A Hon, 1878. február (16. évfolyam, 30-53. szám)
1878-02-21 / 47. szám
s nehézségek nélkül ment végbe s mi kívánjuk, hogy az uj pápa uralkodása is ily simán, békésen, az állam és egyház közti béke javára, zavartalanul folyjon és teljék le. »A pápaválasztás előzményeiről távirják Rómából a »Pester Lloyd«-nak febr. 19-dikéről. Ma délután nagy néptömeg gyűlt öszsze a Péter-téren; bérkocsik és fogatok hosszú sora, papok, nők, férfiak mindenféle, főleg a jobb osztályokból. Mindenki a »famatát« várta, (az elégetett szavazó czédulák füstjét, mely a szavazás eredménytelenségét jelenti). Délelőtt 11 órakor volt az első füstölés, este 6 óra 40 perckor a második. A tömeg erre elszéledt. Ma érkezett meg a lissaboni patriarcba, holnap valószínűleg megjön az uj-yorki érsek is, úgy hogy 64 élő bibornok közül 63 lesz jelen, s csak egy hiányzik : a rennesi érsek. A bibornokok naponta 11 1 óráig fogadhatnak és küldhetnek el leveleket, de úgy az érkezők, mint az elküldöttek először elolvastatnak. Meg van állapítva, hogy a megválasztott pápa a Péter-templom loggiáján fogja magát bemutatni, ott a népet megáldja s egyelőre visszavonul a Vatikánba.« Az újonnan megválasztott pápa egyéniségéről, működéséről, nézeteiről s átalában tulajdonairól kevés alaposat tudunk eddig s igy nem is vagyunk abban a helyzetben, hogy még most ítéletet mondjunk ezen nagy fontosságú választás szerencsés, avagy elhibázott voltáról. Mi nekünk ezúttal csak jó kívánságaink vannak, hogy a választás szerencsésen ütött legyen ki. Valamennyi erre jogosított hatalom azon kívánságát tudatta a bíbornoki testülettel, hogy a pápai széken »mérsékelt« férfiút kíván látni, sőt Németország egy »intransigens« pápa választása esetén némi fenyegetésekkel is lépett föl. Reméljük tehát, hogy a pápaválasztó bibornokok tekintettel voltak e körülményekre. Addig is, míg az új pápáról tüzetesebb és alaposabb ismertetések birtokába jutnánk, közöljük itt a »Figaro« következő adatait: »Pecci bibornok (született Carpinettoban Olaszországban 1810-ben) A szent kollégiumnak egyik legfontosabb tagja, jelleme, energiája s az egyháznak tett szolgálati következtében. Az apostoli szelídséget s adminisztratív szigorúságot helyes mértékben egyesíti. Szeretik és félnek tőle. Magas testalkatú, ascetaszerű sovány agg. Arczvonásai jellemzők, élesek, csaknem szögletesek. Hangja sonor s ha beszédet tart, brilliáns, ha társalogva szól, kissé homályos. A magánkörben egyszerű, szeretetreméltó, jóakaratú. Ünnepélyes alkalmakkor szigorú, fenséges, mintegy hivatalának fontosságától van áthatva. Mint pápai kiküldött Beneventumban s más helyeken kiirtotta a rablókat. A bibornoki kalapot a brüsszeli kormány kérelmére kapta, hol nuntius volt, s ugyanekkor perugai püspök lett. Antonelli félvén tőle, gondosan távol tartotta Rómától. Nagy műveltsége van s költészettel is foglalkozik. Pecci bibornok már régóta »papabillis«-nak (képes a pápaságra) tartatik, de IX. Pás, midőn 30 év után camerlengová nevezte ki, — látszólag — rontott kissé chanceain.« Reggeli kiadás. Budapest, 1878. Csütörtök, február 21. 47. szám. XVI. évfolyam. X£iadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési dij: Postán kililve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 írtakr. 6 hónapra ...........................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... Is — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szesrkessztési iroda” Barátok-tere. Athenaeum-épület A lap szellemi részét ilető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás A HOH XVI-dik évfolyamára. A »Hone megjelen naponkint kétszer.) Előfizetési árak: Évnegyedre................................... 