A Hon, 1878. augusztus (16. évfolyam, 187-211. szám)
1878-08-14 / 198. szám
kérdés eldöntését fogják hozni, és nagy érdekeltséggel várjuk a bécsi vámértekezlet eredményeit. Választási mozgalmak. A fővárosban. A Steiger-párt elnöke Párdány, a következő nyilatkozat közlésére kért föl bennünket: »Szemben azon elterjedt hírrel, mintha a fö hó elején megjelent »Kire szavazzanak a ferenczvárosi szabadelvűpárti választók« czimű és t. Wodianer Béla volt jelölt úr életrajzára vonatkozó vörös szinti papírnyomat a Steiger-párt elnökségének hozzájárulásával látott volna napvilágot és osztatott volna szét — kedves kötelességünknek tartjuk ezennel kijelenteni, hogy feljelzett röpirat a Steiger-párt elnökségének befolyása nélkül jelent meg és jött forgalomba. A vidéken. Vácz, aug. 12. (Ered. tud.) A mint megjósoltuk, úgy lett: gróf Ráday Gedeon a megválasztott követ. A lelkesedés fölötte nagy volt, a mint Rudnay József választási elnök, a »veres-ház« előtt kihirdető a győzelmet — Petkó Medárd ellenében — 495 szavazattal. Erre a nagy néptömeg zeneszó és folytonos éljenzés közepett a képviselő lakása elé vonult s őt diadalmenetben a városházára hozá. Itt az uj képviselő meghatalmazó levelét átvevőn, lelkes, meleg szavakban köszönte meg választóinak újra nyilvánult szeretetét. Hangsúlyozó beszédében, mennyire szidalmaztatott ő és pártja, s hogy a választópolgárok mily okosan cselekvőnek, hogy a vádakra hallgatással feleltek s hírlapi czikkek által a kebleket emésztő tűzre olajat nem öntöttek. Beszédje több ízben harsány éljenzések által szakittatott félbe. A városháza erkélyének párkányán óriási koszorú illatárjában egy kisfiú és egy leányka üdvözölték a képviselőt, átalános meghatottság közepett. A lenn összegyűlt sok ezernyi tömeg érzelmeinek, Herczeg szolgabirósági hivatalnok adott válogatott szavakban kifejezést. — így végződött a nehezen várt nagy nap, melyen úgy Vácz város, mint a vidék választó polgársága fényesen bebizonyitá, hogy hiszen nem lehetlenség nála a szenvedélyeket felkorbácsolni, de a nagyobb rész mindig higgadt marad s a fontolva haladó hazafiság zászlóját tiszteletben tartja. Az egész választó kerület intelligentiája Ráday részén volt; csak is M. látta jónak a falukban az u. n. gatyás népet Peskó részére, more patria capacitálni, lelkesíteni. Szerencse, hogy a többség mégis csak hallgat elöljáróira, vezetőire s nem ad hitelt a hamis prófétáknak, kik a jóhiszeműséget saját önző czéljaikra akarják felhasználni. Az ellenpárt bízott a győzelemhez, de fel is használt mindenféle meg nem engedett kortes fogást, így, például egy váczi tanító a választás napján kap sürgönyt, mely koholt gyászhírt hoz s őt Pilisre utaztatja nagy ijedelmek közepett, csak hogy ne szavazhasson. A sürgöny állítólag itt Váczon vétetett fel, a mi, ha áll, szomorú állapotot tüntet fel. Egy lelkészért kocsit küldenek azon üzenettel, menne el Penczre, hol búcsú van s hol egy rég nem látott, távol lakó barát várakozik reá, hogy dobogó szivéhez szorítsa— ad majorem glóriám Peskoianam! Volt annyi esze, hogy a búcsús lakomában felismerje a csalétket, — s nem ment el. Meg kell még említenem, hogy Peskováczi határban fekvő birtokán, oda édesgetett falusi választói jó tanyára találtak már a választás előtti éjjel. Eecerunt magnum áldomása az eleven medve bőrére. De hiszen vannak itt más bőrök. Peskó úr levágatott itt 4 ökröt; kettőt hir szerint megettek a választók előre étvágycsináló gyanánt; kettő eltétetett a választás utáni áldomásra .... De a szabadelvű párt nagyon udvariatlan volt s a két ökör húsa ott poshad a tanyán. Zárom sorsaimat azon óhajtással, hogy az isten sok oly jó hazafi képviselőt adjon nekünk mint a milyen Ráday Gedeon gróf, kit a jó ég sokáig éltessen ! Egy választó, Czeglád, aug. 12. (Kr. tud.) Tegnap volt nálunk az országgyűlési képviselőválasztás. Nem sok mondani valóm van róla, mert hiszem — nem kétlem — már tegnap szétvitte a távirda a szélrózsa minden irányába, hogy egyhangúlag történt a választás, egyhangúlag, mégpedig a függetlenségi párt javára. Mi az oka, hogy mégis értesíteni kívánom a választásról? Egyszerűen az, hogy megmondjam, miszerint nem azért történt egyhangúlag a választás, hogy ellenzék ne lehetett volna, hanem azért, mert az ellenzéki-, szabadelvűpártiak, nagyon