A Hon, 1877. november (15. évfolyam, 287-315. szám)
1877-11-16 / 301. szám
301. szám, XV. évfolyam. Kiadóhivatal Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra........................... 6 frt — kr. 6 hónapra.......................* . . 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ... 1 * — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Budapest, 1877. Péntek, november 16. Esti kiadás. Szerkesztési iroda : Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok* tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, november 16 Francziaországot következetesen a bonyodalmak felé hajtja Mac Mahon és kormánya. Fourtou és Broglie beszédei nyilván mutatják, hogy Mac Mahonnak esze ágában sincs meghajolni a képviselőház többsége előtt. Ha nem hajol, törni fog. Ez irányban a republikánusok már megtették a lépéseket. Tegnap a képviselőház 117 szótöbbséggel elhatározta egy vizsgáló bizottság alakítását, mely a kormány tetteit bírálat alá vegye és esetleg azt vád alá helyezze. Hiába tiltakozott ez ellen Fourtou és Broglie. A republikánusok csak haladtak a maguk útján. Most az így megvert kormány a senátusba menekül, ott akarja felvetni a bizalmi kérdést, s ha meg nem kapja — és valószínű, hogy nem kapja meg — akkor beadja lemondását. Úgy látszik legalább, hogy a kormány a senátusban is elvesztette lábai alól a talajt : az orleanisták ugyanis feltűnő módon közelednek a republikánusokhoz, és pedig azért, mert a diplomata republikánusok hírét terjesztették, hogy örömest látnák a köztársaság elnöki székén Aumale herczeget, ki tudvalevőleg tagja az Orleans családnak. E cselfogással alighanem sikerülni fog a republikánusoknak megtisztílni a tért a Mac Mahonoktól és Broglie-Fourtou-féle emberektől. Hogy azonban ezután csakugyan egy orleansi herczeget fogjanak a polezra emelni, az egy kicsit kétséges, bár tagadhatlan, hogy a köztársaságra a nagyon megcsökkent s minden hatalomnélküli orleánismus egyik képviselője az elnöki széken korántsem volna olyan veszélyes, mint egy Mac Mahon, kinek a bonapartismussal mégis csak vannak összeköttetései. És amitől a franczia köztársaság egyedül félhet, az a császárság. De bajnak mindenesetre baj volna, ha újból egy dynaszta kerülne a köztársaság élére. A harertéren még mindig késik a döntés. Erzerum és Plevna azon két pont, melynél a koczkának dőlni kell. Mukhtár és Oszmán pasát is fölszállták a muszkák, nagy ucijaiv rvixia Általuk, védett pozíciókat, de Mukhtár azt felelé, hogy harczolni fog az utolsó emberig; Oszmán pasa pedig azt, hogy még nem tette meg mindazt, amit becsület és kötelesség parancsolnak. — Herbst szombaton, azaz holnap fog részt venni az osztrák képviselőházban folyó bankvitában s mint hírlik, beszédének élét Kellersperg ellen fogja irányozni. — Yarzinban, mint Berlinből a »P. Ll.«nak jelentik, jelenleg fontos tanácskozások tartatnak, melyek czélja megállapitni a modus procedendit a kereskedelmi kérdésben. A végleges elhatározást már a jövő hétre várják. A háború, Hakki pasáról, ki Telisnél megadta magát az oroszoknak, a »Köln. Z.« a következő életrajzi adatokat közli: Ez ember tulajdonképen soha sem vett részt hadjáratban. Miután az iskolában némi felszínes fogalmakat szerzett magának a geometriáról, törzskari tiszt lett, s néhány év múlva felügyelővé nevezték ki a trapezunt-erzerumi út építéséhez. Bár ez az új államnak milliókba került, azért soha sem végeztetett be. Mindamellett Hakkit visszatérte után kinevezték ezredessé. Hogy miért? Senki sem tudja. Talán, mert értett hozzá megszedni magát, Hakkibej ezután nem sokára elnöke lön azon bizottságnak, melyre az izmid angorai vasútvonal kiépítése bízatott. E bizottság tönkre tette az illető