A Hon, 1878. január (16. évfolyam, 1-29. szám)
1878-01-11 / 11. szám
illette ezután a szeraszkierátus haditanácsának a katonai mozdulatokra való vészes befolyását s követelte, hogy az illető miniszterek hivassanak meg a kamarába, hogy adjanak számot a föltételekről, melyek mellett hír szerint a porta békét kötni hajlandó. Na a feffendi azt felelte erre, hogy e részben igenis meg kell kérdezni a minisztereket, hogy igaz-e, hogy a haditanács beavatkozása volt oka a vereségeknek, szintúgy Ázsiában mint Európában, de ami a békéről szárnyaló híreket illeti, e részben bevárandónak tartotta, míg a kormány maga hivatalosan fordul a kamrához. Ezután a válaszfeliratra került a sor. Ebben van egy pont, mely szerint »a kamara kárhoztatását fejezi ki azon miniszterek eljárása fölött, kik mind katonai, mind politikai kérdésekben képteleneknek bizonyultak feladatuk teljesítésére.« Yenichehni-Zade Ahmed effendi és Mustafa bej (a szaloniki »Zaman« nevű kitűnő lap szerkesztője) támogatták ama pontot, mások mérsékeltebb fogalmazását sürgették. Végre hosszú s eredménytelen vita után a határozás későbbre halasztatott. Láthatják önök, hogy ifjú parlamentünk ugyancsak őszintén és határozottan bánik a miniszterekkel; kívánatos, hogy a kormány meg számba vegye a képviselőház szavát, mert az alkotmányosság csak így lehet írott betűből ténynyé. A képviselőház üléséből. Az esti lapunkban közlöttekhez pótlólag adjuk meg az elnöki előterjesztéseket. Mindenekelőtt bemutatta elnök a miniszterelnök átiratát e felől, hogy ő felsége a királyné születésnapja s ő felségeik, a királyi család, az újév alkalmából nyilvánított szerencsekivánatokat köszönettel fogadták. Bemutatja ezután a főrendiház elnökének átiratát a törvényczikk eredeti példányának a levéltárba letevését illetőleg. A ház irodájába tétetnek le. Bemutatja továbbá elnök Budapest főváros közönségének feliratát az átalános vámtariffa félretételével, a szabad kereskedelem elvére fektetett tariffa-szerződések létesítése tárgyában. Az országos magyar iparegyesületnek Apponyi Albert gr. képv. ur által beadott kérvényét az autonom vámtarifa elvetése tárgyában. A budapesti kér. és iparkamarának Ráth Károly képv. által benyújtott kérvényét az osztr. és magy. vámterület uj vámtarifájáról szóló tvjavaslat ügyében. 1500 budapesti kereskedőnek és iparosnak Simonyi Lajos báró képviselő által benyújtott kérvényét az autonóm vámtarifa elvetése iránt. Ezen négy rendbeli kérvény a szünetek alatt érkezvén, előleges tudomás végett rövid uton elnök a vámügyi bizottsággal közölte, ez azonban nem akadályozza azt, hogy a ház ezen kérvények iránt a szokott módon intézkedjék. Két után lehetne intézkedni, vagy ki kellene adni a kérvényeket a kérvényi bizottságnak, vagy azon tekintetből, mert amint értesültem a vámügyi bizottság már befejezte tárgyalásait, ezen kérvények talán letétethetnének a ház irodájában megtekintés és annak idejében a tárgyalások megindulásakor leendő használat végett. (Helyeslés.) Bemutatja továbbá a következő feliratokat és kérvényeket. Budapest főváros közönségének feliratát a buzarozsdának az adóelengedésre igényt nyújtó csapások közé leendő fölvétele érdemében. Pécs sz. kir. város közönségének föliratát az 1876. XV. t. ez. 4-ik szakaszának a buzarozsda-károkra való kiterjesztése iránt. Komárommegye közönségének föliratát, melylaon kéri, hogy a. tudaroocia sz&mkVA az 1876. XV. t. ez. 49-ik és következő §-ainak az adóelengedésre vonatkozó kedvezményei törvény által terjesztessenek ki. A békésmegyei gazdasági egyesületnek Zsilinszky Mihály képviselő ur által benyújtott kérvényét, melyben az 1876. XV. tvezikkben említett elemi csapásokon kívül egy póttörvényczikk által a rozsdát is adóelengedést föltételező csapásnak kéri kijelentetni. Jász-Nagykun-Szolnokmegye föliratát, melyben kéri, hogy a ház oda hasson, hogy az orosz-török háború a jogosult török érdekek megóvása mellett mielőbb befejeztessék és a török birodalom épségben tartása, ha békés uton elérhető nem volna, a monarchia fegyveres erejének támogatásával is kellő időben eszközöltessék. — Zólyom megye közönségének föliratát, melyben oly politikának lehetővé tételét kéri, amely