6 frt Félévre.................................................12 » Egy hónapra .............................. 2 » Az esti kiadás postai kálön küldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. IUJT* Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre a »Hon« kiadó hivatalába (Barátok tere Athenaeum - épület) küldendő. A »Hon« szerk. « kiadóhivatala. Budapest, február 20. »A becsületes alkusz.« E szavakban irta körül és határozta meg Bismarck azon álláspontot, melyet Németország a keleti kérdéssel szemben elfoglal. És csakugyan az egész beszéd is egy alkusz beszéde ; egy lealkuvás Oroszország és monarchiánk eltérő, sőt ellentétes érdekeiből. Ha Bismarck herczeg beszédében azt mérlegeljük, mi több : az-e, ami Oroszországnak, vagy az, ami a magyar-osztrák birodalomnak kedvez, úgy találjuk, hogy több édességgel kedveskedik Oroszországnak, mint monarchiánknak. Először is a »vas-kanczellár« az Oroszország által fölállított követelések tekintetében fölötte engedékeny. Ama követelések pedig az orosz fegyverek győzelmének következményei lévén, orosz érdekeket képviselnek. S így más szavakkal azt is mondhatjuk, hogy Bismarck herczeg fölötte legyezgeti az orosz érdekeket, mig monarchiánk érdekei iránt nem valami nagy érzéket árul el. Másodszor sokkal nagyobb súlyt fektet Oroszország barátságára : »egy emberöltő óta kipróbált, hatalmas, nagy szomszéd nemzet barátságára, — mint Ausztria-Magyarországéra. Nyíltan kijelenti, hogy nincs szándéka »föláldozni« az orosz barátságot, de arról, hogy az osztrák-magyar monarchia barátságának föláldozása aggodalomba ejtené , hallgat. Ez a hivatalos német politika. Ezzel merőben ellentétes irányban mozgott az interpelláló : Beningsen, a német kormánypárt egy kiváló tagjának beszéde. — Ebben épen monarchiánk érdekeinek megvédése van hangsúlyozva a muszka hatalom terjeszkedésével szemben. Beningsen kimondá, hogy Németország érdekében áll az, miszerint monarchiánk érdekeit az események által meg ne gyengítessenek. »Ha ide veszszük azt is, hogy Németország legtekintélyesebb független lapjai, mint az augsburgi »Alig. Ztg«, meg a »Köln. Ztg.,« a keleti bonyodalmak kezdete óta folytonosan és következetesen Ausztria-Magyarország mellett küzdöttek , sőt újabban a berlini lapok is kezdik megsokalni a muszka követeléseket, azt kell mondanunk, hogy Beningsen beszédében a német nemzet politikája nyilvánul, mely épen nem azonos a német hivatalos politikával. De lássuk az érem másik oldalát is. Bismarck nagy orosz barátsága csak addig megy, hogy nem nyújt tettleges segélyt az orosz tervek megvalósítása ellen, határozottan visszautasítván a német közvélemény némely orgánumainak ebbeli követeléseit. De nem nyújt tettleges segélyt azok keresztülvitelére sem. Bár úgy Németország, mint monarchiánk érdekében többet várhattunk volna a német kanczellártól; megelégszünk s megelégedhetünk a német-orosz barátság negatív jellegével is. Nem találunk Bismarck nyilatkozatában egy passust sem, melyből azt olvashatnók ki, hogy azon esetre, ha a konferenczia, vagy a kongressus nem vezet czélhoz s monarchiánk kénytelen volna fegyverrel is érvényt szerezni érdekeinek Keleten: Németország a hátunkba csapjon és megakadályozza önvédelmi harczunkat. Monarchiánk irányában ellenséges fellépést Németország részéről, ha ilyesmi később netán szándékoltatnék is, ami Bismarck legújabb nyilatkozata után épen nem valószínű, meggátolná maga a mindinkább föllendülő orosz-ellenes német közvélemény és a parlament. Aztán vannak a kancellár beszédében csendes figyelmeztetések is Oroszország számára. Ilyen az, hogy »az orosz politikára nem volna kívánatos«, ha Oroszország oda vinné a dolgot, hogy a hatalmak kénytelenek legyenek kijelenteni , miszerint »nem értenek egyet a stipulatiókkal« ; — meg, hogy Oroszország érdekében is kívánatos a szép szerivel való egyezkedés, engedés. Továbbá jelölt ki Bismarck oly pontokat, mint melyek által Németország érdekei érintve vannak : ilyen, hogy »a vizi út, a tengerszorosok s a Duna a Fekete tengertől fölfelé szabadok legyenek, mint eddig.