-án tartatik egy átalános osztrák iparos gyűlés hasonló czélból. Skene úr ezen agitatiójának, mondja levelező, aligha lesz sikere. Mert habár Skene pártja magát a kormányképes alkotmányba Előfizetési felhívás is: O 2sT XV'-csili évfolyamára. Előflantéd árak : (A »no n« meg jelen naponkint kétszer.) october b«*ra...................... ® í~‘t„ Oktober-novemberre . , 4 » october-decemberre . . . » Az esti kiadás postai külön küldéséért f elulfizetés évnegyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyel Budapestre, a »Hon« kiadó hivatalába (Barátok-tere Athenaeum - épület) küldendő. A »Hon« «ter St. * kiadd-hivtatalft. pártnak szereti nevezni, de az ő elvei, a szigorú védvámrendszer s a Magyarországgal való kiegyezés elejtése, Ausztriában nem nagyon találnak viszhangra, s a Németországgal kötendő szerződés szükségéről, Skene párthíveinek kivételével, és úgy meg van győződve Ausztriában mindenki, mint a Magyarországgal való kiegyezés szükségéről; s bizton előre mondhatjuk, hogy a kormányok által előkészített vámszerződés a birodalmi tanácsban nagy többséggel el fog fogadtatni, mint ahogy az előbbeni szerződés elfogadtatott. A szerződés tartalmára vonatkozólag levelező csak azt jegyzi meg, hogy »a tények be fogják bizonyítani, miszerint az osztrák kormány az adott szűk korlátokon belül is megvédte az osztrák termelés előnyeit.« A vámszerződés elfogadásával Skene oppositiója földre lesz sújtva, mert elveszti az alapot lábai alól, minthogy azzal egyidejűleg a magyar kiegyezés sorsa is eldől, miután az utóbbi végleges czukoradó reformjavaslat által a restitutió vitás kérdése megoldást nyer. Az alap, melyről védvámosaink eddig támadásukat intézték, a vámtarista volt. A németországi vámszerződés a kiegyezésnek ezen részét úgyszólván egészen kivonja a vitából. E szerződés körül fog forogni a vita, azonban nem az alkotmányos párt egy része fog a kormány ellen küzdeni, hanem a védvámosok fognak harczolni azok ellen, kik a magas ipari védvámokat a monarchia lakosságának nagy többségére nézve károsaknak tartják. A képviselőház bankügyi bizottsága mai ülésének napirendjén a 80 millió bankadósság iránti törvényjavaslat volt. Fálk Miksa azon indítványt terjeszti elő, hogy a bankstatutumról külön jelentés terjesztessék a ház elé ; a 80 millióról szóló törvényjavaslat tárgyalása napoltassék el. Mert először a háznak a fölött kell határoznia: vájjon elfogadja-e átalában a jelen bankszervezetet vagy nem. Az alapszabályok 102. § - a kép formuláztassék, hogy a nyereség 70 °0-a a monarchia túlsó államának, 30 °0-a a magyar államnak javára hassék. Az egyezményből pedig a 80 millió bankadósságra vonatkozó czikkek választassanak külön, s külön egyezménykép a 80 millió bankadósság iránti törvényjavaslathoz csatoltassék. Tisza mindein kijelenti, hogy a 80 millió bankadósság kérdését olyannak tartja, amelynek akár dualistikus, akár más bankszervezet lesz, akár az osztrák nemzeti bankkal, akár nem, meg kell oldatnia. A kormány más megoldást, mint ami a jelen törvényjavaslatban foglaltatik, a törvényhozásnak ajánlani nem fog, mert átlátja, hogy a megoldásnak okvetlenül meg kell történnie, s ott, hol mindkét fél meg van győződve a maga igazságáról, alig lehet máskép eljárni, mintha azon ténykörülmény, melytől a kérdés további megoldása függ, bíróság útján döntetik el. Azt azonban, hogy míg a bankkérdés többi része le nem tárgyaltatik, a 80 millió kérdése sürgősséggel nem bír, elismeri, s az ellen, hogy a jelen törvényjavaslat később vétessék tárgyalás alá, nincs kifogása. Helly azon nézetben van, hogy az előterjesztés szoros összefüggésben áll, s külön nem tárgyalható. Szóló törvényeink értelmében nem ismerheti el, hogy a 80 