A Hon, 1878. január (16. évfolyam, 1-29. szám)
1878-01-14 / 14. szám
Reggeli kiadás. Budapest, 1878. Kedd, január 15 14. szám. XVI. évfolyam. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra......................................6 frt — kr. 6 hónapra......................................12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 1 * — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívásA HOST XYI-dik évfolyamára. A »Hon« meg jelen naponkint kétszer.) Előfizetési árak: Jan.—decz. végéig .......................24 frt. Jan.—jan. végéig.............................12 » Jan.—márczius végéig .... 6 » Január hónapra ........................ 2 » Az esti kiadás postai külön küldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. ggjp- Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre a »Hon« kiadó hivatalába (Barátok-tere Athenaeum - épület) küldendő. A »Hon« szerk. a kiadóhivatala. iii ■■ ————— melyre igen nehéz válaszolni; mert, hogy eddig a függetlenebb Romániára kevesebb befolyása volt Oroszországnak, mint Szerbiára ; hogy erre kevesebb, mint a tökéletesen alárendelt Boszniára, azt a tények bizonyítják; de másfelől, hogy a mindeniknél függetlenebb Montenegró szintén egészen orosz zsoldban volt, az is kétségtelen. Ez előzményekből legfeljebb azt lehetne következtetni, hogy Románia fölött nem, de Szerbia fölött nyerne befolyást, ha Európa és különösen monarchiánk nem gondoskodik, hogy az paralizálva legyen és ha Oroszország belbajai azt megengedik. Szerbia és Montenegró határkiigazítása gyanús előttünk, mert az lehet nagy és kis követelés egyaránt, és másfelől veszedelmes praecedenst, képez, mert l’apetit viens en mangeant. És ezt mondhatjuk az egész békepraeliminarera. Ha az nem több lesz, mint a föntebbiek és ha az kellően redukálva lesz, akkor nem mondhatjuk, hogy azon pontok akár Törökország végromlására vezetnének, akár Oroszország hatalmát, keleten, velünk és Európa többi részével szemben növelnék. De ha azok akár most, alkudozás közben növekedni, akár később, további háborúk és foglalások alapjait képezni fogják, akkor a »principiis obsta« elve ellen azon mértékben vétünk, melyben Oroszország czéljait megtörjük, most vagy később. És minél inkább teszünk annak az elvnek most eleget, annál inkább fogjuk biztosítni a jövőt és Oroszország nagy erőlködésének minél kisebb eredménye, a legnagyobb biztosíték erre! Ez legyen Európa és főleg monarchiánk czélja a békekötésnél, melybe, hogy beszólása van, a külön orosztörök alkudozások daczára, azt Oroszország is elösmeré! — Az országgyűlési szabadelvű párt ma értekezletét Szontágh Pál megnyitván, tárgyalás alá vétetett az igazságügyi bizottság jelentése a büntető javaslat hozzá utasított §§-ra vonatkozólag, s az egyhangúlag a §§-ok már ismert szövegezésével együtt elfogadtatott. Tisza miniszterelnök jelenti, hogy a vámszerződésre vonatkozó négy jelentést a vámügyi bizottság csütörtökön a ház elé terjesztendi. Az ország érdekében óhajtandó lévén ezen javaslatoknak mielőbbi tárgyalása, miután azok már szombaton ki lesznek nyomatva, azt hiszi, hogy a jövő heti kedden, vagy legkésőbb csütörtökön tárgyalandók volnának , pedig a vámszerződés és a tariffa első sorban. Az értekezlet ezen előterjesztéseket magáévá tevén, eloszlott. — A levéltitok, Miletics Svetozár úr az ellene folyamatban levő felségsértési per végtárgyalása