A Hon, 1878. február (16. évfolyam, 30-53. szám)

1878-02-21 / 47. szám

­­s nehézségek nélkül ment végbe s mi kívánjuk, hogy az uj pápa uralkodása is ily simán, bé­késen, az állam és egyház közti béke javára, zavartalanul folyjon és teljék le. »A pápaválasztás előzményeiről távirják Rómából a »Pester Lloyd«-nak febr. 19-di­­kéről. Ma délután nagy néptömeg gyűlt ösz­­sze a Péter-téren; bérkocsik és fogatok hosszú sora, papok, nők, férfiak mindenféle, főleg a jobb osztályokból. Mindenki a »famatát« várta, (az elégetett szavazó czédulák füstjét, mely a szavazás eredménytelenségét jelenti). Délelőtt 11 órakor volt az első füstölés, este 6 óra 40 perc­kor a második. A tömeg erre elszéledt. Ma érkezett meg a lissaboni patriar­­cba, holnap valószínűleg megjön az uj-yorki érsek is, úgy hogy 64 élő bibornok közül 63 lesz jelen, s csak egy hiányzik : a rennesi ér­sek. A bibornokok naponta 11­ 1 óráig fo­gadhatnak és küldhetnek el leveleket, de úgy az érkezők, mint az elküldöttek először elol­vastatnak. Meg van állapítva, hogy a megvá­lasztott pápa a Péter-templom loggiáján fog­ja magát bemutatni, ott a népet megáldja s egyelőre visszavonul a Vatikánba.« Az újonnan megválasztott pápa egyéni­ségéről, működéséről, nézeteiről s átalában tulajdonairól kevés alaposat tudunk eddig s igy nem is vagyunk abban a helyzetben, hogy még most ítéletet mondjunk ezen nagy fontosságú választás szerencsés, avagy elhi­bázott voltáról. Mi nekünk ezúttal csak jó kí­vánságaink vannak, hogy a választás szeren­csésen ütött legyen ki. Valamennyi erre jo­gosított hatalom azon kívánságát tudatta a bíbornoki testülettel, hogy a pápai széken »mérsékelt« férfiút kíván látni, sőt Német­ország egy »intransigens« pápa választása esetén némi fenyegetésekkel is lépett föl. Re­méljük tehát, hogy a pápaválasztó biborno­kok tekintettel voltak e körülményekre. Addig is, míg az új pápáról tüzetesebb és alaposabb ismertetések birtokába jutnánk, közöljük itt a »Figaro« következő adatait: »Pecci bibornok (született Carpinettoban Olaszországban 1810-ben) A szent kollégiumnak egyik legfontosabb tagja, jelleme, energiája s az egy­háznak tett szolgálati következtében. Az apostoli szelídséget s adminisztratív szigorúságot helyes mér­tékben egyesíti. Szeretik é­s félnek tőle. Magas test­alkatú, ascetaszerű sovány agg. Arczvonásai jellem­zők, élesek, csaknem szögletesek. Hangja sonor s ha beszédet tart, brilliáns, ha társalogva szól, kissé ho­mályos. A magánkörben egyszerű, szeretetreméltó, jóakaratú. Ünnepélyes alkalmakkor szigorú, fenséges, mintegy hivatalának fontosságától van áthatva. Mint pápai kiküldött Beneventumban s más helyeken ki­irtotta a rablókat. A bibornoki kalapot a brüsszeli kormány kérelmére kapta, hol nuntius volt, s ugyan­ekkor perugai püspök lett. Antonelli félvén tőle, gon­dosan távol tartotta Rómától. Nagy műveltsége van s költészettel is foglalkozik. Pecci bibornok már rég­óta »papabillis«-nak (képes a pápaságra) tartatik, de IX. Pás, midőn 30 év után camerlengová nevezte ki, — látszólag — rontott kissé chanceain.« Reggeli kiadás. Budapest, 1878. Csütörtök, február 21. 47. szám. XVI. évfolyam. X£iadó-h­ivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési d­ij: Postán k­­ililve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 írt­a­kr. 6 hónapra ...........................