« E pontokban monarchiánk érdekei is találkoznak Németországéval. Végül a tény, mit Bismarck maga bevall, hogy ő volt az első, ki belegyezését adta az Andrássy által kezdeményezett conferentia-tervhez, arra vall, hogy Németország is a szerződéses európai hatalmak határozatától tette és teszi függővé a keleti ügyek végleges rendezését s nem ismeri el Oroszország diktátorságát. Ez is azonos monarchiánk álláspontjával. Mindent összefoglalva, a kancellár beszédéből azon eredményre juthatunk, hogy Oroszország számíthat a német birodalom erkölcsi, de nem tettleges támogatására. Jól van tehát, Németország nem nyújt nekünk segélyt az orosz tervek meghiúsítására, ha kenyértörésre kerülne a dolog , de ne nyújtson s nem is fog nyújtani tettleges segélyt Oroszországnak sem. A többi aztán a mi dolgunk. Bismarck folytassa, ha tetszik, az alkuszszerepet. Annak bírái, hogy miből alkudunk és miből nem : magunk leszünk! — Az országgyűlési szabadelvűpárt ma délután 6 órakor tartott értekezletet Gorove elnök meg nyitván, folytattatott a vám- s szövetségi tvjavaslat részletes tárgyalása. Az értekezlet a 8. czikktől a javaslat 22-dik czikkéig haladt. A 8. és 13. czikkeknél a kormány részéről tett lényegtelen módosítások kivételével a többi czikkek változatlanul elfogadtattak. A 22. czikk tárgyalása a jövő értekezletre halasztatott, melynek ideje nem tűzetett ki, az elnökség bízatván meg azzal, hogy azt, midőn alkalomszerűnek látja, összehívja. A büntető törvénykönyv egy szakaszára vonatkozólag szakértői kézből következő sorokat veszszük, melyeket, minden megjegyzéstől tartózkodva, közlünk. A javaslat homályos szövegezésű helyei közé tartozik, így szól a feleztük közlemény, a 366. §. is, melynek szövege igy hangzik : »A ki régi kincset (pénzt, ékszert, drágaságot) talál és azt a hatósághoz nyolcz nap alatt be nem jelenti, a talált kincs jogtalan elsajátításának vétségét követi el és ezer forintig terjedhető pénzbírsággal büntetendő ; a talált kincs ez esetben elkoboztatik.« Adio ásatások! Ha majd ásat valaki (nálunk úgyis oly bőviben űzik a tudományos ásatásokat) s leletei közt esetleg ékszereket lel s elmulasztja a nemes illető puszta-bagosi hatóságnak bejelenteni, a »kincs jogtalan elsajátításának vétségét követi el« s fizet a tudomány dicsőségére ezer forintot.« Nemhogy ez irányban a svéd kormány eljárásához képest külön törvénynyel szabályoztatok e fontos ügy, ily zavaros, ide-oda csavarhatóv-al ütik el a hazai régiség tudományra oly fontos kérdést. Ezzel majd azt érjük el, hogy legbecsesebb kincseinket eltitkolják, fognak czirkulálni értékes belföldi leletek, melyeknek leshelyét nem tudjuk s ezzel majd nagyon előmozdítjuk a hazai tudományt, kivált ha az illetők az itt talált s fel nem jelentett kincsekre azt mondják, hogy külföldről hozattak. Reméljük azonban, hogy akadnak majd fő uraink között oly szakértő s tudománykedvelő férfiak, kik e szakasznál fölemelik szavukat. — Bismarck beszédéből a bécsi lapoknak terjedelmes kivonatot küldött a »Corr. Bureau.