A Hon, 1877. november (15. évfolyam, 287-315. szám)
1877-11-22 / 307. szám
Kiadóhivatal s Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 frt — kr. 6 hónapra...........................................12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. mm■ ■pp M i n I , m m 307. szám. XV. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1877. Csütörtök, november 22. Szerkesztési irodát Barátok tere, Athenaeum-épitlet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás is h:o ír XY-dik évfolyamára. (A »Hon« megjelen naponkint kétszer.) Előfizetési árak: december hóra............................. trt. Az esti kiadás postai külön küldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Uif)"" Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre a »Hon« kiadó hivatalába (Barátok tere Athenaeum - épület) küldendő. A »Hon« szerk. s kiadó hivatala. Budapest» november 21. A hangulat és a helyzet. »Életuntnak« mondd egyik laptársunk a parlamentet, egy másik hivatkozik azzal szemben a »nép lelkiismeretére«, mely fölött, úgy látszik, ő rendelkezik, egy harmadikban szövetkezésre vannak fölhíva azok, akik csak taristaszerződést akarnak vámpolitikánk alapjává tenni, és mindezen jelenségek mellett, a képviselőház holnap kezdi meg a büntetőkódex tárgyalását. Nem akarjuk e pillanat fontosságát újból hangsúlyozni, csak e tényből akarjuk levonni azt a következtetést, hogy van még munkakedv az országgyűlésben és egyátalában nem oly desperatus, hogy munkaképtelen legyen. Sőt ha nehéz a helyzet, ami tagadhatatlan, mert soha ilyen bonyolult és nehéz még nem volt, annál szigorúbb kötelességük a pártoknak : óvakodni a túlzástól, úgy az ellenzékeskedésben, mint a gondolkozás és önálló elhatározás tekintetében minden desperátiótól. A helyzet nehézségei : a kormány és pártjának minden számítását meghaladják. Mert, hogy ily hosszan eltartson a kiegyezési vajúdás, hogy az annyi kül- és belbonyodalmakkal legyen összekötve, hogy oly csekély eredményre vezessen és ez se legyen biztosítva még most sem, azt csakugyan nem gondolta senki és ebből magyarázható ki az, hogy a fáradság és lehangoltság némi jelei mutatkoznak a képviselőházon és a kormányon is. De roppant nevetséges illúzióban ringatják magukat azok, kik ezt subjektív okokra és az ellenzéki tüntetések vagy törekvések hatására akarják visszavinni. Sőt, ellenkezőleg, annyira meglátszik — amit hazafias tapintata és belátása dicséretéül kívánunk fölemlíteni — az ellenzék magatartásán is a helyzet nyomása, hogy: követeléseiben, magatartásában, legalább beszámítható elemeiben, sokkal mérsékeltebb most. A szélbali lap hetvenkedéseit, maguk a szélbali képviselők sem osztják, annak izgatásait, népgyűléseit tökéletesen ignorálják, úgy hogy a haza becsületévé dekretált tüntetésekben részt sem vesz, azokat egészen jelentéktelen utczahősökre bízza. A független szabadelvű párt pedig, közlönyében még a független bank s önálló vámterület melletti izgatást is »akadémikus discussió«-nak tartja, melyre most actiót fektetni nem lehet. Honnan van ez ? Onnan, mert látják, hogy úgy politikailag, mint anyagilag sokkal nagyobb veszedelmek fenyegetnek, mintsem, hogy tüntetésekkel, a kormány elleni recriminációkkal vagy pártprogrammokkal azokat elhárítani lehetne. És, azt hisszük, nem csalódunk, ha még az ellenzék magatartásában is látjuk annak bizonyítékát, hogy e helyzet előidézésével maga sem képes egészen, sőt talán nagy részben sem a kormányt vádolni, látja, hogy a külügyi bonyodalmaknak, a dualizmus követelményeinek, hazánk anyagi és politikai kisebbségének is tetemes része van abban és megsúgja neki: hazafisága és belátása, azt is, hogy ha az ezekkel való