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... Is­ — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szesrkessztési iroda” Barátok-tere. Athenaeum-épület A lap szellemi részét ilető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás A HOH XVI-dik évfolyamára. A »H­o­ne megjelen naponkint kétszer.) Előfizetési árak: Évnegyedre................................... 6 frt Félévre.................................................12 » Egy hónapra .............................. 2 » Az esti kiadás postai kálön küldéséért felülfizetés év­negyedenként 1 forint. IUJT* Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre a »Hon« kiadó hivatalába (Barátok­ tere Athenaeum - épület) küldendő. A »Hon« szerk. « kiadóhivatala. Budapest, február 20. »A becsületes alkusz.« E szavakban irta körül és határozta meg Bismarck azon álláspontot, melyet Németország a keleti kérdéssel szemben elfoglal. És csak­ugyan az egész beszéd is egy alkusz be­széde ; egy lealkuvás Oroszország és monar­chiánk eltérő, sőt ellentétes érdekeiből. Ha Bismarck herczeg beszédében azt mérlegeljük, mi több : az-e, a­mi Oroszor­szágnak, vagy az, a­mi a magyar-osztrák bi­rodalomnak kedvez, úgy találjuk, hogy több édességgel kedveskedik Oroszországnak, mint monarchiánknak. Először is a »vas-kanczellár« az Orosz­ország által fölállított követelések tekinteté­ben fölötte engedékeny. Ama követelések pedig az o­r­o­s­z fegyverek győzelmének következmé­nyei lévén, orosz érdekeket képviselnek. S így más szavakkal azt is mondhatjuk, hogy Bis­marck herczeg fölötte legyezgeti az orosz ér­dekeket, mig monarchiánk érdekei iránt nem valami nagy érzéket árul el. Másodszor sok­kal nagyobb súlyt fektet Oroszország barát­ságára : »egy emberöltő óta kipróbált, h­a­­talmas, nagy szomszéd nemzet ba­rátságára,­­ — mint Ausztria-Magyarországéra. Nyíltan kijelenti, hogy nincs szándéka »föláldozni« az orosz barátságot, de arról, hogy az osztrák-magyar monarchia barátságá­nak föláldozása aggodalomba ejtené , hallgat. Ez a hivatalos német politika. Ezzel merőben ellentétes irányban mozgott az interpelláló : Beningsen, a német kormánypárt egy kiváló tagjának beszéde. — Ebben épen monarchiánk érdekeinek megvé­dése van hangsúlyozva a muszka hatalom ter­jeszkedésével szemben. Beningsen kimondá, hogy Németország érdekében áll az, mi­szerint monarchiánk érdekei­t az események által meg ne gyengítessenek. »Ha ide vesz­­szük azt is, hogy Németország legtekintélye­sebb független lapjai, mint az augsburgi »Alig. Ztg«, meg a »Köln. Ztg.,« a keleti bo­nyodalmak kezdete óta folytonosan és követ­kezetesen Ausztria-Magyarország mellett küz­döttek , sőt újabban a berlini lapok is kez­dik megsokalni a muszka követeléseket, azt kell mondanunk, hogy Beningsen beszédében a német nemzet politikája nyilvánul, mely épen nem azonos a német hivatalos po­litikával. De lássuk az érem másik oldalát is. Bismarck nagy orosz barátsága csak addig megy, hogy nem nyújt tettleges segélyt az orosz tervek megvalósítása ellen, határo­zottan visszautasítván a német közvélemény némely orgánumainak ebbeli követeléseit. De n­e­m nyújt tettleges segélyt azok keresz­tülvitelére sem. Bár úgy Németország, mint