A Hon, 1877. november (15. évfolyam, 287-315. szám)

1877-11-22 / 307. szám

Kiadó­hivatal s Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint Előfi­zetési d­íj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 frt — kr. 6 hónapra...........................................12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. mm■ ■pp M i n I , m­ m­­ 307. szám. XV. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1877. Csütörtök, november 22. Szerkesztési irodát Barátok­ tere, Athenaeum-épitlet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás is h:­o ír XY-dik évfolyamára. (A »Hon« megjelen naponkint kétszer.) Előfizetési árak: december hóra............................. trt. Az esti kiadás postai külön küldéséért felülfizetés év­negyedenként 1 forint. Uif)"" Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre a »Hon« kiadó hivatalába (Barátok­ tere Athenaeum - épület) küldendő. A »Hon« szerk. s kiadó hivatala. Budapest» november 21. A hangulat és a helyzet. »Életuntnak« mondd egyik laptársunk a parlamentet, egy másik hivatkozik azzal szemben a »nép lelkiismeretére«, mely fölött, úgy látszik, ő rendelkezik, egy harmadikban szövetkezésre vannak fölhíva azok, a­kik csak taristaszerződést akarnak vámpolitikánk alapjává tenni, és mindezen jelenségek mel­lett, a képviselőház holnap kezdi meg a bün­tetőkódex tárgyalását. Nem akarjuk e pilla­nat fontosságát újból hangsúlyozni, csak e tényből akarjuk levonni azt a következte­tést, hogy van még munkakedv az országgyű­lésben és egyátalában nem oly desperatus, hogy munkaképtelen legyen. Sőt ha nehéz a helyzet, a­mi tagadhatatlan, mert soha ilyen bonyolult és nehéz még nem volt, annál szigorúbb kötelességük a pártoknak : óvakodni a túlzástól, úgy az ellenzékeskedés­­ben, mint a gondolkozás és önálló elhatáro­zás tekintetében minden desperátiótól. A helyzet nehézségei : a kormány és pártjának minden számítását meghalad­ják. Mert, hogy ily hosszan eltartson a ki­egyezési vajúdás, hogy az annyi kül- és bel­­bonyodalmakkal legyen összekötve, hogy oly csekély eredményre vezessen és ez se legyen biztosítva még most sem, azt csakugyan nem gondolta senki és ebből magyarázható ki az, hogy a fáradság és lehangoltság némi jelei mutatkoznak a képviselőházon és­­ a kormányon is. De roppant nevetséges illúzióban rin­gatják magukat azok, kik ezt subjektív okokra és az ellenzéki tüntetések vagy törekvések hatására akarják visszavinni. Sőt, ellenkező­leg, annyira meglátszik — a­mit hazafias ta­pintata és belátása dicséretéül kívánunk föl­említeni — az ellenzék magatartásán is a helyz­et nyomása, hogy: követeléseiben, maga­tartásában, legalább beszámítható elemeiben, sokkal mérsékeltebb most. A szélbali lap hetvenkedéseit, maguk a szélbali képviselők sem osztják, annak izgatásait, népgyűléseit tö­kéletesen ignorálják, úgy hogy a haza becsületévé dekretált tüntetésekben részt sem vesz, azokat egészen jelentéktelen utczahő­­sökre bízza. A független szabadelvű párt pe­dig, közlönyében még a független bank s ön­álló vámterület melletti izgatást is »akadémi­kus discussió«-nak tartja, melyre most actiót fektetni nem lehet. Honnan van ez ? Onnan, mert látják, hogy úgy politikailag, mint anya­gilag sokkal nagyobb veszedelmek fenyeget­nek, mintsem, hogy