A Hon, 1878. október (16. évfolyam, 237-264. szám)
1878-10-18 / 252. szám
még fenforgó nehézségek és akadályok is az útból elháríttassanak. Konstantinápolyi avatott forrásból már is jelentik, hogy a porta által újabban szerzett tapasztalatok jelentékeny hangulat és irányváltoztatást idéztek elő a török kormánykörökben. Sokáig nem tarthat az állapot, melyben a porta isolálva látja magát. Épen ezért azt reméljük, hogy a konvenczió iránt eddig sikertelenül folytatott tárgyalások újra föl fognak vétetni. Ugyan várhattunk volna vele, míg a porta rászánja magát a konvenczió aláírására. Lám, az okkupáczió már bevégzett tény s a porta mégis egyezség helyett panasz- és vádaskodó jegyzékkel lép a világ elé ellenünk. Azt hitte, hogy diplomatiai huzavonákkal, kerülő utakkal, kétes magatartással kikerülheti azon konvenczió aláírását, melyhez a priori beleegyezését adta. Most látnia kell, hogy e magatartással nem mehet semmire s elveszti azt a kis rokonszenvet is, ami még itt-ott megmaradt magnak a szambuli kormány iránt. Régi taktika volt a portán, áthúzódik az vörös fonalként a török diplomatia és államkormányzat történetén: valamit, a külső viszonyok pressiója alatt »elvben« elfogadni, de aztán tényleg meghiusítni, végre nem hajtani, félre dobni, kijátszani, így tette az okkupáczió s illetőleg a konvenczió kérdésében is a porta. Szükséges és jó volt e diplomatiai lépés arra, hogy a portának ad oculus demonstrálja, mire mehet az eddigi magatartással sogyan ítéli azt meg Európa. Hogy a jegyzékváltás folytán nem nyertünk »tarthatóbb alapokat az okkupáczióra« , az igaz, de hát a portal felszólalása nem volt olyan természetű, hogy annak épen ily alapok nyerése legyen a közvetlen következménye. Rendre kellett utasítni s a valódi tényállás iránt felvilágositni a portát. De a második stádium, ami e jegyzékváltással összefüggésben levő új konstellácziókra következhetik, ha — mint fennebb mondok, van még a portán egy kis józan belátás — nem vezethet másra, mint épen az általunk is szükségeseknek ismert »alapok« megszerzésére. — Beust gróf párisi követségéről a német lapok egy része igen boszusan ír, így írja a »Nat. Ztg.« : »A hírt, hogy az egykori szász miniszterelnök mint nagykövet Párisba fog menni, a politikai körök eleintén kétkedőleg fogadták; nem akarták lehetségesnek tartani, hogy Andrássy gróf az eddigi londoni nagykövetet, ki előtt nem lehetnek titokban porosz és németellenes nézetei, Párisba fogja küldeni. Andrássy grófnak azonban elődje számára úgy látszik nem állt rendelkezésére alkalmasabb külföldi állomás, s hogy neki, mint eredetileg uimuing---—----• ***—*-----------------------------------------Anyázzon, ez Andrássy gróf előtt végre mégis csak nagyon bajosnak látszott.« — Még élesebben nyilatkozik a »Berliner Tageblatt« . »Bécsből érkezik ma hozzánk ez a meglepő hir a hivatalos távirón. Valamennyi ottani reggeli lap jelenti, hogy az eddigi berlini nagykövet, Károlyi gróf, londoni nagykövetté s az eddigi londoni nagykövet, Beust gróf párisi nagykövetté lett kinevezve. Nyíltan bevallva, mi nem hittük volna e kinevezést lehetségesnek. Ausztria így tehát a német birodalom legnagyobb ellenségét épen oda küldi, hol tervei és fondorkodásai számára a legalkalmasabb alapot találja, hol egy az ő multjabeli ember legveszélyesebb lehet ránk nézve. Nem akarjuk hinni, hogy Andrássy gróf önszántából adhatta beleegyezését e revanche-ember Párisba küldetésére. Két dolog közül egy áll: Andrássy gróf eme vallomása által eddigi ellenfele iránt vagy a lehetőséget vásárolja meg, hogy tovább is a kormányrúdon maradjon, s ezért a német barátságot adja föl, vagy e kinevezés ez államférfi bukásának előfutára. Mindenesetre most a fondorlatok és intrigák korszaka, melyeket a Szajnánál főznek ki ellenünk, újra kezdődik. Természetesen Bécsben nem fogják elfeledni a sima nyelvű hivatalos szépítgetésű kísérleteket. Az az egy tény azonban, hogy Beust gróf párisi osztrák nagykövet, elégséges, hogy ezentúl tudjuk, mit ér s mibe kerülhet nekünk az osztrák barátság. — Philippovics Prágába való viszszatérésének híre egy sereg kombináczióra adott alkalmat. E rendszabály okát írja a »Fremdenblatt« amaz állítólagos