küzdelemben a Tisza-kormány nagy sikert fel nem mutat, ez nem csak benne keresendő. Nos, ami az ellenzékre mérséklőleg hat, az sokkal inkább hat a kormánypártra. Az eredménynyel ez is elégületlen. Abból semmi titkot nem csinálunk. Többet mondunk: a kormány némely taktikai lépését nem helyesli minden tagja, bár e tekintetben aztán nagyon elágazók a vélemények , de azt érzi az egész párt egyaránt, hogy a helyzet sokkal nehezebb, bonyolultabb, hogy sem akár egy kormányválsággal is segíteni lehetne azon, bár erre sem igen lehet gondolni azoknak, kik körültekintenek és számba veszik a hivatottakat, vagy előre néznek és tekintetbe veszik a teendők megállapításának, nem egyénektől függő nehézségeit. Könnyű egy ellenzéki hírlapírónak, asztal mellé ülni és írni rettenetes kemény czikkeket, vagy népgyűlésben kiabálni roppant népszerű jelszavakat, mert bit attól soha sem fogják megkérdezni: Quid tunc? De a kormánypárti képviselő, kinek frázis helyett szavazni kell, sőt szavazás után, tanácsot is adni a kibontakozás vagy az esetleges válság követelményeire nézve, annak Istene nem lehet a népszerűséghajhászat, hanem azzal a scrupulussal kell felkelnie és lefeküdnie, hogy nem hamarkodott-e el vagy egy szót, egy szavazatot; nem diktálta-e félelem vagy önzés, túlságos aggodalom vagy elhamarkodás szavazatát, nézetét. És minthogy, még az ellenzéki irigység sem mondhatja, hogy hiúság, ambitió, önzés a mostani kormánypártban szerepelnének, mert hisz nincs mivel kielégíttetniök, rá kell, hogy jöjjön mindenki, hogy az ország végzetteljes helyzete idézi elő : a tagadhatatlanul létező nyomott hangulatot és, hogy az elhatározás higgadtságára, szabadságára most inkább, mint valaha szükség van. Nem teszi ez a mameluk lemondását erénynyé, sőt ellenkezőleg, óv ettől és úgy, mint az ellenzéki viszketegtől; és figyelmeztet a hazafias belátás azon mérsékletére, mely a pártviszonyok fölé emelkedik és ítél, nem vágyai, sőt még csak nem is egyéni követelményei, de az ország tényleges helyzetének megfelelő szükség szerint. Ha ezt megóvjuk, a kiegyezés javítható lesz, különben lehet baos, de nem kibontakozás! — A képviselőház vámügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében megkezdte a vám- és kereskedelmi szövetségről szóló tvjavaslat tárgyalását. Az első czikk 4. bekezdését, mely szerint »a közös vámhatárból kizárva maradnak a jelenlegi vámkürzetek«, Széll miniszter a következő szerkezetben ajánlja elfogadásra: »A közös vámhatárból ki vannak zárva a jelenlegi vámkürzetek.« Simonyi L. b. elfogadja e módosítványt, mert helyesli, hogy e tekintetben ne praejudikáljunk a törvényhozás jövő intézkedésének. A módosítás elfogadása után a bizottság a 2. czikket vita nélkül szintén elfogadta. A 3. czikknél Mudronynak aggálya van az ellen, hogy a monarchia mindkét állama fentartja magának az idegen államokkal kötött szerződések felmondásának jogát, mert Magyarországnak nem áll érdekében az, hogy a netalán létrejövő tarista-szerződések Magyarország beleegyezése nélkül megszüntessenek ; helyesebb volna a czikk két utolsó alineáját kihagyni. Tisza mint elnök kifejti, hogy a czikk kérdéses rendelkezése kétoldalú s mellőzésének káros következményeit esetleg mi is érezhetnők. E rendelkezést épen a monarchia két államának államisága szempontjából javításnak tartja. A 4. czikknél Simonyi L. b. törlendőnek tartja azon rendelkezést, mely szerint »a fennálló vámkürzetek megszüntetendők.