millió ügy egyátalában vitás lehet. Horváth Gy. nem lát semmi gyakorlati hasznot az elhalasztásban. Ez auszt kérdi a miniszterelnöktől: szoros összeköttetésben van-e egymással a kétjavaslat? Tisza mindem, kijelenti, hogy a kérdést olyannak tartja, amely megoldandó, mégha a bankkérdés nem is oldatik meg, de egyszersmind olyannak is, amelynek elintézése nélkül a bankkérdés jelen alakjában nem oldható meg. Várady az elhalasztási indítványt elfogadhatónak tartja czélszerűségi szempontból. Chorin kétségtelennek tartja, hogy a bankkérdés és a 80 millió bankadósság között nincs jogi kapcsolat, de van tényleges kapcsolat és így azok szempontjából, kik a jelen bankszervezetet elfogadják, nincs indokolva az elhalasztás. Ha együttes jelentés terjesztetik a ház elé, a háznak módjában lesz az egész felett ítéletet mondani. Széli miniszter is azon nézetben van, hogy a bankelőterjesztés s a 80 milliós bankadósság között szoros összefüggés van, s az elintézendő, bármi történjék is a bankkérdéssel. A kettő tárgyalható ugyan külön, de szentesítés alá csak együtt terjeszthető fel. Bank is azon értelemben terjeszti elő az indítványt, hogy a végleg°s elintézés csak véglegesen történhetik meg, s csakis eljárási szempontból javasolta, hogy ezúttal még ne tárgyaltassék. A kormány semmi nehézséget nem lát a rövid idejű elhalasztásban. Wahmann szerint a bizottság teljesen megfelelt feladatának, ha az egyikjavaslatról benyújtja jelentését, s a másikról később tesz jelentést. Az egész rövid idejű halasztást jelent és semmi külön indokolást nem igényel. Az egyezkedési törvényekben egyébiránt e kérdések csak egyidejűleg oldhatók meg. Tisza miniszterelnök nem szeretné, ha hoszszabb idejű elhalasztás történnék s a jelentésben elhalasztás esetére azt tartaná kimondandónak, hogy a kétjavaslat közül az egyikről a tárgy fontosságánál fogva már most jelentést tesz a bizottság, a másikról pedig legközelebb terjeszti elő jelentését. Horváth Lajos indokoltnak tartja azt, hogy a bizottság a már letárgyalt bankjavaslatról külön jelentést tegyen a ház elé. Széll miniszter ismételve kéri a bizottságot, hogyha ezenjavaslatot ezúttal nem veszi is tárgyalás alá, ezen felfüggesztése a tárgyalásnak csak rövid időre történjék s azért maga is csak azt tartja a jelentésben kimondandónak, hogy 80 milliós bankadósság ügyéről legközelebbről tesz jelentést. Az elhalasztás mellett és ellen egyenlő számmal szavazván a bizottság tagjai,az elhalasztás kérdésének eldöntése a jövő ülésre halasztatott. — Gambetta elitéltetésében a Broglie-féle kormányt az a remény vezette, hogy Gambettát a választások előtt ítéltetheti el s igy választási jogának elvesztésével teheti ártalmatlanná. Ez a reménykedés a »Temps« szerint merőben alaptalan. A 10. rendőri törvényszék ítélete szeptember 12-én kelt, Gambettának 5 napja lévén a tiltakozás benyújtására, azzal mindenesetre az utolsó napon fog élni, tehát hétfőn, 17-én, erre 18-án a törvényszék új idézést ad ki, amire három napi haladék szükséges, s így az új tárgyalás csak szeptember 21-re, péntekre lehet kitűzhető. Elítélés esetében az ítéletet csak másnap, szombaton, szeptember 22-én közölhetik vele. Gambettának ekkor tíz napja lesz a fölebbezés beadására. Be is adja ezt, az utolsó nap, október másodikán. A fölebbezési törvényszék (parquet de la Cour) nem idéztetheti meg előbb, mint keddre, október 3-ra. Erre ismét 3 napi haladék kell a vádlott megjelenésére s szembesítésére. De a fenyítő rendőri föllebbezési kamra a törvénykezési közegek jelen szabadságidejének tartama alatt szombaton nem tartván ülést, a legközelebbi ülésnap, melyre Gambetta megidézhető lesz, a keddi, október 10 ki. Ha Gambettának tetszik október 10-én a