A Hon, 1878. szeptember (16. évfolyam, 212-236. szám)
1878-09-17 / 225. szám
t thon oly locomotiv módra szedtek és szednek magukba, a törvényhozás összeilléséig is csak kap egy-egy kis biztossági szellentyűt, mi ha meg nem történnék, »baj lenne, mit úgy sem maga is megbánna« — a »Deutsche Ztg.« meg pártfelei. Kiváltképen ezek. — Az orosz csapatok elutazásáról ezt írja a »D. Tel.« múlt pénteki kelettel. Orosz csapatokkal zsúfolt hajók szállnak tengerre naponta San Stefanóból. Idáig 45.000 ember kelt hajóra és tért vissza hazájába. Todtleben tánoknak bucsulátogatása volt ma a szultánnál s ő rövid idő múlva Rodostóba megy, ahova, mint értesülve vagyok, e hó 19-ike körül áttétetik az orosz főhadiszállás. Skobelev tlik,ki aczár szárnysegédévé lett kinevezve a 17. és 4-ik hadosztály vezényletét, mintegy 20,000 főnyi sereg fölött, megtartja és a végleges kiürítést fogja ellenőrizni, aztán visszavonul előbb Csataldiába s aztán Csurluba, mielőtt Drinápolyba menne. Skobelev pár nap előtt azt tanácsolta a török hatóságnak, hogy az előőrsök az orosz és török hadsereg közt a kölcsönös bizalom jeléül szüntettessenek meg. Az oroszok tényleg katonákat soroznak be Kelet-Ruméliában, ami a berlini szerződés flagráns megsértését képezi. Baker pasa most mintegy 8 zászlóalj fölött parancsnokoskodik. — Horvát lap a sziszek-novii vasútról. A zágrábi 10szor azokon veszi a magyar miniszterektől, hogy a sziszek-novii vasúti vonal építésére az engedélyt nem akarjuk megadni. Nevezett lap szerint indemnitást lehetne kérni az országgyűléstől utólag e vasút építésére nézve, amint kérni fognak a honvédségre vonatkozólag, kik ellenséges területre lépnek át, — az engedélyt reá annál inkább megadhatná a kormány, mert azon vasút építése a hadseregre nézve elkerülhetlenül szükséges, az államra nézve pedig legkevésbé káros. A király, ki annyi jót tesz Magyarországért, s a hadügyi miniszter, valóban sajnálhatják, hogy a magyar kormánynak ellenszegülése miatt a monarchiára nézve oly szükséges vasút építése elmarad. Hogy mit jelent a magyar országgyűlésnek beleegyezése a szóban levő vasút építésére nézve, arról tán nem is kell szólni. Ha az országgyűlés beleegyeznék is, ami nem valószínű, a nagy magyar antipathia mellett az occupatió ellenében, a concessió későn érkeznék, s a télen aligha lenne valami a dologból, s ha ez évről elmaradna, akkor végleg is elejtethetnék az egész ügy, ami csakis a monarchiára nézve lenne a legkárosabb hatással. A szóban levő eset is azt bizonyítja, hogy mily baj az, ha egy monarchiában két egyenetlen elem viszi a kormányzatot.« Nem ez a »baj«, hanem az, hogy a horvát atyafiak mint mindig, úgy most is extra-wurstot kívánnak a maguk számára s ki akarják zsákmányolni a monarchia mostani helyzetét a saját javukra,— palástolván a horvát érdekeket a monarchia érdekeivel. Ez a baj, tefr’ A ‘ gül semmi-e a régi európai egyensúly oly roppant felforgatása s egy határos állam oly mértéktelen, oly óriási megnagyobbodása. »A nagyság viszonylagos valami s állam, ha ugyanakkora marad is, tényleg kisebbedik, midőn uj erők csoportosulnak körüle.« E mondás, melyet III. Napóleon Szadova után mondott, nagyon alkalmazható Sedan óta Oroszországra is, mert senki sem állíthatja, hogy a párisi szerződés 3-ik czikkelyének megszüntetése fölér a Poroszország által Európa közepén maga körül csoportosított erőkkel. Ami keleti reménykedéseit illeti,azok nagyon kérdéses természetűek, mint minden örökség után való leselkedés; a beteg már annyiszor megcsalta orvosai várakozását, már alig lehet hinni a halálos válságoknak, melyek czélja lenne, hogy elvigyék a más világra, s tán Oroszországnak nincs is oka valami nagyon rossz néven venni a végvonaglás ez elhúzódását. Mert az még kérdés, hogy vájjon Oroszország már nagykorú-e s képes-e már átvenni az örökséget, hogy elegendőkép föl van-e szerelve ily nagy vállalat vezetésére, szóval hogy rendelkezik-e a szükséges katonai és pénzerővel, valamint a nélkülözhetetlen közigazgatási személyzettel, hogy hasznára fordíthassa ez elannyira különböző mint terjedelmes uradalmak birtokba vételét. Európai tartományokat nem lehet úgy foglalni el, mint az Amur s a Sur-Daria