« Nagy súlyt nem fektet az ily rögtön nem is létesíthető elvi határozatokra, melyek a jövővhozásokat úgy sem köteleznék, de mielőtt ily elvi határozatok hozatnának, előbb tudnunk kellene, hogy az ország első szabad kikötője Fiume mikép vélekedik e tekintetben. Szóló óhajtaná, hogy Dalmátia is bevonassék a közös vámterületbe. Széli miniszter szerint itt csak egy elvi rendelkezés van, s a megszüntetés ideje és módozatai a törvényhozás későbbi rendelkezéseinek vannak fentartva. Ez elvi kimondás szükséges már azért is, hogy az illetők megtehessék előkészületeiket. A vámkürzetek megszüntetésébe Dalmáczia is bele van értve. Az illetők megkérdezése alig szükséges, mert mindenki pusztán momentán érdekét tartja szem előtt, kétségkívül a megszüntetés ellen nyilatkoznék, de ez a törvényhozást a helyes közgazdasági politika igényeinek kielégítésében nem gátolhatja. Magától értetik, hogy az összes vámkülzetek együttesen szüntetendők meg. A bizottság a czikket változatlanul elfogadta. Az 5. czikk után, mely vita nélkül elfogadtatott, A 6-nál Simonyi Ernő rossznak tartja a szövegezésnek azon rendelkezését, mely szerint a tengeri kereskhajók és személyzetük a külföldön tartózkodó tengerészek az ottani consulatusoktól függnek, mert ez nem áll , csak joguk van az ottani consulatusok oltalmát igénybe venni. Matlekovics oszt. tanácsos válaszolja, hogy vannak bizonyos révrendőrségi ügyek, melyekben is a belföldi hatóságokat helyettesítő ottani consulatusok járhatnak el. A bizottság a »függnek« szó helyett oly kifejezés felvételét határozza el, mely szerint az illetők a consulatusok illetősége alá tartoznak. A czikk első alineájának azon rendelkezése, mely szerint a kikötőügyi s tengeri egészségügyi közigazgatás mindkét állam területén egyenlő szabályok szerint s lehetőleg összhangzatosan intézkedik . Simonyi b. indítványára megtoldatott e kifejezéssel: »A két fél kormánya által.« A czikknek az osztrák magyar Lloyd-társulatra vonatkozó két utolsó alineája a Lloyd-társulattal kötött szerződés tárgyalásáig függőben hagyatik. A 7. czikk után, mely változatlanul maradt, a 8-nál A p p o n y i gr. nem helyesli azt, hogy elhatároztassék az 1874. jun. 10-iki vasúti üzletszabályzat beczikkelyezése, mielőtt az a bizottság előtt ismeretes volna. Széll miniszter megjegyzi, hogy e szabályzat a rendeletek tárában megjelent s ha szükséges, közöltetni fog a bizottság tagjaival. A bizottság ezen, valamint a 9. czikket érdemleges módosítás nélkül elfogadván, az ülés véget ért. — A franczia republikánus baloldal elnöke, Leblond, a párt legközelebbi gyűlésen beszédet tartott, melyben a többek közt a következőket mondá : Az ország megkérdeztetvén, kimondá ítéletét s ünnepélyesen elkárhoztatá a május 16-iki politikát s azon be nem vallható indokokat, melyek azt inspirálták, úgy látszik, hogy ezt az ítéletet nem értették meg. A május 16-ki miniszterek még mindig hatalomban vannak, legkompromittáltabb ügynökeik folytatják működésüket. Új kinevezések mindennap jelennek meg a hivatalos lapban. A kormány szándékai, tervei, úgy látszik, miben sem változtak. A bizonytalanság most is csak olyan, mint azelőtt. Az üzlet fel van akadva mindenütt, a boltok bezárvák, a munka szünetel. A törvényes és alkotmányos formák közt határt kell vetni ez anarchiának. Minket méltatlanul rágalmaznak most is, de ne zavartassuk magunkat e rágalmazás által. A munka, melyet végeznünk kell, higgadtságot és eszélyt igényel s inkább, mint valaha követel szilárdságot és elhatározást. Az ország, mely minket ide küldött, legnagyobb részében velünk van; tudja, hogy a bizonytalanság, mely fennakasztja az üzleteket, a zavar, mely ugyanazokat paralysálja, egyedül csak azoktól ered, kik gyűlöletet lehelnek intézményeink ellen. Az ország helyeslése által kisérve, egyesítsük erőnket uraim s folytassuk habozás nélkül a munkát, melyet az egyesült reactió félbeszakított. Az elnök ezután hangsúlyozta a republikánus pártok közti egyetértést, az egységes actiót és fegyelmezett működést, hogy ellenmondás ne álljon be a hozandó határozatok közt. A pénzügyi bizottságból. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délutáni ülésében folytatta a közoktatási költségvetés tárgyalását. Az 1876-ki őslénytani congressus 2400 frtnyi szükségleténél felolvastatik az indokolás, mely szerint a jelentés első része megjelent, a második pedig,mely a magyarországi leleteket ismerteti, sajtó alatt van, ahogy a fentebbi összeget a »Comte rendu« kinyomatása teszi szükségessé. Zsedényi kifogásolja, hogy mindig utólag kérnek ily nagy összegeket, és nem is tudományos czélokra. Trefort miniszter felszólalása után, ki tagadja, hogy ez nem lenne tudományos czélú, a bizottság az előirányzatot megszavazza. Az egyházi czélok szükségleténél Simonyi Ernő kérdi, hogy az idén miért nincs e rovatnál levonás ? mert az 5 százalékos levonás már határozatilag kimondatott. Kautz előadó megjegyzi, hogy a bizottságnak ily határozata nem létezik, egyébiránt az eddigi levonás is sokrosszat okozott. Kerkápoly azt hiszi, hogy ha valahol,úgy itt lehetett lassan kint törléseket tenni. — Trefort miniszter az egyházak szegény voltát ajánlja a bizottság figyelmébe. — Hegedűs, Horváth Lajos és Szontagh Pál ellenzik a további leszállítást, s a bizottság az előirányzott összeget megszavazza. A nyugdijak, átmeneti kiadások megszavaztatnak. A marosújvári templom fölépítésére előirányzott 400 ftról Hegedűs Lajos minist. tanácsos előadja, hogy ezen összeg, mely az aknamunkások számára építendő templomra van előirányozva, már 1867-ben utalványoztatok ; de csak most vétetik föl. Simonyi Ernő ez alapon nem véli megszavazhatónak. — Kerkápoly elfogadja az előirányzatot, miután ez már tényleg megszavazva volt. — Zichy Nándor gróf szintén hozzájárul, mert törvényes alapon már egyszer megszavaztatott. Simonyi Ernő megjegyzi, hogy ha azzal indokoltatik az előirányzat, hogy itt az állam földesúri jogát gyakorolja nincs ellenvetése a megszavazás ellen. A bizottság az összeget megszavazza. A nemzeti múzeum épületének kijavítási költségeire 28.000 forint irányoztatik elő. Csengery kijelenti, hogy ennek szükséges voltáról egy e tárgyban működő bizottságban maga személyesen meggyőződött. Kerkápoly indítványára e bizottság a szükségletet 5 évre osztván fel, 1878-ra 12.000 irtot szavaz mag. A nagyváradi bábatanoda telek vételének s a pozsonyi állami tanitónőképezde építésének szükséglete a már kiküldve levő albizottsághoz utasíttatván, a közoktatási tárca költségvetésének tárgyalása véget ért. Ezután Hegedüs Sándor tett előterjesztést a függő államadósságokat ellenőrző bizottság költségvetéséről. A jelentésben megemlítendőnek tartja, hogy e bizottság egy tagja — a ház határozatától eltérőleg — mindig Bécsben időzik és havi díjat húz. Tisza miniszterelnök szerint a bizottságnak ki kellene mondania azt, hogy meggyőződött a kért összeg szükséges voltáról, de egyúttal szükségesnek véli azt is, hogy tisztába hozassák a függő adósságokat ellenőrző bizottság szervezete és ennélfogva utasítandónak véli a minisztériumot, hogy e tekintetben még ez év folytán előterjesztést tegyen a háznak. A bizottság ez értelemben mondja ki határozatát. Ezután tárgyalás alá vétetett a belügyminisztérium költségvetése. Szontagh Pál előadó jelenti, hogy a költségvetés mérlege 99.000 írttal kedvezőbb az előbbi évinél. A központi kiadások változatlanul megszavaztatnak. Az országos levéltár szükségleténél Lukács B. megjegyzi, hogy a gyulafehérvári káptalan és kolosmonostori convent levéltárainak felhozatalára a miniszternek nincs joga, mert azoknak okmányai magántulajdont képeznek