tartományt, s az államnak milliónyi kiadásokat okozott, anélkül, hogy csak egy arasznyi vasút is kiépíttetett volna. Hakki bej azonban virágzott a mellett. Ellopta a napszámosok bérét, megcsalta az államot, ahol csek tehette. A munkálatok végre pénzhiány miatt beszüntettetek. Hakki bej ezután igazgatója lett a skutakszmidi vasútnak. Hogy történt ez ? A vasútnak kitűnő igazgatója volt Hasszán efendi személyében, továbbá Sakir bej, (a mostani Sakir pasa dandártábornok) személyében méltó és szakértő jelölt volt ez állomásra. Hakki bej azonban mind akettőt kivett a nyeregből, ugyanis elment a nagyvezérhez. Eszád pasához, s figyelmeztető ezt, hogy úgy a nagyvezér, mint ő (Hakki) ugyanegy férfiúinak köszönik előléptetésüket, s ez alapon követelte magának a vasút vezérigazgatóságát. Hakki azonnal vezérigazgató jön. Ez időtől kezdve a vasút igazgatóságában valóságos orgiája kezdődött az önkénynek és rablásnak. Csak azok a hivatalnokok maradhattak meg helyeiken, kik szemet hunytak e szörnyűségek előtt. Hakki egyszer, kit a nép részeges Hakkinak nevezett, rákapott a cognacivásra. Hakki ugyanis látogatáson volt egy barátjánál, összevissza ittak mindenféle szeszt, csak cognac hiányzott. Mi történik ? Egy locomotiv azonnal besüttetett s elküldetett, hogy 50 kilométernyi távolságról hozza meg a kívánt italt. Midőn a pazarlás végre nagyon föltűnő lett, a közmunka miniszter beleegyedett a dologba , vizsgálat rendeltett el, s Hakki pénztárában többet mint 700,000 piaszter hiányt fedeztek föl. Alig lett azonban ez köztudomású, midőn már felülről parancs érkezett, hogy a vizsgálatot meg kell szüntetni. Hakki eltétetett szem elöl, s kineveztetett Szófiában egy, a hadsereg élelmezésére kiküldött bizottság élelmezésére kiküldött bizottság elnökévé. Itt szerzett érdemeiért pasává tették, s kinevezték Telis parancsnokává, melyet aztán szépen föladott a muszkának. A törökök hadászati helyzete. Péra, hétfő. (A »D. Tel.« sürg.) A helyzetet e következő tények jellemzik. Úgy látszik, hogy Mukhtár pasa most már képes lesz Erzerumot megtartani addig, míg az oroszok élelem hiánya miatt kénytelenek lesznek visszavonulni. A törökök folytonosan küldenek erősbítéseket és nagy erőfeszítést fejtenek ki. Átalánosan azt hiszik, hogy Mukhtár sikert fog aratni. Sumlából azt a hírt kaptam, hogy mind a négy kémszemle sikeresen végrehajtatott. Az oroszok minden ponton visszavonulnak, vagy nagy gyengeséget mutatnak, vagy nem akarnak csatát elfogadni. A Ruszcsukból jött értesítés tudatja, hogy tegnap az oroszok új ütegeket szereltek fel Gyurgyevón épen a Mentsikov templom fölött és a várost is bombázták. A törökök jól el vannak készülve a várható erős támadásra. A Sipkaszorosból azt jelentik, hogy az oroszok igen serényen működnek új védművek előállításán, a munkások éjjel szakadatlanul dolgoznak. A törökök most mind jó fedél alatt vannak, házaik előtt kőhányások vannak, melyek a bombák ellen majdnem tökéletesen megvédik azokat, s e kunyhók egyszersmind vízhatlanok is. A csapatok egészségi állapota kitűnő. Reuf pasa minden nap megszemléli a hadállásokat. A Sofia felé való oldalon Mehemed Ali erős hadtestet képez és erőteljes támadásra készül. Hir szerint az oroszok Plevnát két oldalról bombázzák minden hatás nélkül. Erősítések minden nap mennek Orhanieba Sofia felé. A törökök igen nagy haderőt gyűjtenek ott össze. Sefket pasa formaszerű követelést intézett az oroszokhoz a genfi conventió alapján az angol foglyok kiadatása tárgyában, de semmi választ nem kapott még. A »D. Tel.