tüntetésekkel, a kormány elleni recriminációkkal vagy pártprogrammok­­kal azokat elhárítani lehetne. És, azt hisszük, nem csalódunk, ha még az ellenzék magatar­tásában is látjuk annak bizonyítékát, hogy e helyzet előidézésével maga sem képes egészen, sőt talán nagy részben sem a kor­mányt vádolni, látja, hogy a külügyi bonyo­dalmaknak, a dualizmus követelményeinek, hazánk anyagi és politikai kisebbségének is tetemes része van abban és megsúgja neki: ha­­zafisága és belátása, azt is, hogy ha az ezek­kel való küzdelemben a Tisza-kormány nagy sikert fel nem mutat, ez nem csak benne keresendő. Nos, a­mi az ellenzékre mérséklőleg hat, az sokkal inkább hat a kormánypártra. Az eredménynyel ez is elégületlen. Abból semmi titkot nem csinálunk. Többet mondunk: a kormány némely taktikai lépését nem he­lyesli minden tagja, bár e tekintetben aztán nagyon elágazók a vélemények , de azt érzi az egész párt egyaránt, hogy a helyzet sokkal nehezebb, bonyolultabb, hogy sem akár egy kormány­­­válsággal is segíteni lehetne azon, bár erre sem igen lehet gondolni azoknak, kik körültekintenek és számba ve­szik a hivatottakat, vagy előre néznek és te­kintetbe veszik­­ a teendők megállapításá­nak, nem egyénektől függő nehézségeit. Könnyű egy ellenzéki hírlapírónak, asz­tal mellé ülni és írni rettenetes kemény czik­­keket, vagy népgyűlésben kiabálni roppant népszerű jelszavakat, mert bit attól soha sem fogják megkérdezni: Quid tunc? De a kor­mánypárti képviselő, kinek frázis helyett szavazni kell, sőt szavazás után, tanácsot is adni a kibontakozás vagy az esetleges válság követelményeire nézve, annak Istene nem le­het a népszerűséghajhászat, hanem azzal a scrupulussal kell felkelnie és lefeküdnie, hogy nem hamarkodott-e el vagy egy szót, egy sza­vazatot; nem diktálta-e félelem vagy önzés, túlságos aggodalom vagy elhamarkodás sza­vazatát, nézetét. És minthogy, még az ellen­zéki irigység sem mondhatja, hogy hiúság, ambitió, önzés a mostani kormánypártban szerepelnének, mert hisz nincs mivel ki­­elégíttetniök, rá kell, hogy jöjjön mindenki, hogy az ország végzetteljes helyzete idézi elő : a tagadhatatlanul létező nyomott hangu­latot és, hogy az elhatározás higgadtságára, szabadságára most inkább, mint valaha szük­ség van. Nem teszi ez­ a mameluk lemondását erénynyé, sőt ellenkezőleg, óv ettől és úgy, mint az ellenzéki viszketegtől; és figyelmez­tet a hazafias belátás azon mérsékletére, mely a pártviszonyok fölé emelkedik és ítél, nem vágyai, sőt még csak nem is egyéni követel­ményei, de az ország tényleges helyzetének megfelelő szükség szerint. Ha ezt megóvjuk, a kiegyezés javítható lesz, különben lehet b­aos, de nem kibontakozás! — A képviselőház vámügyi bizott­sága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében megkezdte a vám- és kereskedelmi szövetségről szóló tvj­avaslat tárgyalását. Az első czikk 4. bekezdését, mely szerint »a közös vámhatárból kizárva maradnak a jelenlegi vám­­kürzetek«, Széll miniszter a következő szerkezetben ajánlja elfogadásra: »A közös vámhatárból ki vannak zárva a jelenlegi vámkürzetek.