A Hon, 1878. augusztus (16. évfolyam, 187-211. szám)

1878-08-14 / 198. szám

kérdés eldöntését fogják hozni, és nagy érdekeltség­gel várjuk a bécsi vámértekezlet eredményeit. Választási mozgalmak. A fővárosban. A Steiger-párt elnöke Párdány, a következő nyilatkozat közlésére kért föl bennünket: »Szemben azon elterjedt hírrel, mintha a fö hó elején megjelent »Kire szavazzanak a ferenczvárosi szabadelvűpárti választók« czimű és t. Wodianer Béla volt jelölt úr életrajzára vonatkozó vörös szinti papírnyomat a Steiger-párt elnökségének hozzájárulásával látott volna napvilágot és osztatott volna szét — kedves kötelességünknek tartjuk ezennel kijelenteni, hogy feljelzett röpirat a Steiger-párt elnökségének befo­lyása nélkül jelent meg és jött forgalomba. A vidéken. Vácz, aug. 12. (E­r­e­d. t­u­d.) A mint megjó­soltuk, úgy lett: gróf Ráday Gedeon a megvá­lasztott követ. A lelkesedés fölötte nagy volt, a mint Rudnay József választási elnök, a »veres-ház« előtt kihirdető a győzelmet — P­e­t­k­ó Medárd ellené­ben — 495 szavazattal. Erre a nagy néptömeg ze­neszó és folytonos éljenzés közepett a képviselő laká­sa elé vonult s őt diadalmenetben a városházára ho­­zá. Itt az uj képviselő meghatalmazó levelét átvevőn, lelkes, meleg szavakban köszönte meg választóinak újra nyilvánult szeretetét. Hangsúlyozó beszédében, mennyire szidalmaztatott ő és pártja, s hogy a válasz­tó­polgárok mily okosan cselekvőnek, hogy a vádak­ra hallgatással feleltek s hírlapi czikkek által a keb­leket emésztő tűzre olajat nem öntöttek. Beszédje több ízben harsány éljenzések által szakittatott félbe. A városháza erkélyének párkányán óriási koszo­rú illatárjában egy kis­fiú és egy leányka üdvözölték a képviselőt, átalános meghatottság közepett. A lenn összegyűlt sok ezernyi tömeg érzelmeinek, H­e­r­c­z­e­g szolgabirósági hivatalnok adott vá­logatott szavakban kifejezést. — így végződött a nehezen várt nagy nap, melyen úgy Vácz vá­ros, mint a vidék választó polgársága fényesen be­­bizonyitá, hogy hiszen nem lehetlenség nála a szen­vedélyeket felkorbácsolni, de a nagyobb rész mindig higgadt marad s a fontolva haladó hazafiság zászlóját tiszteletben tartja. Az egész választó kerü­let intelligentiája Ráday részén volt; csak is M. lát­ta jónak a falukban az u. n. gatyás népet Peskó ré­szére, more patria capacitálni, lelkesíteni. Szerencse, hogy a többség még­is csak hallgat elöljáróira, veze­tőire s nem ad hitelt a hamis prófétáknak, kik a jó­hiszeműséget saját önző czéljaikra akarják felhasználni. Az ellenpárt bízott a győzelemhez, de fel is használt mindenféle meg nem engedett kortes fogást, így, például egy váczi tanító a választás napján kap sürgönyt, mely koholt gyászhírt hoz s őt Pilisre utaztatja nagy ijedelmek közepett, csak hogy ne sza­vazhasson. A sürgöny állítólag itt Váczon vétetett fel, a mi, ha áll, szomorú állapotot tüntet fel. Egy lelkészért kocsit küldenek azon üzenettel, menne el Penczre, hol búcsú van s hol egy rég nem látott, tá­vol lakó barát várakozik reá, hogy dobogó szivéhez szorítsa— ad majorem glóriám Peskoi­­anam! Volt annyi esze, hogy a búcsús lakomában felismerje a csalétket, — s nem ment el. Meg kell még említenem, hogy Pesko­váczi ha­tárban fekvő birtokán, oda édesgetett falusi választói jó tanyára találtak már a választás előtti éjjel. Eecerunt magnum áldomás­a az eleven medve bőrére. De hiszen vannak itt más bőrök. Peskó úr levágatott itt 4 ökröt; kettőt hir szerint meg­ettek a választók előre étvágycsináló gyanánt; kettő eltétetett a választás utáni áldomásra .... De a szabadelvű­ párt nagyon udvariatlan volt s a két ökör húsa ott poshad a tanyán. Zárom sorsaimat azon óhajtással, hogy az isten sok oly jó hazafi képviselőt adjon nekünk mint a milyen Ráday Gedeon gróf, kit a jó ég sokáig él­tessen ! Egy választó, Czeglád, aug. 12. (Kr. tud.) Tegnap volt nálunk az országgyűlési képviselőválasztás. Nem sok mondani valóm van róla, mert hiszem — nem két­lem — már tegnap szétvitte a távirda a szélrózsa minden irányába, hogy egyhangúlag történt a vá­lasztás, egyhangúlag, még­pedig a függetlenségi párt javára. Mi az oka, hogy mégis értesíteni kívánom a választásról? Egyszerűen az, hogy megmondjam, mi­szerint nem azért történt egyhangúlag a választás, hogy ellenzék ne lehetett volna, hanem azért, mert az el­lenzéki-, szabadelvűpártiak, nagyon