A Hon, 1878. október (16. évfolyam, 237-264. szám)
1878-10-22 / 256. szám
256. szám. XVI. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1878. Kedd, okt. 22. Stadd-hivatal Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij. Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra..........................................................2 írt. 5 hónapra ....................... ...... 6» 6 hónapra ...... ........................ 12» Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint .............................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, október 21. A trónbeszéd. A nehéz megpróbáltatások e napjaiban, király és nemzet inkább egymásra vannak utalva, mint valaha. És ennek érzete meglátszott az országgyűlés ünnepies megnyitásakor is. A király lelkesedéssel lön üdvözölve és a trónbeszédben a nemzetnek bölcseségére, mérsékletére, »erőteljes« támogatására több ízben van hivatkozás. Csak e tényezők, azon alkotmányszerű közreműködése vezethet ki a zavarból, mire a király oly szigorúan hivatkozik. Ezért siet a király kijelenteni, hogy a kormány végleges megalakítása fő gondját képezi, minthogy pedig egyenesen a parlamenti többség nyilatkozatáról van föltételezve ennek létesülése, az országgyűlés gyors megalakulása, és abban a többség nyilvánulása, a király, a kormány és a kihallgatott államférfiak egyhangú megállapodása folytán, ennek lényeges első föltétele, így oly szigorúan parlamentáris térre van terelve a válság megoldása, hogy az ellen még csak kifogás sem emelkedett. De, hogy ebben a mostani kormánynak is van egy kis része, az most ellenfeleinek eszébe sem jut, hanem e helyett keresik az alkotmányos kifogásokat maga a trónbeszéd ellen. Elismerjük: eszmékben szegény, frázisokban meg épen szűkölködik az, de ezt követeli a kormány ideiglenes helyzete, mert e minőségében reformokról nem beszélhet az, hanem beszél egyfelől arról, ami a kormányzás rendes vezetésére is szükséges; másfelől arról, ami a válság megoldásának alapjául kell, hogy szolgáljon. Az év végén lejáró véderő törvény, és horvát kiegyezés, okvetlenül meghosszabbítandó. Hogy ez a két kérdés megérintve és határozottan megjelölve van, annál kevésbé rosszalható, mert ez Ügyek »alkotmányszerű« vezetése követeli az intézkedést, de azért nem kíván a kormány a kérdések elvi megoldásának praejudikálni, sem az új kormány tervei elé vágni, vagy a törvényhozás működését e két fontos kérdésben elsiettetni, ezért fejezi ki azon eszmét, hogy még az idén »elintézhetők« azok anélkül, hogy »fontosságukhoz nem illő sietséggel« végleges megoldások eszközöltetnék, mi egyszerűen ideiglenes intézkedést a status quó rövid időre terjedő meghosszabbítását jelenti. Ha ezeket a kérdéseket ily alakban elmulasztja a kormány, az »alkotmányszerű« vezetés ütközhetnék nehézségekbe, mert ujonczozni nem lehetne, a horvátok pénzügyi hozzájárulása és elszámolása jutna érvényen kívül; de ha ezek végleges megoldását proponálta volna, az ideiglenes kormány, egyfelől, hatáskörét lépte volna át; másfelől: a kérdések elsietetését provokálta volna, mert az idén, két hónapnál több nem áll a törvényhozás rendelkezésére és az alatt: válaszfelirati vitát, kormányalakítást, kétféle budgetet lesz szükséges elvégezni. A válság megoldásának alapjául m a boszniai kérdés van a bűnbeszédben ajánlva. Mert azért hozza a törvényhozás előtt az uralkodó: 1. az európai mandátum elfogadását, 2. a hadsereg »legnagyobb elismerést« érdemlő magatartásának következtében, a feladat első részének befejezését. 