partján fekvő vidékeket; itt kockáztatja az ember, hogy a Duna és a Balkán népei közt nem egy kormányozhatatlan Lengyelországra akad, s a törvény egyenlősége, a svéd egyformasága, nem könnyen lesz helyreállítható oly országokban, melyekben a kard uralmától kezdve a parlamentáris rendszerig a legkülönbözőbb intézmények virágzottak egymás mellett- S azon fölül Törökország átalakulása nem fogja-e maga után vonni a muszka nép átalakítását is s a történelemnek nem fog e tetszeni, hogy ez alkalomból ismételje a Graecia capta nagy és hatásos lecskéjét ? Oroszország a mai Oroszország lesz-e akkor is, ha a keleti félszigeten uralkodni fog, s Bosporus az űrszint hullámaiban fürdő birodalom fővárosa maradhat-e tovább is Finland jeges partjain ? Komoly s homályos problémák ezek, melyekkel szemben meg van engedve a kérdő tekintet, a tűnődés, az aggály s a kételkedés. Ami nem kétséges az az, hogy a döntés órájában Poroszországtól fog függni a feltételek kikötése s a kárpótlás meghatározása. Nem hálaadósságot fog ő akarni lefizetni akkor, hanem új vásárt kötni. Beleegyezésének árát Hollandban, Jutkáidban, vagy Ausztria német tartományaiban fogja-e keresni? Vagy tán a Visztula vonalban, vagy a balti tartományokban ? (Folytatása következik.) Az okkupáczió. Bosznia legészakkeletibb részén is megindultak és pedig jó sikerrel a hadműveletek. Csapataink e tájon is átlépték a Szávát s Szamács és Brcska felöl törnek most a Possavinába, melyben a fölkelés tudvalevőleg nagyon erős és igen makacs. Midőn örömünknek adnánk kifejezést a fölött, hogy e tájon is megkezdők sikerrel az operácziót, nem hallgathatjuk el csodálkozásunkat a fölött, hogy Szamács, mely a tőszomszédunkban van, szorosan a Száva jobb partján, még csak most esik el, hat heti hadjárat után. Hogy e vidékre senki sem gondolt eddig ! A Possavica bejárata mindeddig érintetlen maradt csapatainktól. Pedig ha már eleinte e tájon is történik a benyomulás, Szapáry gróf nem talált volna oly nagy ellenállásra s meg lettünk volna kimérve nem egy áldozattól. Nekünk úgy látszik, hogy a szamácsi átkelés és átalában a hadműveleteknek az északi Possavinában is megkezdése által ezen mulasztást akarják helyre hozni. Ha csapataink e tájakon a Drina mentén fölfelé nyomulnak, a Szapárynak ellenszegülő inszurgensek hátába kerülnek, kik akkor két tűz közé szoritva, könnyebben meghódolnak . . . No de csitt! Épen ez alkalomból s a szamácsi átkeléssel egyidejűleg adják meg aWinkl-et Bécsből, hogy a hirlapok ne bocsátkozzanak oly fejtegetésekbe, melyek károsak lehetnek katonáinkra. Tehát nem folytatjuk tovább. A ragusai munkásegyesület a következő hazafias felhívást bocsátotta ki: Munkás testvérek! Ama komor homály, mely István, az utolsó boszniai király halála után az arany, büszke Boszniát s néhány évvel később a sziklás Herczegvinát is elfödte, most, négyszáz év után eltűnik pompája előtt annak a koronának, mely a hasburgi trónon fénylik. A mi szláv nemzetünk egyesülése a Drináig most a Habsburg-ház hatalmas védelme alatt valósággá lesz. Amit savoyai Jenő győzelmes hadvezér VI. Károly alatt csak megkisérlett, azt most keresztül viszi oly császári hadvezér, a ki szláv eredetű. Szerajevo és Mostar ormain a mi osztrák lobogónk leng. És Herczegovina legszélső zuga csaknem négyszáz éves rabszolgaságtól van megszabadítva. Trebinjében is a mi osztrák lobogónk leng. Munkás testvérek! Boszniai és herczegovinai testvéreinktől és rokonainktól nem vagyunk többé elválasztva. Ferencz József legkegyelmesebb császárunk, horvát királyunk védnöksége alatt Bosznia és Herczegovina megint nyitva állanak tevékenységünk számára, hol őseink kereskedés és közlekedés által vagyont szereztek s ez alapon lett Ragusa a délszláv műveltség bölcsője. Azért, munkás testvérek, egyhangúlag kiáltjuk: Éljen !Ferencz József, horvát királyunk ! Éljenek a császári hadvezetők Boszniában és Herczegovinában, Philippovics és Jovanovics! Éljen a császári (királyi) hadsereg! A ragusai munkás egyesület igazgatósága. Ragusa, szept. 1878. Következik hét aláírás, Bosnyák betörő csapatok területünkön. A »P. L.