megakadályozza azt, hogy Törökország megsemmisíttessék, és hogy monarchiánk hatalmának egész súlyával oda hasson, hogy Törökország oly békét köthessen, mely további fennállását és megerősítését lehetővé teszi. — Kecskemét város közönségének föliratát, melyben a keleti kérdésben a kormány politikáját Törökország javára szolgáló beavatkozás felé irányittatni kéri. — Szolnok-Doboka megye közönségének feliratát, melyben Szepes- és Sáros megyéknek a megyei házi pénztár behozatala elleni feliratát pártolván, kéri, hogy a megyék lakói csak a törvényhatóságaikat kizárólag érdeklő belügyeik végett rovathassanak meg háziadóval. — Zólyom megye feliratát, melyben kéri, hogy a mostani »korponai« választókerület »zólyomi« választókerület neve alatt törvénybe iktattassék, s választási helye Zólyom városába tétessék át. — A vasmegyei tankerület tanítótestületének Fügh Károly képv. által benyújtott kérvényét a tanítói nyugdíj ügyében. — Laczkóczy Nándor 1848— 49-iki nyugdíjazott honvédfőhadnagynak Helfy Ign. képv. ur által benyújtott kérvényét a részére még 1872-ben megszavazott, kiutalványozott és jogtalanul beszüntetett nyugdijának folyósítása iránt. Mindezen feliratok és kérvények ki fognak adatni a kérvényi bizottságnak. Nicolau Constantin és Papp György kőolajfinomítóknak Helfy Ignácz képv. ur által bemutatott kérvényét és az ásványolaj tervezett megadóztatásának módosítása iránt, úgy van értesülve, hogy ezen tárgy a pénzügyi bizottságban legközelebb fog tárgyaltatni. Azt hiszi, hogy más hasonló esetek példájára a ház bele fog egyezni abba, hogy ezen kérvényhasználat és tárgyalás végett egyenesen a pénzügyi bizottságnak adassék át. (Helyeslés.) Viktor Emánuel életéből. Hazai s külföldi lapok egyaránt terjedelmes közleményeket hoznak az elhunyt olasz király életéből. Kegyeletes kötelességünknek tartunk mi is egyet mást feljegyezni. Tudvalevő dolog, hogy a király 1869 óta titkos, de egyházilag szentesített házasságban élt Mirafiori grófnővel, mely viszony, daczára a hivatalos el nem ismerésnek s a király kalandjainak, egészben véve több volt, mint érzéki élvezet. Humberttel jó formán alig érintkezett, s családi körét Mirafiori s ennek két fia s egy leánya, a jelenlegi Spinola marchesa körében töltötte. Midőn Humbert ezek ellen hidegségét kimutatta, az atya s fiú között a viszony csaknem ellenségessé vált, mely egész a mai időkig fenmaradt. Az atya vidám, életvidor, demokratikus érzelmű volt, ki egyátalában gyűlölte a ceremóniát, a fia Humbert ellenben igen komoly, aristokratikus érzelmű s a külsőségek szigorú megtartója. Hosszú uralkodása alatt Viktor Emánuel csak két nyilvános polczon álló egyén iránt viseltetett bensőbb vonzalommal s ezek d'Azeglio Miksa ultrakonzervatív államférfiu s Ratazzi Urbán a forradalmár. Az előbbi a királynak mintegy mentora volt, az utóbbi iránt a legbensőbb barátsággal viseltetett. Kora többi államférfiaival alig volt bensőbb viszonyban. Ratazzi halála óta legbizalmasabb embere volt sógora Aghemo lovag, ki különben politikai érzületre nézve igen távol állott tőle. Ezen egyén vezette a magánlevelezéseket s gondoskodott az üzleti dolgokról. Mindkettő nagy óvatosságot követelt, mert igen delikát természetűek voltak s nem egyszer törvényszék elé kerültek. A király adósságai azonban népszerűségét nem csorbították s ezen népszerűsége folyvást megmaradt, sőt néha egészen rajongásig emelkedett. Külsőjére nézve, igaz, hogy nem lehetett Viktor Emánuelt szépnek nevezni, de egészben véve erőteljes férfiasságot árult el. Alacsony, széles vállú egyén volt. Híres, jellemző bajusza s szakálla az utóbbi években nagyon megőszült. Olaszos jellege különben nem volt. Igen sokra becsülték személyes bátorságát, melyet gyakran kimutatott, részint a vadászaton a San Bessore erdőben, részint a csatamezőn. Szokásaiban a legegyszerűbb, legigénytelenebb ember volt, ki, mint fennebb is említők, az udvari szertartásokat lehetőleg kerülni igyekezett. Ebéde rendesen húsból, leginkább maga által lőtt vadpecsenyéből, gyümölcsökből s egy üveg közönséges asztali borból állott. Inyencz egyátalán nem volt s szakácsai kétségbe is voltak esve e miatt. Florenzben a hires Pitti palotájában az