szeretik a kényelmet s a türelmet egész a vétségig viszik. Nem kell gondolni ugyanis, hogy Czegléden, azon a híres Czegléden, mely már-már közmondásossá lesz kormányellenzékiségéről, nincsenek higgadtan gondolkozó polgárok, akik belássák, hogy nem nagyhangú szavakból, de tettekből tűnik ki a valódi hazafiság; hogy a körülmények sokszor áldozatot, mégpedig olyan áldozatot kívánnak meg a haza biztosítása tekintetéből, mely fáj a honfi kebelnek, de amelyet mégis kér, kíván, követel épen az a honszeretet, mely kívánja, hogy a haza érdekét minden más érdek fölé helyezzük. Czegléden igenis vannak polgárok és választók, akik belátják ezt, akik tudják, hogy súlyos körülmények közt legnehezebb az ország hajóját kormányozni és épen azért méltányolni tudják azok fáradozását és önfeláldozását, akik félretéve minden más érdeket, megvetve az olcsó népszerűséghajhászást, egyedül az ország jól fölfogott érdekét tartva szem előtt vezetik a kormány rádját. Hogy vannak Czegléden, akik helyeslik és osztják a szabadelvű párt eljárását, kitűnt az 1875- ki választás alkalmával, amikor a választók egy részének volt bátorsága farkasszemet nézni a kormányellenzékiségben erényt találó polgártársakkal. Hogy győzelemre számíthatna még most a higgadtak ezen kis csoportja, tudom, még ez nem lehet, mert a czeglédi választók nagy része még sokkal inkább félre van vezetve, hogysem ily hamar a józan útra lehetne terelni; de azt egyátalában nem értem, hogy a szabadelvű párt, mely 1875-ben rendszeresen megalakult és azóta fel nem oszlott, miért nem ad magáról életjelt? Avagy azt hiszi, hogy így várva a kijózanodást, előbb remélhet győzelmet, vagy hogy hallgatva a város ügyeiben számíthat méltánylásra ? Nem tudja, hogy az ittasság sokáig és mélyen elaltatja az embert ? És ami a méltánylást illeti, hogy mit várhat, már eddig is volt alkalma tapasztalni a városi képviselőválasztásnál. Azt hiszi talán, hogy a győzelmet küzdés nélkül is megnyeri ? — A párt volt elnökét pedig egyenesen és azt hiszem, nem ok nélkül — megrovom, hogy nem teljesíti kötelességét, származzék ezen mulasztás akár feledékenységből, akár nem akarásból. Neki ugyanis tudnia kellene, hogy választás alkalmával első kötelessége volna a pártot összehívni és a teendők iránt véleményét meghallgatni. De nem helyeslem a párttagoknak eljárását sem, mert viszont nekik tudnia kellene az elnököt kötelessége teljesítésére szorítani, vagy elnök nem létében szervezkedni, mert bizony szétszórva soha sem reménylhetnek győzelmet. Ezeket kívánta a czeglédi választás alkalmából elmondani. Egy szabadelvű választó. Szent-Endre, aug. 12. (Ered. sürg.) Szégyenteljes győzelem, dicsőséges bukás . A tegnapi képviselőválasztás alkalmával —Luppa Péter, ki pártállás változtatásai szerint, az utóbbi napokban kabarékpárti programmal lépett föl, — a nyers erőnek : itatás etetés és vesztegetés, s mindennemű törvénytelen eszközök fölhasználásával, a független szabadelvű és a választókerületben népszerű Szeless Mihály ellenében, kire az egész kerületnek, s magának Szent-Endre városának összes értelmisége kivétel nélkül szavazott, — 36 szótöbbséggel megválasztatott ugyan — de a választás ellen számosak által aláirt s törvényesen indokolt óvás nyujtatott be. Minthogy Szeless Mihálynak — kinek többsége bizonyos volt — mintegy 42 választója választási jogától megúsztatott, az által, hogy Szeless Mihályra szavazásuk el nem fogadtatott oly okból, hogy szavazni jelentkezésük alkalmával, a községi elöljárók esetleg a szavazó helyiségről eltávozván, elő nem állíttattak, és mert a szavazás bezárása, felszólamlások ellenére, minthogy még több oly községek, melyeknek választói kizárólag Szeless Mihály részén voltak, meg nem érkezvén, minden perczben várattak és később meg is érkeztek, már délutáni 6 órára tűzetett ki, daczára annak, hogy a záridőnek nyolcz órára kitűzése köretett, minthogy a távolabb fekvő 24 községből és 2813 választóból álló terjedelmes kerületnek választói megjelenésére s leszavazásukra — a csak délutáni 6 óráig terjedő idő nem elegendő. Azonban, noha hat óra előtt, az elmaradottak közül Boros Jenőről 27, Szentivánról 7, Tótfaluból 20, honnét a hátramaradt 100 választóból még negyven váratott, és Pilis Csabáról 26 választó megérkezett, csak 3 