szeretik a kényel­met s a türelmet egész a vétségig viszik. Nem kell gon­dolni ugyanis, hogy Czegléden, azon a híres Czeglé­­den, mely már-már közmondásossá lesz kormány­­ellenzékiségéről, nincsenek higgadtan gondolkozó polgárok, a­kik belássák, hogy nem nagyhangú sza­vakból, de tettekből tűnik ki a valódi hazafiság; hogy a körülmények sokszor áldozatot, még­pedig olyan áldozatot kívánnak meg a haza biztosítása tekinteté­ből, mely fáj a honfi kebelnek, de a­melyet mégis kér, kíván, követel épen az a honszeretet, mely kívánja, hogy a haza érdekét minden más érdek fölé helyez­zük. Czegléden igen­is vannak polgárok és választók, a­kik belátják ezt, a­kik tudják, hogy súlyos kö­rülmények közt legnehezebb az ország hajóját kormányozni és épen azért méltányolni tudják azok fáradozását és önfeláldozását, a­kik félretéve minden más érdeket, megvetve az olcsó népszerűség­­hajhászást, egyedül az ország jól fölfogott érdekét tartva szem előtt vezetik a kormány rádját. Hogy vannak Czegléden, a­kik helyeslik és osztják a szabadelvű párt eljárását, kitűnt az 1875- ki választás alkalmával, amikor a választók egy ré­szének volt bátorsága farkasszemet nézni a kormány­ellenzékiségben erényt találó polgártársakkal. Hogy győzelemre számíthatna még most a higgadtak ezen kis csoportja, tudom, még ez nem lehet, mert a czeg­­lédi választók nagy része még sokkal inkább félre van vezetve, hogysem ily hamar a józan útra lehetne terelni; de azt egyátalában nem értem, hogy a sza­badelvű párt, mely 1875-ben rendszere­sen megalakult és azóta fel nem osz­lott, miért nem ad magáról életjelt? Avagy azt hiszi, hogy így várva a kijózanodást, előbb remélhet győzelmet, vagy hogy hallgatva a város ügyei­ben számíthat méltánylásra ? Nem tudja, hogy az it­­tasság sokáig és mélyen elaltatja az embert ? És a­mi a méltánylást illeti, hogy mit várhat, már eddig is volt alkalma tapasztalni a városi képviselőválasztás­nál. Azt hiszi talán, hogy a győzelmet küzdés nélkül is megnyeri ? — A párt volt elnökét pedig egyene­sen és azt hiszem, nem ok nélkül — megrovom, hogy nem teljesíti kötelességét, származzék ezen mu­lasztás akár feledékenységből, akár nem akarásból. Neki ugyanis tudnia kellene, hogy választás alkal­mával első kötelessége volna a pártot összehívni és a teendők iránt véleményét meghallgatni. De nem helyeslem a párttagoknak eljárását sem, mert viszont nekik tudnia kellene az elnököt kötelessége teljesíté­sére szorítani, vagy elnök nem létében szervezkedni, mert bizony szétszórva soha sem reménylhetnek győ­zelmet. Ezeket kívánta a czeglédi választás alkalmá­ból elmondani. Egy szabadelvű választó. Szent-Endre, aug. 12. (E­r­e­d. s­ü­r­g.) S­z­é­­gyenteljes győzelem, dicsőséges bu­kás . A tegnapi képviselőválasztás alkalmával —­­Luppa Péter, ki pártállás változtatásai szerint, az utóbbi napokban kabarékpárti programmal lépett föl, — a nyers erőnek : itatás etetés és vesztegetés, s mindennemű törvénytelen eszközök fölhasználásá­val, a független szabadelvű és a választókerületben népszerű Szeless Mihály ellenében, kire az egész ke­rületnek, s magának Szent-Endre városának összes értelmisége kivétel nélkül szavazott, — 36 szótöbb­séggel megválasztatott ugyan — de a választás ellen számosak által aláirt s törvényesen indokolt óvás nyujtatott be. Minthogy Szeless Mihálynak — kinek többsége bizonyos volt — mintegy 42 választója választási jo­gától megúsztatott, az által, hogy Szeless Mihályra szavazásuk el nem fogadtatott oly okból, hogy sza­vazni jelentkezésük alkalmával, a községi elöljárók esetleg a szavazó helyiségről eltávozván, elő nem ál­líttattak, és mert a szavazás bezárása, felszólamlá­sok ellenére, minthogy még több oly községek, me­lyeknek választói kizárólag Szeless Mihály részén voltak, meg nem érkezvén, minden perczben várattak és később meg is érkeztek, már délutáni 6 órára tű­zetett ki, daczára annak, hogy a záridőnek nyolcz órára kitűzése köretett, minthogy a távolabb fekvő 24 községből és 2813 választóból álló terjedel­mes kerületnek választói megjelenésére s leszavazá­­sukra — a csak délutáni 6 óráig terjedő idő nem elegendő. Azonban, noha hat óra előtt, az elmara­dottak közül Boros­ Jenőről 27, Szentivánról 7, Tót­faluból 20, honnét a hátramaradt 100 választóból még negyven váratott, és Pilis­ Csabáról 26 választó