első emeleti dísztermeket üresen hagyta s földszint költözött be egy pár kis szobába. Epily egyszerűen lakott a Quirinálban is, melyet az idegenek az ő jelenlétekor is bátran meglátogathattak, mert összes lakása a földszinten, három szerényen butorzott kis szobából állott. Rendesen, mint ha olasz hazafi »Cavoura« szivarokat szívott, ezen rettenetes szivart, melynek darabja öt centesimi (két krajczár) és tudvalevőleg irtózatosan büdös. Az utczákon gyakran lehetett látni. Rendesen magánosan, egyszerű polgári öltönyben sétált. Mindenki ismerte ugyan, de szerette, ha úgy tettetek magukat, mintha nem ismernék. Különös kedve volt abban, hogy mint egy második Harun-al-Rasid, a szegényebb néposztályok lakásait látogatta meg s ott a nép panaszáról és hangulatáról biztos tudomást nyerjen. Mennyire valódi »Re galantuomo« volt, mutatja a következő eset is. Egy ezredes féltékeny volt reá : jogosan vagy alaptalanul, mindegy. Kihallgatást kért s benyújtotta lemondását. A király, kutatta az okokat s az ezredes végre bevallotta. »Ön tehát azt hiszi«, mondá, »hogy én megsértettem háza becsületét; jól van, elégtételt akarok adni« mondá s levett két pisztolyt a falról s oda adta az egyiket az ezredesnek. »Én nem lőhetek királyomra!« mondá a vén katona. — »Nos, hát öleljen meg, tábornok úr!« kiálta fel a király — s az előléptetett meghajtva teljesítette felszólítását. Az se rész, amit egy angol hirlapíróról beszélnek. Ez a Pitti-palota körül kószált, hogy a király magánviszonyaiból valamit kilessen. A palota egyik oldalkapujához odadülve, lát egy urat kedélyesen szivarozva. Kérdi tőle, hova forduljon, hogy a király magánszobáit megláthassa. »Jöjjön csak velem« felelé az ismeretlen, bevezeti őt a szobába, megmutat minden csekélységet, leülteti, szivarral megkínálja s bucsuzáskor szívélyesen megrázza kezét. Az angol csak kiérve veszi észre, hogy ez idegen a király volt. Az egyház átok alá vetette őt, de mindamellett kis katholi duc volt, hadik ment a jezouita befolyásoktól. Ilyen Humbert és neje is, kik egy ízben a albánnal kibékülést is akartak létrehozni, de sikertelenül. A limogesi esethez. A »Courrier de Lyon« ez ügyhöz következő okmányokat közöl : Deczember 13-án, esti 6 órakor, a hadosztályparancsnokságtól Bressoles tábornok következő rendeletét vette: Kedves tábornokom ! van szerencsém ide mellékelve közölni önnel mind ama változást, melynek az 1877. jan. 16-iki rendelet zavarok esetén teendő katonai intézkedésekre nézve alá vettetik. Kérem önt, másolatot közöljön ön dandára minden osztályával. Kérem továbbá intézkedjék, hogy a hadtestnek meg legyenek határozva az állomások, melyeket meg kell szállania, ha ez éjjel fegyverhez kellene nyúlnia, kérem önt tudassa velem, megkapta-e ez utasításokat. Aláírva Colin, a 23. gyaloghadosztály parancsnokló tábornoka, Bressolles dandártábornok rögtön írásban átszolgáltatta az ezredeseknek a rendeleteket, melyeket foganatosítaniok kell, ha ez éjjel indulásra parancsot kapnak. Az általa e részben kiadott rendelet így szól: Ez éjjel az ezredet menetkésznek kell tartani. Míg meg nem kapja azon utasítások másolatát, melyek a jún. 16-iki zavargásokra vonatkozó rendeletet módosítják, ez éjjel, ha indulásra kerül a dolog, következő intézkedéseket kell tennie: (Itt következik a megszállandó helyek elősorolása.) Értesítsen, megkapta-e e rendeletet. A 45-ik dandár parancsnokló tábornoka: Bressolles. Ezekből kiderítettnek vélik, hogy nem Bressolles volt az akkori »félreértés« oka, mert felsőbb helyről csakugyan adatott ki indulási parancs. Kitől eredt ez, ezt kideríteni a kamrának a feladata lesz. Louis Blanc szombaton beszédet tartott ez ügy felől; beszédében dicsérte Labordére-t, ki Bressolles parancsainak ellenszegült s végkonzequenczia gyanánt az egészből azt vonta le, hogy a hadsereget belügyekben felhasználni soha nem szabad. Forester a háborúról. Az oroszbarát angol liberálisok egyik legtekintélyesebb parlamenti képviselője Forester, Bradfordban egy igen népes gyűlés előtt hosszabb beszédet tartott a háborúról. E beszédből közöljük a következőket: Az angol kormány politikáját nem azokból kell megítélni, amiket a lapok írnak, hanem a kormány hivatalos