viszályokban keresik, melyek a demobilisáczió alkalmából kitörtek. Ennek ellenében állíthatjuk, hogy a demobilizáczió az okkupáczió területén a hadsereg főparancsnokával történt előzetes megegyezés folytán történt s hogy ez beleegyezését adta ez intézkedésekhez. Ha a főparancsnok elhagyja Szerajevót s a prágai főparancsnokságot veszi át, ebből nem lehet következtetni, hogy a Il-ik hadsereg főparancsnokságáról lemond , ezt továbbra is megtartja. Minthogy azonban a terjedelmes demobilizácziók, és a hadtestparancsnokok békeállomásokra való áthelyezése folytán a II hadsereg tényleg egy hadsereg jellegét vette föl, elesik ama szükségesség, hogy a főparancsnok személyesen és közelben vezényelje. Ez esetben elég, ha helyére lép a legöregebb hadtestparancsnok, ki a würtembergi herczeg II-ik hadseregénél van. Ha azonban az események még több csapat akczióját szükségessé fogják tenni, akkor Philippovics el fogja hagyni a neki ő felsége által fentartott állomást, hogy újólag ama helyet foglalja el, melyen magát és a hadsereget dicsőséggel árasztotta el s a birodalomnak oly megbecsülhetetlen szolgálatokat tett. — Muszka lap az angol-afghán viszályról. A »Sovremennyja Izviestija« Afghanistanra vonatkozólag minden egyezséget Angolországgal ellenez. Angolország Afghanistanban a maga sírját ássa s akár fog ez ellen háborút viselni akár nem, nem lehet neki szerencsét kívánni. Ha meghódítaná Afghanistánt, a szípojok nem lesznek képesek a hegyi harczias népfajokat féken tartani, a hatvanezernyi európai angol hadseregnek elég dolga van hogy a rendet és közcsendet Indiában fentartsa. S épen ezért Angolország helyzete a távol Keleten Oroszországtól függ, mily magatartást szab ennek a józan ész? Angliára nézve most ugyan leghasznosabb volna a közel Keletet Oroszországnak kiszolgáltatni, hogy ő maga a távol Keleten uralkodhassék. De ez egyértelmű volna Oroszország előtt való meghódolással, az elkényeztetett Anglia pedig kiváltképen a mostani első miniszter alatt erre önkényt rá perne 11. Másrészről pedig az egyszerű számítás, azután az igazság és emberszeretet tiltja Oroszországnak hasonló egyezményeket tenni vagy elfogadni. Az angol politika lelkiismeretlen, az előzékenységre sértésekkel felel, engedmények csak vakmerőségre ösztönzik, a fogalmakat a jogról és becsületről csak addig tiszteli, míg ezek önző czéljaival megegyezők. Ha tehát Anglia a Bosporus feletti uralmat nekünk engedné át, ez engedélye csak rövid tartamú lenne, legelső alkalommal, kivetne onnét bennünket ha többé nem lenne neki közreműködésünk a távol Keleten szükséges. Nem Oroszország hivatása, hogy az indiai angol uralmat szilárdítsa. Tűrhetjük azt határainknál mint fennálló tényt, de kezeskedni érte, megszilárdítani azt gyalázat volna, sőt egyenes hasznunk abban áll, hogy az angol uralom a távol Keleten mielőbb bukjék, amint előbb vagy utóbb úgy is megbukik. Nem kell tehát a halálra kárhoztatott organismusban az életet mesterségesen fentartani. Ez által csak a bennünk bízó indusokból ellenségeinket csinálnék. Mindezek után a józan ész nem engedékenységet, nem előzékenységet tanácsol nekünk Anglia irányában a távol Keletre vonatkozólag, hanem fenyegető, hajthatatlan állást. Ez kimeríti a mi kiengesztelhetetlen ellenségünket, ez fogja őt indítani arra, hogy saját vesztére induljon az emberiség örömére és szerencséjére az emberszeretet és igazság diadalára. Bosnyákország megszállása s a mi pánszlávjaink. (A népgyülések vezetőinek ajánlva). Csajkás-kerület, okt. 14. A »Szegedi napló« szerint Szegeden is tartatik egy népgyülés a boszniai occupatió ellen és a kormány vád alá helyezése iránt. Mi magyarok, akik a sorssól el vagyunk ítélve, hogy itt a polgárosított határőrvidéken, a veszedelmes omladina zöme között éljünk, óhajtanák, hogy a népgyűlések vezetőit, mielőtt a boszniai ügy ellen ily után agitálhatnának, azon büntetés érné, hogy egy évig itt kellene lakniok és a pánszlávizmus érdekeit tanulmányozniok. Ha ezen büntetést kiállnák, biztosan tudjuk, hogy ha egy cseh magyar érzet van bennük, ily játékot nem űznének és a népszerűséghajhászást más után gyakorolnák, mert aki itt a muszka zsold teremtette omladina terveit