« S­i­m­o­n­y­i L. b. elfogadja e módosítványt, mert helyesli, hogy e tekintetben ne praejudikáljunk a tör­vényhozás jövő intézkedésének. A módosítás elfoga­dása után a bizottság a 2. czikket vita nélkül szintén elfogadta. A 3. czikknél Mudronynak aggálya van az ellen, hogy a monarchia mindkét állama fentartja magának az idegen államokkal kötött szerződések felmondásának jogát, mert Magyarországnak nem áll érdekében az, hogy a netalán létrejövő tarista-szerző­­dések Magyarország beleegyezése nélkül megszün­tessenek ; helyesebb volna a czikk két utolsó alineá­­ját kihagyni. Tisza mint elnök kifejti, hogy a czikk kérdéses rendelkezése kétoldalú s mellőzésének káros követ­kezményeit esetleg mi is érezhetnők. E rendelkezést épen a monarchia két államának államisága szem­pontjából javításnak tartja. A 4. czikknél S­i­m­o­n­y­i L. b. törlendőnek tartja azon rendelkezést, mely szerint »a fennálló vámkürzetek megszüntetendők.« Nagy súlyt nem fek­tet az ily rögtön nem is létesíthető elvi határoza­tokra, melyek a jövő­­vhozásokat úgy sem kötelez­nék, de mielőtt ily elvi határozatok hozatnának, előbb tudnunk kellene, hogy az ország első szabad kikötője Fiume mikép vélekedik e tekintetben. Szóló óhajtaná, hogy Dalmátia is bevonassék a közös vám­területbe. Széli miniszter szerint itt csak egy elvi rendelkezés van, s a megszüntetés ideje és módozatai a törvényhozás későbbi rendelkezéseinek vannak fen­­tartva. Ez elvi kimondás szükséges már azért is, hogy az illetők megtehessék előkészületeiket. A vám­kürzetek megszüntetésébe Dalmáczia is bele van ért­ve. Az illetők megkérdezése alig szükséges, mert min­denki pusztán momentán érdekét tartja szem előtt, kétségkívül a megszüntetés ellen nyilatkoznék, de ez a törvényhozást a helyes közgazdasági politika igé­nyeinek kielégítésében nem gátolhatja. Magától érte­tik, hogy az összes vámkülzetek együttesen szünte­­tendők meg. A bizottság a czikket változatlanul el­fogadta. Az 5. czikk után, mely vita nélkül elfogad­tatott, A 6-nál Simonyi Ernő rossznak tartja a szövegezésnek azon rendelkezését, mely szerint a tengeri keresk­­hajók és személyzetük a külföldön tartózkodó tengerészek az ottani consulatusoktól függnek, mert ez nem áll , csak joguk van az ottani consulatusok oltalmát igénybe venni. Matlekovics oszt. tanácsos válaszolja, hogy vannak bizonyos révrendőrségi ügyek, melyekben is a belföldi hatóságokat helyettesítő ottani consulatu­sok járhatnak el. A bizottság a »függnek« szó helyett oly kifejezés felvételét határozza el, mely szerint az illetők a consulatusok illetősége alá tartoznak. A czikk első alineájának azon rendelkezése, mely sze­rint a kikötő­ügyi s tengeri egészségügyi közigazgatás mindkét állam területén egyenlő szabályok szerint s lehetőleg összhangzatosan intézkedik . Simonyi b. indítványára megtoldatott e ki­fejezéssel: »A két fél kormánya által.« A czikknek az osztrák magyar Lloyd-társulat­­ra vonatkozó két utolsó alineája a Lloyd-társulattal kötött szerződés tárgyalásáig függőben hagyatik. A 7. czikk után, mely változatlanul maradt, a 8-nál A p p o n y i gr. nem helyesli azt, hogy elhatároztassék az 1874. jun. 10-iki vasúti üzletsza­bályzat beczikkelyezése, mielőtt az a bizottság előtt ismeretes volna. Széll miniszter megjegyzi, hogy e szabályzat a rendeletek tárában megjelent s ha szükséges, kö­­zöltetni fog a bizottság tagjaival. A bizottság ezen, valamint a 9. czikket érdemleges módosítás nélkül elfogadván, az ülés véget