és a felhozatal csak költségesebbé teendi a levéltár szervezését. Tisza miniszterelnök szerint a kérdéses két levéltár felhozatala semmi költségtöbbletet nem okoz és ez ellen jogi akadály sem forog fenn, mert bebizonyítható, hogy mindkettő országos levéltár volt. A susceptibilitások iránti tekintetből egyébiránt megkérdezte a közoktatási minisztériumot is, és az ügy most azelőtt van. Csengery helyeslőleg nyilatkozik a miniszternek az országos levéltár szervezése körüli eljárása fölött és megjegyzi, hogy a hazai történelem ezen intézkedésnek máris nagy hasznát vette. A bizottság elfogadja az előirányzatot, és minden érdemleges vita nélkül megszavazza költségvetésének többi részét is, azon egy módosítással, hogy az átmeneti kiadások közé felvétetett az erdélyi csendőrség jobb fegyverekkel való ellátására már megszavazott összeg. Herbst beszéde. Ma ért véget az osztrák képviselőházban a bankvita. 169 képviselő fogadta el átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául a bankjavaslatot, 103 nem fogadta el. A magyar képviselőházban november 8-án 210 szavazat volt ugyanazon javaslat mellett s 109 ellene. E szerint az osztrák kormány többsége 66, a magyar kormányé 101. Túlestek volna tehát az osztrákok is a harmadik kiegyezési javaslaton, hogy a részletekben is elfogadtatik a bankjavaslat, az, a mai szavazás után nem szenved kétséget. A bankvitában részt vett osztrák képviselők beszédei között kétségkívül legtöbb figyelmet érdemel Herbsté. A szónokok nagyobb része ellenzéki volt s így nem csodálkozunk azon, hogy az átalános vitában sok ellenszenvest, sok túlzást és sok barátságtalant mondottak Magyarországról. A tárgyalás érdemleges bankügyi részéből édes kevés volt az osztrák képviselők beszédeiben, de annál több a közjogi és politikai természetű reflexió. És ezen reflexiók éle mind Magyarország ellen volt intézve. Megújultak a bankvita alatt az osztrák ellenzék padjairól és fölhangzottak ama gyűlöletteljes nyilatkozatok, melyeket eddig is számtalanszor, különösen pedig a májusi stipulációk idejében, mikor egy eszeveszett őrjöngés látszott elragadni a lajtántúli urakat irányunkban, — hallottunk. És amit akkor klubbokban és párttanácskozmányokban elmondottak, ismétlék azt a törvényhozás termében is — és tapsokat arattak. És még hagyján a gyűlöletet: barátságos indulatot mi nem parancsolhatunk az osztrák ellenzéknek, annyira ismerjük ezen urak eszejárását, aspiráczióit és törekvéseit, melyekről nem tudtak mai napig sem lemondani, hogy nem is várunk tőlük jó indulatot azon Magyarország irányában, mely pedig Ausztriával együtt egy koronás főt ismer fejedelméül s mely nélkül Ausztria egymagára egy szemernyit sem nyomna Közép-Európában. De a Kellersperg-féle emberek úgy kezdtek beszélni, hogy ignorálni látszottak az alkotmányilag szentesített és tényleg fennálló viszonyokat. Ideje volt szembeszállni e kárhozatos irányzat ellen. Ezt megtette Herbst s hatása máris látszik az osztrák német sajtóban. Mi részünkről köszönetet mondunk Herbstnek, az »alkotmányhű« párt vezérének, hogy ott, hol annyi volt a vádló, birt elég politikai bátorsággal és kötelességérzettel mint védő lépni föl Magyarország mellett. Kötelességérzettel mondjuk, mert abban, hogy az osztrák ellenzék oly hanyatt homlok nekünk rontott, s oly expectoratiókat engedett meg magának, melyek ellen most szükséges volt föllépni és állást foglalni, elmondhatja Herbst is, hogy »quorum pars magna fui.« Ő is beállott volt abba az éktelen concertbe, mely fülharsogtatva fújta nekünk a nótát: »Keine Mehrbelastung!