szentiványi választónak engedtetett meg a leszavazás, a többiektől, valamint a pilis-szántóiktól s szentkeresztiektől, kiknek megérkezésük minden perczben váratott, a zárórának oly kora időre kitűzése miatt a választási jog gyakorlata megtagadtatok, mi által Szeless Mihály legkevésbé 200 választó szavazatától fosztatott meg, minél fogva a benyújtott óvás és benyújtandó petitió alapján a választás megsemmisítésének biztosan lehet elébe nézni, nagy számban érkeznek tengeren túlról ide a művészeteket tanulni. Amerikában a művészetek legutóbb nagyon divatba jöttek, és minthogy a nagy kereslet csak itt fedezhető Európában, a kereskedelmi mérleg megérezteti a becses Yankee-kkel felkapott új szenvedélyük költséges voltát. Ennek következtében, úgy látszik, elhatározták, hogy saját művészetet »alakítanak,« és pedig »tömegtermesztéssel« egybekötöttet. Keszler József: Két kanczer. Irta: Klozko Jalián. IH. A közös működés. [(28. Folytatás.) Ily sötétben való áskálódások, többé-kevésbé szabályos alkudozások, harczi előkészületek és jegyzékváltások, parlamenti küzdelmek, s az udvar »parókáival« szinte mindennap megújuló mérkőzés foglalkoztatták 1866. hat első hónapjában a berlini minisztertanács elnökét, s kevés államférfi élt át ennél zivataros, s nehezebb időszakot. Az események árja majd oda segíté már a párt közelébe, majd visszavete a sík tengerre, s messzebbre dobta czéljától, mint minő messze attól bármikor volt. Például rendkívül szerencsés esemény volt rá nézve a romániai forradalom, s Hohenzollern herczegnek Bukarest népe által fejedelemmé való kikiáltatása, mert ez inczidens hirtelen betette az ajtót, amelyen át, több akkor jelentékeny államférfiú fölfogása szerint, a velenczei kérdést békességesen is meg lehetett volna oldani,*) pedig hát franczia kezek részesek voltak *) 1868. márcz. 1-től kelt sürgönyében Nigra előadja La Marmora tábornoknak, hogy fölhatalmazásához képest megérintette a dunai fejedelemségek Velenczével való megcserélésének kérdését. Előadta, mily előnyös lenne e megoldás Francziaországra s Angolországra, mely két állam így egyszerre látná békés utón teljessé téve a krimi s az olaszországi háború programmját. A követ hozzá teszi, hogy Napóleont az ifjú porosz herczegnek a Duna mentén való installálásában ! Alig egy percz múlva azonban Bismarckot ismét fölriaszták biztossága érzetéből az Ausztria és Francziaország közt Saint-Marc városát érdeklőleg folyt alkudozásokról szárnyalt hírek. Ezeket arra használta, hogy reá bírta általok a flórenczi kormánynyal ápril 8-án kötött titkos szerződés aláírására , de a bécsi kormány által a lefegyverzés iránt tett ajánlat, a corps legislativ vitái s Francziaország mindinkább a béke felé hajló közhangulatának nyilatkozásai csakhamar ismét kétségbeejtő fordulatot adtak a dolgoknak, s felbátorították Ausztria I. Vilmos udvaránál levő számos barátját. III. Napóleon császár akkor azt a szolgálatot tette a porosz miniszternek, hogy újra mozgásnak indította a nagy politika gépezetét, mely már kezdett megállani; május 6-án ugyanis elmondta auxerrei beszédét s ezzel az 1815-iki egyezményekre végzetes csapást mért. Ez azonban nem volt akadály abban, hogy rögtön fölforgatással ne fenyegesse Bismarck minden tervét, egyszerre csak congressus létesítését kezdvén emlegetni , és ezen új inczidens súlya alatt történt, hogy a berlini minisztertanács elnöke, ki attól tartott, hogy ezzel minden elrontathatik, első ízben szólt a Francziaországnak adandó kárpótlás felől. »Én sokkal kevésbé vagyok német, mint porosz, szólt Gorone tábornokhoz, én részemről mit sem tudnék fölhozni az ellen, hogy átengedjük Francziaországnak a Rajna s a Mozelle közt fekvő egész országrészt, de a királynak bizonyára komoly ellenvetései lennének.