A Hon, 1878. január (16. évfolyam, 1-29. szám)

1878-01-14 / 14. szám

Reggeli kiadás. Budapest, 1878. Kedd, január 15 14. szám. XVI. évfolyam. Kiadó-hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra......................................6 frt — kr. 6 hónapra......................................12 » — » Az esti kiadás postai különkü­ldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 1 * — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívásA HOST XYI-dik évfolyamára. A »Hon« meg jelen naponkint kétszer.) Előfizetési árak: Jan.—decz. végéig .......................24 frt. Jan.—jan. végéig.............................12 » Jan.—márczius végéig .... 6 » Január hónapra ........................ 2 » Az esti kiadás postai külön küldéséért felülfizetés év­­negyedenkint 1 forint. ggjp- Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre a »Hon« kiadó hivatalába (Barátok-tere Athenaeum - épület) küldendő. A »Hon« szerk. a kiadóhivatala. iii ■■ —————­ ­ melyre igen nehéz válaszolni; mert, hogy eddig a függetlenebb Romániára kevesebb befolyása volt Oroszországnak, mint Szerbiá­ra ; hogy erre kevesebb, mint a tökéletesen alárendelt Boszniára, azt a tények bizonyít­ják; de másfelől, hogy a mindeniknél függet­lenebb Montenegró szintén egészen orosz zsoldban volt, az is kétségtelen. Ez előzmé­nyekből legfeljebb azt lehetne következtetni, hogy Románia fölött nem, de Szerbia fölött nyerne befolyást, ha Európa és különösen monarchiánk nem gondoskodik, hogy az pa­­ralizálva legyen és ha Oroszország belbajai azt megengedik. Szerbia és Montenegró határkiigazítása gyanús előttünk, mert az lehet nagy és kis követelés egyaránt, és másfelől veszedelmes praecedenst, képez, mert l’apetit viens en mangeant. És ezt mondhatjuk az egész béke­­praeliminarera. Ha az nem több lesz, mint a föntebbiek és ha az kellően redukálva lesz, ak­kor nem mondhatjuk, hogy azon pontok akár Törökország végromlására vezetnének, akár Oroszország hatalmát, keleten, velünk és Eu­rópa többi részével szemben növelnék. De ha azok akár most, alkudozás közben növekedni, akár később, további háborúk és foglalások alapjait képezni fogják, akkor a »principiis obsta« elve ellen azon mértékben vétünk, melyben Oroszország czéljait megtörjük, most vagy később. És minél inkább teszünk annak az elvnek most eleget, annál inkább fogjuk biztosítni a jövőt és Oroszország nagy erőlkö­désének minél kisebb eredménye, a legna­gyobb biztosíték erre! Ez legyen Európa és főleg monarchiánk czélja a békekötésnél, melybe, hogy beszólása van, a külön orosz­török alkudozások daczára, azt Oroszország is elösmeré! — Az országgyűlési szabadelvű párt ma értekezletét Szontágh Pál megnyitván, tárgyalás alá vétetett az igazságügyi bizottság jelen­tése a büntető javaslat hozzá utasított §§-ra vo­natkozólag, s az egyhangúlag a §§-ok már ismert szövegezésével együtt elfogadtatott. Tisza miniszterelnök jelenti, hogy a vám­szer­ződésre vonatkozó négy jelentést a vámügyi bizottság csütörtökön a ház elé terjesztendi. Az ország érdeké­ben óhajtandó lévén ezen javaslatoknak mielőbbi tár­gyalása, miután azok már szombaton ki lesznek nyo­matva, azt hiszi, hogy a jövő heti kedden, vagy legkésőbb csütörtökön tárgyalandók volnának , pedig a vámszerződés és a tariffa első sorban. Az értekezlet ezen előterjesztéseket magáévá tevén, eloszlott. — A levéltitok, Miletics Svetozár úr az ellene folyamatban levő felségsértési per