3., azért említi, hogy a külügyminiszter »beható felvilágosításaiból« az a meggyőződés lesz meríthető, hogy az összes hatalmakkal jó viszonyban állunk és 4., ezáltal lesz lehetséges a »feladat hátralevő részének« a népek »áldozatkészségének legnagyobb kímélésével« való megoldása, hogy ez a kérdés szolgáljon válaszfelirati vita alapjául és ezzel a többség alakulásául. Ez a négy pont, nem mondjuk, hogy világos, de eléggé érthető útmutatást tartalmaz a válság tárgyát képező kérdésben. Csak úgy van e kérdés kizárólagos fejtegetésének, a a trónbeszédben értelme, ha a kormány azt nemcsak a törvényhozás elé akarja hozni, de egyszersmind csakis ez alapon akarja a válságot megoldani, mégpedig a törvényhozásban, hol a többség alakul, és nem a delegáczióban, mely annak kifolyása. Kár, hogy ez, mi különben a kormány világos intencziójában van, mint Tiszának a szabadelvű körben tett apodiktikus nyilatkozatából is kitűnik, határozottabb kifejezést, a trónbeszédben nem nyert, sőt a külügyminiszternek a delegációk előtt kilátásba helyezett felvilágosítása, mikülönben a hatalmakkal való jó viszonyok előadásával kapcsolatban, logice helyén van, fegyvert szolgáltat az ellenzéknek, arra mintha a törvényhozás mellőztetnék a külügyek megítélésénél. De csak a fentebb említett négy pont összevetése, egy kis gondolkozás és egy kis jóakarat kell, hogy az ember rájöjjön, már a trónbeszéd szövegéből, hogy a kormánynak ez szándékát nem képezi. Azért fejtegeti a törvényhozás előtt (és nem a delegácziók előtt tartandó) trónbeszédben az európai mandátum első felének teljesítését , hogy erre provokálja a bírálatot; azért ragaszkodik a mandátumhoz, hogy a berlini congressus alapján legyen, és minden annexionális vagy még kalandosabb tervet a ráfogásnak is lehetetlenné tegyen, azért fűzi össze a mandátumban foglalt második feladatnak (kormányzásnak) körvonalazását — a nemzet adóterhének kímélésével, hogy a törvényhozás ebben is tájékozva legyen a kormány azon szándéka iránt, miszerint legszigorúbb takarékosság korlátai közt akarná azt teljesítni. De ugyanezzel provokálja a törvényhozás ítéletét, a jövő teendők iránt is. És itt nem megrovandó, de figyelemre méltó körülmény az, hogy a külügyminiszterre csak azért történik apperáció, hogy bizonyítsa, miszerint az összes hatalmakkal jó viszonyban állunk, és ez könnyítendi meg feladatunk teljesítését. Tehát a portával is jó viszonyban vagyunk, ezt az illetékes külügyérrel bizonyíttatni nagyon is helyén lesz , mert ez vádoltatik azzal, hogy megtámadta a portát, háborúba kevert vele; pedig gr. Zichy egy perczig sem szűnt meg a portával való jó viszonyunkat Konstantinápolyban létével bizonyítni. Ha az uralkodó ezért hivatkozik a külügyminiszterre, és még nem teszi azt, tehát a törvényhozás elől elvonatik a külügyek megítélése. Nem, az egész trónbeszéd ellenkezőt bizonyít; ne keressék azon kívül annak értelmét; vagy ha keresik, keressék a miniszterelnök nyilatkozatában, vagy a törvényhozás napirendjében; hol első a válaszfelirati vita, ennek egyetlen tárgya a külpolitika és ennek megítélésétől föltételezte a kormány maradását, mert ha nem így van, A HON TÁRCZÁJA. Szabadság a hó alatt vagy a zöldkönyv. Történelmi regény, hat kötetben. Irta: Jókai Mór. (13. folytatás.) Fortélyos gépezete volt a kettőnek. Mikor a zöld köny fel volt tárva, olyankor ha valaki a külső ajtót felnyitotta, a roulette egyszerre visszacsúszott a helyére. A belépő Galban lovag nem hallott meg egyebet, mint a négy utolsó szót Turgenyeff Miklóstól s nem látott maga előtt mást, mint egy játszó társaságot. A bankadó még egyszer ismétli »Je suis un president sans phrases, messieurs, faites vos jeus !