monarchiánk érdekében többet várhattunk volna a német kanczellártól; megelégszünk s megelégedhe­tünk a német-orosz barátság negatív jelle­gével is. Nem találunk Bismarck nyilatkoza­tában egy passust sem, melyből azt olvashat­nók ki, hogy azon esetre, ha a konferenczia, vagy a kongressus nem vezet czélhoz s mon­archiánk kénytelen volna fegyverrel is ér­vényt szerezni érdekeinek Keleten: Német­ország a hátunkba csapjon és megakadá­lyozza önvédelmi harczunkat. Monarchiánk irányában ellenséges fel­lépést Németország részéről, ha ilyesmi ké­sőbb netán szándékoltatnék is, a­mi Bis­marck legújabb nyilatkozata után épen nem valószínű, meggátolná maga a mindinkább föllendülő orosz-ellenes német közvélemény és a parlament. Aztán vannak a kanc­ellár beszédében csendes figyelmeztetések is Oroszország szá­mára. Ilyen az, hogy »az orosz politikára nem volna kívánatos«, ha Oroszország oda vinné a dolgot, hogy a hatalmak kény­telenek legyenek kijelenteni , miszerint »nem értenek egyet a stipulatiókkal« ; — meg, hogy Oroszország érdekében is kívána­tos a szép szerivel való egyezkedés, engedés. Továbbá jelölt ki Bismarck oly pontokat, mint melyek által Németország érdekei érint­ve vannak : ilyen, hogy »a vizi út, a tenger­szorosok s a Duna a Fekete tengertől fölfelé szabadok legyenek, mint eddig.« E pontok­ban monarchiánk érdekei is találkoznak Németországéval. Végül a tény, mit Bismarck maga be­vall, hogy ő volt az első, ki belegyezését adta az Andrássy által kezdeményezett confe­­rentia-tervhez, arra vall, hogy Németország is a szerződéses európai hatalmak hatá­rozatától tette és teszi függővé a keleti ügyek végleges rendezését s nem ismeri el Oroszor­szág diktátorságát. Ez is azonos monarchiánk álláspontjával. Mindent összefoglalva, a kanc­ellár be­szédéből azon eredményre juthatunk, hogy Oroszország számíthat a német birodalom er­kölcsi, de nem tettleges támogatására. Jól van tehát, Németország nem nyújt ne­künk segélyt az orosz tervek meghiúsítására, ha kenyértörésre kerülne a dolog , de ne nyújtson s nem is fog nyújtani tettleges se­gélyt Oroszországnak sem. A többi aztán a mi dolgunk. Bismarck folytassa, ha tetszik, az alkuszszerepet. Annak bírái, hogy miből al­­kudunk és miből nem : magunk leszünk! — Az országgyűlési szabadelvű­­párt ma délután 6 órakor tartott értekezletet G­o­­r­o­v­e elnök meg nyitván, folytattatott a vám- s szö­vetségi tvjavaslat részletes tárgyalása. Az értekezlet a 8. czikktől a javaslat 22-dik czikkéig haladt. A 8. és 13. czikkeknél a kormány részéről tett lényegtelen módosítások kivételével a többi czikkek változatlanul elfogadtattak. A 22. czikk tárgyalása a jövő értekezletre ha­­lasztatott, melynek ideje nem tűzetett ki, az elnökség bízatván meg azzal, hogy azt, midőn alkalomszerűnek látja, összehívja.­­ A büntető­ törvénykönyv egy sza­kaszára vonatkozólag szakértői kézből következő so­rokat veszszük, melyeket, minden megjegyzéstől tar­tózkodva, közlünk. A javaslat homályos szövegezésű helyei közé tartozik, így szól a feleztük közlemény, a 366. §. is, melynek szövege igy hangzik : »A ki régi kincset (pénzt, ékszert, drágaságot) talál és azt a ha­tósághoz nyolcz nap alatt be nem jelenti, a talált kincs jogtalan elsajátításának vétségét követi el és ezer forintig terjedhető pénzbírsággal büntetendő ; a talált kincs ez esetben elkoboztatik.