megérkezett, csak 3 szentiványi választónak enged­tetett meg a leszavazás, a többiektől, valamint a pi­lis-szántóiktól s szentkeresztiektől, kiknek megérke­zésük minden perczben váratott, a zárórának oly ko­ra időre kitűzése miatt a választási jog gyakorlata megtagadtatok, mi által Szeless Mihály legkevésbé 200 választó szavazatától fosztatott meg, minél fogva a benyújtott óvás és benyújtandó petitió alapján a választás megsemmisítésének biztosan lehet elébe nézni, nagy számban érkeznek tengeren túlról ide a művé­szeteket tanulni. Amerikában a művészetek legutóbb nagyon divatba jöttek, és minthogy a nagy kereslet csak itt fedezhető Európában, a kereskedelmi mérleg megérezteti a becses Yankee-kkel felkapott új szen­vedélyük költséges voltát. Ennek következtében, úgy látszik, elhatározták, hogy saját művészetet »alakíta­nak,« és pedig »tömeg­termesztéssel« egybekötöttet. Keszler József: K­ét kancze­r. Irta: Kl­ozko Jalián. IH. A közös működés. [­(28. Folytatás.) Ily sötétben való áskálódások, többé-kevésbé szabályos alkudozások, harczi előkészületek és jegy­­zékváltások, parlamenti küzdelmek, s az udvar »pa­rókáival« szinte­ mindennap megújuló mérkőzés fog­lalkoztatták 1866. hat első hónapjában a berlini mi­nisztertanács elnökét, s kevés államférfi élt át ennél zivataros, s nehezebb időszakot. Az események árja majd oda segíté már a párt közelébe, majd vissza­vete a sík tengerre, s messzebbre dobta czéljától, mint minő messze attól bármikor volt. Például rend­kívül szerencsés esemény volt rá nézve a romániai forradalom, s Hohenzollern herczegnek Bukarest né­pe által fejedelemmé való kikiáltatása, mert ez inczi­­dens hirtelen betette az ajtót, a­melyen át, több ak­kor jelentékeny államférfiú fölfogása szerint, a ve­­lenczei kérdést békességesen is meg lehetett volna oldani,*) pedig hát franczia kezek részesek voltak *) 1868. márcz. 1-től kelt sürgönyében Nigra előadja La Marmora tábornoknak, hogy fölhatalmazásához képest megérintette a dunai fejedelemségek Velenczével való meg­­cserélésének kérdését. Előadta, mily előnyös lenne e megoldás Francziaországra s Angolországra, mely két állam így egy­szerre látná békés utón teljessé téve a krimi s az olaszországi háború programmját. A követ hozzá teszi, hogy Napóleont az ifjú porosz herczegnek a Duna mentén való in­stallálásában ! Alig egy percz múlva azonban Bis­marckot ismét fölriaszták biztossága érzetéből az Ausztria és Francziaország közt Saint-Marc városát érdeklőleg folyt alkudozásokról szárnyalt hírek. Eze­ket arra használta, hogy reá bírta általok a flórenczi kormánynyal ápril 8-án kötött titkos szerződés alá­írására , de a bécsi kormány által a lefegyverzés iránt tett ajánlat, a corps legislativ vitái s Franczia­ország mindinkább a béke felé hajló közhangulatá­nak nyilatkozásai csakhamar ismét kétségbeejtő for­dulatot adtak a dolgoknak, s felbátorították Ausztria I. Vilmos udvaránál levő számos barátját. III. Na­póleon császár akkor azt a szolgálatot tette a porosz miniszternek, hogy újra mozgásnak indította a nagy politika gépezetét, mely már kezdett megállani; má­jus 6-án ugyanis elmondta auxerrei beszédét s ezzel az 1815-iki egyezményekre végzetes csapást mért. Ez azonban nem volt akadály abban, hogy rögtön föl­forgatással ne fenyegesse Bismarck minden tervét, egyszerre csak congressus létesítését kezdvén emle­getni , és ezen új inczidens súlya alatt történt, hogy a berlini minisztertanács elnöke, ki attól tartott, hogy ezzel minden elrontathatik, első í­z­b­e­n szólt a Francziaországnak adandó kárpótlás felől. »Én sok­kal kevésbé vagyok német, mint porosz, szólt Gorone tábornokhoz, én részemről mit sem tudnék fölhozni az ellen, hogy átengedjük Francziaországnak a Raj­na s a Mozelle közt fekvő egész országrészt, de a királynak bizonyára komoly ellenvetései lennének.