tanulmányozta, az a Keleten történt okkupátiót csakis helyeselheti. Az omladina ugyanis soha semmi miatt sem keseredett annyira el mint az okkupátió miatt, amely által terveit ha nem is teljesen megsemmisítve, de annyira megnehezítve látja, hogy azok valósulását, két év előtt készített térképe szerint, nem mint előbb számította, öt év alatt, de ötven év alatt is alig remélheti. E sorok szerény írója nem tartja ugyan magát államférfinak, és oly nagy politikusnak, mint például a szegedi és budapesti népgyűlés vezetői, de bátorságot vesz mégis magának az egész ügyet egyszerűen itteni tapasztalataiból ítélni meg. S azért a következőkre figyelmezteti a népgyűlés vezetőit. Oroszország a porta elleni irtó háborút Boszniában és Herczegovinában kezdte, viszenkozván az ismert fölkelést. E mű nagyobb mérvű folytatásában czinkostársai Szerbia és Montenegró voltak s Magyarorszégon a veszelyes- —~aszlávság oroszbarát része örült legjobban, mert már azt gondolta, hogy Törökország után Magyarországra kerül a sor, mert hogy completirozva legyen a nagy Délszláv hatalom, ehhez hazánkból Bácska, Torontál stb. szükséges, ezt pedig csakis Szerbország, Montenegro, Bosnyákország és Herczegovina (muszka segélylyel létesített) együttes támadása valósíthatja. Látnák csak a népgyűlés vezetői most az omladinát, hogy el van keseredve azért, hogy mi magunkévá tettük s leszereljük a létesítendő nagy szláv hatalom ezen legerősebb aknáját és látnák mennyire szimpatizálnak az omladina hivei a népgyűlésekkel, és hogy dicsérik Hellyt és társait. Bizton tudjuk, hogy szégyenük futná át ez urak arczát, hogy oly politikát követnek, amely az omladináéval teljesen azonos. Mi részünkről az országgyűlés megnyitása előtt kérjük az országos képviselő testületet és a leendő kormányt, bár ki lesz is az, hogy a keleti oldalról megkezdett védfal felépítését fel ne adja, mert az annyit tenne, mint ha magunk magunknak sírt ásnánk, a népgyűlést vezető igen tisztelt hazafiakat pedig kérnék, hogy ha már ellenzéki álláspontjukat fel nem adják, amit mi nem is kívánunk, de oly tüntetéseket, melyek a szlávság és az omladina óhajaival teljesen megegyeznek, ne provokáljanak Sz. fenhatóságot. Ezen még csak lehetne segíteni az által, hogy egy osztrák főherczeg neveztetnék ki a tartományok örökös kormányzójává némi tributummal a szultán javára. De a szultán nyíltan fel is hívja a nagyhatalmakat az osztrák hadsereg által elkövetett kegyetlenségek elfojtására. Ez a hadsereg ha ármányosnak tekinté is a fölkelést és oly vezérek alatt volt, kik túlságosan sokat tartanak a hadi szigorra, s főbe lövették a fölkelés vezéreit, amit helytelenül cselekedtek angol felfogás szerint; de a fegyelmet fel nem adta és kegyetlenségeket nem követett el. A vád tehát mélyen elkeserítő a hadsereget, s most minden tárgyalás félbe szakadt s az nem is kezdhető meg, mielőtt elégtétel nem adatik. A császár-király Boszniában és Herczegovinában marad Európa beleegyezésével, de jogi czim nélkül s arra való kilátás nélkül, ha csak háborút nem üzen Törökországnak. A szultán tehát most uralkodó maradt egy országban, melyet egy más uralkodó igényel magának, hogy kénye-kedve szerint kormányozhassa azt. A birtok czimhiánya két tekintetben bir fontossággal. Képessé teszi a magyarokat, kik ellenzik azt, hogy a monarchiában legyen szláv befolyás, kinyilatkoztatni, hogy Bosznia nem képezi a birodalom kiegészítő részét és sürgetni annak visszaadását Törökország részére. A magyarok vezérei a körülmények folytán kitűnő politikusok , és ők élnek saját alkotmányos jogaikkal, mely szerint a költségeket megszavazhatják, hogy az anexionális politikának ellentszegüljenek és Boszniát a szultán kormányának visszajuttassák. Ebbe a császár, ki új tartományokat nyerni óhajt, és az ő kancellárja, ki a birodalmát délfelé egész Szalonikig kiterjeszteni szeretné, nem akarnak beleegyezni. És valószínű, hogy a politika különbsége erős alkotmányos küzdelmet vonand maga után, melyben Beust gróf dualistikus állameszméje meglehet véglegesen fel fog adatni. Ezen küzdelemben lehetetlen a minden oldalról szláv elemekkel körülvett s a németektől elidegenedett magyaroknak czélt érni; de megtörténhetik, hogy