nyilatkozataiból. A kormány egy hónap előtt az országot megnyugtató nyilatkozatot ten, s legújabban Carnarvon nyilatkozott a kormány magatartásáról. S én a kormány utolsó hivatalos tettében sem találok okot a panaszra. Mert mit tett a kormány ? Jegyzéket intézett Oroszországhoz Törökország érdekében. A dolog így áll: Törökország belátván, hogy a harertéren megveretett, azon van, hogy békét nyerhessen ellenségétől s kéri régi szövetségesét Angliát, hogy tudja meg Oroszországtól, nem volna-e hajlandó békét kötni? Anglia elküldte a jegyzéket és Oroszország azt felelé a mi nagyon természetes . »Örülünk, hogy Törökország békét akar, de hát forduljon a szokott után tábornokai által a mi tábornokainkhoz s majd meglátjuk, vájjon engedélyezhetünk-e fegyverszünetet. Csakhogy a lapok ezen választ mindjárt félremagyarázták és nagy hűhót csináltak azzal, hogy Angolország insultálva van. Egy oly szerződés megváltoztatásáról van ugyan szó, melyhez Anglia is hozzájárult, ha Orosországnak nincs kifogása az ellen, hogy a megváltoztatásnál Anglia is meghallgattassék. És mit tesz Ausztria ? Ausztria inkább érdekelve van mint mi s mégis azt mondja ,mi megnyugszunk a szerződés oly módon leendő megváltoztatásában ; ugyanezt mondja Német-, Franczia-, Olaszország. Lehetetlen, hogy igazuk legyen azoknak, kik azt tartják, hogy Anglia helyesen teszi, ha azzal biztatja Törökországot, hogy csak harczoljon addig,mi azt meg nem mondtuk neki,hogy minő feltételek alót kössön békét. Anglia kijelente Oroszországnak, hogy addig nem csinál háborút, míg érdekei nem érintettek, és ezen érdekeket kijelölte. Oroszország azokba még nem nyúlt bele. Konstantinápolyba vagy Gallipoliba küldeni az angol hajórajt egyértelmű volna a háborúval s ez hitszegést jelentene. Az összes bűnök közül, melyeket egy államférfi elkövethet, nézetem szerint legsúlyosabb az, szükségtelenül háborúba taszítani az országot. Ha pusztán azért akarnám a háborút, hogy fentartsuk Anglia prestige-ét oly értelemben, hogy ne nevezhessenek minket harmadrendű hatalomnak, mert más államok ügyeibe nem avatkozhatunk, akkor gyilkosság bűnrészesének érezném magam (éljenzés.) Minő baj érheti Angliát, ha Oroszország oly messze viheti sikereit, mint azt várni lehet? Bulgária önkormányzatot nyerhetne. Remélem, hogy igen (éljenzés.) és minő baj ez nekünk. Bosznia is autonómmá vagy osztrákká válhat. Nem, nem gondolnám, hogy Európa sokat törődnék azzal, hogy melyik lesz a kettő közül. Montenegró területnagyobbodást nyerne. Remélem hogy fog is nyerni. (Halljuk !) Itt legalább nincsenek angol érdekek, melyek a hős csapatok ügyeibe való beavatkozást sürgetnének. Szerbia függetlenné válhatnék; ismét azt kérdem baj-e ez nekünk ? Ez vinne hát minket Konstantinápolyba. (Nevetés), mely az utolsó szó a keleti kérdésben, mint Derby lord mondá. Ha megköttetik a béke, Konstantinápoly nem lesz veszélyben. De tegyük föl, hogy Törökország tovább fog harczolni, míg csak végkép tönkre nem megy, úgy hogy a kormány nem fog Konstantinápolyban maradhatni. Ez esetben komolyan óhajtanám, hogy az a görögök kezébe jusson. (Éljenzés.) Attól nem tartok, hogy Oroszország fogja megkapni Konstantinápolyt. Miért mondom ezt? Nemcsak azért, mivel Anglia ellene van, hanem mivel ellene van ennek Európa és Oroszország tudja ezt. (Éljen.) És tovább megyek. Azt mondom : nem a mi feladatunk hadihajókkal vagy Angol pénzzel Oroszországot távol tartani Konstantinápolytól. Ez inkább Európának, de különösen Ausztriának és még inkább Németországnak a dolga. Hiszen Ausztriának egész fennállása kockára volna ezáltal téve és ő tudja azt, s Oroszország is tudja, hogy Ausztria erről meg van győződve. Bismarck hg igen jó beszédet tartott, melyben kimondá, hogy Németország nincs a keleti kérdésbe bonyolítva, s hogy nem lehet a feladata a pomerániai parasztnak e háborúban meghalni. Meg vagyok győződve, hogy Bismarck, midőn ezt mondta, tudta, hogy Konstantinápoly nem forog veszélyben, de ha veszélyben volna, inkább kellene a pomerániai parasztnak Konstantinápolyért meghalni, mint a beadfordi iparosnak vagy dorretshirei munkásnak. A krími háborúban mi Poroszország csatáját vívtuk. Ez által megszabadítottuk a reá súlyosodó tehertől,a czár birodalmának nyomásától s erőt adtunk ,neki, mely által az egységes Németország zömévé lehetett. De nem fogunk újra érte csatát vivni. (Éljenzés.) Németország nincs veszély nélkül; az ő veszedelme a franczia-orosz szövetségben rejlik... És Bismarck igen jól tudja azt, hogyha Oroszország megkapná Konstantinápolyt, akkor Németország be volna ékelve mostani ellensége Francziaország s a sokkal hatalmasabb jövendő ellenség Oroszország közé. Ezért tehát nincs okunk Konstantinápolyt félteni.