« Az ellenzék csak magasabb skálában zengette azt, melynek alaptónusát Herbst úr adta meg. Herbst szelet vetett s vihart aratott. Szerencsére csak vihar volt a pohár vízben, de tanulság lehet és kívánjuk, hogy legyen is Herbstre nézve s e tanulság abból áll, hogy amit Herbst részint népszerűséghajhászat , részint ellenzéki velleitásból »Magyarország követelései« ellen beszél, az megboszulja magát. Herbst ellenzékieskedése felbátorít oly irányzatokat és törekvéseket, melyek épen azt az alapot támadják meg, melyen Herbst, mint a nevezett párt vezére áll s melynek tegnap oly helyesen és szépen védelmére kelt. Herbstre azon kiváló állásnál fogva, melyet a lajtántuli parlamentben elfoglal, nagy felelősség hárul. Herbst, mondhatni, feltétlenül uralja az osztrák képviselőházat s midőn szemrehányásképen azt mondá, hogy az osztrák kormány helytelen taktikájával elveszté a vezérszerepet, úgy, hogy megfordult a természetes viszony: a kormány lett a vezérlett és a képviselőház a vezérlő, elmondhatta volna, hogy az a »vezérlő« képviselőház: »c’est moi.« Ennélfogva azt óhajtjuk, hogy jövőre helyesebben és tapintatosabban válogassa meg a politikai jelszavakat, azon kérdésekben, melyek a Magyarország és Ausztria közti viszonyra vonatkoznak. Ellenzékeskedő velleitásaival ne hajtsa a vizet azok malmára, kik részint az 1867 előtti status quót akarják helyreállitni, részint pedig egyengetik Ausztria útját Németország felé. Egy újabb keletű osztrák röpirat, mely tüzetes foglalkozik e kérdéssel, hatalmas intőjelül kell, hogy szolgáljon a Bajtántul azoknak, kik e monarchia fenmaradásának barátjai. Azok közt elsősorban Herbst. Hogy pártvezér minő hatással bír nemcsak az osztrák parlamentre, de a közvéleményre is, eklatáns példáját látjuk három tekintélyes bécsi lapnak mai magatartásában. A »Fremdenblatt«, a »Presse« s a »N. fr. Presse« mióta csak e huzavonás, áldástalan, elkeserítő és fárasztó kiegyezési tárgyalások megindultak, meg nem szűntek a legintransigensebb hangon írni Magyarország ellen , ma meg, hogy Herbstet a »magyar és osztrák barátság« érdekében látják föllépni, megtapsolják beszédének ezen részét, államférfii nyilatkozatnak magasztalják és hozsannát mondanak a szónoknak. Az egyik lap Herbst eme békéltető, engesztelékeny törekvéséhez »szerencsét kíván«, a másik a »legjobb sikert óhajtja« s »allerbeklagenswerteste Konsequenz«-nek mondja, hogy az elmérgesedett tárgyalások alatt a két államfél között »melegséghiány« állott be. Egy szóval abból az alaphangból beszélnek ezúttal is, melyet Herbst intonált. Óhajtjuk, hogy Herbst eme, nagy felelősséggel járó nagy beolyását és tekintélyét a monarchia mindkét felének valódi jóviszonya érdekében hasznosítsa és érvényesítse. Ez irányú beszédében magunk részéről is a legjobb sikert óhajtjuk. Sz. Gy. Az uj várma itt a budapesti iparkamarában. A budapesti kereskedelmi és iparkamarának iparosztálya f. évi november hó 20-án tartott ülésében tárgyalás alá vette az országgyűlés elé terjesztett új vámtariftát. Az osztály alelnöke Ráth Károly előadja, hogy nem sokára a kamara újjáalakulása után elhatároztatott, hogy a bank- és vámügy kérdése a kamaránál csak akkor fog tárgyalás alá vétetni, ha az illető törvényjavaslatok előterjesztve lesznek. Ezen kérdések azonban időközben kiváló politikai jelleget öltvén, ezen okból mostanáig nem tárgyaltattak. Az átalános új vámtariffának közzététele azonban oly helyzetet teremtett, hogy a kamara ez ügyben még ideje korán nyilatkozhatik, míg másrészt kötelessége is az ily életbe vágó nemzetgazdászati kérdésben szakértői véleményének kifejezést adni. Vony kamarai tag is azon nézetben van, miszerint a vámtarifta fölötti véleményadás nemcsak kívánatos, de szükséges is, miután a javaslatnak lényeges módosítására a közös vámterület szempontjából is