törvényszék előtt meg nem jelenni, nem idéztethetik meg előbb, mint 16-án és pedig 19 re. Ezen fölül fen marad még, ha tetszik, a semmitőszékre való hivatkozás, úgy hogy Gambetta s társa, ha mindjárt a legsietőbben járnak is el ellene a törvényszékek s a tárgyalásokban semmi véletlen sem merül föl, ami szintén járhat, törvényszerű halasztás szükségével, október vége előtt nem fosztható meg semminő polgári jogától, de ami több, egész addig szabad lábon is marad, így hát minden Gambetta tehetetlenné tételébe vetett reménykedés meghiúsul. A porta a külföldi hatalmasságokhoz a következő óvást intézte: Több ízben megtörtént, hogy az orosz tengerészethez tartozó kisebb hajóknak sikerült kikerülni a császári czirkáló hajók éberségét és az ostromzárolási vonalon átmenve, ottomán kereskedelmi hajókat, melyek nem voltak ellátva védeszközökkel, elfogni. De ahelyett hogy zsákmányukat orosz kikötőkbe vitték volna, rendszeresen megsemmisítették azt. Ezen eljárási módot a tengerészeti jog legtöbb írója elkárhoztatja. De még azok is, kik ellenkező nézeten vannak, kimondják azt, hogy a védtelen kereskedelmi hajók elrombolása oly,sajnos tény, melyet nem lehet összeegyeztetni a művelt népek azon törekvéseivel, hogy a háború bajait enyhítsék. Kötelességemnek tartom tehát tudatni önnel Oroszország ezen pusztítási eljárását, melyet semmiféle hadi szükség nem igazol, s mely csak ártatlan népet sújt. Ha a császári kormány a maga részéről is követni akarná ezen sajnos eljárást, nagyon is tehetné azt, mert tengeri hadereje tűzzel és karddal könnyen pusztíthatná a nem harczoló magán egyének tulajdonát, de kormányunk mostanáig tartózkodott minden oly szigor tényektől, melyeket nem parancsol a hadműveletek kényszerítő szüksége. — Berlinben, mint egy franczia lap írja, az oroszbaráti áramlat az udvarnál erősebb, mint valaha, a kormánykörökben bizonyos előjelek arra mutatnak, hogy netalánt eshetőségekkel szemben éreztetni fogja magát ezen áramlat. Ausztriának tudtára adatott, hogyha török győzelmek esetén a béke helyreállítása érdekében közben akarna járni, nem számíthat Németország cooperátiójára. Az olasz parlament elnökének Crispinek utazása felől Franczia és Németország is az osztrák-magyar monarchiába, valamint ezen kérdés felől, hogy ez utazásnak politikai küldetés- e a czélja, a nézetek különbözők. Némelyek szrint az elnök avval van megbízva, hogy az egyházi javak kezeléséről szóló törvényjavaslatról Bismarckkal értekezzék, e verzió valótlansága azonban kézzel fogható. Mások szerint Crispi Németország erkölcsi és anyagi támogatását akarja megnyerni Olaszország részére az esetre, ha Francziaország a követválasztás után s a republikánusok veresége esetében Olaszország ellen valamit akarna kezdeni. Ily szándékot azonban Francziaországnak, különösen a septennatus alatt lehetlen tulajdonítani. Egy harmadik állítás szerint a kamara elnöke azon missióval van megbízva, hogy Berlinben kijelentse, mikép Olaszország kész volna, a k isebb megállapodásokhoz csatlakozni, feltéve, hogy Anglia és Francziaország ugyanazt teszik s az európai conflagratio veszélye ez által el lesz odázva. Egy negyedik verzió végre azt állítja, hogy Crispi azért jő visszafelé Bécsnek, hogy az ottani kormánykörökben maradékát is elhárítsa azon gyanúnak, mely Olaszország foglalási vágyára vonatkozólag még netalán fennáll. De e verzió sem állhat meg, mert Olaszországnak van követe Bécsben és Berlinben, s nincs szüksége külön meghatalmazotthoz folyamodni. A »Pol. Corr.« szerint Crispinek semmiféle küldetése nincs, s csupán saját mulatsága végett utazik. A háborús begrádból írják a »Pol. Corr.«-nek szept. 