« egymás tudósítása szerint Plevnánál pár nap előtt csata volt, melyről a részletek még ismeretlenek. A csata valószínűleg nem lehetett komoly következményű. Az nem valószínű, hogy Oszmán oly kétségbeesett helyzetben legyen, miszerint elhamarkodott kitörési kísérletet tegyen. Az ostromolt város helyőrségének nagysága ismeretlen. Élelmi és lőszer összehalmozva van minden lakatlan házban. Némely fogoly kimondása szerint Plevna 10 napra, mások szerint három bóra el van látva. A Sipkaszorosból a »D. Tel.« tudósítása nov. 12-ről ezt mondja : Erős tüzérségi harcz folyik. Az oroszok a törökök jobb és balszárny ütegeit bombázzák. Sámán pasa, mialatt a középső ütegen parancsnokoskodott, egy bombadarab által megöletett. Ma temetik el Kazanlikban. Az idő derült s jelentékeny műveleteket lehet várni. Az oroszok rohamot nem mertek intézni, de a tartalékból öt zászlóaljat magukhoz vontak, melyekből, midőn lőtávolunkba süttek, 500 balra maradt. Veszteségünk Liohman pasa kivételével jelentéktelen. Az ázsiai harcztérről a »D. T.« e következő sürgönyt hozza: Az oroszok Deve-Bajun közelében körülsánczolják magukat. Mukhtár Karszból a nov. 4 ik történtekről értesítést kapott. Az oroszok a Magaredzsi magaslatokon ütegeket állítanak. Több orosz zászlóalj kémszemlét tett, de a török tirailleurök által visszavonulni kényszerültek Magaredzsibe, ahol az oroszok haderejüket koncentrálják, hogy netaláni kirohanást parírozhassanak. Az oroszok Karadagh erőd ellen rohamot intéztek, de visszavetettek veszteséggel. Úgy látszik, az ellenség erőfeszítése Erzerum ellen irányul. A Karszot körülzároló haderő nem jelentékeny. Pera, hétfő. Az Erzerumban levő angol konzul azt sürgönyzi, hogy Erzerum kórházai telve vannak több ezer sebesülttel, kik nagy segélyt szükségelnek. A Szaford-ház Mukhtárhoz négy törzsorvost küldött ma nagymennyiségű készletekkel. Bosnyákországból. A »Pol. Corr.« tudósítója Serajevóból nov. 5-ikérel ezt írja: Ha a hadi készületek ekkor folytattatnak, akkor a török elem ezen országból nemsokára kivész. A porta azt hiszi, hogy hadseregeket egy lábdobbantással kiemelhet a földből, de a valóságban már az öregeket és gyenge ifjakat kénytelen fegyver alá szólítani, hogy a hadseregben előállott haragokat pótolhassa; nem ok nélkül lehet tehát aggódni a fölött, hogy a muzulmán elem pusztulóban van. A porta egy parancsa meghagyja ugyanis az itteni kormányzónak, hogy a fegyverképeseknek egy bizonyos számát azonnal szedje össze s a legnagyobb sietséggel küldje azokat Novi-Bazárba, ahonnan további rendeltetési helyükre fognak küldetni. Mazhar pasa e parancsnak eleget teendő, kénytelen a végletekhez folyamodni. Középkorú férfi jóformán alig van már, mert az erőteljes ifjak a redifek és musztehafizok közzé lettek besorozva, s akik még idehaza maradtak, nem feleltek meg a hadiszolgálat követelményeinek. Ezen véradóhoz járul egy más nem kevésbé nyomasztó. Aki nem mehet a harertérre, magas hadiadót kénytelen fizetni. S minthogy a szegény lakosságnak a kenyérre valón kívül ritkán van pénzkészlete, kénytelen belenyugodni abba, hogy elvegyék utolsó vagyonát. A vagyonos osztály eddig rendszerint ki tudta magát vonni az ily kötelességek alól. Mazhar pasa arról is gondoskodott, hogy most már ők ne kerülhessék el sorsukat s hogy a haditerhek viseléséhez ők is járuljanak. Egy bizottság, melynek élén a hazafiságáról és fantizmusáról ismeretes Mufti Mahmud Medsed effendi áll, bizatott meg azzal, hogy a pénzt és élelmiszereket a hadsereg számára előteremtse. Nevezett mufti buzgóságától várja a kormányzó, hogy előteremtessék az, amit önkénytes adakozások útján idáig előteremteni nem sikerült. Aki a rárótt kötelességnek nem felel meg, azt egyszerűen exequálják s az ő nevét mint rossz hazafiét nyilvánosan kifüggesztik. Ezen rendszabály arra való, hogy a szegényebb osztálynak is bizonyos elégtételéül szolgáljon, s az előjogokat