A Hon, 1878. szeptember (16. évfolyam, 212-236. szám)
1878-09-11 / 220. szám
tunk egy pár általános észrevételt, mint tanúságot, melyet államháztartásunk tényleges eredményéből levonhatunk. Ha képet akarunk alkotni magunknak a f. év első felében elért eredményekről, akkor a hivatalos kimutatás adatait összegeznünk kell. A bevétel tett 1877 1878 I-ső negyedében 47.191,833 frtot 47.792,039 frtot, II- ik negyedében 45.927,018 » 46.213,224 * Összesen 93.118,851 frtot 94.005,263 frtot. A kiadás tett az I-ső negyedben 68.188,039 frtot 66.120,026 frtot, a II-ik negyedben 50.944,483 » 50.936,344 » Összesen 119.132,522 ftot 117.056,370 frtot. Mérleg 1877 1878 Bevétel Kiadás 93.118,851 frt 94.005,263 frt. 119.132,522 , 117.056,370 . Deficit 26.013,671 frt 23.051,117 frt. Mint ezen számok mutatják, államháztartásunk a megelőző évhez viszonyitva ismét jelentékeny javulást mutat. Ugyanis bevételeink 1. év első két negyedében a megelőző év hasonló időszakához viszonyítva 886,412 írttal növekedtek, ellenben kiadásaink 2.066,152 írttal keresbedtek, és így a végeredmény 2.962,554 írttal kisebb deficitet vagyis kerekösszegben 3 millió frtnyi javulást tüntet fel. Pedig nem lehet szem elől téveszteni, hogy a viszonyok némi tekintetben rosszabbak voltak, mint a múlt évben; nevezetesen a háború előkészületei már rendkívüli kiadásokat is igényelnek, melyek a kiadások némely tételeinél tetemes összeggel szerepelnek, így nevezetesen a közösügyi kiadások f. év első felében 420 ezer írttal meghaladták a múlt évi kiadásokat a megfelelő időben, és a függő államadósságok kamatainál is 120,75 írtra menő kiadás emelkedést látunk. A deficit a f. év első felében, mint már említek, 23 milliót tesz, azonban tévedés volna ebből azt következtetni, hogy tehát az év másik felében is egy ugyanily nagy összegre rugó deficitünk lesz, mert a tapasztalás bebizonyítá, s a dolog természete is azt hozza magával, hogy Magyarország mint par excellence mezőgazdasági állam az év első felében nagy bevételre nem tehet szert, hanem az adók leginkább aratás után folynak be tömegesen, s így a második félévben megtörténhetik az is, hogy sem a harmadik, sem a negyedik negyedben nincs deficit, sőt az első félév deficitjét is törleszteni lehet részben, ahhoz képest, hogy minő aratásunk volt s hogy voltak-e nagy rendkívüli kiadásaink vagy sem. Ez idén meglehetősen jó aratásunk lévén, föl lehet tenni, hogy állami bevételeink a következő két negyedben jól fognak ugyan befolyni , de viszont nem lehet szem elől téveszteni, hogy a háború miatt a hadiköltségek tetemesen emelkedtek s úgyszintén jelentékeny emelkedés lesz a lebegő államadósságoknál, nemkülönben a járadékadósságnál is. Mindezeket tekintve arra lehetünk elkészülve, hogy deficitünk a múlt évi deficithez képest csak kis összeggel fog különbözni, magától értetődvén, hogy inkább meg fogja azt haladni, nem hogy alatta maradna. * A tényleges eredmények a f. év második negyedében, a megelőző évhez viszonyitva, a krajczárok elhagyásával a következők: Bevételek: 1878. 1877. Egyenes adók 15.645,048 15.708,171 Fogyasztási adók 3.458,957 3.118,643 Vámkezelési átalányból 132,406 129,014 Bélyeg 1.853,138 1.894,661 | Jogilletékek 2.941,184 2.975,124 | Felvilágosítások. A bevételek egészben 286,206 frt 25/. krajczárral,— a kiadások 8139 frt 365/ krral kedvezőbb eredményt mutatnak fel mint az 1877-ik év II. negyedében. A különböző eltérések nagyobb részt csekélyek s az egyes évnegyedi eredmények rendes hullámzásából erednek és további indokolást nem igényelnek. Csak a dohányjövedék czimén mutatkozó 157,546 frt 101/2 krnyi bevételi kevesebbletre nézve kell megjegyezni, hogy az a »kivitelre eladott nyers dohányért befolyt összeg« rovatára esik : t. i. 18781 *) Egyenlő tényezők helyes összehasonlítása czéljá: 124,018 frt 