*) Azonban ennek fejében a franczia kormányt a háborúban való tényleges részvételre kérte, ami nem egyezett meg III. Napóleon császár szándékaival sem, s amire a franczia közvélemény áramlatával szemben gondolni sem volt szabad. E tárgyalások közben értesült, hogy Ausztria és Francziaország közt alkudozások kezdődtek Velenczét illetőleg, s hogy másrészt a király, az ő tudtán kívül, ajánlatot tett Ferencz József császárnak barátságos kiegyezés iránt, mert I. Vilmos előtt még mindig többérőnek tetszett a e gondolat szemmel láthatólag megkapta. La Marmora, 119. lap. *) Govone tábornok 1866. jun. 3-ki sürgönye. La Marmora 275. lap. herczegségek kis kérdése, mint a német nemzetiségért való nagy háború! El lehet gondolni, minő kedély állapotban lehetett akkor a miniszter, ki Barral gróf, a berlini olasz megbízott előtt már több hó óta panaszkodott, hogy londoni, florenczi és párisi ügyvivői megcsalják őt. S ami több, a május 7-én személye ellen megkísérlett merénylet óta életét is veszedelemben levőnek hitte; a Párisban való tartózkodástól, amire a congressus kényszerítette, már ez okból is vonakodott, s ebbeli idegenkedését még számos más tekintet is fokozta. »Soha sem távozik el hazulról, csak mások kíséretében, jelenté Barral gróf junius 1-ig, s a franczia rendőrség ügynökeinek egész a határig kellene jönniök, hogy onnét fogva egész utján kisérjék.*) Az átutazás, mint tudva van, nem történt meg; Poroszország, Usedom gróf szavával élve, »megmenekült a congressustól« és Gorcsakov nem kis mérvben hozzájárult ez üdvös cselekedet előmozdításához. Mindig segíteni kész barát létére ő volt az első, ki megjegyezte, hogy azon fentartásokkal, melyekkel Ausztria hajlandó e conferentia-terv elfogadására, annak nem lenne »gyakorlati czélja,« amely kijelentés, jelszó jön a terv átalános elhagyására.**) Ettőlfogva Bismarck hozzálátott »királyi ura meggyőződésének megdolgozásához,« a mi annyira sikerült, hogy képes volt benne a legutolsó két egyet is elhallgattatni Ő felsége, táviratozta Barral gróf már máj. 23-ki kelettel Berlinből, igen meg van indítva a helyzet által, s könyekkel szemében beszélt a felől.« Tizenöt nap múlva, junius 8-án, a király már nem sirt, »de hangjában még mindig volt valami szomorú, a mi nyilván oly elszánt ember határozatára vallott, ki meg van győződve, hogy nem tehet máské. Ő felsége azt mondá nekem, hogy ő teljesen meg van győződve ügye igazságos volta felől. Lelkiismeretem nyugodt, tette hozzá meghatottan*) Barral 1866. ápr. 7-ki és junius 1-i sürgönye. La Marmora, 141. és 266. lap. **) De Launay 1866. jun. 1-től kelt szentpétervári sürgönye. La Marmora 266. lap. — Az is kiderül e könyvből, hogy Bismarck mily mohón kapott az orosz kanczelár e véleményén, s hogy sietett azt távirati után az összes európai kormányok tudomására hozni. gon és kezét szivére téve, sokáig azzal vádoltak, hogy nagyravágyó czélokból én kívánom a háborút, most az egész világ tisztán látja, hogy ki a támadó.« *) »Vagy Bécsen, vagy Münchenen át jövök viszsza, vagy pedig a legutolsó, többé vissza nem térő zászlóalj létszámát szaporítom.« szólt Bismarck egy idegen nagykövethez azon pillanatban, amelyből — 1866. jun. 30-án — a főhadiszállás elhagyta Berlint. Két nappal később már Jitschinben volt az ott vívott csata még vértől párolgó mezején. »Én most érkeztem ide, irta nejének Jitschinből, a földet még hullák, lovak, fegyverek borítják. Győzedelmeink hatalmasabbak, mint hívők. . . . Küldj olvasni franczia regényeket, de egyszerre ne többet egynél: Isten utalmazzon!« Ezt 1866. jul. 2-án irta; másnap megtörtént a sadovai csata s másnap Németország ott feküdt a franczia regények e különös barátjának lábai előtt, III. Napoleon pedig fájdalmas valóságra ébredhetett saját regényéből, hosszú, humanitárius álmából. Mint a Szentivánéji álomban Titánja, a császári Francziaország is meggyőződött most, hogy megfoghatatlan magán kívül való állapotában egy szörnyet halmozott el kegyeivel. S míg a világ színpadán e nagy, csodás, rettenetes dolgok folytak, Oroszország mindegyre daczoskodott és gyűjtötte erejét, de e közben Poroszország iránt folyton a legteljesb odaadást tanusstá. Hiába kutatunk akcziója után ez események közt, melyek pedig oly jelentős pontban érintették érdekeit, családi összeköttetéseit, százados hagyományait. »Mivel már Oroszországban vagyok, írta Benedetti főnökéhez 1866. tavaszán, engedje megjegyeznem, a mit mindenfelé s nem meglepetés nélkül tapasztaltam : éltem a közönyösséget, melylyel a szentpétervári kormány kezdettől fogva tekinteni látszik Poroszország igényeit s a két nagy németországi hatalom közt fenyegető összeütközés lehetőségét; nem kisebb meglepetés nélkül láttam másrészt azon állandó biztosságot, amelyben Bismarck az északi birodalom szándékai és magatartása tekintetében ringatta *) Barral táviratai. — La Marmora 948. és 294.1. magát. . .