végtár­gyalása alkalmával, azon vádkörülmény felderítésé­nél, hogy saját leveleit idegen czím alatt intéztette magához, a hírlapi közlemények szerint azt hozza föl mentségéül, hogy erre kényszerítve volt azért, mert Gorove minisztersége alatt ő, sőt leánya is, az újvidéki postáról feltört leveleket kapott. — E puszta, de az illető postahivatalt, sőt a minisztériumot gya­núsító állítás ellenében, illetékes helyről azon értesítést veszszük, hogy a fönnebbi állítás merőben alaptalan, és hogy a szóba hozott levélfeltörés sem Gorove minisz­tersége alatt, sem azóta, sem Miletics, sem mások irányában elő nem fordult, és elő sem fordulhatott, mert kormányunk szigorúan föntartja tisztviselői ál­tal a levéltitok megőrzésének azon kötelességét, mely a tisztviselőkre nézve eskü által erősíttetik meg, a postamesterekre nézve pedig a szerződés 3. §. c) pontja alatt világosan kikötve van. — A török parlament és a háború. A török képviselőház egyik közelebbi ülésében Emin efendi, Aidin képviselője így szólt: »Tisztelt kartár­saim ! Nem mondok újat, ha kijelentem, hogy egy vulkán szélén vagyunk. Az ország helyzete borzasztó, az ellenség, mely több ponton az országba tört, most útban van a birodalom szíve felé. Felhív­lak titeteket az ország szent érdekeinek nevében, egyesüljetek az ország megmentésére. A kormány közölje velünk a védelmi intézkedéseket, melyeket eddig megten, valamint azokat is, melyeket ezután megtenni szándékozik. Az ügy sürgős és nincs veszteni való időnk.« (Élénk helyeslés.) — Kiáni pasa kereskedelmi miniszter: »Helyzetünk veszé­lyeit elpalástolni nem lehet. A képviselők hang­súlyozzák, hogy az ellenség minden oldalról előre nyomul. De mi haszon származhatik a hazára viszály­­kodásainkból ? Mi előnyt hozhat az önök haragja az országra ? A­mire most szükségünk van, az az egyet­értés és egyesség, kölcsönös szemrehányások nem vezethetnek jóra. Önöknek még elég idejük lesz min­ket felelősségre vonni azért, a­mit tettünk , de most arra kérem önöket, hogy ne gondoljanak sem a múltra, sem a jövőre, hanem épen csak a legközvetle­nebb jelenre.­ Mikor a miniszter elvégző beszédét, számos képviselő hangosan sürgette, hogy a minisz­terek nyilatkozzanak, mire aztán határozatba ment, hogy múlt kedden zárt ajtók mögött tanácskozott a parlament. »A képviselőház magatartása — mondja a »Standard« tudósítója — nagy mértékben felbáto­rította a török népet, mely, mint látszik, úgy gondol­kozik, hogy most már alkotmánya van, melyért kész becsülettel küzdeni s ha kell meg is halni.« — A béke és fegyverszünet kérdé­séről a »D. Tel.« a következő sürgönyöket hozza: Pér­a, jan. 11. Mihály nagyherczeg Arméniáb­an megkapta a török kormány fegyverszünet-ajánlatát s Budapest, január 14 Békeföltételek. Napok óta különböző hírek szárnyalnak a békeföltételekről. A részletekben eltérnek azok , de két körülményben megegyeznek : egyik az, hogy orosz forrásból, még félhiva­talos uton sincsenek megerősítve , de meg­­c­áfolva sem ; másik az, hogy nagy, messze­menő változásokat Törökország hatalmi­ és területi viszonyaiban, nem czéloznak. És e két körülmény, egyfelől : óvatosságra int a hírek bonczolásánál, másfelől: sejtetni engedi azt, hogy Oroszországnak most sincs teljesen szabad keze a követelések formálásánál és így remélni engedi azt, hogy a végleges meg­állapításoknál épen nem fogja oly föltétlenül diktálhatni és előidézni Törökország földara­bolását, a mi monarchiánk