« Adio ásatások! Ha majd ásat valaki (nálunk úgyis oly bőviben űzik a tudományos ásatásokat) s leletei közt esetleg éksze­reket lel s elmulasztja a nemes illető puszta-bagosi hatóságnak bejelenteni, a »kincs jogtalan elsajátításá­nak vétségét követi el« s fizet a tudomány dicsőségére ezer forintot.« Nemhogy ez irányban a svéd kormány eljárásához képest külön törvénynyel szabályoztatok e fontos ügy, ily zavaros, ide-oda csavarható­v-al ütik el a hazai régiség­ tudományra oly fontos kérdést. Ez­zel majd azt érjük el, hogy legbecsesebb kincseinket eltitkolják, fognak czirkulálni értékes belföldi leletek, melyeknek leshelyét nem tudjuk s ezzel majd nagyon előmozdítjuk a hazai tudományt, kivált ha az illetők az itt talált s fel nem jelentett kincsekre azt mondják, hogy külföldről hozattak. Reméljük azonban, hogy akadnak majd fő uraink között oly szakértő s tudománykedvelő férfiak, kik e szakasznál fölemelik szavukat. — Bismarck beszédéből a bécsi lapok­nak terjedelmes­ kivonatot küldött a »Corr. Bureau.« E kivonat nyomán a nekünk megküldött közleményt a következőkben egészítjük ki. A Dardanellák kérdésére vonatkozólag, mely rész kiválóan hiányosan közöltetett velünk, Bismarck a következő­ket mondá: A Dardanellák kérdése roppant fontos­sággal bír, ha arról van szó, hogy a Bosporus kulcsa más kezekbe tétessék, és elhatároztassék, váljon Oroszország tetszése szerint maga bezárhatja-e a Dardanellákat vagy nem. Minden más stipulatio inkább vonatkozik a béke idejére, mint a háború esetére, a­mikor arról lehet szó, hogy a Dardanellák kulcsának birtokosa Angol- vagy Oroszországnak ellensége-e, stb. A conferentia helyére vonatkozólag ezeket mondá a kanczellár: A conferentia eszméjét először Ausztria hozta javaslatba. Mi voltunk az elsők, kik azt a készséggel elfogadtuk. A conferentia helyének megválasztására nézve nehézségek merül­tek föl, melyek a dolog jelentőségével nem állanak arányban. De mi erre vonatkozólag sem támasztot­tunk nehézségeket; megnyugodtunk azon helyekben, melyek átalában szóba jöttek; ezek: Bécs, Brüssel, Baden-Baden, Wiesbaden, Wildbad és valamelyik svájczi város. Mindezen helyek ellen nem tettünk kifogást; úgy látszik, a választás végre Baden- Badenre fog esni. A conferentia siettetése teljesen független a hely megválasztásától. Németország közvetítéséről így szólt: Tegyük föl, hogy mi most egy szilárd pro­­grammot kimondunk, melyhez kötelesek volnánk ma­gunkat tartani, akkor a conferentián való közvetítés szerepét, a­melyre én a legnagyobb súlyt fektetem, csaknem lehetetlenné tennék magunkra nézve. A békeközvetítést én nem úgy gondolom, hogy a diver­gáló nézetek közt ítélő bíró szerepét játszszuk és azt mondjuk: »így legyen, és e mögött áll a német biro­dalom hatalma; szerényebben gondolom én azt, in­kább, mint egy becsületes alkusz szerepét, ki az üzle­tet valóban létre akarja hozni.