alkalmával, azon vádkörülmény felderítésénél, hogy saját leveleit idegen czím alatt intéztette magához, a hírlapi közlemények szerint azt hozza föl mentségéül, hogy erre kényszerítve volt azért, mert Gorove minisztersége alatt ő, sőt leánya is, az újvidéki postáról feltört leveleket kapott. — E puszta, de az illető postahivatalt, sőt a minisztériumot gyanúsító állítás ellenében, illetékes helyről azon értesítést veszszük, hogy a fönnebbi állítás merőben alaptalan, és hogy a szóba hozott levélfeltörés sem Gorove minisztersége alatt, sem azóta, sem Miletics, sem mások irányában elő nem fordult, és elő sem fordulhatott, mert kormányunk szigorúan föntartja tisztviselői által a levéltitok megőrzésének azon kötelességét, mely a tisztviselőkre nézve eskü által erősíttetik meg, a postamesterekre nézve pedig a szerződés 3. §. c) pontja alatt világosan kikötve van. — A török parlament és a háború. A török képviselőház egyik közelebbi ülésében Emin efendi, Aidin képviselője így szólt: »Tisztelt kartársaim ! Nem mondok újat, ha kijelentem, hogy egy vulkán szélén vagyunk. Az ország helyzete borzasztó, az ellenség, mely több ponton az országba tört, most útban van a birodalom szíve felé. Felhívlak titeteket az ország szent érdekeinek nevében, egyesüljetek az ország megmentésére. A kormány közölje velünk a védelmi intézkedéseket, melyeket eddig megten, valamint azokat is, melyeket ezután megtenni szándékozik. Az ügy sürgős és nincs veszteni való időnk.« (Élénk helyeslés.) — Kiáni pasa kereskedelmi miniszter: »Helyzetünk veszélyeit elpalástolni nem lehet. A képviselők hangsúlyozzák, hogy az ellenség minden oldalról előre nyomul. De mi haszon származhatik a hazára viszálykodásainkból ? Mi előnyt hozhat az önök haragja az országra ? Amire most szükségünk van, az az egyetértés és egyesség, kölcsönös szemrehányások nem vezethetnek jóra. Önöknek még elég idejük lesz minket felelősségre vonni azért, amit tettünk , de most arra kérem önöket, hogy ne gondoljanak sem a múltra, sem a jövőre, hanem épen csak a legközvetlenebb jelenre. Mikor a miniszter elvégző beszédét, számos képviselő hangosan sürgette, hogy a miniszterek nyilatkozzanak, mire aztán határozatba ment, hogy múlt kedden zárt ajtók mögött tanácskozott a parlament. »A képviselőház magatartása — mondja a »Standard« tudósítója — nagy mértékben felbátorította a török népet, mely, mint látszik, úgy gondolkozik, hogy most már alkotmánya van, melyért kész becsülettel küzdeni s ha kell meg is halni.« — A béke és fegyverszünet kérdéséről a »D. Tel.« a következő sürgönyöket hozza: Péra, jan. 11. Mihály nagyherczeg Arméniában megkapta a török kormány fegyverszünet-ajánlatát s Budapest, január 14 Békeföltételek. Napok óta különböző hírek szárnyalnak a békeföltételekről. A részletekben eltérnek azok , de két körülményben megegyeznek : egyik az, hogy orosz forrásból, még félhivatalos uton sincsenek megerősítve , de megcáfolva sem ; másik az, hogy nagy, messzemenő változásokat Törökország hatalmi és területi viszonyaiban, nem czéloznak. És e két körülmény, egyfelől : óvatosságra int a hírek bonczolásánál, másfelől: sejtetni engedi azt, hogy Oroszországnak most sincs teljesen szabad keze a követelések formálásánál és így remélni engedi azt, hogy a végleges megállapításoknál épen nem fogja oly föltétlenül diktálhatni és előidézni Törökország földarabolását, a mi monarchiánk