élvezőket a nép előtt disereditirozza. Ekként a gazdag bey Hadsi Juszuf Begovics, Derbendból kénytelen elszivelni azt, hogy az ő neve mint rossz hazafié a bosnyákországi hivatalos lapban közzé tétessék, mert az országért nem akart többet tenni, mint egy elesett katonának legszegényebb özvegye. Abban a pillanatban, amelyben az összes rendelkezés alatti csapatok az ország belsejéből a szerb és ruméliai határa vonattak össze, a lázadás is újra felütötte a fejét. Aki hosszabb utat akar tenni, kénytelen ezt nagy társaságban megtenni, hogy haramiák által kifosztatásnak ne legyen kitéve. Az északi kerületekben a lakosság valláskülönbség nélkül polgárőrséget voltak kénytelenek szervezni, hogy a lázadóktól vagyonukat megvédhessék. Ez azonban csak ott vezet sikerre, hogy a lázadók nagyobb számmal nem lépnek fel. Nagyobb csapat insurgensek kényük-kedvük szerint zsarolják a népet. Olykor-olykor sikerül egy egy lázadót kézre keríteni, ez esetben az illetők a bántalmazástól az által menekülnek, hogy a szultán kádéjára hivatkoznak, mely szerint azok. i..u ünnepélyesen hűséget esküsznek a szultánnak a büntetést elkerülhetik. De ez rendszerint nem akadályozza meg őket abban, hogy az első kedvező alkalommal hátat fordíthassanak a török hatóságnak és régi mesterségüket folytassák. Hogy ily viszonyok közt az élet és vagyonbiztonság igen prekárius, azt nem kell fejtegetni, s lehetetlen elzárkózni azon gondolat elől, hogy a nép és az ország reménytelen jövőnek néz elébe. Oszmán pasa. A »Frankfurg« Oszmán pasáról, kit különben már többször volt alkalmunk bemutatni olvasóinknak, a következő érdekes jellemrajzot közli: Oszmán pasa nem barátságtalanul, de tartózkodással fogadott minket, elolvasta megbízó leveleinket s csak anynyit mondott: »Pekéji« — jól van. Mellette Riza bey, törzskari ezredes volt, ki folyékonyan beszél francziául s azért társalgásunk alkalmával tolmács gyanánt szerepelt. Oszmán pasa lassankint beszédesebbé jön, sőt olykor mosolygott. Egyszerű és igénytelen sátra előtt orosz ágyú s földbe szúrt kozák dsida áll. Oszmán pasa észrevévén, hogy tekintetem a lándzsára fordult, sajátságos eszközt mutatott elő. Ez nagyon elegánsan kiállított revolvertok volt, melyből a fegyver agya kilátszott a rajta levő aczélgyerűvel. »Vegye csak ki a fegyvert« — mondá a pasa. Kivettem, s mit láttam ? Egy darab barna, revolverformára faragott fát. Oszmán pasa mosolygott meglepetésem fölött. Ezt, mondá, néhány nap előtt egy elesett orosz tiszt derekára kötve találtuk.« — Miért viselte tiszt ily ártatlan játékszert valóságos fegyver helyett — talán csak valamelyik társa tudná megmondani. Lehetséges, hogy a revolverek dolgában is úgy megcsalták az orosz kormányt, mint a lőpor tekintetében, mely sok raktárban szénporból állt. Oszmán pasa nem »Bazaine« s nem is »amerikai ezredes,« minek néhány lap meg akarta tenni. Csodálkozom igazán, hogy »Cagliostrot,« vagy a »bolygó zsidót« nem fedözték még föl benne. Oszmán pasa török, még pedig tősgyökeres török, ki a stambuli katonai akadémiából került ki, sohasem utazott Nyugat-Európában, s csupán törökül beszél. Középmagasságú, atlileiai idoku férfiú, valóságos Herkules, ellátva a legnagyobb férfiú-erő jellemzőkontúráival: rövid bikanyakkal, hatalmas vállakkal, vastag s izmos lábakkal. A francziák közmondásszerűleg szokták használni a kifejezést: »Erős mint egy török.