« Később ezeket mondá : Most áttérek arra, hogy azon túlzott igények­nek, melyeket Németország közvetítése iránt támasz­tottak, a leghatározottabban ellenékbe lépjek, és kije­lentsem, hogy a­meddig szerencsém lesz ő felsége ta­­nácsadója lenni, nem lehet szó azokról. Nem vagyok azon nézetben, hogy a napóleoni útra kelljen mennünk, hogy ha stélőbirák nem, iskolamesterek akarjunk lenni Európában. Soha sem fogjuk elvállalni a fele­lősséget azért, hogy egy nagy hatalmas szomszéd­államnak egy emberöltő óta kipróbált barátságát, feláldozzuk azon gyönyörért, hogy Európában bírói szerepet játszszunk, azt a barátságot, mely minket több európai államokkal, sőt e pillanatban valameny­­nyivel összeköt. Mert nincsenek kormányon azok a­ ­ fogyasztási adó kérdése. A vámügyi tárgyalás ma az 1. §-nál megakadt. A fogyasztási adó kérdése vettetett föl. Báró Simonyi Lajos fogyasztási adóvona­lat, Szilágyi Dezső ugyanezt indítványozott azon megtoldással, hogy a monopóliumokra és statisztikai adatok szedésére is terjesztessék ki; gróf Apponyi nem merte ugyan saját esz­méjét, a fogyasztási adók jövedelmének kö­zössé tételét indítványozni, mert a tárgyalás, illetőleg alkudozás jelen stádiumában arra az időt inopportunusnak tartó és mégis, megfog­hatatlan következetlenséggel, a javaslat bu­kása esetén, lemondva saját tervének érvé­­nyesítéséről, kész csatlakozni a fogyasztási adóvonal és statisztikai vámvonal sokkal me­részebb és nagyobb szakítással járó érvénye­sítéséhez. De úgy látszik, hogy ő nem ezért szólalt fel, hanem azért, hogy a pénzügyi vá­mok terhének túlságos számítása ellen védje magát az agró fölszámításának segedelmével , de ez épen nem sikerült neki, úgy hogy Széll­nek könnyű volt kimutatni állításainak tart­hatatlanságát. A vitának érdekét azonban nem ez ké­­pezi, hanem a fogyasztási adóvonal és a fo­gyasztási adókban való megkárosításunk kér­dése. Az előbbit b. Simonyi, Szilágyi, Tarnó­­czy magyarázgaták, főleg Németország példá­jával. És az igaz, hogy 1833 óta, hol »Steuer­verein«, hol »kiegyenlítési adó,« hol »átmene­ti« adó czimén Németország különböző ré­szei : a szesz-, czukor-, sör- és boradót, közös vámterületen, külön kezelők. És a­mi Német­ország hat zónájában lehetséges most is, azt lehetetlennek nálunk sem mondja senki. De az is kétségtelen, hogy a vámközösség lazí­tásával, a forgalom csökkentésével, Ausztria ellenállásával kapcsolatban jár az, és azt sem fogja senki kétségbe vonni, hogy egyfelől Né­metországon is mindinkább unifk­áltatik a fo­gyasztási adók kezelése, mert vámközösség­ben nagy akadályokkal van a külön törvény­­hozás és kezelés összekötve, és másfelől a tár­gyi és egyszersmind osztrák ellenállási nagy nehézségekbe ütköző, némi megrázkódással járó ily reformra most épen nem kedve­ző az idő. Mert a­ki ezt inaugurálni akarja, annak nem csak a törvényhozási tényezőkkel, az adminisztratív, vámellenőrzési reorganizá­­cióval, ennek költségeivel kell küzdenie , de el kell készülve, sőt elő kell készülve len­nie, a vámügyi szakításra is. És erre nekünk most erre alkalmasnak az idő nem tetszik. Sőt károsodásunk annak bajait sem éri föl. Mert most már Kerkapoly is elismeri, hogy a restitutio kérdése érdekeinknek meg­felelővé van megoldva. Tehát a fogyasztási adó czímén történő megkárosításunk nagyobb ré­sze meg van szüntetve, részben az adóreform által, részben a restitutióban való részesedé­sünk aránya következtében. Sőt az átalán rendszer és a gazdasági gyáraknak adott ked­vezmény, gazdasági érdekeinket is jobban megóvja, mint eddig megóva voltak. Pénz­ügyi kárunk 2—3 millióra