komolyan érinteni fogják és talán veszélyeztetni a Habsburg-ház állását, mely felizgatott szláv alattvalóival szemben nem compromittálhatja magát az által, hogy meghódoljon; míg viszont birtokczim hiányában az uj tartományt külön fejedelemséggé sem alakíthatja át a család külön ága alatt. Ez könnyű megoldás volna, de elengedhetlenné tenné a portával való szerződést, mert e nélkül az osztrák főherczeg Boszniában sem képviselőt nem tarthatna a portánál, sem kereskedelmi szerződéseket nem köthetne más államokkal, sem a tartomány határait nem védhetné meg, melyeket a szultán mindenkor tetszése szerint megsérthetne. Másfelől a birtokcim hiánya megnehezíti a polgári kormányzatot. Az adminisztratió rendes teendőit úgy lehetne intézni, mint egy elfoglalt tartományban. De Bosznia s még inkább Herczegovina alapos törvényhozási intézkedéseket igényelnek. A zavargások eredeti okát az agrári viszály képezi. A mohamedán földbirtokosok mindenkor leigázták keresztyén alattvalóikat, és elvettek tőlük mindent hűbér fejében, amit csak vehettek. Mikor Omer pasa rendet csinált a tartományban, elrendelte, hogy az évi termés egy harmada illeti meg a földbirtokost. De a földbirtokosok kijelentek, hogy a »harmad« készpénzben fizetendő és ez által ismét a földesur kényének lettek kiszolgáltatva. Ez a praxis volt fő oka a fölkelésnek. Ausztria most úgy akar rendet csinálni, hogy a harmadfizetést hatósági felügyelet alá akarja helyezni, illetőleg az örök váltságot életbe léptetni. De VU Ml írj. • 1,1 rllivtt/doil Hlluvllldvlil luig vA UV1U lvOA 1 Határozva, hogy a két tartomány nem kerül vissza Törökországhoz. Nem lehet tehát béke mindaddig, mig a birtokczim tisztázva nem lesz. A mohamedánok és keresztyének nézete a házasság, elválás, örökösödés kérdéseiben is oly lényegesen eltérők, hogy míg az egyik vagy másik rendszer véglegesen el nem fogadtatik, vagy mindkettőt el nem törli és új törvénynyel nem helyettesíti a császár, maga a társadalom is anarchiában lesz, a tulajdonátruházás pedig mindenkor kétes leend. S mégis, ha a tartomány a szultáné, a szent törvény nem mellőzhető, a keresztyének pedig ennek soha nem fognak engedelmeskedni. Még kereskedelmi ügyletekben a pénz tekintetében is fölmerülhet ugyanez a nehézség. S míg a szultán fennhatósága megmarad, mindig akadhat egy fegyveres csoport, mely a szultán nevében elpártolásra csábíthatja a lakosságot. Nehéz tehát mindezen bonyodalmakból a kivezető utat megtalálni. Ausztria-Magyarország helyzete Boszniában. A londoni »Economist« e czím alatt egy érdekes czikket közöl, melyből kiemeljük a következőket : Az osztrák-magyar kormány oly feladatot vállalt magára, melyet a szerződések és körülmények igen komplikálttá tettek. Addig, míg csak az okkupátióról volt szó, a császárnak és Andrássy grófnak aránylag könnyű feladata volt. Kezükben volt Európa mandátuma és csak le kellett verniök a fegyveres ellentállást. Most ez be van fejezve s kezdődik a polgári közigazgatás szervezése. E czélra a császárnak meg vannak ügynökei, meg van az erő, és a »Times« bécsi levelezőjének állítása szerint, az eszmék sem hiányzanak, de szerencsétlenségre még nincs jogi állása. A berlini congressus igen helytelenül cselekedett, midőn nem követte a bécsi congressus példáját. Ez a congressus igényelte első ízben magának azt a jogot, hogy meg nem hódított tartományok fölött rendelkezett, Ausztriára ruházván az olasz tartományokat, s Norvégiát Svédországra, elszakítván azt Dániától. Az átruházás nem tetszett a népnek, de abba belenyugodott, mert véglegesen történt az átruházás. A berlini congressus azonban odaítélt területeket véglegesen Romániának, Szerbiának és Montenegrónak, de Boszniát és Herczegovinát Ausztriának csak elfoglalásra ítélte oda, anélkül, hogy eldöntötte volna, kinél legyen a souverainitás, s anélkül, hogy az okkupátió határidejét megszabta volna, ámbár hallgatag magától értetődőnek tekinté, hogy az maradandó lesz. Ezen bizonytalanság reményt keltött Konstantinápolyban és Magyarországon. A congressus abból a föltevésből indult ki, hogy Törökország elveszítettnek fogja tekinteni a két tartományt és utólagosan majd valami szerződésre fog lépni Ausztriával. De a a török hadipárt sokkal erősebb volt s a szultán nem akart semminő szerződést aláírni, sőt utóljára tiltakozott a nagyhatalmaknál és magának igényli a z okkupáczió. A hadsereg élelmezéséről Írják Szerajevóból okt. 9-éről a »M. H.