« Nos Oszmán pasa erős mint »két« török. Feje pompás. Vonásai koránsem finomak, de szabályosak és kellemesek. Kevéssé szürkébe játszó korszakát keríti ezen arczet, mely nyugalmat, komolyságot, határozottságot, de egyúttal szelídséget és némi iróniát tükröz vissza. Szemei nagyok s erősen nyitottak. Tekintete olyan, mint a lesben álló oroszláné. Haragos pillanatban e tekintet kővé dermesztheti azt, kire fordítva van, mig máskor elbűvöl. A tábornagy öltözete egyenruhának alig nevezhető. Sötét zubbonyt, ugyanoly szinü hosszú mellényt s szűk nadrágot visel, sarkantyus czizmákkal. A török fez martiálisan ül feje búbján, s füle mögé mindig írón van dugva. A táborban kardját soha sem köti föl, de tábori távcső nélkül soha nem látható. Már öltözet tekintetében is ritka alak a török tábornokok között. Minden ruhadarab feszesen áll rajta, s olyan tiszta, mintha újdonatúj volna. Az egyszerűséggel nála eleganczia s bizonyos kaczérság párosul. Láttam kabát nélkül, sötétkék, finom selyemből készült ujjasban. Ha sátra előtt áll s a távolba tekint — czigarettet szíva vagy parancsokat osztva — minden mozdulata s állása szép, anélkül, hogy keresett volna. Oszmán pasa nem fanatikus, de jámbor. Én ugyan soha sem láttam, hogy elvégezte volna ájtatosságát mohamedán módra, de tudom, hogy imádkozik. Kevésszavu, s úgy szólva senkivel sem társalog. Tisztei lesik parancsát, rövid jelentést tesz, s aztán visszavonulnak a háttérbe. Ép oly nagy hallgató, mint Moltke. Munkaereje rendkívüli. Mindig dolgozik s alig alszik. Noha azonban erélyes, önálló, határozott és szilárd, mint az aczél, mégis netovábbja a szerénységnek. Nincs tudatában saját értékének s kevésre becsüli öntetteit. Hadi bulletinokat nem ismer. Konstantinápolyba küldött jelentései háromnégy szóból állanak. Nem irja le tetteit, csupán az eredményt jelenti lakonikusan. Íme azon férfiú, ki eztei által aranybetűkkel irta be nevét a haditörténelem könyvébe, Francziaországból. Grevy Albert javaslata, melyet a kamara tegnap nagy többséggel elfogadott, következőleg hangzik: Tekintettel arra, hogy az október 14-iki és 28-iki választások oly körülmények közt történtek, melyek a képviselők kamarájára, amint az átalános szavazatjognak, melyből eredeti, erére, kivételes kötelezettségeket hárítanak; tekintettel ama haretra, melynek folyama alatt öt egész hónapon át minden törvény megsértetett, hogy a választásokra törvénytelen nyomás eszközöltessék, s hogy végül, mindennek megkoronázásául a hivatalos jelöltség botránya következett, mely oly alakban s oly körülmények közt érvényesült, hogy föllázitá a közlelkiismeretet; tekintettel arra, hogy ezen a nemzeti akarat nyilvánulásának meghamisítására czélzó eszközök, el is tekintve a hatástól, melyet azon választások érvényességére gyakorolhatnak, amelyek kedvéért foganatba vétettek, oly természetűek, hogy különböző jogczímeken provokálhatják eszközlőik ellen, bárkik is legyenek azok, a felelősséget, és hogy e felelősség hatályossá lehessen, szükséges, hogy minden vétkes vagy hibás tett följegyeztessék s együttes összeállításban föltüntethessék s ez által lehetővé tétessék a kamarának szabatosan hoznia meg a határozatokat, melyeket szükségesnek tart, hogy biztosítva legyen ezek megsemmisítése iránti jövőben való ismétlődése ellen ; tekintettel arra, hogy a képviselői kamrának azon kötelessége,hogy őrködjék az átalános szavazatjog tiszteletben tartása és sérthetlensége fölött, annál szoros, mert azok, kik azt állították, hogy ez átalános szavazatot megkérdezik, nem tudván meghamisítani nyilatkozatát, ma azt tettetik, mintha nem törődnének vele, s így fellázadnak a nemzeti souverainitás ellen; a kamara a következőket határozza: 1. czikk. Egy 33 tagú, az osztályok által ráortol A biznság folhatalmaffiianki llogy p cl 1'Ili III OH ti enquetet tartson mindama tény felöl, mely május 16-a óta azon czélból követtetett el, hogy a választásokra törvénytelen nyomás gyakoroltassék. 