«-nak írják Sziszekből. Ide és Károlyvárosba, úgyszintén vidékére még mindig érkeznek menekülők, kik mindenüket elvesztették s rémes dolgokat beszélnek ama vad garázdálkodásról, melyet a betört boszniai gyilkos gyújtogatók az azelőtti szluini határ területén vittek végbe. Valószínű azonban, hogy e több mint ezer, sőt némely hír szerint több mint kétezer embert számláló csordákat mostanig nagyobbrészt túlhajtották a határon, mivel Szluinból már több nap előtt indult Reinländer vezérőrnagy dandára a 48-ik számú Erneszt főherczeg gyalogezreddel és a 16-ik vadászzászlóaljjal, néhány ágyúval együtt Protecseni-Kamen, Ljeslovac és Laljevac vidékére gyors menetben, részint, hogy a bandákat hajszolják, részint, hogy Zách tábornok Zavalje melletti dandárénak segítségére menjenek. Itt azt beszélik, hogy Zách vezérőrnagy előtt nem lehetett ismeretlen Török-Horvátország fölkelő lakosságának ama czélja, hogy a mi területünkön rabló betörést kísértsen meg, mivel ez a határ hoszszában minden ember előtt hetek óta tudva volt. Ha a boszniaiak, mohamedánok parasztjainkkal az erődökben hetenkint egy vagy kétszer összejöttek, nyilván mondták nekik : »Tudjuk, hogy katonáitok hozzánk akarnak jönni. Jól van! Ha ők hozzánk jönnek, mi hozzátok megyünk s mindent leölünk és leégetünk, mint a hogy atyáink már többször tették nálatok.« Ezért kértek a határvidékiek fegyvert, de hasztalanul. Most, mint mondják száz és száz fegyverek és töltényekkel teli ládát küldtek ide, hogy azokat a lakosság közt szétoszszák. Nem emlékeztet-e ez ama csapóajtóra, melyet helyesen zártak be, miután a tehén már kint volt. A hadsereg élelmezéséről a következőket írják B ró d bó 1 szept. 12-én a »M. H.«-nak: Kötelességszerű eljárás kényszerít alapos tapasztalatokra. A hadsereg élelmezése, mint talán tudják, két részre oszlik. A fővállalat a Boszniában operáló hadtestek élelmezését viszi s kötelessége az e hadtestek számára szükséges czikkeket ide s Eszékre szállítani. Ez nagyban viszi az üzletet. De vannak ezen fővállalaton (Pongrácz, Deutsch és Weisz) kívül még olyan apró vállalkozók is, melyek az országon s határokon átvonuló ezredeknek szállítani kötelesek mindennemű ételt és italt. Nem tudom, hol és mikép válogatták össze az apró vállalkozók csoportját, de annyi szent, hogy az amiék hanyagok. Ezeknek pedig alkalma van mindent előteremteni az országban, mégis rendetlenségeket kell tapasztalnunk náluk.Magam láttam, hogy egy kis faluba megérkezett ezred katonaság a kávét nyersen kapta a vállalkozótól. Most már mit tegyen a szegény baka a pörköletlen kávéval ? Ott elkezdték maguk a szakácsnők mesterségét gyakorolni s bár orruknak tetszett a szag, de nem sokra mehettek vele. Egy Gr r 6 sz nevű »apró vállalkozó« még olyan öreg ökrök húsát vitte a katonaságnak, hogy ember volt, a ki megrágta, pedig a husszállitás aránylag a legkönnyebb, mivel az ökör maga megy, míg a kávét, kenyeret, lisztet vontatni kell. Szerencse, hogy a Pongrácz, Deutsch és Weisz felé consortium, a fővállalkozók tisztességesen megfelelnek feladatuknak úgy az élelmi czikkek, mint a bor szállítása tekintetében, mert a szegény katonának ugyancsak kevés harczkedvük lehetne, ha Boszniában is úgy látnák el őket, mint útközben oda. A nagy consortiumról mindenfelől jó híreket hallok; az élelmezési főparancsnokságnál semmi panasz nem hallatszik róluk, tehát úgy hiszem megfelelnek a szerződésileg kikötött feltételeknek. Eddig már 3 millió frt értéket szállítottak. Egy Jellasich-ezredbeli tartalékos a Száva mellől Samáczról ezeket írja szept. hó 10-én : írtam, hogy az 52-ik tartalékezred itt van a Száva partján, hozzájuk osztották be a Jellasichtartalékosok több századát is. A Száva folyó van oly széles, mint Budapesten a Duna s igen sebesen folyik. Itt ezen a tájon ment át Szapáry gróf a táborával, de a fölkelők e helyet ismét elfoglalva tartják. Jelenleg tehát farkasszemet nézünk a vizen át. E vidék Szlavóniának az alsó széle , szép és termékeny, csakhogy igen tunya nép lakja. Bosznia átellenben igen szép lapály egy darabig, de beljebb óriási hegyek mutatják koronáikat, melyeken táboraink vannak, amelyekkel nekünk is egybeköttetésben kell lennünk. A fölkelő török csapatokat vagy elfogni, vagy összetörni kell. Szeptember 4-én és 