romlását, mint ahogy ellenzéki kollegáink, több szenvedéllyel, mint hazafisággal, hónapok óta hirdetik. Nem akarunk e reményre még semmit építeni. Meglehet, hogy az orosz hallgatás nagy terveket fedez és a látszólagos mérséklet, túlzott követelések előjele. De ha így lenne a dolog, akkor lesz alkalom azokról nemcsak szólni, de tenni is , mert ekkor már bizonyára meg lesz adva nemcsak monarchiánknak, de az egész semleges Európának, a jog, azon czári ígéretek beváltásának követelésére, melyek a háború kezdetén, nyilvánosan és nem nyilvánosan, oly szerény és lekötelező alakban tétettek, hogy Európa semlegességét provokálták , részben barátságból, részben a konjektúrák nehézségei és a biztosítékok komolysága által. Tehát egyelőre csak azt konstatálhatjuk, hogy az ellenzék által hirdetett foglalásokról, sem Oroszország, sem monarchiánk részéről, nem tud semmit a békekövetelések közt fölsorolni, még a félhivatalos sajtó sem , sőt a »Montagsrevue« által közölt állítólagos békefeltételek, az ázsiai három nagy vár és terület vesztésén kívül, Európában »minimális« területváltozásokat helyeznek kilátásba ; úgy, hogy e bár terhes, de állítólag maximális első követelések közt sem látjuk Törökország oly megrontását, oly területi földarabolását, milyen állami létének véget vetne, Oroszország hódításainak vagy Délszlávia alapjának további biztosítékát képezné. És még ezek is csak követelések vagy talán csak kísérletek! Épen nem mondjuk azt, hogy Batum, Karsz és Erzerum kerületét oda lehet engedni Oroszországnak , sőt azt hiszszük, hogy ha talán Európa többi részéről nem is találna ez komoly ellenállást, de Anglia nem fogna abba egy könnyen beleegyezni, mert, hogy itt inkább ő, sőt csaknem egyedül ő van érdekelve Oroszország terjeszkedése által, azt mindenki tudja. E jelentékeny területveszteséggel Törökország európai hatalma közvetlenül nem csökkenne ugyan, de segélyforrásai apadnának , sőt átalános háború esetén nemcsak katonai és pénzügyi, de stratégiai állása (hátulról) is rontva lenne. Ezért Angliának, e közvetett érdek miatt, segédkezet nyújthat Európa, a követelések e pontjának lealkuvására; bár, azt konstatáljuk, hogy monarchiánk állását Oroszország hatalmával szemben, vagy Törökország európai viszonyait ez nem alterálja. Románia, a hir szerinti békeföltételek által, nagyon furcsán kerülne ki a »győzelmes« hadjáratból. Területnagyobbodás helyett talán Oroszország fogná visszakövetelni tőle Beszarábiát és helyébe nyerne függetlenséget, de semlegességi biztosítás nélkül, ami azt teszi, hogy Európa nem garantírozza a fészkelődések, könnyű és minden szomszéd állam által való egyoldalú meg nem fékezését. Bizony Törökországnak veszteség lenne, a román és szerb tributum elvesztése, mert szegény pénztárának az a pár ezer arany is jól fogna esni, de a politikai és tényleges hatalmi viszonyokon ez nem változtatna semmit, mert haderőt és hatalmat Románia és Szerbia elzárt, önálló területe eddig sem adott a portának. Itt, legfeljebb az a kérdés jöhet szóba, hogy az orosz befolyás mit nyerne e függetlenítés által. És ez a konjektúrák oly kérdése, azt válaszolta, hogy közölni fogja a czárral ez ajánlatot. Másfelől Miklós alig kijelenté, hogy fegyverszünet iránt a czár nem hajlandó alkudozni mindaddig, míg a békekötés alapja megállapítva nem lesz. A porta ellenben nem hajlandó a fegyverszünet és béke kérdését az előleges