«-nak a következőket: Azon megbízásához képest körültekintettem a katonaság élelmezési, valamint kórházi kezelésének ügyében. — Tuztán megnéztem a máltaiak 30 kocsiból álló trainjét és meggyőződtem, hogy az minden szükségessel bőven el van látva. Báró Mundy is ott lesz néhány nap alatt. Kocsijaik berendezése igen czélszerű. Úgy feküsznek bennük a sebesültek, mint valami bölcsőben. A vasúti transportra berendezett kocsijaik is, mint biztosan tudom, ügyességgel vannak kiállítva. Konyhát is visznek magukkal, melyben 300 emberre egyszerre lehet főzni. Valóban, mondhatni, hogy a bámulatos berendezésnél fogva minden föltalálható itt s továbbvitelre pompásan elhelyezhető minden, amire beteg s egészséges embernek szüksége van.Mundy báró most Budapesten vásárol bort a javából. Azon bor, amelyet itt a Kohner, Linzer és Naschauer-féle konzortium szállít, nem csak betegeknek, hanem az egészségeseknek is rossz. Sajátszerű, hogy olyan gazdag bortermelő országokból, mint Magyarország és Ausztria, ilyen silány terméket szállítanak a monarchia vitézei számára. A bor átalánosan 1877-diki termés, mely év tudvalevőleg épen nem tartozik a jó bortermő évekhez. A Naschauer-féle konzortium nemcsak bort, hanem egyéb élelmi czikkeket is szállít, mint subliferáns, sőt kenyeret is süttet a hadsereg számára Luppaniczán, Pottokon és Boszniákon. A katonaság a különféle bajok között talán legjobban átkozza ezeket a liferánsokat. Mondhatni minden falat egy-egy szidalom forrása. Az a hír szolgál csak némi vigaszul, hogy a katonaság egy része haza bocsáttatik. Szemtanú voltam egy kávéosztásnál. A kávé nyersen adatik. Miért nem adják legalább pörkölve, mert hiszen kevesen jutnak ahhoz, hogy pörkölhessenek! Az annyira protegált Naschauerék által szállított élelem jó része egy darabig szerteszét szabad ég alatt hevert, vízmentes ponyvák nélkül, így természetesen igen sok helyen tönkre jutott. Most már van elég ponyva. A consortium nyereményét eddig három millióra becsülik. A téli szükségletek beszerzésére, pokróczra stb. a közös hadügyminiszter már mindenféle pályázatot hirdetett. A kétszersült készítése meg van szüntetve. Ma láttam nagyobb mennyiséget, nincs jól kisütve, se megkelve, a liszt nem szabályszerű, csak 6-ik számú, holott 4-esnek kellene lenni. A közepe fehér, nem barna. Úgy látszik, a vizsgálat eddig sem volt szigorú. A Mollináry-ezred egy tisztje, Gutman Mór a következőket írja okt. 8 kikelettel Szerajevóból a fővárosban lakó bátyjához : »Azzal kezdem, hogy borzasztó lusta vagyok, miért is kötve hiszem, hogy az e heti írásomért megelégedésteket nyerem el, mert e hóban csak most veszem először kézbe a tollat levélírás miatt, különben máig még alig volt alkalom. 3-ig folyvást könyezett az ég, a vihar meg szétrombolt sátrunkon adott elegendő dolgot s mint ő felsége névnapját megelőzőleg nagy előkészületeket tettünk estére, midőn a bakákkal betanult szép fáklyás tánczot rendeztünk. A fáklyákat összekötött forgácsokból készítettük s miután a tűznél megszáradtak, szép lánggal égtek. A raketták sem hiányoztak, hiszen elég török puskaporunk van, mihez papiros hiányzott. A Plamina legmagasabb csúcsára felmászva, ott tették, commando szóra, a fáklyákat kezükben tartó bakák a tánczhoz illő mozdulatokat. Valóban igen szép s ünnepies volt s ha éljenzésünket nem is hallották Szerajevóig, égő fáklyáinkat láthatták volna, mert a Romanja-Planina nem a kis dombok közé tartozik. Hogy jó kedélyben voltunk, az magától értetődik, mert nem csak Hadsi Lója elfogatásáról, hanem ide menésünkről is biztos hírünk volt. 4-én reggeli 6 órakor az e-ső század — tehát én is — Hadsi Lója átvételéért és továbbviteléért Han-Pod-Romaniáig mentünk, hol a foglyot az addig kisérő századtól átvettük. Ő egy magas szép alak, zsidó typussal, bosszudad sovány arczu, beesett szemű, sűrü szemöldökkel, hosszú fekete szakálú, éles szemű, s az első pillanatra megnyerő barátságos ember. Bárkire is igen jó benyomást gyakorol. Igen értelmes s arczából inkább barátság, mint gonoszság sugárzik. Előzékenyen bántunk vele. Enni s innivalóval kínáltuk, miért aláírását kértük, mit nem is tagadott meg. Biztosítását adta, hogyha jóságunkról bejövetelünk előtt győződött volna meg, híveinek nem prédikált volna. — Bal lábán van megsebesülve, mi vigyázatlanságból történt, mikor a konakból (itten) kijövet, földre hajolt körtét fölvenni s ekkor a csővel lefelé tartott fegyvere elsült s a golyó lábfejébe fúródott. Borzasztó fájdalmai vannak, lába mell vastagságaira dagadt neki, s mint ma hallottam, amputálták. 