5-én éjszaka elfogtunk 6 spiont, kik a vizen jöttek át csónakon. Nem tudjuk, meddig maradunk itt; ha összeszedődünk, átmegyünk a nagyszámú fölkelők közé. A hidászok éjjel-nappal dolgoznak , a hídon körülbelül 14-én megyünk át a Száván. Az nem tetszik nekünk, hogy sóba se vetkőzhetünk le. Mióta (t. i. aug. 28. óta) Székesfehérvárról eljöttünk, csak két éjszaka voltam levetkőzve. Rendes ágyam a kemény föld, vánkosom a keményre kipakkolt borjú, takaróm pedig a felhők, vagy a csillagos ég. Felöltözve alszom egy-két órát éjenkint. A férgek bántanak minket. Csak addig írhatok dolgainkról, míg Boszniában nem leszünk. Azután minden levelet átolvasnak. E levelemet is 5-én kezdtem el, de nem végezhettem be, mert alarmirozták a regimentet. Harmadszorra végeztem be csak 10-én. Banyalukából a »Sopron« a következő két levelet közli: — szept. 4. Most vagyok először azon helyzetben, hogy távozásom óta téntával irhatok, miután Banyaluka várába vagyunk beguartkrozva. Édes atyám, tán nem veszi rossz néven, ha Bosznia leírásával néhány sort elfoglalok , mert úgy hiszem nem lesz érdektelen azon országot, habár csak írásban is szemtanúk után némileg megismerni, melynek birtoklásáért már annyi magyar vér folyt s Isten tudja jövőben nem fog-e még folyni. Bosznia, eltekintve nyugati részein fekvő hegylánczait, határozottan állítom, szép és munkás emberekkel benépesítve, termékeny ország lenne s idővel az osztrák-magyar birodalom egyik jövedelmi forrását képezné, mire a természet által neki adott kincsek, már mintegy kijelölték. Hogy mindidáig ezen ország ily elhanyagolt s műveletlen állapotban van, népei tanyaságának tudható be, mely némileg a tulmeleg éghajlat okozta rossz levegő által menthető. A mi magukat a lakókat illeti, azok két nemzetre s úgyszintén két vallásfelekezetre oszlanak. A keresztények közlékenyebbek, mig ellenkezőleg a mohamedánok respective törökök egészen elzárkózottak s látszólag csak maguknak élnek. Vallásos a török a tulságig ; viselete tökéletesen megegyez az újságokban leirottakkal, mig a bosnyákoké, egy ing és gatyából áll, a fez egyiknél sem hiányzik s csibukjától egész nap nem válik meg. Banyaluka városnak egy része, mely a török főmecset körül épült, romokban hever; a vár melyben elhelyezve vagyunk, tökéletesen el van hanyagolva. A város lakossága körülbelül 15000. Boszniának országutjai kitünőek; úgyhogy a marscholás azon nem rossz csak ne volna oly sok. — Szept. 5. Jelenleg Banyalukában tanyázunk, melyet két napi mars után értünk el. A mars alatt oly rekkenő és tikkasztó meleg volt, hogy 12 ember napszúrásban elhullott. A marsok nagyon hosszúak és inkább futásnak nevezhetők. Én magam is kidőltem, de ma már semmi bajom sincsen. Banyaluka igen szép vidéken fekszik, a város maga nem szép, utczái rendetlenek és mint minden törökvároséi piszkosak. A szebbik része augusztus 14-én porrá lövetett melyet midőn megtekintettem, igazán rémülést éreztem magamban. A házak már téglából vannak épitve. A nép rest és tanya, pedig föld igen jónak látszik, de nincsen művelve. Ezer meg ezer hold fekszik parlagon. Gyümölcs oly sok van, hogy annyit még soha sem láttam, nem is drága, mert 2 krajczárént a katona sapkát tele adják. Minden egyéb azonban méreg drága, mert itt semmit sem készítenek; gyár és egyéb üzlet nincsen. A nép most már látszólag hozzánk húz, de azért mégis szuronynyal járunk a városban. Meddig maradunk itt, azt közülünk senki sem tudja. Újságot nem olvashatunk, mert ide nem jár, pedig valamit a háború állásáról is szeretnénk tudni. Szlivájból (Szlavónia) szept. 5-ki kelettel a következő érdekes esetet írják a fennebb említett lapnak : Ma délután előőrsi szolgálatba megyek, a Száva part hosszában. — Túl vannak az erdőboritotta bosnyák hegyek, mig az innenső part síkság, s vizenyős helyekkel telve. — A legénység a meleg napokban kétszer fürdik a Szávában, persze a fürdés alatt egy kis csapat őrt áll. — Kapitányom (sz.