romlását, mint a­hogy ellenzéki kollegáink, több szenvedél­lyel, mint hazafisággal, hónapok óta hirdetik. Nem akarunk e reményre még semmit építeni. Meglehet, hogy az orosz hallgatás nagy terveket fedez és a látszólagos mérsék­let, túlzott követelések előjele. De ha így len­ne a dolog, akkor lesz alkalom azokról nem­csak szólni, de tenni is , mert ekkor már bi­zonyára meg lesz adva nemcsak monarchiánk­nak, de az egész semleges Európának, a jog, azon czári ígéretek beváltásának követelésé­re, melyek a háború kezdetén, nyilvánosan és nem nyilvánosan, oly szerény és leköte­lező alakban tétettek, hogy Európa semleges­ségét provokálták , részben barátságból, rész­ben a konjektúrák nehézségei és a biztosítékok komolysága által. Tehát egyelőre csak azt konstatálhatjuk, hogy az ellenzék által hir­detett foglalásokról, sem Oroszország, sem monarchiánk részéről, nem tud semmit a bé­kekövetelések közt fölsorolni, még a félhiva­talos sajtó sem , sőt a »Montagsrevue« által közölt állítólagos békefeltételek, az ázsiai há­rom nagy vár és terület vesztésén kívül, Eu­rópában »minimális« területváltozásokat he­lyeznek kilátásba ; úgy, hogy e bár terhes, de állítólag maximális első követelések közt sem látjuk Törökország oly megrontását, oly területi földarabolását, milyen állami létének véget vetne, Oroszország hódításainak vagy Délszlávia alapjának további biztosítékát ké­pezné. És még ezek is csak követelések vagy talán csak kísérletek! Épen nem mondjuk azt, hogy Batum, Karsz és Erzerum kerületét oda lehet engedni Oroszországnak , sőt azt hiszszük, hogy ha ta­lán Európa többi részéről nem is találna ez ko­moly ellenállást, de Anglia nem fogna abba egy könnyen beleegyezni, mert, hogy itt in­kább ő, sőt csaknem egyedül ő van érdekelve Oroszország terjeszkedése által, azt mindenki tudja. E jelentékeny területveszteséggel Tö­rökország európai hatalma közvetlenül nem csökkenne ugyan, de segélyforrásai apadná­nak , sőt átalános háború esetén nemcsak katonai és pénzügyi, de stratégiai állása (hátulról) is rontva lenne. Ezért Angliának, e közvetett érdek miatt, segédkezet nyújthat Európa, a követelések e pontjának lealku­­vására; bár, azt konstatáljuk, hogy monar­chiánk állását Oroszország hatalmával szem­ben, vagy Törökország európai viszonyait ez nem alterálja. Románia, a hir szerinti békeföltételek által, nagyon furcsán kerülne ki a »győzel­mes« hadjáratból. Területnagyobbodás helyett talán Oroszország fogná visszakövetelni tőle Beszarábiát és helyébe nyerne függetlenséget, de semlegességi biztosítás nélkül, a­mi azt te­szi, hogy Európa nem garantírozza a fészke­­lődések, könnyű és minden szomszéd állam által való egyoldalú meg nem fékezését. Bi­zony Törökországnak veszteség lenne, a ro­mán és szerb tributum elvesztése, mert szegény pénztárának az a pár ezer arany is jól fogna esni, de a politikai és tényleges hatalmi vi­szonyokon ez nem változtatna semmit, mert haderőt és hatalmat Románia és Szerbia el­zárt, önálló területe eddig sem adott a portá­nak. Itt, legfeljebb az a kérdés jöhet szóba, hogy az orosz befolyás mit nyerne e függet­­lenítés által. És ez a konjektúrák oly kérdése, azt válaszolta, hogy közölni fogja a czárral ez aján­latot. Másfelől Miklós alig kijelenté, hogy fegyver­­szünet iránt a czár nem hajlandó alkudozni mind­addig, míg a békekötés alapja megállapítva nem lesz. A porta ellenben nem hajlandó a fegyverszünet és béke kérdését az