ért. — A franczia republikánus balol­dal elnöke, Leblond, a párt legközelebbi gyűlé­sen beszédet tartott, melyben a többek közt a követ­kezőket mondá : Az ország megkérdeztetvén, kimondá ítéletét s ünnepélyesen elkárhoztatá a május 16-iki politikát s azon be nem vallható indokokat, melyek azt inspirál­ták, úgy látszik, hogy ezt az ítéletet nem értették meg. A május 16-ki miniszterek még mindig hatalomban vannak, legkompromittáltabb ügynökeik folytatják működésüket. Új kinevezések mindennap jelennek meg a hivatalos lapban. A kormány szándékai, ter­vei, úgy látszik, miben sem változtak. A bizonytalan­ság most is csak olyan, mint azelőtt. Az üzlet fel van akadva mindenütt, a boltok bezárvák, a munka szü­netel. A törvényes és alkotmányos formák közt ha­tárt kell vetni ez anarchiának. Minket méltatla­nul rágalmaznak most is, de ne zavartassuk magun­kat e rágalmazás által. A munka, melyet végeznünk kell, higgadtságot és eszélyt igényel s inkább, mint valaha követel szilárdságot és elhatározást. Az or­szág, mely minket ide küldött, legnagyobb részé­ben velünk van; tudja, hogy a bizonytalanság, mely fennakasztja az üzleteket, a zavar, mely ugyanazokat paralysálja, egyedül csak azoktól ered, kik gyűlöletet lehelnek intézményeink ellen. Az ország helyeslése által kisérve, egyesítsük erőnket uraim s folytassuk habozás nélkül a munkát, melyet az egyesült reactió félbeszakított. Az elnök ezután hangsúlyozta a republikánus pártok közti egyetértést, az egységes actiót és fegyel­mezett működést, hogy ellenmondás ne álljon be a hozandó határozatok közt. A pénzügyi bizottságból. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délu­­táni ülésében folytatta a közoktatási költségvetés tár­gyalását. Az 1876-ki őslénytani congressus 2400 frtnyi szükségleténél felolvastatik az indokolás, mely szerint a jelentés első része megjelent, a második pedig,mely a magyarországi leleteket ismerteti, sajtó alatt van, a­hogy a fentebbi összeget a »Comte rendu« kinyo­­matása teszi szükségessé. Z­s­e­d­é­n­y­i kifogásolja, hogy mindig utólag kérnek ily nagy összegeket, és nem is tudományos czélokra. T­r­e­f­o­r­t miniszter felszólalása után, ki ta­gadja, hogy ez nem lenne tudományos czélú, a biz­ott­­ság az előirányzatot megszavazza. Az egyházi czélok szükségleténél Si­­m­o­n­y­i Ernő kérdi, hogy az idén miért nincs e ro­vatnál levonás ? mert az 5 százalékos levonás már határozatilag kimondatott. Kautz előadó meg­jegyzi, hogy a bizottságnak ily határozata nem léte­zik, egyébiránt az eddigi levonás is sok­­rosszat oko­zott. Kerkápoly azt hiszi, hogy ha valahol,úgy itt lehetett lassan kint törléseket tenni. — Trefort miniszter az egyházak szegény voltát ajánlja a bizott­ság figyelmébe. — Hegedűs, Horváth Lajos és Szontagh Pál ellenzik a további leszállítást, s a bizottság az előirányzott összeget megszavazza. A nyugdijak, átmeneti kiadások megszavaztatnak. A maros­újvári templom fölépítésére előirányzott 400 ftról Hegedűs Lajos minist. taná­csos előadja, hogy ezen összeg, mely az aknamunká­sok számára építendő templomra van előirányozva, már 1867-ben utalványoztatok ; de csak most véte­tik föl. Simonyi Ernő ez alapon nem véli megsza­vazható­nak. — Kerkápoly elfogadja az előirány­zatot, miután ez már tényleg megszavazva