ment e­szimén és ez meg fog szűnni. Mert a restitutióhoz hoz­zájárulásunk arányául a termelés aránya van felvéve, és az 1868 — 75-iki adatok átlag­a czu­­kornál 201 48, a sörnél 25,28 százalékkal ki­sebbnek tüntetik fel termelési viszonyainkat, az osztrákhoz képest, mint a quota; és ha a szesznél 13-71°/s-al az a mi javunkra több, mégis az új alkuból kitűnik, hogy a visszaté­résben a termelési (és nem a quota) arány mennyire kedvező érdekeinknek. Igaz, hogy 1868—75-ki átlag szerint tényleges vissza­térítésünk a határon még ennél is kisebb, mert a czukornál 4,49°/6, a sörnél 6,95, de a szesznél 61,2 százalék ; és ez u­t­ó­b­b­i ked­vező arány mellett még azt is tekintetbe kell venni, hogy nyugatra is viszünk ki úgy szeszt, mint czukrot és ennek visszatérítése az utóbbi adatokban nincs, mert osztrák vo­nalon történik. De az tagadhatatlan, hogy az osztrák czikkek nálunk történő fogyasztása czímén megkárosítva maradunk. Ennek fejében csak a pénzügyi vámok javunkra eső plusa és azon osztrák czikkek olcsósága marad, me­lyeket, épen a vámvonal megszüntetése miatt vehetünk olcsóbban. Ezt nálunk nem veszik számításba. Pedig a rumburgi vászon, a bécsi bőráru, a czukor, sör, gyertya, némely ruhák olcsóbbak az osztrák piac­okon mint külföl­dön. Nemcsak ezt nem veszik számba, de azt sem, hogy a külföldi fogyasztási c­ikkek vámja nem mindig fizeti le azok adóját, tehát ezek is visznek ki tőlünk pénzt külföldi pénztáraknak és még sem követeljük azt vissza. Harmadszor nem veszik észre, hogy az osztrák kincstár ezen, elismerjük, jogosu­latlan jövedelme is számít a quotánál. Ezt ma Kerkapoly tagadta a múltra nézve és nem veszi észre, hogy ha most az osztrák quota 70 % lesz, azt quotabizottságunk épen e meg­károsításunk bizonyításával teszi lehetővé. De a kárt magát nem tagadjuk, csak nem kell azt túlozni és nem kell ennek némi compensatióját, a pénzügyi vámokat kicsi­nyelni . Kerkapoly, Ráth, Szilágyi ma vetél­kedtek ebben. A kárt a kormány teszi 21/2 millióra, oly időben, mikor a magyar sör és czukorgyártás a legrosszabb állapotban és az osztrák behozatal növekedőben volt. Ráth ezt 31/2 millióra teszi, mert nem 7 évi, hanem 2—3 évi átlagot vesz föl. Pedig ez nem he­lyes, mert nem lehet a jövő tíz évre a legrosszabb 2—3 év arányát fölvenni, hisz hitel és termelési viszonyaink csak javulnak és megfordulhat a mi termelési és fogyasztási arányunk is. De a pénzügyi vámokat sem kell kicsi­nyelni. Ma az utóbbi évek bevitele alapján a petróleum- és kávéfogyasztást qvótánknak megfelelőnek mondák és a pénzügyi vámok tiszta hasznát Kerkapoly 350 ezerre re­dukálta. Hogyan? Hisz, csak állatok, fris hús, sajt, zsiradék, eczet, égett folyadékok és bor czimén 1.331.000 forintra megy a vám­emelés. Lehet e a külföldi behozatalnál ezek­ben Magyarország behozatalát egy pár szá­zalékon túl tenni, és mégis 31*/16 százalékja ennek az emelésnek; kiadja Kerkapoly egész számítását. És a kávénál tervezett 21/* millió, a déli gyümölcs után számított fél millió, a rizs fél milliója, a halak 180.000 forint vám­emelése szintén nagyobb arány­ban jut ja­vunkra, mint hozzájárulásunk a teherhez. A petroleum 5.249,000 forint vámemelésből, 1867 —74 iki ad­at szerint, terhünk 24 szá­zalék, részesedésünk 314/.6%, igaz, hogy azóta nőtt behozatalunk aránya, de ez az osztrák iparválság miatt Ausztriában beállott kisebb arányú emelkedésnek tulajdonítandó; csak nem fogjuk azt mondani, hogy petroleumfo­­gyasztásunk, Ausztriáéhoz képest az 1868 — 74-iki aránynál állandóan gyorsabban fog nőni. És ha nem, akkor itt is van benénk, így áll a mérleg és a kérdés, igazságosan föltéve! — A congressus magatartásáról ezt írja a »D. Tel.