alkudozásba foglalni. Beavatott részről azt állítják, hogy Oroszország legalább két dunai vár átadását kéri, ámbár a fegyverszünet és békefeltételek szigoran titokban tartatnak. A porta . hir szerint, elhatározta, hogy Adrinápolyt gyakorlatilag lehetetlen megvédeni. A védelemre a Sipka-szorosban volt hadsereg volt szánva, de ez elfogatván, az erődök védelmére nincs katonaság. Pera, jan. 11. A most itt végbement miniszterváltozást igen nagy horderejűnek tekintik. A függőben levő alkudozások kérdésében az új minisztérium a separat béke ellen van. Edhem pasa, ki minden alkudozásnak ellensége volt, Hamdy pasával helyettesittetett, ki a tisztességes békekötést pártolja. Ahmed Vefik pasa, kit igen képzett férfinak ismernek s Angolország barátjának, közoktatási miniszter lett. Sadyk pasa, vámügyi miniszter szintén jól megfelel állásának. A császári leirat, mely e változásokat közzéteszi, kimondja, hogy az utóbbi időben szenvedett vereséget nem a csapatoknak, hanem a hadvezénylet hibáinak kell tulajdonítani; kifejezi azon reményt,hogy az új minisztérium megteendi azon intézkedéseket, melyek az ország függetlenségét és épségét biztosítani fogják. A »V ak it« következő hivatalos színezetű közleményt hoz : »A minisztertanács múlt keddi határozata közölve lett Gortsakov hggel, ki azt válaszolá, hogy meghagyta a hadvezéreknek, miszerint kedvezőleg fogadják a török parancsnokok ajánlatait az alkudozás megkezdését illetőleg. Ennek következtében a császári kormány instructiókat adott a hadvezéreknek a fegyverszünet kötését illetőleg. Tegnap estig azonban orosz részről a válasz nem érkezett meg. Azt hiszik, ma meg fog az érkezni. Azért is fel lehet tenni, hogy a fegyverszünet elvben el van fogadva, ámbár a részletek csak ezután lesznek megállapíthatók. Holnap vagy holnapután azonban már fait accompli-nak lehet tekinteni a fegyverszünetet .A fegyverszünetre vonatkozólag forgalomba hozott hírek valótlanok, mert idáig hivatalosan,még erre vonatkozólag nem történt megállapodás. Ámbár a fegyverszünet közvetlen alkudozás útján állapíttatik meg a két hadviselő fél közt, mégsem valószínű, hogy ez Oroszországgal való közvetlen alku által létesíttessék. A fegyverszünet alatt a béke az európai nagyhatalmak közbejöttével és hozzájárulásával fog megköttetni.« — A békefeltételekről a következőket jelenti a bécsi »Mont. Rév.« : »A legújabb hírek alig hagynak fenn kétséget az iránt, hogy a fegyverszünet közvetlenül maga után vonandja a békét is. — Azt hiszszük, jól vagyunk értesülve, ha az orosz békefeltételeket a következőkben foglaljuk össze: Románia teljes függetlenséget nyer,de nem válik királysággá; Szerbia teljesen függetlenné lesz, minimális terület szaporítással; Montenegró teljesen függetlenné lesz, területe megfelelően gyarapíttatik, de nem a Luttorinában, mert Ausztria-Magyarország ez ellen, valamint Szerbia területszaporítása ellen felszólalna; Bolgárország autonómiája keresztény kormányzóval török fensőbbség alatt, mert Ausztria- Magyarország nem engedi meg, hogy Románia a Dunán túlerjedjen; Batum Karsz és Erzerum pasalikok átengedése.« Nincs kizárva, hogy a porta, mielőtt e föltételeket elfogadná, még egyszer a hatalmakhoz fordul. De okunk van kétségbe vonni, hogy e lépésnek eredménye volna ; bizonyosnak tartjuk, hogy Törökország elfogadja e föltételeket. Az alkudozások alkalmasint nem sok időt fognak igényelni. Megjegyezzük még, — teszi hozzá a »M. R.