volt. — Zichy Nándor gróf szintén hozzájárul, mert törvé­nyes alapon már egyszer megszavaztatott. Simonyi Ernő megjegyzi, hogy ha azzal in­­dokoltatik az előirányzat, hogy itt az állam földesúri jogát gyakorolja nincs ellenvetése a megszavazás el­len. A bizottság az összeget megszavazza. A nemzeti múzeum épületének kija­vítási költségeire 28.000 forint irányoztatik elő. Csengery kijelenti, hogy ennek szükséges voltáról egy e tárgyban működő bizottságban maga személyesen meggyőződött. Kerkápoly indítvá­nyára e bizottság a szükségletet 5 évre osztván fel, 1878-ra 12.000 irtot szavaz mag. A nagyváradi bábatanoda telek véte­lének s­ a pozsonyi állami tanitónőképezde építésé­nek szükséglete a már kiküldve levő albizottsághoz utasíttatván, a közoktatási tárc­a költségvetésének tárgyalása véget ért. Ezután H­e­g­e­d­ü­s Sándor tett előterjesztést a függő államad­ó­s­ságokat ellenőrző bizott­ság költségvetéséről. A jelentésben megemlítendőnek tartja, hogy e bizottság egy tagja — a ház határoza­tától eltérőleg — mindig Bécsben időzik és havi díjat húz. Tisza miniszterelnök szerint a bizottságnak ki kellene mondania azt, hogy meggyőződött a kért összeg szükséges voltáról, de egyúttal szükségesnek véli azt is, hogy tisztába hozassák a függő adósságo­kat ellenőrző bizottság szervezete és ennélfogva uta­­sítandónak véli a minisztériumot, hogy e tekintetben még ez év folytán előterjesztést tegyen a háznak. A bizottság ez értelemben mondja ki határozatát. Ezután tárgyalás alá vétetett a belügymi­nisztérium költségvetése. Szontagh Pál előadó jelenti, hogy a költ­ségvetés mérlege 99.000 írttal kedvezőbb az előbbi évinél. A központi kiadások változatlanul meg­szavaztatnak. Az országos levéltár szükségleténél L­u­k­á­c­s B. megjegyzi, hogy a gyulafehérvári káp­talan és kolosmonostori convent levéltárainak felho­zatalára a miniszternek nincs joga, mert azoknak okmányai magántulajdont képeznek és a felhozatal csak költségesebbé teendi a levéltár szervezését. Tisza miniszterelnök szerint a kérdéses két levéltár felhozatala semmi költségtöbbletet nem okoz és ez ellen jogi akadály sem forog fenn, mert bebizo­nyítható, hogy mindkettő országos levéltár volt. A susceptibilitások iránti tekintetből egyébiránt meg­kérdezte a közoktatási minisztériumot is, és az ügy most azelőtt van. Csengery helyeslőleg nyilatkozik a mi­niszternek az országos levéltár szervezése körüli el­járása fölött és megjegyzi, hogy a hazai történelem ezen intézkedésnek máris nagy hasznát vette. A bi­zottság elfogadja az előirányzatot, és minden érdem­leges vita nélkül megszavazza költségvetésének többi részét is, azon egy módosítással, hogy az átmeneti ki­adások közé felvétetett az erdélyi csendőrség jobb fegyverekkel való ellátására már megszavazott összeg. Herbst beszéde. Ma ért véget az osztrák képviselőházban a bankvita. 