« Egy játszó, a lengyel, boszúsan kel föl helyéről: »merci monsieur, c’en etait assez!« egy másik, Jakuskin, izzadt homlokát törli, arczából kikelve, s az asztalra csap: »J’ai tout perdu!« Mint a valóságos roulette-tábla mellett. A többiek hideg vérrel tolják be a számokra pénzcsomagaikat s úgy tesznek, mintha észre sem vennék az úton érkezettet. Csak a háziasszony siet őt elfogadni. — Bizonyos voltam felőle, hogy ön rá fog találni a mi barlangunkra. Egy helyet tartottam fenn az ön számára. — Nagyon lekötelez vele istennőm! ma különös szerencsémnek kell lenni a játékban, miután a szerelemben ellenkező chanceim voltak. — Hogyan ? Tán megszökött öntől a szép gitanissa ? — Au contraire , elaludt. Ilyen ecbec még nem történt velem soha. Zeneida hangosan kaczagott, s nem lehetett észrevenni a kaczagás álarcza alatt a felháborodást, amit e perezben érzett. Kitalálta, hogy Diabolkának álomitalt adtak. — No hát akkor legyünk mollié. Játszszék ön velem közös nyerésre, vesztésre. Galban lovag elfogadta az ajánlatot s leült a mutatott helyre. Zeneida odadőlt a zsellyeszéke karjára. Ez tehát csakugyan játszó társaság s ez csakugyan roulette-asztal. Itt nincs a zöld könyv. (Egy ujjnyi rézlap választotta el tőle, fölötte könyökölt.) Itt csak rendőrségi tilalomtörést követnek el, és az szabad. Az elnyomott vágynak valahol ki kell törni, inkább az erkölcsi téren törjön ki, mint a politikáin. Azon sincs mit csodálkozni, hogy Turgenyeff Miklós maga tartja a roulette bankot. Lehet valaki belesprit, nagy író, philosoph és philantrop, s a mellett szenvedélyes szerencsejátékos. Maga Napoleon is az volt. Amint leghevesebben folyik a játék, egyszer csak belép a játékterembe, a mellékszobákból Puskin, nekibevült arczczal, s nem tekintve szét elébb a társaságon, diadaltól átmelegült hangon mondja: »Készen a dal!« Valamennyi arcz megrettenve tekint egyszerre felé. Ez most elárul mindent! Jó szerencséje volt, hogy szemei, ha senkit nem láttak is meg, de Zeneidát keresték. A hölgy, ki Galban lovag szék karján ült, odamutatott a szemeivel a lovagra. Ekkor vette észre azt Puskin. — Nos, hát halljuk azt a szép dalt. Mondá Galban lovag, az előtte halomra hányt aranyakat csörgetve csendesen. Puskin egy perezre elsápadt. Rábámult. S azután csendesen a dolmánya keblébe nyúlt. Mindenki rettegve nézett reá. Mit fog elővenni. Az általa szerzett szabadságdalt-e ? — S azt el fogja szavalni, vagy énekelni Galban hallatára? vagy pedig azt rántja elő, amit mindegyik összeesküvő hord a keblében, ha tánczol, ha poharazik, az éles stiletet s a másik perezben már le lesz szúrva az árulkodó ? Egy papircsomagot vont elő. S aztán mosolygott hozzá. — Itt van, a mit ígértem. A románcz »A szép czigányleányról.« Akarjátok meghallani? (Szabadságdal helyett egy románczot.) Hogy ne ? Egy kínos jelenetnek megszüntetésére legjobb volt ez. Felolvasni valamit, akármit, hogy azalatt mindenki magához térhessen felindulásából,. Ámde ez nem volt »akármi.« Amint hozzá kezdett Puskin, egyszerre meghódított minden figyelmet. Uj, megkapó, elragadó volt minden e költeményben; tele eredeti eszmékkel, magasban járó gondolatokkal; tűz, vad szenvedély kifejezése, merész eszmejárás és igéző leírások, és a mellett mily természetes egyszerűség. Mikor a vén czigányvajda leánya gyilkosát elűzi: »Kevély ember, hagyj minket el! Vadak vagyunk mi. Nem köt el Törvény : — nem Ölünk, tüntetünk Vér, könyhullás nem kell nekünk, De a gyilkos sem jó velünk. Vad sors számára nem születve Szabadság csak magadnak kell, Szavad bennünket rémületbe Ejt. A mi népünk Csi kedve Szelid, jó, hagyd tanyánkat el. Maradj. — Béke legyen szivedbe’.