-fehérvári fiú, Fasching nevű derék ember) tegnap átúszott a Száván, s kiszállt a bosnyák parton, hol a bosnyákok összefutottak, mit a legénység innen aggódva s borzadva nézett. De kapitányom bátran lépett a bosnyákok közé, zsmót kiáltva, velük kezet szorított, s ők elbámulva, még dohánynyal, kínálták, kis időzés után sértetlenül visszaúszott. Ő volt első ezredünkből a bosnyák földön. Egy esztergomi fiú Szerajevó bevételét következőleg írja le az »Esztergom«-ban. Augusztus 15-én Kakanjnál találkozott hadosztályunk legelőször az ellenséggel, s ott voltam először tűzben. Másnap Mokrinogánál újra találkoztunk a felkelőkkel s 5 órai harcz után visszavertük őket. 17-én Visokánál 9 óráig tartó ütközetünk volt s az ellenséget visszavertük, sebesültünk és halottunk e 3 ütközetben nem sok volt mert az ellenség nyomorultul lőtt, s daczára annak, hogy Visokánál már nagyon nagy számmal s ágyukkal ellátva voltak,mégis nem nagy veszteséggel elvertük őket. 18-án Szerajevó felé mentünk s azon napon ellenséggel nem találkoztunk, hanem délután midőn Szerajevóhoz 3/3 óra járásra lehettünk, megállították hadosztályunkat s letáborozni parancsoltak. El nem tudtuk gondolni, hogy mi történt, mert azt hittük, hogy még aznap — 18-án — be fogunk békésen vonulni ; ezen hiedelemben azonban csalódtunk. Hogy valaminek történni kell, vagy kellett, azt gondoltuk, az ordináneztisztek szaladgálásából s a tábori távjelző folytonos működéséből. Estre későn csakugyan jött a rendelet, hogy éjjel 1 órakor indulni kell a táborból, melyben a tüzet égve és jól megrakva kell hátra hagyni. Egy órakor azután elindultunk a Mollináry ezred és a 9-ik vadász zászlóalj, s megmásztunk egy 470 méter magas hegyet, hogy Szerajevó észak-nyugati részére kerülhessünk, ahol egy régi vár s egy újabb citadella fekszik. Reggel 5 órakor estek az első fegyverlőszerek ránk, mit azonban nem viszonoztunk, hanem folytattuk a felvonulást, fél hat órakor a balszárnyon álló vadászok megkezdték a tüzelést, és egy üteg hegyi tüzérség, mely azután általános lett. 11 órakor a jobbszárny, melyen legszélső az én századom, — a 2-ik század volt — rohamra vezényeltetik a város szélső házai ellen, mert onnan jobbszárnyunk kereszttűz alá esett,a roham hála istennek sikerült, de azután bent a városban volt legtöbb bajunk, másfél órán keresztül utczai harctunk volt, melyben még a török asszonyok is részt vettek, s mint nőstény oroszlányok védték hazájukat; itt vesztett századunk legtöbbet, 5 halott és vagy 18 sebesült maradt ott. Minden egyes házat külön kellett ostromolni s elfoglalni. Végre a bakák felgyújtottak egy házat s úgy tudták beljebb nyomni az ellenséget. Minél beljebb mentünk azonban, a harcz annál inkább csendesült; fél egy órakor elértük a keresztyén városrészt, hol a lakosság szivarokkal, dohánynyal s rummal fogadott bennünket, s még kezeinket is csókolták. Egy órakor a konakhoz értünk, ahol a török hatóság által barátságosan fogadtattunk, s a tisztek kávéval traktáltak. Ez azonban csak az északnyugati részen történt. Hogy a nyugati és déli részen mint esett meg, azt nem tudom. A várba legelőször a Molináry-ezred 3., 8., 10. százada és a 9-ik zászlóalj rohant be egy időben, d. u. 1 órakor. A várban lőszer, sok sátor és 14 ágyú jutott birtokunkba. Derventből szept. 7-diki kelettel a következő levelet közlé az »Elm« : Folyó hó 1-én reggeli 5 órakor elindulunk Eszékről s 3 napi marsch után Sirokopolje, Verpolje és Trnyene s Sibin községeken keresztül e hó 5-én megérkeztünk a határokra Broodban. — Másnap reggeli ’/25 órakor léptük át a határt a Száván átmenve s hosszú és fárasztó marsch után délután 1 órakor érkezünk Derventbe s ma délután 2 órakor pályázunk, de csak per fuss Doboj felé, hol tegnapelőtt nagy ütközet volt a felkelőkkel. — Ez ütközetnél részünkről kevés esett el s sebesült is csak 150 lett, de annál nagyobb volt a veszteség az ellenség részéről, ugyannyira, hogy ez ütközetet döntőnek mondják. — Mint hallom, az ellenség foglyait rögtön felkötik. — Elleneink igen rossz lövők s ez egyedüli szerencsénk .. Az élelmi mód meglehetős, hanem a marschok e tikkasztó hőségben s borzasztó porban tönkre tesznek. — Az idő viszontagságai által egészen felismerhetlenek és eltorzítottak vagyunk; a hőség vörhenyes barnára festi a rerbőreinket, a por és szélvész kipattogtatja azt. Az itteni lakosság valóságos torz alakok ; kiaszott, fekete bőrűek, török viseletű piszkos