*) Azonban ennek fejében a franczia kormányt a hábo­rúban való tényleges részvételre kérte, a­mi nem egye­zett meg III. Napóleon császár szándékaival sem, s a­mire a franczia közvélemény áramlatával szemben gondolni sem volt szabad. E tárgyalások közben ér­tesült, hogy Ausztria és Francziaország közt alkudo­zások kezdődtek Velenczét illetőleg, s hogy másrészt a király, az ő tudtán kívül, ajánlatot tett Ferencz József császárnak barátságos kiegyezés iránt, mert I. Vilmos előtt még mindig többérőnek tetszett a e gondolat szemmel láthatólag megkapta. La Marmora, 119. lap. *) Govone tábornok 1866. jun. 3-ki sürgönye. La Mar­mora 275. lap. herczegségek kis kérdése, mint a német nemzetiségért való nagy háború! El lehet gondolni, minő kedély állapotban lehetett akkor a miniszter, ki Barral gróf, a berlini olasz megbízott előtt már több hó óta panaszkodott, hogy londoni, florenczi és párisi ügy­vivői megcsalják őt. S a­mi több, a május 7-én sze­mélye ellen megkísérlett merénylet óta életét is ve­szedelemben levőnek hitte; a Párisban való tartóz­kodástól, a­mire a congressus kényszerítette, már ez okból is vonakodott, s ebbeli idegenkedését még szá­mos más tekintet is fokozta. »Soha sem távozik el hazulról, csak mások kíséretében, jelenté Barral gróf junius 1-ig, s a franczia rendőrség ügynökeinek egész a határig kellene jönniök, hogy onnét fogva egész utján kisérjék.*) Az átutazás, mint tudva van, nem történt meg; Poroszország, Usedom gróf szavával élve, »megme­nekült a congressustól« és Gorcsakov nem kis mérv­ben hozzájárult ez üdvös cselekedet előmozdításá­hoz. Mindig segíteni kész barát létére ő volt az első, ki megjegyezte, hogy azon fentartásokkal, melyekkel Ausztria hajlandó e conferentia-terv elfogadására, annak nem lenne »gyakorlati czélja,« a­mely kije­lentés, jelszó jön a terv átalános elhagyására.**) Ettől­­fogva Bismarck hozzálátott »királyi ura meggyőző­désének megdolgozásához,« a mi annyira sikerült, hogy képes volt benne a legutolsó k­é­t e­g­yet is elhall­gattatni Ő felsége, táviratozta Barral gróf már máj. 23-ki kelettel Berlinből, igen meg van indítva a helyzet által, s könyekkel szemében beszélt a felől.« Tizenöt nap múlva, junius 8-án, a király már nem sirt, »de hangjában még mindig volt valami szomo­rú, a mi nyilván oly elszánt ember határozatára val­lott, ki meg van győződve, hogy nem tehet máské. Ő felsége azt mondá nekem, hogy ő teljesen meg van győződve ügye igazságos volta felől. Lelki­ismeretem nyugodt, tette hozzá meghatott­­an­*) Barral 1866. ápr. 7-ki és junius 1-i sürgönye. La Marmora, 141. és 266. lap. **) De Launay 1866. jun. 1-től kelt szentpétervári sür­gönye. La Marmora 266. lap. — Az is kiderül e könyvből, hogy Bismarck mily mohón kapott az orosz kanczelár e véle­ményén, s hogy sietett azt távirati után az összes európai kor­mányok tudomására hozni. gon és kezét szivére téve, sokáig azzal vádoltak, hogy nagyravágyó czélokból én kívánom a háborút, most az egész világ tisztán látja, hogy ki a tá­madó.« *) »Vagy Bécsen, vagy Münchenen át jövök visz­­sza, vagy pedig a legutolsó, többé vissza nem térő zászlóalj létszámát szaporítom.« szólt Bismarck egy idegen nagykövethez azon pillanatban, a­melyből — 1866. jun. 30-án — a főhadiszállás elhagyta Berlint. Két nappal később már Jitschinben volt­ az ott ví­vott csata még vértől párolgó mezején. »Én most ér­keztem ide, irta nejének Jitschinből, a földet még hullák, lovak, fegyverek borítják. Győzedelmeink ha­talmasabbak, mint hívők. . . . Küldj olvasni franczia regényeket, de egyszerre ne többet egynél: Isten utal­­mazzon!« Ezt 1866. jul. 2-án irta; másnap megtör­tént a sadovai csata s másnap Németország ott fe­küdt a franczia regények e különös barátjá­nak lábai előtt, III. Napoleon pedig fájdalmas való­ságra ébredhetett saját regényéből, hosszú, humani­tárius álmából. Mint a Szentivánéji álomban Titánja, a császári Francziaország is meggyőződött most,­­ hogy megfoghatatlan magán kívül való állapotában egy szörnyet halmozott el kegyeivel. S míg a világ színpadán e nagy, csodás, rette­netes dolgok folytak, Oroszország mindegyre daczos­­kodott és gyűjtötte erejét, de e közben Poroszország iránt folyton a legteljesb odaadást tanusstá. Hiába kutatunk akcziója után ez események közt, melyek pedig oly jelentős pontban érintették érdekeit, csa­ládi összeköttetéseit, százados hagyományait. »Mivel már Oroszországban vagyok, írta Benedetti főnöké­hez 1866. tavaszán, engedje megjegyeznem, a mit mindenfelé s nem meglepetés nélkül tapasztaltam : éltem a közönyösséget, melylyel a szentpétervári kor­mány kezdettől fogva tekinteni látszik Poroszország igényeit s a két nagy németországi hatalom közt fenyegető összeütközés lehetőségét; nem kisebb meg­lepetés nélkül láttam másrészt azon állandó biz­tosságot, a­melyben Bismarck az északi biroda­lom szándékai és magatartása tekintetében ringatta *) Barral táviratai. — La Marmora 948. és 294.1. magát. . .