« Még senki sem ismerte e költeményét Puskinnak. Mikor vége volt, Zeneida odafutott hozzá s megszokta mindkét kezét. Hát csókot nem adott neki, mint az előbb Rylejeffnnek? Nem. Hanem annál többet. Könyei nedvesítek arczát. A csók olcsó, a köny drága. Az összeesküvők egész csoportja, feledve zöld könyvet és alkotmánytervet, sietett forrón üdvözölni a költőt, ki egyszerre, mint az üstökös csillag, mikor a szél elveri a felhőt az égről, ott állt teljes ragyogásában, nem hirdetve előre megérkeztét. Galban lovag átlátta, hogy ezek nem összeesküvők ; ez egy finom társaság, mely szeret mulatni, játszani és szellemi élvektől megittasodni, a mi, az igaz, hogy mind tiltva van Oroszországban, s azért el kell rejtőzni vele. — Par exemple, az ilyen költeményt más országban kinyomtatnák s szerzőjének nevét a fél világ emlegetné. — Bolond beszéd, szólt Puskin, kit ingerelt a hizelkedés. Nem tudod, hogy nálunk az Ostobaság egy istenség, annak oltára van, az oltárnak papja van, és annak a papnak a neve »censor.« A censor! Átalános kaczaj követte e találó mondást. A censor ott is a stereotyp marionettebábok közé tartozott. Galban lovag kapott az alkalmon az ágens provocateuri talentumát is érvényesíteni. — Hja, messieurs et madame, a censor nálunk nélkülözhetlen rossz. Hiszen tudni fogjátok, hogy II. Katalin czárnő egyszer a tudósai unszolására azt mondta, hogy jól van, hát legyen teljes tökéletes sajtószabadság Oroszországban — három napra! Majd meglássuk a kóstolóból, hogy mit fog ez a fa teremni ? Azt gondolja az ember, hogy a három nap alatt siettek a földből kibúvni a szabadságdalok, a rejtve tartott remekművek, az eltiltott philosophi értekezések. Az bizony, az ocsmány pasquillok és trágár históriák. A nyomdák csak úgy okádták a személyek és családok ellen szórt undok rágalmak özönét, s az erkölcsrontó kriptogam iratokat, — úgy hogy már a sajtószabadság második napján futott mindenki a czárnőhöz rimánkodni, hogy engedje el a harmadik napot s állítsa vissza a censurát. Senki sem tarta tanácsosnak felvenni az odadobott kesztyűt, csak Puskin nem állhatott ellen ösztönének. Költőnek lehetetlen azt eltűrni, hogy a sajtószabadságot gúnyolják előtte. — Tudod, Galban, ha én valakinek, aki még a bort nem ismeri, azt mondanám, hogy kóstolja meg azt, ami szüret után három napig a bordó akonáján kiforr, hát az megesküdnék rá, hogy nincs a világon utálatosabb moslék a bornál. »Messieurs, je suis un president sans phrase. Le dernier jeu,« hangzott a banktartó szava; ketté vágva a kényes társalgást. Ideje is volt berekeszteni a játékot, mert ha Galban lovag reggeli öt óráig el nem hagyja ezt a palotát, a rendőrség be fogja törni annak a kapuit, s elfog mindenkit. A roulette utoljára pördült körül, Galban lovag hatezer négyszáz rubel nyereségben maradt. Azt azután udvariasan megosztotta Zeneidával. Azután a szokásos ceremoniális búcsúvételek kicserélése után igazán megvált a társaságtól. A hátramaradottak egymásra néztek. Azt mindenki tudta, hogy ez a roulette csak alakoskodás. Mind a bank, mind a játszók Zeneida pénzét szórják előre-hátra, végül senki se nyert, se vesztett. Azért mindenki furcsán mosolygott azon, hogy Galban lovag elnyert egy csomót Zeneida pénzéből s még gavalléros képet csinált hozzá, mikor azt megfelezte vele. — Hanem Zeneida arcza ragyogott a