előleges alkudozásba foglalni. Be­avatott részről azt állítják, hogy Oroszország leg­alább két dunai vár átadását kéri, ámbár a fegy­verszünet és békefeltételek szigoran titokban tar­tatnak. A porta . hir szerint, elhatározta, hogy Adrinápolyt gyakorlatilag lehetetlen megvédeni. A védelemre a Sipka-szorosban volt hadsereg volt szán­va, de ez elfogatván, az erődök védelmére nincs ka­tonaság. Pe­r­a, jan. 11. A most itt végbement minisz­terváltozást igen nagy horderejűnek tekintik. A füg­gőben levő alkudozások kérdésében az új miniszté­rium a separat béke ellen van. Edhem pasa, ki minden alkudozásnak ellensé­ge volt, H­a­m­d­y pasával helyettesittetett, ki a tisztességes békekötést pártolja. Ahmed Ve­fik pasa, kit igen képzett férfinak ismernek s Angolor­szág barátjának, közoktatási miniszter lett. S­a­­d­y­k pasa, vámügyi miniszter szintén jól megfelel állásának. A császári leirat, mely e változásokat közzéteszi, kimondja, hogy az utóbbi időben szenvedett vereséget nem a csapatoknak, hanem a hadvezénylet hibáinak kell tulajdonítani; kifejezi azon remény­t,hogy az új minisztérium megteendi azon intézkedéseket, me­lyek az ország függetlenségét és épségét biztosítani fogják. A »V a­k i­t« következő hivatalos színezetű közleményt hoz : »A minisztertanács múlt keddi határozata kö­zölve lett Gortsakov hggel, ki azt válaszolá, hogy meghagyta a hadvezéreknek, miszerint kedvezőleg fogadják a török parancsnokok ajánlatait az alkudo­zás megkezdését illetőleg. Ennek következtében a csá­szári kormány instructiókat adott a hadvezéreknek a fegyverszünet kötését illetőleg. Tegnap estig azonban orosz részről a válasz nem érkezett meg. Azt hiszik, ma meg fog az érkezni. Azért is fel lehet tenni, hogy a fegyverszünet elvben el van fogadva, ámbár a rész­letek csak ezután lesznek megállapíthatók. Holnap vagy holnapután azonban már fait accompli-nak lehet tekinteni a f­egy­verszünetet .A fegyverszünetre vonatko­zólag forgalomba hozott hírek valótlanok, mert idáig hivat­alosan,még erre vonatkozólag nem történt meg­állapodás. Ámbár a fegyverszünet közvetlen alkudo­zás útján állapíttatik meg a két hadviselő fél közt, mégsem valószínű, hogy ez Oroszországgal való köz­vetlen alku által létesíttessék. A fegyverszünet alatt a béke az európai nagy­hatalmak közbejöttével és hozzájárulásával fog megköttetni.« — A békefeltételekről a következőket jelenti a bécsi »Mont. Rév.« : »A legújabb hírek alig hagynak fenn kétséget az iránt, hogy a fegyverszünet közvetlenül maga után vonandja a békét is. — Azt hiszszük, jól vagyunk értesülve, ha az orosz békefeltételeket a következők­ben foglaljuk össze: Románia teljes függetlenséget nyer,de nem válik királysággá; Szerbia teljesen függetlenné lesz, minimális terület szaporítással; Montenegró teljesen függetlenné lesz, te­rülete megfelelően gyarapíttatik, de nem a Luttoriná­­ban, mert Ausztria-Magyarország ez ellen, valamint Szerbia területszaporítása ellen felszólalna; Bolgárország autonómiája keresztény kormányzóval török fensőbbség alatt, mert Ausztria- Magyarország nem engedi meg, hogy Románia a Dunán túlerjedjen; Batum Karsz és Erzerum pa­­salikok átengedése.« Nincs kizárva, hogy a porta, mielőtt e föltéte­leket elfogadná, még egyszer a hatalmakhoz fordul. De okunk van kétségbe vonni, hogy e lépésnek ered­ménye volna ; bizonyosnak tartjuk, hogy Törökország elfogadja e föltételeket. Az alkudozások alkalmasint nem sok időt fog­nak igényelni. Megjegyezzük még, — teszi hozzá a »M. R.