04 kr — mint a gömöri iparvasútnak a mult évekből származó pénzfölöslege — és 312,630 frt 21 kr,— mint a boszniai menekülteknek 1875. és 1876. években adott segély fedezésére a közös pénzkészletből nyert összeg — összesen 436.648 frt 25 kr — jelen kimutatásból kihagyandó volt. év I. felében kivitelre eladott nyers dohányért csak 42.242 frt 34 kr, mig az 1877. év I. felében e czimen 565.815 frt 67 kr folyt be; az idén tehát e szerint 523.573 frt 33 krral kevesebb. Ellenben dohány eladás belföldön emelkedett az 1877-ik eső fél évi eredményhez képest 314.114 írttal. Közigazgatásunk érdekében. A jelen közigazgatási rendszer, a községi jegyzők vállaira sulyosodik a legnehezebben, úgyhogy ezek kötelességeik elmulasztása esetén, a kormánygépezet menetét, ha nem állítják is meg, de mindenesetre akadályozhatják. Ezeken fordul meg az egész minisztérium rendelkezése, ők az intézkedések végrehajtói, ők úgy szólva a kormány és nép közvetítői, és ezért ezen hivatal fontosságát és a hivatalnokok nélkülözhetlenségét, különösen falu helyeken, — hol a jegyző csakugyan a falu esze — könnyű belátni. Tekintsük meg az újabb közigazgatási törvényeket, s belátjuk, hogy az ügyek helyes vezetése, elintézése a jegyzői hivatalból ered. — Úgy hogy a községek rendezettsége igen sok tekintetben függ a jegyzőktől. Ép ezen felfogásból indulva ki, nem lehet, hogy szavunkat ne emeljük a jelen nyomasztó körülmények között, ép az állam érdekében. — Folyik az erős harcz Keleten, szükség van a vitézkatonákra, mozgósították a honfiakat az átalános védkötelezettségnél fogva a jegyzőket is. — Ez törvényszerű intézkedés, de vájjon nem nagyobb szükség volna-e reájuk idehaza, nem szenved-e oly kárt a község és a közigazgatás idehaza, melylyel közel se ér fel a hadi tényleges szolgálat. A háborúhoz pénz kell, azt adja az adó, az adóbehajtás főmozgatója a jegyző, ennek távolléte, határozottan állítjuk, hogy az adóbehajtást rendkívül elaltatja, s a község nem teljesíti kötelességét pontosan. A háborúhoz katona kell, a mozgósítás, hogy ily nagy pontossággal történt, nem egyedül a szolgabírák, de főképen a jegyzők érdeme, de most ezek távollétében, nagyon könnyen állhat be zavar. Helyettesítés csaknem legyőzhetlen akadályokba ütközik. Ki fizesse a helyettest ?A jegyző 400 írtjából ? hát a családja miből él, a község, hol veszi azt az újabb terhet, az adóba veti ki, hogy fizesse a nép e terhet, de mikép ? A gabonának ára nincs, csak nem úgy szökik meg a terménytől. De még e háború terhét nem viselheti más, mint az adózó nemzet, ha ezt tekintetbe veszszük, azonnal szemünkbe ötlik, hogy ez által némely község nagyon igazságtalanul és méltánytalanul sarczoltatik. A községek, a közigazgatás és az állam érdeke kívánja, hogy a községi jegyzők szabadságoltassanak s csak a legvégső esetben vonassanak el, fölötte fontos hivatalaiktól. Ez az az egyetlen hivatal, a melyre úgy az államnak, mint a népnek mindennapos szüksége van. Ez a nép tanácsadója, ügyintézője, s ha megtekintjük a községeket, honnan a jegyzőket a hazafias kötelesség elszólította, látjuk a fejetlenséget, s pár nap alatt a rendetlenséget. Nagyon óhajtandó tehát, hogy a községi jegyzők ügyét, jobban szólva a községek és a közigazgatás érdekét úgy a magas honvédelmi miniszter úr, mint a belügyminiszter érdemleges figyelmében részesítse s ha nem találja a hadviseléssel és a törvénynyel öszszeütközőnek, a községi jegyzők szabadságoltatását eszközölje. Különösen ajánljuk a miniszter urak figyelmébe az őszi időt, midőn a jegyzői hivatal oly sok teendővel van elhalmozva, hogy ezek összetorlódása egyeseknek, községnek és az államnak kárt okozhatnak. Közigazgatásunk helyes menete, az állam érdeke parancsolja a községi jegyzők szabadságoltatását, ez az én szerény véleményem, valamint a jegyző nélkül