« A háború. Bazardsikból jan. 5-ikéről ezt sürgönyzi a »D. Tel.« harcztéri tudósítója: »Nagy csapatösszpontosítás van folyamatban. A törökök kiürítették Szófiát. Strangford lady a sebesültekkel maradt. Bazardsikban a csapatok kitűnő harczi kedvben vannak, miután Baker pasa nagyszerűn fedezte a visszavonulást. Valószínű, hogy a legközelebbi megállapodás Drinápolyban lesz, hol az erődök jól fel vannak szerelve. Szulejmán pasa csak ezen hadsereg parancsnokságát fogja megtartani. Sumlából írják, hogy a Dunán ismét úsznak pontonok lefelé, melyek valószínűleg a pyrgoszi hidból valók, a mely egészen elszakadt. A vasút Várna és Ruszcsuk között meg van tisztítva a hótól, de egyre havaz. Oszmán-Bazár környékén nem volt csata. Solonikinél azonban egyre tart a csatározás némi csekély vesztességgel mindkét félre nézve.« Szisztovából a »Pr.« tudósítója jan. 7-től megcáfolja azt a hírt, mintha az orosz hadsereg parancsnokai fegyverszünet kötésére instructiót kaptak volna. Ellenkezőleg, Miklós nhg. jan. 5-ikén kelt parancsa a hadsereghez egyebek közt ezt mondja: »Itt az idő végleg elintézni a számítást századok óta halálos ellenségünkkel.« Szófia helyőrségének üldöztetése Köstendil felé tovább tart. Egy lovas osztag 4 ikén éjszaka megszállta Dubniczát, és ekkor megakadályozta azt, hogy a menekülők Szulejmán pasa csapataival egyesülhessenek. A harmadik gránátos hadosztály és a doni kozákok helyreállították az összeköttetést a Trojan-szoroson át jött Skobelev-féle csapatokkal. A legújabb hírek szerint Gurkó hadteste Dubnicza, Jehtiman, Panadjuriste, Kalofer vonalig nyomult előre. — a szerb csapatok megszállották Trent és Bresnik felé nyomulnak előre. Perá bójelentik, hogy a Sipkaszorosnál volt török csapatok egy része Jeni-Zárába vonult, ahonnan a Balkánon át jövő orosz csapatokat megtámadni rendeltettek. Reuf pasa az új Szerdár Ekrem Jeni-Zágrára teszi át főhadiszállását. Szófiát, az orosz főhadiszállás parancsára, a szerbek fogják megszállani. Miklós nagyherczeg egyúttal azt követeli, hogy 40,000 szerb kooperáljon Gurkó hadtestével, hogy az akadálytalanul nyomulhasson Schumann ellen, minthogy a Balkán nagyobb hadtestek által nem igen járható. A szerb főhadiszállás e szerint Szófiába tétetik át. A Jávor mellett két, a szerbekre nézve kedvezőtlen kimenetelű csata volt. Elhatározták, hogy Tristien felé nyomulnak előre, hogy Albániát Ruméliától elvágják. A Javor-hadtest egy hadosztálya rendeletet kapott, hogy Mitroviczot mindenesetre érje el, hogy Mitrovicza és Szaloniki közt a vasúti összeköttetést elvágja. Listovából távírják. A Duna túlpartjával még nincs helyreállítva az összeköttetés. Mehemed pasa, Viddin kormányzója, tudatta az előnyomuló szerbekkel és oláhokkal, hogy a várat az utolsó emberig védeni fogja s csakis orosz tisztnek adja át. Hadikénztlletek Szerbia ellen. Pristinából decz. végéről a következőket jelenti a »Pol. Corr.« : » A s sz á f pasa megérkezett ide és kezébe vette a »nemzeti védelem« szervezését. Az arnautáknak, kik az oszmán birodalom egyik alaposzlopát képezik, nagyon tetszenek a fegyverek és hadiszerek, melyeket Asszáf pasa magával hozott. Két hadihajón az »El-Besiren« (egy tunisi hadigőzös) és az »Izmael«-en 18 000 Snider és 4000 Henri-Martini puska hozatott 18 Krupp-féle ágyúval s lőszerekkel Salonikiba és onnan szekereken Pristinába. Ezen fegyvereknek legnagyobb részét aztán arabokon Dibrába, Uskupba és a pristinai kerületbe hordták szét. Az irreguláris csapatok szervezése már anynyira haladt, hogy azt csaknem actióra képesnek kell tartani. Idáig 72 zászlóalj van szervezve a szeraszkieratus által megszabott 550 főnyi erővel egyenkint. Ebből