« — hogy az orosz föltételeket ilyeneknek jeleztük már két hónappal ezelőtt. Hogy Oroszország az időköz­ben kivívott nagy sikerek daczára nem fokozta e fel­tételeket, úgy tekinthető, mint Európa figyelembe vétele. A Dardanella-kérdésről elterjedt verziókkal szemben, melyek szerint Német- és Ausztria-Magyar­­ország a mellett nyilatkoztak, hogy a szoros ne csu­pán orosz és török hajók, de az összes államok hajói számára nyittassék meg, vagy hogy Oroszország az egész ügyet elejtette : a »M. R.« azt állítja, hogy e kérdésekről nem folyt diplomatiai eszmecsere, és nem pendíttetett meg oly eszme, mely követelésekre, viszonzásokra vagy közvetítési javaslatokra adhatott volna okot. Viktor Emánuel halála. (Saját tudósítónktól.) Róma, jan. 10. Leirhatlan a sújtó hatás, melyet Viktor Emánuel király halála az olasz s különösen a római népre tett. A hir tegnap, mint a villám terjedt el a főváros legfél­­reesőbb részeibe s délután 4 órakor, egy órával a király halála után, már minden bolt be volt zárva. Meglepetés és fájdalom volt olvasható minden arezon. A korzó, a piazza Colonna, a kávéházak s ét­kező helyiségek, hol rendesen késő éjjelig csakúgy hemzseg a nép, tegnap este egészen néptelenek vol­tak. A Róma egy nagy temetőhöz hasonlított. Maga az ég is, sűrű felhőktől borítva, komor dörgéseivel visszhangozni látszott a kedélyek fájdalmas han­gulatát. Ma reggel érkeztek meg Amadeo­s Carignano herczegek, kik zárt kocsiban azonnal a Quirinálba siettek. Humbert király s Margit királynő társaságá­ban mintegy 10 perczig időztek a király holttesténél. Ma számos képviselő s szenátor érkezett ide Itália minden vidékéről. Ma váratik Techio a szená­tus elnöke is, kinek hivatása a törvény értelmében a halotti oklevelet kiállítani. A király holtteste azonnal be fog balzsamoz­­tatni s három napra közszemlére kitétetni az úgyne­vezett svájcziak termében. Öltözete az Annunziata­­rend nagymesteri palástja, melyben a savoyai fejedel­mek szoktak eltemettetni. Az igazságügyér és pecsétőr még tegnap lepe­csételte az elhunyt király lakosztályát s átvette az összes állami pecséteket. Íme néhány adat Viktor Emánuel utolsó per­­czeiről : Tegnap reggeli négy órakor a király mellett őrködő orvosok jelentékeny rosszabbulást észlelvén, a szolgálattevő tisztek azonnal siettek előhívni a her­­czegeket, minisztereket s udvari főtisztviselőket. — Reggel felé a miniszterek elhatározák megkérdezni a a királyt, kívánná-e fölvenni az utolsó szentséget. A király, nyugodtan, a miniszterek nevében őt megszólí­tott Bruno nevű orvoshoz fordulván, így szólt: — Hát csakugyan súlyos az állapotom ? Az orvos megnyugtatóig azt válaszolá, hogy csak elővigyázat volna az egész. — Jöjjön tehát a pap, — viszonzá határozottan a király. Ünnepélyes jelenet volt, midőn a diszernátus­­ban megjelenő Anzino kanonok a szentséggel a te­rembe lépett. A savoyai ház hagyományos szokása szerint a szentség az összes miniszterek jelenlétében jön kiszolgáltatva. Humbert és Margit egy-egy égő gyertyával ke­zükben, az ágy lábánál térdeltek. Margit fejét fekete fátyol bob­ta. Az egész szertartás alatt a legmélyebb fájdalmat lehetett a jelenlevők arczán észrevenni. Je­len volt Mirafiori gróf is. A király halála perezében a következő szemé­lyek voltak jelen a teremben: Humbert s Mirafiori gróf az ágy lábánál, Depretis, Visone, Aghemo, Cor­­renti, Mezzacapo, Ansaldi kamarás