5-én d. u. nagy várakozás után csakugyan beérkezett a minket a blcsoló Wartung-kataillon és 2 órakor már útnak is indultunk Szerajevó felé. A Planináról lejövet megálltunk az ottani ütközet elesettek sírjánál, hol alezredes urunk meghatóan beszélt, s miután »Zum Gebet«-et kommandirozott, eldefiliroztunk (az ott nyugvók fölött) az út mellett fölállított sírkőnél, hová bucsúzónak elesett kartársainknak egy örökzöld koszorút tettünk le. A hely igen gyönyörű, csakhogy sajnos, markírozás az egész, mert az elesettek fölött az út vezet, azonban megengedendő hát, mert gyönyörűbb sírt nem lehet képzelni. Menésünk alkalmával számtalan pillantást dobtunk a Planina szikláira, hogyha úgy akarja az ég ne lássuk többet. Mit írjak az útról, készülőfélben van, mi rosszabb a járatlannál, mert az összetörött s tű gyanánt álló kavicsok elég fájdalmat okoznak. Este 11 órakor érkeztünk egészen kifáradva az itteni táborba. Másnap d. u. pedig a városba kvártélyoztak be négy fal közé. Már bizony idejét látták elérkezettnek. Éjjel a hidegség miatt alig aludhattunk s reggel merev testünket a megfagyott viz jegével dörzsöltük. 30-áról megkaptam leveleitek s ha kering is hir visszamenésünkről, mint Philippovics táborszernagyunk egyik kapitányunknak mondta, még eddig szó sem volt, ha pedig leszen, mi azok közé leszünk sorozva. Könnyen előre mehetünk ismét, mert mint hallatszik, csapatunk Visegrád bevétele után Novi- Bazár felé vette útját, mire ugyan meg nem c/oUUo/jOuj* I KÜLÖNFÉLÉK. — A »Petőfi-társaság« vasárnap (okt. 20.) d. e. 10 órakor tartja meg rendes havi felolvasóülését a mérnök- és építész egyesület dísztermében (régi Lloyd-épület ,II. em.) Tárgyai: Mutatvány K. Papp Miklós az »Ördög bibliája« czimű új népszínművéből, felolvassa E. Kovács Gyula. — »A kórházban« költemény Csengey Gusztávtól, felolvassa: Komóczy József. — Költemény Váradi Antaltól. — »Olyan boldog házaság, a minő legtöbb van a világon« (elbeszélés) Lauka Gusztávtól. — A felolvasásokat zárt ülés követi. Kéretnek a társaság működő tagjai ezen ülésre, mely a lap és könyvkiadványok ügyében határoz, teljes számban megjelenni. — A Deák-szobor felállítása ügyében működő országos bizottságból kiküldött végrehajtó bizottság e hó 16-án Szlávy József elnöklete alatt ülést tartott. Elnök mindenekelőtt jelenti, hogy az előbb hozott határozatok értelmében híres külföldi művészeket pályázaton kívül külön honorárium mellett szoborminták beküldésére fölhívott. Chapell franczia és Ye 11 a olasz művészek tagadólag válaszoltak, míg ellenben Zumbusch és az amerikai Warrington Wood, ki jelenleg Rómában él, a mintaküldést megígérték. A beérkezett minták a jövő hóban fognak kiállíttatni a sugárúti műcsarnokban. A díj odaítélő bizottság az elnökség felhívására különféle testületek tagjaiból választottak. Tagjai: Ráth György, Weber építész, Keleti igazgató és b. Lipthay Béla. A mérnök és építészegyesület eddigelé nem nevezte meg küldöttjét. A Deák-szobor-bizottság kebeléből választandó még három tag. Erre megválasztottak: Tisza Lajos, K. Wenckheim Béla és Pulszky Ferencz. Minthogy ezeken kivül a jury-ben még három európai hírű művésznek is helyet kell foglalnia, erre számos tekintély hozatik javaslatba s az elnökség megbízást nyert, a bizottság nevében hármat a tisztség elvállalására felkérni. Elnök jelenti továbbá, hogy szeptember végéig a szoboralapra 126.000 írt érkezett be ; ehhez járulnak a kamatok, melyek 1877. végéig máris 5500 írtra rúgtak s ez évben is ki fognak tenni ennyit. Ha mindezekhez hozzászámítjuk a főváros által megszavazott 20,000 frtot, a