esik a dibrai kerületre 22, a pristinaira 24 és az uskupira 26 zászlóalj. A musztehafizok közt mintegy 4200 keresztyén van a különböző zászlóaljak közé beosztva. A csapatok közt különösen kitűnik a dibrai törzsből valók katonás tartásuk és bátorságuk által. A 12 ik zászlóalj, melyet alkalmunk volt látni, csupa jól megtermett szálas férfiakból áll, kik mind igen bátor harczias kinézésüek s kiknek bizonyára nagyon érdekükben állhat fenntartani a török uralmat. A dibrai törzs ugyanis évszázadok óta különböző előjogokkal vannak felruházva. Ősi hagyományos szokásaikat a szabad községi szervezettel s a legtágabb értelemben vett önkormányzattal a mai napig fentartották. Dibra lakossága ezen kívül mindenkor jó harczi hitben állt és segélyükre a porta gyakran appellált, miért oly előjogokat kaptak, melyekre más törzsek méltán irigyek lehettek. Az arnauták tehát egytől egyik híven megmaradtak a törökök ügye mellett s készek életüket és vérüket az oszmán birodalomért feláldozni. Asszáf pasa egyelőre itt fogja fölütni főhadiszállását. A város jól meg van erősítve, csak az élelmezés miatt aggódik a főparancsnok. A szerbeket, kiknek száma 3800-ra megy, át akarják helyezni Monasztirbe, hogy ezáltal csökkentsék a fogyasztók számát. Egy görög ház magára vállalta, hogy 3500 mázsa lisztet fog szállítani, mi által a város még idejében elláttatnék élelmiszerekkel. Ami a szerbek magatartását Ó-Szerbiában illeti ez még nem adott okot a kormánynak kivételes rendszabályokra Asszáf pasa ennek daczára parancsot kapott, hogy drákói szigort léptessen életbe, úgy hogy ő Szerbia lakossága most a legnagyobb nyomásnak van kitéve.« Rumalliból. Dedeagacsról decz. 27-ikéről ezt írja : »P. Corr.« »Mint biztos forrásból tudom, felhagytak s csapatok áthelyezésével Várnából Ruszcukba. Két indulásra kész katonasággal megrakott hajó ellenparancsot kapott. Idáig összesen 5400 ember ment a hajón Konstantinápolyba, honnan további rendeltetési helyükre vitettek a vasúton Adrinápolyba. Ezen hirtelen beállítása a csapatáthelyezésnek a Dunától Rumeliába azon körülményben találja magyarázatát, hogy folytonosan újabb meg újabb haditervet készítenek. Ahelyett, hogy az egyszere elkészített haditervet erélyesen keresztül vinnék, mindig csak félrendszabályok léteznek. Egy Drinápolyból jött főliszt azt beszélte nekem, hogy Szulejmán pasa megérkezése után e városban azonnal haditanácsot tartott, melyben Dsemil pasa most kinevezett váli is részt vett. Másnap Szulejmán megtekintette az összes erődítési munkálatokat és több helyen nevezetes új munkálatokat rendelt el, melyekhez azonnal hozzá fogtak. 3000 katona és 4000 polgár éjjel-nappal dolgozik az erődök befejezésén. Szulejmán pasa a haditanácsban a leghatározottabban nyilatkozott a háború folytatása mellett. Tegnap és ma 4 nagy transport hajó érkezett a helybeli kikötőbe és pedig három hajó masztehafizzal Syriából mintegy 5000 emberrel és 400 lóval és 1 hajó Amerikából fegyverekkel és hadiszerekkel. Ezen kívül még több hajót várnak csapatokkal és persiai búzával. A pótcsapatok besorozása mindenütt a legnagyobb erélylyel folytattatik. Némely faluból csaknem az összes férfilakosságot elvitték.« Miletics perének végtárgyalása. — III. nap. — január 10. — Folytatás esti lapunkból. — Felolvastatott Bibics Miklós szentszéki ülnök és mellenczei gör. plébános vallomása. E tanú vallja, hogy Joannovics fölkereste Melenczén s fölszólitá, hogy vegyen 20,000 frt áru szerb kötvényt, azt is mondá neki, hogy ő mint gazdag ember, annál inkább részt vehet e kölcsönben mivel apja úgy is a szerbektől szerezte vagyonát, s most ez által visszaszerezheti jó hírnevét a szerbek előtt, kik őt nem tartják igaz szerbnek. Bibics azonban hivatkozván 6 évi rész termésére, megtagadta az aláírást. Azt is kérdezte Joannovics Bibicstől, ha lehetne e toborzást vagy fölkelést Mellenczén eszközölni ? Bibics e kérdésre is elutasítólag válaszolt. Joannovics Kornél tagadja, hogy Bibicsnek határozott összeget mondott s attól a toborzás felől kérdezősködött volna. Rankovics György felolvasott vallomásából kitűnik, hogy jelen volt azon beszélgetésnél, midőn Joannovics Bibicset a szerb kötvények aláírására