rongyos alakok. — E tájon nyelvük hasonló, lehet mondani azonos a horvát nyelvhez. Magukat katholikusoknak mondják, daczára, hogy török mecsetjeik az ellenkezőt tanúsítják, s tettetve szitkot szórnak a törökre. E tájon nem látni egyebet, mint gyerekeket, asszonyokat és öregeket, a többi mind összpontosítva van. Tájéka csinos, hegyvölgyes és erdős. Szántóföldje kevés van, de mivelés által lehetne előállítani, hegyeit jobban kellene befásitani, országutai nagyon rosszak, azokat jelenleg igazítják egész erélylyel utászaink. — Atalán itt minden legnagyobb tétlenségre mutat s mivelés által idővel virágzó ország lehet. Ezek után Isten veled, kedves Józsim s mindnyájatokkal, add át kézcsókjaimat tisztelt nődnek s sógornőidnek, csókold a kis Olgierát, nemkülönben téged is szellemileg ölel.... XVII. Kimutatás a boszniai és herczegovinai fölkelők elleni ütközetekben elesett, megsebesült és eltűnt harczosokról. Mokrónál, szept. 3-án, a 38. sz. Mollináry (kecskeméti) gyalogezredtől, elestek: Mukaczynski Sándor hadnagy, Illés Sándor szakaszvezető, Pápai Sándor tizedes, Szelestyei József, Rabcsó Imre, Nagy Alajos, Berger György, Kardos Wenzel, Faragó Pál, Hofgesang József, Dakó István, Fehér István, Kiss István közvitézek ; súlyosan megsebesültek: Horváth Pál szakaszvezető, Szűcs József, Szene László, Bordor Antal tizedesek ; Barna-Szabó István trombitás; Kovács Sándor, Markovics Mihály, Szilágyi Márk, Illés Gábor közvitézek; könnyen megsebesültek: Hartmann Vilmos, főhadnagy; Reich Bernát, Baich István, őrmesterek ; Bálla Márk, szakaszvezető; Schaffenberger Imre, Kiss Sándor, Baranyai János, tizedesek: Illés Zsigmond, Rácz János, Rácz József, Csutarka István, Koprivánáz András, Balog József, Kutsera György, Horváth András, Hajnal István, Boross István, Katona Antal, Deák József, Szallai Lajos, Varrga- Tardos József, Csilling János, Tóth-Bura János Pika Menyhért, Tamássi György, Szabó Lőrincz, Kirer Pál, Darida János Dietrich Ede, közvitézek: Szabó János, őr vezető; a 9. sz. tábori (szíriai) vadászzászlóaljtól; súlyosan megsebesültek: Unterweger Bálint, Höferer Péter, Höfler Ferencz vadászok ; könnyen megsebesültek: Horn József, trombitás; Weitzer Alajos, trombitás; Maal Mátyás, Maier Izidor vadászok; Dobojnál szept. 5-én, a 45. sz. Zsigmond (gácsi) gyalogezredtől, súlyosan megsebesültek: Testa János, szakaszvezető ; Nyer János, tizedes ; Courten Károly, Bielec Mihály, Hajek Ágoston, közvitézek ; könnyen megsebesültek: Guzik Lőrincz őrmester, Brandner Henrik, szakaszvezető czímz. őrmester; Swist Theophil, tizedes; Berdel Dániel, őrvezető; Gladysz János czímz. őrvezető; Wanielisza András, tizedes; Sowa Jakab Pietrkiewicz Márton, Kostkiewicz Márton, Duda Péter, Gluszek József, Saweczka Mihály, Korodnik András, közvitézek ; eltűntek: Duda István, trombitás; Kilar András Poszynak Bazil, Harlay Oazil, Tyczka János Maslik József, közvitézek : Ljeskovacnál. szept. 8-án, a 12. sz. tábori vadászzászlóaljból; elestek: Pavicek József, Mojzis Pál, Samal Wenzel vadászok; súlyosan megsebesültek: Müller Wenzel vadász, Sombola Károly trombitás. Kelt Bécsben, szept. 15-én. 1818. A cs. és bír. közös hadügyminisztériumtól. KÜLÖNFÉLÉK. — Egy délutáni kávéházi jövedelem a sebesülteknek. Steingassner korzói kávés, mint már jellentettük, egy délután befolyt jövedelmét ajánlotta fel a sebesülteknek. Most e hírünket azzal egészítjük ki, hogy f. hó 18-kának délutánja van a nevezett czélra kitűzve, mikorra b. Edelsheim Gyulai a 66 ezred zenekarát ingyen engedte át. A zenekar a legújabb s legkedveltebb darabokat fogja játszani. A befolyó jövedelem fölött egy bizottság őrködik. — A mozgósításhoz. Ma a déli órákban 121 lovat vezettek uszályhajókra. A szállítmány még az este indul Vukovárnak, honnan a havertérre megy. Tegnap estre tizenhárom kocsin 140 marodeurt hoztak a harcztérről a déli vaspályán. Minthogy az üllői kaszárnyában már nincs hely, a betegeket Kassára szálliták. Bródból jöttek s van köztük minden fegyvernembeli. — Esküdtszéki tárgyalás. Dubrvecsevics Ferencz és dr. Gyergyevics Milán újvidéki lakosok ellen indított sajtópert 1. évi okt. 10-én tárgyalja a budapesti sajtóbiróság. — A IV-dik orientalista kongressuson Magyarországot Vámbéry Ármin képviseli, ki ott sok kitüntetésben részesül. A »P. N.