« Oroszország 1865-ben a gasteini válság alatt hallgatott; 1866. május havában nem fogadta el a congressusra való meghívást, hogy ez által elkedvetlenítse, elbátortalanítsa a többi hatalmakat ; távol marad a nikolsburgi és prágai tárgyalásoktól, Francziaországnak engedi át a Németország déli részei s kiválóan Szászország érdekében teendő erőfeszítések gondját s még azt a dicsőséget is, hogy a szerencsétlen Dánország, a jövendő czárné hazája érdekében egy külön pontot fölvétessen a békébe. Dubrilt, a berlini orosz nagykövetet, ezen régi iskolabeli diplomatát egy pillanatra ugyan rendkívül nyugtalanítják a Hohenzollernek nagy diadalai s foglalásai, de sietve Sz.-Pétervárra hívják spár hét múlva teljesen megnyugtatva s oly megelégedést tanúsítva tér vissza, amelyet nem zavartak meg sem az orosz uralkodó családdal összeköttetésben levő német fejedelmeket ért csapások, sem a nagy fejlődés melynek Poroszország katonai hatalma indult. *) Gorcsakov herczeg nem hódolt immár a nemzetközi jog és egyensúly régi bálványainak, nem osztozott némely »minden konzervatív érdek szolidaritását« hirdető előítéletben, s sokkal fenköltebb lélek volt, semhogy jó szomszédjára féltékeny szemmel tekintett volna. Különben nem győzte-e ő is le három év előtt, a Lengyelországért folytatott emlékezetes hadjáratban, egész Európát ? A kegyelmes fenségek, a herczegnők s nagy fejedelemnők a Biblia asszonyaival elmondhatták, hogy, ha Saul megölt ezret, Dávid megölt tízezeret, reá mutogathattak kifosztogatott rokonaikra, elharácsolt örökükre . Mihajlovics Sándor nem irigyelte volt frankfurti hivataltársa, most már az északnémet szövetség kanczelárának ifjú babérait. Örvendett, hogy Ausztria meg van büntetve, Francziaország vérig sértve, egyebekben pedig azt hive, hogy mi sem változott, csakhogy egy nagy kanczelárral többről fog megemlékezni e század történelme. *) Benedetti, Ma Mission en Prasse, 99. és 254. lap. (Folytatása következik.) Szulejmán basa a törvényszék előtt. A kihallgatás további folyamában Szulejmán megmarad azon állítása mellett, hogy csakis Reuf mulasztása miatt nem szállhatta meg a Balkán szoros utait. Minthogy Reuf épen ennek ellenkezőjét állítja , felolvastatik a Reuf kihallgatásáról szóló okirat. Ezután magát Reuf basát hallgatták ki. E. kiemeli tanú előtt a jenizárai pozíczió fontosságát és így szól: Szulejmán basa e kérdésben már többször hallgattatott ki. Ő azt állítja, hogy e pont fontosságát felismervén, annak megtartását ,óhajtotta, de nem ismerte az ellenség hadállását. Ön arról biztosíto őt, hogy az oroszok zöme Eszkizárában van és az ön kérelmére hagyta meg önnek Szulejmán, hogy hagyja el Jenizárát. Ha ő, így mondja Szulejmán, tudta volna, hogy az ellenség Jenizára előtt áll, nem parancsolja önnek az elindulást. R. Effendin! Lehetséges-e az, hogy egy hadosztály, a parancsnok parancsa nélkül hagyja el helyét ? Szulejmán azt állítja, hogy nem tudta, miszerint az ellenség azon a vidéken összpontosul. De én megmondtam neki. Rodinában tartott értekezletünk alatt vettük a hírt, hogy az oroszok ágyúlövésnyire közeledtek Muklis hasához. De Muklis visszaverte az ellenséget. Már ez mutatta, hogy az ellenség Jenizárát megtámadni készül. Szulejmán pedig azt parancsolá nekem, hogy 3 zászlóalj s néhány lovas hátrahagyásával vonuljak el Jenizárából. Én ezt minden főbb tiszttel közöltem. Meg lehet őket kérdezni. E. Miről beszéltek a radinai conferenczián ? R. Szulejmán basa azt a parancsot vette, hogy foglalja el Eszki-Zárát, s én nem mehettem előbb Sumlába, hol a parancsnokságot kellett volna átvennem, míg Eszkizára nem volt kezeinkben. Hadseregem csupán redifekből és mustehafizekből állt; egészen tapasztalatlan volt és azonkívül 5 zászlóaljnak csak gyutacsos puskája volt. Többször indítványoztam Szulejmannak, hogy egyesítsük össze csapatainkat, hogy így két erős hadosztályt alakítsunk. Hiába. Miután szóbelileg közöltem vele az ellenség hadállásait, csapatokat kértem tőle. E helyett még ő kérte el tőlem cserkesz lovasaimat, de ezek nem akartak tőlem megválni. Később mégis elküldtem neki egy részüket. Parancsot kaptam, hogy három zászlóalj hátrahagyásával Eszkizára felé induljak. Én, mindent a