12-ről. Az angolok felszólalása daczára a fegyverkezést az orosz főhadiszállással kötött megállapodások alapján folytatják és siettetik. Gruics hadügyminiszter egy belga fegyvergyárral 40,000 chassepot-fegyver szállítására szerződést kötött. A gyár kötelezte magát a hátultöltőket még a hó folytán Románián át Kladovába szállítani. A »Deligrád«, a Szerb kormány egyetlen hajója naponként hordja a lőport, gránátot s mindenféle hadiszert Szendrőbe és Szabácsba, másfelől Valjevoba, Alexináczba, Nyegotinba, Jagodinába szintén szállítják a hadiszert. A határon levő élelmiszertárakat liszttel, szénával, borral, szalonnával, főzelékkel töltik meg; az e végre kiküldött bizottság utasíttatott, hogy az élelmiszerek mennyiségéről a hadügyminisztériumot pontosan informálja. A tüzérség fejének jelentései szerint a meglevő ágyúállomány igen jó karban van, s 100.000 főnyi működő hadsereget el lehet belőle látni. A szerb vezérkar hivatalos statisztikája után még csak most hirdettetett ki a tavalyi háborúban harezra képtelenné lett katonák száma. A négy hónapi háborúban Szerbia 5000 halottat és 15,000 sebesültet vesztett. A tüzérségnek csupán 18 halottja volt. A legnagyobb veszteséget az önkényesek szenvedték, t. i. az oroszok és bosnyákok. A »Pol. Corr.« állítása szerint eddig az angol ügyvivőn kívül egy hatalom képviselője sem tiltakozott sem szóval, sem írásban Szerbia hadikészületei miatt. A szerb kormány, az angol ügyvivő kivételével, valamennyi belgrádi ügyvivővel a legjobb viszonyban van, s különösen a német főkonzul gr. Braus igen szívesen látott vendég a fejedelem konakjában, mit átalában nagy megnyugtatásul tekintenek Szerbia jövőjére nézve, akármi lesz a vége a kormány legújabb vállalatának. Az itteni események felőli sensatiós hírek terjesztőit kiutasítással fenyegetik. A plevnai harczokról szeptember 8-ról a »Daily News« a következőket írja: Az '"őszök Maktinszky és Arkheleff vezérlete alatt, ki. .Lováczot elfoglalták, rohamot intéztek azon dombhátra, mely a Lováczból Plevnába vivő utat oldalban fogja. Az út mielőtt Plevnába ér, egy ritka fával benőtt kerek halmon visz át; az oroszok e halom aljából elűzték a törököket, kik a mintegy félmértföldnyire fekvő redouteba menekültek.Az oroszok feloszlott csatarendben követték a redoute magaslatai felé a törököket. Midőn e magaslatok lábához megérkeztek, a törökök tüzelése valóban rettenetessé lett. A redoute mellvédéről folytonos tűz villámlott. Magát az erődöt csakhamar sűrű fehér füstfelhő takarta el. Nem emlékszem — úgymond a tudósító — hogy ilyet valaha láttam vagy hallottam volna. A tűz mintegy 20 perczig tartott. Ekkor a törökök visszavonultak a hegy hajlatának mintegy felére. A támadás meghiúsultnak volt tekinthető. Nemsokára aztán a törökök nyomultak előre, de szintén kevés eredménynyel. A »Daily News« további sürgönyei megerősítik, hogy a harcz 8. és 10-én csak ágyúharcz volt, s a rohamot az oroszok egyik napról a másikra halasztották, s csak nagyon kevés előhaladást tettek az ostromban. A harcztérről tegnap esti londoni lapok egyhangúlag jelentik, hogy a bolgárországi harcrok mind kedvezőtlenek az oroszokra. Ozmán pasa megrohanta az oroszokat Dubnikban, hol azok elsánczolták magukat; az oroszok keményen megverettek, s több ezer embert és 9 ágyút elvesztettek. A »D. Telegr.