2. czikk: E czélból a bizottság, függetlenül azon részleges enquetektől, melyeket szükségesnek vélhet a departementokban elrendelni, akár a kamara által igazolás czéljából hozzá utasított kérdések alkalmából, akár hivatalból maga elé terjesztetheti az október 24. és 28 -i választásokra vonatkozó összes okmányokat. Hogy ebbeli feladatának eleget tehessen, fel van hatalmazva a legtágabb jogkörrel, ami a parlamenti enquete-bizottságot megillethet. 3. czikk. A bizottság, minél előbb, beterjeszti jelentését, amelyben konstatálván minden oly tényt, amely bármely czímen provokálja szerzőjének, bárki legyen is az, felelősségét, egyúttal javaslatba fogja hozni a kamara előtt mindazon határozatokat, melyeket szerinte e tények szükségessé teendenek. A »Moniteur universel,« a szenátus u. n. alkotmányos csoportjának közlönye a következő híreket közli a marsall szándékai felől: Azon értekezletek, melyeket a tábornagy szombat este a szenátus és a képviselői kamara jobboldalának befolyásos tagjaival tartott, oly hatást gyakoroltak rá, mely döntőnek látszott. Az államfő jobban mint bármikor el van határozva csakis a konzervatívokkal kormányozni, de nem fogadta egyforma bizalommal s egyforma rokonszenvvel az odaadás ama biztosításait, melyekben részesült. Sőt, mint nekünk mondják, igen érthető szavakban kijelenté, hogy, bár csak intenie kellene neki, s az »appelau peuple« pártja rendelkezésére bocsátaná egy »erélyes és erős kormány elemeit, ő ezen párttal még sem akar kormányozni. Nem akar bűnrészese (complice) lenni az ő czéltalan üzelmeiknek, s nem ültetteti föl magát konzervatív fogadkozásaik által. A tábornagy az alkotmányosok csoportjából szándékozik jövőbeli minisztériuma tagjait venni. Reméli, hogy e csoport őszinte magatartása, az államfőhöz való ragaszkodása s békülékeny szándékai meg fogják könnyíteni a kebeléből vett kabinetnek a jelenlegi nehézségeknek kiegyenlítését; e kabinettől reméli, hogy kieszközli a budget megszavaztatását, hogy a kamara által mérsékelt politikát fogadtat el, mely nem veszélyezteti sem az ország békéjét, sem a közkiállításhoz fűzött fontos érdekeket, a mely megengedhetővé teszi neki is betölteni mindvégig megbízatást. Ha e kisérlet meghiúsul, a tábornagy nem tartván kötelességének s nem is lévén rá képes, hogy újra a baloldalhoz forduljon, el van határozva egy, a kamarákhoz intézendő üzenetben beadni lemondását, kifejtvén ez üzenetben a czélt, melyet el akart érni, s kijelentvén, hogy kimerített minden eszközt, melylyel konzervatív szellemben kormányozhatott. A magyar prot. egyetemes konvent. (Második nap.) Budapest, nov. 16-án. A mai ülésben a tárgyalás folytattatván, mindenekelőtt Tóth Sámuel jegyző olvasta fel a múlt ülés jegyzőkönyvét, mely átalában elfogadtatott. A tegnap elfogadott javaslat alapján gróf Lónyay Menyhért a határozatul kimondandó tárgyakat következőleg fogalmazza: »Az egyetemes értekezlet egy ... számból álló bizottságot küld ki azon megbízással, hogy tegyen javaslatot az egybehívandó zsinat helye, ideje, tagjainak száma, a választás módja s a tanácskozás sorrendje iránt. Hozza javaslatba és fogalmazza azon kérdéseket, melyek a tartandó zsinat tanácskozásai és határozatai alá lesznek terjesztendők. Ezen javaslatok szervezésénél a bizottság számára a következő irányt tűzi ki az egyetemes értekezlet . Javaslatai körét ne terjeszsze többre, mint aminek a tartandó zsinat sikerrel megfelelhet. Azon tárgyakra szorítkozzék, melyek a magyar prot. egyház legfontosabb és legsürgősebb megoldandó kérdéseit képezik, és melyek csak zsinaton hozandó törvények által oldhatók meg. Az egyház szervezetére vonatkozó javaslatnál irányadóul szolgáljon az, hogy lehető egyöntetőleg készíttessék az egyház szervezete, a javaslandó szervezet alkalmas módot nyújtson a magyar protestáns egyházat