« E kivonat nyomán a nekünk megküldött közleményt a következőkben egészítjük ki. A Dardanellák kérdésére vonatkozólag, mely rész kiválóan hiányosan közöltetett velünk, Bismarck a következőket mondá: A Dardanellák kérdése roppant fontossággal bír, ha arról van szó, hogy a Bosporus kulcsa más kezekbe tétessék, és elhatároztassék, váljon Oroszország tetszése szerint maga bezárhatja-e a Dardanellákat vagy nem. Minden más stipulatio inkább vonatkozik a béke idejére, mint a háború esetére, amikor arról lehet szó, hogy a Dardanellák kulcsának birtokosa Angol- vagy Oroszországnak ellensége-e, stb. A conferentia helyére vonatkozólag ezeket mondá a kanczellár: A conferentia eszméjét először Ausztria hozta javaslatba. Mi voltunk az elsők, kik azt a készséggel elfogadtuk. A conferentia helyének megválasztására nézve nehézségek merültek föl, melyek a dolog jelentőségével nem állanak arányban. De mi erre vonatkozólag sem támasztottunk nehézségeket; megnyugodtunk azon helyekben, melyek átalában szóba jöttek; ezek: Bécs, Brüssel, Baden-Baden, Wiesbaden, Wildbad és valamelyik svájczi város. Mindezen helyek ellen nem tettünk kifogást; úgy látszik, a választás végre Baden- Badenre fog esni. A conferentia siettetése teljesen független a hely megválasztásától. Németország közvetítéséről így szólt: Tegyük föl, hogy mi most egy szilárd programmot kimondunk, melyhez kötelesek volnánk magunkat tartani, akkor a conferentián való közvetítés szerepét, amelyre én a legnagyobb súlyt fektetem, csaknem lehetetlenné tennék magunkra nézve. A békeközvetítést én nem úgy gondolom, hogy a divergáló nézetek közt ítélő bíró szerepét játszszuk és azt mondjuk: »így legyen, és e mögött áll a német birodalom hatalma; szerényebben gondolom én azt, inkább, mint egy becsületes alkusz szerepét, ki az üzletet valóban létre akarja hozni.« Később ezeket mondá : Most áttérek arra, hogy azon túlzott igényeknek, melyeket Németország közvetítése iránt támasztottak, a leghatározottabban ellenékbe lépjek, és kijelentsem, hogy ameddig szerencsém lesz ő felsége tanácsadója lenni, nem lehet szó azokról. Nem vagyok azon nézetben, hogy a napóleoni útra kelljen mennünk, hogy ha stélőbirák nem, iskolamesterek akarjunk lenni Európában. Soha sem fogjuk elvállalni a felelősséget azért, hogy egy nagy hatalmas szomszédállamnak egy emberöltő óta kipróbált barátságát, feláldozzuk azon gyönyörért, hogy Európában bírói szerepet játszszunk, azt a barátságot, mely minket több európai államokkal, sőt e pillanatban valamenynyivel összeköt. Mert nincsenek kormányon azok a fogyasztási adó kérdése. A vámügyi tárgyalás ma az 1. §-nál megakadt. A fogyasztási adó kérdése vettetett föl. Báró Simonyi Lajos fogyasztási adóvonalat, Szilágyi Dezső ugyanezt indítványozott azon megtoldással, hogy a monopóliumokra és statisztikai adatok szedésére is terjesztessék ki; gróf Apponyi nem merte ugyan saját eszméjét, a fogyasztási adók jövedelmének közössé tételét indítványozni, mert a tárgyalás, illetőleg alkudozás jelen stádiumában arra az időt inopportunusnak tartó és mégis, megfoghatatlan következetlenséggel, a javaslat bukása esetén, lemondva saját tervének érvényesítéséről, kész csatlakozni a fogyasztási adóvonal és statisztikai vámvonal sokkal merészebb és nagyobb szakítással járó érvényesítéséhez. De úgy látszik, hogy ő nem ezért szólalt fel, hanem azért, hogy a pénzügyi vámok terhének túlságos számítása ellen védje magát az agró fölszámításának segedelmével , de ez épen nem sikerült neki, úgy hogy Széllnek könnyű volt kimutatni állításainak tarthatatlanságát. A vitának érdekét azonban nem ez képezi, hanem a fogyasztási adóvonal és a fogyasztási adókban való megkárosításunk kérdése. Az előbbit b. Simonyi, Szilágyi, Tarnóczy magyarázgaták, főleg Németország példájával. És az igaz, hogy 1833 óta, hol »Steuerverein«, hol »kiegyenlítési adó,« hol »átmeneti« adó czimén Németország különböző részei : a szesz-, czukor-, sör- és boradót, közös vámterületen, külön kezelők. És ami Németország hat