s a szolgálattevő ezredesek Guidotti s Carenzi. A király utolsó szavai, melyeket Humbert fiá­hoz intézett, hitelt érdemlő forrás szerint ezek va­lónak : »Ti raccomando fortezz­a, amo real­­la patria e alla liberta. (Ajánlok neked szi­lárdságot, haza- s szabaadságszeretetet.) Rómában már tegnap kezdődött a gyűjtés egy Viktor Emánuelnek emelendő óriási emlékszoborra s máris jelentékeny összeg gyűlt egybe. A római Syndikus Ruspoli herczeg, ki mellesleg mondva egy Eszterházy grófnőt, a pozsonyi főispán nővérét bírja nőül, a következő kiáltványt bocsátá közre: S. P. Q. R. Rómaiak! Viktor Emánuel király ő felsége megszűnt él­ni, de műve halhatatlan s dicső neve elválaszthatat­lan hazánk nevétől. Ő egy szent kincset bízott őrizetünkre, a mi szabad intézményeinket, függetlenségünket s nemzeti egységünket, melyért nagylelkű atyja meghalt, s melyért ő élt, hogy befejezve hagyományozhassa föl­­séges fiának. Fájdalmunk szivünkben honos, mely örök hála­­datossággal van telve a nagy király iránt. Rómaiak! Cselekedjetek úgy, hogy hazafiságtokkal enyhit­­hessétek a fölséges savoyai örökös fájdalmát, kinek kezeire nyugodtan bízza sorsát Itália. A Capitoliumból 1877. január 9-én, Ruspoli Emanuele. Nápolyból s valamennyi nagy városból számos távirat érkezett az ott végbe ment óriási gyásztünte­tésekről. II. I. Humbert kiáltványa, melyet Bargoni mi­niszter fogalmazott, jó hatással volt. Ezen mondat­ban : »Első királytok meghalt, utódjá­nak be kellene bizonyítania, hogy az intézmények nem halnak meg,d — Hum­bert kitörölte a be keilend bizonyítania (dovrá pro varé) szavakat, ezzel helyettesítvén azokat: pro ver­á, azaz bebizonyítandja. Nápolyból most vett hírek szerint a színházak­ban volt közönség értesülvén az óriási csapásról, azonnal lebocsáttatta a függönyt és zokogásba törve ki, távozott a mulatság színhelyéről. A bezárt boltok ajtain ily föliratok olvasha­tók : Nemzeti gyász. — Az olasz család gyásza. — Zárva marad, mert meghalt az én királyom. — Zárva van, mert meg­­halt az én atyám stb. stb. A carnevali mulatságokra hegyült összegek Viktor Emánuel szobrára fordittatnak. .. A fővárosi köztárházi nagybizottság mai folytatólagos ülésében fölvette a vita fonalát a hatosbizottság jelentése fölött. R­á­t­h Károly (gyáros) csak arra az esetre fogadhatja el az angol c­ég ajánlatát, ha a részvény­­társaság alapítása meg nem előzi a tárházak meg­nyitását. Tolnay érve, hogy a részvények reális ala­pon nem nyugodnának, mosolyra méltó, hisz a tárak­ba milliókat ruháznak s a főváros is tetemes évi se­gélyt biztosit a czégnek. Steiger indítványa a város saját régiejére való építése iránt csak akkor volna elővehető, ha a c­éggel nem lehetne megegyezésre jutni. Számítások alapján kimutatni törekszik szóló, hogy a kért 150.000 arany forint subventióra okvet­len rá kell szánnia magát a városnak, oly beruházás­sal szemben, mint M. és Ch.-é lesz. Elfogadja az al­bizottság jelentését, a szerződés megkötését a londo­ni c­éggel, bár kissé módosítva. B. Podmaniczky Frigyes egész terjedel­mében hozájárul az albizottsági véleményhez, s óhajt­ja, hogy ne reflectáljon a bizottság Steiger indítvá­nyára, mert a megkivántató tájépületeket, gépezete­ket, elevátort olcsóbban saját régiején se építheti ki a város, sőt ez utóbbi esetben az intercaláris kama­tok s az elhelyezési bizonytalanság mindig nagy te­­herkép súlyosodnék városra, fogadtassák el Meiggs és Church ajánlata. Hyeronymi