bizottság legalább 156,000 frton fölül fog rendelkezni. Az eddigi kiadások csak 668 írtra rúgnak. A minták beküldésére kitűzött határidő e hó utoljó felé jár ugyan le, de máris érkezett több küldemény s feltehető, hogy a részvét a pályázatban igen élénk lesz. A fővárosi központi választmánynak az 1879. évi országgyűlési képviselő választók névjegyzékébe leendő felvételére irányzott felszólalásokra hozott határozatai ellen összesen 18 felebbezés adatott be. Ezeket a központi választmány f. hó 19-én tartandó ülésén reendi tárgyalás alá s azután az összes iratokkal együtt a kir. Curiához terjeszti fel. A felebbezések felett a Curiának november hó végéig kell határozni s hozott határozatainak leérkeztével a jövő évi névjegyzék azonnal véglegesen meg fog állapíttatni. — A miskolczi vész által sújtottak javára M. A. V. Nixdarts 3 frtot tett le nálunk. Átadtuk a polgármesteri hivatalnak. — A budapesti kereskedelmi és iparkamara a cs. és kir. hadügyminisztérium részéről értesittetett, hogy a katonaság ruházására és felszerelésére szükséges tárgyakat és egyéb szükségleteket az 1879-ik évre átalános árlejtés útján szándékozik beszerezni. Azon iparosok, kik e szállításban részt venni akarnak, a szállítás módozataira és tárgyaira vonatkozó részletesebb értesítést a budapesti kereskedelmi és iparkamara irodájában (Mária I Valéria utcza, új tőzsde II. emelet) a délelőtti hivatalos órákban 9—1-ig nyerhetnek. A központi nőegyesület választmánya ma délután 5 órakor ülést tartott a megyeház nagytermében Kármán Lajosné elnöklete alatt. Az egyesületi gyűjtőíveken beérkezett összes adományokat a hivatalos lap közölte nyugtató gyanánt, a többi lapok azonban nem, mert nagyon terjedelmes. A választmány fel fogja kérni a szerkesztőségeket,hogy legalább a főösszegeket közöljék. Ezután a sebesültek javára érkezett újabb adományokat jelenték be. A segélypénztárban volt a múlt alkalommal 523 frt. Jövő kedden viszi egy hölgy deputáczió as adományokat a helyőrségi kórházba s osztja ki a sebesültek közt. A küldöttség tagjai: Simikné, Felekiné, Bischitzné, Saphyrné úrnők. A tervezett sétahangverseny a sebesültek javára a vigadó nagy termében f. hó 28-án lesz. Ezek tudomásul vétele után az ülés véget ért. — Önként jelentkezett gyermekgyilkos. Mint Bécsből írják, folyó hó 8-án jelentkezett az ottani rendőrigazgatóságnál egy Lász Gusztáv nevű egyéni feljelenté, hogy ő a m. kir. pénzügy, minisztériumnál állott dijnoki minőségben alkalmazásban és ez alkalommal Kovács nevű osztálytanácsos és Marschall számtiszt kárára betörési lopásokat követett el, ellopván tőlük értékpapírokat, ékszereket és szivarokat. Továbbá előadó, hogy Priviczer Anna szoptatós dajkától való Adolf nevű törvénytelen gyermekét meggyilkolta orozva. Lász Gusztáv átadatott a bécsi cs. kir. országos bünfenyitő törvényszéknek. Az aradi szobormintákat a múzeum előcsarnokában összesen 3897 egyén látogatta, kik 10 kr. belépti dij fejében 389 frt 70 krt fizettek. Felülfizetések összege 41 frt 33 kr. A szoborminták most a muzeum földszinti helyiségeiben vannak elhelyezve. — Halálozás. Borsod megyéből a következő gyászjelentést vettük: »Özv. Bakó Jánosné szül. Berecz Julianna, leánya Erzsébet, fivére Berecz Károly és rokonaik mély fájdalommal jelentik a feledhetetlen férj, jó apa és sógornak Heő-papit Bakó Jánosnak f. hó 15-én, reggeli 10 órakor, életének 77. évében, hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytak A boldogult hamvai f. hó 17-én d. u. 3 órakor a helv. hitv. egyház szertartása szerint tétetnek örök nyugalomra a heő papii sirkertbe.