« Oroszország 1865-ben a gasteini válság alatt hallgatott; 1866. május havában nem fogadta el a congressusra való meghívást, hogy ez által el­kedvetlenítse, elbátortalanítsa a többi hatalmakat ; távol marad a nikolsburgi és prágai tárgyalásoktól, Francziaországnak engedi át a Németország déli ré­szei s kiválóan Szászország érdekében teendő erőfe­szítések gondját s még azt a dicsőséget is, hogy a szerencsétlen Dánország, a jövendő czárné hazája érdekében egy külön pontot fölvétessen a békébe. Dubrilt, a berlini orosz nagykövetet, ezen régi isko­labeli diplomatát egy pillanatra ugyan rendkívül nyugtalanítják a Hohenzollernek nagy diadalai s foglalásai, de sietve Sz.-Pétervárra hívják s­­pár hét múlva teljesen megnyugtatva s oly megelégedést ta­núsítva tér vissza, a­melyet nem zavartak meg sem az orosz uralkodó családdal összeköttetésben levő német fejedelmeket ért csapások, sem a nagy fejlődés melynek Poroszország katonai hatalma indult. *) Gorcsakov herczeg nem hódolt immár a nemzetközi jog és egyensúly régi bálványainak, nem osztozott némely »minden konzervatív érdek szolidaritását« hirdető előítéletben, s sokkal fenköltebb lélek volt, semhogy jó szomszédjára féltékeny szemmel tekintett volna. Különben nem győzte-e ő is le három év előtt, a Lengyelországért folytatott emlékezetes hadjárat­ban, egész Európát ? A kegyelmes fenségek, a her­­czegnők s nagy fejedelemnők a Biblia asszonyaival elmondhatták, hogy, ha Saul megölt ezret, Dávid megölt tízezeret, reá mutogathattak kifosztogatott rokonaikra, elharácsolt örökükre . Mihajlovics Sán­dor nem irigyelte volt frankfurti hivataltársa, most már az északnémet szövetség kanczelárának ifjú ba­­bérait. Örvendett, hogy Ausztria meg van büntetve, Francziaország vérig sértve, egyebekben pedig azt hive, hogy mi sem változott, csakhogy egy nagy kan­­czelárral többről fog megemlékezni e század tör­ténelme. *) Benedetti, Ma Mission en Prasse, 99. és 254. lap. (Folytatása következik.) Szulejmán basa a törvényszék előtt. A kihallgatás további folyamában Szulejmán megmarad azon állítása mellett, hogy csakis Reuf mulasztása miatt nem szállhatta meg a Balkán szo­­ros utait. Minthogy Reuf épen ennek ellenkezőjét ál­lítja , felolvastatik a Reuf kihallgatásáról szóló okirat. Ezután magát Reuf basát hallgatták ki. E. kiemeli tanú előtt a jenizárai pozíczió fon­tosságát és így szól: Szulejmán basa e kérdésben már többször hallgattatott ki. Ő azt állítja, hogy e pont fontosságát felismervén, annak megtartását ,óhajtot­ta, de nem ismerte az ellenség hadállását. Ön arról biztosíto őt, hogy az­ oroszok zöme Eszkizárában van és az ön kérelmére hagyta meg önnek Szulejmán, hogy hagyja el Jenizárát. Ha ő, így mondja Szulej­­mán, tudta volna, hogy az ellenség Jenizára előtt áll, nem parancsolja önnek az elindulást. R. Effendin! Lehetséges-e az, hogy egy hadosz­tály, a parancsnok parancsa nélkül hagyja el helyét ? Szulejmán azt állítja, hogy nem tudta, miszerint az ellenség azon a vidéken összpontosul. De én meg­mondtam neki. Rodinában tartott értekezletünk alatt vettük a hírt, hogy az oroszok ágyúlövésnyire köze­ledtek Muklis hasához. De Muklis visszaverte az el­lenséget. Már ez mutatta, hogy az ellenség Jenizárát megtámadni készül. Szulejmán pedig azt parancsolá nekem, hogy 3 zászlóalj s néhány lovas hátrahagyá­sával vonuljak el Jenizárából. Én ezt minden főbb tiszttel közöltem. Meg lehet őket kérdezni. E. Miről beszéltek a radinai conferenczián ? R. Szulejmán basa azt a parancsot vette, hogy foglalja el Eszki-Zárát, s én nem mehettem előbb Sumlába, hol a parancsnokságot kellett volna átvennem, míg Eszkizára nem volt kezeinkben. Hadseregem csupán redifekből és mustehafizekből állt; egészen tapaszta­latlan volt és azonkívül 5 zászlóaljnak csak gyuta­­csos puskája volt. Többször indítványoztam Szulej­­mannak, hogy egyesítsük össze csapatainkat, hogy így két erős hadosztályt alakítsunk. Hiába. Miután szóbelileg közöltem vele az ellenség hadállásait, csa­patokat kértem tőle. E helyett még ő kérte el tőlem cserkesz lovasaimat, de ezek nem akartak tőlem meg­válni. Később mégis elküldtem neki egy részüket. Parancsot kaptam, hogy három zászlóalj hátraha­gyásával Eszkizára felé induljak. Én, mindent