diadaltól. Fölemelte a kezében tartott virágcsokrot, gyémántos forgantyujával s a kielégített harag hangján suttogá: — Je le payais! (Kifizettem őt.) Galban lovag megkapta a gyémántok árát, a nélkül, hogy észrevette volna, hogy utána hajították azt. (Folyt, köv.) miért mondott volna le és miért várna a törvényhozás ítéletére ?! — Az országgyűlési szabadelvű párt kedden, f. hó 22-én, d. u. 6 órakor értekezletet tart. Tárgya : a képviselőházi elnökség, jegyzők és háznagy kijelölése. — Legfelsőbb rendelet. Az »Armee- Verordnungsblatt« ma kiadott száma ő felségének következő legfelsőbb rendeletét közli: »Hadügyminiszteremnek! Bosznia és Herczegovina okkupácziója alkalmából az 1878-ik évnek mint hadi esztendőnek beszámítását illetőleg a következőket találom rendelendőknek: A fegyveres haderő, a csendőrség, a szerezsáncsapat mindazon tagjainak, valamint a szervezeti szabályok szerint a tábori hadsereghez beosztott polgári hivatalnokoknak, akik 1. a monarchia határán kívül az okkupáczionális területen szolgálatban voltak; 2. akik a határt át nem lépték ugyan, azonban Dalmácziában vagy a horvát-szlavon határvidéken Dalmácziától a Drina-torkolatig; a) vagy mozgósított parancsnokságok, csapatok, intézetek és hadiállapotba helyezett elődök kötelékében voltak. b) vagy ha nem tartoztak is mozgósított hadcsapathoz, oly szolgálatban voltak, mely az ellenséggel érintkezésbe hozta őket; végre 3. hadi hajórajom azon tagjainak, a kik a »Lajta« és »Maros« monitorokon szolgáltak — az 1878-ik év hadi évnek számítandó be. A hadi év beszámítására jogosító időszak kezdetéül 1878. jul. 28-ika érvényes s fentartom Magamnak, hogy végét — az ön által még beterjesztendő javaslat alapján utólag meghatározza. Kapcsolatban az előbbiekkel rendelem, hogy állás- és rangkülönbség nélkül mindazoknak, kiknek a boszniai és herczegovinai okkupáczió alkalmából az 1878. év hadi évnek beszámítandó, az 1873. decz. 1-ki hadiparancsom által alapított hadi érem — amennyiben még nem bírják azt — odaítélendő és kiszolgáltatandó. Kivételképen megengedem, hogy a fentebbi osztályokba nem tartozó polgári egyéneknek is adományoztassék a hadi érem azon esetben, ha a hadi év beszámítására kitűzött időszak alatt az okkupáczió területén a hadi operácziók érdekében hivatalos szolgálatot teljesítettek. Ilyen kivételes esetekben beleegyezésem kikérendő. Ezekről mindkét honvédelmi miniszteremet értesítem hatáskörükben való megfelelő eljárás végett. Budapest, 1878. okt. 17. Ferencz József, s. k. Az e legfelsőbb rendelet végrehajtására szükséges részletes intézkedések külön körrendeletben fognak közhírré tétetni. A bukaresti lapok szerint Bukarestben az országgyűlés megnyitása előtt megjelent Dobrudsából egy 9 tagú török küldöttség s kérte a román kormányt, hogy e tartományt mielőbb Romániához csatolja, biztosítván a kormányt, hogy ha a bolgárok az occupátiónak netán ellenszegülnének, a törökök lesznek az elsők, kik a román harczosok mellett a bolgárok ellen síkra fognak szállni. Amint a képviselőház teljesen megalakult az országgyűlést a »Bud. Corr.