térképpel igazolva, azt indítványoztam Szulajmannak, hogy Supatkán át át Szukudli-Derébe engedjen mennem. Szulejmán basa nem egyezett bele. Azt párám csalá, hogy egyenesen menjek Eszkizárába, hova különben Hulusszi pasa is érkezni fog. Két napig verekedtem, de Szulejmán nem tarta meg szavát, s nem iparkodott engem felkeresni. Mikor Jenizárából kiindultunk, magunk előtt láttuk az ellenséget. Ágyuharcz fejlődött, s az ellenség visszavezetett. Másnap nagyobb ellenséges haderő támadt meg. Ekkor erős ágyudörgést hallottunk. Mindjárt világos volt előttünk, hogy az ellenség egyúttal megtámadta Jenizárát, melytől már 4 órányira voltunk. E. Nem beszélte meg önnel Szulejmán basa a találkozási helyet Eszkizára előtt ? R. Nem. Megígérte, hogy majd fölkeres. Ha azt tudom, hogy nem tartja meg szavát, sohasem hagytam volna el Jenizárát. Szulejmánnak az égő falvakból kelle tudnia, hogy közel vagyunk. Az én csatáim következtében könnyen érhetett ő Eszkizárába, mert az ellenség egész hatalmával engem támadt meg, s ő ellene csak lényegtelen katonai tüntetést tett. Gurkólek bizotonyára igazolná állításaim valóságát. E. Tudósította ön Szulejmán barát elindulásáról ? R. Egy embert küldtem Szulejmán táborába e sorokkal : »Csoranliba érkeztem és várom önt.« Az ember, kit elküldtem volt, másnap halálra fáradtan érkezett vissza, s azt jelenté nekem, hogy Szulejmán jő. Három órakor ismét egy lovas jelenté, hogy Szulejmán jő. Azonban Szulejmán nem jött és segélyt, nem küldött. Ő az én csatáim hasznát húzva, jelentéktelen csatározás után Jenizárába bevonult. Nekem azonban 8 óra hosszat kellett verekednem. Az ellenség tudta, hogy itt gyöngék voltunk és megerősíti magát ellenemben. Két hadsegédet küldtem Szulejmánhoz, az egyik visszatértekor halva esett le lováról, a másik meg agyonlövetett. Már 1200 embert veszítettem az idő, mikor a segély még használhatott volna elmúlt már. Ha Szulejmán megtartja szavát, Törökország ma nagy győzelmet ünnepelne. E. Az ön által elküldött egyének valamelyike látta-e Szulejmánt? R. Igen. Mehemed bej cserkesz. Ismétlem, hogy Szulejmán basa mindennek oka, ami Jeni-Záránál történt. E. E fölvilágosítások és részletezések elegendők. Reuf basa aláírja kihallgattatását. Szulejmán basának engedik át a szót. A tárgyalás következő napján Szulejmán ragaszkodik azon állításához, hogy Reuf basa a maga esze után indulva, hagyta el Jeni-Zárát. Ez állítása bizonyításául több táviratot terjeszt elő, melyekből kitűnik, hogy a hadügyminisztérium maga megtilta Reufnak, hogy Jeni-Zárát ne hagyja el. Ő Szulejmán ennélfogva azt a parancsot adá Reufnak : »Ön ismeri a helyzetet és a helységet. Én nem ismerem. Azért tegye meg ön, a mit szükségesnek ítél.« Reufnak 3000 lovasa volt, de azért mégsem tartott kémszemléket. Nazif bej értesíté, hogy az oroszok Jeni- Zárát meg akarják támadni, de erre nem ügyelt. S midőn Jeni-Zárából kivonult, alig volt háromnegyed órányira, az oroszok már megtámadták e helyet s ő nem sietett vissza annak védelmére. Szulejmán erre hosszú és heves vádat olvas fel Reuf ellen, melyben kifejti, hogy midőn Reuf állását elhagyta, ő nem küldhetett neki segítséget, mivel ezt az oroszok rögtön oldalba támadják. Reuf ahelyett, hogy visszatért volna, elrejtezett az erdőbe, de az ellenség látta őt, és megverte. Ez az ő hibája, melyért ő felelős. Szulejmán kerestette Reufot az előre megállapított helyen, de nem találta ott; ebből látni való, hogy Reuf szerencsétlen mozdulatot tett. Az államügyész kéri az elnököt, hogy Szulejmánnak tiltsa meg ez irat fölolvasását, mivel a kihallgatás még nincs befejezve, s a vádlott szóbeli feleletet tartozik a kérdésekre adni. Ez megtörténvén Szulejmán hevesen kikel az ellen, hogy őt felelősségre vonják egy neki alárendelt tiszt hibáiért, ki csapatait munitió nélkül a legnagyobb veszélynek tette ki, s midőn később hadügyminiszter lett, mint biró és vádló lép föl ellene. KÜLÖNFÉLÉK. — Ő felségének a királynak születése napján, aug. 18-án, a várőrségi templomban, s Szent István napján, aug. 20-án a Zsigmond-kápolnában tartandó ünnepies istentiszteleten az államhivatalok testületi küldöttségekkel lesznek képviselve. A honvédmenedék báró Baldácsy halálával 600 frt alapítványban részesül, melyet a boldogult még 1876-ban tett és annak kamatait 