a tér­képpel igazolva, azt indítványoztam Szulajmannak, hogy Supatkán át át Szukudli-Derébe engedjen men­nem. Szulejmán basa nem egyezett bele. Azt párám csalá, hogy egyenesen menjek Eszkizárába, hova kü­lönben Hulusszi pasa is érkezni fog. Két napig vere­kedtem, de Szulejmán nem tarta meg szavát, s nem iparkodott engem felkeresni. Mikor Jenizárából ki­indultunk, magunk előtt láttuk az ellenséget. Ágyu­­harcz fejlődött, s az ellenség visszavezetett. Másnap nagyobb ellenséges haderő támadt meg. Ekkor erős ágyudörgést hallottunk. Mindjárt világos volt előt­tünk, hogy az ellenség egyúttal megtámadta Jenizá­rát, melytől már 4 órányira voltunk. E. Nem beszélte meg önnel Szulejmán basa a találkozási helyet Eszkizára előtt ? R. Nem. Meg­ígérte, hogy majd fölkeres. Ha azt tudom, hogy nem tartja meg szavát, sohasem hagytam volna el Jeni­zárát. Szulejmánnak az égő falvakból kelle tudnia, hogy közel vagyunk. Az én csatáim következtében könnyen érhetett ő Eszkizárába, mert az ellenség egész hatalmával engem támadt meg, s ő ellene csak lényegtelen katonai tüntetést tett. Gurkó­­lek bizo­­tonyára igazolná állításaim valóságát. E. Tudósította ön Szulejmán barát elindulásá­ról ? R. Egy embert küldtem Szulejmán táborába e sorokkal : »Csoranliba érkeztem és várom önt.« Az ember, kit elküldtem volt, másnap halálra fáradtan érkezett vissza, s azt jelenté nekem, hogy Szulejmán jő. Három órakor ismét egy lovas jelenté, hogy Szu­lejmán jő. Azonban Szulejmán nem jött és segélyt, nem küldött. Ő az én csatáim hasznát húzva, jelen­téktelen csatározás után Jenizárába bevonult. Ne­kem azonban 8 óra hosszat kellett verekednem. Az ellenség tudta, hogy itt gyöngék voltunk és megerő­­síti magát ellenemben. Két hadsegédet küldtem Szu­­lejmánhoz, az egyik visszatértekor halva esett le lo­váról, a másik meg agyonlövetett. Már 1200 embert veszítettem­­ az idő, mikor a segély még használha­tott volna elmúlt már. Ha Szulejmán megtartja sza­vát, Törökország ma nagy győzelmet ünnepelne. E. Az ön által elküldött egyének valamelyike látta-e Szulejmánt? R. Igen. Mehemed bej cserkesz. Ismétlem, hogy Szulejmán basa mindennek oka, a­mi Jeni-Záránál történt. E. E fölvilágosítások és részle­tezések elegendők. Reuf basa aláírja kihallgattatá­­sát. Szulejmán basának engedik át a szót. A tárgyalás következő napján Szulejmán ra­gaszkodik azon állításához, hogy Reuf basa a maga esze után indulva, hagyta el Jeni-Zárát. Ez állítása bizonyításául több táviratot terjeszt elő, melyekből kitűnik, hogy a hadügyminisztérium maga megtilta Reufnak, hogy Jeni-Zárát ne hagyja el. Ő Szulejmán ennélfogva azt a parancsot adá Reufnak : »Ön is­meri a helyzetet és a helységet. Én nem ismerem. Azért tegye meg ön, a mit szükségesnek ítél.« Reuf­nak 3000 lovasa volt, de azért még­sem tartott kém­­szemléket. Nazif bej értesíté, hogy az oroszok Jeni- Zárát meg akarják támadni, de erre nem ügyelt. S midőn Jeni-Zárából kivonult, alig volt háromnegyed órányira, az oroszok már megtámadták e helyet s ő nem sietett vissza annak védelmére. Szulejmán erre hosszú és heves vádat olvas fel Reuf ellen, melyben kifejti, hogy midőn Reuf állását elhagyta, ő nem küldhetett neki segítséget, mivel ezt az oroszok rögtön oldalba támadják. Reuf a­helyett, hogy visszatért volna, elrejtezett az erdőbe, de az el­lenség látta őt, és megverte. Ez az ő hibája, melyért ő felelős. Szulejmán kerestette Reufot az előre meg­állapított helyen, de nem találta ott; ebből látni való, hogy Reuf szerencsétlen mozdulatot tett. Az államügyész kéri az elnököt, hogy Szulejmánnak tiltsa meg ez irat fölolvasását, mivel a kihallgatás még nincs befejezve, s a vádlott szóbeli feleletet tartozik a kérdésekre adni. Ez megtörténvén Szulejmán hevesen kikel az ellen, hogy őt felelősségre vonják egy neki alárendelt tiszt hibáiért, ki csapatait munitió nélkül a legna­gyobb veszélynek tette ki, s midőn később hadügy­miniszter lett, mint biró és vádló lép föl ellene. KÜLÖNFÉLÉK. — Ő felségének a királynak születése napján, aug. 18-án, a várőrségi templomban, s Szent István napján, aug. 20-án a Zsigmond-kápolnában tartandó ünnepies istentiszteleten az államhivatalok testületi küldöttségekkel lesznek képviselve.