felszólította. Bibics vallomását megerősíti, hozzátévén, hogy Joannovics gorombáskodva távozott az elutasító válasz miatt. A társaság többi tagjai, kiknek jelenlétében Joannovics a plébánosnak ajánlatotak tett, meglehetősen be volt rúgva. Joannovics tiltakozik az ellen, hogy be lett volna rúgva. A budapesti börtönfelügyelő is megmondhatja. Elnök: Hogy tanuskodhatik a budapeti börtönfelügyelő olyasmiről, ami Mellenczén történt ? Joannovics: Arról nem, de arról igen, hogy itt töltött vizsgálati fogságom alatt soha be nem voltam rúgva. Elnök: Igen, mert itt nem volt mitől. Joannovics különben tagadja a Jankovics tanúvallomásában mondottakat is. Felolvastatik még ezután Filipovics Dömötör, Szaicz Jordán gyógyszerész és Vojics Sándor ügyvéd verseczi lakosok vallomása. Ezek hallották, hogy Joannovics Verseczen jártakor beszélt a szent háborúra való toborzásról. Vojics a kaszinóban ismerkedett meg Joannovicscsal, hol ez sokat beszélt a szerb kölcsönről, de a tanú elutasító ajánlatait. Raszapinovics Szvetiszláv ügyvéd vallomásában Miletics Belgrádban időztére vonatkozólag mond el egyetmást. E tanú Belgrádba színházi ügyekben utazott, a napot nem tudja meghatározni, hanem vasárnap érkezett oda. Rankovics állításait a banquett és toasztra nézve »rosszlelkű rágalomnak« nyilvánítja. »Koholmány elejétől végig« így szól. Védő dr. Poit: Kérem az iratokból konstatálni, hogy Kaszapinovics vallomása mindenben megegyez Stephanovics vallomásával. Spirta Euphemia színésznő vallomása lényegtelen, vonatkozik az »Orosz czár«-nál történt összejövetelre, a Miletics és Vlajkovisz családdal. */42 órakor elnök a tárgyalást holnapra elhalasztja. KÜLÖNFÉLÉK. ■— Az orsz. képzőművészeti tanácsból. Ráth Györgynek, a kir. tábla tanácselnökének az orsz. képzőművészeti tanács alelnökévé történt kineveztetése folytán megürült képzőművészeti tanácstagi helyre, az orsz. magy. képzőművészeti társulat igazgató választmánya Székely Bertalan ismert művészünket választotta meg. — A központi országos honvédválasztmány még e hó folyamában ülést tart, melyen fontosabb egyesületi ügyeit intézi el. Napirenden lesz ezen kívül, az országos közggyűlés egybehívása, megtartásának határnapja és tárgysorozata. — Képviselőválasztás: Tápén (Csongrád megye) megválasztották Novák Gusztáv függetlenségi pártit. — A párisi világtárlat alkalmával tudvalevőleg a főváros is szerepelni fog mint kiállító. A kiállításra szánt tanszerek, tankönyvek, minták, alakok és rajzminták 10 ládát foglalnak el és jövő héten a régi városház tanácstermében közszemlére lesznek kitéve. — Viktor Emánuel halála alkalmat szolgáltatott a latrisnénikéknek születése, trónra lépte és halála napjának tételére. A lottógyűjtödék valóságos ostromnak voltak kitéve, a három számra 9. 49. 58. annyira számítanak a latri prófétanők, hogy azok húzása esetén, a kincstár ugyan csomósan fizetheti ám a ternát, mert minden tétel combinatiójában egyike a számoknak bennfoglaltatik. Vederemo ! — A czirkusz-igazgató boszuja. Egy berlini lap írja: Néhány nap előtt Salomonszky czirkusz-tulajdonos arról értesült, hogy a német császár Rencz-czirkuszában látogatását bejelenté s hogy e miatt tiszteletére díszelőadás lesz ott. »Tehát Renczhez s nem Salomonszkyhoz ?« evődött Salomonszky. »Ez boszuért az égbe kiált.« De mikép? Ügyes igazgató ilyesmi iránt nincs zavarban. Összeszedett egy csomó pénzt, elküldött Rencz czirkuszának pénztárához s összevásároltatta e czirkusz első s második sorának összes jegyeit. Mily czélból ? Mindjárt ki fog tűnni. Talán azért, hogy a díszelőadást megzavarja, botrányt keltsen. Nem. Ez nagyon otromba lett volna. Salomonszkynak más terve volt. Összevásárolta a jegyeket s szépen elrakta otthon. S az történt, hogy mikor a császár eljött Renczbe, az egész ház fele üres volt. Ez volt a műlovas boszuja. Rencz czirkuszában eleinte nem tudták a dolgot mire vélni, de csak hamar rábukkantak azokra, s igy tehát átküldték a szomszédos kaszárnyába s onnan »főhatósági engedelemmel« kitelt annyi tiszt, hogy az első két sor megtelett. A hős, ügy legalább részben meghiúsult. A császár nagyon jól mulatott e furfangon, s örvendett neki, hogy a gárdistái ily módon ingyenes