zónájában lehetséges most is, azt lehetetlennek nálunk sem mondja senki. De az is kétségtelen, hogy a vámközösség lazításával, a forgalom csökkentésével, Ausztria ellenállásával kapcsolatban jár az, és azt sem fogja senki kétségbe vonni, hogy egyfelől Németországon is mindinkább unifkáltatik a fogyasztási adók kezelése, mert vámközösségben nagy akadályokkal van a külön törvényhozás és kezelés összekötve, és másfelől a tárgyi és egyszersmind osztrák ellenállási nagy nehézségekbe ütköző, némi megrázkódással járó ily reformra most épen nem kedvező az idő. Mert aki ezt inaugurálni akarja, annak nem csak a törvényhozási tényezőkkel, az adminisztratív, vámellenőrzési reorganizációval, ennek költségeivel kell küzdenie , de el kell készülve, sőt elő kell készülve lennie, a vámügyi szakításra is. És erre nekünk most erre alkalmasnak az idő nem tetszik. Sőt károsodásunk annak bajait sem éri föl. Mert most már Kerkapoly is elismeri, hogy a restitutio kérdése érdekeinknek megfelelővé van megoldva. Tehát a fogyasztási adó czímén történő megkárosításunk nagyobb része meg van szüntetve, részben az adóreform által, részben a restitutióban való részesedésünk aránya következtében. Sőt az átalán rendszer és a gazdasági gyáraknak adott kedvezmény, gazdasági érdekeinket is jobban megóvja, mint eddig megóva voltak. Pénzügyi kárunk 2—3 millióra ment eszimén és ez meg fog szűnni. Mert a restitutióhoz hozzájárulásunk arányául a termelés aránya van felvéve, és az 1868 — 75-iki adatok átlaga czukornál 201 48, a sörnél 25,28 százalékkal kisebbnek tüntetik fel termelési viszonyainkat, az osztrákhoz képest, mint a quota; és ha a szesznél 13-71°/s-al az a mi javunkra több, mégis az új alkuból kitűnik, hogy a visszatérésben a termelési (és nem a quota) arány mennyire kedvező érdekeinknek. Igaz, hogy 1868—75-ki átlag szerint tényleges visszatérítésünk a határon még ennél is kisebb, mert a czukornál 4,49°/6, a sörnél 6,95, de a szesznél 61,2 százalék ; és ez utóbbi kedvező arány mellett még azt is tekintetbe kell venni, hogy nyugatra is viszünk ki úgy szeszt, mint czukrot és ennek visszatérítése az utóbbi adatokban nincs, mert osztrák vonalon történik. De az tagadhatatlan, hogy az osztrák czikkek nálunk történő fogyasztása czímén megkárosítva maradunk. Ennek fejében csak a pénzügyi vámok javunkra eső plusa és azon osztrák czikkek olcsósága marad, melyeket, épen a vámvonal megszüntetése miatt vehetünk olcsóbban. Ezt nálunk nem veszik számításba. Pedig a rumburgi vászon, a bécsi bőráru, a czukor, sör, gyertya, némely ruhák olcsóbbak az osztrák piacokon mint külföldön. Nemcsak ezt nem veszik számba, de azt sem, hogy a külföldi fogyasztási cikkek vámja nem mindig fizeti le azok adóját, tehát ezek is visznek ki tőlünk pénzt külföldi pénztáraknak és még sem követeljük azt vissza. Harmadszor nem veszik észre, hogy az osztrák kincstár ezen, elismerjük, jogosulatlan jövedelme is számít a quotánál. Ezt ma Kerkapoly tagadta a múltra nézve és nem veszi észre, hogy ha most az osztrák quota 70 % lesz, azt quotabizottságunk épen e megkárosításunk bizonyításával teszi lehetővé. De a kárt magát nem tagadjuk, csak nem kell azt túlozni és nem kell ennek némi compensatióját, a pénzügyi vámokat kicsinyelni . Kerkapoly, Ráth, Szilágyi ma vetélkedtek ebben. A kárt a kormány teszi 21/2 millióra, oly időben, mikor a magyar sör és czukorgyártás a legrosszabb állapotban és az osztrák behozatal növekedőben volt. Ráth ezt 31/2 millióra teszi, mert nem 7 évi, hanem 2—3 évi átlagot vesz föl. Pedig ez nem helyes, mert nem lehet a jövő tíz évre a legrosszabb 2—3 év arányát fölvenni, hisz hitel és termelési viszonyaink csak javulnak és megfordulhat a mi