169 képviselő fogadta el átalá­­nosságban a részletes tárgyalás alapjául a bankjavaslatot, 103 nem fogadta el. A ma­gyar képviselőházban november 8-án 210 szavazat volt ugyanazon javaslat mellett s 109 ellene. E szerint az osztrák kormány többsége 66, a magyar kormányé 101. Túlestek volna tehát az osztrákok is a harmadik kiegyezési javaslaton, hogy a rész­letekben is elfogadtatik a bankjavaslat, az, a mai szavazás után nem szenved kétséget. A bankvitában részt vett osztrák képvi­selők beszédei között kétségkívül legtöbb figyelmet érdemel Herbsté. A szónokok na­gyobb része ellenzéki volt s így nem csodál­kozunk azon, hogy az átalános vitában sok ellenszenvest, sok túlzást és sok barátságta­lant mondottak Magyarországról. A tárgyalás érdemleges bankügyi részéből édes kevés volt az osztrák képviselők beszédeiben, de annál több a közjogi és politikai természetű reflexió. És ezen reflexiók éle mind Magyarország el­len volt intézve. Megújultak a bankvita alatt az osztrák ellenzék padjairól és fölhangzottak ama gyűlöletteljes nyilatkozatok, melyeket eddig is számtalanszor, különösen pedig a májusi stipulációk idejében, mikor egy esze­veszett őrjöngés látszott elragadni a lajtántúli urakat irányunkban, — hallottunk. És a­mit akkor klubbokban és párttanácskoz­mányok­ban elmondottak, ismétlék azt a törvényhozás termében is — és tapsokat arattak. És még hagyján a gyűlöletet: barátsá­gos indulatot mi nem parancsolhatunk az osztrák ellenzéknek, annyira ismerjük ezen urak eszejárását, aspiráczióit és törekvéseit, melyekről nem tudtak mai napig sem lemon­dani, hogy nem is várunk tőlük jó indulatot azon Magyarország irányában, mely pedig Ausztriával együtt egy koronás főt ismer fe­jedelméül s mely nélkül Ausztria egymagára egy szemernyit sem nyomna Közép-Európá­­ban. De a Kellersperg-féle emberek úgy kezd­tek beszélni, hogy ignorálni látszottak az al­­kotmányilag szentesített és tényleg fennálló viszonyokat. Ideje volt szembeszállni e kárhozatos irányzat ellen. Ezt megtette Herbst s hatása máris látszik az osztrák német sajtóban. Mi részünkről köszönetet mondunk Herbstnek, az »alkotmányhű« párt vezérének, hogy ott, hol annyi volt a vádló, birt elég politikai bá­torsággal és kötelességérzettel mint védő lépni föl Magyarország mellett. Kötelességérzettel mondjuk, mert abban, hogy az osztrák ellen­zék oly hanyatt homlok nekünk rontott, s oly expectoratiókat engedett meg magának, melyek ellen most szükséges volt föllépni és állást foglalni, elmondhatja Herbst is, hogy »quorum pars magna fui.« Ő is beállott volt abba az éktelen con­­certbe, mely fülharsogtatva fújta nekünk a nótát: »Keine Mehrbelastung!« Az ellenzék csak magasabb skálában zengette azt, mely­nek alaptónusát Herbst úr adta meg. Herbst szelet vetett s vihart aratott. Szerencsére csak vihar volt a pohár vízben, de tanulság lehet és kívánjuk, hogy legyen is Herbstre nézve s e tanulság abból áll, hogy a­mit Herbst ré­szint népszerűséghajhászat , részint ellen­zéki velleitásból »Magyarország követelé­sei« ellen beszél, az megboszulja magát. Herbst ellenzékieskedése felbátorít oly irány­zatokat és törekvéseket, melyek épen azt az alapot támadják meg, melyen Herbst, mint a nevezett párt vezére áll s melynek tegnap oly helyesen és szépen védelmére kelt. Herbstre azon kiváló állásnál fogva, me­lyet a lajtántuli parlamentben elfoglal, nagy felelősség hárul. Herbst, mondhatni, feltétle­nül uralja az osztrák képviselőházat s midőn szemrehányásképen azt mondá, hogy az osz­trák kormány helytelen taktikájával elveszté a vezérszerepet, úgy, hogy megfordult a ter­mészetes viszony: a kormány lett a vezérlett és a képviselőház a vezérlő, elmondhatta vol­na, hogy az a »vezérlő« képviselőház: »c’est moi.