« — hogy az orosz föltételeket ilyeneknek jeleztük már két hónappal ezelőtt. Hogy Oroszország az időközben kivívott nagy sikerek daczára nem fokozta e feltételeket, úgy tekinthető, mint Európa figyelembe vétele. A Dardanella-kérdésről elterjedt verziókkal szemben, melyek szerint Német- és Ausztria-Magyarország a mellett nyilatkoztak, hogy a szoros ne csupán orosz és török hajók, de az összes államok hajói számára nyittassék meg, vagy hogy Oroszország az egész ügyet elejtette : a »M. R.« azt állítja, hogy e kérdésekről nem folyt diplomatiai eszmecsere, és nem pendíttetett meg oly eszme, mely követelésekre, viszonzásokra vagy közvetítési javaslatokra adhatott volna okot. Viktor Emánuel halála. (Saját tudósítónktól.) Róma, jan. 10. Leirhatlan a sújtó hatás, melyet Viktor Emánuel király halála az olasz s különösen a római népre tett. A hir tegnap, mint a villám terjedt el a főváros legfélreesőbb részeibe s délután 4 órakor, egy órával a király halála után, már minden bolt be volt zárva. Meglepetés és fájdalom volt olvasható minden arezon. A korzó, a piazza Colonna, a kávéházak s étkező helyiségek, hol rendesen késő éjjelig csakúgy hemzseg a nép, tegnap este egészen néptelenek voltak. A Róma egy nagy temetőhöz hasonlított. Maga az ég is, sűrű felhőktől borítva, komor dörgéseivel visszhangozni látszott a kedélyek fájdalmas hangulatát. Ma reggel érkeztek meg Amadeos Carignano herczegek, kik zárt kocsiban azonnal a Quirinálba siettek. Humbert király s Margit királynő társaságában mintegy 10 perczig időztek a király holttesténél. Ma számos képviselő s szenátor érkezett ide Itália minden vidékéről. Ma váratik Techio a szenátus elnöke is, kinek hivatása a törvény értelmében a halotti oklevelet kiállítani. A király holtteste azonnal be fog balzsamoztatni s három napra közszemlére kitétetni az úgynevezett svájcziak termében. Öltözete az Annunziatarend nagymesteri palástja, melyben a savoyai fejedelmek szoktak eltemettetni. Az igazságügyér és pecsétőr még tegnap lepecsételte az elhunyt király lakosztályát s átvette az összes állami pecséteket. Íme néhány adat Viktor Emánuel utolsó perczeiről : Tegnap reggeli négy órakor a király mellett őrködő orvosok jelentékeny rosszabbulást észlelvén, a szolgálattevő tisztek azonnal siettek előhívni a herczegeket, minisztereket s udvari főtisztviselőket. — Reggel felé a miniszterek elhatározák megkérdezni a a királyt, kívánná-e fölvenni az utolsó szentséget. A király, nyugodtan, a miniszterek nevében őt megszólított Bruno nevű orvoshoz fordulván, így szólt: — Hát csakugyan súlyos az állapotom ? Az orvos megnyugtatóig azt válaszolá, hogy csak elővigyázat volna az egész. — Jöjjön tehát a pap, — viszonzá határozottan a király. Ünnepélyes jelenet volt, midőn a diszernátusban megjelenő Anzino kanonok a szentséggel a terembe lépett. A savoyai ház hagyományos szokása szerint a szentség az összes miniszterek jelenlétében jön kiszolgáltatva. Humbert és Margit egy-egy égő gyertyával kezükben, az ágy lábánál térdeltek. Margit fejét fekete fátyol bobta. Az egész szertartás alatt a legmélyebb fájdalmat lehetett a jelenlevők arczán észrevenni. Jelen volt Mirafiori gróf is. A király halála perezében a következő személyek voltak jelen a teremben: Humbert s Mirafiori gróf az ágy lábánál, Depretis, Visone, Aghemo, Correnti, Mezzacapo, Ansaldi kamarás