36 frtot 1876. és 1877-re le is fizette. — Hős Zrínyi Miklós Szigetváron felállítandó sikerült emléke Gerenday A. műtermében (molnár utcza 4. sz.) még holnap szerdán látható utoljára, mire rendeltetése helyére szállítják. Eddig is számos látogatója volt az emlékműnek, s valószínű, hogy még a holnapi napot sokan fogják fölhasználni megtekintésére. Az egyetemes tanítógyűlés iránt folyvást nagyobb érdeklődés mutatkozik. A szervező bizottság irodájában (czukor-utczai népiskola) már eddig több mint 300 ingyen szállás ajánltatott fel tanítók számára. A sugárúti tanítónőképző intézet 80 tanítónőnek ígért lakást. Amon Károly józsefvárosi polgár vendégfogadóban bérelt számukra lakást. Baumann Károly háztulajdonos több szobát engedett át stb. A nemzeti színház s állatkert igazgatósága hasonlókép megígérték, hogy mikép a népszínház, úgy ők is tetemes előnyöket adnak a tanítóknak. Több vendéglőtulajdonos és magános a szállás mellett kosztot is ígért. A népkönyvtárak terjesztése ügyében Tóth József buzgó tanfelügyelő tervezetét tárgyalja Pest megye állandó bizottsága a legközelebbi szombaton. Ezen tervezet, melyet nemrég egész terjedelmében közöltünk, lehetővé teszi, hogy a megyének minden egyes községében létesüljön rövid idő alatt ily jótékony intézet. Nincs kétségünk fölötte, hogy a tervezet lényegében elfogadtatik. Az ügy ezáltal igen lényeges lendületet fog venni s miután Trefort már régebben intézkedett arról, hogy a tanítók a növendékek beiratásánál e czélra egy pár krajczárt külön szedhessenek s a tanfelügyelőknek is meghagyta, hogy a népkönyvtárak állásáról évenkint jelentést tegyenek hozzá, az ügy országossá alakulása már a közeljövőben várható. — Gyászlap: Baldácsy b. elhalálozását a következő gyászlap jelenti: Bernáthfalvi és Földvári Földváry Kálmán, és neje szül. Szathmáry Julia, Földváry Borbála, férj. Steuer Károlyné, Steuer Károly cs. kir. főhadnagy, Földváry Árpád cs. kir. kamarás és honvédszázados, mint unokaöcscse, illetőleg húga, és ezek gyermekei: Földváry Ferencz, Árpád, Béla, Alice, Steuer Matild szomorodott szívvel jelentik szeretett nagybátyjuk Véghvezekényit. Baldácsy Antal, m. országgyűlési képviselő urnak Rohics- Sauerbrunnban 1878. aug. hó 8-án elte 75-ik évében, agyszélhüdésben rövid szenvedés után történt gyászos elhunytak Hullája Bélán, Esztergommegyében, 1878. aug. 13-a délután 2 órakor fog beszenteltetni és a családi sírboltba elhelyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozatok Bélán 1878. aug. 15-én d. e. 10 órakor, a többi uradalmakban pedig 1878. aug. 20-án d. e. 10 órakor fognak az Úrnak bemutatattni. Budapesten, 1878. aug. 10-én. Áldás és béke poraira I — Egy feloszlatott hitel szövetkezet. A nagym. m. kábelügy minisztérium értesítette a fővázívhatóságot, hogy miután a Budapesten alakult »Hitel« földhitel és biztosító szövetkezet ellen a feloszlatás elrendeltetett, s irataiból kitűnt, hogy e szövetkezet már működése első évének végén jóformán szenvedő állapotban volt, s kitűnt továbbá, hogy egész kezelése folytonosan törvény és alapszabályellenes volt, elsőbbségi kötvényeket bocsátott ki, bár erre az alapszabályok fel nem jogosították, — mindezeknél fogva a budapesti kir. kereskedelmi és váltó törvényszék, tekintettel arra, hogy a szövetkezet működését a kereskedelmi törvény 223. §-ban megjelöltektől elütő czélokra terjeszti ki, a kereskedelmi törvény 247. §. 5. pontja értelmében biróilag feloszlatta, a miért is oly felhívással utasítja nevezet hatóságot, hogy fenti szövetkezetnek biróilag tett feloszlatását, s az erre, vonatkozó intézkedéseket hatósága területén szokásos módon közhírré tétetvén egyszersmind intézkedjék az iránt is, hogy előforduló panaszok esetén az illető panaszosok megfelelőleg utasítassanak. A törvényhatóságokat a belügyminiszter fölhívta, hogy könyöradományokat gyűjtsenek a sárosmegyei Német-Sóvár községben a múlt hónapban dúlt tűzvész által sújtott lakosság részére. A begyülő összegeket Sárosmegye alispánjához kéri küldeni. — Úti lokomotív. Smidt mérnök Zürichben úti lokomotivot szerkesztett, a melylyel e városból a közönséges országúton Párisba megy s maga fogja azt útközben igazgatni. A gép rizes szén-készletével s a két kiszolgáló személylyel 128 mázsát nyom. Szombaton este Bázelbe érkezett lokomotivján, hol megpihent, mire folytatta útját Belfortba. —Nina bíbornok, a pápa új államtitkára 1812. máj. 12-én Recanatiban született. Atyja jegyző volt. Papnak 23 éves korában szenteltetett föl. A bíbor kalapot 1877. márcz. 