« bécsi tudósítója: »Ha előre nem látott véletlen közbe nem jön, a congressus a jövő hó elején Baden-Badenben fog megtartatni. A nagy­hatalmak az illető külügyi osztály vezetői által lesz­nek képviselve. Bismarck hg., Gorcsakov bg. és An­drássy gróf kijelentették, hogy a conferentián jelen akarnak lenni. Ezen eredményt annak lehet tulajdo­nítani, hogy a bécsi miniszteri tanács elhatározta, miszerint, ha a conferentia vagy congressus kérdése egy hét alatt rendben nem lesz, a hadsereg részbeni mozgósítása fog elrendeltetni. Andrássy egyik társa a tanácskozáson azt javasolta, hogy legjobb lesz az egész ügyet Bismarck hg. kezébe letenni és az ő tanácsát kikérni. Ez meg is történt. Bismarck előre tudta, hogy a hatalmak hozzá fognak for­dulni. Oroszország a legnagyobb készségséggel rá­állott arra, hogy a bécsi és sz.-pétervári ka­binetek közt Bismark járjon közbe, így jön aztán Baden-Baden kijelölve. A britt kormány is könnyí­teni akart a helyzeten s megparancsolta, hogy hajó­­raja vonuljon vissza Konstantinápoly közvetlen szom­szédságából, s ennek következtében az oroszok is letettek arról, hogy Konstantinápolyt most meg­szállják. Egy hét előtt szakítástól lehetett félni Orosz­ország és Ausztria közt, s a dolgok azon a ponton voltak, hogy a három császár-szövetség helyébe An­golország és Ausztria-Magyarország szövetsége fog lépni. Mondják, hogy Bismark számításába bele­illett az, hogy Ausztria és Oroszország közt feszült viszo­nyok legyenek, de az nem tetszett neki, hogy Ausz­­tria és Anglia szövetkezzenek, és ha hozzá nem for­dultak volna a nagyhatalmak, nyilatkozott volna a parlament előtt, és a sz.­pétervári kabinet a legkisebb intésből megértette volna, hogy a viszonyokat mód nélkül feszültekké teszi. Bismarck kijelente, hogy a congressusnak mielőbb össze kell jönni. És most már igen kevés kilátás van arra, hogy Ausztria és Anglia közt szövetség jöhessen létre. Az angol-osztrák egyezmény alapját állítólag a következő pontozatok fogták volna képezni. Bul­gária két részre osztandó, tartományi közigazgatás léptetendő életbe; az oroszok hagyják el gyorsan azon területet, melyet megszállva tartanak, és a tenger­­szoros elzárására egy hatalomnak se legyen önkényű joga. Mondják, Ausztria egy betűt nem enged ezen pontokból. De másfelől Oroszország sem akar leten­ni követeléseiről. Bismarck­ig a conferentián, ha előbb nem, ki fogja békíteni az ellentéteket. Időköz­ben lehet egy kis viszálkodás a bécsi és sz.-pétervári kabinet közt, s az osztrák és orosz lapokban, de en­nek nincs jelentősége. Bismarck a kellő pillanatban el fog hárítani minden veszedelmet. Az osztrák-orosz konfliktusnak minden veszedelmét elhárítottnak le­het tekinteni.A pártok, melyeknek szemökben szálka e barátság. E barátságot koczkára tenni egyik barátunkkal azért, hogy szívességet tegyünk egy másik barátunkkal oly kérdésekben, melyekben nekünk németeknek köz­vetlen érdekünk nincs, hogy saját békénkén vegyük meg másoknak a békét, — azt megtehetem, a mikor saját személyemnél egyéb nem forog kérdésben; de nem tehetem meg, midőn egy Európa közepén fekvő nagy birodalom politikája felől kell a császárnak ta­nácsot adnom. »Habeums papain!