maradt községek kérelme, mondja, hogy a rodostoi görögök rosszabbak a cserkeszeknél ; s Dussi azt állítja, hogy szavait Layard elferdítve közté, mert ő azt írta »these Cristians« (ezek a keresztyének) s a Layard jelentésében »these Greeks« (ezek a görögök) áll. Dussit egy előkelő görög párbajra hívta, de ő azt visszautasíta, s most Dussi nem mer az utczára menni, mert tudtára adták, hogy több görög megesküdött, miszerint nyilvános helyen bántalmazni fogják. Pedig hát az egész incidensnek Layard az oka. Layard angol főkonzul sokat jár most a szultán palotájába, hol szüntelenül a reformok gyors élebeléptetését sürgeti. A török kormány egy tagja azt mondá : »Majd találunk mi alkalmat, hogy az angolokat ismét egy gonosz játékba keverjük, már meguntuk őket. A törökök akarják ugyan az angolok pénzét, de nem az ő tanácsaikat. A kozáni lázadásról az hallatszik, hogy Ahmed pasaki egykor a török önkény ellen Kozánban fellázadt s akkor elfogatott és internáltatott, most hazájába visszatért s a lakosságot ismét fellázitá. Most Sirben (Ciciliában) van, hol a török uralommal elégedetlen örmény lakosságot bujtogatja. 1800 török fogoly most érkezett Belkovba. A embereknek nincs semmijök, félig török, félig orosz öltözetben vannak, s ezért a kormány az ázsiai parton tette őket szárazföldre. A bolgárok és oroszok közt a bolgár érsek miatt majdnem meghasonlás támadt. Az oroszok azt akarják, hogy az érsek Bolgárországban székeljen; a bolgárok ellenben azt kívánják, hogy Konstantinápolyban legyen a székhelye, honnan legtöbbet használhat azon harmadfél millió bolgárnak, kik még török uralom alatt maradtak. Aug. 27-ikén Macedóniában lakó bolgár urak gyűlést tartva, elhatározták, hogy Jósef érseket felhívják, miszerint székhelyét Konstantinápolyba tegye át. Ha az érsek e kívánságnak nem tenne eleget, akkor a pápához fognak járulni, hogy éleszsze fel újra a bolgár patriarchátust Ohridában, minek következtében a bolgár nemzet nagy része önként elismerné a római egyház autoritását. Dijak 119,727 120,551 Fémjelzés 4,202 3,301 Út-, híd- és révvám 10,554 6,232 Dohányjövedék 7.285,793 7.443,339 Lottójövedék 890,706 1.120,758 Sójövedék 3.098,422 3.192,802 Államjószágok 1.137,096 1.128,180 Államerdők 1.104,952 1.224,152Bányászat és pénzverés 4.273,618 3.862,938 Államnyomda 121,088 200,576 Államépületek 9,949 *10,930 Államvasutak és gyárak tiszta jövedelme 350,000 400,000 Ingó államvagyon 555,637 611,769 Különféle bevételek 111,958 87,905 Állami előlegekből 115,808 *99,899 Átmeneti bevételek 140,042 209,309 Posta 1.375,010 1.292,019 Távirda 484,725 390,360 Ménesek 733,309 526,613 A sorsolási kölcsön bevételei 259,855 *169,761 Összesen 46.213,224 45.927,018 Kiadások: 1878. 1877. A királyi udvartartás 1,162.589 1,162.350 Kabinet iroda 30,214 18,510 A főrendi és képviselőház 245,573 234,493 Közösügyi kiadások 5.954,160 5.534,099 Államadósságok, és pedig : Államadóssági járulék 6.679,688 6.788,057 Földtehermentesités és örökváltság 5.770,796 5.537,211 Vasuti kölcsön 71,197 21,546 Gömöri vasúti kölcsön 25,077 33 30 millió frtos kölcsön 814,283 868,776 153 millió frtos kölcsön 1.129,351 2.956,147 Aranyjáradék 113 4894 Keleti vas. államkötvények 154 14,739 1877. évi kölcsön— — Függő államadósságok 203,116 82,365 Vasuti kamatbiztositás 1.912,813 1.700,812 Horvát-Szlavon országok beligazgatása 1.346,975 1.270,735 Viume 23,776 20 531 Állami számvevőszék 29,956 31,867 Miniszterelnökség 76,227 76,624 Ő felsége személye körüli minisztérium 12,966 14,257 Horvát-Szlavon-Dalmát minisztérium 9122 7477 Belügyminisztérium 1.872,169 Pénzügyminisztérium és pedig: pénzügyigazg.s nyugdíjak 2.719,162 dohányjövedék 2.513,125 lottójövedék 475,565 sójövedék 437,976 államjószágok 417,792 államerdők 1.176,460 bányászat és pénzverés 4.849,067 államnyomda 129,302 államépületek 5430 különféle kiadások 71,321 földadószabályozás 385,411 átmeneti kiadások 385,204) Közmunka és közr. min. 2.123,161 Földmiv.