államtitkár egyik tervet se te­heti magáévá, se az angol ezég, se a hitelbank aján­lata nem előnyös.Az angol ezég ajánlatát az elaváto­­rok­ fölvétele a terv keretébe nem teszi előnyösebbé, mert az elevátorok csak kísérletet képeznek s nem köt hozzájuk reményeket. Meiggs és Church ajánlata azért nem jöhet figyelembe, mer­t csak 4 tárt akar­nak építeni, mert az általuk 5.200.000 írttal fölvett beruházási költség nagy, hisz ugyanezen intézetet ha­son berendezéssel 3 millióból elő lehet állítani, s mert a subventiót fizetni kellene 30 évig folyton, akár prosperál az intézet, akár nem. Egyébiránt ezen le­hetne segíteni, ha a segély mérve az intézet prospe­rálásától lenne függővé téve A hitelbank ajánlata pedig még drágább, mint az előbbi. Indítványozza, hogy mind a két c­éggel folytasson alkudozásokat a város, ha tán elfogadható feltételeket érhetne el. Ha nem lehet eredményt elérni, építtesse a köztárakat a város maga. E cselekvéstől függetlenül pedig min­denesetre iparkodjék a bizottság oda juttatni az ügyet, hogy a párt alapozása a tavaszszal okvetlenül megkezdessék. Kammermayer ez utóbbi szavakra tett megjegyzéseket s konstatálta, hogy az angol czég nem 4,hanem hat tárt kíván felállítani, s a középíté­­si határozatoknak csak Meiggs és Church fia ajánla­ta felel meg. Falk Miksa jelentkezett utolsó szónokul az átalános vitában. Elfogadja átalánosságban Meiggs és Church ajánlatát, de az ügy mielőbbi befejezhe­­tése végett óhajtaná, hogy a bizottság a részletes tárgyalásnál állapítsa meg az engedmények legszél­sőbb határát s a közgyűlés szentesítése után adja a c­ég elé; ha ez elfogadja, jó; ha nem, építse tárait a főváros maga. Mert már-már tengeri kígyóvá lett a tárházügy s ha e tanácskozások további húzódása esetén is részt vesz az ember a bizottságban, nevetsé­gessé válik. (Helyeslés.) Ezután elnök szavazás alá bocsátá a kérdést: elfogadja-e a bizottság az albizottság jelentését? Tolnay és Hyeronymi kivételével az egész bi­zottság elfogadta a Meiggs és Church clég ajánlatát átalánosságban s visszavetette a hitelbank ajánlatát. Faik indítványa a tanácskozási módra nézve elfogad­tatván, a többi felmerült inditvány elbukott. Ezután a részletes tárgyalás következett; az albizottsági jelentés , illetve szerződési tervezet első pontja jelentéktelen toldással elfogadtatott. A többi pontozatok következőkben szenvedtek fontosabb változást: A szerződés létrejötte esetén, s ha egyelőre csak négy tát építtetnék ki, a város kivonatára kö­teles a czég a másik kettőt a közgy. határozat kézbe­sítésétől számítandó egy év alatt kiépíteni. A szerző­dést jóváhagyó közgy. határozat kézbesítésétől számí­tandó két hó alatt terjesztendők be a részletes tervek és költségvetések. A czég a 100,000 frt cautiót csak a szaktárak és elevátor szerződésszerűleg történt fölszerelése és teljes befejezése után kapja ki. A segélyezést illetőleg — ez a legnehezebb pont — élénkebb vita támadt. Az albizottság 33 év alatt fizetendő bizonyos segélyösszeget indítványozott, a­mi aranypénz­ben jár. Fálk Miksa csak akkor egyeznék bele az aranybeli segélybe, ha a város kikötné, hogy ha az ágró 15 százalékot fölülhalad, a fölösleget nem biztosítja. E nézet ellen M­á­t­y­u­s emelt szót, kiemel­vén, hogy az aranyláb elejtése vagy megszorítása által az alkudozásokat hiúsítnák meg. Tolnay pedig az aranyláb elfogadását a külföldivel kötött szerződés természetes folyo­mányának mondá,­­ miután a bizottság kimondta, hogy e czégnek aranyban fizesse a város a segélyt. A segély mérve az alb. javaslatban nem volt kimondva, a czég maga 150.000 fit aranysegélyt kér évenkint. R­á­t­h Károly a befektetési tőkét 5 millióra vevén föl, ennek 30,0 -át, 150.000 irtot méltányosnak tartja megadni. Hyeronymi tekintetbe véve azt, hogy a c­ég egyelőre csak 4 zárt fog fölépíteni, a befek­tetési tőkét 3.600.000 írtra számítja , ő is hajlandó ugyanazon kamatlábat venni föl, s ha 5 millió után 150 ezret adnánk, 3600 ezer után százezer arany forint évi segély kerül ki. De ő a segélye­zés mérvéhez kívánna bizonyos minimál bruttó jöve­delmet határozni meg, pl. 200 ezer forintot. Ha a tárházjövedelem ezen alul maradna, a segély maga­sabb lehetne, ha ezt fölülmúlja, aránylag alacso­nyabbá kellene tenni a segélyösszeget. Az 5. és 6-ik társor kiépülése is a segély fölemelését vonná maga után, pl. 12 ezer arany írttal. Strasser Alajos szintén elegendőnek tartja a százezer arany forint segélyt, mert nagyobb össze­get, mint a­mennyinek befektetési tőke megfelel, úgy sem fognak a tárházba temetni, mert ott fölös­leges 600 lóerejű gép, elég lesz 80 lőerejű is. Még Schweiger nyilatkozott a 150.000 frt segély mellett mire az elnök az idő előre haladt volta miatt a vitát a holnap, kedden d. u. 4 órakor tartan­dó folytatólagos ülésre halasztotta. A főváros közigazgatási bizottsága rendes havi ülését tarto ma Ráth Károly főpolgár­mester elnöklete alatt. Az ülés kezdetén Haris Sándor bizottsági tag kérdést intézett a polgár­­mesterhez, váljon a vízveszély esetére a vizafogógát elegendő biztosítékot nyújtana és különben is a szükséges intézkedések megtörténtek-e ? Kammer­­m­a­y­er polgármester megnyugtatólag tudomásul adja hogy a vizafogógát építése teljes befejezést ér e hó végéig, mellőzve lévén a két telektulajdonos által elő­idézett akadály kettős erővel folynak a munkák. Kü­lönben is a netaláni veszély esetére a szükséges intéz­kedések megtétettek. Ezután a rendes havi jelentése­ket olvasták fel az illető szakreferensek. A polgár­­mester az ügykezelés körül felemlíté, hogy a lefolyt hóban 14 268 ügydarabja volt, ezek közül 701 elin­tézetlenül maradt. A kényszerdologházban a létszám szaporodott. A hó utolsó napján 220 férfi és 28 nőf egyencz volt ott elhelyezve. Thaisz főkapitány jelenti, hogy a múlt hóban 1325 egyén tartóztatott le; ezek közül 136 átadatott az ügyészségnek, 72 a fenyítő járásbírósá­goknak, 9 a dologházba szállítatott, 93 a kerületi elöljáróságokhoz, 4 a kórházba lett szállítva, 8 egyén megkeresésre kiszolgáltatott, 155 egyént a katonai hatóság vett át, 8 rendőrileg fenyíttetett meg, 35 kényszerútlevéllel láttatott el, 511 egyén eltolonczol­­tatott és 168 egyén szabadon bocsáttatott. Az adófelügyelő jelentésének érdekes része az adóleírásokat tartalmazza. E szerint, telekadóban 6810 ft, hátbéradóban 208.031 frt, I. és II. osztályú keresetadóban 5453 frt, III. és IV. osztályú kereset­adóban 379.579 frt, tőkeadóban 371.936 frt, luxus­adóban 1390 frt, fegyveradóban 44 frt, átalános jö­vedelmi adóban 113.168 frt, így összesen 1.098.924 frt adó lett leírva, 304 esetben ideiglenes adófelmen­tést engedett a felügyelőség. 7053 üres lakosztály volt dec­ember hónapban. A múlt havi adóbehajtás eredményét kedvezőnek jelenti az előadó és kiemeli, hogy a tanács fáradhatlan buzgalma e tekintetben az eredményre igen hatásos volt. Különben is az­­.

Next