« — Az elhunyt egyike volt a régi megyei élet legtiszteltebb s közszeretetben állott alakjainak. Mint megyei főügyész bevégezvén tisztviselői pályafutását, a magánéletbe vonult vissza s falusi birtokán gazdálkodva, mint egyike a legrendezettebb gazdáknak s mindvégig a hazai közügyek iránt melegen érdeklődő jó hazafi hunyt el. Béke hamvaira! — A képviselőház nagy üléstermét a szünet alatt némi újításoknak vetette alá a háznagyi hivatal. A karzatokat újra festették, a padok egy részét uj bőrtámlánynyal látták el, — a régi kopott padlatszőnyeg helyén pedig uj szőnyeg díszült. — A két- és egyfogatu bérkocsik, nemkülönben a társas kocsik után a f. évre előirt kövezetvám-illetményből 6646 frt hátralékban maradt, a m. évi 20244 frt hátralékból pedig csak 2050 frt folyt be. Ennek folytán a tanács utasitá a rendőrséget, hogy a hátralékos bérkocsisokat s omnibusokat állomáshelyükről mindaddig tiltsa el, mig az egész kövezetvám lefizetését nyugtáikkal nem igazolják. A gyepmester újabban 190 befogott s lebunkózott eb nyelvét mutatta be a tanácsnak, mely ezért az esedékes 38 írt dijat már kiutalványozta neki. — Nagy sikkasztás. Bacchetti Ernő római közjegyző 80,000 lírával, melyet a felek őrizetére biztak, megszökött,a római törvényszék által köröztetik. Bacchetti 40 éves, alacsony termetű. •— Szapáry Gyula grófnak, mint a párisi világkiállítási végrehajtó bizottság elnökének — a »Bud. Corr.« szerint — ma a budapesti kiállítók küldöttsége pompás albumot nyújtott át. A küldöttség szónoka hangsúlyozta ama nagy érdemeket, melyeket Szapáry gróf a párizsi világkiállítás sikere körül szerzett, mire Szapáry e váratlan kitüntetéstől meglepetve jegyezte meg, hogy boldognak érzi magát, ha csak csekély részben is hozzájárulhatott ahoz, hogy a magyar kiállításnak ily szép erkölcsi sikere volt, melyet kétségkívül nemsokára anyagi siker is fog követni. A vizafogói védgát építésének 18 ezer frt pótköltsége lesz, mert egy méternyivel magasabbra kell még az idén kavicsolni, hogy czéljának megfelelő legyen. Bár a költséget illetőleg a miniszteri jóváhagyás még nem érkezett le, a tanács mai üléséből mégis utasította a mérnöki hivatalt, hogy a munkaprogrammot és műszaki tervet nyújtsa mielőbb be, nehogy a későbbi kedvezőtlen időjárás a gátemelésre hátrányosan hasson, sőt azt az idénre tán meghiúsítsa. — Összehasonlító statisztika. A folyó év 40-ik hetében (sept. 29-től okt. 5-ig) minden ezer lakos után Budapesten született 38, meghalt 38, Pozsonyban szül. 42, meghalt 29, Debreczenben szül. 34, megh. 29, Kecskeméten szül. ? , megh. ? , Nagyváradon szül. 36, megh. 52, Aradon szül. 39, megh. 33, Bécsben szül. 40, megh. 24, Bukarestben szül. 21, megh. 25. Népesedési mozgalom Budapesten, a lefolyt okt. 6-tól okt. 12-ig terjedő héten , a főváros statisztikai hivatala heti kimutatása szerint élve született 237 gyermek, elhalt 243 személy, a halálozások tehát 11 esettel múlják felül a születéseket. Az élve szülöttek közt volt 146 törvényes, 73 törvénytelen; nemre nézve 114 fiú, 123 leány.Halva született 20 gyermek, köztük 9 törvényes, 11 törvénytelen. A halottak közt volt 141 férfi, 107 nő, egy éven aluli gyermek 70. Ez év 41 hetében élve született összesen 10329 gyermek, elhalt 10464 egyén, a halálozások többlete tehát 135. Születések arányszáma 1000 lakosra : 38.6 Halálozások arányszáma 1000 lakosra : átalában 40.4, az egy éven felüli lakosságnál : 28.0, az öt éven felüli lakosságnál : 22.9. Élve szülöttek vallás szerint így oszlanak meg: katholikus 158, ágostai 8, helvét 19, görög n. e.—, zsidó 52. — Halálozások kerület szerinti kimutatása (A kórházi halottakat előbbi lakhelyük szerint osztván be) : I. kerület 18, II. kér. 12, III. kér. 11, IV. kér. 9, V. kér. 12, VI. kér. 31, VI. kér. 42, VIII. kér. 52, IX. kér. 24, X. kér. 6. egyéb kórházi halott 24, katona 7. Nevezetesebb halálokok. (A rendelő orvosok és halottkémek jelentése szerint) Croup 2, roncsoló torokláb 7, hökhurut 5, kanyaró 2, vörheny 9, himlő 5, cholera ázsiai —, typhus 7, gyermekágyi láz —, egyéb ragályos betegségek —, agykérláb 4, agylob 1, agyvízkór 3, agyhüdös 2, rángások 7, szervi szívbaj 5, tüdő, mellhártya- és hörglob 7, tüdőgümő és sorvadás 42, toroklob —, bélhurut 44, béllob 6, európai hányszékelés —, hashártyalob 2, brightkór 2, gyermekágyi bajok —, angolkór —, görvelykór —, veleszületett gyengeség és alkathiba 12, aggkór 4, vízkór 5, erőszakos haláleset 9, ebből kivégzés — , gyilkosság 1, öngyilkosság 1, baleset 6. — A VIII. ker. városi főreáltanoda egyik rendes tanára Kaszap Antal állásáról lemondott ; a tanács a lemondást elfogadta. — A feldunajori gőzmalmok, mig vízvezetékük elkészül, vagy egy hónapra ingyen kapnak a tanács mai határozata szerint a városi vízvezetékből vizet, csupán a víznyerésre szükséges tó-