-, ipar- és keresk. min. 382,500 Távirda Posta Ménesek Vallás- és közokt. min. Igazságügy minisztérium Honvédelmi minisztérium 662,471 1.181,788 630,056 914,483 2.598,533 1.507,202 1.888,801 2.745,132 2.529,212 788,720 495,603 525,067 1.150,694 4.056,682 123,044 4119 76,366 689,671 2.036,206 223,798 492,810 1.157,119 561,327 1,027.278 2,552.539 1,484.754 Összesen : 50,936.344 50,944.483 a veszélyes Tartuffeur maradt, s a parlament már másnap reggel betiltotta további előadatását. A kültőkép újra zátonyra futott s 1667. aug. 8-dikán már a társaság két színészét: Lagrange-t és La Thorilliére újabb folyamodással kellett a királyhoz küldenie, ki ekkor a lillei táborban időzött. A fejedelem egy perczre ismét gyönge volt : azt válaszolta, hogy új vizsgálat alá veti a darabot s csak azután engedi meg előadatását. A színház a küldöttség távolléte alatt zárva maradt, az ingerültség pedig folyvást növekedett a költő ellen. Hardouin párisi érsek pásztori levelet*) bocsátott ki azok ellen, kik e veszedelmes vígjátékot »nyilvános vagy zárt körben olvassák, olvasni hallják vagy előadatni látják.« Az érsek Tartuffe-öt, noha saját szavai szerint csak hírből ismerő, »igen veszélyes vígjátéknak tartja, mely annál nagyobb ártalmára van a vallásnak, mert a hízelgés és álszenteskedés ostorozásának ürügye alatt, alkalmat nyújt kivétel nélkül minden igaz hívőnek vádolására s azokat ekép a szabadonczek gúnyolódásának és ócsárlásának dobja zsákmányul.« A költőt annyi viszály után, úgyszólván, elfásulva találta az egyházi tilalom, s midőn egy izben szemrehányást tettek neki, hogy még sem cselekedett helyesen, midőn prédikátori hangot használt vigjátékában, nyugodtan igy válaszolt: »Miért lenne nekem megtiltva szónoklatot tartanom, midőn a papok szabadon játszhatnak bohózatot.«*) Sokkal leverőbb volt reá a király habozása, ezért második folyamodványában ki is jelenti, hogy »ha ezután is a Tartuffe-öké lesz a diadal, szinműltására többé nem gondolhat.« Nem sokára azonban újra kiengesztelődik s Tartuffe betiltatásától annak újra feltámasztásáig terjedő időközben írja azon bohózatait, melyekben csapongó jókedve s itt-ott rakonczátlansága teljes erejében nyilatkozik. Moliére négy álló honapig várakozott a királyi elhatározás jobbrafordulása után, míg végre 1669 elején — talán a rendkívül kedvező politikai siker hatása alatt — megérkezett az engedély, hogy eredeti alakjában, minden kihagyás nélkül előadathatja elitéit és átokkal sújtott vígjátékát. XIV. Lajos ez azzal valóban »nagy«-nak mutatta magát, nagyobbnak mint I. Napoleon, ki százötven év múlva úgy nyilatkozott, hogy ha »Tartuffe« uralkodása alatt születik, nem engedi meg szinrehozatalát. Moliére e királyi kegyért drámájának megoltában. *) E levelet először Tascherau közölte Moliére életira t) »Supplément á la yie de Moliére« par Bret. 1773. 66.1. dásában rótta le háláját. Ha a Tartuffe ötödik felvonását ezen szempontból tekintjük, elnézőbbek lehetünk ítéletünkben, mint Moliére idegen bírálói s köztük Göthe, ki azt vetette a költő szemére, hogy Tartuffe-jének rendőri befejezése van. Moliére vígjátékénak négy első felvonásában egy becsületes, de túlbuzgóságában az együgyűségig jámbor embert rajzol, kit Tartuffe annyira hatalmába kerít, hogy ez, családjától végkép elidegenedve, csak azt teszi amit Tartuffe akar, csak azt hiszi, amit Tartuffe mond. A képmutató teljesen körmei közt tartja áldozatát, s állását annyira biztosítja, hogy amidőn gazsága napvilágra jön, mit sem tehet ellene az emberi igazságszolgáltatás . Moliérének nincs más kigázolása: egy rendőrt léptet föl, ki tudtul adja, hogy a király tudomást szerezvén Tartuffe