s a szolgálattevő ezredesek Guidotti s Carenzi. A király utolsó szavai, melyeket Humbert fiához intézett, hitelt érdemlő forrás szerint ezek valónak : »Ti raccomando fortezza, amo realla patria e alla liberta. (Ajánlok neked szilárdságot, haza- s szabaadságszeretetet.) Rómában már tegnap kezdődött a gyűjtés egy Viktor Emánuelnek emelendő óriási emlékszoborra s máris jelentékeny összeg gyűlt egybe. A római Syndikus Ruspoli herczeg, ki mellesleg mondva egy Eszterházy grófnőt, a pozsonyi főispán nővérét bírja nőül, a következő kiáltványt bocsátá közre: S. P. Q. R. Rómaiak! Viktor Emánuel király ő felsége megszűnt élni, de műve halhatatlan s dicső neve elválaszthatatlan hazánk nevétől. Ő egy szent kincset bízott őrizetünkre, a mi szabad intézményeinket, függetlenségünket s nemzeti egységünket, melyért nagylelkű atyja meghalt, s melyért ő élt, hogy befejezve hagyományozhassa fölséges fiának. Fájdalmunk szivünkben honos, mely örök háladatossággal van telve a nagy király iránt. Rómaiak! Cselekedjetek úgy, hogy hazafiságtokkal enyhithessétek a fölséges savoyai örökös fájdalmát, kinek kezeire nyugodtan bízza sorsát Itália. A Capitoliumból 1877. január 9-én, Ruspoli Emanuele. Nápolyból s valamennyi nagy városból számos távirat érkezett az ott végbe ment óriási gyásztüntetésekről. II. I. Humbert kiáltványa, melyet Bargoni miniszter fogalmazott, jó hatással volt. Ezen mondatban : »Első királytok meghalt, utódjának be kellene bizonyítania, hogy az intézmények nem halnak meg,d — Humbert kitörölte a be keilend bizonyítania (dovrá pro varé) szavakat, ezzel helyettesítvén azokat: pro verá, azaz bebizonyítandja. Nápolyból most vett hírek szerint a színházakban volt közönség értesülvén az óriási csapásról, azonnal lebocsáttatta a függönyt és zokogásba törve ki, távozott a mulatság színhelyéről. A bezárt boltok ajtain ily föliratok olvashatók : Nemzeti gyász. — Az olasz család gyásza. — Zárva marad, mert meghalt az én királyom. — Zárva van, mert meghalt az én atyám stb. stb. A carnevali mulatságokra hegyült összegek Viktor Emánuel szobrára fordittatnak. .. A fővárosi köztárházi nagybizottság mai folytatólagos ülésében fölvette a vita fonalát a hatosbizottság jelentése fölött. Ráth Károly (gyáros) csak arra az esetre fogadhatja el az angol cég ajánlatát, ha a részvénytársaság alapítása meg nem előzi a tárházak megnyitását. Tolnay érve, hogy a részvények reális alapon nem nyugodnának, mosolyra méltó, hisz a tárakba milliókat ruháznak s a főváros is tetemes évi segélyt biztosit a czégnek. Steiger indítványa a város saját régiejére való építése iránt csak akkor volna elővehető, ha a céggel nem lehetne megegyezésre jutni. Számítások alapján kimutatni törekszik szóló, hogy a kért 150.000 arany forint subventióra okvetlen rá kell szánnia magát a városnak, oly beruházással szemben, mint M. és Ch.-é lesz. Elfogadja az albizottság jelentését, a szerződés megkötését a londoni céggel, bár kissé módosítva. B. Podmaniczky Frigyes egész terjedelmében hozájárul az albizottsági véleményhez, s óhajtja, hogy ne reflectáljon a bizottság Steiger indítványára, mert a megkivántató tájépületeket, gépezeteket, elevátort olcsóbban saját régiején se építheti ki a város, sőt ez utóbbi esetben az intercaláris kamatok s az elhelyezési bizonytalanság mindig nagy teherkép súlyosodnék városra, fogadtassák el Meiggs és Church ajánlata. Hyeronymi