diszelőadáshoz jutottak. — Népesedési mozgalom. Budapesten a lefolyt decz. 30-tól jan. 5-ig terjedő héten élve született 261 gyermek, elhalt 249 személy; a születések tehát 12 esettel múlják fölül a halálozásokat. — Az éle szülöttek közt volt 171 törvényes, 80 törvénytelen; nemre nézve 129 fiú, 132 leány. Halva született 21 gyermek, köztük 12 törvényes, 9 törvénytelen. A halottak közt volt 133 férfi, 116 nő, egy éven aluli gyermek 82. Ez év hetében élve született összesen 261 gyermek, elhalt 249 egyén, a születések többlete tehát 12. Születések arányszáma 1000 lakosra : 42,5. Halálozások arányszáma 1000 lakosra : általában 40.5, az egy éven felüli lakosságnál : 27.8, az öt éven felüli lakosságnál : 21.8. Élve szülöttek vallás szerint igy oszlanak meg: katholikus 182, ágostai 18, helvét 12, görög n. e. 1, zsidó 48. — Halálozások kerület szerinti kimutatása. (A kórházi halottakat előbbi lakhelyük szerint osztván be) : I. kerület 19, II. kér. 25, III. kér. 17, IV. kér. 6, V. kér. 9, VI. kér. 32, VII. kér. 39, VIII. kér. 42, IX. kér. 17, X. kér. 3. egyéb kórházi halott 29, katona 11.— Nevezetesebb halálokok. (A rendelő orvosok és halottkémek jelentése szerint) Croup 16, roncsoló toroklob 13, hökhurut 3, kanyarós 1, vörheny 5, himlő 2, cholera asiai —, typhus 11, gyermekágyi láz 1, egyéb ragályos betegségek —, agykérláb 2, agylob 1, agyvízkór 1, agyhüdös 4, rángások 13, szervi szívbaj 4, tüdő, mellhártya- és körglob 17, tüdőgümő és sorvadás 43, toroklob —, bélhurut 19, béllob 7, európai leányszékelés —, hashártyalob 4, brightkór 1, gyermekágyi bajok —, angolkór 1, görvélykór 1, veleszületett gyengeség és alkathiba 13, aggkór 6, vízkór 2, erőszakos haláleset 4, ebből gyilkosság —, öngyilkosság —, baleset 3. — Pest megye mai tisztújító közgyűlésén az esti lapunkban említettek után a következő választások eszközöltettek : A könyvelői állomásra beadatott 310 szavazat. Ebből kapott Baky Endre 150-et, Ruttkay Sándor 140-et, Serák 13-at, Ruttkay Ede 7-et. Könyvelő lett Baky Endre. Központi állatorvos, fölkiáltás után nagy többséggel Ladis Sámuel lett. A központi tisztviselők választása ezzel bevégződött. Kecskeméti felsőjárás : szolgabiró Dezseőffy Emil, segédszolgabiró Bicskey Zoltán. Járási orvos dr. Krajcsik Dezső, számvevő Dorfner Antal egyhangúlag. Kecskeméti alsójárás : szolgabiró Teszáry László, járási orvos dr. Györgyi József egyhangúlag. — Kis-Pest községe folyamodott a fővárosi tanácshoz, hogy az ott lakó tehenészeket a bejövetel alkalmával fizetendő kövezetvám alól egy időre mentse fel, mert a kedvezőtlen viszonyok következtében különben is szegénysorsu tehenészek a magas vám miatt nem képesek a tehenészetet fentartani s teljesen tönkre mennek. — Szomorú karaván tartotta bevonulását ma a fővárosba. 160 olasz alattvaló érkezett meg Karánsebesről, kényszer útlevéllel tette a nagy utat 5 nap alatt. Az osztrák-magyar főconsul értesült, hogy a csapat Karánsebesnél szándékozik átkelni a határon Romániába; táviratilag értesíti a főispánt, hogy akadályozza meg az átkelést, így kerültek azután a szegény emberek, kik mindannyian munkások, Budapestre. A hatóság az omnibusz telepen helyezte el őket, míg holnap ismét eltolonczozzák az olasz határig. A szegények iszonyú állapotban vannak, fáznak és éheznek, mert 5 napig szakadatlanul mentek. — Vonatkésedelem. A ma reggeli 13. számú miskolczi vonat 75 percnyit késett rakodás és csatlakozások miatt; a bécsi vonat is 1 óra 40 perczet, a temesvári 1 óra 26 perczet késett hózivatarok miatt, szintén ma reggel. Pulszky Ferencz érdekes felolvasást tartott ma este a fővárosi iparosok körében a Martinovics féle összeesküvésről. Bevezetésül élénk vonásokban rajzolta az eszméknek azon forrongását, melyet a franczia forradalom a világon mindenütt s igy nálunk is okozott. II. Józsefnek egyrészt a szabadelvűség felé hajló nézetei, másrészt a magyar nemzetiség elnyomását czélzó rendszabályai nagyban alkalmassá tevék Magyarországon a kedéyeket az új eszmék befogadására. A titkos társulatok, valamint másutt, úgy nálunk is el voltak terjedve, a szabadkőművesek sorai közt a legkiválóbb állású férfiak, főpapok, állami tisztviselők, nagybirtoka-