tetteiről, teljhatalmánál fogva magának tartja fenn a képmutatónak megbüntetését. Ez művészi szempontból kifogás alá eshető megoldás, mert a költő vígjátékán kívül eső térről vonta be darabjának cselekvényébe, de emberileg könnyen igazolható, ha tekintetbe veszszük, hogy Moliérenek érdekében állt, hogy épen ezen művében emeljen emléket az uralkodó iránti hálás érzületének. E mellett nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy amidőn Moliére képmutatóját a fejedelemmel ítélteti el, ez által mintegy szövetségessé avatja őt ama hadjáratában, melyet korának képmutató iránya ellen kezdett meg. A rendőr apológiája: — Nekünk oly fejedelmünk vagyon, Ki a csalást és ármányt gyűlöli: Elméje áthat a szivek redőin, Hiába sző rá fátyolt bármi csel, ítéletét mély elme és magas Lélek vezérli bölcsen és szilárdan, Mit indulat nem lep meg, sem szeszély, És végletekre nem kap el soha. Nagy tiszteletben áll előtte az, Kinek szivét szent érzések gyulasztják, De elfogultság nem vakítja el, S miként becsüli s méltányolja az Igazt, gyűlöli a képmutatót, nem az absolut személyes hatalom dithgrambja, mint Moliére egyik különben józan itéletű német bírálója állítja, hanem a szív intéssel vegyes köteles hálája azon uralkodó iránt, kinek ha voltak is hiábái, birt egy kiváló erénynyel, a lángész szeretetével, s akkor mutatta magát legnagyobbnak, midőn meg tudott hajolni Moliére szelleme előtt! Szana Tamás: 1 V. Balogh Lajos, Konstantinápoly, szept. 3. (»P. C.«) A conventió a porta és Ausztria-Magyarország közt még nem jött létre. Zichy gróf négy nap előtt hosszabb tanácskozást tartott a nagyvezérrel, azonban az ügy nem haladhatott előbbre. A porta által ez ügyben tett intézkedések csak növelik a bizalmatlanságot. Ily értelemben fogják föl a hadügyminiszter azon határozatát, hogy Kossovóban megerősített tábor létesíttessék s a 2-ik hadtest, mely előbb Sumlában volt, oda vitetik. Hat zászlóalj, Salonikiből szintén oda indíttatott. Kossova tudvalevőleg főhely a hajdani priszendi vilajetben. Egy hadtest ott tartása, ha az nincs a lázongó albánok ellen szánva, minden bizonnyal aggodalomra adhat okot s nem csoda, ha a diplomatiai testület egy része, már azon nézetnek ad kifejezést, hogy Ausztria-Magyarországnak saját biztossága érdekében egy napon csapatait egész Salonikiig előre kell küldenie. A másik nagy kérdés, mely a portát kiválólag foglalkoztatja, agörög kérdés. A porta el van szánva minden concessiót megtagadni, és Szavfet pasa emlékirata képezi egyszersmind a porta utolsó szavát. Szavfet pasa a minap Argyropuloszszal folytatott beszélgetése alkalmával ezt mondá: »Óhajtom, hogy önök a határigazítás kérdésében ne csináljanak maguknak illusiókat. Mi ilyesmibe bele nem egyezhetünk. Mondja ön ezt meg Conduriousnek, s ha ő jónak látja, kormányával is közölheti azt.« De a görögök az európai hatalmak közbejárásában bíznak. Perouchotte de Longeville aug. 26-án a franczia kormány egy jegyzékét olvasta föl a nagyvezérnek, mely sürgetve felhívja a portát, hogy a görögök jogos követeléseinek a congressusi határozat értelmében siessen eleget tenni. Úgy látszik, Francziaország becsületbeli dolognak tartja Görögországot hathatósan támogatni. A görög kormány egy lépése nagyon felingerelte közelebb a portát. A görög konzuli ügynökök s kivált a janinai konzul titokban nyilatkozatot tett a bégeknek, tudatván velük, hogy ha Epirus és Teszszália Görögországhoz csatoltatnék, szabadságaik meghagyatnának s tökéletes polgári és politikai jogegyenlőség honosíttatnék meg , s egyúttal felhívta a bégeket, hogy tegyenek kisérletet a görög kormány igényei támogatására. A bégek Ahmed Rassim Janina kormányzójának tudomására hozván a dolgot, ez dühös lett s kijelenté, hogy ily üzelmek felingerelhetik a mohamedán lakosságot s ő nem áll jót, nem lesznek-e