közösen érdeklő minden ügyben egységesen intézkedni, érdekeit megóvni s jogait sikeresen védelmezni, az egyházkerületeknek századokon át fejlődött és üdvösnek bizonyult intézményei s autonóm jogainak sérelme nélkül. Ennélfogva az egyetemes értekezlet a kiküldött bizottságtól törvényjavaslat alakjában kellő indokolással javaslatot kíván a következő tárgyakban: »A magyar protestáns egyház kanonjairól; a fegyelmi eljárásról; oly konventről, melynek feladata lenne jogérvényesen és kötelezőleg határozni mindazon ügyekben, melyek a magyar protestáns egyházat közösen érdeklik és egyetemes intézkedést kívánnak. A bizottság javaslatait kinyomatván, közölje az egyházkerületekkel és az egyetemes értekezlet tagjaival. Ezután az egyetemes értekezlet ismét egyben lővén, a zsinat elé terjesztendő javaslatokat meg fogja állapítani. Révész Bálint tiszántúli superintendens Lónyai indítványának formulázásáról szól. Nem titkolhatja el, hogy azon aggodalma, mintha a tiszántúliak által indítványozott alkotmányozó zsinatból semmi sem lesz, a javaslat ily formulázása által nemcsak nem lett eloszlatva, sőt inkább még meg van erősítve. Itt csak határozatképes konventre van hivatkozás, de ez nézete szerint nem elég, mert az egyházszervezet megállapítása a fődolog. Az iskolaügyre nézve azt hiszi, hogy az a tiszántúliak ja-vaslatában bennfoglaltatik. A tiszántúli egyházkerület sokat foglalkozott az iskolaügygyel s maga részéről is szükségesnek tartja, hogy az újabb fejleményekkel szemben különösen a »suprema inspectio« fogalma a protestánsok részéről is szigorúan megállapíttassék. Az egyetemes konvent létesüléséig az iskolaügyek nagy részét el kell intézni, sürgetősségek folytán. Felemlíti ezúttal, hogy a tiszántúli egyházkerület sokszor volt gyanúsítva, hogy az egyesülést megzavarta, a vádakra nem feleltek, meggyőződve lévén, hogy más hibájuk nem volt, minthogy az autonómiához igen szigorúan ragaszkodtak. Hosszas fejtegetés után kimondja, miszerint óhajtja, hogy Lónyai indítványához hozzátoldassék azon pont is, hogy egy az egyes községektől felfelé kiterjedő átalános egyházszervezet készíttessék. B. Vay Miklós elnök utal arra, hogy ezen formulázás a tiszántúli munkálat s a tegnapi megbeszélés alapján készült s igy itt csak arról van szó, hogy e munkálat átalános tárgyalás alapjául elfogadtassák e ? E tárgy mindamellett hosszas vitára adott alkalmat. Mocsáry Lajos Révésznek azt feleli, hogy a munkálatban van a kanonokról szó, Révész kifejti ellenében, hogy a kanoni szervezet különböző dolog, Lónyai hajlandó a szervezet készítéséről részletesebb említést tenni. Mocsáry folytatva tovább, kifejti, hogy a zsinaton csak oly dolgok vétessenek föl, melyeket más után elintézni nem lehet s ezért az iskolai dolgokat nem akarja annak tárgyai közé fölvenni. Nagy Péter erdélyi superintendens védi az erdélyiek álláspontját a tiszántúliak ellen, kiemelvén, hogy ők autonómiájuk fentartása daczára óhajtják az egyesülést s testvéri együtthaladást. Révész Imre debreczeni lelkész szintén aggodalmakat táplál Lónyai indítványa ellen. A tiszántúliak alkotmányozó zsinatot akartak, ugyanerre törekedtek már régebben is s a legutolsó budai zsinat szintén országos szervezetet óhajt létesíteni. De midőn ezt határozottan óhajtják, egyátalában nem akarnak procrustes-ágyat készíteni s az egyes egyházkerületek autonomikus szervezetét csorbítani nem akarják. De szükséges ily szervezet s annak sanctionálása a magyar protestáns egyház megerősítése végett szükséges, miután máskép még az egyházi adó kivetése sem lehetséges. Nem elegendő ennélfogva állandó konvent létesítése, hanem bizonyos állandó egyházszervezetet kell alkotni. (Helyeslés ) Tisza László nem lát