­­ A honvédmenedék báró Baldá­­csy halálával 600 frt alapítványban részesül, melyet a boldogult még 1876-ban tett és annak kamatait 36 frtot 1876. és 1877-re le is fizette. — Hős Zrínyi Miklós Szigetváron fel­állítandó sikerült emléke Gerenday A. műtermében (molnár utcza 4. sz.) még holnap szerdán látható utoljára, mire rendeltetése helyére szállítják. Eddig is számos látogatója volt az emlékműnek, s valószínű, hogy még a holnapi napot sokan fogják fölhasználni megtekintésére.­­ Az egyetemes tanítógyűlés iránt folyvást nagyobb érdeklődés mutatkozik. A szervező bizottság irodájában (czukor-utczai népiskola) már eddig több mint 300 ingyen szállás ajánltatott fel tanítók számára. A sugárúti tanítónőképző intézet 80 tanítónőnek ígért lakást. Amon Károly józsefvárosi polgár vendégfogadóban bérelt számukra lakást. Baumann Károly háztulajdonos több szobát engedett át stb. A nemzeti színház s állatkert igazgatósága hasonlókép megígérték, hogy mikép a népszínház, úgy ők is tetemes előnyöket adnak a tanítóknak. Több vendéglőtulajdonos és magános a szállás mel­lett kosztot is ígért.­­ A népkönyvtárak terjesztése ügyé­ben Tóth József buzgó tanfelügyelő tervezetét tár­gyalja Pest megye állandó bizottsága a legközelebbi szombaton. Ezen tervezet, melyet nemrég egész ter­jedelmében közöltünk, lehetővé teszi, hogy a megyé­nek minden egyes községében létesüljön rövid idő alatt ily jótékony intézet. Nincs kétségünk fölötte, hogy a tervezet lényegében elfogadtatik. Az ügy ez­által igen lényeges lendületet fog venni s miután Trefort már régebben intézkedett arról, hogy a taní­tók a növendékek beiratásánál e czélra egy pár kraj­­czárt külön szedhessenek s a tanfelügyelőknek is meghagyta, hogy a népkönyvtárak állásáról évenkint jelentést tegyenek hozzá, az ügy országossá alaku­lása már a közel­jövőben várható. — Gyászlap: Baldácsy b. elhalálozását a következő gyászlap jelenti: Bernáthfalvi és Földvári Földváry Kálmán, és neje szül. Szathmáry Julia, Földváry Borbála, férj. Steuer Károlyné, Steuer Ká­­roly cs. kir. főhadnagy, Földváry Árpád cs. kir. ka­marás és honvédszázados, mint unokaöcscse, illetőleg húga, és ezek gyermekei: Földváry Ferencz, Árpád, Béla, Alice, Steuer Matild szomorodott szívvel jelen­tik szeretett nagybátyjuk Véghvezekényi­t. Baldácsy Antal, m. országgyűlési képviselő urnak Rohics- Sauerbrunnban 1878. aug. hó 8-án elte 75-ik évében, agyszélhüdésben rövid szenvedés után történt gyászos elhunytak Hullája Bélán, Esztergommegyében, 1878. aug. 13-a délután 2 órakor fog beszenteltetni és a családi sírboltba elhelyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozatok Bélán 1878. aug. 15-én d. e. 10 óra­kor, a többi uradalmakban pedig 1878. aug. 20-án d. e. 10 órakor fognak az Úrnak bemutatattni. Buda­pesten, 1878. aug. 10-én. Áldás és béke poraira I — Egy feloszlatott hitel szövetke­zet. A nagym. m. kábelügy minisztérium értesítette a fővá­zívhatóságot, hogy miután a Budapesten ala­kult »Hitel« földhitel és biztosító szövetkezet ellen a feloszlatás elrendeltetett, s irataiból kitűnt, hogy e szövetkezet már működése első évének végén jófor­mán szenvedő állapotban volt, s kitűnt továbbá, hogy egész kezelése folytonosan törvény és alapszabályelle­nes volt, elsőbbségi kötvényeket bocsátott ki, bár erre az alapszabályok fel nem jogosították, — mindezek­nél fogva a budapesti kir. kereskedelmi és váltó tör­vényszék, tekintettel arra, hogy a szövetkezet műkö­dését a kereskedelmi törvény 223. §-ban megjelöltektől elütő czélokra terjeszti ki, a kereskedelmi törvény 247. §. 5. pontja értelmében biróilag feloszlatta, a miért is oly felhívással utasítja nevezet hatóságot, hogy fenti szövetkezetnek biróilag tett feloszlatását, s az erre, vonatkozó intézkedéseket hatósága terüle­tén szokásos módon közhírré tétetvén egyszersmind intézkedjék az iránt is, hogy előforduló panaszok esetén az illető panaszosok­ megfelelőleg utasítassanak.­­ A törvényhatóságokat a belügy­miniszter fölhívta, hogy könyöradományokat gyűjt­senek a sárosmegyei Német-Só­vár községben a múlt hónapban dúlt tűzvész által sújtott lakosság részére. A begyülő összegeket Sárosmegye alispán­jához kéri küldeni. — Úti lokomotív. Smidt mérnök Zürich­ben úti lokomotivot szerkesztett, a melylyel e város­ból a közönséges országúton Párisba megy s maga fogja azt útközben igazgatni. A gép rize­s szén-kész­letével s a két kiszolgáló személylyel 128 mázsát nyom. Szombaton este Bázelbe érkezett lokomotivján, hol megpihent, mire folytatta útját Belfortba. —­Nina bíbornok, a pápa új államtitkára 1812. máj. 12-én Recanatiban született. Atyja jegyző volt. Papnak 23 éves korában szenteltetett föl. A bí­bor kalapot 1877. márcz. 