keresztyén mészárlások. Egyidejűleg kijelentést tett a portának, mely magatartását helyeselte. Layardnak is kellemetlenséget okoznak a görögök. Az angol kék könyvben ugyanis Dussi angol alkonzulnak egy jelentése foglaltatik, mely azt Vasutaink jövője is. Vasutainkat átalában úgy osztályozhatjuk, amint ezt irányvonaluk és forgalmi képességük kijelöli. Ehhez képest tehát vannak : 1. vonalak, melyek az ország középpontjából vagyis a fővárosból indulnak ki; 2. vonalak, melyek amazok közbeeső vagy végpontjaiból veszik kiindulásukat. De szoros értelemben vett vasúti rendszer nálunk nem létezik, mert az a látszólagos szabályosság, amely vasutainkat jellemzi, korántsem oly mérvű, hogy ebből következtetni lehetne a hálózat egyöntetűségére, egészen eltekintve attól, hogy az érintett vonalakon kívül, hazánk még bővelkedik oly sinutakban is, melyek a fővonalakat majd kiegészítik, majd pedig több külön ágra szakasztják. De a legtöbb különbség és eltérés, mely vasút és vasút közt létezik és így igen természetes rugóját képezi a köztük uralgó, élet-halálharczhoz hasonló versenynek, ez onnan veszi eredetét, hogy Magyarországon sem az állam, sem a magánvasutak rendszere szabályozva vagy megállapítva nincsen. A halogatás, melynek következtében ezen kérdés végmegoldása elmarad, hatását bizony minden körülmény közt érvényesíteni fogja és bármily igaz is legyen, hogy az egészséges verseny a közgazdaság mindegyik ágában élénkebb lüktetést , hathatósb és belterjesb működést idéz elő, mégsem tartozunk azok közé, kik a versenyt minden áron fentartani akarnák azon a téren és azon a mértéken túl, hol és ameddig minden túlzás és erőltetés jelentékeny rázkódtatással vagy károsodással jár, aminek érzékeny volta leginkább kitűnik azon tényből, hogy ugyanazon vasutak, melyek egyformán élvezik az állam garantiáját, egymás irányában versenytársi szerepet visznek, nem törődvén azzal, hogy elvégre a kincstár, mely mindnyájukat egyaránt tart dédelgő oltalma alatt, lesz az, ki kénytelen ezen üzletigazgatásnak árát drágán megfizetni. A magyar kormány — szerény nézetünk szent — tétlen nem maradhat a dolgok ilyetén állásával szemben , mert máskülönben oly magyarázatokrapan alkalmat, melyek sehogysem illenek azon magtartáshoz, programaihoz, melyről a jelenlegi minisztérium épen a hazai vasutügyre nézve ten annak idején tanúságot. Vegyük csak számba a hazai vasutakat a föntebbi osztályozás szerint — közvetlenül a főváros, mint középpontból kiindulnak : 1. a magy. államvasutak északi vonalai 1,071,268 km, 2. az osztr. » » » 932,715 » 3. a déli vaspálya » » 645,448 » Összesen 3,786,040 klométert tesznek. Ezen számadatokból még kiderül az is, hog az állami kezelés alatti vasútak, amennyiben a szorosan vett magyar államvasutak 1537.168 km az állami kezelés alatt állók pedig 808.011 , összesen tehát 2345.179 kilométerre terjednek, körülbelül 2/3 részét képezik az összes magyarhoni vasutaknak, míg a pályahossz további 2/3 része a magánkezelés alatti vaspályákra esik; jóllehet tagadni nem lehet, hogy az utóbbiak nagyobbára oly vonalakból állanak, amelyek segítségével az államvasutakkal nemcsak versenyző, hanem az ország tarifapolitikájával is határozottan ellenkező befolyást gyakorolhatnak, amennyiben speciális üzemérdekeik biztosítása végett, a körülmények és kölcsönös egyezmények hozzák magukkal, hogy a verseny alapját, az ő helyzetükből tán kimagyarázható, de a nemzeti forgalmi politika szempontjából egyáltalán nem tűrhető díjleszállítás és más ezzel rokon szállítási kedvezmények árán, igyekeznek a nagyközönség körében minél tartósabban megvetni, így áll azután elő a verseny túlhajtása, valamint ebből folyólag a szabatos, állandó díjszabások hiányának káros hatása. Föltéve azonban, hogy a verseny csakugyan tartós, állandó maradna, nem szabad