« Ennélfogva azt óhajtjuk, hogy jövőre helyesebben és tapintatosabban válogassa meg a politikai jelszavakat, azon kérdésekben, melyek a Magyarország és Ausztria közti vi­szonyra vonatkoznak. Ellenzékeskedő vellei­­tásaival ne hajtsa a vizet azok malmára, kik részint az 1867 előtti status quót akarják helyreállitni, részint pedig egyengetik Ausztria útját Németország felé. Egy újabb keletű osztrák röpirat, mely tüzetes foglalkozik e kérdéssel, hatalmas intőjelül kell, hogy szolgáljon a Bajt­ántul azoknak, kik e monarchia fenmaradásának barát­­jai. Azok közt első­sorban Herbst. Hogy pártvezér minő hatással bír nem­csak az osztrák parlamentre, de a közvéle­ményre is, eklatáns példáját látjuk három te­kintélyes bécsi lapnak mai magatartásában. A »Fremdenblatt«, a »Presse« s a »N. fr. Presse« mióta csak e huzavonás, áldástalan, elkeserítő és fárasztó kiegyezési tárgyalások megindultak, meg nem szűntek a legintransi­­gensebb hangon írni Magyarország ellen , ma meg, hogy Herbstet a »magyar és osztrák barátság« érdekében látják föllépni, megtap­solják beszédének ezen részét, államférfii nyilatkozatnak magasztalják és hozsannát mondanak a szónoknak. Az egyik lap Herbst eme békéltető, engesztelékeny törekvéséhez »szerencsét kíván«, a másik a »legjobb si­kert óhajtja« s »allerbeklagenswert­este Konsequenz«-nek mondja, hogy az elmérge­sedett tárgyalások alatt a két államfél között »melegséghiány« állott be. Egy szóval abból az alaphangból beszélnek ezúttal is, melyet Herbst intonált. Óhajtjuk, hogy Herbst eme, nagy felelősséggel járó nagy be­olyását és te­kintélyét a monarchia mindkét felének va­lódi jóviszonya érdekében hasznosítsa és ér­vényesítse. Ez irányú beszédében magunk ré­széről is a legjobb sikert óhajtjuk. Sz. Gy. Az uj várm­a itt­­ a budapesti ipar­kamarában. A budapesti kereskedelmi és iparkamarának iparosztálya f. évi november hó 20-án tartott ülésé­ben tárgyalás alá vette az országgyűlés elé terjesztett új vámtariftát. Az osztály alelnöke Ráth Ká­roly előadja, hogy nem sokára a kamara újjáalakulá­sa után elhatároztatott, hogy a bank- és vámügy kér­dése a kamaránál csak akkor fog tárgyalás alá vé­tetni, ha az illető törvényjavaslatok előterjesztve lesz­nek. Ezen kérdések azonban időközben kiváló politi­kai jelleget öltvén, ezen okból mostanáig nem tár­­gyaltattak. Az átalános új vámtariffának közzététele azonban oly helyzetet teremtett, hogy a kamara ez ügyben még ideje korán nyilatkozhatik, míg másrészt kötelessége is az ily életbe vágó nemzetgazdászati kérdésben szakértői véleményének kifejezést adni. V­o­­­n­y kamarai tag is azon nézetben van, mi­szerint a vámtarifta fölötti véleményadás nemcsak kívánatos, de szükséges is, miután a javaslatnak lé­nyeges módosítására a közös vámterület szempontjá­ból is kell törekedni. Az ügynek tárgyalása egyhangúlag elhatároz­tatván, elnöklő Ráth Károly határozottan kiemeli, hogy a vámtarifta tárgyalásánál a vámterület közös­ségének adott álláspontjára kell állni és ennek kö­vetkeztében Magyarország érdeke megkívánja egy­részt, hogy a világpiac­on szükségleteit olcsón vásá­rolhassa, másrészt pedig, hogy nyers terményei biz­tos kelendőségű piac­okra számíthassanak. Ennél­fogva kívánatos, hogy az állam vámpolitikájában