« szerint az altáji osztály alelnökének választó, s a szept. 12-én a Pitti-palotában tartott kir. ebéden Vámbérynek az ötödik hely jutott. Az ebéden a királyt Amadeo herczeg helyettesité. A volt spanyol király nagy érdekeltséggel hallotta, midőn Vámbéry művelődési mozgalmainkról beszélt, s a magyart mindig nazione ingenuosanak nevezte. Az illető osztályban Vámbéry kezdette meg a fölolvasást, bemutatván legújabb munkáját »A török-tatár népek primitiv kultúrájáról nyelvészeti tanúbizonyságok után.« — A sebesültek közül f. hó 14-én Budapestre érkeztek a könnyű sebesültek a 6. (morva) gyalogezredből: Drapela F., Sadilek alias Hofmann J., Schubert A., Ludwik V., Albrecht V., Lőb L., Sladek J., közvitézek, Horák J., őrverő, Spieslechner F., tizedes, Beer F., szakaszvezető, Kiímak J., tizedes, Cserny A., Zednicsek J., Fila J., Pazourek Y., Nejedlich J., Wentruba J., Ludwig L., Duda E., Denk M., Sprinzl A., közvitézek. A 39. (debreczeni) gyalogezredtől Fülöpp Sándor közvitéz, Szt.Imréből. A 45. (gácsi) gyalogezredtől Tesla János közvitéz. Az 54. (morrva) gyalogezredtől Mucha F.? tizedes, Schreiber E., Scholz A., Skoták F., Zemann J., közvitézek. A 25. (mova) vadász zászlóaljtól Chaloupka T.vadász.b) súlyos sebesültek: A 8. (morva) gyalogezredtől: Rokita J. közvitéz. Az 54. (morva) gyalogezredtől: Mateg J. közvitéz, Niessner F. szakaszvezető. — Edisonnak, a telephon, phonograph, mikrophon s egy egész sereg nevezetes találmány fölfedezőjének, ismét van egy újabb találmánya: a megaphon, melynek czélja, lehetővé tenni, hogy a nehéz hallásúak a legkisebb neszt is könnyen kivehessék. Az amerikai lapok ismertetése szerint e szerkezet nem egyéb, mint egy nagy méretekben készített kettős hallócső. A szerkezet 6 láb 8 hüvely hosszúságú, alsó nyitott végén 271/a hüvely átmérőjű, papírgyárományból készült két hangtölcsérből áll, s melyek egy hajlítható csőben végződnek. E hajlékony cső végét a fülbe illesztik, a tölcsér nyitott öblét pedig a hang forrásához közvetlen közelbe viszik s ekkor a közönséges beszédhangon mondott szót 1 ,a—2 angol mértföldnyi távolságról is tisztán, erőlködés nélkül meghallja az illető. A hallócsövet egy kis hangcső egészíti ki, mely valamivel még hosszabb a hallócsőnél s lehető széles szájú. De még ez utóbbi cső nélkül is elhallatszik a kis nesz is a hallócsövön keresztül 1000 lépésnyire, s pl. a halk suttogást vagy az emberi lépést füves gyepen még távolabbra is meghallani. — Földváry Mihály, Pest megye alispánjának fegyelmi ügyére vonatkozó iratok már átadattak a megyei főügyésznek indítványtétel végett s — mint a »Gy. F.« értesül — az ügy tárgyalása holnaphoz egy hétre van kitűzve. — Bosnyákok a sugárúton. Tegnap este mintegy fél nyolcz órakor a hajóutcza sarkán egy csoport ronda gyerkőcz azzal mulatta magát, hogy a városligetből jövő omnibuszokat dinnyehéjakkal bombázza s ezt oly állatias orditás kíséretében, mi a bosnyák fölkelőknek sem vált volna szégyenére. Egy ily kézi bomba ép e sorok íróját találta arezon, mig egy másik a mellette ülő hölgy tollas kalapját ronditá el. — Mikor az a hires szivarozási tilalom in floribus volt, a szivarvadászót. constabler urak impertinens erélyére még elevenen emlékszünk; ugyan kérjük szépen, ily népes közlekedési vonaton nem tudnának egy kissé több szemfülességet kifejteni, mikor ily otromba utczagyerkőczi csínyektől kellene a közönséget megvédelmezni ?! — Az occupáló hadsereg részére — a honvédmenedék bizottságának felhivása folytán — beküldött lépés, sebkötők, könyvek és egyéb tárgyak VIII. kimutatása: Huber Emilia Budapest, Csesznak Hona P. Magyaród, Tamaskó Jánosné Félegyház, Szirmai-Lits Szidónia Bellatine, Ziegler Mari Komárom, Farkas nővérek P.Csém, Miletz Rózsa Bodaik, Kohn Teréz N.