termelési és fogyasztási arányunk is. De a pénzügyi vámokat sem kell kicsinyelni. Ma az utóbbi évek bevitele alapján a petróleum- és kávéfogyasztást qvótánknak megfelelőnek mondák és a pénzügyi vámok tiszta hasznát Kerkapoly 350 ezerre redukálta. Hogyan? Hisz, csak állatok, fris hús, sajt, zsiradék, eczet, égett folyadékok és bor czimén 1.331.000 forintra megy a vámemelés. Lehet e a külföldi behozatalnál ezekben Magyarország behozatalát egy pár százalékon túl tenni, és mégis 31*/16 százalékja ennek az emelésnek; kiadja Kerkapoly egész számítását. És a kávénál tervezett 21/* millió, a déli gyümölcs után számított fél millió, a rizs fél milliója, a halak 180.000 forint vámemelése szintén nagyobb arányban jut javunkra, mint hozzájárulásunk a teherhez. A petroleum 5.249,000 forint vámemelésből, 1867 —74 iki adat szerint, terhünk 24 százalék, részesedésünk 314/.6%, igaz, hogy azóta nőtt behozatalunk aránya, de ez az osztrák iparválság miatt Ausztriában beállott kisebb arányú emelkedésnek tulajdonítandó; csak nem fogjuk azt mondani, hogy petroleumfogyasztásunk, Ausztriáéhoz képest az 1868 — 74-iki aránynál állandóan gyorsabban fog nőni. És ha nem, akkor itt is van benénk, így áll a mérleg és a kérdés, igazságosan föltéve! — A congressus magatartásáról ezt írja a »D. Tel.« bécsi tudósítója: »Ha előre nem látott véletlen közbe nem jön, a congressus a jövő hó elején Baden-Badenben fog megtartatni. A nagyhatalmak az illető külügyi osztály vezetői által lesznek képviselve. Bismarck hg., Gorcsakov bg. és Andrássy gróf kijelentették, hogy a conferentián jelen akarnak lenni. Ezen eredményt annak lehet tulajdonítani, hogy a bécsi miniszteri tanács elhatározta, miszerint, ha a conferentia vagy congressus kérdése egy hét alatt rendben nem lesz, a hadsereg részbeni mozgósítása fog elrendeltetni. Andrássy egyik társa a tanácskozáson azt javasolta, hogy legjobb lesz az egész ügyet Bismarck hg. kezébe letenni és az ő tanácsát kikérni. Ez meg is történt. Bismarck előre tudta, hogy a hatalmak hozzá fognak fordulni. Oroszország a legnagyobb készségséggel ráállott arra, hogy a bécsi és sz.-pétervári kabinetek közt Bismark járjon közbe, így jön aztán Baden-Baden kijelölve. A britt kormány is könnyíteni akart a helyzeten s megparancsolta, hogy hajóraja vonuljon vissza Konstantinápoly közvetlen szomszédságából, s ennek következtében az oroszok is letettek arról, hogy Konstantinápolyt most megszállják. Egy hét előtt szakítástól lehetett félni Oroszország és Ausztria közt, s a dolgok azon a ponton voltak, hogy a három császár-szövetség helyébe Angolország és Ausztria-Magyarország szövetsége fog lépni. Mondják, hogy Bismark számításába beleillett az, hogy Ausztria és Oroszország közt feszült viszonyok legyenek, de az nem tetszett neki, hogy Ausztria és Anglia szövetkezzenek, és ha hozzá nem fordultak volna a nagyhatalmak, nyilatkozott volna a parlament előtt, és a sz.pétervári kabinet a legkisebb intésből megértette volna, hogy a viszonyokat mód nélkül feszültekké teszi. Bismarck kijelente, hogy a congressusnak mielőbb össze kell jönni. És most már igen kevés kilátás van arra, hogy Ausztria és Anglia közt szövetség jöhessen létre. Az angol-osztrák egyezmény alapját állítólag a következő pontozatok fogták volna képezni. Bulgária két részre osztandó, tartományi közigazgatás léptetendő életbe; az oroszok hagyják el gyorsan azon területet, melyet megszállva tartanak, és a tengerszoros elzárására egy hatalomnak se legyen önkényű joga. Mondják, Ausztria egy betűt nem enged ezen pontokból. De másfelől Oroszország sem akar letenni követeléseiről. Bismarckig a conferentián, ha előbb nem, ki fogja békíteni az ellentéteket. Időközben lehet egy kis viszálkodás a bécsi és sz.