kell törekedni. Az ügynek tárgyalása egyhangúlag elhatároztatván, elnöklő Ráth Károly határozottan kiemeli, hogy a vámtarifta tárgyalásánál a vámterület közösségének adott álláspontjára kell állni és ennek következtében Magyarország érdeke megkívánja egyrészt, hogy a világpiacon szükségleteit olcsón vásárolhassa, másrészt pedig, hogy nyers terményei biztos kelendőségű piacokra számíthassanak. Ennélfogva kívánatos, hogy az állam vámpolitikájában a többi államokkal való szerződési viszony és a védvámok lehető kizárása czélba veendő. Ha már az Angolországgal kötött pótegyezménynek fölmondása több áruczikkel a fogyasztók kárára megdrágított, úgy az előterjesztett vámtarifa a szabad kereskedelmi irány előmozdítása helyett annak háttérbe szorítását jelenti. Már a vámnak aranyban való fizetése által minden vám igen tetemesen, körülbelül 15 százalékkal emelkedik. A legszükségesebb áru- és élelmiczikkek, mint petróleum, rizs, kávé oly magas pénzügyi vámok által, mint a melyek csak fényűzési áraknál indokolhatók, a fogyasztó közönség hátrányára tetemesen megdrágítlatnak és a védvám azon áruknál, melyek az osztrák tartományokban gyártatnak prohibitívvám jellegével bír. E három mozzanat egyenes ellentétben áll azon még ma is teljesen érvényes elvekkel, melyeket a budapesti kereskedelmi és iparkamara az 1870. évben egy Magyarország érdekeinek megfelelő okszerű vámpolitikára nézve formulázott. Krausz kamarai tag a vámtarista tárgyalásába csak azon esetre kíván bocsátkozni, ha a német birodalommal való kereskedelmi szerződés meghiúsulása teljesen bizonyossá vált. Young kamarai tag már azon oknál fogva is károsnak látja az autonóm tariftát, mivel a külállamok visszatarlási rendszabályaival szemben biztos üzleti számítás lehetetlenné válik. A pénzügyi vámokat, melyek alatt szóló csak a nagy fogyasztásban részesülő czikkeket érintő vámokat érti, tekintettel arra, hogy az egyenes adókat felemelni már nem lehet és az állam bevételeit az államháztartás rendezése végett okvetlenül fokozni kell, elfogadhatóknak tartja, feltéve, hogy azok oly magasra nem állapíttatnak meg, hogy a fogyasztás csökkenése folytán az eddigi vámjövedelem is keveslettetnék. Fényűzési ezekekre vetett magas vámokat szóló helyesel, de a vámoknak aranyban való beszedését az ugró hullámzátánál fogva károsnak tartja. Védvámokat szóló azon iparágak tekintetében, melyek fennállhatására a szükséges előfeltételek megvannak, oly mérvig tart igazoltaknak, mely által az egyrészt Magyarországban és Ausztriában, másrészt a versenyző államokban fennálló termelési viszonyok közötti különbségek kiegyenlíttetnek. Az osztrák ipar méltányos és mérsékelt védelmét nem ellenezhetjük, mivel Ausztria nyers terményeink legjobb és legbiztosabb vevője. Márkus kamarai tag nem támadja meg ugyan a Yolny által kifejezett elveket, de nem hiszi, hogy a pénzügyi vámok, amint azok az átalános vámtariffában foglaltatnak, az állam pénzügyi helyzetét megjavíthatják, minthogy a mostani súlyos viszonyok között a fogyasztási czikkek megdrágítása folytán a fogyasztás csökkenni fog és minthogy egyedül a kiadások megszorítása és az államgazdaság okszerű kezelése lesz képes az államot a pénzügyi bukástól megóvni. Köber kamarai tag felemlíti, hogy a czélba vett pénzügyi vámok mellett hangoztatott érvek a fényűzési adók tárgyalása alkalmával is felhozattak, melyek pedig, mint annak idejében megjósoltatott, a beszedési költséget is alig fedezik, és több iparág hanyatlásához hozzájárultak. Stock Endre kamarai tag szintén a díjszabás pénzügyi vámtételei ellen nyilatkozik. Az osztály a vita folyamában kifejezést nyert nézetek alapján a következő határozati javaslatot fogadja el :