-Kőrös, Mitray Kálmánná Kisujszállás, Papp Borbála és Palaticz Antonia Ny.Bogdány, »Neue Arader Zeitung« kiadóhivatala, Griviczicz Attila Arad, Vezekényi Jánosné Budapest, Vogel k. a. Lippa, Millner Lenke Budapest, Cselényi Hana Fóth, Lévay Imre »Veszprém« szerkesztője) Veszprém, Steiner László N.Kőrös, Rochlitz Száli Mogyorós, Zsulyovits Julia és Anna Siklós, Grossinger Apollonia Pécs, P. J. Ipolyság, Klein Gyuláné Szeged, Beke Károlyné Budapest, Molnár Julianna Budapest, Szombathelyi nőegyesület nevében Leporis Lajosné, Girsik-Nánay Mária M. Szigeth, Honthy László Félegyház, Egy öttagú leánykor Eperjesen, Petrovics Julia Csetnek, Margithai Sándorné P. Szántó, Rosenblüth Ida Kisvárda, Gajdacsy Kornélia Szands, Mark Girsik Erzsébet M.-Szigeth, Huszerl Mina, Róza és Risi, Budapest, Vass Miklósné Szt.-Ábrahám, Döbrentei Teréz T.-Kanizsa. További adakozásokat Chorin Zsigmond ur (váczi utcza 13. sz. I. em) mindenkor szívesen elfogad. — Az orsz. zeneakadémiában a beíratásokat már befejezték.Eddig 78 növendék jelentkezett. Az előadások f. hó 20-án kezdődnek. A joghallgatókat segítő egyesületi elnökválasztásnak utolsó adása tegnap ment végbe. Megválasztottak: Elnökül: Pásztélyi Jenő , alelnökül: Gellén István, pénztárnokul: Bodoky Lajos, ellenőrnek: Morlin Emil, titkárnak: Horváth Dezső, háznagyul: Borhy György, főjegyző : Lendvay Gyula, aljegyző: Fitler Dezső, főkönyvtárnokul Szilassy Géza, alkönyvtárnokul: Gyulai Kálmán. A tisztviselők választása egyhangúlag ment végbe. Bizottsági tagok névsora Téry Ödön, Zsiska Gábor, Gáspár György, Mihályi István, Hunfalvy Géza, Zuber Árpád rendes és Mayer István, Szemere Atilla, Wagner Sándor és Kozma Andor póttagok. — Az országos iparegyesület elnöksége egy kérvényben — mint értesülünk — megkereste a fővárosi hatóságot, miszerint az italmérési üzletek után fizetendő évi regaleilletékek osztályozásának megállapítására kiküldendő bizottmányban az iparegyesület magát szakértők által képviseltethesse. Az iparegyesület abbeli meggyőződésének ad kifejezést, hogy a szakértők meghívása az ügynek csak előnyére fog válni s az ő meghallgatásukkal a regale illetékek igazságosabb megállapítása lesz lehetséges. Az iparegyesület, mint értesülünk, a fővárosi egyesületet is fölkérte, hogy kérelmét az ügy érdekében a bizottsági közgyűlésen minél hathatósabban támogassa. — A vizkárosultak számára beküldött hozzánk gr.Dessewffy Marczel 35 ftot.Ebből szánt a miskolcziaknak 20 irtot, az egrieknek 10 irtot, a mádiaknak 5 irtot. Ugyan e czélra beküldött Molnár Julianna 15 frtot és ebből a miskolcziaknak 8 ftot, az egrieknek 5 frt, a módiaknak 2 frtot szánt. Mindkét összeget átszolgáltattuk ma Kamermayer polgármesternek. — Patrona István huszárszázadostól, a ki Maglajnál oly kitűnő hősiességgel vezérlő századát, Bródból, szept. 12-től a következő sorokat vette a »P. N.« : Tisztelt szerkesztő úr! Tegnap a mellékelt levelet egy darab aranynyal terhelve vettem ; a levelet azon kéréssel küldöm, szíveskednék köszönetém nyilvánítása mellett azt becses lapjában közzétenni, ekkér óhajtván meghálálni a cseh atyafiaknak a magyar huszárok iránt tanúsított rokonszenvét. — Patrona István, cs. kir. huszárszázados. A mellékelt levél igy hangzik : Tisztelt uram! Mi itt, monarchiánk legészakibb határán is meleg rokonszenvvel viseltetünk bátor, derék csapataink iránt, kiknek feladatokul jutott Boszniában nyugalmat és rendet csinálni. Ennélfogva az alattomos orvtámadás, mely az ön által hősiesen és óvatosan vezényelt 5-ik huszárszázad ellen Maglajnál intéztetett, fájdalommal töltött el minket, de föllelkesített és fölemelt azon vitézség és rettenthetetlenség, melyet derék huszáraink ez alkalommal tanúsítottak. Mint a »Neue fr. Presse«ből értesülünk, e hősök egyike hátramaradt halálosan elfáradt pajtását a legnagyobb golyózáporból kihozta s igy kiszabadította az embertelen és hitvány ellenség kezéből. A Csehországban fekvő Johnsdorf lakosai közül a »zur deutschen Bruderhalle« czimü vendéglőben összegyűlt vendégek a nemes és vakmerő férfinak e tettéért egy aranyat küldenek és tisztelettel kérik önt, hogy e tiszta szívből eredő ajándékot annak kezeihez eljuttatni szíveskedjék. Kitűnő tisztelettel a társaság nevében : Mitdauer s. k. községi elöljáró. — Az éhenhaló sorspontosok. A »Torontál« irja: »A szőreghi elöljárósághoz távirat érkezett Vinkovcéből, melyben a szőreghi kocsisok tiz-tiz frtot kérnek távirati utalvány mellett, különben lovaikkal együtt éhen halnak. Ez teljesen alapta-