a többi államokkal való szerződési viszony és a védvá­­mok lehető kizárása czélba veendő. Ha már az An­­golországgal kötött pótegyezménynek fölmondása több áruczikkel a fogyasztók kárára megdrágított, úgy az előterjesztett vámtarif­a a szabad kereskedel­mi irány előmozdítása helyett annak háttérbe szorí­tását jelenti. Már a vámnak aranyban való fizetése által minden vám igen tetemesen, körülbelül 15 szá­zalékkal emelkedik. A legszükségesebb áru- és élel­­miczikkek, mint petróleum, rizs, kávé oly magas pénzügyi vámok által, mint a melyek csak fényűzési áraknál indokolhatók, a fogyasztó közönség hátrá­nyára tetemesen megdrágítlatnak és a védvám azon áruknál, melyek az osztrák tartományokban gyártat­nak prohibitívvám jellegével bír. E három mozzanat egyenes ellentétben áll azon még ma is teljesen érvényes elvekkel, melyeket a budapesti kereskedelmi és iparkamara az 1870. évben egy Magyarország érdekeinek megfelelő okszerű vám­politikára nézve formulázott. K­r­a­u­s­z kamarai tag a vámtarista tárgyalá­sába csak azon esetre kíván bocsátkozni, ha a német birodalommal való kereskedelmi szerződés meghiúsu­lása teljesen bizonyossá vált. Young kamarai tag már azon oknál fogva is károsnak látja az autonóm tariftát, mivel a külállamok visszatarlási rendszabályaival szemben biztos üzleti számítás lehetetlenné válik. A pénzügyi vámokat, melyek alatt szóló csak a nagy fogyasztásban része­sülő czikkeket érintő vámokat érti, tekintettel arra, hogy az egyenes adókat felemelni már nem lehet és az állam bevételeit az államháztartás rendezése vé­gett okvetlenül fokozni kell, elfogadhatóknak tartja, feltéve, hogy azok oly magasra nem állapíttatnak meg, hogy a fogyasztás csökkenése folytán az eddigi vámjövedelem is kevesle­ttetnék. Fényűzési ezekekre vetett magas vámokat szóló helyesel, de a vámoknak aranyban való besze­dését az ugró hullá­mzátánál fogva károsnak tartja. Védvámokat szóló azon iparágak tekintetében, me­lyek fennállhatására a szükséges előfeltételek megvan­nak, oly mérvig tart igazoltaknak, mely által az egy­részt Magyarországban és Ausztriában, másrészt a versenyző államokban fennálló termelési viszonyok közötti különbségek kiegyenlíttetnek. Az osztrák ipar méltányos és mérsékelt védelmét nem ellenez­hetjük, mivel Ausztria nyers terményeink legjobb és legbiztosabb vevője. Márkus kamarai tag nem támadja meg ugyan a Yolny által kifejezett elveket, de nem hiszi, hogy a pénzügyi vámok, a­mint azok az átalános vámtariffában foglaltatnak, az állam pénzügyi hely­zetét megjavíthatják, minthogy a mostani súlyos viszo­nyok között a fogyasztási czikkek megdrágítása foly­tán a fogyasztás csökkenni fog és minthogy egyedül a kiadások megszorítása és az államgazdaság okszerű kezelése lesz képes az államot a pénzügyi bukástól megóvni. K­ö­­­b­e­r kamarai tag felemlíti, hogy a czélba vett pénzügyi vámok mellett hangoztatott érvek a fényűzési adók tárgyalása alkalmával is felhozattak, melyek pedig, mint annak idejében megjósoltatott, a beszedési költséget is alig fedezik, és több iparág hanyatlásához hozzájárultak. Stock Endre kamarai tag szintén a díjszabás pénzügyi vámtételei ellen nyilatkozik. Az osztály a vita folyamában kifejezést nyert nézetek alapján a következő határozati javaslatot fogadja el :

Next