-pétervári kabinet közt, s az osztrák és orosz lapokban, de ennek nincs jelentősége. Bismarck a kellő pillanatban el fog hárítani minden veszedelmet. Az osztrák-orosz konfliktusnak minden veszedelmét elhárítottnak lehet tekinteni.A pártok, melyeknek szemökben szálka e barátság. E barátságot koczkára tenni egyik barátunkkal azért, hogy szívességet tegyünk egy másik barátunkkal oly kérdésekben, melyekben nekünk németeknek közvetlen érdekünk nincs, hogy saját békénkén vegyük meg másoknak a békét, — azt megtehetem, a mikor saját személyemnél egyéb nem forog kérdésben; de nem tehetem meg, midőn egy Európa közepén fekvő nagy birodalom politikája felől kell a császárnak tanácsot adnom. »Habeums papain!« Ma este hozta meg a táviró a hirt, hogy IX. Pius utóda már meg van választva — Pecci bibornok személyében, ki mint pápa XIII. Leónak neveztetik. A választás gyorsan s minden nagyobb Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése február 20-án. Az esti lapunkban közlöttek pótlásául adjuk meg azok névsorát, kik Szilágyi Dezső ott említett határozati javaslatát aláírták. Ezek a következők: Szilágyi Dezső, Horánszky Nándor, Babics István, Dániel Ernő, Orosz Mihály, Molnár Aladár, Bittó Béni, Teleky László, Tarnóczy Gusztáv, Pulszky Ágost, Bernáth Dezső, Kerkápoly Károly, Csiky István. Apponyi Albert gr. szükségesnek látja, hogy a fogyasztási adóban történt károsodásunk valamikép megakadályoztassék, mert a finánszvámok ránk is csak terheket hárítanak s igy helytelen azok olyatén emlegetése, mintha nekünk recompenzáczióra szolgálhatnának. E terhek nagysága vita alapját képezte a minap s azért ő kötelességének tartja, reflektálni a miniszter beszédére, melyben az az ő állításait nevetségesekké akarta tenni. Először is nem áll az, mintha a differenczia a kávénál 50 kilónkint csak 4 frt lenne, hanem 11 frt 8 kr., s e szerint, hogy az általa említett 3 frtnyiévi terheltetés kijön, 51 és 7 tizedvámfontot kellene egy családnak fogyasztani, tehát annak, amit a pénzügyminiszter rá olvasott, épen fele része. (Nagy derültség.) Nem alaposabb a pénzügyminiszter azon számítása, melylyel az ő feltevését átalánositja minden iparos családra, holott ő csak 5—6 tagú családokról szólt. Hisz ha Magyarországon minden családnak 5—6 tagja volna, az országban 15.870.000 lakos volna csak családi kötelékben, (Élénk derültség a baloldalon), a kik pedig a családi köteléken kívül állnak, mint a külön vélemények benyújtói mind, azok tartoznának ahhoz a mínus 380 ezer lakoshoz, amenynyivel az összes lakosok száma a fönn jelzettnél kevesebb. Ebben a mínuszban kell a pénzügyminiszter számításainak alapját keresni. (Élénk derültség.) Ha állna a miniszter okoskodása, akkor Magyarország lakosainak egy harmada iparral foglalkoznék, s így Magyarország a világ első iparűző állama lenne. (Derültség.) Azt a szabót is szeretné, ha megmutatná a miniszter, ki egy egész öltönyt tud két méterből készíteni. (Derültség.) Ezért hát visszautasítja a miniszter állításait s bár beismeri, hogy az ő általa fölhozott számítás utolsó forintjáig fenn nem tartható, az mégis közelebb áll a valósághoz, mint a miniszter által felhozott számítás. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A fogyasztási adóknál való megkárosodásunkra vonatkozólag legjobb szeretné, hogy az egész kiegyezés újjáalakítása útján szerezzünk kompenzácziót, de minthogy erre nincs kilátása és kompenzáczióra okvetlen szükségünk van,ellene szavaz a javaslatnak és elfogadja Szilágyi Dezső módosítványát. (Élénk helyeslés a szélső jobb és baloldalon.) Széll Kálmán: Az ő számítását a kávéra nézve Apponyi csak az által tudja helytelennek kimu