« szerint fel fogják hívni a delegáczió megválasztására, mely november 5-én fog összeülni, egyidejűleg pedig napirendre fog kerülni a királyi trónbeszéd, azaz megválasztják a felirati bizottságot, mely lehetőleg gyorsan fog elkészülni felirati javaslatával. A felirati vita befejeztéig nem várható a még mindig függőben levő miniszterkrcsis megoldása, de a felirat elfogadása után azonnal meg fog szűnni a mostani ideiglenes állapot és ő felsége meg fog bízni valakit kormányalakítással. Ennek következtében nem is fogja a mostani ideiglenes kormány az országgyűlésnek a törvényjavaslatokat beterjeszteni és így Tisza miniszterelnök mint pénzügyminiszter sem fogja az 1879-iki költségvetést benyújtani, csak a honvédelmi miniszter fogja beterjeszteni a védtörvény egyévi meghosszabbítására vonatkozó törvényjavaslatot és ennek kapcsában az újonczozási törvényjavaslatot, mivel a két előterjesztés a törvény értelmében el nem halasztható. A felirati vita mindenesetre előbb lesz, mint a delegációk érdemleges tárgyalásai és így teljesen alaptalan amaz állítás, hogy a kormány a külügyi kérdés vitatását egészen el akarja vonni az országgyűléstől, ami nem is lehetséges. Az országgyűlési szabadelvűpárt ma délután 6 órakor tartott értekezletet Szontagh Pál elnök meg nyitván, a kijelölő bizottság megválasztására szólítja fel az értekezletet. A választás megtörténtérel elnök kihirdeti az eredményt, mely szerint a bizottság tagjaivá megválasztottak : Szontagh Pál, Szlávy József, Horváth Lajos, Zsedényi Ede, Ernuszt Kelemen, Szapáry Gyula gr., Péchy Manó gróf, Kovách László, Plachy Tamás, Ivánka Imre, Wahrmann Mór, Ordódy Pál, Vizsolyi Gusztáv, Kemény János báró és Várady Gábor. — Az egyesület ellenzék mad. u. 6 órakor tartott értekezletén megválasztatott a kijelölő bizottság,mely a ház bizottságaiba a párt részéről választandó tagokat kijelölendő. A képviselőház elnökségére vonatkozólag a párt a holnap, kedden október 22-dikén tartandó értekezleten fog határozni. — A honvédség novemberi előléptetése. A »Budapesti Közlöny« holnapi száma közli a honvédsereg novemberi előléptetését. Király ő felsége az 1878-ik évi október hó 19-én Gödöllőn kelt legfelsőbb elhatározásával kinevezte tábornokokká: Hild Károly ezredest s a 73-ik honvéddandár ideiglenes parancsnokát, egyúttal e dandár valóságos parancsnokává; Kenneberg Károly lovag ezredest s honvédlovassági dandárparancsnokot, ez alkalmazásában való megmaradás mellett, és Szabó József ezredest s a 79-ik honvédgyalogdandár ideiglenes parancsnokát, egyúttal e dandár valóságos parancsnokává. A tettleges állományban, a gyalogságnál, alezredesekké: Say Győző a 63., Timon Nándor a 30., galanthai Balogh Sándor a 84., Pintér Antal a 92., dreznicki Durst Antal a 80. zászlóalj parancsnokát, őrnagyokat — valamenynyit jelenlegi alkalmazásukban való megmaradás mellett; őrnagyokká: Saric Károly századost, s a 87-ik, Kraft Ágoston századost, s a 24-ik, Petényi Sándor, s az 51 ik zászlóalj parancsnokát, mindhármat jelenlegi alkalmazásukban való megmaradás mellett; továbbá: jelenlegi rendfokozatukban való megmaradás és az őrnagyi illetékek élvezete mellett, valóságos zászlóaljparancsnokokká . Következő I. osztályú tettleges állományú századosokat Öblberg Károly lovag, egyúttal az 55-ik, és Zsamál Gusztáv lovag, egyúttal a 78-ik zászlóalj parancsnokává ; I. osztályú századosokká: Dits Nándor, Hegyi I. osztályú és Hern Henrik II. osztályú szabadságolt állományú honvédszázadosokat, továbbá királfiai bárói Jeszenák Gábor, altorjai Kiss Albert, Soós János, Endorffer László, besenyei Beöthi Sándor, Petróczy Ferencz, Valkovits Ferencz, Tóth József, Gerits Frigyes, czernai Wimmer Sándor, Szoták Pál, woldorfi Benedek István, dr. Mengersen Ágoston, Ottó József és fáji Fáy Ákos tettleges állományú II. osztályú honvédszázadosokat. A lovasságnál: alezredesekké, körösszegi as adorjáni Csáky Kálmán gróf őrnagyot s a második honvédlovasezred ideiglenes parancsnoka, és Svaiczer Gábor őrnagyot és a központi honvédlovasiskola