« Ma este hozta meg a táviró a hirt, hogy IX. Pius utóda már meg van választva — Pecci bibornok személyében, ki mint pápa XIII. Leónak neveztetik. A választás gyorsan s minden nagyobb Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése február 20-án. Az esti lapunkban közlöttek pótlásául adjuk meg azok névsorát, kik Szilágyi Dezső ott említett hatá­rozati javaslatát aláírták. Ezek a következők: Szilá­gyi Dezső, Horánszky Nándor, Babics István, Dániel Ernő, Orosz Mihály, Molnár Aladár, Bittó Béni, Te­­leky László, Tarnóczy Gusztáv, Pulszky Ágost, Ber­­náth Dezső, Kerkápoly Károly, Csiky István. Apponyi Albert gr. szükségesnek látja, hogy a fogyasztási adóban történt károsodásunk valamikép megakadályoztassék, mert a finánszvámok ránk is csak terheket hárítanak s igy helytelen azok olyatén emle­getése, mintha nekünk recompenzáczióra szolgálhatná­nak. E terhek nagysága vita alapját képezte a minap s azért ő kötelességének tartja, reflektálni a miniszter beszédére, melyben az az ő állításait nevetségesekké akarta tenni. Először is nem áll az, mintha a diffe­­renczia a kávénál 50 kilónkint csak 4 frt lenne, ha­nem 11 frt 8 kr., s e szerint, hogy az általa említett 3 frtnyiévi terheltetés kijön, 51 és 7 tizedvámfontot kel­lene egy családnak fogyasztani, tehát annak, a­mit a pénzügyminiszter rá olvasott, épen fele része. (Nagy derültség.) Nem alaposabb a pénzügyminiszter azon számítása, melylyel az ő feltevését átalánositja min­den iparos családra, holott ő csak 5—6 tagú csalá­dokról szólt. Hisz ha Magyarországon minden család­nak 5—6 tagja volna, az országban 15.870.000 lakos volna csak családi kötelékben, (Élénk derültség a baloldalon), a kik pedig a családi köteléken kívül áll­nak, mint a külön vélemények benyújtói mind, azok tartoznának ahhoz a mínus 380 ezer lakoshoz, a­meny­nyivel az összes lakosok száma a fönn jelzettnél keve­sebb. Ebben a mínuszban kell a pénzügyminiszter számításainak alapját keresni. (Élénk derültség.) Ha állna a miniszter okoskodása, akkor Magyarország lakosainak egy harmada iparral foglalkoznék, s így Magyarország a világ első iparűző állama lenne. (Derültség.) Azt a szabót is szeretné, ha megmutatná a miniszter, ki egy egész öltönyt tud két méterből ké­szíteni. (Derültség.) Ezért hát visszautasítja a minisz­ter állításait s bár beismeri, hogy az ő általa fölho­zott számítás utolsó forintjáig fenn nem tartható, az mégis közelebb áll a valósághoz, mint a miniszter által felhozott számítás. (Élénk helyeslés a balolda­lon.) A fogyasztási adóknál való megkárosodásunkra vonatkozólag legjobb szeretné, hogy az egész kiegye­zés újjáalakítása útján szerezzünk kompenzácziót, de minthogy erre nincs kilátása és kompenzáczióra ok­vetlen szükségünk van,ellene szavaz a javaslatnak és elfogadja Szilágyi Dezső módosítványát. (Élénk he­lyeslés a szélső jobb és baloldalon.) Széll Kálmán: Az ő számítását a kávéra néz­ve Apponyi csak az által tudja helytelennek kimu­

Next