« jelenti a Sipka szorosból péntek estétől a következőket: Tegnap a törökök elvonták a sziklákon az utón felül felállított orosz ütegeket, s egész éjjel ágyúztak, hogy e művek kijavítását megakadályozzák. Két orosz hadi szertár felrobbant. A »D. News« jelenti Bukarestből pénteken éjféltől. Az oroszok a Skobeleff által elfoglalt s törökök által ismét visszavett két redoutban 9 ágyút elvesztettek. Skobeleff ismételve kért erősítést, de Leviczki tábornok megtagadta azt, mivel azt hitte, hogy fölöslegesek. Végre Kriloff ezredes saját felelősségére elküldött oda egy ezred maradványát, mely azelőtt a plevnai sánczokat ostromolta, s ott olyanynyira megtizedeltetett, hogy teljesen képtelen volt a további harczra. Ez erősítés azonban már későn jött, szintúgy egy a főhadiszállásról oda küldött ezred is. Sokbeleff már visszavonulóban volt. Ez erődök elvesztése nagy baj az oroszoknak, mert ezek birtoka nélkül, s mielőtt további erősítéseik meg nem érkeznek, Plevna ellen a támadást újból meg nem kezdhetik. A Grivicza-erődöt ugyan még tartják, de az is nagyon ki van téve a török ágyuk tüzének. Wellesley angol attache meglátogatta a griviczai erődöt s azt mondja, hogy az tele van megölt oroszok és oláhokkal. A »N. fr. Presse«-nek Bukarestből 15. estéről a következőket jelentik: Az oroszok a harcz két utóbbi napján 10,000, az oláhok 2000 embert vesztettek. A griviczai erődöt a törökök visszavették. Kedden három roham volt: 10 órakor, 2 órakor és 5 órakor; az utolsó rohamnál a katonák megtagadták az előnyomulást, úgy hogy a tisztek revolverrel voltak kénytelenek előre hajtani őket. — A szisztovi hidat Nikápolyba vitték. Károly fejedelem állítólag összeveszett Miklós főherczeggel s elhagyta a főhadiszállást. A törökök Biela előtt állnak. A bolgár harcztérről. (A »Daily Tel.« sürgönye.) Pera, szept. 12. Szulejmán pasa átkelt a Travna szorosan és elfoglalta Bostepét, egy Gabrovához közel eső falut. Sarnaszuflar, hétfő. (Sumlán át.) Egész haderőnk a balszárnyon holnap kerekedik föl és nyomul előre, a jobbszárny fokozatosan fogja követni. A csapatok kitűnő lelkes hangulatban vannak. Egy orosz foglyot, kit tegnap betegen elhagytak a viszszavonuló oroszok, azt mondta, hogy az oroszok igen nagyszámú sebesültet és beteget vittek magukkal. Az orosz csapatok scorbut, láz és lábfájásban szenvednek. E fogoly megerősíti azt is, hogy az ellenség az átalános visszavonulást rendelte el a Jantra vonalhoz. Számos, Popkieben és Jazlárban lakó bolgár paraszt idejött panaszt tenni, hogy a muszkák elhajtották marháikat, s hogy a fiatal bolgár nőkkel a leggyalázatosabban bánnak. Házaikat is felgyújtották, Mehemed Ali Eski Dsumába ment. A Chefket pasával Ázsiából jött segédcsapatok is ide mentek Sumlából. Az orosz gárdacsapatokról emlékezik meg a »Fremdenblatt« s azokat a porosz testőrcsapatok gyönge utánzatának tartja. A porosz testőrhadtest tisztikara sohasem élvezett oly előjogokat, mint a minőket az orosz gárdáé, társadalmi viszonyai folytán élvez. Mert társadalmilag előkelők e csapatok, de katonailag nem. Oskoláik ugyan jobbak a többiekéinél. Legénység úgy mint artisztikai évek hosszú során át képeztetik s igy viszonylagos műveltségre tesz szert. Azonban katonailag e csapatok jobban csak parádé-szolgálatra dresszirozvák. Minden évben van ugyan nagyobb fegyvergyakorlatuk s minthogy a gárda szervezeténél fogva minden fegyvernemmel s pedig bőven el van látva, igy a gárda némileg önmagában önálló hadsereget képez, mely a hadsereg egyéb részeivel ritkán működik együtt. A formákhoz való túlságos ragaszkodás volt e csapatok baja, melynél legénység s tisztikar együtt nem visz nagyobb szerepet, mint a gép valamely része. Ami a tiszti kart illeti, meg kell különböztetni a gyalogság s a lovasság tiszti karát. A lovasság tisztikarát a gazdag nemesség, a gyalogságét a polgárság fiai töltik be s ez a két réteg közt akkora hézagot alkot, mely minden más hadseregben aggályosnak látszanék. A lovastiszt nem is felel meg hivatásának, ellenben a gyalogsági tisztek kitűnőek, s ezekből válik, minthogy a gárdabeli rang a sereg más részeinél kettősen számíttatik, a sok német nevű orosz tábornok. Az egész gárda, ha