államtitkár egyik tervet se teheti magáévá, se az angol ezég, se a hitelbank ajánlata nem előnyös.Az angol ezég ajánlatát az elavátorok fölvétele a terv keretébe nem teszi előnyösebbé, mert az elevátorok csak kísérletet képeznek s nem köt hozzájuk reményeket. Meiggs és Church ajánlata azért nem jöhet figyelembe, mert csak 4 tárt akarnak építeni, mert az általuk 5.200.000 írttal fölvett beruházási költség nagy, hisz ugyanezen intézetet hason berendezéssel 3 millióból elő lehet állítani, s mert a subventiót fizetni kellene 30 évig folyton, akár prosperál az intézet, akár nem. Egyébiránt ezen lehetne segíteni, ha a segély mérve az intézet prosperálásától lenne függővé téve A hitelbank ajánlata pedig még drágább, mint az előbbi. Indítványozza, hogy mind a két céggel folytasson alkudozásokat a város, ha tán elfogadható feltételeket érhetne el. Ha nem lehet eredményt elérni, építtesse a köztárakat a város maga. E cselekvéstől függetlenül pedig mindenesetre iparkodjék a bizottság oda juttatni az ügyet, hogy a párt alapozása a tavaszszal okvetlenül megkezdessék. Kammermayer ez utóbbi szavakra tett megjegyzéseket s konstatálta, hogy az angol czég nem 4,hanem hat tárt kíván felállítani, s a középítési határozatoknak csak Meiggs és Church fia ajánlata felel meg. Falk Miksa jelentkezett utolsó szónokul az átalános vitában. Elfogadja átalánosságban Meiggs és Church ajánlatát, de az ügy mielőbbi befejezhetése végett óhajtaná, hogy a bizottság a részletes tárgyalásnál állapítsa meg az engedmények legszélsőbb határát s a közgyűlés szentesítése után adja a cég elé; ha ez elfogadja, jó; ha nem, építse tárait a főváros maga. Mert már-már tengeri kígyóvá lett a tárházügy s ha e tanácskozások további húzódása esetén is részt vesz az ember a bizottságban, nevetségessé válik. (Helyeslés.) Ezután elnök szavazás alá bocsátá a kérdést: elfogadja-e a bizottság az albizottság jelentését? Tolnay és Hyeronymi kivételével az egész bizottság elfogadta a Meiggs és Church clég ajánlatát átalánosságban s visszavetette a hitelbank ajánlatát. Faik indítványa a tanácskozási módra nézve elfogadtatván, a többi felmerült inditvány elbukott. Ezután a részletes tárgyalás következett; az albizottsági jelentés , illetve szerződési tervezet első pontja jelentéktelen toldással elfogadtatott. A többi pontozatok következőkben szenvedtek fontosabb változást: A szerződés létrejötte esetén, s ha egyelőre csak négy tát építtetnék ki, a város kivonatára köteles a czég a másik kettőt a közgy. határozat kézbesítésétől számítandó egy év alatt kiépíteni. A szerződést jóváhagyó közgy. határozat kézbesítésétől számítandó két hó alatt terjesztendők be a részletes tervek és költségvetések. A czég a 100,000 frt cautiót csak a szaktárak és elevátor szerződésszerűleg történt fölszerelése és teljes befejezése után kapja ki. A segélyezést illetőleg — ez a legnehezebb pont — élénkebb vita támadt. Az albizottság 33 év alatt fizetendő bizonyos segélyösszeget indítványozott, ami aranypénzben jár. Fálk Miksa csak akkor egyeznék bele az aranybeli segélybe, ha a város kikötné, hogy ha az ágró 15 százalékot fölülhalad, a fölösleget nem biztosítja. E nézet ellen Mátyus emelt szót, kiemelvén, hogy az aranyláb elejtése vagy megszorítása által az alkudozásokat hiúsítnák meg. Tolnay pedig az aranyláb elfogadását a külföldivel kötött szerződés természetes folyományának