12-én nyerte, ugyanekkor lett a Péterfillérek sáfárja. Magas szép férfi, nyájas, Franchival együtt dolgozta ki Bismarck számára a békélő javaslatot. — Gróf Mikes János ma egy lopás miatt, mely az »Angol királynő«-beli ruhatisztitó által a gróf kárára követtetett el, — a lenyitó tör­vényszék elé kényszerült jönni. Mig a sor rá került az ő dolgára, a folyosón várakozott az öreg gróf, kö­rülte jobbról-balról rabok támolyogtak s társaságuk­ban kinek lett volna kedve ? Gr. Mikes tehát isme­rősének, Pap bírónak panaszkodva említette föl, hogy tisztességes várószoba miért nem áll rendelke­zésre. E megjegyzést a biró ur helyeslőleg közölte P­á­r­v­y bíróval, ki is azt szente ki a főurnak, hogy szívesen bocsátana rendelkezésére egy előszobát, ha volna! Talán ha ez ügyet hírlapi fölszólalás tárgyá­vá tenné a minisztérium intézkedését provokálhatná. — Könyvajánlás: Dr. Székely József bu­dapesti kir. ítélő táblai birónak »Büntető eljárás a jövedéki kihágások tárgyában« czimü, s lapunkban is ismertetett munkája iránt a m. kir. pénzügyminisz­térium különleges hivatalos közlönyében a Pénzügyi közlöny I. év 24. számában a következő rendelet fog­laltatik : — Székely József kir. Ítélő táblai biró­­ly czimü munkája »Büntető eljárás a jövedéki kihágá­sok tárgyában«, mely Budapesten, Pfeiffer Ferdinánd kiadásában 44 oldalra terjedő füzetben megjelent, mint szakirodalmunkban hézagot pótló mű, s a pénzügyi közegek által igen czélszerűen használható tanulmány, a m. kir. pénzügyigazgatóságok különös figyelmébe ajánltatik és megengedtetik, hogy azt úgy a saját kebelbeli ügyosztályok, valamint az aláren­delt vámhivatalok, pénzügyőri biztosok és szakaszok használatára hivatalos költségen szerezhessék meg. — Fegyverszállítási ügy. A belügy­miniszter következő körrendeletét intézte a törvény­­hatóságokhoz. 1876. évi márczius hó 31-ről 1554. elő.­sz. a. kelt köriratommal elrendeltem, hogy fegy­verek, fegy­veralkatrészek, lőszer és hadszerek, ki- és átszállítása, csakis a m. kir. kormány engedélye mel­lett eszközölhető. Tekintettel a jelenlegi politikai helyzetre, e fentebbi rendelet akkér módosíttatik, hogy Montenegró, Bosznia, Herczegovina és a szerb fejedelemségre nézve 1876. évi 1554. évi. sz. a. kelt rendelet továbbá is teljes érvényben fennmarad, ugyanazért az ezen tartományokba utalt fegyverek, fegyveralkatrészek, lőszer és hadiszerek ki és átszál­lítása továbbra csakis a m. kir. kormány engedélyé­vel eszközölhető. A többi országok és tartományokra azonban az ismételve idézett rendeletem előtti elj­á­­rás irányadó, és így ezekbe ha a szállítmány, akár a magyar akár az osztrák hatóságok engedélyével elláttatik, mint az 1876. év előtt is történt, a ki- és átszállítás mindenkor megengedendő, miről a tör­vényhatóságot tudomás és mihez tartás végett ezen­nel értesítem. — Napoleon herczeg életveszélyben forgott a múlt napokban. Svédországban utazván ugyanis egy mezőgazdasági kiállítást látogatott meg a svéd király társaságában. Itt egy géphez véletlenül nagyon közel lépvén, ruhája ennek kerekei közé ke­rült. A herczeg csak a király lélekjelenlétének kö­szönhető, ki a gépet rögtön megállitá, hogy a forgó kerekek össze nem zúzták. — Ausztriában szept. 2—23 ig lesz a követválasztás. Összesen 10 tartomány vá­lasztja meg újból a tartománygyűlést,és pedig: szep­tember 2-án az alsó-ausztriai és karinthiai községek; 5-én ugyanott a városok és kereskedelmi kam­rák; 7-dikén a felső-ausztriai községek, 9-dikén a salzburgi, morvaországi és sziléziai községek, s az alsóausztriai nagy földbirtokosok; 10-dikén a karinthiai nagy földbirtokosok és a vorarlber­­gi községek ; 11-én a felső-ausztriai és morvaor­szági városok és keresk­­kamrák, továbbá a sziléziai városok, 12-én a stájerországi és bukovinai községek s a salzburgi és vorarlbergi városok, 14 én a sziléziai nagybirtokosok, a stájerországi városok és keresk.­ kamarák és a vorarlbergi keresk. kamara ; 16-ikán a felső ausztriai salzburgi és karinthiai nagybirtoko­sok, a bukovinai városok és keresk. kamarák; 17-én a stájerországi nagy földbirtokosok és csehországi

Next