parancsnokát, mindkettőt ezen alkalmazásban való megmaradás mellett: őrnagygyá: Huberth Andor lovasszázadost, egyúttal a 6-ik honvédlovasezred II. osztályának parancsnokává; századossá: Matkó Antal, honvédlovasfőhadnagyot: II A szabadságolt állományban: a gyalogságnál: I. osztályú századosokká: Kugler Nándor, Ferenczy György, décsi Daday Elek és réthi Székely Dénes szabadságolt állományú II. oszt. századosokat. A lovasságnál:alezredessé: pazonyi Elek Gusztáv szabadságolt állományú lovasőrnagyot, századosokká, következő szabadságolt állományú lovas főhadnagyokat, úgymint: nagy-momi Senyi Gábort és Bodor Gézát. V. A béke-állományban: alezredessé vecseglői Hoffer József őrnagyot s budapesti honvédtérparancsnokot ezen alkalmazásban való maradás mellett. A magyar honvédség hadbírói tisztikarának tetleges állományában alezredes-hadbiróvá: Weinczierl Ernő őrnagy kerületi hadbírót, s az ideiglenes honvéd főtörvényszék ülnökét, jelen alkalmazásában való meghagyása mellett. I. oszt. ezredorvossá: dr. Krammer Ignácz szabadságolt állományú H. oszt. honvéd-ezredorvost; II oszt. ezredorvosokká, dr. Bölcsházy Béla szabadságolt állományú honvédfőorvost és dr. tall Mihály orvos- sebésztudort. Northcote nyilatkozatai. Azon hatalomnak minisztere, mely monarchiánkkal együtt legközelebbről van érdekelve a keleti kérdésben, a mostani viszonyok között nagy fontosságú beszédet tartott múlt szombaton Birminghamben. Az angol parlament már régebb idő óta el van napolva, s így leszámítva a többé-kevésbé megbízható távirati híreket, melyek Londonból vagy Konstantinápolyból jőve, némi világosságot derítettek az utóbbi időben Anglia magatartására, nem volt honnan alaposan megtudni, mit tesz, mit szándékszik tenni s mikép gondolkozik Anglia a jelen helyzetről. De nyilatkozott Northcote miniszter, s nyilatkozatában reánk nézve sok tekintetben kielégítő és megnyugtató momentumokat találunk. Vegyük sorba szavait. Angliában is faggatja a közönség , a közvélemény a kormányt a kiadások fölemelése miatt. S bár mi is, mint az angol miniszter, hivatkozhatunk arra, hogy az utolsó 22 év alatt a be- és kiviteli forgalom jelentékenyen emelkedett, a fájdalom, azt nem mondhatjuk, hogy »új áldozatok nem igen lesznek szükségesek.« Az eddig hozottakon kívül újabb áldozatok várnak reánk, de vigasztalást keresünk a trónbeszéd ama passusában, mely szerint a monarchia népei áldozatkészségének lehető legnagyobb kímélésével fog végrehajtatni az okkupácziónak második része : a kormányzat. Anglia minisztere könnyebben hivatkozhatik arra, hogy a roppant segélyforrások mellett az ország könnyen el fogja viselhetni a költségszaporulatot. Nálunk nehezebben fog menni. De ép úgy, mint Angliának, monarchiánknak is érdekében állott és áll meghozni az áldozatokat. Lapunk utóbbi számaiban nem egyszer utaltunk Oroszország azon magatartására, melyet Bulgáriában és Kelet-Ruméliában tanúsít s mely a berlini szerződés illető czikkeinek kijátszására, meghiúsítására látszik irányzottnak lenni. Hozzátettük, hogy most még csak jelekkel és velleitásokkal van dolgunk. De ha később a tények azt fognák bizonyítni, hogy Oroszország azért késedelmeskedik csapataival a Balkán vidékein, hogy tényleg egyesítse Bulgáriát Kelet-Ruméliával, vagyis hogy a Berlinben megdöntött san stefanói szerződést restaurálja és életbe léptesse: meg vagyunk róla győződve, hogy e műveleteket monarchiánk nem fogja tétlenül nézhetni. Mit mond erre nézve Northcote? Azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a hatalmak nem fogják megtűrni a bér-