felednünk, hogy a vasútüzem degenerációjánál még egy harmadik tényező is nagyban van érdekelve, t. i. a kincstár, amely egy-két pálya kivételével, Magyarszág összes vasutait kamatbiztosításban részesíti s amelyre nézve annál kevésbé lehet közömbös a vasutak bárminő üzemvezetése illetve téves tarifapolitiája, minél bizonyosabb, hogy a kamatgarancia útján elvállalt országos terhek — amint tudva van — igen jelentékeny részét képezik évi költségirányzatunknak. Ha pedig már rendes körülmények közt sincs kilátásunk ezen teher enyhítésére, mennyivel aggasztóbbá válik helyzetünk, ha meggondoljuk, hogy az ezen garanciából fölnövekedett kiadási tétel mesterkélt eszközökkel és tekintet nélkül a következményekre, csak fokozódni fog a garantírozó kincstár rovására, de egyúttal az adózó állampolgárok hátrányára is, kiknek fillérei mindenesetre hozzájárulnak a kamatbiztosíték czímén igényelt összegek fedezéséhez. Elképzelhető tehát, hogy így állván a dolgok, nincs okunk fájlalni, ha a kormány elvégre belenyúl a darázsfészekbe és beszüntetni igyekszik azt a viszszaélést, aminek a garantírozott vasutaknál se vége se hosszú; ezt a visszaélést, mely egyrészről a szolid üzlettől a verseny lehetőségét elvonja, mert állandó előzményeket, maradandó díjtételeket a szállító közönségnek nem nyújt; másrészről pedig a díjtételeknek majdnem a szédelgésig vitt árlejtésszerű megállapítása által a kincstárra és közvetve az adózó állampolgárokra is hárít indokolatlan, mert nem szükség parancsolta terheket. Két mód kínálkozik a kormány e célzatának megvalósítására. Az egyik az, mely szerint azon vasutak, melyek már csak névleg szerepelnek magános pályák gyanánt, mert ezekre az állam akár mint nagyrészvényes, akár mint máskép érdekelt fél amúgy is döntő befolyással bír, az államvasutakba föltétlenül beolvasztassanak, ide tartoznak a tiszavidéki vaspálya, a kassa-oderbergi vasút stb., amelyekről lemondanunk annál kevésbé szabad, mivel kibocsátásuk által egyúttal kézből adnak azon leghatalmasabb védszert, melynek segítségével Magyarország az osztrák államvaspálya csaknem domináló túlsúlya alól menekülni képes. Ellenben a másik mód abban áll, hogy a kincstár igyekezzék közvetve venni állami kezelés alá azon vaspályákat, melyek nemcsak hogy jövedelemre nem nyújtanak kilátást, hanem a legritkább esetben mutatván fel üzletfölösleget, a kamatbiztosításra utalvák és e czímen oly terheket vállalnak el, amelyek visszafizetését ma senki sem hiszi; azon vaspályákat tehát, melyek jólehet úgy tervezvék és építvék, hogy önállóan igazgattassanak, a lefolyt üzletévek számadataival kellően illustrálták, hogy nagy szervezetű, de kevés jövedelmű közlekedési eszközök több kárt mint előnyt hoznak az országra nézve, mely kötelezettséget vállalt a befektetett tőkék tisztességes gyümölcsöztetésére. Ép vasútügyünk körében, a kormány legújabban igen szerencsés tapintatot tanúsított, amidőn a dunadrávai (báttaszék-dombóvár-zákányi) vasút üzemét és igazgatását a társaságtól elvállalta, ennek fejében pedig a társaságnak oly bérösszeget fizet, mely aligha haladja meg azt a terhet, melyet az évi kamatbiztosíték képez, mert az tudvalevő dolog, hogy a duna-drávai vasút egyike volt azon vaspályáknak, melyek a szükséglethez képest évente tetemes hiánylattal küzködtek. Nem tagadhatjuk, hogy hasonló helyzetben van az alföld-fiumei, a magyar nyugati és a magyar ésszakkeleti vasút; mindháromnak építésekor vérmes reményeket tápláltunk; mindhárom oly apparátussal jön kiállítva, mintha csak a részvényesek jövedelme egyrészt és a kamatgaranciának fölösleges volta másrészt biztosítva volna. Pedig mily fájdalmassá vált a kiábrándulás, amidőn tapasztaltuk, hogy e pályák egyhamar nem fognak lemondani a kincstár támogatásáról ! Ezzel körvonalazni akartuk a kormány legsürgősb actióját , de befejezettnek ezt csak úgy és akkor tekinthetjük, ha a kormány lassan kint bevonná a rendszerezési ügyletbe a többi garantírozott vasutakat, valamint a biztosítékot nem élvezők közül a vágvölgyi és a győr-sopron-ebenfurti vasutat is, melyek mindegyike illő adminisztratió alatt, az államvasutrendszert nemcsak kiegészítenék, hanem azt jóval még életképesebbé tennék. Összesen 2.650.431 km hosszban. Ellenben a fentebbiek közbeeső vagy végpontjaiból kiindulók, még pedig : 1. a magy. ál vasutak keleti vonalai 605.093 km. 2. » északkeleti vasút » 578.146 » 3. » kassa-oderbergi » » 303.072 » 4. » tiszavidéki » » az arad-temesvári vasúttal) 641.990 » 5. az alföld-fiumei vasút vonalai 302.230 » 6. » első erdélyi » » 290.713 » 7. a magyar gácsországi » 120.631 » 8. a magy. nyugati vasút » 307.215 » 9. a mohács-pécsi » » 68. 27 » 10. a pécs-barcsi » » 69. — » 11. a duna-drávai » » 166.021 » 12. a győr-sopron-ebenfurti » 54.557 » 13. a vágvölgyi » » 177.529 » 14. az arad-kőrösvölgyi » 111.816 » A Zrinyi-emlék leleplezésének ünnepe. (Eredeti tudósítás.) Szigetvár, szept. 8. Szept. 7-én, mint Zrínyi s vitézei halálának 312-ik évfordulóján, Szigetvár s vidékének polgárai ünnepet, nemzeti ünnepet ültek , leleplezték az évek óta összegyűjtött filléreken vásárolt Zrínyi-emléket. Kora reggel taraczklövések jelezték az ünnepélyt, a város díszbe öltözött. Minden házról nemzeti szinü lobogó lengett s csak a templom tornyáról jelenté egy fekete lobogó, hogy a nemzeti örömünnep, melylyel a haza hű fiai iránti háláját készül leróni, — lényegében, tekintve a gyászos emléket — mégis gyászünnep. A munka szünetelt, a boltok zárva maradtak s 8 órakor mindenki ünnepi köntösben sietett a vasúti állomásra, a vendégek ünnepies fogadtatására. Számos vendég kíséretében érkezett a »Pécsi dalárda« és a pécsi városi zenekar s az utóbbival élén történt zászlókkal az ünnepies bevonulás. Tiz órakor tartatott a kath. templomban — török időbeli építményben — gyászistentisztelet, melyen a »pécsi dalárda« egy külön ez alkalomra készült gyászmisét énekelt. Az istentisztelet után az ezrekre menő díszes közönség a szobor elé vonult, ahol a dalárda Bethovennek »Isten dicsősége« czimü örökszép kardalával kezdé meg a leleplezés ünnepiességet, mire Németh Zsigmond, samboi ref. lelkész s utána a közkedvességü Bárány Gusztáv, Somogy megye főügyésze, szép hazafias beszédekkel ecsetelték az ünnep jelentőségét, nem különben Zrínyi viszályos korát rendkívüli hazaszeretetét, uralkodója iránti hűségét s haláláldozatának nagyszerűségét s nagy fontosságát. Bárány szavai ép oly gyönyörűek mint szivrehatóak voltak s nem egy szem könyezett, midőn a jelenleg is a török ellen harczoló gyermekeinkre utalt. A szónoklatok végeztével a dalárda eléneklé az »Isten áld meg a magyart« s e magasztos hangok mellett hullt alá az emlékről a lapol s előttünk állott a népkegyelet emelte emlék, koszorús költőnk e szavaival : »Honfi ! ha fellépendsz düledék várára Szigetnek, Sírva ne említs szót sajnos e'este felöl; Ott hős Zrínyi körül bátor daliái nyugosznak, Gyönge panasz szózat bántja nagy álmaikat.« Az emlék egy vagy három méter magas, díszítés nélküli, kissé erős kőtalapzat vörös márványból, melyen egy érczből öntött óriási oroszlán — kőszült, harczi állásban, fegyver s diadaljelvényeken állva, mintegy jelképezi az elesettek rendkívüli erejei s bátorságát. A talapzat hátulsó oldalán következő felírás olvasható: Zrínyi Miklósnak Szigetvár és vidéke. Szigetvár hősi védelmében elesett 1566. szept. 7-én. Ez emlék felállittatott 1878. A leleplezési ünnep végével feltüzetett az emlékre az úgynevezett Zrínyi-zászló, mely Szigetvár levéltárában őriztetik. Az egész zászló csak akkora, mint egy nagy zsebkendő s époly dúsan mint művésziesen van hímezve arany és ezüsttel, közepén nagy