12-én nyerte, ugyanekkor lett a Péterfillérek sáfárja. Magas szép férfi, nyájas, Franchival együtt dolgozta ki Bismarck számára a békélő javaslatot. — Gróf Mikes János ma egy lopás miatt, mely az »Angol királynő«-beli ruhatisztitó által a gróf kárára követtetett el, — a lenyitó törvényszék elé kényszerült jönni. Mig a sor rá került az ő dolgára, a folyosón várakozott az öreg gróf, körülte jobbról-balról rabok támolyogtak s társaságukban kinek lett volna kedve ? Gr. Mikes tehát ismerősének, Pap bírónak panaszkodva említette föl, hogy tisztességes várószoba miért nem áll rendelkezésre. E megjegyzést a biró ur helyeslőleg közölte Párvy bíróval, ki is azt szente ki a főurnak, hogy szívesen bocsátana rendelkezésére egy előszobát, ha volna! Talán ha ez ügyet hírlapi fölszólalás tárgyává tenné a minisztérium intézkedését provokálhatná. — Könyvajánlás: Dr. Székely József budapesti kir. ítélő táblai birónak »Büntető eljárás a jövedéki kihágások tárgyában« czimü, s lapunkban is ismertetett munkája iránt a m. kir. pénzügyminisztérium különleges hivatalos közlönyében a Pénzügyi közlöny I. év 24. számában a következő rendelet foglaltatik : — Székely József kir. Ítélő táblai biróly czimü munkája »Büntető eljárás a jövedéki kihágások tárgyában«, mely Budapesten, Pfeiffer Ferdinánd kiadásában 44 oldalra terjedő füzetben megjelent, mint szakirodalmunkban hézagot pótló mű, s a pénzügyi közegek által igen czélszerűen használható tanulmány, a m. kir. pénzügyigazgatóságok különös figyelmébe ajánltatik és megengedtetik, hogy azt úgy a saját kebelbeli ügyosztályok, valamint az alárendelt vámhivatalok, pénzügyőri biztosok és szakaszok használatára hivatalos költségen szerezhessék meg. — Fegyverszállítási ügy. A belügyminiszter következő körrendeletét intézte a törvényhatóságokhoz. 1876. évi márczius hó 31-ről 1554. elő.sz. a. kelt köriratommal elrendeltem, hogy fegyverek, fegyveralkatrészek, lőszer és hadszerek, ki- és átszállítása, csakis a m. kir. kormány engedélye mellett eszközölhető. Tekintettel a jelenlegi politikai helyzetre, e fentebbi rendelet akkér módosíttatik, hogy Montenegró, Bosznia, Herczegovina és a szerb fejedelemségre nézve 1876. évi 1554. évi. sz. a. kelt rendelet továbbá is teljes érvényben fennmarad, ugyanazért az ezen tartományokba utalt fegyverek, fegyveralkatrészek, lőszer és hadiszerek ki és átszállítása továbbra csakis a m. kir. kormány engedélyével eszközölhető. A többi országok és tartományokra azonban az ismételve idézett rendeletem előtti eljárás irányadó, és így ezekbe ha a szállítmány, akár a magyar akár az osztrák hatóságok engedélyével elláttatik, mint az 1876. év előtt is történt, a ki- és átszállítás mindenkor megengedendő, miről a törvényhatóságot tudomás és mihez tartás végett ezennel értesítem. — Napoleon herczeg életveszélyben forgott a múlt napokban. Svédországban utazván ugyanis egy mezőgazdasági kiállítást látogatott meg a svéd király társaságában. Itt egy géphez véletlenül nagyon közel lépvén, ruhája ennek kerekei közé került. A herczeg csak a király lélekjelenlétének köszönhető, ki a gépet rögtön megállitá, hogy a forgó kerekek össze nem zúzták. — Ausztriában szept. 2—23 ig lesz a követválasztás. Összesen 10 tartomány választja meg újból a tartománygyűlést,és pedig: szeptember 2-án az alsó-ausztriai és karinthiai községek; 5-én ugyanott a városok és kereskedelmi kamrák; 7-dikén a felső-ausztriai községek, 9-dikén a salzburgi, morvaországi és sziléziai községek, s az alsóausztriai nagy földbirtokosok; 10-dikén a karinthiai nagy földbirtokosok és a vorarlbergi községek ; 11-én a felső-ausztriai és morvaországi városok és kereskkamrák, továbbá a sziléziai városok, 12-én a stájerországi és bukovinai községek s a salzburgi és vorarlbergi városok, 14 én a sziléziai nagybirtokosok, a stájerországi városok és keresk. kamarák és a vorarlbergi keresk. kamara ; 16-ikán a felső ausztriai salzburgi és karinthiai nagybirtokosok, a bukovinai városok és keresk. kamarák; 17-én a stájerországi nagy földbirtokosok és csehországi