lényeges különbséget a két nézet között s határozottan Lónyai indítványának tárgyalását óhajtja. Molnár Aladár óhajtja, hogy a tiszántúliak megnyugtatása helyett néhány pont vezessék be, mely azonban az erdélyiek különös viszonyait nem sérti. Különben is csak a zsinat által létesíthető egységes összhangzatos egyházszervezet, amelynek azonban nem szükség uniformisnak lenni. Bizonyos mérvű központosítást mindenki ép oly szükségesnek tart, mint bizonyos mérvű önállósítást, itt tehát csak a mértékről lehet szó s ez csak a részletes munkálatban tűnhetik ki annyira, hogy bírálat tárgyát képezze. (Helyeslés.) Ragályi Ferdinánd nem érti ugyan a dolgot saját nyilatkozata szerint, de azért »meghunyászkodás«-nak tartja Lónyai formulázását s kétségbe vonja, hogy ezen szentelt vízért miért volna szükséges zsinatot tartani ? (Derültség.) Antal Gábor, pápai tanár azon nézetben van, hogy Lónyai munkálata a dolgot ismét elől kezdi, miután az országos szervezet kérdése már előlegesen is elfogadtatott s a többi kérdések felvétele fölött sem lehet most már vitatkozni. Az autonómia inkább azt teszi, hogy a törvények alkalmazásában az egyes egyházkerületeknek szabad keze legyen, de a közös törvényalkotás még nem centralizáló. Dr. Kovács Ödön nagyenyedi theol. tanár mindenekelőtt az erdélyi superintendentiát védi a separatistikus vádak ellen, különben helyesli Lónyai indítványát s egyátalán nem akar ezen kérdésekben sietni. Elnök kijelenti, hogy Lónyai Menyhért hajlandó indítványába betenni, hogy a konvent tárgyai közé vétessék s az egyház szervezetéről javaslattétel alulról felfelé. Ezen módosítás átalában helyesléssel fogadtatott, de Móritz ’ ’1, b. Kemény Gábor, Révész Bálint, Beöthy Zsigmond még ajánlani szükségesnek látták ezt, így a hosszadalmas s sok tekintetben unalmas vita egész 12 óráig tartott, midőn elnök kimondta, hogy a Lónyai munkálata átalában s részleteiben elfogadtatott. Ezen munkálat szerint egy bizottság volna kiküldendő. Elnöki előterjesztés folytán elhatároztatott, hogy e bizottság a télen Debreczenben üléskezzék. A küldöttség tagjainak megválasztására Tisza László külön bizottság kiküldését ajánlja. Mások ellene szólalnak. Kántor Sámuel, gr. Ráday Gedeon Pestet akarja székhelynek, (nem Debreczent), Molnár Aladár, Móricz Pál, Szász Károly, Nyíri, Tisza László egymástól lényegesen eltérő javaslatokat tesznek. Végre elhatároztatott, hogy minden superintendia a holnapi gyűlésig jelölje ki tagjait, a debreczeni 5 öt, az erdélyi 4-et, a többiek 3—3 at s mindegyik két póttagot. A zsinat helye — Debreczen vagy Budapest — holnap fog megállapittatni. A fontos kérdés elintézése után több folyóügy intéztetik el. Balogh Ferencz és György Endre, az edinburghi gyűlés tagjai, bemutatják jelentéseiket: felolvasottnak tekintetik s archívumba tétetik le. Jelenti, hogy a londoni theologiánál magyar ifjú számára stipendium létetik. Az ülés 1/41-kor fejeztetett be, a holnapi ülés az árvaház megnyitása miatt 12 órakor kezdődik. Helyesírásunk revíziója. (A »Magyar Nyelvőr«-ből.) (Vége.) Az 5. §. »Egyszerűsítés« czime alatt két egészen külömböző dolgokról szól: a kettős betűk mellőzéséről és a hiányjel elhagyásáról. Hogy ne írjuk a’ ház'teteje, hanem a ház teteje, azt talán 1877-ben senkinek sem kell már szivére kötni. A kettős mássalhangzók mellőzése pedig a bizottságnak harmadik »elvén« alapszik: az egyszerűsítésen, azelőtt takarékosság elvének nevezték. Itt ismét a legnagyobb önkénynyel jár el a szokás s az ennek hódoló bizottság. A kettős 11, ss stb. helyett ott akarja az egyszerű mássalhangzót megvédeni, ahol a kiejtés ingadozik. Világos, hogy itt csak nyelvjárások szerinti ingadozásról lehet szó, és világos az is, hogy csak