mondá, miután a bizottság kimondta, hogy e czégnek aranyban fizesse a város a segélyt. A segély mérve az alb. javaslatban nem volt kimondva, a czég maga 150.000 fit aranysegélyt kér évenkint. Ráth Károly a befektetési tőkét 5 millióra vevén föl, ennek 30,0 -át, 150.000 irtot méltányosnak tartja megadni. Hyeronymi tekintetbe véve azt, hogy a cég egyelőre csak 4 zárt fog fölépíteni, a befektetési tőkét 3.600.000 írtra számítja , ő is hajlandó ugyanazon kamatlábat venni föl, s ha 5 millió után 150 ezret adnánk, 3600 ezer után százezer arany forint évi segély kerül ki. De ő a segélyezés mérvéhez kívánna bizonyos minimál bruttó jövedelmet határozni meg, pl. 200 ezer forintot. Ha a tárházjövedelem ezen alul maradna, a segély magasabb lehetne, ha ezt fölülmúlja, aránylag alacsonyabbá kellene tenni a segélyösszeget. Az 5. és 6-ik társor kiépülése is a segély fölemelését vonná maga után, pl. 12 ezer arany írttal. Strasser Alajos szintén elegendőnek tartja a százezer arany forint segélyt, mert nagyobb összeget, mint amennyinek befektetési tőke megfelel, úgy sem fognak a tárházba temetni, mert ott fölösleges 600 lóerejű gép, elég lesz 80 lőerejű is. Még Schweiger nyilatkozott a 150.000 frt segély mellett mire az elnök az idő előre haladt volta miatt a vitát a holnap, kedden d. u. 4 órakor tartandó folytatólagos ülésre halasztotta. A főváros közigazgatási bizottsága rendes havi ülését tarto ma Ráth Károly főpolgármester elnöklete alatt. Az ülés kezdetén Haris Sándor bizottsági tag kérdést intézett a polgármesterhez, váljon a vízveszély esetére a vizafogógát elegendő biztosítékot nyújtana és különben is a szükséges intézkedések megtörténtek-e ? Kammermayer polgármester megnyugtatólag tudomásul adja hogy a vizafogógát építése teljes befejezést ér e hó végéig, mellőzve lévén a két telektulajdonos által előidézett akadály kettős erővel folynak a munkák. Különben is a netaláni veszély esetére a szükséges intézkedések megtétettek. Ezután a rendes havi jelentéseket olvasták fel az illető szakreferensek. A polgármester az ügykezelés körül felemlíté, hogy a lefolyt hóban 14 268 ügydarabja volt, ezek közül 701 elintézetlenül maradt. A kényszerdologházban a létszám szaporodott. A hó utolsó napján 220 férfi és 28 nőf egyencz volt ott elhelyezve. Thaisz főkapitány jelenti, hogy a múlt hóban 1325 egyén tartóztatott le; ezek közül 136 átadatott az ügyészségnek, 72 a fenyítő járásbíróságoknak, 9 a dologházba szállítatott, 93 a kerületi elöljáróságokhoz, 4 a kórházba lett szállítva, 8 egyén megkeresésre kiszolgáltatott, 155 egyént a katonai hatóság vett át, 8 rendőrileg fenyíttetett meg, 35 kényszerútlevéllel láttatott el, 511 egyén eltolonczoltatott és 168 egyén szabadon bocsáttatott. Az adófelügyelő jelentésének érdekes része az adóleírásokat tartalmazza. E szerint, telekadóban 6810 ft, hátbéradóban 208.031 frt, I. és II. osztályú keresetadóban 5453 frt, III. és IV. osztályú keresetadóban 379.579 frt, tőkeadóban 371.936 frt, luxusadóban 1390 frt, fegyveradóban 44 frt, átalános jövedelmi adóban 113.168 frt, így összesen 1.098.924 frt adó lett leírva, 304 esetben ideiglenes adófelmentést engedett a felügyelőség. 7053 üres lakosztály volt december hónapban. A múlt havi adóbehajtás eredményét kedvezőnek jelenti az előadó és kiemeli, hogy a tanács fáradhatlan buzgalma e tekintetben az eredményre igen hatásos volt. Különben is az.